36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - David Benett összes RPG hozzászólása (121 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 » Le
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. július 17. 23:58 Ugrás a poszthoz

Pajtikám ((:

Egészen jól esik megnevettetni a lányt. Komolyan, nekem okoz fizikai boldogságot és agyi mámort az a nevetés. Csilingel, gyönyörű, nem durva, úgy illik a kinézetéhez. Igazán kár, hogy ilyen ritkán hallani, pedig ez aztán be tudja aranyozni az ember napjait.
- A pult alatt? Hogy mindenféle furcsa alak bemásszon hozzád, mi?
Nevettem rá megint, mert valahogy nem esett már nehezemre elképzelni a helyzetet, amint Emandoriera, elsős mestertanoncra másnap reggel furcsa firkálások keretében talál majd rá mondjuk a házvezetőjük. Hát már a gondolattól is kirázott a hideg, de talán Alexa megkegyelmezne rajtam, hiszen ismer..
- Ne is mondd! A gyomrom az egy dolog, de volt olyan buli, ahol meg voltam győződve arról, hogy két májam van, és az egyiket el akartam adni a szervkereskedőknek, de sajnos egynek sem találtam meg a telefonszámát.
Löktem tovább a beszédet. Igen, az az este sem volt rossz, és nagyon haragudtam mindenkire, hogy köcsögök, nem segítenek ilyen névjegyet keresni, hogy szervkereskedelem. Az egyiknek emiatt még neki is ugrottam, így másnap nem voltam valami festői látvány.. De ezt most miért is mondtam el pontosan? Na mindegy, olyanokat mondok el neki, amiket amúgy nem szokásom.
- Ügyes kislány. Le a kalappal!
Adtam hangot elismerésemnek, hogy végül húzóra magába döntötte a vodkát. A fintor, akárcsak kicsivel korábban az enyémre, az ő arcára is kiült, lenyelte az utolsó kortyot is, majd aprót rázott a fején, ami talán fel se tűnt neki.
- Challange accepted.
Kezdtem simogatni a derekát, míg úgy vettem, hogy belemegy a játékba. Nyilvánvalóan nem azért mondta, hogy ez csúnya lesz, de nem ellenkezett, tehát..
- Hülye, fel nem kelek innen egy rohadt cigiért! Akkor már inkább leszokok róla, ha fel kéne kelnem, hogy cigarettázhassak valaha is.
Ismét elmosolyodtam, majd kikaptuk a metaxát. Nem tudom Emi hogy van ezzel, de nálam már kezdenek egy kicsit borulni a fények. Nem baj, metaxát neki, és minden jobb lesz. Lehúztam ezt is, és belülről szinte már izzott a testem. Felnéztem a lányra, aki remélhetőleg már itta azt a vackot. A nyakába pusziltam, majd óvatosan lábra állítottam és elnavigáltam magam kis kitérőkkel a zenegéphez. Maxra erősítettem, megkerestem, majd elindítottam a következőt: Krewella - Live For The Night. Visszabattyogni indultam Emandoriehoz, hogy a következőt ő rendeli, mikor az elején gyanúsan méregető két fazon az utamba álltak. Súlyukat tekintve voltak vagy kétszer akkorák, mint én, de karba font kézzel, mint holmi testőrök, nem hagyták, hogy elérjem a célom. Rájuk emeltem a tekintetem. Nem kellett volna.
- Az a te kur*ád?
Tette fel a kérdést, amint az arcára pillantottam. Hirtelen nem is tudtam mit mondani, de tisztán éreztem, ahogy kezd az agyam egyre több adrenalint pumpálni a szervezetembe. Kezeim ökölbe szorultak, szemeim erősen lehunytam, körmeim belevájtak a bőrömbe, és nem sokkal később, mikor elengedtem őket, kis véres nyomokat a tenyeremen.
- Azt kérdeztem, hogy a tiéd-e!
- Mondd még egyszer!
Üvöltöttem rá a tagra, aki erre akkorát lekevert, hogy a gyűrűje végigszántotta az arcomat, és hátra is tántorodtam. Pillanatok alatt minket vett körbe az ez előtti tömeggyűrű, résnyi helyet sem hagyva menekülési útvonalnak.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. július 18. 09:57 Ugrás a poszthoz

Pajtikám Grin

- Haha.
Közöltem vele annak hallatára, hogy milyen alakokkal találkozott ő már ezen a szent helyen.  Sok jelzővel illettek már az elmúlt évek során, de a furcsa elég ritka volt, így az én értékrendemben dicséretnek számított.
A szervkereskedős poénomra nagy szemeket meresztett, de nem hiszem el, hogy ő nem csinált valami baromságot, mikor a kelleténél kicsivel jobban felöntött a garatra. Vannak még jobbak is, pl amikor egy szekrény üveges ajtaját leszereltem, táncoltam vele és feleségül akartam venni, vagy egy alkalommal egyszarvúnak képzeltem magam, bár ott nem az alkohol volt a fő bűnös..
- Ooh, az még hagyján, ha metaxa, de majd amikor minderre megiszunk egy-két pohár mókusvért, na onnantól már pazar lesz a buli.
Nevettem rá. Nem olyan nagyon piás, mint amilyennek hittem, ha a metaxának még a szagát se érezte soha. Fél perccel később pedig rájöttem, hogy semmi kedvem felkelni innen és roncsolni a tüdőm, elég ha egy éjszaka alatt csak a májam szenved maradandó károsodást. Meg egyébként is, olyan kényelmesen ülök, plusz jó érzéssel tölt el Emi közelsége, szóval cigi fiam, ezt most bebuktad.
Ezt a piát már szinte egyszerre döntöttük le, a lány arca egyre pirospozsgásabb lett, mintha túlzott volna a pirosítójával. Na én se mondhatok ám semmit, mert nekem ilyenkor nem az egész arcom lesz vörös, csak foltokban. Ha jól emlékszem négy helyen jelennek meg nálam, de hogy hol.. Mintha a járomcsontom mögött és egy centivel lejjebb is, de fogalmam sincs.
Emandoriera néztem, míg lekászálódtam, és kellemes érzéssel töltött el, hogy nem csak én érzem magam olyan enyhén lazának. Ő is össze-vissza mosolyog mindenre és mindenkire, sőt, úgy keresztbe állnak a szemei, hogy csak na. Megpusziltam valahol az arcán, fogalmam sincs, hogy hol, majd elindultam a kis utamra. Jobban tettem volna, ha inkább cigizni megyek ki..
Tehát eltelt egy perc is aközött, hogy felálltam és hogy megint bajba kevertem magam. Józanul is hasonló módon cselekedtem volna, bár akkor a reflexeim kissé stabilabbak lettek volna..meg a koordinációm is. A pajtim utat törve magának, esett be hozzánk a kör közepére. Valami olyat akartam mondani neki, hogy maradjon ki ebből az egészből, meg hogy le tudom rendezni, ám mihelyst feltette az illetőknek a második kérdését, gyomorszájon találtak. A védekezéshez túlontúl le voltam lassulva, és olyan pontosan eltalálta a sebemet, hogy összegörnyedtem. Vettem pár mély levegőt, mialatt nagyon erősen próbáltam nem tökéletesen szétesni. Felpillantottam, míg mélyeket sóhajtoztam és felmértem a terepet. Nem tudom, hogy a lány mondott-e valamit, teljesen kizártam a külvilágból. Ketten vannak ellenem=esélyem sincs. Nyilván varázslók, szóval a plusz pont megint nekik jár. Az egyik óvatlan pillanatban az egyik hátrafordult, hogy mondjon valamit a tömegben állók valamelyikének, ekkor ugrottam annak, aki engem tartott szemmel. Először az orrát találtam el, és valahogy sikerült úgy ráugranom, hogy hátraesett a földre. Amennyi időm még volt homlokkal megint az orrának estem, amiből elkezdett elég rendesen folyni a vér, a füleit pedig a két ellentétes irányba kezdtem húzni. A jól bevált módszerek, eddig a legtöbb esetben bejöttek.. De persze,csak ha egy ellenfelem volt. A másik, mihelyst észrevette ezeket a történéseket, rögvest orron gyűrt, mire hátraestem, és még csúsztam is egy kicsit. Több, mint biztos, hogy eltört az orrom, és ahogy ott feküdtem hanyatt a földön félig-meddig oldalra felkönyökölve, jött az ihlet. Egészen Doriehoz csúsztam, majd nagy nehézségek árán sikerült két lábra küzdenem magam. Ingott alattam a talaj, így a lány kezébe kapaszkodtam. Lejjebb csúsztattam a kezem, ujjaim az övébe fontam, és..
- Emberek, ő a menyasszonyom. Szóval ha megbocsátanátok...
Utat fúrtam a tömeg közt remélve, hogy nem követnek. Ha mégis, akkor jön a pszichokinetika, bár ilyen helyzetben még sosem használtam. Remélhetőleg elértük a pultot, és bár a szándékom az volt, hogy most ő rendel, két nagy adag gin tonicot rendeltem meg egy jeges törölközőt az orromra. Az ingem nyaki része véres lett, sőt, fázni sem fáztam, de véletlenül sem vettem le az inget.
- Ne haragudj. Sajnálom, nagyon felhúztak.
Kértem elnézést, mialatt kihozták a rendelt cuccokat. Ám a lány kezét nem engedtem el egy pillanatig sem.
Utoljára módosította:Magyar Ákos, 2013. július 26. 01:45
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. július 18. 11:40 Ugrás a poszthoz

Pajtikám (;

- Reméltem is.
Tette alám a lovat, ez tetszett. Megajándékoztam még egy puszival és egy azt követő ölelgetéssel.
- Nem vagyunk ma formában, be kell vallanom.
Poénok terén nekem is volt már jobb napom, de az övéi még elmennek. Most így belegondolva elég érdekesen ragoztam, de most ez kit érdekel? Fel sem tűnik neki.
Ahogy a balsorsom felé ballagtam, eszembe jutott Beth egy pillanatra. Csak mint gondolatfoszlány jelent meg előttem, de megdobbantotta a szívem és önkéntelenül is elmosolyodtam. Vele is játszottunk már részegesdit, de őt sosem illették olyan jelzővel emberek, mint az imént Doriet. Felszabadította bennem a vadállatot, akit eddig láncon tartottam. Egy egész láncreakciót indított be, mint mikor a hegy tetejéről elindul egy kis kavics, és az aljára érve a fél hegyet magával vitte az a kődarab. Értelme sem volt ennek a két - mugli szavakkal élve - motoros állatnak nekimenni, de nem hívhatnak így senkit. Vagyis Emit nem. Így végeredményként egy törött orral, felsértett arccal, véres kézzel és inggel hagytuk el a terepet. Elég szépen leolvadt a mosoly a pofájukról, mikor közöltem velük a hölggyel való nem létező kapcsolatomat. Dorie csak bólogatott, és gondolom mosolygott is, bár nem igazán mertem rásandítani. Ellenben ő végig hátrafelé nézett, ám jelzés híján megnyugodtam: nem akarnak többet. A tömegbe összeverődött emberek lassan szétszéledve ismét elfoglalták előbbi törzshelyeiket, ahogy mi is visszamentünk a pulthoz. Leadtam az igénylést néhány cuccra, és mire elnézést kértem az iménti viselkedésemért, a zene is elhallgatott, amit betettem.  Kezem elindult a jeges törölköző felé, ám készséggel felajánlotta segítségét, amit elfogadtam. Bár talán inkább leintett, hogy hozzá ne érjek ahhoz a rongyhoz.Amint az anyag először hozzáért a bőrömhöz, kicsit megrándultam, bár inkább a meglepődöttségtől, hogy valami nagyon hideg mint a fájdalomtól. Ekkor jutott eszembe a hasam. Mikor Kristóffal csépeltük egymást, mindkettőnknek előnye volt, mert ismertük a másik gyengéjét. Én tudtam ,hogy neki a keze ő meg azt, hogy nekem a hasi sebem. Az ingen keresztül végighúztam rajta az ujjaimat, de semmi baja nem lett. Csak úgy sajgott, mint az istennyila. Fogtam a gint, és azt is a feléig lehúztam. Kezdett enyhülni a fájdalmam.
- Em, ezerszer többet érsz, minthogy bárki is ilyennek nevezzen. Honnan tudja, hogy ki is vagy valójában? Csak mert jól nézel ki, és velem ittál, ez már rögvest ezt jelenti? És a többiek? Mert a szavaidból az csengett, hogy nem először neveztek ilyennek. Ők tudnak rólad bármit is? Hogy mit éreztél, mikor cselekedtél, vagy milyen cél vezérelt? Már nem azért, de rohadtul fogalmuk sincsen arról, hogy ki vagy, akkor meg ne merjen így nevezni. Főleg előttem ne.. Igyál!
Vágtam le neki egy monológot, és közöltem végül, hogy ne egyedül igyak még többet. Nem józanodtam ki ettől a kis csetepatétól, de a látásom tisztább lett. Szám félmosolyra húzódott, mert ha nem issza azt meg, akkor bizony fogom a törölközőt a kezéből, és szépen megtörlöm vele őt is, végig. Meg egyébként is, már kezdett leszállni a haragom, az adrenalin szintem is csökkent.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. július 18. 21:57 Ugrás a poszthoz

