36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - David Benett összes hozzászólása (135 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 » Le
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 28. 20:27 Ugrás a poszthoz

Marcell
reptér, London

Hát, nem volt könnyű Markovits bá't rábeszélni, hogy engedje el az utazásra a fiút, de rengeteg ígéret után végül beleegyezett. Elvégre a Rellon terelője vagyok, újdonsült csapatkapitány, amivel ő is tisztában volt, így egy kis harc után megengedte, hogy elvigyem születésnapja alkalmából a fiút, akit lassan öcsémként szeretel. És a beszélgetés egy kéréssel is zárult: a kisfiú hadd lakhasson nálam. Eleinte szörnyülködtem, hisz az alagsor nem egy fiatal, még nem is iskolaérett gyerek számára megterhelő lehet, ám nem kellett sok érvet felhoznia, hamar beadtam a derekam. Sőt, magamban még boldog is voltam, hogy Marci hozzám kerül.
Mikor megmondtam a fiúcskának, hogy hamarosan Londonba repülünk, a lélegzete is elállt. Drága nevelőszüleimnek köszönhetem, hogy megvásárolhattam a jegyeket és az egyéb költségeket is állták.
Én indulásunk napján fél órával a találka időpontja előtt keltem fel. Éjszaka pakoltam be a bőröndömbe a pólókat, gatyákat, alsóneműket, borotvát és egyéb létfontosságú dolgot. Egy egyszerű farmer és egy fehér színű, világoskék cérnával megvarrt kockás inget vettem fel, hozzá egy szürke cipzáros, kapucnis kardigánt. Cigaretta a zsebemben, pénz elrejtve. Állataim mindketten még szabadon voltak, végül a görény beköltözött az üres zsebbe, a Crup meg mellettem ügetett izgatottan. Hamarost elértük Leonardék ajtaját, akivel korábban megnbeszéltem, hogy vigyáz a bestiámra az utazásom ideje alatt. A bőrönd megbűvölve követett és 5 perc késéssel megérkeztem a találkahelyünkre, ahol ismét egy öleléssel fogadott és hálálkodással.
- Ugyan, igazán nincs mit. És ne aggódj, nem engedem el a kezed.
Átöleltem én is az újabban vöröses hajú fiúcskát leplezve döbbenetemet a hajszínet illetően. Kezeink összetapadtak, és már haladtunk is az állomás felé. Nem volt semmi gond, a vasútra időben beért a vonat, felszálltunk és egy külön kabinban megállapodtunk.
Az ajándékával meglepett. Igazán kedves gesztus tőle, nagyon jól esett, meg is kértem, hogy kösse fel a kezemre, miután megborzoltam a haját és megköszöntem neki kedvességét. A haja története elég vicces volt, de bátor, hogy így ki mer jönni az utcára, hogy üvölt róla: ez nem a természetes hajszíne. Az utazás alatt gátlások nélkül beszélgettünk, ahogy a buszon is, a becsekkolásnál, ellenőrzésnél és várakozásnál mert fél órát késett a gépünk. Végig fogtam a kezét - vagy inkább ő az enyémet? - de ami azt illeti, jól esett. Felszálltunk a gépre, és egy idősebb hölgy volt szíves átadni az ablak melletti helyet a kisfiúnak, akit a gépen elnyomott az álom. Nem csoda, szinte hajnalban kellett kelnie, hogy elérjünk mindent. Már aludt, mikor megpusziltam a homlokát, a mellettünk lévő nő pedig minden bizonnyal félreértelmezte a helyzetet mert megkérdezte, hogy az anyjához megyünk-e.
A gépünk 6 órás út után landolt. Csomagjainkat megkerestük, majd a reptér kijáratánál megálltunk. Elővettem egy cigarettát és meggyújtottam, lévén ma még csak egyet szívtam el indulás előtt.
- No. Ez egy hatalmas hely, úgyhogy a kezem tényleg ne ereszd el egy pillanatra se. A mai nap kicsit megnézzük a szállásunk környékét és holnap indul a móka. Nem fogunk taxizni, autót bérlünk és én vezetek majd. Most felszállunk egy buszra, ami elvisz minket az autókölcsönzőbe, majd egy órás út után, 8 körül megérkezünk a szállásunkra. Egy elég szép hotelban leszünk, ami két ágyas, de ha nagyon szeretnéd összetolhatjuk őket. Oké?
Mosolyogva rápillantok a fiúra, eddigre pedig már el is nyomtam a csikkem. Megfogram a kezét, feltümmedtünk a buszra, ahol lökdösve találtam csak helyet magunknak. Úgy fél órával később egy vörös ferrarival hagytuk el a terepet. Valami olcsóbbra gondoltsam, ami pusztán a célnak megfelelő, de egyszer vagyunk itt, ha már lúd, legyen kövér.
Bőven este fél 10 volt, mire a kis városnézés után a hotelba értünk, ahol kedves fogadtatással egybe megkaptuk a kulcsot. Furcsa volt varázslat nélkül az egész, pl hogy nem nyithattam csak úgy fondolatban ki egy ajtót, de ebben a két napban csak kibírom. Cuccainkat betoltam a szobába, és végül az utazás idejére ketrecbe zárt Debrát is elengedtem.
- Csináljunk valamit, vagy ma inkább kipihenjük magunkat?
Tettem fel a nap utolsó kérdését.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 29. 15:12 Ugrás a poszthoz

Mihael  Evil

Sosem bírtam ezeket a puccos összejöveteleket. Szerencsére az életemben csupán itt kellett tiszteletemet tennem az ilyeneken, és büszke is voltam magamra, ha 5 perc erejéig hajlnadó voltam megjelenni. Most sem akartam, még ennyi ideig se maradni, ám a rövid látogatásom imidzsét nem akartam elrontani valami suttyó öltözettel, így vettem fel a pingvinkosztümöt. Belépve a 10 perces komótos séta után dühösen konstatáltam, hogy a kastély krémje itt leledzik. Kristóffal egy másodperc erejéig összeakadt a tekintetünk, de nem mentem oda hozzá, mert 1. az uralkodó szín házába tartozik, 2. nem éreztem túl nagy késztetést a gratulációra vagy úgy egyébként a tásalgásra. A szerencsétlen lányhoz mégis odavittek a lábaim, aki miatt a múltkor el is tanácsolhattak volna a suliból, ha nem tudnék higgadtan viselkedni azon pillanatokban, melyek igénylik. Eztán unokatestvérem menyasszonyát köszöntöttem, aki szemmel láthatóan nem élvezte a tásaságot, ami rá akaszkodott. Eztán idegességem határát kezdte súrolni, hogy az igazgató is felszólalt, vagyis irány az ajtó. Még kikerülhettem volna a tagot, de eszemben sem volt, vállunk ütközött, és nem kis meglepetésemre úgy döntött a velem egy magas illető, hogy kötekedni akar. Azért meg kell hagynom, hogy egy gunyoros vigyor kúszott fel a számra, mikor elkezdte a kicsinyes szócsatát. Válaszom előtt tapsoltam a házamnak, ami negyedikként végezte idén a pontversenyben vívott harcot. Sőt, még a tanári kar felé is fordultam, ezzel a hátamat mutatva a fiatalabb Rellonosnak. Amint áttért a harmadik helyezett bejelentésére, ismét szembe találtam magam az arcra ismerős fiúval, aki nem tágított azon gondolatától, hogy elállja az utamat.
- Cicuka, arrébb vonszolhatnád a segged, vagy jössz velem ki az ajtón.
Ha ő így, én úgy. Egyébként se jó pillanatomban kapott el, nagyon hamar fel tudja forralni az agyvizemet, ha nem vigyáz. Márpedig nem olybá tűnik a megjelenése és a hanghordozása, mint akinek szándékában lenne feladni az érdekeit, csak mert egy nála 4 évvel idősebbnek más elképzelései vannak. Válaszomat megkoronáztam egy féloldalas sunyi vigyorral és kíváncsian vátam a folytatást.
Utoljára módosította:David Benett, 2013. szeptember 29. 19:00
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 29. 15:55 Ugrás a poszthoz

Zora

Sosem hittem, most sem teszem, hogy kaphatok egyszer egy rendes, igazi esélyt az élettől, amivel kezdhetek is valamit. Ami nem csak egy újabb álcája a sorsnak, hogy jól van kispofám, hidd, hogy te irányítasz, de egy percig sem van így. Nem hiszek a boldogság illúziójának, annyiszor csapott már be, és Betsy is csak egy újabb érzékcsalódásom. Valószínűleg úgy, ahogy a tánc közben Zoráról gondoltam. Nem leszek sose olyan ember, aki megkaphat egy olyan csodálatos dolgot, mint Zora ártatlansága és bizalma. Mégis az volt az érzésem, hogy megajándékozott vele a lány, hisz különben még a stégnél otthagyott volna a francba!
Ahogy vártam az italokat, valami furcsa érzés kerített hatalmába. Nem éreztem még egyszer sem, vagyis de, persze, de ez valahogy intenzívebb volt. Olyannyira, hogy magam is meglepődtem tőle. Bizalom? Barátság? Vagy valami többnek a csírája kezd bennem feléledni? Amira olyan régóta sóvárgok, és Beth adott belőle egy kis ízelítőt? Miért érzem ezt?! Ekkortájt akarta felkelteni az érdeklődésemet a behemót, ám csak a vállropogtatásommal zökkentett ki a filozofálásomból. Hamarosan egy jobb horog bpldog tulajdonosa lehettem a padlón, ahol annyiszor hevertem, míg valaki fölöttem megpróbált péppé csinálni. Fordítottan még gyakrabban volt, miszerint én voltam a fojtogató. Csak ültem ott, hátamat a pultnak támasztva, mikor a tag meglátta, hogy én sem vagyok a lehető legjobb állapotban. Összeszedett a földről, kicsit leporolgatta a pólómat, ami fogalmam sem volt, hogy kié, majd biztosítgattuk egymást a lány épségéért. A pultos kihozta a poharakat, a csóka eltávozása után felnyaláboltam az alkoholokat és a barna hajú lányhoz ügettem vigyázva, hogy a majdnem teli poharak ki ne boruljanak. Odaérve óvatosan leraktam őket, majd a lány mellé becsusszantam, aki hamarost az ököl által ejtett sebet tisztogatta. Kellemes érzés járta át ismét a testem, amint bőre az enyémhez ért. Szemem lehunytam a kérdése hallatán, ám mihelyst kimondta a nevemet azon a halk, gyönyörű hangján, nem tudtam tűrtőztetni magam. Kezét nagy hévvel elkapom az arcromról, míg kimondok ismét egy olyan részletet, ami örökké kísérteni fogja az életemet. Ám mindössze az asztalra teszem kezeinket, enyémet pedig az övén nyugtatom. Kisebb szócsatánk lezárását egy mondatban teszem meg, miután az összes kérdésemre megadta a választ.
- Az emberben és minden állatban két olyan ösztön van, ami felülírja a többit : az egyik a létfenntartás. Igen.. Öltem hogy ne engem öljenek.
Kis szünetet tartottam, míg megfogalmaztam a következő reagálásomat.
- Nem vagyok jófiú. És.. Minél inkább vágyom valamire, annál kisebb az esélye, hogy megkapom.. És most mégis itt ülsz velem.
Nem folytattam, szerintem ennyiből megértette, hogy mire gondolok. Két lehetősége is volt, hogy elfusson, ám ő nem ezt választotta. Hinni se akartam a szememnek. Arra, hogy nem vagyok gonosz, nem feleltem. Miért nem tart annak? Más vizekre akartam terelni a témát, és egyébként is : ő már ismeri a hátteremet, én nem tudom még azt se, hogy az ikrén kívül van-e testvére. Fejét rám hajtotta, kortyoltunk a vadászból miután már kiittam a jägeres poharamat, és ujjaink összekulcsolása ellen sem volt kifogása. Jól esett a nevetésének csengése, hogy iránta érdeklődtem.
-Hát.. Te hogy kerültél ide? Családod? Barátok? Fiúk..?
Tudta, hogy nekem Bethtel nemrég lett vége és én is tudtam, hogy nincs senkije. Egyre jobban mart egy gondolat, és amint elmesélte a családját meg várhatóan dióhéjban a múltját, egyik kezemmel az álla alá nyúlok, hogy szembe nézhessek vele.
- Ha most megcsókolnálak, elrohannál?
Egy levegővételnyi szünetet tartottam a kérdésem feltétele és aközött, hogx ajkaim finoman az övéire nyomtam.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. szeptember 30. 16:04 Ugrás a poszthoz

Mihael

Amint fizikai kontaktusba kerültem a beképzelt fiúcskával, válaszra sem méltattam. Mulattatott, hogy mennyire igyekszik felkelteni a figyelmemet, és amíg szép szavakkal bombázott, végigmértem a nagyjából velem egymagas hígagyút a haja hosszától a nadrágja színéig. Furcsamód inkább viccesnek tartottam az erőlködését, mint bosszantónak. Házamnak tisztelegve szembe fordultam a tanári karral, a böllenkedőnek így hátamat mutatva. Erőlködés nélkül tapsoltam a Rellonnak, majd tovább haladva a témával megint irányba vetettem magam. Ám a most már bosszantó túlértékelt egóval rendelkező emberhez odavetettem pár szót. Erre még jobban reagált, illetve elég heves reakciót váltottam ki, mire muszáj volt mosolyra húznom a számat egészen addig, amíg átvitt értelemben ugyan, de kövérnek nevezett. Egy nyeszlett, hóttsovány földműves mondja ezt pont nekem.. Itt húzta ki a gyufát, kicsit arrébb taszajtottam, mire kaptam gyomorszájon az öklével egy csókot és mielőtt felocsúdhattam volna, hogy valóban megtámadott, máris a földön találtam magam. Az ütést elvétette, aminek rendkívül örültem, tekintve hogy teljesen váratlanul ért volna. Ahogy egy gunyoros vigyorral fölém emelkedett, agyamra rászállt a vörös köd, és ahogy mondani szokás, military üzemmódba kapcsoltam. Azonnal talpra álltam, arrébb löktem pár bámészkodót, így helyhez jutva.
- Rossz lóra tettél
Közöltem vele dühös hangnemben, amíg legyűrtem a két lépés távolságot. Homlokkal mentem neki, reményeim szerint átrendezve kicsit az arccsontozatját, mert ahogy indultam, az orrát találtam el, míg bevált taktikámhoz folyamodva mindkét fülét marokra kaptam és ellentétes irányba tépni kezdtem őket, mialatt hátrálásra kényszerítettem a tagot, egészen a falig. E távolság alatt pár embernek el kellett ugrálnia előlünk, és amint háta a falnak csapódott, homlokommal még egy határozott mozdulattal eltaláltam az orrát, hallószerveit egy percig sem kímélve. Ha ő valóban ezt akarja..
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. október 5. 11:37 Ugrás a poszthoz

