Ebédelős Odett

A szokás az szokás, bár néha azért megszeghetők. Hát tiszta véletlenül a mostani is egy megszegős, be nem tartós nap, amikor is Julcsi kivétel nélkül, mindenhonnan elkésik. Álmodozik, csak van, és eszébe sem jut, hogy hát neki lehet, hogy már tök máshol kéne lennie, mégiscsak a tanév kellős közepe van. Vagyis igazából még az eleje, de na hát nekik már nem.
Odett órájáról is pontosan emiatt késik, nem is keveset, azután, hogy Odett lenyeli már az utolsó falatkáját. Csak simán odasétál hozzá, bár nem ül le. Vagyis hát mégis, mert meggondolja magát. Mégiscsak kényelmesebb úgy. Nem is köszön, meg semmi, a hangja is álmodozó, az öltözéke pedig enyhén kirívó, hozzá képest pedig stílusrobbanás, az ízléstelenség határán.
- Mivel most vagy ötödikes, előbb át kell beszélnünk egy fontos dolgot, méghozzá azt, hogy mik a tervek, a terveid a jövőre nézve.
Nem is akar többet beszélni, meg nem is fog, helyette inkább folytatja álmodozását, melynek oka a múlt éjjeli álma. Reméljük, nem fog kihatni már sokáig, legalábbis annyira időre szabadulna meg ettől, amíg a lány ott van. Hát ha meg nem sikerül, akkor kissé szórakozott lesz.

Lotte

A gömbben alapból jelenlévő tűz elem máris erősebben kezd lobogni, élettel telibb, mikor Sharlotte bűvészkedik vele. Szinte öröm látni, ahogy mindenki előhozza az első órán az eddig teljesen rejtett, vagy nem ismert képességét, és ezt mindenki érezheti. Sharlotte most jutott el idáig, hogy végre valamit produkálhat is, és az eredmény meglepően különc, de erőteljes, már ami a mostani állapotot illeti.
Mikor egy kis ideig már ott van a lobogó tűz, szép lassan cseng le az utolsó erőteljes hullám, majd elhal, és a helyén az eredeti narancs, általános tűz ég.
- Szép teljesítmény.
Ismeri el maga is a bemutatott feladatot, majd az óra végéhez közeledve kiadja a házi feladatot, és útjára bocsájtja a lányt.
- Egész jó, ahhoz képest, hogy elsőre csináltad, vagyis nagyon jó. A következő alkalomra az lesz a dolgod, hogy ezt bebiztosítod, mármint amit most csináltál, de lehetőleg nézd is végig majd.
Mosolyodik el, aztán már folytatja is.
- Szóval a következő alkalomra ezt gyakorold, hogy szemrebbenés nélkül menjen, és lehetőleg te urald, hogy mikor ég erőteljesebben, és mikor nem. Valamint próbálj ki még egy új dolgot, amit eddig nem, és azt valósítsd meg a gömböcskén.
A kezét felemeli, kinyújtja a labda felé, és "odahúzza" magához, majd még a félreértések végett hozzáteszi.
- Gyakorolni ezentúl itt tudsz, és ahogy ide belépsz, mindig előkészül a számodra kijelölt feladathoz a terem. Ez esetben ugye a gömböcske, amiben már benne lesz a tűz. Ott telepedsz le, ahol szeretnél, nem szabom meg, csak gyakorolj!
Hívja fel figyelmét, majd feláll a helyéről, és kikíséri Sharlotte-ot a teremből, majd mindketten valószínűleg másmerre mennek.

