36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Várffy-Zoller Róbert összes RPG hozzászólása (161 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 » Le
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2017. október 10. 23:10 Ugrás a poszthoz

Czettner R. Luca

Szerettem kviddicsezni. Bármikor dönthettem volna úgy, hogy profinak állok, annyira kiemelkedő játékos voltam. De nem tettem így,  valahogy nem vonzott annyira ez a lehetőség. Nem a sportban, hanem az alkalmazott mágia területén akartam maradandót alkotni. Hobbijátékosnak azért még megmaradtam. Egyik nap kedvem támadt dobálgatni egyet, el is indultam a kviddicspályára. Persze útba kellett ejtenem a szertárt, mert szükségem volt egy seprűre meg egy kvaffra. Már csak azért is az iskolai felszerelést szándékoztam használni, mert így tudtam igazán felidézni a régi idők hangulatát.
Meglepett, hogy a szertár tárva-nyitva, ám a magyarázat roppant egyszerű volt, valaki volt benn. A valakiben pedig Lucát ismertem fel. Sok kemény csatát vívtunk mi meg az iskolai bajnokságban, sokszor borsot is tört az orrom alá. Mostanra egészen a Navine házvezetőségig jutott, pedig én még emlékeztem arra a kis megszeppent kislányra a trófeateremből, akit nekem kellett felvilágosítanom alapvetően fontos dolgokról, mint például a dicső tetteimről bagolyköves diákként. Viszont elnézve a termetét, nőni azóta se sokat nőtt. Talán semmit.
- Szia! Csak nem szezon előtti leltárazást tartasz? - kérdeztem rá, aztán eszebe jutott, hogy más is lehet akár a háttérben.
- Vagy talán vársz valakire? Elviszek egy seprűt meg egy kvaffot, aztán már itt sem vagyok. - szóltam, mert hátha egy tervezett légy ottot zavartam meg. A szertár ugyanis kiválóan alkalmasnak tűnt ilyen célú találkozókra.
Utoljára módosította:Várffy-Zoller Róbert, 2017. október 11. 21:13
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2017. október 11. 09:23 Ugrás a poszthoz

Eszterházy Diána

A lány unottan sorolta az adatait, még mindig fagyis arccal. Rellonos volt, a rikító zöld haja így legalább nyert valami értelmet. Miután megtisztította magát, jött az ilyenkor szokásos védekezés.
- Gyenge próbálkozás. Látszik, hogy nem ismered a házi rendet annyira, hogy hihető kifogással állj elő. - csóváltam a fejemet, egy rellonostól ravaszabb magyarázatot vártam volna.
- Először is, éjszaka van, ilyenkor csak egy biológiai szükségletet kell kielégítened, az alvást. - kioktató stílusban kezdtem el kivesézni a lány érvelésének gyengéit.
- Másodszor, negyedikes vagy, tehát nem lehetsz annyira szerencsétlen, hogy éhen halj a hálókörletedben. - egy elsős navinésről esetleg még el tudtam volna ezt képzelni, na de egy negyedikes rellonosról?
- Végül harmadszor, a gyengélkedőn folyamatos ügyelet van, és ha a konyháig el tudtál jönni, akkor a két szinttel felettünk lévő gyengélkedőre is képes lettél volna elmenni. - a komolynak tűnő kifogásra komoly cáfolattal álltam elő, innentől mellébeszélésnek nem volt helye.
- Egyáltalán hogyan jutottál be ide anélkül, hogy lebuktál volna? Azt hittem szigorú az ellenőrzés, járőröző prefektusok, riasztó bűbájok, meg ilyenek. - ha az akarat meg lett volna rá, piszok egyszerű lett volna megakadályozni a takarodó utáni csellengést a házak kijáratainak őrzésével.
- Attól tartok nem úszhatod meg a büntetést. Levonhatok pár pontot a házadtól, de ezzel gyanítom, nem érném el a kívánt hatást. - a pontlevonást mindenképpen szükségesnek tartottam, de tudtam, hogy ez kevés.
- Mit is kellene... hmmm... mi a kedvenc tantárgyad? - kérdeztem. Olyan büntetésre volt szükség, ami után legközelebb ezerszer meggondolja, hogy az éjszaka közepén kóricáljon.                                
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2017. október 11. 13:23 Ugrás a poszthoz

Eszterházy Diána

A cáfolatomat persze nehezen bírta a lány, de hadd szenvedjen egy kicsit, ha már annyira tudálékoskodott. Mennyire egyszerűbb lett volna elismernie a hibáját, és szépen bocsánatot kérnie! Csak hát itt ebben a nyamvadt kastélyban mindenki olyan hatalmas öntudattal rendelkezik, mintha legalább ők lennének a világ középpontjában. Fegyelem és tisztelet nulla.
- Valahogy sikerült. Ez az, hogy boldog-boldogtalannak sikerülhet! Ha legalább egy kicsit komolyabb mágiatudás kellene hozzá, akkor a szabályszegésből is tanulhatnátok valamennyit. - méltatlankodtam egy sort. Arra, hogy üljek mellé, csak legyintettem egyet fejcsóválva. Ehelyett szembe ültem le vele, hogy fenntartsam a konfrontációt. Ha azt hitte, hogy jópofizhat velem, akkor tévedett. Lehet, hogy itt vannak olyan tanárok, akik lemondanak a méltóságukról, és bratyiznak a diákokkal, de én nem ilyen vagyok. Bennem még van tartás.
Semmi megbánás nem látszott a lányon, vidáman falatozott tovább. Bizalmaskodni próbált velem, amikor felhozta, hogy biztosan én is kijárkáltam takarodó után. Naná, de csak akkor, ha nagyon szükséges volt, és akkor sem ilyen amatőr módon.
- Kajáért előbb szalasztottam volna el valamelyik nyomingert a házamból, mint, hogy én kijöjjek a kényelmes szobámból. - árultam el az őszinte véleményemet a dologról, álszenteskedéssel most semmire se mentem volna.
- De tegyük fel, hogy magam jöttem volna el ide, a konyhába. Akkor sem ülnék le itt falatozni, hanem visszamennék a hálókörletbe a kajával együtt. Minek kockáztassam a lebukást? - vittem tovább az általam képzeletben elkövetett szabályszegés gondolatát.
- Ha meg lebuknék? Rögtön elismerném a szabálysértés tényét, bocsánatot kérnék, majd pedig eljátszanám, hogy a gyengélkedőre indultam, mert súlyos fájdalmak gyötörtek. Ugyanis egyedül a gyengélkedőre lehet takarodó után is elmenni. - fejtettem ki a profi szabályszegőhöz méltó viselkedést. Jó néhány prefi meg tanár be is venne egy ilyen alakítást. De hát itt még egy tisztességesen elkövetett szabályszegésre sem képesek a diákok!
Diána a kedvenc tantárgyát is szinte csak úgy találomra nevezte meg. Teljesen közömbösnek tűnt a mágia tanulása iránt, tipikusan a pillanatnak élő, nemtörődöm alkatnak véltem. Hogy juthatott el így negyedikig?
- Eddig akkor máshol tanultál? Gondolom ezzel a hozzáállással már csak ide vettek fel. - kíváncsi voltam, hogy miért került a Bagolykő Mágustanodába. Önszántából senki sem jönne ide, ha máshol is tanulhat. Persze ez hamarosan megváltozik, ha rajtam múlik, és majd özönlenek ide a tehetségesebbnél tehetségesebb diákok.
- De akkor nem is azt kérdezem, hogy mi a kedvenc tantárgyad. Hanem, hogy mi érdekel a mágián belül? Vagy egyáltalán mi vált ki belőled akármilyen érzelmet? Van-e olyan terület, amit nagyon szeretsz, vagy éppen ellenkezőleg, nagyon utálsz? - reméltem most már csak ad valami értelmes választ. Nem lehet, hogy csak úgy van a nihilben, és céltalanul tengődik a mindennapokban.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2017. október 12. 09:19 Ugrás a poszthoz

