Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Már kijártam a sulit. Meg egy másikat is külföldön - sugárzik büszkén Doléance. - Bűbájfeltaláló vagyok.
Ha valaki azt hitte, Doléance nem tud szélesebben mosolyogni, most meghazudtolja ezt. Kiskori álma volt, hogy varázslatok feltalálásával foglalkozhassék (bár akkor még szeleburdi céllal), és ő azok közé tartozik, akiknek valóra vált az álma. Épp csak nem tűzoltó vagy balerina lett, hanem komoly (?) feltalálócska.
Az külön jól esik neki, hogy végre idősebbnek nézik. Az is sok mókás helyzetet szül, mikor az elsős-másodikos palánták azt gondolják, egy osztálytársukkal hozta őket össze a sors, de hogy igazi felnőttnek nézzék! Arra még sosem volt precedens.
- Örfvóker? - kérdez vissza félredöntött fejjel a lány, igencsak rosszul ejtve a szót. Fogalma sincs, mi lehet az. Varázslény?
- Nem is olyan béna - motyogja szégyenlősen a lány, amikor a fiú a rocknagyik együttesének nevét becsmérli. Szerinte aranyos a bandanév, és mindig tetszett neki a muri, amit a Zúzók csaptak. - Egy kicsit vicces - egyezik azért bele, nehogy megharagítsa beszélgetőtársát.
- Ó - a mindig kész tervekkel elő álló lánynak most nincs ötlete, hogyan hidalhatnák át a mugli-problémát. Nem is agyalhat sokat ezen, mert másra terelődik a szó.
- Most lesz két éve, hogy a Levitát vezetem - csacsog a lányka lelkesen. - Előtte néhány évig a mestermunkámon dolgoztam, akkor nem voltam itt.
- Érdekes mindig van! - folytatja szinte levegővétel nélkül. - Felfedeztem egy titkos átjárót például, ami a faluba vezet, és ami szerintem újonnan készülhetett, mert régen nem találtam. Nemsokára lesz mesehősös rendezvény a kastélyban, és új vadőrünk van, aki nagyon aranyosnak tűnik. És a Navine nyerte a kviddics-kupát. Sajna.
Még mondaná tovább, de fejében mintha csak Kumagoro szólna, emlékeztetve őt az illemre. Vesz tehát egy kis levegőt, hogy ne kezdjenek az egészségéért aggódni.
- Itt lakik a családod a faluban? - kérdezi, hogy a másikat is beszéltesse. Míg egy pillanatra befogta a száját, volt ideje gondolkodni, és nem tudta összerakni, hogy ha a zenekarának többi tagja mugli, akkor miért ilyen távol tőlük lakik ez a fiú. Ha azért fizetnek, hogy koncertezzen, biztos sokat kell koncerteznie, mégpedig nem egy varázslófaluban.
- Vagy más miatt vagy itt, a barátaid meg ott?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Szabályok és információk → Álmodói tudnivalók → Segítség kezdőknek!

Szeretettel üdvözlünk a Bagolykő Mágustanodában!
Ha még nem találkoztál "online Roxfort" jellegű honlappal, vagy idegen számodra a fórumos szerepjáték mibenléte, ebben a témában igyekszünk segítségedre lenni.


Tartalomjegyzék:

• Hogy működik az oldal?
• Mi az a szerepjáték?
• Mik azok a "szálak"?
• Tanulmányaid
• Tanéveink rendje és idővonal
• Bagolyköves időszámítás
• Gyorstalpaló

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Végre alkalma nyílik a szakmájáról beszélni! A levitásokkal inkább az ő saját dolgaikról folyik a szó, a prefektusokkal folyton szervez valamit, vagy problémákat oldanak meg közösen, a tanári kar java pedig túlságosan elfoglalt vagy érdektelen, hogy a bűbájfeltalálásról kérdezgessék Doléance-t. Tilda szokott érdeklődni tőle, de neki már mindent elmondott, amit lehet. Néha meglepi egy kalandos történettel az aktuális munkájával kapcsolatban, de ennek az idegennek most elölről kezdheti a mesét!
Ha lenne mit mondania. De sajnos mostanában nem vetheti bele magát teljes aggyal munkáiba. Mindig félbeszakítja egy őt hiányoló kis szfinx, vagy épp Hanna, a Levita házszelleme. Nincs kellemetlenebb érzés, mint amikor belemerülsz a feladatodba, és hirtelen átlebeg rajtad egy kísértet.
