|
Leroy Lasch Gergely INAKTÍV
Elhagyott a Dzsházmin RPG hsz: 136 Összes hsz: 1955
|
Azt anyukám nem fogja jó szemmel nézni. De mi bajod van a Kivush-sal? Pedig a spanyol jó. Igaz, én nem tanulom, de nézek spanyol sorozatot xD
|
|
|
|
|
Leroy Lasch Gergely INAKTÍV
Elhagyott a Dzsházmin RPG hsz: 136 Összes hsz: 1955
|
Itt van a csodálatos pókica *-* Én tudok titkot tartani ^^ tudod, Endre után, a pókember a példaképem. *-* Anya biztos nem fogja megengedni. Héééé, ez nem ér. *elbújik az egyik sarokba* Beush
|
|
|
|
|
|
Leroy Lasch Gergely INAKTÍV
Elhagyott a Dzsházmin RPG hsz: 136 Összes hsz: 1955
|
Addig figyellek, amíg nincs itt Maxie, nehogy valami rosszat csinálj. Meggieush (ez furin hangzik xD) te húzhetsz^^
|
|
|
|
Leroy Lasch Gergely INAKTÍV
Elhagyott a Dzsházmin RPG hsz: 136 Összes hsz: 1955
|
Chö, most meg már elküldenél aludni, mi? Majd csak tízkor megyek Botush, a lényeg az, hogy Emmush és Beush ne hűzzön és házzon. ^^
|
|
|
|
Leroy Lasch Gergely INAKTÍV
Elhagyott a Dzsházmin RPG hsz: 136 Összes hsz: 1955
|
Akkor mit szólsz, a Mandushhoz? De te érted, ugye Kivus h? Emmush, szólok Maxienek Azért, mert férjes asszonyok. Szia Védush Beush, ez nagyon kedves tőled. ^^
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Leroy Lasch Gergely INAKTÍV
Elhagyott a Dzsházmin RPG hsz: 136 Összes hsz: 1955
|
Beush: Észre sem vettem a fülbevalót Igen lecserélem ezt az avit. Jaaa és már csak 4 nap *-* Most szomorú vagyok, Emmush.
|
|
|
|
|
|
|
Leroy Lasch Gergely INAKTÍV
Elhagyott a Dzsházmin RPG hsz: 136 Összes hsz: 1955
|
AndrewTényleg úgy örülök Andrew bácsinak, mintha már ezer éve ismernénk egymást. Mert olyan gyorsan és mosolyogva futok oda hozzá, mintha valóban az apám lenne. De hát én ilyen vagyok. Szinte bárkinek tudok örülni. Tehát mikor megérkezem Andrew elé, már nyitnék is be a cukrászdába, ám Ő megállít. Megkérdezi, hogy meddig maradhatok, stb. - Sajnos. De lehet, ha szépen megkérem, akkor majd még elmehetünk a mai nap folyamán máshova is. – kedvesen rámosolygok. – De jó! Ha hazakísérsz, akkor ugye bejössz? Megmutatom neked a szobámat, meg az egész házat! Janey biztos örülni fog neked. – mondom lelkesen. – Na, mit szólsz? – kérdezem a válaszát várva. Tökre örülnék neki, ha elfogadná a meghívásomat. Azt hiszem Ő lenne a második vendég a szobámban. Szeretem, ha vendégek jönnek, főleg akkor, ha hozzám. Tehát be is lépünk a cukrászdába, ahol nagyon finom süti illat csapja meg az orrom. Mivel Andrew ráköszön a felszolgálókra, én is így teszek. Eztán megjegyzem, hogy tök jó apuka lenne, mert tőlem is rögtön azt kérdezte, hogy meddig maradhatok, stb. - Jaj, dehogy. Csak megjegyeztem. – eközben a szemeimmel egy üres asztal után kezdek kémkedni. De alig látok szabad helyet, telt ház van. Rápillantok Andrew-ra, de látom, hogy kicsit elgondolkodott azon, amit mondtam. Kíváncsi vagyok, hogy mégis mire gondolhat, de mielőtt bármit is mondhatnék, azt kérdezi, hogy Vincent milyen. - Ő? Hát... Őszinte leszek. Mikor először kezdett Janey-vel randizni, nagyon nem volt szimpatikus. Volt benne valami. A szemében, a mosolyában. Úgy éreztem, hogy nem csak Janey-vel találkozgat. De most már biztos vagyok abban, hogy nem így van. – mondom mosolyogva. Ekkor Andrew talál egy üres helyet, - pedig telt ház van – ahova el is indul. Én utána megyek. Leveszem a kabátomat, meg a többi meleg cuccot és megkérem, hogy meséljen kicsit magáról. - Óh, ugye egyszer elviszel Londonba? – kérdezem nagy, boci szemekkel. – Sok szépet hallottam már róla. Igaz, annyira nem tudok angolul, de majd megtaníthatnál. A testvéreidet is megismerném. Hmm... Azt hiszem már mindent elmondtál, amit tudni szerettem rólad. Akkor most én jövök. Nem tudom, hogy Janey mennyit mondott rólam. Szóval én egy nagyon kedves, szerető családban nőttem fel. Édesanyámat Ildikónak, apukámat pedig Gábornak hívták. Mindent megkaptam tőlük, amit csak akartam, ám mikor egy szép napon elmentünk volna kocsikázni, balesetet szenvedtünk. Egyedül csak én éltem túl az egészet. Mindez nyolc éves koromban történt. Tizenegy éves koromig a nagymamámnál laktam, Erzsébetnél. Ő úgy szeretett ahogy anyu és apu, de sokáig sírtam és nem tudtam mosolyogni. Mikor már minden rendben ment volna, közölte velem, hogy el kell utaznom, de azt nem árulta el, miért. Ezért tavaly nyár elején megérkeztem ide. Később kiderült, hogy a nagymamám meghalt rákban, amiatt megint csak szomorú lettem. Loveday fogadott örökbe, akinek volt egy pasija Benji. Őt nem szerettem. Sokszor volt a kocsmában és mindig cigi szaga volt. Végül nyár végén lett egy gyermekük, ám Lolát Benji sokszor megbántotta és Loveday nem bírt már se rám, sem a kis Daniel-re vigyázni, ezért öngyilkos lett. Így kerültem Janey-hez, aki hónapokon át vígasztalt. Ám most már nagyon vidám vagyok és imádom Janey-t és Vincentet. Szeretnél még valamiről tudni? – kérdezem, miközben egy könnycseppet kitörölök a szememből.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Leroy Lasch Gergely INAKTÍV
Elhagyott a Dzsházmin RPG hsz: 136 Összes hsz: 1955
|
Emmush *-* Jöttem, Maxie, hogy ne légy egyedül férfi. Úú, navinesek *-* Hamarosan közelebbről is meg fogunk ismerkedni *-*
|
|
|
|
|
|
|