Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ivócimbi.
//friends// //Pestseholse//

Rég volt már. Talán egy alakalom, talán több. Nem is tudom pontosan, de valahol megismertem ezt a nőszemélyt félig ittasan. Na jó. Tök részegen. Fogalmam sincs, arról hogy mit csináltunk a piáláson kívül. De nem is lényeg, amire nem emlékszem, azt én meg sem történtnek veszem. Tudjátok, hogy megy ez. … Mielőtt bárki, bármire gondolna, FOGALMAM SINCS. Te kis mocskos. Csak volt annyi esze, hogy nem kezd ki velem. Ha meg igen, hát…. nagy kár. Nem emlékszem, ez van. Bár egy valamit magabiztosan állíthatok: nem fecsegtük ki egymásnak lányos titkainkat vagy szapultuk szar családi helyzeteinket. Magamból kiindulva, legyek akármennyire berúgva, soha az életben nem sajnáltatnám magam, és ahogy mást sem érdekel az én összes nyűgöm-bajom, ugyanannyira engem sem érdekel másé. Jaj, apu nem vette meg a legújabb mittdoménmilyenmárkájú seprűt, amelyet kiadott két napja a legnagyobb nevű gyártó Európában, pedig pénzesek vagyunk.
Undorító.
Ahogy itt ültünk egy Pestseholse belvárosában lévő kis névtelen kocsmában, néha el-elveszve tengerkék szemeiben s elgondolkodtam, hogy vajon hogyan is keveredetünk mi össze, mert sehogy sem emlékszem. És ez zavar.
Gáz lenne megkérdezni, mi?
Szánalmas vagyok, tudom. De ne hidd, hogy különb vagy nálam.
Mélyen a poharam fenekére néztem és már csak a jégkockák maradtak a lángnyelv whiskeym után. Jobb kézzel ragadtam meg a törékeny üvegpoharat, amelyet a pultos irányába nyújtottam nyeglén, pont mikor ránk pillantott. A benne lévő jégkockák hangosan koccantak a hajszálvékony üvegfalnak, bár ez elenyésző zaj volt a körülöttünk zsizsegő mágusok és boszorkányokhoz képest. Még egy kört kértem magamnak. Eszterre néztem és fejemmel a pultos felé biccentettem párszor, arra utalva, hogy kért-e még egy kört. Ha esetleg nem is értette volna a hirtelen epilepsziás rohamhoz hasonlító fejrázásom – jelzem, nem habzott a szám -, csengőként kocogtattam meg előtte is a félig olvadt jéggel teli poharam.
Még mindig nem némultam meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ivócimbi.
//friends// //Pestseholse//

Nyeglén csengettem a hirtelen készült csengőmet, amely alapanyaga egy üvegpohár volt néhány darab jéggel megtöltve. Legalább kétszer én is felhúztam a szemöldököm gyorsan, egymás után. Egyértelműbbé szerettem vonla tenni az ajánlatom.
Muszáj voltam a bájosabb oldalam mutatni a világ felé szinte folyamatosan, nem akartam, hogy megismerjék ki az igazi Dani.
Tincsei mozgását követte alkoholtól csillogó tekintetem, majd ahogy kérte, közelebb is hajoltam hozzá. Kíváncsi voltam, mégis mit szeretett volna nekem mondani. Nem csodálkoztam, hogy sugdolózásba próbált bonyolódni velem. Csak így érthettem tisztán azt, amit ő akart, vagy ő amit én. Amíg mutogattam fogyatékos fóka módjára, az nem sokszor egyértelmű mindenki számára, csak az olyan pubszökevényeknek, mint én vagy ő. Eszter a legutóbbi alkalomkor igencsak nem vetette meg az alkohol fogyasztását, amiből leszűrtem, hogy nem kispályás a csaj.
