Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Tánya

Arra ébredtem, hogy az ágyon fekszem és a levegőt próbálom bokszolni irgalmatlan nagy elánnal. Biztos telenyomtak valami szar bájitallal, ahelyett, hogy adtak volna pár felest a legjobb lángnyelv-whiskyjükből.
A saját lábamon jutottam el a gyengélkedőre, de hogy mi történt pontosan azután, hogy puszta kézzel beleütöttem a gurkóba, már nem tudtam felidézni. Annyira azért tisztán emlékeztem, hogy ugyan kikaptunk, de a közönség folyamatosan engem éltetett. Az is rémlett, hogy nem csak az én kezem ment tropára, hanem a gurkó (Jég) is két részre (Özvegykönny és Hűség) szakadt az ütésem orbitális erejétől. Igen, ennek így kellett lennie. A nézők mindenesetre láthatták, hogy egymagam többet érek az egész Unikornis gárdánál. Sajnos a csapattársaim, a nyomoronc Álkayval az élen, teljesen inkompetensek voltak, így borítékolható volt a vereség.
Ránéztem a jobb kezemre, és nagyon nem tetszett a látvány. Mintha nem is kéz lett volna, olyan szinten eldeformálódott. De legalább már nem fájt annyira. Arra viszont számítottam, hogy nem úszom meg csontforrasztással, hanem csontnövesztésre is szükség lesz, ami egyáltalán nem kellemes dolog. Csak ez lehet a magyarázata annak, hogy itt tartottak a gyengélkedőn.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Tánya

Be volt kötve a fülem is, még a meccs elején horzsolta meg a vas. Lesz mit rendbe hozni rajtam, ez tény.
Látogatóm érkezett. Örültem is Tányának, meg nem is. Szégyelltem, hogy így kell látnia. Mindig erőt sugároztam, de most szánalmasan festhettem. Érintése, kedves mosolya viszont megnyugtatott. Furcsa egy kapcsolat volt a miénk, olyan se veled, se nélküled dolog. Nem tudtuk feladni az addigi életünket, szokásainkat, de bármi is történt, valahogy mindig visszataláltunk egymáshoz. Nem lehetett könnyű szemet hunyni a nőügyeimnek, vagy türelemmel viselni az olykor kiállhatatlan  természetemet. De Tánya volt az egyetlen, akit most szívesen láttam a betegágyam mellett.
- Most már jobban, hogy látlak. - tényleg sokat jelentett, hogy itt van.
- A kezemről viszont ez nem mondható el. - azzal felemeltem a jobb kezemet, és vártam, hogy elszörnyedjen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Antoinette Myra Blackburn
Casino Fortuna, egy őszi este

A család kiadta a feladatot: győzzek meg egy híres női játékost, hogy vegyen részt a seprűmodelljeink marketingkampányában. Kizárólag egyedi, teljesen személyre szabott seprűket készítettünk, a kőgazdagok vitték is, mint a cukrot. A hírességek seprűi iránt azonban nagy kereslet mutatkozott a rajongók részéről is, így elhatároztuk, hogy limitált szériában piacra dobunk egy-egy férfi és női modellt, ha pedig bejön a húzás, több reklámarccal is szerződünk. A férfi modell a ReForm-VZR nevet kapta, természetesen az én seprűmről volt szó. Már csak a női párját kellett megtalálni. Akárkit persze nem tudtam elképzelni az én nevem mellett. Az egyik jelöltemet, Antoinette Myra Blackburnt a Casino Fortuna privát termében vártam tárgyalásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Antoinette Myra Blackburn

Az italt nem fogadta el. Helyes. Ilyen egy igazi élsportoló.
- Anyagilag garantáltan megérné beszállnod. - azzal elé tettem egy szerződéstervezetet, egy jó magas összeggel, ami a bónuszokkal csak tovább emelkedhetett.    
- Másrészt a kampány férfi arca én leszek. Közös szereplés velem? Abból csak profitálhatsz. - ennél meggyőzőbb érv nem létezett.
- Megmutatnám, de mivel egyedi seprűkről van szó, még el kell készíteni. Teljesen az igényeidre és a személyiségedhez lesz szabva, tulajdonképpen olyan lesz, mint a pálcád. - a seprűink különlegessége ebben rejlett, az elsők között voltunk, akik felismerték a modern "kézműves" seprűkben rejlő potenciált.
- De a rólam elnevezett modell itt van, parancsolj. - felnyitottam az asztalon fekvő dobozt. Egy igazi mestermű rejlett benne.
- Képzelj el egy ilyet a te neveddel! A rajongóid mindent megtennének, hogy megkaparinthassák! - tettem hozzá a hatás kedvéért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Tánya

Tánya nem szerette a kviddicset, mesélhettem neki bármekkora lelkesedéssel is róla, ő nem rajongott a játék iránt.
- Úgy döntöttem, hogy kettéhasítok az öklömmel egy gureszt. Csak ennyi történt. - vontam meg a vállamat, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Saját elhatározásomból sérültem meg, nem a szabályokon vagy a játékvezetőn múlt. A kviddics betiltása teljesen abszurd ötlet, de ráhagytam Tányára, mert tudtam, hogy csak az irántam érzett aggodalom beszélt belőle. Féltett, és melengető érzéssel töltött el, hogy fontos vagyok a számára. Nem azért mert Várffy-Zoller Róbert vagyok, az élő legenda, hanem azért, mert Várffy-Zoller Róbert vagyok, az ember.
- Kapok gyógypuszit? - nem akartam most a kviddicsről beszélni, vitatkozni meg pláne nem. Egyszerűen élvezni akartam, hogy velem van a nő, akivel az eddig valaha volt legbensőségesebb párkapcsolatomat kialakítottam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Tányuci

