36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Doléance Arslí na Fírinne összes hozzászólása (158 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 » Le
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2012. október 19. 12:16 Ugrás a poszthoz

ó, akkor örülök veled:)

milyen fajta lesz?
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2012. október 28. 17:08 Ugrás a poszthoz

annyira azért ne örülj, már írom a választ^^
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2012. október 28. 17:19 Ugrás a poszthoz

pszt, ne szólj neki, hátha máskor is elköveti a bakit:)
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2012. október 28. 17:38 Ugrás a poszthoz

Én viszont most leelőztelek! Menj Fehérvárolni! *.*
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2013. június 28. 01:00 Ugrás a poszthoz

Lehet, hogy csúnya dolog a mit sem sejtő tulajdonos szállodájával és annak lakóival kísérletezni, de annyira azért nem csinál nagy galibát a lány. Most éppen csinált egy kicsit, de nem olyan "mindjárt kijönnek a titokvédelmi alaptörvény megsértése miatt a mágiaügyi minisztérium emberei"-félén, csak olyan "gyorsan tüntessük el a nyomokat, mert biztosan nem sokan szeretnének egy piros madárféle varázsaurával a fejük fölött élni"-módon.
Doléance villámgyorsan kilépett a hotelszobája előtti folyosóra mezítlábas sarkával fékezve a tempót, mert az ajtóval szemközti Majális replikára igazán nem szeretett volna felkenődni. Körbenézett jobbra-balra, sehol egy lélek. Talán mindenki látta a hatalmas vörös villanást, ami egy pillanatra atomrobbanás-szerűen, némán beterítette a szállodát. Talán még a muglik is megfigyelhették a különös fényhatást. 35-ös női lábak ledobogtak a lépcsőn, az épp (szokatlan módon) pálcátlan kezek pedig kilökték a nagy üvegajtók egyikét, amik a teraszra vezettek.
A kócos, tizenötnek tűnő, valójában már húszéves lány megpillantja végre az első áldozatát. Bizony, tudta, hogy valami baki történt, de most, hogy a saját szemeivel látja, még valódibbnak tűnik a baj. Ezért nem fogják megdicsérni az Intézetben. Már a kalandjai elején elhatározta, hogy sosem fogja a mentorát, Oszkárt hívni, hogy simítsa el az ő gikszereit. Addig marad itt, amíg kell, hogy kiköszörülje a csorbát. Hol is az az itt? Az utóbbi időben már hetente váltogatta lakhelyeit, az elején még hónapokig időzött egy helyen. Valahol Európában van, csak erre emlékezett biztosan. Az éjszakai tájat nézve a teraszról ez a város is csak olyan volt, mint a többi. Persze mind izgalmas és mind máshogy izgalmas, de a lány amióta megérkezett, ki sem tette a lábát a dolgozószobává alakított lakosztályából, így nem tudhatta, mi is az az izgalmas, ami kint várna rá, ha nem varázsolna éjt nappallá téve.
Na, de ami most fontosabb az az, hogy az erkélyen iszogató magányos fiúcskának egy főnixalakú varázsnyom lebeg a feje felett. Ha Doléance felnézne, valószínűleg az ő feje felett is piros bűbájmadár úszkálna.
Vajon meddig terjed a varázslat? Elmúlik, ha kilépünk a szállodából? - tűnődött el kíváncsian. - És mi változhatott még?
Ezekre a kérdésekre sürgősen válaszokat kellene találni.
- Szia! - Doléance egy édes mosollyal igyekezik kompenzálni hatalmas bűntudatát, amiért munkája nyomán a fiúnak most piros pacával a feje fölött kell tengődnie. Bár előfordulhat, hogy ő még észre sem vette új "társát". Akkor viszont az lehet neki meglepetés, hogy Doléance feje fölött lebeg egy piros paca. Na nem baj, a lány nem zavartatja magát. Valamivel a térde alatt végződő fehér nyári ruhája szegélyét gyűrögeti, miközben helyet foglal az idegen előtt.
Most mit is mondjon? Szüksége lenne egy kísérleti alanyra, akinek a segítségével eltüntetheti balul elsült mestermunkája mellékhatásait.
- Lenne kedved tesztalanyként közreműködni egy varázslatomban? - kérdezi őszintén a lány, mert nem nagyon ért a hazugságokhoz, és mert nem gondolta, hogy egy ilyen kérdésre csak az esetek kis százalékában kap pozitív választ az ember. Abban legalább biztos lehet, hogy a vele szemben ülő varázsló, hiszen tulajdonképpen valami olyasmi volt a cél, hogy megtudhassa, van-e mágus a közelben, csak nem ilyen drasztikus - és maradandó - módon.
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2013. július 9. 23:08 Ugrás a poszthoz

- Hát... persze! - hangzik Doléance szájából a jól megfontolt mondat. Tulajdonképpen mindig tudja, épp mit csinál akkor; aztán hogy mi lesz a vége, az - mint a mellékelt ábra is mutatja - nem feltétlenül sül el úgy, ahogy várja, de ettől függetlenül, hogy aktuálisan mit tesz, annak tudatában van. Szóval ez a mondat így helytálló. Most például tisztában van vele, hogy nagyon örül annak, hogy a fiú előtte ilyen simán belement abba, hogy segítségére lesz az ellenbűbáj megtalálásában. Eztán pedig tudatosan rákönyököl a teraszt övező korlátra, és megpróbál elnézni a távoli vidám fény és zenebona irányába. Éjjeli mulatozás zajlik nem messze, épp csak annyira távol, hogy ne lássa pontosan, vajon az ott szórakozók feje felett lebeg-e valami, ami amúgy nem szokott.
Ha Tolland hagyja, Doléance előzetes figyelmeztetés nélkül rákoppint pálcájával a fiú orrnyergére a szeme között, és egy néma sasszem-bűbájt alkalmaz így rajta. Az áldozat hirtelenjében egyből kiszúrhatja a pici szöszke pihéket a lány szája felett, ha pedig elrántja a tekintetét, megint valami mást nézhet meg túlságosan aprólékosan. Óvatosan kell bánni ilyenkor a szemünkkel, mert émelyítő, fejfájdító élmény lehet mindent ilyen közelről látni. A lány magán is elvégzi a sasszem-bűbájt, és a szabadtéri buli irányába fordul.
Szerencsére senki fején nincsen se piros se másféle aura, ami vagy azt jelenti, hogy a hotelen kívülre nem hatott a lány varázslata, vagy csak annyit, hogy muglikra nem hat, és ott csak azok buliznak. Vajon mennyire valószínű ez? A fiatal boszorkány ekkor szembesül azzal, hogy fogalma sincs, utazásai mely állomásán van éppen.
- Te... - kezdi, de nem tudja, milyen nevet kéne mondjon eztán. Ilyenkor általában kitalál egy kedves becenevet, de most az sem jut eszébe. Hát csak folytatja anélkül. - Hol vagyunk most?
Ha a fiú kinézelődte magát, egy intéssel megszünteti a látásjavító varázslatot, és próbálja a gondolatait a probléma megoldása felé terelgetni. Néha nehezére esik koncentrálnia, most is el-elkalandozik.
- Ja igen, el kéne mesélnem, mi történt, ugye? - jut eszébe a gondolat, amikor már azon vacillál, melyik mozdulat, vagy a hangsúly volt-e a ludas a bűbáj elengedésekor.
- Hát az úgy volt - Doléance visszaül az asztalhoz, és elővarázsol magának egy bögre meleg kakaót, hátha hosszú lesz a mese. Ha minden apróságra kitér közben (például, hogy milyen színű volt a bűbáj fénypászmája, és hogy erről a nagypapája, jut eszébe, mert neki volt egy olyan sapkája, amin az egyik csík épp ilyen volt...), akkor biztosan it ülnek pirkadatig.
- Épp egy olyan varázsigén dolgozom, ami megmutatja a varázslókat. Először csak azt akartam tesztelni, jól tudja-e, ki varázsló és ki nem. De... nem piros... - felnéz a feje fölé - sárga... - épp akkor vált zöldeskékre a felette lebegő jószág - ...színes nyomjelekkel. Ha minden jól megy, majd azt is lehet szűrni, ki elemi mágus vagy metamorfmágus vagy illuzionista!
A lány belelkesül későbbi terveibe, bár még évek kellhetnek hozzá, hogy így felfejlessze a varázslatát. Itt be is rekeszti a jövőképet, pedig még tudna mit mesélni róla.
- Szóval valamit elrontottam, ezért most itt vannak ezek a dolgok - legyint a fiú feje fölé -, meg kéne szüntetnünk a bűbájt, mielőtt a környék varázslói esetleg megjegyeznék, hogy nem szeretnének szivárvánnyal élni tovább.
Milyen szépen fejezte ki magát!
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2013. szeptember 28. 01:17 Ugrás a poszthoz