Czettner R. Luca

Luca meglehetősen vidáman fogadott, sőt még gratulált is nekem. Ő már csak ilyen volt, egy mindenkivel kedves, tömény vidámságbomba. Néha hányni tudtam volna ettől.
- Sok mindenhez gratulálhatnál, de feltételezem, most a tanári kinevezésemre gondolsz. Kösz. - flegmán megköszöntem azért a gratulációt. A felvetésemre vette a lapot, sejtette, hogy mire gondolhatok. Úgy látszik a szertárakról valamiért mindenkinek ugyanaz jut eszébe.
- Szóval megint létszámgondok vannak a sárgáknál? Nem lep meg. - a Navine sokszor küszködött játékoshiánnyal, így érthető, hogy leginkább az egyéni jellegű posztokon tűntek fel náluk kiemelkedő játékosok. Luca is fogóként alkotott maradandót.
- Ha te foglalkozol velük, akkor biztos tódulni fognak az edzésekre.  A helyükben gondolkodás nélkül jelentkeznék a csapatba. - ekkora dicséretet se sűrűn szoktam mondani. De Luca ellenfélként kivívta a pályán a tiszteletemet.
- Sosem felejtem el, amikor az egyik meccsünkön kiszabadultál a póznára vezetésből. Ha én lettem volna az egyik, aki szendvicsbe szorít, tuti nem úszod meg. - emlegettem fel egy régi meccsemléket. Anno Cath és David próbálkozott a csellel sikertelenül.
- Óh, új játékvezető lesz? Kár, pedig megnéztelek volna, hogyan boldogulsz ebben a szerepkörben. - nem rémlett, hogy évnyitón bemutatták volna az új játékvezetőt. Ha mégis, akkor meg biztos Várkonyi emésztési gondjai terelték el a figyelmemet.
- De mit értesz azon, hogy fele olyan izgalmas? - kérdeztem rá, mert ugyan én még nem próbáltam, de úgy gondoltam, hogy a játékvezetőség igen nagy kihívás, következésképp igazán izgalmas tevékenység.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2017. október 12. 17:07 Ugrás a poszthoz

Czettner R. Luca

Nem Luca az első, akit meglepett, hogy nem mentem el profi kviddicsesnek. De én nem csak a kviddicsben voltam zseniális, hanem mindenben, amibe belefogtam. Nagyobb kihívásokra, nagyobb hírnévre vágytam annál, mint amit egy kviddics világsztár megkaphatott.
- A játék hiányzik, de a profi lét nem vonz. Túl sok kötöttséggel jár. - egy profi kviddicsesnek minden apróságra ügyelni kellett, még arra is, hogy mikor sz*rik. Na ez az, amit nem bírtam volna elviselni.
Mint kiderült, minden háznál volt gond az új szezon kezdete előtt. Engem persze csak a Rellon érdekelt, náluk a gondot az jelentette, hogy többen elballagtak a csapatból.
- Ha sokat szerencsétlenkedtek a csapatszervezéssel, még az a kis esélyetek is elszáll, amitek most van, hogy legyőzzetek minket. - teljesen úgy beszéltem, mintha még mindig a Rellonban játszanék. Magaménak éreztem a csapatot, hiszen tudomásom szerint még mindig voltak néhányan a csapatban, akiket én fedeztem fel annak idején. Mini elvesztését viszont biztosan meg fogják érezni.
- Amikor először vetettük be a cselt a tevékeny részvételemmel, még a nagy Földesy sem tudott vele mit kezdeni. - vertem meg büszkén a mellemet, arra a megmozdulásra a mai napig büszke voltam. Akkor még a Golyóálló Griffeknél, vegyes csapatban játszottam. De jó kis brigád volt az!        
- Dobhatsz most is egy üdvözlést, nem fogom visszautasítani. - szóltam, egy sunyi mosolyt megeresztve. Könnyű azt mondani, hogy mi lett volna akkor, ha... Most viszont itt vagyok.
- Meg tudom érteni, hogy elég volt ennyi a játékvezetősködésből. Gondolom szidtak is rendesen. Évszázadok óta bevált recept, hogy ha már nem tudsz mit tenni, akkor szidd a bírót. - én is jó néhányszor reklamáltam, vagy küldtem el melegebb éghajlatra a a játékvezetőket. Nem is csodálkozom, hogy fogyóterméknek számítanak itt, a tanodában.
Utoljára módosította:Várffy-Zoller Róbert, 2017. október 13. 10:12
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2017. október 13. 11:06 Ugrás a poszthoz

Czettner R. Luca

- Megtaláltam a kihívást, világhírűvé kell tenni ezt az intézményt. - böktem fejemmel a kastély felé.  
- Sok felé megfordultam mostanában, de a Bagolykő Mágustanodáról gyakorlatilag sehol sem hallottak. És akkor belegondoltam, hogy mit adtunk mi a mágusvilágnak? Maximum néhány világsztárnak kikiáltott, de valójában középszerű kviddicsest. Az alkalmazott mágia területén meg még ennyit sem. - fejtettem ki a szomorú valóságot.
A Navine gondjaihoz többet már nem kívántam hozzászólni, az ő bajuk, majd megoldják valahogy. Bár nem biztos, hogy csak a tehetség elpocsékolásáról volt szó, lehet, hogy igazi tehetségek sem voltak jelenleg a sárgáknál. Olykor összejöhet néhány gyengébb korosztály egy-egy háznál. Ahogy hallottam, a Levitánál is valami ilyesmi lehetett a háttérben, amiért már tavaly sem tudtak önálló csapatot kiállítani. Mondjuk a kékek sose voltak nagy kviddicsesek, még bajnokságot sem nyertek soha szerintem.
A Golyóálló Griffekre gondolva kellemes emlékek idéződtek fel bennem, örültem, hogy Manda mesélt a legendás csapatról Lucának. Ha ismét összeállnánk, még ma is elkennénk a száját akárkinek.
- Kíváncsi vagyok, hogy vajon mi lehet a többi Griffel. Kiváról tudom, hogy itt tanít, bár még sajnálatos módon nem futottam össze vele. A többiekről viszont nem igazán hallottam. - érdekeltek a régi csapattársak, ha nem hozzák be ismét a házcsapatokat, szerintem minden bajnoki címet besöpörtünk volna. Így viszont később a Rellonnal jutottam el újra a csúcsra, csapatkapitányként leraktam egy hasonlóan legendássá vált csapat alapjait.        
Az üdvözlős felvetésemért egy kacsintást azért kaptam, most be kellett ennyivel érnem.
- Vigyázz, mert be fogom ezt még hajtani! - szóltam halálosan komoly ábrázattal, de tréfás szándékkal. Bár ki tudja, simán felbukkanhatok váratlanul Luca egyik meccsén.
- A tantárgyam "A mágia elmélete és gyakorlata" címet viseli. Ráfér a diákokra, hogy elmélyüljenek az alapismeretekben, és felismerjék a tanulás, a gyakorlás fontosságát. Éppen egy navinéssel futottam össze minap, akinek esze ágában sem volt varázsolni, pedig megkértem rá. Ez mégis milyen hozzáállás? - panaszoltam el a bejárati csarnokos esetet. A Navine házvezetőjeként Luca úgyis érintett volt ebben.
- Volt terelőnk? Csak nem Mihael? Mit csinált már megint az állatja? - kérdeztem érdeklődve. Mihael kiváló terelő volt, de agresszív természetű, ami hasznos tulajdonság volt a pályán, de a pályán kívül nem feltétlenül.
- Na de mi van veled? Hogyan haladsz a kviddicses karriereddel? - erről még nem esett szó, pedig igazán szerettem volna hallani.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2017. október 13. 16:46 Ugrás a poszthoz

Czettner R. Luca

- Én még nem hallottam, hogy Világkupát vagy legalább Európa-bajnokságot nyert volna bárki is a Bagolykőből. De javíts ki, ha tévedek. - nálam a címek sokat nyomtak a latba, csak azt tartottam valódi világklasszisnak, aki már rangos trófeákat gyűjtött be.    
- Leonie még ide jár? Hányszor bukhatott meg? - csodálkoztam, sőt megrökönyödtem, hogy a lány még mindig az iskolapadot koptatta.
- Nem órán, még évnyitó előtt történt az eset. - kezdtem bele a navinés diákkal történő találkozásom részletezésébe.
- Lora Fontaine, másodikos diákról van szó. Az elszabadult kutyáját kergette a bejárati csarnokban. Pizsamában, takarodó után. - mindez már többszörösen kimerítette a szabályszegés fogalmát.
- Adtam neki egy esélyt, hogy ha bemutatja a varázstudását, eltekintek a büntetéstől. De nem élt vele. Aztán végül így is megúszta a büntetést, mert évnyitó előtt még nem akartam büntetéseket osztogatni. - nagy szerencséje volt a lánynak.
A Mihaeles témát talán nem kellett volna firtatnom, mert látszott Lucán, hogy érzékenyen érinti a dolog. De nem tudtam nem hangot adni annak, hogy ők mennyire nem illettek össze.
- Egyáltalán hogy tudtatok ti együtt lenni? Érthetetlen számomra. - kíméletlenül kimondtam, amit gondoltam. Képtelen voltam rájönni, hogy mit láthattak egymásban. A közhelyes "az ellentétek vonzzák egymást" sztorin kívül más elképzelésem tényleg nem volt.
- Az iskolai bajnokság most már lassan vicckategória. De a magyar bajnokság szerintem felveszi a versenyt lengyellel. - az iram lehet, hogy más volt, de eredményességben nem hiszem, hogy a lengyelek annyival a magyar csapatok előtt jártak volna.
- Majd lehet kilátogatok egy meccsedre, ha arrafelé lesz dolgom. - kacsintottam egyet én is.  
- Amúgy nincs szükségetek új seprűkre? Csak nektek, csak most, rendkívül kedvezményes áron tudnék intézni egy szállítmányt a legújabb modelljeinkből. - előbújt belőlem a seprűgyáros fia, minden alkalmat igyekeztem megragadni új vásárlók szerzésére.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2017. október 17. 15:59 Ugrás a poszthoz

