Sziasztok^^

Nekem kivételesen már a tegnapom is szabad volt.
Persze nem lustulás megy, hanem kőkemény tanulás... (azok a fránya téglakötések... tényleg van olyan, aki ért hozzá? o.o )

Lényegében:
Hogy falazol fel egy épületet, és két különböző futása van. Elég szar dolog, és legó, de pff... Nekem már elegem van belőle.

Ez nekem is megvan, de valahogy a tanárbácsi genyóbb ennél :S
Olyanokat csinál meg, ami tiszta logikával, és ezek ismeretében is necces.

De köszönöm szépen

Ha gondolod, elküldöm, miket ad. Nem leányálom.
Egyen töröm a buksim már három órája, és nem jön ki....
Ez egy példa a 18-ből.

Boccsi, elírtam, csak egy billentyű. Kicsit rövid az ujjam XD

Ez lesz a hétvégi program, meg rajz, és rajz....

És a húgom most hív:
Tüszősmandulagyulladás, 42 fokos láz.

mailt adsz, és kapod

Szendrei Véda

nov. 24. ebéd

A mai nap is, mint az összes többi, hamar elmenőben van, ha pedig úgy nézzük, hogy közben még tanítás is van, és még rohanás is, akkor pedig szinte csak repül. Egyszer csak volt nap, aztán a következő pillanatban meg nincs nap.
Oké, még nem tartunk a nap végénél, de az ebédidőnek is hamarosan vége van. Körülbelül egy fele jár az idő, mikor Julianna leballag a nagyterembe valamit harapni, hogy aztán mehessen vissza javítani, na meg felkészülni a délutánra, amikor még egy csoportja lesz, csak önszorgalomból. Hosszú, fárasztó napnak néz még elébe, és bár legszívesebben lefeküdne, a gyomra vészjóslóan korog, jelezve, hogy ideje lenne valami tápanyagot is bejuttatnia, hacsak nem szeretne a gyengélkedőn kikötni.
Arca is ezt sugározza, szeme körül a kialvatlanság fránya jelei, a lila, és zöld színek szivárványos kombója. A haja, és többi része ennek ellentéte, rendezettség, és tisztaság. A talárja reggel került elő, így az illata még eszméletlenül friss, és jól érezhető, a haja csattal a tarkójára rögzítve, szoros, de lazának kinéző kontyszerű valamibe.
Szinte leesik a székre, és nem sok választja el attól, hogy beleboruljon a leveses tányérjába, mikor leadja a "rendelést" egy erős feketére, vagy valami olyanra, ami hasonlóan hat majd rá. Amíg pedig vár, addig megpróbál valamit letuszkolni magába. És miért tuszkolni? Mert az álmosságtól, és fáradtságtól nagyjából a gyomra is így reagál, annak ellenére, hogy az éhségtől korog.

Yar

A sikeresnek mondható ismétlést követően újabb feladatra kerül sor, ami megint a fiútól igényel kreativitást, és szemfülességet. Na meg persze ráérzést, ami mindenkinél fontos tényező. Nem mond semmit sem a nő, csak figyeli, ahogy a másik koncentrál, és még a szemeit is becsukja. Erre kénytelen elmosolyodni, és magában meghajolni az akaratereje miatt, ami, mint a múltkor is, sikeres eredménnyel zárul.
A gömb előbb csak megmozdul, némán, de egy kicsit gurul az asztalon, ide- meg oda, majd, mintha egy zsineggel felülről húznák, megemelkedik, a közbeni gyors színezésnek köszönhetően pedig bárki észreveheti, hogy a levegő felfelé tör magának utat, vagyis próbál, de mivel nem szabadulhat, így a burkát is viszi magával. Nem gyorsan, inkább nagyon lassan, és csak egy jó tíz centire távolodik el az asztallapjától, de annál határozottabban. Mikor visszatér eredeti helyére, máris jön a reakció.
- Ügyes.
Meghökkent, és elismerő szó, de, hogy az eredményt is tudassa, azért még befejezi, és kiegészíti.
- Mivel nem volt nyitva a szemed, így nem láthattad. Ismételjük meg, de most te figyelj.
Utasítja, majd megmutatja neki, hogy mi is történt, amíg behunyta a szemét. A levegőnek most narancssárga színe van, a tetején pedig piros, hogy látni lehessen, melyik az, amelyik a legjobban dolgozik, melyik, ami csak éppen, hogy munkában van. Ez a gömbben forog, és mint egy körfűrész, halad előre, vagyis felfelé, majd szépen lassan visszafelé, hogy visszatérjen.
- Mesélj, mit csináltál, és mire gondoltál.
Nem csak szimpla kíváncsiság, hanem egyszerre tanulság is, és tanulás is Julianna számára, mint ahogy minden alkalommal. Amíg pedig nem kap választ, addig hallgat.