Szó nélkül, rezzenéstelen arccal hallgattam végig, ahogyan voltaképpen kiabálva vont kérdőre. Ezt egyedül csak tőle voltam hajlandó elviselni. Az érzelmei szóltak belőle, a idegeskedés, aggódás váltották ki belőle a feszültebb hangnemet. A férfi jobban teszi, ha ilyenkor csöndben marad. Tánya meg is enyhült hamarosan, megkaptam tőle a kért puszit. Nagyon jól esett, de még többet szerettem volna. Ép kezemmel megfogtam a karcsú derekát, és gyengéden magamhoz húztam.
- Kapok még? - a választ meg se várva most én kezdeményeztem, és egy hosszabb, érzéki csókot váltottunk. Ha nem a gyengélkedőn lettünk volna, biztos nem érem be ennyivel, de nem szerettem volna átlépni az illem diktálta határokat. Mégiscsak egy nyilvános helyen voltunk. Talán ha az ágy körüli függönyt behúznánk... De egyelőre elengedtem ezt a gondolatot. Meg kellett gyógyulnom, most ez volt a legfontosabb.
- Amúgy hallottam a jó hírt, hogy te leszel az átváltoztatástan tanár. Gratulálok! - nagyon örültem, hogy végre egy kompetens személy kerül egy nagyon fontos alaptárgy élére. A Bagolykő Mágustanodában folyó oktatás világszínvonalra történő emelése felé tettünk egy újabb lépést Tánya kinevezésével. Lelkiismeretesen, teljes odaadással fogja tanítani a diákokat, pontosan úgy, ahogyan én, ebben biztos voltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Tányuci

- Biztosan kiváló ötleteid vannak, már alig várom, hogy hallhassam őket. - Tánya lelkesedése rám is átragadt. Már az előkészítősökkel is példamutató munkát végzett, bizonyította, hogy remek pedagógus. Elég mostoha sorsa volt mostanában az Átváltoztatástannak, legalábbis nekem úgy tűnt, hogy nem hallani semmilyen kiemelkedő eredményről. A tanárokra sem igazán emlékeztem, hiába voltak kollégáim. Diákkoromból még az a pancser Holden rémlett, de ő legalább próbálkozott, csak hát a korlátolt képességeiből sokra nem futhatta.
- Nekem is vannak amúgy terveim, különösen a harmadik évfolyamra vonatkozóan. - lesz mit megbeszélnünk a tanévkezdés kapcsán.
- Sajnos csontnöveszés lesz, igen. - húztam el a számat.
- De legalább teljesen rendbe fog jönni. Azt mondták, rendkívül szerencsés vagyok, hogy ilyen kiemelkedő fizikai adottságokkal rendelkezem, mert különben nem úsztam volna meg maradandó sérülés nélkül. - hittem abban, hogy ezt az adottságot aranyvérűségemnek is köszönhettem. Egy sárvérűnek tőből leszakadt volna a keze, az tuti.  
- Kontrollra azért majd még vissza kell jönnöm. - ennyi kellemetlenség volt csupán a dologban.
- Jólesik, hogy ezt mondod, de nem várom el, hogy itt legyél. Úgysem leszek magamnál, meg szerintem nem is engednék, hogy maradj. - Tánya előtt nem szégyelltem volna a fájdalmamat kimutatni, de nem akartam, hogy lássa a szenvedésemet, ha nem muszáj.
Közelebb húztam magamhoz a nőt, homlokunk összeért. Volt valami, amit meg kellett kérdeznem.
- Figyu, gondolkodtál te már azon, hogy összeköltözhetnénk? - biztos villámcsapásként érte a kérdésem. Magam se tudtam, hogy pontosan miért, de valószínűleg az érzelmes helyzet miatt bukott ki belőlem éppen most ez a felvetés. Így sérülten éreztem meg igazán, mennyire fontos, hogy legyen melletted egy igazi társ. Hogy mennyire működne? Megjósolhatatlan volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Tányuci

- Egy harmadikosnak már adtam olyan erős alapokat, hogy mások példájából is képesek legyenek tanulni. Úgy terveztem, hogy több vendégelőadót is meghívok az órákra. - röviden felvázoltam az elképzelésemet, hogy tudja, nagyjából miről van szó.
- Hagyni fogom, hogy kihasználj. - fogadtam, majd viszonoztam a pusziját. Arra helyeslően bólogattam, hogy ő legyen az első, akit majd beengednek hozzám, ez csak természetes volt.
A kérdésem viszont megzavarta az idillt. Nekem is be kellett látnom, hogy ennek a gondolatnak még érlelődnie kell. Hiszen pont én vagyok az, aki nem bír magával, és alkalomadtán még mindig csapja a szelet a nőknek. A szokásos kalandocskáimról nem tudtam volna még lemondani. Lehet, hogy soha nem is fogok tudni. Valóban jobb, ha nem erőltetjük az összeköltözést. A nyitott kapcsolat illett mindkettőnk természetéhez, így könnyebben szemet hunytunk a másik úgymond félrelépései felett.
- Igazad van. Elragadtattam magam. - megint az erős, független Várffy-Zoller Róbert szólt belőlem, aki úgy érzi magát, mint a világ ura.
- A lakosztályom ettől függetlenül korlátlanul rendelkezésedre áll. Most, hogy itt fogsz tanítani, szükséged lesz rá. Kapsz saját kulcsot hozzá. Persze csak, ha elfogadod. - vetettem fel. Már ez is változást jelentett volna a kapcsolatunkban. Mert az teljesen feleslegesnek tartottam, hogy saját szobát igényeljen a kastélyban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Tányuci

