Andretzky Korinna - este biza - ebben

Kíváncsian hallgatom a nő minden szavát, amit Arie-ról mondd. Amikor a megfontoltságáról beszél elmosolyodom. Nos, nekem ez annyira nem tűnt fel, de nem is bánom. Ha akkor és ott megfontolt lett volna, nem lenne mögöttem egy fantasztikus éjszaka. Lehet a reggel is jó lett volna, ha, amint felkelek nem lépek le. Számat elhúzom a gondolatra, felpillantok.
- Mondhatjuk úgy is - mosolyodom el szomorkásan. Nem fogom áltatni magam, mert ha önmagamat becsapom, mi marad a többi embernek? - Tényleg tisztességes volt, azonnal elmondta, hogy menyasszonya van. Akkor nemigen érdekelt, elkapott a hév, de most egyre gyakrabban bukkan fel itt - mutatok a fejemre. Újra kell töltenem poharam, ha így folytatom csúnya vége lesz az estének, kicsit vissza kéne fognom magam.
- Sokszor elsétáltam már a pizzéria előtt, és mindig bennem volt, hogy bemegyek és... ennyi. Tovább nem jutottam.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

- Igen? - emelem meg egyik szemöldököm. - Ennyire pöpec volt Martin háttere? - húzom el a számat ismét. Nem gondoltam volna, hiszen csak az anyjáról beszéltünk pár mondatot, de ebből nemigen derült ki számomra semmi. Remélem nem hiszi azt, hogy tényleg pöpecnek találom. Hajlamos vagyok ironizálva elnyomni zavaromat.
Váratlan robban ki belőlem a nevetés, ahogy elmagyarázza, hogy működik az ajtó, közben töltök neki az aranyló whisky-ből.
- Mi van, ha ő nem így van vele? - motyogom inkább magam elé, mint a nőnek. - Hiszen, lehet őt tényleg csak elkapta a hév, és többet nem szeretne - vonom meg a vállamat. Teljes mértékben benne van a pakliban.
- Ezért nem mondod el te sem a férfinak az érzéseidet? Hátha nem... érted - nézek fel rá kíváncsian.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

Kikerekedett szemmel hallgatom, amit súg, majd aprót bólintok. Bár nekem még nem volt ilyen "gondom", de el tudom képzelni, hogy mit érezhet. Nem mondom, hogy megértem, mert megint csak hazudnék.
- Akkor elmondom neked én - teszem kezemet kezére óvatosan. - Ezek érzelmek - mosolygok rá őszintén. Kezemet elveszem az övéről, poharamat fogom bele ismét. Nagyot kortyolok, csak utána válaszolok.
- Na ez egy rohadt jó kérdés! - mutatok rá, hogy bizony beletrafált, mert fogalmam sincs. - Azon is elgondolkodtam, hogy betipegek szexi fehérneműben hozzá zárás után - homlokomat az asztalra döntöm tehetetlenségemben.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

Őszintén felnevetek a nő reakcióján. Most találkozunk először, de ő már vásárolgatna velem. Imádnivaló a csaj.
- De ez a baj - forgatom meg szemeimet, azzal a lendülettel dőlök ismét hátra. - Mi van, ha nincs is szükségem arra a gyönyörűségre, mert ő nem akarja? - a gyönyörűség itt a fehérneműt jelenti, élek halok értük. Ha mindegyiket megvenném, amelyik elnyeri a szívem, semmi más nem férne bele a szekrényembe.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

- Nagyon tetszik az ötlet! - csillannak fel a szemeim hirtelen. - Benne vagyok, de akkor előtte vásárolunk - egyszerű lenne ez így, de ha csak elméletben történik meg akkor annyira nem ciki. Ráadásul pasikkal is tarthatunk majd közös csajos bulikat.
- Nem az - rázom meg a fejem kicsit. - Nem hiszem, hogy kiábrándulnál. Milyen a pasi?

