|
|
|
|
|
|
|
|
Jimnie Meccoy
INAKTÍV
a Bagolykő metsző szele
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1891
|
× Runa
Még szerencse, hogy az ügyetlen fruska a pálcáért nyúlt. Annál kevésbé volt szerencsés viszont, hogy a varázspálca egy McDonald’s-ból épp akkor kilépő, anyukája vádliját kedvesen rugdosó pufók kiskölyök lábához gurult. A leányzó hamar felkapta ugyan a pálcát, a kisgyerek azonban – a lány háta mögött – mohó pillantást vetett a varázseszközre. Még csak az kellene, hogy hangosan felkiáltson: anyu, nekem is vegyél egy ilyen pálcát!Ilyesmi azonban nem történt. Helyette a leányzó lendületes mozdulattal Jimnie karjába csimpaszkodott (!), és minden bizonnyal bizalomgerjesztőnek szánt – bár nem túlzottan okos – mosolyt felvéve próbálta eltussolni az incidenst. Még meg is kérdezte, nem esett –e baja a pálcájának. Milyen jó fej.- Nem az enyém, az unokaöcsém játékeszköze – vágta rá. Már épp le akarta rázni a kis fruskát, amikor az egy papírt dugott az orra elé, majd afelől érdeklődött, merre van valami antikvárium. Hozzátette: szívesen venné, ha Jimnie el is kísérné odáig („persze csak ha nem tartja pofátlanságnak.”) Jimnie megpróbálkozott (csak próbálkozott) egy kedvesnek szánt mosollyal, majd baljával erőteljes mozdulattal kiszabadította magát a leányzó szorításából. - Tudja, hölgyem, általában nem szeretem, ha vadidegen emberek a karomba csimpaszkodnak – felelte teljes őszinteséggel, majd sietve folytatta. – Sajnos itt elválnak útjaink: nem tudom, merre van az antikvárium – de a sarokban ülő úriember bizonyára tudja, ismerős a környéken – mutatott baljával a gyorsétterem ajtaja előtt fekvő hajléktalanra, aki koccintós palackokkal bástyázta körbe magát, s szinte látható volt felette a szar műborból áradó illatfelhő. Már éppen menni készült, de a leány utolsó mondata miatt megtorpant – egy boszorkánnyal állna szemben? Alaposan (kissé szemtelenül) mérte végig a szemeivel, de nem tűnt ismerősnek – pedig biztos bagolyköves a szentem. Nem is olyan fiatal, de… Talán akkor kerülhetett oda, amikor ő már elballagott. Inkább eljátssza, hogy mugli, csak szabadulna már tőle. - Tessék? – vonta fel a szemöldökét. – Ez eredeti pozdorja. Made in Vietnam – tette hozzá.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Jimnie Meccoy
INAKTÍV
a Bagolykő metsző szele
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1891
|
Gyakorlati óraSzürke, ködös, kissé nyirkos hétfő reggel volt. A frissen kinevezett tanár szórakozva pillantott órájára – nem volt egyszerű, mire megtanulta az analóg mugli óra használatát, de hagyjuk is ezt a kálváriát -, majd felsietett a sziklakórház felé vezető kőlépcsősoron.
Némi izgalommal lépett be az ispotályba – nemrég még gyakornok volt itt, most meg kvázi idegenvezetőként fog funkcionálni -, majd rövid séta után bekopogott a kórház főgyógyítójának ajtaján. A terv az volt, hogy az idős gyógyító mond pár szót a kórház létesítésének körülményeiről, majd megmutatja az egyes osztályokat a gyógyító szakirányos mestertanonc-palántáknak. Mivel fő az udvariasság, letörölte cipőjének sarát a küszöb előtti lábtörlőn, majd – az invitáló szót meghallván – belépett az ütött-kopott irodába.
