Mi lesz még itt a nyár végéig. De olyan jó látni azt, hogy a nyári napsugár milyen szép új dolgokra világít rá.

Én, nem. XD

Emmus <3 *megpörgeti, Lexit azért nem meri, mert fél, hogy a reggeli rókakoma rá landol*

[Zárt]
Az egyetlen és örök, Lexine


Meleg van, de csak kellemesen. A mai nap éppen ennek a kellemes időnek van szentelve. Minden bút és bajt otthon hagyva fogta meg Viktor Lexi kezét reggel az ajtóban és indult el vele. A tópartra már Budapestről autóval érkeztek. Mugli köntöst adott ma az egésznek Viktor. A pálcáját is otthon hagyta. Egy piknikkosarat rakott be a csomagtartóba, meg egy táskát törölközővel, pléddel. Ami szükséges.
 - Szeretlek. - Súgja a fülébe, amikor már kiszálltak a kocsiból és a tó partjára álltak. Összebújva. Viktor keze a szőkeség dereka köré fonva, szemei annak kékjébe merülve. A végtelenségig szereti őt és bármit megtenne érte. Persze sok most a nehézség, de ez nem szab gátat érzéseinek. Lexi a mindene, és a tények ellenére is szereti őt, éppen annyira, mint korábban, ha nem jobban egy picit.
 - Nos, mit kérsz, szendvics vagy süti? - Vigyorog rá a kosár felé fordulva valamivel később. Picit megnyúlt a szerelmes pillanat. Mostanság nem volt ilyen, így behozta minden lemaradását.
 - De azért a kis pandabocs gumicukor igényére is gondoltam. - Igen, ő így nevezi a picit, pandabocs. Hiszen Lexi az ő pandalánya, és a gyerek az övé, vér szerint nem Viktoré, de minden máshogy igen. - Már úgy hiányzott a mosolyod. - Jegyzi meg mintegy mellékesen, teljesen oda nem illően. Kicsit csapongó és elvarázsolt. Szokatlan neki ez a nyugodt és mesés idill az utóbbi időben.

CathLeen

Egy kellemes séta a napsütésben pont Viktornak való program. A tavaszi nagytakarítás ideje eljött, így hát most Bogolyfalván tölti a hetet. A suliba meg áthoppanál az óráira. A legénylakásra ugyanis már ráfér a takarítás és a rendrakás, mert eléggé elpasisodott. Viktor pedig sose szeretett rendet rakni, így hát elég lassan megy neki a folyamat, ami annak is köszönhető talán, hogy mindig ki-ki látogat a szabadba. Vagy egy sütire néz el a cukrászdába és hív meg valakit egy kis beszélgetésre és sütire, vagy lelátogat a tóhoz. Ma az utóbbi program van napirenden. Különben is jobb lesz neki visszaszoknia, mert az elkövetkező időkben kénytelen lesz gyakrabban idelátogatni.
A hívogató kellemesen hűs szellő egy széles vigyort csal az egyébként sem mélabús arcára. Persze azért az is segít a dolgon, hogy megpillant egy potenciális társaságot a fűben heverészni. Mindig is barátkozó típus volt, szóval most sem lesz rest. Fogja magát és pofátlan módon lehuppan a lány mellé vigyorogva.
 - Milyen szép virágszálak nőnek ki manapság a földből. - Csajozós szöveg hatása van, pedig Viktor csak imádja a lányok egyébként elég alacsonyan lévő önbizalmát feltornázni. Szent küldetése a mások védelme és segítése. Ő már csak ilyen... Viktoros.
 - Milyen órád volt legutóbb? - Elég fura kérdés tőle tekintve az introját. De most őszintén, meglep ez bárkit is, aki kicsit is ismeri ezt a sokoldalú exEridonost? Valószínűleg nem. Én is csak a fejemet ingatva, szemöldök ráncolva nézem ezt a sült bolondot. Olyan mókás.
 - Ja amúgy Endre, de szólíts inkább Viktornak. Na, nem hülyéskedek, Radits Viktor Endre a becses nevem. Örvendek. - Túl sok esélyt nem is hagy a lánynak a kibontakozásra ezidáig, de most csak vigyorgásra használva lepénylesőjét néz a lányra türelmesen.