*meghallott az ajtó előtt elsétálva egy mondatfoszlányt*

de bizony, Kovács bácsi is uralta mind a négy elemet <3 *szerette az öreget*


de én is földmágus voltam ám!^^ csak aztán ezt is meg a melodimágiát is elsumákoltam, mert rájöttem, hogy pálcás varázslásból akarom táposra Dolt Angel
Utoljára módosította:Doléance Arslí na Fírinne, 2013. szeptember 28. 01:18
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2013. szeptember 28. 01:44 Ugrás a poszthoz

szia <3

hja. gondoltam túlzás lenne, ha ennyi képessége lenne, sima varázsolgatásban akartam pengére:)
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2013. szeptember 28. 01:49 Ugrás a poszthoz

azt reálisnak tartom, hogy fel-felbukkannak pro karakterek.
viszont jó lenne, ha ki lenne jelentve a BK-ról hogy valami extrém menő elemi mágia oktatás folyik itt, mert ahhoz képest, milyen ritkának van beharangozva a képesség, minden évben akad kettő a sulinkban, akiről kiderül, hogy EM *-)


Na figyu, Védu, sürgősen ki kell találnunk, Dol szerepjátékosan mit keres a HV székben.:D csak pocsék ötleteim voltak eddig. illetve Julesz mondott egy jót, csak nem tudom, a VB örülne-e neki "^^
Utoljára módosította:Doléance Arslí na Fírinne, 2013. szeptember 28. 01:49
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2013. szeptember 28. 01:56 Ugrás a poszthoz

akkor felvetem valami ötletelős topicban!:)

fú, hogy is volt? Dol ugye bűbájfeltalál, és megdumálták, hogy itt kap egy helyet kísérletezni. valami bűbájjal szolgál az igibának, és hogy legyen ürügy, mit keres itt, bedobja a HV-székbe.
ahogy ő mesélte el, valahogy menőbbnek és reálisabbnak hangzott.:/

jó, akkor feladom! nincs semmi a kezemben!:D a leghasználhatóbb ötletem az volt, hogy az apja lefizette a vezetőséget.:D
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2013. szeptember 28. 02:07 Ugrás a poszthoz

ez legalább olyan emberi. bár nem gondolnám, hogy egy Felafület megvertem volna így.

de ez kezdetnek nagyon jó, hogy csináltam valamit a minisztériumnak. elvégre tényleg jártam a BK környékén, ezt az Edi alátámasztja. és nem voltam hajlandó elárulni, miért (hogy nyitva hagyjam magamnak az ajtókat^^)
volt ilyen ötlete is Julesznak, hogy nagyon jól megértettem magam a levisekkel, és ez feltűnt az igibának. kéne ehhez valami plusz *-)
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2013. szeptember 28. 02:11 Ugrás a poszthoz

ez nem trollkodás, szabad a vásár.:)

vagy várj! nagyon megsértődtem, hogy idetrollkodtál, ezért cserébe adnod kell egy ötletet!:D

köszönömség, amúgy <3




egy elszabadult konfúziós átok?:D - de akkor kijavították volna a hibát, ez nem olyan, mint a tűz serlege, hogy kidobta a nevem, akkor már így marad :3
a levitások mentek az iginek kérlelni, hogy hadd legyek HV, és beadta a derekát, mert nagyon meghatotta a sok kisgyerek, vagy épp az unokáival beszélt előtte...?XD
menjek aludni?XD



*** upd: ahh, köszönöm, Védu! te miért vagy ebben jobb, mint én?:D
jó éjszakát, köszönömköszönöm <3

esetleg Felafülre akart bízni valami extra teendőt, ha a plusz tárgy még nem magyarázná az elfoglaltságot (régen is volt több tárgya).
Utoljára módosította:Doléance Arslí na Fírinne, 2013. szeptember 28. 02:12
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2013. szeptember 28. 02:15 Ugrás a poszthoz

áh, Dol nem imperiozna, ő kedves-rendes-naiv kis bolond <3
az volt a tervem, hogy gyerekeken kísérletezek, de ő még csak olyat sem mondana, hogy "ne áruld el a tanáraidnak", mert nem az a hazudós, mesterkedős fajta. szóval exmemoriamot sem használna.
no de majd erre egyszer csinálok egy másik karit XD
Utoljára módosította:Doléance Arslí na Fírinne, 2013. szeptember 28. 02:16
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2013. november 8. 18:54 Ugrás a poszthoz