Nem sok minden változott legutóbbi látogatása óta: egy hatalmas tölgyfaasztalon vastag pergamenfüzet hevert (a betegek jegyzéke), mi több, még egy mugli kommunikációs eszköz (tefelon?) is a berendezés részét képezte. Az igazgató mosolyogva nyújtott kezet, de Jimnie-nek nem sok ideje maradt az iroda kellékeinek szemügyre vételére, mert a gyógyító azon nyomban ki is terelte őt a szobából, majd együtt lépkedtek vissza a főbejárat felé – nagyon úgy tűnt, hogy megpróbálja „rövidre fogni” a látogatást. Jimnie közben az órájára sandított: nemsokára kilenc. Ez pedig azt jelenti, hogy a diákoknak két percen belül meg kellene érkezniük. S valóban: mire ezt végiggondolta, egy ismerős mestertanoncnak tűnő alak bontakozott ki az üvegajtón túli szürkés ködből.
|
|
|
|
|
Jimnie Meccoy
INAKTÍV
a Bagolykő metsző szele
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1891
|
Jól tippelt: feltárult a kétszárnyú üvegajtó, s három diák lépett be rajta – no meg afféle potyautasként egy kis kellemetlenül hideg szél. Megkönnyebbülten fellélegzett – a társaság már megvan, az első lépés tehát abszolválódni látszott. Jelentőségteljes pillantást vetett az igazgatóra, ezzel jelezve, hogy nem várnak több érkezőre. - Köszöntök mindenkit a sziklakórházban – kezdte kissé rekedtes hangon. Gyorsan a zsebébe kotort egy Strepsilsért, majd folytatta. – Szeretném bemutatni az intézet igazgatóját, aki kezdésként szólna pár szót a kórház történetéről. Az igazgatóra emelte pillantását, s egy fél lépéssel hátrahúzódott. A főgyógyító megköszörülte a torkát, majd gyors bemutatkozás után a tárgyra tért. - Talán hallottátok már, hogy intézményünk 1930 óta üzemel itt jelenlegi formájában. A világháborúk okozta szükséghelyzet kívánta meg, hogy a jobb szárnyat átengedjük a varázstalan emberek számára… A területet később nem vette vissza az intézmény, ma múzeumot találhattok ott. Ez a rész azonban jelenleg is üzemel, mint az ország legnagyobb mágikus ispotálya. Körülbelül százan dolgozunk itt, a kisegítő személyzetet, recepciósokat is beleszámítva – az igazgató balra, a betegfelvevő pult mögé mutatott. – Röviden bemutatnám az egyes osztályokat. Kérlek, kövessetek – intett a diákoknak és Jimnie-nek, majd elindult a jobbra vezető tágas, fáklyákkal megvilágított folyosón.
|
|
|
|
|
Jimnie Meccoy
INAKTÍV
a Bagolykő metsző szele
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1891
|
Gyakorlati óra
Jimnie elindult a kórház igazgató főorvosa után a jobb oldalon nyíló, világos folyosón. Az nem vezette őket sokáig: lementek pár lépcsőfokon, majd megálltak egy kétszárnyú üvegajtó előtt. - A muglik nem kívánták aktívan hasznosítani a kórház többi részét, egészségtelennek tartották a barlangjellegű környezet – válaszolt az igazgató Jenny kérdésére, s egy pálcaintéssel kitárta az üvegajtót, előreengedve a csoportot. Tágas, boltíves teremben álltak, a szemközti elvarázsolt ablakokon hívogatóan áradt be a napfény. A nagy teremben legalább húsz ágyat helyeztek el, paravánokkal és függönyökkel többé-kevésbé elválasztva őket egymástól. - Ez itt a kórház első számú kórterme – közölte velük az igazgató, majd rámutatott a szemközti falon lévő márványtáblára, melyen egy római egyes szám állt, s alatta a felirat: „Mágikus ragályok.” – Nos… Ide a varázsragályok által megfertőzött betegeink kerülnek. A kórteremnek – s a többinek is – két része van, ebben a teremrészben a nem fertőző betegségekkel küzdők fekszenek, a mögöttetek lévő ajtón túl pedig ugyanennek a kórteremnek a fertőző részlege van. Összesen öt nagy kórtermünk van, mindegyik hasonló módon kettéosztva. A fertőző részlegek csak kivételes esetben látogathatóak, az ottani betegeink általában el sem hagyhatják a termet gyógyulásukig... A többi részleg többé-kevésbé egymásba nyílik, a jobb állapotú betegeink mozgása nincs korlátozva – külön közösségi szoba is rendelkezésükre áll – ezzel a bal oldalt nyíló helyiségre mutatott: az üvegajtón át kényelmes fotelekkel berendezett könyvtárszobát láttak. - Egy kórteremben általában kétszer húsz ágy van - ha sok a beteg, a jelenleg üresen álló termeinket is használatba vesszük -, de nagyon ritkán fordul elő, hogy megtelne a kórház. Ebben a teremben például csak öten vannak: egy háromfős család sárkányhimlővel – a fertőző stádiumon túl vannak -, ketten pedig ragyaszóródással az elkülönített részlegen. Ha nincsen kérdés, haladhatunk tovább – bár ha akarjátok, tehetünk egy vizitet a sárkányhimlős betegeinknél… - tette hozzá kétkedve, s a félig-meddig elfüggönyözött ágyakra mutatott a terem sarkában.
