36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ophelia Carolina Brown összes hozzászólása (421 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 14 15 » Le
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 11:35 Ugrás a poszthoz

Hogy tudnék segíteni? Pirul
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 11:38 Ugrás a poszthoz

Frank Arie Martin - Visszajöttem

Amíg a sárkányokkal dolgoztam, sajnos vagy nem sajnos, de még a tarkómon is szemem nőtt, így könnyedén nézem végig, ahogy Arie vörös füleire teszi a kezét. Mosolygásra késztet, ahogy a férfi, aki előttem ül zavarban van. Önbizalommal tölt el, ami egyáltalán nem hamis. Őszintének kell lennem magammal is. Ha úgy alakul, akkor Arie miatt megérné itt maradnom, akár szépen lenne vége, akár csúnyán. Ha csak pár hónapig tartana a románcunk, akkor is simán megérné. Kedves, őszinte, megértő és lojális alkatnak tűnik. Ennél több mi kellhet egy olyan nőnek, akinek szintén megvannak ezen tulajdonságai? Mosolyogva kelek fel ültömből, hogy elinduljak a pult felé teát készíteni, de Arie megállásra késztet. Csillogó szemekkel és kalapáló szívvel hallgatom végig, ahogy tervezi a közös kávézásunkat, ami ebéd is egyben. Mosolygok, majd amikor befejezi a tervének ecsetelését, még mindig egy szelíd mosollyal lépek közelebb hozzá. Mutató és középső ujjammal lágyan megsimítom arcának élét.
- Nagyon jó lesz - suttogom, majd ellépve tőle elindulok teát készíteni. Szinte kiugrok a bőrömből, hogy most valami randifélét beszéltünk meg igazából, de ezt semmi pénzért nem mutatnám ki. Valószínűleg olyan lennék, mint egy tizenhat éves tinilányt, akit először hívtak el randevúra és fogalma sincs hogy viselkedjen majd, mit csináljon, mit illik vagy mit nem illik. Pontosan így érzem magam belül, de elég jól palástolom, nincs is más esélyem, ha nem akarok hülyének tűnni az első kis meghitt pillanatunkban.
A pult mögé érve rögtön kinyitom a balra fent lévő szekrényt és egy tea Kánaán esik a szemem elé. Az állam majdnem leesik, ahogy elém tárulnak a különböző ízesítésű teák. Mosolygok, felrakom a vizet forrni, amíg várok, a talált hi-fit bekapcsolva váltogatok a csatornák között, hátha van valami nekem való. Az egyiken megállok, majd csípőmet ringatva kezdek el táncolni. A víz szép lassan felforr, addig előkészítem egy másik szekrényben talált csészéket és bele öntöm a vizet mindkettőbe. Egy tálcára pakolok cukrot és egy félbevágott citromot, két teafiltert, így indulok el táncikálva Arie felé. Lerakom elé a tálcát, két kezét megfogom, és elkezdem magam felé húzni.
- Gyere - mosolygok rá gyengéden. Lehet tényleg megéreztem a whisky-t.
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 11:48 Ugrás a poszthoz

