köszi Tilda bár naaagyon fura még

csak erősebb színű szájfény, no meg, hogy játszottam a kép fényeivel

Igen, hogy ügyesen ki lett festve
Szempillaspirál meg a többi még nem megy XD

Gryllus Matilda - 2014.06.08. 20:13


légysziiii *-*

Kei, nem tudom, a szempillaspirál nekem túl bonyolult dolog

bibibi, én mertem pisilni (csukott szemmel)

csak ne bántsd a szemem

nem engedlek a szemem közelébe  

O_O de az olyan izééééééééééé >.<

Szia George

akkor mit szeretnél igazán megismerni?

*leül Tilda elé, róla elhiszi, hogy tud sminkelni XD*

De G, mint Gwen, így G, mint George

de látom, de csak leírtam a logikám
Fwen
Tildaa.. biztos így kell ezt? O_O

megyek már, megyek

Adam Kensington - 2014.06.08. 21:28


most legálisan csöpöghetek az alanyod után *-* meg utánad

*-----* ennek örülök *-* *fesztelenül nézi akkor*
na de amúgy, gratu a házadhoz!

a jányok, a jányok, a jányok angyalok

ne bántsd a szép haját T_T

szerintem tök muris

Meccs után
Axel

Egy picit elgondolkodtam a dolgon, mintha olyan hatalmas nagy dolog lenne, amit át kell gondolnom, többször is, de végül megrázom csak a fejem, lágyan, és visszapillantok rá.
- Áááá, nem. Vagyis olyan szempontból kiválasztott, hogy felhúzza az agyam, de nagyon. Rég volt ilyen hála, nem is akarok sokat. – na ja, nemigen a kedvencem az ökölhasználat, inkább csak oda-, meg beszólni szeretek. Nem mintha félnék, csak én nem a verekedő őrült típusa vagyok. Ez van. A lábam említése már nem olyan fájdalmas, mint eddig, örülök, hogy nem gyűlik könny a szemembe, pusztán a létezéstől is. A vigyorra magam is azzal válaszolok, nem bírom megállni, sosem tudtam, mindig is egy vadalma típus voltam, ha jól éreztem magam. Most pedig, a fájdalom ellenére sikerült. Meg persze, ha nem arra figyelek, akkor máris sokkal jobb minden.
- Oda se neki. Lesz majd még alkalmad rá, bőőőven. Nem ez volt az utolsó meccsünk ebben az életben. Akkor majd megkapják a cuki kis ajándékot. – bátorító vigyort küldök felé, hogy egy percig se búslakodjon ezen, hisz az a csel bármikor jó lesz még, nagyon is. Kicsit fészkelődő, ismét, de igyekszem az ehhez társuló fájdalmaknak jelét sem mutatni, egész sikeresen, hiszen inkább Axel szavaira irányul a figyelmem, amely egészen jó módszernek bizonyul. No majd többször bevetem. A felvetéseire csak bólogatni tudok, hisz tény, nem egy cukorborsók vagyunk, ha belelendülünk, sőőt. Így ezt a fajta antiszeretetet nagyon is ismerem már. De na, nem fogjuk meghazudtolni magunkat, mi ilyenek vagyunk, és kész. Ezt kell szeretni. Viszont nem hiszem, hogy ez miatt valamelyik csapat, vagy ház embere ilyet merényelne ellenünk, aztán meg ki tudja, kinek milyen ördögi tervei akadnak néhanapján.
