28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Amira Loveguard összes RPG hozzászólása (128 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] Le
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2014. március 10. 19:24 Ugrás a poszthoz

Szerelmem
Ruhácska (sapka nélkül)
A 3. évfordulónk

Szomorkodva, egykedvűen túrta azt az egy szem palacsintát a tányérján, amit hajlandó volt elfogyasztani, mert a piciknek enni kell adni. Semmi kedve nem volt sem az evéshez, sem máshoz. A harmadik évfordulójukat úgy képzelte el, hogy együtt töltik Kristóffal, meg az ikrekkel a pocakjában, nem pedig külön, mert az urának edzése van. Hát nem repesett a boldogságtól, de tisztában van vele, hogy hozzá kell szoknia, hogy sokat vannak külön, ha azt akarja, hogy teljesüljön párja álma, és kviddicsezhessen egész életében.
Nagy szusszanással nyugtázta, hogy negyed óra kínlódással, de sikerült elfogyasztania valami ételt, és megivott fél pohár narancslevet is. Pocakjára tette a kezét, és szépen felállt az asztaltól, majd a szobája felé indult jó lassan. Rózsaszín kabátja a kezében volt, csizmájának kopogása szépen visszhangzott a kőfalak között. Azt tervezte, hogy elmegy egyet a faluba, de aztán mégse, mert az ágya jobban vonzotta.
Éppen hogy felért az első emeletre mikor furcsa fényforrást pillantott meg közeledni. Egy lebegő lámpás nem mindennapi látvány még itt sem, pláne ha azon egy kis papírfecni is van. Gondolta, megvárja míg elmegy mellette, aztán elfelejti, de az megállt tőle körülbelül fél méterrel. Szemöldöke felemelkedett, és pár másodpercig várakozott, csak ezután vette le róla a papírt. Összeszorult torokkal olvasta el a sorokat, melyekről elsőre tudta, hogy Kristóf szavai, és az ő írása. De felötlött benne a szomorú gondolat, hogy ő nincs itt, és ez biztos csak átverés. Ajkába harapva pillantott fel a lámpásra, ami egy szempillantás alatt visszafelé kezdett lebegni. Erre Mira kötött ruhájának rejtett zsebébe dugta a papírt, majd elindult a fényforrás után, ami kifelé vezette őt. Még jó, hogy nála volt a kabátja, így gyorsan belebújt, elkerülve a megfázást. A pálcájával a kezében ment utána, valahogy nem bízott ebben az egészben. Önkéntelenül megsimogatta kerekedő hasát ahogy az erdő közelébe ért, majd leengedte kezeit a világító mécsesek láttán. Óvatosan ment közelebb, figyelve, hova lép. Nagyon nem volt kedve magára vonni a figyelmet ha nem muszáj, bár a repkedő lámpás, meg a rózsaszín kabát aligha bujkáláshoz való.
A mécsesek egy magasba futó lépcsőhöz vezették, és "most vagy soha" alapon sóhajtott egyet, majd elindult felfelé a kihalt, sötét faházba. Bátor harcosként, pálcával a zsebében nyitott be a kis házba.
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2014. március 11. 17:55 Ugrás a poszthoz

Szerelmem

Több lehetőség is felmerült Mira gondolataiban arról, hogy mi fogja várni a faházban. Arra viszont a legkevésbé sem számított, hogy ahogy benyit, tucatnyi gyertya világítja be a kis házat. Ledermedt a hirtelen jött meglepetések soraitól. A gyertyák között nem volt nehéz kiszúrnia az asztalon megjelenő ételeket, de valahogy erről egy pillanat alatt el is terelődött a figyelme. Pislogott párat, dermedtségéből szerelme ölelése zökkentette ki. Továbbra sem akart hinni a szemének, de borzasztó nagy boldogság lett rajta úrrá. Beleborzongott a pusziba, és mint egy rongybábú, úgy viszonozta a csókot. Olyan volt ez, mint egy csodálatos álom, és ha lett volna bármi lélekjelenléte, biztos, hogy megcsípte volna magát, vagy azt kívánta volna, hogy ebből sose ébredjen fel.
-Ez...te...te nem... -nem talált megfelelő szavakat, a gondolatai sem álltak még vissza normál helyzetükbe. Ingatta a fejét, majd szerelme nyakába kapaszkodva kotyogni kezdtek a könnyei. Minden reményét feladta már, hogy az évfordulójukon együtt lehetnek Kristóffal, erre kiderül, hogy a háttérben ő közben meglepetéssel készült.
Egy kis idő elteltével hajlandó volt elengedni Őt, hogy kézfejével letörölje könnyeit az arcáról. Arcára hatalmas mosoly ült ki, régen volt ennyire boldog.
-Ennél boldogabb nem is lehetne -megrázta a fejét, aztán a vállára döntötte a fejét, így csókolta meg újra, már nagyjából tudatában annak, hogy ez valódi, és Krisi ott van, és öleli.
-Ezt te csináltad? Értem? -felvonta a szemöldökét miután kicsit körbenézett a helyiségben.
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2014. március 13. 14:29 Ugrás a poszthoz

