36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Doléance Arslí na Fírinne összes RPG hozzászólása (68 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Le
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. április 7. 12:47 Ugrás a poszthoz

Alina, majd a kidőlt Iza és barátai Smiley

Láthatóan jól meglepte a lányt, de ez szokványos, így miközben észrevétlenül eltiedüli a vele szemben ülő sütis villáját, és a sajátjából meg abból próbál várat állítani, hagy egy kis időt Alinának, hogy összeszedje magát.
- Szó szerint - mosolyog rá Doléance. Tényleg varázslatos. Néha arra gondol, amikor nincsen semmi dolga, csak a szobájában ténferegni, mert a kastély nagy része órán ül, miközben ő nem tanít semmit, hogy vajon az adott pillanatban hány bűbáj születik meg éppen. Biztosan rengeteg. Egy teremben gyakorolnak varjút változtatni gitárrá, egy másikban a kereplő bűbájt veszik, míg a sötét varázslatok kivédése órán higgasztó átokkal próbálkozik a sok diák. És akkor még nem is beszéltünk a varázslatokról, amik a kastélyban dolgoznak állandóan, vagy a bájitalokról, amiket Felagund professzor kezei alatt rotyogtatnak a gyerekek. Sok-sok varázslat egyetlen, bár nagy birtokon.
- Bizony érzékeny a pálca - helyesel a lány letéve a villákat. Képtelenség varázslat nélkül rábírni őket, hogy állva maradjanak. - De hamar össze fogtok barátkozni.
- Miféle ráolvasásokat? - kérdezi izgatottan. A bűbájtémára mindig ilyen hevesen reagál, a kezdő boszorkányok és varázslók első varázsmondókáit pedig különösen szereti hallgatni még akkor is, ha azok nem sikerülnek.
- Nagyon köszönöm - sugárzón fogadja el a gratulációt a nyereményekre vonatkozóan. - A többiek nélkül nem sikerült volna - ismeri be szerényen.
- Háromezer-kilencszázhetvenhat pontunk lett - idézi vissza a korábban hallottakat. - Ezerhétszáztizenkilenc ponttal győztük le a második helyezettet. Remélem, jövőre is sikerül!
Közben megtapsolja Nedrát, a Levitások kviddics-csapatkapitányát, aki ugyan személyes okokból ki kellett húzza magát tavaly év végén a szfinxkviddicsből, de szerencsére helyettese, Keiko és a többi lelkes levitás addig is tartotta a frontot. Doléance tudja, példát kellene mutatnia azzal, hogy nem beszélget, miközben Ármin, a kviddicsbajnokságok vezetője beszél, de a lakoma végén már a diákok amúgy is nehezen tudják türtőztetni magukat, itt a Levita asztalánál például folyamatos csicsergést hall - bár a közelében duruzsoló beszéd aggodalmas jellege már nem jut el a házvezetőcske tudatáig.
- Felvetted a repüléstant? - kérdezi halkan asztaltársától, hogy a következő kérdése az lehessen, érdekli-e Alinát a kviddics. Erre azonban már nem kerül sor, mert egy újonnan érkezett, de már végzős csemete magasodik fölé, megszólítva őt.
- Oké - biccent Doléance nyugodtan a rosszul lett diák hírére. Nehezen lehet kibillenteni lelki világát, és mióta a félájult Rubyát összeszedte Szegeden egy utcáról, már nem érheti nagyobb trauma. - Hol? - pattan fel, és egy bocsánatkérő búcsúintéssel kénytelen ott hagyni a gólyát az asztalnál.
Elég könnyű észrevenni a padsorok között fekvő szőke másodikost a mellette térdelő barátnőjével. Doléance ugrásnak beillő nagy léptekkel ott terem a lányoknál. Ha lenne ideje morfondírozni, biztosan megfeddné magát, amiért ennyire nem figyel a levitásaira. De ha cselekedni kell, ilyen gondolatokra nincs idő. Megállapítja, hogy a lány nincs magánál, eszébe jut tájékoztatni Bálintot és az újonc Dashát, hogy nyugodtan üljenek vissza a helyükre, a gyengélkedőbe fogja vinni Izabellát, majd - Dolosan halvány bosszúságára, hogy a Bagolykő területén nem lehet hoppanálni - pálcájával elővarázsol egy gyerekekre méretezett kandallót, amelyben már fel is csapnak a zöld lángok. Az aranytaláros házvezető guggoltában belép a lobogó fénybe, Iza bűbájjal felemelt testét is magához vonzza, és néma szavaira kandallóstul, ájult lányostul felszívódik a Nagyteremből.
Utoljára módosította:Doléance Arslí na Fírinne, 2014. április 7. 13:00
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. június 5. 19:51 Ugrás a poszthoz

Fővárosi Mágikus Baleseti- és Rontáskúráló Ispotály

"Sziklakórház"




Történelmi áttekintés:
A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.


A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.


Dwayne Warren munkája
Utoljára módosította:Daróczy Elizabet, 2021. augusztus 13. 15:12
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. július 1. 23:33 Ugrás a poszthoz

Ki tudja már, miért is indult a rétre ezen a napon Doléance. Vagy lehet, nem is a rétre indult, csak ezen át vezetett volna az útja. Már késő, rég elfeledte, mi volt az eredeti úticél.
A Levita szemtelenül fiatal házvezetőjének mindig könnyű volt elterelni a figyelmét. Már csak ezért is csodálatra méltó, hogy elvégezte a nívós Belgiumi Varázstani Intézet bűbájfeltaláló szakát, és elkészítette mestermunkáját. És mindez idő alatt csak átlagosan évi öt nagy galibát okozott koncentrációproblémáival. Na, erről beszéltem. Pontosan úgy csinálja, ahogy most én is elkalandoztam.
Tehát a kastélytól számított harmadik lépcsőfokon lefelé Doléance fitos kis orra előtt elrepült egy minden bizonnyal varázslatos pillangó. Hogy nem mindennapi pilléről volt szó, az nem az egyébként gyönyörű türkizben és lilában játszó színeiből volt egyértelmű, hanem abból, hogy apró szikrázó narancsszín csillagocskákat vetett maga után, ahogy repült. A csillagocskák afféle fénycsóvaként hamarosan eltűntek, de azért látványossá tették a lepke röptét. Doléance elhatározta, hogy be kell fognia ezt a pillangót. Nem akarta bántani vagy örökre megtartani, csak egy kicsit jobban szemügyre venni. Doléance rajongott a különleges pajzsbűbájokért, a kedvenc önmaga által feltalált varázslata - még iskolás korából - egy olyan pajzs volt, amit csivitelő madárkák alkottak. Egy ilyen csodaszép pillangóból készült pajzs... az igazán pompás lenne!
Ennek utána Doléance körbe-körbe és fel-alá hajkurászta a pillangót. Annyira el volt bűvölve, hogy eszébe sem jutott pálcát használni az elkapáshoz. Kitartóan követte a lényt, de az valahogy mindig kisiklott a markából, vagy túl magasra repült, hogy a lány elérje. Azonban úgy látszik, a lepke nem unta meg a kergetőzést, mert azért csak a réten maradt, hiába mögötte a lenge, fehér nyári ruhás, alacsony kis ragadozó.
A hajszának két kitartott láb vetett véget, amelyeken a figyelmetlen Doléance egy "uff" kijelentéssel esett át. Így hasalva a tulajdonoson keresztül, meglepetten nézte, ahogy a pillangó tovaszáll a réten.
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. július 8. 14:39 Ugrás a poszthoz

