Azt hiszem, a mamákat tökéletesen jellemzi a gasztroterrorista szó Olyan nincs, hogy az ember ne legyen éhes, ha ők egyszer főztek, akkor azt mindenkinek meg kell ennie

Az jó lenne, Keiko

Sok a nem várt látogatód, eh, Kens?

Miket szoktál főzni? :O

Köszönöm szépen *leül az asztalhoz és eszik, hátha tőle nem féltik úgy a kést, mint Misitől*

De jó, szeretnék én is csakúgy random recepteket találni és sikeresen megcsinálni őket Én még valahol a spagettinél vagyok leragadva

Amióta Kinsey beköltözött a Macskabagoly utcza 1. alá ez volt az első nap, amikor nem akadt semmiféle sürgős tennivalója és elmehetett sétálni egyet a faluban. Már beszélt Axellel, otthonosabbá tette a házát (avagy immáron két kihűlt teáscsészét is felborított a nappaliban), írt egy baglyot az igazgatónak a vizsgáival kapcsolatban, szóval most már csak várnia kellett. Borzalmas. Ha volt valami, amihez a férfi nem értett, akkor az a várakozás volt. Ráadásul még nem sikerült munkát találnia, ami azt jelentette, hogy a kémiai felszerelését sem vásárolhatta még vissza egy ideig. Emiatt egész nap nem akadt jobb dolga, mint egy Londonból hozott routert bütykölni, abban a reményben, hogy valahogy sikerül majd neki internethez jutnia ebben az átkozott varázsfaluban. Egyelőre nem járt sikerrel, és csalódottságában úgy döntött, kiszellőzteti a fejét és egyúttal jobban felfedezi Bogolyfalvát.
Elment a játszótér mellett, ahol már csak pár kisgyerek volt, egy felnőtt nő felügyelete alatt. Biztosan előkészítősök az egyik tanárral vagy az igazgatónővel - gondolta, ahogy tovább haladt az utcán. Elsétált a tehetségkutató miatt felállított színpad mellett, amely a kora esti félhomályban üresen terpeszkedett a Boglyas tér közepén. Céltalanul fordult be a Fő utczára, és elégedetten vette tudomásul, hogy a falu ezen része már jóval csendesebb, lévén, hogy a boltok nagy része be volt zárva. Egyedül az utca végéről, a máguscsárda irányából hallatszott némi zaj, pohárcsörömpölés és élőzene egyvelege. A férfi nem felejtette el, milyen kellemetlen volt átvágnia esténként a zsibongó embertömegen, amikor még az egyik ottani vendégszobában lakott. Éppen ezért nem folytatta az útját arrafelé, hanem letelepedett egy padra, közel a térhez. Zsebeiben csak a kulcsai, a pálcája és egy doboz cigaretta pihent, amelyekből utóbbi kettőt vette elő. Kiszedve egy szálat a pálcája segítségével meggyújtotta (természetesen amíg még mindkettőt a kezében tartotta, megtapasztalta már, hogy nem érdemes égető varázsigét a szája felé irányítania, még ha abban egy cigaretta is pihen). Kényelmes terpeszben ült a padon, és csendben fújva a füstöt figyelte a többnyire néptelen utcát. Nem nagyon szeretett volna találkozni senkivel, ugyanakkor a viselkedése gyanúra adott okot. Ha valóban ennyire nem szerette az embereket, akkor miért nem könyvelte el a sétát sikeresnek és ment egyenesen haza? Nyilvánvalóan azért, mert (még ha önmagának nem is akarta beismerni), vágyott a társaságra, legalábbis olyanra, amelyiknek be tudja mutatni tehetségét.

De legalább gyakorolsz, Kei

Ne aggódj, Evelin, szerintem Kens mindjárt vissza fog jönni

Nálunk még jó idő van, de hátha jön nemsokára egy vihar

A szúnyogokat én is megúsztam idén, csak egy-két csípésem volt eddig.

Bogolyfalván Gyere, biztos van valami spéci szúnyogriasztó varázslat a falun

Van egyáltalán olyan, aki szereti? XD

Helló off!

Arra gondolsz, hogy kiírta a profiljára, ő a sötét paraszt, te pedig ki is tetted a sajátodra?

... Lilla megelőzött

Az ciki, hogy erről most a Captaintörp dal jutott eszembe? XD Úgy esett e rém eset, megittuk az összeset...

Én tudok sakkozni, bár gyanús, hogy régen nagyapám szándékosan hagyott győzni

Lilla, ha tudod, hogy a bábuk hogy lépnek, akkor te tudsz sakkozni!

