36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ophelia Carolina Brown összes hozzászólása (238 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 8 » Le
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 14. 16:10 Ugrás a poszthoz

Köszi, de még tudok menni. Nem elég! Cry
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 14. 17:16 Ugrás a poszthoz

Alastair Magnus - 2019.01.14. 16:45


Köszi XDDDDDD

Nem élni szeretnék láb nélkül, csak nem elmenni egy holnapi tárgyalásra XD
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 17. 19:42 Ugrás a poszthoz

Én lassan magam elől is *motyogja maga elé*
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 17. 19:56 Ugrás a poszthoz

Jack Everleigh - Így ni

Szerencsétlennek érzem, ahogy ott állok a férfi mellett és a csodára várok. Pár másodpercig csak néz rám, kezdem magam egyre kellemetlenebbül érezni, már azon jár az eszem, hogy biztos nem lehetek szép látvány egy ilyen belépő után. Vagy éppen a belépőm van a szeme előtt, és nagy nehézségek árán tudja csak visszatartani nevetését. Aztán végre megszólal. Óvatosan rázom meg a fejem, szemeimet egy pillanatra le is hunyom.
- Maga ne haragudjon, amiért megzavartam - kulcsolom össze ujjaimat magam előtt, mint egy jó kislány. A civilizálatlan szóra csak haloványan elmosolyodom. Nem különösebben érdekel milyennek skatulyázza be magát, nem feltétlen hiszem, hogy egy ilyen eset után már rögtön a civilizálatlan szót kéne használni, de ő tudja.
- Igazából pont arra lenne szükségem leginkább - szinte suttogom szavaimat, nem nézek a férfira. Kicsit zavarba hoz a tudat, hogy még rá is kérdez, hogy arra a terjedelmes példányra van szükségem, de sajnos így van. Nem fogom azt mondani, hogy hagyja csak, majd megoldom, hiszen ha én próbálnám meg levenni akárhogy is biztos valaki sérülne. És nem éppen lenne előnyös, ha rögtön egy idegen férfit juttatnék az ispotályba. Gyönyörű lenne. Próbálkozom megtartani a tisztességes távolságot kettőnk között, ámbár egy ilyen szűkös helyen ez nagyon nehéz, ha az ember még nézelődik is, hogy a férfi jó könyvet pakol-e le neki. Megbabonázva figyelem a férfit, ahogy sorban pakolja le nekem a szükséges köteteket, majd a kolosszális szörnyetegen ragad tekintetem. Ötletem sincs arra, hogyan szedhetnénk le azt onnan sérülés mentesen. Bocsánatkérően tekintek az előttem állóra.
- Tényleg ne haragudjon - sandítok a gigantikus méretű könyvre. - Megoldanám egyedül, de akkor valószínűleg valaki sérülne, és így is egy sérülést kellene helyrehoznom legkésőbb holnapig - vallom be neki őszintén, hogy nem szívesen állnék neki én leoperálni onnan a kötetet. Azzal nemigen járna jól egyikünk sem.
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. január 27. 12:17
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 17. 20:44 Ugrás a poszthoz

Jack W. Everleigh - 2019.01.17. 20:37
Hát mi történt? Shocked


Eszembe jutott, hogy milyen rengeteg helyre kell mennem holnap Sad
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 17. 21:03 Ugrás a poszthoz

Köszönöm! Cheesy Érezni fogom az erőt a hivatalokban majd Love
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 18. 18:10 Ugrás a poszthoz