- Nem hát, mert akkor te lennél mocsok embernek elkönyvelve, hogy hogy van merszed ilyesmit feltételezni bárkiről is. Nem hiszem, hogy valaha megtudjuk ki is volt, hacsak nem lesz belőle nagy balhé. Én, ha megtudnám, tuti szétcsapnám a lábát, csak, hogy érezze, milyen kellemes. – apró fintorral masszírozom meg kicsit a combom, mivel lentebbi területekre nemigen akaródzok nyúlni. Nem izgat valóban annyira a kiléte, de viszonozni viszonoznám. Lehet, csak Ármin fogja tudni, ha megtudja, és embervédelmi szempontból nem mondaná el nekünk, hisz biztos sejti ő is, hogy egy ilyen alakra mi várna a zöldektől. Semmi jó.
Kicsit fura, ahogyan végignézett rajtam, de lehet még mindig csak én látok többet a dolgokba. Sejtéseim vannak bizonyos dolgokról, de hát a pletykarovatnak hinni sosem szoktam, rólam is hozott már olyan hírt, amelynek még a kötőszavai sem voltak igazak, nemhogy a tartalma. De nem mutattam végül jelét, hogy zavarna a dolog, ültem tovább, mintha amúgy bármi mást tudtam volna tenni, és vártam. Nemigen akadt új témám, kicsit a szer, ami enyhítette a fájdalmam, az kicsit az agyam is eltompította. Nem, nem voltam álmos, se kába, inkább csak nehezebben forogtak azok a bizonyos kerekek, amik ilyenkor szoktak, viszont ahhoz képest igencsak jól, amit egy erősebb fájdalomcsillapítótól várni lehet. A megjegyzésére egy jót vigyorogtam, mert hát na, viccesnek vicces volt, hisz az igazi félelem ilyen esetben már rég járt át, az erdőben. Na az se egy kellemes mese.
- Ki tudja, mennyire talál finom falatnak! – ami merőben nagy szó, végiggondolva a méreteket, amellyel egy mini bármit is tudna kezdeni. Talán a kislábujjam kell féltenem.
- Amúgy meg, attól függ, milyen bestia. Sajnos volt szerencsém olyanhoz, akit akármennyire is akartam, de sose tudtam volna megenni.. – húztam el kicsit a szám, de hamar el is tűnt, hiszen a téma folyt tovább, a minisárkány felé.
- De jópofa neve van. Óóó, akkor az tényleg nagyon pici, aranyos, már így hallásra is.  - képzeltem el a hatalmas vadat, és körülbelül úgy hatott nekem belülről, mint ahogy a lányok reagálnak, ha kiscicát látnak. Persze kívülről ez csak mosolyban nyilvánult meg, hisz hogy nézne ki, ha pattognék – ezzel a lábbal nem is menne  -, meg gügyögnék, mint a vadmarha. De a cukiskodás elvetve figyeltem tovább, komolyabban, jobban összpontosítva, hogy a számomra kicsit több, és más értelmű mondatokban megleljem az igazi mondanivalót. Vagyis, igazából már sejtettem, csak bizonyosságot akartam.
- Oké, megnézem. Majd addig kérek mankót, vagy valami, hogy eljussak odáig. – azt hiszem értettem én, hogy mit akar igazából, talán kissé ki is pirulhattam, de nem érdekelt. Most már tudni akarom, amit ott fogok átélni.
- Biztos vagyok benne, hogy vannak jobb ötleteid. Na de akkor majd megyek, és megnézem én azt. – mosolyodtam ismét el, bólintva, és gyors átbeszéltük a haditervet. Ahogy Axel távozott, hogy visszaszerezze a minisárkányt, hátradőltem, pihentem, és agyaltam csak. Fura volt ez a dolog, de egyben tetszett is, és kíváncsi voltam. De még pár óra, és megtudom…