|
|
|
|
|
|
|
Jimnie Meccoy
INAKTÍV
a Bagolykő metsző szele
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1891
|
Gyakorlati óraJimnie maga igyekezett a háttérben maradni, ő is érdeklődve vizsgálgatta a kórtermet – a berendezés mintha modernebb lett volna, mint legutóbbi látogatásakor. Lapos pillantásokat vetett karórájára, megállapítva, hogy a tervezett egy óra túlságosan is gyorsan telik. Az igazgatóra pillantott, akit – úgy tűnik – teljesen lekötöttek egy időre Jenny kérdései. - Azt hiszem, igazad van – mosolyodott el a gyógyító Jenny első kérdésére válaszolva -, de ezt a döntést nem mi hoztuk. Az itteni mugli kórházi felszereléseket a sokkal jobban kiépített városmajori klinikába telepítették át – tette hozzá. – A kapacitásunkat tekintve… Nos, alapvetően kétszáz ágy van a kórtermekben, ezen kívül további két üres teremben szükség esetén huszonöt-huszonöt beteget tudunk elszállásolni, ez körülbelül 250 fő. Azonban a százhúsz főnyi telítettséget is ritkán érjük el. Sürgősségi kezelésre bárkit fogadunk, hosszabb kúráknál azonban inkább a környéken lakókat szoktuk felvenni – válaszolt, remélve, hogy ezzel a leányzó minden kérdését megmagyarázta. – Ami pedig a sárkányhimlős betegeinket illeti… - kissé lehalkította hangját – körülbelül egy hónapja vannak itt, és reményeim szerint egy hét múlva haza is mehetnek. Gyertek – intett a főgyógyító maga után, és a terem széle felé sietett. Enyhén félrehúzta a függönyt – ekkor azonban észrevette, hogy a betegek alszanak. Csendre intette a diákokat, majd keze egy mozdulatával jelezte, hol álljanak meg. A látvány nem volt szép. A diákok csak a legkívül fekvő beteget láthatták, de vélhetően ez is elég volt nekik: zöldes színűre színeződött, enyhén keléses, rücskös bőrt figyelhettek meg a páciens arcán. A gyógyító nagy óvatosan leemelt az ágy feletti polcról egy barna színű üveget – rajta a „ Sárkányhimlő – Gorsemoor-tinktúra” felirattal, majd fehér köpenyének zsebéből egy nagy ecsetet halászott elő. Finoman, óvatosan kent egy réteg tinktúrát a beteg arcára: enyhén sistergő hang hallatszott, szinte látni lehetett, ahogy az erős gyógyfőzet szétmarja a csomós keléseket. Várt pár másodpercet, majd ugyanezt a műveletet megismételte a másik két beteggel, végül visszatette a gyógyszert a helyére. Pár lépéssel a diákok mellé lépett, s suttogó hangon megszólalt. - E betegeinknek már csak az arcukon vannak kelések, s ebben a fázisban már csak tinktúrával kezeljük őket. Ha érdekel titeket a betegség háttere, inkább a következő teremben mondanám el, ne keltsük fel őket – tette hozzá továbbra is suttogva, s pálcájával behúzta az ágyakat jótékonyan elrejtő függönyt.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Jimnie Meccoy
INAKTÍV
a Bagolykő metsző szele
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1891
|
Bea
Üres volt a tanári szoba: kollégái többségének órája volt vagy a szobájában tartózkodott, nem is ült az asztalánál rajta kívül senki – s mi tagadás, ő sem túl szívesen. Jobbjában pennát tartott, baljával pedig szórakozottan kevergetett egy pohár kávét (instant Nescafé "háromazegyben", bár koffein nem sok lehetett benne), s le sem tagadhatta volna, hogy jobban élvezi ezt, mint a rá váró házifeladat-halom javítását.