Czettner R. Luca

Leonie esete még mulatságos is lett volna, ha nem lettem volna már tanár a Bagolykő Mágustanodában. Egy intézményről mindent elmond, ha olyan diákjai vannak, akik már hosszú évek csak melegedni járnak be, ahelyett, hogy befejeznék a tanulmányaikat. Micsoda szégyen!  
Luca megígérte, hogy majd elbeszélget Lora Fontaine-nel, ezt elégedetten konstatáltam. Ráfért egy kis házvezetői fejmosás, azok után, ahogyan velem viselkedett.
- Rögtön akkor futottam vele össze, amikor visszatértem a kastélyba. Navinésektől szokatlan módon rendkívül tiszteleten volt, feleselt velem. - zártam le a lány bűnlajstromának felsorolását. Meg kellett tanulnia az illedelmes viselkedést.
A Michael-re vonatkozó kérdésemet gyorsan lerendezte Luca, úgyhogy nem is firtattam tovább a dolgot, csak megértően bólintottam.
Az iskolai bajnokságról hasonlóan lesújtó véleménnyel voltunk mindketten. Csak remélni lehetett, hogy lesznek még olyan színvonalas mérkőzések, mint a mi időnkben. Akkoriban nemcsak magyar, hanem még európai élcsapatok megfigyelői is gyakorta meglátogatták a meccseket.
- Ha egyszer kipróbáljátok a Várffy-féle seprűket, máson már nem is akartok majd repülni. Mi az egyénre tudjuk szabni az alapmodelleket, kivételes hatékonyságot biztosítva ezáltal. - dicsértem tovább a seprűinket.
- Egyébként, ha szeretnél egy privát tesztrepülést, akár itt az iskolában is meg tudjuk majd oldani. - ajánlottam fel a lehetőséget.
- Örültem, hogy összefutottunk. Megyek, edzek egy kicsit, formában kell tartanom magam. További jó munkát! - azzal egy seprűt és egy kvaffot megragadva távoztam a kviddicspálya felé.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2017. október 18. 20:16 Ugrás a poszthoz

Bálint Fruzsina Ingrid

Az órák végén általában megvártam, hogy az utolsó diák is elhagyja a termet, és én csak ezután távoztam. Kivéve, ha siettem. Ha azonban nem volt sürgős dolgom, akkor még feltehették a diákok az esetlegesen felmerülő kérdéseiket. Most nem siettem, és nem kellett legilimentornak lennem ahhoz, hogy felfigyeljek Fruzsinára, aki nyilvánvalóan csak arra várt, hogy négyszemközt kérdezhessen valamit. Az eridonos lánytól már kaptam néhány szép szorgalmit, úgy véltem, hogy benne megvan a szükséges ambíció, tényleg jobb akart lenni, és hajlandó volt ezért keményen dolgozni. Akiben pedig ezt megláttam, annak minden segítséget igyekeztem megadni.
- Igen, térj nyugodtan a tárgyra. - válaszoltam a kérdésére. Nem volt szükség mellébeszélésre, mindig biztattam a diákjaimat, hogy ha kérdésük van, akkor azt egyenesen tegyék fel. Ha valaki tudott kérdezni, az már jó jel, mert bizonyítja hogy komolyan elgondolkodott a tananyagon. Ha viszont valaki csak bambán nézett ki magából, akkor tudtam, hogy máshol jár az esze. Az órák alatt előszeretettel szúrtam ki az ilyen diákokat, és hoztam őket kínos helyzetbe egy-egy kérdéssel vagy megjegyzéssel. Nálam fontos volt, hogy mindenki figyeljen, és ennek érdekében kellő szigorral léptem fel. Néhányan - főleg a levitások közül- húzták ugyan a szájukat a fegyelmezések után, de később még hálásak lesznek nekem, hogy ilyen nagymértékben törődtem velük.
- Az elhangozottakkal kapcsolatban van kérdésed? Esetleg valami másról van szó? - tettem hozzá gyorsan a válaszomhoz, jelezvén, hogy tényleg készségesen álltam rendelkezésre. Az alsóbb évfolyamos diákok néha bátortalanabbul fordultak a tanárokhoz, pláne hozzám, hiszen kivételes híresség voltam. Egyszerűen nem szokták meg, hogy ekkora varázslónagyság társaságában legyenek, mint én. A bátortalanságnak szerettem volna elejét venni a remélhetőleg biztatóan ható kérdéseimmel.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2017. október 19. 12:31 Ugrás a poszthoz

Bálint Fruzsina Ingrid

Megértettem a lány problémáját, de azt már nem igazán, hogy miért éppen hozzám fordult. Családi ügyekbe nem akartam beleártani magam, abból mindig csak baj volt. De elutasítani sem akartam a segítségnyújtást, ha mást nem legalább néhány hasznos tanácsot adni szerettem volna.    
- Úgy gondolom jogod van megismerni édesapádat. De ezt szerintem édesanyáddal kellene megbeszélned, mert kettőtökre tartozik a dolog. Vagy annyira reménytelen lenne a helyzet? - talán ha többet megtudnék az édesanyával való viszonyáról, és annak hátteréről, hogy miért nem ismerheti Fruzsina az édesapját, akkor konkrét ötletekkel is előállhatok. Most még a sötétben tapogatóztam.    
- A Bálint családnév tudtommal nem túl gyakori. Ha kikérnéd a minisztériumi dolgozók listáját a bogolyfalvi kirendeltségen, megtalálhatnád a listán édesapádat. - mondtam el az általam legegyszerűbbnek vélt megoldási lehetőséget.
- Persze az is lehet, hogy ez az egész egy fedősztori, és édesanyád azért találta ki, hogy ne bolygasd a múltat. A jó szándék vezérelhette, lehet, hogy csak így akar megvédeni. - vetettem fel egy lehetőséget. Valószínűleg nem ok nélkül titkolták el előle az apukája kilétét. De, hogy jó szándék húzódott-e meg e mögött, azt csak remélni mertem.
- Szóval előfordulhat, hogy nem is a minisztériumban kell keresned édesapádat, és még azt is el tudom képzelni, hogy nem is Bálint a vezetékneve. Biztos vagy benne, hogy ezek hiteles, valódi információk? - tettem fel a kérdést. Amint eddig tudni vélt a lány az nem volt sok, de lehet, hogy ez a kevés sem volt igaz. Akkor pedig bonyolultabbá válik a helyzet, trükkösebb megoldáshoz lesz kénytelen folyamodni.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2017. október 20. 13:25 Ugrás a poszthoz

Bálint Fruzsina Ingrid

A Fruzsina által elmondottak nem könnyítették meg a helyzetet, továbbra is maradt a sötétben tapogatózás.    
- Attól tartok a konkrét válaszokat a múltadról nem tőlem kaphatod meg. De abban talán segíthetek, hogy édesanyád változtasson az álláspontján. - ötleteim máris voltak, de előbb tisztázni kellett néhány kérdést.
- Édesanyád mugli? Vagy esetleg kvibli? A mágiahasználat képességének örökölhetősége nagyon domináns, ha egy muglinak voltak mágiahasználó ősei, akkor a képesség könnyen megjelenhet újból, akár több generáció után is. Az erős dominancia miatt van jóval több mugli származású mágiahasználó, mint ahány kvibli. - ezek voltak az általános tények, amikkel szolgálhattam. Ha valaki félvérű, egyáltalán nem biztos, hogy csak a mágiahasználó szülő révén válik maga is mágiahasználóvá. Persze ennek kimutatásával nem szoktak törődni, mert csak elméleti lehetőség.
- A személyiségedben bizonyos hajlamokat örökölhettél édesapádtól. De ennek felesleges túlzott jelentőséget tulajdonítani, semmi sincs eleve elrendelve, kizárólag rajtad múlik, hogy a mágia terén mit hozol ki az örökölt képességedből. - ennyit tudtam még hozzá tenni a témához. Igazából minden ilyen esetet egyedileg volt célszerű megvizsgálni.
- Egy próbát megér a kirendeltség felkeresése. No meg itt a tanodában is többen vannak, akik rendszeres kapcsolatban állnak a minisztériummal, őket is megkérdezheted, hátha mond nekik valamit a Bálint vezetéknév. Itt van mindjárt például Holló Albert, aki az Edictum szerint az eltitkolt apám lenne. Tiszta szégyen, hogy csak ekkora sületlenségekkel tudják eladni azt a nyamvadt újságocskájukat. - fakadtam ki egy kicsit az Edictum legújabb agyszüleményén. Lépéseket fogok tenni az ügyben, azt már eldöntöttem.            
- A legjobb megoldásnak azonban továbbra is azt tartanám, ha édesannyáddal közösen oldanád meg ezt a problémát. Önszántából be kéne látnia, hogy ez a helyzet tarthatatlan. - drasztikusabb megoldási lehetőségekről egyelőre nem beszéltem.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2017. október 23. 22:28 Ugrás a poszthoz