Zárás

Mást terveztem erre a napra. Kis nyugit, kis szellőt, si kifújja a fáadt gondolatokat az agyamból. Egyedüllétet, magányt a Hold fényénél. Ezzel szemben ennek a teljes ellentétét kaptam és a világért sem változtattam volna a törtéteken, holott eleinte valószínűleg megtettem volna. Ijesztően hamar megosztottam a lánnyal a múltam, aminek több oka is volt. Megbíztam Zorában, már elég régóta így voltam vele, de ezt a fordulópontot nem értük el a barátságunkban. Emellett az ivóhelyen ki is akartam próbálni, hogy mennyire gondolja komolyan a menekülés helyett választott útját. Ám ennek az eredménye is keresztbe húzta a számításaimat, és magamnak alig bevallva öröm cikázott végig a testemen felborzolva minden egyes szőrszálat.
Amint mellé telepdtem és kinyögtem egy hirtelen indulattól vezérelve a gondolataimat elámultam ismét, hogy milyen hatással van rám a Navinés. Egy ideig még rólam beszéltünk és részemről alaposan kiveséztük a dolgot. A saját gondolataim zárásaként megint eljárt a szám, a barnaság pirulását és visszakérdezését követően kicsit köhécseltem.
- Mert más vagy, mint a többiek.
Szinte összepréselt ajkakkal hánytam oda ezt a lánynak, de egész elfogadható hangvitelben. Nem az én kenyerem az a nőcsábászkodás, vagyis újabban nem. Beth előtt és eleinte nagyon tudtam űzni az ipart, máig sem felejtettem el a fortélyait, de az ő tásaságában valahogy szégyenleném megpróbálni elcsábítani. Hamar le is koptatna és sosem voltunk abban a viszonyban, hogy ez olyan gyakran megforduljon a fejünkben.
Elhessegettem a gondolatot, mialatt közelebb kerültünk egymáshoz és a boros kólából ittam pár kortyot. Nem éreztem fairnek, hogy ő jobbára ismer, tudja, honnan jöttem, mi és ki vagyok, ám én mit tudok róla azon túlmenően, hogy van egy ikertestvére ugyanabban a házban. Hamarost elmesélte a saját eddigi életét elgé tömören. Jóval egyszerűbb volt a dolga, ez tény és való, mégsem éreztem soha, hogy egy átlagos huszonéves átlagos gondolatokkal. Lélegzetvételnyi szünet után megadta az okot arra, hogy miért nem hittem soha olyannak, mint a többiek. 2 lány testvér, egy fiú és egy férj. Azért azt meg kell hagyni, hogy ez sem kispályá. Ha nem ilyen helyzetben lettem volna, még el is mosolyodom, ám pusztán kicsit megszorítottam a lány kezét.
- Mennyi ideig?
Ezt sikerült kérdeznem, bár valami mást akartam. Mit is pontosan? Fogalmam sincs. Ám hamar léptem ezen is, miután megmondta az időtartamot. Utolsó kérdésem nyilván villámcsapásként érte, nekem viszont egy ideje már motoszkát a fejemben. Csupán annyi ideje van, hogy értelmezze a kérdést és egy levegővétel, mert eztán ajkam övéire tapadt. Finom volt, semmi durvulás vagy erőszak nem volt benne, mégis olya érzéssel töltött el, melytől saját magam is megrettentem. De azt hiszem ő is. Mihelyst abbamaradt csók, szemeit fürkésztem. Több kellett. Ezek után nincs megállás, és valam hasonlót olvastam ki az ő íriszeiből is. Követeltem magunknak egy kulcsot az egyik helyi szobához azzal a kifogással, hogy már túl késő van visszabaktatni. Pultoskám kacsintott egyet és állítólag az egyik legkényelmesebb szobát kaptuk. Amint bezártam az ajtót lépteink után, a legkisebb gondunk az volt, hoy kissé nyikorog-e az alvóakalmatosság vagy nem. Valahogy mindkettőnket jobban foglalkozatott a másik...
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. október 27. 19:21 Ugrás a poszthoz

Mihael.
-késő éjjel-


A sétány fái kezdenek meghajolni az erősödő szél akarata alatt. Az a pillanatnyi megkönnyebbült érzés, hogy egy vándor lelket majdcsak ideesz a fene azon nyomban el is tűnt, ahogy átázott hajamat éreztem a fejemhez tapadni. Senki sem szeret esőben sétálni, hacsak az illető nem őrült vagy elmebajos, de ezzel sem mennénk sokra. Mihael támadói eltérő időpontban ugyan, de mind felvette a nyúlcipőt, a legjava az igencsak merülőben lévő pisztolyomnak köszönhetően. A Rellonos igencsak meglepett azzal, hogy nem rázta le magáról a segítő kezem, de ha az ő helyzetében lennék, én sem ellenkeznék. Óvatosan két lábra álltunk ő szinte végig a köhögésével küzdve meg persze a fájdalommal, mely akkor keletkezik, mikor rekeszizma összehúzódik, hogy köhögjön , emlékeztetve erre a fiút, hogy az oldalában lévő seb még mindig jelen van. Szétmossa az eső a vért, mely lassan feloldódott a betonról és az alacsonyabb rész felé indult meg görbe utakat törve magának.
15-20 perc alatt a gatyánkból is csavarni lehetett a vizet, mikor szinten csurom vizes cipőmmel berúgtam a kocsma ajtaját csendet és figyelmet teremtve ezzel. A két üveg vodkás kérdésére boldogan feleltem pozitív visszajelzést, így a pulthoz érve komolyan két teljes üveg vodkát kért a fiú ellentmondást nem tűrő hangon. Ki is hozta a pultos igencsak nagy szemeket meresztve ránk és két poharat mellékelve. Mihael kitöltötte magának, én az üveg nyakát szorongatva csókoltam meg azt.
- Egy kést. Tűzbe tartott éllel. Mozogj picim ,mintha élnél!
Utasítottam a leányzót, aki nem tudta hova tenni ezt a parancsomat, ám hátralibbenve elindult elkészíteni azt, kíg Mihaelhez fordultam.
- Dave, üdv. Haver, ez nem az a pillanat, hogy engedném összevarrni magadnak a sebed.
Kúszott a tekintetem a mellettem állo falfehér suhancra, majd a válla felett elnézve elhült bennem a vér. Az öt támadójából a három gyávábbik itt keresett menedéket és most kaján vigyorral közelítenek a felénk. A tagbaszakadt izompacsirta barátom egy tőrt szorongatva, a másik kettő IQ-fighter fülig érő vigyorral haladnak egyenletesen a főnök mögött egy lépéssel. Nem szólok semmit, a csend így is kézzelfogható a helységben, a légy szárnyának rezzenése is visszhangzik. Majd prefirériás látással érzékelem, hogy megjött a pultos a hevített késsel.
Ekkor pillantok ismét Mihaelre, akiben remélhetőleg van még annyi lélekjelenlét, hogy fogja a helyzetet.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. október 27. 22:46 Ugrás a poszthoz

Mihael.
- késő éjjel -


Mikor nagy nehezen lebotorkáltam összeakadó lábakkal a vonatról, nem hittem volna, hogy ennél a napnál jöhet még több is. Baileys és Debra mégmindig Leonál dekkolnak, elég volt résnyire kinyitnom a szobája ajtaját, hogym az apró szempárok megcsillanjanak. A cuccaimat nemes egyszerűséggel bevágtam a szobámba és leginkább ennyit töltöttem a kastélyban a túrám előtt. Cigik dögivel mialatt egyre csak azon járt az agyam, hogy mit tegyeka húgommal. Ez már a vég, talán a legjobb az lenne mégis, ha idehoznám. De az meg a lehető legveszélyesebb...
Nem sokáig kellett ezen agyalnom, hamar megszállta agyamat a vörös köd, military üzemmódba kapcsolva szereltem le három behemótot, a másikak pedig javítani akartak a helyzetükön - sikertelenül. Megbarátkoztunk a gondolattal a földön fetrengővel, hogy ki a másik, és viszonylag kellemes meglepetés volt a fiú. És most ezzel mondtam valamit, nem szokásom véleményt változtatni, ha már egyszer van egy. Alig egy órá találkozás után túl voltunk egy fegyveres fenyítésen, egy újabb késelésen, kis fülcsavaráson és teljes átázáson. Az időjárás kergetett be minket a csárdába, no meg nyilván az a szúrt seb, de ez előbbi változtatta meg az irányomat a pubtól a kocsmához.
Minden tekintet ránk szegeződött, tetőtől talpig végigmértek minket, akik úgy néztünk ki, mintha egy boxmeccs túlélői lennénk véresen, sebesen, merő vizesen vodkára szomjazva. Mihael még azelőtt leadta a rendelést, hogy a pulthoz értünk volna, de a leányzó nem zavartatta magát sokáig a furcsa kérésen. Mire odabicegünk a fapulthoz már facsarn kezdi az orrom ez a szag. Utálok eső után gusztustalan szagokban lenni, de most mindössze megjegyzem magamban és nem is zavar tovább a tömény izzadtság és alkohol szaga. Kikaptuk az italokat, meglepetésemre minőséget kaptunk : Absolut vodkát. Minden bizonnyal fogta a csaj a szitut, hogy most nem ünnepelni jöttünk valami kis vacakkal. Amíg csak bírtam egy szusszal, ittam azt az eredeti orosz italt, mely lenyűgözően végigmarta a nyakam, nyelőcsövem és állapodott meg a gyomromban. Levágtam az asztalra az üveget, szemeim kissé összeszorítottam és megráztam a fejem hajamból csöpögtetve a vizet. Ekkor rendeltem a kést és kicsivel később méltóztattam a nevemet elárulni az egész kocsmának.
- Felőlem varrhatsz woodoo babákat meg eltört orrokat, de ez nem az az este, hogy magadon gyakorolj.
Meglepően jól beszéltem annak ellenére, hogy az üveg egynegyedét már magamba döntöttem. Felemeltem az üveget, majd mihelyst Mihael ismét ivott, én is megnyakaltam megint. Letéve pillantottam meg a barátainkat, akik nem valószínű, hogy csak a kedvenc könyvükről akarnának trécselni. Magabiztosan tartottak felénk és egy darabig csak bámultam őket felmérve a helyzetünket, az erőviszonyokat és a lehetőségeinket. A pultos lány nem vette észre a kialakult helyzetet, hogy a rosszabb bőrben lévő mögötti palik nem kedves szándékkal állnak ott. Letette a pultra a tálcát, melyen a kés volt és pillantásom eztán a tsamra esett, aki feltűnés nélkül matatott a zsebében. Majd abbahagyta, szabad kezével jól meghúzta a vodkát aztán saját tengelye körül megfordulva támadott. Nem számítottam erre, de nagyon tetszett a felhozatal. Azon minutában a tálcáért meg a késért nyúltam, és mihelyst kifogyott Misi kreatív lángszórója, én jöttem. A háromból az, aki legközelebb állt, igencsak rosszul festett, őt vágtam orrba a fatálcával teljes erőből : ki is feküdt. De persze én sem volta figyelmes, azért az a 3-4 deci vodka megadja a hatást, mert szabad utat engedtem a késelős fazonnak, aki nem habozott a hasamba szúrni azt az átkozott recés kést, nem sokkal a régi sebem fölé. Felüvöltve vetettem rá magam és nem tudtam, mi lesz, mihelyst földet érünk.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. november 2. 15:36 Ugrás a poszthoz

Mihael.
- késő éjjel -


Lassan csak megszoktuk egymás társaságát, mialatt támogatva őt az egyre jobban rázendítő esőben a csárdába igyekeztünk. Pontosabban én igyekeztem, ő meg próbálta tartani velem a lépést. Nem hagytam ki a bemutatkozónkat sem, de azért Mihaelt sem kellett félteni; mihelyst berúgtam az ajtót ő máris megparancsolta a pultosnak a két üveg vodkát. És ha ezen a napon nem volt még elég hab a tortán, akkor most a sors pakolt rá még egy lapát cseresznyét a vendégeink személyében. Testemben a vodka nekilátott a munkának, könnyebbnek éreztem a kezem, elmúlt a remegésem a hidegtől, sőt, szabályosan melegem lett, miközben az IQ-fighter barátaink felénk tartottak. Az üveg vodkámnak már több, mint a felét magamba döntöttem, de társam sem tétovázott, nyakalta ő is rendesen, és neki nagyobb szüksége is van rá, mint jómagamnak. A pultos lány meglepetten hozta ki a kicsit vörös pengéjű kést, és nyilván festett barna volt, mert nem vágta le a szitut, pedig igazán egyértelmű volt: három tagbaszakadt állat állt Misi mögött és mindkettőnk arcán megváltoztak az érzelmek. Letette a pultra elénk mikor a megkéselt már kezdte a szájába dönteni azt a jó kis alkoholt, miközben kitaperolt valamit a zsebében. Akcióba lendülésekor el kellett ismernem, hogy ez egy nem is olyan ostoba gondolat, és amíg ő barmokat grillezett, én egyik kezembe a kést, másikba a tálcát véve vártam a mutatványának a végét, majd én voltam a soron. Az egyik állatnak, akinek nem sikerült időben felocsúdnia a lángszóró után, nagyot sóztam a szeme közé, majd csillagokat látva úgy eldőlt, mintha csak anyuci altatta volna el. Ezt nyugtázva éreztem meg először valami hideget a bőrömön, majd bizsergető érzést, ami nagyon is ismerős volt. Képben voltam, hogy a Mihaelt megkostoló kés most engem ízlelgetett, így fatálcám társaságában a fazonra vetettem magam, aki vagy kétszer akkora volt, mint én. Két kézzel emeltem fel a harci eszközöm majd teljes erővel belevágtam a mocsadékba, aki erre válaszul megragadta a még mindig hasamban vájkáló kést, megforgatta kicsit majd kitépte onnan. Újabb csatakiáltást hallattam és az adrenalin úgy öntött el, mint a düh: elképesztő sebességgel, hatalmas adagban. A tálca újfent a csóka pofájába landolt, mire az megragadott és hanyatt levágott a padlóra. Na most én láttam a tüzijátékot a pacák fejével egyidejűleg, aztán mint valami kislány, lepattant rólam. Alig fogtam fel, hogy Mihael perdítette le rólam a hájtömeget, de határozottan kiköptem egy adag vért a padlóra mialatt valahogy nagy nehezen feltornáztam magam két lábra. Jól megtántorodtam és a pultnak ütközött a hátam. Megpillantva az egy épségben maradt vodkásüveget megragadtam és a maradék felét lehúztam a fájdalmam ezzel tovább enyhítve. Az egyik széket megragadtam majd a szinte megszokottá vált üvöltést követően megfűszereztem a tag nyakát vele, akinek épp most varrt fel Mihael egy gyönyörű hegtetoválást. A fickó megadva magát eldőlt én meg a lendületemmel nekiestem Mihaelnek.
- Hol az a kés?!
Leheltem neki és lecsúsztam a padlóra, hogy megleljem, ám időbe telt, mire a sóbálvánnyá változott ürge alatt rábukkantam. Egy pillanatra sem lepett meg, hogy hármójuk közül az egyik mivé változott, teljesen természetes, és furcsa örömhullám árasztott el érezve, hogy a kés még mindig vörösen izzik.
- Te kezded vagy én?
Pillantottam rá, tekintve, hogy a pultos leányzónak túl sok volt amit látott és ő is megadva magát elájult a pult mögött. Bíztam a Rellonosban, hogy lesz annyi esze, hogy még egy kis alkohollal előhozakodjon amellett, hogy nem késlekedik tovább. Ha a földön fekvők közül bármelyik valamivel próbálkozni, mérget vehet rá, hogy belevágom a kést, amit épo a kezemben szorongatok félig fekvő, félig ülő pozícióban.
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. november 3. 15:02 Ugrás a poszthoz

Zora.


