Boldog Szombatot!  

Sziasztok!

Úúúúriisteeen a Lovagregény a világ legjobb filmje *___*  

https://www.youtube.com/watch?v=0Hi8IWqic0U

Egy kis ajánló a filmhez de most hogy megnéztem lehet este újra előveszem

Nyuff sziasztok
Keii nekem pandás-szőrös a tolltartóm :3
Uristen nekem kell Fogatlanos sapi *.* meghalok ha nem leaz olyanom O.O

Cicááás?    O.O miért pont cica? A rókákat szeretem :3

Boldog telet!

Boldog éjfélt!

Mit táncoltál?
Amuuugy sziasztook :3

Uhh és lábra birsz még állni?   Nekem nem sok ilyen órám volt de bazi fárasztó

https://www.facebook.com/events/797330400343284/


Imádom ezt az eseményt
Szép estét!

Sziasztook!
Nem tudom hol osszam meg, de muszáj megosztanom
Tessék: Minden fangirl/fanboynak küldöm ezt az oldalt mert én most viharos nyomtatásba kezdtem Itt minden van *.*

http://www.redbubble.com/

Eördögh Lars Tobias - 2015.07.17. 14:10


Konkrétan két órája ezen lógok xD

csak hogy ne az udvariatlan benyomás maradjon meg

Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy aurorbácsit vagy antonbácsit írtál O.o

Nee Brandon téged is megfertőzött az a játék? :O

Széjjeltörve MilyenmenőkvagyunkmárNorbi mellett

Nem nyitottam ki egyből a szememet, még vártam egy kicsit és próbáltam felkészülni a külvilágra. Meg persze több-kevesebb sikerrel megpróbáltam felidézni a pályán történteket. El se hittem, hogy voltam annyira idióta, hogy belementem a játékba. Bár ezek szerint nem csak én vagyok idióta, hanem Norbi is mert még akkor sem engedett amikor zuhantunk. Elvetemült az biztos.
Az elmúlt időkben kaptam pár levelet otthonról, hogy mi van a fiúkkal meg hogy vénlány leszek, és hogy ha nem közelednek hozzám, akkor nekem kell lépni. Hát az tuti biztos, hogy nem így értették.
 Miután Norbin landoltam már csak a sárra emlékszem, ami mindenhol ott volt, meg az éles sípszóra ami betöltötte a fejem és a hanggal egyidőben el is vesztettem az eszméletemet. Eszméletlenségem alatt azt álmodtam, hogy a piros srác elengedi a kvaffot én meg rádobok és nyer a Levita. Hát így is történhetett volna. Ehelyett most valószínűleg a Gyengélkedőn fekszem, Norbival egyetemben. Nem is akarok visszagondoloni a landolás utáni időre, mert csak Uff bácsi maradt meg, meg a szaladgálás körülöttem.
Nagy elmélkedésemből egy apró nyöszörgés ránt vissza a valóságba. Lassan nyitom ki a szemem, de ahogy bekúszik a fény a szemhéjam alá egyből fájdalom hasít a fejembe. Hoppszi, azt hiszem ez bizony agyrázkódás lesz. Szuper, hát mondjuk nem ez lesz az első. A nyöszörgés mögött felismertem Norbi hangját, hiszen a zuhanás óta az ő hangja visszhangzik a fejemben.
Még egyszer megpróbálom kinyitni a szemem már amennyire tudom. A kezeimet már megtaláltam, szerencsére mozognak a lábujjaimmal együtt.
Lassan nézek körül, először csak a szememmel, majd apró muzdulattal próbálkozom oldalra pillantani. De csak a másik ágy végét látom, ahol egy piros talár lóg. Oké ez tényleg ő, és mindkettőnk Gyengélkedőbe jutott.
-Na mi..khhmm - alig találom meg a hangomat, nem tudom mióta feküdhetünk itt - Na mi az, nem a kvaff az első szavad? - fogalmam sincs mennyire érthető a hangom, kábé mint egy döglődő, hat éve beteg pingvin nyöszörgése, azért megpróbáltam. Közben apró mosoly költözik az arcomra, belegondolva, hogy hogy nézhettünk ki a levegőben és ezt soha senki nem fogja tudni utánunk csinálni. Majd ha tudok már mozogni ez érdemel egy ökölpacsit az biztos.

