Elena

Èlveztem, hogy csak úgy vagyok és nincsen semmi dolgom, semmi egyéb feladatom a mai napra a pihenésen kívül. Bár ez a hír a szüleimtől kicsit ráfog menni a napomra azt már előre érzem, pedig nem is nagy dolog, hiszen végül nem is történt semmi. Csak egy kísérlett volt ami nem jött össze szerencsére. Mégis annyira foglalkoztat ez az egész, pedig sok ilyen, sőtt még durvább dolog is történik általában, de akkor is! Talán azért érdekel annyira, mert ez most egy hozzám nagyon közelálló személlyel történt.
Érzem, hogy a hideg kőtől az egész testem átveszi a hideget és meg is dermedek egy pillanatra, de aztán megmozdulok egy picit, hogy nehogy így maradjak. Fogalmam sincs, hogy jutott eszembe ilyen butaság, hogy ilyen időben kifeküdjek a földre. Néha vannak idióta gondolataim...
Egyszer csak azt érzékelem, hogy valaki elkezd hangosan beszélni, tőlem kb. csak 3 méterre. Egy lány az, az egészen biztos, de a hangja egyáltalán nem tűnik ismerősnek. Kell egy kis idő mire felfogom, végig hozzám beszélt. Lassan kinyitottam a jobb, majd a bal szememet. A lány már ott gugolt mellettem és teljesen bizonyossá vált, hogy hozzám beszélt, ugyanis egy árva lélek sem volt ott rajtunk kívül. Csak nézek rá kifejezéstelen arccal majd halkan megszólalok.
-Ne haragudj, de mit is mondtál? -kérdezem majd megerőltetek egy mosolyt felé. -Hogy ki is vagy te? -tettem hozzá, mert valami bemutatkozás féle jut eszembe az imént elhangzottakból.

Elena

A lány aki , mint kiderült, aggódott értem, elismételte a rövid bemutatkozását. Sokkal nyugodtabbnak tűnt, gondolom azért, mert látta semmi bajom.
-Szia! -egyelőre csak ennyit bírtam kinyögni. Türelmesen végig hallgattam a mondandóját, gondolván, hogy majd mikor végez, akkor válaszolok. Végig néztem a lányon. Egyelőre csak azt bírtam megállapítani, hogy kedves, mosolygós arca van, barna haja és szeme.
-Nyugodj meg! Nincsen nekem semmi bajom! -nevettem fel majd megpróbáltam egymás után válaszolni minden kérdésére. -Jól vagyok. Nem átkoztak meg és köszönöm, de nem kell, hogy segíts, hisz igazán nincs miben!-mosolygok rá kedvesen. Tényleg nem tud miben segíteni, csak egy kicsit sokkolt az anyától kapott hír, de nem akarok belőle nagy ügyet csinálni, ugyanis semmi értelme. Elmélkedek még talán rajta egy ideig, aztán az élet megy tovább. Nem olyan nagy probléma ez.
-Kedves vagy, hogy próbálsz megérteni, de sajnos néha még én sem értem sajátmagamat! -nevetek fel újra magamon. -Általában csak a bolhából csinálok elefántot, épp úgy ahogy most is. Csak kaptam egy levelet a szüleimtől, amiben anya mesélt valamit, ami vele történt, de csak egy kis időre akadtam ki rajta! Most, hogy átgondolom, nem is történt semmi! -mosolyodok el.
Később jut csak eszembe, hogy én be sem mutatkoztam neki.
-Ne haragudj, de teljesen megfeledkeztem róla. Blanka Carson vagyok, másodéves Eridonos! -miután megteszem az is eszembe jut, hogy vajon mióta vár itt a lány, hogy adjak neki életjelet?! Na mindegy, ezek az apró dolgok ilyenkor már nem számítanak.