// Gyakorlás nem kötelezően kijátszandó, bár lehet, és most már csak annyi feladatod van a következő óráig, hogy felkészülsz //

Odett

A jövőre néző tervek elég fontosak, főleg a haladás szempontjából, de így is, meg úgyis egy dologgal kezdenének valamit a mai órán.
- Örülök, hogy elmondtad, így tudok már egy valamicske tervszerű izét összeállítani neked. Pálcakészítő szeretnél lenni, amihez jól jöhet ám az EM. Szóval akkor fogunk vele foglalkozni. Te, mint tűzmágus, a tüzet tudod alakításra használni, ami egyediséget is vihet a majdani munkádba.
Kezdi el felsorolni a lehetőségeket, és hát még jobban bele is lendülne, ha lehetne, de mivel nem, így csak félbehagyja utolsó előtti mondata után, megrázza a fejét, és visszakoncentrál a jelenre.
- Viszont mivel még tanulsz, így hadd lássam az utolsó olyan gyakorlatot, amit végrehajtottál. Amit megtanultál.
Jön a feladatkiadás, hogy mit is vár most el Odettől. Semmi egyéb instrukció, ahogy azt már megszokhatta a lány, így ha van kérdése, akkor majd felteszi, ha nincs, akkor pedig csinálja. Innentől rajta áll.

Kiva

A másik újonc, Kiva órájának napja is elérkezett, bár viszonylag elég későn, a többiekhez mérten. Természetes, hogy pont emiatt már jóval korábban jelen van Julianna, és a tűz részlegén fogja a lányt, ahonnan kiinteget neki, hogy ő márpedig ott van. Onnan várja, hogy Kiva odasétáljon hozzá, majd ha ez megvan, akkor odavezeti a szokásos, két személyre szabott ülőhelyre, és letelepedik. Aztán matatni kezd a zsebeiben, és talál egy pennát, meg mellé a papírost is, amin a következő, kötelező szöveg van:
- Ezen csak annyi van, hogy a képességed nem használod támadásra, és hogy a suli területén abszolút nem játszol vele, csak a kijelölt helyen. Lényegében....
Fogja rövidre a mondandóját, majd ha Kiva megvan az aláírással, akkor elteszi a pergament, és máris belevágnak az első óra anyagába.
- A mai napon csak arra vagyok kíváncsi, hogy mi is fog előbújni belőled. Egy könnyítés is van a dologban, mert itt minden most rád va hangolva, ha csak egy kicsit is megerőlteted magad, előjön. Itt ez a gömböcske, amiben lángok vannak. Kezdj vele azt, amit érzel, amit akarsz.
Jelenik meg az átlátszó labda, melyben ugyanolyan lángok ugrálnak, mint annak idején Odettnél, és Sharlotte-nál is. Segítség viszont több nem fog elhangozni, egy ideig biztos nem. Az innentől lévő dolgok már csak Kiván múlnak, és a benne rejlő tehetségen.

Kiva

A tanerő hátradől, érdeklődve figyeli a lány ténykedését, de igyekszik nem zavarba hozni vizslatásával. Meggyőződése, hogy jól fog boldogulni a feladattal, csak várja, miként mutatkozik meg az ereje. Kiva is megilletődöttnek látszik, és Julianna el is hiszi, hogy ilyen kevés instrukcióval kissé furcsának tűnhet a feladat, de mindenkinek át kell esnie ezen. Rögtön megtudhatják, hogyan is áll hozzá az elemi varázsláshoz a diák.
Percek telnek el, Julianna türelmesen figyeli a gömbben lévő állapotokat. A lángok zavaros táncot kezdenek járni, de a professzor tapasztalatából kiindulva sejti, hogy több van az eridonosban ennél. Itt az ideje előcsalogatnia belőle.
- Jól csináltad - dicséri meg. - Észrevettem, ahogy igyekezted elcsitítani a fejedben és lelkedben özönlő egyebeket, ez nagyon helyes.
- Viszont - teszi hozzá - nem szabad lekorlátozva érezned magad. Állj úgy neki, hogy bármire képes lehetsz! Használd a fantáziád! Mit tudnál kezdeni ezzel a gömbnyi lángocskával?
Hogy demonstrálja is a dolgot, egy egyszerű műveletet végeztet a kihunyni nem akaró tűzzel: óhajára a lángok elindulnak körbe-körbe a gömb pereme mentén, fokozatosan begyorsulnak, míg össze nem állnak egy apró forgó tűzkoszorúvá. Aztán egy pillantás alatt elengedi a lángok felett az uralmat, és azok visszatérnek csendes lobogásukba.
- Nem gond, ha túl nagyot álmodsz, és nem sikerül tökéletesen, amit eltervezel, de tűzz ki magadnak egy célt, és próbáld megvalósítani!
Julianna eztán ismét hátradől és biztatóan néz a fiatal lányra. Sajnos nem segíthet ennél többet, de továbbra is meggyőződése, hogy elismerésre méltó dolgokat fog még látni Kivától.

