36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Leonie Rohr összes RPG hozzászólása (218 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 7 8 » Le
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. június 17. 23:57 Ugrás a poszthoz

Ágoston

Ma úgy ébredt fel, hogy a gyomra hatalmas adag finom ételért kiáltott. Ennek megfelelően gép módjára két perc alatt benyomta a reggelijét, de éhségét ez sem csillapította túlzottan, ezért elhatározta, valamikor később leruccan arra a helyre, amire azt mondták, hogy van. Mert határozottan emlékszik, az egyik lány hangosan magyarázta annak a másiknak, amelyiknek olyan hatalmas, csodaszép fülbevalója, hogy… mit is? Hiába próbál bármiféle részletet felidézni, csak az rémlik fel előtte, micsoda egy fülbevaló volt az! Valami színes madárforma, amilyen még biztosan nem akad otthon a gyűjteményében. Talán el kellett volna kérnie. Azt a szezámmagos zsömléjét neki! Ha nem lenne olyan éhes, most azonnal berohanna itt valami ékszerüzlethez hasonlatos helyre, és két kézzel kezdené túrni a választékot, de nem.
Láthatjuk, hölgyünk rendben és épségben érkezik meg a falatozó elé, kisebbfajta nyálcsíkot húzva maga után, hiszen lelki orrával már érzi a pazar illatokat, lelki szemeivel pedig maga előtt látja evőpartnerét. Várjunk csak. Valóban megpillant egy magányosan ácsorgó fiúcskát, aki nagyon nézelődik befelé. Beáll hát ő maga is mellé, és szintén elkezdi figyelni az éttermet. Elvégre ketten együtt minden jóval izgalmasabb. És bizony Leonie a borjakat lepipálva tud ám bámulni! Nagyjából egy fél percig, mert hamar kényszert érez arra, hogy megszólaljon.
-Te miért itt vagy és nem ott? – mutat a belső tér felé, miközben lelkesen rávigyorog a kissrácra. – Jössz velem enni, ugye – inkább kijelentés, mintsem kérdés volt ez a részéről, ugyanis jó szokásához híven csuklón ragadja az ismeretlent, és elkezdi beráncigálni a gyorsétterembe. Maximum Ágoston belelép a hátába, ha nem tetszik neki a bánásmód, bár nem tűnik egy olyan vérmes fenevadnak. Sőt, sokkal inkább hasonlít egy cuki kiskutyusra, akit az ember lánya szíve szerint a malaclopójába gyömöszölne, és vinné haza kézmelegítőnek.
-Jó napot! - rikkant olyan hangosat, hogy véletlenül se akadjon senki, aki ne venné észre érkezésüket.
-Húúú, mit eszünk? Úgy kívánom a rántott sajtot, de félek, hogy egy vödörrel sem lenne elég belőle, mert az olyan gyomrot kímélő kaja - ismét bekapcsolta az ezer éve ismerjük egymást üzemmódot, miközben fecsegve maga elé terelgeti a fiúkát.
-Te kérj előbb, mert az segít a döntésben!
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. június 19. 12:19 Ugrás a poszthoz

Ágoston

Ha Ágoston csendes visszafogottságot keres, menjen templomba. Leonie mellett ez szinte teljesen lehetetlen, mivel a lány ezer fokon süti a kenyeret kettőszáz helyett. Annak kell örvendezni, hogy nem fejen állva pörög az egyik asztal tetején, pedig amilyen remek a kedve manapság, ez sem lenne túl meglepő tőle.
-Akkor legyen rántott sajt – bólint rá kegyesen saját ötletére, miközben az evőeszközökkel bénázik. Hangosabb nem is lehetne, főleg miután a tálcája is a földön landol egy nagyobb csattanás kíséretében. Nem vette észre, hogy újdonsült ismerőse olyan közel áll hozzá, így belefordult. Mázli, hogy még nem kért ki semmit.
-Hoppá, hoppá! – kommentálja az eseményeket, miközben vigyorogva lehajol, hogy összeszedje a cuccát. Nagy nehezen rendbe hozza magát, és végre eljut addig, hogy kikérje a saját adagját.
-Szeretnék rántott sajtot és hozzá tripla adag sült krumplit.  Meg sok ketchupot hozzá! – El is feledkezne az innivalóról, ha Ágoston nem hozná szóba. Mamája biztosan leszidná, hogy megint elfelejt eleget inni, pedig most még a hőség is nagy odakint.
-Ó, igen! Körtelevet is szeretnék kérni, ha van – Teszi hozzá, és miközben pakolják ki elé a kívánt ebédet, körbepillog az asztalokon. Nyilván kicsit sem mindegy, hogy hova ülnek; milyen fény esik a rántott sajtjukra, mennyire látják, ha valaki leejt pár érmét az utcán és hasonlók. Ezért miután nagyokat köszöngetve kifizeti a kaját, elindul egy tökéletesnek hitt üres asztal felé.
-Ez jó lesz? – kérdi a fiúcskától nagy derűsen, de még mielőtt az megszólalhatna, megválaszolja saját kérdését, és megrázza a fejét. Itt nem látják be elég jól a pultban dolgozókat.
-Menjünk inkább oda – int a fejével egy másik asztal felé, ahol aztán ugyanezt eljátssza. Nagyjából öt asztalnál zajlik le a jelenet, és szerencsétlen Ágostont akkor is végigrángatja az egész helyiségen, ha az már a második asztalnál leült volna szíve szerint. Persze, ha nagy drámai jelenetet akar végignézni, akkor akár ellent is mondhat Leonie-nak, de már kezdésre úgy tűnt, próbálja kerülni a feltűnést. Márpedig az, hogy bejárják az egész éttermet, a kisebbik rossz jelen esetben.
-Óóó, nah, ez remek lesz! – telepedik le végre az egyik székre, és rögtön beletöm a szájába egy szem krumplit.
-Versenyzünk? - Hajol a sráchoz, hogy egészen közelről bele tudjon bámulni az arcába.
-A bátyám mindig le szokott győzni, de te kisebb vagy nála, beléd tuti kevesebb kaja fér - Amilyen lelkesen végigméri Ágoston, látszik, ő halálosan komolyan gondolja az evőversenyt. Itt és most.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. június 20. 02:49 Ugrás a poszthoz

Gerilla akció

Otthon mindig azt mondogatják neki, hogy sosem fog felnőni, hiába múlnak el feje felett az évek. Pedig ez nem is igaz, mert már egy csomó felnőttes dolgot csinál! Például magának vágja a körmét, ha nem talál lelkes manikűrös iskolatársat vagy Keith-t, a kakaóját is egymaga készíti – kivéve, mikor a manók vagy Keith – és most még dolgozni is fog, Keith-szel. Mármint abban az esetben, ha nem bőg le nagyon ezen a találkozáson, vagy nem rakják ki már az első leejtett süti vagy fél vödör eltűnt fagyi után. Ami nem lehetséges, hiszen már megírta a szüleinek, hogy van ez a cukrászda meg benne a sok sütemény. Már csak Veronikát kéne megkérnie, írjon egy igazolást is, hogy elhiggyék otthon, ő tényleg megpróbált valami hasznosat csinálni, nem csak káoszt hagyni maga után. Mint általában Keith ruhásszekrényében…
A mai nap is csak a szokásos módon telik az apró hölgyemény számára. Az események pontos, időbeli lezajlását - hála a jó égnek - már ismeri a kedves olvasó, térjünk át hamar arra a részre, hogy mindebből mi jutott el kedves kis törpénk tudatáig, merthogy nem túl sok, azt garantálhatom előre.

16:35 *vizes*
16:38 *vizes haj*
16:42 *vizes szőke haj*
16:48 *kócos szőke haj*
16:54 *kócos, vizes Herci*
16:56 *Herci*
16:59 *Herci buborékfújóval*
17:09 *virág Hercitől*
17:12 *virág*
17:15 *leszállás a Föld nevezetű bolygóra*

Ahhoz képest, hogy nagyjából pont ennyire tudott odafigyelni az egész eddigi napjában, szinte hihetetlen, de közben végig beszélt és ugrándozott és úgy tett, mintha teljesen képben volna mindennel. Eddig.
Miután betették a lábukat a cukrászdába, kénytelen kissé lejjebb tekerni a Keith-üzemmódot, és odafigyelni a többiekre. Jéé, nem is olyan rossz dolog ez, hiszen egyből megpillantja csapatkapitányát a placcon azzal a másik valakivel, aki sokszor itt szokott lenni.
-Szia Kiva! – ugrálja először őt körbe, meg lepacsizik vele, ahogy illik, ha akarja, ha nem. Aztán vigyorogva megrángatja Vera kezét is, miközben Keith van oly’ kedves, és bemutatja magukat, és a 'nehari-csokrot' is átadja nagy kedvesen.
-Elkéstünk? – fordul vissza szörnyülködve a sráchoz, mintha nem is lenne tisztában ezzel az egyértelmű ténnyel. Aztán felrémlik neki> tényleg szóba került idefelé jövet, hogy szedniük kéne a lábukat, mert nincsenek épp időben.
-Ja, persze, elkéstünk! Bocsánat! – közben derűsen igazgatja a hajába tűzött virágokat. Elvégre élete első munkahelye lenne ez, valahogy csak ki kell néznie, még akkor is, ha kissé vizes és kócos, és fordítva vette fel a pólóját (vagy valójában a szőke srác pólóját?).
-Én is kaptam virágot, és én sem haragszom – fűzi még hozzá, hogy Verának megmutassa, milyen hatásosak is ezek az illatos zöldségek.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. június 20. 11:16 Ugrás a poszthoz

Keith-enléti állapot

Az úszkáló sárga boa nagyon vicces látványt nyújt, és úgy tűnik, Leonie idővel jobban kezd azon mulatni, mint a lefagyott lábujjain. Pedig azok sem piskóták! Sőt, most jobban hasonlítanak a mélyhűtött halrudacskákra. Ezek a bolondok persze aligha foglalkoznak vele, mennyire egészségtelen tud lenni egy ilyen éjszakai fürdőzés. Hogyan is lehetne éppen ez a téma, mikor Keith éppen a nyaka köré csavarta a vöröske kezeit. Ohh! Miközben azzal van elfoglalva, hogy mókából úgy nyomja le Hercit a víz alá, hogy az a saját bénázásának tűnjön, és még csak meg se fojtsa őt közben, szíve mélyén a rettentő hideg ellenére valami olvadozni meg csöpögni kezd. Ja, nem. Az csak a haja, amiből a víz csöpög. S miután drága barátja kivonszolta a partra, kiterül, mint egy jegesmedveszőnyeg. Csak annyira képes, hogy kissé összehúzza magát, és hallgassa a madarak csicsergését. Fene! Hiszen ez a hang nem is a szárnyasoktól jön, hanem saját fogainak ritmikus összekoccanását hallja csupán.
-Ho..ho… - a nagy horgász. – Hova mész? – kérdezi értetlenkedve. Egy darabig azt hiszi, rosszul értette, de Keith pillanatokon belül újra csobban. Kínjában vagy sem, mindenesetre jól elneveti magát, a helyzethez cseppet sem illő módon, és várja tovább a felkelő napot, hogy az majd jól felmelegíti őket. De a nap csak nem jön, helyette Herci jelenik meg a sárga boájával, és bújik hozzá, amit hölgyünk – pechjére – alig érez lefagyott tagjaival. Így azért már kevésbé romantikus a szitu. Tulajdonképpen lassan az is megfordul a fejében, ha Keith nem csinál meleget, felvágja őt, mint Solo a tauntaunt, és belebújik.
-Csak gyújtsál fel valamit – vigyorodik el, bár kissé sajnálja, hogy a szőkeség arrébb mászik tőle, mert egészen belejött már az ölelgetésébe. Utána kúszik a tűzrakó hely mellé, egészen közel, és alig várja, hogy fellobbanjon az első lángocska. Míg az az első lángocska majdnem felgyújtja őt magát is. Ekkor úgy dönt, egy felet mégiscsak visszavonul.
-Tábortűűűz! – lelkesedik tapsikolva, egyből kevésbé sajnálja magukat, amiért szénné fagytak időközben. El is kezd magyarázni arról, hogy otthon hatalmas máglyákat szoktak rakni az udvaron, és az apukája mindig megengedi, hogy botokkal piszkálják a tüzet. Meg hogy egyszer leégett a bátyja szemöldöke, mert behajolt a parázs fölé. És mondja, mondja, mondja, amíg ki nem tudódik a csokik szomorú esete.
-Nekem meg a tiarám – sóhajt fel bánatosan, miközben megpróbálja kibogozni elázott hajából a csodálatos játékékszert, de pár perc leforgása alatt rájön, hogy ez tökéletesen lehetetlen feladat.
-Megolvaszthatnánk… a… csokit – dobja fel az ötletet, de beszéde kissé belassul, mikor Herci nekiáll vetkőzni. Óóó, szent krumplistészta! Nem egyszer látta már őt öltözködni, hiszen ha kell, ha nem, a nyakán lóg, de ilyen hatásvadász módon még sosem adta elő a figurát. Profibban kivitelezi, mint Hasselhoff a Baywatch-ban.
Hűűű, de meleg lett itt hirtelen! Ráadásul egy kisebbfajta nyálpatak ered meg hirtelen a kishölgy felől, s torkollik bele a tóba. Hogy elrejtse saját reakcióját, gyorsan a tűz felé fordul, és elkezdi melengetni a kezeit. (Persze közben „alig” feltűnő oldalpillantásokkal méregeti Keith-t.) Ő maga csak a zokniját veszi le idővel, hiszen már így is eléggé zavarban van.
Akkor kezd ismét felengedni, mikor meghallja az első dalt. Jesszus, hihetetlenül imádja, mikor a szöszi énekel! Ragyogó arccal tapsikol egyet-kettőt, és jó közel mászik hozzá, hogy premier plánban élvezhesse a csodálatos előadást. Annyira csodálatos, hogy szíve szerint belevetné magát Herci karjaiba, de nem, ilyet nem szabad. Vagy várjunk csak… hiszen már meg is tette! Vizes ruhájával jól rácuppan az úrra, majdhogynem fel is borítja. Hiába, sosem volt híres visszafogottságáról.
-Akarom a hangodat! – jelenti be, s szerencsétlen fiúban felmerülhet a gondolat: a törpe itt helyben ki fogja szedni a hangszálait, ha nem tesz ellene valamit.
-Énekelj még! - adja ki a parancsot, közben pedig nagy kegyesen végre felkászálódik róla, s beáll a kezdő pozícióba egy tűztánchoz. Nemsokára jön a tűzön átugrás meg a parázson sétálás... attól függ, mennyit akarnak maradni.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. június 23. 22:09 Ugrás a poszthoz