Elena

Elena bejelentette, hogy ő is Eridonos aminek nagyon megörültem. Mondjuk, furcsa, mert eddig még egyszer sem láttam a Kastélyban sem, nemhogy az Eridonban.
-Szóval elsős vagy! -mosolygtam rá. Jaj, én mikor elsős voltam mennyire más volt minden. Akkor teljesen más szemmel néztem a kastélyt, az embereket és a tantárgyakat is, mint most. A lány nagyon felpörgött, hirtelen tele lett energiával, mint egy Eridonos általában... Mindenféleképpen csinálni akart valamit, de, hogy mit, azt még ő sem tudta, és nekem se jutott eszembe hirtelen semmi. Általában csak úgy jön, hogy éppen mit csinálok, nem nagyon szoktam megtervezni csak néha. Nekem az is bőven elég lett volna,ha csak simán beszélgetünk valamiről. Mondjuk, hogy honnan jöttünk meg a családunkról. Elena viszont nagyon akarta, hogy valami izgalmasat játszunk, látszott rajta. Ha meg van egy konkrét dolog, akkor én is szívesen bekapcsolódok, de legtöbbször nem tőlem jön az ötlet.
-Még nekem sincs tervem!-mondom és ahogy megint végig nézek a lányon, elmosolyodok. Elena hirtelen lefeküdt a földre mellém amin egy kicsit meglepődtem, mert bejelentés nélkül tette ezt. Egyébként tetszett az ötlet, és én is visszafeküdtem mellé. Amikor felkiáltott, hogy ott egy bicikliző nyúl, én először azt hittem, tényleg, de kiderült, csak egy felhőre mondta, ami hasonlított egy nyúlra.
-Tényleg olyan! -nevettem és pár percig csak bámultam az eget, aztán megpillantottam rajta egy olyan formát ami nagyon hasonlított a régi barátnőm arcára. Ezt persze nem mondtam Elenának, őt úgy sem érdekelné, nem is ismeri...
Sok idő telt el mire újra megszólaltam.
-Ez olyan varázslatos, nem? -kérdeztem a lányt. Lehet, kicsit furcsán hangzott és az is lehetséges, hogy most teljesen hülyének néz. Nem tudom. Még nem ismerjük egymást, nem tudjuk, hogyan reagál a másik a dolgokra, de ügy érzem még fogunk máskor is találkozni, főleg, mert ő is Eridonos!
Megpillantottam az égen egy csillag alakú felhőt, ami elég furcsán nézett ki, de volt benne valami, ami miatt nagyon megtetszett. Ki tudja miket fogunk még felfedezni a mai napon, az égen...

Elena ^^

Egy ideig nem történt semmi. Csak feküdtünk egymás mellett, Elena meg én, néztük az eget, újabb és újabb fura formákat véltünk felismerni rajta. Olyan volt, mint egy idilli filmes jelenet, mikor minden nagyon jó aztán hirtelen történik valami, ami teljesen megváltoztat mindent. Hát, igen, erre sem kellett sokat várni. Épp mikor megakartam kérdezni, hogy nem fázik-e, mondott valami olyat, ami után érződött rajta, megbánta, hogy kimondta. A szüleire került a sor, nem kellett nagy észnek lennem ahhoz, hogy felfogjam valami nincs rendbe vele, és a családjával. Féltem megkérdezni, hogy egészen pontosan mi van velük, főleg miután láttam, hogy elkezdett sírni.
~Jaj, szegény... Most már egészen biztos, hogy baj van!~
Egy darabig csak hallgattam, mert nem igazán tudtam, hogy mit kell ilyenkor tenni. Nem akartam simogatni és mondani, hogy nincs semmi baj, mert az olyan furcsa lenne, meg hát, ki tudja, hogy reagál a dolgokra?!
Inkább csak feküdtem továbbra is mellettem, rá sem mertem nézni, mert az engem is biztos idegesítene, ha sírnék valaki meg végig bámulna közben... Aztán gondolkodás nélkül felültem és megfogtam a kezét. Akkor már nem érdekelt, mit reagál, az látszik, hogy nagy a baj! A bal kezemben tartottam a kezét, a jobb kezemmel pedig simogattam, de még akkor sem mondtam semmit. Már régóta tartott ez az állapot, úgy, hogy végül csak kinyögtem valamit.
-Sírj csak, nyugodtan! -ahogy ezt kimondtam, elengedtem a kezét és tovább ültem mellette.
Csendben figyeltem, ahogyan veszi a levegőt, és a könnye lehullik a kezemre.