Kijelentette, hogy fantasztikus vagyok. - Tudom. - nem mondtam ki, de reflexből egyből erre gondoltam. Sokkal többet ért számomra Tánya dicsérete, mint bárki másé, ezt bizonyította, hogy szóban nem kontráztam rá önfényezéssel.
- Akárcsak te. - szólaltam meg végül, és ezt most tényleg őszintén mondtam.
Örültem, hogy elfogadja a kulcsot. Lehet, hogy csak jelképes volt ez az egész, mert a gyakorlatban már amúgy is sok időt töltöttünk együtt a lakosztályomban, pardon, lakosztályunkban, de számomra a szimbolikus lépések is hatalmas jelentőséggel bírtak.
- Nagyon szeretném, ha itt maradnál. - ismét közelebb húztam magamhoz, jelezve, hogy nem fogom elereszteni, ha már így felajánlkozott.
- Elhúzzuk a függönyt? - kérdeztem meg sokat mondó, ha érted, mire gondolok típusú mosollyal. El is húztuk a függönyt. Az én Tányucim csak elérte, hogy megfeledkezzek a fájós kezemről, teljesen feldobott, hogy velem tölti az éjszakát. VÉGE.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Lena Felagund

Rosszkedvűnek éreztem magamat. Nade mi az, ami mindig felvidít? Megszívatni egy diákot. Lehetőleg egy levitást. Benyitottam a Nagyterembe, megfagyott a levegő, mindenki bekussolt. Csak egy valaki csámcsogását hallottam messziről, a tanári asztaltól. Intettem, mire az alapzaj visszatért, megnyugodtak, hogy nem őket választottam célpontnak.
- Áh, Felagund professzor! Látom jó étvágya van. - leültem mellé, persze a hangsúlyomból lehetett érezni, hogy ironizálok. Pontosan tudtam, hogy az öreg unokája volt az a merész, aki ideült a tanári asztalhoz. Lena Felagund. Azt mondták sokra hivatott, érdemes lesz rá odafigyelni. Szegénykém a Levitába került, de a helyzete így sem volt reménytelen. Az ambíciói feltétlenül megvoltak ahhoz, hogy kiemelkedjen az egyszerű stréberek szürke tömegéből, különben nem jelentkezett volna tanársegédemnek. Annyit mindenesetre elért, hogy higgyjek a csiripelő madárkáknak, és tényleg odafigyeljek rá. Például most egy büntetéssel.
- A nagyapád megengedte, hogy a helyén étkezz? - tettem fel a kérdést. Még ha meg is engedte, a házirendet nem sértheti meg senki. Vannak szabályok, be kell tartatni őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Dana Straw Berry

Hála nekem a tanodában a színvonal folyamatosan emelkedik, ezt bizonyította, hogy az általam meghirdetett tanársegédi posztra három kiváló pályázat is érkezett. Eddig úgy kellett levadásznom az alkalmas diákokat, szerencsére most már maguktól is bátran próbálkoztak. Nem volt könnyű döntést hoznom, a választásom végül a navinés Dana Straw Berry-re esett. Küldtem is neki egy baglyot, hogy várom a tanáriban egy kis elbeszélgetésre. A megbeszéltek szerint pontosan érkezett, ezzel rögtön szerzett egy jó pontot.
- Szia! Foglalj helyett. - mutattam rá az előre odakészített székre az asztalom mellett. Egy teljesen egyszerű, hétköznapi szék volt. Legalábbis látszatra. De amint beleült valaki, ott ragadt, nem volt esélye a menekülésre. Természetesem nem ok nélkül folyamodtam ehhez a megoldáshoz. Kapásból kihívás elé kívántam állítani Danát, mindenféle bájcsevej nélkül.
- Mint az tudod, gyakorlatias ember vagyok. - intettem, a lány a székkel együtt a szoba szélén fekvő láda felé fordult.
- Mit tudsz a mumusokról? Óh, ne is válaszolj, mindjárt megtudjuk. - újból intettem, és a láda kinyílt. Naná, hogy egy mumus volt benne. Egy harmadikost már simán lehetett ilyesmivel szembesíteni, és a tanársegédemtől azt is elvártam, hogy különösebb felkészítés nélkül, mondhatni improvizálva birkózzon meg a feladattal. Mumusokkal gyakoroltatni amúgy is szerettem, ugyanis fizikai értelemben ártalmatlanok voltak, mentálisan okozhattak fájdalmat. Úgyhogy pusztán erős akaratra és jó koncentrálóképességre volt szükség a semlegesítésükhöz. Vajon Dana miként reagál a helyzetre? Kíváncsian vártam a reakcióját, de szükség esetén készen álltam arra is, hogy közbeavatkozzam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Lena Felagund