SzenvedjünkegyüttNorbi és SzenvedésmegfigyelőSzira

-Merlin meg elrontja a tökéletes cseledet mi?! - húzom a srác agyát. Hiszen az a csel minden volt csak nem tökéletesen kivitelezhető. Konkrétan már az elején "halálra" itélt mindkettőnket.
Nem volt még itt senki a kékségeim közül, ám biztos voltam benne, hogy nem direkt nincsenek itt. Valószínűleg tart még a meccs vagy ilyesmi, jobb ötletem nincs. Mikor legutóbb ilyen történt, a Graciával való frontális ütközésünkkor nem csak mi és egy egész csapat levitás de néhány szurkoló is itt volt mellettünk az ágyakban akikre ráestünk. Nem gondoltam, hogy lehet annál durvább balesetem de hát úgy látszik ehhez tehetségem van. Vagy csak érzékem van megtalálni az öngyilkosjelölteket.
-Nem mondom azt, hogy haragszom de legközelebb hagyd a labdákat a nőkre. - én esküszöm megpróbáltam kierőltetni egy félmosolyt de leginkább csak vicsorgásra hasonlíthatott. - Én vagyok durva Mr.Sohanemeresztemelakvaffottöbbé?
Közben a bal karom elkezdett zsibbadni, ami tutira nem egy jó jel. Mozgatni is csak az ujjaimat birom és az is rettentően furcsa érzés. Na fantörpikus, ez meg tutira egy kulcscsont törés. Már inkább bele sem gondoltam, hogy milyen állapotban lehet a testem, bár addig jó amíg nem látom.
-Igazából én is tartozom egy bocsánatkéréssel, ha van egy kis eszem maradok a seprűmön kvafftalanul. - ha így lett volna Dasha tutira felakaszt vagy máglyán éget el, de legalább nem sérültünk volna, talán csak egy gólt kaptunk volna be és annyi, mondjuk ha szerencsénk van simán visszaszerezzük kevésbé menő cseleket bevetve. - Azért jók voltunk. De most hagylak titeket turbékolni - fordítom a fejem a plafon felé, majd lehunyom a szemem így próbálva enyhíteni a fejfájáson.

Heroesofthekviddicspálya

Megmosolyogtam a fiú válaszát, bár egyáltalán nem lepődtem meg rajta. Ezek után már semmin se fogok meglepődni amit ez a bolond srác csinál.
-Csak legközelebb olyan alanyt válassz aki készségesen átnyújtja neked a bőrt. - ezzel persze nem azt mondom, hogy a többiek gyengébb akaratúak, csak ebben a helyzetben most én is makacsabb voltam bárkinél a csapatomból.
Igazából örülök, hogy most tudunk egy kicsit beszélgetni, de minden szó fáj egy kicsit, levegőt vennem sem egyszerű, csak reménykedem hogy a kulcscsontom kivül másom nem tört össze, de a kilátásaim nem túl jók.
Ahogy behunyom a szemem, csak arra tudok gondolni, hogy ha felépülök mit fogok én ezért kapni, de nem is baj, megérdemlem. Mikor kinyitom a szemem Yarista már ott áll az ágyam mellett, furcsa arckifejezéssel. Na most akkor felkészülök arra amit kapni fogunk, elvégre teljes mértékben megérdemeljük.
Probálok kicsit szebb látványt nyújtani, de egy apró és fájdalmas mosolynál többre nem futja az erőmből. Hát ez nem hangzik leszidásnak, kicsit meg is nyugszom hogy annyira nem vagyunk idióták mint amennyire gondoltam.
-Igazából egyszer mindenkinek kell egy őrület valamelyik meccsre. Nekem ez most jött el, de azt hiszem egy életre elég volt. - nevetnék fel, ha tudnék, de csak valami furcsa rekedt hang jön ki a torkomból. Na igen ez pontosan egy döglődő pingvin. - Próbálgatok gyógyulni, egyelőre csak azon aggódom, hogy a csapatom ne utáljon ki. - Végül is ez is egy eshetőség, és kicsit sem csodálkoznék rajta, ha megtörténne, de szerencsére a kékségeim ehhez túl cukik, inkább csak attól félek, hogy a meccset talán befolyásolta ez a baleset, vagy a másik lehetőség, hogy ez még jobban lelkesítette a drágáimat. - És te még kinzol minket.
Az aprócska ajándékot csak úgy tudom megnézni, hogy icipicit megemelem a fejemet de egy pillanat alatt konstatálom, hogy ez bizony rossz ötlet volt, majd óvatosan rakom vissza a fejem a párnára.
-Azt hiszem ezt inkább tartósítom és elrakom ennek a meccsnek az emlékére, bár nem mintha könnyen el lehetne felejteni. - mondom immár csukott szemmel, újfent arra koncentrálva, hogy kevésbé fájjon mindenem.