Mallorcán vannak. Hol is van Mallorca? Valahol a tengeren, Európában. Hogy is került ide? Igazából ez nem is fontos, biztos hoppanált, mert mostanában legkedvesebb utazási módjához, a vonatozáshoz nincs elég ideje, a hoppanáláshoz meg nem kell tudnia a menetrendet.
Miután a lány végigmondja, hogy is történtek a dolgok, sajnos nem kap azonnali megoldást a problémára. Emlékeztetnie kell magát, hogy most első alkalommal nem egy szakemberrel beszélget, aki mindenre tudja a választ. Bár a lánynak nem erőssége az arcról olvasás, próbálja kitalálni, mit gondolhat a vele szemben ülő. Nem éri fel ésszel? Nem hiszi el? Vagy csak ügyefogyottnak tartja?
Könnyeden félreteszi ezt a dolgot. Ha majd nagyon fontos lesz, egyszerűen megkérdezi, kitalációkból úgysem lehet építkezni.
- Szia, Tolland! - köszön újra. - Én Doléance vagyok, és van sokféle becenevem, de azok furcsák.
A lány megérti új ismerőse aggodalmát: nem egy dolgozószobát robbantott már fel kisebb-nagyobb részben félresikerült bűbájokkal, de olyan jó kis védőpajzsai vannak az ilyen esetekre is, hogy nem szokta nagyon megrázni a dolog.
- Rendben - egyezik bele azért, és követi a fiatalabbat. A folyosó utáni előtér hideg de szép kövezetén Doléance megtorpan.
- Kell egy cipő - jelenti ki, és eliramodik a folyosóbeli szobája felé, fél perc múlva pedig lefékez ugyanott, ahol Tollandot hagyta, lábán egy rózsaszín nyuszis mamusszal.
- Ezt találtam - von vállat magyarázatként, mert egyszer-kétszer már rászóltak, hogy ez nem kinti viselet. Sajnos a szobájában uralkodó kupiból ezt tudta elsőnek kiragadni, és különben is, a fehér hálóinghez éppen még illik is.
Lábán a puha, bolyhos védelemmel már kényelmesen baktat Tolland mellett a meleg nyári éjjelen. A fiú vesz előbb észre valamit. Doléance-nak nem gyanús, hogy mit kereshet valaki éjnek évadján egy hotel bokrában. Ezerféle okot találna rá, miért is van ott az ember. Szereti a természetet; narglikra vadászik; kényelmesebb a pázsit ott, mint az ágya; ide beszélt meg randevút... szóval sok ötlete van, de készségesen követi a fiút a paca felé.
Ahogy a fickó kiszúrja, hogy a két nyomozó közeledik, a bokor megrezzen, az alak pedig a járdára kiugorva futásnak ered. Doléance társa megugrására reagálva szintén szedi a mamuszait az alak után, és közben azon vacillál, illik-e varázslattal megállítani egy szerencsétlen flótást, aki csak éjszakai kocogásra indult. Ha Tolland rászól, hogy csináljon valamit, még valószínűbben emeli fel pálcáját, de talán magától is a következőkre jut:
Némán int kékkőris pálcájával, először balra fel, majd jobbra át, végül középre le, és a menekülő ember előtt megjelenik egy hatalmas plüssmackó, amiről az elegánsan visszapattan és kevésbé elegánsan a popójára döccen. Bár fiatalabbak és frissebbek lévén eddig is sikerült futással csökkenteniük a távot, így már könnyedén beérhetik. Milyen szerencse, hogy a hotel területén tilos a hoppanálás és dehoppanálás!
Utoljára módosította:Doléance Arslí na Fírinne, 2013. november 17. 11:39
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2013. november 21. 13:21 Ugrás a poszthoz

Még jó, hogy a plüssmackós trükköt vetette be, és nem a vasszűzeset. Bár Doléance tarsolyában rengeteg furcsa bűbáj található, még elképzelhetetlenül ártalmasak is, ő csak a kedveseket szokta kijátszani. Hogy honnan kapkodta magára az ártalmasabb varázslatokat? A legelsőket Oszkár barátja, kollégája és tanára kérésére sajátította el, mert a férfi nagyon aggódott azért, hogy a filigrán lánykának baja esik, ha nem tudja bűbájjal megvédeni magát. Doléance jelleme olyan, hogy ha valaki elfogja az utcán, mindenféle kapálózás és sikítozás helyett megszeppenve, szófogadón követné a bűnözőt. A legtöbb kegyetlen varázslat viszont rendelésre készült: a sötét varázslatokat kedvelő vagy aurornak készülő belgiumi diákok olykor Doléance segítségét kérték a bűbájok megalkotásához vagy felkutatásához. A mackósat önmaga szórakoztatására szokta használni, de a varázslatoknál mindig csak az ember saját fantáziája szab határt, mire alkalmazza őket.
Az ajándék plüssfigura nem jött be annyira az üldözöttjüknek, akiről kiderült, hogy csak egy ártatlan - azért kicsit gyanús, miért éjfél tájékán szed magának csokrot bárki is - hölgy volt. Doléance meggyőződése szerint halandzsul beszélt, de mivel a páros nem értett a koboldok nyelvén, úgy tűnik, jobbnak látta egy taslival nyomatékosítani mondandóját. Tolland erre csak nevetett, Doléance pedig próbált vele nevetni azt kifejezendő, hogy érti a tréfát, bár akkor már rég azon tűnődött, melyik népcsoportban okoz örömet, ha valakit pofon vágnak, vagy esetleg a nevetés jelenthet-e valami egész mást.
Dolga végezetlenül kullognak vissza a szállodához újabb ötletek gyűjtésére. A fejük felett lebegő nyomjel mindkettejüknél rózsaszínné vált, és Doléance meg merne esküdni, hogy nyuszi formájúak ezzel Kumagorora emlékeztetve őt. Mivel kényelmetlenül nagyra dagadt a felhő számára, a lány szórakozottan fellegyezget, hátha ezzel arrébb tessékelheti a dolgot. Ez nemigen sikerül, viszont ahogy hozzáér a légies anyaghoz, valami túlontúl kézenfekvő jut eszébe. Hogy véghezvigye újdonsült tervét, elindul a szobája felé. Az ajtó küszöbén nyuszimamusza súrlódása kizökkenti. Lenéz a lábára. És rájön, hogy elfelejtett valamit.
- Van egy ötletem - néz hátra Tollandra, hiszen a fiú nem gondolatolvasó, illene vele is közölni a következő lépést. Fel is vázolja a teendőket, ahogy Doléance kuplerájjal meghintett hotelszobája felé indulnak. Lesz dolguk bőven, a boszorka varázskönyvei és papírhalmai nem a rendszerezettségükről híresek.
- Talán elég lenne egy eltüntető bűbáj, ami nem szilárd tárgyakra, hanem ilyesmikre van. Csak annyi a dolgunk, hogy kiterjesszük nagy területre. De honnan tudjuk meg, mekkorára?
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2013. november 26. 10:41 Ugrás a poszthoz