Bálint Fruzsina Ingrid

Naná, hogy nagy varázsló voltam, így természetesen rögtön elő tudtam volna rukkolni megoldási javaslatokkal. De nem akartam nagyon belefolyni egy ilyen kényes családi ügybe, azt akartam, hogy Fruzsinát legfeljebb rávezessem a számára ideális megoldásra, de ne tűnjek én a felbujtónak.
- Értem. - konstatáltam röviden a lány származásáról szóló tényeket.
- Apukád aláírása tehát biztosan hiteles, ezt láttad is. A keresztnevét is ismerned kellene ebből, nemdebár? - tártam fel egy ellentmondásosnak tűnő részletet a korábban elmondottakkal. De az is lehet, hogy csupán hiányosan lettem tájékoztatva. No, de sebaj, ezért is kérdeztem, hogy tisztázódjanak a kiinduló körülmények.
- A kvibliséget egy varázstalan ős okozza, de nem is ebben áll a tudományos jelentősége. Bizonyíthatja ugyanis, hogy nem igazán létezhetnek tökéletesen aranyvérű családok. Miért? A válasz roppant egyszerű. Ugyan az ötlet már jóval korábban megszületett Mardekár Malazártól, de az aranyvérűség mániákus őrzése csupán a varázsvilág mugliktól történő teljes elszeparálása után terjedt el széles körben. Korábban a ma abszolút aranyvérűnek tartott családok ősei is simán keveredhettek muglikkal. Ez pedig később kiütközhet kviblik születésével. - fejtettem ki a gondolataimat a kviblikkel kapcsolatosan.
- Ne is múljon el a kíváncsiságod, csak vannak dolgok, amiket jobb nem bolygatni. Most úgy gondolom nem ilyenről van szó, ezért is próbálok segíteni. - hangsúlyoztam, hogy tényleg számíthat rám a lány.
- Ha minden kötél szakad, van lehetőség arra, hogy egy kicsit mágikusan is rásegíts édesanyád kitárulkozására. - kacsintottam sejtelmesen.
- Létezik egy bájital, amit ha megiszol, a hatóideje alatt minden cselekedetet siker koronázza. Ha innál a bájitalból, és utána édesapádról kérdeznéd édesanyádat, elárulná, amire kíváncsi vagy. - a végén csak elárultam egy trükkös, de nem éppen etikus megoldást. Fruzsinán állt, hogy  belemegy ilyenbe, vagy az egyenes utat választja.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2017. október 24. 11:09 Ugrás a poszthoz

Bálint Fruzsina Ingrid

Kiderült, hogy lánynak nem volt ideje alaposan átnézni az aláírást.
- 17 évesen úgyis nagykorúvá válsz, akkor már szabadon hozzáférsz az okmányaidhoz. Szerintem édesanyád is tisztában van ezzel, és akkora időzítette, hogy elmondjon mindent. - megint a legegyszerűbb lehetőséget vázoltam fel, persze sejtettem, hogy Fruzsina nem akar addig várni.
- Akik féltve őrzik az aranyvérűségüket, azok számára egy kvibli születése felér egy halálos ítélettel, hiszen bizonyítja, hogy a családban vannak mugli ősök. Az ő felfogásuk szerint csak az a lehet a varázsvilág teljes jogú tagja, aki képes a mágiahasználatra. Utóbbi érthető is, hiszen mi másért is neveznénk magunkat varázstársadalomnak? A mágiahasználat képessége különböztet meg minket. - ebben a kérdésben én is olyan álláspontot képviseltem, amiért a mugliimádók lehurrogtak volna. Nyíltan viszont nem hangoztathattam ezt, mert tuti fegyelmi eljárást indítottak volna ellenem. Nagyon vissza kellett fognom magamat, amióta tanár lettem.
- Ha neked úgy könnyebb, akkor képzeld el úgy. Nem szeretek párhuzamokat vonni a muglikkal. - válaszoltam a lány felvetésére.
- Nem baj. Azt fontos szem előtt tartanod, hogy a gyerekeid modern értelemben már lehetnek aranyvérűek, mert a te részedről akkor már a nagyszüleik is varázshasználók lesznek. - ennyit tudtam hozzátenni, de ez már nem változtathatott azon, hogy Fruzsina félvérű marad, bármennyire is büszke az apai örökségére.
A bájitalos felvetésemet kétkedve fogadta, hiszen édesanyja bájital készítéssel foglalkozott. Szerintem meg pont ez lett volna a szép, a saját fegyverével legyőzni őt. A türelmem is kezdett fogyni, úgy véltem ennyi javaslatból már lehetett volna boldogulni.
- Nagyon kockázatos lenne a kicsempészés. Biztosan erős bűbájokkal van védve az okirat, ezek feltörése pedig egyelőre meghaladná a képességeidet. Én például egy korhatárvonalat húznék. - egy ilyenen való átjutásra egy másodikos nagy valószínűséggel képtelen lett volna.
- De te hogyan gondolnád mégis mindezt kivitelezhetőnek? Milyen használható varázslatokat ismersz? Miket tanultatok bűbájtanon, átváltoztatástanon vagy egyéb más órán, amit bevethetnél? - az odáig rendben volt, hogy egy elképzelés megszületett, de a konkrét megvalósíthatóságát is rögtön ezután vizsgálni kellett. Kíváncsi voltam rá, hogy Fruzsina hogyan oldaná meg mindezt a jelenlegi tudásával. A lemásolás talán menne neki, egy egyszerű duplázó bűbájjal találkozhatott valamelyik órán. De az anyakönyvi kivonat kicsempészése már nehezebb feladatnak tűnt.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2017. október 24. 11:47 Ugrás a poszthoz

Saragob Kíra

A Trófeaterem az egyik kedvenc helyszínem volt a kastélyban, gyakran betértem nosztalgiázni kicsit azon a sok-sok dicsőségen, amit az iskolának szereztem diákként. A díjaimmal, kitüntetéseimmel egy külön vitrint lehetett megtölteni, amit én csak Várffy-Zoller Róbert-szentélynek neveztem. Ide zarándokolhattak el a jelen diákjai, hogy inspirációt meríthessenek maguknak. Ki volt például állítva az iskolaelsőségemért járó hatalmas kupa, ami még egy stréber levitásból is elismerést és tiszteletet válthatott ki irántam. Roppant büszke voltam a kviddicses díjaimra, különösen az év hajtója címre. Az a félpályáról szerzett gólom az Arany Főnixek ellen! Még ma is ódákat zengenek róla a szurkolók. Nem is csoda, hogy a Rellon mostanában mindenkit lemosott a pályáról, hiszen szerény személyemben igazi példakép állt előttük, amikor leraktam a verhetetlenné vált csapat alapjait csapatkapitányságom alatt. Röviddel tanulmányaim befejezése előtt - amolyan életmű díjként - természetesen megkaptam a legrellonosabb rellonos kitüntetést, ezzel adózva mindazért, amit a házért tettem.
Elmerülten nézegettem a vitrint, és ebből csak az zökkentett ki, hogy lépteket hallottam, valaki más is belépett a terembe. Egy nő volt, aki nem tűnt ismerősnek, jobbnak láttam kideríteni ittléte célját. Mivel megzavart a meditációban, meggyőző indokkal kellett előállnia, ha jót akart magának.
- Jó napot! Segíthetek? Talán eltévedt? - szólítottam meg a nőt udvariasságot erőltetve magamra. Elképzelhető, hogy egy mestertanonc, alapképzéses diáknak már túl idősnek tűnt.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2017. október 24. 21:48 Ugrás a poszthoz