Jányok
/meccs után nem sokkal/

Most valahogy érthetően nem birok enni, úgyhogy miután Yarista elhagyja a szobát a csokikvaff ugyanolyan nyugodtan pihen az asztalkámon mint ahogy ő otthagyta. Ahogy Látom Norbié nem élte túl még az első öt percet sem.
Reméltem, hogy tudok pihenni egy kicsit, de valahogy a szervezetem úgy gondolta, hogy nekem most nincs kedvem aludni, úgyhogy ez a terv nem igazán jött be.
Nem, én tényleg nem számítottam rá, hogy bárki is meglátogat, elvégre néhány nap és újra kint leszek - remélhetőleg - és majd mindenkinek válaszolgathatok egyenként, hogy mi történt.
Végül csak Yaristának lett igaza, és első látogatóm meg is érkezett. Rá is néztem, de ő épp Norbival volt elfoglalva.
 Mikor nyikordult az ajtó, azt gondoltam csak Lori vagy Uff bácsi lépett be, hogy újfent megkapjam mennyire bolondok vagyunk emiatt a "csel" miatt. De most hirtelen jobb kedvem lett, ahogy megláttam a háztársamat - és egyben szobatársamat - belépni a Gyengélkedő ajtaján. Alina halkan lépett oda az ágyam jobb oldalára s ült le mellém. Olyan aranyos volt, hogy még süteményt is hozott, amit majd egyszer ha jobban leszek talán meg tudok majd enni.
-Nagyon aranyos vagy köszönöm - megint megpróbáltam egy mosolyt csalni az arcomra, most kevesebb fájdalommal egyetemben. Már nem voltam olyan rossz állapotban, Uff bácsi tényleg tudja a dolgát.
Ahogy Alina leült mellém újra nyilt az ajtó. Mikor odapillantottam csak Yart láttam kilépni rajta, így nem is gondoltam, hogy bárki bejött utána, de a következő percben Lazriell már ott állt az ágyam bal oldalán. Azt hittem egyből az eredménnyel fogja kezdeni, de ő is cuki levitás révén az állapotomra kérdezett, ami láthatóan nem volt túl fényes.
-Áhh túlélem, volt már ennél rosszabb is. De ez nem fontos. Nyertünk vagy nem? Kérlek mondd el, nem fog befolyásolni a gyógyulásomban meg semmi. - reménykedve vártam a lány válaszát. Bár az alapján, hogy nem csapatban jöttek be a kékek kiabálva, gondolhattam volna, hogy nem túl jók a kilátások.

