27. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kedves kavicsok,
kérünk mindenkit, hogy a gyorsabb és félreértések elkerülésére okot adó karanténból szabadulás és bekerülés, emlékezés érdekében levében vagy a témában tüntessétek fel a neveket, amennyiben több karakterről van szó. (Leírásban is szerepel.)
Navigátorok
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Frank Arie Martin összes RPG hozzászólása (78 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Le
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 94
Összes hsz: 264
Írta: 2018. szeptember 30. 15:53 Ugrás a poszthoz

I. vezetőségi értekezlet
Alex


A terem közepén ülök, a földön, ölemben az egyik szék pihen, aminek csavarjait húzom meg. Nem varázslattal, az ilyet szeretem magam csinálni. Az ajtó csukva, de nem zárva, ám rajta a felirat jól olvasható: "A mai napon csak kiszállítást vállalunk! Megértésüket köszönjük!" Muszáj egy kicsit rendet raknom itt, egy kicsit - nem nagyon - átrendezem a terepet, hogy logikusabb legyen. Szeretem, ha valami logikus, és persze, ha nem veszélyes.
A hely egyik nagy hiánya, hogy csak a hat év felettieknek nyújt lehetőséget, számtalan szülő a kisebb gyermekét ölbe fogva próbál egyensúlyozni a gyerek és az étel között. Rendeltem jópár olyan ülőalkalmatosságot, mely segíti a családias légkör kialakulását. Szeretném, ha futna ez a hely, mert amikor én voltam itt diák, akkor nem nagyon nyílt erre lehetőség. Imádom, hogy Bogolyfalva fejlődik.
A széket felkelve az új helyére pakolom, éppen akkor, amikor két bagoly is elkezdi kopogtatni az ablakot. Van rajta egy kis ajtó, külön nekik fenntartva, hogy a hidegben is be tudjam majd engedni őket. Két újabb megrendelés, az egyik egy lángnyelv, a másik vajsör pizza, szegény Mei jól megvan dolgoztatva a mai napon, de az biztos, hogy extra pénzt is fizetek neki ezért. Karcsinak, aki az első két hónapra beugrott, adom is a rendeléseket, miközben nekiállok kicsomagolni az etetőszékeket. Mindenképpen be kell szereznünk olyan dolgokat, amiket kisbabáknak is adhatunk, mert egyszerűen a faluba tömegesen érkeznek a kisbabák. Viszont ezt egyelőre még nem cselekszem meg, csak agyam egyik szegletébe vázolom fel.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 94
Összes hsz: 264
Írta: 2018. szeptember 30. 18:12 Ugrás a poszthoz

Alex


Elvagyok, mint a befőtt, sőt, azt hozzá kell tennem, hogy nagyon imádom a csomagoló fóliák között a pukkanósat, mert valamiért akaratlanul elmosolyodok, ha egy kipukkan. Azt hiszem, még nem sikerült felnőnöm. A másik gondomat viszont, történetesen azt, hogy valahol itt van egy lány, aki még nem tudja, de az apja nekem adta a kezét, és a sajátom meg rákötelezett, hogy viseljem a gondját is elfeledteti. Persze, csak egy pillanatra. Semmit sem tudok a lányról, azt sem, hogy hány éves, hogy milyen a jelleme, mennyire gondolja komolyan, hogy egy helyettünk megírt és kőbe vésett házassági szerződést valós házassággá kéne tenni. Mi van, ha van valami kigyúrt pasija? Vagy gyereke? Ötletem sincs, hogy mennyi lehet, hogy miért éppen most jutott apámnak ez eszébe. Mondjuk mert éppen most bukkant fel újra az életemben, de ez most mellékes. Az viszont nem, hogy ez miért éppen etetőszékek kicsomagolása közben jut eszembe. Talán családot akarnék? Egy normálisat, mert amelyiket én kaptam, az nem érdemelte ki ezt a címet soha egyetlen pillanatra sem.
- Helló.
Pillantok a belépőre, aki nekem is nagyon ismerős, de meg nem mondanám, hogy honnan. Egyelőre viszont köszönök. A nap nem telhet el anélkül, hogy valaki a zárva tábla ellenére rá ne nyomna a kilincsre, és tessék, bejutott. Amúgy nem nehéz, valahol a futárlánynak is közlekednie kell.
- Szerencséd van, itt van.
Mutatok végig magamon úgy, mintha ez olyan természetes lenne. Nem az. Nagyon nem. Főleg, mert inkább melósnak nézek ki, mint rendes főnöknek. Innentől azt hiszem hanyagolnom kell a borotvát.
- Frank Arie Martin, örvendek.
Nyújtom a kezem köszönésre, remélve, hogy az érkező elfogadja azt.
- Gyere, üljünk le. Valamit inni? Melyik munka érdekel?
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 94
Összes hsz: 264
Írta: 2018. szeptember 30. 19:23 Ugrás a poszthoz