Elena

Elenán látszott, hogy ő nem csak a bolhából csinál elefántot. Neki eleve egy hatalmas nagy elefánttal van dolga.
Nagyon sajnáltam őt, de amíg nem tudom mi a problémája, addig biztosan nem tudok segíteni, bár lehet, hogy amúgy sem. Ki is derült pár perc múlva, hogy ezen már semmi és senki nem tud segíteni. A szülei meghaltak . Amikor erőt tudott gyűjteni és kibírta mondani azt, ami miatt így kiakadt, hirtelen meg sem bírtam szólalni.
~Ez egyszerűen borzasztó!~
Már azért büszke vagyok rá és csodálom őt, hogy ilyen korán elvesztette a szüleit és ettől függetlenül egy mosolygós lány, meg azért gondolom hasonlít is rám valamennyire, mert ő is Eridonos!
-Biztosan nagyon büszkék rád, hiszen csodálatos ahogy eltűröd ezt a dolgot! Már az nagy dolog, hogy eddig nem fakadtál ki! -biztattam, és amit mondtam, teljesen komolyan is gondoltam. Elena egy erős lánynak tűnik. Èn ha olyan helyzetbe kerültem volna, mint ő, biztosan teljesen máshogy viselkedtem volna, mint ő. Mondjuk nekem ott vannak a testvéreim is, azt nem tudom, hoy Elenának az egész családja veszett-e oda. Az biztos, hogy testvérekkel könnyebb ezt átvészelni, főleg ha nagyobbak nálunk, mert az idősebbek jobbn tudják támogatni a kisebbeket.
-Vannak testvéreid? Ès tényleg, kikkel élsz most? -kiváncsiskodtam. Lehet, hogy nem kellett volna rögtön így rátámadnom, de tényleg úgy érdekelt, hogy milyen így az élete. A lány mellettem elkezdett még jobban sírni, ami ilyenkor teljesen normális. Pont zsepkendő után kutattam a zsebemben, de nem találtam egyet sem, pár perccel később, viszont Elena elővette a zsepkendőjét és megtörölgette a szemét.
-Ugye nem baj, hogy ez most így alakult? Már mint, hogy...ugye nem baj, hogy elmondtad nekem... Már, mint, érted mire akarok kilyukadni, nem? -nevetek fel kínoban. Ilyenkor nem mindig sikerül kifejezni magam...
~Remélem nem néz teljesen idiótának!~

Elena

Érzem, hogy a lánynak különös érzés, hogy valaki törődik vele, aztán, még, ki is mondja ezt, és teljesen megbizonyosodok benne. Furcsa, akkor ő vajon, honnan jött, ahol ilyen kemény szívűek az emberek?! Na jó, nálunk sem volt mindenki olyan kedves, mint itt, de azért, ha valaki elmesélte egy más embernek a szomorú múltját, hát... az biztos, hogy nem hagyta rá a dolgok.
-Szeretsz a nevelő szüleiddel élni? -kérdeztem kíváncsian. Most már valahogy, egyáltalán nem éreztem kínosnak, hogy ennyit kérdezősködök, de azt nem tudom ő mit szól hozzá. Ahogy megfigyelem, egy kicsit furcsállja az érdeklődés is, de nem bántja nagyon. Amikor megkérdezi, mi van az én életemmel, először nem igazán tudom, mint is mondhatnék.
-Hát... Az én életem, nem olyan nagy dolog. Van négy testvérkém és eléldegélünk együtt, heten! Igazából ennyi, sok dolgot nem tudnék mesélni a családomról, mert nincs benne semmi izgalmas... -válaszolok elég röviden. Komolyan fogalmam sincs, mit mondhatnék még.
-Ugyan már, semmi gond! Engem nem zavar, ha valaki rögtön elmondja, hogy mi bántja a lelkét, mert én is csináltam már párszor ilyet... -nevetek fel vidáman. Vagyis hát, elég sokszor, csináltam már ilyet! Itt az iskolában is volt már, hogy valakivel alig találkoztam, de már tudta, hogy mik történtek velem életem során...
-Na jó, hogy én is meséljek már valamit, akkor bemutatom a családomat, ha nem zavar! -mosolygok rá. -Először is, van egy bátyám, akit Alexander Carson-nak hívnak, ő róla azt kell tudni, hogy már elvégezte a Bagolykőt, és konkrétan már felnőtt, de még mindig úgy viselkedik, mint egy korombeli fiú...Aztán jövök én, sorrendben, utána pedig, Clementina Carson. Clementina 12 éves, és eddig úgy néz ki, hogy ő is ide fog járni, ha minden igaz. Ő, nagyon aranyos lány és naaagyon szép! Utána jön Gerry Carson, aki 10 éves, és állandóan pörög, egy kész energiabomba. Az utolsó pedig Malory Carson. Malory 9 éves, kis cukiság! Mindig ő van a középpontban, mert kicsi és aranyos, de ez nem zavar. - egy kicsit megpihenek, mert hirtelen rengeteget beszéltem, így egyszerre, de két levegővétel után folytatom is. -Az apukám, Richard Carson, orvos az anyukám pedig, Ginnie Cook, virágboltos! -a szüleimről direkt nem mondtam többet, nehogy aztán megint sírva fakadjon szegész Elena.
-Egyébként kezd hideg lenni. Nem megyünk be valahova?-kérdeztem tőle.