Az, amit mondott fintorra kényszerítette az arcom összes izmát. Tekintetem mindent elárult arról, amit ott helyben gondoltam róla. Jó, nem volt világvége a kijelentés, de akkor mi a bánatért jött el velem kocsmázni, ha alkohol mentes diétázik? Bullshit.
- Minek diétázol? - visszahátráltam, jobban szemügyre akartam venni testfelépítését, ezt eddig nem tettem meg. Tökéletes volt.
- Hülyeséget csinálsz - jegyeztem meg ismét a füléhez visszahajolva s addigra a pultos az újabb kört kitöltötte számomra végül kérdőn nézett a mellettem ülő Vajda lányra.
- Egy pohár nem fog megártani, pláne ha bekajáltál előtte. Ne szomoríts már el, hogy te is be vagy farsulva, mint a legtöbb velünk egykorú, hogy: Jajj, az alakom! - gonosz mosollyal az orrom alatt húzódtam vissza a helyemre és jobb kezemmel a poharam megemeltem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Mestertanoncként nem ritkák a lyukas órák és mivel, most is lyukasórám volt, próbáltam jó prefektusnak tűnni, szóval járőröztem. Vagy mi. Ezt sem értettem tulajdonképpen. Én? Mint prefektus? Rossz embernek adtak hatalmat úgy érzem, de nem lövöm le előttük a poént, ez nekem csak jó, a többiek meg nem érdekelnek.
Egy szőke, nem túl magabiztos hölgy mozgására figyeltem fel a folyosón, aki hirtelen felbátorodássál nyitott be az egyik terem ajtaján, majd megfagyott. Röhejesnek találtam, de meg akartam nézni közelebbről. Odaaraszoltam gyors léptekkel ám az bezárta az ajtót pont az orrom előtt. Hirtelenül ért, meg  kellett egy pillanatra tántorodnom, nehogy orrba vágjon a nyílászáró.
Retkes ajtó.
Ha korábban jól láttam, ide több házból is gyűltek emberek, biztos nem fogja őket zavarni egy lábát lógató rellonos, aki amúgy már túlkoros ezekhez csatlakozik. Undorító dolog ez a kíváncsiság. Benyitva kérdőn néztem körül. Nadrágom zsebébe volt tűrve bal kezem, míg jobbal az ajtó kilincsén támaszkodtam és nézelődtem.
Úgy tűnt én voltam az  utolsó az óra kezdete előtt. Vállat vonva belöktem lábbal az ajtót és beültem leghátulra a székem két hátsó lábán egyensúlyozva vártam a továbbiakat. Igazából azt sem tudtam hova kerültem. Az emberek kilencvennyolc százaléka szinte ismeretlen volt még mindig, ám a Professzor úr szigorú ábrázata már az évnyitón is szemet szúrt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Összefont karokkal s érzelemmentes ábrázattal dülöngéltem előre, majd hátra a székem két hátsó lábán, amíg a professzor úr előadta a szokásos tanármonológot. Ha valami hülye auror lennék, mint apám, biztos a frászt hoznám a gyanúsítottra ilyen ábrázattal és úgy énekelne, akár a dalos pacsirta. Még veritaserumra sem lenne szükség. Haha, azért ez elég szórakoztatónak hangzott - legalábbis nekem.
Halvány mosolyféle kúszott az arcomra, fogaimat is megvillantgatva az "életekkel való játszadozás" kijelentés hallatán, azonban ez hamar ráfagyott a képemre, amikor meghallottam a kölyökróka nevét.
Az, hogy a cserfes kék megvakul, én megsüketülök és hogy párba leszek osztva egy -számomra- idegen lánnyal... az tulajdonképpen már nem is nagyon érdekelt.
Rudi.
Ő az egyedüli, aki valamit is megmozgatott abban a sötét és üreges testemben ezen az egész pereputtyon kívül, akik a kastélyban laktak velem együtt.
Ha bármi baja esik annak a kölyöknek, én nem vállalok felelősséget a tetteimért. - morogtam az orrom alatt, szemeimet le sem véve az oktatónkról. Lehetett ő akármekkora mágus, aki bántani meri Rudit, azt én is bántom.