Andretzky Korinna - velencei vásárlás

A próbafülkék felé még három ruhát kapok csak le az állványokról, mert tetszik a szabásuk. Betotyorgok a Kori melletti lévőbe, a ruhákat felakasztom szépen sorban a fogasokra, ám nem tudok dönteni. Felsőmet levettem már, nadrág sincs rajtam, így állok a négy ruha előtt, hogy melyikkel kezdjem, amikor kopogást hallok.
- Gyere - szuggerálom még mindig a ruhákat, majd Kori felé pillantok. Szemeim kikerekednek, állam majdnem a földön koppan, még szerencse, hogy időben észre veszem magam. Óvatosan elmosolyodom, így lépek közelebb Korihoz, hogy megkerülve megnézzem. Hátán kicsit megigazítóm a ruhát. Hümmögök párat, kezemet a szám elé teszem, mintha gondolkodnék. Bólintok egy határozottat, visszasétálok próbafülkémbe.
- Gyönyörű vagy benne - veszem le a vörös csipkés álmost a fogasról, hogy belebújjak én is. Vállamnál kicsit megigazgatom ruhámat, majd Kori felé fordulok várakozóan. Tekintetemben kíváncsiság csillan, hogy vajon tényleg megtaláltam-e a megfelelőt, mert valóban úgy érzem én is. Kori szeme kiszúrta a bolt - számomra - legszebb darabját és talán valakit elhódítani is eltudok majd benne, ha minden a terveim szerint megy. Nem szeretnék Arie-ra gondolni... de akaratlan beugranak az emlékképek. Szemérmesen elmosolyodom, egy kis kuncogást engedek meg magamnak, automatikusan megnyalom ajkaimat, ahogy ismét elém villan a kép; az ablakban áll meztelen, gőzölgő teája a kezében. Ez a kép valószínűleg örökre megmarad emlékeim között, ha nem is úgy lesz, ahogy én azt szeretném. Mindenesetre ez a ruha, így is és úgy is jó vétel lesz.
Fordulok párat a tükör előtt, vállam fölött nézem hátamon a V alakú kivágást.
- Szerintem tökéletes - pillantok rá a tükörből. - És jó választás volt a vörös - mutatok rá, hogy Korinak igaza volt a színt illetően. Ahogy szőke tincseim vállamra hullanak, a vörös ruha csak még jobban kiemeli alakomat és más adottságaimat. Szerelem első látásra? Létezik bizony, de valószínűleg csak nőknél egy ilyen butikban és egy ilyen ruhába.
- De azért a maradék hármat is felpróbálom, és tudom, hogy van egy fekete - pillantok a bézs, a púder és a fekete színű ruhákra, amik rám várnak.
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 18. 21:00 Ugrás a poszthoz

Andretzky Korinna - velencei vásárlás

Csak vállat vonok egy kicsit a tetoválásra. Nekem nem nagy dolog, de valahogy mindig mindenki meglepődik, hogy van, majd jön, hogy tökre nem arra számított, hogy a combom külső oldalán. Nem mintha meglepő lenne, mint sárkány őrültnek, hogy egy sárkány ékesíti a combomat, de emlékszem Arie meglepődött, majd felcsillanó tekintetére, amint meglátta.
Az asszonya? Önfeledten nevetek fel kirohanására. Fogalmam sincs mi lesz, ahogy ő sem, mégis ruhákat válogatunk mindkettőnk megfelelő pillanatára, mintha tudnánk, hogy előbb vagy utóbb pedig eljön. Pedig, hogy lehetünk benne ilyen biztosak? Ugyanott toporgunk Korival, csak én már kerültem testi kapcsolatba is az illetővel, és mégis... képes vagyok ilyen érzelmek mellett is elköteleződni? Szentül hiszem, hogy én ennél önzőbb teremtés vagyok, de valami mégsem engedi, hogy más férfiakra gondoljak vagy ránézzek egyáltalán. Pedig nézni szabad, főleg, ha nincs is semmi közöd relatíve az illetőhöz. Miért kellett nekem ilyen szituációba keverednem?
Nem is gondolkodva kapom le magamról a vörös gyönyörűséget, majd nyúlok a bézs felé. Látom Korit a szemem sarkából, ahogy visszatér egy fekete ruhával, haloványan elmosolyodom. Felhúzom a bézs ruhát, arcom grimaszba torzul, ahogy meglátom mennyire borzalmasan áll rajtam.
- Úristen! Úgy nézek ki, mint egy elb*szott függöny! - kiáltok fel kétségbeesetten, majd rögtön szedem is le magamról a darabot. Ebbe nem trafáltam bele, de majd a púder színű biztos jobb lesz.
- Kori, hogy állsz a feketével? - kiabálok át a másik fülke irányába, hátha régi-új barátnőm már végzett. Ledobom magam mögé a fotelbe a bézs színű ruhát, majd a púderszínűért nyúlok. Ehhez már több reményt fűzhetek. Óvatosan húzom fel, anyaga könnyen szakad, érzem. Oldalán könnyedén felhúzom a cipzárt, utána nézek a tükörbe. Párszor megfordulok. Szép koktélruha, szinte mondhatom, hogy könnyelműen simul testemre. Elégedetten bólintok egyet, majd vetem le és szemezek a feketével. De jól esne egy cigaretta. Mikor is szoktam le? Öt, talán hat éve, de most ölni tudnék egyért, már csak azért is, hiszen egy - egyelőre - nem létező kapcsolatba vásárolok ruhát.
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 19. 16:46 Ugrás a poszthoz

