36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kapitány Valentina összes RPG hozzászólása (11 darab)

Oldalak: [1] Le
Kapitány Valentina
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. április 19. 21:08 Ugrás a poszthoz


Wape fun || Tünci



Elkéstem.
Képes voltam elkésni a munka miatt, ami amúgy megőrjít. Nem tudom, hogy lehet ezt hosszú éveken keresztül csinálni, nekem már ez a pár hónap is a lelki békémbe került. Hiába volt eszméletlen minden egyes edzés Liammel, amikor reggel be kellett menni a hivatalba, minden egyes alkalommal úgy éreztem magam, mint aki egy gyászmenet tagja. Változatosságot akartam, erre ennél monotonabb cselekvést keresve sem találhattam volna. Ma is egész nap az órát figyeltem, hátha végre elszabadulhatok, de persze, hogy az utolsó fél órában kellett sürgősen feladnom ugyanazt a levelet - persze külön-külön leírva - az összes többi minisztériumi kirendeltségre. Mint valami félnótás kezdő! A nyomozás terén talán tényleg kezdő voltam, de nem holmi gyakornok.
Mindenesetre az a tíz perc késés megbocsájtható még, szóval nem kapkodtam a lábamat. Talán bocsánatot kérek, de nem ér meg egy találkozó sem annyit, hogy egy az átlagnál is szánalmasabb nap után lélekvesztve fussak.
A vendéglátó negyedbe érve már kicsit nézelődtem, hátha kiszúrom itt vagy ott a legnagyobb Payne-t. A cukrászda előtt csak egy pillanatra torpantam meg, gyorsan eldöntöttem, hogy majd ha nyitva lesznek még, amikor végeztünk, akkor fogok sütit venni. Addig meg megteszi a vízipipa is, amúgy sem próbáltam már ezer éve.
Utoljára módosította:Kapitány Valentina, 2019. április 19. 21:10
Kapitány Valentina
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. április 19. 22:16 Ugrás a poszthoz


Wape fun || Cap is here



Sikeresen nyugtáztam magamban, hogy igen, én vagyok az egyetlen, aki képtelen időben érkezni. Jöhetnék mindenféle szöveggel, hogy a világ siet, nem én kések, de az ilyen magasröptű mellébeszélések nem az én asztalom. Általában a pontosság az életem, de senki sem fog belerokkani egy kis csúszásba.
Az a jó Jasonben, hogy nem kell sokáig keresni, hamar kiszúrod. Elég volt egy körbenézés, nem kellett kint álldogálnom. Nyílegyenesen bementem a teaházba, szerencsére nem is kellett tovább trappolni, sem piruettezni mások között.
- Hali - köszöntem, ahogy lefékeztem Jason mellett. - Bocs, feltartottak - legyintettem, mintha mi sem történt volna. Legalább nem tűnt elkeseredettnek, vagy elveszettnek. Mondjuk egyik jelző sem szerepelt a férfi szótárában szerintem, ezek olyan életidegen fogalmak lehettek számára.
A srác a pult mögött egy tálcára pakolta a pipa kellékeket, mire elismerően néztem a Payne srácra.
- Szép munka. Keressünk egy asztalt - bólogattam párat, szívem szerint még össze is dörzsöltem volna a tenyerem. Mielőtt indultam volna, azért még megkértem a fiút, hogy nekem vajsört hozzon.
Imádtam az áprilist, mert a teraszon sem fáztunk délután, minden adott volt egy jó kis beszélgetéshez. Lehuppantam az egyik kényelmes székre, majd amikor Jason is így tett, ujjaimat összefonva néztem rá.
- Mi a helyzet mostanában, professzor úr? - kérdeztem külön kiemelve a titulusát.
Kapitány Valentina
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. április 21. 01:41 Ugrás a poszthoz