Frank Arie Martin - Visszajöttem

Nem terveztem, hogy az első pasival, aki szembe jön lefekszem, de az én fantáziámat is beindította Arie. A kedvessége, férfias arca, karizmatikus személyisége, ami mégis visszafogott. És a feneke. Nos, igen. A feneke az a top háromban van, ha rangsort állítok. És amit én nézek először az bizony a fenék. Utána jöhet minden más. Arie pedig teljesíti a tökéletes pasi fogalmát számomra. Nem tudom, hogy eddig hogy alakult az élete nők terén, de ahogy elképzelem, hogy főzök neki kávét reggel, az ingében csinálom neki a reggelit, hátulról átölel... kicsit beleborzongok a gondolatba, nyilván a jó értelemben, majd kajánul elmosolyodom, amikor Arie szó nélkül követ.
Hirtelen találom szemben magam vele, nem is tudok mit reagálni meglepődöttségemben, csak egy halkat nyögök, ahogy közelebb húz magához. Érzem, ahogy hozzám simul, érzem nadrágjában az övet, érzem leheletét az arcomon. Elpirulok, de az istenért nem fordulnék el gesztenyebarna szemeitől. Tartom a szemkontaktust. Legnagyobb szerencsémre? Szerencsétlenségemre? Mindegy minek hívjuk, egy lassabb szám következik.
- Akkor áldom a drága mamát - suttogom felpillantva rá. Elkezdem követni a mozgását, csípőmet még inkább hozzányomom, ha ez egyáltalán lehetséges még. Aztán felnevet. Őszintén, kisfiúsan. Csillogó szemekkel nézek rá mosolyogva, mert a nevetése ragadós. A jókedv, ami árad belőle nem semleges számomra sem. Nevetése boldogságtól cseng, mintha eszébe jutott volna egy régi, szép emlék. És valóban így is van, beletrafáltam, mert a következő pillanatban mondja el, hogy min is nevetett valójában. Engem is nevetésre késztet a történet, hiszen biztos vagyok abban, hogy én is csináltam volna ilyeneket, ha lett volna rá egy kapó testvérem.
- Aranyosak lehettetek gyerekként és egyáltalán nem vagy gonosz - suttogok. Nem tudom miért, de a helyzet megköveteli, hogy ennél hangosabban egy szót se ejtsek ki. Arcának vonalát nézem, minden porcikáját meg szeretném jegyezni Arie-nak. Arcának éle szinte megbabonáz. Úgy értem magam, mint egy első szerelemebe esett tinilány. Talán kicsit elhamarkodott szerelemről beszélni, de mégis... nem tehetek róla. Egyszerűen Arie hatása alá kerültem. Minden mozdulata, minden szava, minden lélegzetvétele. Mindig érezni akarom férfias illatát, férfias karját magam körül. Ahogy simogat, ahogy megérint. Szinte vágyom rá, olyan, mintha drogos lennék. Lehet ennek csúnya vége?
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 11:53 Ugrás a poszthoz

Menthetetlen vagy Grin Grin
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 11:54 Ugrás a poszthoz

Frank Arie Martin - Visszajöttem

Ahogy elhagyja a "Ne tedd" mondat a száját, lesütöm a szemem. Ebbe most nem sikerült beletrafálnom, főleg, hogy folytatja és abból sem éppen az jön le, hogy az anyjuk mintaanya volt. Az én anyám meghalt, amikor másodikos voltam a Bagolykőbe, így nem mondhatok ilyeneket. Szinte nem is ismertem a nőt, de az apám kárpótolt majdnem mindenért a mindennapos ivászatával és ordibálásával. Azért az mellette szóljon, hogy soha nem ütött meg. Párszor elhittem, hogy megteszi, ökölbe szorított keze megemelkedett irányomba, de nem ütött meg egyszer sem. Még szerencse. Elmondhatom, hogy apám nem vert agyon, amióta az eszemet tudom. Szép gyerekkor.
- Ha csak egyet? - tekintek fel rá, mert most tényleg úgy érzem, hogy itt az ideje a szemkontaktusnak. Mosolyogva nézek rá, és kicsit eltávolodom tőle, hogy szemérmetlen módon végig mérjem. Visszalépek a személyesterébe, óvatosan két kezem közé fogom Arie arcát, de ajkai előtt pár milliméterre megállok. Jelenleg csak azt az egyet szeretném, hogy megcsókoljon. Hogy érezzem ajkait az ajkaimon. Nagyon nagy önerő kell ahhoz, hogy ne csókoljam meg, azonban még én sem vagyok annyira illetlen, hogy ne várjam meg ő mit szeretne.
- Szabad? - fúrom tekintetem az övébe, ahogy beszéd közben ajkaim érinti az övéit, leheletem biztos csiklandozza, de a választ meg sem várva csókolom meg. Gyengéden, óvatosan, mintha az első csókom lenne. Eddig tartott a türelmem, nem tehetek róla. Amióta leültünk és megéreztem a whisky ízét, kár lenne tagadni, majdnem csak ilyen gondolatok jártak a fejemben. Hogy milyen lehet Arie ajkait megízlelni? Hogy csókolhat? Hogy teljesíthet máshol? Mindegyikre csak pozitív válaszom lehet, nyilván csak elméletben. Egy pillanatra elszakadok tőle, és akkor jut el a tudatomig, hogy mit is tettem valójában. Szám elé kapom a kezem, pupilláim kitágulnak. Érzem, ahogy tetőtől talpig elpirulok. Arie-t kikerülve indulok el a táskámért, majd a kijárat felé.
- Én - kezdek bele a mondandómba, de elakadok. - Én nem tudom miért tettem. Ne haragudj, nem akartam, csak... csak nem tudom. Úgy éreztem, mintha... érted. Nem érted... - össze-vissza beszélek, mint aki tényleg elmebeteg. Szemeimet lesütöm, nem szeretnék rá pillantani. Nem szeretném látni azt a tekintetet, ami tényleg azt sugallja, hogy meghülyültem. Hogy szinte megerőszakoltam ajkaimmal őt.
- Szia - intek egyet bátortalanul felé, majd a kilincsre rakom a kezem, felkészülve a hűvös idő ölelésére. Lenyomom azt, és kilépek a hidegbe, tűzvörös arcom csak nem hagyja abba a lángolást.
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 11:58 Ugrás a poszthoz