Kiva

Julianna elégedetten látja, hogy talán egy kicsi bátorságot tudott csepegtetni a lányba. Szüksége is lesz rá, mert rögös az út a képzett elementalistává válásig, nagy fáradozásokkal és csalódásokkal tarkított. Milyen régen is volt, amikor a nőnek úgy kellett küzdenie az elem bármely apró irányításáért, és mennyit bele kellett adnia abba, hogy kontrollálni tudja a csapongást! Bár a professzor Kiva újbóli nekigyürkőzését nézi, maga előtt egész mást lát. Szemei előtt a viaskodó Kiva áll, és a bizonyosság, hogy az egész nagy harc első kis gyümölcse milyen hamar el fogja majd érni: amikor rájön, hogy a tűz elem a lelke egy darabja, és mindig számíthat majd rá, ha nehéz is bírni vele, mindig ott lesz neki.
Míg hagyta gondolatait elkalandozni, a lány előtte már szépen önti energiáit a feladatba. A tűzből képződött gömb teljesen feltöltődik a lángokkal. Julianna hagyja kiélvezni a diáknak sikerét, ha Kiva megszünteti a varázst, akkor kezd csak bele mai találkozójuk utolsó szakaszába:
- Szép volt, és ez még csak a kezdet. Hogy érzed magad?
Miután végighallgatta Kiva eddigi tapasztalatait, bár már nincs több gyakorlati dolguk ezen az órán, szeretne tisztában lenni azzal, mit tervez a lány a jövőben a képességével, hiszen így tud leginkább segíteni neki, és ahány elementalista tanonc, annyiféle az elérni vágyott cél.
- Mondd csak, mit gondolsz, mit szeretnél megtanulni ebből a tárgyból? Mit szeretnél kezdeni a későbbiekben az elemi mágiával? Nem gond, ha még nem tudod biztosan, és könnyen lehet, hogy ez még formálódni is fog - mosolyog a tanítványra -, de már biztos van valami elképzelésed.
De nem csak Juliannának kell kielégíteni a kíváncsiságát, talán ő is adós még Kivának valamivel, amit nem mondott neki.
- Van kérdésed esetleg?

Ginnie

A lány ügyes, látszik rajt, hogy nem most kezdte a dolgokat, de akkor nézzenek elébe a nehezebb feladatoknak is! Eddig még gyerekjáték volt ahhoz képest, amit most fognak kérni, de nem is az igék miatt.
- Jó. Szuper. Látom, hogy haladsz, akkor most mindezt próbáld meg nonverbálisan! Nyugalom, nem sokkal nehezebb, bár lehet, hogy elsőre nem fog menni. Koncentráció, és figyelem kell hozzá pluszba az eddigiekhez képest, és az, hogy csendben maradj!
Adja ki az utasításokat, nem sokat, csak a kezdethez, mint mindig, így az ez utániak már Ginnie-n múlnak, mint ahogy ez is szokásosan, mindig, bár jó lenne picit gyorsítani a tempón, mert az idő vészesen fogy.

Ginnie

Csak szépen lassan, de biztosan, ez a legjobb módszer a tanulásra, na meg ugye az ismétlés, ismétlés hátán. De az órai dolgok nem ismétlések, így haladni kell. Ezt bizonyítja a szavak nélküli elemi igék gyakorlása, vagyis próbálgatása, ami Ginnie-nek még nagyon új dolog.
Ennek ellenére egészen jól halad vele, és a kívánt hatást majdnem teljesen el is éri. Hibák, és hiányosságok vannak benne, de nem vészesek.
- Nos. Azt hiszem, ez még lehet, hogy picit nehéznek tűnik, de nyugalom. Fejed tisztítsd ki, hunyd le a szemed, és engedd át magad magának az érzésnek. Vízmágus vagy, menni fog. Csak bízz magadban!
Mosolyodik el, majd hagyja érvényesülni a lányt is. De még mielőtt bármit is csinálna, még utolsóként hozzáfűzi.
- Ha a víz megy, vagy nem megy, jöhet sorra a többi is.