Evelinnek címezve Smiley

Ma Doléance-nak kimenője van. Matilda, az új házvezető-helyettes (szuperkedves, nagyon okos és imádja a könyveket; csodás párost alkotnak a kis növésű házvezetővel, bár Doléance a szigorú, kötelességtudó és megbízható Rubya professzort is hiányolja) elvállalta, hogy könyvtárosi zugát egy kicsit magára hagyva felügyel a levitás diákokra. Az emberek azt gondolják, a levitások csak ülnek és tanulnak, olvasnak vagy szórakozásként vitadélutánokat tartanak, ezért nincs sok felügyelnivaló rajtuk. Persze némelyik hajlamos az ilyesmire, azért bizony a szfinxpalánták házában is akadnak zűrök. Nem is olyan régen a Kék Ház átváltozott Fehér Házzá egy konyhai kakaós csiga sütésként indult, de lisztcsatává fajult megmozdulás keretében. Büntetőmunkát is kaptak mindannyian az egyik prefektustól - amelyik nem éppen maga is hadat viselt a lisztháborúban. Még Dol is lelkiismeretesen részt vett a penitencián.)
De Doléance nem aggódott különösebben: nem akadt eddig még olyan probléma a Levitában, amit ne sikerült volna megoldani. Ma még ha aggódott volna, azt is félreteszi, hiszen csónakázni indult a falu szélére. Nem túl nagy a tó, de arra éppen megfelel, hogy egy lányka a földről felvett falevelet sokszorosára nagyítva bűbájjal, abba beleülve kényelmesen elringatózhasson a vízen. A falevél hosszas kutatómunka gyümölcse. Olyat kellett találni, amelyik öblös, nem csorog be az oldalán a víz, és nincs megrongálódva, nehogy elsüllyedjen.
Jelenleg a lány közel a parthoz csücsül a falevél-csónakjában, épp egy színes szitakötőt figyel a levélhajó oldalára támaszkodva.
Utoljára módosította:Doléance Arslí na Fírinne, 2014. július 8. 14:45
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. július 8. 15:21 Ugrás a poszthoz

Ahogy a hullámok sodorják a hajócskát, benne a fehér ruhás, hosszú, sötét hajú házvezetővel, a parti növények közül kibukkan egy fiatal lány. Mivel Doléance huszonéves létére is úgy néz ki, mintha körülbelül 15 lenne, nemigen látszik a korkülönbség köztük.
A szitakötő már elszállt, Doléance figyelmét így nem köti le más, mint az újonnan meglátott, de ismerősnek tetsző diák a parton.
- Szia! - köszön az ott kint ücsörgőnek, és felkaparja a falevél-csónak aljáról a varázspálcáját, hogy egy intéssel a parthoz navigálja a csónakocskát vele.
- Levitás vagy, ugye? - kérdezi Doléance sugárzó mosollyal. Csalhatatlan a memóriája, ha a levitások arcaira kell emlékezni, szóval hiába a kérdő mondat, biztos a dolgában. Mindjárt eszébe fog jutni a neve is, még a beosztási ceremóniáról. Evelin - idézi fel magában.
- Doléance vagyok, a Szfinxek Házának házvezetője - mutatkozik be, pedig valószínűleg a lány is tudja, kicsoda ő. Ha még nem is találkoztak személyesen, a tanévnyitó ünnepségen biztosan felfedezte a gólya, ki lesz a házának vezetője. De mégis illik bemutatkozni, no meg a nagy izgalmak közepette el is felejthette, kihez tartozik.
Utoljára módosította:Doléance Arslí na Fírinne, 2014. július 8. 15:21
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. július 8. 15:43 Ugrás a poszthoz

Nem túl bőbeszédű a jövevény, de ez nem olyan ritka a kékek körében. Szerencsére Doléance-nak mindenki helyett elég jó a beszélőkéje, hát zavartalanul folytatja:
- És hogy megy a tanulás?
Ma szombat van, így feltehetően nem volt órája vagy más teendője a lánynak, hacsak nem jelentkezett máris a színjátszóba, a DÖK-be, vagy nem szippantotta be a Levita kviddicscsapata.
- Van már kedvenc tantárgyad? Vagy olyan, amivel nehezen boldogulsz? Szívesen segítek! Főleg bűbájtanban - kacsint rá Doléance.
De kár is ezen a szép napon többet beszélgetni az iskolai nehézségekről.
- Van kedved csónakázni? - kérdezi a házvezetőcske arrébb kuporodva a hatalmasra nagyított falevélben, hogy helyet adjon, ezzel némi ingásra késztetve azt.
- Nem nagy a tó, de ha sok kört megyünk, egészen olyan! - kecsegteti széles mosollyal a lehetséges utastársat.
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. július 8. 16:17 Ugrás a poszthoz

Doléance büszkén gondol rá, hogy ez a kis levitása is jeleskedik a tanulásban, no meg hogy a szorgalmi feladatok sem hagyják hidegen. A Levita az utóbbi években nagyon jól teljesít a pontversenyben. Sok-sok pontot szereznek, egymást is lelkesítik a szorgalmi feladatok megírására. Ilyen egy igazi csapat!
Evelin belép a falevélbe.
- Óvatosan! - figyelmezteti a házvezető, és ugrásra készen figyeli, ahogy a lány másik lába is elhagyja a partot. Sikerült vízbe pottyanás nélkül kivitelezni a feladatot, és a lendülettől el is távolodtak már a parttól. Doléance újra int a pálcájával, mire a falevél-ladik magától kezd el úszni a vízen, lassan, apró hullámokat vetve.
- Magadtól találtál rá erre a tóra? Jó messzire kellett csatangolnod hozzá, ide Bogolyfalva szélére - csacsog vidáman Doléance. - Ha szereted a rémisztő helyeket is, mindenképpen nézd meg a kísértetházat! Az is a falu egyik kietlen részén található, és mindenféle szellemek és furcsa, láthatatlan lények élnek ott állítólag. Én még nem jártam ott, de a levitások meséltek róla.
Közben már a tó egy másik szegletében járnak, békák kuruttyolnak a parton, rovarok zümmögnek a nádasban. Ha Evelin kihajol a falevélből, még néhány apró halacskát is láthat elúszni mellettük, nem messze a vízfelszíntől.
- Ebben a tóban állítólag lakik egy sellő - meséli tűnődve Doléance épp egy halacskát próbálva megérinteni a víz alatt, de az elmenekül, mielőtt hozzáérhetne.
Utoljára módosította:Doléance Arslí na Fírinne, 2014. július 8. 16:18
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. július 9. 16:20 Ugrás a poszthoz

- És sikerült megismerni? Találtál valami jó helyet? Ezen kívül, persze - csacsog tovább a hölgyike.
A sellőről a másik is hallott, így ez már két hiteles (?) forrás, úgyhogy Doléance, kihajolva a falevél peremén, a vizet kezdi szuggerálni, hátha megpillantja a híres sellőlányt. Olyan nagyon erőlködik, egyre jobban lóg kifelé a falevélből készült ladikból, mígnem annak széle meg nem hajlik, és Doléance ívesen nem pottyan a vízbe, és erre a hatásra az egész hajó szintén felborul, benne Evelinnel.
Reméljük, a levitás diáklány tud úszni, mert Doléance egyelőre nem tud a megmentésére sietni, maga is épp el van merülve. Nyitott szemmel lebeg a víz alatt, és kerekre is rágulnak azok a szemek, amikor látni véli a sellőt elsuhanni! Ezért már megérte belepottyanni a vízbe. A levegője fogy, így eszébe jut felrúgnia magát a vízfelszínre. Körülnéz, mellette a felborult falevél-hajó, Evelin pedig remélhetőleg mögötte van, nem a víz alatt, mert maga körül sajnos nem látja.
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. július 10. 16:01 Ugrás a poszthoz

