Lora
-vizsgaidőszak utáni szünet-
Már meg volt bolondulva a négy fal között. Muszáj volt kimozdulnia valahova, ahol lehetőleg társaságban van. A vizsgaidőszak alatt nem tudott volna, és nem is lehetett lemenni a faluba, de most végre volt ideje és lehetősége is rá.
Nem akart kiöltözni, ezért csak egy egyszerű pulcsit vett fel a kedvenc nadrágjával és az új indiános csizmájával. Elrakott még egy palack vizet és a fényképezőgépét, amihez szerencsére még volt papírja, és elindult lefelé a lépcsőn. Útközben még gyorsan összefogta hosszú szőke haját, mert minél hosszabb volt, annál jobban idegesítette a lányt. Gyorsan leszaladt a lépcsőn, kivételesen anélkül, hogy összetörte volna magát és már a Bejárati csarnokban is volt. Egyedül sétált le a faluba, hallgatva a csendet,a mi már az agyára ment. Egy kis hangzavart akart, és társaságot. Ment amerre a lába vitte, és úgy csinált, mintha tudná hova megy. Úgy gondolta, hogy az első hely ahova betér nem lehet rosszabb mint a szobája vagy a könyvtár, ami kong a csendtől és még pisszenni sem szabad.
Oldalra fordult és meg is látta, hogy hova fog bemenni. Eddig még csak egyszer volt itt, és ideje volt az ismétlésnek. Így hát belépett az ajtón, mire halk csilingelés hallatszott. Odaköszönt az eridonos lánynak aki a pult mögött állt éppen, és keresett magának egy üres helyet.
Nem sokan voltak bent, igazából ilyenkor még mindenki otthon van a szüleivel. Neki nem érte meg hazautaznia, nem várta volna senki, így hát a kastélyban töltötte a szünetet, de sajnos nem sokan maradtak. Bár még így is reménykedett benne, hogy összefut egy ismerőssel, vagy barátságos ismeretlennel. Odament a pulthoz és kért magának egy teát. Hamarosan már a forró cseresznyeteáját szürcsölgette, miközben az utcán járókat nézte.