Wape fun || Cap is here



Meg sem lepődök, hogy félbeszakítottam egy minden bizonnyal roppant érdekfeszítő beszélgetést. Sárkányok, Atlanti óceán, talán nem is akarom tudni, miről volt szó. Egész vicces lehet itt dolgozni, főleg, ha ilyen Humor Heroldok térnek be. Mert hogy viccelt, tuti csak szórakozásból mondott ilyet.
Röviden bólintottam a dinnyés választásra. Jó lesz az, nekem még a mézes-áfonyás is jöhetett volna, nem igazán számít. Az édes íz tuti eltereli a figyelmem majd a napi túl kevés szénhidrát bevitelemről.
Szemrebbenés nélkül néztem végig, ahogy a pultos fiú lepakolta a rengeteg sört az asztalra. Igazából tökéletes balance volt, és neki sem kell rohangálnia minden kör után. Vagyis arra tippeltem, hogy Jason nem olyan szende alkohol fogyasztó, mint például én. Picikét talán túl kimérten köszöntem meg a segítségét, egész gyorsan lelépett tőlünk. Mindegy, amúgy sem rá vagyok kíváncsi.
- Ha nincs kisállatod, pillanatok alatt találsz majd - feleltem logikusan. Hiába vagyok boszorkány, az én főbérlőm első kérdése is az volt, hogy van-e macskám, vagy bármilyen állatom. Teljesen megnyugodott, amikor közöltem, hogy nem jövök ki valami jól a négylábúakkal. - De én a helyükben megtartanálak bébisintérnek - megvontam a vállam. Már a karrierista beszélt belőlem, pedig ha nekem is lenne egy pici babám, biztos senkinek nem engedném, hogy vigyázzon rá. Ez viszont már a múlt, a gyerek dolog ki van zárva nálam.
- Nem csak névsorba rendeztem őket, de külön színkóddokkal jelöltem meg a problémásabb ügyeket. - A legszörnyűbb az egészben, hogy ez még csak nem is vicc. - Közben meg azon gondolkoztam, hogy milyen színű kötéllel akasszam fel magam. A barna túl hétköznapi, valami vadabbat szeretnék, mondjuk kéket.
Oké, talán nem is erre kíváncsi a férfi. Valami mosolyfélével próbálkoztam, hogy azért elvegyem az élét, közben inkább a pipával szerencsétlenkedtem. Az elmúlt hét évben nem igazán láttam ilyet, szóval jó mélyről kellett előhalásznom az információkat hozzá. Szerencsére nem kellett vele sokat bajlódni, már csak be kellett izzítani. Kezemben a csővel végre hátradőltem és nem analizáltam túl a dolgokat.
Kapitány Valentina
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. április 21. 11:28 Ugrás a poszthoz

A Vértes utcájában || Captain



Nem hittem, hogy ennyire hamar elér engem is a burn-out szindróma. Félreértés ne essék, nagyon szeretek aurornak tanulni, az edzéseket is bírom, de a munka nem igazán az én asztalom. Ha van valamilyen hivatalos ügy, amiben nyomozni kell, azt élvezem, de egy kis faluban nem túl sok ilyen eset van. Az esetek nagy részében több a papírmunka, és ez az, ami legmélyen kicsinál engem. Hat évig jóformán csak terepen dolgoztam, ezután nagyon éles váltás volt egy irodába beülni.
Nem akartam mindent feladni és elmenekülni, ezért is többet mozdultam ki, hátha újra megszeretem az életem, meg minden ilyen maszlag helye. Nem voltam sosem partiarc, de régi kapcsolatok ápolása talán nem válik majd a káromra.
- Niko! - szóltam hangosabban a férfinak, ahogy kiszúrtam. - Szia - köszöntem, mikor már nem kilóméterekkel odébb voltam.
Nem volt nehéz megismerni, pedig amikor legutóbb láttam, még fele ekkora volt korban és magasságban is. Na meg közel sem volt ennyire szőrös. A kisfiús bája teljesen odalett, amit egy kicsit sajnálok, de a véla mágia még mindig működik nála.
- Ez most komoly? - képtelen voltam magamban tartani a kérdést, ahogy megláttam a gyűrűjét. Az ügyeletes rosszfiú tényleg házasságra adta a fejét? Micsoda meglepetések, kérem szépen.
Kapitány Valentina
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. április 22. 15:30 Ugrás a poszthoz