Szívből *bólintok párat*
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 11:59 Ugrás a poszthoz

Frank Arie Martin - Visszajöttem

Kint a hűvösben kicsit kitisztult a fejem. Az előbb történtek egyáltalán nem hasonlítottak a valódi énemhez. Fogalmam sincs mi üthetett belém. Fel sem tűnik a kinti hóvihar, a mínusz fokok, a jég a talpam alatt. Annyira fel van forrósodva a testem, hogy mindezek elenyésznek. Nem is tudom miért tettem valójában. Valami vonzz Arie-ban, ezt nem tagadhatom le. De nem vájkálhatok csak úgy az intimszférájában. Esélye sem volt azt mondani, hogy ne, mert van barátnőm, vagy... ÚRISTEN! Mi van, ha tényleg van barátnője? Ha házas, csak nem hordja a gyűrűt a munkában, mert fél, hogy elhagyja.
Arcomat kezembe temetem, amikor meghallom, hogy utánam jön. Nem nézek rá, egyszerűen nem merem ráemelni bekönnyezett szemeimet. Megcsókoltam, amikor nem volt hozzá jogom. Nem kaptam rá semmi visszajelzést, nem volt egyáltalán egyértelmű, hogy ő is úgy érez, ahogy én. Nem volt semmi, nem tudok semmit. Lehet tényleg otthon várja a barátnője én meg csókolgatom a szerelmét, aki éppen a munkából készül hazafelé.
Időm sincs semmit mondani, ismét bocsánatot kérni, vagy akármit csinálni, mert megcsókol. Úgy igazából, magához húzva. Szemeimet behunyom, ahogy átadom magam az érzésnek, karjaim automatikusan a nyaka köré fonódnak. Amikor megszakítja a csókot, meg sem hallom, amit mondd. Rögtön hiányérzet kerít hatalmába, de boldog vagyok. Boldog vagyok, mert ez egy pecsét volt arra, hogy nem tettem tényleg semmi rosszat és ő is szeretné. Valahogy kötődünk egymáshoz, ami számomra ismeretlen és megmagyarázhatatlan, de így van. Szó nélkül követem, majd amikor becsukódik magunk mögött az ajtó, ott helyben dobom le a táskámat a földre.
- Arie - állok meg az ajtóban, remélve, hogy ő is ezt teszi. - Ne haragudj rám - sütöm le a szemeimet, mert a padlón jelenleg nagyon sok érdekes folt van. Ismételten nem gondolkodom, úgy ölelem magamhoz, szorosan, mintha már évek óta ismernénk egymást és évek óta együtt lennénk. Arcomat mellkasához nyomom, mint egy macska, aki csak simogatásra vágyik.
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 12:03 Ugrás a poszthoz