Melizabeth Zöldfű  

Igen izgultam. De nem is igazán a vizsga miatt, hanem amiatt ami utána jön. Elkezdődik az élet, és hiába maradok mestertanoncnak, az már akkor is más lesz mint eddig. Az agyamban már összefolytak a dolgok, már meg sem tudtam egymástól különböztetni az információkat. Féltem, hogy megint beleőrülök a tanulásba és a vizsgákba, kellett valami ami kizökkent a szellemi megterhelésből. Erre tökéletesnek tűnt volna egy kis hobbikviddics, de a baleset és a meccs óta nem igazán van kedvem seprűre ülni, sőt fontolgatom a kviddics abbahagyását is. Fájó szívvel ugyan, de muszáj lesz, ha kezdeni is akarok valamit magammal.
Igazából nem sokat gondolkodtam rajta, hiszen kimenni a birtokra vagy Bogolyfalvára futni nem igazán tűnt jó ötletnek. De fölösleges volt ezen gondolkodni, pontosan tudtam, hogy hova akarok menni. Összefogtam a hajamat, felvettem egy kényelmes futócipőt és edzőruhát, amit kviddicsedzéshez szoktam a mez alá venni és elindultam a Földszintre.
Útközben összefutottam pár diákkal, de senkinek nem tűnt fel, hogy milyen ruhában vagyok és hogy vizsgaidőszak alatt megyek el edzeni. Mindenki bele volt merülve az aktuális könyvébe vagy jegyzetébe.
Lassan nyitottam ki az ajtót amikor odaértem, mert ha van bent valaki akkor tuti, hogy inkább az udvart választom. Nem szeretek mások előtt bármilyen testmozgást végezni, lévén hogy rettentő béna tudok lenni. A múltkor futás közben annyira elkalandoztam, hogy összeakadt a lábam és kigáncsoltam saját magam. Szerencsére  nem estem el, de akkor is kínos lett volna ha valaki lát.
Beléptem a terembe és az első az ajtóhoz legközelebb eső géphez léptem, bekapcsoltam majd először lassabban majd egyre gyorsabban kezdtem el futni rajta.

MindigvicceskedőZöldfű

Nem vittem túlzásba a futást. Sőt kimondottan lassan "haladtam", mert a gép kocogásra volt állítva, így talán nem fogok hanyatt vágódni. Kicsit egyébként szürreálisnak tűnt, hogy egy mugli futógép van a kastély közepén, de értékeltem a próbálkozást és azt, hogy így akarnak könnyíteni az életünkön.
Hirtelen nyílt a terem ajtaja és belépett rajta egy szőke lány, ugyanúgy edzőfelszerelésben ahogy én. Egy pillantást vetettem rá, majd úgy csináltam mintha ott se lenne, nehogy emiatt akadjanak össze a lábaim. Azért így 19 éves koromra illene már megtanulnom normálisan közlekedni. Ám látogatóm úgy tűnt mintha észre se vette volna a jelenlétemet, remélem ez így is marad amig nem végzek.
Ideje volt bekeményíteni egy kicsit, így hegymenetbe állítottam a gépet. Jó ideig bírtam is, és mire legközelebb észbe kaptam a szőke lány már mellettem futott egy hasonló futógépen mint amin én voltam. Azon gondolkodtam, hogy hány éves lehet, közben pedig a falon levő képeket nézegettem a különféle sportolókról, kviddics sztárokról és érdekesebbnél érdekesebb varázslattal működő edzőgépekről. Annyira jó lett volna, hogyha egy kicsit több energiát bele tudtam volna fektetni a kviddicsbe, akkor talán lenne értelme arra szakosodni mestertanoncként, de így én csak egy mezei középügyes játékos vagyok. A fogó poszton egész jó vagyok, de hajtóként egyáltalán nincsenek sikerélményeim, leszámítva néhány bedobott kvaffot. Belegondolva semmi kilátásom sincs a jövőre nézve, semmi tervem. A többieknek valahogy minden sokkal tisztább.
Lehet, hogy tovább is gondolkodtam volna még ezen az egészen ha nem zökkent ki a gép hirtelen felgyorsulása. Lábaim már elég közel voltak ahhoz hogy bármelyik percben összeakadjanak én meg elhasaljak a gépen. Fogalmam sem volt mi történt, mi okozta ezt a hirtelen gyorsulást. De szerencsére még időben visszakapcsoltam kocogó tempóra. Oldalra tekintettem, és bár jó szívem van, mégis csak arra tudtam gondolni, hogy a mellettem lévő szőkeség kontárkodott bele a gépembe.
-Szerinted elromlott? - kérdeztem a lánytól kifulladva. Majd ahogy a lány válaszol, fogom magam és lelépek a gépről, majd elindultam a benti pálya mentén levő futópályához és elkezdtem róni a köröket. Ám mielőtt elindultam volna eszembe jutott valami.
-Van kedved csatlakozni mókamester? Vagy félsz, hogy nyilt pályán lefutnálak? - kacsintottam oda a lányra, majd elkezdtem róni a köröket.