Pajtikáám Cheesy

Elég jóra sikeredett az este...pardon, éjszaka eddigi része. Ivászat egy távolról sem ismeretlen lánnyal, amire a legkevésbé a mértékletesség a jellemző. Nem éreztem magma kényelmetlenül, bár szerintem ő sem, toltuk a poénokat, bár azt is inkább ő. Tulajdonképpen mindenen röhögtem, egy idő után meg főleg.
De mivel ilyen a természetem, muszáj volt zűrbe keverednem. Mágnesként vonzom magamhoz, bár már megszokhattam, hogy ahova én beteszem a lábam, és nem okvetlen csak egy kenyérért tértem be az üzletbe, ott előbb-utóbb valamiért a figyelem középpontjává válok, akár akarok, akár nem. A kisebb nézeteltérést lerendezve leülve a pulthoz, már pazarul éreztem magam. Annyi alkohol csörgedezett az ereimben és szívódott fel a gyomromban, hogy képtelen lettem volna komolyabb érzelmek kinyilvánítására. Jött a tonic, már ment is, ahogy Dorienál is. Már nem fájt a sebem, sőt, kezdtem megint felhőtlen hangulatba lenni. Azért a válaszára összpontosítottam, és legnagyobb meglepetésemre megértettem, hogy miről beszél. Nem csak a szavak jelentését ismertem fel, hanem az érzést, amit leírt, habár meg kell hagyni, elég furcsán írta körbe.. Kissé tán értelmetlenül. Bólogattam egyetértőn, mikor pedig a végére ért a válaszának, hálásan pillantottam fel rá az átvéresedett törölköző alól, amivel törölgette az arcomon csordogáló vért.
Egy másodperc alatt megéreztem, hogy az a tonic pont jókor jött, átestem a kábulaton és átadtam magam az ösztöneimnek. Az a David Benett uralta a testem, akit igyekszem leszorítani, de két pszichoanalitikus ponton mindig előtör belőlem: álmomban és mikor a részegség mámorában élek.
- Pincér! Két párolt bakancsot és négy adag lóherét. Hozzá egy hatalmas nagy üveg őő.. mit is, angyalkám? Jaa, igen, becherovkát!
Adtam le a rendelést..ja, nem, üvöltöttem ezt a pult mögött álló személynek, és egyáltalán nem értettem, hogy mit nem ért ezen, minek kell annyira csodálkozni. Megsürgettem egy kicsit, mire eltűnt, én meg valahogy elővarázsoltam a pénztárcámat a zsebemből. Kitettem a pultra valamennyivel többet a kelleténél, és mikor visszatért a tag egy becherovkával és két banánnal, akkor meg én néztem rá mint borjú az új kapura. Bakancsot kértem, de ezek a banánok is megteszik.
- Menjünk életem!
Nem engedtem el a kezét, így  pakoltam be a zsebeimbe a banánt, a másikban pedig a piácskát fogva mentem ki az ajtón. Út közben valakit megtaszajtottam, és ráripakodtam, hogy húzza el a belét, mert most megyek az esküvőmre. Amint kiléptem az éjszakába, a nyakamba hullott néhány csepp eső. Nem tűnt fel, hogy pusztán szemerkél az a vacak, nem. Odarántottam magamhoz a lányt, hogy most aztán táncolunk, mert ének az esőben. Tiszta sor. Amelyik mancsomban a pia volt, azzal fogtam meg a derekát, a másikkal meg valahogy próbáltam úgy megfogni a kezét, ahogy mondjuk egy bécsi keringőben szokták. Ez nem igazán ment, így felhagytam ezzel a marhasággal. Elindultam valamerre, amerre gondoltam, hogy az a szállás felé vezető út. Letekertem nagy nehézségek árán az üvegről a kupakját, amit egy szemetesbe ki is akartam dobni. A farmerom zsebében landolt, de a kukának nagyon megörültem.
- Leo, haver, hogy a francba kerülsz te ide? Aztán miért nem ittál a nejemmel? Te rohadék, utállak!
Öleltem meg a kukát, majd  hagytam is ott a retekbe. Ittam abból a vacakból, majd visszamentem a lányhoz, a kezébe nyomtam és addig egy tapodtat sem mozdultam, amíg legalább 4 nagy kortyot nem ivott belőle.

//folyt. : fő utcza //
Utoljára módosította:Magyar Ákos, 2013. július 26. 01:43
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. július 18. 23:07 Ugrás a poszthoz

Sajtikám Cheesy

Hát nem hittem volna, hogy a közeljövőben fogok ilyet jót inni, de nem vagyok jós vagy valami hasonló, hogy megmondhassam a saját jövőmet.  Randombuli, jobb nem is kell, ráadásul a társaságom is kiváló. Az utolsó nem-csak-sört-iszok napom már nem is tudom mikor volt pontosan, bár az, hogy Angliában..valahol, az tuti. Az első üveg vadászra még emlékeztem is..
Megrendeltem a bakancsot, és rásandítottam Emire, hátha valami oltári nagy baromságot mondtam, ám teljesen nyugodtak voltak a vonásai, tehát egyértelműen a pincér a hülye és nem én. A pincér, aki egyben csapos is? Perszee, az a rohadt infláció.. Tehát mikor a várt bakancsom és lóherém helyett két banánnal jött vissza, igencsak kiült az arcomra a csodálkozás. Ám mihelyst Dorie felvisított, hogy ez nagyon banán, már minden tisztázva volt előttem. Azt hittem legalábbis.
- Mi az, hogy itt nincs rendes bakancs? Le merem fogadni, hogy sült dementorjuk sincsen!
Vágtam még a csaposhoz ezt is a pénzzel együtt, és véletlenül sem ingatta meg az önbizalmamat, hogy hirtelen a derekam alatt már három helyen nem volt sima a nadrágom. Az útonállón még egy kicsit taszajtottam is, mert nem akart rögtön lódulni, mikor még csak megfogalmazódott bennem a közlés értékű információ. Kicsapom az ajtót úgy, hogy az pár fok híján 180-at pördül és végül nekicsapódik a falnak. Oda se neki, amúgy is szilveszter van! Bár kissé mintha meleg lenne, de biztos csak fülledt az idő.
Egy vereségbe fulladt táncolási kísérletet követően magabiztosan elindultam valamerre. Végülis, vagy a temetőben éjszakázunk, vagy a rezidencián..
De hát mikor megpillantottam Leot, egészen megörült a szívem. Bár valahol valami rossz is motozott bennem, hogy az esküvőmre se volt hajlandó eltolni a képét és most meg itt áll, mint valami cövek és nem túl bizalomgerjesztő illatot áraszt magából. Nem baaaj, megszorongattam egy kicsit, ám akármennyire is akart abból a becherovkából, egy cseppet sem adtam neki, de nem ám! A nejem bemutatkozott Leonak, bár kissé szkeptikusan állt hozzá, nem is csodálom. A meghitt pár mondatváltásukat követően jöttek ismét az állapotfenntartó kortyok, amiknek a végén a rossz koordináció miatt szájon pusziltam a lányt. Elvettem a kezéből az üveget, majd elindultam gyönyörű cikkcakkban az út kellős közepén. Hamarost melegem lett, így a feketeség kezébe nyomja az üveget, kigomboltam teljesen a felsőmet. A hátamon lévő tribal alakja nem rajzolódott ki, ellenben azzal a hasi sérülésemmel, amivel levettek a lábamról a csárdában is. A leendő nejem, akivel most jöttem az esküvőről? hogy is van ez? Na mindegy, most gondolkodni nem akarok, szóval mindenkinek elújságolta, hogy ő biza menyasszony, én meg odamentem az egyik idős emberhez, akinek szintén regélt, hogy jelenjen meg az esküvőn és legyen már ő az örömapa. Kezet rázott velem, gratulált, én meg csak hajtogattam neki, hogyha út közben találkozik a haverommal, Leoval, aki csak áll, mint egy faszent, akkor őt kérje meg, hogy legyen az örömanya. Ittam a becherovkát, mint a parancsolat, és minden 3. korty után a lány kezébe nyomtam, míg rá nem jöttem, hogy a Holdon vagyunk. Elkezdtem ugrálni, hogy hátha kirepít a gravitáció az űrbe, ám mindig visszaestem a talajra, egyszer teljesen, egész háttal. Csak feküdtem ott a földön, mint valami vigyorgós, és valaminek nagyon örült a fejem. Ott, igen, látom már, ott szállnak le az UFÓk, akik most a mi agyunkért és májunkért jöttek.
- Jesszus, nincsen nálam a bokrom!! Bokor nélkül meg hogyan lesz újra májam?
Teljesen logikus, meg is ráztam egy kicsit a lányt, miután sikerült talpra állnom. Elindultam az egyik nagyobb méretű fa felé, és jól belevágtam ököllel.
- Neem, a mi agyunkat ugyan kapjátok meg! Szerezzetek magakotnak, angyatlankok!
Adtam értésére, hogy itt én vagyok az egyetlen főnök, és persze a feleségem.
- Édesem, miért nem a Marson landoltunk? Ott legalább vannak rendes levegők.
Azt hiszem teljes mértékben igazam volt, és Vele szemben állva vártam, hogy helyeseljen, és végre lelépjenek a rohadt UFÓk a MI Holdunkról.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. augusztus 26. 20:31 Ugrás a poszthoz

'Lizbeth

Lassan már másra sem tudok gondolni. Élem újabban megint unalmas, szánalmas kis életemet, órákra járok, beszélgetek egy-egy ismerőssel és várom, hogy jöjjön már vissza. Volt, hogy napjában többször is az Eridonos bejárat előtt ültem a hűvös földön, hátam az öreg falnak támasztva abban a reményben, hogy hátha megjelenik. De csak nem jött. Pedig mikor én ismét az iskola falai közé száműztem magam, még a reptéren megígérte, hogy nem marad sokáig. Vállat vontam, az ő dolga, biztos van még mit elintéznie, elvégre több mint 8 hónapig éltünk együtt a világ másik felén. Míg úton voltam a két hely között.. Mindig ugyanaz a hátborzongató, lesújtó érzés kerített hatalmába, hogy a mögöttem ülő férfi jobb zsebében egy beretta van, a nő, aki lepecsételte az egyik mugli kártyámat, mindenképpen be akar hatolni a tudatomba. Gyanakvással éltem egész eddigi életemben és ezen már semmi sem fog segíteni.
Abban a reményben jöttem ide, az iskolába úgy nagyjából 4-5 éve, hogy talán el tudok rejtőzni egy ideig, tán ezzel megvédek valakit, aki többet jelentett az egész kis nyomorult életemnél. És nem csak Danielle-t, Gingert meg a lányokat, hanem a szomszédokat, régi ismerősöket, a kocsmából a csapost. Mindenkinek jobb, ha eltűnök a Földről. Ám ez nem így lett. Hogy sajnálom-e? Természetesen. Elmondhatatlanul hosszú ideig csak azon voltam, hogy végre véget vessek ennek a kínlódásnak, amit az életemnek neveztem. És akkor jött Ő. Minden értelmet nyert, a reggeli felkeléstől kezdve egészen a közös étkezésekig minden az ég világon. De képtelenség, ha valakivel, velem ilyen ugyan nem fordulhat elő, hogy egy tökéletes lányt kapok egy ilyen ormótlan lélek és test mellé, ami nekem jutott. Nem olyan vagyok, akit bárki is magának kívánna, ezt nagyon is jól tudom, épp ezért nem bízok vagy közeledek alkamasint senki felé. De Ő egészen más és mindig is az volt. Többet látott bennem egy hét alatt, mint én az egész akkori 18 évem alatt. Meglátta bennem azt a valamit, amire én soha nem leszek képes. El akartam magam szakítani Tőle, hiszen ez velem nem történhet meg, ez.. túl szép lett volna mindez...
Pár napja jött vissza, azóta egyszer sem ültem ki a körlete bejáratához. Nem akartam, hogy tudja, mennyire rettenetesen hiányzott, amíg nem lehettem vele. Nyilvánvalóan önző lépés ez tőlem, mégse akartam magam gyengének mutatni, habár már nem vagyok ugyanaz, mint egy évvel ezelőtt. Ám a különbség az, hogy nem is akarok többé olyan lenni. Az ösztöneim, a reflexeim nem fognak elaludni, azok már úgy belém itták magukat, hogy arra nincsen szó.
És most itt ülök. pár órája kiküldtem egy baglyot, hogy mikor és hol, ám már jó fél órával előtte itt ülök kint egy belebújós, kapucnis pulcsiban meg egy hosszú szárú farmer nadrágban. A kezemben egy felismerhetetlen tárgy, amivel nem tudom, hogy mit tegyek, már több, mint fél éve. Talán ez lesz a legalkalmasabb pillanat. De.. én vagyok az, akinek meg kell ezt tennie? Nem mást szántak neki odafent? Mellettem sose lesz könnyű élete, még ha ezt is választaná, és .. Ki vagyok én hozzá képest. Számomra nem fog más lány létezni ebben a világban, ám lehet, hogy számára mégis mást rendeltek el.. De meg kell próbálnom. Ennyivel tartozok magamnak is, és egyébként meg a döntés az ő kezében van, én csak.. Én csak felajánlok egy lehetőséget..
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. augusztus 26. 22:35 Ugrás a poszthoz

'Beth.

When my heart stops beating..


Hihetetlen az egész káosz. Ahogy a dolgok képtelen sorrendben történnek velem, repítenek egészen új dimenziókba, új érzésekkel kecsegtetnek, melyet végül vagy megkapok, vagy sem. Azt hiszem, hogy ez a számla kiegyenlítetlen a sors és az én részemről, hiszen Beth a részem, ahogy Földesy Kristóf, Leonard vagy épp Danielle is, az egyenlőségjel túloldalán a múltam tele van olyan sötét dolgokkal, hogy szinte bármit megadnék az elfelejtésükért.
Halál. Pusztán egy szó és egy gondolat. Mindenki mást ért alatta egészen a megtapasztalásáig. Akkor teljesen átértékelik, valóságossá válik, közelivé, szinte megfoghatóvá. Keserűség tölti el az ember szívét, harag, düh, szomorúság és a többi ilyen érinthetetlen érzelem. Pusztán ha csak ezekre gondolok érzem, ahogy valami sötét és hatalmas erő kavarogni kezd bennem. Kezeim ökölbe szorulnak, megjelenik előttem a halálra kínzott Ginger arca, ahogy halkan, eszméletének utolsó darabkáival a nevemet súgja majd mint egy fa, eldől oldalra. Természetesen nem így halt meg, de hamis illúziókkal elhitetem magammal, hogy mégis így volt. A valóság túl szörnyű. Ám elég, ha csak ez átfut a gondolataimon, véres lesz a körmöm vájta rész a kezemben, szemeimet akármilyen erősen becsukom, nem törli el semmi ezt a képet. Ilyenkor úgy érzem, hogy bárkit képes lennék megölni, aki a közelemben van, hisz nem egyszer használtam már mugli fegyvert sikeresen.. És ekkor megjelenik a fejemben egy arc, mely utat mutat át a sötétségen. Öklöm enged a szorításból, a vér végigcsurog a kezemen, szemeim most már csak be vannak hunyva, egy mély lélegzet hagyja el ajkaimat és valami rendkívül halovány mosoly fut végig az ábrázatomon. Ő. Igen. Ahogy közeledik ezzel az aurával egyre inkább elengedem magam, szívem kihagy egy ritmust majd kellemesen egy gyorsabb tempót diktál. Kinyitom a szemem és .. és ilyenkor mindig valami sötét, félelmetes helyen vagyok. Mint például egy ágyban felülök zihálva, izzadtan, tenyereimen 4 béna félhold alakú vágással. Visszahanyatlok az anyagra, ismét behunyom a szemem, majd egy gúnyos kacaj tör elő a tüdőmből. Álmodtam, igen, pusztán megint rém-álmodtam.
Elizabeth képes ezeket a magával rántó, durva gondolataimat is megtisztítani, és eddig ilyenre soha senki nem volt képes. Már nem is lesz. És tessék, itt ülök rá várva, szívem egyre hevesebben ver a mellkasomban, míg én a pulcsim zsebében egy dobozkát gyűrögetek. 6 hónapja.
Érzem az illatát. Mélyet szippantok a levegőből, mielőtt selymes tenyerei szemem elől elzárnák a világot. De nem is akarom látni, amennyiben a mögöttem álló lány csak egy illúzió. Mégis összerezzenek az érintésére, bár nem a fizikai ijedtségtől, hanem mert talán kitalálta, hogy mit akarok mondani neki, hogy mi lapul a felsőm zsebében. Fejem kicsit lejjebb hajtom, és míg próbálom szabályozni a szívverésem, közelebb hajol hozzám. Úgy bennem van a késztetés, hogy magamhoz szorítsam, elmondjam neki a tomboló vágyat, ami belülről éget, hogy mennyire szeretem és micsoda hülye voltam világ életemben. Ám nem teszek semmit, mindössze mindkét kezem a padra helyezem és önkéntelenül boldog mosoly jelenik meg az ajkaimon.
Pár pillanat alatt, amíg a hátam mögül az arcom elé kerül egy szó hagyja el az ajkát. Egy jelentéktelen kis szó, minden gyerek mond ilyet az anyjának, ha egy napig nem látja. Olyan szokványos ez a szó manapság, én mégse használom gyakran. És ahogy Ő kiejti őket.. Szemem nem nyitom ki, mikor megérzem ajkait az enyémen, pusztán mindkét kezemmel az arcához érek, a haja az ujjaim közé simul, ahogy kicsit hátrébb tűröm, de mégse a fülei mögé. Igyekszem nem tolakodó lenni, mégis felállok, olyan közel megyek hozzá, amennyire ez csak lehetséges és ízlelem ezeket a mézédes ajkakat.
- Te is nekem. Aztán most már minden rendben? Elintézted a dolgaidat?
Ezek az első szavak, melyeket hozzá intézek. Tenyereim még mindig közre fogják az arcát, míg íriszeim az övét keresik.

zene
Utoljára módosította:David Benett, 2013. augusztus 26. 22:36
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. augusztus 28. 20:42 Ugrás a poszthoz

I look into your eyes
Diving into the ocean..


