36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - David Bennett összes hozzászólása (135 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 » Le
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. május 1. 02:11 Ugrás a poszthoz

Katie.
-akkor, 5 - 10 perccel később



 Hát, már egy ideje bizony hanyagolnom kellett szegény kis Katiet, nyilván kissé mellre is szívta. Ám ez alatt az egy év alatt nagyon sokat és jól fejlődött. Eleinte már annak is örültem, hogy ha saját magát nem boxolta szembe és taknyolt el mert rálépett a kikötődött cipőfűzőjére. Voltak kifejezetten jó taktikái neki is, például amikor ormótlan és kissé szemtelen módon hátulról esett nekem, de mind a mai napig állítja, hogy akkor is csak a lábában botlott meg. Minden esetre az volt az egyik olyan alkalom, amikor úgy tarolt le egészen a padlóig, hogy még a homlokom is bevertem.
 Oroszország után ez lesz az első alkalom, hogy ismét adok neki egy kis löketet a jövőre való tekintettel. Bár azt meg kell hagyni, hogy könnyebb dolga lesz így a kislánynak, hogy úgy fogyok lefelé, mint a parancsolat - habár ő eztet még nem konstatálta. Na majd most. Megreptettem felé egy baglyot, és olyan magamhoz híven kecsesen elindultam a megbeszélt idő előtt .. teszem azt, 10 perccel. Plusz kiérni a házból, meg elindulni ezzel a lábbal, meg felérni és az esetleges kis bajok, mint levadászni egy-egy Holdat az égboltról vagy űrszondát lőni fel Föld körüli pályára, de ezek persze magán bizniszek. Hatalmas előnye lesz így, hogy nem vagyok a helyzet magaslatán, de legalább rendesen kipróbálhatja az erejét és bemutathatja élesben, hogy mit tanult, amíg én el voltam a ruszkik vodkás tanyáját megcsodálva. Később pedig az ezt követő küzdelem, hogy a nyamvadt életem is valahogy magamban tartsam valamint ne essek darabjaimra. De fúú, készen állok egy újabb különórára a kedvenc Levitásommal. Most kivételesen nem fogom úgy lenyomni mint a bélyeget és nagyon nagyon reménykedek abban, hogy bemutat valamit az elmúlt hónapok tiszteletére. Igaz, tarthatnánk már a hirtelen szándékú támadásoknál is, ha nem vesztegetek el jó 9 és fél hónapot a szülőhazámban, de... majd behozzuk.
 Beérve már ott láttam a kislányt, és valljuk be, a tornaszerkója azért mindig felvarázsolt az arcomra egy mosolyt - akármilyen volt a hangulatom vagy állapotom. Mikor nézhet meg az ember fia egy ilyen formás hátsó részt, hm?.. Na de vissza a helyzethez. Ott csücsült a futópad szélén, mire megforgattam a szemeim. Azt hittem mostanra már lefutott vagy 5 kilométert is azon a szalagon, nem csak ott ül és vár (i love 30Y). Hosszú, kócos és borzas hajam alól pillantottam fel rá remélve, hogy azért nem fog rátörni a frász a felettébb sem kellemes látványomtól - amit főleg a beesett szemeimnek, az alattuk lapuló karikáknak és a kiálló arccsontomnak lehet majd megköszönni.
- Mire vársz, fel arra a futópadra! Egy, kettő!
 Még tapsoltam is egyet hozzá, amint pedig megfordult felmászva a gépezetre, megint csak nem fogtam magam vissza az alapos végigmérésében. Azt hiszem ezt hívják annak a bizonyos szemmel vetkőztetés momentumnak, de én is csak pasiból vagyok. És az is igencsak nekem imponáló, hogy azt az inget minden egyes alkalommal felveszi, amit még a legelső találkozásunkkor voltam kedves neki ajándékozni. Micsoda kegy.
- Mit a legkisebb fokozatra?! Mert majd tuti el fogsz menekülni laza kis kocogó tempóban a nagyfiúk elől! Maximumra, így van, 10 percig. Utána kapsz 1 perc légző szünetet.
 Ott álltam vele szembe, amíg várhatóan teljesítette a feladatot, és mihelyst már félig kipurcant, így egyenlőek voltunk most már energetikailag is. Hagytam, hogy magához térjen a viszontlátás első sokkja után, ekkor pedig váratlanul még egy puszit is adtam az arcára. Valami, amit azért az ember nehezen ad fel és felejt el : dolgok, amelyekben profik vagyunk.
- Kosárpályára megyünk. Nem, nyugi, nem fogunk kosarazni, nem azért kosárpálya a neve.
 Kezem teljesen nyugodtan akasztottam a Levitás nyakába, bár amennyire én lazán kezelem már a társaságát, szerintem ő még mindig annyira feszült. Megszokhatta már tőlem ezt a bánásmódot, de.. kinek a pap, kinek a papné, kinek meg a feszület. Helyre érve egy óvatlan pillanatban mögé surrantam, mindkét kezét hátrakulcsolva tartottam háta mögé, testem egészen nekifeszült az alacsonyabb és fiatalabb lányénak. Szám a füle mellett volt, hangosan szívtam be és fújtam ki a levegőt kicsit hergelve ezzel - bár nem tudom hogy sül el, miként hat rá, mennyire érzékeny a füle.
- Hogy szabadulsz?
 Suttogtam halkan valami hátborzongatóan mély hangon, az arcom pedig ugyan nem láthatta, de fél oldalt megjelent egy nagyon kéjenc és sunyi vigyor. Uralni próbáltam a gondolatait, ezt nagyon jól tudta, ez volt az egyik első alapvető gondolat, amit a fejébe vertem. Uralkodni a másik felett.
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. május 1. 03:23 Ugrás a poszthoz

Katie. : D


 Na igen, várható volt ez az arckifejezés, amit majdnem minden egyes élő ember megejt felém, aki valaha látott régen és most. Különböző módon, de mindannyiuk szeme nagyjából azt engedi sejtetni, hogy "Jól van haver, remélem, azért jó bőrért szabattad át magad" és társai. Katie arcára is felmászott a néma kérdés, ám felelet nélkül küldtem fel futni. 5 percig nagyon szépen bírta, eleinte még az egyenletes légzés is ment, majd lassan megszaporázta, később össze-vissza lihegett, aztán már levegőt se kapott, és bumm! Kezemmel finoman az arcomra csaptam, ujjaim közt meg kikukucskáltam, hogy azért még egyben van-e a hatalmas és zajos földet érés után. Mint egy szerencsétlen, utcára kidobott kiscica, úgy somfordált oda hozzám kissé megnyugtatva a lelkem: nem lesz se vakbélgyulladása, se agyrázkódása.
 A lekókadt fejű Levitást magamhoz ölelve haladtunk a terem másik felébe, a támadó állásommal meg nyilvánvalóan meg is sikerült lepnem. A kisebb lihegés a hallóközpontjába nem volt a legjobb húzás, de hát honnan tudhatta, hogy lőtt sebű lábra fog beletaposni. Nem volt szüksége a könyök mozdulatra, azon nyomban eleresztettem, sőt, kissé meg is löktem, holott nem állt szándékomban. Lábikóm szúrni kezdett meg lüktetni, fájni, zsibogni, megjelentek a hangyák is és kicsit sem vörösödött el a fejem, áh, ugyan, dehogy. Megejtettem egy halvány "minden rendben" mosolyt Katie felé, mutató ujjam felemelve kis időt kérve magamnak, majd ezzel a sebességgel szépen a hátamra vágtam magam a kosárpálya elején várva, hogy majdcsak alábbhagy eme nemes végtagomat kínzó érzés. Úgy 10 másodpercig még eltartott ez a procedúra némi erős szédüléssel megtoldva, majd hirtelen az egész szinte varázsütésre szűnt meg majd fordítottam a fejem a kislány felé.
- Ez nagyon szép volt. Kiváló mozdulat, pontos lépés.
 Az. Pontosan bele abba a lábba, amelyik amúgy is még nyögi a legutóbbi túráját. Hátul megtámaszkodtam az alkaromon és úgy fél perccel később még arra is rávitt a lélek, hogy ismét felálljak.
- Figyi. Nem estél el, nem a saját lábadra tapostál, nem botlottál meg : ügyes. Sőt, még le is szereltél magadról : azért ez már valami.
 Mutató ujjam végig felemelve tartottam és hadonásztam is vele, végezetül a mancsaimat egymásnak ütögetve tapsoló hangot hallattam. Huh, csak ne most kapjon el megint a láz, nem lenne túl jó részlet.
- Akkor most mi. Mit szeretnél csinálni? Vagy rám bízod?
 Most először hagytam neki választási útvonalat, eddig egy alkalommal se ajánlottam fel neki ilyen nagy kegyesen a dolgot. Most nyitott voltam mindenre az alvástól kezdve egy új univerzum megteremtéséig. (De azért csak nem tartottam be a személyes buborék távolságot, ott voltam közvetlen az orra előtt, mihelyst már nem hadonásztam az ujjammal.)
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. május 11. 13:03 Ugrás a poszthoz

Ugyanmár, csak az eredeti olyan bünronda, hogy minden papír inkább széttépi magát, mint hagyja, hogy rárajzolják Micsu ocsmány orrát (:

*belibben*
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. május 11. 13:06 Ugrás a poszthoz

Ki az a szerencsétlen, aki egy ilyen görényt (imádom a görényeket amúgy) akar lerajzolni? mármint.. most nézzen rád az ember. Hánynom kell ... XD

hát na, a Navine is szerintem ezt gondolja a képemre pillantva Rolleyes

ne aggódj Kei, majd kimondom én (;
Utoljára módosította:David Bennett, 2014. május 11. 13:06
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. május 11. 13:10 Ugrás a poszthoz

TE vagy a görény! Tudod te hogy milyen szagot árasztasz magadból edzéseken?!...;D XD

igen, észrevettem már.... mit lépnél rá,ha én is kicsit.. "randiznék" a csajoddal? ((:.. nem is rossz ötlet. Megfontolandó..