Evelin hamarosan megkerül, így együtt evezhetnek ki mesteri kutyaúszásban a partra. Doléance felhúzza magát a stégre, és a cipőjéről meg a ruhája szegélyéről visszafolyatja a tó vizét annak megérdemelt helyére. Amint valamennyire kicsöpögött, csavarint még egyet a hasánál is a fehér nyári ruhán, majd pálcájával magához inti a ladikot. Egy rövidecske mozdulatsorral koppint a csónak szélén, és az újra eredeti falevél méretére zsugorodik.
- Elég volt a hajózásból, ugye? - somolyog Evelinre, és ha szüksége van rá a lánynak, segíti kikecmeregni a tóból.
- Mit szólnál, ha hazamennénk, és innánk valami finomat? - veti fel az ötletet, és nyújtja a kezét kis diákja felé, miután felállt a deszkákon. Körülnéz. Nem volt nála semmi különös, de azért leltárba veszi a dolgait: falevél a tóban, varázspálca, nyári ruha, lakcipó a bl lábon, lakkcipő a jobb lábon. Menetre készen.
- Mehetünk? - kérdezi, és nedves ruhájában megindul Bagolykő kastélya felé. Egy legyintéssel szárazra varázsolhatná magát, de olyan jó az idő, valahogy fel sem merül benne, hogy tenni kéne valamit a nedves göncök ellen.
Utoljára módosította:Doléance Arslí na Fírinne, 2014. július 10. 16:02
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. július 15. 10:34 Ugrás a poszthoz

Chuck

A pillangó még cikázik egy-kettőt, mielőtt végleg eltűnne szemben a fák mögött. Ó - gondolja csalódottan Doléance. Az eleséssel és a kényelmetlen pozitúrával még csak jutna eszébe foglalkozni, de ekkor már a másik is megszólal, így mindenképpen magára vonva a kislányos hölgyemény figyelmét.
- Szia - Doléance elfeledkezve a pillangóról hátrafordul a férfira, vidámságtól sugárzó arca még tesz egy lapáttal a tényre, hogy maximum 15 évesnek saccolná egy őt nem ismerő egyén. Némileg az idegen lábszárára térdelve lehátrál az ücsörgőről.
- Ne haragudj, nem direkt... estem át rajtad - mondja, megakadva a mondat felénél, mert nem tud indokot, miért esne át bárki is szándékkal a másikon. Ilyenkor nagyon gondolkodó az ábrázata, mintha tényleg valami hatalmas bonyodalmon törné éppen a fejét. Aztán, mintha elfújták volna a problémát, újra vidám. Ekkor is veszi észre, hogy a kézen, amit reflexszerűen elfogadott, és amibe eddig kapaszkodott, színes rajzok vannak mindenütt. Doléance gyorsan elrántja a mancsát.
- Ó! Nem akartam elmaszatolni a rajzodat!
Megbabonázva mered a színes festményre, amit valaki a fiúra alkotott. Biztosan nem saját maga lehetett, mert a jobb karjára ugyanolyan díszes szép minták lettek pingálva, mint a baljára. Doléance-nak mindig kevésbé jól sikerültek azok a rajzok, amiket a bal kezével csinált, mint amiket a jobbal. Szerette volna jobban szemügyre venni a testfreskót, de nem mert hozzányúlni, bele ne rondítson a műbe.
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. július 24. 12:44 Ugrás a poszthoz

Az addig békésen ücsörgő illető arca nem tükrözi vissza Doléance vidámságát. Talán nem teszi boldoggá, ha random emberek esnek át rajta, aztán - még ha oly könnyűek is - teljes súllyal rátérdelnek a lábszárára. Vagy valami egész más áll a háttérben. Még rá is pirít a házvezetőnőre, de ilyesmikkel azt aztán igazán nem lehet letörni, maximum gondolkodóba ejteni.
- Nem fogok tudni - válaszolja őszintén. Valóban, Doléance képtelen jobban odafigyelni. Most is nagyon odafigyelt, csak éppen a pillangóra. Azt sajnos senki nem várhatja el, hogy egyszerre figyeljen egy magasan szárnyaló pillangóra és a lába elé. Ahhoz legalább is még plusz egy, a többitől függetlenül működő szem kéne, vagy valamilyen szuperérzék. Ez még a megannyi koncentráció-gyakorlattal sem fejleszthető, amit Doléance végez, hogy megregulázza sebesen és cikázva pörgő gondolatszálait.
Miért ne tudnám elmaszatolni? - fogan meg a szétszórt buksiban a jogos kérdés. - Nem lehet annyira bonyolult. Szerencsére előbb gondolkodik, ezért nem veszi elő a pálcáját, hogy kipróbálja. A tetoválástulajdonos biztosan nem örülne neki. A férfi mintha csak megsejtette volna, mit forgat a lányka a fejében, bizonyítékul a tartósságra összedörzsöli két alkarját. Az eredmény varázslatos: tényleg firkafix-bűbájjal, vagy valami hasonlóval van rögzítve a mázolmány.
- Hogyan kell pontosan ilyet csinálni? - közel hajol, és mutatóujjával lehelet könnyen megsimogat egy képdarabkát az alkaron. Doléance-ban sosem merül fel, hogy létezhet olyan, hogy valakinek az "intim szférája", vagy hogy bármi amit tesz, esetleg tolakodó lehet.
- Te művészettel foglalkozol? - meggyőződése a lánynak, hogy eképpen megbélyegezni magad csak azzal érdemes, amire az életed felteszed.
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. július 27. 08:43 Ugrás a poszthoz

Megkapja a válaszát, bár az nem a hogyan, inkább a hol kérdésre válaszol. De jobb is, ha Doléance idegeit nem borzoljuk tűkkel meg vérrel. Ennyi bőven elég neki, és az elmondott szó meg is csenget valamit a lány agyában, méghozzá egy emléket április elsejéről. Ekkkor ugyanis ex-plüssnyula, Kumagoro saját bagolykövi házat (az ötödik, rózsaszín házat) alkotott magának és bárkinek, aki hajlandó volt belépni a pink klubhelyiségbe. Ott egy diáklányka kedvéért a nyuszi még tetoválószalont is rendezett be, amire végül - a földhöz ragadt tanárok örömére - nem volt szükség. Így Doléance már pár régi képet is tud csatolni ehhez az újhoz: diákok apró fekete mintákkal a bőrükön, amit minden nap viselnek. Általában nem levitások, ezért még sosem sikerült jobban megnéznie magának őket.
Máris több kérdés feltolul az agyában, amikor az illető megosztja foglalkozását, de még nem kérdezhet rájuk, mert ez alatt a srác be is mutatkozik.
- Én pedig Doléance Arslí na Fírinne, levitás - hadarja el a nevét a lányka, és kedvesen is mosolyog hozzá, bár rém türelmetlen, hogy végre kifaggathassa a férfit. Észre sem veszi, hogy elrontotta a bemutatkozást. A régen begyakorolt diákszignállal "jelentkezett be", holott már rég nem tanuló. Végül is annyira nem lőtt mellé: tulajdonképpen igaz, amit mondott, csak annyit kellett volna hozzátennie, hogy "házvezető". Na, most már mindegy, térjünk a tárgyra!
- Egy együttesben? És koncerteket adtok?
Doléance egyetlen találkozása élő zenekarral diákévei alatt volt bagolyköves bálokon. Azt a bandát mostanában nem látja, csak megbűvölt hangszerek játszanak a pódiumon a rendezvények alatt. Mondjuk annyira öregek voltak a zenekar tagjai, hogy nem kizárt, már meghaltak. Hogy mi vonzotta addig is őket ennyire a Bagolykőhöz, hogy folyton szerepeltek az itteni táncos mulatságokon, Doléance sosem tudta meg.
- Nem gondoltatok már fellépni a Zúzmarás Zúzók helyett? - idézi fel a rock nagyik csapatának nevét.
Elgémberedett a térde, hát lehuppan a fenekére, és a mozdulat alatt kiszúrja a korábban keresett türkiz-lila pillangót, ahogy épp az orruk előtt egy méterre vonul el csacskán, narancssárga csillagcsóvát húzva maga után. A pimasz!
Már késő reagálni, Doléance visszafordul az újonnan megismert Chuck felé.
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. augusztus 18. 21:36 Ugrás a poszthoz

