Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Valentin-nap
Michelle

Rossz passzban voltam, nem találtam a helyemet se az iskolában, se a kviddicspályán, és még a lányoknál sem. A tanulás nem motivált, tulajdonképpen még azt se tudtam, hogy milyen szakot végezzek el, pedig már nyakunkon voltak a vizsgák. A legutóbbi kviddicsmeccsünkön csúnyán kikaptunk, ritka gyenge formában játszottam. Hiába dobtam egy szép gólt, utólag sem vigasztalt. Aztán itt volt ez a Valentin-napnak nevezett valami, a szerelmesek ünnepe. Gondoltam majd kerítek magamnak egy lányt, és jól fogom érezni magam. De ez se akart összejönni. Rá kellett ébrednem, ha nem vagyok a csúcson, nem érdeklem az embereket, csak a hírnév, a körülöttem lévő felhajtás vonzza őket, nem pedig a személyiségem, maga az ember. Belegondolva, valóban kiállhatatlanul tudtam viselkedni, könnyen fejembe szállt a dicsőség, lekezelő, nagyképű, és sokszor gyerekes voltam. Most, hogy csőstül értek a problémák, érett meg bennem ez a felismerés. Késznek éreztem magam a változásra, hogy végre megkomolyodjak. Nehéz és hosszú küzdelemnek ígérkezett, de okvetlenül szükséges volt. A szüleim részéről is éreztem a nyomást, hogy érettebb hozzáállást, felnőtthöz illő viselkedést várnának el tőlem. Rettentően dühös voltam rájuk, amikor a Bagolykőbe kerültem, hiszen akaratom ellenére rám kényszerítették, hogy ide jöjjek. Ezt szánták büntetésnek, legalábbis így éreztem. Valójában azonban így adtak esélyt, hogy újrakezdhessem. Azonban nem változtam semmit a németországi önmagamhoz képest, ott folytattam itt is, ahol Németországban abbahagytam. Most már csak magamra számíthattam, egyedül kellett kiharcolnom az élettől egy újabb esélyt.
A lányokhoz való hozzáállásomon kívántam legelőször is változtatni. Eddig csak puszta eszközként, játékszerként tekintetem a legtöbbször rájuk, szinte ember számba se vettem őket. A Valentin-napon bizonyíthattam önmagamnak, hogy tudok kulturáltan szórakozni egy lány társaságában. Partnert viszont nem sikerült találnom. Ugyan lett volna lehetőségem a random randira jelentkezni, de ezt méltóságomon alulinak éreztem, túl nagy volt benne a kockázat, így tényleg csak utolsó, kétségbeesett lehetőségként számoltam vele.
Egyik nap, amikor éppen az önsajnálat és tehetetlenség legmélyebb bugyraiban vergődtem, felkeresett Michelle Angelique Saint-Venant, és aláírást szeretett volna kérni tőlem, mint híres kviddicsestől. Felcsillant a szemem, hogy végre itt egy igazi rajongó, biztos látta a Navine ellen lőtt zseniális gólomat, és ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy begyűjtse az aláírásomat. De amikor ezt szóba hoztam, kiderült, hogy csak az egyik szorgalmihoz kell neki, szó sincs rajongásról. Megpróbáltam hát a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből, az aláírásért cserébe megkértem a lányt, hogy Valentin-napon legyen a partnerem. Belement az üzletbe.
A Fénylő Lelkek Udvarában rendeztek programokat a párocskáknak, az udvar bejáratánál beszéltem meg a találkozót Michelle-lel. Egy szál rózsával terveztem fogadni, úgy gondoltam mégiscsak így illik, bármennyire is egy műrandiról volt szó, ami arra szolgált, hogy rendbe tegyem a saját önérzetemet. Aztán lehet hiába készültem, el se jön, simán kinéztem belőle, hogy az egyezségünk ellenére átver.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Iza - meccs után

A pályán lévő játékosok közül Iza teljesítménye keltette fel elsősorban a figyelmemet, tulajdonképpen csak miatta látogattam ki a mérkőzésre. Persze eleinte próbáltam leplezni, hogy szorítok érte, de amikor hatalmas bravúrral hárította Podmaniczky elemei erejű dobását, megfeledkeztem magamról, és felugrottam a Levita táborral együtt. Öklömmel a levegőbe bokszoltam, és "Szép volt!"-ot kiáltottam. Hülyén nézhettem ki a rellonosok között, de innentől már nem volt mit takargatnom, folyamatosan biztattam a kékek őrzőjét, és minden egyes védésénél látványosan örültem.