Andretzky Korinna - velencei vásárlás

Hallom a nevetést, ám hangjából mégsem az a vidám csengés hangzik ki, mint aminek egy ilyen szituációban kellene. Végül csend. Majdnem óráknak érzem, amíg nem válaszol, ám amikor megteszi az sem nyeri el tetszésem, valami nem stimmel, így a púder koktélruhában cammogok ki mezítláb a másik próbafülkéhez. Hallom a tüsszentést, zokszó nélkül nyitok be a fülkébe. Aggódó tekintetemet jártatom a ruha és Kori arca között, végül megállapodok csak az arcán. Szemei vörösek, első könnyek lepik el tekintetét. Óvatosan közelebb lépek, hogy szemébe tudjak nézni.
- Mi a baj, édesem? - simítom meg a karját, biztatóan rámosolygok. A fekete ruha csodálatosan áll rajta, bár van egy sejtésem miért nem szeret fekete ruhát hordani. Mintha ráöntötték volna, a csipke olyan lágyan simul rá vállára és combjaira, hogy simán leszbikus lennék miatta, de ez nyilván nem közlöm vele. Szépen lennénk, a sírás határán áll én meg megmondom neki, hogy miatta simán leszbikus lennék, főleg ha ebben a ruhában jelenik meg valahol. A fotel felé terelem, ahova leültetem, majd kirohanok a fülkéből.
- Hozzon egy pohár vizet - kérem az ott dolgozó lányt és már ott sem vagyok. Sietek vissza Korihoz, bár fogalmam sincs, hogy mit fog mondani, mi válthatta ki belőle ezt most. Ha kiderül, nekem legalább higgadtnak kell maradnom, hogy tudja mellette vagyok, támogatom, és segítek neki ott, ahol csak tudok. Nem volt ez a múltban sem másképp, de most valahogy mélyebb a dolog. Hiába nem láttuk egymást évekig, kettőnket összekapcsol vezetéknevének eredeti tulajdonosa, és ezt egyikünk sem tagadhatja le. Engem is megviselt halála, ám nekem könnyebb volt feldolgoznom, mint neki. Kori szerelmes volt, és ennél szörnyűbb elválás nincs.
Ismét benyitok a fülkébe, leülök a fotel karfájára, türelmesen tekintek le Korira.
- Tudod, hogy nyugodtan elmondhatod - simítom meg a haját, hiszen érezteti is szeretném vele, hogy valóban mellette állok, akármi legyen.
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 24. 11:41 Ugrás a poszthoz

