36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Sharlotte Johanson összes RPG hozzászólása (210 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 » Le
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. július 22. 14:51 Ugrás a poszthoz

Caius
ruha

A Nap süt, sőt. Inkább éget, ha már enyhén akarjuk kifejezni magunkat, de ő szereti a meleget. Most talán nem kellene mászkálnia kint, ha már egy hirtelen ötletből valamit megint varratott magára, de éppen annyira nem érdekli. Hadd lássák akkor, úgysem csak úgy minden ok nélkül csinálta.
Egy nagy papírpohárnyi jegeskávéval indult el, valami kis egyszerű sétára, de aztán végül a kastélyba is felballagott. Nagyon nem akart bolyongani, noha mindenről tudta már kívülről, merre van, és csukott szemmel is odatalált volna bárhova, de nem akart távol menni, csak valahol a nyugati szárnyban, ráadásul a földszinten. A meleg mindenkinek elveszi az erejét, hiába is van kibékülve vele.
Mindenesetre azért frissítővel jobban lehet bírni, jéghideg innivalóval, ami még kávé is. Ennél többet ő már nem is kérne, maximum lelki békét. Na az jól jönne neki, de mindent lehet egy kicsit hanyagolni, és szabadságát bizonygatva csinált mindent, amit tett, és nem bánta meg, ennyit erről.
A pohárból hamar kifogyott tartalma, így hát gyorsan a konyhába fordult be, csak hogy valami mást összedobjon magának az ott található innivalókból, vagy akár egy másik adag ilyet. Neki mindegy, csak hideg legyen, édes, és mindenek előtt valami olyasmi, amit szeret.
A hűtőt kinyitva végül arra jutott, hogy ebben kávé nem lesz, hanem a sok gyümölcsből fog valami shake szerűt csinálni, aminek minden segítség nélkül - amit a manóktól tudott volna igénybe venni ugye - nekivágott. Borzasztó felfordulást nem csinált, végül is jártas már az ilyenben, mondhatni gyakran csinálja, így a papírpoharacska új tartalmával együtt úgy döntött, hogy megy is valamerre, de az ajtóig eljutás nem volt olyan gyors, mint az ő gondolta.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. július 23. 10:42 Ugrás a poszthoz

A Rellon elszabadul éjjelén
csak úgy egyedül, ártatlanul

Nem kivételes eset ez sem, mert rengeteg hülye ötlete volt már, egyik rosszabb, mint a másik, vagy éppen semmire se volt jó, csak elmondhatja, hogy ő ezt csinálta, ne tessék hülyének nézni. Most viszont nem akart túltenni magán, csak az éjszaka közepén minden ok nélkül felnézni a kastélyba. Prefektusok, tanárok? Az nem gond.
Fekete, rövid ujjú ruhát vett fel, hogy legalább annyira nagyon feltűnő ne legyen, de a magas sarkú akkor is elengedhetetlen, ugyanebben a színben, csak a hatás kedvéért.
Végül aztán el is indult, és a faluból feljutást nagyjából zökkenőmentesen megoldotta, ott nem volt probléma. Régebben annyi szabadideje volt, hogy a sok mászkálás következtében most már még arról is tudja, hogy hol van, amiről talán nem kéne. Ez egy kis segítség, de a kastélyban nem járkál annyit, hogy mindent ismerjen. Elég neki, ha az alapvető dolgokkal tisztába van.
Éppen ezért itt valószínűleg nem is jut messzire, és ha már valahogy kikötött a déli szárnyban, akkor nem is kísérti a szerencséjét, hanem valami talán nyugis helyre, mondjuk, a trófeaterembe beül. Mikor benyit, még tökéletesen egyedül van, amivel nincs is problémája, így hogy legalább ne unatkozzon annyira, mint szokott, valami távoli szegletében a teremnek kezdte tekintetét futtatni a csillogó kupákon. Annyira nem érdekelte, csak legalább a tekintetét lefoglalta vele, amíg már nem csak saját magas sarkúja kopogását, meg egy férfihangot hallott. Azonnal megfordult persze, és a két emberke felé nézve az egyiket automatikusan felismerte. Mira, büntette már meg, nem is egyszer, de azon kívül DÖK elnök is, a tusán is szervező, lehetetlen, hogy ne ismerje. A másik viszont ismeretlen, és éppen annyira furcsa is. A fekete ruházatuk még nem, de a bőrnadrág meg a bakancs ilyenkor... rendben, nem baj. De valószínűleg ő is rellonos. És ha rellonos, akkor rögtön az első gondolat, hogy mit keresnek ezek itt, és hogy neki itt kellene-e lenni egyáltalán. Elsasszézni nyugiban nem tud, mert ott állnak azon a ponton, amerre mindenképpen mennie kell, ha az ajtón is át akar jutni.  Hát, próba szerencse; pár másodpercig még csendben figyeli őket, aztán el is indul. Hiába érdekli nagyon, hogy mit csinálnak, ezt látja a legjobb megoldásnak, pár lépés erejéig. Ott megállt, bár elég közel van hozzájuk, nem ment tovább. Számított rá, hogy jó vége nem lesz, annak, amit csinál, pontosabban majd a zöldek csinálnak, de nem érdekli, legalább fel lehet dobni valamivel az unalmas estéjét.
Valószínű, hogy észrevették már, ezért csak egy erőltetettnek tűnő félmosolyt kiült a pár felé, és vár.
Utoljára módosította:Újvári Yannick, 2013. július 25. 00:12
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. július 26. 13:07 Ugrás a poszthoz

A Rellon elszabadul éjjelén
Drágák

Hatalmas szerencséje van, de tényleg. Balszerencséből legalábbis kijutott neki, de még talán valami érdemlegeset ki lehet hozni a dologból. Mirát ismeri végül is, de a srácot még soha nem látta. Megismerné valamikor, helyzettől függetlenül, de a rellonosok talán nem azok, akikkel annyira el lehet csevegni. Persze akadnak kivételek, de nem biztos, hogy ő pont az.
Az erőltetett mosoly után a feketeség meg is szólal, amire ez csak átvált valami határozott félmosolyba.
- Ha akarnék, biztos, hogy tudnék... -   csak az a helyzet, hogy most már nem is biztos, hogy akar, sőt. Inkább nem, meg ők sem engednék bizonyára, hogy nyugisan elsasszézzon és hazamenjen.
Ahogy a fiú ismét megszólal tekintetét rá emeli, és azt az egy mondatot is figyelmesen hallgatja, még ha nem is neki, csak épp róla szól. Erre őszintén kíváncsi az első pillanatban már, mégis mit rejt az a gondolkodás. Semmi jóra nem lehet számítani, ha már a zöldekről van szó, de ki tudja. Nem ismeri, így róla nem tud mit mondani.
Vigyorogva sétál a magasabb irányába, mert ő azon kevesek egyike, akikre fel kell néznie. Bár magassarkúban nagyjából ugyanazon a szinten vannak. Nagyjából harminc centire előtte áll meg, tekintetét keresve, és csak utána szólal meg.
- Hogyan gondoltad azt a gondoskodást? - még ő sem tudja konkrétan, hogy ezt a kérdést miért kellett feltennie, de a félmosolyából a srác is konkrét dolgokat kiolvashat. Vagy éppen semmitmondó dolgokat, amivel nem megy semmire, neki mindegy. Elsőre talán kinézné belőle, hogy bántaná, de ezeket még homály fedi, és előbbi megnyilvánulása a nyomatékosított gondolkodással... jó emberismerő, nem nem jó rellonismerő, majd kiderül.
- Amira? - íriszeit a lányra emeli, és kérdőn tekint rá, csak hogy egyértelmű legyen. Tehát van-e valami terve, esetleg ő szeretné kezelésbe venni. Bár, szívesen ismerkedik, így ha választási lehetőség van.. akkor tudja mi lesz.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. július 28. 16:01 Ugrás a poszthoz

Caius

Konkrétan nem volt nála tervben bárminemű szocializálódás erre a napra, de ha már úgy alakul, hogy egyedül nem lehet, akkor neki általában szerencséje van, és a negatív alakok elkerülik. Ez is kedvfüggő, mindig olyas valaki akad rá, akihez épp kedve is lenne. Caiussal régen futott már össze, így ez most kellemes meglepetés neki, a mosolyra pedig mosollyal válaszol.
- Szia! Nem, ez gyümi-shake lesz - fejét is a játékostársa felé fordítja, úgy magyaráz, persze közben ügyelve a kezeire is, mert szeretné, ha az ujjai is egyben maradnának. Elég szerencsétlen tud lenni, ha akar, ha nem, és az általában úgy van, ha jó jön rossz is. Vagy éppen nem, ha jó napja van, akkor jó lesz minden, ha rossz meg rossz. Nála még az élet rendje is másképp alakul.
- Nyugodtan csórhatsz - a málnát annyira nem szereti, de ha a kedvence lenne se problémázna rajta. Nem az a típus, bár kifoghatják olyan állapotban, hogy rá se lehet nézni, ez tény és való. Az viszont ritka, egyre kevesebbszer fordul elő, és szerencsére olyankor békén hagyják.
Visszatérve kicsit gondolatban is a frissítőhöz, a papírpoharába tölti, aztán amit bepiszkított, azt a mosogatóba rakta, de ennyivel le is zárta a dolgot, mert semmi kedve sem volt a mosogatáshoz - a manók majd megcsinálják.
Caiushoz fordult tehát, és csak nézte egy pillanatig mit csinál, utána szólalt meg.
- Hallod, segíthetek? - hogy miben tudna segíteni, az még neki is kérdés, maximum adogatni a dolgokat, mert a puding nem az dolog, ami agysebészi tudást és marha nagy odafigyelést igényel, csak benne most feltámadt ez a gondolat, és kész. Ilyen lendületesen sétál is oda a hűtőhöz megint, kinyitja aztán csak áll előtte.
- Na jó, milyen pudingot szeretnél? - csak mert ugye vannak alap dolgok, meg amit az ember saját maga variál, és erre kíváncsi, csak mert nem igazán ismeri a fiú ízlésvilágát.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. július 28. 16:32 Ugrás a poszthoz