Keith

Ez a vörös törpe alapjáraton sem tud normálisan viselkedni, Keith mellett pedig egyszerűen megszűnik gondolkodni. Nagyjából olyan katasztrófa a hölgy ilyenkor, mintha a bátyjával zárnák össze. Jó, gondolhatjuk, Herciért egy egészen leheletnyit másképpen rajong, mint testvéréért. Éppen ezért lehetséges az, hogy a szőkeség társaságában könnyebben zavarba is jön.
-Őőő – kezd némi egyetemi szintű nyökögésbe, mikor a srác rákérdez, mi ütött belé. Nem villám, az egyszer biztos, mert az jóval látványosabb lett volna, de még így sem tuti, hogy megrázóbb.
-Baj van! – morogja az orra alá, aztán később már inkább pajtija fülébe, miközben jól megölelgeti őt. Mondhatnánk, hogy ez bosszú, amiért Keith nekivetkezett, és sokkal könnyedebben veszi a száradási folyamatot, míg Leonie-ból egyfolytában csöpög a hideg víz.
-Nem fogtunk halat vacsorára – pedig ehetnének botra tűzött, csokiba mártott pikkelyest, mert az jó a tüdőgyulladás ellen, ez köztudott tény. Mint ahogy az is, hogy a hölgyemény haja nem eladó, mivel az védi a fejbúbját a leégéstől. És még szép is, mit tagadjuk.
-De Keeiiith! - nyávogja vigyorogva. - Tudod, hogy nem kaphatod meg, mert anyukám nem ismerne meg otthon, és akkor kizavarna a házból, és úgy kénytelen lennék nálad lakni! - mindeközben már körbe-körbe ugrándozik a tűz körül, és próbálja túlvisítani Herci énekét, hogy azért hát kommunikáljanak is valamit, ne csak lebutult, beszívott diákok látszatát keltsék.
-De ha mi hangot cserélünk, attól még mind a kettőnket meg fognak ismerni, csak én szépen fogok énekelni, te meg nem! - Hirtelen beugrik játszópajtija, és szembefordulva vele lefékez. Reméljük a fiúcskának - aki a pletykák szerint az a tipikus cukigyerek - elég jók a reflexei, különben csúnyát fognak esni.
-Tudod, mi legyen most? Kocsérozzunk! - Keresztbe rakva mancsait, elkapja Keith kezeit. No, már most, ha a kedves olvasó ennyiből még nem jött rá a megoldásra, többek között hívják ezt siminek, huszinak, kocsinak, spormnak és még ki tudja, mennyi más névvel illeték már különböző helyeken.
-Aki előbb elesik, az egy teljes napig teljesíti a másik kívánságait! - Jelenti ki, és elkezd körbe-körbe sasszézni meg ugrándozni. Egyre gyorsabban és vadabbul forog Hercivel, miközben hangosan visít a nevetéstől. Igen ám, de sokáig nem lehet tartani ezt az állapotot, a keze elkezd kicsúszni a szőkeségéből, és láss, csodát! Egyszerűen kirepül az éterbe. A mázlija annyi, hogy a tűzzel ellentétes irányba esik, ezzel szemben viszont Keith... ajajj, vajon őt beküldte egy fincsi kis máglyahalálra?
-Vááá, élsz még? Hol vagy? - a földön fetreng és nyöszörög, mint egy napszúrásos vámpír, közben próbálja kiráncigálni tömérdek haját az arcából.
-Ki nyert? Én nyertem? Ne kamuzz, én nyertem, te előbb estél el! - Még mindig vízszintesben van, és nem látja sehol Hercit. Talán, ha feltűnne a fiú égő haja, hölgyünk is jobban iparkodna, hogy összeszedje magát.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. június 24. 01:04 Ugrás a poszthoz

Zója

Lelkesen átveszi a képet, amit Zója kihoz, és megcsodálja az egész familiát. Nagyon érdekes lehet nekik, hogy kívülről alig észrevehető, ki az idősebb köztük. A muglik biztos vélákat alkalmaznak a ránctalanító krémes reklámjaikhoz - a fotó láttán egészen bizonyos lesz ebben.
-De ez így nem is lehet olyan jó! Mert ha a nagyi nem öreg és nincsen ősz haja, akkor az olyan, mintha nem is ő lenne, és akkor a sütije sem lenne már olyan finom, mert nem a mama készítette. Mármint ő, de ha nem hasonlít egy mamára, akkor az már nem is a nagyi sütije. Érti ezt? – magyaráz teljes átéléssel, miközben Trilliant lóbálja maga előtt a nagy gesztikulálások közepette. El sem tudja képzelni a nagyszülőket fiatalosan. Annak úgy már nem lenne meg a feelingje.
-Zója? – ráncolja a homlokát egy darabig, majd megvilágosult módjára bólint egyet, és nyuszmókját a földre rakja, hadd legyen végre egy kis öröme a jószágnak.
-Mármint Zórára gondol, csak raccsolni tetszik, ugye? – együttérzően a nőre vigyorog, és megnyugtatásul rögtön folytatja.
-Én sem tudtam ám sokáig kimondani az r betűt, sőt, most kétféleképpen tudok dorombolni – jelenti be büszkén, és egyből be is mutatja, hogy tudja szépen magyarosan pörgetni a betűt, illetve megy a német képzése is.
-Bár… nem szoktam dorombolni – vallja be kelletlenül. Elég egy állat a háznál, és azt a szerepet Trill tölti be.
-De ha szeretné, segítek gyakorolni a kiejtést, vannak rá nagyon jó gyakorlataim – mindeddig egyfolytában beszélt, úgyhogy Zójának esélye sem volt közbeszúrni, mekkorát téved a kishölgy. De az is megeshet, hogy egyszerűen ráhagyja a dolgot. Ugyan kinek volna türelme Leonie-nak bármit elmagyarázni?
-Zsolti? – elhúzza a szája szélét, miközben újabb pózt vesz fel a kanapén. Ránézve az ember úgy hihetné, Zója megszórta hangyákkal a kanapét.
– Ő egy évfolyamtársam, sokszor virágot akar adni meg ajándékokat. És én szeretem a virágokat meg az ajándékokat, de ő nagyon fura dolgokat tud mondani ezekhez, szóval inkább azt szeretném, ha nem akarna nekem semmit adni. De én nem tudom, miért csinálja, mert már nagyon sokszor szóltam neki, hogy ne tegye! – bezzeg, ha Keith rohangálna utána fehér lóval! Egyből mondaná neki, hogy „akkó’ most kiss me!” De Herci még egy nyamvadt plüsspónit sem lőtt neki a búcsúban, nemhogy igazit. Ez elszomorító. Szörnyen elszomorító. Az pedig még inkább, hogy a néninek már két házassága volt.
-A második házassága… elején? – visszhangozza döbbenten. De hiszen a mesékben sosincs második házasság! Tény ugyan, hogy ott csak a boldog lábfellibbentős csókig jutnak el, aztán ezzel a happy enddel slussz. Azt már senki nem mutatja be, hogy Hófehérke lelép Kukával egy fél év elteltével.
-De hát csak egy nagy szerelem van!  - osztja meg saját gyermeteg felfogását a sokat látott nénivel. – És akkor miért tetszett hozzámenni az elsőhöz, ha csak a másodikat szerette? Csak úgy szabad házasodni, ha szeretjük a másikat. De örökre! Mert akkor az nem is az, ha alábbhagy egy idő után. Apáék még most is szerelmesek! Apa mindig megtáncoltatja anyát, ha szól a zene, és anya mindig megmasszírozza apa lábát, ha zsibbad neki! – bizonygatja, hogy bizony szüleinél nem hagyott alább a lángolás.
-És ha én szeretném Keith-t, amit ugye nem is, akkor bizony sosem szeretnék már mást rajta kívül, és ha fordítva ez igaz lenne, akkor ma velem foglalkozott volna, és nem azzal a lánnyal - ügyvédelve, önpacsi!
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. június 24. 02:48 Ugrás a poszthoz

Ismerkedős

Mert ugyan miért ne lenne ideje még egy kis színjátszásra is, mindamellett, hogy próbál jó prefektus módjára viselkedni, vagy Keith-t megsétáltatni éjszakánként, és esetleg a cukrászdában is munkát vállalni, ha már egyszer Herci is ezt teszi. De közben még a tanulás… áhh, az valahol lecsúszott a listáról, jobb híján becsüccsen az utolsó padba, és nyitott szemmel alszik, mikor teheti.
Ahhoz képest viszont, hogy egyik helyről rohangál a másikra, a kialvatlanság nem látszik meg lankadatlan jókedvén és pörgésén, esetleg az lehet feltűnőbb, hogy a szokásosnál is jobban szét van esve a kislány, és a legtöbbször azt sem tudja, merre hány óra.
Most is nagyban rohan erre az ismerkedős próbára, amiről valaki még korábban tájékoztatta, és amire egyik szobatársa emlékeztette alig tíz perccel ezelőtt, különben eszébe nem jutott volna, hogy megjelenjen. Így is útközben kapja össze magát. Miközben a lépcsőkön rohan lefelé, húzza az egyik virágos mamuszát, aztán a következő lépcsőn a másikat, és páff! Tízpontos esést mutat be, épp csak nyakát nem szegi, hogy maradandó élménye legyen, miután szellemként visszatér a kastélyba, hogy Hercit kísértse örökkön örökké.
A terem ajtaján fél lábon ugrálva zúg be, miközben sebbel-lobbal a haját fonja, igencsak kusza művet alkotva vele, de a lényeg azon van, hogy kevésbé melegítse a hihetetlen mennyiségű séró. Végül a fonatot hátradobva, lihegve, egyik lábára sántán fékez le a kisebb társaság mellett.
-Áhh, sziasztok! Késtem! Vagy nem késtem? Nem késtem! Vagy mégis? – épphogy körbenéz a társaságon, és elvigyorodva mindenkihez odavágtat, hogy jól bemutatkozzon.
-Leonie vagyok, szia! Hello! Leonie, örülök, üdv, szia, Leonie! - mindenki kap egy kézrázást, mert van belőle raktáron bőven, de pacsit is lehet kérni, hiszen ma olyan jó a kedve, hogy mindet ingyen osztogatja a népnek. Bogárkát és Tiffany-t még meg is ölelgeti, ha akarják, ha nem, hiszen csapattársak voltak vagy vannak. Kinél hogy... Boti pluszban egy vállba bokszolást is kap, mert mint egyetlen jelenlévő hímnemű, megérdemli, hogy vele olyan fiúsan bánjanak, a vállba bokszolás meg olyan kőkemény férfias megmozdulás. Szerinte.
-Hűű, ti itt mind nem-eridonosok vagytok! - állapítja meg roppant bölcsen, mivel háztársainak nagy részét ismeri már látásból. Aztán lehuppan a földre, és miközben nagy érdeklődéssel füleli a tusa részleteit, rövidnadrágja zsebéből előkaparászik egy csokit, és kibontja. Nem egy nagy darab, de azért körbemutogatja mindenkinek, hogy kérnek-e. Mindenesetre ő ma még nem evett, úgyhogy nem zavartatja magát túlzottan, miközben az édességet csócsálja.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. június 27. 13:38 Ugrás a poszthoz