A Vértes utcájában || Captain



Lehet, hogy kicsit paranoiás lettem, de kezdem azt hinni, hogy itt Magyarországon már nem fogok találni egy férfit sem kutya nélkül. Olyan kiegészítő lett ez nekik, mint nálunk lányoknál a táska, vagy mi? Igyekszem újra megkedvelni a négylábúakat, de nem megy ez csettintésre. Legalább tőlem nem kell félnie a kutyusnak, nem fogom simogatni.
- Rögtön kettő? Ez nagyon veszélyes, jut elég időtök minden másra is? - úgy kérdeztem, mintha legalább a globális felmelegedéssel kellene megküzdeni, persze csak ironikusan. - De minden rendben vele? - kérdezem, rendesen meglepve ezzel magamat is. Nem ez az irány, amit követni szeretnék.
A kutyáról felnézek Nikora, még mindig fura megszokni, hogy mennyit változott. Nagyjából az utolsó infóm róla, hogy kiengedték a javítóból.
- A gyűrűre céloztam egyébként. Milyen a szíved választottja? Az orosz lány lett a nyertes? - kicsit elhúzom a számat, mert hát sosem szívleltem azt a csajt. Akkoriban nem foglalkoztam annyit az alsóbb évesek pletykáival, a gyerekeket vagy utáltam, vagy közömbösek voltak. A Chenkova lány az első kategóriába tartozott éppenséggel.
Kapitány Valentina
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. április 26. 00:01 Ugrás a poszthoz

A Vértes utcájában || Captain



- Az edictumot sose olvastam - legyintettem egyszerűen. Nem szerettem a pletykákat, meg akkoriban minden mást sokkal fontosabbnak találtam. - De Anna rémlik, igen. Ő is eridonos volt - még most is büszkeség tölt el, ha a régi házamra gondolok. Jó kis csapat volt akkoriban az eridonban, ezt még úgy is tudtam, hogy nem mentoráltam senkit. - Ti évfolyamtársak voltatok? - Erre viszont már nem emlékeztem teljesen. Annyi minden történt azóta, hogy igazából azt sem tudnám megmondani, mennyivel járt alattam Niko.
Halvány mosoly kúszik az arcomra, ahogy a kezét figyeltem. Nem léptem el tőle, de nem is közeledtem. Ez a kis játékosság még nem ártott soha senkinek. Azt hiszem.
- Ohh, igen, kérlek. Ha van egy eddig rejtett ikertestvéred, nekem nyugodtan bemutathatod - egész jól megy az irónia, még én is majdnem elhittem. A sors fintora, hogy nemrég egy barátnőm elég hasonló ajánlatot tett, csak neki tényleg létezett az ikre.
Az említett csárda felé néztem, majd elkerekedett szemekkel vissza rá. Úgy jelentette ki, mintha semmiség lenne, hogy az egyik leghíresebb hely az övé. Tudtam, hogy nemrég nyílt, de már most hallottam meséket a helyről a munkahelyemen.
- Ez elég komoly. - Már majdnem hozzátettem, hogy tényleg felnőttünk, de azzal olyan öregnek érezném magam. - Gratulálok hozzá. Én meg csak úgy... vagyok - megvontam a vállam. - Jó egy kicsit kimozdulni otthonról - mondtam teljesen őszintén. Mindenhol jobb lenni, mint a kis faluban, ami percről percre egyre jobban megfojt.
Kapitány Valentina
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. május 9. 22:54 Ugrás a poszthoz

A Vértes utcájában || Captain



- Azért na, kikérem magunknak. A vörösek amúgy is kortalanok - szögezem le egész gyorsan. Örök igazság; mindegy mennyi év telt el, még mindig van, ahol elkérik a személyimet. És így legyek komoly auror, aki megbünteti a rossz fiúkat, ez csodálatos.
Szó szerint leesik az állam, ahogy a testvérét említi. Én komolyan csak viccelni akartam! A pillanatnyi meglepettséget a nevetés váltja fel; túlságosan abszurd a helyzet. Azt pedig gyorsan elfojtom, nehogy udvariatlannak tűnjek. Más családját kinevetni pedig nem éppen tisztelettudó viselkedés.
- Ezzel elég rendesen megleptél most - ismerem el. - De legalább a lánya jól van. A nő meg lelépett? - még engem is meglep, mennyire érdekel a téma. Nem mintha szóba jöhetne nálam bármilyen gyerek is. Egy lehetett volna, őt pedig senki sem pótolhatja.
- Ne szerénykedj Weißling, a végén még elhiszem - nézek rá félig mosolyogva, félig komolyan. A tekintetem azért a csárda felé réved, némán is elcsodálkozok rajta. Vicces fordulatai vannak az életnek.
- Igazából nem ragadtam itt, épp most jöttem vissza. Inkább Kelet-Európában voltam eddig, utána pedig egy évet lehúztam Angliában. Ha még egyszer megkérdezi valaki, hogy tejet kérek-e a teához, szerintem nem fogja szeretni a válaszom - egyik kezemet végighúztam a másik alkaromon, mintha feltűrném a pulcsim ujját. Mosolyogva engedem le végül, és teljesen őszintén tudom kimondani. - Tényleg itthon a legjobb, nekem már nem kell más.
Kapitány Valentina
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. szeptember 26. 10:03 Ugrás a poszthoz