Eric
ruha

A nagy melegben öngyilkos gondolat, hogy az ember kimerészkedik a házából, vagy éppen a kastélyból egy kicsit, de ha dolgozni kell, akkor kell. Márpedig neki a cukrászdában van egy stabil kis állása suli mellett, Vera tanítja, mert ők ketten munkálkodnak a konyhában lényegében, ők csinálják a sütiket, azokat az édes finomságokat, amiket a vevők rendelnek. Óriás feladat ez neki, de legalább az idejét elfoglalja, meg leköti a figyelmét is valamivel.
Most azonban nem ez a fontos, egy kicsit elkérte magát a főnöktől, merthogy fontos dolga, egészen pontosan megbeszélnivalója lenne. Azért mégsem szándékozott messze menni, így Ericnek előre szólt, hogy ide tessék fáradni, méghozzá délután négy órára. Olyan sokáig remélhetőleg nem tart majd, hogy Vera addig ne tudja vinni az üzletet, amíg elrendezi a dolgokat. Főleg, hogy ő sem ül ki addig várakozni, amíg meg nem érkezik a fiú, hanem éppen úgy dolgozik, és csak akkor fárad ki, mikor már ott ül valamelyik asztalnál. Külön megkérte egyik kollégáját, hogy jelezze neki, és amikor ez megtörténik, akkor már jelez is az exnavinésnek, és kötényét levéve indul meg előre. Nem olyan nehéz kiszúrnia a levitást, ezért minden habozás nélkül indul oda hozzá. Nem bonyolít túl semmit, noha tudja, milyen horderejű döntést hozott.
- Szia! - nagyjából ennyi a köszönés, kedven hangon, de egyébiránt teljesen közömbös vele, nem öleli meg, csak mosolyog, ahogy szokott, aztán leül vele szembe.
- Öhm.. kérsz valamit? - ezt még muszáj megkérdeznie, amivel el is intézi egyik társa munkáját, és ha elmondta a srác, akkor újból fel is pattan, hogy hozza neki, amit kért. Azt nem tudja, hogy a másik tisztában van-e vele, hogy neki ez a munkahelye, de már nem igazán érdekli, majd kiderül minden egyszer segítség nélkül is.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. július 30. 13:29 Ugrás a poszthoz

Eric

Jól van, ha nem kér semmit, akkor ő nem erőlteti, de azért nem szeretné olyan színpadiasan tudatni a sráccal, hogy itt dolgozik, hogy lendületesen odasétáljon a pulthoz és hozzon magának valamit. Ő szomjas, mert be kell vallani meleg van, de ezt későbbre hagyja, amikor majd még annyira se fog számítani, mint most.
- Oké - azért ennyivel még elrendezi, muszájnak érzi, hozzá pedig a lehető legkedvesebben mosolyog. Ez olyan egyfajta "nem is sejted mi lesz itt" mosoly, persze ő nem akar jelenetet rendezni. Már magában letisztázott mindent, ezért a legnagyobb nyugodtsággal áll a fiúhoz, főleg amikor felhozz a témát, hogy beszéljen. Semmi mély levegő, semmi visszakérdezés, csak a szemkontaktust keresi, aztán meg is szólal.
- Megcsaltalak - aztán bevág egy angyali vigyort. - és nem bánom. Rájöttem mit érzek. Irántad... már semmi olyat, ami hozzád láncolna. És... már azt is bánom, hogy elvetettem a kisbabámat - színtelen hang, kifejezéstelen arc, és a fiúéba fúródó tekintet. Már ha eddig a pillanatig képes tartani a szemkontaktust, vagy éppen nem kerül magán kívül, tör ki hisztiben, kiabál vagy bármi mást csinál. Annyira ismeri, hogy egy okéval nem fogja lerendezni.
- Nos.. biztos nem kérsz semmit? Én szomjas vagyok - néz rá ártatlanul, mintha csak azt közölte volna, hogy milyen unalmas a napja, aztán meg sem várva a reakciót indul a pulthoz, hogy egy poharat magához véve engedjen bele vizet. Valami más jobb lenne igaz, de ez is megfelel, mert sokáig tartana. Ha a srác véleménye változott, akkor természetesen megkapja, amit akart, mert ez a dolga lényegében. Utána csak lazán visszasétál az asztalhoz, lecsüccsen és újra beszélni kezd.
- Rajtad viszont látszott, hogy valami nyomaszt. Talán te is akartál valamit mondani? - lazán odavetett kérdés, mintha a másik soha az életben nem jelentett volna neki semmit. Pedig ott a tetoválás kezén, ami mindig emlékeztetni fogja arra az egy évre, de ez van, az emlékek olyanok, amiket senki sem vehet el az embertől, hiába szeretné. Az pedig már más téma, hogy ki hallotta, vagy mit gondol, nem számít neki.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. július 30. 23:58 Ugrás a poszthoz

Mihael
ruha feketében

Nagyon jó érzés tud lenni, amikor az ember hazaér a munkából, és akkor még főzhet és takaríthat, főleg úgy, hogy előtte meg a suliban punnyadt, és este esett haza. De nem.baj, ezt vállalta, és már egy teherrel kevesebb. Megszabadult érzésektől, emlékektől, és a tudattól, hogy bárhogyan is korlátozva van - nem mintha ez foglalkoztatta volna. Csak a kezébe varratott közös mintázattól nem szabadult még meg, és nem is fog, az ottmarad.  haja viszont egy másik szent dolog. Változás, színváltás, ezek nála párhuzamban vannak. Most majd fekete lesz talán, vagy vörös, mert olyan nem volt, vagy épp semmilyen, hanem szakít ezzel a szokásával. Még eldől, de általában pillanatnyi gondolatokból és felindulásokból cselekszik. Mint most, hogy felüti fejében magát a gondolat, miképp is le kellene menni a csárdába. Azaz inkább csak elslattyogni odáig, egy-két vajsört benyomni, aztán egy fokkal vidámabban hazajönni. Erre legalább jó, ideiglenesen mindig segít. Hosszútávra nem nézi a kicsit se hasznos hatását, az nem érdekli, csak a mának él. Ezért is jelenti be, hogy lelép, aztán már megy is a kocsma felé. Egész kellemes kis idő van, de nincs ideje ilyesmivel foglalkozni, viszont nem.is gondolkodik. Furcsán közömbös mindenhez, meg valószínűleg mindenkihez, csak mivel az utcán az illető nagy szerencséjére nem jön vele szembe senki, így erre biztosat nem lehetne mondani. Ettől függetlenül így is hamar odaér, és határozottan be is nyit, semmit se várva. Néhány tekintetet a nyakába kap, de csak egy pillanatra, mert az ide járók többségének már nem nagy látványosság, beleivódik a hétköznapok szürkéibe. Útja is a megszokott, a pulthoz vezet, ahol mindenféle nyikkanás nélkül már tudja is a leányzó, hogy egy vajsör rendel. Nem biztos, hogy előny az itteni ismertség, de nem érdekli. Csak lazán a korsó után nyúl, és indulna is egy távoli asztalhoz, amikor a pultnál, tőle nem is olyan messze meglát egy ismerős arcot. Automatice félmosoly, és már indul is feléje, hogy mellé érve a szomszédos bárszéket elfoglalja.
- Na helóka - valljuk be, érdekes köszönés csak így, de ez jött. - Mi járatban itt lent , ilyen későn? - sejtelmes félmosolya persze továbbra is ott virít arcán, és aki igazán ismeri az hangján is észrevehet valamit, de olyan szerencsére nincs a közelben.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. július 31. 12:02 Ugrás a poszthoz

Mihael

Mikor elindult még határozottan követte az elvét, hogy akkor most csak inni fog, mert semmi kedve bájcsevegni, vagy nem túl rokonszenves emberekkel akár csak két szót is váltani. Amíg vajsörét kikérte is ez volt a véleménye, de  amint a trófeatermes srácot megláta ez rögtön meg is változott. Hát ha már érdemleges társaság is van, akkor miért ne?
- Ha sűrűbben fogsz idejárni, akkor többet fogod látni a disney csárdás Hamupipőkét - ha meg nem, akkor értelemszerűen az ellentét lép életbe, de ez mindegy, egyszerűen nem lehet olyan hülye, hogy ne jöjjön rá. Az enyhe túlzással kedvesen méregető tekinteteket megszokta, így közelről sem akad fenn a fiú viselkedésén. Talán természetes is, ha egy olyan lány, mint ő, egy olyan helyre látogat, mint a csárda. A srác viszont a trófeateremben is így állt hozzá, tehát nincs vele gond.
- Enyhén más a helyzet, ha az a kislány munkából esik haza - az angyali vigyor pedig elengedhetetlen, csak hogy ezzel is tudassa: más a helyzet. Azt meg hozzá se teszi, hogy aztán otthon is tehette a dolgát, ezután pedig nem is meglepő nála, hogy elindul, és itt köt ki. - Amúgy én is csak elugrottam inni - azért végül is ez a válasz a kérdésre, tehát a lényeg is ez lenne. De akkor már felmerül, hogy mit is. A vajsör elég lightos cucc, aztán kiderül elég-e neki ez most, vagy valami mást is iszik majd. Azonban ettől még a korsó tartalmának fokozatos, de nagy adagokban való eltüntetését nem szünetelteti, amikor nem beszél dönti magába.
- Mondd csak... valami tartalmasabban nem gondolkodtál? Vagy maradsz a vajsörnél? - többek között ez nála olyan alapkérdés, amit jó, ha az elején tisztáznak, még ha teljesen mindegy is. Ő maga vajsörért indult le, azt tervezett inni, mert otthon a töményebbekből van választék. Jelenlegi itókája végét húzza még le, aztán elég minimálisan nőiesen vissza is teszi azt a pultra, végül pedig kérdő tekintettel néz a rellonosra. Ez biztos, zöld lesz a gyerek.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. augusztus 2. 17:22 Ugrás a poszthoz