'Lizbeth.

A világ milliószor fordult velem már körbe, mióta megszülettem. A legjobb fordulat az az első fogadásbeli csókom volt ezzel a lánnyal a vízesésnél. Milyen hülyeségből kerekedett ki a történetünk, és egy vicc volt azon lavina indítója, melynek pont a közepén állok. Tudom, hogy mit akarok, én el akarom érni a célomat. Szeretem. De nem azzal az érzelemmel, amivel úgy bárkit lehet szeretni, hanem ez valami sokkal mélyebbről gyökerező, komoly érzés. Nem játszok vele, már nem. Volt időm megtanulni és belátni, hogy ez nem az, amit eltékozolhatok, mint az eddigi 21, lassan 22 évemet. Fény volt a sötétségben, levegő a víz alatt, melegség a vérfagyasztó hidegben, öröm a vér csordogálása mellett. Hogy miért jöttem én ide, ebbe az iskolába? Hogy találkozzak vele. Hogy megtanítson az érzelmekre, az őszinteségre, a boldogságra, a bátorságra. Az életet tanította meg nekem, mialatt szép lassan ,de annál erősebben egy kötelék kezdett hozzá fűzni. Eleinte nem akartam ezt beismerni, és mikor megtapasztaltam először ennek az érzelemnek az erejét, megrettentem tőle. Többet jelentett, mint bármikor bárki. Félteni kezdtem magamtól, tőlük, a múltamtól és mindentől, ami bajt okozhat neki. Könnyebbnek és ésszerűbbnek láttam feláldozni magamat azért, hogy neki jobb legyen.. Akkor legalábbis így láttam, és talán ma is ezt tenném. A különbség, hogy mára már nem kell attól tartanom, hogy egyszer csak egy este előbukkan négy tagbaszakadt, fekete ruhás fazon berettákkal meg bicskákkal és bekényszerítenek valahova..
És most itt állok a boldogságom forrása előtt, és valahogy kétségbeesetten próbálok felhozni egy érdekes témát, csak hogy tereljem a feszültségemet. Érintése megnyugtat, elkábít, szinte már alig idegeskedek és várok a megfelelő pillanatra. El fog jönni ha nem akarom siettetni.
- Nagyon örülök neki.
Reagálok a kezére, és gyorsan, mielőtt folytathatná, kap egy puszit.
- Jaa, Marrywather? Azt hiszem, így hívják, rémlik a leányzó neve. És azt hiszem, gratulálnom kell neki, hogy visszacsalt ide, hozzám.
Homlokom az övének döntöm és hagyom, hadd piszkálja a hajam. Ezt mindig szerette csinálni, és talán a nagy általánossággal ellentétben, én szeretem, mikor ezt csinálja. Bár igazából szeretek mindent, amit ő tesz.
- Igen, csak egyszer voltam részeg.. Egy kukát Leonardnak néztem és haragudtam rá, amiért nem iszik a piából és ..
Megakadtam, ugyanis majdnem kiböktem neki, hogy megkértem a kezét. Mármint az a lány, akivel berúgtam, megesküdtem volna, hogy Elizabeth az, és hát igen, full részegen kitörik az emberből az őszinteség: feleségül akartam venni. Azt hiszem, hogy még egy puszit is adtam neki.
- Képzeld.
Hatásszünet. Egy gombóc kerekedik a torkomban és egy hang sem sok, de annyit nem vagyok képes kiejteni. Kibontakozok valahogy az öleléséből, pár lépéssel arrébb megyek és automatikusan egy cigarettára gyújtok, mielőtt a lány felé nyújtom a dobozt. Hogy is kezdjem..
- Képzeld..
Megint ennyit sikerült kihoznom magamból. Elkezdek fel-alá járkálni, míg mélyeket szívok a tüdőgyilkos anyagból és mellé az esti levegőből. Nem csinálhatom ezt, most nem mondhatok csődöt magamnak, bár egyéb helyzetekkor sem tűrtem el ezt sosem. Szembefordulok vele megtartva azt a távolságot, hogy a füst le zavarja a lányt. Mély levegő..
- Kristóf megkérte Amira kezét. És engem kért fel a tanújának.
Az ég szerelmére,most miért így kezdtem?! Nyilván Földesynek sem volt könnyű, ráadásul az ő kapcsolatuk nagyon bizonytalan talajon ingadozott. Hogy mondjam el neki? A szemeibe tekintek, és megint nem bírok kinyögni egy szót se. Elfordulok tőle, a hátamat láthatja és kétségbeesetten szívom el tövig azt a nikotinbombát. Végül elhajítom messzire, és nagy hévvel megfordulok, hogy ismét face to face legyek Vele. A szám még mindig nem nyílt ki, és mire erőt vennék magamon, hogy ezen változtassak, valahonnan mögülem megszólal egy hang.
~Aki felugrik az égbe, nagyot zuhanhat.
De meglehet, hogy repülni fog.~

Igen, azt hiszem, ez mindent elmondott. Benyúlok a zsebembe, melyben egy saját készítésű és festett mintázatú dobozt húzok elő. Nem túl nagy, talán ha van 5x5 centiméteres. A mintázatok rajta piros festékkel vannak készítve: két galamb élete négy kockán ábrázolva. Tojásként; egyedül; együtt; a két galamb plusz egy tojás. Lehet, hogy ebben a sötétben nem lehet látni, de ami benne van, az sokkal érdekesebb.
- Elizabeth. Szeretlek, és veled akarom leélni az életemet.
Átnyújtom neki a dobozt, melyben igen, jól gondoljátok: egy gyűrű található. Amint elveszi, kezeimet erőtlenül mozdulatlan testem mellé ejtem és 2000-es pulzusszámmal várom, hogy mi lesz a reakció.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 14. 20:42 Ugrás a poszthoz

Evil

Szeptember. Már megint. Egy újabb hónap ebben az életben, aminek szintúgy nem lesz semmi értelme, mint az összes többinek. Dolgozatok hegye, vizsgák halma, az embernek még a kedve is elmegy gyakorlatilag az élettől is. Vagy csak én vagyok igy, és vitte el más az enyémet? Lényegtelen, de megint meg fogok bukni, újabb évismétlés. Nem mintha ez bárkit is érdekelne, mindenki magasról tojik rá és oda sem bagóznak, hogy David Agressziv Benett már megint a hatodikat járja.
Szeptember. Gyűlölöm ezt a hónapot. Egyértelműen valaminek a végét jelzi, elkezdenek sárgulni a falevelek, később lehullnak, mindenki elkezd gőzerővel pulóverket vásárolni, melegebb dolgokat, mint az eddigiek. Többet, csak hogy ne érezzenek semmi olyat, ami esetleg kellemetlen lenne. Ráaadasul ezzel az erővel meg a hideg egyáltalán nem is kellemetlen, ahhoz képest, hogy másoknak miket kell elviselniük és együtt élni velük. Nem sokan járkálnak itt, akik ezt hasonlóan gondolják, hisz van akinek az életében a legnagyobb gond az, hogy a kabátja fekete vagy feher szinű legyen.
Kezd elegem lenni magamból. A lány, aki valaha annyit jelentett, halott. Persze, tudom, már legalább 3 éve eltávozott, de képes havi egyszer olyan borzalmas rémálmot hozni raám, hallucinaciókat, tévképzeteket, hogy néha már majdnem el is hiszem, hogy én öltem meg, vagy hogy még nem halt meg. Képtelenség, hiszen .. Hisz meghalt. Tudom, felfogtam már, de elfogadni nem megy. A húgom volt. Az én hibám. Az egész miattam volt, az ég világon semmit se tudtak, és én se minden részletet.
Ennyi elég volt, egy melegítő alsó részét vettem fel magamra, amit elégnek tituláltam, hisz nem készülök senkihez - kihez mennék, és mire leérek a faluba, már be fog sötétedni. Cigaretta, öngyújtó, egy cipő, és nem sokkal kesőbb a Crup es a görényem együtt vigyáztak a rumlira, amit szobámnak merek nevezni. Bár a magánzárka azt hiszem jobban illik rá.
Nem volt hűvös, pont jó ido, hogy az emberek kitisztítsa egy kicsit a fejét. Amíg leértem a tóhoz, 4 szállal fogyatkozott meg a dobozom tartalma. Nem baj, gondoltam, ezzel még kibírom holnapig.
Hogy végül hogy kötöttem ki a stégen? Fogalmam sincs. Egy idő után a lábaim maguktól vittek előre, és mire észbe kaphattam volna, már ott álltam a szélén. A szél lengedezett, én kitártam mindkét karomat, mely így teljesen felfedte a tribalomat és élveztem, hogy néha felállt a szőr a hátamon a borzongástól. Vajon aki el akarja lökni magától az életet, az utolsó lépés elott o is ezt érzi? Biztos, mert csodálatos érzés, kicsit jobban is lettem tole. Olyannyira, hogy le kellett ülnöm a fatákolmány szélére, nehogy beleugorjak a csábitó, csillogó felszínű vízbe. Mindkét lábamat a hűsbe lógattam, kezeim az ölemben összekulcsolva és csak báv«multam a tükörfelszínt, várva valamire.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 14. 22:00 Ugrás a poszthoz

Sosem gondoltam úgy, hogy nekem egyszer lehet valaha normális életem. A szüleim halálának pillanata az agyamba bevésődött, és bármennyire is próbáltam változtatni a helyzeten, nem ment. Világéletemben menekültem valami elől, ez mostanra a lényem részévé vált, nem tudnék anélkül élni, hogy nem kerülnek valamit. Nem volt, és már sosem várhat rám normális élet, én nem abba a családba születtem, aki feltehet egy lapra barmit. Mindig volt mit vesztenem, és ezt az esetek túlnyomó többségében nem sikerült megvédenem. Akármiről legyen szó.
Itt ülök egy szeptember közepi estén egy ingatag helyen egyedül. Ahogy vagyok. Lassan bele kéne törődnöm a dologba, de én is csak ember vagyok, szükségem van valakire, legalább egy emberre, akihez ha átmegyek éjnek évadján, nem csapja be az ajtót az orrom előtt, hogy köcsög perverz - na nem mintha ilyenre lenne példám, de hat.. Itt fogom elbukni majd egyszer a harcot. Papíron már vége van, de ezek nem fognak beken hagyni, mert többet tudok annál, mint amennyit az életem érne bárkinek. Furcsa helyzet.
Csak a fa nyikorgását hallottam meg, illetve ülőgumim alatt ereztem, hogy valaki lépked azokon. Egy pillanatra megáll, mintha habozna, de tovább jön felém.
Megtaláltak! Tudtam, mindig megereztem, mielőtt rám törték volna az ajtót. Nem tévedek, itt azaz a közvetlen közelemben, a hátam mögött. Ahogy valami reccsenést hallok  a fakorlát felől, a már ugrásra készen állt önkontrollom meg is teszi a magáét: pillanatokon belül két lábra álltam és azzal a lendülettel a szerencsétlent a földre döntöm. Amint lerántottam rájöttem, hogy pusztán egy iskolatársam jött le ide talán szintén annak a reményében, hogy jobban érezze magát. Próbálom hárítani az esés nagyságát, átkarolom a lányt a hata mögött, teljesen magamhoz szorítom, térdre esek és végül így sikerül valami nagyon furcsa pózban megtartanom szegényt..
- Zora? Ember, ne haragudj én már azt hittem... Lényegtelen. Jól vagy?
A félhomályban végigpillantok a lányon, akin vagy sötétkék ruha vagy fekete van, ezt nem tudom megállapítani. Egész helyes arca van, nem is értem, hogy eddig hogy nem tűnt fel. És...kabát van rajta?! Én meg itt egy szál semmi fölső nélkül? Nem tudom melyikünknek ment el jobban az esze, de teljesen megfeledkeztem arról, hogy elengedjem a Navines prefektust.
Utoljára módosította:David Benett, 2013. szeptember 14. 22:50
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 14. 23:12 Ugrás a poszthoz