Fáj a szemem!!  

Sziasztook!!:D

Na jól van ennyi elég is volt...naaaagyon fáj a szemem...


Sziasztook!! Jó éjt!!  

Elena

zárás^^

Mosolygok, mikor Elena mondja, hogy szeret a jelenlegi családjával élni. Sokan vannak, akik szenvednek, amikor olyan nevelőszülőkhöz kerülnek, akik mást várnak el tőlük, mint amit addig megszokhattak. Persze olyanok is vannak, akik a saját családjukban sem érzik jól magukat, de az már teljesen más tészta. A lényeg, hogy Elenának jó úgy, ahogy van, és örül annak amit kapott!
-Igazából, attól, hogy a saját családom, nem minden olyan jó!-nevetek hangosan. -De igen, azért más, bár így is van sok probléma, mindig! Ahh...bőven... -mondom. Egy kicsit összébb húzom magamon a pulcsimat, mert érzem, hogy nagyon elhidegült az idő. Amikor elindultam ide a Fénylő Lelkek Udvarára, nem is gondoltam volna, hogy ez lesz belőle. Fogalmam sem volt arról, hogy én majd itt fekszek magamban, idejön egy lány, elkezdünk beszélgetni, és olyanokat tudunk meg egymásról, amik nem is kis dolgok, és még az is kiderül, hogy egy házban vagyunk.
Nagyon szeretek az Eridonban lenni, és örülök, hogy ő is odakerült, így könnyebben tudunk majd találkozni!
-Szerintem induljunk el valamerre, mert megfogunk fázni! -invitáltam. Elindultunk a Kastély felé. -Megmutassam a szobámat? Jaj, nagyon jó kis hely! Majd, az egyik itteni barátnőmet is feltétlenül be kell, hogy mutassam neked! -nevetek fel. Közben beérünk az Eridon-ba, és bevezetem a szobánkba.
~Csodálatos ez a mai nap!~
Nagy szerencsém van, hogy összehozott a sors egy ilyen különleges lánnyal, mint amilyen Elena.

Sziasztok!^^

Hogy vagytok?  

Mit nézel a moziban Keiko?  

Még nem hallottam róla...

XD

Jó reggeeelt! oooolyan jó lesz a mai naap!

Sziasztok!:)

Tilda néni, milyen jó a képed!!

Hali El itt is!!  

Szió Isoo! Mizujs?:)

Ohh mit? Èn olaaaszt:D

Iso, legalább szépek a füzeteid! A külalak is fontos!!

Kávé!!! Ne is mondjátok...úgy megkívántam, de nem szeretnék rászokni, dedede olyan finom! ^^

Nekem betöltött! ) cukiii^^

By Bagolykő
Go Kollégium

Sziasztok!!