Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kálnoki Norina

- Ki lesz a Viperák következő ellenfele? - érdekelt a csapat, Norina miatt talán még a szurkolójuk is leszek.  
Úgy látszik a lány jól érezte magát Bogolyfalván, vőlegénye volt, közös házuk, és nem vágyott ennél többre. A tanodába nevelték belé ezt a szűklátókörűséget, az fix. Ha kicsit világot látna, lehet rájönne, hogy ez kevés, és még rengeteg mindenben fejlődésre lenne szükség. Na mindegy, a negatív véleményemet a faluról egyelőre megtartottam magamban.
- Ez esetben sok boldogságot! Ki a szerencsés férjjelölt? - kérdeztem rá, igyekezvén elterelni a témát a különböző véleményünkről, hiszen nem láttam értelmét vitába szállni.
Leültünk a szökőkúthoz, bár ebben az időben nem akartam sokáig itt üldögélni. A kalandjaimról azonban mindig szívesen meséltem.
- Szívesen adok a könyvemből egy dedikált példányt. Két edzés között beleolvashatsz, tökéletes kikapcsolódás. - ajánlottam fel nagylelkűen a régi ismertségünkre való tekintettel.
- Nem lenne jó ötlet, ha itt lelőnék mindent, tényleg el kell olvasni, úgy az igazi. Elmesélem például, hogyan küzdöttem meg a Kviddics Világkupa döntője alatt elszabaduló inferusokkal. Több százan köszönhetik nekem az életüket. - ezt a sztorit az óráimon is fel szoktam emlegetni, egy igazi hőstett volt, amit rögtön felkapott a világsajtó.      
- Azóta is magamon viselem a küzdelem nyomát. - megmutattam a bal karomon a heget.  
- Mivel mágikus sérülés, valószínűleg már nem fog soha teljesen begyógyulni. De nem bánom, ez volt az ára, hogy életeket menthettem. - no meg a hőstettemmel járó hírnév bőven kárpótolt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Varga Nóra

A Bájitaltan oktatás elszomorító helyzetén csak csóváltam a fejemet. Felagund maga volt az intézmény az intézményben, gondolom senki sem merte szembesíteni azzal, hogy a módszerei felett már rég eljárt az idő.
- Állandóan csak az a fránya magolás. - jegyeztem meg, hogy mennyire nem értek egyet a tanodában általánosan meglévő gyakorlatiatlan szemlélettel.
- Remek, hogy anyukád megismertetett veled ennyi mindent. Gondolom, hozzád is közel áll a magizoológia. - a szülők támogatása, a családi háttér rengeteget számított, pláne olyankor, ha az iskolában még az alaptudás átadásában is súlyos problémák mutatkoztak.
- Az átoknak a neve ellenére sok köze nincs a valódi mumusokhoz. Márpedig a Comikulissimus a valódi mumusok elűzésére szolgáló varázslat. - mosolyodtam el.
- De becsülendő, hogy logikusan gondolkoztál. - dicsértem meg a lányt, a mai diákok többségéből sajnos ez az alapvető képesség is hiányzott.
- Tudod mit? Bemutatom neked az átkot és az ellenátkot is, és akkor tudod gyakorolni. Már csak kísérleti alany után kell nézni. - körbetekintettem, és ki is szúrtam egy bambuló navinést.
- Hé, te! Gyere csak ide! Legalább hasznossá teheted magadat, és nem csak a levegőt szívod el mások elől. - szóltam a fiúhoz, akinek kicsit nehéz volt a felfogása, de lassacskán azért megértette, hogy mit akarok.      
- MU-cus ad NAU-se-am! - tisztán, jól érthetően, a hangsúlyokra különösen odafigyelve ejtettem ki a varázsigét, miközben pálcámat a célszemély felé irányoztam, és egy csepp alakot írtam le az óramutató járásával ellentétesen. Szerencsétlen navinésen rögtön megmutatkoztak a tünetek, és akkorát tüsszentett, hogy taknya-nyála egybefolyt. Rövid hatásszünetet tartottam, hadd szenvedjen még egy kicsit a fiú, mielőtt bemutatnám az ellenátkot.
- Mu-cus EX Nau-se-am! - szólt az ellenátok, a pálcamozdulatban csupán annyi volt az eltérés, hogy a csepp alak felfelé nézett, az irány pedig az óramutató járásával megegyezett.  
- Ilyen egyszerű. Most te jössz! - adtam át a terepet Nórának. Ki kell használnia, hogy a navinés ilyen készségesen rendelkezésünkre állt a gyakorláshoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Varga Nóra

- Nagyon helyes! Az arra érdemeseknek a varázslást nem lehet elég korán elkezdeniük. - bőszen helyeseltem arra, hogy a lány már kiskora óta varázsolgat, és a szülei is segítik. Rendes családoknál ez így megy, én is így nőttem fel, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy ma az vagyok, aki.
Egyáltalán nem tartottam reménytelennek Nórát, a vizsgájával bizonyított, máskülönben szóba se álltam volna vele. Valószínűleg több biztatásra lenne szüksége, hogy nagyobb legyen az önbizalma, mert a tehetség amúgy megvan benne véleményem szerint. Az apró dicséretem érezhetően jól esett neki.
Az átkot, majd az ellenátkot is szépen kivitelezte a lány, elsőre legalábbis túlzó lett volna ennél jobbat elvárnom.
- Bravó! Szép volt! - elégedetten tapsoltam meg a teljesítményét, ez is mutatta, hogy micsoda remek tanár vagyok.
- Ha egy kicsit jobban odafigyelsz az átok hangsúlyozásra, még durvább náthát tudsz majd okozni az ellenfeleidnek. - kacsintottam.
- Most már megpróbálhatod elkészíteni a Kalapkúra-bájitalt. De arra számíts, hogy a bájital mellékhatásként egy ideig füst fog szivárogni a füleidből, ez sajnos elkerülhetetlen. Sok sikert! - köszöntem el, és elindultam kifelé.
- Még egy dolog! 5 pont jutalmat ítélek meg az Eridonnak, amiért ilyen ügyesen helytálltál. Gratulálok! - fordultam vissza még, hogy utána már aztán tényleg továbbálljak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Kaela Florencia