Sosem fogok ezen túllépni. De talán nem is kell, talán így írtak meg mindent előre, hogy ez fog történni. Hogy majdnem minden embert kinyírok, aki nem ad magáról életjelet, mielőtt a közvetlen közelembe érne. Az óvatlan Zora hasonlóan tett, akiről csak fel perccel később tudtam meg, hogy ő volt. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, hogy egy baltás gyilkosnak hittem, és most itt vagyok fölötte .. khm.. igen. Mit is szokás ilyenkor mondani, azon kívül, ami már elhangzott a számból? Talán valami olyasmit, hogy nagyon sajnálom, ne haragudjon - igen, ezt valóban mondtam is -, vagy valami egyebet? Nem, nem vallana rám nagyon a dolog, így mocsok módon kiélvezem a helyzetet, hogy gyakorlatilag alattam fekszik egy lány. Kezeim vaskapocsként őrzik a lányt, aki nem hogy ellenkezik, de ki se akar nagyon szabadulni a béklyóimból. Így megengedek magamnak egy szemérmetlen üdvözlő puszit, ami talán véletlenül, de pont a nyakara sikeredik. Óvatosan leeresztem a hátat a földre, én meg mindkét kezemmel a füle mellett támasztom meg magam.
- Tudod, mostanában ezt gyakorlom, hogy hogyan lehet egy lányt ledönteni a lábáról 20 másodperc alatt. Mit szólsz?
Indítom el a labdát, és még mindig nem emelkedem fel a stégről. Sőt, odafekszem a lány mellé, aki remélhetőleg addig nem kelt fel, ha mégis, az sem baj, akkor egyedül fekszem le a fára.
- Aztán a hogy telt a nyár? Legalább fél éve nem sikerült egy jót beszélgetnünk, pedig nekünk is mennyi őrült poénunk van, emlékszel?
Hát ez igazán vicces, a sors a legjobbkor küld valakit a megmentésemre.  Mindig is volt érzeke az iróniához, ha az velem volt kapcsolatban. Az első csókom Bethtel fogadásból történt, első ivászatom Leoval történt itt helyben, az unokaöcsémet elpáholtam .. elpáholtuk egymást, mert ott én is tarkán mentem vissza a szobámba, szóval összebalhéztunk csak mert tettem a dolgom: kiütöttem valakit a csapatából. Az, hogy ez történetesen az akkori barátnője volt, honnan tudhattam volna, de az emlékezetes pillanat marad. Vagy amikor félreértésből verekedtem egy olasz taggal a csárdában. És ha már csárda, ki ne hagyjuk az Emmás estemet, ami nem volt piskóta. A csók Alexával, Leonard megmentése, mikor lenyúlta egy pucér indián a barátnőmet.. És most a feltámasztásomért jött Zora, jobbat nem is kívánhattam volna.
- Van valakid?
Nem értem mi ütött belém, nem szokásom ennyit beszélni, főleg nem valakivel, akivel 6 hónapja alig láttuk egymást és annyira futotta, hogy üdvözöltük egymást. Meg aztán személyes jellegű kérdés, amiket nem ilyen gyorsan szokásom elsütni, de én se lehetek mindig ugyanaz a monoton ember. Bar sose voltam. Nem engedtek.
Utoljára módosította:Czettner L. Zora, 2013. szeptember 14. 23:26
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 15. 13:07 Ugrás a poszthoz

Nem szoktam ilyet csinálni, hacsak az illető nem valami nagyon közelálló személy, mint pl a húgom vagy Beth. De most ezt akartam. Ha úgy akartam volna, simán belegurítom a remegő lányt a számára fagyos vízbe, vagy nem teszek semmit, esetleg még neki is rontok, hogy ha ezt csinálja, hogy lopakodik, akkor biztos meg akar halni. De mégis olyat tettem ,ami nem igazán méltó a mostani hangulatomhoz túlságosan. Éreztem a lányon, hogy meglepem ezzel a mozdulattal, talán még a vastag ruhatakaró alatt ki is verte a hideg. Elmosolyodtam, hogy ilyen helyzetbe hoztam, pedig most igazán nem állt szándékomban megfagyasztani benne a vért - ennek ellenére eddig jól csinálom, egy percen belül kétszer is.
Ahogy válaszol a kérdésemre, már adom is neki a szabad kilátást az égre, míg az én hátam is a régi fán terül el. A Navinés arrébb mászik, mire én is növelem a távolságot kettőnk közt. Lehet, hogy most különösen nagy igénye van a személyes buborékjának, és már így is szerintem kiakasztottam a lányt.
- Sokat gyakoroltam, hogy így menjen.
Annak ellenére, hogy meg is ölhettem volna, elég jól kezeli a szitut. De ezt mindig is kedveltem benne, hogy a többiek nagy része már sikoltozna, én meg komolyan gondolkodnék az öngyilkosságon. Zora inkább palira veszi - vagy hogy mondják - a dolgot, aminek rendkívül örülök. Sosem kellett magyarázkodnom neki az alkalmanként furcsa viselkedésemért, ami megintcsak a kapcsolatunkat támogatta. Gyűlölök arról beszélni, hogy ki vagyok, kik a szüleim és honnét jöttem. Neki elég volt annyi, hogy Oroszországban születtem, Angliában nőttem fel, vissza Oroszba és onnan ide. Vagy lehet akar többet tudni, de sosem erőltette a dolgot. Nem is emlékszem, hogy kérdezte-e bármikor a részleteket.
Emlékezés. A másik dolog, amit ki nem állhatok. Nem hiszek abban az Istenben, akit szentként tisztelnek éa a fiát feláldozta az emberekért. Én azt a valamit vagy valakot tisztelem istennek, aki ebből a teljes káoszból egy rendszert csinált, fizikai törvényeket. Csak minket áldott meg az emlékezéssel.
- Én arra már nem, hogy hogyan ismertük meg egymást.
Inkább csak kijelentem, mint kérdezem meg tőle, hogy ő emlékszik-e. Annyi mindent csináltunk régebben, de az már elszállt, hogy hogyan beszélgettünk először. Pedig erre akarnék emlékezni.
Ahogy visszakérdez, egy pillanatra felé fordítom a fejem, majd az ellentétes irányba fordulok a testemmel, így a tekintetem is leveszem róla. Miért kérdeztem ezt tőle? Mi értelme volt? Tudni akartam, hogy az ő magánélete rendben van? Hogy ő boldog lesz, ami nekem soha nem fog megadatni? De ki vagyok én, hogy ezzel zaklassam? Rellonos mivoltomból nem kérek bocsánatot, nem is áll szándékomban, hisz nem a kezét törtem el (de lehet, még akkor se bukna ki a számból ez a szó).
Lehet mindegyik valahol igaz, de magamnak se ismerem be az okát : hogy én akartam hallani ezt a kérdést tőle. Hogy rávághassam, semmi köze hozzá, majd visszaloholnék a kastélyba. Túl akarok lenni az Eridonoson, de az úgy sohasem fog menni, ha mindenkit ellökök magamtól, így ahelyett, hogy felkelnék, a lány felé fordulok.
- Csak eszembe jutott.
A félhomályban a pillantását keresem, amit nem találok, így mindössze a szemeit nézem. Milyen szép ez a lány! Olyan hosszú a haja , mint Bethnek.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 15. 16:59 Ugrás a poszthoz

Azt hiszem elég hamar túlléptünk azon a megrázkódtatáson, hogy egy érzékeny helyen üdvözöltem egy felettébb furcsa szituáció beállta után. Mellé hevereedek, felvesszük a kellő távolságot és döcögve megindul a beszélgetés.
- Vigyázz, mert nem fogsz elférni az egómtól!
Nevetek vele én is egy gyorsat, majd ismét melankóliába borulok. De az ég szerelmére, nem meggyilkoltak (bár lehet jobb lett volna) , csak elutasítottak. Nem erre számítottam, de mire gondoltam, hisz ő is még iskolába jár, 19 éves, én 22, nem most kellett volna. Mindegy, illetve nem az, de most már bukta.
Emlékek...
- Poén. Lyukas az agyunk.
Risztázom vele a helyzetet, hogy nem emlékszünk az első találkozásunkra, ahonnét kiindult a barátságunk. Erre nem tudok, akármennyire is erőltetem az agyamat, ellenben amit tiszta szívemből ki akarok törölni az agyamból, az meg olyan, mintha egy várat akarnék összezúzni egy darab kalapáccsal. Lehetetlen.
Majd a hirtelen, megmagyarázhatatlan őszinteségi roham vett erőt rajtam, gondolkodás nélkül böktem ki, ami először megötlött bennem. Másodjára nem igényeltem választ, mégis megajándékozott vele. Az ezt követő félig-meddig kijelentése arcomra fagyasztott egy halovány mosolykezdeményt, szívem erősebbet ütött majd ereimbe gyorsabban kezste pumpálni a vért. Nem válaszoltam azonnal, előbb biztzosítottam magam afelől, hogy értelmes választ tudok adni.
- Már nincs. Sokáig volt. Biztos emlékszel Elizabethre, tudod, egy időben még prefektus is volt. Bár lehet te akkor még nem voltál. Több mint 3 éves kapcsolatnak lett vége.. Megkértem a kezét. Nemet mondott.
Ez volt eddig az első alkalom, hogy ilyen hosszasan beszéltem a végéről. Tényleg vége lenne? Annyit szenvedtünk, hogy együtt lehessünk, és ezzel vet véget neki? Képtelenség, hisz ő is komolyan gondolta. Nem, ezek szerint mégsem. De már nem tudok ezzel mit tenni, nem áll módomban az egészet nem megtörténtté tenni, nincs ilyen képességem.
- Ráérsz most? Elmehetnénk a csárdába, ha van hozzá kedved.
Már kezdtem is feltápászkodni. Valóban el akartam oda menni egyrészt, mert vele meg sosem ittam rendesen, másrészt igazán rám férne, új cigire is be kéne ruházni, plusz fázom is kicsit. Ha még nem segített magán Zor, akkor a kezemet nyújtom felé, hogy két lábrea állítsam azok után, hogy ledöntöttem azokról (;D).
-Nyugi, állok mindet.
Mosolygok rá, bár korántsem vagyok biztos abban, hogy látja ezt ebben a nulla fényben, majd elindulok.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 15. 18:29 Ugrás a poszthoz

Annyi mindennel megtanultam együtt élni. Fájdalommal, csontig hatoló félelemmel ébredve inden egyes nap, imádkozni azon életekért, melyek valahogy kapcsolatban állnak velem. Tudni, hogy mindenki mondhat magáról bármit, csak egy ügyes mosoly kell hozzá és meggyőző szöveg.  Azzal a tudattal, hogy senkiben sem bízhatsz, hisz mindenki a hátad mögöztt elárulhat. És most a legrosszabb: valami nélkül élni. Mindig olyan nyálasnak tartottam azt a dumát, hogy majd nem lesz értelme az életednek meg ilyenek, de ezt egy nagyon kemény lecke alatt muszáj volt megtudnom: igaz. Az üresség érzete, hogy nem vagy önmagad majd a kérdés: ki is vagyok én valójában?.. Elizabeth elment. Megint elvesztettem ,magamból egy darabot. Mire végzek az iskolával már egy óriási roncs leszek, semmi több.
Stop! Elég az önsajnálatból, túl kell tennem magam ezen is, ahogy eddig mindenen, és sikerrel fogok járni. Tudom. Csak idő kell..
- Egy egoista vadállatot.
Nevetem el magam kényszeredetten arra, hogy Beth mit veszített. De a hangsúlyokból eléggé az jön le, hogy neki sem felettébb rózsás a helyzete ezen a téren. Majd megkérdem tőle, most úgyis azt mondaná, hogy nem fontos.
Elfogadja a kezem, ami egy kis eufórikus érzéssel tölt el. Szorosan mellettem lépked nyakig belemászva a ruhájába, én meg fedetlen testtel az éjszakába. Átkarolom a nyakánál, még jobban magamhoz húzva ezzel. Úgyis pokolra kerülök.

20 percnyi könnyed csevegést követően elérünk a célhoz. Leginkább a nyárról beszélünk, a testvére felől kérdezek, és lassan megtaláljuk a közös hangot. Kinyitom (kib*szom) az ajtót, megvárom, hogy bemenjen majd ismét a keretébe helyezve azt követem a lányt. Ha egy asztalt szemel kimagának, akkor megkérdem, hogy mit kér inni és aztán megyek a pulthoz, de valahogy könnyebb megoldást nyújtana, ha a pultra ülnénk fel. Egy-egy arc végigmér minket, elvégre elég szokatlant látványt nyújthatunk: valaki, aki afrikai időjárás szerint és egy másik, aki szibériai szerint öltözött fel.
- Akkor lenne egy .. két kalinka kakaóval 1:2 arányban.
Adom le a rendelést, és ha a lány az asztalos verziót választotta, mondom az ő kérését is, bár az egyik vodkát ő kapja.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 15. 20:04 Ugrás a poszthoz

Még javában a földön feküdtünk, mikor eljött a döntő pillanat, egy barátság fordulópontja. Legalábbis azzal, hogy elmondom a véleményem magamról, számomra mélyebbül a kapcsolat, és remélem ezt valamennyire érzi a hezitálásomon. Nem hagyok neki annyi időt, hogy kezdje a ha nem akarod, nem kell elmondani visszahúzódást. Felállok, felé nyújtom a kezem, és mikor elindulunk, akkor válaszolok neki.
- Nem vagyok jó ember, de szerintem erre már rájöttél. Én.. nekem.. Zora, én .. Hogy is mondjam.. Kívánt meg a helyzetem olyan tetteket, amiket nem mindenki tudna ép ésszel feldolgozni. Én.. öltem embert... Ha nem teszem, nem élnék. Olyan reflexeket tanultam meg, amikkel bánthattalak volna. De.. Erről inkább később, rendben?
Meg-megállva mégis elmondtam az egyik szörnyű igazságot magamról. Ezért tartom magam vadállatnak, hogy ha beülünk valahova vacsorázni felmérem a kijáratokat, hogy hány ablak van, milyen gyorsan lehet menekülni. És félelemmel az ereimben rá tudok támadni bárkire, főleg sötétben.
A sétánk a kiszemelt célig nem folyt ilyen nyögvenyelősen, szerencsére. Örültem is neki rendesen, mert vele mindig olyan jól el lehetett beszélgetni anélkül, hogy megterhelő lett volna. Tudtuk, hogy mit mikor kell abbahagyni, és nem erőltetni tovább, akàrmiről, hacsak egy poénról is volt szó.
Lassan elértük a csárdát és egy percet sem tétovázva léptem be utána.  Szerencsére a pultos verziót választotta, de ebben a tömegben asztalt keresni..Előbb találtunk volna tűt a szénakazalban. Letette a kabátot a prefektus, majd amint visszajött már rendeltem is az első menetet.
Mindenki úgy néz rám, mikor először meghallják a kakaós vodkát, mintha  hirtelen 9 fejem nőtt volna 12 kar mellé. Zora sem ivott még ilyet, nem is csoda, első ilyen nemű rendelésemkor a csapos is már mattrészegnek nézett.
- A legjobb. A lengyelek tejjel isszák, nekem az nem jött be, de ez., Itatja magát. Nem érzed a vodka utóízét, csak a kakót.
Felülünk a műbőr kör alakú bárpultra azt követően, hogy kikapjuk a két teletöltött poharat. Nem hiába, mit tegyek, itt ismerik a szokásomat és az ízlésemet. Biccentek a pultos felé, aki egy mosoly után megy tovább a dolgára, ami akad bőven.
- Oké, figyelj.
Itt, hogy nyomatékosítsam az amúgy nem életbevágó mondandómat, egyik kezem a combjára tettem, de mindössze addig, amíg be nem fejezem.
- Ez egy teli whiskyspohár. Első húzásra legalább a feléig ki kell innod, rendben? Akkor háromra. Harom!
Adom neki az instrukciókat, majd a vezényszó elhamngzása után megvárom, hogy elkezdje inni, majd én kiiszom a felét a pohárnak. Egy pillanatra megrázom a fejem, majd tekintetem rögvest a lányra emelem. Míg mustrálom az eredményét, addig oda se nézve üvöltök a pultosnak, hogy két fél pohár Baileyst hozzon.
- Nos?
Érdeklődöm a vodka iránt.
- Mikor először ittam ilyet, nekem annyira ízlett, hogy egy litert megittam belőle. Az eredménye sem maradt el, kis képszakadás, de azóta nem nagyon iszom mással a vodkát.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 15. 20:31 Ugrás a poszthoz