Ideérkezés
Scarlett


Azt hiszem, egy picikét ideges vagyok. Körülbelül az első ember voltam, aki felült a vonatra, utálok késni és elkésni és valahogy nem is megy nekem a dolog. Ami nem akkora probléma amúgy, amíg az emberek nem jönnek rá, hogy ez valahol szörnyen beteges. Vannak furcsa dolgaim, sok. Furcsa srác vagyok. Két nagy bőrönddel meg két utazótáskával vergődtem végig az állomáson, majd ezeket igyekeztem úgy elhelyezni, hogy senkinek se legyenek útba. A kettő bőrönd az ülés alatt, az utazótáskák meg a poggyásztartón pihennek. Magam elé kipakoltam a kávémat rejtő kulacsomat, a jegyemet valamint az Ember tragédiáját. Fogalmam sincs, miért éppen Madáchot választottam útitársamul, de valahogy amikor a polcról pakoltam le a könyveket, ő maradt fenn. Nem tudom, nincs rá magyarázatom.
A kocsi lassan megtelik, a szerelvény tele van diákokkal, a peron pedig zsúfolásig szülőkkel, akik mindent megígértetnek a gyerekkel még mielőtt elmegy egy teljes tanévre. "Karácsonykor a kedvencedet főzzük." Ígéri egy barna hajú nő egy tizennégy éves forma kislánynak, aki aggódva pillant a vonatra. Ígéretek. Anyám el se jutott odáig soha. Sőt, nem is tudom, hogy állt-e valaha ezen a peronon. Maximum akkor, amikor épp egy mozdonyvezetőt szeretett halálosan. Abban nem vagyok biztos, hogy ez a nagy szerelem éppen a tanévkezdésre vagy annak végére esett-e.
Behunyom a szemem, és igyekszem kizárni a kintről beszűrődő hangokat, melyek érdekes emlékeket kezdenek felidézni. Azt hiszem nem, anyám sosem járt ezen a peronon, de talán nem is baj, így nem volt esélye elszeretni senkinek az apukáját. Három perc az indulásig, az már szinte semmi.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 94
Összes hsz: 264
Írta: 2018. szeptember 30. 22:01 Ugrás a poszthoz

Alex


- Biztos? Ha mégis megkívánsz valamit, van ott mindenféle.
Mutatok a falnál álló szekrényre, melyet hőhűtővel kezeltek, és nem tudom, hogy ki, még előttem, volt olyan zseniális, hogy színes lámpákkal díszítette fel. Imádom. Nincs az a pénz, amiért ettől megválnék. A helyre mutatok, ami már készen van, és ha leült, én is helyet foglalok.
- Bagolyköves voltál?
Nekem a legtöbb ismerős arc onnan van, vagy éjszakai bárok hátsó szobáiból, esetleg kaszinókból, de remélem, hogy a kérdésemre igennel felel, mert akkor nem kell attól tartanom, hogy némi extra képességemmel, ami a kártyaszámolás, kiforgattam a vagyonából.
- Turisztika és vendéglátás? Azt hiszem, már most kezet foghatunk a felvételre.
Persze nem kéne ilyen gyorsan, meg eléggé ijesztő is lehet ez így, hogy beszéltünk két mondatot, és gyere hozzám dolgozni. Ez eléggé negatív reklám a helynek.
- Ami azt illeti, tőlem ez az egész távol áll, mágistörténet tanár vagyok, ha a végzettségemet nézzük, de valami mást akartam csinálni, mint eddig.
Azt persze már nem teszem hozzá, hogy nem tanítottam, hanem műtőket takarítottam, és kártyáztam, mert valahogy nem hiszem, hogy nagyon növelném a szimpátiát. Inkább igyekszem elhitetni az emberekkel, hogy a kötelező gyakorlaton kívül is tanítottam, aztán még fiatal vagyok, és keresem önmagam. Pedig nem. Ez nem igaz. Lehet, hogy menne amúgy a tanítás is, de az eléggé egyszerű lenne.
- Szükségem lenne egy olyan emberre, akivel megbeszélhetem az ötleteimet, és aki azon túl, hogy "persze, jó", mondana valami szakszerűt is, hogy miért igen vagy miért nem. Amolyan helyettes félére gondoltam.  
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 94
Összes hsz: 264
Írta: 2018. október 5. 22:37 Ugrás a poszthoz

