Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Unokatestvére többször látogatott már el hozzá, na most jött el az a pillanat, hogy ha már egyszer a faluban mennyit mászkál a picivel, és úgysem lesz meglepő ennyi idő után senkinek, lévén a pletyka itt csak úgy terjed, fel is mehet a kastélyba. A Navinéba úgyis bejár, ha már néhány órájára bemegy, akkor megnézi a sárgákat is, mi van velük. Most látogatóba ment Maryhez, amiből persze annyi lett, hogy elég nehezen tudott rokonával értekezni, mert a kisbaba népszűrnek bizonyult a házában. Hát nem is csoda, a kisgyerekek cukik, a sárgák is cuki, a cukik egymásra találnak.
Elválasztani őket viszont sokkal nehezebb volt, mert hát el kellett jönni, de meg sem fordult a fejében, hogy rögtön menjenek haza. Régen bolyongott már minden ok és cél nélkül a kastélyban, pedig régen mennyire szerette ezt. Szuggerálni, hogy a folyosó végén megjelenjen egy barát, vagy épp reménykedni, hogy nem fog, de az is előfordult, hogy csak úgy nézte a lábait, és haladt előre, ki tudja milyen irányba.
Most az egyetlen dolog, amire koncentrált, az a fia volt. Mióta a két saját lábán közlekedik, és bár ez alig két hete lépett életbe, még sokkal nehezebben lehet rá figyelni. Megy, amerre csak akar, és kiélvezi, hogy így sokkal több dologhoz hozzáférhet. Szeret felfedezni, így Lotte most is engedi, hadd menjen mellette. Persze, szép is lenne, ha csak mellette totyogna, de a kis srác előreszalad, egyenesen ki az erkélyre, észre sem véve a már ott lévő fiút, ő csak megy a korlátig, ami előtt elégedetten ül le a kőre.
- Jace, nem szabad! Megfázol! - kiabál utána Lotti, néhány méterrel lemaradva, de az ajtóból látva, hogy a hajasbaba elfoglalta a helyét a kövön. Rohan is utána, szintén figyelmen kívül hagyva háztársát, csak mikor leguggol és a kisfiút emeli fel szúrja ki a fotelban. Az első az volt, hogy cigizik, aztán rájött, hogy tudja is kivel áll szemben. Nagyon régről emlékszik a srácra, akkor se nagyon beszélt vele, de hallott dolgokat.. Meg hát évfolyamtársa volt.
- Szia! Téged is látni? - nem volt kifejezetten baráti kapcsolatuk soha, de nem voltak rosszban, és most nagyon reméli a lány, hogy ennyi idő után nem veszi zokon, hogy így kérdez rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Elég sokban ütött rá a gyerek, bár az egy dolog, hogy nagyrészt elevenek ilyen korban, de akkor is azt látja, olyan lesz inkább, mint anyja, nem üt az apjára. Csak a nagy bociszemei, azok nem az övék, de a viselkedése... Lesznek még problémáik, de kit érdekel az? Kis csodagyerek, meg hát az övé, és hiába ijedt meg egy kicsit attól, milyen gyorsasággal tanult meg járni, azt mondták nincs vele semmi gond, csak gyorsabban fejlődik a kis herceg. Azóta persze fel is találja magát, most is az erkélyre talál ki, ahova Lotti rögtön megy is utána, és pár intő szó után fel is szedi a kőről, ahova már le is ült a csöppség.
Aztán Bentleyt is észreveszi, és rögtön köszön, és még visszatérését is megjegyzi, amire kap is egy igenlő választ, és nagyon reménykedik benne továbbra is, hogy azért képben van a srác, kivel is áll szemben. Ha nem, az se gond, most kivételesen tényleg van kedve ismerkedni, nem játszaná magát, bár azt se valami sűrűn teszi.
- Sétáltunk, és Jace úgy döntött ide akar jönni - rajta tényleg nem állt, és bár valószínűleg a kis srác sem tudta merre is van az az arra, csak ment előre, tényleg ő találta meg magának az erkélyt, Lotte csak jött utána.
Nem akart ő zavarni, de ha már felajánlotta a srác, akkor teljes nyugodtsággal ült le a másik fotelba a kicsivel, és elő is vette neki a plüsskutyát meg a nyuszit, mert általában csak azokkal tud egy helyben nyugodtan megmaradni.
- Amúgy, te miért jöttél vissza? - ha csak ránéz, láthatja rajta, hogy itt a kérdés indiszkrétsége egyáltalán nem számít neki. Azért érdekelné, mert ő is mennyi idő után tért vissza, és mert nagyon a gondolataiba volt mélyedve a fiú a megérkezésükkor, meg nincs valami jó érzése ezzel kapcsolatban. Nem rossz emberismerő, azt mondják erre születni kell, de őt csak önző céljai elérésében szokta ez segíteni. Na most komolyan érdekli, és bízik benne, hogy nem valami bunkó választ kap rá, mert hiába is neki kellett volna gondolkozni, és nem kérdezni ilyet, akkor odáig tartott az ő kedvessé is. Addig pedig kedvesen mosolyog a srácra, mert ha a fiával van nem is igen tud mást. Persze helyzetfüggő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mallorca
a szünet első hete

Ez is meg van, letudtunk még egyet, pontosabban az utolsó évét, amit tanulással töltene el. Persze vannak még tervei ezzel kapcsolatban, de hogyha már nyár van, akkor ki kell használni, és nem a tanulásra gondolni, ez egyértelmű. Az első épkézláb gondolata, ami a józan ész határain belülre esett egy nyaralás volt, méghozzá olyan "szedjük össze a kiscsaládot, aztán menjünk" féle, sosem volt az előre lebeszélt dolgok híve, csak spontán. Így tehát bejelentette terveit, és persze nem is talált elutasításra. Alex volt az egyetlen, akinek a szava persze számított is, mert Hanna nagyon örült, akárhova is mentek, ami nem itt volt, Jace meg aztán, na neki mindegy, kicsi a véleményalkotáshoz, látszólag mégis örült neki.
Találtak helyet, azaz hogy én talált, mert imád intézkedni, és persze ki ne szeretné a tengerpartot és a pörgést? Jó, elég sokan utálják, de ez nem a rájuk vonatkozik, ilyen náluk elő sem fordulhat. Tehát a spanyol tudása lévén (meg ott az angol is, azt mindenki beszéli szinte), nem ütköztek semmi problémába, amikor Mallorca felmerült.
