36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ashley Valerie Stanwood összes hozzászólása (671 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] Le
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. november 4. 12:46 Ugrás a poszthoz

Halloween
Bálint és a rémmester
Jelmez

Szereti a beöltözős dolgokat, talán ez abból fakadhat, hogy amióta felfedte, metamorf, sokkal egyszerűbbnek érzi az életet. Mármint, ezt a részét. Legalább nincs egy ilyen titka, és ettől még bárkit megviccelhetne, ha akarna, elvégre ha odaállít valakihez valami más alakban, biztos senki nem mondja azt rögtön, hogy jajj, Ashley, tudom, hogy te vagy!
Mondjuk nem az a vicceskedő fajta, de ettől még szereti a magam szórakoztatására változtatgatni a külsejét. És most, hogy Halloween van, ezt duplán megteheti, jelmezzel és egyébbel. Úgyhogy mikor megtalálta a tökéletes jelmezt, már csak az egyebet kellett magára varázsolnia. Szív Királynő az Alice csodaországbanból a jelmeze. A haját szinte szürkévé változtatta, piros csíkokkal, és az arcát is sokkal vékonyabbra alakította, és ijesztőbbre, pláne a sminkkel. Persze Bálintnak elmondta, mi lesz a jelmeze, így amikor a fiú odaállít, nem lepődik meg. Sétálni hívja, ő meg reflexből az órára néz, aztán észbe kap, hogy már nem kell, hiszen prefektusok. Még befejezi a vacsorát, meg a történetet Ádinak, aztán sétál a fiúhoz, és ki vele a nagyteremből.
-Tetszik a jelmezed.- mondja neki, miközben majd leragadnak a szemei. Persze rengeteg a dolga, mint mindig, hogy arról ne is beszéljünk, mennyit evett a vacsin és mennyire telehasnak érzi magát. Nem lesz olyan hosszú ez a séta, ha ez így folytatódik, állva bealszik ásítás közepette... de ehelyett ahogy újra kinyitja a szemét, nagyon is éberré válik, mert minden olyan sötét. Nem is csak sötét, hanem színtelen.
-Bálint!- szólal meg körülkémlelve, és már nem is a folyosón vannak, hanem valahol máshol. A fiú is őt keresi.
-Jól vagy?- kérdezi meg vele egyszerre, amin elneveti magát, aztán alaposabban körbenéz. Egy asztalt talál meg a tekintete, fiolákkal, talán ezek az egyetlen fényforrások itt?
-Fogalmam sincs. Szerintem gyújtsd meg a pálcádat!- veszi elő ő is a sajátját, hogy némi fényt varázsoljon, és tétován közelebb lépdel a fiolákhoz.
-Mik ezek? Bálint, én félek!-
Utoljára módosította:Ashley Valerie Stanwood, 2014. november 4. 12:47
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. november 5. 17:43 Ugrás a poszthoz

[Projektmunka - 1. forduló]

Úgy saccolja, jól halad előre. Biztos benne, hogy más is van, aki azt a módszert választotta, mint ő, de csak reménykedni tud benne, hogy nem olyan kicsik, és fürgék, és ügyesek, és hogy azok a mások is sokat ellenőrzik a földkupacokat, így nincsenek sokkal előtte. Persze abban is reménykedik, hogy ennek köszönhetően végre találni fog már egy jelvényt.
Előre nyúl egy indáért, amit magához hív, hogy ügyesen belekapaszkodva átlendüljön egy másik fára, de majdnem le is esik közben, alig tudja megtartani az egyensúlyát az ágon annyira meglepődik, hogy egy fiú ácsorog a fa tövében egy ursusszal szemben. A lényt persze azonnal felismeri, a fiú meg mintha csak Bálint lenne. A medveszerű lény előrelendül, neki pedig hirtelen a torkába ugrik a szíve, ahogy egyik kezét használva egy földfalat emel a lény elé, és közben fel is kiált.
-Állj!- magasan, élesen, parancsolóan robban ki ajkai közül a szó, nem úgy, ahogy általában beszél. Azt gondolja nincs sok ideje, így a másik kezével gyorsan le is int egy indát a fiúnak.
-Kapaszkodj belé!- utasítja, de közben nem néz rá, a lényt figyeli, vajon mennyi idejébe tart rájönni, hogy mi történik, és áttörni a földhalmot. A karmai rettentően erősek, így bizonyára pillanatok alatt szét tudja rombolni, amit Ashley elé emelt, szóval a figyelemelterelésen gondolkozik, és a kezeit is csak azért használja a mozdulatokhoz, mert így könnyebb, egyszerűbb, gyorsabb, és erősebb az idomításban.
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. december 4. 22:30 Ugrás a poszthoz