Yooji

Az ügyködés, és a gyakorlat végrehajtása közben szinte semmit nem venni észre abból, amit csinál az ujjával, egy bizonyos pontig.
- Ne csalj!
Hangzik a gyengéd instrukció, bár látszik, az ellazulós mozdulatokból is, hogy ez nehéz lesz. Ezért lehet egy ideig még el is nézni, na meg nem egyszerre a profi szint elérése a cél, szóval a gyakorlás az rengeteget fog segíteni. A szél ereje, és mozgása szinte már természetesen hat, ami így is hatalmas eredmény, még akkor is, ha az az ujj mozog. Amikor végez, akkor még egy kis időt vár, amíg le is nyugszik a fiú, aztán egy pár mondattal összefoglal.
- A ne lehessen észrevenni rajtad, azt főként úgy értelmezzük, hogy semmi rendkívüli mozdulatot nem teszel. Ha merev vagy, és egy helyben állsz, az inkább vall a mozgásra, mintha mozgatod a kezed, vagy inkább a lábad. Persze nem árulkodóan. Hanem például felemeled behajlítva a kezed félig, felfelé tartod a tenyered, hagyod, hogy azon átsikoljon a levegő, majd felemeled, és útjára engeded. Ettől függetlenül teljesen profi munka. Kezd lenni.
Mosolyodik el, majd a lepel felé mutat, ahol a következő feladata van.
- Nos. A feladat egyszerű. Nyolc gömb, négy elem, kettő- kettő mindegyikből. A feladatod az, hogy hajtsd végre rajtuk a tanult varázslatokat, amiket átnéztél a mai órára a negyedéves anyagból. A föld, tűz, és víz elemeknél jól sikerüljön, a levegőél viszont tökéletesen. Kéretik nem az elementalista mivoltodat használni!
Vet véget már az elején a csalásnak, s megint csak figyelni fog.

//szintén minden döntés a tiéd//

Véda

Az ebéd lassan fogyna, ha lenne már előtte valami. Érzetre egy egész évtized telik el, ami persze csupán pár másodpercet jelent. A kávé is megérkezik, extra adag koffeinnel, ami hamarosan már a nő gyomrában lotyog.
Édes felüdülés, Julianna csak lehunyja a szemét, és élvezi az ízét, az illatát, mindenét, egészen addig, amíg vészjóslóan meg nem csikordul a gyomra. Akkor kissé lelombozva nyitja ki megint a szemét, és kezd el ebédelni. Egy kis meleg húsleves, a többi pedig még jócskán kérdéses lesz.
Nem is venne észre semmit, de reflexei neki is bekapcsolnak, és felnéz a tányértól. Egy kis gyermek, és édesanyja, az egyik kollegina foglal helyet mellette, és mivel nem hitte volna, hogy ennyire meglátszik rajta a dolog, csak rövidest összefoglalja.
- Sok a tennivaló. Egy hete nem alszom, úgy nagyon kb. Javítás, álmatlanság, ilyesmi, de most már tudnék pihenni. Viszont most meg nem lehet, szóval.... *Sóhajt* - Ördögi kerék.
Hangja egyszerre lemondó, és beletörődő, de a mosoly az arcán megjelenik, talán a kávénak, talán másnak hatására, maga sem tudja. A pici nagyon ellenne, talán édességgel, vagy valamivel, így hirtelen felindulásból elé nyújt egy cukorkának kinéző valamit, ami természetesen valami zöldségből készült csoda, amiket a manók örömest csinálgatnak éjjel, és nappal. Hát ez az életük.
Aztán visszafordul a nő felé.
- Kóstold meg a sodót. Valami isteni.
Mondja elismerően, miután egy kiskanállal vesz belőle, és elnyammogja. Lenyeli, elkezdi emészteni, amire még jobban megkívánja, de egy picit azért visszafogja magát. Valószínlűleg rosszul is lenne a sok kajától, ami egyszerre előtte van, meg egyébként is...
- És neked milyen visszarázódni az itteni életbe. A napirend, meg a nyüzsgés, meg ilyesmi. Bár a nyüzsgés úgy hiszem meglenne egyébként is, csak kicsit más formában.
Mosolyodik el, és tekint a gyerekre. Semmi kutakodást nem akar, csak érdeklődik, hiszen nem lehet egyszerű az, hogy valaki tanított, egy időre elment, és most visszajön. A visszarázódás sosem könnyű. Ezért van nála is az, hogy mindig ismétléssel kezdenek.
- És hogy van a két nagyobbik?
Teszi még hozzá, mert valahogy az is eszébe jut, hogy hallotta már, hogy két lány is van a családban, akik itt tanultak, de most fogalma sincs, hogy merre járnak, merre vannak. Vagy csak ő nem tudja, hogy kik is ők?