Nem volt egy túl kiadós beszélgetésünk Zorával, de annyira épp elég volt, hogy koncentrációma gurkókra összpontosuljon, a játékra meg az ellenségre és ne térjek folyton vissza arra, hogy az ellenfél egyik terelőjével nagyon beszélhetnékem van. Jobban teljesítettem, mint amire számítottam, de a lányra néha pillantva meggyőződtem, hogy ő sem hiába került a kviddics csapatba.
Mikor leszálltunk seprűinkről és különböző érzelmekkel elindultunk mindannyian az öltözőkhöz, a katarzis élménye ismét átjárta testem minden egyes porcikáját. Ugráltunk egymásra, mint az őrültek miközben a csapatunk egyetlen lány tagját az égbe dobáltuk. Eddigre már az eső is szépen eleredt, hisz az idő nem volt épp felhőtlen, tehát kicsit megázva értünk be a részlegünkbe és nem törődve semmivel, vetkőzni majd öltözni kezdtünk - még mindig egymással üvöltözve. Amennyiben ezt a mérkőzést eelvesztettük, azért, ha megnyertük, akkor meg azért kitalálták, hogy csattogjunk le az orrfacsaró szagú csárdába és igyunk az egészségünkre. Igencsak sikerült meglepnem őket, mikor ugyan osztozva a buzgóságukba, mégis ellentmondtam. Menjenek nyugodtan, nekem.. Nekem fontosabb dolgok akadt. Kigúvadt szemekkel veregettek hátba és fütyörésztek, amit megállítani úgyse tudtam volna, így velük nevettem. Magamra vettem a fekete nadrágom és egy piszkos szürke színű inget, melyben úgy festettem , mint aki még mindig a saját esküvőjére siet, efölé az összhang rombolása érdekében egy fekete bőrdzsekit - persze mindezt a zuhany után - , és megindulva a srácokkal magamhoz vettem a cuccomat, melyet egy sporttáskába gyűrtem. A kijáratnál mégis megálltam, és akármennyire is próbáltak csábítani, lecövekelve vártam Zorára, mialatt csatakiáltásokat hallatva a csapatom eltűnt a faluba vezető úton. A lány sem késlekedett sokat, így még a nagyobb zuhé előtt el tudtunk indulni. Fél órás röpke utunk volt a teaházig, melyet az öltöző helyiség elhagyásakor beszéltünk meg. Volt egy-egy merészebb pillanatom, mikor a lány nyakába tettem a kezem ezzel kicsit közelebb vonva magamhoz, de fél perc alatt elengedtem, mert nem nagyon mondott semmit ezzel kapcsolatban. De szerencsére nem állt be a kínos csend az utunk alatt, felületes csevejre futotta még azok mellett is, hogy igencsak lett volna miről beszélnünk. Időjárással kezdtem, majd egyéb ártatlan téma következett. A teaházhoz érkezve kinyitottam előtte az ajtót, és mielőtt beléptem volna utána, még egy mélyet lélegeztem az eső frissítő illatából majd elég különböző teafőzetekre jellemző aromák kezdtek kavarogni az orromat megcsapva. Követtem a barna hajú lány mozdulatait az egyik irányba ahol kis asztalok voltak párnákkal körülvéve. Sosem voltam itt, pedig nem kevés ideje rontom Bagolykő levegőjét, és részemról kezdtem egyre jobban zavarba jönni - a mai nap már másodjára. Zora választott ülőhelyet vagy az egyik függönnyel elkülönített részben, vagy az "előtérben" és a mellette lévő párnára helyeztem el az ülőgumóimat. Hamarosan megjelent egy szöszi göndörhajú, ezerwattos vigyorú pincér, de annyira lekötött Zora, hogy tőlem akár egy rózsaszín bikinis transzvesztita is felvehette a rendelést. A Navinés lány választását kértem én is, ha viszont nem rendelt, én se tettem meg. Egy fél perces gondolkodási idő állt be, melyet ismét nagy levegőt véve én szakítottam meg.
- Nem volt épp piskóta életed. Mit gondolsz, jó ötlet lenne, ha most nem állnék fel és sétálnék ki azon az ajtón?
Beszédemet nyomatékosítva a bejárat felé mutattam, ahol bemenekültünk a hideg, novemberi eső elől. Majd óvatosan az asztalra könyököltem tenyereimet egymáshoz görbítve és morzsolgattam az ujjaimat.
- Figyelj.. Te mit szeretnél?
Utoljára módosította:David Benett, 2013. november 10. 09:57
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. november 10. 10:45 Ugrás a poszthoz

Zora.


Azóta pusztán egyszer sikerült összefutnunk, bár jobb lett volna, ha az meg se történik ott az alagútban. Én nem tudtam mit mondani, ő meg egyébként is úgy kerülte a találkozást vagy akármilyen kontaktust velem, mintha a megtestesült sátán lennék egy véres rongyba bugyolálva. És teljesen megértettem. El akartam neki mondani, hogy én is így érzem magam, már mióta. Ha valaki közelebb kerül hozzám, arra óriási eséllyel hozom a bajt, a megrontást és az összeroppanást. Főleg ezeket szándékoztam neki már hetek óta elmondani - mégis, a meccs előtt csak egy bocsánatra futotta az agyamnak. Egészen meg voltam elégedve magammal, hogy legalább ezt sikerült kierőltetnem a torkomból, és bár tömérdeknyi gondolat zsongott a fejemben, nem osztottam meg ezeket a lánnyal, az ő érdekében. Ha én vágyom valamire, ha szeretnék valamit, úgy igazából.. Az a jobb, ha nem kapom meg. Természetesen nem saját érdek miatt..
Zora ötlete alapján végül elváltunk egymástól és mint két ugyanolyan poszton lévő ellenfél léptünk a pályára. Borongós napot fogtunk ki, persze november közepe-vége felé mit vár az ember fia. Meg aztán a terelő-párom se ülhetne seprűre ragyogó napsütötte időben.  A Rellonos csapattól igenis, elvártam, hogy jól teljesítsenek, de ez, amit összehoztak, minden gyakorló edzést - és így az elvárásaimat is - felülmúlt. Pedig azért voltak rendesen rinyák meg hisztik a kezdőjátékosoktól, amit nem igazán tudtam hova tenni, mikor kitört belőlük, hogy Úr Isten, tuti le fogok esni a seprűről és meghalok! vagy valami olyasmi, hogy Tutira be fog ütni egy gurkó a saját karikáinkba. A fejemet tudtam volna a falba verni úgy, hogy a plafon adja a másikat, de hihetetlenül büszkén irányítottam a seprűmet a földre. Mindenkivel maximálisan elégedett voltam, mind a régiekkel, mind az újoncokkal, és ami azt illeti, a Navine is kapott egy piros pontot. Ahhoz képest, hogy a csapatuk túlnyomó része lányokból állt - velünk ellentétben - és már maga a tudat, hogy a Rellonos csapat ellen lépnek fűre.. Szóval azért ők is kitettek magukért. Lucának járna egy kis taps.
A zöldek a vállukra vetett táskákkal meg a köddel a fejükben leléceltek a csárdába megünnepelni az első meccsünket, akármilyen is lett a végkifejlet. Hátamat a falnak vetve tekintetem az ő részlegük felé siklott, és mikor meghallottam a lányok hangos visongásait, egy pillanatra kihagyott a szívem az ütemből majd jóval gyorsabban pumpálta a vért és az adrenalint a szervezetembe. A csapat tagjai szélesen mosolyogva törtek ki mellettem a hűvösbe néhányuk arcán nem félreérthető vigyorral. Kiérve újabb sivalkodással konstatálták, hogy bizony esik, majd futásnak eredtek, de ezt már nem láttam, hisz tekintetem találkozott Zoráéval, aki egy fél perccel később jött ki az öltözőből, mint a többiek. Magabiztosan lépett hozzám egy puszival üdvözölve, melyet kicsit meglepve viszonoztam. Fekete dzsekim mellett elég mutatósan festett a Navinés fehérje, melyet megjegyezve indultunk el a csöpögő esőben. Amint a teaház ajtaján beléptünk, szinte gombnyomásra szakadni kezdett a víz a kint lévő emberek nyakába, amelyik csepp nem ütközött akadálynak, az hangos koppanással a járdán végezte. Zora alakját követve egy elkülönített résznél ültünk le, ahol a zajok szinte csak gondolatfoszlányokká váltak. A másik példáját követve én is megszabadulok a vizes kabátomtól - maradva a fekete nadrágos - szürke inges felszerelésnél. A szöszi felvesz egy kellemesnek ígérkező rendelést, és bár minden bizonnyal ittam már ezt az íz-párosítást, mégsem jutott eszembe, hogy milyen is.
Számat elhúzom az ironikus válaszát hallva, de nem vetem el az ötletemet, mely szeri t ha nagyon kéne, akkor az ajtó X irányba van Y asztal mögött. Furcsa nekem ez a hely, kicsit feszengek is, bár nagyon remélem, hogy ezt ő nem veszi észre. Próbálom azzal nyugtatni magam, hogy ez csak az inges szerkóm miatt van, de azt a világért sem ismerném el, hogy a lány válasza miatt görcsölök. Olyan érzéseket ébresztett fel bennem pár hónapja, amitől köpni-nyelni sem tudtam. Beth fél éve elmentnés az ő gondolatait egyre jobban a velem szemben ülő vette át. Esténként nem Lizire gondolok, hogy merre lehet és mit csinálhat, hanem Zorára. És az rengetegszer merült fel bennem, hogy vajon gondol-e még az első, sikertelen házasságának férfi tagjára. Így, bár nem akartam ilyen gyorsan és nyersen fogalmazni, a véleményét kértem.
- Helyes.
Nyugtáztam ennyivel, hogy húzza, vagy legalábbis próbálja húzni az időt. Ez a része a legnehezebb egy kapcsolatnak, akár marad az baráti állapotban, akár többé növi ki magát. Így nem is szóltam semmit, amíg ki nem hozta a cica a teát még mindig levakarhatatlan vigyorral, ami igencsak bökte a csőröm és mostani állapotomban nem voltam messze, hogy megjegyzem neki a dolgot. Mégis inkább lenyeltem a belőlem kikívánkozó negatív érzelmeket és pillantásom ismét Zorán állapodott meg. Lehet nekem kéne kezdenem, sőt, egyre biztosabban érzem, hogy nekem kell tennem valamit. Mélyet sóhajtva belertúrtam a hajamba és belekezdtem valamibe, aminek még nem láttam a végét.
- Jó, én.. Nem akarom, hogy bajod essen. Lelkileg, testileg, fizikailag, szóval a legjobb az lenne, ha..
Jó kezdésnek indult de lehet Zora számára nem lesz olyan jó a befejezés. De mellettem nem találhat meg olyan dolgot, ami őt boldoggá teheti. És ha valamot nem akarok, hát akkor az az, hogy szomorúnak, összertörtnek és elhagyatottnak lássam. Nem. Ebből kinőttem, mikor Beth nemet mondott.
- ...Ha én most elmennék.
Nehezebben sikerült kimondanom, mint akartam és halkabbra is sikeredett. Megmarkoltam a dzsekim és s táskám, felálltam és megindultam a függöny rése felé, melyet a pincér nagyon aranyosan összehúzott nekünk. Így lesz a legjobb. Neki.
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. március 23. 22:47 Ugrás a poszthoz

a tag akinek képtelenség leírni - nem csak kimondani - a nevét. meg kicsit a MINDIGparaszt miska is.

Egész meglepõdtem, mikor az újdonsült Rellonos felkért, hogy kísérjem el az évnyitóra. Ha jól tudom ez általában a férfiak dolga, mármint elhívni a másikat akárhova, de miért is ne. Szemtelen a tag, annyi szent, felvágták a nyelvét ahhoz képest, hogy tudtommal az elsõ évfolyamot gazdagítja. De mint mondtam, miért is ne egyeznék bele. Gyorsan belementem a dologba aztán azóta nem is találkoztam a leányzóval.
Szóval ismét egy évnyitó. Én meg még mindig elsõs mestertanonc vagyok, de már kezdek hozzászokni a gondolathoz, hogy soha nem fogom átlépni, én már így fogok meghalni. Megvolt a szokásos zuhany, borotválkozás majd a kényelmesnek ható pingvinkosztüm. Fekete nadrág, fehér ing, nyakkendõ lazán, felsõ gombok kioldva. A kezemen szintén elég lazán feltürtem az inget a könyökömig, beletúrtam a hajamba és már ballagtam is a terem felé. Út közben pár kósza lélekkel hozott össze a sors, de nem tartóztatott fel semmi, hogy pusztán 5 percet késsek az egész ceremóniáról. Partnerem természetesen sehol, ám Mihael undorító fejének kicsit megörültem. Meg merem kockáztatni, hogy rajta is valami hanyag elegancia uralkodik, sosem láttam még ilyen.. normálisnak. Feltünõen normális ruhában, normális hajjal. Biztos vagy matt részeg vagy szétszívta az agyát. Ann még mindig nem volt láthatáron belül, így õrzõmhöz vettem az , aki még mindig csak támasztotta a falat egy ruhában, amiben határozottan elmebajosnak látszik.  Megálltam elõtte és az emlék, ami a megismerkedésünkhöz köthetõ mosolyra késztetett. Nem fért össze az egónk egy ekkora terembe. És meg merem kockáztatni, hogy mostanra megütjük a haveri színvonalat. Azok után, hogy majdnem kicsináltam miatta valakit, miután el akart engem (!!) verni a legutóbbi évzárón..
- Hánynom kell tõled.
Nyújtottam felé jobbomat, amit remélhetõleg elfogadott. Egy apróbb bájcsevejbe is belekezdtem ám nem tartott túl sokáig. Egyrészt neki is elfoglaltsága támadt, másrészt az én partnerem is betette a terembe a lábikóját.
- Egy sörre valamikor összeülhetnénk, hm?
Az erre adható röpke választ követõen a vörös hajú lány felé vettem az irányt egy-egy embert kikerülve, másoknak odavágva valami köszönés szerüt. Nem kellett sokáig bolyongnia egyedül, hamar rátaláltam. Könnyü dolgom volt, nem sokan viselnek ilyen hajat, persze nem is volt benn a teremben. Az ajtó körül ácsorgott mikor odaléptem hozzá. Alig voltak emberek a közvetlen közelünkben, ami nyilván nem feszélyezte annyira a lelkét.
- Hello. Tá tudo bem?
Estem neki egy kis külföldi nyelvvel. Franciának saccolnám a kimondhatatlan neve alapján, ez meg nem francia amin megszólaltam, de értenie kéne. Mindenesetre készségesen felajánlottam neki az egyik karom, hogy ha szeretne, bele is kapaszkodhat.
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. március 24. 20:03 Ugrás a poszthoz

Ann

Mihael arcán mintha egy apróbb csalódottságot véltem volna felfedezni, de minden bizonnyal csak az én szemem káprázott. Erõsen elfogadta a felé nyújtott kacsómat, én se finomkodtam a taggal. Az üdvölési forma ugyanaz a "de ronda vagy - NYASGEM " volt, de ami azt illeti, egy lányos puszi_de_szeretlek barátságnál egy ilyen, ami nekünk volt, milliószor többet ért. Még akkor is, ha kiváló ellenséget találtunk egymásban elsõ megközelítésre. Hamarosan jobb dolgom akadt, mint a beképzelt pszichopatát andalítani, ahogy pedig távolodtam észrevettem, hogy neki is akadt egy szõke társasága. Egy udvarias "húzd meg jól" intéssel még megáldottam, felvettem a pénteki napi programomba az esti csárdát majd megindultam az én partnerem felé. Egész elegánsan festett, bár ezen a napon kivételesen mindenki vette a fáradtságot, hogy ne farmerben meg pólóban tegye tiszteletét.
Megérkezve a lányhoz kissé talán pofátlanul viselkedtem, na de oda se neki.. Plusz svéd is. De erre meg lebarmozott, 1-1 az állás már az elsõ percben.
- Esküdtem volna, hogy eszkimó vagy.
Villantottam rá egy mosolyt majd egy bólintással fogadtam, hogy belémkarolt. Nem is nagyon pazaroltam az idõt, megindultunk befelé, miután kicsit megigazgattam az ingem ujját, ami még mindig a könyökömig fel volt tolva. Pontosan elõttünk két vörös hajú lány ballagott, mintha valami rosszban sántikálnának. Nem nagyon zavartatták magukat, ám én se elõztem be õket, Annnek ez az elsõ helyi évnyitója, amirõl baromi nagy pontossággal késett le.
- Leszoktam a lopásról. De ne aggódj emiatt, teljesen príma vagy.
Mosolyodtam el a megjegyzésére, miszerint elég durva ez a majdnem 20 centi különbség kettõnk közt. Lehetne rosszabb is, de azért nem olyan brutális. Végigjártattam gyorsan a tekintetem, hátha Nina itt van, hisz eddig még nem kerestem, de nem úgy tünt, mintha helyben lenne. A Rellon asztala felé kezdtem terelni a lányt, miközben egyre erõsebben éltem a gyanúperrel, hogy hamar le fogunk lécelni innen.
- Tetszik?
Kérdeztem miközben egy pezsgõs poharat nyújtottam felé magamat is kiszolgálva eggyel. Beszéd közben még mindig az a két vöröses lányt vizslattam..  nem tetszet a fizimiskájuk. Vagy tényleg valami rosszat akarnak csinálni.. Az ilyenek megérzéséhez van a hatodik érzékem.
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. április 10. 12:08 Ugrás a poszthoz