Andretzky Korinna - este biza - ebben

Hozzákoccintom poharam az övéhez, majd mosolyogva iszom belőle. A fejem már zsibbad, zsong, de nemigen szeretnék most leállni, maximum lassítás, amiről volt már szó. Ám ha az ember felejteni akar, akkor elég necces a dolog...
- Mmm - képzelem el magam elé a férfit, akit a nő leír. - Nem lehet semmi a pasi. Tipikusan az, akiről úgy érzed mindent tud rólad - bólintok egyetértve vele.
- Apropó - nyújtom felé jobb kezemet, ha elfogadja megrázom. - Ophelia vagyok. Legalább névvel tudunk elmenni vásárolni.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

- Te sem vagy könnyű eset - nevetek fel őszintén, ahogy hallgatom kisebb monológját. Ez a nő kész. Simán jobb kedvre tudott deríteni.
- Ha ez vigasztal - eresztem el kezét közben. - Én egyel sem találkoztam huszonhét év alatt, de a második nevem gyakoribb - vonok vállat. Kortyolok egyet italomból, majd Korinnára emelem pillantásom. Arie ismét beakarna kúszni a gondolataim közé, ám enyhén megrázom a fejem, amivel sikerül is megakadályoznom.
- Segítened kell, mert tényleg nem tudom mit tegyek. Ráadásul az első pasinál állapodjak meg? - teszem fel magamnak is a kérdést, mert eddig ez eszembe sem jutott. Na remek, gratulálok Brown!

Andretzky Korinna - este biza - ebben

Ismét felnevetek, ahogy rögtön ellenzi, hogy megállapodjak. Én is elgondolkodtam már azon, hogy baromság lenne, ám csak-csak visszatérnek a gondolataim Arie-hoz. És akármennyire nem szeretném mindig jóleső borzongás fut végig rajtam, amikor felbukkan.
- Nem erről van szó - tekintek a bejárati ajtó felé. Úristen mennyire jól esne egy cigaretta, pedig három éve letettem. - Éltem én eleget, csak ő... olyan, akivel el tudnám képzelni. De nem túl gyors ez? Mármint, érted. Megjelenek itt, mennék a szállásomra és bumm! Bele a közepébe - fejtem ki neki még jobban gondolataimat, reménykedve abban, hogy így talán kicsit jobban megérti, amiről beszélek.
- Elképzelni nem tudod, csaj, mennyire - mosolyodom el szemtelenül. - Mintha mindig is együtt lettünk volna - dőlök hátra, szemeimet behunyom. Már én is szeretném, hogy az emlék vissza-vissza térjen.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

Az, hogy ennyire megnyíltam egy relatíve idegen nőnek, még engem is meglep. Az alkohol jótékony hatásának mondanám, ha nem tudnám, hogy nem így van. Közvetlen személyisége az, ami bátrabbá tesz, hogy elmondjak neki mindent. Na meg az sem utolsó szempont, hogy ismeri.
- Tehát nekem kéne lépnem - harapom be alsó ajkamat, ahogy elképzelem. - És hogyan? Csak sétáljak be, hogy "Helló, jöttem újra, mert milyen jó volt az előző?" - nevetem el magam, mert olyan abszurd az egész, hogy még én magam sem hiszem el. Pedig benne vagyok, ráadásul nyakig, velem történik az egész.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

- Igazad van - bólintok egyet határozottan, majd az asztalra csapva felállok. - Az isten verje meg, tényleg igazad van! - hirtelen nézek körbe, és veszem észre magam, hogy nem éppen a láthatatlan szerepet töltöm be. Lehajtott fejjel visszaülök a helyemre, poharamat ismét a kezembe fogom.
- De nem mostanában - suttogom magam elé. - Még nem.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

- Levitás - nevetem el magam a gondolaton. Tényleg az voltam, most meg egy heves és kicsit magabiztosabb nő vagyok. Reméljük, így is marad.
- Még várom az isteni szikrát, hogy mikor lesz megfelelő. Szerinted ilyen lesz? - tekintek Korinnára kíváncsian. Kortyolok egyet italomból, szükséges is, ha meg szeretném tartani a jól eső szintet, ami elég jól esik most.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