Összecuccoltak, és másnap már indultak is, mert miért várnának? Az utat mindenki jól bírta, kivétel nélkül, a kicsi végigaludta, Hanna meg ablak mellett ült, ami pont kapóra jött, és még nem is volt hosszú. Azonnal tudta, hogy a reptérről az alig 2 km-re lévő Platja de Palma lesz majd az a hely, ahol a szálláshelyüket megtalálják. Csupán azért, mert habár évekkel ezelőtt, de ott már járt, és tudja még, nagyjából milyen. Persze úgysem csak ott lesznek, van mit bejárni, előbb azonban le kell cuccolniuk. Taxi, szálloda, szobafoglalás, nem volt semmivel probléma, csak egy kis időbe telt, aztán már pakolhattak is ki. Fontosnak találta, hogy egy helyen legyenek mind a négyen, ezért egy kisebb lakosztály lett a dologból, hát ki kellett hisztizni. Anyagi téren soha semmiből nem szenvedtek hiányt, és ezzel sosem kérkedett, de mindig kihasználta. Most is.
- Remélem tudod, hogy most nem fogsz lepihenni - már rég pakolás közben szólt oda bátyjának, mert ilyenkor eszébe szokott jutni, hogy akkor ő világ off, relax on, a többiek meg mehetnek amerre látnak, így szokták kezdeni a családi nyaralást, de persze most is, mint a amúgy mindig, nem lesz így. Most meg se jegyezheti, Lotti gyorsabb.
- Holnap Magalufra is átnézünk, a Kalóz-show-t nem hagyhatjuk ki, de persze a gyerekbarát előadásban - oké, hogy ő már látta, de akkor is kell még egyszer, ez nem olyan, amiből elég, a testvérei meg csak hallomásból tudhatják milyen is lehet, éljék át vele az interaktív, színházi, kalózhajós előadást. Felejthetetlen élmény lesz.
- Strand? - mutat ki az ablakból az említett helyre, pont jó a kilátás rá - Látod, ott a közelben vannak éttermek is, ha ennél, vagy innál valamit - mert ezt is valószínűsítheti. Addig pedig Hannával próbálja megértetni, hogy a rózsaszín fürdőruhája is éppen olyan nagylányosan aranyos, mint az, amit ő szeretne, de végül is a kis szőkeség saját akarata szerint öltözik fel, addigra pedig nagyon reméli, hogy a nagytesó is összeszedi magát, mert ők ketten Jace-szel már megvannak, strandtáskában minden szükséges, mehetnek is le, a szállodában nem olyan jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mallorca
a szünet első hete

Egyáltalán nem volt számára meglepő bátyja első lépése, az az ágy biztosan tényleg kényelmes, de aludni és lustálkodni otthon is tudnak, ahhoz tényleg nem kell elutazni sehová. Ez pedig bizony nem az a hely, ahol bármi ilyesmire akár hajlandóságot is mutathatnának, mert akkor ideges lesz, és az senkinek sem jó, ha felhúzza magát. Reméljük nem is fogja, mert most kifejezetten jó kedve van, és ez ritka.
Valahogy érezte, hogy elsőre nem lesz akkora érdeklődés a dolog iránt Alex részéről, de persze, csak most mondja ezt, akkor majd érdekelni fogja. Muszáj, ezt nem tudja majd tagadni, vagy leplezni.
A nagytesónak következiő megjegyzésével sikerül egy cseppet meglepni, de csak mosolyog rajta, mert tudna is mást csinálni?
- Köszönöm - nem azért, mert ezt szokás mondani, ő tényleg így gondolja és érzi. Nem szokták neki ezt mondani, dicsérettel manapság kevésszer találkozik. - Hirtelen ötlet volt, de mindent lehet, csak akarni kell - kivéve a 'p'-t nyitott szájjal kimondani, na azt eddig akárhogyan is akarta, nem jött össze. Ez azonban nem vonatkozik a többi spontán hülyeségére, minden bejött minden. Most sem állt volna le ennyivel, rengeteg ötlete van szórakozás szempontjából, azonban két kicsivel jöttek, és így nehéz. Családi nyaralást szervezett össze gyorsan, de ha az Isten megsegíti majd egy felnőttesebbet is összehoz.
Tudta ő jól, vagy legalábbis sejtette, hogy a tengernek nem fog ellenállni, meg különben sem ment volna semmire a tiltakozással. Ha Lottiról van szó, nincs értelme, de így a könnyebb utat választva, mikor megbizonyosodtak róla, hogy minden rendben, indulhattak is. Annak, hogy a táskáját nem kell cipelnie kifejezetten örült, meg is köszönte, elég neki Jace, mert egyre nagyobb már a kis kölyök.
Egyenesen a partra lemenni sem két perc volt azért, de egy kis gyaloglásba nem halnak bele, ezt út közben is elmondta. Megéri, az biztos.
- Inni kérsz valamit? Én szomjas vagyok, és akkor Hanna sem fogja abbahagyni, amíg nem kap valami színes üdítőt. Tedd le valahova a hátsódat, és légyszi addig vigyázz a gyerekre - édes mosollyal nyújtja át a kisfiút, bízik ő a testvérében, lelépni úgyse fog vele. De persze, ha nem szomjas, hanem megmártózna már a tengerben, Lotti azt is megérti, de akkor is vigyáznia kell Jacere. Ő meg addig a lehető leggyorsabban, a legközelebbi büfét célozza meg húgával és szép színes, alkoholmentes koktélokkal térnek vissza, jól behűtve, na meg Alex esetleges kívánságával. Hannáét már idő közben visszatornászta egy a kislány számára is megfelelő hőmérsékletre, mert jég hidegen azért mégsem lenne neki jó. Ilyenkor nagy szerencséjének tartja az erejét, mint mindig, de a legjobb az egészben, hogy a muglik számára észrevehetetlen, csak kezében tartja a poharat, de ő maga tudja, hogy pyromágiát használ. Még ha talán nem is lenne szabad ott, hát ez van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Az utóbbi időben az igazat megvallva a "se éjjelem, se nappalom" dolog nagyon is ráillett, mert vagy dolga volt mindig, vagy csak simán egyáltalán nem foglalkozott azzal, mennyi az idő, hányadikát írunk, sőt, melyik év. Na jó, ezt még tudta, de Jace apjával is egy kis probléma akadt, azt is meg kellett oldani, és nem érezte úgy, hogy ez őt innentől egyáltalán érdekelné.