Ágoston

Elnézően ránevet a srácra a kérdését hallva. Valahogy mindig mindenki ugyanazokkal a rágalmakkal áll elő, mint most Ágoston. És még eligazítást is kap, mintha minimum az anyukája tenné helyre. Ajj, hiszen egy pillanatra egészen elszégyelli magát, amiért ilyen helytelenül viselkedik egy nyilvános helyen. Ráadásul láthatóan a srác legalább olyan kényelmetlenül érzi magát, mint malacka a pörzsölővel szemben. Pedig jobb lesz, ha a szöszi gyerkőc hozzászokik Leonie különleges képességéhez, ami nem más, minthogy bárki aurájába képes pimaszul belemászni. S ráadásul úgy tűnik, mintha észre sem venné, ez a másiknak milyen zavaró.
-De nem is fájdul meg a hasam tőle! – méltatlankodik nyávogva, amiért újdonsült ismerőse rögtön megpróbálja lebeszélni a versenyről. A kis gyáva! Micsoda férfiatlan viselkedés egy lánnyal szemben meghunyászkodni egy evőversenyben. Fortyog magában kicsit, akár egy teafőző, de végül figyelmét elvonja az állának csapódó krumpli pajtás. Tiszta terminátornak érzi magát, mintha legalábbis egy mugli fegyvergolyó pattant volna vissza róla.
-Szerintem kitiltanak minket innen, ha elkezdünk dobálózni – jókedvűen vigyorog, miközben vesz magának két hosszabb szál krumplit, és egyszerre kezdi rágcsálni a végüket. Nem úgy tűnik, mintha reagálni óhajtana a kihívásra, inkább csak nyugisan hallgatja Ágoston beszámolóját az otthoni játékairól. Fel nem foghatja, miféle hozzáállás ez. Még hogy kevesebb idő jut itt a játékra! Leonie egyik edzéstől rohan a másik próbáig, majd onnan a harmadik helyre, és így tovább… mégis mindig van ideje játszani, legfőképpen Keith-szel. Ha máskor nem, hát az éjszakai járőrözés közben, ahova általában magával viszi.
-Ezentúl… - fogja a szétcsócsált krumplikat, és belemártogatja a ketchupba, aztán még körbenyalogatja őket párszor. – Együtt fogunk játszani! – ellentmondást nem tűrő hangon jelenti be. Apukája egyfolytában küldi otthonról a mókás dolgait, valakivel tesztelni kell őket.
-Tetszeni fog! – fejet körbeérő vigyort villant, majd a szétrágcsált, jól összenyálazott ketchupos krumplit egy hirtelen mozdulattal hozzávágja a sráchoz. Pont a szeme közé céloz, bár ki tudja, mennyire sikerül a dobása. Ezek után leginkább két lehetőséget lát a folytatásra: Ágoston vagy kiakad, amiért a vörös törpe ilyen gusztustalanul viselkedik, vagy belemegy a mókába, és akkor itt kő kövön nem fog maradni. Vagy tányér asztalon. Leonie vihogva készül mindkét eshetőségre, ugyanis azonnal hátrébb löki a széket, hogy szükség esetén le tudja vetni magát a földre, netán menekülni tudjon, ha a fiúcska bele szeretné fojtani a gyömbéritalába.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. június 28. 01:35 Ugrás a poszthoz

Ágoston

Mázli, hogy Ágoston nem hangosan futtatja az eszmét, mert jobban nem is sérthetné vérig a kislányt, mint azzal a feltételezéssel, hogy netán árva. Neki igenis vannak csudaklassz szülei, akik minden tőlük telhetőt elkövettek, hogy megregulázzák kisebbik lányukat, de az alapvető jellemvonásokat lehetetlenség kiirtani az emberből. Leonie pedig… Leonie, ezzel nem lehet mit kezdeni. Az más kérdés, hogy a fiúcska ízlésének ez már túl szabados, és nehezen viseli el.
Szörnyen mókás fiú. Fantasztikusan vicces, amilyen arcot vág a vöröske mutatványához. Nyilván nem volt rendes gyerekszobája, ha megijed egy kis nyáltól meg ketchuptól. De hölgyünk úgyis következő életcéljának tűzte ki, hogy újdonsült ismerősét belerángassa a lehető legtöbb játékba itt. Kezdetnek egy kajacsata nem is olyan rossz. Bár kinek a szemszögéből nézve, ugyebár. A tulajdonosok valószínűleg világrekordot döntenek agyeldobásban, ha meglátják, hogy zsír új éttermükből rögtön harcmezőt csinált két kölyök. Ezek után bizonyára kiszögelnek egy „Ágostont és Leonie-t behozni tilos” táblát az ajtóra.
Vihogva rúgja magát hátrébb a székkel, aminek az az eredménye, hogy hátraborul, átbucskázik a támlán, és kiterül a földön, mint egy hulla, aki jól végezte dolgát. Virág helyett azonban krumplival szórják meg. Azzal, hogy az asztal túloldalán ülő srác szürcsölgeti az italát, elég idő eltelik, Leonie össze tudja kapni magát annyira, hogy hátrébb csússzon a földön, így a gyömbér nem az arcába talál, hanem amolyan finom permetszerűen teríti be egész lényét, mint egy tökéletes parfüm. De ugyebár mindannyian jól tudjuk, mi lett a Parfüm című mugli film vége. Azt azért a kis törpe sem szeretné, úgyhogy védekező üzemmódba kapcsol.
-Adok én neked célba dobó versenyt! – rikkantja, miközben összehúz egy adaggal a földön szanaszét heverő krumplikból, és elkezdi őket Ágoston felé hajigálni, miközben a felborult széket használja fedezéknek.
-Ááááá – nevetéssel vegyes csatakiáltást hallat, miközben felpattan és pár ugrással az asztal mellett terem. Lekapja a tetejéről a nagy dózisú ketchupot, és azzal a lendülettel meglódítja az asztal alá, ahol a srác bújik éppen, s már fordulna is, hogy visszarohanjon saját támaszpontjához, mikor megcsúszik a földön lévő trutyin, és ismét dob egy hátast, félig az asztal alá érkezve vele, jól bele is rúgva játszópajtásába.
-Áucs. Ohh. Jajj. – nyögdécsel, de ha Ágostonnak van némi érzéke a csatákhoz, úgy az ellenséget akkor támadja, mikor az a leggyengébb.
-Békével jöttem! Békével! - visítja nevetve, de azért kalimpál egy keveset a feje felett, majd a kezébe kerülő krumplit nekivágja a gyerkőcnek.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. július 2. 00:08 Ugrás a poszthoz

krumplihuszár

 Leonie-nál sem mindennapi elfoglaltság a kajacsata, legfőképpen azért nem, mert már rég kitiltották volna a nagyteremből. Ő pedig igazán szeret odajárni a többi gyerkőc társaságának okán, így inkább nem kockáztat. Ez egy roppantul kivételes alkalom, olyan, mint amikor bemászott a nagymamája kertjébe, és véletlenül agyontaposta az ötévente egyszer (pont akkor) virágzó csodáját. Ajajj! Bízzunk benne, itt kisebb lesz a büntetés, bár a minimum az lenne, hogy takarítsanak ki maguk után.
De ahhoz, hogy nekiálljanak takarítani, előbb hatalmas kupit kell csinálni, mert különben mi értelme lenne az egésznek? Ilyesfajta hitvallást követve vergődnek ők ketten a földön, mint a részeg verebek, és próbálják egymást a lehetőségekhez mérten jól összedzsuvázni. Viszont honnan a homokos parton sütkérező rákformából szerzett Ágoston két flakonnyi szószt? Egy ilyen varázslattal vizsgán talán nem menne át (hacsak a tanár nem szereti a ketchupot magában kanalazni), de mugli bűvészként hatalmas pénzeket kaszálhatna.
-Neee! - visítja levegőért kapkodva. Neki nem a bicikli a kedvenc mindene, hanem a hajkoronája. Próbálja is védelmezni, amennyire kitelik tőle, de egy gyenge kisleány mit tehetne a gonosz, csúnya bácsi ellen? Bárcsak lenne kéznél egy ütője meg egy gurkója...
-A hajamat neee! - bármennyire félti is a frizuráját, nem képes abbahagyni a nevetést, mert mégiscsak elég vicces ez az egész szituáció. S Ágostonnyó most pont olyan kajánul röhögcsél felette, mint Bram Stoker Draculája, mikor éppen nem áll ki cövek a szívéből.
-Soha nem adom fel - addig biztos, amíg játszópajtija nem fog agonizálni lelkileg. Vesszen pénze, háza, marhája, de az igazság akkor is az övé legyen! És különben is, legszívesebben megfogná a fiúcska nyelvét, hogy az asztal lábához kötözze. Mert ugyan milyen az a jómodor, hogy egyfolytában nyelvet öltögetünk? Ennél jóval jobb Leonie módszere az érzelemkifejezésre. Elkezd rúgkapálni és csapkodni, de izomból, mintha kínoznák.
-Mit tettél a hajammal? - belecsimpaszkodik a srácba, és megpróbálja lebunyózni a földre, miközben nagy hévvel nyomkodja saját csupa-szmötyi haját a másik arcába.
-Tessék lenyalni! Most nyald le! - Szinte földöntúli öröm ránézni társa piszkos arcára, bár egészen nem fair, hogy neki nincsen hosszú sérója, így könnyedén le tudná magát takarítani. Így nyilván még nem engedheti haza.
-Kapsz hozzá krumplit is! - vihog nagyban, miközben a földről összetúrt kajamaradékot próbálja beleszuszakolni Ágoston felsőjébe a ruha nyakánál. - Vidd haza, hogy legyen este mit nassolnod - hiszen a kis törpintyó csak jót akar pajtijának, nehogy a végén még megéhezzen takarodó után a szobájában, és akkor milyen nagy gondban lenne enélkül a pár maréknyi krumpli nélkül...
-Futááás! - visít fel hirtelen, mert ahogy felpillant, észrevesz egy felbőszült -valószínűleg- tulajt feléjük csörtetni. Nem úgy néz ki, mintha plüssmacit szeretne osztogatni a szép rendrakásért. Leonie pedig most érzi úgy, eljött a pillanat, hogy meneküljenek. Felugrik, és rángatja maga után Ágostont is. Rohan vissza a kastélyba, ahogy csak pirinyó lábai bírják.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. július 10. 15:27
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. július 10. 15:20 Ugrás a poszthoz

Isobel

Iszonyatosan kezdte megérezni kedvenc szőke pajtásának hiányát, s a felgyülemlett energiafelesleggel egyszerűen képtelen volt bármit kezdeni. Ugrált az ágyon, rohangált fel-alá, szadizta az összes embert, akivel találkozott, de valahogy nem volt az igazi. Ezért találta ki egy unalmasabb percében, hogy valamit hirdetni fog. Először arra gondolt, elkezd láthatatlan jelzőtáblákat árusítani, de aztán felötlött benne, hogy az igen haszontalan dolog volna, hiszen a folyosón senki nem férne el mellettük. Legalább öt percig tanulmányozta, miféle cetliket raktak ki a falra mások, s csak aztán született meg az ötlet, hogy valami roppant mókásat fog meghirdetni.
A következő tanórája azzal telt, hogy legyártotta a hirdetőpapírját, ráfirkálva saját ötleteit, amikről úgy gondolta, ha ő maga meglátná, egyszerre tépné le, és hasznosítaná mindet. S miután kitűzte, lelépett, mint aki jól végezte dolgát. Már csak arra kellett várnia, hogy valaki ráleljen, ha ugyan az illető egyáltalán tisztában van azzal, kit kell keresnie a kuponjával.
Persze a szemfülesebbek könnyedén megoldják, így Isobel is szimplán küldött neki egy baglyot, hogy ugyan jöjjön már ide, a fénylő lelkek udvarába, és ölelgesse meg őt. Több sem kell vörös törpénknek, már vágtat végig a folyosókon, szinte, mint Overdose, csak valószínűleg hölgyünk feje felett nem köttetnek horribilis összegű fogadások.
-Is...izééé! - kitárt karokkal rohan az udvaron, abszolút kizárva a környezetet, pedig még sosem járt itt. De vajon hogyan fogja megtalálni a hölgyeményt, aki a baglyot küldte? Az a legnagyobb probléma, hogy még a nevét is elfeledte a nagy rohanásban.
-Isauraaa! - üvölti bele a nagyvilágba, és mindenkihez odaugrál, akivel összefut, hátha rábukkan a kuponos lányra.
-Izoldaaaa! - egyre közelebb jár az igazsághoz, az egyszer biztos. Még tippel párszor, és el fogja találni a megfelelő nevet.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. július 13. 21:29 Ugrás a poszthoz