Kamilla

Séta erre, séta arra. Séta fel a kastélyba. Miért ne? Régen járt már erre, megnézi mi újság. visszanéz esetleg az Eridonba is. Az ajtó őr úgyis emlékszik még rá. Szívesen csevegett el vele. Főleg akkor, ha fáradt volt és már minden badarságot összehordott. A fáradtság mi mindenre képes... el se hinnétek.
Á, most amúgy épp az időjárást nézem. Tudtátok, hogy jön a sok eső? Mindenki dobjon magára egy lepergető bűbájt. Hasznos lehet!
Ha pedig a bűbájoknál tartunk, akkor Viktor is használ egyet, amint meglát egy lányt, aki nagyban próbálná elérni az unikornist, de nem megy neki. Nem ismeri a kis szőkeséget, szóval biztos jó kezdés lesz nála, hogy kicsit megrepteti. Persze puszta kedvességből. Viktor és az ártó szándék nem említhető egy napon. Legtöbbször.
 - Mobilicorpus! - Int a pálcájával a lányra mikor már elég közel van hozzá, hogy el is találja a varázslattal a gyanútlan lányt. - Helló! Tessék, most már eléred az unikornist. - Vigyorog rá a lányra. Az eszbe se jut, hogy esetleg a lány nem akar a levegőben lebegni. Szerintem ma is otthon hagyta az eszét, és csak a reggeli kakaó lötyög a fejében. Bár az azért annyira nem rossz. A kakaó egész finom. Ilyenkor hidegen jó. Kiflivel. De nem Mr. Kiflivel. Azt meghagyjuk Lencsének. Ők biztos együtt fogyasztják a reggeli kakaót. Istenem, de szép a szerelem, nem? Pillangók, vattacukorfelhők.
Na, vissza a jelenbe, ahol szerelemnek nyoma sincs. Vagyis Viktor tutiradebiztosanfixen nem szerelmes. Ezt így egyben, természetesen. A lányról nem nyilatkozhatok. Más narrátorával nem gyakran közösködöm. Bár azért megesik, hogy a szilva a fáról leesik, a két álmodó meg este csevegik. Tudom, tudom, ilyen szó nem létezik, de a rím így jött ki. És mindent az irodalomért! Előre hát! Kamilla, a színpad a tiéd. Itt a mikrofon, csak hangosan, bátran!

Kamilla

Kapálózik, de nem sikít, mint egy gyerek, akitől elvették a csokiját. Vagy az Oreóját. Na, az az amerikai édesség tényleg egészen finom. Bár magyar vagyok nem turista(szalámi) elven persze azért pilótához kéne hűségesnek lennünk.
Na, de most tegyük fel szépen az Oreo reklám zenéjét. És most ezzel elkezdi Viktor is énekelni. Mert a reklámzenék ilyenek. Fülbemászóak, aztán onnan senki és semmi ki nem veri. Alkalomadtán a semmiből eszébe jut az embernek és elkezdi egy végtelenített lemezként dúdolni magában. Esetenként hangosan is elkezdi akár énekelni.
 - Mi-len-ne-ha egy oreotadnék a-vám-pír-nak... - Dúdolássza félhangosan, aztán azért észbe kap és a lánynak is válaszol, aki kissé esetlenül kapálózik a magasban.
A magasban amúgy nagy veszélyek leselkednek rájuk. Felsejlik a távolban Cupido alakja. Viktooooooooor! Egy nagy lassított felvételes próbálkozás a részemről a kedvesség elég méretes szobrának megmozdítására, hogy ne érje őt el a szerelemnyíl. Persze minden hiába. Az fokhagymán találja a fiúcskámat. Na, szép... Cup, legalább valami korban passzentosabbat is találhattál volna. Most komolyan?! Na, mindegy. Ez van, ezt kell szeretni. Szó szerint.
Vikorban fel is kezdenek ötleni a szerelmes gondolatok. Meg más dolgok is. Nem szabad! Rossz Viktor! Neeeem, ezeket a gondolatokat nem eresszük be! De nem ám! Sicc!
Te meg ne állj ott csak úgy bambán, csinálj is valamit!
Végre meg is mozdul Viktor. Elég hirtelen mozdulattal engedi le a lányt a levegőből.
 - Finite! - A lány persze el is kezd zuhanni, és ahogy a nagy könyvben meg van írva Viktor kezébe esik. Ha egy kortársa lenne a lány, az valószínűleg rá esett volna, és nem tudta volna elkapni, de Kamilla még kisebb teremtés, így nem okoz gondot ez számára. - Milyen pihe könnyű vagy. Mint egy angyal. Szép szőke tincsek, nevető fény a szemeidben. - Kezdi el fürkészni a lány arcát. Én meg párnámba dőlök. Ez hosszú négy nap lesz így. Nagyon hosszú!