Projektmunka, második forduló, első reag

Kinézet
Táj
Zene és tánc


A március elseje idén különleges napot hozott Ashleynek. Méghozzá az elemi mágikus bajnokság második fordulóját. Nehezen, de túljutott az elsőn - azaz nehezen, mert segített egy fiúnak, aki Bálintra emlékeztette, és így majdnem kifutott az időből. De ebben a fordulóban nem terelhetik el a figyelmét, mert ez egyéni.
Nagyon ideges, rettenetesen izgul, ahogy az emberek egymást követve előadják, amivel készültek. Mirabell is itt van, látja a szemében a vágyat, hogy most legyőzze őt, de a nagykislány biztos benne, hogy a másik ezt az örömöt nem kaphatja meg. Nem. Mirabell már csakugyan az ő nagy ellenfelévé vált, pedig hát csak egyszer mérettek meg. Nem érti, miért utálja a másik ennyire... na jó, érti, csak fel nem foghatja, miért olyan nagy cucc ez. Eddzen többet, fejlessze magát, és akkor olyan jó lehet majd, mint ő, ez ilyen egyszerű. De sejti, hogy ha megosztaná ezt a nézetét a lánnyal, akkor nem értene vele egyet.
Belekezd az előadásába, amit Ash vontatottan ugyan, de végül tátott szájjal néz. Ez... remek volt. Nagyon, nagyon remek. Ha Mirabell több időt ölne ebbe, és kevesebbet az utálkozásba, még kivételesebb elemi mágus lehetne. Asley alig bírja felkaparni az állát, pedig most össze kéne szednie magát, mert ő következik. A terepet pedig átalakítják a kérésének megfelelően, ami elég sok ideig tart, tekintettel arra, milyen igényei vannak. Sötét van, behunyja a szemét, összpontosít, rákapcsolódik az elemére, vizualizál, fókuszál - mindent megtesz, hogy a tudata a helyén legyen, és azon járjon, amin kell.
Elkészül, és a helyére sétál az egyik fa mögé, ahonnan nem lehet őt látni. Kiint, hogy indulhat a zene -amit nyilván mindenki felismer azonnal- és ahogy megszólal a dallam, bekapcsolnak a fények is kékek és lilák, és megjelenik a táj.
Különböző fák, különböző méretben, és amint az ember hozzászokik a látványhoz, a levelek egyszerre mozdulnak meg a fákon a zene ritmusára előbb élesen a levegőbe emelkedve, majd lágyan ringva jobbra-balra, fel-le. Ashley felnyúl és egy ágba kapaszkodik meg, majd fel is húzza magát, mindezt úgy, hogy még mindig nem lehet őt látni. Behunyja a szemét az összpontosításhoz, hiszen sok erejét elveszi, hogy mindent egyszerre mozgat, ugyanúgy. A zene első harmadánál kapcsolódik be ő is, és amíg a levelek, és már az ágak is tovább táncolnak a harmonikus hangokra, egy ágon átlendül egy másik fára, s az a fa, mintha csak várta volna már érkezését koronájába zárja, így már látni lehetett a lány kinézetét is, amit a fényekhez és erdőség témához párosított egy mugli filmből, amit évekkel ezelőtt látott, és amit a varázslók többsége bizonyára nem ismer, de ha igen is, az sem zavarja. Nagyon megváltoztatta a külsejét, de hát miért ne élhetne azzal, amije van, így a metamorf mágiával is.