Isobel

No, ez a leány bizonyára csapdába akarta csalni, mert hiába nézelődik, itt aztán senki nincsen. Mármint senki olyan, aki öleléshiányban haldoklik. Ettől függetlenül két kiabálás között leáll egy-egy ismeretlennél, hogy ingyenben megszorongassa, és percekig társalogjon, mintha egyfolytában ezer éves pajtásokat köszöntene. Pedig csak szeretettúltengése van, mint amúgy máskor is. Nincs is ebben semmi különös. Abban viszont annál inkább, hogy sehol nem leli meg a hölgyét, akit a rút magánytól kell megmentenie, mint páncélos hős teknősnek… izé, lovagnak. Valóban, idefelé jövet bele kellett volna bújnia az egyik páncélba a folyosón… vajon el lehet őket mozdítani? Már régóta tervezi, hogy egyszer nagyobb tanulmányokat fog folytatni velük kapcsolatban, esetleg kitömi őket hagymával, de ahhoz társat is kéne lelnie, elvégre valakinek cipelnie kell a hagymászsákot. Vajon a vérszívók valóban irtóznak a fokhagymától? Meg kéne keresnie egyet, hogy megkérdezze. Meg azt is, hogy nem szokott-e beakadni a hosszú szemfoguk a takaróba, mikor este bunyóznak a legjobb barátjukkal.
-Iiiizisz! – kiabálja továbbra is, ami éppen eszébe jut, hátha végre előkerül a levélke küldője. S nem is kell már soká várnia, ugyanis meghall egy másik szólongatást is. Nos, most vagy ketten keresik ugyanazt a soknevű személyt vagy… hát mindegy is, ugrándozva elindul a hang forrásának irányába, és csakhamar észreveszi a gazdáját. Egy barna hölgyemény az, szemmel láthatóan pont egymást keresik. No, ez így már mindjárt más!
Vigyorogva kezd settenkedni a mit sem sejtő áldozat felé, természetesen lesből szeretné letámadni őt. Fedezéktől fedezékig oson, míg végül kiront egy bokor mögül, és nevetve ráveti magát Isobelre, mintha régi és roppant kedves barátnőjét ismerte volna fel benne. Ráadásul amekkora lendülettel nekicsapódik, egészen valószínű, hogy a földön kötnek ki.
-Sziaaaa! – visítja bele a fülébe boldogan, de eszébe sem jut, hogy esetleg összetörhette újdonsült ismerősét, és illendő volna leszállnia róla.
-Te írtál nekem? Mondd, hogy Te! – több szempontból is roppant kínos volna, ha nem így lenne…
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. július 19. 20:35 Ugrás a poszthoz

Zója

Lábait maga alá húzza, és sarkain ülve hintázni kezd előre-hátra. Ez némiképp segít legyűrni egyre növekvő mozgáshiányát. Mégiscsak fura volna, ha nekiállna rohangálni, miközben Zója éppen a családjáról és a névadásról mesél neki. Figyelemelterelésnek nem rossz, de az agyát ennek ellenére még mindig Keith képe vakargatja belülről, s míg a pszichológus néni beszél, megpróbálja kitalálni, melyik Herci kedvenc ruhája, mert bosszúból azt fogja elcsórni legközelebb.
-Tessék? – kezd ébredezni a figyelme, mikor Zsolti fiú kerül terítékre.
-Komolyan beszélne vele? – alsó ajkába harap, s tanácstalanul megvakargatja a fejét. Mennyivel könnyebb volna, ha a néni elintézné neki, hogy tökéletes nyugalma legyen eztán. Ha a bátyja itt lenne, már rég megszűnt volna a probléma. Vagy a probléma forrása. Otthon mindig minden gondját elrendezték helyette, sosem kellett aggódnia semmi miatt. De itt…
-Iiii… nem. Nem is tudom. Azt hiszem, megbántanám, ha ráküldenék valakit – és még a másik lelkivilágával is foglalkozik. Persze, ha a jövőbe látna, és tudná, hónapokkal később milyen gyalázatos dolgot fog művelni a levitás, nem is Zóját kérné meg, hogy beszélgessen el vele, hanem egy dementorfalkát.
-Jó, tegyük fel! – imádja a színészkedést, így egy kis szerepjátékra mindig kapható. Derűsen pillog a plüssmacskára, bár halovány fogalma sincsen, a nő mit akar vele elérni. Sőt… egyre értetlenebbül bámul rá.  Mégis mi a rozsdás zsanérért mondana ilyesmiket Zsolti fiúnak? Hát ő ezt bizony nem érti.
-Nem is ismerek Milánt – ragadja ki egyből a lényeget nagy komolyan. Meg aztán, esze ágában nem lenne ilyesmit előadni, hiszen ez úgy hangzik, mintha a fiúkkal bálványoztatná magát, és mindenkitől ajándékokat kapna.
-De ez… én nem vagyok ilyen népszerű a fiúk körében – és nem is szeretne az lenni, neki csak az a fontos, hogy Keith foglalkozzon vele, például ha mond neki valamit, akkor a szőkeség figyeljen rá. Ez olyan nagy kérés volna?
-Nem szeretném, hogy a fiúk plüssöket hozzanak nekem, legalábbis ne úgy, ahogy azt Zsolti teszi. Ha csak játszani akarnának, az nem lenne baj, mert Ririvel, tudja, Véda néni Szotyijával, szívesen fogadunk be pajtikat, mert úgy sokkal izgalmasabb – örök gyermeki lélek, aki meg van győződve arról is, hogy a hercegnők nem kergetőznek vasvillával.
-Hogyan nem tudhatták, hogy a házasság komoly dolog? Én ezért nem fogok sokáig férjhez menni – fecseg, miközben tekintetével a szabadjára eresztett Trilliant keresi. Hmm, nem lenne túl kedvező, ha megrágcsálná Zója fontos dolgait.
-Óóó – ezen az eshetőségen még sosem gondolkodott. Túl valóságos lenne az egész, ha rajongása viszonzásra találna.
-Hiszen nem is kéne azzal próbálkoznia, hogy figyeljek rá – ha a néni látta volna már őket együtt, megértené ezt. Leonie egyfolytában Keith nyakában lóg, amikor csak teheti, s mikor ez nem lehetséges, hát akkor meg nagyon hiányolja. Ennél több figyelmet nem igazán kaphatna, mert akkor a kis törpe lélegzethez sem jutna mellette.
-De ha szeretne – világfájdalommal teli sóhajt hallat. – Nem is tudom… - csodás, szép szerelmet képzel magának, másrészt viszont fél attól, hogy ez be is következhet. Mert mi volna, ha csak egy emberre kéne koncentrálnia? Egy párral az oldalán másokat már nem is ölelgethetne szabadon, és akkor fel kéne adnia önmagát… legalábbis ez az ő elképzelése.
-Ja, amúgy rosszul tetszett fogalmazni, mert nem „is szeretne”, hanem simán „szeretne”. Nekem ő a legjobb barátom, de ezt már mondtam – mondja rosszallóan. – Viszont, ha úgy lenne, akkor biztosan megfogná a kezem a folyosón, de nem, ahogy most szoktuk, hanem közben mosolyogna, mintha lenne valami, amit a világon csak mi ketten tudunk, és hozna nekem sárga tulipánt, mikor az nem is virágzik, és nekem adná a kakaós csigája közepét – tulajdonképpen alig mondd többet, mint amiből most is áll a kapcsolatuk. Csakhogy Herci az imént mellőzni merészelte!
-Most mennem kell! Trillian, gyere ide! – minden előzetes bejelentés nélkül pattan fel a kanapéról, hogy összeszedje a nyulat.
-Igazán köszönöm, amiért meghallgatott, sokkal jobban érzem magam. Meg kell keresnem Keith-t, mert az előbb nem tudtam neki elmesélni, amit akartam – felkapja nyuszmókját a földről, és a kijárat felé kezd trappolni.
-Majd jövök még! – fenyegeti meg a nőt, s egy udvarias köszönés után eltávozik a helyszínről. Pont ugyanolyan viharosan, ahogy megérkezett.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. július 23. 19:19 Ugrás a poszthoz

Isobel

Ó, ha ő azt előre tudja, hogy egy édességes doboz is bele van szőve a sztoriba, egyből sokkal jobban vigyázott volna a taroló hadművelettel. De nem tudta! Mondjuk az is igaz, hogy az ember nem minden nap lát édességesőt, így kacarászva figyeli a szétguruló dolgokat. Szép álom, de egyből az suhan át agyacskáján, hogy talán a levitás elég finnyás, hogy a földről ne akarja felenni. Esetleg, ha gyorsan körbenyalogatná az összeset, amíg Isobel kanalazgatja magát a padlóról…
-Mi van itt? – kérdez vissza értetlenül, s bár kicsit sem lát semmit az előre lógó hajtól, azért csak bekandikál egy cetli a függönyön át. Áhhám, szóval jó embert talált meg! Öröm és boldogság! Csak valahogyan le kéne kászálódnia a leányról, mert oké, hogy remek babzsáknak bizonyul (már csak egy koktél hiányzik a chill-hez), de mielőtt még agyonnyomorgatná szegényt, arrébb gurul, és felpattan.
-Csontváz édesség? Az milyen? – felhúzza a lányt is álló helyzetbe, és egyből átveszi a fekete dobozkát, hogy beletúrjon. Tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy miféle bűnös étek ez, akkor is le fogja gyűrni.
-Most kéred az ölelésedet vagy várni szeretnél még vele? – tér át az üzletre egy pillanat alatt, s már tárja is ki karjait vigyorogva. Van ott még bőven, ahonnan ez jön, úgyhogy kaphat repetát a hölgyemény, ha szeretne.
-És tudod mit hoztam még? – kérdezi izgatottan újonnan beszerzett pajtiját. Megragadja a csuklóját, és egészen a szökőkút széléig rángatja őt vidáman ugrándozva. Minden ellenállás hasztalan – ahogy azt a borg kollégák mondanák jobb napjaikon.
-Van nálam pénz! – nevetve tapsol kettőt-hármat, majd beletúr zsebébe, és elővesz két érmét. Bár úgy tűnhet, mintha most lefizetni készülne a lányt, mégsem az a kifejezett maffiózó típus, úgyhogy csak szimplán belenyomja a kezébe az egyiket, és hátat fordít a kútnak.
-Kívánjunk valamit, és hajítsuk bele! A vállunk felett kell átdobni, nem? Vagy rá kell köpni? Vagy mind a kettőt? Esetleg forogjunk még hármat, hogy biztosan teljesüljön! - Nem feltétlen babonás típus, de ki tudja, ez a kút tele van érmékkel; biztosan nem véletlenül. Aztán ha kívántak valamit, akár ki is halászhatnák a lóvét, és elkölthetnék az egészet Bogolyfalván. Úgyis régóta kinézett magának egy fülbevalót, ami egy mozgó szemet ábrázol. Nagyon ijesztő!
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. augusztus 21. 14:05 Ugrás a poszthoz

Nathaniel

Szerencsére ma páros lábbal kelt fel, úgyhogy egyből megbizonyosodhatott róla, nem változott át kalózzá az éjszaka. Pedig egy fél pillanatig, az elillanó álom révületében még azt hitte, hogy menő falába van, meg kampó a keze helyén. De nem. Az is csakhamar kiderült, hogy kampó helyett egy toll böködte a szemét, mivel sikerült egy darab pergamen felett, írás közben elaludnia. Ilyen ez a vizsgaidőszak. Mármint olyan, hogy közben egy betűt nem tanul, mert ahhoz túlságosan is eufórikus hangulatban leledzik manapság. Talán le kéne állnia az ópiátokkal. Vagy csak nem kéne annyit álmodoznia, hogy még a pizsamáját is elfelejtse levenni. Mert bizony nyalókás rövidgatyóban és hozzá illő még nyalókásabb pólóban nem mutat éppen józan képet a folyosókon mászkálva.
Ez is mind egy srác hibája. Mindig ezek a férfiak! Merthogy meglátta őt a klubhelyiségből éppen távozóban, miközben ő maga éppen kakaóért indult, és szörnyű késztetést érzett rá, hogy azon nyomban üldözőbe vegye az ismeretlen hajat. No, nem eszeveszettül rohanva, inkább amolyan csendes gyilkos módjára követi háztársát, aki – szégyen, gyalázat – eddig még sosem tűnt fel neki. Valószínűleg az lehet a probléma, hogy ha Keith jelen van, akkor az egész kis világa legjobb barátja körül forog. Ha meg nincs jelen, hát kis törpénk arról morfondírozik, mi lesz majd, ha jelen lesz.
De ez az ember! Mármint ő, aki itt előtte sétálgat, és akinek még a nevét, de a nemét sem tudja, nemhogy az anyakönyvi kivonatának a számát, teljesen kizökkenti nem létező vizsgadrukkjából. Hiszen ilyen szép hajat még nem látott a Hét Királyság népe sem! (Bár csak azért, mert eddig Leonie sem járt ott)
Igazából fogalma sincsen róla, miért nem szólítja meg a gyerkőcöt, akit követ, talán mert így mókásabb a dolog, vagy, mert még félig alszik, és álmában mindig szeret ninjásat játszani. Márpedig most ő itt az egyetlen valamire való nyalókás pizsis, mamuszos ninja! Egyik páncéltól a másikig oson lábujjhegyen, feltehetőleg majdnem hangtalanul, és próbálja minél jobban megközelíteni áldozatát. Egészen addig, míg véletlenül neki nem rohan az egyik páncélnak, és a visszapattanás lendületétől ki nem terül mögötte, mint egy kocsikerékkel ismerkedő béka. Még próbálja menteni a menthetőt, és gyorsan eltakarja arcát, hiszen ez a gyerekeknél is be szokott válni. Ha ők nem látnak, akkor őket sem látják.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. augusztus 21. 14:55 Ugrás a poszthoz