Bálint Fruzsina Ingrid

- A türelem rózsát terem, nem véletlenül tartja a mondás. - szóltam biztatásképp, mert úgy gondoltam, hogy jobban tenné Fruzsina, ha megvárná, hogy édesanyja önként kitárulkozzon.
Számítottam arra, hogy lány nem fogja megjegyzés nélkül hagyni a kviblikről tett megjegyzésemet. Volt igazság abban, amit mondott, csak ő máshonnan közelítette meg a dolgokat, mint én, de ennek kifejtésére most se időm, se kedvem nem volt.  
- A család valóban fontos, és tényleg vannak olyan munkák a varázsilágban, amiket egy kvibli is könnyedén elvégezhet. Mint ahogyan vannak is erre példák a gyakorlatban. Egyáltalán nem olyan rossz a helyzetük, mint sokan hiszik, nem kell őket sajnálgatni. - zártam le a témát igazat adva a lánynak.  Többet nem kívántam a kviblikkel foglalkozni.
- Az anyai szeretet, és általában a szeretet ereje hatalmas. Hatalmasabb minden mágiánál. Örülök, hogy ennek jelentőségét már most átérzed. - dicsértem meg Fruzsinát, amiért felhívta a figyelmet arra, hogy egy anya számára a gyereke a legdrágább kincse.
- A Felix Felicis elkészítése rendkívül bonyolult, ráadásul hosszú is, hat hónap. Szóval ha mégis a használatára vetemednél, jobban megérné készen beszerezned. Felagund professzor úrnak talán van is készleten... - feleltem, tippet is adva, hogy honnét szerezhetné be a bájitalt. Jót szórakoznék azon, ha egy diák elcsenne némi folyékony szerencsét a vénembertől. Persze erről nyíltan nem beszélhettem.
- Ez a mugli megoldás a másolásra. De te boszorkány vagy, használj boszorkányhoz méltó megoldást! A duplázó bűbáj nem is olyan nehéz. Geminio! - szóltam a második szótagot megnyomva, miküzben az előttem lévő pergamentekercsre pöccintettem a pálcámmal. A varázslat hatására megjelent a tekercs mellett a tökéletes mása. Ha a lány figyelt, elleshette a mozdulatot, és akár önállóan is gyakorolhatja majd, szerezve egy kis előnyt bűbájtanból. Egy okiratnál mondjuk simán csődöt mondhatott ez a varázslat, de nem is ez volt a lényeg, mert egyrészt ezt a bűbájt máskor is használhatta, másrészt leginkább arra akartam rámutatni, hogy gondolkodjon egy mágiahasználó fejével.  
- Úgy gondolom, hogy amiben tudtam, segítettem. Remélem, hogy megoldódik a helyzet. További szép napot, szia! - elköszöntem Fruzsinától, majd távoztam a teremből. Ma is megvolt a napi "én vagyok a legkirályabb tanár" tettem.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2017. október 25. 16:28 Ugrás a poszthoz

Saragob Kíra

Gyanús volt ez a nő, de mivel azt mondta, hogy csak nézelődni jött, nem volt mibe belekötnöm. Nézelődni szabad. Hagytam is volna ennyiben a dolgot, de pont egy olyan vitrint kezdett el bámulni, amihez éppenséggel volt némi hozzáfűznivalóm.
- Áh, a levitások szeme fényei. - léptem oda a nő mellé, és a vitrinre mutattam.
- Elnézve ezt a sok-sok trófeát és kitüntetést a szemlélőben könnyen hamis kép alakulhat ki a díjazottakról. Mintha tökéletes emberek lennének, már-már kisebbség érzést keltve az egyszerű földi halandóban. - kezdtem bele egy kis önkéntes tárlatvezetésbe.
- Pedig, ha tudnák, hogy kik ők valójában! Jó néhányat ismertem közülük. Vegyük például Merkovszky Nikolettát. Kétszeres iskolaelső, sőt még a kviddicsben is jeleskedett. - mutattam rá a lány díjaira.
- Senki nem gondolná, hogy valójában egy pökhendi, erőszakos, sunyi boszorkányról van szó. Volt alkalmam párbajozni vele, és amikor már érezte a vesztét, csaláshoz folyamodott! Illegális segédeszközt vetett be, és ezzel az alattomos húzásával döntetlenre mentette a párbajunkat. A levezető tanár persze neki kedvezett, mint regnáló iskolaelsőnek. - osztottam meg az élményeimet. De volt még itt pár jómadár.
- Aztán itt van László Dalma. Miután Merkovszky Nikolettát legyőztem az iskolaelsőségért folyó harcban, az egész Levita összefogott ellenem, hogy megfosszanak a jogosan megszerzett címemtől, és minden vizsgán Dalma alá dolgoztak, hogy begyűjtse a kiválókat. Ez végül össze is jött neki, egyetlen kamu kiválónak köszönhetően. Ugyanis úgy kapott kiválót, hogy a tárgyból a tanárt egész évben nem is látták az iskolában! Dalma később persze nem is bírta a nyomást, állítólag egy idegroncs lett belőle, és azóta valamelyik szanatóriumban vegetál. - hihetetlen összefogás ment annak idején ellenem a Levita részéről, de utólag bele is rokkantak ebbe. Megérdemelték!
- Végül Yarista Palarn. Hát ő akkora levitás volt, hogy egyenesen rellonosként kezdte! Aztán kisírta magának a házváltást, mert a Rellon kviddicsapatából nem tudott kiemelkedni, pedig ő akkora sztárnak képzelte magát. Vakok között félszeműként már király lehetett. Bármekkora sztár is lett belőle, szerintem nem több egy középszerű tucatjátékosnál, csak jól menedzseli magát. - zártam le a monológomat. A nézelődés mellé külön élményt nyújtottam a kis ismertetésemmel, igazán szerencsés volt a nő, hogy éppen itt talált.
- Ismeri talán valamelyiküket? Ezért keltette fel az érdeklődését ez a vitrin? - kérdeztem meg, hogy ne csak én beszéljek.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2017. október 25. 17:40 Ugrás a poszthoz

Eszterházy Diána

Hű, de okosnak képzelte magát a lány. Egy sz*ros negyedikes volt, de mintha évtizedek tapasztalata állt volna mögötte, úgy lökte a nagy életbölcsességeit.
- Unalmas a szobában... akkor szerezz magadnak pasit! - már tényleg nem tudtam mit mondani neki, úgyis megkontrázta volna az elfajzott intellektusával. Eldöntöttem, hogy nem fogok leállni vitatkozni vele, és burkolt jó tanácsokat sem próbálok adni, érezhetően nincs erre szüksége.    
- Nincs súlya a lebukásnak, oké. - gonosz vigyor jelent meg az arcomon. Hamarosan meg fogja tudni, hogy minek nincs súlya, azt garantálhatom.
- Hm, a Durmstrangban sem verték beléd a tisztelettudó viselkedést? Úgy látszik már ott is esik a színvonal. Legalább addig hagynád abba az evést, amíg hozzám beszélsz! - volt azért egy minimum, amit elvárhatott az ember. Például, hogy ne csámcsogó, teletömött pofával szóljon hozzá egy diák.
- Ezzel a beletojok mindenbe stílussal még ebben az amúgy egyelőre nem túl neves tanodában sem fogod sokáig húzni. - itt ült előttem egy díszpéldány azok közül, akiket a pénzes szülők kínjukban már csak ide tudtak befizetni. Kirúgtak Svédországból, kirúgtak a Durmstrangból, majd jó lesz akkor a Bagolykő, a varázsló- és boszorkánytanoncok pöcegödre. Csak told be a zsetont, aztán itt szerezhetsz oklevelet. Ennek a híres iskolának lehetek én a tanára, kész főnyeremény.
Felcsillant a szemem, amikor a lány arról beszélt, hogy dolgok elővarázsolása a semmiből, vagy meglévő dolgok mágikus átalakítása az, ami valamelyest érdekli.
- A legilimenciához még édeskevés lennél. Jeleskedj előbb csak bűbájtanból és átváltoztatástanból. 10 pontot mindenesetre levonok a Rellontól a kihágásodért. - azzal elindultam kifelé, de az ajtóból még visszafordultam.
- Jaj, és még valami, majdnem elfelejtettem! - szóltam színpadiasan, mert naná, hogy nem elfelejtettem, csak játszottam a szerepet. Elővettem a pálcámat.
- Hopp, ez elsült. - a hajhullasztó átok telibe trafálta Diánát. Kénytelen volt megválni a zöld hajkoronájától, amit láthatóan nagy becsben tartott, így biztosan érzékenyen érintette a veszteség.
- Úgy látszik, hogy az egyik diáktársad megtréfált egy tartós hajhullasztó átokkal. A kis szemét! - adtam elő a sztorit, mert arról természetesen szó sem lehetett, hogy én átkoztam volna meg őt büntetésképp.
- De figyelj, nézd a jó oldalát! Legalább kísérletezhetsz, hogy visszanőjön. - gyakorlat teszi a mestert, ugyebár.      
- Na puszi! Mentem az unalmas szobámba! - azzal kiléptem az ajtón, és elindultam a lakosztályomba.
                        