Kamilla

Az én agymanóim is dolgoznak ám rendesen, de titeket sem hagylak ki az élvezetekből. Egy kis szilvalét valaki? Nem, hát nem, akkor egy kupica nekem, meg még egy nekem. Na és most akkor szerelemre felkészülni. Vigyázz, kész, tűűűűz!
A szerelem kezdetét vette. Viktor máris tettre kész. A lányt igyekszik a közelébe tudni, nem a magasban, ezért egy pálca intés és máris mintha valami hős lenne a lány meg annak a kedvese állnak ott a kapuban. Így az esküvők után szoktak állni az emberek a bejáratokban. De eszetekbe ne jusson semmi őrültség! Szerencsére Kamilla még amúgy is kiskorú. Legalább ez a katasztrófahelyzet elhárítva. Törlést kérek kedves olvasó. Ez egy komoly 4 napos műtét lesz. Szükségem lesz az asszisztenciájára.
 - Ha tudtam volna, hogy te itt vársz rám, hamarabb jövök kedvesem. - Szinte doromboló a férfias hangjának halk csendülése miközben még mindig a szemét lesi a lánynak. Igazán idilli a pillanat. Csak helytelen. És azok a csúnya, rossz gondolatok, már megint megpróbálják rám törni az ajtót. Pfhúha.
 - Hogy hívnak kedvesem? Még a neved sem tudom, csak azt, hogy szeretlek. - Mintha egy rosszul sikerült angol romantikus drámát néznék. Hisz még egymás nevét se tudják. De Viktor ezen szerencsére próbál azért segíteni. Amint megtudta a becses nevet, már próbál is bókolni. Ilyenkor bezzeg egész jól megy neki. Mert az agyát nitrogénbe dobta egy kis hibernálásra.
 - Gyönyörű neved van virágszálam! - Komolyan? Virágszálam? Mit olvastál te legutóbb. Á, igen, megvan! Így már mindent értek. Azt hiszem most egy lovagi szerelmet fognak ezek ketten itt színpadra vinni.
Felvillan a lámpa, Viktornak ötlete támadt. Egy gyors ellenőrzést lefuttatunk rajta. Oké, mehet! De az ötlet gyárnak szólni kell, hogy csak óvatosan.
 - Mi lenne, ha elmennénk a cukrászdába? Sütiznénk egyet. Mondd, melyik a kedvenced? Nekem te vagy. A legédesebb cukorfalat a földön. - Khm... azt hiszem hozok egy lavort. Viktorral meg időközben lerakattam a lányt. Van neki két szép igencsak... nem, ezeken nem is szabad agyalni! Inkább Viktor kezét csak simán kinyújtjuk, hogy össze tudja kulcsolni ujjait a szőkeség apró, törékeny kezével. Viktornak elég nagy a keze, abban teljesen elveszik a lány apró kézfeje. De Viktor vigyáz rá. Ő a legdrágább kincs neki most a földön.

Kamilla

A nyáltengerben hánykolódok kedves naplóm. Már legalább 10, de lehet 20 vagy 30 perce. Már nem is számolom, hisz tudom, még sok van a célig. Ha egyáltalán túl élem addig...
Na, a nagy drámámat most félrerakom, és a kedves naplómat is egy tollvonással lezárom, csapjunk a lecsóba és mozgassuk innen tovább ezt a gerlepárt, mert szerintem el fog olvadni a bejárati kapu.
 - Veled a világ végére is elmennék. Védenélek és szeretnélek bárhol és bármikor. Menjünk, ahová csak szeretnéd. -
Helyes, helyes, menjünk is innen valahova máshova. Bár a falu nem biztos, hogy a legjobb ötlet, de itt se maradhattok. Egy kicsit... hm... mi is a megfelelő szó? Á, igen! Kínos lenne azt elmagyarázni az igazgatónak, hogy Viktor él-hal egy 15 éves diáklányért, akit persze majd szeretne a későbbiekben tanítani, mert hát szándékában áll visszajönni a katedrára.
 - A végtelenbe és tovább! -  Indok el vigyorogva, vidáman, szívében csordultig töltődve szerelemmel a lány kezét fogva ki a kapun. Ha tudna repülni seprű nélkül is, akkor biztosan repkedne most, hiszen a fellegekben jár. Én meg mehetnék utána levadászni őt a légtérből, mielőtt valami ellenséges légitámadásnak vélnék ezt a jómadarat.
 - Mesélj magadról. Mindent tudni akarok rólad. Meg akarlak ismerni. Annyira csodálatos lány vagy. - Igen, egy lány, de nem egy nő, ami hozzád való lenne. Hajaj, istenem, szerintetek nagyon megharagudna Viktor, hogyha nekivezetném egy fának, hogy kicsit elaludjon és addig se csöpögjön, mint a hóember tavasz közeledtével?
Á, igen, szerintem is...