Elnyomott egy hatalmas ásítást, majd nagy nehezen befejezett egyet az asztalon heverő munkák közül, ráírt egy elfogadhatót – bár csak jófejségből –, majd letette a pennát, hogy nyújtózzon egyet. Egész nap az asztala előtt ült – nem mintha olyan sok munkát kapott volna, de már két hete hozzájuk sem nyúlt, érthető, hogy felhalmozódtak a javításra váró dolgozatok.
Hogy felfrissüljön egy kicsit, pár percre kiment a mosdóba – miután megcsodálta karikás szemeit, melyek hűen tükrözték, hogy ismét alig aludt, némi hideg vízzel megmosakodott (nehogy végképp elaludjon), s az illemhely használata után visszatért a tanáriba.
Pár percet volt csak távol – a mosdó mondjuk a másik emeleten volt, tehát akár hat-hét perc is lehetett –, de látta, hogy a tanári már nem üres. Ez önmagában nem lett volna figyelemre méltó esemény, az azonban annál inkább, hogy valaki a székében ült. Megállt a küszöbön, félig az ajtó takarásban – vigyázva arra, hogy ne csapjon zajt – és figyelte a lányt. Mert nem kellett kétszer ránéznie Beára, hogy felismerje.
Azt nem tudhatta, hogy Bea már korábban érkezett – csak annyit látott, hogy Bea csokit próbált elővarázsolni, azt már nem, hogy rejtett is az asztalába valamit (ehhez korábban kellett volna érkeznie). A csokoládét szerette ugyan, de mindig a szobájában tartotta, ezért valószínűtlen volt, hogy Bea talál valamit.
- Úgy látom – szólalt meg, s közelebb lépett egyet –, úgy látom, valaki nagyon szeretne egy büntetőmunkát. – Nem volt mérges, még örült is, hogy találkoztak, de azért mégse higgye Bea, hogy retorzió nélkül turkálhat az asztalánál. Ott azért – még? – nem tartanak.
|
|
|
|
|
Jimnie Meccoy
INAKTÍV
a Bagolykő metsző szele
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1891
|
BeaBea jól játszotta a szerepét. Tettetett – vagy talán őszinte? – mosollyal, színpadiasan állt fel a székéből, majd azt a helyére tolva a pálcáját is eltette. Közelebb lépett hozzá – ő is lépett kettőt, s arra eszmélt, hogy Bea egyenesen rá, pontosabban a szemébe néz. Merlinre megesküdött, hogy ő ugyan nem csinált semmit, nem nyúlt semmihez, nem olvasott el semmit – ezt Jimnie hitte is, nem is. Az elképzelhető volt ugyan, hogy Bea tényleg nem nyúlt hozzá semmihez, mondjuk, ha épp akkor jött be – de mit keresett egyáltalán az asztalánál? Arról szó sem lehetett, hogy mondjuk csak egy házit adott le, mert egyrészt akkor nem ült volna le, másrészt ezen a héten nem adott ki semmiféle feladatot a hatodéveseknek.
- Hát persze – bólintott. – Valaki besétál a tanáriba, leül az asztalomhoz, édességet keres, de közben nem akar hozzányúlni semmihez… Meg sem kérdezem, miért jöttél be. Már ez is hihető történet – mosolyodott el, bár cinizmusát nem sikerült lepleznie, nem is akarta kifejezetten. Bea kedvesen mosolygott közben, szemtelensége tulajdonképpen már imponáló volt.