Tudtam a szomorú körülményekről, de hiába próbáltam volna meg együttérzést tanúsítani Felagund professzor felé, egyszerűen nem ment. Mindig eszembe jutottak a modernnek semmiképpen sem nevezhető módszerei, amelyekkel annyi nehéz percet okozott minden diáknak. Nagy tudású volt, és évtizedekkel (századokkal?) ezelőtt biztosan kiváló tanár is, de eljárt felette az idő. Már akkor is szenilis volt, amikor én jártam hozzá órákra, és azóta csak rosszabbodott a helyzet. Épphogy csak azt nem mondtam ki, hogy már úgysem húzza sokáig az a vén f*sz, de volt bennem annyi önkontroll, hogy az unokája előtt nem tettem ilyen megbocsáthatatlan kijelentést. Itt helyben összetörtem volna a lelki világát, azt hiszem.
- Hm, le se tagadhatod, hogy levitás vagy. - válaszoltam a hosszú monológjára, amelyben amellett érvelt, hogy családtagként helye van a tanári asztalnál. Bár aki így képes lökni a sódert, simán lehetne eridonos is.
- De azt meg tudod-e nekem mondani, hogy az igazgató fia az említett esetek idején a tanoda diákja is volt-e egyben? - tettem fel egy keresztkérdést, ugyanis ezt a fontos információt valamiért elhallgatta.
A teát örömmel elfogadtam, és bólintással jeleztem, hogy a tortából is kérek. Szimpatikus volt a lány talpraesettsége, és az igyekezete, hogy kivágja magát a felelősségre vonás alól. Nyilvánvalóan ezért is próbált meg lekenyerezni. És ez akár még célravezető is lehetett, de az okoskodást ki nem állhattam.
- Milyen mostanság a Levitában? Házvezető-helyettes voltam ott egy darabig. De gondolom már ezt is kívülről fújod. - vetettem fel egy korty tea után. Persze nem felejtettem el, hogy büntetést kell adnom, de szerettem akkor lecsapni, amikor már nem számítottak rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Lena Felagund

Ha valaki, akkor én pontosan tudtam, hogy melyek azok a dolgok, amelyek elviselhetetlenül zavarni tudtak egy levitást. Kínok kínját élték át például, ha meghagytam őket a tudatlanságban, és rájuk hagytam, hogy önálló kutatómunkával keressék meg a választ. Persze ehhez a megoldáshoz csak olyankor szoktam folyamodni, amikor már elvesznek a részletekben, és egy amúgy teljesen lényegtelen dologról érdeklődnek.
- Abban a bizonyos vaskos kötetben erre is megtalálod a választ, ha bizonytalan vagy. - jegyeztem meg, hadd furdalja csak a kíváncsiság. Lena ezután már lépne is le, de nem engedhettem el ilyen könnyen.
- Egyél-igyál tovább csak nyugodtan, semmi feltűnés, de közben figyelj arra, amit mondok. - szóltam, hogy az asztalnál tartsam.  
- Örültem, hogy jelentkeztél tanársegédnek, még ha nem is téged választottalak. - váltottam bizalmasabb hangnemre.
- Van benned tehetség, és nem akarom, hogy elpazarold. - közben én is úgy tettem, mintha ennék, a kívülállók nem igazán észlelhettek, hogy társalgunk.
- Én tudok segíteni abban, hogy kihozd magadból a maximumot. - tettem hozzá. Akárki azért nem kapna ilyen ajánlatot tőlem, de a végső szó a lányé volt, eldönthette, hogy él-e a lehetőséggel.
- Te pedig segíthetsz abban, hogy az egész iskolának megmutassuk a helyes utat. Terelgesd és segítsd a társaidat, hogy a mágusvilág megbecsült tagjaivá válhassanak. - szükségem volt bizalmi emberekre, főleg a Levitában. Lena pedig volt annyira eszes, hogy rájöjjön magától, mit jelentett ez a feladat. Az iskola érdekében diszkréten jelentenie kellett volna nekem minden rendellenességet, ami tudomására jutott.
- Számíthatok rád? - kérdeztem rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Dana ügyesen reagált, a pillanatnyi zavara után gyorsan összeszedte a gondolatait, és sikeresen teljesítette a próbát.
- Bravó! Szinte tökéletes, nem is tudom, hogy sikerült-e mostanában valakinek elsőre ilyen magabiztosan. - szóltam elismerően.
- Határozottabb pálcamozdulat és artikuláltabb kiejtés, ennyit lehet még finomítani. - tettem hozzá, mert hittem, hogy mindig van feljebb. Kivéve, ha valaki Várffy-Zoller Róbert, mert én már elértem a legek legjét. Úgyhogy gondoltam be is mutatom, hogy miről beszélek, most én álltam oda a láda elé. Nem számítottam semmi meglepőre, a mumusaim a legváltozatosabb formákat szokták felölteni, de ezek kivétel nélkül a varázserőm, a hírnevem elvesztésére szoktak utalni. Ezúttal azonban nem így történt. Egy halott nő teste feküdt előttem. Rögtön felismertem, hogy ki az. És valószínűleg Dana is, ha találkozott az új átváltoztatástan tanárnővel. Nyeltem egy nagyot, de aztán szempillantás alatt cselekedtem, tökéletesen lepleztem, hogy váratlan helyzetbe kerültem. Ettől profi a profi. Egy régi ellenlábasom, sőt ellenségem képét képzeltem a halott helyére, és ugyan nem szép dolog más halálán nevetni, de az övén tudtam. Nem véletlenül tartottam úgy, hogy a könyörtelenség olykor szükségszerű.
- Pontosan így. - konstatáltam a mumus sikeres elűzését.  
- De most szusszanjunk egyet! Frissítőt? - suhintásomra némi üdítő jelent meg az asztalon, a lány szabadon válogathatott.
- Mégis mi a francért hívtalak ide? Feltételezem ez jár a fejedben most, hogy túlestél az első sokkon. - nevettem, szerettem volna, hogy oldódjon a hangulat. Gyakorlatilag mostantól napi munkakapcsolatban leszünk, nem árt, ha felszabadultabbak tudunk lenni egymás társaságában.
- Kinevezlek tanársegédemnek. A pályázatod kiváló volt, és az iménti sikeres helytállásoddal együtt ki kell mondanom, hogy lenyűgöztél. Kevesen képesek erre. Gratulálok! - tényleg csak dicsérettel tudtam illetni Danát. Magasra tette a mércét, de biztos voltam benne, hogy nem csak tartani fogja tudni ezt a szintet, hanem még fejlődik is.
- Tisztában vagy vele, hogy milyen feladatai vannak a tanársegédemnek? - tettem fel az elsőre nyilvánvaló kérdést, ha a mumusra nem is, erre biztos számított.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Dana Straw Berry