Sharlotte

Gyönyörű, napfényes délután köszöntött mindenkire, és mivel talán az utolsó ilyen alkalom ebben az évben a hideg előtt, így érdemes mindenkinek kihasználni a jó időt. Ezzel Julianna sincs másképp, hiszen mielőtt még észbe kapna, máris viszi a lába előre, lefelé, valamerre a faluban.
Egy ideig elnézelődik, a házak között sétál, kicsik, nagyok, tömbházak, meg társasházak, és ilyenek, kívül pedig nagyobb otthonok, szinte villák találhatóak meg. Érdekes egy felépítés a faluban, még ahhoz képest is, hogy varázslófalu.
Kiérve a gigantikus épületek közül, megpillant egy picurka tavacskát, aminek a partján valaki elég fiatalnak tűnő ült. Talán diák? Vagy valamelyik itteni lakos gyermeke?
Mivel egyelőre fogalma sincs, odasétál hozzá, és leheveredik.
- Szia! Nem gond, ha leülök, ugye?
Mosolyodik el, szinte megszokott már tőle, ahogy az is, hogy magát is diáknak tartja, és gyereknek. Mindenkivel így beszélget el, de legalábbis úgy, ahogy annak a kora megköveteli. Meg úgy is érzi magát. A mozgása is könnyed, és finom, már nem is rémlik neki a tegnapi fáradtság. Arca az izgalomtól kipirult, és ekkor pillant le a lány ölébe, ahol a könyv van. Már az első pillantásra felismeri, hiszen ő maga tanít ebből, de nem akar most nagyon az iskolára koncentrálni. Inkább élvezi a szabadságot, és a hétvégét, ahogy valószínűleg a lány is, akinek a neve nem igen rémlik neki. Egy biztos. Nem gyakorlatis. De majd úgyis rájön, hogy szólítsa, ha meg nem, majd megkérdezi.

Lori

Lori jóval előbb megérkezik a terembe, de nem véletlenül. Most, kivételesen van oka a tanárnak is, hogy egy cseppet később érjen oda, de ez nem publikus. És nem utolsó sorban nem is lényeg.
Amikor ő is megérkezik, csak némán áll, nem szól semmit, csak a lány reakcióit, és viselkedését figyeli, majd amikor már elégnek tűnik, akkor lépked még közelebb, és szólal meg a szokásos stílusban, és hangnemmel.
- Szép délutánt kívánok neked! De vágjunk bele. Ne haragudj, hogy elkéstem. Lássuk, mit hoztál mára.
Mosolyodik el, és a múltkori helyre csüccsen le. És bár elég kusza volt az első mondata, vagyis mondatösszessége, ettől függetlenül reméli, kivehető volt belőle a lényeg, és nem csak neki, hanem Loreleinak is. Ha pedig akar, akkor csak kérdezzen.
Miután leheveredik, máris előbukkantja a szokásos gömböt, most vízzel benne, és hagyja kibontakozni, és érvényesülni a lányt.

Enikő

Elsőre nem is rossz próbálkozás, bár az eredmény messze elmarad, mint amit el szeretne érni a lány. A víz meg sem mozdul, ugyanolyan sima marad, mint előtte. És bár csalódás érheti először Enikőt, tegyük hozzá, ez szokványos tud lenni, és az is, lévén senki nem születik profinak. És ezt nem csak a felnőttek tudják.
- Nem rossz próbálkozás, ha jól sejtem hullámokat akartál kelteni. Gyere segítek!
Int a fejével, és bár nem áll fel a helyéről, előtte ugyanúgy megjelenik a pici gömb. A kezébe veszi, és az ujjával, de csak eggyel, odaér a gömb mellé, azzal pontosan szemben, majd az ujját előre, és hátra ingatja, mintha terelné a vizet. Ezzel lehet ugyanis legkönnyebben a valóságban is hullámokat gerjeszteni.
- Próbáld meg, hogy úgy teszel, mintha az ujjaddal meglöknéd azt a vizet. És emellett jó, ha kitisztítod az elméd, és csak erre gondolsz. Előbb átvedd magadban, mit teszel, aztán merülj el magadban, "szedd" elő azt a mágiát a belsődből. Ehhez pedig az kell, hogy lemenj az elmédben, olyan mélyre, mint eddig sosem. Az energia, ami benned van, valahol ott szunnyad. Próbáld meg előhívni. Képzeld azt, hogy te vagy a víz. Minden, ami ő, az vagy te. És így próbáld meg!
Tanári instrukció vége, innentől tőle már csak a szokásos csend honol. A lányé a terep.

