Lilith Holloway


Csinálni kéne valamit, kezd bepunnyadni a buli. Nincs semmi baja a whisky ízével, de kezd kicsit alábbhagyni a fenenagy kezdeti lelkesedés. Nem is indult rosszul a délután, de ettől függetlenül jó lenne valami, ami méltó az estéhez.
- Előfordulhat - mondja egy mosollyal. Könnyen lehet, hogy a lány hallott tőlük zenét, viszont ez most Chuck-ot nem igazán érdekli. Nem az az ember, aki örül annak, ha valaki felismeri az utcán, és úgy néz rá, mintha valami nagy sztár lenne. Viszont ezt a témát le is zárja magában; ennyit a zenéjéről, meg a hasonlóakról.
A lány válasza nem mond sokat. Chuck nem tud meg többet arról, hogy milyen az élet mostanság a Bagolykőn. Igazából érdekelné, de ha a hölgy nem akar többet mondani, akkor nem erőlteti. Hirtelen két lehetőség jut eszébe, hogy miért nem tud meg most semmit tőle. Vagy túl sok rosszban van benne, ezért jobbnak tartja, hogy nem ad ki semmit az ottani rosszaságokról, vagy nem nagyon csinál semmit, ezért nincs is miről beszélnie. Talán inkább az utóbbit tudja elképzelni róla így első találkozásra.
- Az mondjuk lehet - tényleg valószínű, hogy Chuck jobban ismeri a falut, elvégre már régebbi motoros. El is kezd gondolkodni, hogy merre lehetne menni. Hamar mondja is, amire jutott. De előtte még kortyol egyet.
- Hmm... Tudunk menni egy másik kocsmába is - ezt inkább a poén kedvéért mondja, mert nincs sok értelme egy ugyanilyen helyre menni.
- Vagy bármilyen másik kajáldába, vagy ilyesmi. Gondolom sétálni most nem túl jó ötlet, mert elég combos az idő kint - közben hirtelen meghall egy ismerős, mai zenét, amit nem is tart olyan rossznak.
- Vagy... Szabad egy táncra? - ilyet még soha nem csinált. Mondjuk már az is biztos, hogy nem szomjas, meg, hogy nem nagyon foglalkozik azzal, hogy a többi kocsmatöltelék mit gondol róla.
Közben kezet nyújt a hölgynek, hogy azt ő elfogadhassa, vagy éppen visszautasíthassa.

Lilith Holloway

Ahogy beszélget a lánnyal, eszébe jutnak a régi, sulis emlékek. Amikor nagyon menő volt kilógni éjszaka a hálókörletből, amikor a könyvtár tiltott részén nézelődött könyvek után. Vagy a kísértetház meg a temető... Talán legjobban azt szerette, amikor csak este kilógott a faluba sétálgatni, ha nagyon kedvet kapott hozzá. Akkor ez a rész még kicsit rejtélyes volt neki, mert nem ismerte; legfeljebb a boltokban nézelődött. Nagyon sok élményt köszönhet a kastélynak. Soha nem érdekelte sok minden, de tisztában van azzal, hogy minden másképp alakult volna, ha nem ide járt volna, még akkor is, ha csak pár évről van szó. Talán ezért is lakik itt, a sok emlék miatt, ami maradt neki diákkorából. Szeretett mindig külföldön lenni a koncertek meg a turnék alatt, de hosszútávon itthon érzi jól magát. A két-három hét pont elég külföldön. Amikor másfél évis kint élt, azt nagyon nehezen bírta, ő sem tudja, hogy miért.
Úgy tűnik, hogy legalább jó ötlet volt felkérnie a lányt egy táncra, mert elfogadta a kezét. Ezen kicsit meg is lepődik, mert elég spontán ötlet volt. De legalább bejött.
A zene kicsit lassabb, jazz-es, funkos témát feszeget, amivel Chuck tud azonosulni mostanában.
- Egész jól táncolsz - mondja, miközben lassan megpörgeti. Rá sem volt még panasz soha, kisebb korában olyan muglik között volt, akiknél divat a suliban táncolni. A ritmusérzéke meg tudhatjuk, hogy "nem rossz".
Közben azt kell észrevennie, hogy lassan vége lesz a nótának. Kezd kicsit lassulni, halkulni, és hallja, ahogy bizonyos hangszerek elkezdenek kiállni.
- Ha vége a számnak, nem kajálunk valamit valamerre? - ha a lány beleegyezik, akkor folytatja.
- Kajálda, vagy hozzám? -


//Folytatás a Szörnyeteg Barlangjában//

Loise
mai nap



Az utóbbi másfél hónapban jelentősen felborult a napirendje. Nem történt semmi érdemleges, csak ráébredt, hogy kicsit sokat iszik és nem ártana gyakrabban kimozdulni a zenekari próbákon kívül is. Lassan kezdődik a fesztiválszezon, úgyhogy elkezdett még többet gyakorolni, hogy leporolja a tudástárának azokat a részeit, ahova akkor jutott el, amikor teljes mértékben a dobolás csúcsán volt. Már nagyon közel jár ahhoz, hogy elérje a kívánt eredményt. Ezen kívül elkezdett edzeni is, hogy kinézzen valahogy. Eddig is rendben volt a teste, de pár éve kicsit több izom volt rajta, és ezt elkezdte érezni. Minden második napon futkározik a faluban, a hétből pedig hat napon mindig edz valamire kint a kertben. Meggyőződése, hogy az idő teljesen alkalmas a kinti edzésre; mindig is jobban szeretett kint tevékenykedni, mint bent a négy fal közé zárva.
Most viszont vasárnap van. Vasárnap este. A mai nap a pihenésé. Szokásos izomlázzal kelt, de ez nem szegte kedvét, inkább jól is esett neki. Reggeli után (délután 4-kor) lezuhanyozott, felkapott valami időjáráshoz illőt és elindult egy kis sétára a faluba pénztárcával és pálcával a zsebében. Kisétált a falu határáig, pár percre megállt a temetőnél, aztán ismét visszaért a falu központjába, a Fő Utczához. Úgy döntött, hogy a mai estét a Csárdában fogja zárni, méltó megkoronázása a hétnek. Pár hónapja még folyamatosan itt volt, ha éppen nem „dolgozott”.
Ahogy benyit az ajtón, kihasználja az ajtó nyílása miatt beszűrődő fényt, ami megvilágítja a csárda vendégeit, és megpróbálja szemügyre venni az embereket. Sajnos csak kb. 3 asztalig jutott, mert csuknia kellett az ajtót. Az itteniek nem szeretik, ha sokáig nyitva az ajtó. Mindenki hozzászokott a félhomályhoz, ezért nem kockáztat. Lesütött szemmel végigbaktat a koszos padlójú szobán, majd leül a bárpulthoz. Nem is néz semerre, csak a pultot nézi, ahogy kis körmintákban beleitták a poharak magukat a fába, ezzel nyomot hagyva maguk után. Léptek zaját hallja, majd a közvetlen közelben abbamarad. Ebből arra következtet, hogy megállt a pultos pont előtte.
- Egy Whisky-t szeretnék kérni. Jéggel és tisztán.

Loise



Mindig is tipikus Rellonos volt. Nem kerülte a bajt: ha kellett, akkor visszaszólt a tanároknak, verekedett azzal, aki beszólt neki, szívatta a kisebbeket és előszeretettel járkált az iskola azon részein, ahova tilos a belépés, és tudott a létezéséről. Velejéig rossz tinédzser volt, de ami biztos, hogy imádott a Bagyolykőre járni. Így utólag kiváncsi lenne, hogy milyenek lettek volna itt az utolsó évei diákként, de jött a lehetőség és lecsapott rá. Megérte évekig az USA-ban lakni és rocksztárkémt élni, de ez azt hozta magával, hogy hazaérkezése után nem nagyon volt egy barátja sem.
Megérintette az ujjaival a hideg Whisky-s poharat és elkezdett játszani vele, de valami teljesen leblokkolta.
Ez a hang.
Ahogy meghallotta, beugrott neki egy csomó régi emlék. Egy csomó felvillanó kép, nevetés és minden, ami a szerelemre emlékeztette.
- Loise - nem tudott mást mondani, miközben tágra nyílt szemekkel a lányt fürkészte. Annyira rég nem látta, annyira régen eltemette őt magában, az évek alatt teljes mértékben elengedte. Nyilván jó látnia ennyi idő után; az évek alatt még gyönyörűbb lett, nem tudta levenni róla a szemét és nem is tudott megszólalni. Hirtelen kiszáradt a szája és úgy érezte, megszűnik létezni.
Mindkét kezével megtámasztotta a pultot. A pulóvere csak a csuklójáig takarta a karját, ezért látszódtak a kézfején lévő tetoválások. Amikor együtt voltak, Chuck-nak csak a bordáinál és az egyik lábán volt tetkó.

Loise



Teljes káosz. A gondolatai rendszer nélkül, össze-vissza pattognak a fejében falról-falra és várják, hogy a tulajdonosuk rendbe tegye őket. Most megszűnik számára az idő. Nem lát, nem hall, csak Loise mosolyát fürkészi és próbál betelni a látvánnyal, több, de inkább kevesebb sikerrel. Csak egy italra jött, de bőven megérte. Nem is tudott a lányról egy ideje semmit. Tanul-e még, mit csinál, merre van, él-e, hal-e? Bár a búcsú teljesen korrekt volt –ő legalábbis úgy érzi-, mégis rossz érzések töltötték el. Muszáj volt véget vetni a kapcsolatnak; nem tudta, hogy mennyit lesz kint és nem akarta hitegetni a lányt. Jobb volt így mindkettőjüknek.
Egy idegen megzavarja a köztük történő folyamatot, egy szokásos bunkóalak, valószínűleg falubéli. Nem tulajdonít neki különösebb figyelmet, csak egy pillantást vet rá, utána már ismét csak a lányt nézi. Ahogy arrébb megy, lecsapolja a söröket, és kicsit talán el is pirul, amikor a lány lopva tesz felé egy-két pillantást.
~Hiba volt elengednem ezt a lányt.~ Így utólag átgondolva bánja azt, hogy akkor elvált tőle, de ezen már nem tud változtatni. Másik oldalról pedig befutott és jó megélhetése van abból, amit a legjobban szeret.
- Itt várlak – közben leveszi a sapkáját, és kortyol a Whisky-ből, aminek a fele még megvan, mert a pultos lány érdekesebbnek tűnt, mint amivel szolgálni tudott. Kicsit hátradől a bárszéken és észreveszi, hogy mosolyog. Jó érzéssel tölti el, nagyon rég nem volt oka arra, hogy egy kis jókedve is legyen, most pedig megvan rá az esély, hogy ez megváltozzon.
- Hova szeretnél menni? Itt lakom egy utcára, ha az megfelel – teszi fel a kérdést, még mielőtt a lány eltávolodna a mosogató felé. Reménykedik, hogy az este itt nem ér véget.

Loise



Ráférne erre helyre egy kisebb felújítás. Semmi puccos, vagy hivalkodó, de Chuck szerint ez már inkább pince, mint underground, vagy rendes romkocsma. Nem agyal ezen sokat, jobb dolga is van. Alig várja, hogy Loise végezzen és végre egy kis időt tudjanak eltölteni kettesben annyi év után. Lehúzza a Whisky-t és feláll, hogy kicsit megmozgassa magát, amikor meglátja a lányt teljes egészében, nem választja el őket semmi, se a pult, sem egy földrész, sem az idő. Legszívesebben erősen átölelné és elmondaná, hogy mennyire hiányzott neki és örül, hogy végre láthatja. Gyorsan átfut az agyán, hogy ennyi év alatt vajon mi történhetett vele, miután befejezte e sulit. Mestertanonc, a meló meg mellékes? Néha beugrik és egyébként valami teljesen mást csinál? Van barátja? Túl sok kérdés kavarog most a fejében. Reméli, hogy nemsokára tisztábban fog látni.
- Ja - mondja egy mosoly kíséretében. Ahogy állnak egymással szemben, megszűnik számára az idő. Kb. egy hosszú perc után a kocsmaajtó felé néz, sztán vissza Loise-ra és kinyújtja a karját, hogy a lány belekaroljon. Már, ha szeretne. Ha ez megvalósul, akkor elhagyják a csárdát és a fiú háza felé veszik az irányt.
- Mi van veled mostanság? Sulizol még?

Március 31. Látszólag ugyanolyan nap, mint a többi, nincs benne semmi különös. Tényleg nincs, Chuck-nak annyiban különleges, hogy ma is találkozhat Loise-szal, csak most egy buli keretein belül. Rég nem járt a kastélyban, ezért jó kedvvel kezdett el készülődni még előző nap az estére. Vásárolt egy egész jó kis jelmezt, és megborotválkozott. Nincs késésben; a találkozó időpontja előtt ér oda a réthez a kis jelmezében. Hiányzott neki a suli atmoszférája, igaz, most sincs bent, de legalább a közelben van, látja is az egyik falát.
Nem tolong túl nagy tömeg a rét területén, úgy látszik ennyit számít, ha idő előtt érkezik. Így belegondolva meg is érti, amikor diák volt ő sem törekedett a pontosságra. Majd biztosan egy-két óra múlva fog megérkezni a résztvevők nagyobb része.
Ahogy leül az egyik padra, egyúttal körülnéz és azt kell mondania, hogy most az Eridonos diákok kitettek magukért. Egészen szép idő van: a szellő lágyan fúj és kap bele néha a könnyebb, papírból készített dekorációkba. A nap csak néha süt, de nincs olyan kibírhatatlanul hideg (még). Később esélyes, hogy nem lesz túl kegyes az idő, biztosan ezért készítették ide a pokrócokat a padokra. Ahogy mindent szemügyre vesz, megakad a szeme egy bárpulthoz hasonló valamin; felpattan és oda is battyog, hogy kérjen valamit, miközben Loise-t várja.

Soha nem volt nagy pártolója a rendezvényeknek. Nem azért, mert nem szeretett bulizni, vagy ilyesmi, hanem az ilyen eseményeken jött ki igazán, hogy diák korában sem volt valami sok barátja. Nyilván volt egy jó pár fiú-lány, akiknek nem csak köszönt és esetenként együtt lógtak, de nem volt itt olyan ember, akire azt mondta volna, hogy igazán a barátja lenne. Akadtak olyan emberek is, akikkel tényleg jól el tudott beszélgetni és igazán jól érezte magát velük, de ők rövid időn belül végeztek a sulival, és azóta sem látta őket a mai napig. Imádta viszont az évnyitókat és az évzáró ünnepségeket. Nem fogja elfelejteni a beosztási ceremóniát, amelyiken elmondása szerint a földkerekség legdicsőbb házába, a Rellonba osztották be. Az évzárókon pedig természetesen mindig örült, mert vége volt az egész éves rohanásnak, a tanulásnak és a vizsgáknak...
Lassan kezdenek beáramlani az emberek. Egy idő után megpillantja Loise-t is, aki gyönyörű mint mindig. Egy percig csak nézi megállás nélkül, utána végül rá tudja venni magát, hogy felkeljen a bárpulttól. Lehúzza az édeskés ízű italt, és a lány mögé oson nindzsákat megszégyenítő, halk mozgásával. Odalép hozzá és gyengéden átöleli, majd egy mozdulattal ott is terem előtte.
- Szia! Cuki a jelmezed - mondja egy mosollyal kísérve, majd kicsit közelebb lép hozzá.
- Hiányoztál - ennyit tud mondani, utána meg is csókolja.
- Nem nagyon járkálok ilyen bulikon, most mit kéne csinálni? Nem iszunk valamit? - egy újabb mosoly, miközben megfogja a lány kezét.

Ezen a kis Eridonos bulin egyre több ember jelenik meg és Chuck észrevesz egy pár jelmezt, amit egészen stílusosnak talál. Akadnak olyanok -leginkább lányok-, akik szószerint úgy döntöttek, hogy kevesebb ruha is elég lesz; majd fázni fognak később. Ehhez inkább nem fűz hozzá semmit, mert semilyen szupermodell nem tudná most meggyőzni, hogy ne Loise-szal foglalkozzon inkább. Mostanság ritkán látja, de nagyon megörül, amikor meghallja, hogy vége a vizsgáknak és így többet lehetnek együtt.
Elégedettség tölti el Loise reakcióját hallva, ezek szerint sikerült egy kicsit félelmetesebb maskarát választania.
- Te inkább elképesztően szexi vagy ebben is - osztja meg a véleményét egy mosoly kíséretében.
- Az nagyon király lenne. Szeretnék több időt tölteni veled - mondja, miközben a bárpulthoz szlalomoznak az emberek között és leülnek, hogy valami frissítőt szerezzenek magunkak.
- Üdv! Szeretnék megkóstolni valami különleges italt, és kérnék még egy... - közben Loise-ra néz, hogy egészítse ki a mondatát. Ahogy körülnéz, nem ismer fel senkit. A többség jól elrejti rendes valóját, bár Chuck amúgy sem ismeri a mostani diákokat.
- A kövi két hétben elvileg csak 3 koncert lesz, azok is itthon, szóval én rá érek - kezd bele, támadt is egy ötlete.
- Mi lenne, ha nálam töltenéd ezt az időt? - kortyol egyet az italból.

Az utóbbi időben sokat gondolkodik azon, hogy találhatna magának valami hobbit, akár Loise-szal együtt. Bár a lánynak általában nincs annyi szabadideje, mint neki, egy próbát talán azért megér. Elég furcsán nézne ki egy asztalnál miközben varázslósakkozik, a kviddics sosem volt a szíve csücske, és a csokibékák gyűjtése sem kötötte le egy pillanatig sem. Végül mindig arra a következtetésre jutott, hogy nem erőlteti; ha kell, akkor majd rátalál arra a bizonyos hobbira, amiben örömét leli. Ha pedig nem, akkor nincsen szüksége ilyesmire.
Csak mosolyog azon, ahogy a lány elmosolyodik. Fel van ám adva a lecke a srácnak: most nem futhat el, nem menekülhet saját maga elől, meg kell állapodnia és törődni Loise-szal, hogy elnyerhesse a bizalmát. Tudja, hogy ez nem könnyű, és rá is szolgált arra, hogy ne legyen az. Örül, hogy a lány is szeretne több időt tölteni vele, és nem egyoldalú a dolog.
- Hát igen. Most csak ennyire futotta... De lassan itt a fesztiválszezon - mondja ő is egy mosollyal. Akkor bizonyára majdnem minden nap koncertezni fog. Várja már, de tudja azt is, hogy teljesen el fog fáradni, és azt nem szeretné, hogy Loise ne tudjon számítani rá.
- Persze - le is ülnek, és Chuck kortyol is egyet az italából. Édeskés, nem rossz. Nem lesz a kedvence, de meg tudja inni.
Majd kiugrik a bőréből, amikor meghallja, hogy a lány szívesen nála töltené a "szünetet".
- Ha nem zavarok vele senkit, akkor nagyon szívesen mennék veled - mondja, miközben megfogja Loise kezét a padon ülve. Közben kikerekedik a szeme, mert azt látja, hogy az egyik fickónak kigyullad az öltözéke, és ezt látványosan meg is mosolyogja, mert miért ne. Nem ismeri a fazont, csak tippel, hogy tanár lehet, így pedig viccesebb az egész.
- Azt még nem volt alkalmam megkérdezni, hogy... - nem is tudja pontosan hogyan fejezze ki magát.
- Nem próbáljuk meg hivatalosan újra ezt az egészet? Soha többé nem akarlak úgy megbántani, mint Akkor... - egy halvány mosoly, miközben a lány szemét fürkészi.
- Nem gondoltam volna, hogy valaha is ilyen fontos lesz még nekem valaki -

Nem volt még része tábortűzben, de mindig is várta, hogy egyszer egy dolgos nyári nap végén körbeüljön egy társasággal a tűz körül. Mivel muglik közt nőtt fel, sok filmet látott az általuk használt televízióban és magával ragadta az egész hangulat, amikor egy-egy ilyen jelenetet láthatott. Az emberek őszintén, jókedvűen beszélgetnek, közben esetleg húst sütögetnek, iszogatnak. Pont ezért építtetett egy grillezős részt is a telek egyik hátsó sarkába; reméli egyszer használni is fogja valakivel, vagy valakikkel.
- Akkor jó - ezzel megbeszéltnek is tekinti a szünet kérdését. Nála lesznek, de pár napra Loise-hoz is hazautaznak.
Sokszor érzi, hogy a pillanat, amiben éppen most van, el fog múlni, amikor viszont a lánnyal van és csak a szemébe néz, vagy megöleli, akkor úgy érzi ennek soha nem lesz vége. Az pedig, hogy Loise-nak is fontos a srác, még hosszúnak tűnő másodpercekig ott cseng a fülében, tisztán. Közben újat kortyol az italából, lassan el is fog fogyni.
- Ez most hülyén fog hangzani... - kezd bele mondandójába.
- De a kedvenc mugli söröm reklámarca leszek ezen a nyáron - bármilyen furcsán is hangzik, őt ez büszkeséggel tölti el. Ez nyilván egyéb juttatásokkal is jár, no meg persze egy csomó ingyen sörrel.
- Mi a terved amúgy, miután befejezed a sulit? - kérdezi, miközben igazít egyet még számára szokatlan kalapján.

Örül, mert ezen a héten nem koncertezik, és így lesz egy kis ideje Loise-szal lenni, vagy esetleg gyakorolni. Néha elgondolkodik azon, hogy lehet ismét tanítania kellene. Szerette, amikor a nebulók házhoz jöttek és foglalkozhatott velük személyre szabott órák keretein belül.
- Nem fogsz zavarni. Ha gondolod, el is jöhetsz velem. Csak azt nem szeretném, hogy unatkozz - mondja egy mosollyal, majd kortyol egyet az italából, amely kb. két korty híján már el is fogy.
- Igen. kíváncsi vagyok amúgy, még soha nem adtam semmihez sem az arcomat - egy kisebb mosoly. Mindig izgatott, amikor eszébe jut a téma. Még friss a szerződés, de már emiatt is várja a nyarat.
- Igazából csak arra gondoltam, hogy... - félve mondja el az ötletét.
- Mi lenne, ha nem csak arra a pár napra cuccolnál át? Nagyon szeretlek, veled szeretnék lenni. És a suli sincs messze - ahogy kimondja, átfut az agyán annak a lehetősége, hogy elhamarkodja a dolgot, de már nem tudja visszacsinálni, és ezért nem fog bocsánatot sem kérni. Legrosszabb esetben koppan egy nagyot.
- Oké - a válasza igazából csak saját magának szólt. Ha egy nő meglát valamit, ami megtetszik neki, akkor semmi sem állíthatja meg. Chuck önmagát megadva sétál Loise után, s közben fogja a kezét. Ahogy odaérnek azt veszi észre, hogy aurája erős zöld színt vesz föl, pont olyat, mint az ital, amit ivott. Mosolyog egyet és mondaná is Loise-nak a felfedezését, de erre valószínűleg nincs szükség, mert elég látványos. Amíg a lány válogat, ő csak mozgatja a kezét és gyönyörködik a kis trükkön, mint egy kisgyerek.