Ezután már ágról ágra, fáról fára repked a különleges karmester, minden követi a mozdulatait, ő is olyan lágyan mozog, mint ahogy a zene betölti a teret, és a természet mintha csak arra válaszolna.
Az egyik ágról a földre hull, és miközben leugrik a föld feléje nyúl alulról, és elkapja, egy kiugró darab, amin bekapcsolódik a táncba, amit eddig a fák jártak, amíg földet ér. A vízparton van, ami meglepő lehet, hogy föld eleműként még víz is van a terepén, ráadásul bele is ugrik - legalábbis látszatra, azonban a víz alól is felnyúlnak a földcsonkok megtörve azt, és így nem érinti lába a vizet, forogva ugrál rajtuk a végén magasan a levegőbe ugorva, mielőtt a másik oldalon földet érne megint. Minden táncol vele, és körülötte, a fák hajladoznak, ahogy ő mozdul, mintha nem is lennének a földben gyökereik.
Középre táncol, ismét a talajon, ahol egy óriási fűzfa található. Ez a kedvence, mivel a legkönnyebb és leglátványosabb mozgatni, és a legkecsesebben kivitelezhető, legelőször is egy fűzfát sikerült megmozgatnia. Gondolatban már összefont pár vékonyabb ágat két vastagabbá, és azokkal szinkronban mozog még pár lépést, majd a koronája alatt befejezi a táncot, miközben a fűzfa összes ága az égbe mered magasan.
Eltelik pár másodperc a csendben, amikor is hirtelen hangos kopogások zaja tölti be a teret, amik egyszerre is, és nagyon gyorsan egymás után is történnek, ugyanis a fűzfa mellett álló fiatal diófa ledobta terméseit, és leveleit is szinte egyszerre. Ashley lihegve, és nagyon kimerülten pillant a fa irányába, tudja, hogy minden szempár arra szegeződik. Elszívta az energiát a fából, nem az összeset, de eleget ahhoz, hogy leejtse apróságait. Reméli, tetszett a nézőknek a figyelemelterelés, az egész tánc az életről és elevenségről szólt, miközben ő valójában elszívta egy fa életenergiáját. Majd elájul, annyira kimerült, mert persze megint sokkal nagyobbat akart véghezvinni, mint ami a kényelmi zónájában kivitelezhető, ismét kihívta magát, és ugyan sikerrel vette az akadályt, de alig van eszméleténél, miközben kitántorog, és várja a pontokat. Vissza kell adnia a fának az energiát majd. Vagy ellenőriznie kell, valaki megcsinálja-e helyette.
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. december 21. 21:00 Ugrás a poszthoz