//Sikerül, kérdés, hogy mennyire, de ezt hagyd majd rám. //

Lori

Az ismétlés a tudás anyja, a nem ismétlés meg, hát ezt ne is mondjuk ki...
Az viszont pozitívum, hogy vigyünk újat a régibe, és ezt tagadni is kár lenne. A gyakorlás meghozza majd úgyis a gyümölcsét, Lori kérése azonban picit szokatlan. Benne van a tanulási, és a cselekvés utáni vágy, és ez jó.
A tanárnő csak meghökkenve néz rá, mikor saját ötletét veti fel, de próba cseresznye.
- Biztos, hogy jó ötletnek találod?
Hangja egy kicsit bizonytalan, azonban utána szinte rögtön jön a fellelkesült, és gyermeki énje.
- Ahogy gondolod. Lássuk, mire mész vele.
A szemei kitágultak, vigyor, mosoly, pirospozsgás arc a helyén, már csak az kell, hogy lássa, mire fog menni Lori. És ha valahol a kettős folyamatnál elakadna, segít neki megtartani a vizet, hogy csak a múltkori feladatra koncentrálhasson. De erről persze egy szót sem szól.


//Kiemelés tuti siker, akár egyedül csinálod, akár nem
A gyakorlást te döntöd el, hogy milyen lesz, hiszen neked kellett gyakorolni //

Ginnie

//Hát jócskán megkésve, de akkor most belevesszük a második órádat is //

A papír aláírva, jöhet a feladat. Miközben előkerül a gömb, máris hallatszik az utasítás.
- Nem szólok bele, mit fogsz csinálni, sem azt, hogy mit nem, vagy hogy csináld, vagy hogy ne. A feladatod annyi, hogy magadtól, saját erődből csinálj valamit a gömbben lévő vízzel, ami most itt lebeg az orrod előtt.
Nem sok, szinte semmi, de a feladat egyértelmű. És ugyanaz, mint a többieknél, így nincs hátrányban a lány. A többi pedig csak rajta múlik. Esetleg egy- két információt még elfogadhat.
- Nem kell nagy dologra gondolni. Kicsiben kezdjük. Elég, ha megmozdítod, vagy csak hullámokat képzel. Na de többet nem árulok el.
Mosolyodik el, majd innentől tényleg átadja neki a terepet.

//Döntést kérek rám bízni//

Sharlotte

Persze, persze leülhet, de azért maradjon csendben, hiszen ő most éppen olvas. A szeme még mindig elsiklik az anyagon, és valljuk be, nem is érdekli. Nem vallatóbizottság, hogy mindennek utánajárjon. És a diáknak ugyanúgy legyen meg a magánélete, és privátszférája, mint a tanároknak, és mindenki másnak.
Ezért nem is felel, hanem inkább csak leheveredik, és hallgat. Amíg a könyv csukódását nem hallja, a tájra mered, és arra a hideg, mégis kellemes nyugalomra ami most elárasztja. A bemutatkozás tőle elmarad, nem úgy, mint a lánytól, aki rögtön hadar. A tanerőt valami olyan keríti ettől hatalmába, hogy kellemetlenség, meg betanultság, és reflex.
Mindez szükségtelen, hiszen az óráján is látja a lányt, ott pedig ugye mindenki nevét tudja, és ismeri.
- Tudom. Már találkoztunk.
Mosolyodik el, és lehunyja a szemét. Fura egy nő. Egyszer csacsog, mintha szófo*ása lenne, máskor meg néma, mint a kietlen táj...
Ettől függetlenül most is próbál azért társalogni, egészen addig a pillanatig, míg meg nem borzong. Ekkor a kezeit maga köré fonja, és megdörzsöli a karját, ami talán a legjobban kitett testrésze a hidegnek, aztán a lányhoz is odafordul.
- Nem fázol?
Szemei kérdők, és tettre készek, azonban addig nem akar semmit sem csinálni, amíg a feltett kérdésre választ nem kap.

