Ó, olyan, mint az ingyen ölelés? *jut eszébe a hug me tábláról, miközben a füzetet tapizza* Akkor majd kereslek, lehet kéne valami ajándék... XD

*Ő meg lemásolja egy pálcaintéssel a repülő sósmogyikat Geminioval, aztán megnézi, egyáltalán el tudja-e végezni ezt XDDDD*

*Odasuttyog Bálinthoz, és a fülébe sutyorog, hogy Brandon ne hallja* Te vettél párnát?! o.O

*Kuncogva leül Bálint mellé.* Én se, nem ölelgetek párnákat!

Csókolom bácsi!

Hé, üzleteljük el valamire! Két csomag mogyink van, mit lehet érte venni? *a bizniszvér is benne van Apu révén* Majd elosztjuk! ^^

*Lemaradt teljesen, mi történik itt*

Sziasztok akik jöttek-mentek (?)

Mitválasszak? *suttogja pánikolva Bálintnak, mert fogalma sincs, miről van szó, és mert olyan jó neki sutyorogni *.* *

*Assetudjamárholvan* Itt vagyok! ^^ Sziasztok jöttek-mentek.

Ez egy nehéz kérdés... nem rajongok a sötétért, és nem szeretem az idiótaságot, de... utóbbi.

*Bálint vállán feküdt ám, mert ott volt mellette, amikor eltűnt, aztán hogymáshogy magyaráznám ki?! *

Kíf, azon a partin fel fogom veled törölni a padlót, lassan oda jutunk! És mivel nem vagyok egy agresszív lény, és nagy és erős se, a rókámat és az umpónimat fogom bádigárdnak használni!!!! XD

*kapkodja a fejét, puszit is kap, meg Kíf is gonoszkodik, aztán Bálintra néz végül, és Kífre meg mutat.* Védj meg tőle! O.O



amúgy... vidám feladatot... te nagyon el vagy tévedve! XD És ez még csak a negyedik?! *felsír mingyáááá*

Most zárt be egy sötét mezőre valami fémes szagú lénnyel (hogymi?!) mert azt mondtam, jobban viselem az idióta fogócskát, vagy mi! *sipítozik* Védj meg tőleeee! XDDDD

Pont ettől féltem basszus, de ez nagyon csalás ám, mert azt hittem előre megvannak a mezők, nem azt, hogy stand upolsz abból, amit írok!!! XDDD

Gyújtottam, és a fogócska jó lehet, az _idióta_ fogócska annyira nem szerintem. Vagyis idióta futkározás, igen, ez volt. XD

Mitkellfelvennem hogymi?! *már őt sem érti* Nem élvezem! Neeeeem élvezeeeeeem! *sííírnagyonsír*

//Na jó, álmodóként még igen, de hogy aztán hogy lesz szegény lány megint összekaparva... na de majd átküldöm éjszaka a rémálmaival az ágyadba sírni aztán nézhetsz Leonievel együtt! Nemviccelek! >.< //

Én jelentkeztem, de már hányszor megbántam! XD

Úristen, nem is merek már menni! XD

Bálint... értem *.* de nem idióta futkározás lett, már mondtam, hanem a sötét, ha jól sejtem vérrel, és rossz irányban lévő ajtóval

A bogaras nem volt olyan jó, a bubisba megfulladtam volna! XD *lázad és élvezi a simit*

Majd főzhetsz nekem látástól vakulásig, hogy megbocsássak ám! Nem adom ingyen... és félek most már mit látnék ott, szóval nem tudom, majd előre bejelentem, hogy rémálmom lesz, számoljatok rám, jövök! XD

Elena, húsgolyó? XD Keith, elkívántad Rabbottól a tzatzikit? El is felejtettem, hogy kell csinálni, majd még megzaklatom érte. ^^ De háhá! Megérdemled, itt kínzol! XD

Kitalálom a gondolataid, jeeee! *.* Nem tudtam, hogy már ilyet is tudok. XD Az a bajom, hogy nem rég volt idegösszeomlásom... szegény Ashleyke (és még mindig a gyenguszon fekszem asszem, de szerintem az már sosemnem lesz befejezve XD).

Ez tény. De aztán eltalált egy nagy sááááááá *ezen még mindig szakad* SÁÁÁÁÁÁÁÁÁ XD

Oké, megyeeeek! *.* Max ellesek olyan játékot, amit a nagyfiúk játszanak a nagylányokkal? *.*

Egyedi sali? Magad is belevágtad? ^^

Hozzádmehetek? Hol a gyűrű? *.* *már hallucinál is XD*

Akkor hogy? *pislognagyszépszemekkel*

Sziakislány! ^^ Keith, igen, a plüssmaci tetszik! *.*

*Mégegypuszitkapott* Szia, ha rémálmom lesz, megyek! ^^

Viki, nekem sárkányrókám, és umpónim van. ^^ A plüssmaci a Tűzpróbán van.