- Hát... nem annyira van időm most a feltalálásra, de az eddigi varázslataimat tökéletesítem, amikor mégis ráérek. Például van egy igém, amelyik jelzi a varázslókat a közelben. Csak sajnos túl feltűnő jellel... - Doléance kelletlenül gondol a múltkori esetre, amely során egy kedves kis spanyol településen a hotelja egy kilométeres körzetében minden varázsló feje fölött színes fényfolt lebegett levakarhatatlanul. Elhessegeti az emléket.
- Most épp senki nem kért meg semmilyen varázslatra, pedig rendelésre is találok fel ám! De a kedvencem ez...
Fehér hálóingszerű nyári ruhájából előkerül pálcája, és egy rövid, lendületes mozdulattal egy csomó apró madarat varázsol maguk elé. A madarak embermagasságú és -szélességű falat képeznek előttük a fűben, és csicsergős-sivítós hangzavarral repkednek helyükön.
- Ez egy maradandó pajzs - magyarázza a lány széles mosollyal, büszkén. - A madarak felfogják az átkokat, és erőset tudnak csípni.
Mintha lerázná pálcájáról, eltünteti a varázslatot, szeretettel nézve madárkái után.
Jól érzi magát a házvezetőcske most, hogy bemutatózhatott bűbájfeltalálásból, de legalább ennyire érdekli a másik ember is, hát kérdez.
- Lehet, hogy együtt jártunk ide? Lehet, hogy volt közös óránk! - nem tudja, milyen idős a másik. De rögtön rá kell jönnie, hogy biztosan nem egy évfolyamba jártak, mert akkor óhatatlanul találkozniuk kellett volna egymással néhány tanórán. Doléance-t sem egyszerű elfelejteni, de egy Chuck-szerű figura sem jön szembe az utcán gyakorta.
A következő mondat megállítja agytekervényeit, és az éppen kimondani készült konklúzióját is belé fojtja.
- Hát itt vagyok én! - vágja ki, mikor magára talál. - Vagyis...
Ezen a ponton eszébe jut, hogy a barátságot a többi ember máshogy méri. Neki szimpatikus a másik, kedvesen szólt hozzá, innentől belefér a barátkategóriába. Valahogy mégis az emberek általában többet várnak egy barátságtól. Doléance nem szégyelli megkérdezni:
- Miért nincsenek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Doléance igazán örül, hogy a másikat lenyűgözi kedvenc találmánya. Sajnos ezt kimutatni nem tudja, mert már eddig is sugárzott és mosolygott, úgyhogy senkinek nem tűnne fel a változás.
De ennyit a vidám témákról, komolyabbakra eveznek. Doléance nem valami jó a lelkizésben. A tanácsai kicsit elszálltak, használhatatlanok, de legalább csöndben tud hallgatni.
Egy kicsit kéreti magát a tetovált fiú, de aztán csak kiböki, mi a probléma a szociális helyzetével. Hiába, mert a levitás nem érti, ugyan mi baj lenne a fiúval? Nem undok, nem büdi, nem néz ki úgy, mint egy szörny vagy egy rém...
Meglepődve-tűnődve, oldalra döntött fejjel mustrálja Chuck-ot.
- Tán nem szereted a sütit?
De biztosan szereti a sütit, ki ne szeretné?
- Szerintem semmi baj veled - mondja még mindig révedezve.
- Talán csak te hiteted ezt el magaddal! - mondja ki az első nem butus megjegyzését a témában. Nagyon okos ám ez a lány, de egyszerűen szívesebben áll az agya a játékra, mint a komolykodásra. Ellenben nagyon szeretné, ha a másik felvidulna. Támad is egy ötlete.
- Tudod, hogy nem sokára megrendezik az öregdiák találkozót a Bagolykőben? Öreg is vagy, diák is voltál, úgyhogy el kéne jönnöd! Ott próbálkozhatsz, én majd segítek!
Gondolhatja mindenki, milyen az, ha Doléance segít. De még jó is ki tud sülni belőle, ha odaállít egymás elé két vadidegen embert, hogy "szerintem meg kéne egymást ismernetek", azután táncos lábon ellibben valamerre másfelé...
- Lehet, hogy valamilyen előadást is tartok rajta bűbájfeltalálásból! - itt egy kicsit zavarttá válik az arckifejezése. - Hónapjaim lettek volna kitalálni, de még mindig nem tudom, miből.