A gyanútlan áldozat, Nadine

Végre elmúlt a szerelmi rózsaszín köd, így hódolhat újra a maga kis képzeletbeli vállalkozásának. Lássuk csak ez mit is jelent:
Viktor feltűnik a Fő utcán, ahogy Nadine is. Még ők ketten nem is nagyon ismerik egymást, már ha ismerik egyáltalán, de ez most jelen esetben mellékes. Lássuk csak először a női főszereplőt!
Ó, Nadine, ha tudnád, hogy kérésed számunkra parancs, akkor nem kérnél ilyeneket. Ugyanis Viktor most itt a Viktor, hogy a Viktort játszik. Hogy mi is ez a játék? Szigorúan muglimentes övezetben játszható csupán a játék, hiszen túlteng benne a varázslásfaktor. Ugyanis Viktor néha, amikor kicsattanóan jó kedve van, mint ma, fogja magát, elindul az utcán és találomra az első olyan embert "megragadja", akiben alacsonyan van a vidámságfaktor, és elhoppanál vele a varázsvidámparkba, vagy valami más szórakoztató helyre. Hát ma éppen a varázsvidámpark a soros. Az áldozat pedig a meglehetősen nyúzottnak tűnő Nadine. Viktor amint meglátja a lányt, vigyorogva elindul felé.
 - Helló! - Vigyorog rá, majd a lány kezét megragadva már el is tűntek a Fő utca csendesnek egyre kevésbé mondható forgatagából. Helyette egy zajos, gyereknevetéstől hangos hely előtt találják magukat. Természetesen a belépés csak törvényes keretek között lehetséges. Legalábbis Viktor betartja a törvényeket általában, és nem most fog kivételt tenni.
 - Üdvözöllek a Vigyor Viktor egyéni vállalkozás varázsvidámpark járatán. Én Viktor vagyok, milyen meglepő, ez meg itt a vidámpark. Csak jól érezned szabad magad. Gyere, menjünk is! - Persze az sose jut neki eszébe, hogy talán van olyan, aki nem is szeretne vidámparkba menni, vagy éppen nem vele. Mondjuk ha lenne is ilyen, az sem érdekelné. Nem sok utálója van Viktornak, a legtöbb embert hamar jó kedvre deríti a mosolyával, kisugárzásával és életenergiájával, ami belőle árad. Mellette elég ritkán lehetsz szomorú, az biztos.

Kecses Kamilla kedves

Fellegekben járva lépked a két becupidózott fiatal a stég felé. Én persze közben figyelhetek arra, hogy ne rohanjanak neki egy fának, hiszen mind a kettő jobban el van foglalva a másik szemének, hajának, körme alatti piszkának a bámulásával, mint az útra figyeléssel. Közben a szőkeség csacsog, Viktorka meg hallgat, bólogat, hümmög, az arcán érzelmek hadát vonultatja fel. És most, a Stéghez érve ő is mesél. Krisztiánról, Adriról, a szüleiről, hogy mennyire rosszul jönnek ki ők is az anyjával. Azt is elújságolja, hogy a lány HV-je az ő unokatesója, meg hogy most ő amúgy a pécsi egyetemre jár. A mugli gimikben menő dolog egy egyetemistába szerelmesnek lenni, és fordítva, az amerikai filmekben is hasonló ez, de ott a tanárok is menőek. Viktor jelen esetben mindkettő. Menőségi faktormérő totálisan kiakad mugli szemmel nézve. Ahogy az én ragacsos szerelemtűrőm is. Ez pedig így fog menni még 4 napig. Jaj Istenkém! Mentsetek meg! Please, help me! Come on! Kérlek, valaki!!!!!
Ahh, na jó...
 - Hát ez vagyok én... Fel sem érek hozzád, gyönyörűségem. Olyan vagy, mint egy földre szállt angyal. - Bahh, amíg magáról mesélt jobban élveztem a műsort. Ám most vissza a csöpögéshez. Na jó, feladom. Esélyem sincs arra, hogy ezt valahogy leállítsam. Kevés vagyok én ehhez, mint Voldemortban a logika.
Viktor most a lány szemeit fürkészve lehajol a szőke tincsek kezdetéhez és egy gyengéd puszit nyom annak a lány homlokára. Ez egészen aranyos. Ha valaki kívülről látja őket, de nem hallja, leginkább tényleg úgy néznek ki, mintha Kamilla mérhetetlenül csüngne Viktoron, míg Viktor, bátyus módjára védi a lányt. Nem tűnnek éppen hétköznapi szerelmes párosnak. De nem is kell, hogy ez másképp legyen. Az hiányzik még, hogy valami bajt hozzon Cupidó akciója a szemüveges fejére. Apropó szemüveg, észre se vette, hogy az már egészen lecsúszott az orrnyergéről az orra hegyéig, de most ahogy lenéz a lányra, feltűnően másmilyen a világ az okulárén keresztül. Nem olyan homályos, és elmosott. Szóval most fel is tolja oda, ahova való a fekete keretes csodát. Így máris tisztább a világ! Csak a feje sajnos nem...

Szeret könyveket olvasni Viktor. Amikor kint van a sziklák erdejében nem is nagyon tud mást csinálni pihenőidejében. Most is egy kis gyűjtő túrát tervez. Mindenféle fantasy regény érdekli őt. Szeret elkalandozni kicsit. De ez senkit sem lep meg gondolom...
 - Semmi gond. - Kacsint a frontális ütközés okozójára, aki valószínűleg nagyobb sérülésekkel jött ki a karambolból, mint a szemüveges, akinek még ezen állandó tartozéka is a fején maradt. A fekete keretes "csoda" hű társaként mindig szívesen nyomorgatja az orrnyergét és a füleit.
 - Érdekes? - Mutat a könyvre. Bár ő már ismeri. Azért mugli világból jött embernek alap dolog a történelem egy érdekesebb feldolgozásának megismerése. Mondhatni elvárás is. Hiszen hogy ülne le viccelődni egy varázslósakk meccsre úgy, hogy azt se tudja, iszik-e vagy eszik azt, hogy halálfaló. Bár Viktornak az első tippje az evés lenne... Tipikus pasi, mindig csak a hasára gondol. De legalább ő tud is főzni... rántottát. Azt kiválóan. A többit inkább hagyjuk is. Leszámítva még a palacsintát, abban is egészen kimagasló eredményeket képes elérni. Fel tudja dobni és el is tudja kapni úgy, hogy egy manó fejére se ejti rá. Ez már igazi mesterszakács fokozat, nem igaz?
 - Egyébként Viktor vagyok. Szerintem még nem találkoztunk. A suliban laksz, vagy új vagy a faluban? - Gondol itt ő arra, hogy új lakó, hiszen ez a kezdetben még tenyérnyi falu egyre nagyobb és népesebb, ez persze egyáltalán nem baj. Viktor imádja a társaságot, az embereket, a programokat. Ohóóó, hogy a programokat mennyire, de nagyon. Minden egyetemi bulin fel lehet fedezni őt néhány évfolyamtársa társaságában. Tudtátok, hogy az egyetemeken általában több a boszorkány, mint a varázsló?