Várható volt, hogy az Eridon előbb-utóbb megpróbálja semlegesíteni Izát, és egy dupla dinamittal sajnos sikerült is nekik. Szinte magamon éreztem a gurkó ütését, annyira beleéltem magam a játékba. A lány ájultan ért földet. Legszívesebben a pályára rohantam volna, hogy segítsek neki, de a sokktól szinte lebénultam. Csak remélni tudtam, hogy nincsen komolyabb baja. Még soha nem éreztem ilyet. Új volt számomra, hogy magamon kívül más is őszintén érdekelt. Túlléptem volna a saját árnyékomon?
Közben elkapták a cikeszt, de nekem csak fáziskéséssel esett le, hogy vége a meccsnek, bajnok az Eridon. Kevés gól esett a mérkőzésen, 7-7 gólt dobtak a felek. Mi 22 gólt szereztünk az idényben, a Levita 14-et, az Eridon 13-at. A játék sava-borsa a gól, mégis az a csapat ünnepelhetett bajnoki címet, amelyik a legkevesebb találatot érte el. Győzedelmeskedett az antijáték? Részben igen, mindamellett mindkét őrző - különösen Iza - jó napot fogott ki, ezért se láthatott ma sok gólt a közönség.
Összeszedtem magam, és rohantam a gyengélkedőre. Minden sérült játékos benn feküdt, már néhány látogató is érkezett. Gondolom fogalmuk nem volt arról, hogy én mit kereshetek itt, de nem érdekeltek. Megálltam Iza ágya mellett, és vártam, hogy életjelet adjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Iza

Iza megszólalt, de érzésem szerint még nem volt teljesen tiszta a tudata, nem hiszem, hogy felismert. A kérdésére kapásból nem tudtam, milyen választ adhatnék, de nem is kellett válaszolnom, mert előtűnt Michelle a semmiből, és megtette helyettem. Észre se vettem, hogy a teremben tartózkodott. Tudtam, hogy jóban van Izával, de sose értettem, hogyan és miért lettek ilyen jóban. Michelle veszélyes nőszemély, meglehet érdekből barátkozott Izával, és valójában csak kihasználja a lányt.
Michelle tulajdonképpen közvetetten elárulta, hogy kikapott a Levita, és ezt nem feltétlenül tartottam szerencsés megoldásnak. Aztán persze ő, mint aki jól végezte dolgát, lehuppant egy székre. Rajtam volt a sor, hogy nyugalmat sugározzak Iza felé. Nem érkeztem üres kézzel, egy hirtelen ötlettől vezérelve magammal hoztam egy kvaffot. Odacsúsztattam Iza keze alá, remélvén, hogy ez kellő biztonságérzetet ad neki, és nem kezd el azon filozofálni, hogy kikaptak. Ha van valami, ami megnyugtathat egy őrzőt, akkor az a kvaff birtoklása. Gyengéden megsimogattam a lány kezét.
- Most már minden rendben lesz. Hogy érzed magad? - próbáltam szóval tartani, de ha inkább pihenni szeretne, akkor nem fogom erőltetni a dolgot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nagy létszámú kerettel vártuk a szezonkezdetet, következésképp komoly harcra lehetett számítani a kezdőcsapatbeli helyekért. A játékvezetőnknek köszönhetően szerencsére lehetőségünk adódott egy edzőmeccs lejátszására, ahol eldőlhettek a még nyitott kérdések. Ezúttal tehát nemcsak a saját játékommal kellett törődnöm, hanem egyúttal igyekeznem kellett értékelni is a többiek teljesítményét, sőt olyan helyzeteket kialakítanom, melyek próbára tehetik őket. Helyettesemre, Míneára ugyanez a feladat várt, így a meccs végén együtt összegezhetünk, hozhatunk majd döntést.
A kvaffra tessék-lássék módon mozdultam rá, nem volt a célom az elhozatala. Nem úgy Flórának, aki gyorsan reagált, és egy ütéssel hátra próbálta játszani a labdát csapattársainak. Kockázatos megoldás volt, de aki nem kockáztat, nem is nyer. Könnyedén megszerezhettem volna a kvaffot, ám ehelyett inkább felzárkóztam a megiramodó Flórához, és keményen bevágódtam mellé oldalról, igyekezvén megállítani, de minimum lelassítani. A tétmeccseken sem fogják hagyni, hogy zavartalanul előretörjön, hozzá kell szoknia a fizikai párharcokhoz. A kvaffal meg remélhetőleg törődnek majd a csapattársaim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Miután kikerült Flóra, lefékeztem, én már nem akartam belefolyni ebbe az akcióba, helyette vártam a többiekre, kíváncsi voltam, hogy meg tudják-e oldani a helyzetet. Nem tudták, gólt kaptunk. Ráadásul Corina a játékot sem volt képes folytatni, így hát cseréltünk, Helena érkezett a helyére.    