- Oh, én sem voltam mindig ilyen - legyintek egyet Korinna felé. - Megedzettek a sárkányok - mosolyodom el őszintén. Így, hogy van kivel beszélgetnem és az első naptól fogva bepörögtek az események, kicsit könnyebben viselem a rezervátum hiányát.
- Várj - állok meg hirtelen, kikerekedett szemeimet a nőre emelem. - Férjed? - na ez aztán a nem semmi, kérem szépen! Múlt időben beszél a férfiról, szóval valószínűleg valami történt. Ám ki vagyok én, hogy rákérdezzek.
- Valószínűleg igazad van - mosolyodom el félénken. El fog jönni a pillanat és én tudni fogom.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

- Micsoda? Modell? - kerekedik ki a szemem, arcomon enyhe pír jelenik meg, amit gyors ivással próbálok leplezni. Remélem nem vette észre, nagyon ciki lenne. Még hogy én modell? Szépen lennénk.
- Mi a vezetékneved? - nézek rá megilletődve, mert valami dereng előttem. Levitás, aki Balázs, a férje.
- Ez egy remek ötlet. Csak ne annyira oldjuk, hogy ne működjön a lényeg - nevetek fel őszintén, homlokomnak támasztom kezemet.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

- Köszönöm a bókot - biccentek neki egyet, immár rendes arcszínemmel. Zavarba hozott, nem fogom letagadni, de nagyon jól esett, amit mondott.
- Őt ismertem - hunyorítok Korinnára, majd a homlokomra csapok. - Hát persze! Andrássy Korinna, a Rellonból! - hirtelen csap belém a felismerés. Ismerem a nőt, mert Balázzsal egy házba és egy évfolyamba jártunk. Amikor beteg lett, kérésre cipeltem neki a tananyagot.
- Ophelia Carolina Brown - mosolygok rá, már sokkal őszintébben. Hiszen ismerjük egymást. Nem mondom, hogy puszipajtások voltunk, de ismertük egymást.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

Mennyire kicsi a világ! Nem hiszem el. De most tényleg erre mennyi volt az esély? Halovány, de van közös múltunk, bár szomorú, de legalább van.
- Igen, köszönöm! - mosolyodom el, szemeim csillognak. Nem csak a boldogságtól, de az alkohol is már igen serényen dolgozik bennem. Arie említésére egy pillanatra arcomra fagy a mosoly. Ám szerencsére nem azt közli velem, hogy sorozatgyilkos valóban, csak hogy levitás volt ő is.
- Oh, hát nem tudtam - vonok vállat. - Akkor lehet tényleg a sors akarta így. Te hiszel ezekben?

Andretzky Korinna - este biza - ebben

- Na ez az, ami tuti! - értek egyet hevesen bólogatva Korinnával. Teljes mértékben egyetértek vele. Valami történt akkor és nem csak bennem. Arie-ban is meg volt az a hevesség, az a tűz, amit én éreztem, és ami annyira vonzóvá tette az egészet.
- Benne vagyok - állok fel én is hirtelen, majd megállva Korinna mellett a karomat nyújtom neki. - De csak messziről, ugye? - ha belém karol, öles léptekkel indulok el kifelé a pubból.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

Csak bólintok neki egyet, megmarkolom az üveg nyakát és nevetve vonulok ki Korinna mellett a pubból.
- Esküszöm neked - kortyolok egyet az üvegből. - Ha van lehetőséged próbáld ki vele, fantasztikus! Olyan mámorító és szexi - beszél belőlem baromságokat a részeg énem. Amikor leesik, hogy mit mondtam, kitör belőlem a nevetés, könnyeimet törölgetem.

Zuhog, de kegyetlenül ._.

Hó van, hó van! Bocsi

Ez nagyon jól hangzik ._.