Frank Arie Martin - Visszajöttem

Esküszöm úgy érzem a karjai között, mintha meggyónni való bűnöm lenne. Nem tehettem mást. Mert nem akartam mást tenni. Erre vágytam; az ölelésére, a csókjára morajló hangjára, ahogy a mellkasára hajtom a fejem. Nem várok megbocsájtásra, mert minden percét élveztem az elmúlt óráknak, minden mozzanatra emlékezni fogok még évek múltán is. Mert így akartam. Nem hiszek a sorsban, ám amikor közli, hogy menyasszonya van a szívem kihagy egy ütemet. Szemhéjam szinte lepattan szemeimről, ahogy kitágulnak. Menyasszonya van. Nem is barátnője, hanem menyasszonya. Én mégis, hogy versenyezhetnék egy menyasszonnyal? Valami oka biztos van annak, hogy jegyben járnak. Vagyis... jegyben kell járniuk. Mert Arie azt mondta, hogy nem komoly és megpróbálják megoldani a nővel. Kicsit megpróbálok eltávolodni tőle, és ha sikerül, nos, eszem ágában sincs elfutni. Egy rakoncátlan könnycsepp csak lecsúszik arcom vonalán, rögtön le is hullik a ruhámra, ahogy Arie-ra emelem a tekintetem. Letörlöm onnan és ismét ránézek.
- Hiszek neked - simítom végig megint arcélét, majd gyengéden megcsókolom. Kezemet arcán hagyom, ujjaim a füle mögött helyezkednek el. Másik kezemmel hajába túrok, és csak csókolom. Mintha ez lenne az első és utolsó csókunk, ami valaha megtörténhet. Egész testemmel hozzásimulok, az asztalunk felé hátrálok.
Sokkal egyszerűbb kimondani azt, hogy elhiszem, minthogy ténylegesen így gondoljam. Nem ismerem Arie-t, de nem úgy tűnik, mint aki hazudik. Tényleg megakarná oldani vagy csak az a célja, hogy megfektessen? Arie... nem, esélytelen. Megfogja oldani és én hiszek neki, mert hinni akarok! Lehet butaság, de bízom benne és akarom őt. Itt és most, akárhogyan. Menyasszonnyal vagy anélkül, teljesen mindegy.
- Egy valamit kérek tőled - távolodom el tőle kelletlen ismét egy leheletnyit. Ajkaiba suttogom a szavakat. - Ha nem sikerül megoldani... - alsó ajkamat beharapom, még a gondolat is fáj, pedig tényleg nincs sok közünk egymáshoz Arie-val egyelőre, és mégis...
- Ha... ha nem sikerül megoldani, mondd el nekem rögtön, rendben? - tarkóját simogatom, hogy tudja, nem viccelek. Minden mozdulatom, minden szavam őszinte.
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 12:09 Ugrás a poszthoz

Frank Arie Martin - Visszajöttem

A sors. A sors akarta volna így, hogy egy olyan pasit fogjak ki, akinek menyasszonya van? Vagy így, vagy úgy, de az van neki. Ha akarja, ha nem. Van neki, és én ez ellen nem tehetek semmit. Érdekházasság, ez már az első pillanattól leesett, ahogy Arie elkezdte kifejteni. Mi van, ha mégsem sikerül megoldaniuk? Mi van, ha tényleg össze kell házasodniuk tavasszal vagy mit tudom én mikor? Arie meghív az esküvőre, körülöttem mindenki a boldogságtól sír, én meg azért, mert a férfi, akit jelenleg két vagy három órája ismerek elvesz egy nőt, akit nem szeretne. Én meg sírok, mert szomorú vagyok, átvert, csalódott. A szeretője lehetnék, de nem hiszem, hogy akárhogy is megoldható lenne ez az opció. Már csak magam miatt sem, hiszen... lefekszik velem, majd megy vissza a nőhöz aludni. Én szeretnék vele aludni, én szeretném elalvás előtt szívének dobbanását hallgatni, én szeretnék neki reggelit és kávét főzni, én szeretném megcsókolni reggel. Én szeretném hallgatni dörmögős hangját reggelente, vagy amikor beteg. Én szeretnék számára lenni a minden.
Csókolom, ha kell, ha nem. Az asztalhoz érve felpattanok rá, lábaimat derekára kulcsolom, hogy egy leheletnyi hely se legyen köztünk.
- Aludni? - emelem meg egyik szemöldököm, ahogy alsó ajkába harapok óvatosan. - Biztos? - kezdem el nyakát csókolgatni, ahogy szorítom magamhoz, mintha elfutna előlem. Úgy érzem magam, mint egy éhes vad, aki az első prédára ráveti magát, akármi is legyen az. De ez nem igaz. Életemben nem vágytam úgy férfi érintésére, mint Arie-ra most. Vágyom rá, akarom, és hagyom, hogy szinte az állatias ösztönök vezérelnek.
Kezem lassan csúszik az övéhez, ajkait azonban egy pillanatra sem engedném el. Övcsatját kinyitom, kérdőn tekintek rá, hogy vajon a menyasszonya megakadályozza-e ebben, vagy szabad utat kapok esetleg? Nagyon remélem, hogy a második, mert nem tudok és nem is akarok megállj parancsolni magamnak. Ez most nem az az este. Bár semmit nem tudunk egymásról, mégis megmagyarázhatatlan vonzalom van kettőnk között. Később is ráérünk bemutatkozni egymásnak rendesen, és megtudni, hogy mi a másik kedvenc színe. Cselekedni akarok.
- Elhiszek neked mindent - suttogom ajkaiba. - Mindent elhiszek, csak ha gebasz van szólj előre - simítom meg tarkóját ujjaimmal.
- Akkor fel kell készülnöm a szerető szerepre - mosolyodom el őszintén, remélve, hogy érti a poént. Nem szándékozom ilyen egyszerűen elengedni őt. Ha ezen múlik segítek Ariananak, de azt Arie-nak nem kell tudnia. Nem szeretném, ha meglátná a kegyetlen oldalamat, mert sajnos van olyanom, nem éppen szép, nem éppen nőies, de érte - elhamarkodott kijelentés -, de bármit megtennék.
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 12:13 Ugrás a poszthoz