Végül már ott tartottam, hogy a hangok egyre tompábbakká váltak számomra, végül minden megnémult. Olyan érzés volt hirtelen, mint amikor egy piszokhangos házibuliban rohadsz órák óta, aztán hirtelen belépsz egy hangszigetelt szobába és.... nem fájt ugyan, de mocskosul kellemetlen volt. Zavart.
Ha tetszett, ha nem, a mellettem álló alsósra kellett bíznom az irányítást. Megbízni, na azt azért nem fogok, de... ő hallott és én nem. Mindjárt övé volt az előnyösebb helyzet, nem?
Amint elém állt, rögtön felfigyeltem a vonásaira, ajkai mozgására és keze rángására. Integetett. Le sem vettem róla a szemeim, igazából egész kellemes látványt nyújtott, na nem mintha akarnék tőle valamit. Csak tudjátok, jobb egy fiatal lánnyal együtt bóklászni az erdőben, mint például egy öregasszonnyal, aki csak a retiküljével ver nyakon, ha nem válaszolsz azonnal neki.
- Szia - Borzalom! A saját hangom sem hallottam - SZIA! - próbáltam hangosabban, de továbbra sem hallottam és egyre jobban frusztrált, pedig még el sem indultunk. Nagyszerű lesz, de nem érdekelt, csak Rudi legyen meg.
Sajnos nem tudtam és valószínűleg nem is fogok soha szájról olvasni. Ahogy azt figyeltem, amint előttem guggolt le, hogy valami görbe ággal rajzolgasson a homokba, már a szemeim forgattam kínomban. Itt rajzolgat, ahelyett, hogy mennénk és segítenénk a fiamon. A kérdőjelek no meg mutogatása hamar rávilágított számomra, hogy nem egyszemélyes óvodai foglalkoztató órát tartott magának, hanem engem próbált faggatni arról, miféle állatot keresünk épp.
- TE MOST AZT KÉRDEZED, MILYEN ÁLLAT RUDI? - továbbra is artikulálva, hangosabban kérdeztem rá, mint az alap hangszínem. Valamiért az ember szereti hallani a saját hangját és másképp is hallja azt, mint mások. Talán ettől érzi magát valóságosnak, élőnek. Én semminek sem éreztem magam.
- RUDI EGY RÓKA, Ő IFJABB IV. RÓKA RUDOLF LUCIFER FLÓRIÁN! - próbáltam elmondani, mert hát csak ezt kérdezhette, ha már mutogatott. Elővettem a pálcám és lumos bűbájt használva fényességet csiholtam az éjszaka sötétjét megtörve.
- SZERINTEM INDULJUNK MEG AZ ÖSVÉNYEN ÉS HA HALLASZ RÓKAKÖLYÖK SÍRÁST, RÚGJ BOKÁN! - próbáltam felvenni a barátságosabb siket énemet, amely képes szocializálódni és barátkozni, holott ez piszkosul nem volt igaz, de ha épségben vissza akartam kapni a rókám, akkor ez semmiségnek számított.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem, tényleg nem igazán tartozott erősségeim közé a szájról olvasás. Sőt, skillnek sem nevezném, ami szerepelt valaha is az eszköztáramban. De ez van, nem lehetek mindenben tökéletes.
Elégedett bólintással adtam tudtára, hogy örültem neki, amiért végre elővette a pálcáját és lumost használva fényt csiholt. Így legalább két irányba tudtunk figyelni. A legtöbb bokrot próbáltam átnézni, az ott sertepertélő csúszómászókat pedig öklömmel lapítottam ki, mint hülye gyerek az asztalon a gyurmát. Utamban voltak.