Scarlett


Végre elindulunk. Szinte minden feszültség, ami bennem volt, a vonat első löketével kiszalad belőlem, és elhagy. Nem bánom, hogy vége, hogy nem kell tovább hallgatnom a lenti jelenetet. Vége van. Nem volt, nem lesz több jó darabig. A falut nem is tudom, hogy mikor hagyom el legközelebb, hiszen azzal, hogy vettem egy boltot, ami már fut, de a tulaját nem látták hetek óta, nagyon nagy kihívással állítottam szembe magam. Az egyik ismerősöm, amikor elmeséltem neki, hosszan hallgatott, majd csak annyit kérdezett: Nem tartok-e attól, hogy ha hullán kerül elő, akkor majd én is gyanúsítottá válok. Hát addig nem tartottam tőle. Azóta meg... kicsit. Oké, nagyon para a szituáció.
- Hm? Gyere csak.
Intek a szőke lánynak, aki a kérdést feltette. Ő is olyan, mint én, nem igazán híve az ifjúság bohóságainak, mint például az előbb lángoló hajjal elfutó kissrác és a lányok, akik úgy csinálnak, mintha éppen pont arra járnának, ahol a felsőbbéves fiúk ülnek, majd kuncogva arrébb sietnek. Oké, ezt a részt sosem értettem, hogy ez miért jó bárkinek is. Mi történik, ha a fiúk tudják, hogy tudsz kuncogni? Valószínűleg semmi.
- Te kappás vagy?
Elég sok mindent megjegyzek, és a banda zenéjét kedvelem is, szóval majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy ő az egyik tag. Csak azért nem teljesen, mert azért egy koncerten, amit adnak, általában egy szűk helyen, többnyire pincekocsmákban, tömegnyomorban vannak. Olyankor nehéz közel kerülni hozzájuk.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 94
Összes hsz: 264
Írta: 2018. október 8. 16:45 Ugrás a poszthoz

Alex


Egy kicsit elgondolkozok a következő lépéseken, legyek-e olyan, amilyen vágyok lenni, vagyis, mondjam-e meg neki, hogy én eléggé nem tudom azt sem, hogy mit akarok, csak akkor éppen, amikor kitaláltam, jó ötletnek tűnt. Végül, amíg visszaér, elvetem ezt az opciót, mert akkor mindennek nézhetne, csak normálisnak és megbízhatónak nem. Hát kell ez nekem? Nem. Főleg mivel én szeretek úgy tekinteni magamra, mint a megbízhatóság mintapéldányára. Szeretem a rendet, a fegyelmet, a pontosságot és az egyenességet. Nem tartom magam karót nyeltnek, és remélem, hogy más se néz rám úgy, mert próbálok laza lenni, vagy legalábbis mutatni, hogy nem vagyok befeszülve. Egyik sem könnyű, hozzáteszem, de azért igyekszem mindent megcselekedni, amit az a bizonyos haza megkövetel.
- Elég király, én is gondolkoztam egy ideig ebben az irányban.
Csak aztán anyám alkotott, és valahogy megdőltek a tervek. De ez lehet egy új kezdet is, ki tudja, lehet, hogy jövőre ennyi idős fejjel valami esti képzésre vagy hétvégire beiratkozom a tanodába vagy az egyetemre. Mondjuk azért ennyire még nem szaladnék előre, csak elméleti síkon mozgok. Valahogy ez a beleélés művészete nekem nagyon nem pálya.
- Ööö egyelőre eljutottam odáig, hogy reményeim szerint minden papírt aláírtam, és a sajátomnak mondhatom a helyet. Eléggé felfejlődött Bogolyfalva azóta, hogy itt tanultam.
Azt el se mondom inkább, hogy teljesen látatlanban vettem meg a helyet, mert valóban, a nagyszámú konkurenciát figyelembe véve, lehet, hogy én is inkább azt mondom, hogy az csinálja, akinek két anyja van. De más részről meg, kedvelem a kihívásokat, így aztán bármi lehet.  
- Új arculat, kedvezmények. Ez az, amiben biztos vagyok. Jó lenne, ha lenne valami kedvezményprogramunk, és az árainkat úgy tudnánk alakítani, hogy az messzemenően minket hozzon ki vonzónak, de még úgy, hogy nyereségesek legyünk.
Ezek az első gondolataim, kicsit az államat is megvakarom közben.
- Illetve gondoltam még pár speciális dologra, például rakhatnánk össze menüket, amik a házakra orientálódnak. Mindenki közel áll valamelyikhez, és így ezt a vonzalmat is beépíthetnénk.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 94
Összes hsz: 264
Írta: 2018. október 8. 16:56 Ugrás a poszthoz