Eric

Egy kicsit talán hevesebb reakciót várt, hisztit, kiabálást, vagy akármit. De úgy néz ki, még ha belül nem is, kívülről minden eljutott tudatáig, felfogta, és nem is akad ki rajta. Talán félreismerte, vagy csak az egy év alatt megtanult ő is álca mögé bújni? Hát amint a gyerek témára áttér ez is kiderül. Itt már nem mosolyog, de nem is dühöng. Fejét a kezébe temeti, de csak annyit mond, hogy basszus. Ő bizonyára mást is mondott volna, de csak egy más helyzetben, máskor és másképp. De most ez van.
- De el ám - kedvesen mosolyog, talán még lenézőnek is hathat, vagy enyhén gunyorosnak. Ez viszont csak azért lehetséges, mert őt már nem érdekli, és most lazán a fiú nyakába zúdít mindent. Ettől függetlenül semmi mást nem fejez ki arca, továbbra sem, de tekintetével a másikét keresi. Égető tud lenni ilyenkor a szemkontaktus, de ha már ő szenvedett, akkor Ericnek is kell. Éspedig a levitásnak fogalma sincs róla, hogy mi mindenen ment keresztül, hogy eljusson idáig, és meghozza ezt a döntést, de megcsinálta, és büszke magára. Akkor már pedig szinte sugárzóan boldog, amikor a srác is elmondja, amit az elején is akart. Csak most igazán határozott és ijesztően édes a mosolya.
- Remek, jól tetted. Jó volt legalább? Remélem nem bántad meg - igazából ötlete nem volt, hogy miért csalta meg a másodéves is, mert nagyon látszott rajta, hogy szerette - vagy épp szereti. Nem mint ez akadály lett volna, hiszen amikor Daniellel újra találkozott még bele volt esve az asztalnál ülőbe. De ez megváltozott. Egyiket sem szereti, csak rá kellett jönnie, hogy kihasználta őket. Nem bánja, örül is, hogy megtette és nem szalasztotta el őket.
- Nos, szóval, valami még? Mert részemről.. itt vége - mintha visszhangzana fejében a vége. Elég érdekes, hogy ezt ilyen határozottan kimondja, de el kell fogadni. Eric hiába szeretné visszacsinálni, innentől szabad ember, mert Lotti már eldöntötte, hogy ő is az, és azt csinál amit akar. Ha esetleg volt valami, amit még a volt pasija fontosnak tart elmondani, azt csendben mosolyogva végighallgatja, aztán feláll.
- Ha megbocsátasz, nekem most mennem kell vissza dolgozni. Érezd jól magad, legyen szép napod, ja és igyál sokat, mert baromi meleg van... - mindezt pedig oltári aranyos hanglejtéssel, mintha csak anya mondaná a gyermekének, és jó tanácsokkal látná el a útra. Talán kicsit cinikus is, de hát ő ezeket tényleg nem azért mondja, mert idegelni akarja a srácot. Azaz de, csak borzasztóan jól el tudja játszani, hogy nem, és így teljes mértékben úgy tűnhet, hogy ilyen boldogan válik el a másiktól. Csak ez nem így van, mert semmit se érez.
Szóval, ha még végignézte a bármiféle momentumot, amit erre a búcsúzásra produkált egykori szerelme, meg is fordul lendületesen és poharával együtt visszatér a konyhába a sütikhez. Azt legalább élvezi, még a hőségben is.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. augusztus 6. 17:11 Ugrás a poszthoz

Caius

Nem mintha úgy nem lenne elég hideg, de ha már shake, akkor bizony tényleg kell bele jég, ahogyan azt a fiú javasolta neki, így í mosogatóba helyezett jégtartóhoz sétál, és lassan engedve rá vizet kinyitja, hogy a kockák, amik már elváltak a műanyag faltól szépen belepotyogjanak a papírpohárba. Masszív, tehát nem kell félteni.
Persze ennyivel nem lesz vége a találkozásnak, hogy kész az innivalója és továbbálljon rögtön, hanem felajánlja segítségét, kicsit lazán, érdekes felszólítással, de ő ilyen, majd hozzászokik mindenki, vagy tesz rá magasról mit gondolnak róla.
- Okés, kikeverem - és egy kedves mosoly is kell hozzá, amíg tekintetemmel követem a tej útját a pultig, és gondolkozok következő kérdésein. Persze elvigyorodok, aztán összerakom a választ fejemben és mondom is.
- Tökéletes. A málnát pedig nagyon szeretem, de ha keverni akarjuk, akkor csoki menjen mellé - csak egy kis ötlet, de punccsal tényleg nem olyan jó, és azt meg nem tudja, hogy a vegyítéshez mennyire ragaszkodik a srác. Ha nem, akkor maradhat sima vanília, azt még ő is szereti. Viszont nem készül ám el csak úgy, hogy állnak, és nézik az összetevőket, amikből ráadásul az összes nincs is elővéve. Valami fontos hiányzik, a por. Valahol a szekrényekben kell lennie, fent, emlékszik rá, hogy látta, de hogy hl, arra nem. Így ha esetleg nem ad Caius konkrét információt, akkor az összes felső ajtót kinyitja, és amíg meg nem találja, így megy a végéig. Vagyis az utolsó előttiig, mert ott van. Kivesz egy vaníliásat, aztán a fiúra nézve kihajol az ajtó takarásából.
- Csoki is kell? - ha igen, akkor olyat is vesz ki, ha meg nem, akkor egyértelműen hanyagolja az ötletet. De a kis edény keresése, amibe a porokat kikeverheti sem maradhat el, így most lehajol, hogy ott szerencséjére rögtön ráakadjon a megfelelő darabokra. Meg olyanra is, amiben a másik megcsinálhatja majd magát az édességet, tehát gyors azt is kikapja a pultra, majd becsapja az ajtót.
- Tessék - valamiféle szusszanás, aztán fogja is a tejet, egy laza mozdulattal kibontja, önt az edényekbe egy keveset, és a porok kibontása után azokat is beledönti a helyükre. Fakanálra lenne még szüksége, azzal imádja kikeverni a pudingot, és akkor már mehet is. Kiskorától kezdve ez volt a reszortja, ha hasonló édesség készült otthon.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. augusztus 11. 18:00 Ugrás a poszthoz

Caius

- Persze, hogy maradt - és semmivel se foglalkozva keresett vett elő egy másik poharat, hogy a méretes papírpoharából öntsön át. Ment bele jég is, meg a shake is, ami jelen esetben málna-eper-banán-alma, és még egy szupertitkos, nagyon finom összetevő elegye. Ezt nyújtotta át lelkesen a fiúnak, várva a reakciót, aztán továbblépve, mert a puding nem csinálja meg magát.
- Te meg nem tudod, ugye? - hát persze, hogy de, csak ezt azért még muszáj, feltétlenül bele kell kötnie, és Lotti nem bánja, nem fogja megölni érte, csak édesen visszamosolyog. Ez a "most nem nyírlak ki, de sok nem kell hozzá" mosoly, amit soha nem gondol komolyan, mert az már egy másik megnyilvánulás lenne, ha komoly szándékait szeretné bemutatni.
A következőkben már csak a port kell kikevernie, aminek hamar neki is áll, de még ehhez is kap instrukciókat. Áh, nem baj. Csak visszamosolyog, aztán keveri tovább, nyomkodja szét a kis csomókat, ahogyan szokta, de hagyva is, egyéni kérésre. Neki mindegy milyen, de általában csomómentesre szokta kikeverni. Ha végzett egyértelműen és elég feltűnően letette, aztán a fiúra figyelt, aki arra kérte, hogy meséljen. Hát, azt éppenséggel tudna, csak akkor egy darabig itt ülnének, vagy épp állva hallgatná órákig. Egy másik esetben viszont menekülne előle nagyjából harminc perc után, de ez nem lesz kipróbálva.
- Nem mondhatnám. Az utolsó pillanatra szoktam hagyni, nem hetekben, hanem napokban mérve. Vagy akkor se, és csak úgy átslisszanok, nem bonyolítom túl - ebből nagyon lejön, hogy neki nem a jegyek számítanak, hanem hogy átmenjen, és ezt már kialakította magában régen. - Harmadikos vagyok, de igazából most végzősként itt hagyhatnám már a sulit.. Csak nem jött össze - ez a gondolat mindig visszatér, de már nem érdekli, csak reflex. Kibírja még ezt a két évet, jól érzi magát, aztán meg lelép, és éli a kis életét, valahol máshol, úgy, ahogyan ő szeretné. Szép, de kicsit sem konkrét elképzelések.
- Te meg mt vagy. Azt hiszem azon a kviddicses szakon, tehát... mennyi is van még hátra? Elsős vagy ha jól tudom - azért furcsa, hogy mennyi mindent képes megjegyezni. Talán túl sokat is, mindenkiről nagyjából tudja mit merre, akikkel beszélgetett és valamivel szorosabb kapcsolatot alakított ki, szóval a barátok és majdnem barátok, ellenségek, ilyenek.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. augusztus 12. 15:35 Ugrás a poszthoz

Mihael

Értette a célzást a fiúcska, tehát csak egy elégedett mosoly ül ki pár pillanat erejéig arcára, mert valljuk be őszintén: ha jó a társaság, akkor ő is szívesebben jár le a csárdába. Nem a legkellemesebb hely, de ha van miért - meg amúgy ok nélkül is -, akkor szívesen átugrik egyet inni.
- Mert jól érzem magam, és még pénzt is kapok érte - már amikor, de lényegében igaz. Azt hitte, hogy ez nem épp neki való munka, de ha már elkezdte önállósítani magát, akkor abba az is beletartozik, hogy nem apuka pénzeli, hanem ha valamit akar, megveszi magának. Bár ilyen szempontból a tanulást nagyon mellőzi, az óráinak csak egy minimális részére jár be, és a háztartási munkák közül is csak azt csinálja, amit Alex nem hajlandó. De persze ettől függetlenül ijesztően aranyos mosolyát elő kell vennie, mert ő nem kóstol vissza a gyereknek. Most nincs meg az alaphangulat ahhoz, hogy mindenkibe belekössön, és ha erőlteti nem megy.
Hamar jön egy alapkérdéssel témát változtatva, de a kissé önelégült, csibész mosolyból nem tud konkrétat kiolvasni, csak sejti a választ, és végül is valami olyasmit kap, amit várt. Csak hasonló, de ez az ötlet még jobban tetszik neki, így  hasonlóképpen sejtelmes vigyora ül ki bájos pofijára.
- És milyen tétre gondoltál? - nagyjából egy hangyányit sem fontos, mert úgy is belemegy, most ilyen kedve van, vevő bármire, tehát amint valami reményei szerint határozott választ kap már jelzi is beleegyezését. Ha pedig csak behatárolja, hát akkor majd segít neki kicsit jobban összeszedni, miért ihatnak. Az pedig itt már teljesen lényegtelen, hogy egyébként fogalma sincs róla ki a srác, a nevét se tudja, csak a ház van behatárolva, a másik viszont ha figyelt, akkor a trófeateremből talán berémlik neki a neve, mert Amira ezt ilyen jól összehozta. Szeret apróságokon, és borzasztó hülyeségeken gondolkodni, amíg vár, de attól még a tengerzöld íriszeken leragadt tekintete nem vándorol sehova. Mosolyából látszik, hogy egyértelműen kedve van eljátszadozni most, iszik ő szívesen, és jól is érzi magát így, meg persze ezt még lehet fokozni, csak rajtuk áll.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. augusztus 25. 13:09 Ugrás a poszthoz


ruha


Vizsgaidőszak. A legrosszabb, legalábbis azoknak, akik utálnak tanulni. Akik szeretik, azoknak meg mindegy, vagy talán még jó is. Lehet kedvenc, vagy csak egy kedvelt része az évnek, de neki nem az. Viszont nem is utálja, mert nem érdekli. Régebben még úgy volt vele, hogy ez a bizonyítási időszak, amikor megmutathatja, mit tett az azt megelőző tanévben, és továbbléphet, mindezt persze a szülei miatt, a bizonyítási vágy hajtotta. Már ez sincs, de lazán átslisszan a vizsgákon, az évfolyamlépés már nem kérdéses dolog.
Viszont ha már az ember nem foglalkozik dolgokkal, akkor kell más, amivel az idejét elütheti, és ilyenkor el lehet játszani, hogy semmi dolga sincs, márpedig ettől függetlenül van. Ugye dolgozik, ez egy elsődleges probléma. Nem munkának veszi fel, hanem szórakozás, amiért pénzt kap. Meg még sütni-főzni is megtanul. Otthon ugyanezt csinálja, na de az lényegtelen. Az meg megemlítendő, hogy a háztartásban nem csak főz. Van amikor csak ezt, vagy csak azt, de vannak feladatai, amiket már csak minimálisan végez el. Így is próbálja a hugica javát szolgálni, hogy legalább legyen egy Johanson gyerek, aki nincs elrontva, de egyébként nagyon nem foglalkozik semmivel, csak magával.
Mivel az érdeklődési köre ennyire korlátozódott vissza, mégis rengeteg ideje van, mert az alvásigénye ezzel egyetemben visszaesett néhány órát. Olyan nagyjából három elég neki, éppen azért, mert most már határozott elve, hogy azzal csak elpazarolja az időt, amit arra fordíthatna, hogy 'éljen.'
Vannak kedvenc helyei, ahol rengeteg időt tölt, de ez nem csak sötét placcokra vonatkozik, és nem csak a kocsmák, szórakozóhelyek tartoznak ide, hanem a betegesen cuki helyek is színesítik a listát. Például a játszótér az neki olyan, hogy érdekes látványt nyújthat, ha egyedül van, de akár Hannával is, mert a sötét, állati és beteg ruhák eléggé taszítják az aranyos embereket, és rögtön véleményt is alkothatnak róla az ilyenek. Nem ismerik, és nem is baj.
Most megint úgy döntött, hogy elindul arra a kis aranyos helyre, mert ilyentájt már kicsik nincsenek, tehát senkinek nem rombolhatja porrá a lelki világát. Elég gyorsan ki is ér, ismeri a járást, és siet is, meg minden jel és egyetlen szó nélkül lépett le. De legalább cigit nem visz magával, ez haladás. Csak úgy elindult, hogy egyedül legyen, ám kiérve rögtön el kellett fogadnia a tényt, hogy ez így nem fog menni. Tehetne ellene ha akarna, puszta megjelenése, vagy néhány odavágott szó talán meg is tenné a hatást, de ha már van itt egy lányka, és nem ijeszti el, akkor határozottan méltó arra, hogy egy kicsit szocializálódjon a társaságában.
- Helószia! - valami köszönésfélét azért édesen mosolyogva küld a másik felé, aztán minden kérdés vagy egyéb jelzés nélkül megindul a szabad hinta felé,  aztán egy laza mozdulattal foglal benne helyet.
- Itt, ilyenkor? Antiszockodnál? Én azt terveztem, de hát nem. Hogy hívnak? - túl sok szöveg ez most tőle egyszerre, tehát veheti megtiszteltetésnek is a csajszi, csak ugye ezzel, és jelentőségével még nincs tisztában. De majd szépen lassan rájön, ha felveszi Lotte vonalát.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. augusztus 27. 12:39 Ugrás a poszthoz



Az első gondolata elismerés. Igazán gratulálhat magának a csajszi, mert hogy nem valami sablonos szöveggel jött, vagy terelt, hanem a lényeg. Egy normális ember - vagyis nem olyan, mint ő - tenne rá magasról, hogy ez most milyen válasz volt, csak válaszoljon, vagy csináljon valamit, de nála más. Az ő szemével nézve minden más, de még nem mutat ki semmit, hanem a neve iránt is érdeklődik a végén, bár erre csak később válaszol. Most már muszáj egy mosolyt megeresztenie, mert igaz, halál idegesítő a kérdés. Elég jó kapcsolatot ápolt ő olyannal is, akinek hetekig nem tudta a nevét. És mégis. Talán ez ballépés volt, de a szótárában olyan nem létezik, ő sosem csinál olyat, tehát minden pont a megfelelő.
Ezen felül pedig természetesnek hat, hogy a bemutatkozás után ő is elmondja a nevét, hiába kell kiérdemelni, most már ezt is megteszi, mert ez a lépés megvolt.
- Sharlotte - kezdi mosolyogva. - vagy Lilian, de ritka, ha úgy hívnak - és miért is ajánlja fel a második nevét, mikor ezt még senkinek sem mondta? Rejtély. Jobban belegondolva, csak az anyja hívta úgy, ám ő már a múlté. Mindig visszafojtott lélegzettel, szívdobbanásokat kihagyva gondol rá, mint most, de hamar próbálja elhessegetni és terelni ideáit.
Na de, ami elmaradt, és megint érdemre váró lépés a lánynál, az a kézfogás. Sok mindent átértékelt magában pillanatok alatt, de úgy vélte, túl sablonos, így egy természetes kedvességet sugárzó mosolyt küld inkább Yvonne felé. Talán megzakkant, nem szokott így viselkedni. De ez nem baj, teljesen hátrahagyni régi énjét sohasem fogja.
Hirtelen ötlettől vezérelve kezdte el magát jobban lökni a hintával együtt, mint eddig lightosan, éppen hogy csak mozogva. Nem tervezte nagyon csak egy cseppet, aztán már jön is a következő közvetlen kérdésével.
- Hogy állsz a vizsgákkal? - miért érdekli? Még egy rejtély. De érdekli, ami már  csoda, és lehet meglepő a lánynak, de ez csak jót jelent. Abszolóte felesleges dolognak tűnik, de pár mondatból mégis képes konkrét véleményt leszűrni, és ezt nem is gondolnák. Tehát gyorskiismerés ON.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. augusztus 30. 10:37 Ugrás a poszthoz



Valamiért furcsán szimpatikus neki a lány. Másokkal kegyetlenül elutasító, bár ez hangulatfüggő. Ha kedve is akadna hozzá, akkor pár szó váltására tökéletesen alkalmas, de a sablonmosolyánál, vagy az ördögien édes vigyornál többet senki ne várjon. A barátai sem feltétlen képeznek kivételt ez alól, de akiket szeret - és azok között is vannak ilyenek -, ők igen.
Yvonne azonban még névválasztási lehetőséget is kap, amiből megint csak az jön le, hogy kivételezik vele. Hogy miért? Csak mert. Még nem tiszta a válasz, de biztos hogy van, és majd jobb lesz, rá is fog jönni, miért, de ezt később, ezért inkább úgy dönt, hogy jobban megismeri.
A "hogy állsz a vizsgákkal?" talán annyira száraz, hogy jó is neki, és megint elvárásainak megfelelő választ kap. Neki ritkán vannak olyanok, mert már rájött, hogy nincs rételme. A világ úgysem olyan lesz, amire számít, ezért nem is kell várni semmire, majd az jön, aminek kell. De most már felállított egy apró kis logikai rendszert, és a lányka jól teljesít.
- Megvannak és lesznek probléma nélkül - nem egy túl sablonos válasz, mégis a lényeg ugyanaz marad. Mondhatta volna, hogy jól, de hát abban semmi lélek sincs, és mostanra már ténylegesen kedve van beszélgetni. Az pedig határozott elgondolása, hogy azzal meg is szakadna a beszélgetés ezen fonala, és azonnal áttérnének valamire, túl gyorsan. Nem mintha tényleg nem így lenne...
- Tehát.. most jönne a sablonrész. Melyik ház tagja vagy? Muszáj megkérdeznem, mert nem tudok rájönni, és érdekel - még egy pont: érdeklődés. Tényleg kihúzhatja magát a leányzó, de még nincs semmivel tisztában, és addig jó. Utána majd... lehet más véleménye lesz Lottéról, és az eddigi esetlegesen pozitív is fordulatot vesz. De ha már ő megismerheti... akkor TALÁN Yvonne is betekintést kap majd az életébe.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. október 12. 20:00 Ugrás a poszthoz

Amanda <3
ruha


10 hét. Csak ennyi volt, amíg senki sem hallott róla semmit. Nem adott életjelet, senki sem tudhatta hol van, mit csinál, vagy él-e még, igazából Alex sem. Mikor régi életét lezárta, és elkezdte az új fejezetet, akkor már voltak tervei, hogy ez miből is fog állni, és noha gyökeres változásnak is tűntek azok, amiket művelt, igazából még alig történt vele valami. Aztán jött egy hirtelen gondolat, hogy el kell innen mennie. Úgy kezdett neki a pakolásnak, hogy vissza se jön, majd mire a végére ért már sikerült rendbe tennie gondolatait annyira, hogy ezt az ötletet hanyagolja. Hogy hova, és miért tehát még kérdés, csak lejelentkezett és ment. Mindig is voltak értelmetlen gondolatai, lesznek is, de talán ez túltett mindegyiken.
Nem a térképre rábökős módszer, és nem is egy idegen megkérdezése döntötte végül el, hogy hol is fog megmaradni, hanem az álma. Felült a vonatra, és egész egyszerűen elaludt. Innen jött az ötlet, hogy a végállomás Flöha lesz. Egy német kisváros. Soha nem járt még ott, csak hallott róla, de azok alapján biztos volt benne, hogy ez jó lesz neki. Még csak véletlenből sem ismerheti senki, szinte meg sem tud szólalni németül - bár az angol majd bizonyára kisegíti -, valamint itt nyugalomra talál. Nem elsődleges célja, mert tombolni is szeretett volna, de így volt teljes a változás.
Szóval kivett egy albérletet a város külső részében, a természethez közel, és teljesen normális életet élt. Ugyanúgy szórakozott, rengeteget, és mivel senki sem ismerte egy kicsit sem, bizonyára egy minimális kicsike kis jó véleményük sem volt róla. Csak ez őt nem érdekelte. Főleg azért, mert a lelki világa romokban hevert, így azonban minden megmaradt neki. A magány, az volt neki.
Aztán a következő ötlete volt teljesen abszurd. Mikor beleszokott, akkor egy kicsit jobban megismerkedett egy fiúval. Nem történt köztük semmi, csak tömör három órában elmesélte neki az élettörténetét, és utána rájött, hogy elrontotta. Elrontotta ezen élete építésének kezdeti fázisában... És jól tette. Úgyhogy mindent otthagyott és visszajött.
Amint hazaért az volt az első, hogy igazándiból semmivel sem foglalkozva ledobta otthon a cuccait, és táskáját felkapva elindult. Hogy hova? Hát egyértelmű, hogy a csárdába. Gyorsan, feltűnés nélkül elérte célját, majd a belépve természetesen kapott pár furcsálló és meglepődött tekintet, meg a megjegyzéseket, a 'De rég láttalak'-on át a 'Hát te még élsz?!'-ig. Csak mosolygott, hát azért el nem felejtették. Ahogy azt sem, hogy az alap a vajsör, így a pultos lány már nyomta is a kezébe, ő pedig elindult egy nem is távoli, szimpatikus asztalhoz, lerakta a táskáját, majd kényelembe helyezte magát a széken. Kortyolt egyet italából, aztán egy látszólag igazi mosollyal gondolkodott, most akkor hogyan tovább.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. október 17. 15:27 Ugrás a poszthoz