Kiva

Az előző óra óta elég sok idő telt, bár ez nem csak egy diákra, hanem mindre vonatkozik. Az első a sorban most mégis Kiva, így nincs mit tenni, irány a terem, természetesen valamennyi, de elegáns késéssel. Azt még épp hallja, hogy az órára jött, és immáron a háta mögött kacag fel, és közben tessékeli a megfelelő hely felé a lányt.
- Nagyon helyes, nagyon helyes. Akkor kezdjünk is neki....
Még le sem értek, de máris látni szeretné azt, ami miatt itt vannak. Kis türelmetlen, csacsi...
Leérnek a vulkanikus kőzetekkel, hamuval, és lávával teli helyre, majd Julcsi csak lehuppan a földre, és máris előteremti a már jól, nagyon is jól ismert kis eszközt.
- Szóval nézzük, mit csináltál a múlt óra óta, éééééés még azt is mutasd meg ezek után, hogy hogyan teszed az ellenkezőjét. Ne aggódj, a gömb tudni fogja, mikor vagy kész az ismétléssel, és mikor térhet rá a következő témára. Na hadd lássam!
Csapja össze a két tenyerét, és megdörzsöli, mert ez mindig izgalmas, és új, és mert csak olyan... Kellemes.

Sharlotte

Most, nem kivételesen, Julcsi a tanteremben töltötte az egész délelőttöt, meg az ebédszünetet, és a délutánt is, így már réges- régen ott van a helyszínen, ahol Sharlotte érkezik majd a következő órájára. Meglepetésére azonban a lány sem előbb, sem pontosan nem érkezik, sőt elég sokat késik, mire ő kínjában inkább felvonul a közös részbe, hogy ott mindenfélével lefoglalja magát. A kis szekrénykéből kiveszi a dolgozatokat, és javítani kezdi őket, így nem is tudja, hogy Shar pontosan mikor érkezik meg.
Akkor viszont felnéz, egy gyors bűbájjal a helyére pakol mindent, lezárja, hogy a csintalan nebulók még csak véletlenül se férjenek hozzá, aztán egy gyors mondattal üdvözli.
- Késtél.
Közben pedig már vonulnak is lefelé a lány elemének helyére, hogy megkezdhessék végre a munkát, ami így elég rövidre fog sikerülni.
Éppen ezért nem teketóriázik, nem cseveg, csak belevág a közepébe. Leheveredik, és máris ott a jól ismert gömböcske a lány orra előtt.
- Előbb nyugodj meg, aztán lássuk, mit hoztál nekem mára. Ha pedig megvagy vele, akkor a feladatod a hozott feladat ellentéte lesz, a gömb automatikusan átáll majd a neked kiadott feladatra.
Hangja kedves, és megértő, nem kérdezősködik az okok miatt, és a bánásmódja sem lesz más tőle, csak így valamivel kevesebb idejük marad a dolgokra.

Ginnie

A feladat még mindig ugyanaz, mint eddig, bár ahogy látni, vannak fennakadások, nem is kevés. A tanerő egy ideig csak némán ül, és figyeli a lányt, aztán amikor még mindig semmi, akkor néhány jó tanáccsal azért ellátja.
- Ne izgulj. Nyugalom. Csak figyelj rá oda, és menni fog, de ne félj, az sosem tesz jót, és szorongsz tőle. Csak vedd természetesen a dolgokat, mintha a legegyértelműbb megmozdulásaid lennének. Nem annyira más, mint a tűzzel való játék, próbálj meg abból kiindulni. Képzeld el, ahogy megmozdulnak, vagy beszíneződnek az egyes elemek, és utána végezd el őket előbb hangosan, majd miután visszaállt, jöhet hang nélkül. Csak nyugalom, koncentráció, és odafigyelés. Ha pedig nem megy, semmi baj, legalább nem mész el házi feladat nélkül.
Vigyorodik el, és figyeli, mit csinálgat a lány, majd mikor az elemek közül csak a tíznél, és levegőnél érez némi sikerességet, még néhány dicsérő szó, és elengedi, azzal a feladattal, amit már említett, és még annyit tesz hozzá, hogy a következő órán ezzel indítanak majd.