Bólogattam, amikor Dana felsorolta egy tanársegéd lehetséges feladatait, jól összefoglalta a lényeget. Volt azonban még valami, ami nálam különös jelentőséggel bírt.
- Látszik, hogy felkészültél, el fogom várni, hogy ezeket a feladatokat teljesítsd. De ami még fontosabb, az a szellemiség. Ugyanazt kell képviselned, amit nekem. Világunk legszebb hagyományait szem előtt tartva a Bagolykő Mágustanoda naggyá tételén kell dolgoznunk. - ez volt a végső cél. Szerettem volna elérni, hogy a mi iskolánkat is minimum egy lapon emlegessék például a Roxforttal, és a varázsvilág legelismertebb oktatási intézményei között emlegessék.
- A származásod kifogástalan, bevallom ez is szempont volt, amikor kiválasztottalak. Nekünk kell utat mutatnunk a kevésbé szerencsés, ám a mágiahasználat képességével mégis megáldott társainknak. - köztudott volt, hogy büszke voltam az aranyvérűségemre, de a múltban történt sajnálatos események miatt ezt sokan hibának tartották. Pedig mi vagyunk azok, akiknek az élre kell állni, és alakítani a mágusvilág jövőjét. Viszont nem a vegyes származásúak kizárásával, hanem velük együttműködve. Mindenki hasznos tagja lehet a társadalmunknak.
- Szóval össze kell tartanunk. - összegeztem az elmondottakat. Ha bármilyen észrevétele, ellenvetése volt Danának, természetesen most megtehette ezeket, de szerintem ő is magáénak tudta tenni az elhangzott gondolatokat. A diákok - de felnőtt emberek is - maguktól nem mindig képesek megfogalmazni ilyen magasztos gondolatokat. Vezérre van szükségük, olyan született vezetőkre, mint én. Én pedig azért tértem vissza a tanodába, hogy kijelöljem az irányt mindenkinek, akik hajlandóak követni.
- Miért van az például, hogy alig hallani a régi diákjaink felől? Volt már valaha öregdiák találkozó? Pedig nagy szükség lenne példaképekre, sikeres személyiségekre, akik egykor ugyanazokat a padokat koptatták, mint most ti. Én ugyan itt vagyok, de belátom, hogy nem lehetek mindenkinek én a példakép, nem tud mindenki azonosulni velem. Meg ne is akarjon minden jöttment. - tettem hozzá nevetve.
- Szeretném amúgy megszólítani a volt diákjainkat. Tudod mit? Legyen ez az első feladatod. Nézz utána, hogy kik azok, akik egy-egy szakterületen kiemelkedő eredményeket értek el. Legyen szó a bájitalfőzés mesteréről, kalandos életű magizoológusról, híres kviddicssztárról, akárki jöhet, aki a gyakorlati életben lett sikeres. - persze nekem voltak már jelöltjeim, de Dankának hasznára fog válni, ha megismerkedik nagy egyéniségekkel, akik a Bagolykőben kezdték bontogatni a szárnyaikat.
- Én meg majd meghívom őket vendégelőadóként az óráimra. Nem fognak nemet mondani, ha Várffy-Zoller Róbert hívja őket. - szóltam lelkesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Lena Felagund

Éreztem a lányon a bizonytalanságot. Pedig semmi oka nem volt a félelemre. Sőt, nagyon is megtisztelő feladatot kínáltam fel neki.
- Ne gondolj semmi bonyolultra. Ha a faluban laksz, az sem kizáró ok. De te mégis többet mozogsz a diákok között, és olyanról is tudomást szerezhetsz, amiről én nem. - a jó érdekében volt szükségem információkra, nem azért, hogy megkeserítsem bárki életét is.
- Mit gondolnak a tantárgyamról, készülnek-e rendesen, kinek van szüksége korrepetálásra, ilyesmikről szeretnék elsősorban tudni. Nem kérdezhetem meg ezeket mindenkitől, és még ha meg is kérdezném, előttem nem mindenki nyílik meg olyan könnyen. Segíteni viszont mindenkinek szeretnék. - úgy gondoltam, hogy ezzel az érveléssel biztosan meggyőzőm Lenát. Aztán, hogy ténylegesen hogyan alakulna a feladatköre, majd kialakul a jövőben. A teát közben elfogadtam, nagyot kortyoltam belőle.
- Te lennél a titkos jobb kezem. A tanársegédemről mindenki tudja, hogy nekem dolgozik, éppen ezért óvatosabbak vele is. - a titkosság tényleg csak azért kellett, hogy őszintébbek legyenek a diákok.
- Nos, így már világos, hogy mit szeretnék? - kérdeztem rá. Ennél részletesebb magyarázatot szerintem szükségtelen volt adnom. Ha vállalja a feladatot, akkor ezután már fogja vállalni, ha meg nem vállalja, akkor hiába szövegelek többet, nem fog változni az elhatározása úgysem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Lena Felagund