Edzés

- 2014. április 10, délután 2. -



 Szóval az első igazi, nem csak beszélgetős edzés időpontját mára tűztem ki, a csapattagokat pedig már egy hete felszólítottam a megjelenésre, számítok a pontos megjelenésre. A mai alkalommal nem akarom a lelküket is kihajtani belőlük, inkább csak egy kis felvilágosítás lenne, hogy legközelebb azért mire számítsanak. Grósz Anna edzésterveit fogom várhatóan követni, bár annyira nem leszek kegyetlen. Nem hiába az ő ideje alatt nyertünk meg majdnem minden meccset, vittük el a kupát egymást követő 3 évben is. Gabriella Evans is jó volt, Leoka még az ő keze alatt kezdte a tanulmányait és valahol mostanra már az én pozíciómat kéne betöltenie.. De nem akarta.
 1 körülre értem le Baileys társaságában, kényelmes, vastagon bélelt melegítőben, edzőcipőben és úgyszintén egy jó vastag pulóverben. A jó párszor átfirkált "edzésterv", mely egy mostanra szinte salátává vált galacsint jelentett, a zsebemben lapult, bár ahányszor átgondoltam és huzigáltam át a gondolatokat benne, egyrészt használhatatlanná vált, másfelől már a fejemben volt az egész.
 Maga a pálya nem volt egy nagy durranás, a póznák állták az időjárás viszontagságait, a fűről sajnos ezt viszont nem lehetett elmondani. No persze nem fogjuk nagyon a gyepet használni, nem mugli sportot űző csapat lennénk, de egy impozáns zöldellő terület nyilván felemelőbb érzés lenne. A mai napunk tele van napfénnyel, felhők alig vanna az égen, a levegő hőmérséklete azonban még mindig megköveteli a réteges öltözködést. Az se lene túl praktikus, ha rögtön az első edzés alkalmával mindenki megfázna (jó rellonosok létére nyilván kiiratná magát mindenki az órákról), de az egyéb sérülések benne vannak a pakliban. Emellett mindenkinek, akinek ebben az időpontban épp órája lenne, azok felmentést kapnak alóla, melyet papírban fognak megkapni. Ezen irományok névreszólóan ott voltak szintén egy mappában, amit magamma hoztam. Fura mód egész kiegyensúlyozottnak érzem magam.
 Belemegíthettem volna előttük, de egységes csapat lévén velük fogom én is megtenni a repülést megelőző létfontosságú gyakorlatokat. 2 órára már minden a pályán volt, amre szükségem lesz a mai nap folyamán - terelő ütők tömkelege, a labdák, seprűk. Nem terveztem sokkal több, hosszabb és megterhelőbb gyakorlatokat számukra, így is jó, ha nem fogják kiköpni majd a tüdejüket is - tekintve, hogy bár vannak edzettebb játékosok, de az újoncok is szép számban kerekedtek ki. Persze ők lesznek majd a helyi kviddics jövője, mit is akarok. Plusz, a mai edzésen fogom eldönteni, hogy kik lesznek a játékosok az első meccsünkön, amit élesben fogunk a Levita ellen megvívni.. Nos, lesz miért tépnem a számat nekik. 13:55 körül pillantottam először az órámra majd a labdákat védő doboz mellé telepedtem le a füves-földes talajra.
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. április 11. 16:06 Ugrás a poszthoz

Edzés

- 2014. április 10, délután 2 után kb 3/4 3-ig. -



 Nyugodtan konstatáltam, mikor megláttam a távolból közeledő pontokat. Természetesen először a Saint-Venant páros mászott be a képbe, és akármennyire is ellenszenves volt eleinte a hím, mostanra egész megkedveltem a tagot. Mire odaértek, addigra vettem a fáradtságot és feltápászkodva üdvözöltem őket.
- Az lett volna a csoda, ha nem tojnak be tőlem.
 Fogadtam el a felém nyújtott kezet és gyorsan lerendeztem egy szia-puszit a szöszivel is. Jobban megnézve mázlista ez a Mihael is, igencsak jó nővért szedett össze magának. Hamarosan megjött a legharciasabb Rellonos is, akivel korábbról már volt alkalmam megismerkedni..
- Neked is szia Eris.
 Már hajoltam volna, hogy adjak neki egy puszit, de még időben rájöttem, hogy ha meg akarom tartani a golyóimat, márpedig szándékomban áll, akkor talán ez mégse lenne a legjobb ötlet. Már épp válaszra nyitottam volna a számat, mikor Axel hallótávon belül reagált a tetovált arcú lány negatív kérdésére.
- Kár, hogy kihagytad, hatalmas élmény volt.
 Küldtem egy vigyort a hajtóra még mielőtt kirobbanna valami indulatos dolog - rögtön az első edzésen. A prefektus fiú felé is nyújtottam a jobbom, majd figyeltem a másik két távoli pontocskát, akik egyre közeledtek felénk. Leonard alakja nemsokára ki is bontakozott a homályból, arcomon pedig egy igencsak széles mosoly terült szét. Hát íme, hajtók gyöngye, Leonard Harris. Igencsak boldog lennék, ha a következő évben sem hagyná abba a kviddicsesdit, de ez nem rajtam áll.
- Mondja ezt az, aki már előttem is csapattag volt.
 Nevettem rá a mestertanoncra, és jobban belegondolva őt ismerem a legjobban a bagázsból. Mióta is? Már van vagy 3-4 éve, esetleg 5? Felé is indítványoztam egy kacsót, bár részemről jobban örültem volna valami közelebbi üdvözlésnek, teszem azt, egy ölelés. Ezer éve már, hogy nem beszéltem egy jót Leokával, pedig ha valaki közel áll hozzám, az szerény személye lenne. Ombozi Noel is beéri az előtte szólót, neki is nyújt egy jobb oldalas kézfogást, majd bele is kezd a dologba.
- Akkor üdv mindenkinek. Én ismerlek már titeket, ha más nem, névről mindenképpen, ti is tudjátok az enyémet, de egymásét nem, szóval egy ilyen kis ismerkedéssel kezdünk. Van a körünkben egy ex-Beauxbatons csapattag és drágalátos nővére, Mihael terelői és Michelle Saint-Venant őrzői poszton. Van egy rendkívül jó hajtói érzékekkel ellátott londoni lányunk, Eris Awer-Kowai, van egy Gotlang Getingar leszármazottunk, Axel Sjölander, szintén hajtó. A legidősebb játékos a Rellon csapatában ő lenne itt, Leonard Harris, ha bárkinek bármi kérdése van, hozzá is lehet fordulni, igencsak jók a reflexei, érti a dolgát, kiváló munkaerő. Van itt egy frissen sült terelőnk, Ombozi Noel, bár a terelői ütő nem lesz számára újdonság. Várunk még a fogónkra, aki bár nemrég kezdte, de nagyon ügyes, jó érzékkel játszik, ő Dominic lesz.. és azt hiszem, ennyien leszünk. Meg itt vagyok én, David Bennett, terelő.. A labdákat nem kell bemutatnom senkinek, igaz? Helyes. Akkor most egy kis bemelegítés : 2 kör futás a pálya mentén,a lányoknak 30 fekvőtámasz és 70 felülés, a fiúknak 55 és 90. Ezután alapos nyújtások és lazítások mindenhova, tehát nyak, csukló, térd, derék, lábfej.. értitek. Eztán jön a 8 bemelegítő kör a sepűn : 1 sima, 1 versenyzős, 3 gyors tempójú melyből az utolsó cikk-cakkban menjen, 2 passzolgatós és lesz majd a legutolsó egy gurkós. Gyerünk, gyerünk!
 Levegőhöz is alig jutottam, de azt hiszem mindent világosan és érthetően mondtam el nekik. Az emberek neveit felsorolva mindegyikhez odamentem, meglapogattam a vállukat, próbáltam bíztatni őket, és nagyon reméltem, hogy erre nincsen - és nem is lesz - szükségük. Lehet most így elsőre kicsit sokkal áldottam meg őket, de a későbbiekben többre gondoltam, na majd meglátjuk. Leonardnak ez nem lesz újdonság, Annánál is ilyesmik voltak, bar gondolom velem egyetemben ő is kicsit kijött a gyakorlatból.
- Oh, még valami. Akkor bevállalunk egy meccset a Levita ellen? Egybehangzó véleményt kérnék.
 Tettem fel még egy kérdést, hogy mindenki felocsúdjon a meglepetéstől, hogy mekkora szadista vagyok, majd a választ követően nekiindultam én magam is megcsinálni a kiszabott feladatokat.
Utoljára módosította:David Bennett, 2014. április 11. 16:09
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. április 11. 20:02 Ugrás a poszthoz

Kőrösi Ráhel (:

 Te jó Isten. Nos, amikor megkaptam a levelet, eleinte csak félretettem, azt hittem, valami jó kis megrovást kapok tőle, hogy ennyire elhanyagoltam. Mindkettejüket. 2 nappal később bontottam ki, és mit láttak szemeim az ő gyöngy betűivel írva? .. Nos, lényegében azt, hogy akkor ő most kalap-kabát és idejön. Rékával. A faluba. Lakni. Na itt kellett egy kis hatás szünet, hogy agyam feldolgozza eme információkat, mely szerint a törvénytelen lányom és Kőrösi Ráhel ide fognak költözni. Ez így igencsak érdekes lesz. Már majdnem egy éve annak, hogy láttam őket, biztos a kicsi is nagyot nőtt. Vajon tetszeni fog neki a hely? Persze nem változott sokat, nem arról van szó, de rengetegen, majdnem mindenki, akit ismert, már elmentek innen.
 Az érkezése napján teljesen be voltam zsongva. Millió egyéb dolog miatt kellett aggódnom és akkor most ez is. Legalább nyolcszor váltottam le a ruhámat, amiben fogadni fogom őket, végezetül mégis egy elegáns fehér ing, kék nyakkendő mellett döntöttem és a legjobb állapotban lévő farmerrel egészítettem ki. Ingem ujját lazán feltűrtem a könyökömig, olyan kellemes időnk volt a mai napon. Az elmúlt 72 órám sem volt nyugodt, de hát ez utóbbi néhány meg aztán felettébb érdekes volt. Vettem egy jó nagy zuhanyt, hajam megmostam, alaposan megborotválkoztam, Axe, belőttem a hajam amennyire tudtam ilyen idegállapotban ám a tükör még mindig lesújtó véleménnyel volt rólam, bármennyire próbálkoztam. Baileyst hoztam magammal, illetve boldogan szaladgált körülöttem, nem sokszor van alkalmva a faluba jönni velem. Cigarettámat otthagytam a szobában direkt, elvégre hogy nézne már ki, hogy a lányom.. istenem, a saját lányom mellett bagózok, még mit nem! Pedig út közben igazán jól esett volna, ha másra nem, hogy gyorsabban teljen az idő. Szóval beléptem a vasútállomásra, amit már úgy ismertem, mint a saját tenyeremet. Alig volt ott pár lézengő alkalmazott vagy épp elmenni vágyó, esetleg már megérkezett és az ő vonata is késett legalább 10 percet. Addig hol leültem egy padra, hol felálltam és sétáltam, képtelen voltam leplezni az izgatottságomat. Nagy nehezen csak beért az a jármű is, én meg, mint valami kergemarha, felugrottam az addigi ülőalkalmatosságomról és olyan közel mentem a vonathoz, amennyire csak tudtam ügyelve arra, hátha ők látnak meg először. Szóval ott álltam a bestiámmal, szívem a torkomban és sas szemekkel fürkésztem a leszálló embereket.
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. április 11. 20:51 Ugrás a poszthoz

Rass és Réka (:

 Hihetetlenül furcsa ez az érzés. Ráhel idejön. Egy csodálatos anyukáról és egy még csodálatosabb nőről van szó. A vonat lassan jött, az a néhány perc, amit késett és amit ott kellett töltenem várakozással, mint valami álmos medve a téli álma után, cammogott, sehogy se akartak telni azok a másodpercek én meg alig bírtam magammal. Nem tudtam milyen lesz őket viszontlátni, minden bizonnyal kellemes érzés, új, hisz nem gyakoroltam már igencsak rég óta.
 Ahogy beállt a vonat már éreztem a közelségüket. Csapnivaló apa vagyok, ehhez kétség sem fér, Ráhel mégis tartott annyira és bízott bennem, hogy megírta a jövetelük annak ellenére, hogy én még annyit sem vágtam hozzájuk, hogy egyáltalán élek. Ezért is szerettem Ráhelt, mindig tudta a megfelelő alkalmakat, képes volt nem rám akaszkodni, pedig nyilván neki is rengeteg gondja akadt a kislánnyal - a saját életéről nem is beszélve. Tehát nyíltak az ajtók, az emberek özönlöttek kifelé rajtuk én meg mint valami vadászkutya kerestem a hozzámtartozóimat. És megpillantottam őket. Szívem hatalmasat dörrent, vérnyomásom a fülemben hallottam sisteregni és egy széles, valóban őszinte mosoly ült ki az arcomra. Eleinte csak én láttam őket, de mihelyst felém fordultak ők is észrevettek. Réka már nagyon szabadulni akart az anyja karjaiból amit a - már teljesen érett - nő hagyott. A kislány a selymes hajával és a rövid lábaival olyan gyorsan szaladt hozzám, amennyire csak tudott. Én magam is tettem pár lépést a kicsi felé, amint pedig hozzám ért karjaimba zártam őt, felálltam, magamhoz szorítottam és forogtam párat ott a helyemben. Baileys aprókat vakkantott mellettem, nem magyaráztam el neki a kialakult helyzetet és igencsak igényelte a figyelmet. De most nem, most nem tudtam foglalkozni a bestiámmal. Réka illatát magamba szívtam, lassan megálltam és csak ott álltam a kislányommal a karjaimban. Kinyitva a szemeim igazán röstellve magam, de csillogtak és igen.. ült bennük pár kósza könnycsepp. Ráhelhez indultam meg a kis szöszivel együtt és őt is hamar beértük. Egyik kezemben a pihekönnyű kis manót tartottam, másikkal pedig magamhoz húztam Ráhelt. Nem hittem volna, hogy ez a pillanat eljön valaha is, de most nagyon ki akartam élvezni a viszontlátást. Egy ideig csak szorítottam őket magamhoz, annyi mindent akartam hirtelen mondani, hogy végül semmi sem hagyta el a számat. Mindkettejüknek adtam egy-egy puszit és lassan elengedtem őket.
- Sziasztok. Milyen volt az út? Jól utaztatok?
 Rékát megpróbáltam lerakni a földre, de ha nagyon ott akart maradni a karjaimban, akkor egy fikarcnyit sem bántam. Mindenesetre az egyik kezemmel felkaptam egy bőröndöt és Ráhelre emeltem a tekintetem.
- Örülök, hogy itt vagytok. Mind a ketten.
 Mosolyogtam rá Rassra és nagyon bennem volt a késztetés, hogy ajkaim az övéire tapasztom. De persze volt bennem annyi gerinc, hogy mégse tettem meg, inkább csak vártam, hogy ő hogyan lép, merre akar menni, mit szeretne csinálni.. Hisz még mindig annyira hihetetlen, hogy itt vannak a közvetlen környezetmben, és ez volt az a pont, ahol nem akartam arra gondolni, hogy potenciálisan nagyobb veszélynek vannak kitéve. Majd elmondom Ráhelnek, de szerintem ő is tudja jól a dolgot.
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. április 11. 22:39 Ugrás a poszthoz