;">Legdrágább Mich hahh elhitted

Nem is néztem volna ki ebből a lányból, hogy ennyire nagy szája van. Bár szinte száz százalékosan biztos vagyok abban, hogy ez az állapot nem fog túl sokáig megmaradni hála a kastélynak. Egy idő után mindenki rájön, hogy az arcoskodás itt teljesen felesleges, ez a kislány is rá fog jönni, hogy nem éri meg beszólogatni a nálánál nagyobbaknak, azt hiszem ez a megfelelő alkalom erre.
-Cicám szerinted nem melegítettem be a futópadozás előtt? Mert ezek szerint te nem...ebből még bajod lehet. - mosolygok magamban miközben a lány reakcióit figyelem és szorosabbra kötöm a cipőfűzőm. Gondolom azt nézi ki belőlem, hogy lazán lefut, de azt nem tudja, hogy ahhoz képest, hogy alapjáraton milyen kétballábas vagyok, gyakran járok el futni. A pálya hosszán gondolkodom, hogy vajon mekkora lehet, közben a lány lábaira esik a pillantásom, és végülis jogos a nagyképűség az edzettségére, mert a lábai izmosabbak mint az enyéim. De nem gondolhatja, hogy ezek után hagyom őt szó nélkül nyerni.
Nem véletlenül hoztam el a pálcámat magammal, előrelátóan arra gondoltam, hogy a gépeket pálcával kell majd működtetni, de most másra is jó lesz majd.
Egyelőre úgy gondolom, hogy a beszólások után nem érdemli meg, hogy eláruljam a nevem. Ha eddig nem ismert meg a kviddicsmeccsek alapján, akkor nem fogok segíteni neki.
-Egyezzünk meg, ha legyőzöl elárulom a nevem. - kacsintok rá majd elfoglalom a helyem a startvonalom. Letérdelek majd a csipőmet az égnek emelem. Innen a következő lépés a start elhangzása lenne, ám én szép lassan, úgy, hogy kedves látogatóm ne lássa meg előveszem a pálcámat és elsuttogok egy Prohibere varázslatot. A dolog nem okoz gondot hiszen ez egy alsóbbéves varázslat ami persze nem túl szabályos de most nincs sok esély rá hogy bárki is meglásson, így talán móresre taníthatom a kicsilányt.
-Na háromra start, Nagyszájú. - mondom mikor már ő is elfoglalta a helyét. Mozdulatlanságunk miatt remélhetőleg a varázslatból semmit nem vett észre. - Egy...kettő..Három! - kiáltom majd kilövök és csak pár méter után fordulok vissza, hogy láthassam a kishölgy szenvedését.

Boldogéjfélutánháromperccelt!  

Csuuuuuu *besurran*  

úgy mondod mintha öreg lennél :3  

Boldogságos Éjfélt!

Keith Coltrane - 2015.09.16. 00:03


Köszönöm    Ez a VAVvizsga avikép

Alvás?! Ugyanmár, minek azt?! :'D

*besomfordál, de látva ezt a közjátékot ki is surran*
Jesszus skacok
Jóságosságos estét mindenkinek :3  

AHS *.* Most vagyok a második évad felénél mert végre elkezdtem
Amúgy imádom ezeket a neveket xD