Már belevetették magukat a papírböngészésbe. Tolland meglepő bűbájokkal találkozhatott, ha beleolvasott a lány pici kövér betűivel rótt sorokba. Egyes varázslatokról az embernek hirtelen ötlete sincs, miért lenne bárkinek is szüksége rá. Harapós bögre? Eszperentésítő? Kalapos bűbáj? (A lap alján kiderül, hogy semmi köze a fejfedőkhöz, a nevét a feltalálójáról, Kalapos Józsefről kapta.)
Doléance rátalál az iratkötegre, ami valószínűsíthetően több efféle bűbáj összetételéről szól, de már nincs ideje alaposabban megvizsgálni, mert Tolland eltűnik az ajtó mögött az ötletével együtt. A lány a nyuszis mamuszt a szőnyegen felejtve csattog kutatótársa után.
A már nyitott ajtó alatt, lábain hintázva várja, mi sül ki Tolland iparkodásából: megszületik egy létra, így felmászhatnak a csapóajtón a plafonon át. A belgiumi mestertanonc csöndben ámul, milyen szép is innen a kilátás. Nem tudta, hogy fel szabad a tetőre jönni, de ez nagy szerencse, mert egy buborékban fellebegni a magasba, és még a többi bűbájt is fenntartani egyszerre nem biztonságos az ő számára, túl gyakran elkalandozik a figyelme. A buborékos varázslatnál amúgy millió egyszerűbb módja is van a repülésnek, de ez Doléance kedvence, így nehezen enged belőle. Még jó, hogy itt van Tolland a józanabb megoldások képviseletében.
- Tiéd az a terület, enyém ez - mutogat a lány két égtáj felé, és elvégzi a javasolt varázslatot mindkettejükön, aztán szuggerálni kezdi a távolt. A lámpák fényében felfedez alakokat messze, de egyikük feje fölött sincs pecsét. Talán mert nem varázslók? Vagy tényleg nem jutott odáig el a bűbáj? A talány megoldódik, amikor egy sötét alak egy csoffadt virágcsokorral a szálloda környékén bandukolva, egy láthatatlan vonalon átlépve a feje fölé kap egy kis piros fénygömböt. A sötétben rögtön észreveszi a derengést és fel is kiált döbbenetében, majd a csokrot eldobva két kézzel pánikban hadonászni kezd. Ajaj, cselekedni kell!
- Hoppá - jelenti ki ennek láttán higgadtan a lányka.
- Megvan - értesíti Tollandot is, és ha a fiú sem bámészkodik, róla is, magáról is leveszi a látásjavító varázslatot.
- Nem nagy a hatósugár - mondja, de közben már az eddig a bal kezében felejtett papírokat bújja. Még öt-tíz percre van szüksége, hogy összeállítsa a kombinált varázslatot az ötleteiből. Addig Tolland megtekintheti, hogy a feje fölötti - azóta lila - pecsétet még mindig rémülten, de most már varázspálcájával szikrákat szórva próbálja eltávolítani az alak odalent.
Doléance ahogy van, a földön ülve több hosszú varázsigét mormolva, pálcájával sokszor szélesen lendítve, mint egy karmester, varázslatot végez.
Munkája nyomán mindkettejük feje fölül eltűnik a felhő, bizonyára odalent is megszabadult tőle az ürge, akinek meggyőződése lehet, hogy ő tüntette el nemkívánatos követőjét.
Doléance elgondolkodva pillant a feje fölé, a nyomjel hűlt helyére. Ezzel nem oldódott meg, hogy történt a baki. Talán sosem derül ki.
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2013. december 15. 18:42 Ugrás a poszthoz

- Mit beszél a tengelice, azt mondja a tengelice: cipity Lőrinc, cipity Lőrinc, tyaf, tyaf, tyaf... - énekelget halk hangján Doléance, ahogy a déli szárny átriumában felbukkan. A fény süt be a sok ablakon, élvezi a napfényt, ruganyos léptekkel közeledik, lengeti a papírhalmot a mancsában, délután van, szép az élet, ma Seren E. Weaver figyelmeztette, hogy kikapcsolódott a csat a kedvenc cipőjén, és mi ez, ha nem egy csodás barátság kezdete? Mindig jól kijött a rellonosokkal...
A karján lévő szerkezetre néz, és megállapítja, hogy még egy egész órája van a Dórival való találkozóig. A fejében már el is raktározott néhány tervet, és hogy el ne felejtse őket, egy varázsige betűihez társította az egyes ötleteket.
- Tengelice fönn a fán, ilyen pici dal után, miért mondod, hogy tyaf, tyaf, tyaf? - betoppan a szerkesztőségi szobába - Pici madár vagyok én, pici nótát tudok én: cipity Lőrinc meg egy pici tyaf, tyaf, tyaf.
Egészen az ablakokig megy ugrándozó lépteivel, mert a helyiség sötét részeiben sosem olyan kellemes, mint egy napsütötte zugban. Leteszi a papírjait, hogy majd most aztán nekiáll kibogarászni őket és némelyiket szeretné kinyomtatni is, ha lehet...
- Szia! - köszön, mert észrevette a vele szemben ülő Dórit, amikor fenekével a székhez közelített. Ledöccen az ülésre. Ránéz az órájára: van rajta körülbelül nyolc mutató és tizenöt kis jelölés. Kettő még mindig fél öt felé áll, de ez nem jelenti azt, hogy fél öt is lenne, ő pedig elfelejtette ezt. Karácsonyi ajándékként kapta ezt az órát és még nem sikerült hozzászoknia, hogy a pontos időt nem láthatja már rajta. Femelei jobb lábát a székére, a bokáján, a sárga-rózsaszín csíkos zokni fölött egy igazi analóg óra pihen. Na, ez már háromnegyed hatot mutat.
- Még jó, hogy előbb jöttem! - közli Dórival vidáman - Így majdnem sikerült időben érkeznem!
Meglátja a kiborult folyadékot a lány lába alatt. Rögtön sejti, hogy nem inkontinenciáról van itt szó, de akárhogy is, segítőkészen előveszi a pálcáját.
- Szükséged van még arra a vízre? - kérdezi, bár kicsit butának érzi ezt a kérdést, mert nem tudhatja, tényleg vízről van-e szó. Mielőtt cselekedne, illőnek tartja megkérdezni, eltünteheti-e a folyadékot, hátha esetleg Dórinak még szüksége van rá. Például padlót mos a lábával, vagy a széket locsolta meg, hogy jobban nőjön...
Amennyiben megkapja az engedélyt, egy Evapores segítségével felitatja a nedvességet, és az asztalra helyezi a pálcáját. Megkopogtatja a papírjait annak kifejezéséül, hogy nem felejtette ám el őket, de nem fog tudni még foglalkozni velük egy ideig.
- Mi történt eddig? - kérdi Doléance és egyszerre céloz arra, hogy került a padlóra lé és mennyit haladt az ötletelésben Dóri.
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2013. december 19. 12:45 Ugrás a poszthoz