A büntetőzónánk előterében felrepültem jó magasra, úgy a középső karika háromszoros magasságában lehettem. Ha őrzőnk észrevesz, akár ide is passzolhat, de persze az sem gond, ha valamelyik hajtótársamat választja, végtére is ők még semmit se mutattak, és elsősorban nekik kell bizonyítani, nem nekem. Innen fentről mindenesetre kiválóan belátom a pályát, és egy meredek lefelé repüléssel gyakorlatilag bárhová odaérhetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Mikor Helena megkapta a kvaffot megindultam felé. Közben láttam, hogy Flóra is készül valamire. Még szerencse, hogy lefelé könnyebb repülni, mint felfelé, így volt esélyem, hogy csapattársam segítségére siessek. Helena észlelte is, hogy gond lehet, felkészült a passzra. A lány közelébe érve vízszintesbe tettem a seprűmet, és fogadtam a passzt. Megtört a lendültem ahogyan összeszedtem a labdát, de legalább az enyém volt. Igyekeztem felgyorsítani, nyílegyenesen a Norina által őrzött karikák felé indultam, miközben ráfeküdtem a kvaffra, hogy nehezen férhessenek hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Mínea nagyon határozottan indult meg felém. Eszem ágában sem volt kitérni, a pozíció az enyém volt, ő az, akinek nem kellene összeütközésre törekednie. Közben Scarlett is feltűnt az oldalamon, és lökött rajtam. Igaz, nem túl nagyot, a kvaff aligha forgott veszélyben, de arra mindenképpen elég volt, hogy meginogjak. A legrosszabbkor vesztettem el a pozíciómat, ráadásul ez Mínea számításait is felboríthatta. Utolsó lélekjelenlétemmel felfelé - legalábbis arra, amit az adott helyzetben felfelének gondoltam - rántottam a seprűmet, de éreztem, hogy közben Scarlettet nagy erővel ellököm. Ettől kezdve Fortuna kegyeire volt bízva a sorsunk. Ütközhetünk mindhárman, megúszhatjuk mindhárman, de akár az is benne van a pakliban, hogy csak Scarlett és Mínea ütközik, én pedig sértetlenül jövök ki a szituációból. A csapat szempontjából nyilván az lenne a legjobb, ha egyikünknek sem esne baja, de most elsősorban csak a saját irhám megmentésére tudtam gondolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Megkívántam az édességet, gondoltam benézek a cukrászdába. Jól tudtam, hogy minden híresztelés ellenére rendkívül szegényes a kínálatuk, de hát ezzel kellett beérni csóró falusi környezetben.  
- Süteményt! - a zsebemből kimarkolt galleonokat hanyag mozdulattal a pultra dobtam, de azt már a pultos belátására bíztam, hogy mivel szolgálnak ki. Kerestem egy szimpatikus asztalt, és helyet foglaltam.    
A cukrászdában több helyen is visszaköszönt a 1808-as alapítási dátum, nagyon büszkék voltak rá. Elképzelni nem tudtam, hogy miért kelhetett ide cukrászda a 19. század elején. Most a diákok eltartják a helyet, de akkor még nem volt tanoda, mégis milyen vendégek járhattak ide? Szerintem akkoriban még csak a Bérczes rezidencia meg néhány viskó állhatott itt a faluban. Tuti, hogy kamu ez az 1808-as alapítás, és csak marketingfogás az egész, hiszen a nagy múlt menő. A sok birka meg be is veszi ezt a maszlagot, mert gondolkodni manapság luxus.