Jobb vállam felett néztem át a másikra, hátha ő több szerencsével járt, mint én, aki ólálka módján tapicskolt négykézláb a sárban. A lányról egy furcsa, sötét árnyékra terelődött a tekintetem. Valami  madárszerűre az egyik fa ágán gubbasztva vöröslő dologgal a karmai közt. Egy pillanat alatt összeszűkült a pupillám, tekintetem eltorzult a dühtől és ijesztő hideg kezdte azt átjárni. Automatikusan emeltem a kezem, amellyel a pálcám tartottam. Még gondolkodtam, hogy melyik átokkal sújtsak le a tollas veszedelemre, ha már a professzor életekkel játszik, akkor én is játszadozom a madara életével. Így egál.
Már kezdtem kinyitni a szám, és mély levegőt véve egyik kedvenc átkommal akartam megajándékozni a -szerintem- gyilkos tollast, csakhogy felfigyeltem a szövegre a lábaim előtt. Hallani nem hallottam, de a szöveg láttán -akármennyire is szeretném tagadni- borsódzott a hátam.
- Két.... mi? Most komolyan?! - néztem hitetlenkedve a földre, majd fel a madárra, Rudira, majd megint a földre. Egy furcsa érzés kapott el, még nem igazán éreztem ezt, mintha a csontomig hatolt volna az aggodalom, a bátortalanság. Félelem, ez volt ami engem akkor átjárt. Szemeim előtt jelent meg a varázstalan társadalom, ahogy az általam kirobbantott magnix-mágus világháborúban ők, és az undorító varázstalan fegyvereik pusztítanak el minket. Tehetetlennek éreztem magam és gyengének, amelyet nem tűrtem.
Térdre rogytam.
- Thébai Héphaisztión, ha jól tudom.... egy Apoteleszmatika címet viselő asztrológiai összefoglaló munka szerzője. Ennek jelentőségét a benne megőrzött, máshonnan nem ismeretes korai görög asztrológiai munkákból származó idézetek, értesülések adják. - feleltem halkan.
- A másik pedig, a másik... a másik - és itt akadt el az a nagy tudományom. Rég volt már, hogy én asztrológiát tanultam. A lányra pillantottam oldalazva, hátha annak volt ötlete. Bármi ötlete.
Ha nem volt, egy stupor még mindig akadt a tarsolyomban. Vagy esetleg egy sectumsempra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ivócimbi.
//friends// //Pestseholse//

Fejemet támasztva a tenyeremmel hallgattam végig a lány ecsetelését a modellszakmával kapcsolatban. Sajnos ebben annyira nem voltam jártam, mint mondjuk másban, de volt egy bizonyos elképzelésem róla. Arcom vonásai eléggé szárazak voltak s csinos ajkai járását figyelve próbáltam megérteni, hogy miért ilyen fontos neki a diéta. Ezt a múltkor nem mondta, sőt ő erőltette, hogy igyunk még. Akkor is már biztos modell volt ez nem egy olyan állás, ahova bárkit felvesznek. Ezt már akkor is tudnia kellett, hogy nem ihat. Szóval a múltkori találka után nekem ne most próbálja bemagyarázni, hogy egy pohár valamitől tönkremegy az egész karriere, mert ha valóban így lenne, még a kocsmák környékét is messziről elkerülni, de amint látjuk: Itt ült mellettem fizikailag is, ha akartam volna, hozzáértem volna. Arról nem is beszélve, hogyha az alkohol tönkreteszi a karrierjét, akkor miért lóg olyan alakokkal, mint én?
Erőltettem magamra egy mosolyt, mint aki elfogadja azt a sok baromságot, amelyről tíz percen át próbált kiselőadást tartani. Jó, akkor éljen a kis álomvilágában és legyen boldog modell. Vagy mi.
Ajkaimhoz emeltem a nemrégiben kikért italom és belekóstoltam halk szürcsöléssel, ám a szemöldököm is felszaladt a kérdése hallatán. Miva'?
- Iszom...? - válaszoltam az itt, és most kérdésre - és egy kedves ismerősömmel trécselek - tettem hozzá utólag nyájasan, asszem ez a kedvesség megjátszás egész jó maszkot biztosít nekem másokkal szemben.