- Már kijártam a sulit. Meg egy másikat is külföldön - sugárzik büszkén Doléance. - Bűbájfeltaláló vagyok.
Ha valaki azt hitte, Doléance nem tud szélesebben mosolyogni, most meghazudtolja ezt. Kiskori álma volt, hogy varázslatok feltalálásával foglalkozhassék (bár akkor még szeleburdi céllal), és ő azok közé tartozik, akiknek valóra vált az álma. Épp csak nem tűzoltó vagy balerina lett, hanem komoly (?) feltalálócska.
Az külön jól esik neki, hogy végre idősebbnek nézik. Az is sok mókás helyzetet szül, mikor az elsős-másodikos palánták azt gondolják, egy osztálytársukkal hozta őket össze a sors, de hogy igazi felnőttnek nézzék! Arra még sosem volt precedens.
- Örfvóker? - kérdez vissza félredöntött fejjel a lány, igencsak rosszul ejtve a szót. Fogalma sincs, mi lehet az. Varázslény?
- Nem is olyan béna - motyogja szégyenlősen a lány, amikor a fiú a rocknagyik együttesének nevét becsmérli. Szerinte aranyos a bandanév, és mindig tetszett neki a muri, amit a Zúzók csaptak. - Egy kicsit vicces - egyezik azért bele, nehogy megharagítsa beszélgetőtársát.
- Ó - a mindig kész tervekkel elő álló lánynak most nincs ötlete, hogyan hidalhatnák át a mugli-problémát. Nem is agyalhat sokat ezen, mert másra terelődik a szó.
- Most lesz két éve, hogy a Levitát vezetem - csacsog a lányka lelkesen. - Előtte néhány évig a mestermunkámon dolgoztam, akkor nem voltam itt.
- Érdekes mindig van! - folytatja szinte levegővétel nélkül. - Felfedeztem egy titkos átjárót például, ami a faluba vezet, és ami szerintem újonnan készülhetett, mert régen nem találtam. Nemsokára lesz mesehősös rendezvény a kastélyban, és új vadőrünk van, aki nagyon aranyosnak tűnik. És a Navine nyerte a kviddics-kupát. Sajna.
Még mondaná tovább, de fejében mintha csak Kumagoro szólna, emlékeztetve őt az illemre. Vesz tehát egy kis levegőt, hogy ne kezdjenek az egészségéért aggódni.
- Itt lakik a családod a faluban? - kérdezi, hogy a másikat is beszéltesse. Míg egy pillanatra befogta a száját, volt ideje gondolkodni, és nem tudta összerakni, hogy ha a zenekarának többi tagja mugli, akkor miért ilyen távol tőlük lakik ez a fiú. Ha azért fizetnek, hogy koncertezzen, biztos sokat kell koncerteznie, mégpedig nem egy varázslófaluban.
- Vagy más miatt vagy itt, a barátaid meg ott?
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. szeptember 11. 15:45 Ugrás a poszthoz

Végre alkalma nyílik a szakmájáról beszélni! A levitásokkal inkább az ő saját dolgaikról folyik a szó, a prefektusokkal folyton szervez valamit, vagy problémákat oldanak meg közösen, a tanári kar java pedig túlságosan elfoglalt vagy érdektelen, hogy a bűbájfeltalálásról kérdezgessék Doléance-t. Tilda szokott érdeklődni tőle, de neki már mindent elmondott, amit lehet. Néha meglepi egy kalandos történettel az aktuális munkájával kapcsolatban, de ennek az idegennek most elölről kezdheti a mesét!
Ha lenne mit mondania. De sajnos mostanában nem vetheti bele magát teljes aggyal munkáiba. Mindig félbeszakítja egy őt hiányoló kis szfinx, vagy épp Hanna, a Levita házszelleme. Nincs kellemetlenebb érzés, mint amikor belemerülsz a feladatodba, és hirtelen átlebeg rajtad egy kísértet.
- Hát... nem annyira van időm most a feltalálásra, de az eddigi varázslataimat tökéletesítem, amikor mégis ráérek. Például van egy igém, amelyik jelzi a varázslókat a közelben. Csak sajnos túl feltűnő jellel... - Doléance kelletlenül gondol a múltkori esetre, amely során egy kedves kis spanyol településen a hotelja egy kilométeres körzetében minden varázsló feje fölött színes fényfolt lebegett levakarhatatlanul. Elhessegeti az emléket.
- Most épp senki nem kért meg semmilyen varázslatra, pedig rendelésre is találok fel ám! De a kedvencem ez...
Fehér hálóingszerű nyári ruhájából előkerül pálcája, és egy rövid, lendületes mozdulattal egy csomó apró madarat varázsol maguk elé. A madarak embermagasságú és -szélességű falat képeznek előttük a fűben, és csicsergős-sivítós hangzavarral repkednek helyükön.
- Ez egy maradandó pajzs - magyarázza a lány széles mosollyal, büszkén. - A madarak felfogják az átkokat, és erőset tudnak csípni.
Mintha lerázná pálcájáról, eltünteti a varázslatot, szeretettel nézve madárkái után.
Jól érzi magát a házvezetőcske most, hogy bemutatózhatott bűbájfeltalálásból, de legalább ennyire érdekli a másik ember is, hát kérdez.
- Lehet, hogy együtt jártunk ide? Lehet, hogy volt közös óránk! - nem tudja, milyen idős a másik. De rögtön rá kell jönnie, hogy biztosan nem egy évfolyamba jártak, mert akkor óhatatlanul találkozniuk kellett volna egymással néhány tanórán. Doléance-t sem egyszerű elfelejteni, de egy Chuck-szerű figura sem jön szembe az utcán gyakorta.
A következő mondat megállítja agytekervényeit, és az éppen kimondani készült konklúzióját is belé fojtja.
- Hát itt vagyok én! - vágja ki, mikor magára talál. - Vagyis...
Ezen a ponton eszébe jut, hogy a barátságot a többi ember máshogy méri. Neki szimpatikus a másik, kedvesen szólt hozzá, innentől belefér a barátkategóriába. Valahogy mégis az emberek általában többet várnak egy barátságtól. Doléance nem szégyelli megkérdezni:
- Miért nincsenek?
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. szeptember 18. 23:10 Ugrás a poszthoz

Doléance igazán örül, hogy a másikat lenyűgözi kedvenc találmánya. Sajnos ezt kimutatni nem tudja, mert már eddig is sugárzott és mosolygott, úgyhogy senkinek nem tűnne fel a változás.
De ennyit a vidám témákról, komolyabbakra eveznek. Doléance nem valami jó a lelkizésben. A tanácsai kicsit elszálltak, használhatatlanok, de legalább csöndben tud hallgatni.
Egy kicsit kéreti magát a tetovált fiú, de aztán csak kiböki, mi a probléma a szociális helyzetével. Hiába, mert a levitás nem érti, ugyan mi baj lenne a fiúval? Nem undok, nem büdi, nem néz ki úgy, mint egy szörny vagy egy rém...
Meglepődve-tűnődve, oldalra döntött fejjel mustrálja Chuck-ot.
- Tán nem szereted a sütit?
De biztosan szereti a sütit, ki ne szeretné?
- Szerintem semmi baj veled - mondja még mindig révedezve.
- Talán csak te hiteted ezt el magaddal! - mondja ki az első nem butus megjegyzését a témában. Nagyon okos ám ez a lány, de egyszerűen szívesebben áll az agya a játékra, mint a komolykodásra. Ellenben nagyon szeretné, ha a másik felvidulna. Támad is egy ötlete.
- Tudod, hogy nem sokára megrendezik az öregdiák találkozót a Bagolykőben? Öreg is vagy, diák is voltál, úgyhogy el kéne jönnöd! Ott próbálkozhatsz, én majd segítek!
Gondolhatja mindenki, milyen az, ha Doléance segít. De még jó is ki tud sülni belőle, ha odaállít egymás elé két vadidegen embert, hogy "szerintem meg kéne egymást ismernetek", azután táncos lábon ellibben valamerre másfelé...
- Lehet, hogy valamilyen előadást is tartok rajta bűbájfeltalálásból! - itt egy kicsit zavarttá válik az arckifejezése. - Hónapjaim lettek volna kitalálni, de még mindig nem tudom, miből.
Na mindegy, a felhők a gyermekarcról rögtön tova is szállnak: Doléance tud improvizálni.
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. szeptember 23. 00:24 Ugrás a poszthoz