Lotte

Lotte késik, ami alapból nem egy jó indítás, de hát ez mindenkivel előfordul. Ebből kifolyólag viszont elég rohanóra kell venni ma a tempót, ami már a kezdeteknél is látszik. Lotte bemutatja, hogy mit gyakorolt, ami majdnem teljesen rendben is van, azonban a fordítás már kevésbé. Sőt, az semennyire sem.
- Várj, állj meg!
Inti le, még a kezét is ráteszi az alkarjára, hogy megállítsa a mozdulatsor közben. Vesz egy mély levegőt, és közben azt sem tudja, hol kezdje, megpróbálni viszont meg kell.
- Amikor azt mondtam, hogy fordítsd meg a folyamatot, akkor arra gondoltam, hogy csillapítsd le a tüzet. Az első feladatrészed tökéletesen ment szinte, tele még számomra is újdonságokkal. Most viszont csak arra koncentrálj, hogy az ott lévő lángokat lecsillapítsd. Sehova ne mozdítsd a gömbödet, mert az így is úgy előtted fog lebegni. Koncentrálj az elemi részére a feladatodnak.
Mondja el még egyszer, hogy mit is csináljon Lotte, reméli, hogy most kicsit több sikerrel. Azért pedig, hogy ezt elérjék, előbb megmutatja, hogy mire is gondolt, bár védőburok nélkül. Előttük előbb hirtelen fellobbantja, majd szimplán a gondolatai erejével elkezdi lecsökkenteni, ezt már lassabban, hogy Sharlotte megfigyelhesse, hogy piciben mit is kell megvalósítania.
Utána pedig jöhet ő...

Lotte

A lány szépen halad, a növelés már megy neki, hát akkor most jöhet a csökkentés. A feladat kicsit nehezebb, de nem annyira, hogy ne lehetne megoldani. Szépen is halad, a koncentrációval sincs gond, ahogy észre lehet venni, azonban nem igen akar sikeredni a dolog, csak egy hajszálnyit.
- Emeld fel a kezed. Segíts vele azoknak a lángoknak. Ne nyisd ki a szemed, de képzeld el magad elé. Próbáld meg a kézfejeddel, az ujjaiddal csökkenteni a csóvákat, és természetesen a tudatoddal, az akaratoddal.
Próbál meg neki segíteni, és mielőtt a lány továbbmenne, gyorsan leállítja, és megmutatja, hogy mit, és hogyan próbáljon meg. Előbb feléleszti, majd lecsökkenti a tüzet, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világban.

Kiva

Már másodjára kap új feladatot a leányzó, ami az előrelépését szolgálja. A tűzcsiholás jól megy neki, talán jobban is, mint elsőre gondolni lehetett, de hát ilyenek az elementalisták. Teli vannak meglepetéssel.
A csökkentés már egy kicsit más tészta, az nehezebb, és ez meglátszik. Kiva tüze egy picit csökken, azonban az még kevés, szinte alig látható.
- A megközelítésed jó, hogy apránként lódulsz neki, de nem elég csak játszanod, és valami olyasmit gondolnod. Akard, hogy úgy legyen, és ahogy már eddig is, gondolj olyasmire, mintha te magadnak kellene összemenned. Ezek még nagyon alap dolgok, és ha ez nem megy, a későbbiekben csak szenvedni fogsz. Ahogy azt már tapasztalhattad, a képesség nem elég, kell hozzá a kitartás, és a gyakorlás, minél több, annál jobb. Szóval még egyszer csökkentsd, de most nehezebb feladatként kapod vissza.
A válasza csak ennyi, és igazolásul Kivának egy valódi, mellette lévő tüzet kell megfékeznie, ami, hogyha nem tesz ellene valamit, akkor őt fogja porig égetni. Kellene ennél jobb ösztönzés?