Tiszta szépség és a szörnyeteg. De itt a szörnyeteg még visszataszító is : D LILLA MÁR MEGMONDTA!!!!! Kiss
Utoljára módosította:David Bennett, 2014. május 11. 13:10
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. május 11. 13:16 Ugrás a poszthoz

nekem már most meglenne a jogom tojást sütögetni....;D XD

Ocsmány vagy. Ezen nincs mit szépíteni.
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. május 11. 13:33 Ugrás a poszthoz

Mihael Gérard Saint-Venant - 2014.05.11. 13:24
Dikk már, nagy az arcod, aranyom  Rolleyes  *egy elegáns mozdulattal kitér a popcorn elől*

Nem hergeltem én, Ninari, amíg ki nem nyitotta a száját  XD .




HOGY MI?! *felbõszül* Tudod mit? Remélem el fog vinni egy nap egy halálos bárányhimlõ.


Luca: KÖSSZ.. számítottam rád is XD és a megfejtés: nem, ugyanis valaki lopkodja Bennett zoknijait XD
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. május 11. 15:57
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. május 11. 13:56 Ugrás a poszthoz

Egerszegi Nina Viktória - 2014.05.11. 13:46
Na gyere Luca, szervezzük meg a birkózást és szedjünk belépőt. :3

Ugyan Misi, én nem vagyok féltékeny típus. Rolleyes Annyira... XDDD



ááááhhhhh, a világért sem : D csak jó, hogy nem szerelsz rám egy detektort.  és az exeim..ezt a témát meg ne firtassuk inkább (:
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Temetés
Írta: 2014. július 30. 21:37
Ugrás a poszthoz

Nina.
2014. július 30. 17 óra körül


 Ennyi volt. El sem bírom hinni. Milyen törékeny az emberi lét, nemdebár? Az emberek azt hiszik, hogy a boldogság egy finom és forró kávéból áll, egy éppen kisült cipó végének a letöréséből vagy egy olyan személyben rejlik, akit annyira szeretünk. És mit hisznek az emberek, hogy mi a szomorúság? Hogy milyen is az.. nyomorúnak lenni. Hát tessék, elmondom. A húgom temetésén állok. A legkisebbik húgom is miattam halt meg, akárcsak Ginger és később Cassie is. Nem tudtam rájuk vigyázni, mert túlságosan is lefoglalt az, hogy mentsem azt a riherongy életemet és bőrömet .. de miért is? Mi értelme van élni azok után, hogy az élet térdre kényszerített, meggyötört, elvette mindenemet majd ott hagyott a sárban gyötrődni és szenvedni.. Ginger. Őt nem tudtam megmenteni, ő saját maga döntött úgy, hogy a vesztébe rohan és erről még csak nem is tudtam egy árva szót sem. Nem voltam ott, amikor vízbe fulladt, nem voltam ott, amikor valaki kiemelte onnan - ahogy akkor sem voltam ott, mikor valami kis szertartáson elhamvasztották és az isten tudja hova szórták el a hamvait. Cassie.. mind a mai napig nem tudom, hogy merre van, hogy hol kellett elesnie, hol kiáltotta utoljára a nevemet segítségképp - minden reményét abba vetve, hogy majd a csodával határos módon megjelenek egy hatalmas karddal és lekaszabolom azokat, akik bántalmazták, erőszakkal megkínozták és .. még mit csináltak vele. És most Ginny. Egy kórházban kellett meghalnia, ahol még csak ott sem voltam - holott nagyon is jól tudtam, hogy melyik az a kórház, hányas terem és hasonlók. Négy idegen, emberi kéz által épített fal között kellett meghalnia pedig milyen régóta mondogatta, hogy ő valami olyan helyen szeretne nyugovóra térni végleg, amely a természet által határolt.. A családom egyetlen tagját már csak Földesy Kristóf képezi, akivel bár eleinte volt jó sok balhénk volt, nagyon kötődünk egymáshoz. Itt áll a jobb oldalamon és biztos vagyok benne, hogy tudja, sőt, érzi, hogy min megyek keresztül. Aztán itt van Grace is. Mikor legutóbb láttam, akkor magam sem voltam megbizonyosodva afelől, hogy életben fog-e maradni a következő évben, hisz annyira csont és bőr volt, de mostanra mintha megint jól nézne ki. Azóta tartjuk a kapcsolatot, hogy elment egy művészeti iskolába és soha nem hittem volna, hogy eljön a temetésre. Leonardot is akartam hívni, de végül mégsem tettem, hisz neki is épp elég gondja van anélkül, hogy egy ilyen eseményen megjelenjen. Mihaelt invitáltam, hisz neki köze van ehhez az egészhez .. és mint jó barát, ő is támogatva a jelenlétével eljött ide. Akárcsak Nina, akire az élet bármely napján és pontján támaszkodhattam. Soha nem fogom tudni meghálálni neki a támogatását ahogy azt sem, hogy mennyire szeretem.
Egyedül lenni. Félelmetes érzés, habár az igazi jelenlétét csak akkor tudhatod meg, amikor pontosan átéled. A szavak szétfolynak azelőtt, hogy a füledbe jutnának, a szemed mereven bámul egy pontot és képtelen vagy felfogni a helyzetet. Valójában senki sincs ezen a világon, aki kétség, vagy akár szennyfolt nélkül is élhetne. Azok, akik örökké megpróbálnak isteni alakban élni és a teremtőt játszani; azok, akik megnövelik a jóindulatúság és bizalom határait; azok, akiket a gonosz szennyez be... Mindenki azt kívánja, hogy megmentsék.
 Milyen szomorú is az emberek élete. Tele van tragédiákkal, rosszindulatúsággal, fájdalommal és gyűlölködéssel. Ginny is azért halt meg, mert valaki engem akart megfosztani az élet jogától és mégis.. mindenki más szenvedett emiatt. Hosszú halált halt... tele fájdalommal. És nem voltam ott. Gyűlölöm magam emiatt. És annyi minden más miatt is, amik miattam történtek. Nem érdemlem meg ezt a tengernyi áldozatot, ami hozatott csak azért, hogy az én nyomorult életem megmaradjon... De .. búcsút kell vennem tőle. Én okoztam a sérüléseit, a szenvedésének az oka is csak én vagyok, miattam halt meg és élt olyan meggyötört életet. Jobbra volt érdemes. Mindig az ártatlanok bűnhődnek és őket büntetik a mi hibáinkért. Igen, már belátom. Nem kellene élnem. Miért is nem hagytam magam megöletni azelőtt, hogy abba az iskolába értem? Miért kellett nekem megmenekülnöm és a testvéreim fejére hozni a bajt és az ördögöt? .. Mindent megtennék, hogy visszaforgassam az idő kerekét és megváltoztassam a jövőjüket. Hogy akkor én meghaljak és ők engem elfeledve tovább éljék az életüket.. eséllyel a boldogságra. Tönkretettem a saját családomat a szánalmas kis életem miatt. Hogy lehetek ennyire önző..
 Megtört bennem valami. Végleg. Nyilván Nina is észrevette, hogy most olyan valamivel állok szemben.. olyan démont kell legyőznöm, aminek a harcában senki sem segíthet. De akkor sem tudom visszahozni Ginnyt.
 Hirtelen éreztem meg, hogy a gyomrom felkavarodott és arcomat úgy öntötte el valami idegen forróság, hogy időm sem volt felkészülni. Kiváltam a tömegből, illetve kiszakítottam magam a koporsó körül álló igencsak csapott létszámú emberek gyűrűjéből egy 30 méterre arrébb lévő fáig, hogy összegörnyedve öklendezzek, ám semmi sem jött ki. Pusztán sírni kezdtem. A tölgyfa törzsének dőlve Ginny alakja elevenedett meg előttem, ahogy nyújtja felém a kezeit egy furcsa, ám boldog mosollyal az arcán, vérben úszva. Ekkor láthatott utoljára. Gyomrom még mindig bukfenceket vetett, de a hányinger már elmúlt. És csak sírtam. Forró cseppek peregtek végig az arcomon eláztatva ezzel a bőrömet. Egy cigaretta került elő a fekete öltönyöm zsebéből és most muszáj volt elszívnom egyet, mert ha nem nyugszom le legalább egy kicsit, akkor oda az emberek közé fogok rókázni. Itt van Ráhel meg a lányunk is, Runa, Mihael, Kristóf, Grace, Nina.. És mindenemet odaadnám, hogy ha visszamehetnék az időbe és én halhatnék meg Ginny helyett. Istenem..Bárcsak én haltam volna meg helyette!..
Utoljára módosította:David Bennett, 2014. július 31. 09:55
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Első találkozás.
Írta: 2014. augusztus 27. 21:08
Ugrás a poszthoz

Nina.