- Egyébként a múltkori ivászatunk óta semmi sem változott, amit akkor elmondtam. Csak megvalósítottam a céljaim, hát ennyire nem emlékszel, Eszterke? Sok volt az a vodka, mi? - mézes-mázos hanglejtésemet felcserélte a pimaszság, hátha eszébe jut, hogy mégis miért keveredtem haza és most mi a jó Merlint csinálok itthon.
- Cigiznem kell, jössz velem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Senki nem mondta, hogy nem játszhatok olyan dalokat a szaxofonomon, amelyek nem épp a jazz vagy chill műfajokba, illetve kategóriákba sorolhatóak. Azt játszok, amiket szeretnék és amit a közönségem kér. Az a pár ember, de jobb egy igaz követő, mint száz hamis, nem?
Én is hamis vagyok. Harapok.
Este lesz egy kis mulatság a közeli bárban, ahova sikerült elnyernem az est zenésze címet. Ugyan a szaxofonommal fogok ott is nőket levenni a lábukról, de az utóbbi időben ráfeküdtem a gitáromra is.
Nem szó szerint.
Igazából már az alapképzés idején elkezdtem, még korábban, mint a másikat, de valahogy ez nem ment annyira gördülékenyen, mint a fúvós testvére, aki épp itt pihenget a hátamon. A parkon keresztül terveztem hazajutni, vagyis már csak az átmeneti otthonom felé, hiszen épp költöztem. Szép volt, jó volt, elég volt. Nincs nekem és soha nem is volt idegzetem az idiótákhoz, akik nem tisztelik a személyes szférát vagy azt, ha a másiknak van egy kisállata, akkor arra nem szívgörcsöt hozni óránként a vihánckodással. Még jó, hogy összehaverkodtam ezzel a Valentin csávóval és megengedte, hogy ott hédereljek nála. Az is plusz pont, hogy ő is zenél, egy húron fogunk pendülni.
Úristen, de szar szóviccet nyomtam el. Ássatok el.
A parkon keresztül haladtam már, amikor egy ismeretlen dallam ütötte meg a fülem. Képtelen voltam rájönni. Nem ismertem fel. Megálltam és hallgatózni kezdtem, végül amerről jött a hang, arra indultam. Elővettem Jennifert s ajkaimhoz emelve fúvókáját, mély levegőt szippantottam be, majd az általam szinte tökéletesre csiszolt légzéstechnikával kezdtem el játszani egy nagyon ismert Nirvana dalt, a Smells like teen spiritet. Szerény személyem szerint piszok jól hangzott. Ahogy a férfi irányába araszoltam, lassan felnyitottam a szemeim - valamiért érzékibb lehunyt szemekkel játszani - és megeresztettem egy pimasz mosolyt irányába.
- Nem félsz, hogy elviszi a dalod a szél? - és mintha Fortuna meghallgatta volna a kérésem, egy gyenge szellő emelte meg lófarkamat, amely ott ékeskedett a fejem tetején ezzel is fokozva a már amúgy is vérpezsdítő dallamot.
Mennyi zenebolond! Nem is volt akkora baklövés hazaköltözni!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Nem mondanám magamat extrovertált embernek, legalábbis a valóságban piszkosul nem vagyok, még ha ezt is játszom el a világnak. Bár igaz, ha introvertált az ember, ha nem, a zene egy olyan nyelv, amelyet bárki megért, ehhez nem kell értenie a zenéhez, elég csak hallgatni.
Világnyelv.
Ugyan nem játszottam végig a dalt, de hé, én voltam az a betolakodó, aki idetolta a csúnya, kócos fejét, hogy beletrollkodjon valakinek a munkájába.
Ne köszönd, szívesen tettem.
