Bentley

A sors iróniája, hogy mikor fontos dolga van az embernek, akkor fut össze ismerősökkel, vagy olyan idegenekkel, akikkel aztán lesz valami dolga. Mira bő ismeretségi köréből nem nehéz olyat találni, aki megér két percet.
Bentley jelenléte nagyon meglepte. A srác sokat változott, de kisfiús vonásai nem tűntek el, még mindig jellegzetesek voltak. Hozzá képest Amira rengeteget változott, főleg a terhesség miatt. Na nem úgy, nem növesztett pocakot, és nem jár slamposan, csak formásabb lett.
- Te meg...férfiasodsz. Már látok is egy szőrszálat az álladon - összeszűkítette szemeit, úgy nézte pár másodpercig, majd elvigyorodott. Nem tudta, mit is mondjon, vagy kérdezzen, nem váltak éppen a legszebben el, sőt, igazából rendes búcsú sem volt.
- Visszajöttél a suliba? - kérdezte kíváncsian. Lassan odébb lépett, és a polcról kivett egy vastagabb enciklopédiát. Sárkányok nagykönyve Végre megtalálta, amit keresett. Átfutotta a tartalomjegyzéket, majd visszanézett Bentleyre, közben pedig helyet foglalt a kis puffoknál, szépen kipakolva az asztalra.
- Muszáj jegyzetelnem, míg van ki vigyázzon az ikrekre... - adta a választ egy fel nem tett kérdésre kissé mérgesen. Utálja ezt, hogy meg van kötve a keze, de igazából nem bánja, hisz otthon élete három férfija várja. Kristóf, Valentin és Domi.
Percekig el volt merülve a jegyzeteiben, aztán tekintete a srácra vándorolt. Szája szegletében mosoly bujkált.
- Mit csinálsz, amihez ki kellett tépned egy lapot az iskola könyvéből?

Bentley

Minden lány életében elérkezik az a kellemetlen pillanat, vagy pillanatok sora, amikor egy exével fut össze valahol. Ilyenkor elég sok választási lehetősége van; elfuthat, játszhatja az eszét, vagy akár normálisan is elcseveghet a bizonyos pasival. Nos kár lenne tagadni, ez mindenkinél így van, Mirában is volt egy kicsi kellemetlen érzés. Ott állt vele szemben, akivel megannyi közös emléket őriznek a kísértetházból, meg innen-onnan, miközben ő már férjes asszony. Mindenkinek van múltja, a feketeség pedig nem is tagadja, hogy iskolai életének nagy részét mi tette ki. Pasik, pasik és pasik. És így találkozott a nagy Ő-vel, aki éppen otthon várja a két ikerrel, és mit sem sejt arról, hogy az asszony éppen egy volt pasival cseveg.
A könyv tanulmányozása jobban lekötötte, mint a semmiből jött ismerős, de nem azért, mert Bentley rossz társaság lenne. Cseppet sem, mindig jókat lehetett vele...beszélgetni, csak amikor az embernek egy kis szabadideje van, akkor azt így a vizsgák előtt nagyjából 100%-ig a tanulásra kell fordítani.
- Ne már - nevetett fel halkan. - Jó ideje nem láttál, azért egy hosszú kapcsolatban megedződik az ember. Mondjuk ott azt mondtam, hogy könyörgök, forgassuk vissza az időt. Majdnem szétszakadt a medencém - mosolyogva gondolt vissza arra a napra, amikor David vitte be az ispotályba a karjában, mert Kristóf még otthon sem volt, és kicsit korábban indultak meg a dolgok. Hát mióta kibújtak, Valentin és Dominic ugyanolyan türelmetlenek, és akaratosak, mint a pocakban voltak.
- Még mindig cigizel? - felvont szemöldökkel, kissé megvetően pillantott a srácra. Hosszú lábait keresztbe rakta, úgy ült a fotelban, mint egy igazi királynő. Igazából nem érdekelte, hogy mire kell neki a papír. Már nem prefektus, hogy beleszóljon, ezt a pozíciót átadta egy jóval fiatalabb, de annál lelkesebb lánynak.
- Van most valakid? Mármint remélem te még nem állapodtál meg...