- Háromnegyed hat - közli a bokája által mutatott tényállást a házvezető, és örül, hogy mégsem maradt le az egészről, nem is késett igazán.
- Nem ütötted meg magad...nagyon? - kérdezi, mert az aztán biztos, hogy megütötte. Tűnődve nézi, ahogy Dóri megpróbálja rendbe hozni magát, a környezetét és a fejében az ütéstől összezöttyent gondolatokat.
- Miért vagy ma ilyen ügyetlen? - érdeklődik, de nem tapintatlanságból. Tényleg érdekli, mi lehet az ok. Talán máshol jár a feje, valami izgalmas történt? Vagy elátkozta valaki? Mert ez utóbbin könnyen tudna segíteni.
Doléance a sok kiterített cetli eléréséhez áthajol saját asztalán, amely szemből van Dóriéhoz tolva (igazából nem a sajátja, csak elfoglalta valakiét, mert szépen sütött rá a nap).
- Ez nagyon jó ötlet - dicséri a lányt a karácsonyi különszám gondolatáért. Doléance-nak azonban résen van a gyakorlatiasabbik fele is épp. - De tudod, ugye, hogy mindjárt mennek haza a diákok a téli szünetre, és már csak egy hetünk van addig?
- És ki szabad itt nyomtatni? Megkérdezzem az igazgató bácsit? A tanári teremben hagytam a gyöngyeimet, úgyhogy még ma elmegyek értük úgyis.
Először csak a színes papírlapok kompozícióját nézi az asztallapon, aztán eszébe jut, hogy a tartalmukra koncentráljon.
- Farral...bor... Forralt bor - olvas el egy fejjel lefelé álló címet egy kis szösszenet fölött. - Azt kapják hozzá ajándékba? Szabad itt alkoholt inni? - hunyorog cinkosul a lányra, pedig maga is tudja a választ.
- Lehetnének benne ajándékötletek is azoknak, akik nem olyan jók az ajándékok kitalálásában - gondolkodik a lány, mert eszébe jut, hogy a minap őt kérdezte meg egy levitás fiú, mit adjon egy levitás lánynak, akit sajnos ő maga sem ismert annyira jól, hogy tudja, minek örülne. - Vagy receptek és játékok, hogy ha valakinek nem jut eszébe, hogyan töltse el az ünnepet a szeretteivel.
- És varázsigék, amik hasznosak lehetnek ilyenkor - lelkesedik fel, hiszen a varázslás a kedvenc része mindenből.
- És ha megkérjük Kumagorot, talán szívesen írna arról, hogy hogyan éli meg a karácsony nyusziként. Mindenki tudja, hogy a húsvét a kedvenc ünnepe - kuncog a lány. Mióta visszatért a Bagolykőbe, már többször találkozott Kumagoroval. Elfogadta, hogy a plüss már külön entitás, a saját útját járja, ahogy Doléance-nak is új, nyuszitlan élete van. Azért még össze-összejárnak nosztalgiázni, nevetni a régi jó murikon, amiket együtt éltek át, és képtelen ötletekkel állnak elő a jövőre vonatkozóan. Múltkor Kumagoro még egy metál zenét is mutatott Dolnak és bemutatta azt is, hogyan kell "headbangelni", de a kis házvezető nem nagyon érzett rá az ízére sajnos.



!!!Táboros játék!!!
Kérlek ne töröld, ne írj bele! Köszi: Táborszervezők

2013. május 23.

Utoljára módosította:William Steve Livingstone, 2015. február 10. 02:25
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2013. december 26. 17:49 Ugrás a poszthoz

- Miért ne? - tűnődik Doléance. - Hány példány kellhet vajon az újságból? Hány diák és dolgozó járhat az iskolába? És ebből vajon hány venné meg az újságot?
Új ötlet fogan meg az agyában. Miért nem használják az emberek a Geminio bűbájt vagy annak erősebb testvéreit a sokszorosításra? De már a csoportos Geminio is elég lenne.
- Minden alkalommal megkétszereződne az újságok száma - elbambul. - Kettő az iksz mínusz egyediken lenne a végső példányszám, ahol a bűbáj elvégzéseinek száma iksz.
Ritka ez nála, de nem emlékszik a pontos varázslatra, ami azt eredményezi, hogy nem csak egy tárgyat kétszerezel meg, mint a Geminio, hanem több dolgot, amiket úgy helyeztél el, hogy egymáshoz érjenek. Ennek majd utána kell néznie.
- De hát...
...miért is nem csinálja ezt mindenki, ahelyett, hogy többet szerezne be ugyanabból a dologból? - a gondolat folytatása már nem hangzik el, mivel Dóri kérdése megakasztja. Nem is baj, a kontextus nélküli megjegyzéssel úgy sem ment volna sokra a levitás gólya.
- Ott volt dolgom. Bár tanár nem vagyok, mint házvezető, néha meg kell jelennem a megbeszéléseken - magyarázta, mit is keres a tanári szobában olykor.
- Sokszor nagyon unalmasak, de senki sem szól rám, ha gyöngyöt fűzök közben, nem illegális - mosolyodik el sugárzón.
Dóri már jól kitalálta az újság kreatív cikkeit: forralt bor, sütemény... biztosan elfér ott majd egy dobozhajtogatós cikk is, hogy teljes legyen a repertoár. Azonban a varázsigeötletek kapcsán nincsen nagyon összhangban a két lány.
- Sajnos felfújódás ellen inkább a javasasszony... vagyis... most javas úr van, igaz? Szóval ő a mestere ennek. Az időhúzás pedig túl nagy falat lenne. De egy kis vidító bűbáj és béketűrés-varázslat még nem árthat. Doléance fog egy tollat az asztalról, és két varázsigét rajzol gyöngybetűivel az egyik színes lapocskára emlékeztetőül. Az egyikhez egy pici ábrát is kanyarint, nehogy elfelejtsenek majd hozzá pálcamozdulatot mellékelni. Ha másképp intenek, a béketűrés-varázslat hajhullató átokká válik. Van jobb módja is az ünnepi hangulat megőrzésének, mint leoperálni szeretteink fejéről a frizurát.
- Kumagoroval nem lesz gond. Nagyon szeret beszélni - közli megnyugtatásul Doléance. Úgy hallottam, jó barátságban van Katniss Flechterrel, megkérhetjük őt, interjúvolja meg. És maga Kumagoro is szeret riportokat készíteni, ahogy hallottam.
Dóri aztán minden téren fel van szerelkezve ötletekkel. A mini házvezetőnő ugyan elképzelni sem tudja, hogyan lehet úgy fát díszíteni bűbáj nélkül, hogy nem szúrod meg a kezed.
- És ezt hogy gondoltad pontosan? - kérdezi is meg, mielőtt még témát váltanának.
- Keresztrejtvényt kérhetünk Varga Máriától a második emeleten. Ő egy festmény - magyarázza, hátha a gólya nem ismerné -, de levitás volt, és minden tanórán csak rejtvényeket fejtett és talált ki. Biztosan van valami a tarsolyában karácsonyra.
Ha összegyűjtötték, amit első körben az újságba tenni kívántak, ideje volt cselekedni.
- Cikkírókra van szükségünk - jelenti ki, és már fel is áll a helyéről, hogy induljon keresni egy párat.
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. január 27. 22:15 Ugrás a poszthoz

Ha megkérdezte volna valaki Doléance-t, miért ül egy párnán a társalgóban, és ez a bizonyos párna miért egy szekrény tetején van, biztos valamilyen magától értetődő válasza lett volna rá. De ezen a késői órán senki sem volt már a társalgóban. Egyszer egy prefektus benézett, de nem vette észre a beszűrődő holdfényben a szekrény tetején törökülésben gubbasztó lányt. Az csak forgatta ujjai között a pálcáját, és néha motyogott maga elé. Amikor egy sugárzó fénymacska osont be a helyre, azt sem vette észre. Amikor az illető állat a szekrény tetejére próbált felkepeszteni két mancsával kapaszkodva, Doléance odafordította a fejét és némán segített a fénypamacsnak szilárd talajt érni. Szórakozottan hozzáért ujjával a macska orrához, gondolatban pedig még mindig annál a bűbájnál járt, aminél egész nap. A cicának beletelt egy kis időbe, mire végre a bolondos házvezető teljes figyelmét magára tudta vonni, de ezután már könnyen ment a kommunikáció.
Szerencsére Doléance nem az a mérgelődős-átkozódós lány volt, ezért nem tett megjegyzést arra, milyen butaság vészhelyzet esetén is feloldhatatlan hoppanálásgátlót vonni az iskola egész területére. Az erejét a rohanásra tartalékolta, két lefelé vezető lépcsősor múlva pedig már a bejárati csarnokon söpört kifelé. Amint engedte a védelem, köddé is vált nyomban.