Pihegve emeltem el ajkaimtól a hangszert és hagytam, had lógjon a nyakamban, míg a férfire emeltem a pillantásom. Testalkatát kezdtem elemezni, tartását, azt, amit épp sugárzott magából. Szinte röntgen szemekkel világítottam át agyban az előttem lévő zenészt.
- Kölyök koromban anyámék kitalálták, hogy kössem le felesleges energiáim. Szóval ez lett belőlem, egy szaxofonos csöves - csövesnek nem épp tűntem, hisz ápolt volt a kinézetem mindig, borostás arc ide vagy oda.
- És te? Csak nem valami kisebb híresség vagy? Úgy festesz, mint aki most lépett ki egy tini magazinból - jegyeztem meg viccelődően cinikusan, hogy ne legyek annyira elutasító, de tudja, nem vagyok olyan srác.
- Saját szám? - biccentettem a hangszere felé, hisz jól hallottam ismét egy újabb dallamot, amelyet megint nem tudtam mihez kötni, mégis lebilincselt. Háborgó lelkem megnyugtatta.
Olyan kellemes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Hátradőltem a bárpultra támaszkodva, mint más a moziba. Magabiztos mosoly ült ki arcomra, ahogy láttam a tálcával kezében szlalomozó pincért, ahogy épp néhány liba vergődő táncát igyekezett kikerülni és épségben leszállítsa a kiküldött italt, némi borravaló érdekében.
Megkapod szép testvérem, ne aggódj.
Már készítem is a tárcámat.
Amint ki lett szervírozva a koktél, figyeltem a nőstény reakcióját, minden mozdulatával egyre többet és többet árult el magáról, mégpedig ezek a mozzanatok felnyitották a szemem. Olyannak tűnt, akit nem érdekel mások véleménye és szeret a mának élni. Milyen kis aranyos, ha szabad megjegyeznem.
És ostoba. Tervek nélkül csak bele a lecsóba? Esztelenség.
Baromság.
Jobb kezemben szorongattam egy újabb whiskyt, amelyet körkörösön lögyböltem a pohárban míg a vonagló csípőt és hosszú combokat fürkésztem
Akarom. Kell nekem.
Teljesen megvadított a kacsintgatásával, kacérságával és kisugárzásával. Na persze a tudat is ott volt a fejemben, hogy bizony ma éjszaka rá vadásztam. Felfedte magát és szirénként akart magához édesgetni. Mocsok húzás.
Poharam tartalmának utolsó kortyait legurítottam újra, ám harmadik kört már nem kértem, helyette megindultam Miss. Titokzatosság irányába. Ehhez természetesen keresztül kellett magamat vágnom a tömegen, hogy odasodródhassak hozzá. Egy hosszú ujjú fekete blúz volt rajta, barna szoknyával s illatozott a parfümjétől, amely... csak nem az? Istenem, Amy is ezt használta.
Amy...
Kizökkentem egy pillanatra, nem vettem észre, hogy a testem automatikusan cselekedett és hátulról derekára tettem a kezem aztán hátrébb húztam, ki a barátnői karmaiból.
Későn ismertem fel. De már nem is bántam.
Csodálatos idomai voltak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

A mai napon is azzal a céllal fordultam a könyvtárba, hogy egy kis tudást szívjak magamba, így a vizsgaidőszak alatt. No, arról se feledkezzünk meg, hogy már nyakig benne voltam az animágiában és nem hiszitek el, de sikerült egy ezüst teáskanálnyi harmatcseppet szereznem. Már csak az a kib*szott lepkebáb volt hátra, amelyről azóta teljesen meggyőződtem, hogy a feketepiacon beszerzek. A kanál viszont anyámé, gyerekjáték volt rátenni a kezem otthon.
Egyszer visszakapja.
Melegen ajánlottam magamnak, amíg a harmatra vadásztam, hogy elsőre sikerüljön meginnom a bájitalt egy vihar alatt, mert ezt a szívást, ami a bájital elkészítésével jár... Nem biztos lesz idegrendszerem végigmászni még háromszor-négyszer. Remélem a kapcsolataim elég jók voltak ahhoz, hogy hamar legyen egy lepke bábom.
