Lagger
Fruzsina hamar beleunt a süti lebegtetésébe, ahogy általában minden másba is. Gyorsan be is fejezte a dolgot, visszaeresztve a finomságot a táncára, a pálcáját pedig újra a talárjába rejtette.
- Szeretek varázsolni - jegyezte meg, csak mert látta, hogy a másik figyelte, mit csinál. Tényleg így volt, ahogy mondta, bár azt már semmi pénzért sem mesélte volna el, hogy miért is ez a nagy szeretet. Ő muglik között nevelkedett, nem is épp a legjobb körülmények között, a varázsvilág pedig egyfajta megváltás volt számára, egy új élet kezdete. Nem mintha egyébként érdekelte volna, ebből milyen következtetésekre jut Lagger.
Ő is csak egy aprót bólint a lány szavaira egyetértése jeléül. A hobbi témára ráncolja a homlokát, elgondolkodik egy pillanatra, mit is nevezhetne hobbinak.
- Nem igazán van. Nincs is rá időm, mert félállásban lent dolgozom a faluban az Ajándékboltban. Rengeteg lehet ott kapni, dísztárgyakat, ékszereket majd feltétlenül nézz be! - reklámozta egy kicsit a boltot. A boltról midig szívesen beszélt. Büszke volt magára, amiért dolgozik, pénzt keres, ellátja magát.
- Nem lenne kedved csinálni
valamit...? Nem bírom ezt a punnyadást! Csak most le vagyok eresztve. Általában nem vagyok ilyen nyugis - sóhajtott fel, majd nyújtózkodott egyet. Jobban szerette ha folynak körülötte az események, csinál valamit, nem pedig egy kanapén terpeszkedik céltalan beszélgetést folytatva. Máskor már kitalált volna valami őrültséget, de most semmi ilyesmi nem volt a tarsolyában. Úgy meg aztán nem is lehet őrültségeket elkövetni, ha az ember gondolkozik rajta.