Manda <3


Igazság szerint talán nem a legjobb dolog, amit tehet, hogy egyedül marad a gondolataival és még iszik is, mert hogy azt bizony nagyobb mennyiségben tervezte. Tisztában van vele, hogy nem megoldás, és hogy csak pillanatnyi feloldódás, ellazulás, aztán másnap meg sokszorosan annyit kell agyalnia, mint előtte, de hát érdekli is őt. Jól elvan a maga kis világában, amíg egy ismerős arcot nem vél felfedezni maga mellett. Amanda, akit milyen régen is látott, és most rögtön öleléssel és két puszival üdvözli. Valahogy az első ösztönös érzése, hogy oka van most az ittlétüknek, és ez bizony nem véletlen, de reflexből mosolyra is húzódik szája. Halovány, de legalább igazi ez már, mert tényleg örül a lánynak.
Hirtelen jönnek a szavak, de azért sikerül felfognia, hogy négy tequilát rendelt barátnője, így még egy pillantást vet a vajsörre, amit a rellonos szavai után egy határozott mozdulattal jó távol helyez magától. Magabiztos félmosollyal hallgatja a további mondandóját, majd nem is vár pár másodpercnél többet a válaszadásra.
- De ha ezzel kezdem, akkor legalább még az elején teljesen tiszta gondolataim vannak... - talán értheti is, hogy mire gondol a szőkeség. Végül is, ha már itt így összefutottak, és szavaiból is megítélve... nem a legrózsásabb időszakot élik. Éppen ezért egy apró sóhaj után folytatja. - Az ok nálam egyszerű. Visszajöttem, és kezdésként rögtön szükségem volt erre, hogy visszarázódjak. Tudom, nincs értelme kerülgetnem a témát, hogy miért is léptem le, meg hogyan s miként volt ez az egész, de... kezdhetnél - ezzel pedig lényegében minden gondolatát elmondta, ami eszébe jutott. A meséléshez egy kicsit még össze kellett szednie magát, de igazából annyira nem is egy hűdehűha történet... csak a lelki világának megterhelő, és amennyire a vele szemben ülő ismeri, tudni is fogja. Ennek ellenére pedig képes nem mindig saját magával foglalkozni, és a szemkontaktust tartva, a másik érezheti, hogy tényleges érdeklődést is mutat feléje. Mivel komolyan tudni szeretné, hogy vele mi van. Az alap kíváncsisága, és ki tudja miért fontos is neki a lány, így ez természetes.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. november 1. 13:52 Ugrás a poszthoz

Manda <3


Valahogy Amanda nagyon átlátja a helyzetet, és ez még csak kicsit sem meglepő. Mindennek oka van, ez tény és való, éppen ezért már-már természetes, hogy most pont itt ülnek, egymással szemben, és pont ebben a helyzetben. De ezt nem is kell firtatni, mindketten tisztában vannak vele.
- Talán nem is kellenek azok a tiszta gondolatok - hangos gondolkodás ez csak részéről, a megszokottnál is kedvetlenebb hangsúllyal, szinte már sóhajként. Tényleg miért is akarna gondolkodni? Lazítani szeretni, kikapcsolni az agyát és jól érezni magát végre.
Persze amint Mandát kéri a kezdésre, teljes figyelmét neki szenteli, nem igazán figyelve arra, hogy az italokkal már feléjük tartanak, csakis a lányra koncentrálva, mert ez a minimum. Csendben, szinte kifejezéstelen arccal hallgatta a pár tömör mondatot, majd ahogy a rellonos arcán megjelent a sokat kifejező mosoly, az ő szája is enyhén felfelé húzódott.
- Ha jól sejtem.. ez nem egy "heló-szia de rég láttalak" viszontlátás volt.. - a lehető legtermészetesebb, valahol mélyen még talán kedvességet is sugárzó hangnemben szólalt meg, ami halvány mosolyával még egyszerűbbnek tűnhetett, noha ezzel a mondatával mindent elmondott. A véleménye, a gondolatai Kornél visszatéréséről ezt teljesen magába foglalták, látva barátnője arckifejezésében történt változásokat a két név említése közben.
A vele szemben ülőnek azonban még volt mondanivalója, mert ennyire ugye nem lehet egyszerű, mikor már ez sem az... Az egyetlen gondolata, ami beugrik még pár másodperces átgondolásra vár.. Kezdetben nem biztos abban, hogy erre ezt kellene mondani, mert a lányt bizonyára aggasztja a helyzet, de, ha már itt ülnek, szinte nyílt lapokkal játszanak, olyan mindegy...
- Lehet furcsa.. de ne is bánj meg semmit. Soha! - jogos, hogy mindenki azzal jön, hogy ha bűnt követ el, vagy vétkezik, akkor meg kell bánni tettünket, és tiszta lesz a lelkünk meg, minden.. De neki meggyőződése, hogy ennek semmi értelme. Szabadon kell élni, élvezni kell, és semmit sem szabad megbánni, sokszor nem szabad gondolkodni, csak cselekedni, és kész. Valójában egyszerű, csak az emberek túlbonyolítják.
Furcsa módon nem öntik el a gondolatok. Ez még nem az a szint, vagy már nem az, amikor nem tud rendet tenni, mert jön minden egyszerre. Igen, még túl tiszta minden, ezért az elé lerakott tequila felé nyúl, közben pedig a kérdések is eljutnak tudatáig.
- Nem tudom... - maga elé meredve, a végére elhalkulva, szinte a semmibe beszél, majd tekintetét felemeli és Amandáét keresi vele. Amint megtalálja folytatja. - Tudod.. lehet, hogy minden okkal történik, sőt, biztos. De rengeteg esetben csak egyszerűen nem számít, vagy csak nincs értelme keresni. Igen, én is tudom, hogy rettentően zavaró a tanácstalanság, mert ez lényegében az. Megrekedsz a dolgokkal, és se előre, se hátra, nem tudsz mit tenni. De csak egy darabig. Aztán már ösztönösen teszel magasról az okra - sok a duma, de mindezt így egyszerre el kell mondani, hogy teljes legyen a kép, hogy maradéktalanul megértse. Még ha bízik is benne, hogy félgondolatokból is megértené, kiegészítené, mert nagyon ugyanazon a vonalon vannak... Csak így érzi jónak mégis.
Na de akkor az este másik meghatározó pontja, a pia. Amit eddig teljesen hanyagolt, na nem mintha olyan rég itt lenne.. Csak jött a barátnő, és a vajsört is eltolta magától, amíg a tömény meg nem érkezik. Viszont már azt kezében fogja, és döntené is magába, csak hát nem. Van egyfajta norma, ő mondjuk bármit iszik és bárkivel, előtte a koccintás az kell. Csak ezután húzza meg, egyszerre le az egészet, majd rögtön a citrommal barátkozik, ám arckifejezése hűen tükrözi: ez sem egy lightos ital. Mondjuk nem is a kedvence, de az agyát kikapcsolni tökéletes.
- Na, akkor most én jövök? - tudja, hogy a válasz igen, csak azért még egyértelműsít, miközben a poharat visszahelyezi maga elé, közben tartva a szemkontaktust.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. november 21. 15:49 Ugrás a poszthoz

Manda <3

Ez a jó a nem felszínes, nem csak látszatbarátságokban.. Be se kell fejezni a mondatot, nem kell mondani semmi egyértelműt, vagy akár meg se kell szólalni, csak próbálni játszani a "szerepünket", és a máik tudja, hogy mi a helyzet. Ha valami nincs rendben, ha boldog az ember, vagy össze van zavarodva; teljesen mindegy, az igazi barátai megérzik, és mellette vannak, segítenek, ahogy tudnak, meghallgatják, tanácsokat adnak, kiállnak mellette, mert ez úgymond hozzátartozik a barátsághoz. A kapcsolat alapja ez a fajta bizalom, és ők még ha nem is éreztetik olyan sűrűn egymással, tudják, hogy számíthatnak a másikra, és ott van, ha kell.
- Persze, hogy értem - lényegtelen, de azért megerősíti egy halvány félmosollyal. Teljesen egyetért vele, átérzi, mert neki is kellett ez a fajta szabadság, és valami teljesen hasonlóba kezd belefolyni. Semmi kötöttség, szórakozás, egy szempontból ugyanaz a helyzet, a körülmények mások talán, bár ez alig változtat valamin.
Aztán persze, ahogy átfutottak a rellonos részéről a helyzeten, felvázolta ott mi a helyzet, már tudta, hogy ő jön, de azért rákérdezett. Manda előrehajolt kissé, és még pár másodpercig csak meredt rá semmitmondó félmosolyával, aztán gondolatait összeszedve és még maga elé bámulva kezdett bele.
- Én el akartam húzni, mindent itt hagyni, aztán elkezdtem pakolni és mire végeztem elvetettem az ötletet. De mennem kellett, muszáj volt változtatni, így röpke 10 hétig Flöhában voltam. Szórakoztam, élveztem, hogy senki sem ismer, kilógtam a nyugodt kisváros normális életéből. Annyira jó volt ez a másság, hogy maradtam volna, ha nem rontom el ott, hogy összebarátkozok egy sráccal és elmesélek neki mindent. Onnantól már képtelen voltam szabad és független lenni, mert.. igazából nem bíztam meg benne eléggé, hibáztam - furcsa, hogy igazából még mindig romokban hever, de annyira nem érdekli. Talán az is motiválja, hogy ha már egyszer padlóra került, nézzük a jó oldalát; nem a sárban fekszik. De mindez lényegtelen, mert nyugodt és egységes hanglejtése akármit mondhat a lánynak. Reméli, hogy azért megérti, nem bánt meg semmit, és hirtelen ötletei így is lesznek még, csak egyszerűen képtelen szocializálódni, a pár ember, aki kiérdemelte a bizalmát, csak velük kedves, megértő, a többiek pedig jobb, ha elkerülik. Mindez a változáshoz tartozik, ami miatt elítélhetik, ez sem érdekli; a saját útját járja.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. december 1. 13:26 Ugrás a poszthoz

