PalarnMondhatjuk, hogy nem éppen az álcázás nagymestere a szőke henceg. Az pedig már magától értetődik, hogy miután kiszúrtam megyek is szebbé tenni a napomat azzal, hogy egy jól "csevegek" vele. Jaj, már hiányzott a magyar nyelven való sárba tiprás. A német nem elég jó ehhez, nem elég választékos. De most, megropogtatom mindenem gondolatban és már megyek is.
- Ó, el is felejtettem, hogy köszönni kéne neked. Na, mindegy... - Megrántom a vállam ahelyett, hogy köszönnék neki. A szavain pedig ó, hát egészen jól szórakozom.
- Egyébként nem mintha éppen rád tartozna, de cserediák voltam Németországban. De csak egy évig tartott a program. - Elhúzom a számat egykedvűen, majd azért persze folytatom.
- A gerinced pedig biztosan jól van, nélküled. A helyében én sem akarnék élni egy ilyen ficsúrral. Teljesen meg tudom érteni. De úgy hallottam, hogy már vannak gerinctranszplantációk, ajánlom figyelmedbe. - Kedvesen mosolygok is mellé, hogy lássa őszintén kedvességből osztom meg vele ezt a csodálatos hírt. Biztosan rohan is baglyot írni, amint hagyom futni őt.
- Ő, az én gerincem pedig ép és egészséges. Mint látod, nekem van tartásom. - Ehhez pedig kihúzom magam. Nem alacsonyodnék le soha az ő szintjére. Még a végén lehánynám az éppen kiérkezett somlói galuskámat, ha megtenném. Inkább gyorsan bele is kanalazok egyet, amíg hallgatom vergődését.
- Ó, hát persze. Vagy inkább a levitás üzelmeidet nem tudja meg a barátnőd. De egyet se félj, te se tudod meg így az övéit. - Igazán nem akarok én belerombolni egy kapcsolatba, de Yarista túlméretezett egóját jelenleg célom megnyesegetni. Persze nem ez az életcélom, csak pillanatnyi móka ez. Németben el is felejtettem, hogy egyáltalán létezik ő, vagy Lázár, vagy bármelyik másik ficsúr, aki próbálgatott kóstolgatni. Sikertelenül. De azért még a szőke henceg hiheti azt, hogy ő a tündérmesék daliánsa. Bár valószínűleg még nem látta a Shreket. Igazán tanácsos lenne neki megnézni, hátha rájönne, hogy ő is pont olyan, mint abban a szőke herceg.
- A párkapcsolati életem egyáltalán nem rád tartozik, Yarisa Palarn. De megnyugtatlak, továbbra sem vagy elég jó nekem sem te, sem bárki más itt a környékben. - Gúnyosan, foghegyről mondom ezt oda neki, majd egy újabb kanál sütit lapátolok be. A két könyökömet felteszem az asztalra. Illetlenség? Tudom. Zavar-e? Nem. De talán az ebihalat igen. Ki tudja. Mindenesetre nekem nem tanítottak etikettet, nem vagyok egy elkényeztetett liba. Nagyképű igen, de az megint más.
Most viszont mérhetetlenül vidám lettem, amikor meghallottam a legújabb marhaságot a fiú szájából. Istenem! Szóval én most harsányan felnevetek, mert ez a gyenge próbálkozás már valami hihetetlenül szánalmas és egyben éppen ezért vicces is.
- Sajnálni? Azt, hogy nem nyalod végig naponta az arcomat, mint egy puli a gazdáját azzal a büdös száddal. És, mint mondtam. a halszagod is büdös. Vagy ezt te dezodornak használod? Javasolnám helyette a naponta egyszer, kétszer, akár háromszor való fürdést. Hatásos! - Kacsintok egyet a fiúra egy önelégült széles vigyorral a képemen. Ezek a nagyon gyenge próbálkozások most egész színt visznek a napomba, hiszen minden általa elég rosszul feldobott labdát könnyűszerrel ütök le. Ezen mégis mit eszik Amanda? De most komolyan! Bár nem ismerem az idei felhozatalt, de lehet, hogy ez a maximum, amit ki lehet hozni ebből a gyér hímrétegből. Mert férfinak egyet se nevezném.