Várffy-Zoller Róbert Levita házvezető-helyettes. Még szoknom kellett ezt a groteszk kombinációt. Végül csak elvállaltam, gondoltam, miért ne? Az iskola problémáit a gyökerénél kell kezelni, a Levitánál pedig súlyos problémák vannak, amelyek már akkor is megvoltak, amikor diákként jártam a tanodába. Elvileg az iskola legokosabb diákjai járnak ebbe a házba, mégis elfecsérlik a tehetségüket, mert a többségükből csupán picsogó okostojás lesz, nem pedig a világunk jobbításáért tenni tudó, felelősségteljes mágiahasználó. Igen, ide tényleg egy olyan ember, kell, mint én, aki kezébe kezébe veszi a gyeplőt, és nem riad vissza attól, hogy kemény fegyelmezésben részesítse az eltévedőket. Talán még nem menthetetlenek, talán még lehet belőlük valaki, ha én most hajlandó vagyok tenni értük az iskola érdekében. Megszeretni valószínűleg soha nem fogom a Levitát, de a közös, magasztos cél miatt képes vagyok félretenni az ellenérzéseimet. A levitásokat a nem megfelelő közeg rontotta el, amikor még idekerültek, még bármi lehetett volna belőlük. De most végre ráhatással lehetek erre a közegre, és megfordíthatom a rossz irányba tartó folyamatokat. Akik meg nem állnak be a sorba, és már tényleg menthetetlenek, azokat legalább főállásban csicskíthatom. Őket majd Vivi pátyolgatja. Vagy nem.
Egy könnyed sétára indultam a kastély körül, de annyira elmerültem a gondolataimban, hogy csak most tűnt fel, hogy egészen a bogolyfalvai vasútállomásig jutottam. Nem szerettem ezt a helyet, a vasúti szolgáltatás minőségéről megvolt a magam véleménye. Bár a büfében ár-érték arányban egész jó vajsört kínáltak, és a mindenes boltjában is rá lehetett akadni olykor figyelemreméltó termékekre. Úgy döntöttem, hogy ha már itt vagyok, akkor megtekintem a bolt aktuális kínálatát, nézegetni kezdtem hát a kirakott árukat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Kaela Florencia

A főzőüstök egész jó minőségűnek tűntek, erősen gondolkoztam rajta, hogy veszek egyet.  
- Mi a f..? - jött ki a számon, amikor valaki váratlanul belém rohant, majdnem fel is lökött.  
- Hová ez a nagy sietség? - mordultam rá a tettet elkövető lányra, akiről erősen valószínűsítettem, hogy a tanoda diákja. Láttam rajta, hogy elszégyellte magát, így némiképp én is megenyhültem, megúszta, hogy rögtön leátkozzam. A lány megsérülhetett az esésben, legalábbis fájdalmas ábrázattal fogta a könyökét.
- A tanoda diákja vagy, igaz? - kérdeztem meg tőle. Eléggé szétszórtnak és elveszettnek tűnt, mint akinek nagy szüksége van a segítségre, nekem pedig munkaköri kötelességem volt, hogy a diákokat segítsem.      
- Tudsz valami gyógyító varázslatot? - böktem a könyöke felé, ráfért volna az ápolás. Ha esetleg nem tudja magát ellátni, akkor lehet, hogy megkönyörülök rajta és enyhítek a fájdalmán egy varázslattal. Lassan jársz, tovább érsz, tartja a mondás, ha így tett volna a lány, most megspórolhatott volna magának egy sérülést. Meg egy számára kellemetlennek ígérkező beszélgetést velem, mert azok után, hogy durván belém jött, nem fogja megúszni az elszámoltatást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Kaela Florencia

Illedelmesen bocsánatot kért a lány. Mint kiderült elsős, sőt még azt is bevallotta, hogy sárvérű, ezért nem igazán tud varázsolni. Ritka, hogy ezt így kijelentse valaki. Értékeltem az őszinteségét, nem akarta leplezni előttem a tisztátalan származását, tudta, hogy hol a helye. Persze nem szabad megkülönböztetni származás alapján a varázsvilág tagjait, de én speciel büszke voltam az aranyvérű örökségemre.
- Akkor nem csodálom, hogy tehetetlen vagy. De azért jársz most majd az iskolába, hogy megtanulj varázsolni. - jelentettem ki hűvösen, de igazából nem volt semmi ok elkeseredésre, szegény sárvérű, hát ez van.    
- Na, hadd nézem a könyöködet. - szerencsétlen lány teljesen maga alá került, el is sírta magát. Felsegítettem, és leültettem egy közeli padra, a szétszórt cuccait pedig egy gyors varázslattal összegyűjtöttem.
- Nem szép látvány, és biztosan fájdalmas is. De szerencsére könnyen gyógyítható. Hippokrax! - a varázsige hatására a sérülés eltűnt.
- Ma még azért tartsd pólyában a karodat. Ferula! - szóltam, és egy csinos kis sínkötés jelent meg a lányon.      
- A iskola egyik tanára vagyok, a nevem Várffy-Zoller Róbert. - mutatkoztam be. A sárvérűsége miatt valószínűleg még nem hallott rólam, hiába voltam a varázsvilágban ismert személy.
- Most akkor már beszélhetünk a büntetésedről, amiért másokat is veszélyeztetve, ész nélkül rohangáltál. Melyik házhoz tartozol? - kérdeztem meg, mikor már kissé megnyugodott a lány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Kaela Florencia

- Levita... gondolhattam volna. Történetesen én vagyok a Levita házvezető-helyettese. - nem állt szándékomban nagyon leszidni a lányt, épp elég baja volt már így is, hiszen sárvérű és levitás egyszerre. De mivel elsős volt, és csak most érkezett az iskolába, legalább próbára tehettem az elméletemet, miszerint ha már a kezdetektől megfelelően neveljük a levitásokat, akkor vihetik valamire az életben.
- Hogy hívnak? - kérdeztem meg, mert még nem is tudtam a lány nevét.
- Sokat kell még tanulnod a varázsvilágról. Azt hiszem, már tudom is, hogy mi legyen a büntetésed. Szeretsz olvasni? - a levitások szinte kivétel nélkül szerettek olvasni. Azt terveztem, hogy egy könyvből kell olvasónaplót írnia, egy olyan könyvből, amiből rengeteget tanulhat a világunkról.
- Amúgy hogyan derült ki, hogy mágiahasználó vagy? - érdekelt a története, a sárvérűeknél egészen mókás sztorik szoktak lenni erről, főleg akkor, ha galibát okoztak ezzel a mugliknál. Muglik, fúj. Mindig kerülget a hányás, ha belegondolok, hogy még mugliismeretet is kell tanulni az iskolában. A legfeleslegesebb tárgy a világon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Kaela Florencia