Meccs után

Annyi még rémlik neki, hogy az első büntető milyen kellemesen alakult, és az is, hogy mennyire imádta akkor azt a bizonyos rellonos terelőt, levegőt alig kapott, és csodaként elkönyvelhető az is, hogy egyáltalán fent maradt a seprűn. Aztán volt még egy büntetője a rellonnak, de abból már alig van meg valami. Repül a kvaff, nyújtja a kezét, az  a hirtelen és éles fájdalom, és hiába akar a seprűhöz visszanyúlni, egyszerűen képtelen rá, mert elsötétül minden.
Amit lát, az sötétség, de csupán mert szemei csukva vannak. Él, minden bizonnyal, és ezt is csak onnan gondolja, hogy már-már szavakkal kifejezetlenül fáj szinte az egész felső teste, de jobbnak látja, ha most nem kísérletezik azzal, milyen lenne, ha mozogna, mert így is a tűrőképessége határait súrolja.
Fejében szépen lassan kialakul a káosz, ahogy ezerféle gondolat özönlik be egyszerre, hogy most mi van, mi lesz, és egyáltalán mi volt, azaz mi történt. Keresi az okokat, és közben feltűnik az is neki, hogy talán nem is olyan messze beszélnek mellette. Hát persze, a gyengélkedőn van, és belegondolva amilyen irtást végeztek a pályán, a játékosok egy bizonyos része, de leginkább a navine csapatának nagy része biztosan itt végezte.
Amit felismer, az Kristóf és Amira hangja, őket biztosra, már hogy egy kicsit nyugodtabban látja át a dolgokat. Persze képletesen, mert még mindig csak csukott szemmel hallgatja a néhány ággyal arrébb lévő emberkéket, és éppen azon van, hogy kinyissa végre szemeit, hogy ténylegesen felmérhesse a helyzetét. Neki ez a legfontosabb most, mert bizonyára nem akar sehova menni, és nem is tudna, az sem mellékes.
Akkora erővétel végül is nem kell neki ahhoz, hogy kitekintsen a fejéből, mint gondolta, de az, hogy csak a plafont látja, az egyre frusztrálóbb. Tisztában van vele, hogy kegyetlen lesz a mozdulat, ha már anélkül is meg tudna halni kitartás hiányában, de azért fejét jobbra fordítja hirtelen, hogy annyit ne kelljen szenvedni, és lássa az összegyűlt kis csapatot. Nem kell, hogy tudomást vegyenek róla, de tényleg, jó neki így.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. december 12. 15:39 Ugrás a poszthoz

Mihael és Emma

Kivételesen nem azért volt számára kínszenvedés az elalvás, mert a gondolatok nem hagyták nyugodni. Jó, részben igaz, de simán ment volna, a fájdalom hátráltatta csak rendesen. Nem akart gondolkodni, sokkal inkább hagyni mindent, és aludni, mert akkor minden sokkal egyszerűbb, és nem kell foglalkozni a jelen problémáival. Viszont miért is lenne minimum ennyire jó? Hát már lassacskán hajnali kettő felé járt az idő, amikor miután már mindent átvett magában háromszor, unalmában elnyomta az álom.
Odabent persze teljes sötétség, de ennek is örül. Persze, ameddig élvezheti, hogy tényleg pihenhet végre, még ha kétes is ennek az állapotnak az időtartama. Csak akkor válik pontossá számára, hogy alig sikerült valami szunyálni, mikor egy kezet érez arcán, és amint a szavak is eljutottak hozzá némileg megnyugszik, és szemeit is hirtelen kinyitja. Esze ágában nincs sikítani, de ha nem Mihael lenne, aki zargatja, akkor az lenne a következő kérdés, hogy túléli-e. Na igen, az lényegtelen, hogy félholt állapotban mozogni is alig tud, de kinyírná, aki felébreszti. A fiú viszont kivétel, és ahogy ismerteti a tervét, Lotte szája is mosolyra húzódik. Már a hangvételéből is, de tényleg... milyen természetes helyzet már.
- Menjünk.. - azzal a lendülettel pedig - kicsit sem tartva attól, hogy az állapota nem engedné -, próbál felülni. Persze csak úgy sikerül, hogy lassan, fokozatosan, kezével kitámasztva magát. Aztán már csak a távolból hall hangot, lányé, ám rögtön nem ismeri fel, és a kegyetlen rossz fényviszonyok mellett is látja, ahogy az átok Misikét éri el. Azt most nem tudja felfogni, hogy ki és mit csinált, csak hogy Mihael összerogyott mellette, és most a földön fekszik.
Csakhamar a tettes is megjelenik, pontosabban előbukkan, mert ahogy felismeri, rájön, hogy tényleg, ő a közelben volt eddig is, de Emma is biztos lehet benne, hogy ha kicsit más lenne a helyzet... akkor kicsit másképp érezné most magát. Mert bizonyára minimum tudat alatt büszke magára, hogy megvédte háztársát, de Lotti annyira már nem örül neki.
- Most mit csináltál? Ja és.. köszönöm szépen! Hogy milyen aranyos vagy!.. - nem hangosan, inkább átlag beszédhangján szólal meg, tekintettel a még ott alvókra, ez azonban nem gátolja meg abban, hogy szarkazmussal, és valamennyire leplezett dühtől telve forduljon háztársához. Nem érdekli, hogy más esetben mi lett volna, hogy akkor valóban köszönné - ha egyáltalán külső beavatkozásra lett volna szükség -, most ez a helyzet van, és szíve szerint üvöltene. Ezt nem a holléte miatt nem teszi meg, hanem mert csak rontana az amúgy sem pont jól alakult dolgokon. Szóval elnézegeti a fiút ott az ágya mellett, és mivel mozogni feleslegesen nincs kedve, előbb kitalálja mit kezdjen, csak ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2014. július 3. 16:51 Ugrás a poszthoz

Mary
ruci

Hát ha már egyszer leküldték sütiért, mert se a húgit se a bátyót nem vitte a rá a lélek, hogy pont őt kérje meg sütésre, muszáj volt menni. Na mondjuk éppenséggel ők is képesek lettek volna erre, de még a felajánlás után is határozottan kijelentette, hogy senkinek nem kell lemenni helyette. Ugyanis akkor már eszében volt, hogy hiszen a cukrászdában dolgozott addig is, amíg el nem utazott, és a munka az bizony most is jól jönne neki, persze ha kell, és ha van erre lehetőség, ahhoz viszont beszélni kell a főnökkel. Ilyen ügyben pedig Alexet biztosan nem bízza meg, mert a srác ilyenre nem képes.
A kissrác aludt, amíg eljött otthonról, remélte, hogy a ház ura képes összeszedni magát, ha felkel és akar valamit. Így egy kicsit nyugtalanul, de határozott tervekkel indult el. Már tudta, hogy amit mindenképp vennie kell, az egy csokitorta. Hát arra szüksége van, meg aprósüteményekre is, és valami krémesre, igen.
Szinte már azt is tudja, hogyan fog odamenni a pulthoz, és milyen sorrendben kéri, amit szeretne, meg hogyan nem fog semmit reagálni az egykori kollégák meglepődésére, csakhogy a csodálatos terve meg is hiúsul az ajtón belépés után pár másodperccel. Valahogy másként képzelte el a viszontlátást, valami bocsánatkérő ajándékkal, meg hát szépen tálalva a dolgokat, de ahogy unokahúsát meglátta már biztos volt abban, hogy nem tud elmenekülni a probléma elől.
- Öhm.. Szia! - köszönt ahelyett, hogy a másik nevét mondta volna, mert igazából az is valami ilyesminek lett szánva, de megérti, mert a meglepettség számára kezd alapvető kelléknek tűnni a mindennapjaihoz. Csak csendben nézi és hallgatja a lány kérdését és ahhoz szánt mozdulatát, majd megkönnyebbültnek hangzó, de igazából ettől távol álló sóhajtással válaszol. Akarná mondani, mondana annyi mindent, de így elsőre nem tudja hol is kezdje.
- Hosszú - jelenti ki először, de ismeri annyira a fiatalabb navinést, hogy teljesen mindegy, milyen hosszú az a történet, vagy mivel akart takarózni, nem tágít. Viszont ő nem is akar kibújni a történtek elmesélésének kötelezettsége alól, így egy kérdést azért még feltesz.
- Mennyi időd van? - szinte lényegtelen, de valamit muszáj mondania, hogy Marynek is egyértelmű legyen, ez most nem egy laza két perces bájcsevej lesz, mintha csak pár napja látták volna utoljára egymást, és pletyiznének egy jót. A kettő közt ég és föld a távolság.
Amennyiben a rokonának is van ideje, mert neki aztán mindig, tekintetével már keres is egy távoli asztalt, csak, hogy minél nyugodtabban tudják átbeszélni, amit át kell, mert abból lesz elég.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Ádám - 1. gyakorlati óra
Írta: 2014. július 3. 20:52
Ugrás a poszthoz