Rass


 Rendkívül érzékeny pillanataim egyikében voltam, de a lehető legjobb társaságot kaptam hozzá. Bár nem vagyunk hivatalosan egy család - és sosem leszünk - hozzájuk nagyon mély érzelmek kötnek. Félek is rendesen, hogy valami nem lesz rendben. Mindenki itt van, aki számít nekem vagy valaha is számított, Nina, Kristóf és a leendő családja, az én csonka család félém és hadd ne soroljam.. Ez az én hibám, minden miattam van és ezzel nem tudok már mit tenni. Illetve dehogynem! Azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor komolyabb kezdtem fontolgatni Nina ajánlatát a visszautat illetően. Nem élhetek tovább úgy, hogy mindenki ebben az iskolában és most már azok is veszélyben vannak, akiket mindenhogy próbáltam óvni. Így, vagy úgy, de muszáj lesz ennek véget vetnem. Ezek a gondolatok is leginkább akkor fogantak meg, mikor mindkettejüket magamhoz vontam és éreztem őket magam mellett.
- Na igen, zsupszkulccsal könnyebb és gyorsabb.
 Feleltem arra, hogy való igaz, ez a vonatút órákat vesz el az ember idejéből. A kislány az egész utat végigbóbiskolta, ami pompás, nekem is volt már részem olyan kisgyerekkel, aki az egész utat végig üvöltötte. Nem hiába, jó anyja van a gyereknek, kétség sem fér hozzá. Rékussal egy darabig még ölelgettük egymást, igazság szerint úgy lógott rajtam, mint egy kis majom. Az én kis majmom. Ráhel szemeiben láttam, hogy nem is tudja maga se, hogy mit mondjon, miközben valamit nagyon keresett a táskájában. Csak később találta meg valahol a farmerjának egy zugában. Most, jobban megnézve még mindig a topon van a lány, persze, modell volt, még jó, hogy csúcs formában. Nem lesz nehéz dolga fognia magának egy pasit itt a faluban, de remélem azért lehet majd beleszólásom a dologba. Én se adom oda akárkinek ezt a két tündéri lányt!
- Természetesen segítek, nincs más dolgom ma, szóval .. Merre megyünk?
 Éreztem, hogy ő sem akar semmi nyilvános és komoly beszélgetést se nem nyilvánosan, se nem a kicsi előtt. Szerettem volna út közben magamnál tartani Rékát, de amellett döntöttem végül, hogy leraktam a két kis lábára miután biztosítottam, hogy én is nagyon örülök a viszontlátásnak. Magamhoz vettem az összes csomagot.. Na jó, inkább megbűvöltem őket, így milliószor egyszerb a dolog és követtem Ráhelt, amerre kellett. Ha Réka nagyon vissza akart mászni a kezeimbe, akkor felvettem, ha nem akart, akkor is felemeltem a kislány és ismét megöleltem. Kifelé indultnk a reptérről, ahol kaptunk néhány igazán kedves mosolyt az idősebb emberektől.. és ezek mögött a nyájas és mosolygós emberek mögött vérfagyasztó és kegyetlen gyilkosokat találunk. Ez mindenkire igaz.
- Na merre megyünk?
Utoljára módosította:David Bennett, 2014. április 11. 22:40
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. április 12. 03:34 Ugrás a poszthoz

háh, de ma én leszek az utolsó Tongue
*megy ő is*
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. április 12. 12:35 Ugrás a poszthoz

Oroszország.
É-K-re Szentpétervártól

Egerszegi Nina, Mihael Gérard Saint-Venant
+ Mesélő



 Lassan állítottam le az autó doromboló motorját, amely az út alatt egyszer sem viccelődött velünk és ezért valahol hálás voltam, valahol csalódott. A szinte érezhetetlen remegése az Peugeotnak azon nyomban megszűnt, magunkra maradtunk a sötétségben a kietlen pusztaságon észak-keletre a szülővárosomtól. Át jöttünk Szentpéterváron, ahol legalább egy 1 órás kis szünetet beiktattunk, sétáltunk, úgy néztünk ki, mint a turisták, akik valami teljesen érthetetlen, kihalt nyelv utolsó képviselői. Oroszországban nagyjából azt sem tudják, hogy mi az a Magyarország. És bár egy árva alkalommal sem mondtam ki, tudták, ahogy én is, hogy nem csekély az esélye annak, hogy nem nézhetünk meg még egyszer egy csodálatos várost az esti fényeiben, és Szentpétervár az egyik legcsodálatosabb ilyen tekintetben. Az orosz hideg ellenére az egész utat napfényben tettük meg, ami kellemesen felmelegítette a levegőt annyira, hogy elég legyen a pulóver is rajtunk. Amint leszállt az éj, úgy jelent meg a hideg és kellett felvennünk a már majdnem elcsomagolt dzsekiket és pufis kabátokat.
 Hajnali 3 múlt néhány perccel, egyik kezem átvetettem az anyósülés támláján és hátrapillantottam a mindössze egyetlen ottani utasra. Egyébiránt könnyű dolgunk volt, hogy a láthatatlanná tévő autóknál az égben nincs forgalom, így csak egy éjszakára kellett megállnunk valahol Ukrajnában. Előző nap délután 3 körül szálltunk fel a vonatra, 7 körülre értünk ki a muglik világába és egész jól haladtunk, hogy másik országban kellett szállás után néznünk egy estére. Mindketten úgy festettek, mint akik pontosan tudja, hogy mire készülnek, hogy kikkel kell felvenniük a harcot, hogy mindezt miért. És valóban, miért is? Miattam? Ki vagyok én ahhoz, hogy az életüket tegyem kockára az enyémért? Hogy jövök én ahhoz, hogy feláldozzam őket egy olyan akcióért, ami már az elején bukásra volt ítélve? Még ha ki is szöktetjük Ginnyt - ha egyáltalán még életben van - ugyanúgy fognak üldözni! Szóval valahogy ennek kapcsán merült fel a lehetőség, hogy robbantsuk fel az egész épületet. A semmi kellős közepén állt ugyanis egy monstrum "erődítmény", melyet erdők vesznek körül és csak egy földúton megközelíthető. Most itt állítottam le a kocsit, egy kanyarban, amely még nem látható onnan. Előnnyel rendelkezünk: ők csak és kizárólag muglik. Hátrány: nem varázsolhatunk, úgyhogy ennyi.
- Tudom, hogy minden órában megkérdeztem, de ez az utolsó. Ha most elindulunk ellenük.. nem tudom lesz-e visszatérés. Akinek megjött az esze, az szedje elő a csomagtartóból a takarót, az elviszi Amerikába.
 Tudom, hogy megbeszéltük, hogy ez a zsupszkulcs lenne majd a megmenekülésünk tárgya,  amennyiben nem tudjuk felrobbantani az építményt, de.. Ismét megfogtam a kormányt, de már alig izgultam. Magam elé meredtem és próbáltam kitalálni, hogy vajon mióta tud a maffia a jelenlétünkről.
- Na menjünk.
 Elég rövid monológ volt, mielőtt bekopogtunk a halál ajtaján, de ők sem várnak többet, akkor én minek mondjak. Kellemetlenül éreztem magam, még mindig, hisz a vásárra viszem az ő bőrüket is - bár ők kértek. A távolság csökkenésével a adrenalin szintem párhuzamosan emelkedett, és bár nem mutattam, volt bennem egy olyan érzés, hogy én nem hagyom el többé ezt a terepet élve. Kinyitottam az ajtó, kiszálltam és a csomagtartót felnyitva konstatáltam, hogy azért van miből gazdálkodnunk. Berettám egész úton, már a vonaton is az övembe volt csúsztatva alul és most egy egész kincsesbánya terült elénk csempészett fegyverekkel. Felvettem pár shotgunt, de lapultak ott Combatok, Lucznikok, Parabellumok, de Beretták is a könnygázzal, tárakkal, késekkel egyetemben. Meg volt egy pár gránát is C4-essel egyetemben. Hagytam, hadd szemezgessenek kedvükre, attól pedig egy pillanatig sem tartottam, hogy nem tudnák használni őket.
- Öhm.. Te, én.. áh, hagyjuk.
 A Rellonos lány mögött megállva nagyon el akartam neki mondani egy szót. A nyelvem hegyén volt, de.. elkéstem vele. Mostanra már úgy is mindegy, épp most írjuk alá a halálos ítéletünket. Magam is befurakodtam hozzájuk, és bár valóban majdnem elszóltam valamit az érzelmeimről, eszembe jutott az a csók Amiráék buliján köztük. És én meg itt vagyok velük ezt a lányt szeretve, aki igazság szerint tesz magasról rám.
 Mostanra lehiggadtam egészen. Feltankoltam magam kézifegyverrel, pár shotgunnal, gránátokat a dzsekim zsebeibe, C4-est a berettám mellé, majd megkerülve az autót kiélesítve a Remington 870 MCS-t a bal kezemben és elindultam. Ginny. Csak őt szabadítsam ki és meneküljön el élve a másik kettővel, ha én itthagyom a fogam, az nem számít. 8 éve félelemben tartanak az egész családommal, de csak én tehetek róla, én vethetek csak véget ennek. Ha én végre meghalok, onnantól mindenki nyugodtabb életet élhet: a húgom, Ráhel és Réka, az iskola, de még Kristóf és az ő leendő családja is. Igen. Ez ésszerű megoldásnak tűnik, hatásosnak. Mindent megoldana, mindenki problémáját. De nem adom magam könnyen, ezt tudják, és ha mindenképp az én véremmel akarják beszínezni a falukat, ahhoz meg kell ölniük. És tulajdonképpen nem is félek a haláltól, valahol olyan kecsegtetően hangzik, olyan hatalmas ereje van ennek az egy szónak, és ijesztően hívogató. De nem félek tőle. Már nem.

 
hol is vagyunk?
Utoljára módosította:David Bennett, 2014. április 14. 23:03
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. április 15. 11:36 Ugrás a poszthoz

- Edzés -
április 10. délután



 Különböző reakciókat váltott ki az emberekből a bemutató sorom, jó volt azért megfigyelni őket, hogy ki koncentrál akár csak egy fikarcnyit is és ki az, aki igazából tojik az egészre, csak verekedni akar a friss levegőben. Csúcs. Az őrzőnkről visított, hogy nem a sportszerű mérkőzés a célja a kviddiccsel, hanem inkább csak olyan hobbi szinten, hogy addig se egye szét az unalom a fejét. Leo olajozási válaszára ránevettem, kicsit megveregettem a vállát, vele később amúgy is lesz majd beszélnivalóm. Erishez később - természetesen - hozzá se mertem érni, a Saint-Venantos morgásokra meg se kedvem, se erőm nem volt reagálni. A Levitás meccsre szép, egybehangzó véleményt kaptam, ami után nekiálltunk a köröknek. A két lány .. vagy az olyannak festő egyének a fiúk számait csinálták meg később is, a felülések, fekvőtámaszok, miegyéb. Bólintottam egyet ezek láttán, az ezt követő edzésen akkor megnövelhetem a számokat és nem kell külön számolnom Erisszel meg a Saint-Venant csajjal. Egyébként mindketten nagyon jól végezték ezeket a bemelegítő köröket, Axel szintúgy, Noel sem volt rossz, Leo meg - mind általában - tudja, mit hogyan kell csinálni. Aztán egyszerre hopp, beköszönt a drágalátos fogónk, akiről már tettem említést korábban, egy olyan röpke fél órás késéssel. Elmagyaráztam neki a feladatokat - az ő számait megtoldva egy kicsivel - és hagytam volna, hogy menjen a dolgára. Teljesen felkészületlenül ért az egyenes az orromba, meg is tántorodtam tőle, kezeim eme érzékeny testtájamhoz kaptam és irgalmatlanul szórtam az orosz szitkokat a fogómra meg az édesanyjára egyaránt. Leo volt az egyetlen, aki észnél volt közölünk és nem várta meg, hogy lereagáljam ezt a kis ajándékot a volt Levitástól. Nem hiába, évek óta ismer és elég jó kapcsolatot ápolunk még mindig.
- Bocs, más dolgom akadt.
 Azt ne várja senki, hogy szó nélkül tűröm el a dolgot, hogy - már megint - el lett törve ezen nemes része a testemnek, de a hajtónk közbeavatkozása végett inkább óvatosan beletöröltem a taláromba a vért, amely egyébként ömlött az orromból. No de persze, ha eltalálnak egy gurkóval, akkor seem mehetsz le minden butaság miatt a földre, egy ilyen törés pedig mindennapos a kviddicsben. Majd ha végeztünk akkor oda Hippokrax-ozok egyet a csontomnak és mintha eredeti lenne.
- Minden oké Leo. Kösz.
 Feleltem a kérésére, majd a pillantásommal követtem Domit egész addig, amíg el nem kezdte a futásos dolgot. Noelre rápillantottam, hogy vele minden rendben van-e, nem döngölte-e a földbe teljesen a terelőt majd én is felkaptam az iskolai sepűmet.
- Most legyen szíves és mindenki válasszon magának egy párt a passzolgatós részhez.
 Tekintetemmel Leonardét kerestem, remélhetőleg meg is találva azt. Útnak eresztettem a többieket a hajtómmal hátramaradva. Mire Domi is lerótta szépen a köröket, ő is felröppenve a társával - mertem remélni, hogy nem Noel lesz, de ki tudja - csak utána fordultam Leohoz, mihelyst már csak mi voltunk két lábbal a talajon.
- Furcsa egy bagázs. Erős jellemek, remélem nem lesz széthúzás. Mit gondolsz? Nem kéne majd beiktatnunk egy csapatépítősdit? Vagy a mai edzést cseréljük le egy ilyenre?
 Pillantottam rá és érdeklődve hallgattam a válaszát, miközben most a pólómmal itattam fel a vért, amely már a számba is belecsorgott.

Epic.
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. április 17. 12:27 Ugrás a poszthoz

Nini.



 Nagyon hamar sikerült lenyugtatnia, nem is emlékszem, hogy mikor tudott valaki ennyire pozitívan hatni rám, mint ez a lány. Amilyen feldúltan és idegesen hagytam el az unokaöcsém és a leendő másod unokatestvéreim otthonát, olyan higgadtan ballagtam Ninát átölelve a csárda felé. Nem is tudtam, hogy mire gondoljak, miközben egy félvéla sétált mellettem, kezét körém fonva. Ezt mégis mind mire vélik mások, de ami ennél fontosabb - mi mire véljük? Mit akarunk ezzel az egésszel elérni?.. Már tudom: az alkohol aranybánya ajtaját.  Szokás szerint úgy festett, mint valami lebarmolt, már egyszer leégett üres vityilló, ám ahogy betettük a lábainkat, egész más kép terült elénk. Persze, nem mondott ellent a belseje a külsejének, de a várthoz képest kellemes látványt nyújthatott - persze olyas valakinek, aki nem törzsvendég ebben a helységben. Még mindig a nyakán volt a vaskos kezem egész addig, amíg ő (!) egy asztalt ki nem választva magunknak letette ülőgumóit. Intettem a sarokban ülő, bort vedelő Bálintnak, aki valaha egy híres bájital készítő volt, ám egy félresikerült bemutató során az egész épület leégett, hiába volt kirendelve a varázsbaj elhárító osztag. Onnantól se híre, se pénze, gyakorta látom errefelé, itt lopja a napját, alkalmanként beszélgetünk is. Még meg se szólaltam a kissé idősödő, pocakos, kopott hajú pincérnek, Nina máris egy tequilával indított. Bólintottam egyet a számára arcomon egy igencsak elismerő kifejezéssel egyetemben. Kikapta az italt és a kellékeket, majd nőies mozdulatokkla lehajtotta először a sót, rá gyorsan az alkoholt, majd utoljára a citromot. Körbepillantva konstatáltam, hogy volt pár alak, akinek a szemei az ÉN Ninámat mérték fel, mintha akarnának is tőle valamit, ám a lány újfent rendelt magának egy ugyanilyet. Amikor ezt is kihozta ugyanaz a pincér, akkor én gyorsan rendeltem magamnak még két tequilát és közöltem, hogy a lány számlája az enyémre menjen. Nem is tudtam egy ideig mit felelni a lánynak, olyan kérdésekkel támadott le.
- Engedtessék meg féltékenynek lenni, ha egy vadállat letámad..Téged.
 Most miért is beszélünk erről? Nem tudom, de nekem is hamar kijött az alkoholom. Követve a lány példáját : só, gyorsan maga az ital, citrom = kissé fancsali pofa. Nem tudom mit rendelt következőnek, de én is abból kértem még egyet.
- Tessék?!
 A másikat is lehúztam, de most sajna kimaradt belőle a só, mivel teljesen elfelejtettem, olyan hirtelen jött a "neked komplett családod van" téma. Persze, vártam, hogy majdcsak előrukkol ezzel is, de ez így nagyon direkt volt. Felálltam a székemről, azt pedig magammal húzva a lány mellé tettem le megint magam a talajra. Egészen a füléhez hajoltam, és egy - teljesen véletlen - sóhaj után válaszoltam.
- Szerintem mindig is Veled  voltak az érzéseid. Tévednék esetleg?
 Csókoltam bele a fülébe végezetül, elhúzódtam és intve a pultosnak az ide vánszorgott hozzánk. "Szoba?" kérdezte olyan vigyorral a fején, amit nem érthetett volna félre senki sem. "Nem, a VIP részlegbe szeretnénk bemenni. Biliárdozni és kettesben lenni." emeltem rá a tekintetem, az pedig nem sokkal később nekem adta a kulcsot, amit előhalászott az egyik zsebéből biztosítva, hogy be lehet zárni belülről is, és a kanapék is rendkívül kényelmesek, majd felszívódott.
- Megyünk? Kérünk bentre egy-két üveget is, hm?
 Emeltem most pillantásom Ninára, aki nem tudom eldönteni, hányadik poharát döntötte le, de már a mosoly kint ült a bájos pofiján.
Utoljára módosította:David Bennett, 2014. április 18. 12:25
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. április 18. 13:02 Ugrás a poszthoz

Nini.