Emma

Mindenki tanul. Bármerre néz az ember lánya, egyszerűen csak azt látja, hogy a szerencsétlen kisdiákok ott gubbasztanak a könyveik és pergamenjeik felett, és készülnek a vizsgáikra. És közben eszükbe sem jut, hogy van ebben a kastélyban valahol egy vörös kis törpe, aki halálra unja magát a sok okos között. Hát hogy fogtok így aludni kedves diákok, hm? Hogy bírja a lelkiismeretetek, hogy hagytatok egy ártatlan leánygyermeket megmurdálni?
No, de ha mindenki más pottyant rá nagyívben, akkor bizony Leonie-nak kötelessége feldobnia valamivel a hangulatot. Ezzel tartozik saját magának. Meg annak az egy rosszsorsú egyénnek, akit útközben kiválaszt majd a tömegből. Így esik meg, hogy haját egy copfba fonja, belepattan egy virágos ruhácskába, lábára topánt húz, és már robog is le a rétre. Elvégre ki kell használni ezt a szép időt, amíg még lehet.
Ahogy vidáman végigugrándozik a füvön, szemügyre veszi a pajtásfelhozatalt. Akad itt, aki éppen uzsonnázik olvasás közben, meg szerelmes párocska, de még olyan is, aki körbe-körbe futkározik, valószínűleg varázsigéket sorolgatva hangosan. Mindegyik roppant vonzó lehetőség, hiszen enni szeret, a romantikát is kedveli, s mint az köztudott, a rohangálás a lételeme. Mégis inkább egy fa tövében ücsörgő hölgyet szúr ki magának.
Egyből felé veszi az irányt, és szinte csikorognak a kerekei, mikor lefékez előtte. Jah, elnézést, összetévesztettem Alex-szel. Szóval nem is csikorog, ellenben majdnem ráesik Emmára. Kicsit kalimpál még, aztán rávigyorog legújabb ismerősére.
-Szia! – invitálást nem várva lehuppan a hölgyemény mellé, és egyből belepislog annak naplójába.
-Mit tanulsz? Itt mindenki egyfolytában tanul, és senki nem foglalkozik velem – sopánkodik egy sort, miközben megpróbálja kibetűzni a lány írását. Nem akar ő tolakodni, csak hát… nem sejti, hogy az eridonos éppen a magánéletét tárgyalja ki írásban. Ugyan ki ír már naplót, mikor több száz diák van ebben az iskolában, akinek el lehet mondani szóban is? S még reagálnak is rá. Oké, Leonie-nak nincs nagy magánélete, ami a szívén az a száján, úgyhogy nem sok olyan téma van az életével kapcsolatban, amiről ne beszélne lelkesen bárki érdeklődőnek.
-Szerinted, itt a réten van répa ültetve valahol? – tér rögvest át egy igen fontos témára. Nem zavarja túlzottan, ha Emma még a hirtelen érkezésének meglepetését sem heverte ki.
-Kéne nekem egy répa, de a konyhán nem akarok kérni a manóktól, mert nekem olyan kell, amit én szedtem. Esetleg ültethetnénk itt répát, és biztos van valami bájital, amitől hamar megnőnek. Mit gondolsz?
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. augusztus 21. 15:49 Ugrás a poszthoz

Nathaniel

Pancser ninja akciója kudarcba fulladt eme kis ballépéssel. Pedig ha észrevétlen maradt volna, talán egy suhintással le tudta volna nyisszantani eridonos társának haját, hogy a sajátjához illeszthesse később. Lehetne belőle a ház skalpvadásza, aki csak a vörös frizurákra izgul. Nemzedékeken át itt riogathatná a gyerkőcöket, később a ház hivatalos szellemeként… Az Eridonban bizony el is éldegélhetne boldogan, hiszen annyi lángoló fejű diákocska jár oda, mintha a klubhelyiségben felállítottak volna egy standot, ahol akciós a vörös hajfesték.
Kénytelen azonban rájönni, hogy arcának elrejtésével nem vált láthatatlanná, vagy ha mégis, akkor Nath valamit nagyon tudhat. Mire ugyanis végre felpillantana a plafonra, egy srác képe tolakszik be látómezejébe, aki éppen a karját böködi, mint valami béna szúnyog. El is hessegetné, ha nem kéne inkább arra koncentrálnia, hogy mi történt. Szóval követte azt a szép hajat, aztán nekiment annak a páncélnak, és most meg itt van ez a gyerkőc, aki… jééé! Hiszen ő az a Hajaszép úr! Úr? Igen, úr!
Örömében egy másodperc alatt felül, majd ugyanilyen gyorsan, ha nem gyorsabban hullik vissza a földre, akár a mérgezett alma.
Sikerült izomból lefejelnie a fölé hajoló srácot. De bizony akkora lendülettel, hogy esélyes, Nathaniel orra immár a csodálatos sérójából áll ki a túloldalon. Lehetne ő az iskola új látványossága. Az ember, aki hátrafelé szagol.
-Ááeiik – közli a nap bölcsességét, miközben még furán nyikkan is egyet. Nem gondolta volna, hogy agylebenyének hirtelen elmozdulása szoros összefüggésben áll könnycsatornáinak eresztésével, de egészen bepárásodik a tekintete a meghatódottságtól. Na meg az iménti kegyetlen ütéstől. Most komolyan, ez a srác Chuck Norris-szal szokott fejre edzeni? Bizonyára lenyom úgy száz fekvőt, hogy csak a homloka éri a talajt.
-Te fiú vagy! – jelenti be következő megállapítását, amit eddig nem sikerült kikövetkeztetnie, lévén csak hátulról látta pajtását. Nem gondolta volna, hogy hímneműek is tartozhatnak a csodálatosan hosszú vörös hajúak kasztjába.
–Azt hiszem, megöltem ezt a lovagot – tekint aggodalmasan oldalra, a szétesett páncélra. Nem ám azon sopánkodna, hogy az ő hibájából lehet, pépessé turmixolódott a fiúcska agya. Mindenesetre egyelőre nem meri megkockáztatni azt, hogy újból felüljön. Esetleg akkor, ha újraélesztést kell alkalmaznia társán.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. augusztus 21. 23:30 Ugrás a poszthoz

Nathaniel

Váó, ha apukája tudná, hogy nem volt hiába az a sok önvédelmi lecke, amit a lányának adott, tutira egészen bizonyosan nagyon büszke volna rá, és most odadobna neki némi kutyarágcsát jutalomfalatkaként. Igaz, hogy apukája tanításai nagyjából annyiból álltak, hogy „ne állj szóba idegenekkel”; hopp, ez a bekezdés azonnal meg is lett szegve, de van ám folytatás: „ha mégis megtennéd, és rosszul sül el, akkor sikíts és fuss”. Ömm… ezt vörös törpénk egy kicsit továbbfejlesztette.
-Azt hiszem, nincs agykárosodásod. Tényleg lány vagyok – állapítja meg kuncogva, miközben hasra fordul, és két kézzel feltolja magát térdelő pozícióba. Természetesen mindezt a világ összes szenvedésével a fején. Nos, míg neki az önsajnálat folyik le gyermeki orcáján, addig legújabb pajtásának a vér. Kinek hogy. Ozzy-nak valószínűleg egy fél denevér lenne elkenve a szája körül.
-Úúúúristen! – visít fel, minekután fél perc tanulmányozást követően rájön, hogy Nathaniel orrából nem az olvadt haja csordogál. Te jó ég, hiszen kiontotta egy diáktársa vérét! (vörös nap fog virradni, Legolas a megmondhatója)
-Neked folyik a véred! Eltörtem az orrod! Meg fogsz halni! Ne halj meg, kérlek, ezért tuti, hogy vakondként fogok újjászületni! Nem akarok vakond lenni! Feküdj le gyorsan, attól jobb lesz! – Hatalmas igyekezetében, hogy segítsen feltámadni Nath-nek, inkább ismét fellöki őt, vagyis megpróbálja lebirkózni a földre, mert hát a stabil oldalfekvés meg ilyenek… mugli nagyszülőktől sok mindent lát az ember lánya. Nyilván nem minden vasárnapi ebéd után az az első mondata a nagyinak, hogy „Na, gyere papa, beraklak stabil oldalba…”, de előfordul az ilyesmi még a legjobb családoknál is.
-Most ez használ? – remélhetőleg nem verte bele a padlóba a fejét a srác, bár az a fájdalom esetleg elvonná a figyelmét az előzőről. Ráadásul Leonie már majdnem a mellkasán térdepel, hogy jobban lássa, mekkora nagy a baj. Született orvos a szentem.
-Kéne egy zsepi! Van zsepid? Nekem csak nyalókás pizsim van, azt meg nem vehetem le – és még komolyan is gondolja minden egyes szavát. Talán kissé túlreagálja… talán, de nem hagyhatja, hogy itt elvérezzen hajpajtása. A pánik helyét azonban csakhamar átveszi a zavar, amit nem azért érez, mert majdnem betörte a fiúcska orrát, de még azért sem, mert leginkább azzal próbálja a biztonságos földön fekvő pozitúrában tartani az urat, hogy konkrétan rajta térdel, hanem azért, mert mindezek mellett még le is bukott.
-Éééén - haja végét (most épp a sajátjának) birizgálva vonogatja meg vállát.
-Tulajdonképpen nem téged követtelek - angyali mosolyt villant, a kevésbé hatásos fajtából valót. Legalábbis az események lezajlásának fényében annyira már nem is megható egy pár bociszem. Főleg, hogy masnit sem kötött rájuk.
-Én csak éppen erre jártam, aztán láttam, hogy meg akar támadni téged ez a lovag, és jól legyűrtem. Mert... hát... jól legyűrtem, nem? - vigyorodik el. Máskor kissé hihetőbb sztorikat tud kitalálni a szükségben. Ezt a csóró szöveget fogjuk az enyhe agyrázkódására.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. augusztus 21. 23:41
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. augusztus 22. 00:54 Ugrás a poszthoz

A nagy találkozás

Az ember ritkán érzi úgy, mikor ránéz valakinek a cipőjére, hogy akár sátrazhatna is benne. Pedig Leonie-t mindig ilyesfajta tisztátalan – abban az esetben, ha Leon ismeri a víz fogalmát, mégis inkább tiszta – gondolatok kerítik hatalmukba, ahányszor csak ránéz Góliátra.
Legnagyobb sajnálatára az utóbbi időben ezt nem tehette meg, hiszen az úriember mintha direkt bujkált volna előle. Ami az ő esetében, lássuk be, nem lehetett egyszerű feladat, úgyhogy vöröskénk csakhamar megbocsátja neki bűneit. Még szentelt vizet is locsolna rá, de pechjére pont kifogyott a szelencéje.
-Leoooooon – ilyen visítással közelíti meg egy atombomba az áldozatát, de persze erről nem írnak a tankönyvek. A várt becsapódás azonban elmarad, mert hölgyünk azon nyomban megragadja a srácmaci kezét, és mindenféle magyarázkodás nélkül elkezdi rángatni a legközelebbi pad felé. Ott aztán felpattan az ülőalkalmatosságra, és onnan veti bele magát a rellonos nyakába. Óriás úr igazán hordozhatna a hóna alatt egy sámlit az ehhez hasonló esetekre.

Hipertérugrás: Érkezés a kocsmába
este tíz körül

-Az oké, hogy Te még mindig nagy vagy… - pislog fel pajtására jókat derülve, miközben lelkesen ráncigálja be őt Bogolyfalva legkétesebb hírű kocsmájába.
-De az nem létezik, hogy nem tudsz berúgni! Még az apukám is be tud rúgni, ha sokat iszik! Képzeld el, egyszer láttam az asztalon táncolni. Tudod, így… táncolni - és beugorva Leon elé, bemutatja higanymozgását, hogy mindenképpen érthető legyen, amit éppen mond. Sosem lehet egészen biztos benne, hogy a külföldiül remekül, magyarul pedig annál kevésbé beszélő medve mennyire érti meg hadaró és végeláthatatlan fecsegését, így amennyit csak lehet, el is mutogat belőle.
-Te menj előre, mert engem nem szolgálnak ám ki! Kérj nekem valami finomat. De én még soha nem ittam ám sokat! – teljesen be van zsongva attól, hogy most aztán nagyon rossz lesz, és megiszik némi alkoholos nedűt. Persze a lényeg itt azon van, hogy bebizonyítsák, a mackók is brummognak néha színeset.
-Úúú, ezen a helyen még nem jártam! Milyen klassz! Nééézd! Olyat kérek, amit az a néni iszik ott a sarokban – mutogat egy ráncos arcú boszorkányra, aki előtt egy kis pohárban valami nagyon füstölög.
-Olyat kaphatok? – immár csak suttogva mer beszélni, mert éppen a pult felé tuszkolja a kis óriást, és próbál mindeközben nagyon feltűnésmentes lenni a háta mögött. Hát… egy ekkora hát mögött jóval nagyobb dolgok is tűnhettek már el, mint ő. Valószínűleg Atlantiszt is meglelnénk, ha benéznénk mögé. S természetesen az sem megy olyan simán, hogy ide-oda cibálja a srácot, hiszen ha amaz nem akarna mozdulni, akkor Leonie bárhogyan kaparhatná a földet mellette, maximum csupán elültetni tudná magát vele.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. augusztus 22. 15:33 Ugrás a poszthoz