Na mindegy, a felhők a gyermekarcról rögtön tova is szállnak: Doléance tud improvizálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A lány felvidító kísérlete sikerrel zárult! Doléance nem keres nagy összefüggéseket: Chuck mosolyog = Chuck vidám.
Elégedetten hátradől, hátra tett kezeivel a fűben támaszkodva. Még az öregdiák bálra is lehet, hogy sikerült elcsábítania a férfit. Vonakodik még egy kicsit ugyan, de azért meggyőzhetőnek tűnik.
Háh! És bejött a szurkálódás! A levitás arcán huncut mosoly bontakozik ki. Nem jellemző rá az ilyesmi, sőt, komoly rákészülés kell neki, hogy valakinek jelképesen megfricskázhassa az orrát. Most jól sikerült a kis bohócság, és ezért gondolatban meg is veregethetné a vállát, ha éppen nem támaszkodna a karjaival.
Cserébe Chuck egy szójátékkal ajándékozza meg. Feltalálja magát! A lányka csengő nevetéssel jutalmazza a találatot. A nevetést a folyton felbukkanó pillangó akasztja meg. Ez már igazán nem lehet véletlen!
- Ne haragudj - kezdi a házvezetőcske guggolóállásba tornászva fel magát -, de ez a pille szeretne tőlem valamit.
Meggyőződéssel áll fel, és a rövid reppenésekkel arrébb araszoló lepke után lép.
- Szia! Még találkozunk, a bálon! - fordul még hátra, kezét intésre emelve, majd eleget tesz a kényszernek, amit a röpke ró rá: követnie kell, elkapnia, és kitalálnia valami tök jó dolgot, amit majd kezd vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Moondance:)

Az év végeztével Doléance-nak nem sok dolga akadt. A levitások a vizsgáikra készültek, vagy élvezték a szabadnapok lazsálós örömét. Nem volt egy horzsolt térd, egy összetört szív, egy "nem értem Rachmaninoff tizenkettedik törvényét, Dol, légyszi segíts" már napok óta. Doléance levitabeli szobájában - amelyet egy diák Labor névre keresztelt - tevékenykedett egészen a mai délutánig. Ekkor végre kibújt a kék falú, de mégiscsak zárt helyiségből, és egy fedetlen, a természethez közelebbi helyet választott. Ha csak friss levegőt akart volna szívni, a Tündérkert is megfelelt volna a célra, de úgy gondolta, összeköti a kellemest a hasznossal, és egyik folyamatban lévő projektjével is foglalkozik, ha már megmozgatja a tagjait.
A Fénylő Lelkek Udvarába ment, ami vajmi keveset változott diákévei óta. Egy-egy növény öntudatra ébredt azóta és ficánkolni vagy énekelni kezdett, ha a közelébe értél, és a varázsló is mintha más pózban üldögélt volna a szökőkút közepén, de egyébként úgy élt a kert, ahogy emlékeiben.
Az utóbbi hetekben még egy változás akadt a kastély tövéből nyíló udvaron. Ez a furcsaság Doléance-nak köszönhető, aki egy hónapja különös lényre bukkant a kastély előtti parkban. Egy türkiz-lila szárnyú játékos pillangóra, amelyik reptében narancsszín szikrákat szórt maga után. A csillagocskák hamar elenyésztek, de azért nagyon szépek voltak, amíg látszottak. Doléance ebbe az udvarba invitálta a pillangót, és azóta még több ilyen lepkécske telepedett meg az udvarban. Most némelyik a kút vizét nézte meg közelebbről, mások az oszlopokra és a falra felfutó növény virágain tanyáztak, a legtöbben pedig ide-oda repkedtek az udvaron sétálgatók feje fölött.
Doléance az egyik alacsony sövény tövében ült egy padon, és kedvtelve nézte a pillangókat, amikkel még fogalma sem volt, mit akar kezdeni, csak azt tudta, hogy valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Azon kívül, milyen különlegesen néznek ki, eddig nem ismerte fel a pillangók egyéb varázslatos képességeit. Talán elemi mágikus lények? A mágia ezen ágáról nem sokat tud sajnos. Meg kéne kérdeznie a legendás lények gondozása tanárt, de ő most nagyon elfoglalt a sok vizsgaiőszakbeli papírmunka és a házvezetői jelentkezések miatt is. Neki erre nincs gondja. Egyelőre bebetonozták a szfinxek vezetői székébe, és Tilda is fixen a helyén van. Kedveli Tildát. Na de mi van a pillangóval?