Andretzky Korinna - velencei vásárlás

Minden olyan gyorsan lett remekből szar, hogy szinte fel sem fogom. Az egyik pillanatban Kori mutogatja nekem csillogó szemekkel a legtökéletesebb ruhát, amit valaha láttam, a következőben pedig sírdogálva kortyolgatja a vizet, amit a lány hozott neki. Oké a sírdogálva enyhe kifejezés, mert a nő zokog mellettem és fogalmam sincs mit tehetnék vagy mit mondhatnék, így csak bátorítóan megszorítom a vállát egy pillanat erejéig, amíg ki nem mondja azt az egy szót. Valóban ma van az évfordulója annak, hogy meghalt, el is felejtettem. Nekem valahogy - ezek szerint - könnyebben sikerült túltennem magam ezen, mint Korinak valaha menne. Csak az járt a fejemben abban az időben, hogy neki így a legkönnyebb, legalább nem szenved, nekem pedig mindig az a mosolygós és kedves srác villan be az agyamba, mint amilyen a dolgok rosszabbra fordulása előtt volt. Mert hogy mindig kedves volt, megértő és mosolygós. Mindenkinek ott segített ahol tudott, Kori pedig nem véletlen szerelmesedett bele az egyetlen olyan srácba, akkor, az iskolából, aki a megtestesült tökéletesség volt.
Haloványan elmosolyodom, miközben letérdelek Kori elé. Gyengéden megfogom egyik kezét, majd tekintetét keresem. Mutatóujjammal letörlök egy könnycseppet kipirosodott arcáról.
- Gondolj arra, hogy neki már sokkal jobb - mosolyodom el őszintén. - És te sem felejted el soha, mert itt van - mutatok halántékára először, remélve, hogy érti a célzást, miszerint milyen jó emlék marad. - És itt - mutatóujjam lejjebb vándorol, mellkasa előtt állapodik meg. Hogy sablonszöveg? De még mennyire! Bevált? Nagyon is. Érzem, ahogy Kori légzése lassan megnyugszik, felállok előle, hogy ne legyek benne túlontúl az intimszférájában, majd kezeim közé fogom a ruhát.
- Nem lenne más választásod - vonom meg vállam, ahogy a tükör előtt magam elé tartom a ruhát. - Ha te nem is, de én tutira megvettem volna neked - óvatosan sandítok az immár mögöttem ülő nőre a tükörből. Ismételten elmosolyodom, biztatóan tekintek Korira. Hirtelen ötlettől vezérelve kapom fel a ruhákat, amiket biztosan megvesz, majd rohanok át a saját fülkémbe, hogy megtegyem ugyanezt.
A fülke előtt várok Korira, kezeim tele vannak ruhákkal, de nem bánom. Boldog mosoly sejlik fel ajkaimon.
- Gyere - intek fejemmel a kijárat felé. - Meghívlak egy kávéra és egy pöpec olasz sütire.
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 27. 10:57 Ugrás a poszthoz

Andretzky Korinna - velencei vásárlás

Valahogy engem a halál vagy az elmúlás gondolata sosem viselt meg. Sárkányok között nőttem fel, ha úgy vesszük, így nem egyszer megtapasztaltam a halál ízét. Sosem tartoztam azok közé, akik félően tekinthetnek a hátuk mögé, mert bármikor jöhet a kaszás a seggedben. Valahogy engem nem visel meg a gondolat, hogy elmúlhatok. Ez az élet rendje, egy velejárója. Valaki idő előtt megy el, valaki még százharminc év múltán sem, pedig mindenki annak örülne a legjobban, de ha már így alakult, ne élvezzük ki?
- Helyes – biccentek egyet már a fülke elől. Kori megadóan követ, aminek nagyon örülök jelen pillanatban, hiszen a semmiből tört rá a gyász azon formája, amit én meg sem érhetek. Belepillantva a két fülke közti tükörbe, egy megadó mosollyal konstatálom, hogy a púder színű ruha rajtam maradt. Simán kisétáltam volna az üzletből ebben is, nem arról van szó, de csak-csak illene kifizetni.
- Na, mindjárt jövök. Nagyobb volt a lendületem, mint az agyam – lepakolok mindent a kis puffra, amik a fülkék előtt helyezkednek el, majd visszalépek a sajátomba. Az ajtót nyitva hagyom, nem törődve semmivel kezdem el levenni a ruhát, majd felhúzni a sajátomat. A kupacra dobom a púderszínűt, majd eredeti öltözetemben kilépek a próbafülkéből. Ismét felnyalábolom a rengeteg ruhát, majd kérdés nélkül indulok meg a pénztár felé. A kislány már hatalmas mosollyal vár minket, amint meglátja a ruhamennyiséget kezemben. Milyen kis hamis.
- Mindegyik mehet egy szatyorba, a számlát a címemre küldjék ki – türelmesen megvárom, amíg a kislány előkeresi a - mára már igen vaskos - könyvet, amiben a törzsvásárlók neve szépen, sorban fel van írva. – Ophelia C. Brown – mutatok az első oldal legaljára, és ahogy látom a tulajdonos már át is írta a címem. Helyes, legalább ezzel sem kell többet bajlódni, mint amennyit megérdemel. Csak biccentek egyet a lány felé, elveszem tőle a szatyrot, majd Korira pillantok.
- Legyen minden sütiből egy, és én is elmesélem a volt férjemet – forgatom meg szemeimet mosolyogva. Valahogy most úgy érzem, hogyha Korinak elmondom a dolgot, akkor az én lelkem is megkönnyebbül kicsit. Szar húzás volt tőlem, de az ok talán kicsit megengedi, hogy ne tartsam magam hibásnak. Az előtte lévő időszakról meg simán nem szeretnék beszélni. Túl fájó még mindig, túl érzékenypont, hiába jött be a képbe Arie. A kedves mosolyával, férfias hangjával, humorával, és minden egyéb képességével.
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. január 30. 12:19
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 27. 12:20 Ugrás a poszthoz