 Az csak egy dolog, hogy a nap elején elképzelni sem tudtam volna, hogy ma még a csárdában is kikötök, Ninával (!), miután az az önelégült állat Mihael szájon kapta(!!), na de azt, hogy mi majd még tequilákat döntünk magunkba.. Szó szerint csak meredtem egy ideig döbbenten a kedvenc félvélámra, aki nem ám Amiráékat hozta fel először, ami logikusan csengett volna, áh, nem, természetesen az én reakciómmal állt elő. Hirtelen jött és felkészületlenül, de ha ez most itt az igazság órája, ám legyen. Értelme sincs tovább titkolózni, 2 nap, és irány Oroszország. Meg aztán valóban megérdemli, joga van tudni, hogy mit miért, na de ennyire indirekt módon?!
- MIVAN?! És akkor még én vagyok a hibás, hogy a partneremet egy suttyó tahó megcsókolta. Teljesen igazad van, az ÉN k. anyámat!
 Most rajtam volt a sor a kiakadáson. Ha már egyszer megkérdezte, akkor most mi a baja a válaszommal? Meg a fenébe is, ha most egy random Rellonos, teszem azt Michelle idejönne, és csak úgy minden egyéb köntörfalazás nélkül fogná, és ajkait az enyémre tapasztaná, minden bizonnyal Nina is mosolyogva nézné végig az egész jelenetet. Miután legurította magába a második kört, egy még érzékenyebb témát rángatott elő, aminek nem volt még itt az ideje. Válaszom előtt tényleg kifelejtettem a sót az alkohol lehúzása előtt, csak a citrommal áldottam meg a gyomrom utána.
- .. Te hallod, amit beszélsz? El tudnál te engem képzelni, mint családi idillben élő embert? El tudsz képzelni egy olyan nyári napot a tengerparton, vagy akár a Balaton parton is, ahol a Nap már lemenőben, vörös az ég alja, csak a fiatalok vannak kint és te meg én épp szedelőzködünk, hogy menjünk be a nyaralónkba a 4 éves, barna hajú, tündéri kislányunkkal? Most komolyan?
 A válaszát meg sem várva borzongattam meg kissé az érzékeit, mikor a füléhez hajoltam, de egye penész, mostanra már ő sem teljesen józan és én is érzem, hogy szabadabban beszélek és cselekszem. A - szintén pocakos - csapos odaadta a kulcsot ahhoz az ajtóhoz, ami amúgy mindig zárva van, kértem egy üveg vodkát.. meg még egyet, majd téve magasról az emberek csodálkozó pillantására bevezényeltem magunkat ebbe a helységbe. Betettem magam mögött a keretébe az ajtót, amely hangszigetelt volt teljes mértékben, kulcsra zártam és már hallottam is a másik csiripelését. Levágtam a kulcsot a földre, öles léptekkel közeledtem a lány felé, tenyereimet a két füle mellett csaptam oda a falnak, testem a övének ütközött és úgy istenesen csókoltam meg a már pár tequilát bedobott Rellonost. Kezeim kissé elszemtelenedve indultak ismét felfedező útra, derekát teljesen körbejárva majd a hátára is felkúszva, ajkaim pedig egyre intenzívebben akarták birtokolni a másikét. Végül minden ugyanabban a pillanatban abbamaradt, elléptem tőle, felső fogsorommal az alsó ajkamba haraptam egy kicsit, majd a biliárd asztalra helyezett vodkás üveget kinyitva beleittam egy "kicsit".
- Nem tudnánk ezt kicsit később megbeszélni? Előbb mondd el te, hogy mit értesz az alatt. Mármint hogy ínyedre való vagyok. Inkább a külsőm fogott meg, nincs igazam? De, persze, nem sokan mászkálnak hegekkel a testükön és a hátukat ellepő triballal, telepatikus képességekkel mindezt 24 évesen. Valóban, jó partinak ígérkezem. De ennyi, kifogytam. Hogy mit akar ez az ürge tőled? .. Alkoholt.
 Nagyon a számon volt, valóban kevesen múlt, hogy ki nem mondtam, de időben kapcsoltam és az idő közben kezébe nyomott Absolut Vodkára esett a pillantásom. Ahhoz többet kell innom, hogy eljárjon a szám, de előbb vagy utóbb ki fogja belőlem húzni. Talán nem ma, talán nem is holnap, de hamarosan. Ha ideadta akkor szépen nyakaltam belőle, ha nem, akkor én mentem oda elvenni tőle, majd mihelyst megdöntöttem egy kicsit, adtam is neki vissza.
- Biliárd?
 Pillantottam a szoba felét elfoglaló hatalmas asztalra majd ismét a lányra. Jó feszültségoldó lenne, az biztos.
Utoljára módosította:David Bennett, 2014. április 18. 13:02
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. április 18. 20:05 Ugrás a poszthoz

Nini.



 Én meg csak ültem egy ideig vele szembe, majd mellette és figyeltem, ahogy kezdi és le is zárja az első fejezetet. A bűnbak természetesen végig én voltam, hisz hogy merek szabad ember lévén elmenni egy helyről, és mellesleg mit képzelek magamról, hogy Nina a KÉRÉSEM ELLENÉRE tolja befelé magába a tequilákat. Király. Fogva tartottam a tekintetét egy olyan jó 10 másodpercig, majd hagytam, hogy magába döntse a negyedik poharát is. Az szép, és még csak nem is én itatom! Szégyellhetném magam. Próbáltam valamivel jobb belátásra bírni, hogy helló, én nem az a srác vagyok, akinek hisz, nekem nem lesz nyaralóm, kertes házam valamint családi idillem, ahogy ő emlegette. Erre a pofámba kaptam, hogy majd HA visszatértünk Oroszországból, akkor lesz rá bőven időm, hogy behozzam az eddig elvesztegetett alkalmat. Erre most én hajtottam fel a harmadik.. vagy talán már a negyedik rövidemet, majd egy perccel később felállva a kulccsal a kezemben megindultunk lefelé, a pincébe, ahol az elkülönített részleg van. Ez alatt nem beszéltünk, de éreztem, hogy mit forgathat a fejében. Már láttam a következő csapót, melyben az fog történni, hogy mégis miért kellene nekem pont ővélasága Ráhel és a kicsi helyett. Logikus kérdés, ám a lányok nem kérnek belőlem, sosem kértek többet, mint pár látogatás. Kőrösi nem egy elveszett lélek, ő tudja, hogy mit csinál, és már egyszer elutasított. Szólhatott volna, hogy terhes tőlem, hogy állapotos, de nem, ő inkább hazaszáguldott egy árva fapapucs nélkül. Szóval pont.
 Beérve a helységbe felkapcsoltam a villanyt - kamatoztatva a pszichokinetikámat, így minden egyéb mozdulatot nélkülözve, elég volt csak a világító egységekre gondolnom, és lőn világosság! Nina már neki is kezdett, én meg válasz helyett odaballagtam hozzá, majd nem túl tapintatosan mentem rá. Finom kezeit előszöt a mellkasomnál éreztem - nyilván megakadályozni próbálta a továbbiakat, ám megadva magát nekem a nyakamba kúsztak fel a végtagjai. Zöld utat adva ezzel személyemnek, aki nem volt rest kissé megvizslatni modellkém derekát. És amilyen gyorsan jött a dagály, olyan hamar állt be az apály is ellépve tőle, válaszolva, kezébe nyomva a vodkát.
- Szívatsz. Jó, rendben, Ráhel vonzó meg szép, mindig is az volt, Réka meg az én vérem, mint tudod. Volt idő, mikor együtt voltunk, és pont. És te.. szórakoztató esti program? Te nagyon be lehetsz már csípve, hallod?! Ha tényleg ennyit jelentenél, akkor mi a búbánatos fityfenéért dugtam volna fel az orrom és ballagtam volna ki azon a bejárati ajtón úgy egy órával ezelőtt?? Hmm? Fogalmad sincs, mi?..
 Jó, ha játszani akarunk, benne vagyok. Elég alkohol volt már bennem, hogy pár elsődleges önkontrollt kiüssön, akkor innentől jöhet a Határok nélkül c. sorozat újabb, 2375. része. Utána én is szépen meghúztam az eredeti orosz alkoholt felajánlva az szobában díszelgő asztal funkcióját és vártam. Belement a dologba, igencsak magabiztosan elindult a dákók felé, út közben pedig még tovább hergelve az indulataimat. Ha még egyszer meglátom körülötte azt a.. khm.. Mihaelt.. szóval inkább ne. Nem akartam csöndben játszani, így gyorsan odaügettem a zenedobozhoz, amíg Nina beállította a golyobisokat. Visszaérve elvettem én is egy fadarabot és megadtam a vélának a kezdést.
- Mi volt közted és Mihael között pontosan?
 Indítottam most én a lavinát.

zene.
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. április 19. 23:19 Ugrás a poszthoz

Nina, Mihael és Mesélő


 Mihael közérzete furcsa mód arról árulkodott, hogy ő már előre be van zsongva és minél jobban ki akarja élni azon ferde hajlamait, amelyek a késekhez és társaikhoz kötik. Ninán már sokkal jobban látszott, hogy szívesebben lenne bárhol máshol a világban, mint itt és most. Egy érzékibb csók után szedtük a cók-mókot és nekiindultunk. Hogy mi volt a terv? Ez igazán egyszerű: bemegyünk, kinyírunk mindenkit és kihozzuk a húgomat. Hogyne, majd akár rögtön oda is adják nekünk és biztosítanak róla minket, hogy egy haja szála sem görbült.
 Valami nem stimmelt. Már legalább 10 perce leállítottam a kocsi mototját, és még mindig sehol senki. Mire gyanúmat felvetettem volna a többieknek, addigra beelőztek minket: Nina fejéhez szépen odapasszintottak egy hosszúcsövest, Mihaelhez is, majd az előbbit a földre küldve nekem - megint - beverték az orrcsontomat. Lassan akár le is operáltathatnám magamról, biztos vagyok benne, hogy eme kiálló végtagom eddig mindig csak hátráltatott a dolgaimban. Megtántorodtam és gyorsan kaptam a másik állat üdvözlését is jobb oldalról a szemem alá. Bőröm felhasadt, arcom pillanatok alatt a normális színből vérvörösre váltott - ezt is lassan átcserélhetném, tekintve, hogy többet lepi vér a testem, mint az eredeti színe. Felálltam, military kést rántottam elő és Mihaelnek indultam besegíteni. Másik izomagyat lefoglalta a vélánk egész jól ráadásul, szóval elég volt eme egy gerinctelen csirkefogóra koncentrálnunk. Kaptunk mindketten rendesen pofonokat, mi meg igyekeztük minél mélyebbre mártani a késünket a másik húsába. Egyszerre valamelyikünk elég mélyre mehetett, mert hangos, egészen állatias üvöltést hallatott, 4-5 másodperccel később a magasabbik barom fegyvere dörrent és szinte azon nyomban a kopár, száraz földet csókoltam meg, ám ezzel lehetőséget adva, hogy felvegyem a korábban eldobatott Remingtonom. Kapva ezen ritka lehetőségen igencsak bele kellett adnom mindent, hogy nyögés nélkül célozzam be a másik nyaki zónáját és süssem is el. Eztán a köpcös, alacsonyabb alak, akivel most Mihael közelharcolt egyedül, nagyon hamar szintúgy a földre ájult/halt. Most hagyta el a torkom egy mélyről hangzó, torz, őszinte üvöltés, magam mellé hajítottam a fegyverem és valahogy ülő helyzetbe tornáztam magam - mindeközben konstatálva, hogy a lányt elcipelte a dickface ürge befelé. Csúcs.
- Csinálj valamit ember, szedd ki, szedd már ki!
 Vinnyogtam a franciának és próbáltam összeszedni magam, hogy ne most veszítsem el az eszméletem. Artériát talált a golyó de csontot nem tört - legalábbis nem érzem. Ha nem szedi ki, akkor van még 5 percig magamnál vagyok, ha kiszedi valahogy, akkor van még fél órám, hogy a vérveszteség miatt összeessek.
- Állat. Tudsz vezetni, ugye? Helyes. Akkor most szépen bevágod a hátsódat abba a kocsiba és belehajtasz minimum 60-nal az épület oldalába. Régi, a téglák már öregek, meg se fog kottyanni. Mozgás!
 Adtam tudomására a B tervem, amely lehet előbb is eszembe juthatott volna. Remélhetőleg miután kihalászta a golyót a lábamból elment az autóért én meg nagyon reménykedtem, hogy találjak valami zsineget, amivel elállíthatom a vérzést. Könnyebb lenne pálcával, de kívül esünk a tartományon; nem használhatjuk eme előnyünket. Természetesen semmit nem találtam magamnál, úgyhogy muszáj volt rögtönözni, amely az övem levételéből és a combomra kötéséből állt. Nagyon reméltem, hogy Mihael legalább beletalál a falba és nem üt el engem is, de mihelyst ezt kivitelezte megindultam én is az így keletkezett lyuk felé a fegyverekkel, amiket közben a földről összekapartam. A csomagtartó az ütközés miatt kinyílt, de jobb is. Másorpercek alatt a gyógyszeres dobozból kikaptam 3 Buprent, magamba tömtem őket és az egyetlen vasajtó felé indultam. Hát, ha sehogysem járunk sikerrel, akkor is egy óra múlva ki leszek ütve. Rendben, ópioid painkiller, de megspékelve a vérzésem erejével ezek egy óra múlva padlóra küldenek.
- Két emelettel feljebb vannak. És mondjuk úgy vannak még 10-en az épületben.. Te menj Nináért, én hozom a húgom.. Ha előbb értek ki innen repítsd a pokolba ezt a kóceárjt. Rendben?
 Pillantottam a mellettem sokkal edzettebbnek festő Mihaelre mialatt a lépcsőn tornáztam magam felfelé egész gyorsan haladva, kettesével szedve a fokokat. Áldom az eszem, amiért végül csak bedobtam azt a pár tablettát a tasakba.
Utoljára módosította:David Bennett, 2014. április 20. 23:33
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. április 24. 19:20 Ugrás a poszthoz

Nini.