Én nem igazán játszottam mással a nagyszüleimen kívül, szóval meglehet, hogy én is béna vagyok benne, csak nem tudok róla XD

Ha egyszer ez a választott beceneved, Dwayne

Szia Elena

Én csak jó amőba taktikákat ismerek igazából, na abból tényleg jó vagyok

Öt lépésből? Erre kíváncsi vagyok, mit csináltál, Keiko? XD

Tökéletes választások, Kens

Viszont én lassan megyek, további jó offolást emberek

A csárda környékétől eltekintve a Fő utcza szinte teljes egészében csendes és puszta volt. A hangsúly a szinte szavon van, hiszen Kinsey ott cigarettázott a padon, és most egy fekete hajú, napszemüveges fickó is felbukkant. A volt levitás először nem törődött vele, de aztán észrevette, hogy az idegen megállt a régiségbolt kirakata előtt, és látszólag egy hegedűt nézegetett. Az egyik kezében egy laptopot tartott, és ez már két dolog volt, ami érdekessé tehette Kinsey számára. Egy ideig csak figyelte a sötéten öltözött férfit, majd miután elszívta és eltaposta a cigijét, lassan felállt a padról és ráérősen odasétált hozzá. Valamiért úgy érezte, hogy az illető a szeme sarkából (vagy a bolt kirakatából) őt figyeli, ezért semmi értelme nem lett volna megpróbálnia meglepni.
- 1710-es Guarneri, különleges darab, feltéve, hogy nem hamisított - morogta kellemes baritonján. Egy pillanatig habozott, ahogy végigtekintett az ismeretlenen. Elég idősnek tűnt ahhoz (höh), hogy tegezhesse, úgy pár évvel lehetett csak öregebb nála. - Én a te helyedben jobban szemügyre venném holnap, amikor a bolt nyitva van.
Valamiért azért csak nem állt össze a kép. Elvégre miért is nézegetné valaki a kirakatokat éjszaka, amikor úgysem tud vásárolni semmit? Az öltözködését tekintve nem tűnik olyan férfinak, aki nem engedhetné meg a vásárlást egy régiségboltban. És minek az a napszemüveg? Anélkül is alig lehet látni a késő esti sötétségben. Bár valóban elég sötét volt, az idegen bőre még így is feltűnően sápadtan fénylett. Kinsey bőre is betegesen fehér volt, de ez az árnyalat még az övénél is természetellenesebbnek tűnt.
Hát persze. A felismerés olyan érzést keltett Kinsey-ben, mintha megrázta volna az áram. Idióta. Hamarabb is rájöhettem volna, elvégre nehéz lett volna figyelmen kívül hagyni a pletykákat a bogolyfalvi vámpírról.
- De az nem fog összejönni sajnos, hm? - mosolyodott el végül győzedelmesen.
- Mondjuk ha hegedűt szeretnél, akkor azzal is megpróbálkozhatnál - bökött a fejével a vámpír laptopja felé. Aztán eszébe jutott, milyen váratlanul érte, amikor hiába próbálta használni a mobilnetjét az iskolában és annak környékén. Valószínűleg az idegen sem lehetett vele másképp.
- Nem sok jeled van neked sem errefelé, ugye? - kérdezett végül rá Kinsey. Sejtette, hogy nem csak neki gyűlhetett meg a baja az elektromos felszerelésekkel varázslatos térben, de nem tudta, mégis hány ember használhat a környéken efféle mugli eszközöket.

Szép napot, off!

A sötét alak egy szóban biztosította Kinsey-t arról, hogy megvannak a maga módszerei a vásárlásra, és ebben a férfi nem is kételkedett. Úgy tudta, a vámpírok legalább olyan jók a manipulációban, mint a viselkedéselemzők, ha nem jobbak. Az idegennek biztosan vannak emberei, akiket össze-vissza küldözgethet amikor ő nem tud kimenni a házból.
A férfi következő mondata egyáltalán nem lepte meg Kinsey-t, utóbbi szavai viszont annál inkább.
- Tényleg? Hogyan? - kérdezett rá őszinte kíváncsisággal a szemeiben. Valóban, ő is elhozott ide egy wi-fi routert Londonból, de képtelen volt működésre bírni varázslatos térben. Vajon az idegen több sikerrel járt volna? Nem látott rá okot, hogy a férfi hazudjon neki, bár azok a nagy, fekete lencsék meglehetősen megnehezítették a munkáját. Ha látta volna az alak szemeit, akkor sokkal biztosabb lehetett volna benne, nincs oka aggodalomra. Így természetesen megfordult a fejében, hogy a vámpír felfedezte az egyik gyengeségét (korlátlan internet-hozzáférés), és most csupán csapdába akarja csalni annak segítségével. A kíváncsisága azért, mint mindig, felülkerekedett a bizalmatlanságán, és egyelőre mindenre felkészülve várta az idegen (remélhetőleg az eddigieknél kimerítőbb) válaszát.

Helló off! *integet*

Szép napot, off!