Doléance pislogás nélkül, távolról figyeli a szökőkút vizével foglalatoskadó röpkeszárnyút. A kép egyszerre eseménydúsra és zajosra vált: egy nagy szőrgombóc kerül fókuszba, loccsanással-poccsanással több vödörnyi vizet spriccelve kifelé a varázsló teritóriumából. A pillangó nem inal el időben, vizes szárnyaival a kőpadlóra pottyan, a többi pille érdeklődve közelebb megy a bozontos "szörnyhöz", akár apró katasztrófaturisták. Doléance megilletődve bámul a zavarkeltő állatra. Ismeri is a jószágot, a Levita toronyban lakik. Hamarosan megérkezik a gazdája, Moondance, és megpróbálja megnevelni a kelekótya ebet.
- Én nem lettem - válaszol a lány kérdésére Doléance, nem tudván mit kezdeni a . Ő távolabb ült a kúttól, minthogy elérte volna a kicsapó víz. - De ő igen.
Azzal feláll, és leguggol a bajba került türkizpillangóhoz. Óvatosan a szárnyához érinti a pálcáját, és a lepke újra szárnyra kap. Kőröz egyet a kutya feje körül, narancsszín csillagokkal hintve a nózit, majd gyors szárnycsapásokkal eltűnik a szemük elől.
- Még nem sikerült megnevelni? - kérdezi Doléance a kutyusra célozva. Még sosem vette észre, hogy Démon a klubhelyiségben rosszalkodott volna, de lehet, ott próbálja megemberelni magát, hogy ki ne tegyék a szűrét. - Vagy csak szeretné megmozgatni végre a tagjait?
- Nem rossz neki az a sok lépcsőzés és a bezártság? - néz együtt érzőn a malamutra, aki cseppet sem tűnik kedve szegettnek.
- Minden elmúlik, ahogy a víz is elfolyik, ahogy a szív felejt - hangzik a közbevetett idézet fölöttük a kőszobor szájából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

A kutyus nehezen bír a fenekén maradni, amit Doléance meg is ért. Az ilyen kis lények inkább rohangálni szeretnek, nem nyugton maradni. A kutya egyetértőn pillant fel a nőre.
- Nagyon helyes - bólogat a házvezetőcske diákja magyarázatára.
- Kár is felnőni. Hidd el, nem valami izgis - kacsint a lányra. Pedig még ő sem nőtt fel, tán soha nem is fog, csak néha játssza a nagyok komoly játékát.
- Egy lakókocsiban? Nem volt büdi? - fintorítja el az orrát Doléance Démonra nézve. Egy kutyával együtt lakni egy szűk helyen... úgy hallotta, a kutyáknak nincs rózsaillatuk közelről. Még nem szagolt egyet sem.
- Szánt is szokott húzni? Télen majd szánkózunk? - lelkesedik Doléance, és már el is képzeli: egy elég nagy szánra a fél Levita felférne. Aztán a következő körben a másik fele is lecsúszhatna... ha nincs megfelelő domb, majd Doléance varázsol egyet, vagy megkéri Merkovszky tanárurat. Még akár gyakorlás is lehetne belőle a föld-elementalistákkal! A tizenévesnek tetsző, pedig húszas éveiben járó levitás fantáziája elszalad messzire.
Nem is a varázsló mondata, Moondance kérdése ébreszti fel.
- Beszélő szobor - magyarázza elértve a lányka meglepettségét. - Előfordul itt az ilyesmi.
Töri a fejét néhány pillanatig a bölcsességen, ami az imént megosztatott velük, de nem jut vele sokra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- Nem is kell! - mered Moonra Doléance, majd folytatja.
- Mi itt nem kötelezünk rá, hogy felnőj! - mosolyog.
Ahogy a lány beszél, ő látja maga előtt a lakókocsis utakat és a nagy házakban élő mosolygós rokonokat. Néniket és bácsikat kockás mellényben, copfos unokatestvéreket, ilyesmiket. Doléance-nak nincs sok rokona, akit látogatni lehetne, de sokat utazott, mielőtt a Levita házvezetője lett volna. Szép helyekre - de sajnos munkaügyben.
- Szuper! Akkor majd megszervezzük! Vagy varázsolhatnánk most is havat!
Itt leereszt kicsit.