Kaela még mindig a történtek hatása alatt volt, nehezen tudtam szóra bírni. Bár ebben nyelvi problémák is közrejátszhattak.  Azt viszont jól sejtettem, hogy ő is szeretett olvasni. Nevelő célzattal szabom ki rá a feladatot, de a büntetését így akár még jutalomként is felfoghatja.
- Írtam egy könyvet Barangolásaim a mágusvilágban címmel. Elmész a könyvtárba, kiveszed, elolvasod, és írsz egy olvasónaplót. Röviden ismerteted a fejezetek tartalmát, saját véleményt is írhatsz, ilyesmi. - ez lett volna a nagy büntetés.
- Kapsz két hetet. Szerintem menni fog. Ráadásul hasznodra is fog válni, sokat tanulhatsz a könyvből. - nem kértem lehetetlent, abszolút teljesíthetőnek véltem a kiszabott büntetőmunkát. Ráadásul így még előnnyel is indulhat az óráimon, hiszen amúgy is kötelező olvasmányról van szó.
- Azok ott a te cuccaid? - csak most tűnt fel a gazdátlanul álló poggyászhalom.
- Szólok valakinek, majd segítenek elvinni. - úgy döntöttem, hogy ide fogok küldeni egy felsőbb évest, úgy is szerettem ugráltatni őket.
- Nos, megbeszéltünk mindent. Szia! Még találkozunk! - köszöntem el, enyhe szigorral a hangomban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Saragob Kíra

- Szívesen megnézném azt a követ. De miért rejtegetik? Itt lenne a helye a Trófeateremben. - személy szerint fontosnak tartanám, hogy a tanoda megfelelően ápolja a hagyományokat.
- Egyébként Várffy-Zoller Róbert vagyok. És szerintem tegeződjünk. - ajánlottam fel a pertut. A nő érezhetően sokat tudott az iskola múltjáról, ez a téma pedig engem is felettébb érdekelt.
- Nem tartotta tudományosnak a terveidet? Mi okot adtál erre? - az intézményben uralkodó begyöpösödött szemléletnek tudtam be, hogy nem támogatták a kezdeményezést. Ha már valami kicsit is más, gyakorlatiasabb lenne, mint a megszokott, egyből furcsán néznek. Ki se állhattam ezt a maradiságot.
- Olyat is hallottam, hogy boszorkányüldözések idején is működött itt egy iskola, amíg a muglik el nem pusztították. Erről még kevesebbet beszélnek, mint a sámánizmussal meglévő esetleges kapcsolatról. Te mit tudsz a témáról? - reméltem, hogy akár új ismereteket is szerezhettek. Ha pedig megpuhítom az igazgatót, még akár közös kutatásokat is kezdhetnénk újdonsült ismerősömmel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A két eridonos

Az elsősök óráira mindig különös alapossággal felkészültem, hiszen ők még formálhatók voltak, belőlük még lehetett valaki. Éppen ezért fontosnak tartottam, hogy megfelelő példaképeket láthassanak maguk előtt. És ki más lehetne ideálisabb példakép számukra, mint én? Intelligens vagyok, művelt, világlátott, és még jóképű is, hogy csak a legalapvetőbb pozitív tulajdonságaimat említsem. A diákok közül persze nem mindenki értette meg rögtön, hogy itt a jövőjükről van szó, és én mindent megteszek azért, hogy ne maradjanak olyan noname kis csicskák, mint amilyenek örök életükre lennének, ha nem tanítanám őket. A fegyelmezetlenséget ezért nem tűrtem az óráimon, de azért mindig volt egy-egy diák, aki nem fért a bőrébe. Főleg az impulzív természetű eridonosoknak okozott gondot, hogy csöndben és nyugton maradjanak. Most is kiszúrtam persze, hogy ketten éppen levelezgetnek egymással, de azt se játszhattam be, hogy minden ilyen után megállok, és megszakítom a gondolatmenetemet, hiszen akkor követhetetlenné válna az óra. Úgyhogy egyelőre megúszták a fegyelmezést, de azért egy szúrós pillantást vetettem feléjük, és a szemem sarkából továbbra is odafigyeltem rájuk. Ha kedves az életük, ennyiből is értenek, és inkább rám figyelnek, nem pedig egymásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A két eridonos

Reméltem, hogy a szúrós pillantásom megtette a hatását, ennyiből már illett volna tudniuk, hogy velem aztán nem érdemes ujjat húzni. Nyugodtan sétálgattam a padsorok között, és éppen arról értekeztem hatalmas beleéléssel, hogy mennyire fontos a gyakorlás. Éppen a két eridonos felé fordultam, hogy ellenőrizem, lenyugodtak-e már, amikor a lány felém küldött egy színváltoztató varázslatot. Kapkodott, pontatlan volt a pálcamozdulata, a varázsige kiejtését pedig nem lehetett tisztán érteni, gondolom halkan próbálkozott, hátha nem veszem észre. Egy ilyen elhamarkodott varázslat természetesen nem sikerülhetett, könnyedén kivédtem. De legalább megpróbálta! Igyekeztem nem túl nagy jelentőséget tulajdonítani az esetnek, a büntetés persze nem maradhatott el, azonban ezt az óra végére tartogattam.  
- Úgy látszik, csak mondanom kellett, és egyesek már nagyon gyakorolni szeretnének. - ironizáltam.
- Rád is fér a gyakorlás, kedves Edina, ha csak ennyire futja. A bűbájtan tanárod elsüllyedhetne szégyenében. Gyerünk, próbáld meg még egyszer, ezúttal nem fogok védekezni! - szólítottam fel. Most legyen nagylány, ne akkor, amikor azt hiszi, hogy nem figyelek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A két eridonos

- Elsőre elmegy. - konstatáltam, miután a lány varázslata úgy ahogy sikerült, ugyanis a hajam piros színűvé változott. Sokáig azonban nem maradt így, egy laza mozdulattal visszaváltoztattam a hajam eredeti színét. Természetesen nekem pálcára és a varázsige kimondására sem volt szükségem egy ilyen egyszerű varázslat végrehajtásához.    
- Én jövök! - szóltam, majd rögvest rá is küldtem a színváltoztató varázslatot Edinára, esélye sem volt védekezni. A vörös hajkoronája rikító zölddé változott.
- Most pedig lássuk, hogy a levelezőtársad csak a penna forgatásában jeleskedik, vagy azért a pálcájával is viszi valamire. Bence, rajtad a sor, változtasd vissza Edina hajszínét! - átadtam a terepet a fiúnak, most ő mutathatta meg, hogy mit tud. Ezzel megkapták, amire egy eridonos vágyik, szerepelhetnek egy kicsit, utána talán elnyugszanak, legalább a mostani óra végéig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