 - Csak nem fog megbuktatni. Nem olyan szőrös szívűek azok a tanárok. Én is tanár voltam, meg leszek is még, csak most tovább képzem magam. Szóval nekem elhiheted. - Egy biztató mosoly jelenik meg a szája szegletében. Viktor mindig is igyekezett a rossz kedvű, elkámpicsorodott, reménytelen, vagy bármitől is félő embereket meggyőzni arról, hogy nem kell aggódni. Ő már csak ilyen. Tipikus bátyus alkat, óv, vigyáz és jókedvre derít.
 - Köszönöm! - Vagy valami ilyesmi. Az ilyenekhez nincsenek hozzászokva a fiúk, csak úgy valamire azt mondják nekik, hogy jól áll?! Ki hallott még ilyet?! Inkább a fiúk szokták megdicsérni a lányokat, vagy a lányok egymást. Ez a gyakori eset.
 - Hát a nevetek is összecseng a keresztanyukáddal, az már biztos. Egyébként én is sárvérű vagyok, de ez olyan degradáló kifejezés tekintve azokat az időket, amikor ez használatos volt. - Les a könyv felé. Igazából egy pillanatra fel is vetül az ötlet benne, hogy a lánynak esetleg felajánlja a mágus világ gyorstalpaló kurzust egy sütemény társaságában, de Léna már biztosan megtartotta neki ezt, hiszen mégis csak egy auror a keresztanyja, aki valószínűleg mindig sokkal jobban tud a mágiatöriről és a mágia világáról is, mint Viktor. Hiszen hiába szemüveges és olvas sokat, nem a tankönyvek sűrű emelgetése az erőssége. Okosnak lenni és okosodni szeret, de külön tanulni, magolni nem. Lehet ez az oka annak, hogy a következő kérdésre az alábbi választ adja?
 - Nem, totális vesztes típus vagyok. - Röhög magán. A megfelelő önkritika megvan, az biztos. Bár a hegyek meghódításában azért nem vesztes alkat, de minden más meghódítása számára nem túlzottan könnyű feladat.

Unokahúgi

Egy kellemes sütizésre és teázásra invitáltam el az egyetlen olyan unokatesómat, aki szintén varázslatos erőkkel bír. Nem vagyunk sokan a családban, nincs mit tenni. Bár úgy hallottam, hogy Emma ágából vannak itt még páran, de nem annyira divatos az én ott létem a családi nagy összeröffenéseken, hiszen ez anyám ága-boga, neki meg nem én vagyok a fő ékessége. Hiszen nem lehet megmondani másoknak, hogy mégis hol a búbánatban van a fia, csak annyit mond, hogy egyetemre jár valahova pszichológiát tanulni. Ami persze igaz is, csak nem olyan nagyon messzire járok, csak a szomszédos országba, ide, Magyarországra, Pécsre és nem sima pszichót, hanem varázspszichót tanulok. Azt pedig tudjuk jól, hogy nem mindegy, hogy idd ki vagy vidd ki...
Tudom, hogy mostanság sok minden történt Emmával, amit távol létem okán nem nagyon tudtunk megbeszélni, de most itt a remek alkalom. Én a bátyja helyett a bátyja vagyok, és igyekszem rá vigyázni, amennyire tőlem telik.
 - Egy fekete teát és egy csokivarázst kérnék. -
Adom le a magamnak szóló rendelést a kiszolgáló személyzetnek, majd kissé kényelmesebben elhelyezkedek a széken. A falakat nézem. Sokat nem változtak. Bár biztos átfestették őket, de ezt egy pasi nem veszi észre. Nem figyelünk az ilyen részeltekre. Ezért nem vesszük észre azt se, ha valaki fodrásznál volt. Kivéve, ha nagyon rémes a frizura, az azért ordít az ember fejéről. De ami jó és szép, az természetes a szemünknek. Ahogy önmagában a csinos lányok is. Az egyetemen például rengeteg csinos lány van. Hú, de még mennyi! De azért már kéne valami állandó. Ez a hegyi farkas élet hosszú távon nem vihető...