Már vagy három perce helyet foglaltam, és vártam, hogy kiszolgáljanak, de még mindig semmi. Micsoda csigatempó. A minisztérium illetékes felügyeleti szerve simán bezárathatná ezért a helyet. Én csak a panaszkönyvbe írhattam bele, és ezt meg is fogom tenni, hacsak addig le nem nyűgöznek valamivel. Bár erre nem sok esélyt adtam, maga lenne a csoda.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Halloween - egyedül

A tavalyi halloween gyengén sikerült, reméltem, hogy idén többet kihoznak magukból a szervezők. Azonban nagyot kellett csalódnom már rögtön az esemény meghirdetésekor: idén nem szerveztek párbajozást. Remek, az egyetlen élvezhető programit sikerült eltörölniük. Elhatároztam, hogy csak azért is el fogok lőni pár átkot, úgyis mindig találni az ilyen alkalmakon néhány balekot, akik szinte magukat kínálják fel, hogy áldozatok lehessenek. A jelmezemen nem kellett sokáig gondolkodnom, Mardekár Malazár bőrébe bújtam. Rendkívül élethűre sikerült az álcám, biztos voltam benne, hogy nehezen fognak rám ismerni. A jó öreg Malazárnak meglehetősen kétes megítélése volt manapság, de az érdemeit elvitatók rendszerint megfeledkeztek egy fontos körülményről: elképzeléseit, cselekedeteit az ezer évvel ezelőtti viszonyok között kellene értelmezni, nem pedig a jelenbe vetítve. Ezt figyelembe véve pedig semmivel se volt gonoszabb vagy elvetemültebb, mint bárki más, korának legnagyobb varázslói közé tartozott. Biztos voltam benne, hogy arra tökéletes lesz Mardekár Malazár szerepe, hogy a sárvérűekre a frászt hozhassam.
A nagyterem bejárata előtt megpróbáltak a kezembe nyomni valami löttyöt, mondván, hogy ez megvéd a démonoktól. Nemes egyszerűséggel a földre borítottam a fiola tartalmát, nekem ugyan nem volt szükségem semmilyen bájitalra egy olyan helyen, ahol egy Felagund taníthatta a bájitaltant. Több károm lenne belőle, mint hasznom, ha meginnám. Leszámolok önerőből is bármilyen démonnal, csak jöjjenek nyugodtan.
A terembe lépve elsőként az italos pult keltette fel a figyelmemet. Odamentem hát, és le is húztam egyet a Gyilkos Mámor nevű itókából. Mámoros íze volt, szó mi szó. Elkezdtem nézelődni, kerestem a leendő áldozataimat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Luca - Gréta - Zoli

Nem sok embert  tudtam felismerni, rendesen elmaszkírozták magukat. Lucát viszont kiszúrtam, és még azt is jól halottam, hogy a szoknyájának hosszára megjegyzést tettek. Bizonyára az egyik nővére gondolta úgy, hogy feltétlenül közölnie kell ezt. A közelükbe keveredtem, de ügyelve arra, hogy ne legyen feltűnő, hogy készülök valamire.
- Reducio! - mormoltam el feltűnésmentesen a kisebbítő bűbájt, egyenesen Luca szoknyájára célozva. Ugyanis én úgy gondoltam, hogy rövidnek ugyan a rövid, de még mindig nem elég rövid az a bizonyos ruhadarab. Nem valószínű, hogy kiszúrtak a tömegben, ezért feltűnésmentesen odébbálltam.
Ekkor azonban meglepetés ért, egy kis démon szólított meg, mondván, hogy ő a lelkiismeretem. Mióta van nekem olyanom? Mindenesetre arra sarkalt, hogy kérjem fel táncolni Boglár Grétát. Persze, majd pont egy nyamvadt kis sárvérűvel fogok táncolni, még mit nem. Ráadásul közben félénknek és csendesnek kezdtem érezni magam. Az ellenállásra esélyem se volt, kiutat talán az jelenthetett, ha megpróbáltam ellentmondást felfedezni a démon utasításaiban. Ezt volt az utolsó tiszta gondolatom, egyelőre elvesztettem magam felett az irányítást, és Gréta előtt találtam magam.
- Szia.. szóval... hát... izé.. arra gondoltam, hogy táncolhatnánk. - nyökögtem ki félszegen, és közben a cipőm orrát bámultam. Hánynom kellett magamtól, de tehetetlen voltam. Ekkor azonban szembenéztem a levitás Kilt Zolival. Levitás.. volt egy tiszta pillanatom, no meg a démon is azt mondta, hogy a párja úgysem bánná, ha felkérem Grétát táncolni.
- Te meg kopj le! - szóltam, a mesterségesen keltett félénkségemnél e pillanatban erősebbnek bizonyult a levitások iránt érzett szeretetem. Gréta esetében a sárvérűségére kell koncentrálnom, és akkor talán sikerülhet legyőznöm a démont.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő