[Vanda, meg ha még van ott valaki]Karácsonyi bál... A leghatásosabb visszatérés az, amikor az ember besétál egy bálra egy év kimaradás után. Legalábbis egy nőtől, mert ő tud feltűnést kelteni. Na, de Viktor? Maximum azzal, hogy ismételten lazábbra vette a szabályt, ezúttal öltözködés terén. Az Eridonos nyakkendő összekötve ugyan, de egyáltalán nem ott, ahol illik, hanem kissé lejjebb húzva lazán lóg a nyakában, az inge pedig még csak össze sincs teljesen gombolva a nyaka körül, a legfelső 2, de lehet 3 gomb is van az, ami kimaradt. A zakó is összegombolatlanul, számára idegenen, de kívülről inkább csak lazán lóg rajta. Elszokott már az efféle viselettől. Így már ez is nagy szó nála. A nyakkendő rendes viselete most biztosan fojtogatná. Hiszen már jó ideje nem bújt ingbe se, a nyakkendőt pedig sose szerette igazán. Kivéve bizonyos alkalmakkor, de azt most ne keverjük ide, én azt mondom.
Szóval az éppen aktuális és nem a hegyekben megszokott öltözékre visszatérve egy fehér ing van rajta, szövetnadrág és alkalmi cipő. Az arca enyhén borostás. Amikor hazament akkor borotválkozott, de most, hogy ide is visszatért egy kicsit már nem volt kedve ismét a kezébe venni a vágóeszközt. Majd akinek nem tetszik nem néz rá. Nem érdekli őt igazán az most, hogy más mit szól, vagy mit gondol. A hegyekben töltött idő változtatott rajta ezen a téren és bár továbbra is imádja a társaságot, most már ugyanannyira szereti az egyedüllétet is. Majd egy év a hegyekben hosszú idő. Persze nem volt végig egyedül, néha a családja valamely tagja, vagy a barátai vele tartottak egy-egy szakaszon, de hát nekik is megvolt a maguk dolga, így megesett, hogy az éjszaka rá egyedül esett. Vagy éppen az eső. Mikor mi.
Persze emellett más változást is hozott ez az időszak. Kicsit izmosabb lett, mint volt, hiszen végig fizikai megterhelés alatt állt. Na meg műveltebb lett. Volt ideje tanulni is, meg olvasni. Ő maga is elkezdett írni. Szóval egy s más megváltozott benne, illetve rajta is. De ezeket leszámítva ugyanazt a vidám, mosolygós, önbizalommal túlcsordult tiszta Eridonost kaptuk vissza, mint aki elment.
Ja, hogy az elmenetel oka is érdekelne titeket? Hát azt én se tudom. Valami hirtelen ötlet volt a részéről. Talán elege lett valakiből, vagy valamiből. Olyankor szokott a hegyekbe menekülni. De nála ezt sose lehet igazán tudni. Az érzései nem nyitott könyv még számomra sem, pedig én vagyok az élettörténetének felolvasója, a mindent halló és tudó narrátor. Bizony, még azt is tudom ám, amit te most éppen gondolsz! Na jó, nem... az önfényezést is abbahagytam. Ja, és még nagyon okos is vagyok. Na jó, most már tényleg!
Szóval a fáma, a sorskönyvíró, vagy éppen egy Vöröspöttyös könyv szerző erről nem regélt nekem. Mármint az érzéseiről. Az azokat takaró fátyolt csak nagy ritkán lebbenti fel nekem egy-egy nagyobb szélvihar.
Húúú, már ennyi az idő?! Hupsz! Azt hiszem kicsit ideje lenne visszatérni a jelenhez, mert azt hiszem egy kissé nagyon, de azért nem túlságosan elkalandoztam.
Szóóóóval... a nagyterem ajtaján zsebre vágott kezekkel a csengő szót fütyörészve sétál be. Barna szemei gyorsan futják végig a tömeget és a díszítést. Egy elismerő mosolyra futja, majd a fütyörészést inkább egy széles vigyorra váltja, amikor a tömegben ismerősöket fedez fel. A mutató és középső ujját a homlokához emelve int oda néhány meglepődött arcnak, majd visszarakja a kezét zsebeibe, aztán az egyik szélen álló ismerős szőkéhez veszi inkább az irányt. A többiek úgyis táncolnak az ismerősi köréből. Legalábbis akiket elsőre észrevett.
- Jól áll a tűzpiros! Kifejezi a tüzességedet. - Súgja oda a tanárnőnek amikor mögé ér, aztán vigyorogva megkerüli. Észre sem véve azt, hogy talán zavar. Hiszen ő olyat nem szokott. Ebben azért egoista a javából.
- Boldog Karácsonyt! Régen láttam tanárnő. - Ha adna a közjátékra, akkor most még a kezét is megcsókolná a szellemek mindent tudójának. De nem áll módjában egy hamis pletykaáradatot elindítani, miszerint valami kialakult közte és Dobrai kisasszony között a tanársegédi viszonyon túl, vagy inkább azon belül. Hiszen erről szó sincs. Persze tagadhatatlan, hogy a csinos tanárnő nem lenne képes megdobogtatni Viktort, hiszen minden férfi szemében igazi szépségnek tűnik ő, hiszen véla vér is csörgedezik ereiben. De a szabályok efféle betartására ügyelt. Legalábbis eddig. De hamarosan tanár lesz Viktorból, szóval most már akár kacsingathat a tanárnők felé, vagy éppen, szabályt szegve egy mestertanonc hölgyemény is még az ujja köré csavarhatja az eddig behálózhatatlan szépfiút. Hiszen Viktor eddig szabadúszó volt. A kérdés az, hogy ez a hosszú eltűnése után is így marad-e? Férfi szempontból én azt javasolnám neki, hogy élvezze még a fiatalságát, de talán a sors, aki női ruhát ölt másképp vélekedik.
Ma jó napom van akkor!