Kellemes csalódást okozott, hogy Lena még azt is bevállalta, nem költözik a faluba. Ezt a fajta elhivatottságot kerestem! Újabb megerősítést kaptam, hogy a szimatom nem csalt, tehetséges diákról volt szó, akit érdemes támogatnom.    
- Remek. - nagy jelentet nem rendeztem, miután igent mondott a feladatra, a szavam is elég volt arra, hogy megpecsételjük az egyezséget.
- Hatott. De nem azért, mert megittam. Maga a ravaszság imponált, hogy ilyen trükkös megoldáshoz folyamodtál. - szívesen kacsintottam volna egyet, de kerültem a feltűnést.
- A vörös poszátavirág-szirom jellegzetes színe egyből elárulta, hogy mit küldtél. Elővigyázatosságból amúgy is be szoktam vetni a Scarpin-féle elemzőbűbájt minden ismeretlen eredetű folyadékon. - nem most jöttem le a falvédőről, de szerintem Lena sem gondolta, hogy meg fogom inni a bájitalt.
- Máris mehetsz, de előbb még megmondom, mi a büntetésed. - most jött a feketeleves, de nem tehettem mást, hiszen egyből gyanússá vált volna, ha büntetés nélkül elengedem.  
- Egy héten keresztül itt kell enned a tanári asztalnál az én helyemen. Én a rellonosok asztalánál fogok addig ülni, és te fogod nekem felszolgálni az ételt-italt. Egész ügyes vagy ebben, ahogyan most tapasztaltam. - nagyon ment neki a kínálgatás, úgyhogy gyerekjáték lesz neki ez a büntetőfeladat. A többiek ebből azt fogják látni, hogy rendesen megleckéztettem. Hadd gondolják csak, hogy kipécéztem magamnak Lenát, és ő a legújabb "kedvenc" levitásom, akit kedvemre szívathatok.
- Ja, és öt pontot is levonok, biztos, ami biztos alapon. - tettem még hozzá, aztán útjára engedtem. Megleszünk mi ketten, jó előérzeteim voltak a jövőt illetően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A kezem tökéletesen rendbe jött, semmi baja nem volt már szerencsére, de köteleztek rá, hogy menjek vissza kontrollra. Úgyhogy kelletlenül, de így tettem. Tudtam, hogy Shayleen lesz az ügyeletes gyógyító, aki még mestertanonc volt, amikor a Levita házvezető-helyettesi posztját töltöttem be. A torony összeomlása utáni táborozáskor történt köztünk egy kis affér, nem úgy viselkedett velem, mint ahogyan azt a pozíciómból adódóan jogosan elvárhattam volna. Azóta már megbocsátottam nekik ezt a hibáját, utólag valószínűleg ő is szégyellte a minősíthetetlen magatartását. Most viszont a sorsom a kezébe került, nehezen is barátkoztam meg a kiszolgáltatott helyzetbe kerülés gondolatával. De hát ez van, ha az ember gyógyítóhoz megy, ezért is próbáltam mindig elkerülni, hogy szükségem legyen rájuk.  
Bekopogtam a gyengélkedőn, válasz nem jött, úgyhogy benyitottam. Csend és hullaszag. Nem túl biztató a helytől, ahol elvileg meggyógyulnak az emberek. Biztos a hátsó szobában van Shayleen, elindultam a terem vége felé. Közben elhaladtam az ágy mellett, ahol feküdtem a sérülésem után. Megálltam egy pillanatra, és rátekintettem. Igen, rá fogok rakatni egy emléktáblát, valami olyan szöveggel, hogy itt gyógyították Várffy-Zoller Róbertet, miután puszta kézzel szétütött egy gurkót. Az ilyen legendás eseményeknek mégiscsak illik mementót állítani.
- Hahó! - húztam el résnyire a gyógyítói szoba függönyét. Bealudt talán, vagy mit csinál ez a nő?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Catherine Shayleen Black