Karjában a kedvenc állatát formázó patrónussal érkezett az utcába, majdnem egyensúlyát vesztve a lendülettől és még fújtatva a rohanástól. Pár sietős lépés, és oda is ért a földön fekvő nőhöz. Leguggolt, megvizsgálta helyettesét, de fogalma sem volt, mi baja lehet és mi a teendő - nem erre szakosodott.
- Hova? Hova? - sürgette a macskát, már annak a küszöbén volt, hogy elveszítse örök higgadtságát. A patrónus tudta az utat.
Percek sem kellett hozzá, Doléance és az ájult hölgy feltűntek a közeli klinikán, a macska addigra eltűnt. A levitás lány nem volt hozzászokva a kiabáláshoz, már épp felkészült, hogy a pálcájával hívja fel a figyelmet magára, de előbb vették észre, hogy ezt meg kellett volna tennie. Egy magát Dr. Darányi Zoltánként bemutató férfi első pillantásra tudta, mi a helyzet, így Doléance-nak nem kellett elmagyaráznia, amit maga sem értett. A Bagolykő professzorasszonyát röptében megvizsgálták, de már gurították is el egy ágyon másfelé, Doléance pedig magára maradt a kavalkádban.
Utoljára módosította:Doléance Arslí na Fírinne, 2014. január 28. 10:23
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. január 29. 21:38 Ugrás a poszthoz

Doléance a kórházi ablak szürke sötétítőjének most nyitott lapjait piszkálja a varázspálcájával. Az árnyakat figyeli, amit a lapok vetnek az ablakpárkányon. Nagyon bele tud merülni az ilyesmibe, de most mégis észreveszi a perifériájában megmozduló beteget.
Halk lépteivel gyorsan ott terem az ágynál. Udvariatlanság vagy nem, Rubya professzor fölé hajol, és ahogy gondolta: helyettese épp akkor ébredezik.
- Nem - mondja révetegen a lány, próbálva visszaemlékezni, mit is csinált, amikor elhívták a kastélyból. Fogalma sincs. - Semmi fontos dologban.
Ő nem is készül mást fűzni a dologhoz. El volt itt a maga kis világában egész éjjel, aludt is kicsit, amúgy pedig a szokásos kép és gondolatkavalkádot élvezte a fejében, amik sosem hagyják unatkozni. Hajnalban küldött egy rövid üzenetet a kastélyba, hogy a kék vezetőség kihagyják ezt a napot. Nem, mintha ilyen felelősségteljes lenne a lány amúgy, most valahogy mégis eszébe jutott, hogy ezt kell tennie. Talán, amikor nincs senki más kéznél, aki figyel az ilyen "normális" dolgokra, akkor hajlandó megerőltetni magát.
A tegnapról megismert férfi toppan be a szobába, Doléance, hogy helyet adjon neki, felkuporodik az ágy közelében lévő székre. Ellenőrzi: nincs rajta cipő. Nem fognak rászólni, hogy ne koszolja össze a szék ülőkéjét. Figyel arra, mit mond az orvos kollégájának. A szavak csillogó kék-szürke ködként bekacskaringóznak a fülén, okos kis feje egy-két dolgot leszűr belőlük, némelyek mindenféle egyéb gondolatokkal összecsomózódnak, későbbi kibogozásra várnak, de Doléance-t ekkor már az ágy gyűrődéseiben lévő minták varázsolják el. Azért fél füllel mindig figyel.
Azt is észreveszi, amikor hozzá szólnak. Nemigen jut eszébe semmi jó válasz arra, amit a professzor elmond neki a betegségéről. Húsleves. Ez az egy dolog. Talán ez nem ideillő. Inkább nem próbálkozik meg vele. Még egy rendes mondatba foglalva sem lenne semmi haszna.
A továbbiakban, a közös munkájukra és saját jelenlétére vonatkozó megjegyzésekre már tényleg illene reagálnia. Sosem ment jól ez a komoly beszéd. Nem hatja meg, el sem jut a tudatáig, mit jelenthet az, hogy ellenőriztetni akarták a "módszerei helyességét".
- Ügyesek vagyunk együtt - böki ki végül egy mosolykával. Okosan csillogó szemei árulják el mindig, hogy nem egy buta fruska, még ha zöldségeket is beszél olykor.
- Szervezhetnénk egy kirándulást a gyerekekkel - néz a professzor szemébe a ki tudja honnan jött ötlettel. - Egy kastélyban például. Vonattal utaznánk oda.
Fájdalmat lát beszélgetőpartnere arcán, és saját szíve gyorsabban kezd ettől dobogni. A fájdalommal igazán nem tud mit kezdeni, és mást szenvedni látni igencsak kicsalja belőle a pánikot.
- Szüksége van valamire? - teszi fel a kérdést, egy végre igazán helyén való mondatot jelen szituációban. És még magázódni sem felejtett el.
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. február 4. 10:50 Ugrás a poszthoz

*próba*
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. február 4. 11:28 Ugrás a poszthoz

egy kettő, egy kettő ^^

jó az off! Cool
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. február 5. 08:01 Ugrás a poszthoz

*próba*
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. február 10. 18:36 Ugrás a poszthoz

Logikai játékok - a lány már itt eldöntötte, hogy meg fogják látogatni a helyet.
- Kiváló! - bólogat, csak úgy szálldos a haja bele.
- A vizsgák után, addigra biztosan meggyógyul - ezt inkább reménykedve mondta, nem meggyőződéssel -, indulhatnánk.
A lovagrendről nem sokat tudott, mert azt végig Rubya professzor intézte, ő csak be-besegített.
- Ha a lovagok is jönnek, mindenképpen. - Neki aztán mindegy, ő csak néző lesz.
Ekkor toppan be a férfi, akiről még az örökké álmodó Doléance is tudja, hogy elemi mágiát tanít az iskolában, hogy ex kviddicssztár, és hogy házvezető-helyettese vőlegénye az illető.
- Csókolom - mondja egészen nem odafigyelve, mit is ejtett ki éppen a száján. A beteg és a látogató ettől fogva nemigen törődnek vele, ő csak lábát lógázva nézelődik, kibámul az ablakon, figyeli a plafon és a falak összeértét, kukucskál, hogy lássa, ki halad el éppen a kórterem ajtaja előtt... Aztán ráébred, hogy el vannak macskásodva a tagjai - nyújtózik egyet -, és hogy tulajdonképpen itt már nincs rá szükség, ellenben a Levitában mindig jól jön egy házvezető, ha valakinek valami gondja-baja támadna.
- Viszontlátásra - mosolyog Artemisiára és Merkovszky professzorra, majd mindenféle egyéb magyarázat nélkül kisétál a betegszobából. Addig gyalogol, míg végre nem talál egy kihalt helyet, ahol biztosan nem látja varázstalan ember. Pördül egyet a sarka körül, és Bagolykő váránál bukkan fel újra.
Utoljára módosította:Doléance Arslí na Fírinne, 2014. február 10. 19:03
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. február 19. 22:12 Ugrás a poszthoz