Arie
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. február 12. 15:32
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 12:19 Ugrás a poszthoz

Arie
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. február 12. 15:33
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 12:21 Ugrás a poszthoz

Arie
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. február 12. 15:34
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 12:26 Ugrás a poszthoz

Arie
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. február 12. 15:34
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 12:30 Ugrás a poszthoz

Arie
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. február 12. 15:35
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 12:33 Ugrás a poszthoz

Arie
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. február 12. 15:36
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 12:44 Ugrás a poszthoz

Arie
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. február 12. 15:36
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 12:46 Ugrás a poszthoz

Arie
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. február 12. 15:37
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 12:55 Ugrás a poszthoz

Frank Arie Martin - Visszajöttem

- Mert fáradt vagyok - vonom meg vállaimat Arienak döntve homlokomat. - És nem akartalak zavarni - hunyom be szemeimet ismét. Arie felkel mellőlem és a bejárathoz sétál a teáért. Gátlástalanul mérem végig ismét és falom fel megint szemeimmel, miközben az ablakhoz sétál. Felkönyökölök úgy mérem végig, és akad meg szemem mindig egy fontosabb pontján. Tökéletes. Ha még mindig rajzolnék, akkor valószínűleg ez lenne az a pillanat, amit mindenképpen papírra kéne vetnem. Tökéletes. Ahogy ott áll, a fehér fény megvilágítja tökéletesen sima bőrét, kócos haja mindenfelé meredezik. Rettenetesen szexi és ettől nem tudok elvonatkoztatni, mert nem is szeretnék, ha megmondom az őszintét. Hiánya sokkal elviselhetőbb így, hogy közben tudom csodálni minden porcikáját.
Amikor végre visszajön automatikusan felé fordulok és hozzábújok. Érintésére kicsit libabőrös leszek, ahogy elkezdi a hátamat simogatni. Időm sincs válaszolni a kérdésére, mert veszi elő a telefonját és már telefonál is. Felkuncogok, amikor megcsókol két mondat között. Óvatosan csókolok vissza, különben megint elkap a hév és nincs megállás. Se neki, se nekem. Nem tudom nem észrevenni a háttérképét, de egyelőre nincs hozzá közöm, hogy rákérdezzek ki a nő. Amikor lerakja a telefont, jobb mutatóujjammal kezdek el absztrakt mintákat rajzolni domború mellkasára, majd lágy csókot lehelek rá, mielőtt elkezdek válaszolni.
- Nem tudom - rázom meg a fejem kicsit. - Csak velem még soha nem történt ilyen. A hatalmadba kerítettél Frank Arie Martin, és nem tudom, hogy ezzel mit kezdjek - mondom el neki őszintén mit gondolok. Feleslegesnek tartom a titkolózást vagy hogy azt mondjam, amit hallani szeretne. Ha nem működik a dolog, akkor úgysem találkozunk többé. Ha működik akkor meg főleg őszintének kell lennünk egymáshoz, nem? A titkok egymás között egy kapcsolatban a legundorítóbb dolgok, amik létezhetnek.
- Próbáljuk - mormogom mellkasának, azonban mielőtt lehunynám szemeimet és végleg álomba merülnék egy szenvedélyes csókot lehelek ajkaira. Lehet, hogy szeretlek Arie.
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 12:56 Ugrás a poszthoz