A szülinapja is elment, úgy, hogy észre sem vette, csak napokkal később. Akkor pedig jött a meglepetés, egy évfolyamtársával ez egy napra esik. De pontosan, minden, és ebből jött, hogy mivel amúgy is jóba van a sráccal, hát ezt mindenképpen be kell pótolni, mert az ilyen azért ahhoz túl ritka, hogy várjanak még majdnem egy évet.
A háza kiesett a két kicsi miatt, de sokat gondolkozni így sem kellett, szinte egyértelmű: a csára. Még a mindenféle hústornyoktól és elsőre talán elrettentőnek tűnő alakoktól sem kell tartani az ünneplés megzavarását illetően, tökéletesen megfelel nekik a VIP terem, és ki is jár..
A cukrászdai munka megtanította néhány dologra, így a fiú betegségére külön ügyelve készített két minitortát. Egyet neki, egyet pedig magának, és még ha nem is fogynak el, be lehet dobozolni és későbbre is jó az. De ezen felül továbbra is teljesen cukormentes csokis kekszet is csinált, valami irdatlan mennyiségben, bár nem úgy tervezte, hogy mindent megesznek, az azért sok lenne. Ezen felül pedig nem csak édességgel készült ám, szendvicseket is csinált, mert miért ne alapon,  biztos, hogy olyan is kell. Neki elengedhetetlen a kávé, így abból is tett el, de külön cukrot, édesítőszert, hátha Bálintnak is.. Fura, hogy már megint egyre inkább ügyel a környezetében lévő emberekre, elfelejt csak magával foglalkozni, de nem zavarja, még örül is neki. Éppen ezért gondol át mindent, és dönt úgy, hogy akkor még a felrúnázott magnó is kell, egy rakat kazival. Van egy ismerőse, az csinálja neki a mai számokból ezeket meg, és áldja is érte az eget, hogy tud zenét hallgatni.
Már majdnem el is felejtette, hát amit nagyon fontosnak talált, az a fiú ajándéka. Nos igen, ha már szülinapot ünnepelnek, akkor egyértelmű. Kicsit bajban is volt vele, mert annyira nem ismeri, hogy meg tudja mondani, mi az, ami biztosan elnyeri a tetszését, de reményei szerint ennek is örülni fog, úgyhogy eltette azt is.
Az utolsó, ami eszébe jutott, az az volt, hogy innivalókkal nagyon nem is kell problémázni, lévén a csárdában ilyet bármikor tudnak szerezni. Ismeri már magát, az egy alapja lesz az estének. Na de persze a Levitást annyira nem ismeri, meg ott van a betegsége is, de azért reméli legalább koccintanak majd, azt mindenképp kell.
Szóval amint összeszedett mindent, ellátta a csomagjait egy lebegtetőbűbájjal, lejelentkezett bátyjánál, ellenőrizte fiát és húgát, aztán nyugodtan hagyta ott őket. Ahogy megbeszélték, a fő utcán találkoznak, és időben is van, most nem akart késni, de hamarabb kiérni sem sikerült. Így a késő délutáni, kora esti órákban még elegen járnak Bogolyfalva utcáin, de nem volt nehéz kiszúrnia Bálintot.
- Szia! - odaérve hozzá már vigyorogva köszönt neki. Három-négy üzletnyire a csárdától találták meg egymást, odáig elsétálni már - nem mintha odáig az lett volna - egyáltalán nem megerőltető. Az ajtón belépve rögtön sokkal több szempárt érezhetnek magukon, mint úgy általában, de ő már ezt megszokta, mindig így van, ha ide jön, de ebből még csak nagyon kevésszer adódott problémája is. Most a cuccaikkal együtt viszonylag feltűnésmentesen, továbbra is a figyelő szempárokat érezve magukon sétálhatnak oda a pulthoz, Samutól el is kéri a már korábban kibérelt terem kulcsát, de nem kérek egyéb más semmit, ott lent önkiszolgáló pult van.
- Ott, balra - mutatom a lépcsőt a srácnak, merre is kellene megindulnunk. Leérve, akár ő ment elől, akár én, már fordulok is jobbra el, a lépcső alatt van a következő ajtónk. Na igen, az évek, meg a rutin.. Már elég jól ismerem a helyet. Kinyitom, és a fáklyák a meredek lépcsősort épphogy csak megvilágítják, amire egy igen halk káromkodásnál többel nem reagálok, mert már növesztem is magunk előtt a hőt nem adó tűzgömböt, legalább lássunk valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Nincs neki önbizalomhiánya, azt sem állíthatja, hogy nincs tisztában képességeivel, ugyanakkor nem is dicsekvő, nagyképű, de a dicséret persze nagyon jól esik neki. Nem igazán szokta érdekelni az emberek véleménye, de ez azon kivételes esetek közé tartozik, amikor a tűzről, az eleméről van szó, és arról, aki tanítja.
Tulajdonképpen csak ezután jön az óra lényege, amit most fog megtanulni, nem is kevés feladattal. Ahogy Ádám említi a melegítést, még a szeme is felcsillan, mivel korábban is próbálkozott már ezzel, és annyira, hogy keze, érintése segítségével fiának a tejet felmelegítse, már képes volt. Ahogy azonban tovább hallgatja a kritériumokat, és a feladatokat, el is tűnik az a fény, ahogy jött. Nem ijed meg, de így egyszerre akkor sem tűnik könnyű feladatnak. Azonban nem az a fajta, aki egy csöppnyi kis nehézségtől megriadjon, meg különben is most ez a tanulás folyamata, méghozzá tanára el is magyarázza a hogyan s miként alapjait. Kezét a kérésre maga elé emeli, és figyelmesen hallgatja, majd már érzi is bőrén, pontosabban valahogyan bőrében a melegséget.
Gondolatban még egyszer sorba veszi a feladatait, hogy biztosan megvan-e az összes, és valami kicsi örömmel konstatálja, még emlékszik rájuk. Most hangzottak el, nem is csoda, de nála már eredmény.