 Már estefelé jár az idő, bizony. Egyszerű, fekete karórámra pillantva lepődök meg azon, hogy már 7 óra is elmúlt, azaz ha minden igaz, akkor még fél óráig várok itt aztán összepakolok, vissza a kastélyba, be az ágyba és kimúlás. Nem hittem volna, hogy ennyire be fog indulni az üzlet, már legalább két alkalommal kellett utánpótlást vennem vászonból és festékekből. Mugli módszerekkel alkotom a képet, azaz ecsettel és vízfestékkel, temperával, por - és zsírkrétával, lakkal, akrillal meg a saját ujjaimmal. Egy fakó szürke pulóver van csak rajtam, ami még mindig lóg a sovány alakomon, habár a munka során az ujját laza csuklómozdulattal a könyökömig toltam. Mostanra a nép java azonban már elkotródott, behúzódtak a meleg fészkeikbe, forró vaníliás teát kortyolgatnak és könyvekkel babrálnak, amíg én előveszem az igencsak összegyűrődött pakk cigarettámat, előveszek egy szálat, aminek a fehér papír részét megfogja az ujjaimról rákenődött kékes-fekete festék. Számba tolva a csikk végét egy öngyújtót előhalászva meggyújtom azt, eztán hátamat a falnak vetem. Végigszámolva a mai napomat a hét korábbi napjaival együtt, összességében kerestem  25 galleon, 11 sarló és 23 knút értékben. Már korábban megalkotott képek és helyben festetteket egyaránt számítottam és ha lehetne ilyenre lehetőség, akkor most elismerően hátba veregetném magam.
 Most hirtelen egy idős boszorka száll le a kopottas járgányáról a képeim mellett, meglesi magának őket majd kissé szipirtyós hangon megérdeklődi, hogy holnap is itt vagyok-e még. Elmosolyodom és bólintok neki, az arcán azonban némi tétovázás kivehető. Mintha látná a hegeket az arcomon, a forradásnyomokat a szemöldököm mellett, a szám sarkában, ahogy bőröm mosolyra húzódik. Biccent egyet, majd egy darabig még ott ácsorogva meggondolja magát : dűlőre jutott, ezt a képet pedig lealkudja 17 galleon 6 sarlóról mindössze 15 galleon és 6 sarlóra. Boldogan hajítom el a félig elszívott csikkemet és egyezem bele az alkuvásba, mire újfent meggondolja magát és 20 galleont ad azzal a felszólítással, hogy ne adjak neki vissza. Inkább folytassam a festést, mert nagyon jól megy nekem. Vállat vonok, ismét elmosolyodok és amíg a tágító bűbájjal ellátott szatyrába ejti a képet, úgy elkalandoznak a gondolataim. Na igen, jobbakat tudnék festeni, ha nem kéne azon rágódnom, hogy vajon mikor.. jönnek ők el értem. Az is segítene, ha Nina mellettem lenne, ha támogatna.. ha puha kezét az izzadt vállamra tenné szavak nélkül, ezzel újabb önbizalmat és erőt töltve belém, de.. ő nincs itt. És én is jól tudom, hogy miért nincs itt.. Ahogy azt is, hogy miért nem megyek sehova önvédelmi fegyver nélkül..
 Egy másik cigire gyújtok újfent a piszkos falhoz támasztva a hátamat, pulóverem ujját ismét feltűrve a karomon. 7:23 . Na ezt akkor elszívom aztán csomagolhatok és mehetek fel. Brutálisan jó hetem van, meg kell hagyni, és ez még csak az első!
Utoljára módosította:David Bennett, 2014. augusztus 27. 23:56
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Döbbenet
Írta: 2014. augusztus 27. 23:54
Ugrás a poszthoz

Nina.



 Kellemesen érintett a nő kedvessége a pénzügyeket illetően, jókor is jött meg jól is, így aztán gyorsan eldöntöttem: a cigaretta után összepakolok és spuri fel, nem várom meg a saját magam által kiszabott munkaidő végét.
 Aztán megpillantottam Őt. Épp csak, hogy véletlenül felpillantottam az egyébként nagyon érdekfeszítő talaj vizslatásomból, mikor úgy hasított belém a felismerés, mint valami áram. Félretüdőztem azt az átokverte dohányt, de nem engedtem meg magamnak a fuldoklásos köhögést, úgyhogy olyannyira bekönnyesedett a szemem, hogy pár csepp le is folyt a pilláim alól. Dühösen vártam, hogy Nina ellibegjen előttem, mint valami tündérke, aki pontosan tudja, mennyire szeretem még mindig. Habár ezzel a tempóval, ahogy haladunk, sajnos - vagy talán szerencsére? - ez a szerelem nem fog tovább égni. Úgy égeti le a tisztásomat a lány a viselkedésével, a pillantásaival és a nemtörődömségével, mintha a célja az lenne, hogy az életemet és a lelkemet az eddigi kisebb sivatagból totális sivársággá változtassa. Torkomban megjelent egy böszme gombóc, szemeim még mindig könnybe lábadva, de szemöldököm alól figyeltem Őt, ahogy lassít és igyekszik minél hamarább eltűnni az utcáról. Mintha csak régi ismerősök lennénk, akiknek közös a múltja.. vagyis .. még annyi se. Ismeretlenek. Teljesen idegenek egymás számára.
 Hagytam, hadd menjen. A lábait nadrágon keresztül is szerettem nézegetni, de ebben a harisnyában meg aztán ki nem nézne végig a lányon. . Jesszus, ha bárki is egy ujjal is hozzáért, akkor szépen egyesével, ujjpercenként fosztom meg a kezétől.. Tehát nem akartam utána menni. Már el is hagyta a festékeket, a képeket, vásznakat és engem is, mikor belém hasított egy érzés, befészkelte magát a fejembe és nem akart onnan sehogyan se kiszállni. Én.. soha nem tartoztam senkihez. Az életben soha sem.. De mégis.. ez a bőrdzsekis, taposócipős barna hajú tünemény.. Igen. Hozzá szeretnék tartozni.. Hozzá tartozom.. És örökké hozzá fogok. Még ha Ő már messze nem fog velem törődni, mikor már csak egy halványuló emlék leszek egy kifakult, régi, megsárgult papíron.. Nekem Ő lesz az az egyetlen, akihez tartozom..
 Hagytam, hadd menj.. Amíg nem ismertelek, nem bíztam soha senkiben. Láttam, amikor könnyeket hullattál értem; és tudom, hogy mindig mellettem álltál. Amikor velem vagy, mindig olyan nyugodt vagyok és boldog. Tudom, hogy nem vagyok vidám, sem szórakoztató, de én, David K*cs*g Bennett.. Szeretlek. Még mindig.. De tudom, ohh, nagyon is jól tudom, hogy neked sokkal jobb lesz nélkülem.. habár.. nem. Semmi habár.
 Hagytam, hadd menj. Látni akarlak újra meg újra, meg akarlak ölelni és megsimítani a gyönyörű fürtjeidet, de a saját világomban kell élnem. Egy olyan világban, ahol Te nem lehetsz ott.
 Utána mentem. Ha a sors fonalai összekuszálódnak, már nem lehet kibogozni őket, bármennyire is szeretnéd. Muszáj tudnom .. hogy minden rendben veled.
- Nina!!
 Hallatszott a mély, dörmögő hangom az éterben, ahogy abban az ócska, szürke pulóverben robogok a lány után hátrahagyva a holmimat. Utolértem, de magam sem tudtam, hogy meg fog-e állni, vagy sem..
Utoljára módosította:David Bennett, 2014. augusztus 27. 23:59
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. augusztus 28. 16:08 Ugrás a poszthoz

Cyanne North.. a verőleány :'D

 Huh. Ma este addig maradok a pályán gyakorolni, ameddig ez csak lehetséges.. Lévén, hogy nem kell odaérnem időre sehova se, így most nyugodtan baktattam ki délután 4 óra körül a pályára. A délelőttömet ismét lent töltöttem a faluban a festészettel, amit - csodával határos módon - ismét siker koronázott. Ebédre feljöttem, felfalta a Rellonos kviddics csapat az összes kaját a nagyteremben és megbeszéltük a következő időpontot arra, hogy akkor mikor is lesz az edzés. Persze, munka van mostanában, vizsgák meg hasonló butaságok, de a kviddics már csak azért is fontos, mert legutóbb utolsóként ballagtunk. (habár talán a legeredményesebbként..)
 Egy szürke, vastag melegítőben caplattam lefelé a cigaretta füstömbe burkolózva és az egészhez egy fehér póló társulva, amit pár hete kaptam a csapattól ilyen ajándék gyanánt. Hihetetlenek, komolyan mondom. Két seprű megbűvölve követett, mint a jó modorra nevelt bárányok, hisz ki tudja, mikor fog eltörni az egyik. Plusz 3 gurkó is a nyomomba szegődött, két terelő ütő illetve egy szintén varázslattal ellátott szobor is, aki direkt az ilyen magán edzésekre van kiképezve olyan posztra, amit mi adunk meg neki a játék előtt.
 Kiérve a pályára néhány kósza lelket kellett észrevennem, ám amint látták, hogy én itt bizony lökdösni fogom a gurkókat, úgy szépen karikát oldottak és elpucoltak. Helyes. No, akkor nyomassuk. Amíg a kviddicsre koncentrálok, amíg játszom, addig ez teljesen leköti és eltereli a figyelmem - ha másról nem, Nináról bizonyosan, akivel olyan csúnyán lett vége a kapcsolatunknak.. De a r.hadt életbe! Bennett vagyok.. és nem a hűség meg a lehorgonyzás az erősségem. Plusz, ha jobban számolok utána, akkor rá kell jönnöm, hogy mindketten jól megleszünk a másik nélkül, hisz az utóbbi időben már alig kommunikáltunk nap közben.
 Bemelegítés. Most a gyorsított előedzést csinálom csak meg, mindennek a felét, így a 2 kör futást, 75 felülést és guggolást, 40 fekvőtámaszt, 25 db 4 üteműt egy olyan jó 30 perc alatt lenyomom. Erre jön 6 kör repüléses kör, sima, gyors, passzolgatós és versenyzős (ezek már a megbűvölt segédemmel egyetemben, holott ilyenkor a csapatkapitánynak és helyettesének kéne együtt gyakorolni, de.. hol is a helyettesem? Van egyáltalán?)
 Közlöm a lélektelen társamnak, hogy most mindketten terelők leszünk, de hagyjon nekem 10 percet, hogy jobban belemelegedjek. Felpattantam a seprűmre, nyargaltam néhány kört még egyszer, majd gondolatban irányított mozgással szabadjára engedtem egy gurkót, amely - jobb híján - felém kezdett közeledni. Alacsonyan szálltam és jobb oldalról közeledett felém; enyhe lendítéssel küldtem magasabb röppályára a labdát, ám ennél tovább nem tudtam ügyelni a vasgolyóra. Valami megzavart..
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. augusztus 28. 17:03 Ugrás a poszthoz

Cyanne.. Evil


 Nos, mit ne mondjak, igencsak meglepett a kockás inges lány megnyilvánulása. A megjelenése még csak hagyján, látásból ismerem a tagot, de azt azért messze nem gondoltam volna, hogy majd fogok vele beszélgetni is. Lepillantottam rá a seprűmről, ahogy valami kegyetlenül hanyag mozdulatokkal próbál bemelegíteni. Egy fél pillanatra.. de tényleg, épp hogy csak, a szemeim végigmérték az alakját, mihelyst a járművemről a földre szállva megindultam felé. Szám ördögi, féloldalas vigyorra húzódott, és fel se kellett nagyon mérnem a terepet és az adottságait, hogy ha kéne, akkor milyen posztra vágnám be: terelő. Az elmondottak alapján pedig maga is konyít legalább valamely csekély mértékben eme szerepkörhöz..
- Egy ilyen hígagyú bábbal nem is élvezet a játék..
 Vigyorogtam még mindig, majd a már szemkontaktus nélkül is működő és jól bevált képességemmel odareptettem mellé a második ütőt illetve seprűt.
- Ezt akkor kihívásnak veszem.. Oh, igen, ha felszállsz, akkor praktikusabb lenne, ha csak a pónis póló lenne rajtad.. az ing nagyban akadályozza a szabad mozgásodat. Amúgy nagyon eredeti. Mármint a póló.
 Hinnye, azt a jó büdös ukrán oroszt, hát ilyet sem pipálhattak az emberek, hogy én, amint egy mondatnál többet beszélek - és azt egy idegen, ijesztő külsejű leányhoz.. Mi a fene.
 Ott hagyva a füves terepen rá bíztam, hogy be fog-e rezelni avagy sem, hisz azért a helyi terelők nagy százaléka bizonyára vonakodva, vagy egyáltalában nem fogadnák el a tényleges kihívást. Mert bár olybá tűnt az első kijelentése, mérget nem vettem volna arra, hogy valóban fel akarja mérni az erőviszonyokat velem szembe. Aztán ki tudja.. Lehet meg van a terelőm a következő idényre.. No lássuk, ha ki mer állni ellenem, akkor majd ennél csak az lesz cifrább, ha mellettem is kiállna. Kellékek tömkelege kínálkozik ama okból, hogy kipróbáljam ezt a lányt - és valljuk be, nem tűnik egy anyámasszony katonájának.
- Azért remélem, hogy nem fogsz leájulni. Nem szívesen veszítenék el egy potenciális lehetőséget.
 Provokálni akartam? Igen! Direkt? Naná! Megéri? Ó, hát hogyne érné meg, ha higgadtan tud ellenem játszani, és tegyük fel, hogy olyan helyzetbe kényszerít, hogy inkább vele játsszak, mint ellene, akkor lehet ebből még valami..
Utoljára módosította:David Bennett, 2014. augusztus 28. 17:27
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. augusztus 28. 20:55 Ugrás a poszthoz

Cyanne..


 Szerencsémre azért értette a poént, hohóóó, de még hogy! Úgy visszavágta hozzám a képzeletbeli labdát, hogy büszke lehetnék arra, amennyiben csak megtántorodtam és nem estem le a földre. Kaján arckifejezésre váltottam át, mihelyst elkezdte idegtépő módon levenni magáról azt a felső szerelést. Egy haloványan gyönge másodperc erejéig Nina felvillanó alakját véltem felfedezni a lányban, ekkorra mosolyom átalakult, kedvesebb volt, és nem olyan khm.. furcsa.
- Nem gyakran mondok ilyet, de örvendek a találkozásnak. David Bennett.
 Egyik szemöldököm pajkosan felvontam és viszonoztam a felém nyújtott kezet. Protokoll és etikett szerint ha egy férfi és egy nő találkozik, akkor a férfinak nem szabad kezet nyújtania, mert az illetlenség. Ellenben, ha a nő ezt megteszi, akkor el kell fogadni a felénk nyújtott végtagot. Egyébiránt őszintén szólva egyre jobban csípem a lányt, határozott és erős egyéniség, nagyon szimpatikus. Később összefont kezekkel lestem a lány gyorstalpaló bemelegítését, akárcsak néhány perccel ezt követően azt is, hogy milyen érzelmek villannak át Cyanne agyában és ülnek ki az arcára az ütőt megfogva. Nagyon óvatosan és finoman aurát váltottam, majd gondolatban olyan gyorsan megkerestem az ő kisugárzását, amennyire ez csak lehetséges volt. De pálca, se szemkontaktus, no de mire való az a tény, hogy gyakorlati legilimentor tanonc vagyok? Nem szemétkedésből vagy gúnyból vagy egyéb bármi más okból, de egy pillanatra behatoltam a lány gondolataiba a terelő ütővel kapcsolatban. Fogott már jóval korábban is ilyesmit a kezében, de kisebb súllyal rendelkezőt. Kellemes emlékei lehetnek, mert ilyesmi érzéssel teliek a gondolatai valamint még azt is sikerült meglátnom, hogy nem csak a düh levezetése végett fogott korábban ilyen eszközt, hanem tényleg.. élvezet miatt. Ekkor tájt ismételten nagyon óvatosan elhagytam a fejét azon merengve egy darabon, hogy észrevette-e az egész lezajlott jelenetet. Ha igen, akkor úgyis említésre fogja méltatni.. De úgy fest, hogy igen, érezte. Az ájulás lehetőségénél ismét kontrázott és egy rövid időre mintha a talaj a lábam alatt izzott volna.. talán ilyesmi érzés lehet, amikor közel állunk a villámcsapáshoz? Bizonyára nagyon közel kell lenni, hisz a talaj rossz áramvezető. Mindenesetre úgy beleborzongtam, hogy még a tarkómon is minden pihe szőrszál az égnek meredt hirtelen.
 Felreppenve hagytam, hadd birtokolja egyedül az eget, a pályát, hadd lássa a távokat és mérje fel, hogy mi hogyan van. Lenyűgöző látványt nyújtott, ahogy összefogott hajába belekap a szél és olyan magabiztosan uralja a seprűt, mintha oda teremtették volna. Elismerően bólintottam egyet, amit nyilván nem látott, de elismerésem neki.. egyre kevésbé vagyok haragos azért, hogy megzavart az edzésemben.
 Lábaim közé vettem én is a fajárművemet, elrugaszkodtam - miután ismételten megállapítottam, hogy még mindig rémesen áll rajtam a ruhám.. gethes terelő vagyok a 195 centis magasságommal és.. 75 kilós súlyommal. Komolyan mondom, lassan kezdek úgy festeni, mint valami ágrólszakadt, akinek sosem volt elég étele ahhoz, hogy rendesen kifejlődjenek a szervei. Borzalmasan nézek ki ( :/ )
 Cyanne felé ment a gurkó, amit egy pontatlan, ám erővel teli ütéssel küldött melegebb éghajlatokra, ám a kilengése kicsit meglepett. No persze, ezek a gurkók nem játékszerek, de azért nem rossz a kislány, azt mindenképp meg kell hagyni.
- Nem vagy semmi kisanyám. Hol voltál te eddig, hm?.. Figyelj. Van gy ajánlatom. Teremts elő egy szituációt.. Hm .. méghozzá a következőt.
 Itt egy időre a lány mellé szegődtem, oldalaink összeértek, jobb kezemben az ütővel suhintottam egyet a levegőbe.
- Hozz olyan helyzetbe, hogy csak telepatikusan tudjam megvédeni magam a sérüléstől - ami nyílt és éles játékban tilos természetesen. De ha ilyen szituációt elő tudsz teremteni, akkor mondjuk meghívlak vacsorázni. Vagy egy sörre. Vagy tudod mit? Gondolj ki valamit, hogy mit tegyek, ha ezt végre tudod hajtani.
 Egyre kíváncsibbá tett az egész lénye és modora. Be meri vállalni vajon?
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. augusztus 28. 22:25 Ugrás a poszthoz

Cyanne..


- Hát...Oké. Parancsolj.
 Adtam neki zöld utat arra, hogy olyan eszközökhöz folyamodjon, amit egy rendes kviddics mérkőzésen szigorúan büntetnek, de lényegében arra hívtam ki, hogy kényszerítsen olyan önvédelemre, amire manuálisan már képtelen lennék.
 Bölcsen gondolkodott a lány a kora ellenére, hisz bár nem érezte fizikailag, hogy belelátok a gondolataiba, de valószínűleg rájött. Ahogy arra is, hogy nem azzal tudna hárítani az agyából, ha messzebbre reppen vagy elfordul. Ügyesen kijátszotta a legilimenciámat, ámbár azért nem távolodtam el tőle annak ellenére sem, hogy se előre nem tudtam, se követni a gondolatait és cselekedeteit. Mintha teljesen random menne ide-oda és mérte volna be az alatta lévő gurkót. Magára vonja annak a figyelmét. De hát ember, mégis minek van ütő a kezedbe, ha inkább csak incselkedsz vele és nem tereled?!
 Villámok? Hogy jönnek ide villámok? Ezt a részt bár teljes mértékben végigkövettem a lányban, egyszerűen nem tudtam mire vélni, hogy mit akar a villámokkal. Erre most meg elengedi a seprűt?.. !%/"+#@! Mi a fene? Energia csapások..a tenyeréből?? Fantasztikus reakcióval toltam lefelé a seprűm nyelét, és bár a háromból 2 eltalált és a harmadik pedig a járgány farkát, azért igencsak meglepett a tény, hogy villámmágussal van dolgom. És ezzel az egésszel sikerült olyannyira elterelnie a figyelmem, hogy a másodperc tört részén múlt, hogy el nem talál a labda. Lajhárba lendültem, lábaimat olyan erősen összefonva egymással, hogy ülepem a seprű alsó részét még mindig érintse. Az adrenalin végigszáguldott a testemben és éreztem, ahogy teljes mértékben belelendülök a játékkal járó izgalomba és hevességbe. Agyam minden egyéb területén a gondolkodás tiltó táblát kapott, minden figyelmemet a koncentrációra irányítottam, önvédelmi protokollokra, karlendítésekre és bevett támadási pozíciókra. Hihetetlen, hogy ez a lány, aki alig 20 perce szólított le a pályáról, most így átlendített egy olyan holtponton, amivel már jó ideje bajlódtam - és nem csak napokra gondolok. Military üzemmódba kapcsoltak a reflexeim, és az éppen csapódni készülő gurkóra gyakorlatilag ráflasheltem. Jön, jön, egyre csak közeledik én meg ott várok bal könyékkel átkarolva a jelenlegi partnerem karcsú derekát és volt egyetlen pillanatom, mikor végrehajthattam az akciót. Pályán egy ilyen túl kockázatos lenne, de most még ha el is hibáznám, akkor is ott van a képességem.. A kiváló fegyverem.
 Tehát alulról kanyarodott hozzám vissza a kis édes, én pedig szinte hihetetlen akrobatikus technikával egy váratlan pillanatban az eddig biztonságosan kapaszkodó bal kezemet lefejtve a seprűről átadtam felsőtestem a gravitáció gyönyöreinek. Lajhárpózban most már csak a lábaim kapaszkodtak minden erőbedobással a mágikus szerkezetbe, míg kezeim és ezzel együtt az egész felsőtestem lefelé lógott. Noha a lendület nem volt iszonyatos erősségű, az ütés bizony az volt. Bal oldalamról a jobb felé fordulva pörgő ütéssel passzoltam el a labdát, aminek hatására az egyik bordaközi idegszálam becsípődött. Igen, a bordáim közé. Bal kezemmel visszakapaszkodtam és megindítottam seprűt lefelé a föld felé, és még szerencsémre legyen mondva, hogy becsapódás előtt sikerült visszamásznom arra.
 Remélhetőleg volt annyi gerinc Cyanne-ben, hogy megvárta, amíg ezen műveletsort végrehajtom, mert ha mostanra már megküldött egy másik gurkóval, akkor ez az a pillanat, amikor nem is tudnék arra koncentrálni, hogy kivédjem : most telibe találna akárhol, amit Rellonos létére bizonyára nem sajnálna, de azért fohászkodtam, hogy megvárja, amíg ismét felszállok a pálya közepére, hogy újra támadásba lendüljön. Egy helyben fogok állni és igyekszem lélegezni, mert ez a fránya becsípődött idegszál baromira fáj, levegőt is alig kapok.
- Gratulálok. Nem sokon múlt, hogy tényleg benyalom a labdát. Próbáld újra.
 Ezen szavak hangzottak el a számból, amennyiben tényleg volt oly' rendes és megvárta, hogy visszaevickéljek viszonylag gyors tempóban a repcsire. Ha nem, akkor mostanra bizonyára törött bordákkal és vállal igyekszem nem feldobni a pacskert a zöld gyepen. Nem rossz ez a lány, határozottan... határozottan jó.
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Mit nekem keringő..:D
Írta: 2014. augusztus 29. 00:12
Ugrás a poszthoz

Cyanne


 Döbbenetes látvány ez a furcsa szerzet az égben. Az első támadását is már nagyon jól és ügyesen kontrollálta, ellenben a második.. arra gyakorlatilag fel sem készült. A gond azonban máshol is gyökeret vert : pontos ütés volt, gyorsan elküldött, és villámokat sem nagyon akartam benyalni többet, az a 2 pontosan elég is volt ahhoz, hogy lássam : nem kispályás a csaj. Brutális sebességgel találtam meg a gurkó repesztő sebességgel közelítő auráját és már irányítottam is lefelé megbénítva azt, így a füvön landolt és nem is akart többé felkelni onnan. A három.. akarom mondani, a négy villámmal eleinte nem tudtam, hogy mit kezdjek, de gyorsan valami kiutat keresve végül pszichokinetikával - bevallom, azért egy kicsit meg is rémisztett, hogy négy is hasít felém, de - sikerült mindegyik irányát megváltoztatni annyira, hogy elzúgjanak mellettem. Az egyik még így is becsapódott az vállamba, így aztán a gurkó mellé esett valahová az ütőm is. Odakormányoztam a még mindig öntudatánál lévő Anniehez a tragacsomat, majd biztatva arra, hogy tegye le magát velem együtt a biztonságosabb talajra, végül megindultunk lefelé.
- Nem vagy semmi. Jó, hogy nincs nyílt törésed és ahelyett, hogy bepánikolnál a pályán, azt figyelted, hogy sikeres-e a támadás? Hát Cyanne North.. Kérhetsz tőlem valamit. Ezt az utolsót nagyon bekaptam volna.
 Dicsértem a kitartóságát és magát az egész taktikáját, hozzáállását és bátorságát. Azért valljuk be, nem sokan mentek volna ellenem a levegőben, főleg nem úgy, hogy képességekkel egyaránt.
- Gyengélkedőre megyünk először, rendben?
 Pillantottam a törött karjára egy kacsintás kíséretében, majd gondolati úton összepakoltam a motyót a pályáról, magam után felsorakoztattam a cuccokat és a potenciális társamra pillantottam a következő kviddics idényben. Amennyiben sikerül megfűznöm, hogy elvállalja.
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. október 5. 22:25 Ugrás a poszthoz

*fut robog a kicsi kocsi.. Wolgit majdnem letaposva rohan Ninát megpörgetni és magához ölelni.*

Mi a hézag errefelé, eh? Wolgi, te mindenütt ott vagy....;D
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. október 5. 22:33 Ugrás a poszthoz

Az ember tragédiáját én  is szerettem.. ezer éve már, hogy vettem - 2 év - de a mai napig emlékszem rengeteg mindenre belőle : D

*szegény Nina.. el kell neki szenvedni ezt a csúnya, randa és beképzelt Davidet.. ccc... * : D megpuszilgathatlak?

Wolgi Wolgi Wolgi.. lépten-nyomon egymásba botlunk... illetve.. beléd botlok..XD

- igen, legilimencia... bajok lennének anélkül.... Cheesy -
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. október 5. 22:43 Ugrás a poszthoz

Ennyire nyilvánosan azért nem kéne utálni Ninus.. de azért az már na.. mégiscsak sok, hogy itt előttem ajnározol egy FIATALABB LEVITÁST.. tudod mit? megyek is *bólogat majd feldugja a hatalmas orrát és el is indul világgá*

bólogatKATT




ugye Gwen? XD
Utoljára módosította:David Bennett, 2014. október 5. 22:44
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. október 13. 23:07 Ugrás a poszthoz

Eris Grin

 Hihetetlen volt a minap az a pasas az utcán, miközben árultam a festményeket. Döbbenetes jelenség volt és amikor hozzám beszélt, egészen kivert a hideg. Arról nem is beszélve, amit mondott.. Mihelyst távozott, azon nyomban összerámoltam mindenemet és komótosan visszaballagtam az iskola területére, fel a csigalépcsőn a szobámba, amit lassan barlangként is nevezhetnék. Sőt, akár meg is vehetném, mert valahogy erősen kétlem, hogy volt ebben az iskolában akár csak egyetlen olyan mestertanonc, aki 5-6 évet húzott volna le ugyanabban a szobában, mint én. No persze, ameddig Ninánál laktam, addig kiszellőztették a Rellonos esszencia illatot, kidobálták a dugi cigarettáimat, a festményeimet kiszórták - vagy Eris eltulajdonította őket esetleg? Igencsak meg kéne látogatnom a műhelyét, egyre jobban fúrja az oldalamat a kíváncsiság. És mit ad Isten? Ebéd felé menet pont az imént említett leányzóba botlok. Eddig jóformán egyetlen alkalommal sem mértem végig őt úgy rendesen, ahogy fénykoromban tettem, most azonban akarva-akaratlanul a szemeitől a furcsa tetoválásán át a cipője színéig megvizslattam.. És az a póló mintha ismerős lenne rajta.. Nem volt nekem is valamikor hasonló vágású és mintázatú felsőm?.. Nem sokat rágódtam ezen a kérdésen, elnézést kértem egy kaján vigyorral társítva és udvariasan megkértem, hogy vacsorázzon velem ma a nagyteremben. Rutinosan az órámra pillantottam a bal csuklómon miközben beszéltem, ám az időt nem olvastam le róla, holott nyilván ezért néztem rá. Újra rávetettem egy trehány pillantást és közöltem Eris drágával, hogy este fél 7 körül itt fogom várni a portré előtt. Ezek után rákacsintottam, majd sarkon fordultam és lezúztam enni - magamba tömve vagy egy egész csirkét. Visszafelé menet már csak úgy közlekedtem, mint valami állat, belerúgtam egy szekrénybe a folyosón, kis híján leestem a lépcsőn, rosszul mondtam a jelszót, sőt, a saját taláromba is sikerült megbotlanom. És még adjak hálát az égnek, amiért a fekete zongora nem hullott egyenesen az ölembe! Az ágyamig meg se álltam és bár még jó egy órán át a fickón pörgött az agyam, azért sikerült úgy elaludnom, hogy 6 óra magasságában nyitottam ki a szemem - és ráadásul a párnámat is telenyálaztam. Mintha kissé ellustultam volna Ninánál.. Tényleg, vajon ő most hogy van?
 Na, akkor aztán egyszerre vetettem be magam a zuhanyzóba és kentem fogkrémet a fogkefémre. Sikeresen leforráztam a vállamat a vízzel majd egy amolyan istenes, nyomdapapírt nem tűrő káromkodást követően korrigáltam a hideg-meleg vizes bajt. Közben a fogkefémet elejtettem, majdnem rá is tapostam.. 10 perccel később sikerült kimásznom a fürdőből, a tükör pedig tiszta pára volt. Pazar. Letörölgettem, majd felkentem a borotvahabot az arcomra, közben megkerestem a dezodoromat (ami egyébként Old Spice olyasmi felirattal, hogy  Foxcets) - és használtam is -, majd borotvapenge amiről elég keserű emlékek jutnak eszembe, és végezetül megborotválkozva, frissen és fiatalosan bámultam magamra a tükörben. Döbbenetes, a borosta éveket öregít az ember kinézetén! Szörnyű. Tehát kilépve a mosdóhelységből vadásztam magamnak egy tiszta alsógatyát, egy kevésbé ázott kutya szagú farmert (elvégre csak másfél hete volt utoljára kimosva elvileg..), egy sárga pólót valami idióta mintával és egy szürke kapucnis kardigánt. A hajam félig vizesen meredezett össze vissza, a tükör előtt még beletúrtam kétszer (így csak még rosszabb lett) majd az övemet is bekötve elindultam egy laza 5 perces késéssel. Eris már ott várt rám elvileg, de ha mégse, akkor a portré előtt megvártam Őnagyságát, odanyújtottam neki a karomat és elindultunk a nagyterembe. Farkas éhes voltam, most egy egész antilop is lement volna a torkomon. A nyugati szárny első emeletére érve már jó párat kordult a gyomrom, majd elegáns mozdulattal belöktem az ajtót, mire az beengedett minket. Az emberek java már megette az adagját, de azért hébe-hóba még voltak magányos lelkek. A Rellon asztal távolabbi részébe mentünk, oda, ahol általában a felsőbb évesek szokták elfogyasztani a kajájukat - no igen, meg is látszik, mert szép kis mocskot szoktak maguk után hagyni, azonban ezeket mostanra már eltakarították a.. varázslatok és a manók. Erist beengedtem a padhoz, én meg halálos nyugodtsággal másztam át az asztal kellős közepén, hogy vele szembe foglaljak helyet, ezt követően magam elé húztam egy nagyobb tányér (talán) spenótot valamint vadásztam magamnak egy kanalat is.
- No és aztán meséljél csak, hogy tetszik a kviddics? És jut eszembe, remélem nem vagy ételallergiás vagy valami..
 Megeresztettem egy mosolyt felé és reméltem, hogy nem gerjed be a kérdés hallatán. És lassan talán meg is kéne köszönnöm, hogy eljött velem..