Én sem igen szeretnék a témához hozzászólni, szóval csak meghúzódom a háttérben! Cheesy
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 13:32 Ugrás a poszthoz

Jack W. Everleigh - 2019.01.06. 13:22
Virginia nekem csak azt mondta, hogy nagyon sajnálja, de nem szeret annyira, mint én őt, és... *Jack akkor szűnt meg létezni*


Sajnálom Sad
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 13:35 Ugrás a poszthoz

Most elég nagy genyónak érzem magam Lips Sealed
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 15:08 Ugrás a poszthoz

Andretzky Korinna - este biza - ebben


Nem bírtam a hölgynél maradni, aki kiadta nekem a felső szintet, ma meglehetősen elviselhetetlenebb, mint amúgy szokott lenni. Amit találtam felhúztam és elindultam a pub felé egy kis felejtésért.
Szükségem volt rá, mert nem tudtam kiverni a fejemből Arie-t. Az első találkozásom, az első emberrel visszajöttömkor és elég jól sült el. Ha mondhatom így; hevesen. Igen, ez találóbb.
A pubba belépve rögtön megcélzok a sarokban egy asztalt. Jönnek, kikérek egy üveg whisky-t, elmennek. Nem fogok állandóan pincérért kiabálni, van kezem, tudok tölteni magamnak. Hamar meg is hozzák, azonnal töltök is magamnak. Minél előbb, annál jobb. Mosolyogva kortyolok bele.
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 15:24 Ugrás a poszthoz

Andretzky Korinna - este biza - ebben


Gondolataim csak úgy csaponganak. Az éjszaka, a reggel, a kezdet és minden között. Mindig van egy apró gondolatmorzsa, ami ahhoz vezet vissza, ahogy rám nézett. Nem akarom ezt! Kicsit megrázom a fejem, majd lehúzom a poharamban lévő aranyló italt. Marja a torkom, de nemigen érdekel most.
Tekintetem felemelem, a nő választ sem várva csüccsen le elém egy üveg vodkával. Kicsit felnevetek, ahogy meglátom. Kívülről gyönyörűen nézhetünk ki.
- Örülök most a társaságnak nagyon - öntök ki még egy pohárral. - Whisky-t?
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 15:39 Ugrás a poszthoz

Andretzky Korinna - este biza - ebben


- Jöhet - nyújtom felé a poharamat, hogy nyugodtan tölthet. Amint megtörténik, kortyolok is belőle egy jókorát. Nem tervem leinni magam a sárgaföldig, ami megmarad a whisky-ből azt szépen elviszem magammal. Jó lesz másnapra.
- Az - dörzsölöm meg halántékomat. - Vagyis, fogalmam sincs, hogy mi van most pontosan - nevetek fel őszintén a nő kérdésén. Komolyan nem tudom mi az isten folyik itt.
- Nálad is?
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 15:50 Ugrás a poszthoz

Andretzky Korinna - este biza - ebben


Belecsapok tenyerébe. Mosoly játszik ajkaimon, ahogy megemlíti, hogy ugyanaz a pasi lenne. Én valóban jót nevetnék, ám nem hiszem, hogy ő is. Ráadásul Arie pont nem az a típus, aki több vasat tart a tűzbe, csak most... na mindegy. Engedjük el.
- Áh - legyintek egyet. - Komolyan csak a baj van velük. Nálatok mi a gond?
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 16:17 Ugrás a poszthoz