A mentés - Aaron

A kastély keleti oldalától pár száz méternyire, egy domboldalban üldögéltem, élveztem a jó időt, a friss levegőt, miközben egy kellemes italt kortyolgattam. Nekem is kijárt egy kis szünet. Tökéletesen ráláttam innen a Levita toronyra. Rendkívül frusztrált, sőt dühített, hogy az idei pontverseny elúszni látszott a ház számára, és a legkülönfélébb rosszakat kívántam nekik ezért a gyalázatos, a saját hírnevemnek is ártó teljesítményért.
- Dőlne rátok a torony! - mondtam mérgesen, és szinte már láttam, hallottam magam előtt, ahogyan a torony egy robbanástól összeomlik, olyannyira, hogy még én is beleremegtem. Nagyot húztam az italos üvegből, de aztán rögtön meghőköltem, torkomon akadt a korty. Ránéztem előbb a toronyra, majd a kezemben tartott italos üvegre, végül újból toronyra, legalábbis arra, amennyi maradt belőle.  
- Na most mutassátok meg, mit tudtok, stréberkéim! Szintidő hatvan másodperc! - tökéletes gyakorlati feladat volt ez a levitások számára, kíváncsi voltam, mire képesek. Visszaszámoltam, de csak nem látszott megoldódni a helyzet. Ajaj, ez bizony troll minősítés lesz, attól tartok. Ideje volt hát bevetnem magam, szükség volt egy olyan hősre, mint én.
Kényelmesen indultam a torony felé, már nagy volt a mozgolódás. A tanári kar színe-java akcióba lendült, és még mindig ekkora a káosz? Tiszta szégyen. Aztán olyat láttam, amit jobb lett volna, ha nem szúrok ki. A seprűmön bohóckodott az ereklyekutató, vagy tököm tudja milyen csávó. Az én seprűmön! A teljesen rám szabott, egyedi, ReForm seprűmön! Kész szerencse, hogy rohadt erős a begyűjtő bájom is. Intettem a pálcámmal, és emberrel együtt magamhoz hívtam a drága tulajdonomat. Oké, hogy vészhelyzet, meg minden, de ez azért mégiscsak mindennek a teteje, már bocsánat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Charlotte Elisabeth Felagund

Fogalmam sincs, hogy mi vitt a kviddicspályára. Mentem, amerre a lábam vitt, és egyszer csak ide jutottam. Ugyan már viszonylag késő volt, mégis meglepett, hogy csak egy ember gyakorol, hiszen közeledtek a válogatók, ilyenkor pedig ki kell használni minden időt a gyakorlásra. Legalábbis azoknak, akik komolyan gondolják. Az én időmben még nagyobb volt a verseny, úgy látszik, most már bárki csapattag lehet, nem érzik szükségét a gyakorlásnak. Vagy talán veszített a kviddics a népszerűségéből? Szomorú, ha ez a helyzet.
Nem sokáig nézhettem zavartalanul az egyetlen pályán lévő játékost, hiszen a gurkó becélzott. Már éppen készültem, hogy egy laza varázslattal hárítsam a támadást, de megelőztek: a gyakorló lány gyorsan kapcsolt, és még időben rávetette magát a gurkóra.
- Úgy látom, hogy nem félsz a gurkótól. - az igazán nagy játékosok erre mind képes voltak, hiszen lehetett olyan szituáció, hogy valaki azzal vihette előre a csapatát, ha bekapott egy találatot. Persze itt az iskolában a taktikai éretlenség megnyilvánulásaként rengeteg olyan meccset láttam már, ahol semmi más nem volt a cél, csak az, hogy mindenáron elkerüljék a találatot, és kaotikus gurkócsapkodás alakult ki.      
Ekkora már felismertem, hogy az egyik diákom - méghozzá a vén trottyos Felának az unokája - hatástalanította a vaslabdát.
- Jól gondolom, hogy szeretnél bekerülni a csapatba? - erre minden esélye megvolt, ha még ilyenkor is képes gyakorolni. Ezt persze neki még nem mondtam, hiszen ahhoz még túl keveset láttam, hogy rászolgáljon a dicséretre. A hozzáállása mindenesetre példásnak tűnt, ez pedig már egy olyan alap volt, amire lehetett építkezni. Csapatkapitányként anno nagyon odafigyeltem arra a potenciális játékosoknál, hogy megfelelő legyen a hozzáállásuk, legyen bennük kellő elszántság, kitartás. Enélkül esélyük sem volt bekerülni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Charlotte Elisabeth Felagund

A Rellon kviddicscsapata sorozatban nyerte a bajnokságokat az elmúlt években. És ennek a csapatnak én raktam az alapjait. De mostanra már elballagott mindenki, akikkel együtt  játszottam, azt se tudtam hirtelen, hogy ki a csapatkapitány.  
- Ki most a csapatkapitány? - kérdeztem meg. Az én helyemet Mínea vette át, de hogy utánunk ki következett, azt most meg nem mondtam volna. Nem kerestek mostanában a csapattól, pedig megtehették volna, hiszen mindig jól jönnek egy legenda tanácsai.    
- Akkora baj még nincs, hogy nekem kelljen ráncba szednem a kviddicset. Vagy rosszul gondolom? - ha reménytelen lesz a helyzet, úgyis szólnak majd, aztán vagy lesz kedvem megoldani, vagy nem.
A felém dobott kvaffot ösztönösen kaptam el. Rögtön feltörtek bennem a régi emlékek, innentől már nem volt kérdés, hogy felszállok-e. Csettintettem, és a seprűm megjelent.
- Óh, látom te is tudod, milyen egy igazi seprű. Bár az iskolai meccseken úgyis egyenseprűket kell használni. - elmosolyodtam, amikor feltűnt, hogy Charlotte is a családom modelljét használja.
A pálya közepén szálltam fel, kezemben a kvaffal. Megelevenedett bennem a pillanat, amikor félpályáról dobtam gólt. Menne ez most is! Kettőt tapsoltam, mire a pálya világítása felkapcsolt. Aztán elresztettem a kvaffot, a bal karikát célozva. Vártam... és gól! A kvaff áthaladt a karikán. Éppen úgy, mint ahogyan az év gólját szereztem annak idején, leszámítva, hogy most őrző eszén nem kellett túljárnom.
- Kis edzés után beférnék bármelyik csapatba. - állapítottam meg.
- Gyerünk Felagund, most te jössz! - a lányon volt a sor, hogy megmutassa, mit tud.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Charlotte Elisabeth Felagund