- Varázspszichológiát tanítottam és azt is fogok, most meg még tanulom. A doppingolás meg jó dolog, ha nem valami bűbájjal vagy egyéb "nyalánksággal" történik. Az elítélendő. - Na, nem mintha ő olyan szent és jó fiú lenne, ha sose próbálta volna ki a bájitalok nyújtotta lehetőségeket, de éppen ezért tudja, hogy ezt bizony soha senkinek nem szabad javasolni. A csoki és az egyéb édességek az elfogadható doppingszerek.
 - Egy kicsit igen, de nem gáz. Lazulj kicsit, nem kell magyarázkodni. - A magyarázkodás úgyse szokott jól elsülni. ebben Viktor különösen tapasztaltnak mondható. Kifejezetten jól ért ahhoz, hogyan égesse be magát egy már egyébként is kínos szituációban a magyarázkodásával. Képzeljétek el, hogy éppen az egyetemen egy fa tövében találsz rá reggel, amikor ő erre elkezd magyarázkodni, hogy hát olyan puhának tűnt a fű, és a fa ölelésre vágyott, és hát ezt ő akkor, ott nem hagyhatta ki... Mindezt kócosan, egy két kiálló gallydarabbal a hajából. Na, szóval értitek, ugye?
 - Ez elég szomorú. Menj el hozzá amikor teheted. Tudod, ha Mohamed nem megy a hegyhez, akkor majd a hegy megy Mohamedhez. Ha már mugliszármazású vagy, úgyis érted ezt a mondást. - Vigyorodik el a mondáson, mert eszébe jut, hogy régen mindig keverte a sorrendet.
 - A lesárvérűzni valaki nem túl kedves, mert hát ez valami olyasmi, mint magyarok között valakit lecigányozni. Alapvetően van, akire igaz, hogy ehhez a csoporthoz tartozik, de akkor sem illendő így mondani. Pejoratív. A Voldemort idő olyan volt, mint a Hitleri, a zsidók voltak a sárvérűek. Röviden így írható le talán az az időszak, ami a könyvben van. - Gyorstalapó törióra mugli hasonlatokkal, amiket úgyis tud értelmezni a lány, hiszen ezek olyan dolgok, amiket már egy ovis is tud értelmezni, mert tud róla. Viktor pedig szereti az életszerű példákat, amikkel értelmezhetőbbé tesz valami olyan dolgot, amit a másik nem ismer.
 - A hegymászásban vagyok jó, de az épp annyira hasznos itt, mint a tánc. Meg az emberek kedvének javítása is egész jól szokott menni. Tudok pár muglis bűvésztrükköt és azok bugyutasága egész népszerű tud itt lenni. Mondjuk, mint ez. - És azzal előhúz a lány hajából egy virágot.

Nem kell, hogy VÉRre menő küzdelmet vívjatok!

Olyan VÉRengzőek vagytok. VÉRzik a szívem értetek.

Legalább nem mondhatjuk, hogy VÉRszegény egy banda vagytok.

Nathalie

Ma jó napom... pom... pom... lesz! Fütyörészi magában Pompom zenéjét. A mese, amin minden Viktor korabeli gyerek felnőtt a Dr. Bubóval egyetemben. Jaj, de szerettem is én azokat a meséket. A tévé maci után jöttek mindig. De szép idők is voltak.
Na, de elég a nosztalgiázásból, még a végén öregnek fogtok nézni engem vagy Viktort, vagy ami még rosszabb - drámai dobpergés - mindkettőnket. Most mindenki sápadjon el, hogy az milyen tragikus lenne! Igen igen, már alakul. Na jó, nem kell! Evezzünk is inkább szebb és jobb vizekre. Bár ahogy elnézem annak a lánynak nem igazán sikerül ez, aki ott áll a fő utca közepén. Viktor persze a helyzet javításának céljából odasétál a lányhoz. Ő örök optimista és persze meglehetősen naiv léte lévén mindig elhiszi, hogy a legtöbb, ha nem mindegyik helyzetet jóra lehet fordítani.
 - Szia! -
Érinti meg a lány vállát, aki éppen ekkor hoppanál, zsupszkulcsozik, vagy nem is tudom mit csinál. Nem volt lehetőségem megfigyelni, csak érezni azt, ahogyan Viktor gyomra a váratlan változástól liftezni kezd. Na, az még szép lenne, ha előkapná a csirkepörköltet nokedlivel. Szóval nagy levegő, kifúj. Nagy levegő, kifúj. Á, igen, máris kezd alakulni. A színe is egész emberi, nem olyan ufó zöld.
 - Öhm... hol vagyunk? - Néz körbe értetlenül, majd a lányra pillant. Nem igazán erre számított, szóval most kissé ő is meg van illetődve. - Amúgy én Viktor vagyok. Nem főzök jól, nem tudok mosni, és nem vagyok túl házias, szóval házi manónak nem fogsz tudni befogni. - Vigyorog és kissé próbálja oldani a fura helyzetet, ami ki alakult. Bár tény, hogy nem egy remek csajozós szöveggel, sőt! De hát kérem szépen, ez Viktor. Minden nő (rém) álma! Na jó, azért talán annyira nem vészes a helyzet. Vagy szerintetek mégis?