 Már majdnem a bűntudat kezdett gyötörni Nina alkoholizálása miatt .. hopsz, mégse.  Hamarosan lebaktattunk a pincében rejlő helységbe és a kezdeti döbbenetes tempónk után kissé lassabbra fogtuk a lovakat.
- Az egómat nem sérti semmi. Engem sért, és nem a nyamvadt egómat.
 Dobtam neki vissza határozottan és kissé talán lenézően a labdáját, mert ezt most igencsak rosszul fejezte be. Mikor helyeztem én valaha is előnybe az önmagam imádatát, mint a nőkét? Jó, ez most erős volt, de őszinte, a mindenit neki! Ide azzal a vodkával! Kicsit meghúzva - nagyon meghúzva - tálaltam fel a biliárdosdit, amibe persze belement, így a következő lépésünk az asztal körbevétele volt. Nina indított és hát.. nem talált célba. Semennyire se. Az a fránya fehér golyó pedig csak pörgött egy darabig incselkedve velünk - pontosabban vele. A zene pedig kellemesen hatott rám legalábbis, miközben azon gyötrődtünk, hogy szép lassan kicsináljuk egymás idegeit ezen a napon a legálszentebb és undorítóbb módon. A dallam motívuma beleitta magát a fülembe és az agyamba is, határozottan jó hatást keltve ezzel - higgadtság érzetet. Amíg Nina ecsetelte a dühödt kérdésemre a válaszát azalatt most én vettem kezembe az irányítást, dákómmal pedig határozottan mellé lőve a fehér golyobisnak. Pedig tudtommal piával is kiváló vagyok ebben a játékban.. szóval azt kell hinnem, hogy itt most nem az alkoholról van szó, hanem valami másról. Rólam és a lányról. Rólunk. De épp az imént közölte velem, hogy a "mi" az ő meg Mihael.. Tehát jól megcéloztam a labdát és olyan pontosan löktem meg a teli zöldet - a színtelen, ütőlabda hozzáérése nélkül, hogy azt le kellett volna filmezni. Csodálatosan játszott és incselkedett velem az asztallapon hozzáérve néhány másikhoz is.
- Ez nagyon részletes volt, kösz.
 Emeltem fel a dákóm és jóváhagyás nélkül ütöttem meg most a botom végével a helyes labdát. A dal még csak a második refrénnél járt, mi meg a vodkás üveg felénél. Szépen haladunk, részemről már érzem a hatást. Hálásnak kell lennem, amiért a helység dohányzó részleg, így nem volt semennyire sem gáz, hogy fogtam magam, és mihelyst a lányra került a lövési sor, addig én sitty-sutty, meggyújtóttam egy cigarettát. Agyam már kezdett ködösödni, a nyelvemnek már nem igazán volt korlát és kellett fél perc, hogy kidolgozzam a válaszomat mindenre, amit most mondott.
- Szóval..te..actually..had sex with him? Please don't try to explain it, just yes or no.
 Nem voltam képes az anyanyelvén folytatni ezt a témát, volt ez már annyira személyes, hogy inkább angolul kommukáljunk a továbbiakban. Szívesen mondtam volna oroszul, de nem értette volna vagy papagájul.. Papagájul?! Miről beszélek? Vagy mit is gondolok?
- 19 éves voltam. Ráhel meg annyi se. Egy orosz fiúba volt szerelmes és köztünk is mindig volt valami kapocs. Gingerrel.. a húgommal nagyon jóba volt. Sokáig legjobb barátnők is voltak - vagy valami ilyesmi. Aztán összeverekedtek, Ginger vérmérgezést kapott. Felépült nagy nehezen és pár héttel később Fred, a barátja kidobta. Ekkor döntött úgy Ginger, hogy ő megy és megöl annyi oroszt, amennyit tud. A saját csapdájába sétált bele és nagyon jól tudta. De sokat segített vele, rengeteg dolgot kiderített a nyomozása során.. Mi van?.. Nem ezt kérdezted. Bocs. Szóval Ráhelnek kellett valaki én meg ott voltam és nagyon egy hullámhosszon voltunk. Aztán hirtelen bumm! Mintha a föld nyelte volna el, se kép, se hang. Sosem mondta, hogy terhes, nekem meg eszembe se jutott. Egy unokatestvére, Fruszi.. Frusi.. vagy mit tudom én, a magyar nevek bonyolultak.. ő mondta el nekem, hogy van egy lányom. Na gondolhatod. De addigra én is tovább léptem rajta meg sok máson is. Valami?
 Cigim feléig is elértem, mire befejeztem ezt a mondókát, és passz, hogy mért nyújtottam ennyire hosszúra. Mindegy is. Vodkát még egy kicsit meghúztam, már csak mivel imádtam azt a bizsergést, mely a garatomat végigperzselte újra meg újra. Ha pedig ezek után én voltam ismét a soros az asztalnál, akkor odaálltam. A zenénk eddigre pedig már meg is állt, és ha akar valamit betenni, akkor csak rajta, most ő van soron.
Utoljára módosította:David Bennett, 2014. április 24. 19:20
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. április 24. 20:34 Ugrás a poszthoz

Nini.



 Napok. Már inkább hetek és én még mindig ott dekkolok Nina házában küszködve a talpra állással is. Az egyetlen hely, ahova a visszatérés.. inkább az ébredés óta benéztem, az is a Rellon körlet volt a tojásvadászatkor, de hát mire visszaértünk a házba, addigra már 38 fokos lázam volt. Megint. Hála az égnek, hogy a helyi gyógyszerek milliószor gyorsabban hatnak és segítenek, mint az átlagos, sima mugli megfelelőik, így állapotom is viszonylag gyorsacskán javult. A szepszis azért még mindig rendesen befolyásol, de a többi sebem, törésem, bántalmam szépen gyógyulgatott. Mai nap reggel felébredve az első alkalom volt, hogy nem kellett rögtön lehajolnom a lavórhoz kiadni a bevett tabletták, a vacsora gyanánt belém tuszkolt ételt és a gyomrom keverékét, bár a feeling ott volt. Sőt, egy másik sebem sem szakadt fel az éjszaka folyamán. Olyannyira megörültem mindennek, hogy a kötések kicserélése után már - 30 perc alatt - felöltöztem és lebaktattam a lépcsőn. Az mondjuk kisebb procedúra volt, de én se leszek már fiatalabb és egészségesebb. Döbbenet fogadott: a ház úrnőjét sehol sem leltem. Kiválóbb alkalom sem kellett, hogy személyem kisurranjon az ajtón a pirulák bevétele után a mankómmal a hónom alatt és irányba vettem a kastélyt. Minden olyan gondolatomat háttérbe szorítottam, amelyek levettek volna a lábamról, így az egész oroszországosdira próbáltam nem visszaemlékezni. Amikor meg mégis beugrott valami részlet, olyankor Ninára tereltem a gondolataimat vagy Kristófra, Leora, esetleg Mihaelre, akit fel kéne mindenképp majd keresnem. Lehet ő is már van olyan állapotban, hogy lábra álljon, bár magamból kiindulva azért ő sem fogja még néhány hétig röptében lelőni a varjúkat.
 Baromi okosan kitaláltam, hogy akkor én most a Rellon felé fogok szépen felmászni, pedig mire a kastély bejáratán beestem muszáj volt egyszer megállnom, mert alig kaptam levegőt. Nagyon reméltem, hogy most nem lesz megint seblázam, mert az igencsak kellemetlen és fájdalmas lenne, és nekem sincs kedvem hirtelen elájulni valahol. Biztos nagyot koppanna a fejem, ami így is minden áldott nap úgy lüktetett, mintha valaki folyamatosan egy kalapáccsal akarná darabokra zúzni. Nyögvenyelősen ugyan, de valahogy feltornáztam magam a toronyba. A mankókkal együtt, mégis teljesen egyedül. Út közben összeakadtam néhány elveszett lélekkel, a Rellon házszellemével még egy olyan 10 perc erejéig diskuráltunk is, de jelentősen senki nem jött velem szembe. A folyosón haladtam végig, a lábam segédei szorgalmasan és ütemesen csapódtak neki a padlónak kisebb visszhangot csapva ezzel. Nem is nagyon tudtam, merre megyek, csak mentem a saját orrom után mindenre gondolva - kivéve az életemre. Úgy zártam ki a fejemből, mintha egy ajtó 8 zárral választana el minket egymástól. Türelmesen haladtam előre, ám mint minden ember, egy idő után én is elfáradtam. Jó, ez az én számból nagyon ostobán hangzana mivel nem vagyok az a fáradós típus, de az én helyzetemben szerintem bárki más leragadt volna a bejárati csarnoknál. Találomra belekapaszkodtam egy kilincsbe, nyílt az ajtó és bent is találtam magam. Furcsa érzés öntött el - mintha otthon lennék. De hamar pontosan olyan dolgokba botlottam bele, amiket a mai nap folyamán el akartam kerülni. A szoba falai eleinte zöldes-kékes árnyalatot öltöttek, ám nagyon hamar a fekete-vörös kompozíció kezdett el uralkodni rajtuk. Vér és sötétség. Egészen olyanná vált az összhatás, mint Oroszországban. A dallam, amely felcsendült, szintúgy ismerős volt és ehhez a színhez, amely birtokba vette a falakat, nagyon is illett. Mankóim kiestek a kezeim közül én pedig hamarosan az kanapégarnitúra bal oldali fala mentén csúsztam le a földre. Szemeim egész elfeketedtek, az alattuk lévő hatalmas lila karikák rendkívül ijesztő benyomást sugároztak. Nem akartam tudomást venni róla, de mióta a szülőhazámból visszajöttünk sikerült veszítenem 5 kilót, lassan már inkább a hatodikat is. Nagyon hamar elöntöttek az érzelmek, az emlékek, Ginny, Ginger, Nina, Mihael, az oroszok, helyek és időpontok, félelmek, érzelmek, fájdalmak, kínok. Pillanatok, amiket nem kellett volna látnom. Vetettem egy futó pillantást a világomat tükröző falakra, melyen a vörös szín mintha tényleg vér lenne, szinte csurgott lefelé. Magam elé bámultam - be sem kellett hunynom a szemem, hogy újraéljek minden egyes pillanatot. Anélkül is sikerült.


Everybody wants to go the heaven, but nobody wants to die.
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. április 24. 23:26 Ugrás a poszthoz

Ninim.



 A szobába belépve eleinte kellemes érzés kerített hatalmába, ám a szoba kisugárzása hamarosan a legutóbbi látogatója után átvette az enyémet, ami ugyebár végtelenül híres a jóról és a kedvesről. Az eddigi fehér és enyhén rózsaszínes árnyalatot követte az én álcázott sötétzöld-tengerkék keverékem és nagyon hamar csapott át a valódi színeimbe, amiket igyekeztem a leghátrább tolni az agyamba. Egy olyan részbe, ahol nem látható, ahol többé nem törhet elő, ahol el tudom pusztítani. Maga alá gyűrt az áradat, és hiába próbáltam kiutat találni, menekülési lehetőséget vagy egérutat nyerni, minden le volt zárva. Király. Nem sokáig voltam összezárva a gondolataimmal - hála az égnek - ugyanis nyílt az ajtó és bár nem pillantottam fel, a szoba falai megváltoztak, az eddigi zene is eleinte lassult majd elhalkult és egy másik csendült fel. A nyomasztó, fájdalommal teli képek halványulni kezdtek, a vér ízét a számban felváltotta a lány csókjának az érzete, az orrom megtelt a parfümjével és a természetes illatával. Imádtam. Sosem árultam még el neki, hogy mennyire szeretem a bőre illatát ahogy elkeveredik a azzal, amit reggelente magára fúj. Tökéletes kombó, hatásos, kábító és.. varázslatos. Ködös tekintetem a barna hajzuhatag viselőjének arcára emeltem, ám szemeim még mindig valahol a messzibe láttak, íriszeimnek alig volt köze a jelenhez. Egyik kezem a nyaka köré csavarta, míg másikkal az egyre jobban látszó csípőcsontomnál karolt át és segített fel a kanapéra. Igen, kicsit kényelmesebb, valóban. Ha kérte volna se tudtam volna megtartani magam ülő pozícióban, de nem hangzott el a szájából ez a kérelem. Hátam az ülőrészre döntöttem, egyik lábam fent a garnitúrán, a másik csak térdig volt - a többi lógott lefelé. Fejem az ölébe, kezeim valahol magam mellett és olyan szerencsétlenül éreztem magam. Én, a nagy David Bennett, a bunyós állat, az üldözött hős most úgy fekszik itt megtörve egy véla lány combjain, mintha háromszoros tusathasadáson ment volna keresztül 2 óra leforgása alatt.
 Reggelente imádkoztam általában, hogy Nina ne legye részese azon estéimnek, amikor bár szemeim csukva vannak, mégis fáradtabb leszek utána, mintha 24 órát skipelnék az ágyból.
- Nina. Ne kérj elnézést. Nincs miért. A démonjaim már csak idebent kísértenek. És Te segítettél elkergetni.. megölni őket. Hálás vagyok érte. Arról nem is beszélve, amit értem teszel. Én..
 A kellő résznél egyik kezemmel a fejemre mutattam, majd visszahanyatlott a berendezésre. A lány érintése egyre jobban megnyugtatott, a fal színei most sötétkékre változtak és világos barnára. Passz, hogy ez mit jelent, de kellemes összhatást kelt - főleg ezzel a zongora darabbal, amit épp hallunk.. Itt az idő. Nem tudom még, hogy bele fogok-e halni a sebeimbe, elájulok-e akkor, amikor Õ nem lesz velem, esetleg a szepszis visz el.. De tudnia kell valamit.
 A szoba megérezte a hangualtváltozást, most egész kellemes bordóra váltott át majd világosodott ez a szín, majd halkan indult be a dal is. Hátamra fordultam, így alulról tudtam Nina szemeibe nézni. Teljesen idiótának fog titulálni, de minimum őrültnek nevez és a seblázamra fogja az egészet. Homlokomra emeltem a tenyerem, de nem, semmi ilyesmiről nincs szó. Egy pillanatra oldalra döntöttem a fejem megforgatva a szemeim felkészülve valamire. Az életben nem mondtam én el valakinek, hogy.. szeretem. De idő közben lassan beleitta magát az életembe a haja tapintása, a tökéletes mosolya, a harciassága és a makacssága, a szemei, kezei érintése, bőre bársonyos tapintása, az értelmessége.. az egész lénye. Vettem egy mély levegőt és akkor hajrá Bennett, tiéd a szó.
- .. Én.. nem az vagyok, akit szerethetnél. Többek közt hatalmas orrom van, szeretem a hosszúra nőtt hajam, úgy nézek ki, mint egy holdkóros tele sebekkel, most épp szepszissel küszködve, seblázzal, rémálmokkal.. Selejtes vagyok, de már akkor az voltam, amikor megszülettem. Bajba kevertelek Téged is és Mihaelt is, mindannyiónkat, verekedős típus vagyok és egy senki. Senki. De ez a senki.. Valahol út közben beléd szeretett.
 Beszédem alatt szívem egyre gyorsabb ütemre diktálta a vénáimba az éltető folyadékot, mellkasom is szaporábban emelkedett-süllyedt. Eleinte Nina szemeibe néztem egyenesen, ám mikor magam kezdtem jellemezni,akkor elfordítottam róla. Az utolsó 5 szó előtt pedig felültem, hajamba túrtam, sóhajtottam és újfent azokba az íriszekbe nézve tettem pontot a mondatomra, amelyekbe rendszerint eltévedek. Mintha egy színtiszta óceánba úsznék egyre mélyebbre és mélyebbre távol a valóságtól és a múlttól, ami minden nap felkúszik a hátamon, felállítja az összest szőrt a testemen és megkocogtatja a vállam.