Lotte

Lotte az eddigiek alapján cselekszik most is, javítva azokat a hibáit, amiket eddig elkövetett. Tulajdonképpen nem is hibáit, hanem a nem a legjobb mozdulatait, gondolatit. Ez a mostanin meg is látszik, hiszen a kis segítség után már majdnem teljesen jól sikerül neki a feladat, amit kapott.
Julcsi előbb csak csodálkozik a tekergetésen, és nem esik le neki, hogy mit is akar ezzel imitálni, de hagyja is, hiszen hogyha valami jó, akkor abba nem piszkál bele. És egyébként is mindenki más, mindenkinek más a jó. Ha Lotte végzett, és felnéz, akkor egy mosolygós, lelkes arcot láthat, nem is véletlenül.
- Ügyes. Bár kicsit más módszer, mint amire számítottam, de ügyes. Nos. Mára tulajdonképpen ennyit gondoltam, tudom, kevésnek tűnik, és minden ilyesmi, de ha ezek megvannak, erre épül majd minden. Sipirc uzsonnázni, aztán csak gyakorolj! A következő délutánt még megbeszéljük, de annyit kérek, hogy majd szólj, ha úgy érzed, hogy mindez megy, és megnézhetem, hogy hogy is csinálja egy profi.
Jó adag falat, amit érdemes több részletben lenyelni. Lotte még fiatal, és most kezdte csak a dolgokat, nem kell elsietni semmit sem. Miután minden eltűnik, és a terem visszaáll eredeti kinézetébe, Julcsi feláll, megvárja Lottét, és együtt sétálnak ki a levegőre, majd le a teraszról, hogy aztán folytathassák a napjukat.

Keiko

Elég unalmasak a mindennapok, főként így vizsgaidőszakban. Nekem túlságosan sok dolgom nincs, és nem is volt, mert a diákok akkor vizsgáztak, amikor akartak, a padokon mindig megtalálták évfolyamuknak megfelelően a vizsgalapot, nekem csak annyi dolgom volt, hogy kijavítsam.
Mivel nem igen tudok most mit csinálni, így a vacsorámat is a faluban fogom elfogyasztani, remélhetőleg nyugalomban. Ennek érdekében pedig inkább többet sétálok, el a pillangóvarázs mellett, meg a csárda mellett, aminek nem is tudom, mi lett a neve, vagy nem is az változott? Fogalmam sincs.
Meg is találom azt a helyet, amit keresek, most nyílt nem túl régen a falatozó, ahova belépve tényleg nem fogad most túl nagy tömeg. Nem is baj, nekem pont erre van szükségem. A mexikói kajákat nézve nem is tudom mit egyek, amikor meglátok valami csirkének kinézőt. Persze, tele van chilivel, de legalább olyan étel, amit magam is ismerek. Arra rámutatok, a kasszához megyek, és közepesen megpakolt tárcámból éppen, hogy valamennyit kell csak kiperkálnom, és máris megkapom a gőzölgő fogást, egy üveg vízzel együtt, amit utólag kértem hozzá.
Eljőve körülnézek, és minden asztal foglalt, a legnagyobb örömömre, kivéve egyet. Magam sem tudom miért, de ahhoz az asztalhoz ülök le. A beszélgetés elvégre nyugis, nem lehet benne semmi kivetnivalót találni.
Szó nélkül csatlakozom, vagyis ülök le a székre, ami a kinézetével ellentétben sokkal kényelmesebb, mint gondoltam volna. Csak eztán nézek fel, a lányka elsős lehet talán, de abban biztos vagyok, hogy már iskoláskorú.
- Nem bánod, ha csatlakoztam, ugye?
Tör elő belőlem azért az illem, hiába, magam nem hazudtolhatom meg, aztán csak mint egy megszeppent gólya, leteszem a kezeim az ölembe, és csak nyugalomban ülök, annak ellenére, hogy farkas éhes vagyok. Elvégre ha nem maradhatok, akkor minek éljem bele magam?