Unokahúgi

Megérkezik a kis narancs. Vörös haj, narancsszínű ruha, szóval olyan, mintha egy nagy narancs tipegne oda elém, akit persze rögvest üdvözlök is. Puszi és ölelés. Igazából az ő kapcsolatuk elég testvéries. Bár nem találkoznak olyan sűrűn, de legalább ők megértik egymást, hiszen mind a ketten varázslattal bírók, na meg egyébként tanárok is. Csak most ezt Viktor nem nagyon műveli, de tervezi, hogy ezen változtat.
 - Én is örülök neked. Újság semmi új nincs. Az egyetem jól megy. Most részt veszek egy újabb kutatásban, ami a varázslók tudatos varázselnyomását tanulmányozza. Nagyon érdekes. Csak nehéz volt rá alanyt találni. Mivel a legjobb ilyenre olyan személy, aki tiszta vérű varázsló, hiszen benne nem keveredik egyáltalán a varázslat mugli vérrel. - Nagyon lelkesedik a munkájáért, a kutatásokért, az új dolgok felfedezéséért. Szóval imádja azt, amit csinál, de most takarékra veszi ezen szeretetét. - Na, de ez neked nem mond sokat és nem is azért jöttem, hogy a munkáról beszéljek. Különben meg jól vagyok, köszönöm. Csajozgatok, meg elvagyok. Bár néha elgondolkozok rajta, hogy kellene valami állandó. Eszembe jut Lexine. És hát... tudod... Na, de mesélj te! Azt hallottam, hogy Botond kosár és valaki veszélyesbe keveredtél. - Az utóbbi miatt kissé rosszallóan próbálok nézni, mert nem szeretném, ha baja esne Emmának. Többek között éppen ezért is hozom fel a témát. Mindent tudni akarok, amit csak tudni lehet most Emmáról. Hiszen meglehetősen sokat kihagytam és ezt egy jó rokonnak pótolnia kell.

Emmus

A munkáról beszélek egy kicsit. Ahogy mindenki, úgy én is szeretek arról beszélni, amit szívesen csinálok. Meg a magyar ember egyébként is szeret a munkájáról beszélni, ez ilyen magyar szokás. Úgy, mint a panaszkodás. Mondjuk az utóbbi tipikus magyar jellemvonás engem elkerült. Mondjuk lehet azért, mert nem nem a magyar országhatáron belül születtem és éltem gyerekkori éveimet...
 - Mondhatni, bár a pszichikai kvilibilség nem tudatos többnyire, hanem tudat alatti. Számomra az, de te lehet nem lelnéd benne örömöd, úgy mint én a csillagok tanulmányozásában, vagy az állatok megfigyelésében. Pedig egyszer már alakult úgy egy hegymászós túrám, hogy egy kis darabon együtt haladtam ilyen megfigyelőkkel. Biztos meséltem is. - Az ide-oda ugrálás a témák, események között. De hát így lehet fent tartani a beszélgetést. A beszélgetés fenntartásában pedig egész jó vagyok. Nem szeretem a kínos csendet. Most egy levegővételnyi időre mégis az telepszik közénk, ahogy szóba jön a szőke. Érthető, Emma se tud rá mit mondani, én se. Így alakult. Ilyen az élet. És ehhez hasonló slampos klisék jutnak az eszembe.
 - Tutira. Addig meg élvezem a keresgélést. - Elvigyorodom. Amennyire nem voltam egy nagy szoknyapecér az egyetemen pont annyira az lettem. Egyszer mindenkinek ki kell élveznie a fiatalságát valahogy. Hát én így teszem. Emma viszont a párkapcsolatok híve. Egy szakítás és aztán újabb szerelem, amitől persze féltem egy kicsit.
 - Ha elhanyagolt téged, akkor nem is érdemel meg. - Természetesen Emma pártján állok. Ilyen téren nagyon lojális vagyok. Az új szereplőről hallottak okán viszont a fiúval kapcsolatosan szkeptikus, de nyitott vagy.
 - Biztos? Ugye nem csak belemenekülsz ebbe a kapcsolatba, hogy legyen valakid? Ha kell akkor szerzek neked házi zsiráfot, hogy boldog legyél, vagy egy kiskutyát. - Mosolygok rá szélesen, ahogyan vizualizálom azt a képet, hogy egy zsiráfot sétáltat Emma a tisztáson.
 - Ha boldog vagy, annak viszont örülök. De ha bántani mer, akkor tudod, hogy annak a csávónak annyi. - A szeretetből és a féltésből adódó adrenalin elég nagy löket tud lenni ahhoz, hogy ne féljek szembeszállni bármilyen debella állattal, ha Emmáról, vagy bármi más közeli hozzátartozómról van szó. Védelmezem őket mindhalálig.