Chet Faker - I'm into you (hashtag)
Utoljára módosította:David Bennett, 2014. április 24. 23:28
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. április 26. 22:40 Ugrás a poszthoz

Ninim, Dana és Gwen

 Hogy miért pont ilyenkor kell meglépnie, amikor kell a jelenléte a számomra? De éreztem a hangulatán, a gondolatain, hogy valahova készül, és nem számít nagy a fájó..mindene. Valami nagyon fontos dolga lehetett éjjel az erdőben, így természetesen kérdés sem volt, hogy kapom a mankóm és követem. Megbízom benne, túlságosan is, és pont emiatt akartam rajta tartani a szemem. Féltettem. Nem akartam, hogy baja essék ilyen állapotban az éjszaka elején, amikor neki is volna jobb dolga. Hajam izzadtan tapadt a fejemhez miután lecincáltam magam a lépcsőjén, de annyi gond legyen. Ezek azok az alkalmak, amikor az ember olyan boldogan gyújtana rá egy cigarettára, ha másért nem, akkor csak erőt kaparni magának a továbbiakhoz. Kifelé menet telekinetikával gyorsan elintéztem a záros kérdést az ajtón és a lány ringó alakját kezdtem követni lassan belejőve a mankó használatába. Egy idő után már világossá vált, hogy merre tart, így a lépéselőnye sem jelentett sokat, mert tudtam az utam. Ahogy haladtam a faház felé úgy kezdett lassan megfájdulni a csuklóm, a vállam, az egész kezem. A lépteim is jócskán lelassultak, szaporábban kapkodtam magamba a levegőt, arcom azon megszokott szigetes formán kezdett kipirulni, mint aki teljesen be van tépve. Nem is vettem észre, hogy egyre jobban melegem lett, a leheletem meglátszott az esti levegőben, mintha csak nappal fújnám ki a dohányfüstöt. Az erdőben egyre mélyebbre törve monoton növekedett a szívritmusom és nem is vettem észre, hogy bizony nem kint lett egyre melegebb, hanem idebent. Sebláz. A lábam elkezdett lüktetni, de azért sem fordultam vissza, már majdnem elértem a faházat. Odaérve nagyon hálásan estem neki a fatörzsnek, kapkodtam a levegőt a számon keresztül és igencsak hamar kicsúszott a talaj a lábam alól. Egy aprót nyekkenve terültem el a magasra nőtt gazban. Passz, hogy miért, de legilimenciát akartam alkalmazni egy mókuson, amit látni véltem magam mellett, de sajnos az ő agyának jelenlétét nem érzékeltem, csak másik háromét. Az elsőbe belekukkantva láttam egy kis szégyen érzetet és döbbenetet (Gwen), és bár nem akartam, biztos észrevette a jelenlétem. A faházban ismét a pszichokinetikámat használva levertem egy könyvet valahonnan és próbáltam Nina nevét artikulálva kiejteni a számon. Nem tudom, mi jött ki végül de erősen kétlem, hogy azt formáltam meg, mint amit akartam. Ennek ellenére nagyon bíztam abban, hogy Nina most nem rosszban sántikál, előbb talán fel kéne épülnie ahhoz, hogy egyedül lófráljon olyan sebekkel, mint amik ellepik testének egy részét.. És ott feküdtem verítékezve a helység alatt egy képzeletbeli állattal diskurálva, aki határozottan állította, hogy a Marsról teleportált ide és Patríciának hívják. Miért hívnak egy mókust ilyen lökött neven? És miért tettek be a sütőbe, hisz még éjjel van?..
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. április 27. 19:57 Ugrás a poszthoz

Ráhel.

 Hát már szép ideje annak az éjjelnek és az azt követő, igencsak kétes napoknak. Mindannyian nyögjük még rendesen a következményeit az utunknak, de nem veszítettük el a lábunkat, a fülünket vagy egyéb olyan testtájunkat, amire a közeljövőben még szükségünk lesz. Ninával pedig a pár napja zajlott kis beszélgetés óta nem nagyon hoztuk fel a témát, pedig lehet nagyon ránk fért volna. Legalább egy kicsit más dolgokról beszélni, mint azok, amik egyébként is mindig a fejemben motoszkálnak. Lefektetni az alappilléreket, elmondani az alapvetőbb elvárásainkat, vagy valami. De nem és hiába vártam arra, hogy majdcsak kibök valamit az egyik reggel, amikor felhozza a teát és kicseréli a kötéseimet. Figyeltem a mozdulatait, a tekintetét, egyszer még a kezét is elkaptam, mikor megfordult, de igazából nem léptük át azt a határt, ami egy barátság és egy alapfokú párkapcsolatot választ el. Aztán ki tudja, talán ott a szobában ugyan nekem beszélt, de nem rólam. Esetleg csak azért mondta úgy, ahogy, hogy kicsit megnyugtasson és én se képzelegjek folyamatosan. Azon az estén nem voltak rémálmaim és hónapok óta úgy aludtam át 13 órát, hogy fel se keltem egy perc erejéig se. Ez volt már 4 napja, inkább 5. Nem sokára meccs is lesz, arra is kéne jócskán készülnöm, de jelenleg az is elég jó, hogy a csapatot Robi fennhatósága alatt tudhatom, amíg fel nem épülök.
 Ma végre akartam Ninával beszélni egy kicsit, mielőtt elindulok a Ráhellel való találkozásomra, ám egy igen kívánatos ruciban az ajtófélfának dőlve közölte, hogy akkor ő most elmegy egy kicsit. Én meg ott feküdtem a szófán és igencsak meg kellett dolgoznom azért, hogy ne ott helyben kapjak szívrohamot. Bólintottam neki, megjegyeztem, hogy milyen csinos és már el is illant. Köpni-nyelni sem tudtam, de biztosra kezdtem venni, hogy a kastélyban pár napja csak viccelt velem. Hirtelen lettem nagyon dühös legfőképp saját magamra. Mégis mit képzeltem, minek áltattam magam azzal a teljesen hülye gondolattal, hogy esetleg. Jesszus, David, a maradék eszedet is elhagytad Oroszországban! Kaptam a nagy sporttáskámat, amiben lehoztuk ide a cók-mókomat és mindent belevágtam, ami abban a házban engem illetett meg. Pólókat, gatyákat, tusfürdőt, pénztárcát, cigarettás dobozokat, fáslikat, mindent, amit félig ájult állapotomban bepakoltam abba a táskába. Átlendítettem a nyakamon, hónom alá vettem a mankókat és kiléptem a házból - végül telekinetikával bezárva azt. Határozottan ideges és gyors tempóban igyekeztem a stéghez, ahova pár napja elhívtam Ráhelt. Be akartam neki számolni és megmutatni neki, hogy minden rendben van, itt vagyok, és már nem megyek el többé. Nadrágom nevetséges módon lötyögött rajtam, ami adott némi szégyenérzetet. 8 kilót dobtam le a szepszisem óta, de nem hittem volna, hogy ennyire brutálisan meglátszik. Azt persze nem mertem konstatálni a tükörben, hogy a szemeim mennyire beesettek, arccsontom pedig egyre jobban kiemelkedve még ijesztőbb külsőt kölcsönzött nekem. A fa-építményre érve már délután 5-6 óra volt, de az idő még mindig kellemes. Hanyatt vágtam magam a deszkákon táskámat a fejem alá téve mankóm meg a korlátnak támasztva, és vártam Ráhelre, ami alatt nagyon igyekeztem minden tervem és álmom, elképzelt dolgaim és heteim alatt nem teljesen kivágni a fát.
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. május 11. 15:30
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. április 30. 15:55 Ugrás a poszthoz

Ninim.




 Nem tudom mit akartam bizonyítani mindezzel az eljövetellel. Annyi minden zsongott a fejemben, annyi sok dologtól szerettem volna megszabadulni a lehető leggyorsabban. De főleg a fájdalomtól. Attól, amelyik olyan lassan öli meg az embert, mint az éveken át tartó mérgezés, amelyet egy hátsó szándéktól vezérelt közeli barátunk tesz bele folyton abba a kávénkba, amit minden reggel felvisz hozzánk. Évek óta ilyen lassan ölő méreg keseríti meg a napjaimat, csepegtet az óráimba olyan pillanatokat, amiket egy ember hirtelen sokktól nem tudna elviselni. Minden áldott nap, hajnali négytől kezdve a következő éjfélig küszködök azon, hogy ne roppanjak össze, hogy bírjam még szusszal és erővel. Hogy ne adjam meg magam. Lassan pedig az a szoba, ahol hetek óta Nina is segít ebben a harcban olyan kegyetlenül hatott. A lány sem volt otthon, hogy elkergesse a démonokat az ágyam mellől, amelyek ott várnak rám tenyerüket dörzsölve, kéjenc vigyorral a pofájukon csak arra várva, hogy végre azt mondjam: elég volt. Közel voltam hozzá. Sosem hajlottam még ennyire a dologra, hogy beadjam a kulcsot és véget vessek ennek az életen át tartó rémálomnak. Aztán megjelent Nina az életembe a makacsságával, a kitartásával, az andalító mosolyával és azzal, hogy bízott bennem. Tudta jól, hogy nincs esélyem, láttam rajtam azt is, hogy nagyon az utam végézhez értem. Mégis beengedett a házába azon az éjjelen, mégis győzködött a véleményem ellenkezőjéről. Lehetett bennem valami, ami nagyon a kedvére tett de sosem fogja megtudni, hogy nekem az életet jelenti most már. Mindezen dolgával együtt, a szertelenségével és a reggeli szexin kócos hajával tartotta bennem a lelket. Nem engedte, hogy beadjam végleg a törölközőt és addig elment, hogy a szülőhazámba követett. Próbáltam nem a tudtára adni, de eleinte a támaszom volt, később a szövetségesemmé vált. Mostanra pedig egy olyan fénnyé az életemben, amit képtelen lennék elengedni. Az én fekete, sötét és sivár világomba csak néha lehet látni egy-egy pislákoló póznát, ám mihelyst alá érek már el is alszik - és aztán csak a sötétség. Ez a lány viszont maga volt a napfény. Elvakított, fel kellett emelnem a kezem ahhoz, hogy lássak tőle, mert a szemembe sütött. Más világot kezdett jelenteni, mint anno Elizabeth, bár az ő világossága volt eddig a leghosszabb ideig tartó. Nináé más érzéseket ébresztett bennem. Sikerült elhitetnie a lényemmel, hogy velem marad, hogy nem csak pillanatnyi és időleges, hogy a halálba is követne.. Megtette. És lassan megszokta a szemem a fényt, már nem félt kibújni a rejtekhelyéről az énem. Beszélgettem vele, meghallgatott, magához ölelt és nem engedett el, nem hagyott magamra. Amitől már majdnem két éve tartok, az most szép lassan beleitta magát a reggeleimbe. Volt valaki mellettem, aki azokat fogukat vicsorgató démonokat elkergette minden áldott nap, aki óvott a sérelmektől, a negatív és önmarcangoló pillanatoktól. Aki velem volt. Nem éreztem magam többé magányosnak. Az üresség, amit Beth hagyott bennem kitöltetett. És pontosan ez volt az, amitől nagyon rettegtem, jobban, mint a saját életemért. Nem akartam ezt.
 Felsegített a padlóról, én meg mint valami darab rongy, hagytam, hadd csináljon velem, amit akar. A kanapé volt a következő állomás, ahova a testem elért majd éreztem azokat a kezeket a hajamat simogatni, amelyek az utóbbi időben boldogsággal áldottak meg. Hangulatom az eddigi gyér és véresről váltott át egyre nyugodtabbra, ahogy meghallottam a hangját.
- Már megtették.
 Hálás voltam, hogy a megkezdett utolsó mondatom figyelmen kívül hagyva válaszolt - akár direkt tette, akár nem. És akkor beütött. Tudtam, hogy most kellene neki megvallanom mindazt, ami már napok óta a fejemben kering kiszorítva a véres és kínnal együtt járó dolgokat.
 De mégis ki vagyok én és hogy jövök ahhoz, hogy belepiszkítsak az életébe? Hisz szép karrier áll előtte, kivételes egyéniség és varázslatos szépség párosul a karakterében és én mit tudok felmutatni, mit tudnék én nyújtani neki teszem azt Olivérrel, de még akár Mihaellel szemben is? Nem jövök gazdag családból, nem volt pénzes bácsikám, aki a halálakor rám hagyott egy kisebb vagyont de még csak családom sincsen. Kviddicsben jó vagyok, varázspszichológia szakon tanulok és már magam sem tudom hányadjára buktam meg ismét a vizsgákon. De ellenben vegyük csak szépen sorjában, akkor ha ez nem, mi lennék? Két szóval le lehet jellemezni: menekülő gyilkos. Nem több. Egy senki. Egy idő után ajkaim szétnyíltak és áradtak belőlem az értelmetlen szavak, melyek olyannira ostobán hangzottak és nem mondtam velük semmit. Végül felültem az öléből, amit engedett, szemeim az övét keresték, mint egyetlen kapaszkodási pontot. Csak bámultam azokat a világosbarna íriszeit, tekintetem egyikről a másikra cikázott, mint valami mérgezett egér. Nem tudtam kivenni belőlük, hogy mit érez, mire gondol, mit vár. Átfutott az agyamon a legilimencia, de nagyon gyorsan le is szidtam magam gondolatban, amiért egyáltalán felmerült bennem ez a dolog. Sóhajtottam egy nagyot, nyújtottam a pillanatot majd pillantáson megállapodott és elmondtam neki a mai nap 5 legértelmesebb szavát. Most láttam rajta a döbbenetet, íriszei kitágultak, jó, hogy a száját nem tátotta el hozzá - csak egy kicsit. Tekintetem lesütöttem, mint egy kisfiú, aki éppen most húzta ki a gyufát a szüleinél vagy szembesítették a saját, kicsinyes hazugságával. Arcom égett, mintha a kandalló fölé lenne tartva, szívem gyorsult és össze-vissza kalimpált amíg vártam a válaszára. De minek is várok rá, hisz tudom. Én magam sem választanám magam az ő helyében, főleg azzal megtoldva, hogy bajba és veszélybe sodortam az életét. Azóta pedig személy szerint én egyre jobban csak amortizálódok lefelé. Súlyomból veszítettem már vagy 8 kilót, minden régi ruhám esetlenül, ostobán és egyre jobban csak lóg a testemen; szemeim beesettek, a magas láztól pedig folyton csillogóak, alattuk pedig hatalmas olimpiai karikák árulkodnak az álmatlan éjszakáimról; és ne hagyjuk ki, hogy mankóval járok.
 Megfogta a kezem. Az eddig csukott pilláim nehézkesen tárták fel előttem a hely kinézetét ismét, ám nem emeltem fel őket Ninára. Ujjaim az övéibe kulcsoltam, egy hangyányit pedig megszorítottam a mindig finom és kellemes tapintású kezét. A felelete még egy kis ideig váratott magára, ám nem sokkal ezután az is elhangzott. Tekintetem és fejem még mindig kitartóan a szőnyeget fixírozta, és ahhoz a csókhoz muszáj volt kissé rásegítenie az állam alatt maga felé fordítani. Aortapumpám egyre gyorsabb ütemben diktálta vénáimba a piros folyadékot az alatt a csók alatt. Nem volt akaratos, sem követelőző, ellenben az egyik legérzékibb és legjobb volt. Ajkaink megtalálták nagyon hamar a közös tempót, gondolataim pedig csak és kizárólag Nina körül tudtak forogni. Végül mint minden jó, ez is abbamaradt, kezeivel átkulcsolta a nyakam de mégsem ült rám. Kétlem, hogy nagy súly birtokosa lenne a Rellonos, de a jobb combom bizonyára megérezte volna. Praclijaim a hátára csúsztak és úgy szorítottam magamhoz, amennyire csak tőlem tellett. Közben kellemetlenül konstatáltam, hogy a kissrác a gatyámban is határozottan megérezte a lány jelenlétét. Kissé volt csak kínos a dolog, de mit csináljak vele.
- Jah. Kompenzálja a hatalmas orrom, hm?
 Mosolyogtam bele az ölelésbe, ha meg már azóta kibontakozott belőle, akkor pedig a szemeibe. Olyan rég nem éreztem magam biztonságban, mint most, és volt határozottan egy katartikus élményem is = nem bírtam abbahagyni az idétlen vigyorgásomat. Utálok pedig felfelé görbülő vonalt rajzolni magamra, rendkívül torz megjelenést kölcsönöz az egyébként sem egy világszép arcberendezésemnek.
- Miért tetted? Miért ragaszkodtál annyira ahhoz, hogy elgyere? És honnan tudtad, hogy most itt vagyok? És..
 Annyi kérdés özönlötte el az agyamat, de meggondolni se volt időm, csak úgy találomra kiböktem párat. Végül számat elhúzva tekintetemmel a derekam felé böktem, nyilván érteni fogja a célzást bár neki is van szeme meg agya, nyilván már észrevette.
 Nem sokat vesztegettük és loptuk a napot ebben a helységben, arra jutottunk, hogy kényelmesebb visszaballagni - valahogy - a házába. Kezeimbe adta a mankót, ám nem tettem őket a hónom alá. Inkább átvetettem a jobb praclim a lány nyakán, és bár így muszáj volt valamelyest ránehezednem, ott volt a feeling, hogy közvetlen mellem van. Az ő karja átölelte a derekam ezzel is támogatva és az utunk nagyobbik részét csendben tettük meg. Mindkettőnknek volt min gondolkodnia, és nem hoztuk elő _a témát.
Utoljára módosította:David Bennett, 2014. május 1. 11:35
Bagolykő Mágustanoda Fórum - David Benett összes hozzászólása (135 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 » Fel