- Vagyis nem. Nem jó ötlet ilyen nagy területen megbolygatni az időjárást.
Ezt talán Moondance-ék még nem tanulták, de majd fogják. Sajnos ki kell várniuk a telet.
- Nem tudom, mi az a sznóbórd - vallja be Doléance. Mindig lehet valami újat tanulni a diákoktól is. Na nem, mintha ő már egy tapasztalt idős professzor lenne. Csak egy házvezetőcske, akit egy kedves minisztériumi nagyapó rendelt ide a Bagolykőbe. Még a bűbájtan-tanári állást sem szerezte meg magának.
- Nem is tudom - tűnődik el a lány, mire célozhatott a varázsló. - Van valami, amit szeretnél elfelejteni?
Nem gondol a kérdés indiszkréciójára, csak úgy feltette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Ahogy a lány leül, Doléance is lehuppan a kút szélére. Addig nem jutt eszébe, hogy így kényelmesebb lenne.
Beszélgetnek még kicsit a téli szánkózás ötletéről, és hamarosan fényderül rá, mi az a "sznóbord". Így már érthető: gördeszkával Doléance is találkozott már mugliismeret órán. Vagyis amikor a könyvtárban kutatott a "mugli közlekedési eszközök" házi feladathoz. Majdnem olyan volt, mint egy varázsszőnyeg, csak ezt hajtani kellett fél lábbal, mert magától nem ment neki a gurulás.
Doléance-nak a Farkas-hegy sem mond semmit, hiszen sosem lakott ott, ahol Moon otthona van. Egy hegyet képzel el sok farkassal. Vagy Farkas nevű emberrel. Tele alaszkai malamutokkal.
Doléance már éppen felvetné Démont nézegetve, hogy talán menjenek ki a tisztásra, ahol a kutya rendesen megmozgathatná a tagjait, de úgy látszik, Moon valami fontosról szeretne beszélni. A házvezetőcskének nem valami fejlett az érzelmi intelligenciája, de megtanulta, hogy ilyenkor hallgatni érdemes, hátha a lányka kiböki, mi bántja. Aztán jön a következő nehéz feladat: valami olyan tanácsot adni, amivel lehet valamit kezdeni. Doléance ennél a pontnál szokott végképp megbukni.
A múltkor például feltételezte, hogy újonnan megismert Chuck Bogolyfalváról esetleg azért lehet antipatikus másoknak, mert nem szereti a sütit. De legalább felvidította vele a tetoválásokkal teli, magányos fiút. Talán itt is beválik majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Ugye-ugye, megnyílt a szíve a lánynak. Egész jól megy ez a lelkizős dolog Doléance-nak, még ha néha nem is teljesen érti, mi folyik körülötte.
Nem sikerült felfognia például azt sem, hogy mi köze apukának a medvéhez, ezért megpróbálja külön kezelni a két információt. Rágja, rágja a hallottakat, de nem tudja, mi okozhatna enyhülést a félő kislánynak. Biztosan megrázta az eset, és nem csoda, ha nehezen dolgozza fel, ha nem tudja elfelejteni.
Azt mondják, ha leesel a lóról, mássz vissza rá, de talán nem az a megfelelő ebben a helyzetben, ha úja találkozna egy medvével. Talán kis bocsokkal?
Tényleg csúnya dolog volt elmászkálnod, amikor megmondták, hogy veszélyes - kezdené Doléance, de a fejében élő Kumagoro még idejében rákoppint az orrára, hogy ezzel nem azt érné el, amit szeretne.
- Mit szólnál ahhoz, ha megnéznénk egy medvebocsot? - kérdezi óvatosan a lány. - Nagyon aranyosak.
De rájön, hogy nem itt a probléma gyökere. Egy nagy medve attól nem lesznek aranyos, hogy találkozunk egy játékos kölyökmedvével.
- És tudod... most már nagyobb vagy, és ügyesebben tudnál védekezni a medve ellen. Sötét varázslatok kivédésén már biztos most is tanultatok pár hasznos átkot! - próbál lelket önteni a lányba.
- És itt nálunk biztosan nem ér semmi baj. Nagyon sok tanár van itt, és még aurorok is. Nem kell félned.
Ennél többet nem tud összeszedni Doléance az emlékek enyhítésére. Fény derült rá, hogy a kővarázsló néha nagyon bele tud trafálni a dolgokba. Démon visszaér, és körülöttük kezd ugrálni.