Ez így van, a legkisebb! ^^ *büszkén kihúzza magát, kerek kettő, és öt perccel fiatalabb a bátyusoknál.*

Riri, ez a Keefestő nagyon tetszik, én is kaphatok? Nem megyek ki a vonalból, soha! *.*

Keef, tetszett az utolsó próbatétel, mármint, nem tetszett. XD Érted... XD

Az umpóni az umpo, mindjárt mutatok képet, mert az még nincs az aláírásomban. ^^

ez az: https://lh3.googleusercontent.com/-pmHVe-uwM0g/Uzk07mELf8I/AAAAAAAAAJM/yf_LoBOz1UY/s400-no/umpo.png

Ez kérlek szépen egy elemi mágikus lény, mit ad Isten, a földmágusokat szereti. Az én pónim, tökéletes! *.*

Ja, plusz poén, hogy úgy nyitottam meg, hogy fogalmam nem volt, mi Ash mumusa... XD Aztán ahogy feltettem magamnak a kérdést, rögtön beugrott az első, majd a második. Pörgök nagyon még. ^^ Holnap meg holnap után nem leszek majd csak vasárnap valamikor és nem akartam már addig húzni, bízom benne, hogy a gyorsaság azért nem ment a minőség rovására. ^^

Én viszont megyek, köszön Keef, reggel még megnézem meg mielőtt megyek írok majd rá. ^^

Jó éjt nektek, Ririke aludj mert anya eldádáz!

Komoly erre érek ide?! XD Wolgi, te vagy a kretén szemétsrác? Már a videón. XD

Bálintka *.*


Jesszus Úristen neee! XD

Nem vagy pici?

Nem tudom, nem értem! XD

Meghallgatás

Nagyon ideges, amiért most a társai előtt kell majd magát produkálnia. Az előző felvétel egyszerűbb volt, nem kellett semmit csinálni, de most, hogy többen vannak, már megérti, hogy szűrni akarják őket, de... de akkor is. Azon is sokkal gondolkozott, egyáltalán eljöjjön-e, vagy hagyja az egészet, de mivel olyan sok mindent redukálnia kellett a betegség miatt, így ezt már nem szórhatta ki, egyébként is megfigyelte magán, hogy jó hatással vannak rá a próbák, még ha ritkán is vannak, mintha könnyebb lenne megfejtenie az érzéseit. Persze még mindig egy rejtély ebben a tekintetben a maga számára, hát még a többi ember...
Szóval végül benyit, és sietős, lehajtott fejjel odasétál az egyik utolsó sorba, aztán leül, és próbál észrevétlen lenni. Reméli, hogy táncolnia kell... és ahogy ebbe belegondol, rájön, hogy nem is rossz ötlet ez. Táncolni sem tudott, aztán az elemi mágiának, és az edzéseknek Kornéllal köszönhetően megerősödött, és most már az akrobatikus elemeket tartalmazóak jól mennek neki, talán kezd némi finomság is belé szorulni, a ritmusérzéke jobb lett, azaz jobban tud táncolni. Persze ha sikerülne is a meghallgatás, ne számítsanak rá, hogy majd főszerepben tündököl, maximum tizenharmadik tündérként fog tündökölni - szóval marad ő a kicsi, statiszta szerepeknél, köszöni szépen, na de hát nem is vágott hozzá senki egy Júliát, szóval kár ezen aggódnia.
-Sziasztok- suttogja inkább, mint különösebben hangoskodna, de aztán felemeli a pillantását maga elöl, mert hát mégis csak itt van.

[Bálint és a levitások, meg Ádi]

Nagyon várta már, hogy találkozhasson Bálinttal. Az egész szünetben az volt a legrosszabb, hogy nem láthatta, és a baglyok röpködése napi legalább háromszor nem adja vissza ugyanazt az érzést, mint amikor beszélhet vele.
A gyógyító szerint szépen gyógyul, aminek nagyon örül. Végre nem lesz mindentől, csak majdnem mindentől eltiltva... ebbe a kis szóba kapaszkodik. Igyekezett, nagyon koncentrált, hogy a szünetben eleget pihenjen, hogy ne legyen erre panasz. Mintapáciens volt - na de ez későn érett be és hamar el is múlt, ugyanis csak a szünetig tartott. Most már úgy érzi teljesen készen áll mindenféle új kihívásra, de azért aggódnak érte, hogy ez könnyen átcsaphat ismét a másik végletbe, szóval még nem nyilvánították gyógyultnak.
Gyorsan összekapja magát, nem cicomázza túl, szereti az egyenruháját, így egyszerűen azt veszi magára, és rá a dísztalárt, aztán már szalad is, szokásától eltérően most nem ér oda öt perccel hamarabb, csak négy perccel.
-Szia!- mosolyog kedvesen a fiúra, és kedve lenne azonnal meg is ölelni, de mivel Bálint nem igazán mutat eféle hajlamot, így inkább visszafogja magát, hogy aztán azonnal el is piruljon, amint meghallja a bókot, nem is válaszol rá csak lesüti a szemeit, azután meg a karját nézi, hogy vajon mit is akarhat vele. Azért pár másodperc alatt ráeszmél, és belekarol a fiúba. Úgy dönt, a levitások asztalához fog idén ülni, mert miért ne... habár ellenérzései vannak, olyan fura és nyomasztó a hasában, de nem igazán tudja megfogalmazni, mi az. Köszön a kékeknek, és integet az eridonos asztalnál ülő Ádámnak akikkel elég jó ismeretségbe keveredett az utóbbi időben, majd hallgatja Igibácsi szavait.
-Ti meg még ügyesebbek!- kiált fel a lány a tapsviharban, azután amikor már ez halkul, ő is halkabban csapja egyik tenyerét a másikhoz, végül abbahagyja, hogy hallja a továbbiakat is. Amikor pedig a bácsi Bálintot nevezi meg kétszer is, csak még jobban tapsol büszkén kihúzva magát. Igen, az ő barátja! Na persze nem úgy.