Mirácska

Nem sokat írt, meglehetősen tömör volt. Egy helyszín, időpont és egy név. Megtehettrem volna, hogy nem megyek el, hisz nem köteleznek rá, de Mira közelebb állt hozzám, márcsak magától a puszta ténytől, hogy az unokaöcsém jegyese. Éjfél előtt 10 perccel értem le ide, amit azórámra tekintve nyugtáztam. Siettem.
Nem igazán élénkek ilyenkor a lepcses szájú, naprakész portrék, és a tanároknak sem fáj a foguk semmire. Benyitottam, és a még ébren lévő manók rögvest körbe is álltak. Alig bírtam tenni egy lépést is, egyet majdnem felrúgtam. Nem tudom, miért, de mindig sajnáltam ezeket s manókat, pedig itt igazán jó sorsuk van. Kicsik, sokan vannak, nyilván érvényesül náluk a birkaeffektus, és nagyon meghatározható jellemük sem lehet.
- Rendben, akkor egy rántott csirkemellet kérek ..
Nem jutott eszembe a neve, csak oroszul, de azzal meg nem mennének sokra, így mihelyst észrevették a megakadásomat, egymás szavába vágva kérdezték a köretet. Vagy 20at felsoroltak és végül a hasábburgonyát választottam: már el is tűntek. Mély levegőt szívta, be, majd fújtam ki egyenletesen és baz asztalhoz leültem. Órámra néztem 23:58 körül lehet tekintve, hogy nem digitális. Nem sokára be fog toppanni.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 15. 21:43 Ugrás a poszthoz

Igencsak sok dolog kavargott a fejemben, mikor csetelni kezdtem egy parányi darabkáját annak a történetnek, hogy miért tartok ott, ahol tartok. Az emberek nagy többsége egy ilyen kis részletet meghallva hanyatt-homlok menekülnének azzal a felkiáltással, hogy itt egy gyilkos. Volt már rá példa, egyszer, de azóta nagyon megválogatom, hogy kinek mit mondok el.
Gyilkosság. Annyi ember ízlelgeti ezt a szót a szájában és teremti meg magának a tökéletes gyilkolás körülményeit, de a valódi életben, mikor megteszed, nem ez jár a fejedben. Nem állsz ott sátáni kacajjal az esőben, hogy végre megöltem az ellenségemet, véletlenül sem A penge olyan könnyedén csúszik bele az ember húsába, mintha az vajból lenne. Eleinte nem történik semmi és váod, hogy majd fejbelőnek. Farkasszemet nézel a másikkal majd valami melegséget kezdesz érezni a kezeden. Lenézel, és még mindig görcsösen markolod a nyelét aszúrószerszámnak, mikor meglátod, hogy az egész kezed csuklóig véres. Meleg érzés, ami azonnal visszazökkent a való világba. Elereszted, hátrálsz két lépést, mialatt az előtted álló térdre esik. Olyan vigyor ül ki a szájára, mintha épp most nyert volna meg egy meccset. Fogai közt kibuggyan a vér, majd oldalra dől, miután kihúzta magából a tőrt. Eldől, eleinte kicsi, majd egyre nagyobb vértócsa gyűlik köré. Megfordulsz és rohanni kezdesz, menekülni akarsz a tudat elől, hogy gyilkoltál. Az ember meleg vére kezd kihűlni a kezeden és észreveszed, hogy a pólódra is tapadt a véréből.. Sosem tudtam lemosni a kezemről az első gyilkosság vérét.
- Kösz.
Felelem neki, mert mialatt lassan elmondtam neki azt a kis részt, ezek az emlékek újrajátszódtak bennem. Vártam, hogy kitépi magát a kezem közül, hozzám vágja, hogy micsoda állat vagyok, de nem tette. El sem tudja képzelni, hogy mennyire hálás vagyok neki ezért. Gyorsan témát váltottam, szerencsére ő sem tért ehhez vissza, sőt! Na ezzel meg ő lepett meg: átkarolta a derekam. Nem fog elmenni. Rég éreztem ilyen meleget,mint abban a pillanatban. A csodálkozó arckifejezését és a percnyi szünetet alig vettem észre a mondatom befejezte és a verbális reakciója között, de.. nem erre számított. Nem csoda, senki sem erre gondol, mikor megkérdezi, hogy miért vagyok ilyen negatív véleménnyel magamról.
50 perccel kéőbb már a bárban ülünk felszabadultabb beszélgetés közepette, és igen, átment a vizsgán a barátságunk.
A kakaós tanácsadás közbeni érintkezéstől már nem ijedt meg. Míg leittam a felét az italnak az járt a fejemben, hogy ő alkalmanként nem ért engem, én meg őt, jeleneg legalábbis.
- Na, ennek örülök!
Adok egy gyors puszit az arcára pisztán annak az elismeréséért, hogy megitta a felét. Legutóbb nem volt nagy iszákos, de most egy levegőre többet megivott mint én. Nem rossz.
- Reggel egy bevásárlóközpont mosdójában keltem fel egy hatalmas plüss maci tásaságában.
Fejeztem be végül, hogy mi volt a következő pillanatkép, ami a képszakadás után elért.
- Leitatni? Ugyanmár, én soseeeeee csináltam ilyet.
Nyilván nem hiszi el, nyiván hazudok neki, tudja is. Mármint itattam már le lányt, de hogy mennyire akaratból, azt nem tudom.. Én csak vettem a piát, ártatlan voltam! Meg részeg..
- Tudok a nyelvemmel a cseresznyeszárra csomót kötni.
Hívtam ki ezzel egy párbajra, miután kiittam a vodka végét és kezembe vettem a likőrt.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 15. 22:04 Ugrás a poszthoz

Grace ^^

2013. szeptember 16, délelőtt 11:30 körül


Borzasztó lassan indult ez a reggel is, aminek főleg a másnaposság volt az oka. Illetve könnyebb volt erre terelni, mint az igaziba beletörődni. Bőven 10 óra volt, mire képes voltam felkelni az ágyból. Ezt követte egy kijózanító, viszonylag hűvös zuhany, borotválkozás, felöltözés. A tükörképem, ami visszabámult rám, mintha nem is én letem volna, hanem valami csóró gengszter az én ruháimban és hasonló ábrázattal. Mint akit kiokádtak, de így is éreztem magam. Fejfájásom hamar elmúlt, és ahogy a cigarettára gondoltam megesküdtem, hogy két napig egy szálat se. Borzalmasan felkavarodott tőle a gyomrom, hacsak rágondoltam. Egy hosszú szárú szűített aljú, tiszta farmert húztam és egy szürke kampánypólót, ami valami mugli céget volt hivatott reklámozni. Gyakorlatilag kitörtem a szobám ajtaját, majd magam mögött becsapva azt háttal nekidőltem. Mély levegő beszív, kifúj. Ilyenkor nem szabad itt maradni a sötétben, mert az árnyképek ilyenkor találnak meg a legkönnyebben. Óráim nincsenek, ha meg vannak, akkor se nagyon tudott izgatni, és mivel egy egész antilopot fel tudtam volna falni, a nagyterembe mentem. Vagyis vettem célba, mert természetesen először valahol egész máshol lyukadtam ki. Mezei szótáram nagy részét használatba vettem, mialatt sikerült megtalálnom a Nyugati szárnyat. Beestem az ajtón magasról bagózva arra, hogy van-e valaki még itt rajtam kívül. A Rellon asztalához mentem kimért léptekkel, leültem valahova, és igyekeztem nem az Eridonosra gondolni. Mit kellett volna mondanom neki? Hogy mennyire szeretem? Hogy széppé varázsolta az éveimet, kezdtem felhagyni az antiszockodással? Hogy december óta nem csaltam meg? Egyáltalán, akarta volna ő ezt hallani? Feladam a aharcot, elfogadtam, hogy veszítek. A tétovázását látván már tudtam a válaszát. Otthagyott a sötétben, én meg álltam üveges tekintettel, mintha belémlőttek volna. Sosem felejtem el azt a pillantást, azokat a szavakat. Belül tudom, hogy ez már sosem lesz rendben, soha nem is volt. 3 évet kaptam mindössze arra, hogy úgy élhessek, ahogy a normális emberek. Talán hálásnak kéne lennem legalább ennyiért, de személyiségemből adódóan inkább vagyok dühös. Hisz 19 éves, ki akarná magát ilyenkor elkötelezni?
Végül elkezdtem csócsálni valami kenyérdarabot.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 15. 22:25 Ugrás a poszthoz

Mirácska

Kihozták már a manók a kajámat, mire megjött a leányzó - bár mindehhez 5  prc elég volt. Nagyban elkezdtem lapátolni befelé, nem túl szalonkészen a csirkemellet, és mikor a lány belépett, épp egy nagy falattal bírkóztam. De olyan szórakozott volt szerintem, hogy fel se tűnt neki. Odajött, megpuszilt, amit viszonoztam. A manók sürgölődését mintha észre se vette volna, majd rögvest felőlem kérdezett. Még jó, hogy lenyeltem a falatot, mert ha nem tettem vokna, most bizony kibukna a számból a falat, mert leesett az állam.  Letettem mindent ami a kezemben volt, valami törlőalkalmatosságba megtisztítottam, majd egyik kezem az ő gomlokára, másikat az enyémre tettem. Nem, láza nincsen, max hőemelkedése.
- Heló. Mi történt, mi a baj, Mira?
Törekedtem arra, hogy a szemeibe nézzek, amit remélem hagyott, és nem nézett direkt elfele. Jól volt felöltözve, mint általában, nem láttam semmi szembeötlőt legalábbis addig nem, amíg gyirsan végignéztem rajta - hátha kettővel több keze lett, vagy valami. Nem, semmi, ismét a tekintetét kerestem, az éhségem seperc alatt elmúlt. Egyik kezemmel elé toltam a tányérom , hisz ha már ide hívott találkozni, nyilván éhes. Basszus, mi lehet a baj? Csak nem Kristóffal van valami? Nem lesz esküvő? Nem, az a szerencsétlen csak én lehetek, Kristófnak sose kívánnám. Igazából ha tudnám, az ő elkövetkező gondjait is magamhoz venném, nekem már úgyis mindegy, de neki még lehet szép élete.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 15. 23:58 Ugrás a poszthoz

Mirácska

Ez az éjféli kajálás nem is rossz ötlet, egész elandalító. Az lenne, ha az egyik hozzám közelálló nem mindössze 3 szavas levélben kérne egy találkozót egy eléggé szokatlan időpontban, de ki tudja, lehet minden menyassszony megbolondul az esküvője napjáig..Stop!
A lány gyakorlatilag beviharzott mellêm, a falat lenyelése is nehézséget okozott, annyira meglepődtem. Majdnem fellökte a manókat, amiért épp készültem letolni. Szinte mellém csúszik, puszit ad, majd mintha teljesen normális lenne a hely meg az idő, felőlem kezd érdeklődni. Na ne szórakozzunk már, nem vagyunk óvódában! Válaszomra kér uborkát palacsintával. Szent ég, megmérgezték vagy úgy elverte valaki, hogy belebolondult?! Nem szólok semmit, rezzenéstelen arccal várom a magyarázatát a szórakozottságára. A manók közbe elreppentek mellőlünk nekem meg kezdett elegem lenni, hogy ebben a félhomálxyban nem látom Mira arcát. Szemvillanásnyi idő alatt gondolatban megtaláltam a lámpát és a szokásosnál több időt vett igénybe a felkapcsolása. Persze, nem csoda, Mirát látva eléggé aggódok az épeszűsége miatt.
- Gondoltam kihasználom ha már helyben vagyok.
Reagáltam végül arra, hogy észrevette a tányért. Egy pillantást vetettem rá most már rendes fényben, és valóban nem sokat tudtam volna adni a lánynak a rendelésemből. De uborka  spagettivel se rossz.. Anyám, biztos valami őrült fogyókúrába fogott..
Amint felpattant vonásaim kissé felengedtek, tekintetem le nem véve a lány arcáról, ami eddig se tükrözött túl sok jót.
Amint tenyerem a hasához ért egy fél pillanatra eszembe jutottak sötét emlékek, de mihelyst megéreztem a kis dudort, tudtam mit akart elmondani nagy nehezen. Világos a szétszórtságának oka, és megdöbbent arckifejezés ült ki az arcomra
- Kristófé, igaz?  Hány hónapos lehet? Mikor voltatok együtt utoljára, ha kérdezhetem?
Kitörtek belőlem a kérdések. Őt nyilván más érzés kerítette hatalmába, de én boldog vpltam, igazság szerint magam sem tudom, hogy miért.
- Ide hallgass, ha gondolod, tálalom én Kristófnak.
Nem húztam el a kezem, inkább bátorítóan próbáltam simogatni a lány kézfejét, miközben kihozták...az uborkás spagettit.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 17. 15:54 Ugrás a poszthoz