Lori

Egyedül emeli ki a lány vizet a helyéről, azonban a megtartás már cseppet sem annyira könnyű. Ebben egy pici segítségre szorul, de nem vészesen. A múltkori jéggé fagyasztás és az e közbeni gyakorlásnak köszönhetően azonban a haladás nagyon jó.
A víz mindössze pár másodperc alatt megfagy, ami nagynak tűnhet egy alig tíz centis gömbön, de pici egy egész felületen, mondjuk egy tavacskánál, azonban ne felejtsük el, hogy innen már csak gyakorolni kell a többit, és meglesz előbb utóbb az is. Miután a lány végzett, és megcsinálta a feladatot, semmi reakció, és dicséret nélkül, kiadja az újabb utasítást.
- A következő feladatod ugyanez lesz, egy picit nagyobban. A vizet, az egészét kell megfagyasztanod. A felület adott, a koncentrációnak nagyobbnak kell lennie, ahogy az odafigyelésnek, és minden egyébnek.
Csak a feladatot adja ki, semmi mást, majd megint csendben ül tovább, ezúttal a folyamot figyelve, kényelmesen a lábát maga mellett tartva, és megtámaszkodva a földön. Innentől megint Lorin a sor.

Enikő

A megállapítás, miszerint minden nehezen kezdődik, egyértelmű, és ezt bólintással is megerősíti, meg egy szelíd mosollyal. Aztán kiadja a feladatot, aminek első próbálkozása kudarccal végződik. De a kérdések, megállapítások helytállók, és témához illőek.
- Az a gömb, ahogy látod, tulajdonképpen nem gömb, hanem egy gömb alakú víztömeg, amit kiemeltünk a folyóvízből. Tekints rá, mintha sima víz lenne, semmi egyéb. Egy parányi részlete a természetnek.
A problémát természetesen érti a nő, így el is tudja mondani, mit is lehet tenni. Azonban van olyan, hogy nem feltétlen kell ragaszkodni az egyhez. Miért ne lehetne belőle kettő?
- De ha úgy könnyebbnek találod, és gondolod, átmehetünk a vízre, ami előtted hever, ebben a mederben, ezen a helyen, viszont ennél jóval több mindenre szükség van. Vagyis mennyiségben. Azért kezdenénk a kiemelt kis víztömeggel, mert könnyebb. De ha gondolod, akkor kezdhetsz nagyban is.
A választás Enikőé, nem fog beleszólni, hogy mit tesz. A feladat ugyanaz, a kérdés, hogy min fog próbálkozni.

//Ugyanaz a szabály, mint eddig  //

Sharlotte

Hideg van, és ezen semmi nem változtat. És hogy fázik- e a nő?
- Igen, én fázom.
Próbál elmosolyodni, de az ajka remegéstől, ami lassan már kocogássá erősödik, lassan már szólni sem tud. A kávét természetesen elfogadja, egy jó meleg ital mindig jól jön. Addig nagyjából semmit nem is fog fel, míg az első kortyot meg nem issza, és át nem járja a melegség.
- Köszönöm.
Mosolyodik el ismételten, majd másodpercekkel később egy kis láng gyullad, éled fel kettejük előtt. Melegít, és mindketten érezhetik a lángok simogatását, de a tűz csak lobog, nem is kell észrevenni. Az már csak ott lesz, amíg el nem mennek, és nem fogja engedni, hogy bármelyiküknek fázóssá váljon az érzete.
- Finom a kávé, köszönöm, tényleg. A receptet pedig kérem szépen.
Azt már nem teszi hozzá, hogy majd, de most már talán majd megoldódik a nyelve egy kicsit.
- Hogyan bírod ki ezt a hideg időt? De komolyan? Mindeni már fázik, és én is mondhatni, egész jól viselem a hűvöset, de ez már hideg.
Azt már nem mondja, hogy kik voltak a lány ősei, hiszen udvariatlanság lenne, de a hőháztartása az nagyon durván jó.
- Örülni fog neki majd a háziállatod, vagy a rokonaid, vagy...
Nem fejezi be a mondatot, nem gondol ő semmire sem. Minden esetre a hideg téli estéken majd jól fog jönni a melegsége, amikor alvásra kerül a sor, és ő fűteni fog, mint a kályha, a másik meg fázni fog, mert hideg van.

Én már megkaptam egy hónapja a javarészét, és én a pénzzel nem értek egyet, azt el tudod szórni hülyeségekre is.
De a turmixgép, meg habverő, meg mérleg, meg ágynemű, az teljesen használható ^^

Ginnie

Látszik, ahogy pattanásig feszülnek az idegei Ginnie-nek, és ez nem is csoda, azonban ez nem fog most segíteni. Aztán jó, hogy szépen lassan ez elmúlik, és valami koncentrációvá fejlődik át, ami viszont már hasznos, és teljesen helyén való. Az első pár mozdulattól, amit az ujjával végez, semmi nem történik, azonban a következőre már igen. Enyhén, de megmozdul a víz a "gömbben", most már csak a gyakorlás kell majd.
- Ügyes. Lássuk, meddig bírsz elmenni ma. Csináld újra, de próbáld meg a pici hullámzást nagyokra fejleszteni.
Adja ki a fejlődés első szakaszára vonatkozó utasítást, majd megint csak vár, és nem mondd semmit, elvégre minden megvan, ami szükséges a sikeres gyakorlathoz. És ami még fontos: koncentráció, figyelem, erő előhívás. Most az utóbbi az, amire a hangsúlynak kerülnie kell.