Jack Everleigh - Így ni

Az a hatalmas könyv sokat segítene a dolgok előre lendítésén, már ha csak azt nézem, hogy minden faj külön taglalva van. Nem véletlen ilyen vastag. Külön fajok, minden betegség külön fejezetbe van helyezve, gyógymódok, egyéb teendők, ha éppen az a betegség kerül a szemünk elé. Undorító dolgok vannak a sárkányok világában, amiket nagyon igyekeztünk a rezervátumi sárkányoknál a legkisebb százalékra csökkenteni, de ha új jött és az elmebeteg barom nem rakta karanténba a kivizsgálás ideje alatt, akkor nem meglepő, hogy behozott valami szép élősködőt, ami a többi egyedet is szépen megfertőzte. Nem válogat, hallottam már róla, de pontosan fogalmam sincs mit tudnék vele kezdeni. Nem lehet véletlen, hogy az igazgató minden követ megmozgatott a segítségkérés miatt.
Mosolyogva nézem, ahogy megmentőm a könyvért küzd, és lassan, de biztosan eléri a célját.
- Egy újonnan jött sárkányt nem raktak karanténba, amíg kivizsgálás alatt állt, így behozott valami élősködőt, ami megfertőzte a többieket is – vonok vállat, mintha nem lenne olyan nagy a baj, de a szívem egyre hevesebben ver, ahogy telnek a percek. Mit percek! A másodpercek gyors ütemben száguldoznak el mellettem, én pedig kedélyesen elbeszélgetek egy idegennel. Nem bánom, valahogy az előttem álló férfi nyugodt arca és kisugárzása, engem is nyugalommal tölt el, de nem elég ennyi nyugalom ahhoz, hogy ne aggódjak a rezervátumban lévő állatokért.
- Különös élmény lehet egy férfit ilyen helyzetben látni. Lehet nem is a különös a megfelelő szó erre - kicsit még jobban arrébb próbálok araszolni, remélve, hogy sikerül, ám könyökömmel meglökök egy hézagosabb polcot, ahonnan a könyvek szépen sorjában hullanak le. Szám elé kapom a kezem, minden egyes könyv csapódásánál a földön kicsit megrezzenek. Megdörzsölöm homlokom, miközben leguggolok, hogy felvegyem őket és lehetőleg rendesen visszapakoljam a helyükre azokat. Végig figyelek a férfira. Egyetlen szavát sem szeretném elmulasztani, érdekes, amit mondd, de valahogy ijesztő is egy kicsit. Amilyen balszerencsés vagyok, úgysem a Romániaiból jött, így elvetem az ötletet, mosolyogva rázom meg fejem megerősítésképp, inkább magamnak, mint az előttem állónak. Nagyot sóhajtva kezdem el felpakolni bal karomba a könyveket. Cselekvésem végeztével felállok, és abc sorrendbe helyezem őket a polcon, ahogy azt kell.
A férfi próbálkozása hamarabb célba ér, mint gondolnám, már a karjai között tartja a könyvet. A terebélyesebb kötet csak úgy csillog a kezében, mintha glória is lenne felette. Egy nagyon széles mosollyal veszem el tőle a kötetet, majd ismét felé fordulok és már reflexszerűen ölelném meg, amikor rájövök mi is a helyzet. Kezeim megdermednek a levegőben, leengedem őket, és egy félén mosollyal nyújtom felé jobb kezem.
- Nagyon köszönöm a segítségét – billentem kicsit oldalra a fejem. – Legközelebb a terepszemlélőt kérem meg eme cselekvésre – nevetek fel halkan, tekintetemmel a férfi tekintetét keresem, szívem hevesen dobog a boldogságtól. Még ma este elküldöm nekik a baglyot; a megoldással.
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 30. 13:21 Ugrás a poszthoz