Nem sűrűn érzek késztetést kényszermozgásra, de most mégis a táskám pántját birizgálom sétálás közben a mutatóujjammal. Nem jó ez így, nagyon nem. Imádom, hogy a húgom ennyire közel van, és a családi mizériát sikerült teljesen kizárni az életünkből, de miért van kutyája? Miért nem volt jó neki egy hörcsög? Hogy várja el így, hogy bármikor is benézzek hozzá? De még csak nem is egy kis pomerániai, vagy bichon kellett neki, de nem ám. Valami nagy...
Álljunk meg egy pillanatra. Fejemet oldalra billentve néztem meg a velem szemben sétáló nőt, és mivel teljesen máshol jártam, kellett egy másodperc, míg kapcsoltam.
- Ophelia! - szóltam neki vidáman. Ezer éve nem találkoztunk már; igazából mióta elütötték. Én teljesen el voltam havazva, gondolom neki sem lehetett egyszerű az élet.
Kikerültem egy párocskát, hogy az egykori mentorommal szemben lehessek. Tettem még pár lépést felé, hogy aztán lazán tisztelegjek előtte.
- Hogy s mint? Már felépültél teljesen, ugye? - kérdeztem, ahogy végignéztem rajta. Igazából egészen úgy tűnt, hogy minden rendben van vele, ami azért megnyugtatott. Nem sikerült megtalálni, hogy ki ütötte el, pedig Isten látja lelkem, minden követ megmozgattam. Vagy valamilyen nagy kutyáról van itt szó - fúj, már megint! -, vagy tényleg csak szerencsések voltak azok az idióták.
Kapitány Valentina
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. október 8. 09:27 Ugrás a poszthoz



Szemöldököm lassan megemelkedik, valahogy nem ezt a választ vártam. Oroszország és a matrijoska baba óta nem közel sem voltunk ennyire távolságtartóak. Nem is nagyon tudom hova tenni ezt a félénk köszönést.
A kezén már látok kötést, a bájitaloknak köszönhetően biztos nem is fáj már neki. Mégis azt mondja, hogy lassan halad.
Valami itt nagyon nem stimmel.
- Még vannak ilyen fantomfájdalmaid? - kérdezek vissza bizonytalanul. - Nem vagyok kimondottan jártas a biológiában, de hallottam már ilyesmiről. Mindenesetre nem akarom csak úgy hagyni azt az ügyet, viszont akiről kérdeztél bagolyban... - lehalkítom a hangomat, körül is nézek. Egész sokan járkálnak itt, ami kicsit sem meglepő, viszont legalább nem néznek minket. Nem mintha nem lennék én is kiképezve arra, hogy szemkontaktus nélkül tudjak kihallgatni beszélgetéseket, de valamiért ebben az Isten háta mögötti kis falucskában nem gyanakszom. Nem vagyok korrupt, így nincs is miért félnem. Azt hiszem legalábbis.
- A férfi esete elég nehéz ügy. Hogy is hívták, milyen Herold? - nyilvánvalóan emlékszek a nevére, de Ophelia határozottan gyanús. Talán valaki száfűlé főzetet készített, hogy felvegye az alakját? Ez esetben eléggé rosszul imitálja a mentorom.
Kapitány Valentina
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. november 18. 10:04 Ugrás a poszthoz