A lány felvidító kísérlete sikerrel zárult! Doléance nem keres nagy összefüggéseket: Chuck mosolyog = Chuck vidám.
Elégedetten hátradől, hátra tett kezeivel a fűben támaszkodva. Még az öregdiák bálra is lehet, hogy sikerült elcsábítania a férfit. Vonakodik még egy kicsit ugyan, de azért meggyőzhetőnek tűnik.
Háh! És bejött a szurkálódás! A levitás arcán huncut mosoly bontakozik ki. Nem jellemző rá az ilyesmi, sőt, komoly rákészülés kell neki, hogy valakinek jelképesen megfricskázhassa az orrát. Most jól sikerült a kis bohócság, és ezért gondolatban meg is veregethetné a vállát, ha éppen nem támaszkodna a karjaival.
Cserébe Chuck egy szójátékkal ajándékozza meg. Feltalálja magát! A lányka csengő nevetéssel jutalmazza a találatot. A nevetést a folyton felbukkanó pillangó akasztja meg. Ez már igazán nem lehet véletlen!
- Ne haragudj - kezdi a házvezetőcske guggolóállásba tornászva fel magát -, de ez a pille szeretne tőlem valamit.
Meggyőződéssel áll fel, és a rövid reppenésekkel arrébb araszoló lepke után lép.
- Szia! Még találkozunk, a bálon! - fordul még hátra, kezét intésre emelve, majd eleget tesz a kényszernek, amit a röpke ró rá: követnie kell, elkapnia, és kitalálnia valami tök jó dolgot, amit majd kezd vele.
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. szeptember 23. 12:35 Ugrás a poszthoz

Moondance:)

Az év végeztével Doléance-nak nem sok dolga akadt. A levitások a vizsgáikra készültek, vagy élvezték a szabadnapok lazsálós örömét. Nem volt egy horzsolt térd, egy összetört szív, egy "nem értem Rachmaninoff tizenkettedik törvényét, Dol, légyszi segíts" már napok óta. Doléance levitabeli szobájában - amelyet egy diák Labor névre keresztelt - tevékenykedett egészen a mai délutánig. Ekkor végre kibújt a kék falú, de mégiscsak zárt helyiségből, és egy fedetlen, a természethez közelebbi helyet választott. Ha csak friss levegőt akart volna szívni, a Tündérkert is megfelelt volna a célra, de úgy gondolta, összeköti a kellemest a hasznossal, és egyik folyamatban lévő projektjével is foglalkozik, ha már megmozgatja a tagjait.
A Fénylő Lelkek Udvarába ment, ami vajmi keveset változott diákévei óta. Egy-egy növény öntudatra ébredt azóta és ficánkolni vagy énekelni kezdett, ha a közelébe értél, és a varázsló is mintha más pózban üldögélt volna a szökőkút közepén, de egyébként úgy élt a kert, ahogy emlékeiben.
Az utóbbi hetekben még egy változás akadt a kastély tövéből nyíló udvaron. Ez a furcsaság Doléance-nak köszönhető, aki egy hónapja különös lényre bukkant a kastély előtti parkban. Egy türkiz-lila szárnyú játékos pillangóra, amelyik reptében narancsszín szikrákat szórt maga után. A csillagocskák hamar elenyésztek, de azért nagyon szépek voltak, amíg látszottak. Doléance ebbe az udvarba invitálta a pillangót, és azóta még több ilyen lepkécske telepedett meg az udvarban. Most némelyik a kút vizét nézte meg közelebbről, mások az oszlopokra és a falra felfutó növény virágain tanyáztak, a legtöbben pedig ide-oda repkedtek az udvaron sétálgatók feje fölött.
Doléance az egyik alacsony sövény tövében ült egy padon, és kedvtelve nézte a pillangókat, amikkel még fogalma sem volt, mit akar kezdeni, csak azt tudta, hogy valamit.
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. szeptember 23. 13:15 Ugrás a poszthoz

Azon kívül, milyen különlegesen néznek ki, eddig nem ismerte fel a pillangók egyéb varázslatos képességeit. Talán elemi mágikus lények? A mágia ezen ágáról nem sokat tud sajnos. Meg kéne kérdeznie a legendás lények gondozása tanárt, de ő most nagyon elfoglalt a sok vizsgaiőszakbeli papírmunka és a házvezetői jelentkezések miatt is. Neki erre nincs gondja. Egyelőre bebetonozták a szfinxek vezetői székébe, és Tilda is fixen a helyén van. Kedveli Tildát. Na de mi van a pillangóval?
Doléance pislogás nélkül, távolról figyeli a szökőkút vizével foglalatoskadó röpkeszárnyút. A kép egyszerre eseménydúsra és zajosra vált: egy nagy szőrgombóc kerül fókuszba, loccsanással-poccsanással több vödörnyi vizet spriccelve kifelé a varázsló teritóriumából. A pillangó nem inal el időben, vizes szárnyaival a kőpadlóra pottyan, a többi pille érdeklődve közelebb megy a bozontos "szörnyhöz", akár apró katasztrófaturisták. Doléance megilletődve bámul a zavarkeltő állatra. Ismeri is a jószágot, a Levita toronyban lakik. Hamarosan megérkezik a gazdája, Moondance, és megpróbálja megnevelni a kelekótya ebet.
- Én nem lettem - válaszol a lány kérdésére Doléance, nem tudván mit kezdeni a . Ő távolabb ült a kúttól, minthogy elérte volna a kicsapó víz. - De ő igen.
Azzal feláll, és leguggol a bajba került türkizpillangóhoz. Óvatosan a szárnyához érinti a pálcáját, és a lepke újra szárnyra kap. Kőröz egyet a kutya feje körül, narancsszín csillagokkal hintve a nózit, majd gyors szárnycsapásokkal eltűnik a szemük elől.
- Még nem sikerült megnevelni? - kérdezi Doléance a kutyusra célozva. Még sosem vette észre, hogy Démon a klubhelyiségben rosszalkodott volna, de lehet, ott próbálja megemberelni magát, hogy ki ne tegyék a szűrét. - Vagy csak szeretné megmozgatni végre a tagjait?
- Nem rossz neki az a sok lépcsőzés és a bezártság? - néz együtt érzőn a malamutra, aki cseppet sem tűnik kedve szegettnek.
- Minden elmúlik, ahogy a víz is elfolyik, ahogy a szív felejt - hangzik a közbevetett idézet fölöttük a kőszobor szájából.
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. szeptember 23. 13:49 Ugrás a poszthoz