Csak meglett Shayleen, csupán annyi történt, hogy nagyon belefeledkezett egy könyvbe. Kemény meló gyógyítónak lenni, az egyszer biztos.
- Remekül vagyok, köszönöm. - húztam ki magamat. De tudtam, hogy a bemondás nem elég, alapos vizsgálatnak nézek elébe.
- Megvizsgálsz itt? Mert akkor leülök, ha nem bánod. - minél előbb túl akartam esni ezen az egészen, nekem ez a szoba is tökéletesen megfelelt ahhoz, hogy megtörténjen, aminek meg kell történnie. Neki is álltam vetkőzni, gyorsan lekaptam az ingemet, szabaddá téve a felső testemet.
Közben akaratlanul is ránéztem a könyvre, meg tulajdonképpen érdekelt is, hogy mi lehetett benn olyan érdekfeszítő, hogy háttérbe szorítsa a munkaköri kötelességet.
- Vélamágia? Nem ez a legjobb könyv a témában, de bevezetőnek megteszi. - képtelen voltam magamban tartani a szót. Volt szerencsém megismerni pár vélát közelebbről is, bőven szereztem tapasztalatot a témában. Gyakorlati tapasztalatot. Nem úgy, mint általában azok, akik az ilyenféle vaskos könyveket írják.
- A meglepetés a legfőbb fegyverük. Rutin kérdése, és az ember szinte teljesen immúnissá válik. - ugyan nem kérdeztek, de elkezdtem beszélni a témáról, így kevésbé éreztem azt, hogy kiszolgáltatott helyzetben vagyok. Egyszer, amikor odakeveredtem a pszichológushoz, akkor is minden másról beszéltem, sőt flörtöltem, pusztán azért, mert képtelen voltam elfogadni a páciens szerepét. Olyan lealacsonyítónak éreztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Catherine Shayleen Black

Kényelmesen helyet foglaltam, és átadtam magamat Shayleen gondoskodó kezeinek.
- Például én is írtam pár esetről. Ráadásul az én stílusom nem olyan száraz, mint a többi idevágó könyvé. Szórakozva lehet tanulni belőle. - a kalandjaim nemcsak érdekfeszítő, de kifejezetten hasznos olvasmányt is jelentettek mindenki számára. Ezért tettem kötelező tananyaggá.      
- Háromnegyed véla? Az hogyan is jön össze? - próbáltam lejátszani fejben, hogy ki kivel feküdt össze, ami ezt a kombinációt adta ki, de megakadtam.
- Ne találkozz velük, ez a legtutibb recept. - mondtam ki a nyilvánvalót, mert az már egyértelművé vált, hogy Shaylennek gondjai akadtak a fajtájukkal, és azért érdeklődött a téma iránt.      
- Ha meg mégsem kerülhető el a találkozás, akkor használd a pálcádat, és menekülj. - ha képes az ember gyorsan reagálni, akkor nincs véla, aki hatalmába kerítse.
- Diákkoromban a tanodában hemzsegtek a szebbnél-szebb véla származású lányok. Ott volt például Egerszegi Nina. Még ma is csettintenem kell, ha eszembe jut. Pedig nem is volt szőke. A szőkék a gyengéim. - sztorizgattam, hogy ezzel is leplezzem az idegességemet.
- Nem fáj. Sőt, kifejezetten kellemes. Arany kezed van! - kacsintottam elégedetten. Ki ne élvezné, ha egy csinos nő masszírozza?
- Kicsit a vállamat is megnyomkodhatnád. Úgy érzem, bekötött, mert annyira óvtam az egész karomat. - tettem egy meglehetősen pofátlan kérést. Az indokom azért talán elfogadhatónak tűnt. Máskülönben gyorsan véget fog érni ez a vizsgálat, azt hiszem, mert ki leszek dobva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Dana Straw Berry

Természetesen sok kérdés merült fel Danában, elsőre valószínűleg sokkolóan hathatott a monológom.
- A vegyes származásúak nem mindig értik a varázsvilág szabályait, nem ismerik a hagyományainkat úgy, mint mi, akik beleszülettek ebbe a világba. Ezért kell nekünk utat mutatni. Partnerként kell tekintetnünk rájuk, és segíteni, hogy hasznos tagjaivá váljanak a társadalmunknak. - próbáltam eloszlatni a lány kételyeit, hogy szó sincs itt mások leigázásáról, a múltban elkövetett hibákat nem ismételhetjük meg.
- El kell érnünk, hogy az aranyvérűekkel kapcsolatos negatív előítéletek eltűnjenek a közgondolkodásból. Minket már ne büntessenek a mások által elkövetett szörnyűségekért. Utálom, ha bennem akarnak bűntudatot kelteni olyasmiért, amihez semmi közöm. - fakadtam ki kissé. A megoldást tényleg az jelentette, hogy más tartalommal töltsük meg a büszke aranyvérű fogalmát.
- Persze az aranyvérűek között is vannak, akik letértek a helyes útról. Szóval a származás nem minden, pusztán emiatt nem ítélhetünk el senkit, de ha valaki megtagadja a jelentőségét, ugyanolyan tévúton jár. - összegeztem az elmondottakat. Bár igaz, hogy második évfolyamon kimerítően ki szoktuk tárgyalni ezt a témát, így Dana sem most halhatta tőlem ezt először. Az ismétlés viszont sosem ártott.
- A feladatod szerintem akkor világos. Jó munkát kívánok hozzá! Mára akkor ennyit, majd egyeztetünk, további szép napot! - köszöntem el újdonsült tanársegédemtől, és útjára engedtem. Meggyőződésem volt, hogy mindkettőnk számára gyümölcsöző kapcsolatnak néztünk elébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Catherine Shayleen Black