Enikő

A döntés mindenképpen tiszteletben maradna, de azért valamiféle megkönnyebbülés tölti el a nőt is, hogy mégis az egyszerűbbel kezdjék. Gömbből kiindulva.
- Rendben, akkor tiéd a terep.
Mutat előre, maguk elé, mintha terítene, aztán csak figyel. A lány belenyúl a vízbe, ami a többiektől eltérően egy jó ötlet, azonban ugye ő nem mond semmit sem. Ezután próbálkozik meg a feladattal, ami nem olyan sokadjára, sikerül neki.
Erre ő is felderül kissé, de szinte rögtön folytatja is a mondókáját, és a tanítást.
- Ahogy látod, a vízzel nem könnyű dolgozni, ahogy egyik elemmel sem. Ami nagy szó, az az, hogy ilyen szépen megoldottad a feladatot. Az előtte való úgymond "energiafelvétel" egy jó ötlet, amire magam nem is gondoltam eddig. De úgy néz ki, hogy hasznos, hiszen nálad is tökéletesen működött. A következő dolgod annyi, hogy ezt megpróbálod erősíteni.
Egyet lendít a kezével, majd csettint, mire minden gondolat kitisztul, mindegyikük fejéből.
- Ahogy érzed, most a fejed tiszta, csak koncentrálnod kell, meg figyelni, és előhívni, ami benned van. Ezt megkeresni úgy tudod, hogyha egy pillanatra lehunyod a szemed, és úgy gondolkozol, mintha víz lennél. Összevissza ficánkolnál, és mindig mennél, mintha csobognál, és szaladnál. Próbáld meg megérezni magadban mindezt, és utána próbáld meg ismét a feladatot.
Próbál néhány tanácsot adni neki, aztán magára hagyja oly módon, hogy mutassa, hogy is megy ez.

Yooji

Mindenkinek megvan a maga eleme, és nem véletlenül az, ami. Emiatt megy egy piromágusnak jobban a tűzzel való munka, vagy földmágusnak a földdel való munka. Ahogy most Yooji-nak a levegővel való munka. A gyakorlatok, mindegyik, egytől egyig, tökéletesen mennek neki, a legtökéletesebb pedig ugyebár nem is kell kérdezni, a levegő. Elismerő tekintet, és egy hozzátartozó vidám, és boldog mosoly kúszik fel a nő arcára, aztán már haladnak is tovább.
- Szuper. Most, hogy ezzel is megvagy, megvagyunk, jön a következő fokozata mindennek. Gyerünk szavak nélkül, ergo, nonverbálisan. Nem lesz gond, nyugalom.
Próbál néhány biztató szót mondani, mielőtt a gömböket eltüntetné, majd szimpla, érintetleneket visszahozna. Közben folyamatosan figyelni fog, mint ahogy eddig, de most, az utolsó előtti feladatnál már mást is figyelni fog.

Zoé

A felhők feletti állapot nagyon is jó dolog, és talán még segíthet is. Ő is kénytelen nevetni mindezen, hiszen a jókedv, pláne ez, ragadós.
- Jól van. Örülök neki, de akkor most egy picit koncentráljunk a feladatra is!
Kéri meg, és máris ott van a gömb előtte, előttük, aztán ráhagyja, hogy csinálja, amit kell. A feladat közben erősen koncentrál, és úgy tűnik, tényleg segít neki a mostani állapota, hiszen mint aki jól végezte dolgát, az általa elképzelt esemény megvalósul, nem is akárhogyan. Ő is elismerően néz rá, és dicséri meg.
- Hm... szép munka. Akkor most olyat fogunk csinálni, amit eddig még nem. Ezt a gyakorlatot szépen begyakorlod még, hiszen messze nincs kész, és megtanulva a dolog. Azonban most rátérünk az órai anyagra, ami már a negyedikesek szintje. Az órán nyolc varázslatról volt szó, amire, reményeim szerint emlékszel. Fel tudnád nekem őket sorolni, és azt, hogy mire valók? Ha ezeket tudjuk, és átismételtük, akkor majd megkapod a következő feladatot.
Mosolyodik el, és most csak a válaszokat várja, arra a kérdésre, amit feltett. Nyolc ige, ami az elméleti órákon már elhangzott. Nem nehéz feladat, és így a lány azt is tudja bizonyítani, hogy márpedig ő igenis tanul.