A kutyus nehezen bír a fenekén maradni, amit Doléance meg is ért. Az ilyen kis lények inkább rohangálni szeretnek, nem nyugton maradni. A kutya egyetértőn pillant fel a nőre.
- Nagyon helyes - bólogat a házvezetőcske diákja magyarázatára.
- Kár is felnőni. Hidd el, nem valami izgis - kacsint a lányra. Pedig még ő sem nőtt fel, tán soha nem is fog, csak néha játssza a nagyok komoly játékát.
- Egy lakókocsiban? Nem volt büdi? - fintorítja el az orrát Doléance Démonra nézve. Egy kutyával együtt lakni egy szűk helyen... úgy hallotta, a kutyáknak nincs rózsaillatuk közelről. Még nem szagolt egyet sem.
- Szánt is szokott húzni? Télen majd szánkózunk? - lelkesedik Doléance, és már el is képzeli: egy elég nagy szánra a fél Levita felférne. Aztán a következő körben a másik fele is lecsúszhatna... ha nincs megfelelő domb, majd Doléance varázsol egyet, vagy megkéri Merkovszky tanárurat. Még akár gyakorlás is lehetne belőle a föld-elementalistákkal! A tizenévesnek tetsző, pedig húszas éveiben járó levitás fantáziája elszalad messzire.
Nem is a varázsló mondata, Moondance kérdése ébreszti fel.
- Beszélő szobor - magyarázza elértve a lányka meglepettségét. - Előfordul itt az ilyesmi.
Töri a fejét néhány pillanatig a bölcsességen, ami az imént megosztatott velük, de nem jut vele sokra.
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. szeptember 23. 14:25 Ugrás a poszthoz

- Nem is kell! - mered Moonra Doléance, majd folytatja.
- Mi itt nem kötelezünk rá, hogy felnőj! - mosolyog.
Ahogy a lány beszél, ő látja maga előtt a lakókocsis utakat és a nagy házakban élő mosolygós rokonokat. Néniket és bácsikat kockás mellényben, copfos unokatestvéreket, ilyesmiket. Doléance-nak nincs sok rokona, akit látogatni lehetne, de sokat utazott, mielőtt a Levita házvezetője lett volna. Szép helyekre - de sajnos munkaügyben.
- Szuper! Akkor majd megszervezzük! Vagy varázsolhatnánk most is havat!
Itt leereszt kicsit.
- Vagyis nem. Nem jó ötlet ilyen nagy területen megbolygatni az időjárást.
Ezt talán Moondance-ék még nem tanulták, de majd fogják. Sajnos ki kell várniuk a telet.
- Nem tudom, mi az a sznóbórd - vallja be Doléance. Mindig lehet valami újat tanulni a diákoktól is. Na nem, mintha ő már egy tapasztalt idős professzor lenne. Csak egy házvezetőcske, akit egy kedves minisztériumi nagyapó rendelt ide a Bagolykőbe. Még a bűbájtan-tanári állást sem szerezte meg magának.
- Nem is tudom - tűnődik el a lány, mire célozhatott a varázsló. - Van valami, amit szeretnél elfelejteni?
Nem gondol a kérdés indiszkréciójára, csak úgy feltette.
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. szeptember 23. 14:52 Ugrás a poszthoz

Ahogy a lány leül, Doléance is lehuppan a kút szélére. Addig nem jutt eszébe, hogy így kényelmesebb lenne.
Beszélgetnek még kicsit a téli szánkózás ötletéről, és hamarosan fényderül rá, mi az a "sznóbord". Így már érthető: gördeszkával Doléance is találkozott már mugliismeret órán. Vagyis amikor a könyvtárban kutatott a "mugli közlekedési eszközök" házi feladathoz. Majdnem olyan volt, mint egy varázsszőnyeg, csak ezt hajtani kellett fél lábbal, mert magától nem ment neki a gurulás.
Doléance-nak a Farkas-hegy sem mond semmit, hiszen sosem lakott ott, ahol Moon otthona van. Egy hegyet képzel el sok farkassal. Vagy Farkas nevű emberrel. Tele alaszkai malamutokkal.
Doléance már éppen felvetné Démont nézegetve, hogy talán menjenek ki a tisztásra, ahol a kutya rendesen megmozgathatná a tagjait, de úgy látszik, Moon valami fontosról szeretne beszélni. A házvezetőcskének nem valami fejlett az érzelmi intelligenciája, de megtanulta, hogy ilyenkor hallgatni érdemes, hátha a lányka kiböki, mi bántja. Aztán jön a következő nehéz feladat: valami olyan tanácsot adni, amivel lehet valamit kezdeni. Doléance ennél a pontnál szokott végképp megbukni.
A múltkor például feltételezte, hogy újonnan megismert Chuck Bogolyfalváról esetleg azért lehet antipatikus másoknak, mert nem szereti a sütit. De legalább felvidította vele a tetoválásokkal teli, magányos fiút. Talán itt is beválik majd.
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. szeptember 23. 17:13 Ugrás a poszthoz

Ugye-ugye, megnyílt a szíve a lánynak. Egész jól megy ez a lelkizős dolog Doléance-nak, még ha néha nem is teljesen érti, mi folyik körülötte.
Nem sikerült felfognia például azt sem, hogy mi köze apukának a medvéhez, ezért megpróbálja külön kezelni a két információt. Rágja, rágja a hallottakat, de nem tudja, mi okozhatna enyhülést a félő kislánynak. Biztosan megrázta az eset, és nem csoda, ha nehezen dolgozza fel, ha nem tudja elfelejteni.
Azt mondják, ha leesel a lóról, mássz vissza rá, de talán nem az a megfelelő ebben a helyzetben, ha úja találkozna egy medvével. Talán kis bocsokkal?
Tényleg csúnya dolog volt elmászkálnod, amikor megmondták, hogy veszélyes - kezdené Doléance, de a fejében élő Kumagoro még idejében rákoppint az orrára, hogy ezzel nem azt érné el, amit szeretne.
- Mit szólnál ahhoz, ha megnéznénk egy medvebocsot? - kérdezi óvatosan a lány. - Nagyon aranyosak.
De rájön, hogy nem itt a probléma gyökere. Egy nagy medve attól nem lesznek aranyos, hogy találkozunk egy játékos kölyökmedvével.
- És tudod... most már nagyobb vagy, és ügyesebben tudnál védekezni a medve ellen. Sötét varázslatok kivédésén már biztos most is tanultatok pár hasznos átkot! - próbál lelket önteni a lányba.
- És itt nálunk biztosan nem ér semmi baj. Nagyon sok tanár van itt, és még aurorok is. Nem kell félned.
Ennél többet nem tud összeszedni Doléance az emlékek enyhítésére. Fény derült rá, hogy a kővarázsló néha nagyon bele tud trafálni a dolgokba. Démon visszaér, és körülöttük kezd ugrálni.
- Na, gyere, menjünk egy tágasabb helyre a kutyusoddal - indítványozza, és feláll. - Ott még beszélgethetünk, és ő is rendesen megfuttathatja magát.
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. szeptember 23. 17:48 Ugrás a poszthoz

Hű, milyen jó ötletekkel álltak elő a rokonok is! Doléance kicsit elkomorodik, rájővén, hogy nem tudja a megoldást minden bajra. Pedig egy házvezetőnek ez lenne a dolga!
Talán idővel, ahogy a varázsló mondja...
- A seprűre ülve? - hökken meg Doléance, de aztán rájön, hogy értette Moon. - Mármint te ültél a seprűn!
A hasát fogva nevet, mert egy pillanatra tényleg elhitte, hogy Démon tud seprűn lovagolni.
Doléance átveszi a plüssmajmot, és máris tapasztalhatja a veszett érdeklődést a kutya részéről. Nem tudja, mi a dolga vele, hát nagylelkűen odaadja Démon szájába a plüssfigurát. Persze csak miután megbizonyosodott afelől, hogy a kissé megviselt majomnak nincs kifogása ez ellen.
Doléance a tisztásra gondolt, hát oda indulnak el hármasban. Az úton a seprű kapcsán a kviddicsre terelődik a szó. Moon is benne van a Levita csapatában. A házvezetőcske nagyon drukkol a szfinxeknek. A tanév során is minden meccsükön kint volt, és elképesztően izgult, mert az utolsó meccsen akár a kupát is megnyerhették volna! Végül azt nem sikerült, de a kékek jól meg lettek dicsérve, hogy csupa kezdő játékosként milyen szépet alakítottak abban az évben. Doléance biztos benne, hogy jövőre ennél már csak jobb lesz! Már most is tartanak az edzések, sok újat is bevettek a csapatba, mindenki igyekszik már a szünet előtt is belerázódni, hogy a következő tanév elején már csak fel kelljen eleveníteni az alapokat.
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. december 11. 19:16 Ugrás a poszthoz