Szerelmem

Negyed órával korábban eszébe sem jutott Mirának, hogy ilyen meglepetés fogja érni. Valami olyasmi boldogság volt látni Kristófot ennyi hét után, mint mikor megtudta az ikreket, vagy mikor az alagsori medencénél megkérte a kezét. Mikor sikerült észhez térnie valamennyire, a helyzet felfogásához kérdéseket tett fel.
-Elképesztő - mosolygott rá őszintén, bár arra még nem jött rá, ki az a Narancs. Kellett hozzá fél perc, hogy leessen neki, hogy Narancs a narancssárga konyharuhácskát viselő házimanó.
-Az előbb ettünk meg egy palacsintát, egyelőre nem éhesek -válaszolta nézelődés közben. Csillogó szemekkel pillantott párjára amikor megsimogatta pocakját. Mérhetetlenül boldog volt, hogy ennyire jól megvannak, és hogy a második terhessége már úgy néz ki, jól alakul, és ennek mindenki örül.
Hagyta, hogy az asztalhoz vezesse, bár már most kicsit kiakadt azon, hogy az alacsonyabb helyekre való leülés nem olyan egyszerű két picivel a hasában, pedig még csak a második hónapból lépett ki.
-Olyan vagy, mint egy hiú modell -piszkálódott vele egy kicsit, közben persze vigyorgott. Tudja nagyon jól, hogy ez nem azért van, hogy ne kerekedjen az asszonykájával együtt abban a kilenc hónapban, hanem az egészsége miatt. Kezét Krisiére csúsztatta, és csak pislogott rá. -El sem hiszem, hogy itt vagy.
-Nem akarok erre gondolni, de...meddig maradsz? Szeretném kihasználni -sajnos nem mindegy, hogy csak egy este erejéig, vagy egy-két napig lehetnek együtt. Bár most itt a szünet lassacskán, és összehangolhatnák a dolgokat, az Kristófra nézve nem biztos, hogy túlzottan jó lenne. Első most a kviddics, aztán majd ha készen lesz a házuk, és megszületnek a babák, már gondolkodhatnak másképp is.
Földesy Mira Léna
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2014. június 7. 15:11 Ugrás a poszthoz

Az esküvőnk
Róma, Loveguard birtok
2014. június 14.