Elsőként kezébe veszi a fagyasztott borsót, de csupán megnézni, néhány pillanat múlva le is teszi maga elé. Fejében megint végiggondolva a folyamatot, már a hőre koncentrál. Tulajdonképpen, ahogyan a füstöt elválasztja a tűztől, úgy a hőt is el lehet a lángtól. Megy is ez neki, csak hát szobahőmérsékletűre melegíteni másfél deci tejet, nem épp borsókiolvasztás. Bár, ahogy észreveszi nem nehezebb, csak többet igényel agyban és energiában is egy kevéssel. Nem teljes természetességgel, de azért nyugodtan tudja venni az első akadályt a négyből.
A zoknira már nem néz akkora belsőből áradó biztonságérzettel. A textil azért különbözik valamiben, nem is kevésben a borsótól, vagy az élő szövettől, nagyon úgy érzi. Száraz, de még nem annyira, mint a levél. Ez külön nyugtalanítja egy kicsit, de ha már feladat, nekilát. Ugyanazzal a módszerrel ugrik neki, agy és energia, egyszerre, azonban egy kicsit utóbbiból többet visz bele. A szokott lassúságra is rámegy, mert a hallottak alapján benne van, hogy lesz időkorlát, és hiába is menne most szépen, ha az kívül lenne ezen. Ezért rágyorsítva, de fokozatosan melegítve próbálkozik, ám azt, hogy égett szagot érezzen, már nem kerülheti el. Meglepődött arckifejezéssel nyúl a ruhanemű felé, és veszi fel, kezében forgatja, amíg az apró lyukra nem talál szemével. Hát ez nem jött össze. Nyugtalanul hajába túr, majd leteszi, hátha mond valamit Ádám, ha pedig szótlan, és bizonyosan a feladatok elvégzésének végére vár a véleménynyilvánításhoz, akkor folytatja.
Az a levél még szárazabb, és ez valamiféle félelemmel tölti el. Tudja, hogy nem kéne aggódnia, de benne van, hogy elrontja azt is. Görcsösen szuggerál a feladat tárgyára, kezd bele, amikor mintha egy kis hang szólalna meg fejében, és szemeit becsukja. Némileg összegörnyed, és próbál mélyeket lélegezni. Régről, csak ez maradt meg benne, még nonverből. Meg kell nyugodni.
Kiüríti fejét, ez az első, minden kisöpör, sem idővel, sem hellyel, sem mással nem foglalkozik, csak a melegítéssel már. Nagyon aprólékosan, fokozatosan, ahogyan a borsót, csak éppen nem felületesen kezelve a törékeny tárgyat. Jó néhány percet elvesz ez az idejéből, de most ez érdekli legkevésbé, csupán teljesíteni akar. Ami be kell vallani nem könnyen, nem zökkenőmentesen, de azért sikerül is neki.
A végére maradt a teafőzéses magyarázat, vagyis a vízmelegítés a teáskannában, de ez előtt megáll. Pihenni, gondolkoznia kell még úgy érzi, mielőtt befejezi. Ahogy észrevette ez egy könnyűnek tűnő feladat. Látszatra legalábbis, mint az első. Pedig logikusan nehezedniük kellene.
Egy mindeggyel letudva fekszik neki ennek is. Tehát ugyanaz a technika megint. Valamivel ugyan lendületesebben, mint előtte, megint együttesen koncentráció és energiabevitel az említett tárgyba. Azonban hamar észreveszi, érzi, hogy ez így nem megy, és le is esik neki, hát a víz nem éppen a barátja, pyromágus lévén. Azzal együtt hiába akar bármit kezdeni. A kulcs maga a tároló lenne, a gáztűzhely is valahogy így működik. Otthon, a birtokon, ahol Daniel is volt.. Rögtön ez a gondolat úszik be, amit gyorsan el is hesseget onnan, és visszatér a jelenbe, a majdnem teához.
- És ehhez nincs teafilter? Vagy csak forralt víz kell? Úgy nem az igazi.. – muszáj megjegyeznie a problémáját, hát teát teafű nélkül nehezen csinálnia.. Nem mintha úgy a melegítésben, egyfajta relaxálógyakorlatban a stressz után ez most tényleg zavarná, de ha már teáról volt szó.. Oké, hogy borsóközpontú vacsoráról is volt szó, de a teát szereti. A borsót nem.
Befejezve egy mély levegőt vesz, amit rögtön ki is fúj, és kérdő tekintettel néz Ádámra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Befejezte az iskolát, a fia betöltötte első életévét, és már három hónapja boldog kapcsolatban él. Nem gondolta volna, hogy egyszer ezt így elmondhatja majd magáról. Ugyanaz az ember, mint régen, csak sokkal boldogabb - még most is, talán most a leginkább.
Soha nem volt olyan, aki külön ünnepként tekint a hónapfordulókra, heteket számol, de az időpontokat mindig pontosan tudta, most pedig kifejezetten úgy érezte, Jamie-vel ki kell mozdulniuk. Rengeteg időt töltenek együtt, az ő házában, a fiú házában, a csárdában is, és máshol is, ez azonban megfelelő találkahelynek bizonyult.
Nincsenek sok ideje együtt, és ez aggaszthatná, ahogy oly sok más apró - vagy éppen óriási - tényező is, de önfeledten, vigyorogva várja a lefoglalt asztalnál kedvesét. Sokkal előbb érkezett, mint a megbeszélt időpont. Csak szeretett volna eljönni otthonról, és minél hamarabb megosztani örömét a másikkal.
Amikor Jace érkezéséről szerzett tudomást, akkor is a szívroham kerülgette, de akkor éppenséggel nem pozitívan nézve. A terítőre meredve egyre inkább elfogja, hogy három hónap kevés idő. Megint vigyáznia kell magára, megint nőtt a felelőssége, és most már egészen ki is van ezzel békülve, nem azt látja, hogy ez rettentően korai, még ha tudatában is van.
Ő annyit lát, hogy van számára két személy, aki a mindent jelenti. Lassan már három, és lehetnének egy család. Olyan igazi. Valójában ennél sosem vágyott többre, a gonosz, sötétté vált lelkének egy apró zugába vonult el egyetlen vágya, valamikor régen, anyja halálakor.