Odett

A mostani első feladat nem nehéz, és a válaszok is szinte teljesen rendben vannak, egyet kivéve, ami kiegészítésre szorul.
- Meg tudod azt is mondani, hogy a Coloris, és Visibilis közt mi a különbség, ha van, akkor mi, ha nincs, akkor pedig mit érünk el vele?
Egy kis apróság, tényleg szinte csak belekötés, de hát ez van. Valamit tanulni is muszáj, a gyakorlatisoktól pedig elvárható, hogy minden csuklóból menjen. Ha végzett a lány a válasszal, és minden egyéb mostani feladattal, szinte látni az arcán a tettre készséget, azt, hogy bármit megtenne, hogy haladjon végre.
- Rendben, akkor lássunk hozzá. A feladatod az előbb felsorolt igék végrehajtása, amit ezeken mutathatsz meg.
A szavai nyomán felbukkan a lány előtt az a kilenc gömböcske, amiket fel kell használnia.

Odett

A helyeslés, és elismerés jeleként csak néhány vidám mosoly, meg bólintás, mondhatni fejhajtás Odett érdeme, aztán amikor a gömböcskék ismét megjelennek, és csinálni is kéne valamit, valami teljesen más reakció bukik ki belőle.
- Nem mi, hanem ki. És a ki, az te vagy. Nyugalom, menni fog.
Nem az lett neki mondva, hogy mindent fejből, és magától kell csinálni, hanem, hogy használja azokat az igéket, amiket megtanult az elméletek után. Ez pedig cseppet sem másabb, mint egy bűbájtan, vagy sötét varázslatok kivédése.
Ahogy beletörődni látszik, és csinálja, amit kell, szépen sorjában, minden gyakorlata tökéletes, és már pattanásig feszülnek az idegek, mikor az utolsó, levegő elemhez ér. Akkor aztán kipukkan a rózsaszín buborék, és Julianna kénytelen egy "He?"-t elereszteni.
- Akarom mondani, tessék?
Néz rá nagy szemekkel. Nem boldogul vele, vagy nem akar.
- Most nem akarsz vele boldogulni, vagy nem tudsz. Próbáltad már?
Kissé csalódott a hangja, de aztán előveszi a saját pálcáját, és megmutatja maga a két ige hatását. Előbb a Colorist, aztán a Visibilist.
- Ahogy látod, a colorisnál minden szín előfordul nagyjából, az élénksárgától a feketéig. Ennél annyit kell megtanulni, hogy melyik szín mit jelent. Ez pedig egyszerű. Minél sötétebb egy alkotóelem, annál mérgezőbb, vagy egészségtelenebb. Ezt értem azalatt, hogy a barna, sötétkék, sötétzöld, és fekete színeket kerülni kell. Nem ajánlatos ilyen légtérben tartózkodni. Ellenben a világoskék a víz molekulák színe, szóval itt is azért van mit tanulni.
Mosolyog, aztán jöhet a másik.
- A visibilis hasonló, azonban láthatod, hogy itt csak a fehér szín jelenik meg. Azt mutatja meg, hogy itt, a környezetünkben oxigén van javarészt. Ha ez más színű lenne, teszem azt kék, vagy sárga, akkor az azt jelenti, hogy nem oxigénből van a legtöbb a levegőben, tehát nem biztos, hogy számunkra jó ott lenni. Tehát a kettő közt csak annyi a különbség, hogy az egyiknél minden összetevőt színről színre megláthatsz, a másiknál pedig csak azt nézheted meg, hogy nagyjából milyen összetételű közegben vagy. Így már érted?
Mosolyodik el, közben nagyon is beleélve magát a szituációba, és ha valami ezután nem okés, akkor megmutatja majd, most viszont átadja a terepet a lánynak, hogy most rajta a sor. Két új gömböcske, benne levegővel.
- Akkor most lássuk, mennyire is értetted meg, amit kellett.
Mutat a gömbökre, és csak figyel.