valami ilyesmibe..: D
Utoljára módosította:David Bennett, 2014. október 13. 23:08
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. október 30. 00:04 Ugrás a poszthoz

Cyanne


 Igen, ez az "úgy beszéltük meg" dolog nem pontosan úgy volt, mint ahogy azt a kisasszony elő akarta adni a jónépnek. Leginkább közlésszerű információ-csere volt, amikor közölte, hogy na akkor itt meg itt és ekkor meg ekkor, no meg persze igyekezzek ne szégyent hozni rá és a Rellonra. Hát ezzel nem lesz gond, azt hiszem. Már jó ideje kinéztem magamnak ezt a pompás színészt, akit most le fogok utánozni, mert hát valljuk be: valahol azért rajongója vagyok Jack Nicholsonnak és a Ragyogásban pedig páratlanul alakított.
 Régen nem csináltam már ilyen aprólékos munkát, mint amivel most előrukkoltam. Reméltem, hogy Nina is eljön erre a bálra és láthatja, ő biztosan értékelné - holott nyilvánvalóan nem jönne oda hozzám csak azért, hogy ezt a tényt közölje velem. A tükör előtt a mosolyom egy pillanatra megfagyott ezen felismerés végett, de nem tartott sokáig. Tovább folytattam a póló nélküli festői tevékenységemet és a végeredménytől határozottan elégedett voltam. Na igen, Jacknek aligha voltak sebek mindenütt a bőrén, és tetoválásra sem emlékszem a hátán, de ez most így jött ki, ő sem lehet tökéletes. Egy fekete-piros-átmenetes kockás inget vettem fel karakterhűen, hozzá valami sötétebb színű farmert, mindezek tetejére egy hózentrógert, elegánsan könyékig feltűrtem az ingem ujját, cipő, fejsze a kezembe és elindultam. A fejsze valódi és eredeti volt, azonban egy védőbűbájjal fel kellett szerelnem, nehogy valaki tényleg gyilkolászni akarjon és pont az én műtárgyammal, tehát amíg teljesen élesnek hatott az éle, addig az szinte teljesen tompává avanzsálódott a varázslat hatása miatt. A klubhelyiségben ácsorgó érdekes vagy épp szánalmas öltözetű emberekre csak egy szemöldököt felhúzós pillantást vetettem, és bár nem tudtam, hogy Cyanne társam milyen benyomást gyakorolt szegényekre, én is valami hasonlót váltottam ki azokkal a félelmetesen jól sikerült műszemöldökkel.
 A Nagyterem előtt lévő dobozra fel volt tüntetve, hogy a jelmezverseny nevezői, és voltam kellően büszke az alkotásomra, hogy ásatag betűkkel felvéstem a nevem meg az egyéb információkat egy papírra és laza csuklómozdulattal beadtam a jelentkezésemet én is. Beljebb érve a hangulat egyre jobban tetszett, mert végre nem egy olyan rendezvényre tettem be a lábam, ahol pingvinkosztüm van és a lányok báli ruha szépségversenyt rendeznek. Nem. Ez itt most halál és vér. Csodálatos. A fejszémet magam elé tartva hasítottam utat személyemnek egészen Cyanne hasonlóan eredeti jelenségéig, ahol hátulról jobb kezem ujjai a lány nyakának finom bőrére csúsztak, majd hátrálva egy lépést vártam a reakcióját és hogy végre szemből is megcsodálhassam a terelő-társam öltözetét.

a jelmez (a fejsze azért ennél életszerűbb) és az arc, amit magam maszkíroztam.
Utoljára módosította:David Bennett, 2014. október 30. 07:25
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. október 31. 22:58 Ugrás a poszthoz

Cyanne


 Belépésem után szinte azonnal sikerült belebotlanom Saint-Venanték idősebbik hím tagjába, egy kedves anyázást követően pedig gyorsan egy pohár valami _nem alkoholos italt és még mielőtt odaértem volna partneremhez, sikerült is meginnom majd egy közeli asztalra helyezve sorsába hagytam. Hamarosan elkezdett püfölni két babával sz imént említett hölgy, amit hanyag mosollyal fogadtam és halálos nyugalommal tűrtem a bántalmazást.
- Ne haragudj, az a másik jelmezemben maradt. De ha gondolod, akkor elmehetünk valahova megünnepelni nagykorúságodat.
 Pillantottam rá szemöldököm alól majd követtem az ő tekintetének irányát a bejárat felé. A megvető kifejezés mindkettőnk arcára kiült, holott egyszer sem fordultam felé. Lenéző fejmozdulattal követtem a lányok ringó mozgását, amely főleg a csípőjük alatt látszódott majd hümmögve értettem egyet partneremmel, aki szépen megfogalmazta az én érzelmeimet is.
- Kinek a pap, kinek a papné.
 Orosz akcentusom kezdett megvillanni, mert eddigre már talán a második pohár _alkoholmentes vajsört iszogattam és a felszabadultság érzettel együtt a szülőhelyemre jellemző beszédstílus is előjött. Eztán végül mégis sikerült végigmérnem a lányt tetőtől talpig, hogy már szemben állt velem. Fejszém élét sóvárgó tekintettel méregette, majd talán elkalandozva meg is érintette az élét - amely mint már említettem, körül volt véve varázslatokkal. Kaján félmosollyal néztem végig a mozdulatsort, ami valami furcsa borzongást keltett bennem. A bókját ezek után pedig nagyon értékeltem, mivel egyrészt nem szokása csak úgy szórni a kedves megjegyzéseit, másrészt a fizikai kontaktus után még ilyenre is méltatott.. Elismerően bólogattam s én is megjegyeztem, hogy nagyon eltalálta a stílust és az öltözetet. És.. felismerte az alakot, akinek a bőrébe akartam belebújni. Szemöldököm felkúszott egészen a homlokomig és mosolyom most már elszélesedett.
- Mi az, hogy! Fantasztikusan képes utalni a szavakat és olyan könyvei vannak, amiktől mindig feláll az összes szőr a hátamon.
 A zene egyszer csak hirtelen abbamaradt, és egy tipikus halloweeni dallam csendült fel a csontvázak jóvoltából. Érdekes.. más stílusban játszottak eddig, de ez jobban kedvemre való volt.
 Gondoltam egy merészet. Kihörpintettem a maradék "sörömet" - mostanra az volt nálam - és hanyag mozdulattal jobb karomat lovagiasan a lány felé nyújtottam, kicsit még talán meg is hajoltam előtte , na persze nem a földig.
- Nem táncolnál velem? Kérlek.
 Orosz stílusom egyre jobban kiütközni látszott a magyar szavaimból, és egyáltalán nem voltam biztos a hölgy válaszában. Vagy ismét elkezd püfölni a babáival, vagy esetleg elfogadja a karomat? Áh.. habár sose lehet tudni. Az egész akció előtt már a szemgolyós tál mellé leraktam (inkább csaptam) a poharat és kíváncsian vártam a továbbiakat.
Utoljára módosította:David Bennett, 2014. október 31. 23:06
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. november 1. 10:18 Ugrás a poszthoz

Cyanne


 Gyakorlatilag elhalmoz a mai este folyamán kedvesebbnél kedvesebb mondatokkal, nem is értem, hogy mi ütött ebbe a lányba.
- Akkor bátorkodnálak szombat este meghívni valahova. Teszem azt Pestseholse vagy Budanekeresd.. Már ha nincs holnapra semmi egyéb programod.
 Meghúztam egy kicsit az ingem gallérját és a legfelső gombot ki is iktattam, tekintve, hogy vagy nekem kezdett egyre jobban melegem lenni, vagy a levegő hőmérséklete konvergált egyre inkább 30 fok felé. Valószínűleg az is rájátszott eme fura érzetemre, hogy látni véltem valami .. félelmetes csillanást Cyanne szemében, amit egyszerűen képtelen voltam bárhova is tenni. Szemöldököm alig láthatóan megrezdült, szám jobb széle azonban egy pimasz félmosolyra húzódott azon felismerést követően, hogy valamivel imponáltam neki. Csak tudnám mivel..
 Következő témához érve mindketten megörültünk a másiknak, mert azért manapság nem túl sokan ismerik Kinget és a műveit. Egész felvillanyozódtam én is, de még mielőtt jobban belemerültünk volna ebbe a beszélgetésbe - és teljesen hülyének tituláltak volna minket a Levitásoktól elkezdve minden thesztrál - lezártam a dolgot és más felé tereltem a szót.
- Az is tényleg egy kegyetlen alkotása. Nekem egyik kedvencem a Rémkoppantók.. nem tudom, hátha jobban ismered az angol nevén. Tommyknockers.
 Fogaim egy pillanatra megvillantottam egy egészen átszellemült tekintet kíséretében, és ekkor - talán miközben válaszolt - leraktam a cukros tál mellé az üres poharamat és mellé a fejszémet, majd a meghajlást követve a kezemet nyújtottam felé és magamban imádkoztam, hogy a babáit most hagyja ki a jelenetből. Na és az ami történt, az eddigi meglepetések után a legnagyobb volt. Azt hiszem. Úri hölgyhöz méltóan pukedlizve elfogadta a kezemet, sajátját pedig a karomra téve engedte, hogy az üres parkettre vezessem. Az emberek egy része megdermedve követte kettőnk alakját, ahogy a nagyterem felén lassan átsétálva az irányt a táncos részleg felé vettük. A csontvázak nagyon kitartóan tették a dolgukat és hamarosan megérkeztünk a parkettre. Megálltam a párommal együtt és elegánsan befordultam elé. Volt közöttünk vagy egy fél.. nem, talán egy egész fejnyi különbség is. Bátorítóan mosolyra húztam a számat és finoman, óvatosan, vigyázva a nőiességére és a büszkeségére egyik kezemet lassan a derekára csúsztattam. Inkább a háta felé haladt a kezem, nem akartam a személyes buborékjába tolakodni semmi esetre se, úgy meg főleg nem, hogy nem csak 2 szempár szegeződött ránk. A Rellon hős terelőinek tánca fog következni, amelyet előad Cyanne North, a villámmágus és David Bennett, a gyilkos. Bal kezem valahova az ő jobb válla fölé emeltem tenyérrel a lány felé, kissé behajlítva, hogy oda tudja csúsztatni a kezét - és így meg tudjon kapaszkodni valamibe. Nekem is megemelkedett a pulzusom egy kicsit, de ahogy elnéztem őt, azok alapján őt a szívroham kerülgeti. Vagy csak jól játssza meg a dolgot.
- Mehet?
 Súgtam neki oda halkan, orosz akcentussal.
Utoljára módosította:David Bennett, 2014. november 1. 10:18
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. november 8. 20:44 Ugrás a poszthoz

Nina.