Andretzky Korinna - velencei vásárlás

Hogy mi kell egy velencei vásárláshoz? Egy baglyot küldeni a nemrég felfedezett régi-új ismerősödnek, aki nem is válaszol a levélre, pedig célba ért az. Tűkön ülve várni, hogy mégis mi az isten van, aztán kinyitni az ajtót, mert kopognak és ott áll a nő talpig felfegyverkezve; egy kisebb táskával, hatalmas vigyorral és egy üveg borral. Na, ez egy barátság és egy hatalmas vásárlás kezdete, kérem szépen!
Vigyorogva fogadtam Korit az ajtóban, rögtön be is invitáltam, amíg összeszedtem magamnak pár cuccot. Csak a legfontosabbakat, nem akarok málhás szamár lenni. Ki szeretném élvezni a Velencében töltött napot vagy napokat. Ez még nem dőlt el, de majd kiderül minden szépen sorjában. Bedobáltam mindent, lerobogtam a lépcsőn és közöltem vele, hogy mehetünk. Kori sem a tétovázásáról híres, így mire észbe kaptam már Velence legforgalmasabb utcájában álltunk.
- Na kezdjük! - csaptam össze tenyereimet, huncut mosollyal. Tekintetemet körbe járattam a körülöttünk lévő üzleteken. Nem tudtam dönteni, hogy melyikben kezdjünk, pedig a lendület hatalmas volt, esküszöm. Kérdőn Korira tekintek, hátha ő talált valami szimpatikusat. Az emberek céltudatosan mentek el mellettünk, vagy éppen közeledtek felénk. Értem én, hogy Velencében élnek ki tudja hány éve, de olyan gyönyörű a város! Kicsit meg kéne állni kiélvezni az adott pillanat szépségét, nem? Ha Velencében élnék biztos vagyok abban, hogy mindennap lejárnám a lábam.
Tekintetem meg áll egy eldugott kis üzleten egy kisebb utca elején, a sarkon. A kirakatban egy csodálatos fekete ruha áll, ami vonzza pillantásom.
- Kori, gyere - fogom meg a nő karját és elkezdem az üzlet felé húzni. Megállok a kirakat előtt, megbabonázva bámulom a ruhát.
- Aj, mennyire gyönyörű! Eltudsz benne képzelni? - hunyom le a szemem, hogy látom-e magam előtt magamat ebben a gyönyörűségben. Nos, talán. Ámbár nem vagyok abban biztos, hogy ő lesz a kiválasztott. Amíg Kori nem válaszol, én biza be nem lépek az üzletbe!

Ajj, nem fog haza vinni a busz Én is az irodában maradok.

Jóóó, te csinálsz vacsit.

Völgyben lakom, és valamikor a sofőrök úgy döntenek, hogy nem mennek le, mert LEHET, hogy nem tudnak visszamenni.

Csak a kávé. Az élet elixírje!

Ha már ennyit beszélgettek a kávéról... Valaki nem hozna nekem?

Nem tudok szabadulni az irodából

Andretzky Korinna - velencei vásárlás

Felnevetek Kori levezetésén, ha majd egyszer víg özvegy leszek. Ha eljutunk odáig ezzel a fa... akarom mondani Arie-val, akkor nem hiszem, hogy vidám özvegy lennék. Elhúzom a számat, ahogy felsorolja a színeket, ám be kell látnom, hogy igaza van. Valami kihívó kell, ami megragadja az emberek tekintetét, ami különleges és Arie-nak folyna tőle a nyála.
- Tényleg nem voltál még Velencében? - esik le a tantusz, megilletődve nézek Korira. Én majdnem az összes ruhámat itt veszem, vettem és fogom is venni. Velence eszméletlen, ráadásul, ha az ember kicsit toleránsabb, akkor az itt élő embereket is megszereti. Van pár ismerősöm itt, de most csak remélni tudom, hogy nem bukkan fel egyik sem. Tipikus olaszként rögtön az lenne az első kérdésük, hogy mit keresek itt? Miért kell szép ruha? Ki a férfi? És hasonlók, amiket nagyon elszeretnék kerülni, főleg hogy én sem tudom hányadán áll a dolog. Kori felé fordulok, majd fejemmel követem amerre mutat. Ismét elhúzom a számat, majd kicsit megrázom a fejem.
- Az nem az én színem - vetem el az ötletet. Mosolyogva pillantok a másik üzlet felé, ahol igencsak nagyobb a választék. Hátra tűrök egy tincset, végül Korira nézek.
- Menjünk be oda - intek a fejemmel a bolt felé. Lassan elindulok a bejárat irányába, remélve, hogy Kori követ. Az érzés, hogy figyelnek egyre erősebb, lassan fordulok a kávézó irányába, ahol meglátom. Megmarkolom a mellettem sétáló nő karját és berántom a kinézett üzletbe. Gyorsan becsukom magunk mögött az ajtót, ismét megfogom Kori kezét, és elkezdem hátrafelé húzni. Pár borzalmas színű szoknya mögül tekintek ki, szerencsére elég nagy az üzlet ahhoz, hogy az eladó később találjon meg minket. Bocsánatkérően Korira tekintek.
- Ne haragudj - egyenesedem fel, hogy szemébe tudjak nézni. - De ott a volt vőlegényem és éppen nem vagyok hangulatban azt hallgatni, hogy vissza szeretne kapni - mondom el az őszintét neki, kíváncsian várom reakcióját. Amióta visszatértünk a pasival Romániába, és én eljöttem onnan folyamatosan levelekkel, üzenetekkel és mi egymással bombáz. Hogy honnan tudja, hol vagyok éppen és mikor? Sajnos ő mindent tud.