Különösen indult a kis beszélgetésünk. Egy nem várt támadással még sose sikerült ilyen jó embert leterítenem. Mindketten meghökkentünk, ő egy hangyányival talán jobban, mint én, de hogy ezt követően egyikünk se volt álmos, arra mérget tudnék venni. Lassan egymásra hangolódtunk, kóstolgattuk a másik határait a legutóbbi találkozásunk óta. Fél éve már a legutóbbi rendes, hosszabb ideig tartó beszélgetésünknek, de már akkor megragadott valami ebben a lányban, elvégre mégis elmondtam a legrémisztőbb dolgot magamról. Félnie kellett volna, nem pedig még jobban hozzám bújnia, mert lehet hogy csak nekem, de ez a két dolog teljesen ellentétes. Az sem mindennapi, hogy lefestem neki a véleményem a belsőmről, és az sem, hogy ő azt követően, hogy ezzel tisztába lett, nem oldalaz el mellőlem. Mindegy, hogy tegnap találkoztunk utoljára, vagy hónapokkal ezelőtt, a viszonyunkon nem rontott semmi. Elfogadtuk egymást, és ez ma derült ki lényegében. Félelmetes érzés volt pusztán maga a gondolat csírája, hogy valaki mellém áll azzal a tudással és emlékfoszlánnyal, amit megosztok vele. Ezidáig csak Elizabeth volt képes erre, ami azért valljuk be, nem a túlnyomó többség. De ahogy Betsy, Zora sem egy tömeggyártmány, akkor sem, ha van egy ikerhúga.
Még láttam a szemeiben a kérdéseket, amiket szívesen feltett volna - gondolom - ezzel kapcsolatban, ám lenyelte őket és mással kezdtünk foglalkozni. Vajon ő együtt tudna élni a tudattal, hogy emberi lény halt meg a kezei által? Rengetegen nem képesek, ezért van viszonylag sok tudathasadásos ember. A test, ha valamit nem akar elfogadni, úgy reagál, hogy elájul, összeesik. Az elme menekülni próbál, csak végső esetben omlik össze. Ez az egyetlen kiút annyiak számára, a skizofrénia. Az agy külön tudatot teremt a gyilkosnak és a régi önmagának, mert képtelen megbírkózni azzal, hogy ölt. Az egyik én nem tud a másikról, ellenben hiheti , hogy az egy valóságos személy, így tudnak végülis kommunikálni.
Én nem engedhettem meg magamnak, hogy két személyiségem legyen. Muszáj volt elfogadnom, bár mindig jóval azon a határon túl helyezkedett el ez a cselekvés, amit megtehettem, és azért sok mindent megengedtem magamnak. A gyilkolás, ahogy az erőszak a nők ellen, mindig taszított és undorodtam tőle. Ez a kettő nem akartam lenni, az elsővé mégis azzá kellett válnom. Ha meghasadt volna az elmém, nem élem túl a múltamat. Halott lennék. Mára már belém marta magát ez a tudat, és jóval inkább együtt élek vele mint elfogadtam volna.
Gyilkos vagyok. De nem akarok annak tűnni. Hamar képes vagyok témát és arcot váltani, mert ez is hozzám tartozik. Mindez én vagyok.
Az első körünk előtti szabályok felvázolásánál nem kapja el az arcát, nem söpri le a kezem a combjáról. Ezerszer más, mint a többi ember. Mielőtt nem tudta az önarcképem egyik darabját, biztos lelökte volna a kezem, de most tudja, és mégse teszi. Együtt tudna élni ezzel. Ő sem adná fel a harcot.
- Nem az volt életem legjobb ébredése, gondolhatod.
Nevetek rá a lányra, bár tudom, hogy mindkettőnk gondoltai ugyanott járnak. Valahogy még mondani akarok neki dolgokat magamról. Igen, én David Agresszív Köcsög Benett a múltamat akarom valakivel megosztani.
- Esküszöm, általában isznak maguktól, ha eléjük rakom a poharat.
Ez igaz, ebben nem volt csipetnyi füllentés sem, és ekkor jött a briliáns ötletem..
- Gondolom nem akarod most elénekelni, ahhoz még nem ittál eleget. De tudod mit? Igyuk meg ezt a nőies vackot, amit nem tudom hogy pontosan miért kértem, és maradj itt. Az esténkre!
Odakoccintottam a poharam és egy suttyra megittam a Baileyst. A fene tudja, hogy miért épp erről az italról neveztem el a bestiámat..
Lecsusszantam a székről, rámosolyogtam a lányra és mentem intézkedni. A pultosnak vázoltam fel a tervem itt-ott kiszínezve, néha Zorára terelve a pillantást. Szélesre húzta a száját, majd ment is megkérni minden asztalnál ülőt - egy vajsör ellenében - , hogy vigyék arrébb a bútorokat, hogy középen egy kisebb kör kialakulhasson. Ekkor már Zora mellett voltam és figyelemmel kísértem a történéseket. Végül nagyjából még a kör is létrejött, a zenegépből pedig megszólalt Kylie Minouge és Nick Cave egy korábbi felvétele, melynek címe: Where the wild roses grow. A lányra emeltem a pillantásomat, felé nyújtottam a kezem és már húztam is a körbe.
Nem tudok táncolni, ez hamar kiderül, de nagyon igyekszem nem a lábára lépni. Mindkét kezem a derekára teszem, és tényleg oda, semmi tapi. Közel hajolok a füléhez, míg szívverésem egyre gyorsul.
- Tudni akarod? Elmeséljem?
Suttogom a fülébe. Tudja, hogy mire gondolok, biztos vagyok benne és annyit mégnem ivott, hogy ne tudná. De azért egyre jobbak vagyunk: rajtam még mindig nincs póló, mondjuk honnan is lenne, rajta meg remélhetőleg már nincsen a pulóver, hisz van mi bentről melegítse. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fogok ebből kihozni, márcsak mert Zoráról nem tudom előre megmondani, hogy mit fog csinálni.
Lassan elindítom az első lépést.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 18. 01:09 Ugrás a poszthoz

A csárdába menet mindketten tudtuk, hogy nem egy átlagos estére kell számítanunk. Átkaroltuk egymást, holott nagyon jól tudta, mi vagyok. Hogy a francba nem vettem észre eddig ezt a lányt, nem értem magam..
Belépve az ajtón már tudtam, hogy ezen az estén el fogom mondani neki. Nemcsak , hogy alkohol nélkül is késztetést éreztem erre, de tudtam, hogy ő képes lesz befogadni a gondolataimat. Levette a kabátját, még én eldöntöttem, hogy a számomra eddigi legjobb ízű alkohollal kínálom meg. Ha már lúd, legyen kövér.
Nem tudom, hogy józanul is megfogta-e volna a kezem, hogy bevezessem a figyelem középpontjába, de így két nagyobb pohár után jött velem, és nekem is kellett a folyadék, hogy táncolni kezdjek gyakorlatilag egy kocsma közepén. Láttam Zorán, hogy feszélyezte a dolog, hogy minden egyes szempár ránk tapad, végigmérik őt is, engem is, külön-külön és együtt is. Ez is része volt valahol a dolognak, hogy maga mögött hagyja-e a jelent, hogy megmutassam neki a múltam. Az apró bólintása után még nem kezdtem bele rögtön, hagytam, hogy felkészüljön. Lassan lépegettem ide-oda, a legjobb tánctudásomat bevetve. Arcom a lány jobb fülénél maradt, ajkaim pedig efölött. Magasabb voltam nála egy fejjel, így nem volt kellemetlen ez a pozitúra. A dalból elment már egy perc, mikor ismét szólásra nyitottam a számat.
- '91 augsztusában születtem Oroszországban Borisz Rodwalski néven. Az anyám magas, szőke hajú nő volt barna szemekkel, apám fekete hajú szigorú arccal és szemüveggel. 3 éves voltam, mikor Amerikába menekültünk, akkor lettem David Benett. 16 voltam, mikor a szüleimet a szemem előtt ölték meg, a nagyszüleim halálát nem láttam, de ugyanazon a napon volt. A 3 húgommal Oroszországba küldtek minket vissza valami rokonhoz, aki nem is vér szerinti. A két idősebbik lány jártak ebbe a suliba, de .. nem tudtam őket megmenteni. Borzalmas érzés tudni valamit, aminek akkora súlya van, hogy megkeseríti az életedet. 18 évesen menekültem ide, Magyarországra. Egy este elkaptak engem meg egy haverom. Nem tudták, hogy melyikünk kicsoda, olyan részegek voltunk. Végül egy székhez kötözve józanítottak ki minket, ő pedig azt mondta, hogy ő én vagyok. Megölték. Akkor gyilkoltam először, hogy én ne haljak meg, mert akkor meghal Ginny is. A legkisebb húgom.
Ilyestájt hangzott el az utolsó szó a zenedoboz ősrégi hangfalaiból. Megtapsoltak minket, én kicsit elemeltem a fejem a lánytól és bólintottam a pultosnak. Az fülig érő vigyorral rakta be a másik számot, amit arra az esetre kértem, hogyha nem tudnám befejezni ennyi idő alatt,vagyis részletesen mesélek neki. Anna He - Running after my fate. Kevésbé táncolós zene, mégis megint a derekára teszem kezeimet, ám most arcom a másik oldalára teszem.
- Azóta még kétszer kellett.. Embert ölnöm, hogy ne égessenek halálra. Gondolom feltűntek a sebek.. Lassan kezd összeállni a kép, igaz? Hogy kik ezek és miért szomjaznak az életünkre? Fogalmam sincs, az elsőre a választ homály fedi. A volt KGB, a mostani kivégzőgárda, egy szervezet, nem tudom. Csak azt, hogy amiért el akarnak kapni, az mindössze egy információ. Ezért az egész, aminek a keresztjét hordanom kell.. Apám is rájött és rám hárította a felelősséget, hogy kezdjek vele valamit. Szép történet. 9 élet múlt rajtam, és egyiken se tudtam segíteni és még vagy 5 ember életét rövidítettem meg, csak hogy én egyedül ne haljak meg. El tudod képzelni az érzést? Ha nem hordanál egy maszkot, csupán egy gyilkos vagy aki képtelen volt megmenteni a családját. Hát ez vagyok én..
Még fél perc volt hátra, és igyekeztem nem elhúzódni a lánytól. Egyik kezemmel végigsimítottam a hátán, míg mélyeket sóhajtottam, hogy valaki mégis tudja az egészet. Ha el akar menni, megteheti, nem rohanok utána, de soha többé nem fogok tudni bízni senkiben sem. Vajon mit fog mondani? Vagy lesz még kérdése?
Nem tudok mit tenni ezzel. Nem futhatok el a sorsom elől, bármennyire is akartam vagy akarnék bármi áron.
Utoljára módosította:David Benett, 2013. szeptember 21. 13:00
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 21. 11:08 Ugrás a poszthoz

Zora

Sosem gondoltam volna, hogy Beth végleges elveszítése ilyen keserű lesz. Nemet mondott és egyedül hagyott a tengernyi kérdésemmel, melyeket nem fogok feltenni neki. Az egyetlen, ami vígasztalt, hogy jól döntött. Velem az élete tele lett volna veszéllyel, bizonytalansággal, félelemmel és mint tudjuk, a személyiségemen van kifogásolni való. A saját érdekében helyesen válaszolt, és nem értettem, miért lepett ez meg engem annyira. Hisz ezer akadályt küzdöttünk le, vagyis én visszafogtam magam ő meg mindig visszafogadott, de egy jó ideje nem néztem másra, csak mint potenciális ember, akit sértegethetek vagy bunkózhatok vele. Más emberré tett az a lány,inkább hálásnak kéne lennem nem totál letörtnek. Mellettem senki sincs biztonságban, és persze egyrészt önvédelemből nem engedek magamhoz közel embereket, de másrészt mert nem akarom, hogy bárki is részese legyen ennek a rémálomnak, amit az életemnek kell neveznem.
Csodálatos emlékekkel ajándékozott meg Elizabeth. Olyanokkal, ami számomra felért a borzalmas múltam ellentétes pontjával. Mindig kész volt kiállni mellettem még akkor is, ha tudta, hogy nem nekem van igazam. Sosem támadt rám, és lassan én is felhagytam ezekkel a dolgokkal, hogy ugrok neki mindenkinek. Megmutatta, hogy az életben vannak szebb dolgok az egyéjszakás szerelemnél és az alkoholizálásnál. Tudta, ki vagyok, és nem fordított hátat akkor sem, mikor újra vissza akartam magam könyörögni.
Valahogy ezek jártak a fejemben, mikor a stéghez kimentem, bár nem mind volt ennyire szelíd. Tudtam, hogy ez lesz velünk de nagyon reméltem az ellenkezőjét. Ch, persze, én bolond, hogy hihettem egy percig is, hogy engem választ a tiazta jövő helyett?!
Zora a lehető legjobbkor jött, és bár érdekes vizekre evezte a beszélgetésünket, nagyon jól oldotta bennem egyre jobban a feszültséget. Nehéz beszélnem róla, hogy honnan jöttem és ki vagyok, ám olyannyira felértékeltem a lányt - nem hiába- hogy elmondtam neki egy szeletkét a személyes poklomból. És nem úgy viselkedett, mint várom mindenkitől. Vagy az az egy első volt kivétel,hogy elpucolt, vagy Beth és Zora különlegesek.. Inkább ez utóbbi.
Bő másfél órával a találkozópont után a csárdában túl két pohár alkoholos italon táncra invitáltam a lányt. Én közben, míg a pultossal tárgyaltam, szerváltam egy pólót a talált holmik polcról, mégse táncolhatok félig csupaszon! Kissé szánalmasan festhettem, mert vagy egy mérettel nagyobb volt, mint én, de nem ez lesz a legszembetűnőbb Zorának. Éreztem rajta a vonakodást, ahogy a rivaldafénybe vezetem, de jött velem, bátran. Eleinte a szívem egyre hevesebben vert, hogy mikor fogja magát hanyatt-homlok menekíteni a kezeim közül. Elindult a zene, feltettem a kérdést melyre néma választ kaptam. Annyira nyugtatóan hatott rám a közelsége; a kellemes, hozzá illő illat, melyet a haja is árasztott, de főleg a bizalma irántam. Mielőtt belekezdtem volna a mesébe egy darabig komolyan megfordult a fejemben, hogy alakulhatnának köztünk a dolgok másképp is. Ám erre az esély nagyjából a nullával egyenlő, mert .. még ha nem is akad ki a mutatója, akkor is: ki akarna magának egy ilyen barátot, akinek a kezéhez emberi vér tapad? .. Furcsa, nem is Beth jutott először eszembe. Hisz úgyis el kell engednem, és minél előbb, annál jobb. De Zora.. Neki az igazat akarom elmondani magamról. Sosem volt semleges, akármennyire is barátként tekintettünk egymásra, szerintem az a kis szikra mindig megvolt köztünk.. Vagy csak én vagyok beképzelt.
Nagyot sóhajtottam a Navinés fülébe, mielőtt belekezdtem a mesébe. 7-8 perc alatt vázoltam neki mivoltomat egy szünettel tarkítva, amikor nem úgy tűnt a lány, mint aki nagyon hallani akarná a folytatást. De félúton mégse hagyhatom abba, nem igaz? Hát felvettem ismét a fonalat és végigmondtam az egészet.
És tessék: ismét marad. Fejét vállamnak dönti, a maradék irányítást teljesen az én kezembe adja. Nyilván megijesztettem. Lehunyt szemmel várom meg a dal végét,mikor ismét felzendül a józanító taps. Mindketten más érzelmekkel hagyjuk el a parekettet, mint amikkel ráálltunk, ám ezeket le nem tudnám írni. Az első, amit meghallok tőle, jóra enged következtetni. Elengedem teljesen Zorát, majd lassított felvételben visszakerülnek az asztalok a helyükre, társam meg egy nem túl feltűnő boxnál foglal helyet.
Nagyon ráijesztettem. Betsy sem tudja ilyen részletesen, akármennyit faggatózott, sosem árultam el ezeket. Miért? És neki miért igen? Persze, világos a válasz, de..
- Haver, mit mondtál neki?
Hallom a kérdést, miután rendelek két jägermeistert meg két nagy vadászt. Mögülem kérdezték, és csak egy idő elteltével méltatom a tagot a pillantásommal. Tagbaszakadt izomagy acélbetétes bakanccsal. Egyedül van. Vállat vonok, és visszafordulok az italokra várva. Izomállat azonban megropogtatja mindkét vállam azzal a felszólítással, hogy kérdeztem valamit!
- A kettőnk ügye, semmi közöd hozzá.
Erre olyat lekevert, hogy lefordultam a székről a földre. Ezer örömmel felkeltem volna, hogy lapos palacsintát csináljak a tagból, de eszembe jutott a lány, aki vár rám. Így sincs a legjobb állapotban, és ha még egy balhét is túl kéne élnie ma..
- Csak meséltem neki valamit.
Palikám felszed a földről, ad egy zsebkendőt, mert fel se tűnt, hogy felszakította az arcom az egyik gyűrűje. Elnézést kért és utasított, hogy ne forduljon elő ilyen még egyszer. Megígértem neki, felnyaláboltam a négy poharat, a zsebkendőt a kezemben szorítottam, míg lepakoltam mindent annál a boxnál, ahol Zora helyet foglalt. Mellé ülök le és az egyik erősebbik alkoholos italból iszok két kortyot, míg a másikat a barnaság elé rakom.
- Jäger, asszem ez jó lesz.. Te..... Nem félsz tőlem?
A kérdés teljesen őszinte volt. Nem szoktam sokat kérdezősködni, de ha valamiért megteszem, arra valóban kíváncsi vagyok.
Nem merek a szemébe nézni. Még nem.
Utoljára módosította:David Benett, 2013. szeptember 21. 20:08
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 21. 11:08 Ugrás a poszthoz