Kinsey-nek nem állt szokásában félni az idegenektől, inkább érdeklődve figyelte és elemezte őket. Most mégis feszélyezve érezte magát, főleg azért, mert társa szemeit sötét lencsék rejtették el előle. Az illető, mintha csak olvasott volna a viselkedéselemző gondolataiban, lazán levette a napszemüvegét, és csak utána kezdett bele a részletes magyarázatába. A volt mestertanonc szemei felcsillantak a beszéd közben, még ha ez nem is látszódott túlságosan az esti homályban. Ráadásul most, hogy kielégítőbb választ adott a kérdéseire, Kinsey még arra is rájött a férfi észak-nyugat londoni akcentusából, hogy ő is angol származású.
- Gondolom nem gond, ha átváltunk angolra - mondta immár angolul. Bár úgy tűnt, mindketten szinte tökéletesen beszélik a magyar nyelvet, az exlevitásnak jól esett, hogy valakivel itt az anyanyelvén is beszélhet. - Tehát ez azt jelentené, hogy a mágikus teret betöltő erőt, amely akadályozza mugli eszközök működését, fel tudnád használni ezek javára? Ez zseniális lenne.
Kinsey-t meglepő mértékben felizgatta a téma, hiszen minden álma az volt, hogy egyszer internetezhessen Bogolyfalván. Ám az idegen következő mondatát hallva kissé vesztett a lelkesedéséből. Túlságosan gyanús volt számára, hogy egy ismeretlen vámpír felhozott egy olyan témát, ami nyilvánvalóan felcsigázta az érdeklődését, aztán meg hirtelen sétálni hívta. Lehetségesnek tűnt, hogy a napszemüvegétől is csak azért szabadult meg, hogy bizalomgerjesztőbbnek hasson. Elvégre Kinsey sok mindenre következtethet -akár tévesen is- a szemkontaktusból.
Igyekezett higgadtnak tűnni, ahogyan kényelmesen zsebre dugta a kezeit, a pálcája nyugtató tapintását keresve. Bal kezével meg is találta azt, ezért aztán úgy döntött, belemegy a játékba. Eléggé bízott önmagában ahhoz, hogy elhiggye, bármilyen szorult helyzetből ki tudna kerülni varázserejének segítségével.
- Miért sétálnék egy számomra teljesen idegen vámpírral? - érvelt a férfi. - Talán ha nem lenne teljesen idegen, esetleg. Egy egyszerű bemutatkozás is megtenné.
Ezt kimondva Kinsey felhúzta a szemöldökét, és habozva elmosolyodott.
- Matthew Godwin Kinsey, de inkább csak Kinsey - adta be a derekát végül. Kinyújtotta jobb kezét a társa felé, balját még mindig a zsebébe rejtve. Így készen állhatott egy esetleges támadásra, de jól esett neki arra gondolni, hogy egyelőre nem lesz szüksége a pálcájára. Ha a másik is rászánta magát, és szintén bemutatkozott, a férfi már nem igazán látta akadályát annak, hogy felhagyjanak az egy helyben toporgással és elinduljanak a Fő utczán.

Jó reggelt, emberek Micsoda zűrös este volt itt az offban ._.

Ki mit csinál éppen? Én azt a teát kortyolgatom, amit a táborban is osztogattam az embereknek, ezért most megint hiányolom őket >.<

Milyet, Gwen?

Régebben én sem szerettem különösebben, de pár éve rákaptam az Earl Grey-re, és most már mindig azt iszom délutánonként

Bálint, dehát a citrom nem is illik minden teához! A fekete teával remek párost alkot, de valami meggyes teával mondjuk elég fura lenne Egyébként én is inkább azt teszek bele, mint cukrot.

A citromot szintén szeretem magába is, néha csak úgy harapni szoktam, mint bármelyik gyümölcsöt. Amikor a táborban én csináltam a limonádét, mindenki ki volt akadva, hogy mennyire keserű, de én abszolút nem éreztem annak

Kiva, a fenébe is a piskótáddal, most megkívántam a sütit

Szia Isabella

Kólát nem iszom, de a limonádémból szívesen adok

Kiva, késő bánat, most úgy kell megennem az ebédet, hogy végig csak sütikre gondolok >.<

Meggyes teát mondjuk még nem ittam, de biztosan nem annyira jó, mint a feketetea

Bizony, ez a székesfehérvári nagyon jól hangzik, de egyelőre még nem vagyok benne biztos, hogy meg tudnám oldani

Lehet ezért van annyi különböző ízű limonádé, Bálint. Mondjuk meggyeset még nem láttam, de epreset, mentásat és bodzásat már igen. Azon szoktam még röhögni, amikor beírjak az itallapba, hogy "citromos limonádé". Ejnye, hová jutottunk, a limonádéban alapvetően már nincs is citrom?

Az odajutás nem annyira, inkább az anyagiak. Sok lenne ez talán a BK-s tábor után, de meglátjuk még

Helló Evelin és Lotte!

Bálint, komolyan? O_O Pedig én annyira szeretem a limonádét, nagyon rosszul esne, ha helyette egyszer Hollandiában valami málnaszörpöt kapnék ._.

Evelin, veled amúgy minden rendben? *aggódva olvasta a tegnapi beszélgetést* Mondjuk úgy látom, túltetted már magad a dolgon *figyeli, ahogy a lányka most már Bálint ölében ül*

Amúgy sem fogadnám el Viszont örülnék, ha neked is sikerülne eljönnöd egyszer egy találkozóra

Keith nagyon jó beszélgetőtárs tud lenni, azt én is tapasztaltam <3

Engem meg szerintem nem bírna el, sajnos

Viszont nekem lassan mennem kell, viszlát off!

Kens XDDD

Különben én is visszatértem egy kis időre, aztán majd megyek úszni egyet