Némán, szomorúan vettem tudomásul, hogy megszűnhet a Rellon kviddicscsapata. A többi háznál ezek szerint ennél csak rosszabb lehet a helyzet. Hiába, ha nincsenek karakán, felkészült vezetők, akik legalább ezredannyira olyanok, mint én, akkor nem lesznek csapatok.
- Miért veszíthetett ekkorát a kviddics a népszerűségéből? Itt valami mélyen gyökerező probléma lehet. De ezt nem most fogom kideríteni. - zártam le a témát. Igazából, ha más felkért személy nincs, a mindenkori repüléstan tanár az, akinek ezzel hivatalból foglalkoznia kellene véleményem szerint. Szóval nekem semmi közöm a dologhoz, bármennyire is elszomorít.
A kis csaj megengedett magának egy pikírt beszólást, amit nem vettem jó néven. Oké, leálltam vele egyet játszatni, de attól még nem lettünk haverok, akik között ez elmegy. Rajtam csak ne poénkodjon. Egy szúrós tekintettel jeleztem, hogy a megjegyzése egyáltalán nem volt vicces. A következő ilyenért már büntetőmunka és pontlevonás járna.
- Hm, nem vagy terelő alkat. Mostanában minden kislány terelő akar lenni.- nevettem. Voltak persze példák, hogy törékeny testalkatú lányok helytálltak ezen a poszton. De, hogy az iskolai bajnokságban miért vált tendenciává az ilyen terelők jelenléte, az számomra rejtély.
- Emlékeim szerint Scarlett Conroy is erőteljesen gondolkozott, hogy terelő legyen, de én inkább a hajtóság felé terelgettem, és kiváló játékos is lett belőle a poszton. - a volt csapattársaimra szívesen emlékeztem vissza, pláne a hajtótársaimra, hiszen nagy összhangban kellett lennünk, a szerepkörünk ezt megkövetelte.
- Nem vagy ügyetlen a kvaffal. - szóltam, miután begyűjtöttem a passzt. Nem akartam persze lebeszélni a terelőségről, de nem éreztem testhezállónak a számára, hogy egy vasgolyót ütlegeljen.
- Ha bemutatnám a teljes repertoáromat, akkor egy darabig itt lennénk. Most az az érdekes, hogy te mit tudsz, te akarsz bekerülni a csapatban. - fölöslegesen nem kívántam produkálni magamat, hiszen nem voltak nézők, akiket szórakoztathattam volna a zseniális kviddicstrükkjeimmel.
- Ragadd meg az ütődet, repülj a kezdőkör fölé, és készülj! - kitaláltam egy kis próbát, amivel Charlotte bizonyíthatta, hogy nem csak készül a terelősségre, hanem alkalmas is rá.
Mikor a lány készen állt, megindítottam felé egy gurkót szemből. Aztán kis szünetekkel egyet hátulról, majd alulról, végül felülről is. Négy gurkó haladt felé, és még arra is ügyeltem, hogy egyre nehezedjen a dolog: az utolsó két gurkó már szinte egyszerre fog odaérni hozzá. Ha ezt megoldja, akkor már elhiszem, hogy van keresnivalója terelőként. Ha meg nem oldja meg, akkor leszek annyira rendes, hogy elvigyem gyengélkedőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Fellegi Nóra

Valami nem stimmelt velem, valami megváltozott bennem. Pontosan tudtam, hogy ennek egyetlen személy az oka. Eddig talán csak két ember kapcsán fogott el hasonló érzés egész eddigi életemben. De őket elengedtem, és utána erősebb lettem, mint valaha. Most viszont gyenge voltam, és segítség kellett. Hosszas vívódás után végül elhatároztam, hogy én, Várffy-Zoller Róbert, az élő legenda, felkeresek egy pszichológust. Persze ezt titokban kellett tartanom, úgyhogy álnév alatt és kamu indokkal egyeztettem időpontot. Egy másodikos, levitás lány nevében írtam Dr. Riley Meyersnek, hogy tudna-e fogadni, mivel kiderült, hogy a szüleim elváltak, és én teljesen összetörtem. Így viszont furcsa lett volna, ha én toppanok be az agyturkász dokihoz, no meg nem is akartam, hogy bárki meglásson a rendelő közelében. Úgyhogy Százfűlé-főzetet vetettem be, és majd csak a megfelelő pillanatban terveztem felfedni a valódi kilétemet.
- Csókolom! - szóltam kislányos hangon, kopogás után benyitva a rendelőbe a megbeszélt időpontban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Fellegi Nóra

Most aztán benne voltam a slamasztikában. Meyersnek semmi nyoma, helyette egy fiatal kis csaj, valami Nóra fogadott. Remek, pont a nőkkel kapcsolatban van gondom. Főleg a fiatal, vonzó nőkkel kapcsolatban. De a problémám akkor sem várhatott, mert még egyszer tuti nem venném rá magam arra, hogy idejöjjek. Úgyhogy pálcát ragadtam, gyorsan bezártam minden ajtót és ablakot, majd miután meggyőzödtem róla, hogy senki se lát vagy hall minket, felfedtem a kilétemet.
- Várffy-Zoller Róbert. Tegeződjünk,  ha számodra sem gond. Az a megtiszteltetés ért, hogy mától te vagy a személyes pszichológusom. - jelentettem be, márpedig ha én bejelentettem valamit, akkor annak úgy kellett lennie. Ezután ledobtam magam az egyik kényelmesnek látszó fotelba.
- Küldtem egy levelet egy másodikos, levitás diáklány nevében. Azonnal meg kell semmisíteni. Továbbá szigorúan köztünk kell maradnia mindennek, ami itt elhangzik. - ismertettem a feltételeimet.
- Ha ezt betartod, akkor nem maradok hálátlan. Egy kis előleg. - dobtam oda egy erszény galleont a lánynak.
- Akkor kezdhetjük is. - nem tudtam, most mi következik, úgyhogy vártam Nórára, hogy megmondja, mit kell tennem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Fellegi Nóra