Emma

Néha eltűnődik saját magán, hogy hogyan is csúszhatnak ki ilyen botor kérdések a száján. Máskor meg azon elmélkedik, hány pikkelye van egy sárkánynak, de ez most nem lényeg. A répa kérdése annál inkább!
-Az baj! Most honnan szedjek akkor? – tanácstalanul vakargatja meg feje búbját, majd nagyot szusszanva újabb, térdelő pozitúrát vesz fel. Simán elmehetne jógaoktatónak, annyi különböző pózt be tud mutatni egy beszélgetés alatt. Némelyik egészen gerinckímélő.
-Én mi? – kérdez vissza egy vigyorral kísérve szavait, merthogy saját egetrengető problémái miatt lassan jutnak el hozzá az Emmától származó információk. Újra kéne indítania a rendszert, az esetleg segítene valamit.
-Ja, hogy igen! Szia, Emma, engem Leonie-nak hívnak! – elkapja a leányzó kacsóját, és hevesen megrázza annak jeléül, mennyire nagyon örül az új ismeretségnek. No, meg annak is, hogy háztársa ilyen tájékozott a zöldségek terén, mintha csak az üvegházban nőtt volna fel, két mandragóra gyökér között állomásozva.
-Barnulni lehet a répától? Ezt honnan veszed? – összeszalad a szemöldöke meglepetésében. Ilyet sem hallott még soha, bár igaz, ami igaz, sosem szokta Trillian bőrét nézegetni a hatalmas bunda alatt. Ki tudja, lehet, hogy már néger nyula van?
-De a répa narancssárga, akkor nem éppen narancssárgulnunk kéne tőle, ha már egyszer fog? – valójában nem annyira szőke, mint látszik, de kedvelt elfoglaltságai közé tartozik az értetlenkedés. Mindenesetre, ha a vele szemben ülő hölgynek igaza van, akkor soha többet nem ehet belőle, mert fakó fehér bőrét úgy szereti, ahogy van. Megy hozzá a haja színe.
-Egyébként azért kéne valahonnan szereznem, mert van egy nyuszmókom, és ő kiváltképp kedveli az ilyesfajta csemegét. De tudod, a konyhából nem hozhatok, mert az túl egyszerű. A manók mindent megcsinálnának helyettem, és akkor Trillian nem érezné eléggé a répa ízén a gondoskodásomat. Érted? - fecseg tovább a semmiről, majd ismét hirtelen témaváltás következik.
-Te amúgy mit csináltál az előbb? - mutat a földre helyezett füzetre. Így, hogy a lány átugrotta a témát, még inkább izgatja a fantáziáját, vajon mi állhat benne. Vörös törpénk agyában egyből egy kacifántos összeesküvés-elmélet kezd körvonalazódni.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. augusztus 23. 09:37 Ugrás a poszthoz

Redwood

Értetlenkedve bámul Hajaszépre, mikor az rákérdez tegnapi kalandjára. Vajon honnan sejtheti az uraság, hogy lefejelte Keith szekrényének belsejét, mikor a srác hirtelen felbukkanásának köszönhetően ijedtében beledőlt?
-Te valamilyen látó vagy? – kérdezi száját tátva. Jah, bizonyára látó a srác, mert nincs mellette sem fehér bot, sem olyan totálisan aranyos és bolyhos Bodri kutya sem, aki elvezetgetné a folyosókon. Jelenleg viszont akad egy vörös törpéje, akinek arcán másodpercről másodpercre lekövethető minden egyes hangulatváltozása. Most éppen meglepettből a derűsbe vált át pillanatok alatt. Nem tehet róla, a mugli fényképezők legmodernebb mosolyfelismerő rendszerét építették bele, annyi különbséggel, hogy nála tükör üzemmód kapcsol be azon nyomban, mihelyst derűs embert lát. Belevigyorog Nath arcába, amilyen közelről csak az illendőség engedi - oké, egy kicsit közelebbről-, majd lemászik a mellkasáról, mert büszkén pózolni, mint egy Maitreya-szobor, mellette is tud.
-Igen, igen – tapsikol ezer wattos mosollyal. – Szóval akkor most kapok tőled valamit, amiért megmentettelek?  De jóóó! – csillogó tekintettel örül saját hősiességének, meg annak, hogy két szóból elhitte magának, megvédett egy ártatlan(?) lelket a halál rondábbik verziójától. Mert ugyan ki szeretné, ha egy lovagi páncél lépne a májára?
-Mondjuk egy prefektus? Az nagy baj volna, ha meglátna minket – kuncogva felpattan a földről, s rendes kislány módjára rögvest meghuzigálja pizsamáját, hogy normálisan álljon rajta. Ömm… kérdés, hogy mit tekintünk normálisnak. Viszont az álom egészen megmagyarázhatatlan módon kiment a szeméből, úgyhogy egy ugrással ott terem a srác közvetlen közelében, és elkapja a kezét, hogy felrángassa a földről.
-Akkor rakjunk rendet! – ránéz az atomjaira hullott páncélra, majd vissza újdonsült pajtására, s ezt a műveletet jó párszor megismétli, mielőtt újból megszólalna.
-Befonhatom előbb a hajad? Lééégyszi! – ismét elkapja a gyerkőc csuklóját, és ezzel a lendülettel lehuppan a földre, így a vörösnek - mármint a másiknak - is minimum le kell kissé hajolnia, bár a cél természetesen az volna, hogy leüljön. Már csak egy adag körömlakk kéne meg néhány csajos újság, és egész délelőtt elhesszelhetnének itt a folyosón. Ám az is megeshet, hogy Nath mindjárt elrohan sikítva, és egyből megtér, csak ne kelljen többet Leonie közelébe kerülnie.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. augusztus 23. 18:53 Ugrás a poszthoz

Mómi

Valószínűleg azért nincs még ilyen szabadalom, mert megugrana az elásva talált Eridonosok száma, de még a Rellonosok öngyilkossági kísérletei is sűrűsödnének. Aztán lehetne itt Miami helyett Bogolyfalvi helyszínelők, hatalmas nézettséggel tíz évadon keresztül. Mondjuk Leonnak ásó sem kéne hozzá, hogy eltűntesse Leonie-t, mert fél kézzel akkorára tudná csomagolni, hogy simán zsebre vághatná. Mázli, hogy ehelyett tűri a kishölgy minden idegőrlő mutatványát, és engedelmesen kikéri neki a vágyott füstölgő flattyot. Merthogy az ital ismeretlen kilétének és érdekes állagának hála más nevet nem tudna neki adni.
-Elégedett - már most megállíthatatlanul nevetgél, pedig még el sem kezdődött az este melósabbik része, ahol is meg kéne próbálnia józannak maradni Góliát mellett. Sajnos Dávid ma maximum ablakokat fog törni parittyájával.
-Ezt egyszerre kell meginni? De hát ennyit le sem lehet nyelni egy korttyal – bámul a flattyra kissé megilletődve. Számára inkább izgalmasnak tűnik a tartalma, ami legjobb tudomása szerint némi köcöllékből és egy csipetnyi kecenájszból áll. De tekintete csakhamar továbbsiklik Mómi üveges vodkájára. Ez az úriember bizony nem galacsinnal gurigázik, mint azok bogarak odakint.
-Egészségünkre! – derül fel egyből az arca, hogy nem kell tovább gondolkodnia a nagy kérdésen, mi legyen a pohár füstölgőjével. Mély levegőt vesz, és egy jó nagy kortyot lehúz belőle. A sűrű flatty leszánkázik a torkán, bár nem egészen biztos benne, hogy a helyes úton halad végig az ital, mert amilyen erős, akár saját járatot is marhatna magának a leány testében.
-Kkjrhmpa – próbál éppen tüzet okádni, ahogy egyszer Véda néni szobájában látta egy sárkányos képen.
-Szent püspökfalat! – nyúl rögvest a hallókáihoz. – Nem füstölög a fülem? Ez nagyon éget… valamivel le kell öblítenem. – S mielőtt még Leon bármit reagálhatna, megragadja az üvegét, és belehúz abba is, mintha víz lenne. Nézzük el neki, a nagy uraság olyan könnyedén hörpölt az előbb belőle, hogy vörös törpénk már azt hitte, sima tonikot kért magának pajtása. Hát nem! Ekkora tévedést még akkor sem követett el, mikor véletlenül a Déli-sarkra címezte a Télapó levelét!
A hatás nem marad el; krákogva kapaszkodik az asztal szélébe, hogy le ne boruljon, de szenvedése lassacskán vihogásba megy át.
-Fúúúúj! Te ezt rezzenéstelen arccal iszod? – mókásan fintorogva áthajol az asztalon, és rajta tenyerelve belebámul mackótestvér arcába.
-Figyeeeelj... Te tudsz pohárból pónit varázsolni? - egy gyors mozdulattal kihörpinti maradék füstölgő flattyát, jóízűen cuppant egyet, mintha tökéletesre érlelt whiskyt kortyolgatna, majd kitörli szeme sarkából a könnycseppeket, mert mégiscsak betyáros ez a cucc, és akkor ez most egy finom megfogalmazás volt. No, hát nem lesz a kedvence, de kell az üres pohár. S hogy Mómi megértse, mit akar, kisebb magyarázatba fog.
-Szóval ebből itt - meglóbálja a poharat az orra előtt. - Hókusz-pókusz, csiribú-csiribá! - integet néhányat láthatatlan pálcájával.
-Varázsolsz nekem egy pónit. Tudod, kicsi nyihahaa! - ezer wattos vigyort villant. És ilyenkor még nem ütött be az alkohol... Csak Leon már elég idős ahhoz, hogy bonyolult varázslatokat is végrehajtson, neki pedig nagy vágya, hogy mehessen egy kört egy pónival. Hát mikor máskor, ha nem most?
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. augusztus 24. 14:50 Ugrás a poszthoz

Cosmo-lány

A helyzet az, hogy Nath igencsak alábecsüli Leonie-t, ha azt hiszi, egy kis bögre kakaóval elintézhető az ügy. A finom italt már a szimpla létezésével kiérdemelte, meg azzal, hogy sosem felejt el fogat mosni, mert anyukája megmondta, ha nem teszi, jön a fogtündér, és elviszi egérfogacskáit. Márpedig igen kellemetlen volna arra ébredni, hogy az éjszaka közepén letüdőz egy adag tündérport, és mire kinyitja szemeit, már úgy néz ki, mint egy kilencben éves bácsi a protkója nélkül.
-De hiszen megmentettem az életed! – mondja némiképp csalódottan. – Ráadásul a kakaót úgyis a manók csinálnák meg helyetted, szóval az nem is lenne érvényes. Inkááábbb… - csücsörítve hallgat el, s koncentrál a nagy kérdésre; mit is kérhetne azért cserébe, amit tulajdonképpen meg sem tett? Esetleg kedves pajtása rávehetné Keith-t, hogy hozza már vissza a kis törpe üvegcipellőjét, mert lassan egy egész éve várja a csodát… Nath meg mégiscsak fiú (ezt ő maga is alátámasztotta), és hát két srác között elég egy vállba bokszolás, és máris minden meg van beszélve, nem? Áhh, de nem is, szinte már beteges, hogy mindenről Herci jut eszébe. Hamarjában el is űzi nem idevaló rózsaszín gondolatait, ami… khm… valljuk be őszintén, nem egy nehéz művelet, miután újdonsült barátocskája végre letelepszik elé, hogy engedelmesen beálljon ő is a Cosmo-lányok sorába. Most komolyan, be kéne perelni ezt az embert a nyugalom megzavarására alkalmas sérójáért!
-Aztaaa! Te tudtad, hogy ilyen hosszú a hajad? – kezdi fogdosni a másikét. Természetesen csak a loboncát, mielőtt még valaki megpróbálná ráerőltetni erre a jelenetre a 18-as karikát. Mivel a srác túl magas hozzá, kénytelen feltérdelni, hogy nekiállhasson a fonásnak. Nem sieti el a dolgot, hiszen úgy örül a lehetőségnek, mint egy kisgyerek élete első cipőbekötésének. Lelki szemei előtt már látja, micsoda fodrászdélutánokat fognak ezentúl csapatni a sráccal. Durvább lesz, mint egy zsuga-party a konyhai manók körében.
-Húúú, ha legközelebb lesz beöltözős mulatság, lehetnél Pumukli! Ismered azt a mugli mesét? Pumukli egy vörös, böngyi hajú manó; a te hajad meg tudnám csinálni olyanra! Juuujjj, begöndöríthetem majd? Keith meg biztosan kifestene hozzá! – lelkendezik saját ötletén, s azt is elvárja, hogy Nath vele örüljön. Hát nem elragadó délelőtti elfoglaltság ez?
-Kellene az egyik fűződ - mászik be az úriember látókörébe, és lehuppan a lába mellé, majd derűsen elkezdi kikötögetni az egyik cipőjét. Nem zavartatja magát túlzottan, így ha nem lesz lerúgva, vagy megfojtva a kiszedett cipőfűzővel, visszakúszik Hajaszép mögé, és befejezi művét. Nyilván hajgumi híján a beszerzett kellékkel kötözi meg a végét.
-Tádámm! Nézd, milyen szép lett! - lóbálja meg a fonatot áldozata orra előtt.
-Feltekerjem egy kontyba? Úgy még szebb lehetne!- talán kezdi kicsit túlzásba vinni.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. augusztus 24. 23:50 Ugrás a poszthoz