Havercsajom - nálam; 14:35, munka után - ruha

Sietősen lépek ki az előkészítőből, ma meglepően elemében volt minden kis lurkó. Táskámban papírhalmok, kezemben szintén. Javítandó dolgozatok, kutatási témák a következő könyvemhez, gyógyítandó betegségek listája a rezervátumban. Az inkubátorban lévő kis sárkány meglepően rosszul van, ahhoz képest, mint amikor ott hagytam őket. Lehet előbb vissza kell mennem, mint arra számítottam volna.
Fáradtan lépek be a házba, mindent ledobok az előszobába. Ahogy veszem le cipőmet, tűnik fel, hogy egy idegen táska van a földön, nem is kicsi. Ismerős cipő, majd beszélgetés foszlányok a nappaliból. Ledobom magamról kabátom, felakasztom, felveszem mindkét táskát, majd elindulok.
- Jó napot! - üdvözlöm hatalmas mosollyal bérbeadómat, majd Kori felé fordulok kérlelő tekintettel.
- Menjünk.
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 30. 13:32 Ugrás a poszthoz

Havercsajom - nálam; 14:35, munka után - ruha

Mosolyogva nézem végig a jelenetet, majd hálásan tekintek a nénire, hogy ennyire kedves Korival. Ha már velem, meg úgy az egész világgal általánosságban nem, akkor legalább egy valakivel.
Megvárom Korit, így indulok el felfelé, mindkét táskával.
- Azért ne ess túlzásba - csukom be magunk mögött az ajtót. Automatikusan a kis konyhába megyek, ahonnan két boros pohárral térek vissza, amit Kori felé nyújtok. Ha elveszi, azzal a lendülettel dőlök nyögve az ágyra.
- Kikészültem, Kori.
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 30. 13:56 Ugrás a poszthoz

Havercsajom - nálam; 14:35, munka után - ruha

Feltápászkodom az ágyról, majd törökülésbe helyezkedem. Elveszem a vörösbort Koritól, majd elhúzott szájjal nézem végig, ahogy tönkreteszi. Szépen vagyunk, de nem gond, így is imádom a csajt.
- Mindennap eszembe jut - iszom ki az egész poharat egyszerre. - És utálom ezt.
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 30. 14:47 Ugrás a poszthoz

Havercsajom - nálam; 14:35, munka után - ruha

Töltök magamnak még egy istenes adagot. Haloványan elmosolyodom Kori ötletére. Nem is lenne rossz, de csak még inkább szart csinálnak magamnak is és Arie-nak is ezzel. Hiszen pontosan egy ilyen miatt vagyok most ebben a helyzetben.
Immár egy kisebb korty után tekintek Korira.
- Ühüm - megdörzsölöm a szemem, tekintetem a halom papírra téved. - Lehet vissza kell mennem Romániába.
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 30. 14:57 Ugrás a poszthoz

Havercsajom - nálam; 14:35, munka után - ruha

- Nem, nem érted - rázom meg a fejem gyorsan, mielőtt kitér a hitéből. - Nem szeretnék visszamenni, de túl kevés a hivatásos dolgozó, a tanoncok száma megnőtt, de mire ők betanulnak évek telhetnek el - ismét kortyolok egyet. A bor és Kori társasága valószínűleg megmentette a mai napomat. Kíváncsian pillantok rá, fejemet is kicsit oldalra billentem, csak bólintok egyet. Várom, hogy folytassa.
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 30. 15:46 Ugrás a poszthoz