Ha menni kell, hát menni kell. Doléance egész eddig álmatlanul forgolódott az ágyában a levitások által Labornak elkeresztelt szobában, pedig Doléance nem is bájitalkeverő. Na mindegy, neki tetszik ez a név, és különben is a probléma most az alvással van, nem a szobája nevével. Valószínűleg megülte a hasát az a sok tejbegrízes muffin, amit lefekvés előtt benyomott. Vagy nem kéne már délután ágynak esni attól, hogy mostanság korán sötétedik. Általában Doléance már nyolckor, de legkésőbb kilenckor - most egy félreértés miatt már délután - bekuporodik a takarója alá, hogy jó példát mutasson a diákjainak, ám most képtelen ott megmaradni. Hosszú, fehér hálóingjére kanyarítja világoskék köntösét, arra még kék kabátját is, belebújik a nyuszis mamuszába, és elindul a klubhelyiség felé.
Még lába sem éri a szőnyeget, visszafordul, és csizmára cseréli a mamuszt.
Csak a bolondok mennek el a faluig, ha a Levita konyhájához csak át kell szelni a klubhelyiséget, de a lányt nem hagyja nyugodni, amit hallott: a csárdában adják a legfinomabb fahéjas kakaót a környéken.
Vannak pillanatok, amikor az ember tudja, hogy a környék legfinomabb fahéjas kakaója nélkül kár is lenne próbálkozni az elalvással. Ez egy ilyen pillanat.
Az italozóhelyet könnyű megtalálni, de nem a zaj, csak az ablakokon kiszűrődő arany fény miatt. A tizenötnek kinéző Doléance különös látvány lehet a kabát alól kilógó hálóingben a szűk, zsúfolt kocsmában, ahogy belöki az ajtót, topog még kettőt sárga csizmájával a küszöbön, majd belép a helyiségbe. Végre megérkezett! Kicsit megborzong, ahogy a meleg helyre ér, aztán beméri a pultot. Ott lesz a kakaó!
Út közben kénytelen az egyik asztal mellett álló nagyobb darab, szőrös, hosszú hajú férfitől udvariasan és ahogy illik, jó hangosan bocsánatot kérni, mert a szembe forgalom miatt kénytelen súrolni a hátát, ahogy a csapos felé iparkodik.
De csak célhoz ér, és Doléance kecsesnek a legkevésbé sem nevezhető módon feltornássza magát az izgága bárszékre, hogy rendesen kilásson a pult mögül. Mustrálja az árjegyzéket, de kakaó sehol. Nem csügged egy percig sem, nem férhet ki a teljes kínálat ebbe a néhány sorba. Amikor odaér hozzá a pultos, az alapzajnak megfelelően próbálja felemelni halk hangját:
- Egy fahéjas kakaót szeretnék, kérem szépen.
Utoljára módosította:Doléance Arslí na Fírinne, 2014. december 11. 23:02
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2015. július 23. 10:43 Ugrás a poszthoz

Manó

A tanári ajtaja óraközi szünetekben szokott nyitva lenni, hiszen ekkor az óráról érkező, levegőzni induló vagy a következő órára siető professzorok ki-be járkálnak rajta. Tanóra ideje alatt általában csukva van, így nem csalogatja a lógós diákokat arra, hogy hívatlanul belépjenek, illetve az esetlegesen lyukas órával bíró tanárok is nyugodtabban tehetnek-vehetnek asztalukon, intézhetik ügyes-bajos dolgaikat.
Jelenleg egyetlen pedagógus ül a tanáriban, ő olyan mélyen belemerül a tanulmányba, amit éppen olvas, hogy semmi sem tudná kizökkenteni. Doléance sem, aki egyik kedves tanárismerőse asztalán ül (a papírokat előbb félre tette), és a lábát lógázza. Várja, hogy betoppanjanak volt kollégái, és elcsacsoghasson velük. A madagaszkári nyaralás alkalmával is meglátogatta a Bagolykőt, de akkor nem úgy jött ki a lépés, hogy sokat beszélgethessen az oktatókkal. Ott inkább a Levita körül lézengett, vagy a parton szerzett új ismerősöket a diákok körében. Rövid ideig még a varázsló-twisterezéskor is ott volt. Mint szemlélődő, mert az efféle játék nem az ő világa, ha részvételről van szó.
Most ül a tanári asztalon, pálcáját pattogtatja, amiből így színes szalagok törnek elő. Egy csomagolóbűbájon dolgozik jelenleg, de ez csak szórakozás, nem az igazi munkája. Viszont jól el tudja ütni az időt vele, amikor az egyetemi megbízásával megfeneklik vagy ráun éppen. Milyen hasznos lesz majd az ajándékdíszítő varázslat, ha kész lesz! Talán még híressé is válik tőle! (Valójában Doléance már akkor hírnévre tett szert a feltalálók között és az egyelőre kizárólagos használóként létező minisztériumi berkekben, mikor elkészítette kandalló-bűbáját, ami a hoppanálás és a hopp-por használat különös ötvözete.)
A lány, aki bár tizenévesnek látszik, a harminchoz közelebb van, mint a húszhoz, egy rózsaszín pöttyös, aranyszín szalagot ereszt ki pálcájából, ami kacskaringózva táncol ki a Doléance által nyitva felejtett ajtón.
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2015. július 25. 15:11 Ugrás a poszthoz

Nem az aranyszínű szalag volt az utolsó, bár eltelt vagy egy perc is, mire megérkeztek társai. Míg Manó kezében gyengéden ficánkolt az elfogott masnialapanyag, Doléance pálcájából egymás után szökkentek ki a többiek. Sima, csíkos, kockás, szívecskés, kiscicás, házikós, piros, zöld, kék, lila, rózsaszín, szederszín, mákostésztaszín... A lány úgy belejött a masnigyártásba, nem is igazán a tervezett csomagoló bűbáj miatt, egyszerűen tetszett neki, ahogy táncoltak körülötte a szalagok. Mintha önálló akaratuk volna, és a legtöbbjük arra tette volna fel masniéletét, hogy a lányka - és bárki, aki látja, például Manó - szórakoztatására hancúrozzanak a levegőben. A legmerészebb szalagok az azóta jegyzetfüzetet ragadó professzor körül sertepertéltek. Annak kopasz fejére csücsült az egyik, virággá csomózva magát. A tanár észre sem vette, annyira érdekelte a tanulmány a pockok pszichológiájáról az átváltoztatástan tükrében. Egy zöld-narancs csíkos darab pedig perisztaltikus mozgással, kukacként sompolygott az asztalánál ücsörgő úr pennája felé.
És hogy mi újság az ajtónállóval? A Doléance előtt tekergőző ajándékdíszek észrevették, hogy valami érdekesség zajlik odakint, hát egyszerre odasereglettek a tanári terem bejáratához. Úgy gondolhatták, túl színtelen a látogató, mert rövid "szemtől szembe" vizsgálódás után elkezdték módszeresen rátekerni magukat a fiú csuklójára, némelyik pedig a hajába próbált beférkőzni. A legutolsó jószág gondolt egyet, és Manó pólója alá evickélt be alulról. Mindezt persze olyan finoman és kedvesen tették, ahogy a szalagok már csak viselkednek. Ha Manó lesöprögette őket, vagy megkérte őket szépen, hogy ugyan ne borzolják már össze tökéletesen igazított frizuráját, máshol kerestek játszóteret maguknak.
Doléance figyelmét is felkeltette a szalagok izgatottsága, lepattant a tanári asztalról, és néhány szökelléssel ott is termett az ajtóban. A haja előbb libbent ki, mint ő maga, de aztán a lány is megérkezett egy újabb lépéssel.
- Szia! - köszönt rá Doléance széles mosollyal a szalagokkal itt-ott körbetekert fiúra. - Segíthetek valamiben?
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2015. augusztus 31. 09:10 Ugrás a poszthoz