Emma

Bárcsak lenne ebben a kis vörös törpében annyi tapintat, hogy észrevegye, ha beszélgetőpartnerét kínos helyzetbe hozza; de nincs! Számára egyértelmű, hogy mindenkit úgy kezel, mintha a legbensőségesebb kapcsolat lenne köztük. Bizonyára nagyokat fog még koppanni az életben, akár a cserebogarak a bukósisak plexijén.
-Neked nincsenek barátaid? – szörnyülködik a leányzó kijelentésén. Merlinre meg Robin Hoodra! Hogyan lehetséges az, hogy ez a szegény teremtés ilyen magányos egy ekkora kastélyban? Leonie – akinek lételeme a sok ember – könnyen át tudja érezni, mennyire nyomorúságos ez a helyzet így.
-Majd én leszek a barátod! – beleborul Emma nyakába, és jól megölelgeti őt. Tulajdonképpen az nem is érdekli igazán, hogy friss pajtása mennyire díjazza ezt az ötletet… vagy mennyire nem.
-Akkor ezentúl nekem mondod el, amit a naplódba írnál? – derül fel az arca egy pillanat alatt. Ha ő maga mindent papírra vetne, amit egyébként elmesélni szokott ismerőseinek, már hatalmas krónikái lennének az életének. Talán egyszer, ha viszi valamire, és nem bohócként köt ki egy cirkuszban – ami egyébként nem is annyira elvetendő gondolat -, felfogad egy életrajzírót magának.
-Tilosban? – vonja fel a szemöldökét meglepve. Ő maga sosem úgy indul neki egy délutáni vagy esti programjának, hogy márpedig valami rosszaságot fog művelni. Az csak úgy alakul néha…
-Kötelességem tájékoztatni téged, hogy a tiltott dolgok tiltottak! – valószínűleg erre senki nem jött volna rá magától. Mindenesetre kihúzza magát, s próbál roppant hivatalos lenni, ahogy az egy prefektustól elvárható. Vagyis ahogy ő elképzeli, miként viselkedhet egy dolgát normálisan végző kolléga.
-Bár igazából csinálhatunk olyat, amit nem szabad, csak akkor közben meg kell, hogy büntesselek – morfondírozik hangosan. Neki úgy is megfelel, ha közös megegyezés alapján utána ad valami feladatot Emmának. Úgysem gyakorolja sűrűn a „hatalmát”, hisz nincs szíve másoknak kellemetlen perceket okozni.
-És nálam pálca sincsen, valahogy mindig elfelejtem elrakni. Igazán kitalálhatnának valami bűbájt, amitől a pálcám mindig követne engem, mint egy engedelmes kiskutya. Vagy te hallottál már ilyenről? - hirtelen felpattan a helyéről, és elkapja társalkodóhölgyének kezét is, hogy maga után rángassa őt.
-Gyere! Játsszunk valamit! - nevet rá vidáman. Hát... ez ismét egy gyors váltás volt.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. augusztus 26. 01:11 Ugrás a poszthoz

Szüpürtyölés - Level 1

Még Leon az, aki meg akar fulladni? És akkor a kis törpintyó mit csinálhatna azok után, hogy ilyen ügyesen semmi perc alatt elfogyasztotta csodálatosan fantasztikus füstölgő katyvaszát? Igazán adhatnának valami használati utasítást, vagy legalábbis Orsó (a vetélő meg a tű) mondhatott volna egy kisebb szónoklatot a mértékletes ivászatról, mielőtt lerakja Leonie elé a poharát, hiszen ismerhetné már… a kishölgy csak úgy falja az életet. Ez esetben éppen vedeli. Ami viszont nem kevés hanghatással jár nála. No, nem az, hogy olyan hangosan ugrál a gigája nyelés közben, mint mikor a daráló benyeli a százas szöget, hanem alapjáraton is harsány természete egészen hangyányit felerősödni látszik.
-Ííííí, gumimaciiii? Mármint olyan, ami ugrál, mint a mesékben? Abból te lehetnél Tummi, én meg mondjuk, Sunni! Vagy te nem ismered azt a mesét? Mindegy is, mert itt úgysincs mugli TV, de ha egyszer eljössz hozzánk, akkor majd a mamánál megmutatom, jó?  - ragyogó mosolyát belevillantja a másik arcába, mire kap egy fejlapogatást bónuszként.  Azért az ilyen mutatványokkal tessék vigyázni, nehogy az este végére nyakmerevítő kerüljön a leányzóra; abban kényelmetlen lenne aludni.
-Jaahhahhajj! – kacarászik vígan a srác mutatványain, mert valljuk be őszintén, Leon a maga traktorkeréknyi méreteivel elég mókásan fest kismadarat meg egérkét játszva. Vöröskénk a székéről is majdnem leborul jókedvében, s még akkor is szemeit törölgeti, mikor Góliát lerakja elé a kísérőjét. Egy másodpercig nem foglalkozik vele, helyette megint áthajol az asztalon, és meglóbálja a poharát.
-Akkor legyen madárkaaa! – ha nincs póni, akkor nincs póni. Elvégre ez itt nem gyereknap, és valószínűleg a hely tulajdonosa sem örülne neki, ha beparkolnának ide egy talicska takarmányt a jószágnak.
-De várj, még ne csináld! – heveskedik, majd felpattan, s maga után húzva székét, megkerüli az asztalt, és levágódik pajtása mellé. Mégiscsak jobb ilyen szemszögből nézni a mutatványt.
-Jöhet, jöhet! – tapsikol egy ötéves gyerek módjára, s legalább olyan pirospozsgás arccal teszi mindezt, mintha belefejelt volna egy vödör pirosítóba. Kellemetlen, de az ő hófehér bőre könnyedén vált színt.
-Jaj, ne, mégse! – ragadja meg a másik kezét. Egy pillanatra elcsodálkozik annak méretén. Mert hát, no! Ebbe még mindig simán beleférne a feje, s ha Leon összezárná a markát körülötte, talán még az orra hegye sem látszana ki belőle.
-Szóval előbb igyunk egy kortyot, meeert végül is azért jöttünk, hogy bebizonyítsuk, te nem tudsz lerészegedni. De látod? Én simán tudom tartani a lépést veled! Nem is érzek semmit! Azon kívül, hogy az az izé még mindig mintha égetné a torkom. De most, hogy hoztad ezt a szörpöt, mi lenne, ha összekevernénk azzal – mutat itt a vodkára – és akkor sokkal finomabb lenne. Gondolom! Vagy nem? – immár kevésbé törekszik arra, hogy mutogasson is szavai mellé, mert amennyit és amilyen sebességgel ledarál egy szuszra, azt képtelenség lenne activityben tolmácsolni mellé.
-Mondjuk, igyunk arra… – miután olyan jól kitalálta magának, hogy a szörpjét összekeveri a vodkával, nyilván meg is valósította. – és arra is igyunk egyet! Meg erre is és erre! – minden égtáj felé belekortyol az italába. Vagy ezt nem így szokás? Mindenestre nagyon mókásnak találja saját játékát, mert jókat rötyög közben, míg végül Leon felé fordul.
-Most jöhet a madárka! – meglengeti karjait, lefordítva kívánságát, s előre nevet azon, milyen csodálatos lesz ez a varázslat.
-Szerinted, ha leutánozlak, én is meg tudom csinálni? – kérdi izgatottan, miközben belehajol az úr aurájába, majd nevetgélve megpaskolja annak feje búbját, pont, ahogy ő szokta.
-Utána meg én adok majd neked valamit, jó?
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. augusztus 26. 15:48 Ugrás a poszthoz

Nath
még a folyosón

-Te nem szeretnél göndör hajat? Az hogy lehet? – csodálkozik nagyokat. Márpedig annál nincs is szebb a világon; egy csomó rocksztárnak olyanja van, s ha Nath engedné neki a kisebb átalakítást – no, nem egy olyan igazi meleg Márkosat, ami a mugli tv-kben megy -, talán még belőle is válhatna rocksztár utána.
-Mehetünk – vigyorodik el, miután felpattan a földről, s mint aki jól végezte dolgát, elégedett vigyorral az arcán nézi végig, ahogy újdonsült pajtása helyreállítja az okozott károkat. Nála úgysincs pálca, mert minek az egy boszorkánynak, még a végén kiszúrná vele a saját szemét. A felnőttek is mindig jól megmondják: kés, rotakapa, babkonzerv, pálca gyerek kezébe nem való. Vagy valami ilyesmi. Olyan sok mindent szoktak bölcselkedni, nem jegyezhet meg mindent az ember lánya.
-Csak most keltem! – néz értetlenül babazsúros partnerére, mintha ez a világ legegyértelműbb dolga lenne. Tán nem olvasta Nathaniel a vörös törpék életszokásait taglaló kézikönyvet? Nagy hiba.
-Amúgy pont kakaóért indultam, mikor megláttalak átsétálni a klubhelyiségen – vonogatja meg vállait, majd megragadja barátocskája csuklóját, s már vonszolja is maga után a konyha felé. Nem mintha a másiknak szüksége lenne a noszogatásra, elvégre ő ajánlotta fel azt a bögre forró italt.

Konyha

Miután az egész idevezető út alatt fecsegett, és körbe-körbe ugrándozott a fiúcska körül, végre kinyitja a konyha ajtaját.
-Sziasztok manócskák! – toppan be lendületesen az apró népség közé, bár valljuk be őszintén, annyira nem üt el tőlük. Magasságban. Merthogy egyelőre még nincsenek olyan szépen lobogó fülei, mint amazoknak, akik egyből lelkesen körbeállják az érkezőket, hogy hatalmas örömmel tegyenek eleget kéréseiknek.
-Óó, nem, köszönjük! Most ez az úr csinálja a reggelinket – hessegeti el finoman a csoportosulást, majd előrébb tuszkolja a vörös srácot.
-Ő itt… izé… - hát a nevét bizony nem tudja. Sebaj, mint egy jó kiscserkész, kivágja magát a slamasztikából, s szemrebbenés nélkül új megszólítással ruházza fel őt.
–Herr Piroska – hölgyünk majd minden estén ellátogat ide Keith-szel járőrözés közben, úgyhogy szinte minden manócskát személyesen ismer már. Nem is zavartatja magát túlzottan, odatáncikál az asztalhoz, és felül rá. Tekintetét várakozón függeszti Nathanielre.
-Jöhet a kakaó! – tapsikol kuncogva. Aztán ismét felpattan, hogy a fiú körül sündörögve figyelje ténykedését.
-Csináljam én a reggeli ehető részét? – ajánlkozik bátran a feladatra. Úgysem képes a fenekén ücsörögni, amíg a másik tesz-vesz. Meg vatera.
-Mit szeretnél enni? Tudok szendvicset csinálni meeeg... ömm... esetleg tojást. De abban nem vagyok egészen biztos; már láttam, anya hogyan készíti, csak még nem próbáltam. Esetleg pirítóst vajjal? Sima paradicsomot sóval? - sorolja a lehetőségeket, amikre még képesnek tartja magát. Próbálkozhatna komolyabb dolgokkal is, viszont egy leégetett kastély nem mutatna jól az önéletrajzában.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. augusztus 26. 16:17 Ugrás a poszthoz

Emma

Tény és való, Leonie-t néha nehezebb követni, mint egy cikesz mozgását. De egy idő után az ember megszokja. Vagy leveti magát a Himalája tetejéről, mondván, semmi keresnivalója ezen a földön.
-Nem is tudom, régen bújócskáztam! Vagy versenyezhetnénk, ki tud előbb felmászni egy fára! – Sorolja lelkesen ötleteit a leányzónak, aki láthatóan már most leizzadt vörös törpénk tempójától. Talán csak receptre lenne szabad adni őt, hogy a gyenge idegzetűek ne kerüljenek infarktus közeli állapotba.
-Sokszor mondják, hogy maradjak már nyugton – vonogatja meg a vállát vigyorogva. De mit lehetne tenni, ha egyszer egy örökmozgó lendületével van megáldva?
-Ééé..én csak.. – Emma hirtelen hangulatváltásától letaglózva dadog egy sort. A napló valóban ott van a kezében, de esze ágában sem volt belenézni. Csupán ott volt mellette, így magával hozta, hogyha netán elkószálnak játék közben, ne maradjon őrizetlenül. Megszeppenten pislog a morcos hölgyeményre, s hagyja, hogy kiragadja a kezéből a füzetet. Viccesen is nézne ki, ha most elkezdenének birkózni érte, olyan indokkal, hogy Leonie majd őrzi neki.
-Emily, várj! – jó, hát a nevekkel sosem volt kibékülve, jó párszor be kell neki mutatkozni ahhoz, hogy megjegyezze bárkiét. Most miért? Mi van? Okostelefon ő, hogy egy gombnyomással el lehessen benne menteni valamit?
-Hova mész? Én nem is néztem bele! – szörnyen rosszul érezné magát, ha a leányzó megharagudna rá a semmiért. Tulajdonképpen végignézve kapcsolatain nem akad olyan ember, akivel valaha is rosszban lett volna. Leonie lelke nem viseli könnyen, ha nem szerethet mindenkit. Azt nem várja el, hogy viszontszeressék, de legalább indokolatlanul ne bántsák meg.
-De komolyan, csak magammal hoztam, hogy ne hagyjuk ott. Ha gondolod, kérdezz meg bárkit… biztos van, aki tanúsíthatja – jó vicc. Az égvilágon senkit nem érdekel a két eridonos hölgyemény problémája.
-Azon a fán ott – mutat a hozzájuk legközelebb eső növényre. – Láttam egy mókust. Kérdezzük meg tőle, ő majd elmondja! – még mindig ott liheg Emma mögött, s addig nem is szándékozik békén hagyni, míg be nem bizonyítja igazát. Hacsak visszakézből le nem nyomnak neki egy akkora sallert, hogy megfekszik tőle. Az igen kellemetlen volna a számára.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. augusztus 27. 00:03 Ugrás a poszthoz