Havercsajom - nálam; 14:35, munka után - ruha

Elmélyülten hallgatom, amit mondd, talán még szám is kicsit nyitva marad. Szégyellem magam. Igaza van, teljes mértékben. Nem menekülök Arie iránti érzelmeim elől, hiszen a világ végéig is mehetnék, akkor is bennem maradna az érzés. Ahogy felbukkan, amikor sétál az utcán, ahogy bele hallom hangját egy idegen férfi hangjába.
Megilletődve kapom fel fejemet.
- Könyvet? Miről beszélsz? - csúszom közelebb Korihoz, hogy na most aztán elmesélhet mindent, addig úgysem hagyom békén.
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 30. 15:57 Ugrás a poszthoz

Havercsajom - nálam; 14:35, munka után - ruha

Belepirulok szavaira. Arie regényt írni az első és - eddig - utolsó éjszakánkról. Akkor ő is úgy érezhet, ahogy én? Benne van a pakliban, hiszen mégis csak regényt írni, ami nagy lépés a tankönyvekhez képest. És mindezt rólam, miattam, értem?  A srác valami csoda.
Őszintén felnevetek, mert olyan hihetetlen, amit mondd, mégis igaznak kell lennie, hiszen Kori miért hazudna? Főleg erről.
- Szóval azt mondod, hogy Frank Arie Martin regényt ír az első éjszakánkról?
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 30. 16:04 Ugrás a poszthoz

Havercsajom - nálam; 14:35, munka után - ruha

- Nem mehetek el hozzá - rázom meg a fejem szomorúan. - Te is tudod - harapom be alsó ajkam, megint kortyolok egyet. Ha ilyen iramban fogom kortyolgatni a bort, akkor nem sokáig kell várnom, hogy rohanhassak a wc kagyló fölé. Kicsit vissza kell fognom magam.
- Nem mehetek, főleg, ha tényleg vissza kell mennem - ujjaimmal olyan erősen szorítom a poharat, hogy már elfehéredtek azok végei. Kicsit enyhítek a szorításon, de olyan mérhetetlen düh kerít hatalmába, hogy a poharat a falnak vágom.
- A rohadt életbe bele!
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 30. 16:14 Ugrás a poszthoz

Havercsajom - nálam; 14:35, munka után - ruha

- Elegem van ebből! - fújtatok, mint egy idióta. Kényeskedve kelek fel, és a konyha felé indulok. Még egy boros pohárral térek vissza, amit szépen meg is töltök magamnak. Rögtön iszom egyet, majd Korira emelem a tekintetemet.
- Gyűlölöm ezt az egészet! - sóhajtok egyet. - Szerelmes vagyok, vagy fogalmam sincs mi ez, de az is biztos, hogy k*rvára semmin nem segít. És döntenem kell. Vagy visszamegyek Romániába, ahol minden számomra fontos volt eddig, vagy maradok, ahol az eddigi legfontosabb van.
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 30. 16:18 Ugrás a poszthoz

Havercsajom - nálam; 14:35, munka után - ruha

- Persze - bólintok egyet határozottan. - Vagyok ennyire önző, Kori. Még nem ismersz eléggé - iszom még egy kortyot, majd felkelek az ágyról és az ablakhoz lépek. Kitekintek rajta, csípőmet a párkánynak döntöm, így pillantok fel rá ismét.
- Nem szeretném, hogy velem jöjjön.
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 30. 16:23 Ugrás a poszthoz

Havercsajom - nálam; 14:35, munka után - ruha

Ijedten fordulok az ablak felé ismét, Kori ujját követve nézem Arie-t. Mosolya ugyanolyan, szeretettel néz a mellette sétáló nőre. Szívem olyan hevesen ver, hogyha nem lennék tisztában a dolgokkal, így definiálnám a szívinfarktust. Haloványan elmosolyodom, ahogy elhaladnak mellettünk, észre sem veszem, hogy az ablaknak nyomom homlokom, kezemmel a hideg üveget érintem.
- Mert nem akarom, hogy lássa milyen vagyok valójában - nézek még mindig kifelé. - Ha elmegyek hozzá és megtörténik, aminek meg kell, majd visszamegyek Romániába... rájön. Ha magammal viszem, akkor szintén.
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. január 30. 16:24
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 30. 16:30 Ugrás a poszthoz