női testbe szorulva

Eléggé felfordult a napirendem, mióta ebben a testben kell senyvednem. A nap izgalmai rendesen megizzasztottak, mondanom sem kell, hogy elég mocskosnak éreztem magam – szó szerint – mivel a szokványos reggeli tusolásom elmaradt. Na de büdösen nem lehetek.. nem is bírtam ki volna, de tenni sem mertem ellene. Először is kellett valami normális hacuka, amibe rendesen belefértem, illetve a lányos kellékek, mint a melltartó, meg a normális bugyi. Ezeket – szégyenszemre egy alsóbb évestől nyúltam le, aki igen erős borostával ébredt a reggel, így, felajánlottam cserébe a saját ruháim egy részét. Jó üzlet volt, no meg persze az is, hogy megkérdeztem, mit hogyan kéne hordani. Vicces menet volt, mikor csupasz mellkasán mutogatta, hogy kell a melltartót viselni.. Persze, én meg hálából elmagyaráztam neki, hogy hogyan könnyítsen magán pisiügyben, hogy ne vaduljon el a dolog. Ahogy az arcát láttam, szerintem azóta sem mert elmenni Wc-re.
Szóval tusolás. Csukott szemmel, vagyis előre meredve, nem le magamra. Szivaccsal mostam át magam, meg-megrándulva, mivel szinte féltem magamtól, hogy hogy festek. Miután ismét illatoztam, felöltöztem, immáron egy csinos egyberuhácskába, aminek láttán a hányinger kerülgetett, de ahogy magamra került, egész jól mutatott. Most. Ezen a testen. De a sajátomon.. Lábaimat immáron egy lapos talpú topánkba bújtattam, vicces volt, hiszen mostani lábméretem jó ha 37-es, a eredeti 42-43 helyett. Rettentő fura, minden, mindenem. Na de na, most jött csak a menekülés. Igén, éjjelre kilógok kicsik, nehogy megint elkapjon valami hullám a kastélyban, és reggelre puha kiscicaként ébredjek, vagy valami rút állatként. Mivel kb. senki sem ismert fel, így sikeresen végigsuhantam a kastélyon, ruhácskám szélét igencsak magamhoz szorítva, nehogy egy milliméternyit feljebb libbenjen, majd az udvarra érve lélegeztem csak fel. Borzalom, ahogy a sok hormontúltengéses egy rövidebb szoknya láttán néznek az emberre. Örülök, hogy én amúgy eredeti felosztás szerint sem teszem, de na.. Nem, ez a pokol.
Nagy léptekkel – haha, törpelábbal -, sietősen mentem a falu felé. Éheztem, de a Nagyterem gondolata sikítást vonzott magával, be nem akartam menni nagyobb tömegbe, akik netán felismernének, vagy potenciális prédaként tekintenének rám. Így, úgy döntöttem, a faluban fogok enni, mivel ez a test egy fokkal jobban szenved, mikor üres, nem is hittem volna, hogy lányként is ilyen pokolian éhes leszek. Kajááát ideee!. Elsőre viszont a csárda előtt kötöttem ki, mivel ez esett legközelebb, és talán itt nem érdekel senkit sem, ki lép be, és mikor. Óvatosan löktem be az ajtót, és suhantam be rajta, hogy aztán a legtávolabbi asztalig masírozzak, és helyet foglaljak. Először, pusztán megszokásból, tipikus fiús ülésben helyezkedtem el, mire kapcsoltam, hogy nem vagyok se fiú, és még szoknya is van rajtam nadrág helyett. Káromkodva kicsit – roppant nőiesen -, egymásra pakolta a lábaimat, keresztbe, jó pár perc kellett, mire elfogadható lett, és nem néztem úgy ki, mint egy trampli, majd már rendeltem is egy italt, hogy az út, a szégyen, meg úgy minden port lemossak magamról belsőleg. Tipikus erre inni kell kell nap ez, és nem ünneplés szempontjából..

*bekukkant*Kiva

sziasztok, amúgy

ne aggódj, Kíra, nekem sem gyarapodik

Kiva Faraday - 2014.06.28. 17:49


*elkapja* mi újság?

jó, mindenkinek hsz-gát van?

az enyém?

melyik másik?

igyekszem

uuuuuhh. most nem fagyott le?

de lehet mégse

na az jó
gyagyás volt. az a gondja XD

gonosz rellonos vagyok, tudom *megtartja* viszlek

nekem is ez van. de az én gépem 22457829 éves

menjünk! *indul*

egy év után? meh ><

ki hiányozna?