Emma

Komolyan nem érti ezt a lányt. Úgy felfújja a nagy nullát, hogy még nagyobb lesz belőle. Talán a nagymamája titkos lekvárreceptje van ebben a füzetben leírva, azért védi ennyire. Vagy lehet találna benne egy térképet, ami egy elásott hullához vezet. Ki tudja… mindenesetre meglepő, hogy mennyire védelmezi. Ha nem akarja, hogy megtudjanak valamit róla, akkor nem kéne papírra vetnie, mert az előbb-utóbb úgyis illetéktelenek tulajdonába jut. Bezzeg Leonie! Róla példát lehetne venni. Úton-útfélen mindenkinek elmeséli a kis életét a lehető legnagyobb részletességgel. Persze abban nincs is semmi különös, azon kívül, hogy a postás bagoly nem szokott kétszer csengetni náluk.
-Miért hazudnék? – kérdezi értetlenül. Ha egy szikrányi rellonos lenne benne, már rég kiplakátolt volna mindent ezzel a naplóval, vagy csak simán leátkozta volna a hisztiző kislányt, de nincs, hála a gondviselésnek. S ha már itt tartunk, a gondviselés küldhetne neki egy doboz csokit, ha már így lelombozták.
-Anyukám azt mondta, nem szabad hazudni, úgyhogy nem is szoktam. Maximum játékból füllenteni, de az egészen más – neki bizony mindenről megvan a saját fogalma. S valótlan is többször hagyja el a száját, mint kellene, de csak akkor, ha azzal nem árt senkinek. Hát most mondjátok meg, kedves olvasók… nem egy tünemény ez a vörös törpe? Hiszen még mindig tűri, hogy leosszák valami olyanért, amit el sem követett.
-Hát.. köszi – vigyorodik el a nagy kegyen, hogy Emma mégiscsak megbocsát neki anélkül, hogy térden állva könyörgött volna. Utána kéne néznie, miféle kultusz övezi ezt a naplóírást, hogy eztán jobban tiszteletben tarthassa mások érzéseit.
-Nem szokásom mások cuccaiban turkálni… na, jó. Keith-ében igen, de őt nem zavarja. Meg egyszer megpiszkáltam Fédra néni jósgömbjét, de hát az meg ott volt az asztalon… no, mindegy. Szóval nem hiszem, hogy a következő éjszaka belopózom hozzád, és belenézek a naplódba. Miért tenném? – Emma túl nagy jelentőséget tulajdonít annak a kis füzetecskének, amit szorongat, de hát ő tudja. Leonie látott már ennél furább dolgokat is a kastélyban.
-Akkor most mégsem hagysz itt? – kérdezi bizakodva, majd jót mulatva még hozzáfűzi. – Vagy inkább mész, és beleírod a naplódba, hogy el akartam lopni?
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. augusztus 27. 01:23
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. augusztus 27. 01:01 Ugrás a poszthoz

Plüssleszbelőle-fiú

-Hát azt… - a nagy rizsázásban rájön, hogy kifelejtette belőle a borsót. Meg azt az apróságot, hogy Leon még mindig nem tud magyarul, így most vakarhatja ám bőszen a feje búbját – no, nem a srácét -, hogy mégis mi a rózsaillatú légfrissítőt akar mondani azzal, hogy ő nagy.
-Ezzel nem mondtál sok újat – egy másodpercnyi agyfagyás után ismét felvihog. – Nagy vagy! Mármint úgy is, hogy király! Tudod, korona meg jogar és országalma – mutogat bőszen mindent, amire kapacitása van apró kacsóinak.
-De amúgy is óriásiii! – mutatja kezeivel fürtöske méreteit. Már az első perctől kezdve imádta, hogy ilyen nagy ez az úriember itt mellette, hiszen ránézésre igen hasonlatos egy ölelgetni való bölényhez, akit legszívesebben berakna a többi plüssállatkája mellé, és esténként mesét mondana neki, meg jól összenyálazná éjszakánként, mert rosszabb alvás közben, mint abban a mugli filmben – Egyik kopó, másik eb – Hooch. No, de hiába is kezdené el magyarázni, hogy nem egy nyúlüreg méretű kalyibában laknak a családjával, nehéz lenne bebizonyítania itt helyben az igazságot, meg aztán jóval érdekesebb dolgok is történnek, amire érdemes odafigyelnie.
Egyből hangot is ad mérhetetlen örömének és csodálkozásának, ahogyan kigúvadt szemekkel végignézi a pohár madárkává alakulását. Talán többet kéne órán figyelnie, és akkor nem lenne rá ekkora hatással egy-egy varázslat.
-Aztaaa! Nézd! – kacarászva tekergeti a fejét, hogy lássa a vállán hesszelő madárkát, ami olyan szép eridonos színvilágban leledzik, hogy Leonie haza fogja vinni, és minden egyes társának körbe fogja mutogatni, ez egészen bizonyos.
-Köszönöööm! – veti bele magát Góliát nyakába hirtelen felindulásból. Remélhetőleg a „podár”-ban volt annyi lélekjelenlét, hogy felreppenjen a levegőbe, mert vöröskénknek csakhamar sírásra görbülne a szája, ha egy trancsírozott tollassal kéne szembenéznie, mikor elengedi áldozatát. Amit nem éppen most fog megtenni, mert olyan jó Leont, vagy legalábbis a felét – amennyit átér belőle – szorongatni. Szívét elárasztja a béke és szeretet, legalább annyira, mint agyát a borgőz, izé… flattyfüst. De egyelőre nem vészes, csupán szeret. Roppantmód!
-Óóó, igen! Kapsz is valamit! – vigyorog bele a másik arc… mellkasába, amit épp felér így ültében. Vajon még sosem ajánlottak fel toronydarus munkát a srácnak? Mármint ő lenne a daru, nyilván.
-No, várj csak, mert itt kell lennie a zsebemben valahol! – vihorászva kotorászik az említett rejtekben, de csak nem találja, amit szeretne. Rögvest felpattan a székről, és pajtása felé nyújtja szoknyája zsebét. Mert bizony, ha eddig nem lett volna említve, egy piros, hatalmas virágokkal díszített ruhát, s mellé egy citromsárga harisnyát vett fel.
-Kereeeesd meg! – nyávog neki, bár azt elfelejti hozzátenni, mit is kéne kutatni abban a bizonyosban.
-Vagy várj csak! Nem is fér bele a kezed! Belefér? - nevetve fogja meg Leon sütőtárcsa méretű kacsóját, és még jobban mulat, miközben hozzáméregeti a zsebéhez.
-Te hogyan szoktál a sütis bödönbe belenyúlni? - őszinte érdeklődéssel próbálja elképzelni, micsoda szenvedés lehet az élete ennek a bazi nagyra nőtt gyerkőcnek az élete. Bár az is lehet, hogy náluk lavórban tartják az édességet.
-Hahha, esküszöm, te olyan vicces vagy! - ismét csak Mómi nyakában köt ki, hogy agyonölelgesse. Holnap valószínűleg már a gyengélkedőn fog feküdni az uraság, mert herótot kapott ettől a sok szeretettől.
-Huhh, neked nincs meleged? - megtapogatja az arcát, mármint a sajátját, s csak ekkor tűnik fel neki, hogy az arcán konkrétan csirkét lehetne sütni, olyan forró. Gyorsan vissza is ül saját székére, miközben poharáért nyúl, hogy igyon egy kis hűsítőt a forróságra. Ümm... hát van még mit tanulnia.
-Madááár! - örvendezik közben az asztalon csipogó tollast figyelve. - Van egy madaram! Mi legyen a neve? Te adsz neki név! - mutogat derűsen az állatkára. Ha így örül egy madárnak, képzeljük csak el, mit művelt volna egy póni láttán...
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. augusztus 28. 01:21 Ugrás a poszthoz

Nathaniel

-Óóó, Nathaniel! – kuncog egy sort a srác bemutatkozásán. Tény, egy fokkal jobb, mintha Bonaventúrának hívnák. (elnézést a Bonaventúráktól!) Ráadásul olyan dallamosan szól ez a név, hogy táncolni kívánkozik a lelke. De nem! Hiszen itt komoly munka folyik! Gordon Ramsey fakanala ott lebeg a fejük felett. A manók meg ott bóklásznak a lábaik körül, hogy az ember majd’ felborul bennük.
-Remek választás – dicséri meg a fiúcskát nagy vidámkodások közepette. Egy szendviccsel talán még el is tud bánni vérontás nélkül. Ámbár köztudott, hogy minden csatának vannak áldozatai. Majd igyekszik ezt minimálisra csökkenteni.
-Komolyan? Én találhatom ki, milyen legyen? De meg kell ám enned mindenképpen!  – lelki szemei előtt már látja is: pont úgy fog kinézni, mint a Pisai ferde torony, csak kevésbé lesz fogroncsoló hatása. Legalábbis Leonie úgy tervezi, nem rak bele betondarabkákat. Helyette viszont mindent, mi szem-szájnak ingere. Kicsit távolabb vonul a jövőbeli Rőtszakálltól, mert szeretne a meglepetés erejével hatni, mikor előáll a farbával. Igazán vidám nyári reggel ez, így pizsamájában meg mamuszkájában ide-oda táncikál a manók között, miközben vagy tízrétegnyi hozzávalót beszerez művéhez. Kitesz két tányért, mindegyikre két zsömlét pakol, majd elkezdi a vakolást. Magának rákanalaz egy üveg lekvárt, és ezzel készen van, ám Nath adagjánál! A fiúcska azt mondta, sokat kíván a gyomra, így hát előbb megkeni vajjal a zsömléket, majd jöhet a szalámi, sajt, saláta, uborka, rántott hús, tojás (amit egy manótól kért készen), paradicsom. S ennél a résznél jön az, hogy ugyebár a paradicsom sózva finom. Fogja a kiskanalat, belemer a sóba, s vígan megszórja a szenyót. Persze annak nem tud ellenállni, hogy ne túrjon ki egy szeletet kóstolónak; ebből aztán csakhamar rájön, hogy véletlenül megcukrozta. Ijedten pislog egy sort, majd hátrasandít reggeliző társára, aki még a kakaókkal bajlódik, úgyhogy gyorsan orvosolja is a problémát. Igazából lenyalogathatná a szeletekről a cukrot, de az túl feltűnő lenne, ezért inkább csak megkapirgálja őket, hátha lejön az ízesítés. Ezután egy manót megkérdezve választja ki a sót, s sietve megborítja a paradicsomok felett. Hát… megint megszaladt a keze, úgyhogy fúj rá kettőt, hátha a felesleg lejön róla. Probléma megoldva. A következő rétegnek sonkát rak, rá lekvárt, majd egy kevés paprikát. Talán több minden is kerülne bele, ha időközben nem jelenne meg hajpajti a képben.
-Azt hiszem… készen vagyok! - bólogat vidáman, miközben a zsemle tetejét felrakja a művére, mintegy koronaként. Vigyorogva belenyomja Nath kezébe a tányérját, melyen két torony áll (meg a király visszatér), majd fogja a magáét, amin minden tocsog a lekvárban, s odapattog az asztalhoz.
-Nem tudtam, mit szeretsz, úgyhogy beleraktam mindent - tájékoztatja a srácot, bár az magától is rájöhetett már erre. Azt viszont elfelejti megemlíteni, hogy enyhén cukrozott, s jócskán megsózott reggelit kapott.
-Kakaóóó! - örvendezik tapsikolva, s inkább annak lát neki olyan elégedett arccal, amilyet az üst körül álló ördögök vághatnak, miközben a szenvedő embereiket böködik vasvillájukkal.
-Jó étvágyat! - egy külön tanulmányt megérne az, ahogy megfigyelhetjük Nathaniel reakcióját a mindenes szenyóra. Mert ha kiköpi, a kis törpében egy világ omlik össze, ha letuszkolja a torkán, akkor egy úriember, s ha még ízlene is neki... no, az sem lehetetlen, de minimum csoda volna!
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. augusztus 28. 01:21
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Leonie Rohr összes RPG hozzászólása (218 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 7 8 » Fel