Valamiért azt érzi, hogy ez így már jó lesz. Ez már nem fog elromlani, és talán lesznek problémák, de képesek lesznek megoldani. Negyed év után ki meri jelenteni, és ez egy kicsit le is döbbentené, ha nem veszett volna el a rózsaszín ködben.
ilyenkor máshogyan viselkedik, hiába az erős személyisége, lehet a dolgok pozitív oldalát is nézni. Jelen pillanatban pedig csak az van előtte. Na meg az evőeszközök, amiken még mindig pihen üveges tekintete, és talán csak párjának megérkezése zökkenti majd ki az asztalra vigyorgásból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Tulajdonképpen azt a fejet az étterem összes vendége valószínűleg kiszúrta már, amivel képes volt vigyorogva maga elé meredni, de sokaknak volt annyi eszük, hogy aztán figyelmen kívül is hagyták. Ahogy ő is mindent. Nem szándékozott foglalkozni a környezetével, elég sok dologról megfeledkezett akkor. Valószínűleg a vacsorával sem lett volna egészen tisztában, ha nem pont ezért hívja el Jamie-t.
Még a reakcióján nem is gondolkozott el, egyáltalán nem sorakoztatta fel magában a lehetséges szituációkat, pedig a nem olyan távoli jövőt már látja maga előtt, már most tudja, mi hogyan lesz. Lehetne. Ez majd még eldől, a sors hogyan akarja.
Párja is még idő előtt érkezett, azonban nem ezt vette észre előbb, hanem érintését a vállán, és azt a hangot, amit annyira szeret hallani. Reflexszerűen benne van, hogy tovább mosolyogjon, és fel is álljon, a köszönő csókot így viszonozva. Ezen a ponton nem is igen lehetne már fokozni jókedvét.
- Gondolatátvitellel, persze. Meséltem neki rólad, már várta, hogy megismerhessen.. - szarkazmus, az egészséges hülyesége, meg még gyermeki báj is érződik válaszán, de a széles vigyor szintén viszonzásra talál.
- Milyen napod volt? - komolyan érdekli, és ez látszik is rajta. Reggel óta nem is látta kedvesét, és bár most itt van, ami már minden további nélkül csodálatos, tudnia kell, elfáradt-e, csinált-e valamit. Természetesen nem számonkérés. Csak érdeklődik iránta, ennyi az egész.
- Hiányoztál.. - édes mosollyal árulja el a nyilvánvalót. Szereti inkább éreztetni, de néha  olyan szépen tud hangzani, mert mindig ott van mögötte az érzés. Most elég sok minden, egy elég tisztes káosz, de szüksége volt már a közelségére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Furcsa még számára, hogy talált egy ilyen embert is. Valamiért mindig megtalálja azokat, akik mások valamiben, vagy valamiért kötődhetnek hozzá, de egy iskolában, egy évfolyamon, mekkora annak az esélye, hogy két ember ugyanazon a napon született? Jó, ide a világ minden tájáról járnak, ami sokat segíthetett ebben a véletlenben, de azért kicsit hihetetlen.
Gondolataiból kilépve pillantja is meg Bálintot, akihez közelebb érve köszön is.
- Köszönöm! - édes vigyorral persze, tényleg jól esik neki ezt hallani, nőből van. - Ó, nem kell, de aranyos vagy, így lebegtetve egyszerű - és itt ütközik ki, hogy nem is mindig olyan nőies. Átadhatta volna a cuccokat, megköszönhette volna azt is, és mehettek volna úgy tovább, ehelyett inkább úgy, mint eddig, csak már ketten.
A csárdában hamar megtalálják a keresett helyet, pontosabban hamar leérnek oda, mert megtalálni már nem szükséges, Lotti nagyon jól ismeri itt a járást. Csoda, hogy még VIP kártyája, vagy valami hasonlója nincs, de ha összejön, amiben reménykedik, ilyenre nem is lesz szüksége.
Lent ugyanúgy a fáklyák fénye uralkodik, eddig sosem zavarta ugyan, most azonban nem vágyik sötétben ünnepelni. Gondolatmenetét félbeszakítja a fiú, ahogy vigyorogva megszólal és lepakol, amire neki is önkéntelenül mosolyognia kell.
- Köszönöm, neked is boldog szülinapot! - a pult fölé emeli a pakkjait, és nonverbálisan megszünteti eközben a lebegtető varázslatot. Csak ezután megy oda a levitáshoz, hogy meg is ölelgesse. Fura azért ez tőle, biztosan nem tudja a másik, de hát örül, hogy volt szülinapjuk, és most ünnepelhetnek. Végre nem olyan vadul, mint szokta.
Fejben azért visszatér a fény részleges hiányához, és ahogy eltávolodott a sráctól, a két hozzájuk legközelebbi fáklya lángjának erejét növeli. Olyan szépen tud nézni közben, szóval vigyorog majdnemikertestvérére, közben pedig igazából a tűzre koncentrál, mert többet szeretne látni.
- Szóval, nem tudom, körbenéztél-e, meg félhomályban mennyit látsz, de van itt néhány játéklehetőség. Ha valamit nem ismersz, elmagyarázhatom, ha nem szereted, meg nem baj, van más - úgy érezte már, muszáj elmondania, ezért is tesz így, aztán folytatja - Ja és hoztam magnót, nyugi, ez működik. Egy rakat kazi is van, új számok, át lettek írva - még csak csendben sem kell "szenvedniük", ezt azért jó tisztázni a legelején, és ha kihámozza, akár már most választhatnak is valamit, amit mindketten szeretnek, vagy másik esetben ezek által prezentálhatja ízlését.
- Éééés, tudod mit csináltam magunknak? Minitortát. A tiéd diabetikus - talán egyértelmű, hogy nem egy cukorbombát készített neki, tudja, hogy hogyan is van ez, főleg, mert a cukrászdai munka ezt is megkövetelte. Oda se csak teljesen egészséges emberek járnak, na meg a sok diétázó...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nem volt nehéz viccelődnie, amúgy sem kell megerőltetnie magát a megfelelő ember mellett, most meg aztán teljesem mindegy volt. Kis rájátszással köszönte meg a dicséretet, aztán máris kedvese napja iránt érdeklődött, tovább mosolyogva persze. Valamilyen szinten megkönnyebbülten hallgatta, hogy Jamie tudott pihenni, elég sok dolga van, és erre már kevés ideje. Az új dalon pedig külön leragadtak egy pillanatra gondolatai, de erről úgy érezte később érdeklődik.
