Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Őszintén meglep, hogy Yar rászól a sárkányra, de ugyanakkor elégedettséggel is eltölt. Már elkönyveltem, hogy kész, megint én vagyok a rossz, amiért szóvá tettem a dolgot. Az elégedettségem azonban gyorsan eltűnik, és némi bűntudatom támad, mikor az állat Yar kezébe mar. Nem nagy seb, Yar egy pálcamozdulattal be is gyógyítja, de mégis miattam volt.
- Tudom, de azért idegesít - zárom le ezzel a vizsga témát. Nem tudok mit csinálni, ma szerintem nem is létezik olyan dolog, ami ne idegesítene. Idegesít, hogy megette a salit, hogy nem volt képes azon nyomban elpakolni maga után, hogy nem tudom, mit egyek, hogy utálom ezt a talárt, hogy ilyen lehetetlenül viselkedek vele és ő mégis képes kedvesen és nyugodtan szólni hozzám. Úgy teszek, mint aki meg sem hallotta a burkolt felszólítást, hogy igazán elmondhatnám neki, mégis mi a bajom. Ez köti le az energiáimat, és nem az, hogy ténylegsen válasszak valamit a hűtőből. Már nem is érdekel a kaja. Főleg, mikor meghallom Roli közeledését, és azt, hogy már megint a konyhaasztalt használja leszállópályának, ami láthatóan fel sem tűnik Yarnak. Én pedig már nem szólok, egyszerűen csak az égre emelem a tekintetem, majd újra Yarra pillantok. Értelmetlen lenne elölről kezdeni az egészet.
- Nem kell. Annyira nem is vagyok éhes - jelentem ki, miközben háttal a hűtőnek dőlök. Ez persze nem igaz, egyszerűen csak a kedvem ment el az evéstől. Talán, ha végre kiadnék magamból mindent, visszajönne az étvágyam.
- Anglia? Jól hangzik - csúsznak ki a számból a szavak egykedvűen. majd valósággal megijedek a saját hangom hallatán.~ Szörnyű vagyok~ Nem akarom még jobban próbára tenni Yar irántam tanúsított türelmét, főleg ha már kviddics is szóba került. Lehunyom a szemem, elszámolok háromig. Semmivel nem érdemelte ki, hogy így viselkedjek vele, örülnöm kéne, hogy ilyen jól megy a karrierje.
- Ne haragudj, tényleg. - ezúttal már tényleg őszintén jön a bocsánatkérés.
- Oké, hogy hálás vagy Legrának meg a Vikingeknek, de... nem tudom. Milyen csapatokról van szó amúgy? - tudom, hogy milyen fontos számára ez a téma, így próbálok én is hozzáállni, még ha most elég rosszkor is dobta be. Legalább egy kicsit elterelődnek a gondolataim a saját dilemmáimról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem tudom mi van most velem. Tényleg. Létezik ilyen, hogy az ember ne tudja megfogalmazni, mi a baja? Talán nem is akarom. Talán csak el kéne vonulnom egy sarokba, és megvárni, míg elmúlik. Mert előbb-utóbb úgyis elmúlik. Csak fáradt vagyok, vagy nem.
De igyekszem kicsit javítani a hangulatomon, odafigyelni Yarra, meghallgatni. Csupa neves csapat, noha részemről még így sem tudok többet hozzáfűzni a témához, de nem is igazán kell, mert közben Yar már elvicceli a dolgot.
- Mindig ezt csinálod! - sóhajtok fel kissé ingerülten, de valahol mélyen mosoly bujkál a szavaimban. Alapvetően szeretem, hogy ilyen, sokszor jól jön a komolytalankodása, most is feloldhatná vele a helyzetet, ha...ha én vevő lennék rá. Vetek egy futó pillantást az előkerülő képre, és csak forgatom a szemeimet. Nem tudatosítom magamban, hogy itt most féltékenykednem kellene, nem tudom elég komolyan venni ahhoz a helyzetet.
Gondolataimba merülve figyelem Yart, a kérdését teljesen elengedve a fülem mellett. Hirtelen annyira valószerűtlennek tűnik minden. Hogy itt van, hogy Ő tényleg a férjem, hogy a jövőről beszélünk, arról, hogy hol fog játszani a következő szezonban. Arról, hogy...Yar tudja, mit csinál, mit akar csinál. Én meg itt vagyok, nem tudom mi van velem, mit mondjak. Nem tudom, nem merem megfogalmazni, mi zavar ennyire. Mert olyan gyerekes.
- Lehet, hogy a jövő tanévtől melodimágiát taníthatnék Bagolykőn - közlöm végül egy apót szusszanva. Végeredményben erről van szó, a sok tekervényes, ki nem mondott gondolat ide vezet.