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2017. október 26. 14:06 Ugrás a poszthoz

Saragob Kíra

Semmi közbevetés vagy megjegyzés, a monológomat türelmesen végighallgatta a nő. Nem erre számítottam, azt hittem, hogy közbe fog vágni. Aztán kisült, hogy egyik szóban forgó személyt sem ismerte, így utólag nem volt meglepő, hogy nem próbálta megvédeni őket.
- Hm, érdekes, hogy egyiküket sem ismeri, még csak hallomásból sem. - ezek alapján nem lehetett régóta az iskolában, de mint megtudtam, a trófeateremben már járt korábban.      
- Más lenne az elrendezés? Mikor járt itt utoljára? - tettem fel a kérdést. Engem a saját vitrinemen kívül más nem is igazán érdekelt, fel se tűntek az esetleges változások.
Végül a nő is megkérdezte azt, amire sokan kíváncsiak, amikor először találkoznak velem. Tény, hogy az ellenfeleimről kíméletlen stílusban tudtam beszélni, de legalább kétszer meggondolta magát mindenki, hogy ujjat merjen húzni velem.
- A legnagyobb baj nem is velük van. Hanem az iskolával, hogy ilyen emberek példaképekké válhattak, piedesztálra emelték őket. Ez egy szegénységi bizonyítvány a tanodáról. Önnek például mi a véleménye a Bagolykő Mágustanodáról? Mestertanonc, nemdebár? - most már kíváncsi voltam, hogy diákkal beszélek-e vagy sem. Engedély nélkül ugyebár nem császkálhatnak itt külsősök.
    
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2017. október 29. 18:14 Ugrás a poszthoz

Olive Thalia Belmonte

Rájöttem, hogy tulajdonképpen tök jó móka az éjszakai járőrözés. Sokkal könnyebben álomba szenderül az ember, ha előtte megbüntethet egy vagy több szabálysértő diákot. Ráadásul ezzel még a köz hasznáért is tehetek, hiszen úgyis ráfér a fegyelmezés erre a sok nagypofájú anyuci-apuci kedvencére, akiket ide hordott össze a szél. Hihetetlen, hogy mit meg nem engedtek maguknak egyesek, néha úgy éreztem, hogy nem is iskolában, hanem egy putriban vagyok. Úgy véltem, hogy már csak a fizikai fenyítés segíthet a helyzeten, és hogy, hogy nem, az általam büntetett diákokat valamiért mindig megtalálta egy csinos kis átok, természetesen teljesen véletlenül. Komolyan gondolkodtam azon a lehetőségen is, hogy a kínzókamrát rendeltetésszerű használatba vegyem.
Az őrjárataimban semmiféle rendszeresség nem volt, más időpontokban, más útvonalakon járkáltam. Pontosan tudtam, hogy ez a fajta kiszámíthatatlanság a szabálysértők legnagyobb ellensége. A prefektusok beosztott őrjáratait nevetségesen könnyű volt kijátszani, ráadásul lebukás esetén őket még megvesztegetni is sokkal könnyebb volt. Én azonban igazi nagypályás voltam, gyakorlatilag lehetetlen volt átverni, és kegyelmet sem ismertem, ha büntetésről volt szó.    
Hajnali fél kettő körül járt az idő, és éppen a Fejetlenség Folyosóján baktattam, amikor is közeledő léptek hangjára lettem figyelmes. Gyorsan elbújtam az egyik ajtónál a beugróba, és pálcámat előkészítve vártam arra, hogy a megfelelő pillanatban előugorva rátámadhassak a közeledőre. Cseppnyi kétség sem volt bennem, hogy egy rendbontóval lesz dolgom.
- Locomotor Mortis! - ugrottam elő magabiztosan, hangosan kimondva a varázsigét, hogy ezzel is ijedelmet keltsek. A lábbilincselő átokkal terveztem megállásra kényszeríteni az illetőt, hogy aztán jól elbeszélgethessek vele a házirendről.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2017. október 29. 20:45 Ugrás a poszthoz

Saragob Kíra

Mint kiderült, 4-5 éve járt a trófeateremben utoljára a nő. Ez már gyanúra adott okot, hogy talán mégsem diákról van szó. Főleg úgy, hogy a csókkirály Yarista Palarn-t sem ismerte. Hiszen Yar annak idején jóformán minden nőneműt lesmárolt. Meg szerintem néhány fiút is.
Aztán csak bevallotta a nő, hogy nem mestertanonc.
- Óh. Még én is tévedhetek néha. Ha szabad tudnom, mi célból van itt? Feltételezem, az engedélye megvan. - mi mást is feltételeztem volna, hiszen nyugodtan sétálgatott, nézelődött a trófeateremben.  
Ezután kérdőre lettem vonva, hogy mégis mit keresek itt, ha ennyire negatív véleménnyel vagyok a Bagolykő Mágustanodáról. Hát ez az! Pont azok miatt, akik azt hiszik, hogy mindig bele kell ülni a tutiba vagy minimum el lenni a langyosban, és ez az igazi élet. Ezen a hozzáálláson akarok változtatni!
- Azért vagyok itt, hogy felemeljem ezt az intézményt a világ élvonalába! - nagy levegőt véve kidüllesztettem a mellkasomat. Küldetésem volt, amit bármi áron teljesíteni akartam.
- Hamarosan a Bagolykő Mágustanoda lesz a mágusvilág leghíresebb oktatási intézménye. Ez egy nemes cél, számomra pedig egy leküzdendő kihívás, ami feltölt. Nem vagyok olyan típus, aki csak teng-leng, és menekül az akadályoktól. Értéktelen, semmirevaló élet az olyan. Szomorú, hogy sok diák és felnőtt mégis ezt találja vonzónak. A diákokon még lehet segíteni. - adtam elő az eszmefuttatásomat.
- Most már óvatosabb vagyok a feltételezésekkel, de esetleg Ön itt végzett? Gondolom azért járt már korábban a trófeateremben. - nem volt ismerős a nő, pedig lehet, hogy anno együtt voltunk diákok. Mindenkire persze nem emlékezhettem, és igazság szerint amúgy is alig volt néhány volt diáktársam, akik számot tarthattak a megtisztelő érdeklődésemre. Sok volt a selejt akkor, most is.
  
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2017. november 5. 22:01 Ugrás a poszthoz

Saragob Kíra

Biztos alapos oka volt az igazgatónak arra, hogy nem adott engedélyt a nőnek az itt tartózkodásra. Pedig felettébb érdekesnek tűnt a kastély helyén álló esetleges régi épület feltárása. Annyira érdekesnek, hogy akár én is kitalálhattam volna. Halottam persze én is a legendáról, hogy állítólag a sámánizmusnak valamiféle központja lehetett itt annak idején, de ennek sose adtam igazán hitelt, hiszen jóformán semmi sem bizonyította, csak egy kőtábla, amit személyesen még sosem láttam. A korábbi épület romjai sem voltak már láthatók. Még azt se tartottam elképzelhetetlennek, hogy az egész sztori csak simán az iskola alapítójának PR-fogásaként született meg.
- Engem is érdekelne, hogy maradt-e valami  régi épületből. A feliratos követ látta, ami bizonyítja, hogy itt működött a Bagolykő Sámántanoda? - kíváncsi voltam rá, hogy tényleg létezik e a kő. Mert akkor tényleg lehet alapja a történetnek, hacsak nem gyártottak egy hamisítványt, hogy alátámasszák a fikciót.
- Furcsa, hogy az igazgató nem támogatott egy ilyen előremutató kezdeményezést. A múlt megismerése, a hagyományok ápolása fontos. Minden magára valamit is adó intézménynél tisztában vannak ezzel. - kötöttem össze a nő meghiúsult tervét az én célommal, hogy a tanodát a világ élvonalába emeljem. Mellesleg a sámánizmus emlékei az engem felettébb érdeklő pálca nélküli mágia szempontjából is kiemelt jelentőségűek voltak. Talán segíthetnék a nőnek, hogy jobb belátásra bírjam az igazgatót, az viszont nem tetszett, hogy a szavaimon nem igazán lelkesült fel, mintha még magában ki is nevetett volna. Meg még navinés is volt, a navinések közül pedig sokan kimondottan lusták voltak, ha a tényleges munkára került sor. Az igazgatónak valami nyomós indoka kellett, hogy legyen az elutasításra.
- Mondja csak, mivel indokolta az igazgató az engedély iránti kérelmének elutasítását? Talán rábírhatom, hogy változtasson az álláspontján, mert jómagam is szívesen részt vennék a régi épület feltárására irányuló projektben. - kérdeztem meg.
Utoljára módosította:Várffy-Zoller Róbert, 2017. november 14. 15:46
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2018. február 3. 13:49 Ugrás a poszthoz