- Ennek örülök - talán felesleges, de szerinte ezt el kell mondania, hiába látszik rajta. Mint azt a kis sokatmondó szót is, amit párjától visszakap, de tudja, ennek köze sincs a sablonszöveghez, tényleg így van mindkettejük részéről.
Az időközben megjelenő pincér még időzik náluk, amíg a rendelést fel tudja venni, tőle az almás pitét, mini verzióban, de egészet. Nem normális ételre van szüksége, egy ideje érzi már ezt.
- Kicsit megfázott, de az sem akadályozza meg a rosszalkodásban a fiunkat - valóban furcsa neki is így kimondani, de együtt nevelik, hiába másé a biológiai szerep, akkor is a fiuk.
- Velem pedig minden rendben - teszi még hozzá. A következő kérdésre először szintúgy csak végigszalad az a vigyor a képén, és a táskájába nyúl, amiből egy kis fehér dobozt húz elő, és a fiú elé teszi le.
- Ajándék.. - kezd bele, majd, ha a kis dobozról lekerült a tető, és a srác megpillantotta benne a fehér babacipőcskét, akkor folytatja, ugyanazzal a jókedvvel és lelkesedéssel. - Nemsokára tényleg, igazi apuka leszel!
Na hát igen, ő ezt pozitívumnak érzi, mint most mindent, és örül a fejének, nem is igen lehet lekergetni a görbületet arcáról, kedvese reakciója azonban még válthat ki belőle elég sok mindent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Belegondolva, hogy a kisfiút így otthon merte hagyni bátyjával, aki sokszor ugyanazzal a habitussal áll dolgokhoz, ugyanolyan gyerekes tud lenni, de amúgy meg felelősségteljes felnőtt, ja, és akkor ott van még a húga, örökmozgó, eleven.. Náluk végül is mindenki ilyen, nyugalomnak nincs helye..
Gondolatai hamar visszatértek a jelenbe, és a kedves kérdésére elő is vette a dobozkát, örömmel, és persze egyértelműsítve a helyzetet, aranyosan. Vagyis ez volt a szándék, és nem is gondolta, hogy nem fogná fel amúgy a vele szemben ülő, mi is vár rájuk, de úgy érezte így szebb.
Szép is volt, neki. Egészen csak addig, amíg Jamie arcára nem pillantott, Elsőként a döbbent képe, aztán a mosolya is gyorsan eltűnt, és mintha csak sugározta volna a kétségbeesést. Félelmet is, amitől Lotti arca is hamar valami semleges, bár az igazat megvallva inkább meglepődött kifejezést vett fel.
- Már miért szivatnálak? Nem ittam semmit, ez az igazság - hangjában érezhető, hogy most ő illetődött meg, bár biztosan nem annyira, mint párja, azonban nem ezt a reakciót várta. Nagyon elvolt a saját ki s világában, és véleményével, nem is foglalkozva semmi mással. Abban a pillanatban vágta oldalba a gondolat, hogy lehetséges, ez így mégsem annyira volt jó. Mire észrevette magát kedvese hangja már eloszlott a levegőben, és ő maga pedig az ajtó felé tartott.
- Ne menj el, kérlek, beszéljük meg! - kiáltotta utána, nem foglalkozva a már amúgy fél percre, a ledöbbenéstől kezdve rájuk szegeződő szempárokkal. Esze ágában sem volt ott maradni, és elfogyasztani, amit rendelt, felállt, és mivel rendezve volt a dolog Jamie által, olyan gyorsan hagyta el az éttermet, ahogyan csak tudta. Körbenézett, de Ő már nem volt sehol. A házánál kereste, otthon kereste de semmi. Eltűnt, és látszólag beletörődve, hogy ezt szerelmének fel kell dolgozni, teljes kétségbeeséssel indult ő is haza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Sokkal nyugodtabban kelt a gyakorlati vizsga napján, mint számított rá, és ugyanazt a napi rutint elvégezte, ahogyan szokta. Kisfiát bátyjára hagyta, aztán ugyanúgy, mint addig, elindult otthonról. A hivatalba kellett mennie, az idővel is rendben volt, a téren futott össze Kivával. Azt hitte, majd csak ott találkoznak, de valamiért még örült is neki. Látta, hogy a másik izgul, talán valahol mélyen ő sokkal jobban is, bár ebből semmit nem érzett.
Beérve a vizsgáztató kilétét is megtudhatják, mint látják elsőre, egy idős hölgy lesz itt velük. Elsőre egy kicsit meg is lepi Lottét, nem tűnik pont odavalónak a nő, de valószínűleg nem is véletlen, hogy ennyire védtelennek, törékenynek tűnik. Azonnal róla sem lehetne megmondani milyen.
Bemutatkozás, kézfogás, tehát már név szerint is tudják, kivel állnak szemben, az meg valahol egyértelmű volt, hogy Borbála ismeri őket, vizsgabiztosként szükség van erre.
Csak tűzmágusok vannak a szobában, mindhárman azok, az első, ami feltűnő. Másnak biztosan nem, de érzik az elemüket, és Kiváét eddig is, de most belépett a másik. Csendben hallgatja, előbb ahogy előbb társa kapja meg a feladatát, majd ő is. Igen, a másik sokkal jobban tetszik neki, nem annyira gondolkodós feladat, csak egy kis logika kell hozzá.
De az övé testhez állóbb, belegondolva, ezt csinálja otthon is. Jace imádja, ha játszanak a tűzzel. Itt azonban nincs még egyetlen gyerek sem, holott egyóvodás csoportnak kell a bemutatót tartania. Pont jó is erre a 10 perc, amit kapnak, hogy addig rendbe szedje a gondolatait. Aztán Kiva feladatát figyeli érdeklődéssel. Sokkal jobban foglalkoztatja, hogy a volt eridonosnak hogyan megy, mint neki. Majdnem biztos benne, hogy egy 15 perces előadást kisgyerek szinten képes összerakni, ha adja magát, ezért kicsit bele is merül a másik dolgának figyelésébe, ahogy a kis tűzrókát dédelgeti. Hogo jut róla eszébe, kisállatát látja maga előtt egészen addig, amíg kénytelen nem lesz visszatérni a jelenbe, mert ő jön.