Ikrek
A ruha, és a csodahaj

Eljött a Nagy nap. Az esküvőjét minden lány tökéletesnek képzeli el, és igyekszik olyan szervezőbrigádot felfogadni, akik mindenben a kedvére tesznek, hogy ez az Ő tökéletes napja legyen. Na, hát ez több esetben is eltér attól, mint amilyen a Loveguard-Földesy esküvő. Az első eltérés az, hogy Mira a szervezésben nem sokat segíthetett, csak az elején. Aztán ahogy kiderült, hogy terhes, Kristóf már nem hagyta neki, hogy újabb idegeskedésnek tegye ki magát, és baja legyen a két kis ikernek. A vőlegény nagyon kitett magáért az utóbbi hónapokban. Egyszerre volt négy helyen, és csinált hatvanféle dolgot, és még mindig nem zavarodott bele. Főnyeremény.
Az esküvőt szépen meg is szervezte, csak azzal nem számoltak, hogy ez az a stresszes nap, amikor jó meginni pár nyugtatófőzetet, mert az lesz, ami Mirával...
Egész éjszaka nem aludt, részben a háromhetes kisfiúk miatt, részben meg hát amiatt, hogy már javában kattogott az agya, és hajnalban már az erre felbérelt emberek elkezdték felállítani a díszítéseket, meg mindent ami kell. Ébreszteni sem kellett, Krisi előtt felkelt, és lezuhanyozott, hogy ezzel is előrébb legyen. Muszáj volt valami ételt kétszer is magába tuszkolnia a kicsik, meg az ájulás elkerülése végett, de alig várta, hogy ott üljön a szobájában, és az utolsó simításokat végezzék rajta.
A sminkes és a fodrász egymást váltva dolgoztak, varázsolták gyönyörűvé a feketeség egész fejét, mindeközben Mira próbálta elkerülni, hogy lebőgje a szemfestékét. A gyomra görcsben volt, és az sem segített ezen, hogy mellette pár méterrel Ali próbálta nyugtatni keresztfiát, Domit, amire persze Valentin is rákezdett.
- Add nekik a cumit, attól elhallgatnak - szólt oda fáradtan barátnőjének.
A sírás nyöszörgéssé csendesült, az ajtón kopogtattak. A virágokat intéző nő lépett be, maga előtt lebegtetve a koszorúslányok, és a menyasszony csokrát. Ezt Amira a tükörből látta meg, de olyan gyorsan állt fel, mintha végig ott lett volna, a nő előtt.
- Kisasszony, megho...valami baj van? - ijedten pillantott a lányra, ugyanis egy cérnaszálra volt tőle, hogy Amira megölje pusztán a szemeivel.
- Valami baj?! Ez mi a varangy? Mintha a fiaim pelenkáját fűzték volna a csokorba - hangját csak egy kicsit emelte fel, esze ágában sem volt kiabálni, de érezni lehetett az élt benne. Mielőtt még bármi mást mondott volna, az anyja megragadta a nő vállát, Aliyaah pedig a menyasszony kezét, ezzel szétválasztva őket.
- Ali... - lehunyta a szemét, és mély levegőt vett. Nem akart sírni.
- Mi a bajod Mirus? Mindjárt hozzámész álmaid férfijához - Aliyaah volt jó ideje a lány Nagy Ő-je, csak lányban és barátként, így a szavaira kicsit megnyugodott, és elmosolyodott. Karba tett kezekkel nézett körbe a szobában, az órára pillantva. Kettő óra.
- Ó Merlin, negyed óránk van, és még a ruhám sincs itt, se a gyerekeké...köntösben kell az oltárhoz mennem? - soha nem látszott még ennyire kétségbeesettnek. Csodaszép volt, a szemén mégis csak a riadtság tükröződött.
A szobájában ki és be futkostak az emberek, a sminkes, a fodrász, a virágos, a családtagok...egy perc nyugta se volt a lánynak, és még azt sem hagyták, hogy a kezébe vegye a fiait, akik torkuk szakadtából üvöltöttek már. Érezték ők is a feszültséget az anyjukon, aki nem ment abba bele, hogy ők a saját szobájukban várják meg, és majd lent láthatja őket.
Se Ali, se Mich nem tudták teljesen lecsillapítani őket, és a menyasszony is egyre idegesebb volt, mert már eltelt negyed óra, lassan kezdeni kell, de ő még mindig ott ül egy köntösben, míg a koszorúslányok már régen a ruhájukban mászkálnak. Fél három előtt tíz perccel nyitott be a szobába Mira apja és Maxie, akik egy dobozt, és három eltérő nagyságú ruhás zsákot vittek be. Ebben rejlett a kis Nóri, Daniel, az ikrek, és Mira ruhája, amiket a szabó az utolsó pillanatra hagyott.
- Visszük a gyerekeket, te pedig segíts a lányomnak az öltözésben, rendben? - Eric kérdőn pillantott Alira, majd kivitték a kisfiúkat, Nóri és Daniel pedig a folyosón vártak. A feketeség egészen addig a kedvesétől kapott nyaklánccal szórakozott, míg barátnője ki nem csomagolta a gyönyörű ruhát.
- Remélem, hogy ezzel nem lesz baj, különben nem tudom mit csinálok - mondta egykedvűen, aztán odasétált, hogy megnézze a ruhát. Mosoly ült ki arcára, pontosan olyan, mint ahogy elképzelte.
A tükör előtt állt, talpig fehérben, lábán a magassarkú szandáljával, és a hasát behúzva hagyta, hogy kissé rángassák a fűző megkötése miatt. Végig bámulta magát, de csak az ismeretlen ürességet látta a szemében. Leblokkolt. Az a reccsenés zökkentette ki, amit a háta felől hallott. Szemei kikerekedtek, a tükörből látta, hogy tanúja szemei szintén.
- Ne, mondd, hogy nem...ne... - mereven nézett előre, és már nem tudta megállni, hogy el ne sírja magát. A kezét az arcához emelve potyogtatta könnyeit, és a mellette levő fotelra rogyott. Már nem tudta a két kezén sem megszámolni, hogy hány hiba, vagy feszültségkeltő pillanat volt ezen a napon. Újabb percek teltek el azzal, hogy a menyasszony telesírta a zsepiket, de eközben a ruha ügy simán megoldódott, csak Ali pálcájára volt szükség. Még néhány mély levegő és szipogás, és Mira újra tükörbe nézett. A sminkje egy cseppet sem kenődött el, de nem látta magát olyannak, mint ahogy elképzelte. Boldognak.
A szoba ajtaja elől hangos vitatkozás, és babasírás hangja szűrődött be. Amira ezzel már nagyon felhúzta magát, és az ajtót kivágva lépett ki az apja elé, aki az anyjával és Daviddel vitatkozott, kezükben a síró Domival.
- Add ide azt a gyereket - mordult rá az apjára, és elvette tőle a fiát, akin tökéletesen állt a babaöltöny. A karjába fektetve próbálta nyugtatni, de csak magát hergelte, és ez ment perceken keresztül, mígnem Mira elindult a folyosó végén levő szoba felé, ahol Kristóf készülődött.
- Nem mehetsz be Mirus! Kristóf nem láthat az esküvő előtt - David a lány után futott.
- Nem érdekel, David. Az én férjem lesz, az ő fia bőg a kezemben, és ha be akarok menni, akkor bemegyek - nehezen fogta vissza az újabb könnyeket. Néhány pillanatig farkasszemet nézett a sógorával, majd lenyomta a kilincset, és maga után egyből be is vágta.
- Kristóf?
Utoljára módosította:Földesy Mira Léna, 2014. június 7. 15:36
Földesy Mira Léna
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
A MIÉNK *-*
Írta: 2014. június 12. 20:26
Ugrás a poszthoz