[Bálint, meg a többiek - feladatteljesítés]

Úgy tűnik, Bálint előtt nem maradhat észrevétlen, és ez a gondolat nem csak megnyugtatja, de bele is pirul, ami azonnal átcsap elégedetlenségbe, ahogy a fiú kivonul, hogy előadja a feladatát. Miért kell ilyen hamar? És ráadásul elkezd neki kiabálni is... ennyit az inkognitóról. Lassú, kimért léptekkel emelkedik fel, a fejét önkéntelenül rázva, hogy nem köszönöm, nem akarok kimenni, de végül csak összeszedi magát, és kisétál, elvégre nem hagyhatja cserben a barátját. Leül a székre, kisöpri a haját a szeméből, és megszeppenten figyeli Bálintot, miközben próbál arra gondolni, hogy valahol egészen máshol van, egy kellemes, megnyugtató helyen, nem itt és nem most. A fiú azonban jobb figyelemelterelő módszer, ahogy előadja magát, időnként kuncog is rajta, de amikor Bálint úgy viselkedik, mintha választ várna tőle, akkor csak elsápad, viszont örül, hogy végül nem kell felelnie.
Aztán a fiú valami egészen megdöbbentőt tesz. Táncolni kezd a széken ülve - határozottan erotikusan. Nevetségesen erotikusan, de nem a kinevetős nevetségesen, hanem a zavarba hozós nevetségesen, Ashleyből ki is tör a nevetés, ezzel próbálja önkéntelenül is leplezni zavarát, és még a fejét is elfordítja és próbálja a haja mögé rejteni pironkodó orcáját. Hogy ezen miért nem fog a metamorfmágia?!
Amikor a fiú kimondja, hogy elmehet, mint akit puskából lőttek ki menekül le a színpadról és próbál észrevétlenné válni, a fejében újra és újra felvillanó képpel arról, amit Bálint produkált. Határozottan nagyon zavarba ejtő, és neki még elő kéne adnia magát mindezek után...
Az izgalmaknak pedig nincs vége, mert alig hogy erre gondol, szólítják is. Magában imát kezd mormolni, hogy csak ne beszélnie kelljen, vagy énekelni, bármit, csak ezeket ne, akrobatikázik inkább vagy hegedül vagy játszik a földdel nekik, de ne kelljen verset szavalnia - és lám, az ima meghallgattatásra talál, táncolnia kell. Oké. Ez biztos, hogy menni fog, csak az a kérdés, mennyire. Felsétál a színpadra, és odasétál a mágikus gramofonhoz, hogy aztán a pálcájával rákoppintva beállítja a zenét. Könnyű választania, nyilván olyat, amit nagyon sokszor táncolt már, és amit kívülről betéve el tud táncolni, amin nem kell gondolkoznia, mert nagyon lámpalázas. Besétál a színpad közepére, és felveszi a kezdő pozíciót lehajolva, a lábára dőlve. Aztán megszólal a zene, és szépen táncolni kezd, felemelkedik, majd egyik mozdulat követi a másikat szépen, gördülékenyen, ahogyan már ezerszer begyakorolta, és ennek köszönhetően teljesen át is tudja magát adni a zenének. Kizárja a közönséget, azt, hogy a színjátszós meghallgatáson van, és mindent, semmi sem jut el hozzá, egészen a végéig, amíg zárásként vissza nem hajol a lábára elegánsan, kecsesen, és el nem hallgat a zene. Akkor felemelkedik, mintha mély álomából riasztották fel, úgy viselkedik hirtelen, zavarja a sok arc, a fények, a valóság. Gyorsan a helyére siet inkább.

VB meglepetés!

[Projektmunka - 1. forduló]