Memóriavesztés.
Egy pillanatra leállnak az agyi működések nálam, mintha egy tükör lennék, ugyanúgy bámulok rá, ahogyan ő énrám. Tehát nem kell százfűlé főzettől, meg csalóktól tartanom, ehelyett az egyetlen nő, akit a barátomnak mondhattam, teljesen elfelejtett.
Memóriavesztés.
Igyekszek gyorsan kapcsolni, de az elmúlt pillanatokat már nem tudom megmenteni, tehát csak bólintok egyet. Kezdem felfogni, de továbbra sem értem, hogy mi történhetett Opheliával. Vajon tényleg létezik olyan, hogy karma? De mit tett szegény nő, ami miatt ki van téve a folyamatos sorscsapásoknak?
Egy fél másodperc erejéig fáj, ahogy kijelenti, hogy nem tudja, ki vagyok. Ez nagyon nem fair. De itt vagyok, és segíteni fogok neki, mert ez a minimum.
- Bocsánat, erről nem tudtam - óvatosan jelentem ki, nem szeretném rá hozni a frászt. Bár azt hiszem ez már veszett fejsze, de talán nem késő.
- Akkor Kapitány Valentina vagyok, auror. Ahogy te is az voltál, Oroszországban találkoztunk, egy lélekvesztő matrijoska babát kellett megszereznünk és biztonságban leadnunk. Te egyszerre vagy a mentorom és a barátnőm - a végét kicsit halkabban jelentem ki, hiszen nem szoktam ilyen szentimentális lenni.
- Te pedig Ophelia Donovan vagy, az egyik legnagyszerűbb auror, akivel valaha találkoztam. A muglikkal közösen is voltak bevetéseid, a legnehezebb ügyeket is sikerült megoldanod. Akiről kérdeztem az előbb, igazából Ambrózy Henrik a neve, lényegében a szülei gyilkosságával vádolják. Ezen dolgoztál, mielőtt... hát, azt én sem tudom, mi történhetett.
Fél szemöldökömet felvonom, de most már befogom végre a számat. Elég sok információt adtam most át neki, ki tudja, hogy mennyire sok ez számára. Úgy ismerem Opheliát, mint aki sziklaszilárdan képes minden problémával szembenézni, de ha arra sem emlékszik, hogy ő maga kicsoda... Nos, röviden elég nehéz lehet most neki.
Kapitány Valentina
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. november 21. 12:33 Ugrás a poszthoz



Azért éreztem, hogy a remény felcsillant, teljesen ráismertem az igazi Opheliára. Nem vagyok nagy filozófus, de talán nem az emlékeink teszik ki a személyiségünket, és ezt a nő is megmutatta most.
Elmosolyodok rajta, ezek szerint kivételesen sikerült jókor érkeznem.
- Pont időben jöttem akkor - bólintottam egy aprót.
Persze azonnal elkezdtek forogni a kerekek az agyamban, hogy valami gyors megoldást találjak neki. Persze segítek visszaszerezni az emlékeit, ha ez kell, viszont sok lyuk lehet, amiről még én sem tudhatok. Persze mesélt nekem ilyet is, meg olyat is, de azért arról szó sincs, hogy kívülről fújnám a nő életét. A pubban hallottam, hogy a tulajon valami Liebhart segített, talán Opheliának is tudna valamit kotyvasztani?
Később biztos feldobom neki, de egyelőre koncentráljunk a kezdeti problémánkra.
- Persze, szívesen elmondok mindent. Hát azért nem egy nagy szokás, hogy iszogatunk, de azért előfordult - egy pillanatra elkalandoztam, a mutató ujjamat a számra tettem. - Ezek mindig jól sültek el, szóval miért is ne.
Szívesen felajánlottam volna, hogy hozzájutottam egy üveg portóihoz, amit nálam is elfogyaszthatunk, de ezzel csak az az egy probléma van, hogy jelenleg majdhogynem idegen vagyok neki. Idegenekhez pedig normális emberek nem mennek fel csak úgy.
- Szóval akkor a pub? - kérdeztem, mielőtt belekezdtem volna a mesélésbe. Segítségképp a Fő utcza felé mutattam, a helyhez. - De a Mátra csárdában is azt hallottam, hogy finom a vajsör. Újrakezdésnek az is jó lehet, nem? - a végén kiderül, hogy mégiscsak van érzékem az ilyen helyzetekhez.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kapitány Valentina összes RPG hozzászólása (11 darab)

Oldalak: [1] Fel