Olive Thalia Belmonte

- Hupsz. - szóltam, miután kiderült, hogy kolléganőmet hittem rendbontónak.
- Várffy-Zoller Róbert. - válaszoltam komolyan az első kérdésére, a hatás kedvéért jó hangosan, és lassan tagolva a nevemet, majd rögvest hatalmas nevetésbe törtem ki, akkorába, hogy már a hasamat kellett fognom. Nagyon mókásnak találtam ezt a szituációt.        
- Ne haragudj, de hát ez kész. - töröltem meg a könnyeimet, régen nevettem egy ilyen jóízűt.
- Mindenkire ilyen szépen tudsz nézni, vagy csak rám? - mérhetetlenül ártatlan tekintettel fordultam a nő felé. Elvégre nem történet katasztrófa, én viccnek fogtam fel ezt az egészet, és reméltem, hogy a kollegina is kicsit fel tud szabadulni, és felhagy a szigorú magatartással.
- Rendbontónak véltelek, nem kísérletezésnek szántam, különben valami erősebbel próbálkozom. Amúgy szép volt a hárítás. - a dicsérettel próbáltam elterelni arról a figyelmet, hogy talán senkit sem sem kellene rögtön leátkoznom. Pontosan tudtam, hogy a módszereim könnyen visszatetszést kelthetnek a tanári karban, Olive-től is ilyesmire számítottam.
- Már itt sem vagyok amúgy, nem akarok megzavarni semmilyen éjszakai légyottot, vagy ilyesmit, folytatom az őrjáratomat. - kacsintottam. Most esett le hogy a szigorúság oka talán éppen az lehet, hogy beleköptem a nő levesébe, és a titkos hódolója valahol itt várja a közelben. Mi másért vett volna fel az éjszaka közepén, egy ilyen csinos, feszülős fehér ruhácskát? A gondolatmenetem közben persze alaposan, és valószínűleg túl feltűnően végigvizslattam a tanárnénin. Nekem bezzeg nem ilyen elemi mágia tanár jutott anno. Tuti, hogy az ő óráin extra motivált lennék.
          
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2018. február 6. 10:19 Ugrás a poszthoz

Olive Thalia Belmonte

Kicsit oldódott a hangulat, úgy tűnt, hogy már a kollegina se veszi annyira komolyan ezt a valójában ártatlan szituációt.
- Áh, az üvegház. Klasszikus… helyszín. Meg se merem kérdezni, hogy min kaptad rajta a párocskát. - az üvegház hivatalosan csak a gyógynövénytan tanár külön engedélyével volt látogatható. De szerintem az ott megfordulók 90%-ának nem volt ilyen engedélye.
Olive szükségét érezte, hogy ugyan játékosan, de azért kicsit fitogtassa ez erejét. Nem tudtam, hogy mi a célja ezzel, talán figyelmeztetni vagy kóstolgatni próbált, én mindenesetre nem éreztem magam kényelmetlenül ettől, pontosan tudtam, hogy kivel állok szemben. A mozgó kövektől sem jöttem zavarba, alig észrevehető levitációba kezdtem, így nem volt közvetlen kapcsolatom a talajjal. A hajam megborzolása meg egyenesen izgatóan hatott rám. De valószínűleg jobb lenne megfogadnom a tanácsát, és vigyáznom magamra…
A beszélgetés egyre derűsebbé vált, kiderült, hogy a kollegina is őrjáraton van, felajánlotta, hogy tartsak vele, erre pedig nem tudtam nemet mondani.
- Lássuk hát azokat a lépcsőházakat! - kacsintottam. Kettesben, pláne egy gyönyörű nő társaságában sokkal szórakoztatóbb az éjszakai őrjárat. Nehéz lesz visszafognom magamat, úgymond hiába kaptam figyelmeztetést, ez csak ösztönzőleg hatott rám, kihívásnak tekintettem.    
- Valamire való rendbontókat sem találni már manapság. Annyira kisstílű és földhözragadt a diákok többsége. Az elemi mágia tanoncokra ez nyilván nem igaz, de szerintem nagyon kevés a gyakorlatias tanuló. Néha már úgy érzem, könyörögnöm kell, hogy varázsoljanak. - panaszkodtam egy sort, hogy fenntartsam a beszélgetést. Kíváncsi voltam, hogy vajon Olive mit gondol erről, ő milyennek látja az oktatás helyzetét a tanodában.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2018. február 14. 10:42 Ugrás a poszthoz

Olive Thalia Belmonte

Nagyon úgy tűnt, hogy a kolleginának volt tapasztalata a rendbontókon történő rajtaütéseken. Végre valaki, aki próbál figyelni a fegyelemre!
- Megütni egy tanárt? Hogyan lehet idáig süllyednie egy rellonosnak? Tiszta szégyen. Remélem azóta már máshol rontja a levegőt az illető. - annak idején nekem bőven elég volt, hogy kedvemre nyaggathattam a nyomi levitásokat, de az eszembe se jutott volna, hogy fizikai erőszakot alkalmazzak egy tanár ellen.
- A nyers agressziónál primitívebbet el sem tudok képzelni. A leleményesség, a ravaszság teljesen kiveszni látszik a diákokból. - sóhajtottam egyet. Ezen szeretnék változtatni, de nagyon nehéz lesz.  
Az oktatás helyzetéről is egyezni látszott a véleményünk, Olive kimondta azt, ami engem is a legjobban zavart: a végzett diákokat felkészületlenül engedjük ki a világba. A kastély védett falain belül persze még elbohóckodnak, képzelik magukat valakiknek, de ez kint édeskevés.          
- Teljes mértékben egyet tudok érteni veled. Örülök, hogy vannak olyanok, akik hasonlóan gondolkoznak, mint én. - most vált egyértelművé számomra, hogy Olive nemcsak észvesztően dögös, hanem emellett még intelligens nő is, aki nagyon jó látja a tanoda problémáit. Veszélyes, ám számomra felettébb vonzó kombináció.
Mikor az egyik lépcsőbeugróhoz értünk finoman megfogtam a kezét, és gyengéden magammal húztam a falhoz. Egyik kezemmel a feje mellett megtámasztottam a falat. Reméltem, hogy nem támad rám rögtön. Kockáztattam, mert az volt az érzésem, hogy a rámenős pasik jönnek be neki.  
- Valahogy így csinálják az enyelgő diákok? - mélyen, közelről a szemébe néztem, a lehető legsármosabb arckifejezésemet felvéve. Ha elhajt, valószínűleg akkor sem hagynám annyiba, hiszen felcsigázott annyira, hogy bepróbálkozok máskor, máshogyan. Feltéve, ha most élve megúszom.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2018. március 6. 10:56 Ugrás a poszthoz

Kálnoki Norina

Nem igazán kedveltem Bogolyfalvát, egy kicsinyes és lepusztult hely volt a szememben. De néha muszáj volt lejönnöm, például most, hogy feladjak egy nemzetközi levelet a bagolypostán. Ha a tanodában rendet tettem, lehet, hogy a faluval is kezdek majd valamit. Már  a neve is közönséges. Mennyivel jobban hangozna mondjuk az, hogy Várffyfalva. Egyelőre azonban még a kastélyban is bőven volt tennivalóm, pláne ilyenkor, a vizsgaidőszakban. Az elsőseimre figyeltem oda a legjobban, hiszen ők abban is elsők, hogy a kezdetektől nálam tanulhatnak. A felsőbb évfolyamosok már nehezebben formálhatók, és ez olykor a vizsgán adott válaszaikon is meglátszott. De talán még közülük sem mindenki menthetetlen.
A postahivatalban egy csomó időmet elcsesztem a várakozással, hihetetlenül lassan haladt a sor. Ezt persze szóvá is tettem, és amikor felismertek, már rögtön szabadkoztak, hogy elnézést Várffy-Zoller úr, meg hasonló talpnyaló szövegek, de hiába adhattam fel a levelemet soron kívül, rossz pontot szereztek nálam. Miért is nem a tanársegédemet küldtem el magam helyett?
Kilépve a postáról megcsapott a hideg, zsebre tettem a kezemet, és összébb húztam magamat a kabátomban. Igazán jöhetne már a jó idő! A tér kihalt volt, alig lézengtek páran. A szökőkút előtt megálltam egy pillanatra. Az egyik bagolyfigura hiányzott. Amit még én törtem össze, rögtön azután, hogy először Bogolyfalvára érkeztem. Azóta se javították ki. Ennyire igényesek itt a falusi parasztok a környezetükre!
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2018. március 6. 12:14 Ugrás a poszthoz