No, lezárom inkább

A fiú láthatóan küzdött a szalagokkal, Doléance viszont nem segített. Jól szórakozott a fekete-fehér diák és a színes szalagok táncán. Amikor pedig kiderült, mi járatban van itt a srác, nyomban karon ragadta.
- Tudom, hol találod! Gyere velem!
Szinte szökdellt, ahogy vonta maga után az elveszett legényt. Egészen a folyosó feléig, ahol eszébe jutott, milyen kupit hagytak maguk mögött a szalagokkal. (Már azokkal, amelyikek nem ragaszkodtak még mindig a célszemélyhez.)
- Gyertek ti is - intett a földön heverőknek pálcájával, amit épp akkor kerített valahonnan ruhája redői közül elő. Egyszerűbbnek (és mulatságosabbnak) tűnt magukkal vinni őket, mint eltüntetni a szalagcsapatot.
Így hát nagy feltűnéssel, színes csíkkavalkáddal ballagtak végig a folyosókon, egészen a keresett tanár úr irodájáig.
Hogy miért kereste a professzort Manó, azt Doléance nem tudta meg, mert a szünet hátra lévő részét maga is valaki meglelésével akarta tölteni, ezért hamar lelécelt a lakosztály elől.
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2015. szeptember 5. 19:25 Ugrás a poszthoz

Bence Love

Már nem tud visszaemlékezni arra, kapott-e valaha büntetést a Bagolykőben. Nem volt az a fajta lány, aki szeret rossz fát tenni a tűzre, úgyhogy ha mégis elkapták a prefektusok, az valószínűleg azért lehetett, mert éjjel négykézláb a földön mászva pókokat követett a folyosón, vagy valamiféle holdszertartást végzett egy vízzel teli ezüsttállal a birtok puha füvén, mert épp arról olvasott, hogy így teljesül egy kívánsága. De ha meg is történt, hogy elkapták ilyen miatt, nem tudta felidézni. A mostani büntetése viszont nagyon valós. Felfüggesztették az egyetemen a szigorú Bruckner professzor közbenjárásával. Igaz, hogy ő maga nem okozott ott kalamajkát, sőt igyekezett segíteni elhárítani azt a katasztrófát, amit néhány éretlen fiú hallgató okozott. Mégis illetéktelen személyt - egy külsős látogatót, a levitás Victoria Fresmoont - engedett be a pécsi varázslóegyetem bűbájraktárába, ami tilos volt. Így most kényszerpihenőjét tölti, és hol máshol - egy kis otthoni nyaralás után -, mint a Bagolykőben és Bogolyfalván?
Azt találta ki, hogy a rajzmágia teremben (vagyis most már művészetek; amikor ő járt ide, rajzmágia volt) közös kreatívkodást fog csapni minden érdeklődővel. Aileent még nem tájékoztatta erről, de ugyan milyen kifogása lenne a fiatal tanerőnek egy ilyen remek ötlet ellen?
Így hát most Doléance maga után húzva egy lassan púposra tömött kosarat bóklászik a sorok között, és mindent belerak, amit csak hirtelen megkíván a szeme.
Könyvek! Igen, remek! Talán valami új dolgot is tanulhatnának ezen az alkalmon. Például origamit - gondolja, ahogy egy papírhajtogatásról szóló könyv borítóján akad meg a szeme. Vagy azt, amit ez a fiú olyan érdeklődve szemlél.
- Nagyon érdekes? Megtanuljuk? - kérdezi Doléance azt sejtve, hogy az illető is egy olyan könyvet szemlél, mint például a gyöngyfűzés vagy indiáncsomózás képeskönyve. Lábujjhegyen pipiskedik a fiú mögött, de hiába, így sem látja, mit nézeget, ezért végül a könyöke mellől próbálkozik.
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2015. szeptember 5. 20:36 Ugrás a poszthoz

Sajnos nem derült ki, mi ilyen érdekfeszítő. Az idegen nem akarta megmutatni a könyvet, és szinte varázslatos tempóval dugta vissza a helyére. Doléance összeráncolt szemöldökkel gondolkodott, vajon mi lehet ennyire titkos? Ha az a baja, hogy a lány kinevetné, ha meglátná, hogy - tudom is én - a Valentin-napi kedvességek című füzetet tanulmányozza, ettől igazán nem kell félnie. Az ex levitás elővehette volna pálcáját és levarázsolhatta volna az elrejtett könyvet, de nem akart ilyen udvariatlan lenni. Ehelyett kisimult homlokkal, újra vidámságot sugározva kibúvót adott a gyereknek, ha nem akarja elárulni magát.
- Olyan nehéz?
Ezt sejttette a fiú válasza is. Majd felajánlotta pont azt, amiért Doléance odaosont hozzá: bevonta saját magát a mókába!
- Nagyon köszönöm! - hálálkodott a volt házvezetőcske, és maga is a polc felé fordította az arcát, hogy nézzen valami olyat, amiről még sosem hallott.
- Az milyen? - érdeklődött a csomózás művészetéről. Csomót kötni nem olyan nagy kunszt, de itt nyilván több volt a háttérben. Mint a Rubik-kocka, ami egy egyszerű kocka volna, ha nem lenne sok kis színes kockára osztva, és nem lehetne tekergetni.
- Gondolod, érdekelné a levitásokat?
Tovább mustrálta a polcot.
- És mit szólsz ehhez? Süthető gyurma.
Levette a könyvet, hogy megnézze, ehető-e ez a fajta, vagy csak arra szolgál a sütés, hogy strapabíróbbá tegye a kész gyurmafigurákat.
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2015. szeptember 12. 00:48 Ugrás a poszthoz

Krisz

Doléance szalad végig a Balaton-parton Szalamantonban. Arcára még a szokásosnál is nagyobb lelkesedés ült ki, ugyanis hamarosan sosem látott élményben lesz része. (Valójában kis korában apukája és nagypapája is elvitte ilyen helyekre, de az olyan régen volt, hogy már nem emlékszik rá.) A méltán híres szalamantoni varázslócirkuszt készül ugyanis meglátogatni. Társasága is van erre az eseményre, csak elkeveredett tőlük a nap folyamán, mert a lányka leragadt kacsákat etetni, miközben a többiek még mentek volna vásárolni az előadás előtt.
A lány most észlelt, hogy hamarosan kezdődik a műsor, így otthagyta a kacsákat. (De megígérte nekik, hogy hamarosan visszajön, és hoz még enni.) Szalad, szalad, a haja lobog a szélben, fehér nyári ruhája - ha látod a lányt, 70% esélye van, hogy ebben a ruhában találkozol vele - úszik utána, igyekszik tartani a lépést.
Érzi, ahogy futás közben szandálja meglazul, így kénytelen megállni egy picit. Lehajol, és megigazítja a fehér topán csatját. Egy kacsa ráhápog. Doléance nem tudja eldönteni, ez egyike-e azoknak a kacsáknak, akiket az imént etetett, de úgy képzeli, igen.
- Tényleg jövök nem sokára - biztosítja a tóban ringatózó szárnyast.
- Háp - válaszol a madár.
- Háp - ismétli, de a lány ezt már nem hallja, mert letér a tóparti betonútról, és a fűbe vágott ösvényen szalad a cirkusz felé.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Doléance Arslí na Fírinne összes RPG hozzászólása (68 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Fel