- Na, gyere, menjünk egy tágasabb helyre a kutyusoddal - indítványozza, és feláll. - Ott még beszélgethetünk, és ő is rendesen megfuttathatja magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Hű, milyen jó ötletekkel álltak elő a rokonok is! Doléance kicsit elkomorodik, rájővén, hogy nem tudja a megoldást minden bajra. Pedig egy házvezetőnek ez lenne a dolga!
Talán idővel, ahogy a varázsló mondja...
- A seprűre ülve? - hökken meg Doléance, de aztán rájön, hogy értette Moon. - Mármint te ültél a seprűn!
A hasát fogva nevet, mert egy pillanatra tényleg elhitte, hogy Démon tud seprűn lovagolni.
Doléance átveszi a plüssmajmot, és máris tapasztalhatja a veszett érdeklődést a kutya részéről. Nem tudja, mi a dolga vele, hát nagylelkűen odaadja Démon szájába a plüssfigurát. Persze csak miután megbizonyosodott afelől, hogy a kissé megviselt majomnak nincs kifogása ez ellen.
Doléance a tisztásra gondolt, hát oda indulnak el hármasban. Az úton a seprű kapcsán a kviddicsre terelődik a szó. Moon is benne van a Levita csapatában. A házvezetőcske nagyon drukkol a szfinxeknek. A tanév során is minden meccsükön kint volt, és elképesztően izgult, mert az utolsó meccsen akár a kupát is megnyerhették volna! Végül azt nem sikerült, de a kékek jól meg lettek dicsérve, hogy csupa kezdő játékosként milyen szépet alakítottak abban az évben. Doléance biztos benne, hogy jövőre ennél már csak jobb lesz! Már most is tartanak az edzések, sok újat is bevettek a csapatba, mindenki igyekszik már a szünet előtt is belerázódni, hogy a következő tanév elején már csak fel kelljen eleveníteni az alapokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Ha menni kell, hát menni kell. Doléance egész eddig álmatlanul forgolódott az ágyában a levitások által Labornak elkeresztelt szobában, pedig Doléance nem is bájitalkeverő. Na mindegy, neki tetszik ez a név, és különben is a probléma most az alvással van, nem a szobája nevével. Valószínűleg megülte a hasát az a sok tejbegrízes muffin, amit lefekvés előtt benyomott. Vagy nem kéne már délután ágynak esni attól, hogy mostanság korán sötétedik. Általában Doléance már nyolckor, de legkésőbb kilenckor - most egy félreértés miatt már délután - bekuporodik a takarója alá, hogy jó példát mutasson a diákjainak, ám most képtelen ott megmaradni. Hosszú, fehér hálóingjére kanyarítja világoskék köntösét, arra még kék kabátját is, belebújik a nyuszis mamuszába, és elindul a klubhelyiség felé.
Még lába sem éri a szőnyeget, visszafordul, és csizmára cseréli a mamuszt.
Csak a bolondok mennek el a faluig, ha a Levita konyhájához csak át kell szelni a klubhelyiséget, de a lányt nem hagyja nyugodni, amit hallott: a csárdában adják a legfinomabb fahéjas kakaót a környéken.
Vannak pillanatok, amikor az ember tudja, hogy a környék legfinomabb fahéjas kakaója nélkül kár is lenne próbálkozni az elalvással. Ez egy ilyen pillanat.
Az italozóhelyet könnyű megtalálni, de nem a zaj, csak az ablakokon kiszűrődő arany fény miatt. A tizenötnek kinéző Doléance különös látvány lehet a kabát alól kilógó hálóingben a szűk, zsúfolt kocsmában, ahogy belöki az ajtót, topog még kettőt sárga csizmájával a küszöbön, majd belép a helyiségbe. Végre megérkezett! Kicsit megborzong, ahogy a meleg helyre ér, aztán beméri a pultot. Ott lesz a kakaó!
Út közben kénytelen az egyik asztal mellett álló nagyobb darab, szőrös, hosszú hajú férfitől udvariasan és ahogy illik, jó hangosan bocsánatot kérni, mert a szembe forgalom miatt kénytelen súrolni a hátát, ahogy a csapos felé iparkodik.