Az esküvőnk
Róma, Loveguard birtok
2014. június 14.

Ikrek
A ruha, és a csodahaj, csokor

Könnyes szemekkel, idegességtől mogyorónyira zsugorodott gyomorral vette kezébe kisfiát a hófehér ruhában tündöklő menyasszony, és legyőzte a rossz érzés, muszáj volt bemennie a párjához, hogy a kis lelke megnyugodjon. Meg hát részben az is benne volt, hogy a "biztos ez?" kérdésre választ kapjon magától.
Ahogy belépett és Kristófot szólította, a visszaszólásból hallotta, hogy nem kellett volna bemennie, ennek ellenére Ő nem akar most vitatkozni, csak elkérte a gyereket.
- Nem bírom ami itt folyik - jegyezte meg halkan, és átadta az apukájának Domit, így volt pár másodperce arra, hogy végignézzen a vőlegényen, és szíve a lehető leggyorsabban dobogjon. Gyomrában az idegesség helyét átvette az ezernyi pillangó érzete. Egy pillanatra sem gondolkodott tovább azon, hogy mi a válasz a kérdésére. Főleg így, hogy Krisi kezében ott feküdt az egyik ikrük, és a lehető legédesebb módon próbálta csitítani. Mira csak állt mellettük tökéletes ruhájában, amit párja nem látott a csukott szeme miatt, és nézte őket, hallgatta a nyugtatást, majd az éneklést. Utóbbin nem kicsit meglepődött, mert még nem igazán hallotta a hangját így.
- Köszönöm - súgta oda mosolyogva, igazán boldogan. Finoman végigsimított Domi fejecskéjén, és nyomott rá egy puszit, aztán nagy nehezen, de elindult kifelé, vissza a szobájába, hogy az utolsó simításokat is elvégezzék.