én mindig jó vagyok

hát hova mennék?

akkor vissza kell vinni

de tényleg. kisangyak vagyok a zöldek közt

én mindenhol

de tényleeeg. verekedni se szoktam *az vegyikor navine csapat tagjai most ne nézzenek ide*

női testbe szorulva

Reméltem, még ennyi óra, és perc után is, hogy felébredek, és elmúlik minden. Hogy ez csak egy rossz állom, a rossz vicc kategóriából. De nem. Alkaromon egy rész már-már paprikavörös volt, ahogy néha bele-belecsipkedtem, hogy nem-e alszom ténylegesen. Sikertelen kísérletek, de mintha kényszercselekvés lett volna, holott nem vagyok egy mazoista alkat, sőőt.. Ettől függetlenül tettem mégis, majd, megunva azt, és felfigyelve az ott keletkezett fájdalomra, elhúztam a kezem, és körbekémleltem. Nemigen változott a légkör, mióta beléptem, csak egyes vendégen nemigen voltak már szomjasan, ahogy elnéztem. Inkább jobban meghúztam magam a kis sarokban, nehogy valamelyik ki is szúrjon magának, a nagy mulatozás közben. Persze, azt eközben nem figyeltem, mióta ücsörgök itt, így gyors rendeltem valami lőrét, hogy leöblítsem magamról a mai napot, vagyis, megpróbálkozzak vele, még ha tudom is, hogy ez lehetetlen. Lehetetlen addig, ameddig a mellkasomon lévő tartozékok velem vannak. Rettentően kényelmetlen..
Újabb percek suhannak el úgy a fejem felett, hogy nemigen szerzek róla tudomást. Azóta az üres poharaim száma háromra nyúlt meg, de semmi nem változott, sem testben, sem fejben. Sóhajtva dőltem hátra, hiszen kicsit megapadt a vendégek – a nagyon nem szomjas vendégek – száma, és kissé nyugodtabban nyújthattam ki a lábaimat. Egészen elgémberedett abban a pozícióban, melyben pihentettem, vagyis próbáltam. Nem is értem, hogy a lányok ezt hogy bírják akár órákig is elviselni. Nem fér sehogy sem a fejem, de nem is akarom igazán megérteni, hiszen nem tervezek sokáig ebben a testben maradni. Hjaj.. Eközben persze, új arcok is jönnek befele, melyekre csak futólag tekintek, megállapítva, hogy nemigen ismerősek számomra, így már bámultam is ismét az asztal lapját, ahogy azt eddig is tettem. Micsoda izgalmak.. de most nem is nagyon vágytam másra, sőt, nem vágytam semmi másra ennél. Itt is sok az ember, sok fordul meg, de mégsem a kastély, ahol rettentő sok arc ismerős, ki tudja, ki szúrja ki, ki is vagyok, aztán pedig le nem mosom magamról egy életre sem, hogy mit látott, milyen helyzetben kapott el. Nem, ez nem kell nekem. Miközben ezen, és a fene nagy szerencsémen gondolkodtam, észre sem vettem, hogy közelednek felém. Kellett volna a figyelem, mert lehet, hogy ha figyelek, most már sikítva szaladnék kifele, de így csak összerezzenek, mint akit álmából keltettek fel, és nagy, bociszemekkel pillázok fel az idegenre.
- H..he..hello. – makogtam, mint aki elfelejtett beszélni, és még a hangom is rettentően idegen volt számomra. Na de most mi legyen. Küldjem el, hogy nekem igazából nem az van lent, mint amire számol, vagyis, hogy igazából pasi vagyok? Vagy fussak tényleg sikítva? Vagy.. vagy. Maradjak a fenekemen, és tegyek úgy, mint akinek nincs semmi agyi problémája. Ez lesz a legésszerűbb, persze remélem, hogy az idegen is csak beszélgetni akar. – Naiv Leo, a fiúk persze, hogy csak beszélgetni akarnak… -
- Ühm.. persze. Ülj csak. – bólintottam végül, miközben feljebb tornáztam magam, ismét keresztbe szenvedtem a lábaimat, és a nemrég említett poharak felé lestem.
- Ohh, elfogadom. Jól fog esni. – azt már persze nem részleteztem, miért. Ez egy szép kör lesz..

sziasztok *humanoid*