megjelenés

Nem kellett sokat gondolkoznia, szinte egyértelmű volt az az egy dolog, amit még tényleg szeretne tanulni, amire időt akar fordítani, amivel megéri foglalkoznia. Veleszületett képességét nem akarja elhanyagolnia, így is éppen elég idő ment el, amíg távol volt. Bár az ereje akkor sem felejtődött el, mert külön ügyelni kellett rá. Borzalmas pusztítást is véghez tudott volna vinni, de ez nem történt meg. Piros pont érte, hála és hasonlók, bár Lottit igazán nem zavarta volna, sokkal egyszerűbb lett volna neki úgy egybe kiadni magából mindent, és könnyebben megnyugodott volna. Nem tehette meg, nem is csoda. Mostanra már van egy pár dolog, amit nem tehetne meg, és amit nem is tesz. Változott, abban az elhatározásban viszont nem, hogy a tűz elemét megtanulja használni, úgy, ahogy kell.
Ezért kereste fel Ádámot, és magyarázta el neki a helyzetét. Nem volt benne biztos, hogy mindenről tud, de hogy valamit mégis, abban igen. Mint oktatója kijárt neki, hogy tisztában legyen néhány dologgal.
Van egy év lemaradása ugyan, ezt pedig be szeretné hozni, amin valljuk be az elméleti tudás sokat nem segít. Ott az alap, de akkor is gyakorolnia kell, amit nem is egyszer tesz meg naponta, egyre több dologra használja a pyromágiát, hogy könnyítse saját dolgát. Azonban elengedhetetlenek számára a gyakorlati órák, amik közül az idei elsőnek az időpontját már egyeztette is tanárával. Éppen oda sietett volna fel, direkt előbb, ha Jace-ből nem tört volna ki a hisztiroham. Nem egy nyugodt gyerek, de még a csöppséget is megnyugtatta egy másik kisgyerek közelsége. Hanna sokszor nővérére is ilyen hatással van, ezzel azonban neki már nem volt ideje foglalkozni, bátyjára hagyta addig a kisfiút, amíg vissza nem ér.
Jól ismerte már az utat a terem felé, sietett, holott még nem is volt késésben. Pontosan érkezett, kopogott, és amint arra engedélyt is kapott, benyitott.
- Heló! - köszönt az 'e'-t elnyújtva. Ő aztán sosem vallaná be, de most lepleznie kellett az idegességét, ami még maga sem tudja miért tört rá. Szerencsére ha sok mindenhez nem is ért igazán, a színészi teljesítménye az csodálatos, senki meg nem mondaná, hogy arcán csak dísz az a mosoly.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2014. július 4. 11:01 Ugrás a poszthoz

Máté
07. 03. késő délután
ruha

Annak, hogy már felfedezte újra a természetet, semmi köze sincs a friss levegő szükségletéhez, a madárcsicsergéshez, vagy ahhoz, hogy összefuthat bárkivel. Nem, neki mindez nem számít, habár a kicsinek igen, de jómaga csak azért indult el, mert sétálni még mindig imád. Szinte már függőséggé alakult ez nála, a személyiségéhez tartozik. Nem lenne meg nélküle, mert ilyenkor gondolkozik a legtöbbet az ékszakai plafonbámulást nem számítva, ilyenkor mérlegel és hoz meg döntéseket - sokszor meglepő és spontán döntéseket.
Már tudta, hová megy, előző nap rengeteg időt töltött el ott, és megtetszett neki. Ott más nem volt, csak ő, és szerette volna megmutatni a kicsinek. Biztos volt benne, hogy a nyugalom neki is jót tenne, bár a reakciójában már kételkedett. A jó hatás mellett ott van még az is, hogy Jace nem egy csendes gyerek, ezen viszont szeretnének változtatni Lotti és a testvérei együtt.
Belegondolnia is furcsa, mennyit foglalkozik a babával, hiszen ez egy anya dolga, csak a lánykát nem így ismerték meg. Egyáltalán nem, hiszen nem tanult, csak a pyromágiát, és ez mondjuk nem változott, de a felelősség halvány szikráját sem lehetett érezni senki felé, de még önmagáért sem.
Azt is le kell szögezni, hogy a régi valójától így sem szabadult meg, mert minden más a helyén maradt. Ugyanúgy képes bármi felelőtlent megtenni, de csak ha a babának abból nem lesz kára. Már ő van nála az első helyen, és soha nem is kerül lejjebb.
Valami hihetetlen, mennyi fájdalmat képes feledtetni, mennyit pedig újra előhozni a kicsi, mégis szín tiszta boldogsággal, és visszafoghatatlan vigyorral tud csak ránézni. Furcsa számára, hogy valaki másnak is ő legyen az első, hogy az a valaki tőle függjön, és hogy ez nem egy olyan kapcsolat, amit bármikor eldobhat. Az anyaság megszakíthatatlan kötelék, egy ilyen törékeny apróságot óvni, és felnevelni, az ő dolga. A végsőkig képes kitartani, és erre szüksége is lesz majd.
Jelenleg még nagyon is élvezi a helyzetet. Azt is, hogy a fiúcska nem tud még járni, és így cipelheti mindenhová akár kézben is. Arra jutott, hogy a faházba is egyszerűbb lesz így.
Könnyűnek bizonyult megtalálni a nagy fát, mert az útra emlékezett. Jace baljában, jobb vállán táskája, amiben minden bent van, amire hirtelen szükség lehet. Csak felérve konstatálta, hogy nincs egyedül, mert addig másra nem igazán figyelt, csak a kis srácra.
- Öhm.. Zavarunk? - kérdezte rögtön a fiút, mert hogyha esetleg magányra vágyna, akkor mennek máshová. Igen, most már képes tiszteletben tartani mások vágyait és szükségleteit, noha ez most mégis kivételes, mert nem leplezi, és tényleg el fog menni igenleges válasz esetében.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2014. július 8. 16:06 Ugrás a poszthoz

Máté Viktor

Rengeteg féle reakcióval szembesült már, ami viselkedéséből eredett, de ez most nem az volt, ami teljesen természetesnek hatott. Abban a rengetegben sokaktól kapta már meg ezt a fajta hozzáállást, de nem ez az élethelyzet volt, és akkor ő is tett ezért. Most semmit.
Mégis más volt. Azt a fajta ijedtséget nem látta még senki szemében, mint a fiúéban, ahogy rájuk nézett. Mintha hátrált is volna, az már Lotti ledöbbenése után lényegtelen volt számára. Persze arcán nem látszott ez, kifejezetten jól színészkedik, de szeméből mégis tisztán ki lehetett olvasni, hogy most nagyon nem ért mindent. Ez pedig zavarta.
Az a teljes zavartság viszont még nem állt be, csak állt ott, és úgy hallgatta végig a számára már érthetetlen mondatot az előbbi után. Hát egy másik hozzáállással biztos teljesen természetesen hatna a lányra is, ami elhangzott, és ahogyan elhangzott, csak az a gúnyos fintor, a hanglejtés, és az ijedtség neki nem összeegyeztethető.
- Most mondd már el, ennyire jól színészkedsz, vagy mi volt ez?! - kérdi visszafogott érdeklődéssel és meglepettséggel hangjában. Még az elmúlt egy évben "verték" bele, persze nem szó szerint, mert nem bántotta senki, hogy a kérdéseket fel kell tenni, mert nem lesz válasz. Holott ő inkább maga egyedül jönne rá, most viszont érzi, hogy ez úgysem menne. Csak találgatni tud, annál pedig kíváncsibb, hogy megelégedjen ennyivel. Mindenesetre még ott a lehetőség, hogy nem válaszol a fiú a kérdésre, vagy kitér, de már nem hagyja csak úgy a témát.
Tényleg felkeltette az érdeklődését, amit azért kevés dologról lehet elmondani, mert gondolkodás nélkül tesz elég sok dologra. A különböző személyiségek viszont  nagyon is érdeklik. Valószínűleg a srác sem egy egyszerű eset, de ezt csak ebből gondolja.
Addig pedig nem is megy sehova, csak  testsúlyát helyezi át a másik lábára, és igazítja meg a közben amúgy is mocorgó csöppséget kezében, mert egy helyben állni és tartani azért egy idő után elzsibbasztja a karját.
  
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Ádám - 1. gyakorlati óra
Írta: 2014. július 13. 16:00
Ugrás a poszthoz

Ahogy a pyromágusoknak kialakított részhez közeledtek, már nagyon is sejtette, hogy ismétléssel fognak kezdeni. Nem volt ennek semmi köze a helyhez, egészen egyszerűen odáig még nem gondolkozott el, mit is fognak venni, de belegondolva egyértelmű volt, hogy ekkora kihagyás után nem a haladás lesz az első szempont, de persze az is, csak előbb látni kéne, mi megy eddig biztosan.
Ahogy a feladatait egyben megkapta, csak bólintott, és a megszokott mozdulattal felfelé fordította tenyerét. Nem lenne erre mindenképpen szüksége, de szereti, mert jobban tudja így összpontosítani az erejét. A tűzgömb körülbelül egy alma nagyságú, most nem is szeretne nagyobbat, mert az alakjára koncentrál. Nem akar valami sablonosat, vagy a kerek formához hasonlót, így ami elsőként eszébe jut, az most a célnak pont megfelelő kanál. A tűz szépen nyúlik meg, és alakulnak át a vonalai, hol keskenyebb, hol vastagabb, de élethű háromdimenziós evőeszközt formálva, aminek még Lotti is örül.
Ebből pedig egy alak lesz. Nem esik nehezére a vonalakat karcsúvá és nőiessé formázni, de ez kicsit még növel is a méreteken, hogy tisztább legyen, mit akar. Pár másodpercen belül a kanálból lett nő alakú láng már nagyjából 30 centisen lobog a tenyere felett kicsivel. Színezés. Kreativitásért kiált, mert most sem a vártat hozza elő. Az jut eszébe, hogy ruhát kellene adni a kis játékára. De nem több lánggal, a színekkel. Tekintetével és tudatával is összpontosít a kívánt helyekre, ahol reményei szerint kékes-zöldé változik a tűz, felöltöztetve az alakot.
Sokáig azonban ez sem marad így, mert a feladat további részeire visszaemlékezve, még kell füstöt csinálnia. Megfordul az is a buksijában, hogy a tűzből hozza ki, de a rajzolás miatt inkább úgy dönt, hogy a tüzet előbb eltünteti. Tenyerét összezárva csökkenti, amíg el nem tűnik, aztán vesz még egy mély levegőt a folytatás előtt.
Ahogy a füstre koncentrált, még csak egy formátlan gomolyag keletkezett a semmiből, és ezt be kell vallani nagyon imádta. Mindent, amit csinált, a semmiből jön elő. Ahogy most ez is, de miután már kész felhője van, elindít egy szálat kifelé belőle. Lentről fölfelé halad, egy kulcs alakját rajzolja körbe. Lassan, de biztosan halad, mert itt nem a kész formát kapja meg, neki kell a haladást irányítania. Az pedig tény, hogy papíron könnyebb.
Mindenesetre az utolsó forma is ott van előtte, és valamivel nyugodtabban néz most már Ádámra, mint mikor bejött. Tényleg örül neki, hogy legalább az megy, aminek mennie kellett eddig is, és ezen túl már tanulnia kell. Nem mond vagy kérdez semmit, várja a véleményezést, vagy a további instrukciókat egy kedves mosoly mellett.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2014. július 14. 19:45 Ugrás a poszthoz