Hol van már eddig Kótyagos? Hoznia kellene a levelem...
Mindenesetre én most a könyvtár felé vettem az utat, hogy többet tudjak meg erről az egész dologról. Nyilván fájdalommentes az átváltozás és megőrzöm az elmém. De úgy mégis. Milyen érzés? Min megyek keresztül? Mennyire fogom tudni hasznosítani és vajon mivé alakulok? Talán ez a legfontosabb kérdésem.
Ez kétségtelen, ragadozó állat leszek.
Az egy dolog, hogy az egómat bántaná, ha valami nyomorék növényevő állattá alakulnék, mint egy... nem is tudom. Őz.
Képzelj már el engem őzként szökdécselni Bogolyfalva vagy Pestseholse utcáin.
Röhejes.
Kib*szottul röhejes.
Felejtsd el.
S betoppantam a könyvtárban, ma Rudi nélkül kivételesen. Szemeimet végig futtattam az ott lévőkön, elővettem egy szál bűvölt cigit, és meggyújtva azt a könyvtár szabályaira tojva nagy ívből böngésztem a polcokat. Senki nem szólhatott a bagó miatt, nem volt tűzveszélyes és a füst, amelyet kifújtam mentolos volt, akárcsak egy rágógumi. Én viszont ugyanazt éreztem, mintha igazi cigarettával a számban pöfékelnék.
Felelősségteljes prefektussal van dolgotok. Féljetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

A füst, ahogy átjárta mind a két oldalát tüdőmnek, végig egyfajta euforikus hatást éreztem. Talán túlságosan is függőjévé váltam a dohányzásnak. Talán már a vörösvérsejtjeim mellett nikotin áramlik ezerrel a szervezetemben. Talán a hatalmat is átvették felettem.
Talán.
Mindenesetre, most én ezt a megbűvölt kamu cigarettát szívogatom a könyvtárba, keresve egy bizonyos állatról szóló könyvet. Hogy honnét tudom, hogy van róla könyv? Onnét, hogy a lepke egyes részei bizony igen közkedvelt hozzávaló a bájital és méregkeverők között, szinte mertem volna fogadni akár hatezer galleonban is, hogy van róla írva könyv.
Hoppácska, az a szimbólum a könyv gerincén csak nem a lepke "koponyája"..?
Kezemmel egy tőlem magasabban fekvő könyvért nyúltam, amelyet vastagon fedett a por. Kitudja mikor nyitották ki utoljára. Egy ismerős rikácsolás ütötte meg a fülem, de mintha meg sem hallottam volna, nyújtózkodtam tovább a könyvért. Aztán levettem. Orrlyukaimon hagyta el a mentol illatú füst a testem, aztán alattomosan szétfoszlott a levegőben. A szőke felé fordultam, és beigazolódott a gyanúm vele kapcsolatban.
Ennyire nem bírsz élni nélkülem?
- Semmi közöd hozzá, én legalább nem aludni és rikácsolni járok a könyvtárba - jegyeztem meg csípősen gúnyos mosollyal az orrom alatt, hisz amikor a folyosók között végigvonultam, talán egy pillanatra láttam, de lehet összekeverem valakivel véletlenül. Ha ez így is van, majd bocsánatot kérek. Különben sem csináltam semmit, mert ha a bagó a baja, akkor benézte. Veszélytelen.
Én már annál inkább.
Figyelmen kívül hagyva a lányt elindultam, hogy asztalt keressek magamnak, ahol gondosan áttanulmányozhatom a poros könyvet. Hátha írnak arról is, merre felé keressem és mikor mikor, hiszen mint mindenki tudja, vannak bizonyos állatok, amelyek csak egy bizonyos időintervallumban mutatkoznak meg. Ezek a leges-legközelebbiek a szívemhez.