De csak célhoz ér, és Doléance kecsesnek a legkevésbé sem nevezhető módon feltornássza magát az izgága bárszékre, hogy rendesen kilásson a pult mögül. Mustrálja az árjegyzéket, de kakaó sehol. Nem csügged egy percig sem, nem férhet ki a teljes kínálat ebbe a néhány sorba. Amikor odaér hozzá a pultos, az alapzajnak megfelelően próbálja felemelni halk hangját:
- Egy fahéjas kakaót szeretnék, kérem szépen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Manó

A tanári ajtaja óraközi szünetekben szokott nyitva lenni, hiszen ekkor az óráról érkező, levegőzni induló vagy a következő órára siető professzorok ki-be járkálnak rajta. Tanóra ideje alatt általában csukva van, így nem csalogatja a lógós diákokat arra, hogy hívatlanul belépjenek, illetve az esetlegesen lyukas órával bíró tanárok is nyugodtabban tehetnek-vehetnek asztalukon, intézhetik ügyes-bajos dolgaikat.
Jelenleg egyetlen pedagógus ül a tanáriban, ő olyan mélyen belemerül a tanulmányba, amit éppen olvas, hogy semmi sem tudná kizökkenteni. Doléance sem, aki egyik kedves tanárismerőse asztalán ül (a papírokat előbb félre tette), és a lábát lógázza. Várja, hogy betoppanjanak volt kollégái, és elcsacsoghasson velük. A madagaszkári nyaralás alkalmával is meglátogatta a Bagolykőt, de akkor nem úgy jött ki a lépés, hogy sokat beszélgethessen az oktatókkal. Ott inkább a Levita körül lézengett, vagy a parton szerzett új ismerősöket a diákok körében. Rövid ideig még a varázsló-twisterezéskor is ott volt. Mint szemlélődő, mert az efféle játék nem az ő világa, ha részvételről van szó.
Most ül a tanári asztalon, pálcáját pattogtatja, amiből így színes szalagok törnek elő. Egy csomagolóbűbájon dolgozik jelenleg, de ez csak szórakozás, nem az igazi munkája. Viszont jól el tudja ütni az időt vele, amikor az egyetemi megbízásával megfeneklik vagy ráun éppen. Milyen hasznos lesz majd az ajándékdíszítő varázslat, ha kész lesz! Talán még híressé is válik tőle! (Valójában Doléance már akkor hírnévre tett szert a feltalálók között és az egyelőre kizárólagos használóként létező minisztériumi berkekben, mikor elkészítette kandalló-bűbáját, ami a hoppanálás és a hopp-por használat különös ötvözete.)
A lány, aki bár tizenévesnek látszik, a harminchoz közelebb van, mint a húszhoz, egy rózsaszín pöttyös, aranyszín szalagot ereszt ki pálcájából, ami kacskaringózva táncol ki a Doléance által nyitva felejtett ajtón.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Nem az aranyszínű szalag volt az utolsó, bár eltelt vagy egy perc is, mire megérkeztek társai. Míg Manó kezében gyengéden ficánkolt az elfogott masnialapanyag, Doléance pálcájából egymás után szökkentek ki a többiek. Sima, csíkos, kockás, szívecskés, kiscicás, házikós, piros, zöld, kék, lila, rózsaszín, szederszín, mákostésztaszín... A lány úgy belejött a masnigyártásba, nem is igazán a tervezett csomagoló bűbáj miatt, egyszerűen tetszett neki, ahogy táncoltak körülötte a szalagok. Mintha önálló akaratuk volna, és a legtöbbjük arra tette volna fel masniéletét, hogy a lányka - és bárki, aki látja, például Manó - szórakoztatására hancúrozzanak a levegőben. A legmerészebb szalagok az azóta jegyzetfüzetet ragadó professzor körül sertepertéltek. Annak kopasz fejére csücsült az egyik, virággá csomózva magát. A tanár észre sem vette, annyira érdekelte a tanulmány a pockok pszichológiájáról az átváltoztatástan tükrében. Egy zöld-narancs csíkos darab pedig perisztaltikus mozgással, kukacként sompolygott az asztalánál ücsörgő úr pennája felé.
És hogy mi újság az ajtónállóval? A Doléance előtt tekergőző ajándékdíszek észrevették, hogy valami érdekesség zajlik odakint, hát egyszerre odasereglettek a tanári terem bejáratához. Úgy gondolhatták, túl színtelen a látogató, mert rövid "szemtől szembe" vizsgálódás után elkezdték módszeresen rátekerni magukat a fiú csuklójára, némelyik pedig a hajába próbált beférkőzni. A legutolsó jószág gondolt egyet, és Manó pólója alá evickélt be alulról. Mindezt persze olyan finoman és kedvesen tették, ahogy a szalagok már csak viselkednek. Ha Manó lesöprögette őket, vagy megkérte őket szépen, hogy ugyan ne borzolják már össze tökéletesen igazított frizuráját, máshol kerestek játszóteret maguknak.