Gyakorlati bemutatóra készült fel, mégis csak óvodásokról van szó, akiknek aztán beszélhetne, nem az lesz a lényeg. Őket a látvány sokkal inkább megfogja, mint a szavak.
Mintha tényleg ott lennének a kicsik, akikre amúgy vigyázni kell, tisztes távolságban kezdi el a bemutatót. Ha tegyük fel ülnének egy játszószőnyegen, akkor előttük másfél méterre, hatvan-hetven centi magasan jelenne meg egy diónyi lángocska, ami szép lassan szétválna tíz ugyanilyenre, amik egy függőlegesen álló kört rajzolnak ki a levegőben. Lassan kezdenek körbe forogni, majd kicsit gyorsul a mozgásuk, és minden második kiválik, egy másik, ellentétes irányba mozgó kört alkotva. Eddig még nem nehéz, pusztán koncentrálnia kell kétfelé, apróságokban térnek el, most irányban.
Kis idő múlva megállítja a kört, és felsorakoztatja egymást mellett a lángokat, és egyenként kis virágokat formál belőlük. Az első forma ez volt, ami eszébe jutott, valahogy illik az óvoda világába, ott minden aranyos és egyszerű. Miután az összes megkapta a megfelelő kinézetet, jöhettek az apróságok. Zöld szár és levél, aztán a szivárvány színeiben pompázó virágszirmok a tetejére. Csoportosulnak, mintha egy kis rét lenne, majd csakhamar el is tűnnek, és egy nagyobb lángban csoportosulnak. Ebből ugrálnak ki a pici lángok sorban, egy félkört téve meg, ahol újra összegyűlnek. Egy kiskutya feje kandikál ki az először formátlan csomóból. Nagyon belemerül a dologba, az idejének már több, mint fele le is ment, és kezdi érezni, hogy csinált valamit. Nem az a fajta fáradtság, amit egy két-három órás gyakorlás után tud magáénak, de már valamit érez, inkább az apróságokra való koncentrálás miatt.
Visszatérve a tűzállatkához, most már farkat csóvál, és aprókat ugrál, mintha egy lepkét kergetne. Látszik, hogy játszani akar, és ha lenne gyerekközönsége, előbb megfogná a kutya mancsát szemléltetni, hogy nem meleg, bár őt egyébként sem égetné meg, nekik mégis fontos. Odalebegtetné hozzájuk, egyikőjük arcát megnyalni, és esetleg hagyni, hogy megsimogassák, agy azonban csak úgy tesz vele, mintha, ugyanazt, amit elgondolt, a gyerekek ottléte nélkül.
Még egy valami volt hátra, amit kitalált. Hiányzott a füst, mert hiába volt képes miniorkánt is létrehozni, majdnem gond nélkül, az nem ide való, biztosan nem örömmel tekintene rá egyetlen három-négyéves sem, inkább félelemmel. Fejében alakult a kép, és pont úgy tűnt el az állat alakja. egy almányi tűzgömböcske válik most köddé. Két füstszál lesz belőle, rögtön színeződnek, bár nem pont úgy, ahogy Lotti elképzelte. Zöld és rózsaszín helyett inkább kékes lett mindkettő, így valami lila és kékeszöld, majdnem kék árnyalatokban nőnek. Persze ezt a vizsgáztató nem tudhatja, és már izgulna is miatta, mire ráeszmél, és ettől némileg meg is könnyebbül.
A két színes szál nyolcas alakú pályát jár be, ami alatt mint a kalács egybe is fonódnak, és egy masnit is köt belőlük. Végigfuttatja még rajta a szivárvány színeit egyszer fentről lefelé, majd lassan eloszlatja a füstöt. Vége, méghozzá kitöltve az időt. Már nem gondolkozik azon, hogy kihagyott-e valamit. A nőre emeli tekintetét az alkotás helyéről, ezzel is jelezvén, hogy most Kiva után már ezt is értékelheti. Ha rossz, rossz, mert nem kizárt, hogy valamit nagyon elrontott, hiába nem akarta. Az lesz, ami lesz, esetleg jövőre újra vizsgázik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Sosem gondolta volna, hogy Jace után lesz még kismama szerepben, aztán a terhessége végéhez közeledve meg már nagyon is élvezte a dolgot. Sőt, már akkor élvezte, mikor kiderült, csak jött egy kis megszakítás, az a másfél hét, amíg azt hitte, hogy egyedül marad szörnyű volt. Aztán Jamie beállított babacuccokkal, és attól a pillanattól kezdve a rengeteg hisztin kívül nem is volt neki semmi problémája.
Már majdnem teljesen át is cuccoltak párjához, amiben azért segíthetett rendesen, pálcával ide-oda vinni a bútorokat lényegesen egyszerűbb, mint kézzel. Nem erőltette meg magát, ami meg maradt, az már marad is, azért nem végleg lépett le testvéreitől, haza fog még látogatni sokszor, de ha egyszer egy igazi család lesznek már, akkor az úgy szép.
Jace játszott, talán Jamie is épp vele volt elfoglalva, vagy a zenekar dolgait intézte, a lényeg, hogy mindketten a nappaliban, ő pedig addig valami ehetőt dobott volna össze, már ha nem érzi azt a hirtelen fájdalmat, amitől rögtön összegörnyedt félig-meddig, és hasához kapott. Nem ejtette le a tányért kezéből, csak majdnem nekicsapta a konyhabútornak, aztán végül nem is foglalkozott vele, a pultra tette le. Csak utána szánta rá magát, hogy megmozduljon, és balra kicsoszogjon a fiúkhoz. Nem volt olyan szörnyű a fájdalom, mint várta, de kellemes sem volt, viszont testtartásán nem változtatott. Inkább megijesztette, hogy egészen pontosan tudta, most bizony szülni fog. Hiába volt még  majdnem pontosan négy hete hátra, addig azt hitte felkészül majd erre is, de nem. Na meg mi van, ha baj van? Persze, hogy ez az első gondolata, mint szinte mindenkinek.