Mirácska (:

Ha valamire, akkor erre számítottam a legkevésbé. Kis híján megfulladok az éjszaka közepén, mert Mira úgy robban be, mint egy terminátor. Halandzsázik, zavarban van, akkora baromságokat hord össze, hogy én részegen értelmesebben beszélek, mint most ő. Kis bevezető kör után a kezem a hasára tette, melynek ismertem a puhaságát. Minden rendben, csak.. csak egy életet hord a szíve alatt. Ráadásul mint hamar kiderült, az unokaöcsém kicsijét!
- Amira, akkor meg nincs mitől tartanod! Földesy is le lesz nyűgözve, ahogy most én isnle vagyok!
Bátorítom a lányt, aki teljesen odavan. Bár nem csoda, mert nem hiszem, hogy nagyon tervezett egy gyereket ide az iskolába.. Hat hetes. Az már fejlődő apróság.
- Tényleg bevezetem neki a gondolatot, nyilván ő is gondolt gyerekre, szóval..
Harított, újra labdába rúgok. Ha nekem ilyen nyögvenyelősen adta elő a dolgot, Kristóf előtt csoda lenne, ha nem kapna szívrohamot!
Kihozzák a furcsa rendelést, a kezeink elválnak egymástól. Míg elkezd enni a lány, addig kérek magamnak egy vajsört, neki meg egy narancslevet. Mégsem kérhetem egy kismamának ugyanazt, mint magamnak! Elillantak az aprók, és végül kibökte a lány, hogy mi bántja annyira. Jogos félelem lenne, ha nem Kristófról lenne szó. Mihelyst kiesik a villa a kezéből teljes testemmel felé fordulok, arcát pedig finoman a két kezem közé fogom. Egy darabig nem nyitom szólásra a számat, kerestem a megfelelő választnés tekintetem a lányon nyugtattam.
- Ha Yaristával lett volna ugyanez, alapozott lenne az aggodalmat. Ismered Kristófot, ahogy én is, és ő az én jobb felem. Tűzön-vizen kiállna érted, bármi lenne is a gond. Sosem láttam olyan boldognak, mint veled. Ő sosem fog elhagyni. Érted? Soha.
Igyekeztem minél megnyugtatőbb hangnemben mondani ezt neki, mert így is gondoltam. Vagyis tudtam. Földesyre az életem rábíznám.
Homlokom a lányéhoz nyomom, persze csak finoman és egyik ujjammal körözök kicsit az arcán.
- Kislány, nem lesz semmi gond. Nem terveztétek, nekem is van egy 3 éves lányom Budapesten egy volt Rellonostól. Az a lány nem mondta meg, hogy terhes. A lány születése után 2 évvel tudtam meg egy rokonától, hogy bizony az én vérem.  Borzalmasan éreztem magam, hogy arra nem méltatott, hogy tudassa velem. Neki az volt a kifogása, hogy nem akart beleszólni az életembe, hisz az az enyém. Az meg se fordult a fejébe, hogy esetleg őket választanám.. Szóval Kristóf szeret téged, ez a lényeg. És nem leszel egyedül. Mindketten itt vagyunk neked.
Végül megpuszilom Amira homlokát és elmosolyodom. Ekkortájt szervírozzák az italokat, amiket az asztalra tesznek, ám nem rögtön engedem el az arcát a lánynak, kicsit még várok vele.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 22. 18:43 Ugrás a poszthoz

Az este folyamán mindketten végiggondoltuk az életünk fejezeteit, akarva-akaratlanul. Kirántottuk egymást az önmarcangoló gondolatokból, bár semelyikünk se tudta a másik gondját.  
Ahogy a táncot elkezdtük, gondolatok, érzelmek és lehetőségek milliói tódultak a fejembe, ahogy nyilván Zorának is; ezért vártam az indítással. Általában azok a lányok, akik nem szeretnek feltűnően ugrálni az iskolában, ehhez illő extravagáns ruhában és vihognak mindenen, ők imádnak táncolni is, ahogy megvetik a cigarettát és az alkoholt is, vagy legalábbis ezt mondjáj. Az ilyen lányok általában mind kiéltek. Egy önismereti órán találtam rá egy gyönyörű megfogalmazást, mely szerint ha egy lányt egy almának tekintünk, azzal, hogy mindenki ezt falja, akácsak a szemével, mikor majd eljön - úgymond - az igazi, nem tudnak neki semmi újat nyújtani. A kezeim között ez a lány hosszú nadrágban és pólóban, aki elvörösödött, mikor magammal húztam ide - vagy a gondolattól, hogy mindenki őt fogja mustrálni, vagy az alkohol hatása miatt - és nincs senkije. Nem rohant el az igazat meghallva, ahogy a táncparkett gondolatától is megriadt ugyan, ee nem húzta el a karját, hogy köszi, majd máskor. Sötétbarna hosszú haja ragyogóan illik a nagy, igéző szemeihez, mégsem hívja fel rá mindenki figyelmét, és egyedül van. Manapság minden fiatalabb egyén megőrül, ha egy ... Elég, elég.
Összeszedtem gyorsan a gondolataimat és kezdtem az igazi nevemnél. Körülöttem majdnem minden csupán hazugság, amizt mindenki elhisz. Még a David is. Anyakönyvezve nem így vagyok, és bár Amerikában a szüleim mindent elrendezve változtatták meg a Rodwalskit Benettre..
Izgultam. Tisztában voltam vele, hogy a fent említett lányok nagy részének milyen reakciója lenne, de Zorában többek közt azt is kedveltem, hogy megvan a saját véleménye, és nem azt csinálja, amit elvárnának, hanem azt, amit ő akar. Saját gondolata van, ez vezérli, nem okvetlen az elváások. Persze mindemellett prefektus, egy pillanatig se lehetne megkérdőjelezni, és ha büntetni kell, megteszi.
Ezek már inkább azok a gondolataim voltak, amik az italok várásánál kerítettek hatalmukba. Sosem, soha az életben nem sikerült úgy végiggondolnom az életem történéseit, hogy ne gyűrtek volna maguk alá szinte azonnal ilyenek, mint az önvád, kín, a tehetetlenség érzete vagy pont azé, hogy tehettem volna valamit.
Ekkor támadott meg a motoros-szemüveges kategóriába sorolható pofa, nem a legjobbkor. Ám nem tudtam, hogy Zorából kicsaltam egy könnyet, amit ez a faszi nyilván tudott, így hamar a földön horgonyoztam le. Gyűlt bennem az idegi erő, hogy felkenem a falra a csókát... de nem. Ez nem az a nap nem azzal az emberrel, aki mellett ezt megtehetem. Elég neki egy estére ennyi sokk, bőven, és legyek hálás, ha mire odaérek a boxhoz, még ott lesz. És ott volt. Kezei közé vette az én piszkos arcomat, és lehunyt szemmel élveztem a pillanatot. Mancsomból kivette a fehér anyagot és nagyon finoman letörölte a vérem.
- Semmi.
Lehelem az érintése mellett, mely kezdi feledtetni velem a rémes emlékekt, amik csukott szemhéjam mögött megrohamoznak. Lassan megnyugszik a lelkem, a szívverésem is lassul, egyenletesebben veszem a levegőt. És pusztán csak az arcomon hagyta a kezét.
- .. Miért? Gyilkos vagyok. Embert öltem, számszerint hetet!.. És te mégis attól tartasz jobban, aki azért mosott be nekem, mert nem mosolyogva mentél a box felé? .. Ki vagyok én, hogy hozzám érj?! Senki! Sőt, még annál is kevesebb. Nekem nincs jogom veled beszélgetni!
Mégis, miután mindketten ittunk egy kicsit a jägerből, egyik kezem az övére simítom, mialatt kibököm neki a számot.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 23. 16:56 Ugrás a poszthoz

Zora

Bevallom, sosem voltam jó véleménnyel magamról. Nem vártam az emberektől együttérzést, szánalmat meg leginkább nem. Együtt élek azzal a tudattal, hogy a szülőhazámban 7 halott ember családja átkoz egy örökkévalóságon keresztül nem értve, hogy miért gyilkolta meg valaki a fiukat, férjüket, apjukat, öccsüket. Ezekről elég mély gondolataim és érzéseim vannak nekem is, így ismerem azt is, hogy mennyire megölne mindannyiuk. Egy villával, bárddal vagy egy telefonnal, bármivel, csak legyek halott. Emellett a húgom és Kristóf az egyetlen élő rokonaim, nélkülük senki vagyok, és értük hamarabb ragadnék berettát mint a saját, rongyos életemért.
Embert ölni.. Egy híres orosz író írta egy könyvében, melynek a főszereplője egy sorozatgyilkos férfi, hogy minden évszaknak megvan a maga szépsége a halálhoz, részletezte, hogy ősszel a barna falevelekkel belepett holttest gyönyörű látványt nyújt, hogy télen azért csodálatos, merrt a fehér hó és a vér színe a legszebb kombináció ês így tovább. Végül kijelentette, hogy mindenki ezt gondolja. De ölni.. Sosincs rá legjobb alkalom.
Nem tartom magam sorozatgyilkosnak még úgy sem, hogy hét ember.. heten haltak meg csak mert én nem voltam képes erre. Egy élet kevés rá, hogy ezt elfogadjam, de pár év elegendőnek bizonyult, hogy együtt éljek ezzel. Igyekszem a lehető legkevesebbet gondolni erre, ám naponta még így is több alkalommal megkísért.. Ahogy ezt a napot is, mielőtt a stégre mentem volna Beth gondolatával.
Az önismeretes tanársegédi posztom alatt tanultam meg, hogy az embereknek, ha gondjuk van, szükségük van másra, hogy azt elmesélhesse neki. Még ha az a személy sem tud mit kezdeni a gonddal, maga a tudat, hogy más is tudjam, már jól esik. Hogy nem kell egyedül cipelned azt a terhet, amit a gond jelent. Én nem akartam, hogy a saját gondommal terheljek mást, úgysem tud mit tenni és még magamat is elárulom. A tánc után valami eufórikus érzés mégis elöntött, hogy nem vagyok okvetlen egyedül. Választhatnék másik utat is, ha akarnám. De nem az a pakli van nálam, amivel valami jobbat tudnék csinálni. Így maradok magamnak a múltammal, plusz még le is traktáltam egy Navinés lányt. Jól van Benett, ennél jobvan nem is csinálhattad volna!
Mégis.. Olyan megnyugtató az érintése..
Nevem hallatára kicsordultak belőlem az indulatok. Mit tegyek, a Rellonos azért bennem van és él, a komoly gondolataimat nem tudom halkan és szűkszavúan megfogalmazni. Általában nem is akarom, ám most nagyon nem lenne hátrány.. És sikerült csillapítanom a hangerőt, hogy ne jöjjön ide valaki trollkodni.
- Heten haltak meg egy ember miatt, akik nem is voltak egy oldalon. Lehet, hogy önvédelem, de a tényen nem változtat, ami azért .. elég súlyos.
Egy nagyobb korty a jägerből és folytatjuk. Most ő jön a kitöréssel, melyre a feleletem előtt egy mélyebb levegőt veszek.
- Nem én vagyok a hős! Nem repülök el a naplementében!! .. És nem kapom meg a lányt.
Ez utolsó utalhatna Elizabethre, nem is kicsit, ám Zorát értettem ez alatt. Az ő élete nem hever romokban, neki nem kéne eladnia, ha lehetősége nyílna rá. Én.. Annyi mindenért odaadnám az életem.
- Rossz ember vagyok. Nem emlékszem, hol hibáztam, lehet még túl kicsi voltam, hogy eszembe jusson, de...Elég belőlem. Te ismered az alapjaimat, amit ezernyim lakat alatt őrzök. Te? Te ki vagy pontosan?
Hangom megnyugszik, egészen kellemessé válik, mikor fejét rám hajtja. Magam sem tudom, milyen ötlettől vezérelve, ujjaim egy kicsit az övéibe kulcsolom míg várok a válaszra követve a gondolatát a vadásszal kapcsolatban.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 28. 18:31 Ugrás a poszthoz