Shayleen komoly tájékozódottságról tett tanúbizonyságot a vélákat illetően. Úgy beszélt, akár egy lexikon, le se tagadhatná, hogy levitás volt. Viszont aggasztónak tartottam, hogy a vélamágiával kapcsolatos visszaélésekre utalt. Komoly problémákat okozhatott, ha ebből tendencia lesz.
- Amúgy szívesen mutatok egy-két tuti varázslatot, hogy legközelebb ne legyen gondod. - ajánlottam fel a segítségemet. Gyógyítóként, pláne volt levitásként nem gondoltam volna róla, hogy nagy gyakorlati tudással rendelkezzen ilyen téren. És ezt könyvekből nem pótolhatta.  
Hiába kértem rá, a vállamat nem volt hajlandó megmasszírozni. Mindegy, fog ő még álmatlanul forgolódni, hogy kihagyta ezt a lehetőséget. Aztán adott egy stresszlabdát, nyilvánvalóan azért, hogy gyorsan más mederbe terelje a számára kellemetlenné váló helyzetet. Mos komolyan, miért kellett úgy odalennie egy kis masszírozástól? Könnyen elcsábulna, csakis ez lehetett az oka. Unottan kezdtem el nyomogatni a labdácskát.
- Győzni akartam mindenáron.  - rántottam meg a vállamat, a kérdésre, hogy miért ütöttem bele a gurkóba. Akkor és ott nekem egyértelmű volt, hogy ezt kell tennem. Egy kívülálló ezt nehezen érthette meg.
- Ismered az érzést, amikor valamiben mindenképpen nyerni akarsz? Mert akkor tudod, hogy miről beszélek. - Shayleen nem valószínű, hogy rajongott a kviddicsért, így azzal hiába példálóztam volna. De ha belegondol például abba, hogy egy levitásnak milyen fontos a házkupa megszerzése, akkor meg fogja tudni érteni az őrültnek tűnő tettem motivációját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bodza Edina Gyöngyvér

Ezúttal végre nyugodtan tudtam sétálni a faluban, nem nyaggatott senki. Nekem is kijárt néha egy kis szünet, amikor éppen nem a világmegváltó terveimen dolgoztam. A diákok nevelésében viszont örömömet leltem, és tanórákon kívül is szívesen leckéztettem meg őket, hogy tanuljanak. Úgyhogy amikor megláttam Edinát ücsörögni egy padon, rögtön akcióba léptem. Észrevétlenül megközelítettem, és ráküldtem egy táncoltató átkot. Meglepett volna, ha ki tudja védeni. De ha ki nem is védi, azt is érdekes lesz látni, hogy utána hogyan reagál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bodza Edina Gyöngyvér

- Ez csak gyakorlás! - azzal végigfeküdtem az immár szabad padon, és szórakozottan a pálcámmal játszadoztam, mintha azon gondolkoznék, hogy megszabadítsam-e a lányt a szenvedéseitől, vagy sem.
- Próbáld megoldani magad. Ha nagyon nem megy, segítek. - nem szerettem, ha rögtön a könnyebbik utat választotta valaki. Mi értelme lett volna megátkoznom, ha most rögtön le is szedem róla?
- Énekelned természetesen nem kell. Sőt, segítek abban, hogy ne is tudj. - azzal jó szándékom jeléül kapott tőlem egy némító bűbájt is. Nem tudom, hogyan állt a nonverbális varázslással, de most megmutathatja, hogy mire képes. Egy negyedikesnek legalább próbálkoznia illik valamivel ahelyett, hogy egyből tőlem várja a megváltást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bodza Edina Gyöngyvér

- Értsd úgy, ahogy szeretnéd. - teljesen irreleváns részletkérdésekbe nem kívántam belemenni. Persze nem felejtettem el a festő bűbájos esetet, de annyira jelentéktelen ügy volt, hogy nevetséges lett volna azt hinnie, hogy ilyenért bosszút állok. Aztán csak nekiállt végre próbálkozni, miután nem maradt más választása. Kár, hogy nem így kezdte. Hát ezért járt hozzám órára három évig? Valamennyire sikerült enyhítenie a szenvedését, de miután már én is meguntam a műsort, magam szüntettem meg rajta teljesen a varázslataim hatását.  
- Elsőre elment. - nem voltam elégedett, de a semminél mégiscsak többet mutatott. Edinából a tehetség nem hiányzott, de gyorsan elvesztette az érdeklődését. Tipikus eridonos.
- Fújd ki magad! - kínáltam hellyel mellettem. A táncoltató átok fárasztó tudott ám lenni.    
- Állítólag a Félszeműben vizezik a sört. Igaz ez? - váltottam témát. Hallottam, hogy Edina ott dolgozik felszolgálóként, úgyhogy tőle kideríthettem a pletyka valóságtartalmát. Nekem nem hazudna. Akarom mondani, nem tudna hazudni. A pizzázó idáig kimaradt az általam felkeresett vendéglátó egységek közül, de ha ez a pletyka igaz, akkor soha nem is fogok betérni oda.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bodza Edina Gyöngyvér

- Hálás leszel majd még ezért, hidd el. - szoktak pufforogni a diákok a módszereim miatt, de az ő érdekükben tettem mindent. Felkészítettem őket a váratlan a helyzetekre, hogy helytálljanak az életben.
- Pedig egész jól ment a tánc. - igaz, hogy kényszerből tette, de nem volt mit szégyellnie, ügyesen riszálta.  
- Miért nem kviddicsezel inkább? - kérdeztem rá, amikor felsorolta, hogy mennyit sportol. De ezek mind átlagos, mugliknak való mozgásformák voltak.
- Majd betérek egyszer, és ellenőrzöm a sörök minőségét. - kacsintottam, hitem a lánynak.
- A pizzák finomak? Melyiket ajánlanád? - ha már ott járok, enni is fogok majd, az biztos.  
- Már másodszor lettem az Év tanára. Szimplán megelégedettséget érzek. - vontam meg a vállamat. Teljesen megérdemelten nyertem el megint a címet.