- Hadd gondolkozzam… - nyújtotta el a szót látványosan töprengő arcot vágva, amikor Bea arról érdeklődött, hogy nem úszhatná-e meg a büntetést. Süteményt akar enni? Hm. Érdekes gondolat. Most már nem játszotta meg a töprengést, fürkésző pillantással próbált rájönni, mit érezhet a lány. Érezhet egyáltalán valamit? Sokszor gondolkozott Beán, amikor épp egyedül volt, de sosem jutott semmi érdemire, Bea kiismerhetetlen volt, titkolódzó. Bár az, hogy sütizni akar vele… Talán jelent valamit mégis. De már nem csak azt nem tudta, hogy Bea mit érez iránta, fordítva sem.
- Nem – hozta meg végül a tömör döntést. – Ülj csak vissza oda – mutatott az asztal felé, majd a szomszéd asztaltulajdonos (Artemisia) székéhez sétált, felemelte, s sajátja mellé helyezte, majd helyet foglalt rajta. Temi biztosan nem bánná.
- A büntetőmunkát máris kezdheted – mondta egy széles vigyor körítésében, majd megfogott egy köteg kijavítatlan házit-szorgalmit, s letette az asztal másik felére - oda, ahová Beát várta. Lehetett vagy ötven darab. A kupac másik felét maga felé elé húzta, s javítani kezdett. – Gondolom, kitaláltad, mi a feladat – szólt hátra sem nézve, bujkáló mosollyal. Ha már leült a székébe a lány, maradjon még két-három órát.
|
|
|
|
|
Jimnie Meccoy
INAKTÍV
a Bagolykő metsző szele
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1891
|
BeaNem értette, miért értetlenkedik Bea: az nem lehet, hogy nem vette észre azt a gúnyt és élcet, amely a hangjában volt. A „hihető történet” természetesen nem volt komoly – Beának vagy szemmel láthatóan nincs érzéke az iróniához, vagy csak szórakozik. Megkönnyebbülten konstatálta a lány arcán megjelenő félmosolyt. Nyilván viccről van szó.
A helyzetet tekintve ez nem is számított különösebben, mert Beán már nem segíthetett senki: addig nem áll fel a székből, amíg ki nem végzi a rémisztően magas házifeladat-halmot, mely fenyegetően tornyosult és porosodott jobb napokat látott asztalán.
- Igen, megbüntetlek – reflektált a kissé felháborodott hangnemre teljes nyugalommal, de azért mosolygott közben. Nem merte leplezetlenül nézni a lányt, így csak a szeme sarkából pillantott Beára, s közben igyekezett elfojtani azt a gondolatot, hogy „jól áll neki, ha durcás.”
Nem nagyon hatotta meg, hogy Bea már nem akar sütizni vele – ezerszer rosszabb büntetést is kitalálhatott volna. Bár Jimnie alapvetően nem a kreativitásáról volt híres, a különféle retorziók kieszelésében messzemenően élénk volt a fantáziája. Beának nem válaszolt, de nem tudta leplezni elégedett-gúnyos vigyorát.
Jó néhány esemény perc telt el szorgos munkával, amikor elfogyott a tinta. A férfi egy hanyag kézmozdulattal a szemetesbe hajította a kiürült üvegcsét, és fáradtan a fiókjába túrt, hogy kibontson egy újabbat. Az első dolog, amit észrevett, egy hosszúkás, fehér boríték volt, ami legutóbb – mikor is? talán tegnap – még egészen biztosan nem volt a fiókban.
- Nocsak – mondta meglepetten, bár kissé reszelős hangon – a torka kiszáradt a néma munkával töltött percek során. Gyanakodva méregette Beát, ujjai pedig szétnyitották a borítékot, s lassan kihúzták az összehajtott pergamenlapot. Közben nem vette le a tekintetét a lányról, hogy a reakciót figyelhesse – nem kizárt, hogy az ő ajándékát tartja épp a kezében. Beától voltaképpen akármi kitelik.
|
|
|
|
|