Hanna

Doléance az erdőbe igyekezett. Egy diákkori élménye csalogatta oda. Nagyon furcsa dolgok történtek vele akkor a fák között, kicsit úgy érezte, mintha valami felsőbb akarat hajtaná arra, amerre mennie kellett. Valahogy azon kapta magát, hogy ragasztóbűbájjal a cipői talpán lépkedett felfelé egy hatalmas fa törzsén. A fa tetején a gyurgyalagcsipa nevezetű bogyó termett, ami nagyon hasznos agyserkentő hatású növény. Képzelhetitek, mit ért el vele Doléance, aki amúgy is nagyon okos volt. Most is szüksége lett volna pár nagyon jó ötletre, gondolta szerencsét próbál újra az erdőben, hátha talál még a piros termésből.
Az erdőig azonban nem jutott el, egy faházikó térítette le az útjáról. Na nem úgy, hogy eléállt és közölte, hogy "innen aztán egy tapodtat se!" - bár Doléance ezen sem lepődött volna meg -, hanem a lány észrevette, hogy egy nagyon furcsa kis lény akadt az egyik ketrecbe a házikó oldalában. Szőrös négylábú volt ez az állat, bundája lilával pettyezett barna, az orra hegyes, a hangja pedig mintha madárrikkantás volna. A levitások házvezetője leguggolt a rácshoz, amibe beleakadt a különös lény lábacskája, és óvatosan megpróbálta kiszabadítani. Az állat hálából jól beleharapott a kezébe, amit Doléance egy nyikkanással vett tudomásul, mert nem volt jellemző rá a kiáltozás. Bekapta gyorsan a hüvelykujja és mutatóujja közti puha részt a tenyerén, hogy tompítsa a fájdalmat. Azért a jószágot mégsem hagyhatta ott, de varázslattal sem merte eltávolítani körülötte a fémet, olyan nagyon ficánkolt a kis élőlény.
Utoljára módosította:Doléance Arslí na Fírinne, 2014. február 19. 22:13
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. február 24. 15:36 Ugrás a poszthoz

A tinédzserkort már egy ideje elhagyó, de még mindig elsős-másodikosnak kinéző házvezető lányka némán tesz-vesz a ketrec és a beszorult állatka körül. A lila szőrmók harapta seb egyre jobban sajog, de szerencsére nem igazán vérzik. Inkább... valamiféle lilás-szürkés árnyalatot vesz fel.
Doléance újabb óvatos "rohamra" indul az állatmentő akcióban, de amint hozzáér a beakadt lábacskához, nagy erővel majd' feldönti valami. Hó, megjött az anyuka - gondolja Dol, miközben sérült kezével a sáros földre támaszkodva megelőzi a felborulást. Rögvest másik kezében terem a pálcája, hogy megvédje magát, ha úgy adódik, de ahogy felnéz, semmiféle nagy, barnáslila, szőrös, hosszú orrú lény nem magasodik fölé, hogy kérdőre vonja, miért molesztálta a gyermekét. Sőt, mi több, az állatka a ketrecből szintén eltűnt. Valószínűleg a hirtelen mozdulat hatására vált szabaddá a kis tökmag, és rögtön be is surrant az erdőbe. Közel s távol az egyetlen társaság a levitás nebuló, aki majdnem feldöntötte, és most elnézést kér, majd elköszön. Doléance mosolyogva biztosítja róla, hogy nem történt semmi baj (illetve a baj már korábban megtörtént, a bal kezén a sérülés egyre lilább, kékebb és ezüstbe hajló szürkébb), és továbbra is derűsen búcsút int a lánynak.
De miért kószál itt magányosan egy levitás, és miért olyan szétszórt, hogy felesik a házvezetőjében? - fogalmazódik meg az önjelölt állatvédőben. - Talán valami problémája akadt?
Itt a remek alkalom, hogy segítségére siessen egy levitásának!
- Hahó! - szól a másodikos után, de csak szokásos halkságával, ezért utánaugrál a távolodónak, hogy biztos észre vegyék.
- Nincs valami baj? Tudok segíteni? - pattan Hanna elé, és biztatóan néz rá. - Ha van kedved beszélgetni, nos...
Doléance körülnéz, hol lehetne itt alkalmas helyet találni egy meghitt csevejre. A ház majd kiszúrja a szemét. Remek! Arrafelé int pálcás kezével.
- ... ihatnánk egy teát - fejezi be a forgolódás előtt kezdett mondatát.
Ha Hanna vele tart, az ajtóhoz mennek, ami zárva van, és furcsa mód az Alohomora bűbájra sem nyílik. Doléancenak szöget üthetne a fejében, hogy ez azért van, mert nem szeretnék, ha valaki oda hívatlanul betenné a lábát, de a lánynak előbb eszébe jut a varázslattal lezárt ajtók nyitására szolgáló bűbáj, mint hogy ezen kezdhetne morfondírozni. Rákoppint hát a zárra, és a bejárati ajtó rögtön fel is tárul.
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. április 2. 22:11 Ugrás a poszthoz