Enikő

A lány utolsó tanulós évében járnak, legalábbis az alapképzésből, így a mostani, utolsó órán rengeteg feladatuk lesz.
Julianna már a teremben várja, köszön neki, bevezeti a helyére, ahol múltkor is voltak, majd bele is kezd.
- Remélem, a múlt alkalomtól fogva sikerült megnézni pár dolgot, mint az egész negyedikes tananyag, tehát az elemi mágiával foglalkozó igék például, hogy meghatározd, hogy mi elemi mágia, mi nonverbális, és utolszor, de nem legutolsó sorban, feszegetted a határaid. Ma sok dolgunk lesz, így kezdjünk is bele. Első feladat.
A mondatot kijelenti, szándékosan nem fejezi be teljesen, helyette jön a szokásos gömböcske, nyolc darab, minden elemi igére egy- egy, ahogy eddig már Odettnél, és Yoojinál is.
- Mutasd be vagy nonverbálisan, vagy kimondva, hogy mely igéket tanultuk a vízhez, tűzhöz, földhöz, levegőhöz. Levegőnél kettőt válassz ki, és azt csináld meg!
A feladat gyors, és mondhatni egyszerű, innentől pedig Enikőn a sor, hogy produkáljon.

Odett

Az első izgalmak után jöhet az éles, a nehezebb feladat. Mikor a tűz, víz, és föld már kész van, jön a levegő, amivel kicsit megakad Odett. Pár utasítást kap, tippet, tanácsot, majd neki kell megcsinálnia a hallottak alapján.
A feladat tényleg nem könnyű, de meg tudja csinálni, méghozzá nagyon szépen, és ügyesen. Az egyik gömbben tiszta fehér köd gomolyog, vagyis úgy néz ki, mint a köd, a másikban pedig a fehértől a feketéig minden előfordul.
- Nos. A gömbben, hogy könnyebb legyen a feladat, minden elem megtalálható volt. De ebben a helyiségben sajnos ez nem működne. Itt, mivel távol vagyunk minden káros anyagtól, és itt vannak a növények, a fák, így csak az oxigént, széndioxidot, vizet, és esetleg egy kis port mutatna ki a varázslat. Szín szerint fehéret, kéket, szürkét, és egy cseppnyi világosbarnát.
Adja a magyarázatot, majd máris folytatja a beszédet, és talán nem fog tetszeni a most következő pár mondat a lánynak, azért próba, cseresznye.
- Na, akkor moooost, mindezt hangtalanul, ergo, nonverbálisan. Minden elemen. Koncentrálj, higgy magadban, és hívd elő magadból a mágiát!
Mosolyog rá biztatóan, aztán a gömbök eredeti helyzetükre állnak vissza. Sehol semmi szokatlan, csak a gömbök, bennük az anyagokkal.

Ginnie

A második itt töltött év legelső órája elé néz mindenki. Az elemisek közül Ginnie órája kezdődik leghamarabb, már rögtön az első tanítási napon, másodikán. Vagy legalábbis Julianna első tanítási napján.
Az idei év első napján, első óráján mindössze egy konkrét feladat van, az ismétlés. Erre már jó előre felkészülten jelenik meg a nő, kényelmes fekete talárjában, alatta pedig vízhatlan ruhákkal, mert bár irányítja a vizet, ahova most besétál, ennek ellenére nem árt az elővigyázatosság. Ő is köszönti a lányt, miközben az odasétál mellé, és leül vele szemben. Miután kényelmesen elhelyezkedett, akkor neki is láthatnak a dolgoknak.
- Nos. az idei évben legelőször egy picit ismétlünk, hogy felelevenítsük, ami az elmúlt tanévben volt. Nem jutottunk sokáig, így ezt most kell bepótolnunk. De előbb lássuk azt a vízfodrozást. Szépen, nyugodtan, nem kell sietni vele, időd van, míg ki nem csengetnek.
Vigyorodik el, csak hogy oldja a feszültséget, a gömb máris a szemük előtt, innentől Ginnie dolga pedig egyszer, mint az egyszer egy.

Ginnie

Egy rövidke beleegyező mozdulat, és már kezdődhet is a banzáj. Nem is akárhogy. Bár Ginnie nem haladt sokat előre, talán ez válik most kivételesen kicsit előnyére, hiszen a víz fodrozódása egyenletes, és pont jó. Közepesen erős, amilyen náluk az ideális. Erre mondják, hogy lehet még gyakorolni, de nem érdemes.
- Hm. Ez szép volt. Akkor nézzük, mit művelsz most a tavacskán. A feladat ugyanannyi, csak egy kicsit nehezebb. A menete ugyanez, előbb nyugalom, aztán nyújtsd ki az elméd a víz felé, majd minden egyéb mozdulat nélkül, próbálj meg hullámokat kelteni. Nem kell nagy, elég, ha a nyoma meglátszik.
Mosolyodik el, majd immáron a szabadtér felé, a tavacska felé mutat, melynek vize mágikus úton, tükörsima, annak ellenére, hogy a másik végében a forrás vidáman zubog alá.