Andretzky Korinna - este biza - ebben


Egyik szemöldököm megemelkedik a tinder említésére, hangosan felnevetek. Nem tart sokáig, olyan pár másodperces őszinte, megilletődött nevetés.
- Nos, nem irigyellek - kortyolok egyet. - Miért nem beszélsz vele erről? - kérdezem gátlástalanul. Végül is, nem ez lenne a legegyszerűbb? Nem tinderező a pasi, de azért valahogy mégis találkoztak.
- Húha - kuncogok egyet halkan. - Nem is tudom hol kezdjem.
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. január 6. 16:18
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 16:28 Ugrás a poszthoz

Andretzky Korinna - este biza - ebben


Elmélyedve hallgatom a nőt. Mosolygok, mert totálisan értem, amiről beszél. Bár én nem romantikus regényeket, vagy novellákat írok, de író vagyok én is. Ahogy a papíron serceg a töltőtollam. Tudom, milyen ez.
- Teljes mértékben megértelek - bólintok egy aprót, kézfejemre támasztom államat. - Író vagyok, tényleg megértelek. Főleg azt a részt, hogy nem csak írni szeretnél neki... de leírhatnád neki azt, amit valójában szeretnél - nyomom meg a valójában szócskát. Jelentőségteljes pillantást vetek rá, hogy értse pontosan mire célzok. Szerintem érteni fogja.
- Igen, létezik - nevetek fel, poharamat ismét a kezembe veszem. - De, öm... hogy is mondjam? Elég hevesen indult a valami, ami kettőnk között van.
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 16:41 Ugrás a poszthoz

Andretzky Korinna - este biza - ebben


- Áh, én nem olyan író vagyok - legyintek közömbösen. Nem fogok neki hazudni, nem szokásom. Mosolyogva hallgatom, hogy mégis milyen szépen megfogalmazza a férfi iránt táplált érzelmeit. Gyönyörű. Poharamat lerakva tapsolok párat, majd a nőre emelem tekintetem.
- Pontosan valami ilyesmire gondoltam! - öntöm ki a következő kör whisky-met. Majdnem félre is nyelem az első kortyot, amikor a nő elkezd beszélni a férfi szemeiről. Ha tudná, hogy mennyire igaza van.
- Ugyanígy érzem magam - támaszkodom tenyerembe. - És igen, pontosan így történt, vagyis... ja, de. Így, nem fogom szépíteni. És azóta tizenhat éves "megtalált az első szerelem" kamasz vagyok - mondom forrongva. Nem így kéne ennek lennie, hiszen nemrég jöttem csak vissza. És fél év múlva megyek is el...
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. január 6. 16:42
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 16:55 Ugrás a poszthoz

Andretzky Korinna - este biza - ebben


Elgondolkodom kérdésén. Csak egyszer lett volna ennyire jó? Nem tartom valószínűnek, hiszen azóta is csak ő jár a fejemben, ahogy az ablaknál áll és kortyolgatja azt az istenverte teát.
- Meg volt - bólintok egy aprót. - Csak... fogalmam sincs mi van velem - nevetek fel kínomban. Ha csak egyszeri alkalom lett volna, akkor már túl kellett volna lépnem rajta, nem? Mégis rá gondolok...
- Ez a férfi... más, mint akikkel eddig dolgom volt. Nemrég jöttem csak vissza és sosem történt velem ilyen. Nem tudok mit kezdeni a helyzettel - mondom ki őszintén az igazat, majd vonom meg a vállam beletörődve. Hátradőlök a székemen, így tekintek kíváncsian a nőre.
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. január 6. 16:55
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 6. 17:04 Ugrás a poszthoz

Andretzky Korinna - este biza - ebben


- Persze, hogy nem, mert én is akartam - mosolyodom el az emléken, ahogy Arie puha ajkaival csókolja minden porcikámat. Kicsit meg is borzongok, de azonnal el is hessegetem a gondolatot. Elég volt már!
- Szóval ismered - nézek a nőre boldogan, szemeim felcsillannak. - Nem érdekel, hogy láttál, részletkérdés. Mesélj nekem róla! - kérem, hátha megszán.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ophelia Carolina Brown összes hozzászólása (421 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 14 15 » Fel