Miért is megtiszteltetés? A kérdése, és az a hangsúly, ahogyan feltette, visszhangzott a fejemben. Hát nem ismer, nem hallott rólam? Hol élt eddig, buborékban? Mély levegőt vettem, és próbáltam úgy felfogni, hogy ez is csak a terápia része.
- Hagyjuk. - lemondóan sóhajtva legyintettem egyet. Majd úgyis kiderül, ki vagyok.
- Riley csak a kislány ügyéről tudhat, ami persze kamu, mert neki nincs semmi problémája. De intézd úgy, ahogy akarod, már ez sem érdekel, megbízom benned. - kelletlenül mondtam ezt ki, hiszen még semmi okom sem volt bíznom a lányban. Mintha állandóan ki akart volna oktatni. De az érdekemben most az állt, hogy megtaláljuk a közös hangot, és hajlandó voltam gesztusokat tenni, hogy kialakuljon az orvos és páciens között nélkülözhetetlen kölcsönös bizalom.
Mikor feltette a kérdését, a meséljek magamról részt kezdtem el kifejteni, mert erre válaszoltam könnyebben.
- Várffy-Zoller Róbert vagyok. - tartottam egy kis hatásszünetet, hátha mégis felismer.
- Élő legenda, párbajhős, playboy. Soroljam még? - rengeteg rám aggatott jelzőt mondhattam volna.
- De tudod mit? Megajándékozlak egy példánnyal az önéletrajzi ihletettségű könyvemből. Ha nem is minden, de sok minden le van írva benne rólam és a dicső tetteimről. - mindig volt nálam néhány példány, hogy szükség esetén leszereljem a rajongókat.
- Mondanod sem kell, természetesen dedikálom. Egyébként ez a tankönyv az óráimon, A mágia elmélete és gyakorlata című tárgyat oktatom itt a kastélyban. - a belső borítóra ráírtam, hogy Sok szeretettel Nórának. Az aláírásomban az ékezetek helyett pedig kis szívecskéket raktam, ezt nagyon imádták a női rajongóim.
- Parancsolj. - adtam át kacsintva a könyvet. Most már tényleg mindent csináltam, csak valahogy a problémámról nem akaródzott beszélnem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bodza Edina Gyöngyvér

Lyukas órám volt, de nem tétlenkedtem. Árgus szemekkel jártam a kastélyt, rendbontók után kutatva. Feszült voltam mostanában, reméltem, hogy egy kis büntetgetés ellazít. Jobbnál jobb büntetőmunkák jártak már a fejemben, tényleg már csak kellett valaki, akit elkaphatok. A Fecsegő Dámák felé vitt az utam, és ha már így alakult, elbeszélgettem a nemes asszonyokkal. Hasznos diskurzusokat szoktam velük folytatni, értettem én a nyelvükön. Most is elláttak néhány érdekes sztorival, elég volt csak megmutatnom az izmos felső testemet.
A közeli tanteremből hamarosan diákok tódultak ki, éppen befejeződhetett az órájuk. Összedörzsöltem a két tenyeremet, biztos voltam benne, hogy lesz köztük valaki, akit akár mondvacsinált okkal is, de megbüntethetek. Óra után amúgy is lankad a fegyelem, ilyenkor könnyen elragadtatják magukat a nebulók, például fennhangon szidják a tanárt, panaszkodnak a sok lecke miatt, vagy csak szimplán rendetlenkednek. Csupa olyan dolog, ami nekem mind elég lenne ahhoz, hogy lecsaphassak. Meghajlás kíséretében elköszöntem hát a dámáktól, és a diákok felé ballagtam feltűnésmentesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bodza Edina Gyöngyvér

A számításaim bejöttek, ketten hajba kaptak, szakadt a ruha, csattant a pofon. Egy srác és egy lány veszett össze, a lányban rögtön felismertem  Edinát. A végén a srác húzta a rövidebbet, bekapott egy szép kis átkot. Ha tudatosan varázsolt volna a lány,  talán még meg is dicsérem, de ez bizony kontrollálatlan mágia eredménye volt, ami rendkívül veszélyes tud lenni.
- Ejnye-bejnye, mindkettőtöknek kijár a büntetés. - szóltam gonosz mosollyal az arcomon.
- Főleg neked, Edina. Te már visszaeső rendetlenkedő vagy. - az óráimon is gyakran előfordult, hogy nem bírt az eridonos természetével, emlékezetes eset volt például, amikor a színváltoztató bűbájt gyakoroltuk. Akkor nagyvonalúan még azt is megengedtem neki, hogy rajtam próbálja ki a varázslatot.
- De ha képes vagy levenni az átkot a szerencsétlenről, akkor kaphatsz enyhítést. - általában adtam esélyt a javításra, hogy a diákok ne érezzék úgy, hogy csak szívatom őket. Pedig néha így volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bodza Edina Gyöngyvér

Az átok hatástalanítása sajátos módon, de sikerült. A srác viszont nem nagyon zavartatta magát, csúnyán beszólt Edinának. A megtéplek sárvérűkém frázist fiatalkoromban én is előszeretettel használtam, de ez a fajta stílus tűrhetetlen volt egy tanár.
- Na tűnj el, mielőtt én téplek meg. Később még számolunk! - adtam ki a fiú útját, de azért figyelmeztettem, hogy nem úszta meg ennyivel. Jobban jártunk vele, ha távozik, talán Edina könnyebben megnyugszik akkor.
- Vegyél mély levegőt, most már vége. Csak nyugi. - egyelőre mágia nélkül próbáltam elérni, hogy lehiggadjon, de szükség esetén készen álltam arra, hogy varázslatot is használjak.
- Nem ez volt az első ilyen dühkitörésed, igaz? Remélem jársz szakemberhez, hogy ezt megtanuljad kezelni. - a helyzet azért volt súlyos, mert Edina nemcsak másokat, hanem saját magát is veszélyeztette. Ha nem kap időben szakszerű kezelést, tovább fajulhat az állapota.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bodza Edina Gyöngyvér