Alina Smiley

Doléance rémisztően giccses aranyszínű talárjában csücsül a tanévnyitó ünnepségen. Nem azért viseli ezt a hacukát, mert olyan nagyképű lenne, nem is azért, mert nincs ízlése, hanem azért, mert az apukájának nincs: kilenc éve, elsős kislányának, szeme fényének ezt a dísztalárt választotta, a lány pedig - mivel ritkán adódnak ünnepi alkalmak, amire felvegye - még nem nyűtte el, sőt, ahogy nőtt az évek során (bár nem sokat), a méretéhez igazította a ruhadarabot. Doléance szerette a megszokott öltözéket viselni, ezért is látható gyakran a fehér hálóingszerű nyári ruhájában és a fekete lakkcipőjében például, esős időben pedig sárga gumicsizmában. Az arany színű dísztalár is egy állandó darabjai közül.
Ahogy az illik, a lány a tanárok asztalánál kuksol, a lehető legközelebb szeretett levitásaihoz, onnan kacsint néha rájuk, de alkalmanként átinteget más asztalokhoz is, ahol kedves ismerősei diskurálnak vagy figyelik az igazgató beszédét.
A lakoma elején a lány teljesen lefoglalódik azzal, hogy a kávéhoz odakészített kockacukrokból tornyot építsen, ezért minden érdekesről lemarad - például a rejtélyes bűzbombás akcióról is. Ráncolgatja egy kicsit az orrát, de fel sem néz, mert akkor készül éppen a kockacukortemplom tetején a kereszt.
A Levita győzelmének hirdetésekor szomszédja oldalba böki. Felpattan a székről, hogy a hirtelen elébe kerülő Wickler professzortól átvegye a házkupát. Dagad a tizenévesnek tűnő házvezetőcske a büszkeségtől. Ez volt az első éve volt háza, a Levita élén, és milyen ügyesen dolgoztak keze alatt a szfinxpalánták! Ráadásul az igazgató úr (aki számára mindig olyan volt, mint egy másik nagypapa, pedig volt egy kedvenc, sajátja is) még puszit is ad neki. Ezt pironkodással fogadja, majd bódultan újra leül. Tanulva az előbbiből, most már jobban figyel a beszédre, épp csak a templommakett kockáit böködi a pálcájával, hogy minden kockacukor más színt kapjon, de amúgy nagyon koncentrál az elhangzottakra.
Amikor kihirdetik az év házvezetőjét, már annyira túlcsordul az örömtől, hogy szinte szétdurran a feje. Kótyagosan lép ki az aranyserlegért, és a házkupa mellé helyezi, ki sem lát mögülük. Ez elég kellemetlen.
Idén jó sok díjat osztanak ki a vizsgaeredményekért is. A nyuszilány mindent belead a Villőnek járó tapsba. Ismeri a nyertest, kuncogva emlékszik vissza az esetre, amikor Dóri rájött, hogy a filigrán lány, akit bőszen tegezett addig, a házvezetője.
A mestertanoncok jutalmazása közbeni tumultust Doléance arra használja fel, hogy észrevétlenül kislisszoljon a kilátást zavaró serlegek mögül, és végre a háza diákjai közé ülhessen. Meghajlított háttal tipeg végig a soron csöndes lépteivel - amelyet amúgy is elnyom a taps -, míg nem talál egy üres helyet egy elsős mellett. Remek! Megismerheti az utánpótlást!
- Szia! - köszön széles mosollyal, ahogy elfoglalja a rá váró széket, kihasználva a csöndet, amíg Ármin beszédbe nem kezd. - Hogy érzed magad? Üdv a Levitában!
Körbeinteget a többi levitásnak is, aki észrevette, hogy Doléance odalopózott közéjük.
- Én vagyok a házvezetőtök - magyarázza az új lánynak, ha nem lett volna még egyértelmű a díjkiosztás alatt -, ne árulj el! - kacsint Alinára. Minden egyes elsős nevét megjegyezte a beosztás alatt, ezért bemutatkozásra nem vesztegeti az időt.
- Hogy megy a varázslás? Izgulsz? - kérdezi, és rafináltan mosolyog, cukkolva egy kicsit a lányt, hátha megijeszti, hogy itt már varázslatokat is tudni kéne...
Ezen az asztalon nincsen kávé, így kockacukor sem jár, Doléance szétnéz a környéken, mivel lehetne játszani.
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. április 7. 12:47 Ugrás a poszthoz

Alina, majd a kidőlt Iza és barátai Smiley

Láthatóan jól meglepte a lányt, de ez szokványos, így miközben észrevétlenül eltiedüli a vele szemben ülő sütis villáját, és a sajátjából meg abból próbál várat állítani, hagy egy kis időt Alinának, hogy összeszedje magát.
- Szó szerint - mosolyog rá Doléance. Tényleg varázslatos. Néha arra gondol, amikor nincsen semmi dolga, csak a szobájában ténferegni, mert a kastély nagy része órán ül, miközben ő nem tanít semmit, hogy vajon az adott pillanatban hány bűbáj születik meg éppen. Biztosan rengeteg. Egy teremben gyakorolnak varjút változtatni gitárrá, egy másikban a kereplő bűbájt veszik, míg a sötét varázslatok kivédése órán higgasztó átokkal próbálkozik a sok diák. És akkor még nem is beszéltünk a varázslatokról, amik a kastélyban dolgoznak állandóan, vagy a bájitalokról, amiket Felagund professzor kezei alatt rotyogtatnak a gyerekek. Sok-sok varázslat egyetlen, bár nagy birtokon.
- Bizony érzékeny a pálca - helyesel a lány letéve a villákat. Képtelenség varázslat nélkül rábírni őket, hogy állva maradjanak. - De hamar össze fogtok barátkozni.
- Miféle ráolvasásokat? - kérdezi izgatottan. A bűbájtémára mindig ilyen hevesen reagál, a kezdő boszorkányok és varázslók első varázsmondókáit pedig különösen szereti hallgatni még akkor is, ha azok nem sikerülnek.
- Nagyon köszönöm - sugárzón fogadja el a gratulációt a nyereményekre vonatkozóan. - A többiek nélkül nem sikerült volna - ismeri be szerényen.
- Háromezer-kilencszázhetvenhat pontunk lett - idézi vissza a korábban hallottakat. - Ezerhétszáztizenkilenc ponttal győztük le a második helyezettet. Remélem, jövőre is sikerül!
Közben megtapsolja Nedrát, a Levitások kviddics-csapatkapitányát, aki ugyan személyes okokból ki kellett húzza magát tavaly év végén a szfinxkviddicsből, de szerencsére helyettese, Keiko és a többi lelkes levitás addig is tartotta a frontot. Doléance tudja, példát kellene mutatnia azzal, hogy nem beszélget, miközben Ármin, a kviddicsbajnokságok vezetője beszél, de a lakoma végén már a diákok amúgy is nehezen tudják türtőztetni magukat, itt a Levita asztalánál például folyamatos csicsergést hall - bár a közelében duruzsoló beszéd aggodalmas jellege már nem jut el a házvezetőcske tudatáig.
- Felvetted a repüléstant? - kérdezi halkan asztaltársától, hogy a következő kérdése az lehessen, érdekli-e Alinát a kviddics. Erre azonban már nem kerül sor, mert egy újonnan érkezett, de már végzős csemete magasodik fölé, megszólítva őt.
- Oké - biccent Doléance nyugodtan a rosszul lett diák hírére. Nehezen lehet kibillenteni lelki világát, és mióta a félájult Rubyát összeszedte Szegeden egy utcáról, már nem érheti nagyobb trauma. - Hol? - pattan fel, és egy bocsánatkérő búcsúintéssel kénytelen ott hagyni a gólyát az asztalnál.
Elég könnyű észrevenni a padsorok között fekvő szőke másodikost a mellette térdelő barátnőjével. Doléance ugrásnak beillő nagy léptekkel ott terem a lányoknál. Ha lenne ideje morfondírozni, biztosan megfeddné magát, amiért ennyire nem figyel a levitásaira. De ha cselekedni kell, ilyen gondolatokra nincs idő. Megállapítja, hogy a lány nincs magánál, eszébe jut tájékoztatni Bálintot és az újonc Dashát, hogy nyugodtan üljenek vissza a helyükre, a gyengélkedőbe fogja vinni Izabellát, majd - Dolosan halvány bosszúságára, hogy a Bagolykő területén nem lehet hoppanálni - pálcájával elővarázsol egy gyerekekre méretezett kandallót, amelyben már fel is csapnak a zöld lángok. Az aranytaláros házvezető guggoltában belép a lobogó fénybe, Iza bűbájjal felemelt testét is magához vonzza, és néma szavaira kandallóstul, ájult lányostul felszívódik a Nagyteremből.
Utoljára módosította:Doléance Arslí na Fírinne, 2014. április 7. 13:00
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. június 5. 19:51 Ugrás a poszthoz

Fővárosi Mágikus Baleseti- és Rontáskúráló Ispotály

"Sziklakórház"




Történelmi áttekintés:
A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.


A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.


Dwayne Warren munkája
Utoljára módosította:Daróczy Elizabet, 2021. augusztus 13. 15:12
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Doléance Arslí na Fírinne összes hozzászólása (158 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 » Fel