Nathalie

Teljesen letaglózva érzi magát, amikor a lány egy sziáról átvált a magázódásra. Hát most ő minden, csak tanár nem, na meg egyébként, amikor tanár volt, akkor is jobban szerette, ha tegezték őt a diákjai. Valahogy közvetlenebb úgy a viszony. Persze a tekintélyt totálisan aláássa egy ilyesmi, de Viktornak nem fontos, hogy tekintélye legyen. Ő nem azért tanár, hogy felnézzenek rá, hanem azért, hogy újat oktasson a gyerekeknek, hogy valami egészen új dologgal bővítse azok tudását.
 - Maradjunk a sziánál! - Gyorsan rövidre is zárja a magázódást, és szerencsére a lány sem ragaszkodik hozzá, hogy tovább magázza a mi vénségünket. Szóval szent a béke és a világrend ismét helyreállt. Hurrá! Na, akkor már csak azt kell megtudnunk, hogy most akkor mit és hogy. Amit sikerül is, de mivel úgy néz rá a lány, mintha legalábbis valami borzasztóan rémes kérdést tett volna fel nem is fűzi tovább ezt a gondolatszálat, helyette inkább szépen próbálkozik valahogy viccesre fogni a figurát, ami nagyon sikeres, mert a lány el is kezd nevetni, amit aztán halk kuncogássá szelídít, majd észbe kap, hogy talán nem az út közepén kéne ácsorogni. Milyen igaza van! Azért egy pad mégis csak kényelmesebb, mint állni. Mondjuk egy kis sült gesztenye vagy kürtöskalács eszegetése mellett már egyenesen ideális.
 - Ez egy remek ötlet! Egyébként nem kérsz egy kis finomságot? Ott a sarkon van egy árus, meghívlak valamire. - Ajánlja fel természetes önzetlenséggel. Azért ennyit nagyon is megengedhet önmagának, és szerencsére egyre több mindent. Annak hála, hogy előadásokat tart egyre többen keresik fel és ez egyre több pénzt hoz a konyhára.
 - Egyébként minden oké? Amúgy még a nevedet sem tudom. Ne haragudj, de nem ugrik be az arcodról. Esetleg tanítottalak a suliban, hogy egyből tudtad, hogy tanár voltam? - Kezd egy kissé kíváncsiskodni a lánytól a lányról. Azért mégis jobb az, ha az ember tudja, hogyan szólítsa meg a másikat, és a gyere ide nem éppen a legjobb módszer egy emberrel szemben.

A beszélgetés nem olyan olajozott, mint régen volt, amikor még Viktor is iskolai kavics volt. Erre pedig most jön rá a leginkább. Persze ettől még nem felnőtt ő, csak már nem is tini. Egyszer mindenki felnőtté válik, szépen lassan.
 - Olyasmi, mint a mugli pszichológia, csak még a varázslatos oldalával foglalkozunk. A pszichikai kvibiliséggel például. Ez az egyik fő csapásirány a tudományunkban, hiszen ezt a legnehezebb megmagyarázni. - Sajnálom Viktor, de azt hiszem a lány eddigi tudásából ítélve, a pszichikai kvibliség fogalmával sem lesz tisztában, ha a sárvérűt se tudta.
 - Helyes. - Bólint mosolyogva, és tényleg az jut az embernek az eszébe, hogy ez a társalgás inkább egy tanár-diák eszmecsere, amit persze még próbál Viktor oldani egy kissé. Egy egészen kicsikét, így a Lénás szálat inkább nem vezeti tovább, csak bólint egyet. Nem is tudja, hogy mi is mondhatna rá, az ő számára az első a család és nem a munka, így nem egészen tudja megérteni a dolgot, de érteni azért persze logikailag érti.
Helena közben ámuldozik a sárvérű kifejezés értelmén, amit a lehető legegyszerűbben és legmugliasabban fogalmazott meg. A lány magatartása pedig erre kifejezetten felnőttes egy 14 éves lányhoz képest. Hiszen ebben a korban még a legtöbb lányt zavarja és sérti a csúfolódás, ahogy egyébként a fiúkat is, de ők ezt persze már nem fejezik ki.
Na, de hogy kicsit valami jó dolog is legyen Viktor bűvészkedik egyet, amit a lány persze nem ért, hogyan is történhetett. Hát egészen egyszerűen, de ez jó bűvész nem fedi fel azt, hogy mit hogyan csinál. Ez az ő titka marad. Viktor pedig igyekszik jó bűvész lenni. Kislányokkal és muglikkal szemben varázserő birtokában pedig pláne nagyon jól megy neki.
 - Köszönöm. Most viszont azt hiszem vége az előadásnak, mert egy tényleges előadásra kell rohannom. Majd még biztos összefutunk, ha máshol nem, akkor az iskola falai között. -
Kacsint rá, a virágszálat a lány kezébe adja, majd mosolyogva egy szia után távozik, az ajtó csilingelését hagyva maga mögött.