A szerelmi történetbe nem kívántam belefolyni, úgy tettem, mintha a részleteket elengedném a fülem mellett.
- Nem tudod uralni rendesen még a mágiát, helyesen teszed, ha gyakorolsz a bűbájtan tanárral. - biztatásképp mondtam, de közben meg mégsem tartottam teljesen normálisnak, hogy egy másodikos diáknál ilyen fokú kontrollálatlan mágia lépjen fel. A mugli születésűekkel mindig csak a baj van. Lehet meg kellett volna buktatni, sokat segített volna, ha újra járja az elsőt. De ha már így alakult, valahogy be kell pótolnia a lemaradást.
- Mondd csak, mit tudsz a pálcádról? Méret, anyag, mag? - kérdeztem rá, hiszen ezt tudnia kellett, az én óráimon is volt erről szó.
- Hadd nézzem csak azt a pálcát! - kértem el tőle, ugyanis volt egy sejtésem, hogy a fiúval történt szakítása, és egyáltalán a párkapcsolati tapasztalatai talán olyan szinten befolyásolták a személyiségfejlődését, hogy új pálcára lenne szüksége.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bodza Edina Gyöngyvér

A galagonya hallatán úgy véltem, jó úton járok a sejtésemmel, hogy megtaláljam a probléma gyökerét. Még túlságosan képzetlen volt ahhoz Edina, hogy egy galagonya pálca hatékony legyen a kezében, később ez persze még változhatott. Azért én is kipróbáltam a pálcát, virágesőt idéztem elő, egész szépen működött. De miért pont virágesőt? Csak utána esett le, hogy mennyire szokatlan volt részemről ez a választás.
- Szerintem nincs meg a kellő összhang közted és a pálcád között. Így csak egyszerűbb varázslatok mennek, a bonyolultak nem, ehelyett kontrollálatlan mágia tör ki belőled. - adtam elő az elméletemet.
- Mielőbb keresd fel a bogolyfalvi pálcakészítőt, és kiderül, hogy a teóriám bizonyítást nyer-e. Ha tippelnék, azt mondanám, hogy érdemes lenne magyallal próbálkoznod. - bár nem voltam pálcakészítő, a tudásom megvolt ahhoz, hogy bátran vállalkozzak egy erős tippre.
- A megoldás előmozdítása érdekében pedig legyen a büntetőmunkád egy esszé írása arról, amit a pálcakészítőnél tapasztaltál. Bagolyban várom az elkészült művet, 5 napon belül. - a végére azért csak sikerült kiosztanom egy jó kis büntetést.
- További szép napot! - köszöntem el, hiszen itt elvégeztem a munkámat, no meg lassan a lyukasórám is végéhez közeledett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Fellegi Nóra

Nóra úgy viselkedett, ahogyan egy igazi, profi pszichológusnak kell. Tetszett, hogy nem zökkent ki, nem tért el a tárgytól, és engem is határozottan, de kellő udvariassággal igyekezett arra ösztökélni, hogy térjek már a lényegre.
- Oké, oké. Te ilyen csak a munkámnak élek típus vagy, ugye? Soha semmi lazítás, igaz? Pedig néha nem árt kiereszteni a gőzt. - nem bírtam ki megjegyzés nélkül, de valószínűleg ezt is némán fogja tűrni. Olyan karót nyeltnek tűnt, és mégis volt benne valami, ami megmozgatta a fantáziám piszkos részét. Pedig pont ettől szeretnék szabadulni.
- Megfogalmaznom is nehéz a problémámat. Kínosnak érzem, hogy erről beszéljek. - el is kezdett verni a víz, és a feszülős ingem, ami egyébként kiválóan kihangsúlyozta a mellizmaimat, most csak feszélyezett. Ki is gomboltam a felső három gombot, remélvén, hogy egy kis levegőhöz jutok.
- Gondolom szokatlan kérés, de talán segítene, ha mellém ülnél a kanapén, és megfognád a kezemet. Gyerekkoromban anyukám így nyugtatott meg. Megtennéd ezt a kedvemért? - kiskutya szemekkel néztem, már amennyire futotta tőlem. De tényleg szükségem volt valami pluszra, hogy meg tudjak nyílni, mert különben csak vetíteni fogok, és terelem a témát. Anyukám ezzel a módszerrel szedte ki belőlem, ha úgy érezte nem mondok el valamit, és neki mindig bejött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Fellegi Nóra

Nóra állította, hogy szokott lazítani. Ja, neki biztos a könyvtárban kuksolás is annak számít. Azt már inkább meg se kérdeztem, hogy mikor randizott utoljára, ne adja ég, mikor volt utoljára férfival.
Újdonsült pszichológusom belement, hogy megfoghassam a kezét. Én azonban cseles módon előbb a csuklójától kezdve finoman végigsimítottam a tenyerén, és csak ezután fogtam meg a kezét. Ha ez nem vált ki belőle semmilyen emberi reakciót, akkor elkönyvelem, hogy egy gép.
- A nőkről van szó. - nyögtem ki végül. Egy nő előtt különösen kínosnak éreztem erről beszélni, de most már nem volt visszaút.
- Félek az elköteleződéstől, és folyamatosan alkalmi kapcsolatokba menekülök. Ha próbáltam változtatni, felsültem. - kész, kimondtam, nekem is volt gyenge pontom, oda a sérthetetlenség nimbusza.
- Most már képtelen vagyok leállni. Mióta megláttalak, csak azon jár az eszem, hogy vajon milyen színű a bugyid. - tessék, ezt akarta, rátértem a tárgyra. Számítottam rá, hogy most rögtön ki fog dobni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Fellegi Nóra

Nóra nem rántotta el a kezét a simogatásra, de láthatóan zavarba jött, és erélyesen hangot adott a véleményének, hogy pszichológus és páciens között nem lehet személyes kapcsolat.
- Rendben, elnézésedet kérem, tényleg ne keverjük a kettőt. - egyet értettem vele, hiszen nem szerettem volna, ha miattam etikai vétség gyanújába keveredne. Megszületett bennem a döntés, eddig igyekeztem, de képtelen voltam túllendülni azon, hogy nem Dr. Meyers fogadott, aki pszichológusként segíthetett volna. Azzal már nem is vessződtem, hogy szavakba próbáljam önteni, vajon miért félek az elköteleződéstől.
- Hát jó. - lemondóan sóhajtottam az egyes és kettes számú szabályokat hallva.
- Nem veled fogom megtárgyalni a problémáimat. - villantottam egy lehengerlő Várffy-Zoller Róbert mosolyt. Nem tudom számított-e erre Nóra, de részemről már nem volt visszaút, meghódítandó lányként tekintettem rá.
- Inkább mutasd meg, milyen, amikor lazítasz. - ajánlottam fel egy sokkal izgalmasabb lehetőséget az agyturkászi beszélgetésnél, miközben kezem a tenyeréből a combjára vándorolt. Ismét bebizonyosodott, hogy képtelen vagyok leállni, a folytatás innentől attól függött, hogy az ajánlatom kedvező fogadtatásra talál-e vagy sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Tánya