 Ezer éve nem olvastam egyetlen árva Stephen King könyvet és a sárkányos história után most kellő késztetést érzek magamban, hogy tiszteletemet tegyem a könyvtárban – elvégre bizonyára megvan már ott is az Álomdoktor. Meg egyébként is, az a férfi ma megint megjelent az utcán és egyre erősebben érzem körülötte azt az aurát, ami nekem cseppet sem szimpatikus – tehát Stephen King majd ki fog kapcsolni.
 Baileys ma kivételesen valamilyen indíttatás végett velem jött, sőt, a zárt helységbe is követett. Nem értem, mostanában olyan furcsán viselkedik, talán el kéne vitetnem valami varázslóhoz..? Ha még két napig így fog viselkedni, akkor már tényleg elrongyolok vele valami szakértőhöz. Most azonban más miatt vagyok itt: utamat a megfelelő sorok felé vettem, illetve azt gondoltam. Már el is felejtettem, hogy pontosan miért jöttem, és csak borítók alapján nézegettem a műveket. Egy öreg, már foszladozó háttámlájú egyed nagyon elnyerte a tetszésemet, majd kíváncsian leemeltem a polcról és végül valahol a közepén felcsaptam. Rossz döntés volt. A lapokból azonnal valami sűrű és fekete köd szállt fel elárasztva a fél könyvtárat. Pazar. Az orromig se láttam el, de megindultam, hogy legalább elbotorkálok valameddig, mondjuk egy ablakig, amit kinyitok és kiterelem a füstöt. Tapogatózva haladtam és vol 2. : valakit magam előtt felborítottam, ám akármilyen jó terelő vagyok és prímák a reflexeim, az egyensúlyérzékemről nem is beszélve, nem bírtam megtartani se őt, se magamat = az illető a földön kötött ki hanyatt, én pedig rá estem hassal. Aztán megcsapott egy illat.. Felismerem, akár ezer közül is, hogy ez kihez tartozik.. Szívem megdobbant, de hang nem jött ki a torkomon.
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. november 8. 20:50 Ugrás a poszthoz

Nina.



 Nem szokásom felborítani az embereket, csak úgy heccből meg még annyira se – és akkor most mit is mondjak, hogy tényleg teljesen véletlenül tepertem a földre .. és pont Őt? Valamit mondanom kéne. De mégis mit? Kérjek elnézést? Az egy kissé túl snassz. Közöljem vele, hogy minek kellett itt állnia? Vagy ne is mondjak semmit, hanem másszak le róla és mint valami kutya, osonjak el Baileys társaságában? Fenébe. A könyvet idő közben már elhagytam ami boldogsággal csúszott be az egyik sor alá és ott lapult meg, nehogy megpróbáljam még egyszer kinyitni szerencsétlent. Mindkét kezem a lány feje mellé fordítottam tenyérrel lefelé, így nem a nyakába szuszogtam közvetlenül (amit nem sokáig bírtam volna se én se Ő – a tapasztalatok szerint). Haját már automatikusan söpörtem arrébb a földről, hogy ne arra tehénkedjek és ne fájjon neki, de egyikőnk sem ejtett egy szót sem. Istenem, hányszor.. hány milliószor voltunk már hasonló pozícióban.. Ő alul, én felül.. Sóhajtottam egy mélyet, hisz ilyenkor sajna megrohamoznak azok a fránya emlékek és a még mindig nyílt sebből ismét ömleni kezd a vér.
 Megkaptam, hogy mekkora tahó paraszt vagyok szóval igen, helyben vagyunk. Puha és finom kezét mellkasomhoz nyomva indítványozta a szabadságát, én viszont ahelyett, hogy teljesen lekászálódnék róla, inkább csak mellé heveredek. Vállam az övét súrolja, mint megannyiszor korábban, majd hátam a földnek vetve várom, hogy történjen valami. Akármi.
- Igen, tudod, mindig van mit tanulnia az embernek. Ne haragudj.
Furcsálltam igen erősen, hogy a hangja nem volt átáztatva gúnnyal és megvetéssel, sőt, egész kellemesen kúszott be a fülembe az a csengő hangja. Sóhaj. Soha nem fogja kiejteni a száján a nevemet.. Pedig .. Megszámlálhatatlan alkalommal mondta, suttogta, üvöltötte, sírta..
- Amúgy.. Te hogy-hogy itt?
Hirtelen nem jutott eszembe más helytálló kérdés, és ez is idétlennek hatott. Valamiért nem akartam elengedni. Sötétség vesz minket körül, senki sincs sehol a közelben – amiről ha más nem, akkor Baileys gondoskodik – és a füstöt elnézve még egy darabig itt lehetünk, ha csak nincs valami égetően sürgős dolga.. Vagy nem akar elmenni.
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. november 8. 20:54 Ugrás a poszthoz

Nina.


 Az első csípős megjegyzésére már nem is igazán reagáltam, nem volt mit. Csalódottságomban szerettem volna jól hátba veregetni magamat, amiért nem mérlegeltem a helyzetet korábban sokkal szigorúbban. Szememet lesütöttem a vaksötétben miközben vártam mostanra felkészülten a legközelebbi szarkasztikus mondatát. Hagynom kéne most már, hogy legyen a maga ura, hogy teljes életet élhessen, amiben én nem szerepelek.. hagynom kéne, hadd menjen.
- Nem így értettem. Azt hittem, hogy még fotózáson vagy – tekintve, hogy az iskolai tanítás még nem kezdődött el.
 Mit volt mit tenni, egyrészt valahogy rá is kellett hagynom a dolgot másrészt terelni akartam. Ez volt a legutolsó dolog, ami szándékomban állt: ismét megbántani valamivel, amit most tényleg ő értett félre teljesen. Az életemet köszönhetem a lánynak és soha nem lesz elég időm ahhoz, hogy hálámat kellőképpen kifejezhessem neki. És mi az érdekes? Hogy eddig még meg se próbáltam. El kéne engednem. Tudom jól. El kellene szakadnom a gondolatától, érintésének borzongató hatásától, barnái átható tekintetétől, megnyugtató illatátót, varázslatosan csengő hangjától.. De.. valamiért nem megy.
- A fegyverem mindig jól szokott elsülni. Ez egy véletlen baleset volt.
 Felvettem a játékot, bár egyáltalán nem voltam meggyőződve arról, hogy játékosan értette a dolgot. A cinizmus még mindig uralta a hangját és az auráját is de se kedvem, se erőm nem volt most ahhoz, hogy vitatkozzunk. Azt épp eleget csináltuk már az alatt az egy év alatt, amíg együtt voltunk.
-  Na és miért jöttél?     
El kéne engedni, mi? Engedd el, ha számító vagy és konok, ha féltékeny vagy és irigy, ha sok benned a rosszindulat, ha kerülnél kínos szitukat.. Akárcsak Punnany mondaná. Kínos szituációk. De megérik. A fenébe is, még mindig megérik, ha Vele lehetek.
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. november 8. 20:59 Ugrás a poszthoz

Nina.


 Lassan eljutok arra a pontra én is, hogy mi a fenét keresek én itt. Miért nem léptem már le korábban, miért is nem maradtam a seggemen a szobámban, miért.. Egyszóval akkor most nem kéne ilyen kínos helyzetbe bonyolódnom. Próbálok beszélgetni vele, próbálok, de ha egyszer mindent úgy lezár egy mondattal, amihez nem tudok mit hozzá szólni, akkor azt hiszem ideje, hogy elkotródjak valamerre.
 Na tessék. Pontosan erre gondoltam. „kivéve amikor nem”. Hát kössz szépen, amennyire én emlékszem, úgy sosem volt panaszod a fegyveremre.. Várjunk csak. Most meg mi történt, miért ez a hahota? Egy darabig még vártam, hátha csak figyelem elterelés céljából dől belőle a kacaj, de nem, csak nem hagyta abba. Pár másodperc után én is kezdtem úgy lenni a dologgal, hogy az egész olyan röhejes, hogy szavak sincsenek rá. A sötétség csak nem oldódott körülöttünk, semmi sem történt, leszámítva Nina gyönyörű éteri hangját a könyvtárban. Eleresztettem a gondjaimat egy időre, hisz ez a nevetés mindig elűzte eddig minden bánatomat és mellé heveredve a padlóra mélyről feltörő hanggal kísértem az ő csilingelő nevetését. Rengetegszer voltunk így. Röhögőgörccsel az ágyában, az asztalon, a padlón, a folyosón, a szőnyegen és most a könyvtárban. Egy ösztönös mozdulattal a lányhoz közelebb lévő kezem megmozdult és Nina nyaka alá bújt, hogy közelebb tudjon férkőzni hozzám. Mihelyst elkövettem a mozdulatsort, már nyomban korholtam is magam, de mit tegyek, a megszokás olyan mélyen belém égett, hogy azt onnan csak az idő tudja kigyógyítani.
- Kések és anatómia.. Minek az neked?
 Az égre esküszöm, hogy nem értettem. Természetesen a Saint-Venant hím képe azonnal megjelent lelki szemeim előtt és mi másra utalhatna vágó és szúró szerszámokkal, mint ezen híres franciára. De.. ha nem vigyáz rá Mihael. Ha Ninát bárminemű bántódás éri, én magam fogom a saját késeivel kiszedni egyesével a máját, a veséjét és haladok felfelé.. Csak Ninának ne essen baja.
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. december 28. 23:36 Ugrás a poszthoz