- Menjünk - bólintott Amira amikor Ali benyitott a szobájába újra. A tükör előtt állt eddig, virágjával a kezében, és nézte, mit fognak látni a vendégek. A több száz vendég.
Lassan, ruhájára odafigyelve indult el kifelé, a lépcsőn különösen figyelve. Egy fotós már ott elkezdte a fényképek gyártását, követve minden lépését. A lépcső alján várta édesapja, és a koszorúslányok a párjaikkal, hogy elindítsák a sort. Elsőként a két és fél éves Nóri, és a négyéves Daniel mentek, virágszirmokat szórva a többi páros, és a menyasszony-édesapja páros elé.
A zene felcsendült ahogy a menyasszony édesapjába kapaszkodva megindult vőlegénye felé. Lassan, mosolyogva nézett előre, egyenesen vőlegényére, szíve csak úgy zakatolt. Az egyáltalán nem érdekelte abban a pár percben, hogy kik veszik körül, és hányan lesik minden mozdulatát.
Eric mondott valamit Kristófnak amikor odaértek, de ezt a feketeség nem hallotta. Igazából már nem gondolt rosszra, remélhetőleg szülei teljes mértékben megbékéltek a kapcsolatukkal - mást nem is tudnak csinálni -.
- Szia - súgta oda széles mosollyal a vőlegényének, majd szembeállt vele.
Földesy Mira Léna
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2014. július 28. 20:52 Ugrás a poszthoz

Bentley
Kinézet

Jó ideje nem köti le a tanulás Mirát, a legtöbb idejét elveszik a gyerekek. Narancs, a házimanójuk főz, takarít, és mindent megcsinál, de azért az ikrek, akik ketten sírnak, kettejüknek fáj a hasa, kemény dió így is. Ebből adódóan Mira örül, ha marad egy kis ideje magára, és a választott tárgyaira, meg a lemaradások pótlására. Hálás Kristófnak ha átveszi néha az éjszaka melót - ami már csak egyszer van éjjelenként -, de nem várhatja el, hogy párja mindenre figyeljen a lehető legjobban. A kviddics, és a tanulás fontos, de legalább az estéket együtt töltik családként.
Az esküvő után még nászúton sem voltak, pedig rájuk férne egy jó pihenés, ami az utóbbi két évben nem nagyon volt. Nem nagyon...szinte semmi.
Végre adódott egy kora este, mikor a fiatal nő elmondhatta, hogy a házban minden rendben van, és Kristóf nem marad egyedül a kölykökkel. Valentin keresztszülei, Michelle és Mihael voltak olyan drágák, és beugrottak, hogy egy kicsit "kényeztessék" keresztfiukat, és a tesóját. Domi keresztszülei az utóbbi napokban nem voltak látogatóban, amit Mira teljes mértékig meg is ért. Alinak ott van Daniel meg Nóri, Dominak meg a suli, meg a saját kis élete.
Szóval így, hogy volt egy szabad estéje, szépen kicsinosította magát - hűen önmagához -, és felsétált a kastélyba, a vállán hordozva súlyos táskáját, melyben jegyzetek voltak, és ehhez kellettek neki friss információk, amikért a könyvtárba ment.
Végigtipegett a részlegeken, vagy öt percig azt sem tudta, hogy álljon neki a keresésnek. Végül úgy döntött, mindent körbejár, a könyvtár úgyis szinte üres volt. Néhányan olvastak az asztaloknál, és kész, vége.
Ahogy sétált a könyvek között, kezében egy vastag összefűzött pennarakattal, szinte kővé dermedve pillantott meg egy ismerős alakot...
- Bentley? - kérdezte döbbenten, majd megköszörülte torkát. - Te, itt? - biztos volt benne, hogy nem szellemet lát, és nem is mást titulált neki.
Földesy Mira Léna
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2014. július 29. 09:38 Ugrás a poszthoz