Nem is kellett semmit mondania. Kedvese a cuccaiért, amíg ő összeszedte magát, meg a kisfiút is nagyjából, ketten együtt, aztán jöhetett az amúgy nem olyan kellemes vonatozás Pestre. Most nem tudta megnyugtatni, hogy aki fontos -, a fia és a párja -, az ott van vele, mert csak a picire tudott gondolni, miért akar ennyivel előbb megszületni?
Nem csak magán vette észre az aggodalmat, ami még az ispotályba beérve sem változott. A kisgyerekre is ráragadt, ők megérzik az ilyet, valahogy neki sem volt jókedve, unottan imitált játékot, és talán abszurd, de mégis lehet, hogy értette, mi a helyzet.
Rögtön nővért kerestek, aki neki helyet, és orvost, majd már csak annyit vett észre, hogy gyermeke apjával beszél a nő, vagyis éppen magyarázza hol tudna várakozni. Addig sem volt nyugodt, de akkor talán egy kicsit előtört belőle az ideg, viszont próbálta azért a tőle telhető legfinomabban és nőiesebben tudatni az ápolóval, hogy kedvese vele marad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hirtelen jött a dolog, szinte még fel sem fogta, hogy jön a baba, de összeszedték magukat és indultak is. Az egészet máshogy képzelte el, valahogy könnyebbnek, és szebbnek, vagyis csak jobb érzésnek. Tudta, hogy az a fájdalom megint nem lesz kellemes, ami majd időnként jön és jön, jöttek azok Jace-nél is, csak sokkal szebb lett volna, ha pont időre, úgy együtt és nyugisan mennek fel Pestre, hogy új taggal bővüljön a kis családjuk. Ám ha így, hát legyen így.
Az ispotályban ha lehetséges, még idegesebb lett, mint volt. Négy hét az mégiscsak négy hét, és hiába erősködött, hogy Jamie maradjon már vele, párja mégis próbálta megnyugtatni, hogy a kicsire vigyáz addig, de szereti és ügyes legyen. Valamiért aztán ezzel mégis sikerült egy rövid időre, hiába vágyott arra, hogy ne egyedül kelljen ezt odabent végigcsinálnia, mint előzőleg. Bár az teljesen más volt. Ott akkor az jutott eszébe, hogy a szanatóriumban, a kisfiát megszülni mennyire hasonló volt, és mégis mennyire más. Csak mert a kis herceg időre jött, és akkortájt amúgy is egyedül volt, nem aggódott olyasmin, hogy ott is ez lesz a helyzet.
Most sokkal nagyobb izgalommal és aggodalommal tekintett a fel-alá járkáló nővérekre, akkor csak túl akart lenni az egészen. Valójában most is, de a hozzáállása rengeteget változott. Pusztán hallgatott, tette a dolgát, amire kérték, és ide-oda kapkodta fejét, hiába magyarázták, hogy nyugodjon már meg.
Eltelt négy óra, ami az előző szüléséhez képest sok volt, bár belegondolva mindkettő egy örökkévalóságnak tűnt. Ő akkor nem is foglalkozott azzal, hogy amúgy mióta lehet ott, csak kislánya sírására eszmélt fel; vége. Vagyis még csak most kezdődik. Fejét kapkodta az orvosra, a nővérekre, akik arcán már nem látott akkora feszültséget. Ahogy rendebe tették a kislányt, meg is vizsgálták, csak utána vehette a kezébe. Mérhetetlen boldogság volt számára, ahogy az is, hogy végre megnyugodhatott, habár koraszülött, a kis hercegnő egészséges.
Olyan pici volt, és törékeny, bár már nem félt, hogy kárt tehet benne, tudta, hogyan is kell ezt. Addigra nyílt az ajtó és lépett be Jamie a fiukkal. Tekintetét rájuk emelte, és önfeledten mosolygott. Visszanézve a kezében tartott csöppségre azt vette észre, hogy ő közben az apját nézi.
- Tiszta apja a kis Lindsay - szólalt meg a homlokcsók után kedvesére mosolyogva, mert tényleg kiköpött apja volt a gyerek. Aztán fiát figyelte, aki a kezét nyújtotta a testvére felé, mintha csak a két akarta volna megfogni. Még nagyon is furcsa volt számára az érzés, hogy tényleg egy család lesznek mostantól, úgy igazán. Nem is vágyott ennél soha többre, de még ennyire se, aztán mégis megkapta...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mindig is tudta, hogy ha egyszer családja lesz, akkor azt kell választania a meló helyett. Aztán úgy döntött, hogy meg fogja oldani a kettőt egymás mellett, jó időbeosztással és biztonságban. Amíg csak Jace volt neki, ez nem is bizonyult annyira bonyolultnak mint várta, azonban amikor párjával közös gyermeküket várták már gondolkodóba esett hogyan tovább. Miután a kislány megszületett azonban nem volt kérdés, hogy folytatja.
Persze amit csinált, nem kétgyerekes anyukának való meló volt sohasem, de azon kívül, hogy nőtt a felelősségérzete, sokban nem változtatta meg az anyaság. Kockázatot jelent számára, de mára már elég jól kezeli a helyzetet.
London külvárosi utcáin egészen kicsi kora óta nyugodtan sétálgat, mint most az éjszakában. Tudta ő már egész rég, hogy mi minden folyik erre, valamiért mégsem érzett félelmet, inkább vonzotta a dolog. Talán ezért is tart itt.
Talpig feketében sétál, bár nem túlöltözötten. A lámpák fényénél jól látszik a sok fedetlen, testét borító tetoválásrészlet. Már rég nem újult a felhozatal, talán két éve is van, de lassan ebben is változás fog történni. Fekete topjával, egyszerű rövidnadrágjával és bakancsával még a kezében tartott boríték is összhangban van.
A következő sarkon álló épület ajtaján nyit be, és elég sokat el is időzik a helyen, majd mintha misem történt volna, távozik a helyszínről. Látszólag változatlan is a helyzet, azonban ez erős túlzás lenne.
Még egyáltalán nem végzett, de szándéka szerint nem is sürgeti ezt, néhány dolgot még útba lehet ejteni. Egy másik melót például, vagy egyszerűen csak egy kis szórakozást.
Még fogalma sincs, hogy estéjének további részét mivel fogja tölteni, de a helyben bár biztos, az egyik kedvenc helye a környéken. Pár utcával arrébb ugyan, de megéri elsétálni odáig és nem betérni az első helyre, ami akad.