Projektmunka, harmadik forduló, első reag


46 pontot kapott. Negyvenhatot! Egy ponttal legyőzte Mirabellt, amiért végtelen büszkeség hatotta át, de sajnos ez nem volt elég, hogy a lány kiessen, bár az örömtől és győzelemtől megrészegülten úgy gondolta, jól van ez így, hiszen így megmérkőzhetnek szemtől szemben, és úgy győzheti le - azt pedig már senki nem vitathatja el tőle.
Aztán hazament, lehiggadt, és elkezdett aggódni. Mert az, hogy az utolsó fordulóba jutott, azt jelenti, hogy emberekkel kell párbajoznia, olyat pedig még csak egyszer csinált... habár ez nem a hagyományos párbaj lesz, de mégis, harcolnia kell más elemi mágusokkal. Az izgatottság, és a rettegés egyszerre járta át a gondolatra, és aztán elkezdett még keményebben készülni a mai napra.
És most itt van. Az egyik legmagasabb pontszámot kapta, így amikor bemondják a nevét a dobozka mellett és rávetül a nagy figyelem teljesen és kikerülhetetlenül, megremegnek a térdei, és egyszerre járja át a rémület attól, ami következik majd, és a földöntúli öröm a nagy ujjongásra, amit kap a kedves mosolyú, de elszánt tekintetű, szégyellős főhajtásra.
Visszafordul az ajtó felé, és nagyot sóhajt. Próbál felkészülni arra, ami bent várhatja. Bizonyára lesz ott minden, elvégre ez már nem elemenként oszlik meg, hanem évfolyamonként. Nyilván nem tehetik meg a készítők, hogy egy elemet kizárnak, de csak fa lesz, vagy csak földes-sziklás vidék, vagy csak homokos? A földnél olyan sok a lehetőség. De már csak pár másodperc van, hogy kiderüljön. 3... 2... 1...
Belöki az ajtót egy lendülettel, és az első, ami megcsapja, az a hideg. Nagyon hideg van, ez pedig azt jelenti, hogy sok víz van körülötte.
~Még mindig jobb, mint ha tűz lenne...~ jegyzi meg gondolatban, majd ahogy becsukódik mögötte az ajtó körbenéz, és már rohan is nyugatra, az erdő irányába, hogy minél hamarabb eltűnjön a fák között, a saját terepén, hogy azután majd onnan találja ki, hogyan tovább. Persze elgondolkozott ő sok technikán, eltervezett több megoldási sémát arra, hogy győzzön, átgondolta a taktikákat, de végül nem döntötte el, melyik a legjobb, csak azt, hogy időt kell magának nyernie az elején. Nem akarja, hogy már az elején levadásszák, mint abban a történetben, az Éhezők Viadalában.
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2015. február 12. 16:04 Ugrás a poszthoz

Projektmunka - Mirabell

Eléri az erdőt, és azonnal fel is nyúl egy indáért, hogy aztán eltűnhessen a lombkoronák óvó ölelésében. Itt aztán nekidől a fa törzsének, és szusszanhat egyet lehunyt szemekkel. Össze kell szednie magát, és koncentrálni. Át kell gondolnia újra az ellenfelei taktikáját, és kitalálni, mit csináljon... vagy legalább megpróbálni.
Mirabell szinte biztos, hogy utána fog indulni. Ahogy megismerte a lányt, nem az a típus, aki hagyja, hogy csak úgy legyőzzék. Most visszavághat neki, így biztos, hogy ez a terve... és minden bizonnyal a többieknek is. Az egyik legmagasabb pontszámot kapta a versenyen, így vagy mindenki rá fog vadászni, vagy Mirabellre hagyják a piszkos munkát, vagy remélik, hogy majd valaki más elintézi, mármint, akárki más, mint a mesében, amikor mindenki azt hitte, hogy valaki megcsinálja a munkát, de végül senki nem végezte el... klasszikus.
Neki pedig talán védekeznie kellene az elején. Elrejtőzni, és várni, hiába sietne a lány elé, őt kell idecsalnia. Amikor legutóbb találkoztak, az erdő elvitathatatlanul Mirabell területe volt, és még úgy is legyőzte, de aztán mára... mára már talán nem ennyire egyértelmű a kérdésre adott válasz, elvégre ő is rengeteg időt tölt a kastély melletti erdőben, és a lexikális elemi mágikus tudása páratlan - amit nem a szél hordott össze, szóval nem kell sem félnie, sem meghátrálnia - előbbivel nyugtatja magát, utóbbi eszében sincs - csak kivárnia, amíg a lány ideér, és elintéznie. Simaliba.
Elhúzódik a törzstől, és pillekönnyű mozdulatokkal, hogy még a levelek is alig zörrennek meg, felfelé kapaszkodik a fa teteje irányába, hogy onnan majd többet lásson, és megkereshesse a legmegfelelőbb búvóhelyet, amíg ellenfelét várja. Amikor már elég magasan van, sikerül is kiválasztania egy tőle nem messze lévő fát, amire aztán villámsebesen átugrál. Elég közel van az erdős terület széléhez, de mégis jól takarja őt. Itt aztán várhat, és csak reméli, a másik arra alapoz, amit tőle látott a legutóbb, ami alapján úgy kell logikáznia, hogy Ashley az erdő mélyén lapul. Pedig dehogy.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ashley Valerie Stanwood összes hozzászólása (671 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] Fel