Andretzky Korinna - velencei vásárlás

Nem is értem miért van itt egyáltalán. Amerikában kéne lennie valami üzleti bigyón, hogy megkösse "élete üzletét"; na igen. Ezt én is rengetegszer hallottam, amíg együtt voltunk. Ilyen meg olyan hiperjó üzlet, elhiheted mennyit fogok rajta keresni. Aztán állt ő is, meg a partnerei is, hogy ez annyira nem jött össze, mert az oroszok kicsit simlisebbek voltak. Én csak tűrtem az egomán szövegét négy évig, amíg nem bírtam tovább és közöltem, hogy mehet arra, amerről jött.
- Ez kérlek - tárom szét karjaimat drámaian. - Olaszország egyik, ha nem a legjobb ruhaüzlete. A tulajdonossal jóban vagyok, majdnem minden ruhám innen van, bár ezek pont csúnyák - húzom el a számat, szememből süt az undor, ahogy a szoknyákra nézek. Tipikus viszketős anyag, amitől a világból is kitudnék szaladni, csúnya szín és mi az a varrás? Remélem Lucrezia nem adta le a szintet, mert esküszöm sírni fogok. Ha az unokahúga csinálta és azért vannak itt, akkor elfogadom, de ez ügyben mindenképpen írok még neki.
- Frusztrál? - nézek hülyén Korira, elmosolyodom, ahogy eszembe jut, hogy jöttem ide én. Ugyanígy, aztán a tulajdonos durcásan megmutatta a felső szintet és szerelmes lettem. Ha van új kollekció idejövök azonnal. - Gyere, megmutatom az emeletet - indulok el a lépcső felé, remélve, hogy követ. Semmi kedvem találkozni az ex-vőlegényemmel nem vagyok hangulatban. És azt is nagyon remélem, hogy Kori sem lovagol többet a dolgon. Mesélek neki szívesen róla, de találkozni az istenért sem szeretnék vele. Végre leredukáltuk a leveleket heti egyre, most egy találka, biztos vagyok benne, hogy új erőre keltené a benne lakó hős szerelmest.
- Mmm - állok meg a lépcsőn felfelé menet Kori előtt, bűnbánóan nézek rá. - Figyelj én nem mondtam Arie-nak, hogy volt vőlegényem. Vagyis... nem is igen volt rá alkalmam, de nem tudja. Bármi kérdésed van, szívesen mesélek egy kávé mellett, csak ne kelljen vele találkoznom - kérem az előttem álló nőt, imádkozva Merlinhez, hogy megértsen és ne akarjon odamenni hozzá. Elindulok ismét felfelé, a lépcső tetejéig meg sem állok, ahol hatalmas vigyorral üdvözöl minket egy fiatal lány, aki le is intek. Nem kell a jópofi, szinte itthon vagyok, kislány. Mélyet szippantok a levegőből és mintha tényleg hazatértem volna. Hatalmas vigyorral tekintek Korira.
- Válogass, ha úgy tetszik ez a VIP szekció.