Valamit majd mondanom kell neki. Másnál nem éreztem még ilyet, megtörtént, aztán mindenki élte tovább az életét. De vele nem olyan volt, mint a többi lánnyal. Ezt viszont magamnak is nehezemre esett beismernem, nemhogy még Tányának. Válasszam a könnyebb utat és meneküljek? Vagy nézzek szembe a saját démonjaival? Nem szívesen futottam volna össze addig a mézszőke szépséggel, amíg ezt le nem tisztázom magamban. Bújkálni nem bújkálhattam, de azért igyekeztem kerülni a találkozás lehetőségét. Éppen ezért a tanári szobába is a szokásosnál óvatosabban nyitottam be. Szerencsére nem volt benn senki. Egy fényképet kerestem, de a lakosztályomban nem találtam, hiába forgattam fel mindent. Már csak a tanári asztalom fiókjában lehetett, talán összefogtam a szorgalmikkal. A múltammal való leszámoláshoz meg kellett szabadulnom a fényképtől, bármennyire is fontos emlékeim kötődtek hozzá. Ki tudja, mit hoznának ki belőle a pletykalapok, ha illetéktelen kezekbe kerülne. Helyet foglaltam az asztalomnál, és lázasan kutakodni kezdtem a fiókomban a papírok között.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Szendrey Adél

Kellemes kötelezettség várt rám ma délután, be kellett hajtanom a tegnap kiosztott büntetőmunkát Lédán. Érdekes lány volt, aki több ok miatt is felkeltette az érdeklődésemet. Egyrészt pedagógiai kihívást láttam benne, a mágiáról alkotott lesújtó véleményét, ha nem is megváltoztatni, de minimum árnyalni szerettem volna, mert a jelenlegi szélsőséges gondolataival egyszerűen nem tartozhatott a varázstársadalom tagjai közé. Másrészt a vonzó külseje sem hagyott hidegen, de nekem nagyon úgy tűnt, hogy én viszont hidegen hagyom. Persze játszadozott velem, de nem tudtam eldönteni, hogy komolyan akar valamit, vagy csak az agyamat húzza, hogy aztán lepattintson. Velem márpedig nem lehetett packázni. Kelletnie sem kell magát, ha igazán akarok valamit, akkor megszerzem.
A rellonos melegítőmben vonultam végig a kastély folyosóin, éppen úgy, mint amikor csapatkapitányként vezettem a társaimat kviddicsedzésre. Léda a megbeszélt helyen várt.
- Szia! Remek, hogy pontosan érkeztél, ezért akkor nem kell pontot levonnom. - szívbaj nélkül ment volna neki a levonás, ha késik, hiába szeretett házamat, a Rellont is büntettem volna ezzel.
- Kezdjünk nyújtással! Tapasztaltam, hogy ez magadtól is kiválóan megy, úgyhogy ezt a részt rád bízom. De ha bármiben tudok segíteni, állok rendelkezésedre. - készségesen felajánlkoztam, nem hagytam volna ki, hogy újra lássam közelebbről a lány formás idomait.
Nyújtás után előkaptam a segédeszközöket. Két gurkót, és egy komplett kviddicses védőfelszerelést Lédának.
- Futni fogunk, cél a tanoda határa az erdő szélén. Nehezítés, hogy ezt kell viselned. - dobtam oda neki a ruhát. Amennyire leszólta a kviddicset, szerintem fel sem ismerte, hogy mit kapott tőlem. Egyébként vicces, hogy öltöztetem, pedig szívesebben tenném az ellenkezőjét. No sebaj, ami késik, nem múlik.
- További nehezítés, hogy ez a két gurkó folyamatosan körülötted fog cikázni, és bármikor lecsaphatnak rád. - büszkeséggel töltött el, hogy micsoda szórakoztató büntetést találtam ki.
- Elfuthatsz, elhajolhatsz, bármit megtehetsz, hogy kivédd őket. Még a pálcádat is használhatod. - talán utóbbira lettem volna a leginkább kíváncsi, milyen az, amikor a lány varázsol. Elképzelhető, majd úgy irányítom a gurkókat, hogy szorult helyzetbe kerüljön, és ne maradjon más választása, csak a varázslás.
- Én mögötted fogok haladni, hogy szemmel tarthassalak. - főleg a bomba popsidat, gondoltam magamban. Vagy talán ki is csúszott a számon?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Szendrey Adél

Számítottam rá, hogy ellenállásba fogok ütközni, igazából a lány stílusa sem lepett meg. Komoly trauma lehet a viselkedése hátterében, amiért képtelen elfogadni a varázsvilág szabályait, és be se akar illeszkedni. Nem hagytam, hogy messzire ellépjen tőlem, határozottan, de nem durván megfogtam a derekát, és magamhoz húztam.
- Na idefigyelj bébi, hiába vagy észvesztően dögös, velem így nem beszélhetsz. - súgtam a fülébe.
- Meg foglak büntetni rosszkislány. Még talán élvezni is fogod. - megharapdáltam a fülcimpáját, aztán elengedtem.
- Az erdő szélén egy zsupszkulcs vár ránk, amivel eljuthatunk egy vidéki luxusvillába. - a villa a családom tulajdonában volt, és jelenleg csak arra szolgált, hogy nőket vihessek oda, ha kedvem éppen úgy tartaná.
- De adnom kell a látszatra. Úgyhogy szépen kérlek, fogdd be a tündéri kis szádat, vedd fel azt a sz*rt, és kezdj el futni. - nem volt teljesíthetetlen, amit kértem.
- A gurkók meg nem fognak eltalálni, garantálom. - ezzel is próbáltam megnyugtatni. A tervemet tehát felfedtem Léda előtt, végig arra bazíroztam, hogy kettesben maradjak vele, távol az iskolától, ahol nem kell tartanom a lebukástól, hiszen mégiscsak egy diákot próbáltam elcsábítani. Most legalább kiderül, hogy vajon ő mit gondol, tényleg belemenne a játékba, vagy csak a bolondját járatta velem.