Bentley

A sors iróniája, hogy mikor fontos dolga van az embernek, akkor fut össze ismerősökkel, vagy olyan idegenekkel, akikkel aztán lesz valami dolga. Mira bő ismeretségi köréből nem nehéz olyat találni, aki megér két percet.
Bentley jelenléte nagyon meglepte. A srác sokat változott, de kisfiús vonásai nem tűntek el, még mindig jellegzetesek voltak. Hozzá képest Amira rengeteget változott, főleg a terhesség miatt. Na nem úgy, nem növesztett pocakot, és nem jár slamposan, csak formásabb lett.
- Te meg...férfiasodsz. Már látok is egy szőrszálat az álladon - összeszűkítette szemeit, úgy nézte pár másodpercig, majd elvigyorodott. Nem tudta, mit is mondjon, vagy kérdezzen, nem váltak éppen a legszebben el, sőt, igazából rendes búcsú sem volt.
- Visszajöttél a suliba? - kérdezte kíváncsian. Lassan odébb lépett, és a polcról kivett egy vastagabb enciklopédiát. Sárkányok nagykönyve Végre megtalálta, amit keresett. Átfutotta a tartalomjegyzéket, majd visszanézett Bentleyre, közben pedig helyet foglalt a kis puffoknál, szépen kipakolva az asztalra.
- Muszáj jegyzetelnem, míg van ki vigyázzon az ikrekre... - adta a választ egy fel nem tett kérdésre kissé mérgesen. Utálja ezt, hogy meg van kötve a keze, de igazából nem bánja, hisz otthon élete három férfija várja. Kristóf, Valentin és Domi.
Percekig el volt merülve a jegyzeteiben, aztán tekintete a srácra vándorolt. Szája szegletében mosoly bujkált.
- Mit csinálsz, amihez ki kellett tépned egy lapot az iskola könyvéből?
Földesy Mira Léna
INAKTÍV


sokgyerekes
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2014. augusztus 2. 07:22 Ugrás a poszthoz

Bentley

Minden lány életében elérkezik az a kellemetlen pillanat, vagy pillanatok sora, amikor egy exével fut össze valahol. Ilyenkor elég sok választási lehetősége van; elfuthat, játszhatja az eszét, vagy akár normálisan is elcseveghet a bizonyos pasival. Nos kár lenne tagadni, ez mindenkinél így van, Mirában is volt egy kicsi kellemetlen érzés. Ott állt vele szemben, akivel megannyi közös emléket őriznek a kísértetházból, meg innen-onnan, miközben ő már férjes asszony. Mindenkinek van múltja, a feketeség pedig nem is tagadja, hogy iskolai életének nagy részét mi tette ki. Pasik, pasik és pasik. És így találkozott a nagy Ő-vel, aki éppen otthon várja a két ikerrel, és mit sem sejt arról, hogy az asszony éppen egy volt pasival cseveg.
A könyv tanulmányozása jobban lekötötte, mint a semmiből jött ismerős, de nem azért, mert Bentley rossz társaság lenne. Cseppet sem, mindig jókat lehetett vele...beszélgetni, csak amikor az embernek egy kis szabadideje van, akkor azt így a vizsgák előtt nagyjából 100%-ig a tanulásra kell fordítani.
- Ne már - nevetett fel halkan. - Jó ideje nem láttál, azért egy hosszú kapcsolatban megedződik az ember. Mondjuk ott azt mondtam, hogy könyörgök, forgassuk vissza az időt. Majdnem szétszakadt a medencém - mosolyogva gondolt vissza arra a napra, amikor David vitte be az ispotályba a karjában, mert Kristóf még otthon sem volt, és kicsit korábban indultak meg a dolgok. Hát mióta kibújtak, Valentin és Dominic ugyanolyan türelmetlenek, és akaratosak, mint a pocakban voltak.
- Még mindig cigizel? - felvont szemöldökkel, kissé megvetően pillantott a srácra. Hosszú lábait keresztbe rakta, úgy ült a fotelban, mint egy igazi királynő. Igazából nem érdekelte, hogy mire kell neki a papír. Már nem prefektus, hogy beleszóljon, ezt a pozíciót átadta egy jóval fiatalabb, de annál lelkesebb lánynak.
- Van most valakid? Mármint remélem te még nem állapodtál meg...
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Amira Loveguard összes RPG hozzászólása (128 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] Fel