Andretzky Korinna - velencei vásárlás

Nem válaszolok a feltett kérdésre, csak haloványan elmosolyodom. Ő ide nem jön, szakításunk után a tulajdonos hölgy kitiltotta. Hálás voltam neki ezért, ám ő csak morgott magában válaszképpen, ahogy szokott. Ezért vagyunk mi ennyire jóban. Nem fecseg, nincsenek felesleges kérdések, nem traktál semmivel, de ha új kollekció jön, vagy éppen ő készítette azt rögtön küldi a baglyot. Imádom!
- Nos - emelem fel a fejem, melleimet kitolom. - Ahogy mondod! - nevetem el magam kicsit. Nem érzem magam hibásnak, Arie sem éppen megfelelő pillanatot választott ennek a közlésére, nekem pedig esélyem sem lett volna közölni vele. Ráadásul az a múlt, amit én már kilenc lakattal lezártam és soha nem tervezem őket többet kinyitni. Ha úgy tetszik, eldobtam a kulcsokat, hogy még véletlenül se legyen meg a kísértés. Bár, ha meg is lenne, inkább leugranék egy szikla tetejéről, mintsem visszamenjek ahhoz a férfihoz. Merlin mentsen meg!
- Szép maradtál, ne aggódj, ráadásul meg sem haltál, csaj - felnevetek Kori reakcióján. Teljes mértékben átérzem, ami éppen most a hatalmába kerítette. Nekem is csak szerencsém volt, amikor először idejöttem. A tulajdonos éppen bent volt, én meg a lenti részen az összes ruhára húztam a szám, így kegyesen felvezetett az emeletre, ahol minimum két órákat szoktam eltölteni. Valószínűleg most sem lesz ez másképp, így lassan elindulok az első sor felé, ám Kori kérdése megállásra késztet.
- Fekete vagy vörös, esetleg bordó - merengek el a színeken egy pillanatig. Kori valószínűleg nekem keres ruhát, akkor nincs más választásom, mint...
- Kori, ezt nézd! - nyúlok rá egy velünk szemben lévő ruhára, amit le is veszek a helyéről. - Muszáj felpróbálnod! - mutogatom Kori felé szerzeményemet. Totálisan ő ez a ruha, így remélem igent mondd a felpróbálására is.

Andretzky Korinna - velencei vásárlás

Csak egy határozott bólintás telik tőlem, amikor a nő közli, hogy a vörös megfelel, mert az izgató. Nos... kinek mi. Ám hülye lennék megszólalni, a vörös mindig betalál a pasiknál és én azért vagyok itt, hogy azt a Frank gyereket nyűgözzem le. Relatíve neki vásárolok. Ennek a gondolatnak megszületnie sem szabadott volna, de már késő. Vagy így, vagy úgy, de ma egy rahedli ruhával fogok innen kimenni, ahogy - terveim szerint - Kori is.
- Próba, aztán folytatjuk - mutatom neki, hogy merre vannak a próbafülkék. Soha nem értettem miért kell ennyi, amikor erre a részlegre maximum, ha harmincan járunk, bocsánat, már harmincegyen és nyilván nem megegyező időpontokban. Pedig bizony minimum tíz próbafülke van a bolt közepén, öt az egyik, öt a másik irányba néz. Bennük hatalmas tükrökkel, minden irányból megvilágítva, egyszerűen tökéletes! Korival nevetek, ahogy illegeti magát a ruha mögött, ami csodálatosan fog neki állni. Érzem és tudom. A nők ezt megérzik, és ez most egy nagyon erős megérzés. Aztán egyszer csak vége szakad. Nem nevet többet, az én számról is lefagy a mosoly. Ijedten nézek az előttem álló nőre, aki csak annyit mondd, hogy "Ott van.". Megpördülök a tengelyem körül, hogy megtudjam nézni, a szívem hevesen ver; vaklárma. Nem, nem a volt vőlegényem az, csak Kori szerelembe esett egy ruhával. Megkönnyebbülten sóhajtok párat, hatalmas kő esett le szívemről. Végül megemberelve magam arra tekintek, amerre Kori mutat és meglátom.
Gyönyörű varrás, gyönyörű szín, gyönyörű csipke, gyönyörű fekete kövek. Megbabonázva indulok el felé, odaérve ugyanúgy tátott szájjal veszem le helyéről. Megfordítom, hátán V alakú kivágás. Egyszerűen gyönyörű!
- Kori - sóhajtok egyet, hatalmas vigyorral fordulok felé. - Ez gyönyörű! Menjünk próbálni! - sietek vissza hozzá, kezét megragadva indulok el öles léptekkel a fülkék felé.

Valaki gyorsan törje el a lábam, pls.