(kicsit Kimberli, majd Amira de )Mihael

Nos, nem meglepő módon évfolyamom száma megint nem emelkedett. Lassan akár teljesen be is költözhetnék a szobámba egy életre, hisz hány éve már annak, hogy a hatodikból próbálok a hetedikbe átbukdácsolni?! Sok. Jobb nem is számolni, megint csak arra jutnék, hogy néhány szezont lehúzok még itt.
Hazamenetel a vizsgák után. Annyian voltak így, hogy egészen kiüresedett a kastély. Nem bántam, legalább nem botlottam bele mindenkibe, az a pár beszélgetőpartner pedig pont elterelte a figyelmem Bethről. Ő sincs itt. Megint elment Angliába minden bizonnyal, ám mikor mégis egyetlen hétvégére elutaztam Marcival pont Londonba, ahol Ő lakott, nem volt merszem felkutatni a lányt. Megvan ő nélkülem is, és én is túl fogok billenni rajta, pusztán idő kérdése.
Tehát magamra vettem egy fekete nadrágot, egy fehér inget, melynek ujját két laza mozdulattal a nagyterem felé haladva könyékig feltűrtem és ennyi volt minden, amivel megtiszteltem az ünnepséget, melynek narancssárga színei egykori házam győzedelmét voltal hivatottak jelképezni. Ahogy beléptem már volt rendesen tömeg, vagy legalábbis lézengtek az emberek dögivel. A narancs szín uralta a nagytermet, amit zöld ízlésem kissé elutasított. De mit akarok, dreága unokaöcsém és Zora is ezekhez tartozik, és én sem törtem magam a versenyt illetően. Kristófnak biccentettem, és a már feltöltődőben lévő asztalunkhoz sétáltam. A világért sem ültem volna le, ám Kimberlit megtiszteltem annyival, hogy udvariasságból érdeklődtem hogyléte felől, majd Mirához mentem, aki szemmel láthatóan nem örült a tásaságnak, ami a nyakába zuhant. Fittyet hányva a fiatalabb lányra lehajoltam leendő családtagomhoz, adtam két puszit neki, megöleltem mialatt fülébe súgva kérdeztem, hogy mi van az aprósággal. A kis bájcsevejt követően elindultam kifelé, mondván, hogy megjelentem, legyenek boldogok, ennyi elég volt. Út közben nekimentem valakinek - totál direkt - és valami orosz káromkodás után folytatni akartam az utamat a körletembe,
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 28. 20:27 Ugrás a poszthoz

Marcell
reptér, London

Hát, nem volt könnyű Markovits bá't rábeszélni, hogy engedje el az utazásra a fiút, de rengeteg ígéret után végül beleegyezett. Elvégre a Rellon terelője vagyok, újdonsült csapatkapitány, amivel ő is tisztában volt, így egy kis harc után megengedte, hogy elvigyem születésnapja alkalmából a fiút, akit lassan öcsémként szeretel. És a beszélgetés egy kéréssel is zárult: a kisfiú hadd lakhasson nálam. Eleinte szörnyülködtem, hisz az alagsor nem egy fiatal, még nem is iskolaérett gyerek számára megterhelő lehet, ám nem kellett sok érvet felhoznia, hamar beadtam a derekam. Sőt, magamban még boldog is voltam, hogy Marci hozzám kerül.
Mikor megmondtam a fiúcskának, hogy hamarosan Londonba repülünk, a lélegzete is elállt. Drága nevelőszüleimnek köszönhetem, hogy megvásárolhattam a jegyeket és az egyéb költségeket is állták.
Én indulásunk napján fél órával a találka időpontja előtt keltem fel. Éjszaka pakoltam be a bőröndömbe a pólókat, gatyákat, alsóneműket, borotvát és egyéb létfontosságú dolgot. Egy egyszerű farmer és egy fehér színű, világoskék cérnával megvarrt kockás inget vettem fel, hozzá egy szürke cipzáros, kapucnis kardigánt. Cigaretta a zsebemben, pénz elrejtve. Állataim mindketten még szabadon voltak, végül a görény beköltözött az üres zsebbe, a Crup meg mellettem ügetett izgatottan. Hamarost elértük Leonardék ajtaját, akivel korábban megnbeszéltem, hogy vigyáz a bestiámra az utazásom ideje alatt. A bőrönd megbűvölve követett és 5 perc késéssel megérkeztem a találkahelyünkre, ahol ismét egy öleléssel fogadott és hálálkodással.
- Ugyan, igazán nincs mit. És ne aggódj, nem engedem el a kezed.
Átöleltem én is az újabban vöröses hajú fiúcskát leplezve döbbenetemet a hajszínet illetően. Kezeink összetapadtak, és már haladtunk is az állomás felé. Nem volt semmi gond, a vasútra időben beért a vonat, felszálltunk és egy külön kabinban megállapodtunk.
Az ajándékával meglepett. Igazán kedves gesztus tőle, nagyon jól esett, meg is kértem, hogy kösse fel a kezemre, miután megborzoltam a haját és megköszöntem neki kedvességét. A haja története elég vicces volt, de bátor, hogy így ki mer jönni az utcára, hogy üvölt róla: ez nem a természetes hajszíne. Az utazás alatt gátlások nélkül beszélgettünk, ahogy a buszon is, a becsekkolásnál, ellenőrzésnél és várakozásnál mert fél órát késett a gépünk. Végig fogtam a kezét - vagy inkább ő az enyémet? - de ami azt illeti, jól esett. Felszálltunk a gépre, és egy idősebb hölgy volt szíves átadni az ablak melletti helyet a kisfiúnak, akit a gépen elnyomott az álom. Nem csoda, szinte hajnalban kellett kelnie, hogy elérjünk mindent. Már aludt, mikor megpusziltam a homlokát, a mellettünk lévő nő pedig minden bizonnyal félreértelmezte a helyzetet mert megkérdezte, hogy az anyjához megyünk-e.
A gépünk 6 órás út után landolt. Csomagjainkat megkerestük, majd a reptér kijáratánál megálltunk. Elővettem egy cigarettát és meggyújtottam, lévén ma még csak egyet szívtam el indulás előtt.
- No. Ez egy hatalmas hely, úgyhogy a kezem tényleg ne ereszd el egy pillanatra se. A mai nap kicsit megnézzük a szállásunk környékét és holnap indul a móka. Nem fogunk taxizni, autót bérlünk és én vezetek majd. Most felszállunk egy buszra, ami elvisz minket az autókölcsönzőbe, majd egy órás út után, 8 körül megérkezünk a szállásunkra. Egy elég szép hotelban leszünk, ami két ágyas, de ha nagyon szeretnéd összetolhatjuk őket. Oké?
Mosolyogva rápillantok a fiúra, eddigre pedig már el is nyomtam a csikkem. Megfogram a kezét, feltümmedtünk a buszra, ahol lökdösve találtam csak helyet magunknak. Úgy fél órával később egy vörös ferrarival hagytuk el a terepet. Valami olcsóbbra gondoltsam, ami pusztán a célnak megfelelő, de egyszer vagyunk itt, ha már lúd, legyen kövér.
Bőven este fél 10 volt, mire a kis városnézés után a hotelba értünk, ahol kedves fogadtatással egybe megkaptuk a kulcsot. Furcsa volt varázslat nélkül az egész, pl hogy nem nyithattam csak úgy fondolatban ki egy ajtót, de ebben a két napban csak kibírom. Cuccainkat betoltam a szobába, és végül az utazás idejére ketrecbe zárt Debrát is elengedtem.
- Csináljunk valamit, vagy ma inkább kipihenjük magunkat?
Tettem fel a nap utolsó kérdését.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 29. 15:12 Ugrás a poszthoz

Mihael  Evil

Sosem bírtam ezeket a puccos összejöveteleket. Szerencsére az életemben csupán itt kellett tiszteletemet tennem az ilyeneken, és büszke is voltam magamra, ha 5 perc erejéig hajlnadó voltam megjelenni. Most sem akartam, még ennyi ideig se maradni, ám a rövid látogatásom imidzsét nem akartam elrontani valami suttyó öltözettel, így vettem fel a pingvinkosztümöt. Belépve a 10 perces komótos séta után dühösen konstatáltam, hogy a kastély krémje itt leledzik. Kristóffal egy másodperc erejéig összeakadt a tekintetünk, de nem mentem oda hozzá, mert 1. az uralkodó szín házába tartozik, 2. nem éreztem túl nagy késztetést a gratulációra vagy úgy egyébként a tásalgásra. A szerencsétlen lányhoz mégis odavittek a lábaim, aki miatt a múltkor el is tanácsolhattak volna a suliból, ha nem tudnék higgadtan viselkedni azon pillanatokban, melyek igénylik. Eztán unokatestvérem menyasszonyát köszöntöttem, aki szemmel láthatóan nem élvezte a tásaságot, ami rá akaszkodott. Eztán idegességem határát kezdte súrolni, hogy az igazgató is felszólalt, vagyis irány az ajtó. Még kikerülhettem volna a tagot, de eszemben sem volt, vállunk ütközött, és nem kis meglepetésemre úgy döntött a velem egy magas illető, hogy kötekedni akar. Azért meg kell hagynom, hogy egy gunyoros vigyor kúszott fel a számra, mikor elkezdte a kicsinyes szócsatát. Válaszom előtt tapsoltam a házamnak, ami negyedikként végezte idén a pontversenyben vívott harcot. Sőt, még a tanári kar felé is fordultam, ezzel a hátamat mutatva a fiatalabb Rellonosnak. Amint áttért a harmadik helyezett bejelentésére, ismét szembe találtam magam az arcra ismerős fiúval, aki nem tágított azon gondolatától, hogy elállja az utamat.
- Cicuka, arrébb vonszolhatnád a segged, vagy jössz velem ki az ajtón.
Ha ő így, én úgy. Egyébként se jó pillanatomban kapott el, nagyon hamar fel tudja forralni az agyvizemet, ha nem vigyáz. Márpedig nem olybá tűnik a megjelenése és a hanghordozása, mint akinek szándékában lenne feladni az érdekeit, csak mert egy nála 4 évvel idősebbnek más elképzelései vannak. Válaszomat megkoronáztam egy féloldalas sunyi vigyorral és kíváncsian vátam a folytatást.
Utoljára módosította:David Benett, 2013. szeptember 29. 19:00
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 29. 15:55 Ugrás a poszthoz

Zora

Sosem hittem, most sem teszem, hogy kaphatok egyszer egy rendes, igazi esélyt az élettől, amivel kezdhetek is valamit. Ami nem csak egy újabb álcája a sorsnak, hogy jól van kispofám, hidd, hogy te irányítasz, de egy percig sem van így. Nem hiszek a boldogság illúziójának, annyiszor csapott már be, és Betsy is csak egy újabb érzékcsalódásom. Valószínűleg úgy, ahogy a tánc közben Zoráról gondoltam. Nem leszek sose olyan ember, aki megkaphat egy olyan csodálatos dolgot, mint Zora ártatlansága és bizalma. Mégis az volt az érzésem, hogy megajándékozott vele a lány, hisz különben még a stégnél otthagyott volna a francba!
Ahogy vártam az italokat, valami furcsa érzés kerített hatalmába. Nem éreztem még egyszer sem, vagyis de, persze, de ez valahogy intenzívebb volt. Olyannyira, hogy magam is meglepődtem tőle. Bizalom? Barátság? Vagy valami többnek a csírája kezd bennem feléledni? Amira olyan régóta sóvárgok, és Beth adott belőle egy kis ízelítőt? Miért érzem ezt?! Ekkortájt akarta felkelteni az érdeklődésemet a behemót, ám csak a vállropogtatásommal zökkentett ki a filozofálásomból. Hamarosan egy jobb horog bpldog tulajdonosa lehettem a padlón, ahol annyiszor hevertem, míg valaki fölöttem megpróbált péppé csinálni. Fordítottan még gyakrabban volt, miszerint én voltam a fojtogató. Csak ültem ott, hátamat a pultnak támasztva, mikor a tag meglátta, hogy én sem vagyok a lehető legjobb állapotban. Összeszedett a földről, kicsit leporolgatta a pólómat, ami fogalmam sem volt, hogy kié, majd biztosítgattuk egymást a lány épségéért. A pultos kihozta a poharakat, a csóka eltávozása után felnyaláboltam az alkoholokat és a barna hajú lányhoz ügettem vigyázva, hogy a majdnem teli poharak ki ne boruljanak. Odaérve óvatosan leraktam őket, majd a lány mellé becsusszantam, aki hamarost az ököl által ejtett sebet tisztogatta. Kellemes érzés járta át ismét a testem, amint bőre az enyémhez ért. Szemem lehunytam a kérdése hallatán, ám mihelyst kimondta a nevemet azon a halk, gyönyörű hangján, nem tudtam tűrtőztetni magam. Kezét nagy hévvel elkapom az arcromról, míg kimondok ismét egy olyan részletet, ami örökké kísérteni fogja az életemet. Ám mindössze az asztalra teszem kezeinket, enyémet pedig az övén nyugtatom. Kisebb szócsatánk lezárását egy mondatban teszem meg, miután az összes kérdésemre megadta a választ.
- Az emberben és minden állatban két olyan ösztön van, ami felülírja a többit : az egyik a létfenntartás. Igen.. Öltem hogy ne engem öljenek.
Kis szünetet tartottam, míg megfogalmaztam a következő reagálásomat.
- Nem vagyok jófiú. És.. Minél inkább vágyom valamire, annál kisebb az esélye, hogy megkapom.. És most mégis itt ülsz velem.
Nem folytattam, szerintem ennyiből megértette, hogy mire gondolok. Két lehetősége is volt, hogy elfusson, ám ő nem ezt választotta. Hinni se akartam a szememnek. Arra, hogy nem vagyok gonosz, nem feleltem. Miért nem tart annak? Más vizekre akartam terelni a témát, és egyébként is : ő már ismeri a hátteremet, én nem tudom még azt se, hogy az ikrén kívül van-e testvére. Fejét rám hajtotta, kortyoltunk a vadászból miután már kiittam a jägeres poharamat, és ujjaink összekulcsolása ellen sem volt kifogása. Jól esett a nevetésének csengése, hogy iránta érdeklődtem.
-Hát.. Te hogy kerültél ide? Családod? Barátok? Fiúk..?
Tudta, hogy nekem Bethtel nemrég lett vége és én is tudtam, hogy nincs senkije. Egyre jobban mart egy gondolat, és amint elmesélte a családját meg várhatóan dióhéjban a múltját, egyik kezemmel az álla alá nyúlok, hogy szembe nézhessek vele.
- Ha most megcsókolnálak, elrohannál?
Egy levegővételnyi szünetet tartottam a kérdésem feltétele és aközött, hogx ajkaim finoman az övéire nyomtam.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - David Benett összes RPG hozzászólása (121 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 » Fel