Doléance figyelmét is felkeltette a szalagok izgatottsága, lepattant a tanári asztalról, és néhány szökelléssel ott is termett az ajtóban. A haja előbb libbent ki, mint ő maga, de aztán a lány is megérkezett egy újabb lépéssel.
- Szia! - köszönt rá Doléance széles mosollyal a szalagokkal itt-ott körbetekert fiúra. - Segíthetek valamiben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

No, lezárom inkább

A fiú láthatóan küzdött a szalagokkal, Doléance viszont nem segített. Jól szórakozott a fekete-fehér diák és a színes szalagok táncán. Amikor pedig kiderült, mi járatban van itt a srác, nyomban karon ragadta.
- Tudom, hol találod! Gyere velem!
Szinte szökdellt, ahogy vonta maga után az elveszett legényt. Egészen a folyosó feléig, ahol eszébe jutott, milyen kupit hagytak maguk mögött a szalagokkal. (Már azokkal, amelyikek nem ragaszkodtak még mindig a célszemélyhez.)
- Gyertek ti is - intett a földön heverőknek pálcájával, amit épp akkor kerített valahonnan ruhája redői közül elő. Egyszerűbbnek (és mulatságosabbnak) tűnt magukkal vinni őket, mint eltüntetni a szalagcsapatot.
Így hát nagy feltűnéssel, színes csíkkavalkáddal ballagtak végig a folyosókon, egészen a keresett tanár úr irodájáig.
Hogy miért kereste a professzort Manó, azt Doléance nem tudta meg, mert a szünet hátra lévő részét maga is valaki meglelésével akarta tölteni, ezért hamar lelécelt a lakosztály elől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Bence

Már nem tud visszaemlékezni arra, kapott-e valaha büntetést a Bagolykőben. Nem volt az a fajta lány, aki szeret rossz fát tenni a tűzre, úgyhogy ha mégis elkapták a prefektusok, az valószínűleg azért lehetett, mert éjjel négykézláb a földön mászva pókokat követett a folyosón, vagy valamiféle holdszertartást végzett egy vízzel teli ezüsttállal a birtok puha füvén, mert épp arról olvasott, hogy így teljesül egy kívánsága. De ha meg is történt, hogy elkapták ilyen miatt, nem tudta felidézni. A mostani büntetése viszont nagyon valós. Felfüggesztették az egyetemen a szigorú Bruckner professzor közbenjárásával. Igaz, hogy ő maga nem okozott ott kalamajkát, sőt igyekezett segíteni elhárítani azt a katasztrófát, amit néhány éretlen fiú hallgató okozott. Mégis illetéktelen személyt - egy külsős látogatót, a levitás Victoria Fresmoont - engedett be a pécsi varázslóegyetem bűbájraktárába, ami tilos volt. Így most kényszerpihenőjét tölti, és hol máshol - egy kis otthoni nyaralás után -, mint a Bagolykőben és Bogolyfalván?
Azt találta ki, hogy a rajzmágia teremben (vagyis most már művészetek; amikor ő járt ide, rajzmágia volt) közös kreatívkodást fog csapni minden érdeklődővel. Aileent még nem tájékoztatta erről, de ugyan milyen kifogása lenne a fiatal tanerőnek egy ilyen remek ötlet ellen?
Így hát most Doléance maga után húzva egy lassan púposra tömött kosarat bóklászik a sorok között, és mindent belerak, amit csak hirtelen megkíván a szeme.
Könyvek! Igen, remek! Talán valami új dolgot is tanulhatnának ezen az alkalmon. Például origamit - gondolja, ahogy egy papírhajtogatásról szóló könyv borítóján akad meg a szeme. Vagy azt, amit ez a fiú olyan érdeklődve szemlél.
- Nagyon érdekes? Megtanuljuk? - kérdezi Doléance azt sejtve, hogy az illető is egy olyan könyvet szemlél, mint például a gyöngyfűzés vagy indiáncsomózás képeskönyve. Lábujjhegyen pipiskedik a fiú mögött, de hiába, így sem látja, mit nézeget, ezért végül a könyöke mellől próbálkozik.