1. nap, 8:40
Anglia, Elementalisták Lelki Egészségét és Mentális Erejét Kutató Intézet


Ritka, hogy Lotti tanítson bármit is Alexnek, de most ezzel telt el pár napjuk. Muszáj volt mindent elmagyarázni neki a kicsivel kapcsolatban, mert bár fájó szívvel, de tudomásul kellett vennie, hogy többet ártana, mint használna, ha a kisbabát elvinné a gyakorlat helyszínére. Még neki sem egy felüdülés lesz, mert hallott már a helyről, sőt, tananyagba van foglalva. Úgy érezte, ez a leginkább neki való a választhatók közül, nem is volt kérdés, hogy John Stiles professzor mellett szeretne gyakorlatozni.
Kora reggel, mielőtt elindult volna, még egy utolsó eligazítás, és vagy fél óra, amíg nem volt hajlandó elengedni a kisfiút, és még az állomáson se tudott másra gondolni. Út közben persze már inkább az járt a fejében, hogy ki kell bírnia, meg az, hogy soha többet nem hagyja egyedül.
Sikerült egy kicsit az útra is figyelnie, a megszokottakat látta egy jó darabig, mert Londonig rendszeresen utazik. Most azonban ment tovább. Pontosan, hogy hol is van az, azt nem tudta, csak, hogy ott fog megállni, és a professzor fogja várni.
Ahogya vonat befut már látja a kérdéses személyt, és leszállva rögtön felé vette az irányt. Abban nem volt biztos, hogy a másik fél is tisztában van azzal, mit kell keresnie, de ez a gondolat lényegtelenné vált, amikor tudatosult benne, hogy csak hárman szálltak le, és egyik utastársa sem épp diákkorú.
Az egy hét erejéig tanítójává vált férfi előtt kedves mosollyal állt meg. Ösztönösen jött ez, mert így várt rá.
- Szép reggelt, Mr. Stiles! - na hát, hogy hirtelen ez jött, nem is akart tovább elgondolkozni, mit köszönhetne. Igazából borzasztóan örült, hogy találkozhatott az intézet vezetőjével, annak pedig még inkább, hogy most ott vendégeskedik, és tőle tanulhat. Igaz, hogy levegő a fő eleme, de tetramágus, így teljesen mindegy, nem ezért választotta. Sokkal inkább a kutatóintézet milyensége miatt, és őt is kezelték.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Projektmunka
Írta: 2014. július 25. 10:47
Ugrás a poszthoz

1. nap
Anglia, Elementalisták Lelki Egészségét és Mentális Erejét Kutató Intézet


Megérkezés, köszönés, bemutatkozás, azok a dolgok, amiket tudta is, hogy biztosan így lesznek, mert ez a természetes. Bár már akkor benne volt, hogy ez az egy hét más lesz.. A férfi szavaira bólintott, Ádám valóban megkapta a szülői beleegyezést, apjának semmi kifogása nem volt ez ellen, tudta, hogy ha a lánya ezt szeretné, úgy is ez lesz.
A férfi segítségét elfogadja, és miután megköszönte átnyújtja a csomagjait, aztán indulnak is. John rögtön a tiltott résszel kezd, ami meg is érthető, nem szándékozik megszegni a szabályt. Arra a gondolatra kezd el kattogni az agya, hogy sokan tényleg nem is szeretnék, és kíváncsiságát egy kicsit azért ez fel is kelti, de hagyja inkább. Dombon sétálnak felfelé, csak nem amíg a kapunál a férfi újra megszólal, amire Lotti egyértelműen a mutatott irányba néz, és ki is szúrja a lila tetejű házat. A több dolgozó hallatára eszébe jut rögtön, hogy talán lesz ideje meg kedve majd beszélni velük, ha esetleg találkoznak ott is. Az intézetben pedig valószínűleg találkoznak úgy is.
A kapun túl a kertbe érve, és azon átsétálva, valahogy egy pillanatra el is felejti, hogy milyen helyen van, a csodás növényzetről nem ez ugrik be neki, sokkal inkább megnyugtatja. Apja birtokát juttatja eszébe, de csakhamar eljutnak a bejáratig, így ebből ki is zökken. Figyelmesen hallgat továbbra is, így a jelszót is megtudja, meg azt, hogy hetente van váltás. Neki ezzel nem lesz problémája..
Lepkeszárny.. Ismételi magában halkan, csak, hogy biztos megmaradjon emlékezetében, mert ilyen egyszerű dolgot is képes elfelejteni.
A hatalmas kör alakú előcsarnokba érve ő egy pár másodpercre meg is áll körbenézni, amiből már csak a következő mondatok zökkentik ki. Tehát megismerheti azt, akivel dolgozni fog. Ez őszintén kíváncsisággal tölti el, meg már előre örül neki, így egy szó nélkül meg a professzor után. Belegondolva, elég sok folyosót lát, ami most, hogy van ki után menni nem probléma, de később valami alapján el kellene igazodni... Még mindig csendben van, ha kérdése lesz majd felteszi, egyelőre a hallgatás és információgyűjtés, a megfigyelés résznél tart, aztán ha minden megvan ő szíve szerint belevetné magát a dolgokba rögtön.
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2014. július 28. 16:43 Ugrás a poszthoz

Bentley

Unokatestvére többször látogatott már el hozzá, na most jött el az a pillanat, hogy ha már egyszer a faluban mennyit mászkál a picivel, és úgysem lesz meglepő ennyi idő után senkinek, lévén a pletyka itt csak úgy terjed, fel is mehet a kastélyba. A Navinéba úgyis bejár, ha már néhány órájára bemegy, akkor megnézi a sárgákat is, mi van velük. Most látogatóba ment Maryhez, amiből persze annyi lett, hogy elég nehezen tudott rokonával értekezni, mert a kisbaba népszűrnek bizonyult a házában. Hát nem is csoda, a kisgyerekek cukik, a sárgák is cuki, a cukik egymásra találnak.
Elválasztani őket viszont sokkal nehezebb volt, mert hát el kellett jönni, de meg sem fordult a fejében, hogy rögtön menjenek haza. Régen bolyongott már minden ok és cél nélkül a kastélyban, pedig régen mennyire szerette ezt. Szuggerálni, hogy a folyosó végén megjelenjen egy barát, vagy épp reménykedni, hogy nem fog, de az is előfordult, hogy csak úgy nézte a lábait, és haladt előre, ki tudja milyen irányba.
Most az egyetlen dolog, amire koncentrált, az a fia volt. Mióta a két saját lábán közlekedik, és bár ez alig két hete lépett életbe, még sokkal nehezebben lehet rá figyelni. Megy, amerre csak akar, és kiélvezi, hogy így sokkal több dologhoz hozzáférhet. Szeret felfedezni, így Lotte most is engedi, hadd menjen mellette. Persze, szép is lenne, ha csak mellette totyogna, de a kis srác előreszalad, egyenesen ki az erkélyre, észre sem véve a már ott lévő fiút, ő csak megy a korlátig, ami előtt elégedetten ül le a kőre.
- Jace, nem szabad! Megfázol! - kiabál utána Lotti, néhány méterrel lemaradva, de az ajtóból látva, hogy a hajasbaba elfoglalta a helyét a kövön. Rohan is utána, szintén figyelmen kívül hagyva háztársát, csak mikor leguggol és a kisfiút emeli fel szúrja ki a fotelban. Az első az volt, hogy cigizik, aztán rájött, hogy tudja is kivel áll szemben. Nagyon régről emlékszik a srácra, akkor se nagyon beszélt vele, de hallott dolgokat.. Meg hát évfolyamtársa volt.
- Szia! Téged is látni? - nem volt kifejezetten baráti kapcsolatuk soha, de nem voltak rosszban, és most nagyon reméli a lány, hogy ennyi idő után nem veszi zokon, hogy így kérdez rá.
  
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2014. augusztus 11. 13:44 Ugrás a poszthoz

Bentley

Elég sokban ütött rá a gyerek, bár az egy dolog, hogy nagyrészt elevenek ilyen korban, de akkor is azt látja, olyan lesz inkább, mint anyja, nem üt az apjára. Csak a nagy bociszemei, azok nem az övék, de a viselkedése... Lesznek még problémáik, de kit érdekel az? Kis csodagyerek, meg hát az övé, és hiába ijedt meg egy kicsit attól, milyen gyorsasággal tanult meg járni, azt mondták nincs vele semmi gond, csak gyorsabban fejlődik a kis herceg. Azóta persze fel is találja magát, most is az erkélyre talál ki, ahova Lotti rögtön megy is utána, és pár intő szó után fel is szedi a kőről, ahova már le is ült a csöppség.
Aztán Bentleyt is észreveszi, és rögtön köszön, és még visszatérését is megjegyzi, amire kap is egy igenlő választ, és nagyon reménykedik benne továbbra is, hogy azért képben van a srác, kivel is áll szemben. Ha nem, az se gond, most kivételesen tényleg van kedve ismerkedni, nem játszaná magát, bár azt se valami sűrűn teszi.
- Sétáltunk, és Jace úgy döntött ide akar jönni - rajta tényleg nem állt, és bár valószínűleg a kis srác sem tudta merre is van az az arra, csak ment előre, tényleg ő találta meg magának az erkélyt, Lotte csak jött utána.
Nem akart ő zavarni, de ha már felajánlotta a srác, akkor teljes nyugodtsággal ült le a másik fotelba a kicsivel, és elő is vette neki a plüsskutyát meg a nyuszit, mert általában csak azokkal tud egy helyben nyugodtan megmaradni.
- Amúgy, te miért jöttél vissza? - ha csak ránéz, láthatja rajta, hogy itt a kérdés indiszkrétsége egyáltalán nem számít neki. Azért érdekelné, mert ő is mennyi idő után tért vissza, és mert nagyon a gondolataiba volt mélyedve a fiú a megérkezésükkor, meg nincs valami jó érzése ezzel kapcsolatban. Nem rossz emberismerő, azt mondják erre születni kell, de őt csak önző céljai elérésében szokta ez segíteni. Na most komolyan érdekli, és bízik benne, hogy nem valami bunkó választ kap rá, mert hiába is neki kellett volna gondolkozni, és nem kérdezni ilyet, akkor odáig tartott az ő kedvessé is. Addig pedig kedvesen mosolyog a srácra, mert ha a fiával van nem is igen tud mást. Persze helyzetfüggő.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2014. augusztus 18. 13:03
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Sharlotte Johanson összes RPG hozzászólása (210 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 » Fel