Kálnoki Norina

Valaki szólított, rögtön felismertem régi csapattársamat.
- Te jó ég, ezer éve! Szia! - megöleltem és megpusziltam a lányt, jobb kedvre derültem a postai incidens után.
Norinát még anno én szerveztem be a kviddicscsapatba, aki rövidesen az iskola legjobb őrzőjévé vált, alig kapott gólt egy-egy szezonban, amihez persze azért a kiváló védelem is hozzájárult, velem a soraiban.
- Kinn voltam múltkor az Eridon-Levita vegyes csapat elleni meccseteken, hogy-hogy nem te védtél? - nagyon meglepett, hogy nem Norina kezdett, de gondolom a fiatalabbaknak is lehetőséget akartak biztosítani. Az én csapatkapitányi időszakom alatt nagy hangsúlyt fektettem az utánpótlásra, előfordult, hogy még saját magamat is csak a kispadra neveztem, hogy épüljön a jövő csapata. A tudatos építkezésnek meg lett az eredménye, a Rellon zsinórban nyeri azóta a bajnokságokat, hála annak a filozófiának, amit én teremtettem meg.
Még pontosan emlékeztem arra a kislányra, akivel a klubhelyiségben futottam össze először iszogatás közben, a bárpultot támasztva, és megtanítottam neki, hogy a kék színű italból ne igyon, ha jót akar magának. Most már egy érett nő állt előttem, és ha jól számoltam, végzősnek kellett lennie.
- Hé, most fejezed be a mesterszakot, nem? Mik a terveid? - valami rémlett, hogy talán a Visegrádi Viperáknál kviddicsezik, de majd kiderül, hogy pontosak-e az értesüléseim.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2018. március 6. 17:22 Ugrás a poszthoz

Kálnoki Norina

- Nagyon helyes, ezek szerint még mindig tudatosan folyik a csapatépítés. És milyenek a mostani hajtók a Rellonban? - kíváncsi voltam egy belsős véleményére, Norinának volt összehasonlítási alapja. A legjobb hajtósora akkor volt a háznak, amikor még én is játszottam, ez persze egyértelmű.
- Itt hagyhatod végre ezt a porfészket. Én legalábbis így éreztem. Nincs itt semmi, amit a nagyvilágban is elismernek. De ha rajtam múlik, ez meg fog változni, ezért jöttem vissza. - fejtettem egy kicsit ki azt, hogy miért lettem tanár, de Norina kviddicses karrierje jobban érdekelt.
- Már két éve? Látszik, hogy nem igazán követtem a magyar csapatokat mostanában. A Viperák egy igazán patinás együttes, gratulálok! Szívesen megnézném majd az egyik meccseteket. - örültem, hogy volt csapattársam megtalálta számításait a pályán.
- Sok lehetőség van a kviddicsben akkor is, ha nem játékos vagy. Mindjárt itt vannak a seprűk. Jól jövedelmező üzletág, nekem elhiheted. - vetettem fel egy lehetséges opciót a lány előtt.
- Nem történt velem semmi érdekes. Bejártam a világot, a pálca nélküli mágia mestere lettem, elagyabugyáltam pár nyomoroncot, aztán kiadtam egy könyvet a kalandjaimról. Csupa ilyen, hétköznapi dolog. - igyekeztem szerény maradni. A könyvem igazi bestseller lett, arról Norina is hallhatott, még ha nem is olvasta. A diákjaimnak természetesen kötelező olvasmány.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2018. március 6. 17:44 Ugrás a poszthoz

Varga Nóra

Összességében meg voltam elégedve eddig a diákjaim vizsgaidőszakban nyújtott teljesítményével. De azért arra is kíváncsi voltam, hogy hogyan készülnek fel. Ezért úgy döntöttem, hogy ellátogatok a tanulószobába, és kicsit elvegyülök a vizsgára készülők között.
A tanulószoba egy kiváló hely volt arra, hogy az ember megtanulja, rosszabb esetben bemagolja az elméletet. Gyakorlásra viszont teljesen alkalmatlan volt, pedig az lenne igazi, ha a tanultakat rögtön a gyakorlatba is átültethetnék a diákok. Ezen még valahogy túllendültem, de a falak ocsmány kék színén már nem tudtam. Gyorsan le is huppantam egy zöld fotelba, hogy valahogyan feldolgozzam ezt az emberiség elleni merényletet. Biztos valami levitás döntött a színről. Ekkor vettem csak észre, hogy velem szemben Nóra ül, az egyik diákom, aki igazán ügyesen szerepelt a vizsgán. Egy vaskos bájitaltan könyvet bújt éppen, amit ezer közül is felismertem volna.
- Van, ami sosem változik. Bájitaltan vizsga Felagundnál? - kérdeztem rá fennhangon, nem érdekelt, ha megzavarom a lányt. Az öreg generációkat tanított bájitaltanra, tegyük hozzá, hogy véleményem szerint nem valami eredményesen. Nekem mindig olyan érzésem volt az óráin, hogy egyszerűen nem tudja átadni azt az állítólag fene nagy tudását. És akkor tanév végén menetrend szerint jöttek a szívatós, maratoni hosszúságú vizsgák. Úgyhogy csak részvétet tudtam érezni Nóra iránt.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2018. március 6. 18:28 Ugrás a poszthoz

Varga Nóra

- Egészségedre! - szóltam, miután tüsszentett a lány.
- Százszor inkább egy megfázás mint egy vizsga annál a vén fa*... akarom mondani Felagund tanár úrnál. Szigorú egy ember. - majdnem csúnyát mondtam az öregre, de hát sok pletyka keringett úgyis róla a diákok között.
- Na, és megtaláltad már a megoldást? Mehettél volna a gyengélkedőre is. - én persze tudtam egy hatásos bájitalt, de kíváncsi voltam, hogy mire jutott eddig Nóra egyedül. Olykor megéri egyedül végigszenvedni valamit, mert annál édesebb a siker. Gondolom Nóra gyakorolni szeretett volna azzal, hogy magától próbálkozik. Remek hozzáállás!
- Ha nagykorú lennél, a lángnyelv-whiskyt ajánlanám, nekem be szokott válni- nevettem fel hangosan. Amire persze néhány levitás pisszegésbe kezdett, hogy fogjam csendesebbre, itt egyesek tanulni szeretnének. Micsoda stréberek! Nem láthatták, hogy én nevetek, különben fülüket-farkukat behúzva kussoltak volna. Odamentem hozzájuk, és szépen tudtukra adtam, hogy húzzanak át a könyvtárba, ha valami nem tetszik. Öröm volt nézni, hogy mennyire be voltak tojva! Aztán visszamentem Nórához, és újból elhelyezkedtem a zöld fotelban.
- Mit meg nem engednek maguknak egyes diákok. Tiszta szégyen! Egy darabig most tuti nem jönnek vissza. - foglaltam össze a történteket.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2018. március 7. 13:32 Ugrás a poszthoz

Varga Nóra

- A bájitaltannal foglalkozó könyvek sajátossága, hogy áttekinthetetlenek. Valamiért így alakult ez ki, és ragaszkodnak a hagyományhoz. - egyetértettem Nórával, hogy hagyományos úton nem könnyű megtalálni hatás alapján főzetek receptjét. Nem marad más, mit átnyálazni a teljes könyvet, de addig is tanulhat új dolgokat az ember, talán éppen ez a rendszerezetlenség oka.
- A Kalapkúra-bájital az, amit keresel. - azzal intettem egyet, és a lány kezében a könyv kinyílt a megfelelő oldalon. Imádtam, amikor pálca nélküli mágiával menőzhettem.  
- De nem tanultatok még erről? Nem egy bonyolult főzet. Talán a bikornisszarv-őrlemény a legnehezebben beszerezhető hozzávalója. A bikornisokról remélem azért csak tanultatok Legendás Lények Gondozása órán. - az itteni oktatás csődje, hogy egy ilyen igazán hasznos, de mégsem bonyolult bájitalról fogalma sincs egy harmadikos diáknak. Jobb helyeken már az előkészítősöknek van némi fogalma a Kalapkúra-bájitalról.
- A hozzávalók mellett persze ott van még varázslat is, ami kell a főzet elkészítéséhez. A mumusátok ellenátkáról van szó. Maga a mumusátok mond neked valamit? - ez a csínytevők egyik kedvenc varázslata, ami rögtön kellemetlen náthát és csöpögő orrot idéz elő a célszemélyben. Én is sokat szórakoztam vele még kölyökként. Gondolom hivatalosan nem tananyag, de felsőbb évesektől, idősebbektől elleshette akár Nóra is.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Várffy-Zoller Róbert összes RPG hozzászólása (161 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 » Fel