Havercsajom - nálam; 14:35, munka után - ruha

Óvatosan felkacagok.
- Sárkányokkal és férfiakkal dolgozom együtt - engedem el a tekintetemmel Arie alakját. Nehezen, de ismét felállok eredeti helyemre. - Szerinted? - pillantok Korira őszinte érdeklődéssel. A sárkányokkal még nem is lenne baj talán, ám a szexuális töltetű poénok, a már nem csak poénok, hanem egyértelmű utalások, hogy mennyire jól nézek ki és mennyire ... érted. Lehet nem kezelné olyan jól az én lovagom.
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 30. 16:45 Ugrás a poszthoz

Havercsajom - nálam; 14:35, munka után - ruha

Keserűen elmosolyodom kérdésére. Fogalmam sincs mi lenne erre a helyes válasz. Azt a csodálatos estét nem tudnám csak így elengedni, még én sem. Gondolataimban mindig előjön, ahogy reggel halkan összeszedtem magam, békés arca. Még álmában is mosolygott valamin, amit nem tudok elfelejteni.
- Nem tudom mit kellene tennem.
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 30. 16:52 Ugrás a poszthoz

Havercsajom - nálam; 14:35, munka után - ruha

Csak magam elé nézek, a padlón a bor foltja már nem terebélyesedik jobban. Nincs meg a lendület, hogy összetakarítsam, majd később. Már úgysem folyhat lejjebb.
- Többet érzek iránta, mint az megengedett lenne egy találkozás után - elmosolyodom. De milyen találkozás volt az, Brown! Mit áltatom magam? Hiszen mindketten tudjuk mit kellene tennem, mégis... miért ilyen nehéz a döntés?
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 30. 17:00 Ugrás a poszthoz

Havercsajom - nálam; 14:35, munka után - ruha

- Tudom - iszom ki maradék borom. Poharamat lerakom a sarokban álló kis asztalomra, majd a gardróbomhoz lépek. Kis kutatás után megtalálom, majd Kori felé dobom az inget.
- Ez nálam maradt - zavaromban kicsit felnevetek. Nem volt szándékos az elhozatala, de döntenem kellett. Vagy meztelen a kabát alatt jövök vissza, vagy Arie ingében. Na melyik lett végül?
- Persze. És nagy kertünk lesz. Abból nem engedek - kuncogok fel halkan.
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 30. 17:07 Ugrás a poszthoz

Havercsajom - nálam; 14:35, munka után - ruha

- Nem mintha szaglásztam volna - somolygok el poharamért, hogy ismét megtöltsem azt, immár egy kicsivel nőiesebb adaggal.
- Ha - emelem fel mutatóujjamat Kori felé. - Ha nem kell visszamennem, akkor ez megfog történni gátlástalanul - nevetek fel hangosan, ismét lehuppanok az ágyra. Komoly tekintettel nézek Korira.
- Mi a helyzet a "nem létezhet" férfival?
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 30. 17:36 Ugrás a poszthoz

Havercsajom - nálam; 14:35, munka után - ruha

Kicsit elmosolyodom, amint elkezd beszélni Jack-ről.
- Hollóval küldi a levelet? - emelem meg egyik szemöldököm meglepetten. - Romantikus - bár az kicsit durva, hogy Kori a hollóval beszélget, ámbár ki vagyok én, aki ítélkezzen? Az előbb még poharat törtem, majd szomorúan néztem a férfi után, akibe szerelmes vagyok, ahogy elsétál. Kicsit szarul vagyunk összerakva, nem csoda, hogy ismét találkoztunk.
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. január 30. 17:46 Ugrás a poszthoz

Havercsajom - nálam; 14:35, munka után - ruha

- Hát csaj - fúrom tekintetem az övébe. - Írd meg neki, amit most nekem elmondtál. Nem tudok még mindig jobbat - vonok vállat kicsit, kortyolok egyet. Ahogy Kori beszél Jack-ről, majd a hollóról, szinte engem is megbabonáz a puszta lényük. Kori akarja Jack-et, efelől nincs kétség, mégis megelégszik azzal, hogy csak leveleznek.
- Legyél kicsit önzőbb. Ne írd meg egyszerre, csak lassan, szépen adagolva.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ophelia Carolina Brown összes hozzászólása (238 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 8 » Fel