Jeremy


- 2015. január 5, hétfő, este -


 A mai reggel folyamán is nagyon gondolkodtam azon, hogy felvágjam-e az ereimet ismét, hátha most sikerrel járok. A tükörbe alig bírok belenézni, de hát ha az ember már másodikas mestertanonc, s be kell járnia órákra, akkor nem hanyagolhatja el magát teljesen. Szerencsére voltak még ruháim a szepszises korszakomból, ruhák, amik rájönnek erre a testre. Hát hogy nézek én ki, te magasságos jó Isten? Miért?? Miért pont én?..
 Inget húztam, sőt, nyakkendőt is kötöttem, ami passzolt a sötétkék farmeromhoz. A tanárok elhűltek, amikor megláttak az órákon, de akkurátusan elismételtem, hogy inkább ne kérdezzenek semmit. Az emberek a hátam mögött összesúgtak, több - számomra ismeretlen - lány is kapva az alkalmon a nyomomba eredtek, és mikor lehetőségük adódott, odadörgölőztek hozzám. Sőt, az egyik úgy kapott szájon, hogy csak lestem, mint Józsika a moziba. Egy velem megegyező nemű tagot le kellett nyugtatnom, hogy nem fogok még egyszer a csajára hajtani, sőt, kis híján verekedésbe is torkollott egy beszélgetésem egy másik fiúval. A mosdóba menekülve szívesen megtéptem volna a hajamat vagy végigkaristoltam volna az arcom valami éles tárggyal - de szerencsétlenségemre később a saját bőrömön is meglátszana. A vicces cigit majd holnap fogom eltolni, ezt a mai napot már csak kibírom valahogy.
 Az egyetlen öröm forrásomat a sötétedés után a hó okozta. Meggyepáltan, lestrapálva löktem ki a tölgyfaajtót, majd a rétre érve eszembe jutottak a gyerekkori emlékeim. Kicsi voltam. Nagyon kicsi. Nem is emlék igazából, csak egy érzés. Leheletemet láttam a havazásban, a fehér táj pedig határozottan euforisztikus állapotot idézett elő. Vastag pulóverem zsebéből, melyet az ingre húztam rá, elővettem egy elegáns cigaretta-tartót, felpattintva kivettem belőle a szegfűszeges Black-dohányt, öngyújtót, és már pöfékeltem is.. Hogy a fenébe tolhattam el ennyire ezt? Nem értem.
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. december 29. 00:33 Ugrás a poszthoz

- Aki keresi magának a bajt -


- Persze, nem gond. - pillantottam Jeremyre, ahogy felé nyújtottam a cigarettát. Emlékeim szerint nem dohányzik, elvégre kemény sportoló, de persze minenkinek vannak gyengébb momentumai. Már épp vettem a levegőt, hogy megkísérelje a kérdést : megkapta-e a karácsonyi kviddicses ajándékot, amikor azt hiszem a nap legnagyobb döbbenete ért. Úgy pofán vágtak, mint már régen. Az még csak hagyján, hogy megtántorodva hátrálnom kellett, mint valami betoji alaknak, de kiejtettem a kezemből az égő csikket, ami a nedves hóba landolván azonnal elaludt, sőt mi több, átázott. Mi a fenéért pikkel mindenki erre a görényfejű Mihaelre és miért én szívom meg az átkozott levét ennek az egésznek?! Éreztem számban a sós, vasas ízt, így homlokomat megtörölve köptem egyet magam elé a vakítóan fehér hóba. Valóban, jól számoltam, egy egész nagy véres dzsuva jelent meg előttem. Jobb kezemmel letöröltem számról a vért és kezdtem rettenetesen dühbe jönni a valaha volt egyik legjobb terelőm szerencsétlenségére. A roh*** életbe, nem elég, hogy karácsonykor nem volt potenciálisan családom, akikhez hazamehettem volna; aztán a megbizatásom csődbe ment 30-án; ezek után egy hosszabb történet folyamán Mihael pofája rám ragadt.. megkörnyékeznek olyan nők és lányok, akiket az életben nem láttam az iskolában - vagy nem tűntek fel -, erre még a saját csapattársam is akkora horgost nyom a képembe, hogy vér jelent meg a számban. Az állkapcsomra adta, ami úgy sajod, mint már régen, tehát bizonyára valamit sikerült eltörnie. Ezt mind összegeztem másodpercek alatt, amíg farkasszemet néztem vele a sötétben. Mély levegőt vettem és nekifutásból indultam meg ellene. Időben a térdemet felhúztam, s hamarosan kölcsönhatásba léphetett a gyomrával (inkább a lépével vagy a vakbelével) a térdkalácsom, a lendülettől pedig, amivel megindultam, a hóba terítettem. Ökölbe szorult jobb kezemmel támadtam és nem egyszer sújtottam le az orra és a szeme közé. Itt a legkönnyebb eltörni az orrnyerget, ami miatt pedig a szem el is kezd könnyezni. Ez homályos látást eredményez, ami megintcsak nekem fog kedvezni. De most még csak püfölöm a szaglószervét, ami felettébb jó érzéssel tölt el, holott nem ő érdemli meg. Biztos tett valamit a Saint-Venant ikrek hím tagja, amiért ennyire nem bírja elviselni a pofájának látványát..
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2015. január 17. 20:10 Ugrás a poszthoz

- Rangjához képest merész -


 Nem értettem az okát a támadásának. Először nem is igazából az állkapcsom volt az, amit sajnáltam, hanem az a drága és értékes cigaretta (ráadásul 2 is), aminek a hóban kellett kikötnie. Hosszú napnak vagyok a vége felé, s kellő mennyiségű energia, visszafojtott feszültség és agresszió halmozódott fel bennem, hogy most ezt szépen mindet visszaadjam. Lassítottam a folyamatot, mert nem akartam kiverni a lelket is az egyik terelőmből, de nem vette a lapot, mikor a köpettel szöszöltem. Ott állt és bámult rám, mint borjú az új kapura. Ajkaim gonosz félvigyorra húzódtak, fejemmel a lábamat mustráltam még pár pillanatig, majd onnan a szemöldököm alól lestem fel a fiúra. Bizonyára már látta a vesztét, de késő volt. Nekiestem, gyomorszájon találtam el először, majd a gallérjánál ragadtam meg oly annyira, hogy kezeim töve is belefehéredett. A hóra esett, én meg pontosan rá, a hasára ülve lovagló helyzetben álltam neki felaprózni az agyát. No persze kívülről kellett indulnom, tehát az orrnyergével kezdtem, egy-egy elvétett sújtás azonban persze becsúszott..pont a szemére..
 Az anyja mindenségit! Jóféle a tag, úgy penderített át a hátamra, mintha hópihe lettem volna, és azért valljuk be, Mihael teste se épp egy pehelysúlyú világbajnoké. Soha nem találkoztam még olyan ellenféllel, aki ilyen gyorsasággal vette volna át az uralmat a kettőnk játszmájánál, úgyhogy le a kalappal előtte. Az első pár ütésnél még élt bennem a sokkos hatás, védekezni se volt igazán erőm, aztán az utolsó előtti támadásánál éreztem azt a reccsenést. Ennyi, mostantól nincs kegyelem!!! 10-15 perc alatt az állkapcsommal is meg az orrommal is elbánt, innentől nem fogom magam vissza, annyi szent! Oroszul káromkodtam, mint a vízfolyás, az arcomba eső véres köpettől pedig szinte felfordult a gyomrom. Legalább hajoljon már arrébb, és tiszteljen meg ennyivel! Mellesleg mit pattog itt Lucáról? Soha egy ujjal sem értem hozzá, meg amúgy is!
 Feladta. Leheveredett mellém és pihegett, mint egy kislány, aki egy húzósabb estén van túl. Tisztán éreztem, ahogy a KEEP CALM AND STAY ALIVE életfelfogású napom átkapcsol a MILITARY üzemmódra. Szemeim behunytam, s fél percig voltam hajlandó várni arra, hogy csökkenjen bennem azon indíttatás, hogy most itt helyben fogom megölni Jeremyt. A véres havat könnyű eltüntetni, az erdő is itt van a közelben a tetem elrejtéséhez. Eggyel kevesebb meggondolatlan ember lenne a világon. A 30 másodpercem alatt a fiútól távolabb eső kezem egy tömörebb hógolyót gyúrt össze, az idő leteltét követően pedig azonnal az arcába csaptam a félig-meddig hófehér és vérvörös színű labdát. A száját és az orrát találtam el, ami néminemű hirtelen hideg érzetet kelt benne. Gyors fájdalom, de éles. Rögtön utána küldtem a másik kezem öklét is a szemöldökcsontja felé, majd mivel eddigre már ismét átlendítettem a lábaimat a testén s nyeregben ülhettem, a felső-homlokommal adtam a kiálló részének az arcából, történetesen pont annak, amelyikkel szaglászik össze-vissza.  Ahogy hajoltam felfelé, úgy megemeltem a testem s az ülőgumóimat belefúrtam Jeremy hasába, ezt követte a kedvenc mozdulatom: a fültépésesdi. Marokra fogtam mindkét fülecskéjét (jól összegyűrve) majd elkezdtem ellentétes irányba cibálni őket. Őrült, eszelős kifejezés uralhatta el Mihael vonásait, foga fehérje megvillant a sötét égbolt alatt, beesett tekintete vérben úszott, akárcsak az arca s pólója. És nem. Eszem ágában sem volt lemászni a Rellonos prefektusról, amíg az eszméletét nem veszti. Oh, segítek is neki! Mialatt fülecskéit akartam letépni a helyükről, úgy újra meg újra belevertem a homlokom az orrába, szemébe, szájába, arcába. Ájuljon már el!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - David Bennett összes hozzászólása (135 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 » Fel