Drágafelem
face.


Csak a számlák. Oké, tanultam én ilyet, nem olyan nagyon, mert egy fél év után eléggé meguntam, meg a munkám se tette lehetővé, hogy ott legyek, de abban a fél évben rájöttem, hogy minden ez, csak nem egyszerű, és mégis belevágtam. Éppen egy mappába rendezve nézegettem át mindent, és kerestem a kívül maradó hármat, amikor áldásos tevékenységemben megzavart az egyik újoncom. Röviden vázolta a szituációt, majd azt még hozzátette:
- Olyat csináltam, amilyet kért.
Bólogattam párat, hittem neki, mert miért is ne volna igaz, ebben a pár napban egyetlen panasz sem érkezett még rá, sőt, mindenki dicsérte. Miért is ne lenne igaza? Én nem ítélek el senkit, a megrendelőt sem.
- Hívd be, kérlek. Nem kéne kint jelenetet rendezni.
Jobbat nem tudok, és nem is akarok mondani egyelőre, de ez azt is jelenti, hogy maximum egy percem van, és három számlát még be kell helyeznem, az egyik helye meg is van, és amennyire nyomódik az adrenalinom a második is a helyére kerül. A cipők kopogása ismerős, tudom, hogy ismerem ezt a járást, de annyira koncentrálok, hogy a hangot az agyam egyik hátsó féltekébe zárom.
- Köszönöm. Egy pillanat.
Kérek türelmet háttal állva, ugyanis megvan az utolsó tétel helye is, és még szépen be akarom helyezni. Van egy olyan érzésem, hogy utána nem lesz időm már. Viszont jó lenne, ha az érzéseim becsapnának, utálom a konfliktusokat, túl sok rossz emléket tudok felidézni.
- Nos.
Felegyenesedve fordulok szembe a párossal, amikor legutóbb találkoztunk, emlékszem, egy elnyűtt póló és farmer volt rajtam, most szürke szövetnadrág, hozzá illő mellénnyel és egy fehér ing.
- Bálint, nyilván félreértetted a kisasszonyt, aki azt szerette volna mondani, hogy isteni illata van a tökéletes pizzának. Nemdebár?
Érdeklődöm a szőkeség felé pillantva.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 94
Összes hsz: 264
Írta: 2018. október 22. 14:10 Ugrás a poszthoz

Scarlett


- Frank Arie Martin.
Fogadom el a kezét, és nem túl erősen - mert hát lányból van - visszaszorítom.
- Igen, az Arie az egyik keresztnevem.
Köszi anyám, aki ezt a nevet bírta nekem adni. Mert szerinte helyes, kerek fejem volt. Szerintem meg ez annyira nem vicces, de volt pár évtizedem, meg pár pszichológusom, akik ezt megpróbálták feldolgoztatni velem. Most már csak úgy van, de azért persze néha még magyarázkodom miatta. Ez valahogy ösztönből jön. Visszahúzódva az ülésen, hátam a támlának vetem. Kivételesen kényelmes, és nem is kellemetlen szagú ez a vonat. Pécsről ide egy intercityvel jöttem, és be kell vallanom, hogy igen érdekes megoldás az, hogy elmegy a vonat egy ideig, majd át kell szállni buszra, ami egy olyan állomáson tesz le, ami igazából nem is célszerű. Aztán persze metró négy meg metró három, és bumm, itt vagyok. Én ráértem, de az emberek arca leírhatatlan volt. Mondjuk a nőt, aki két bőrönddel és két kisgyerekkel utazott nagyon sajnáltam, egy ideig együtt jöttük, próbáltam segíteni.
- Egy pár alkalommal.
Nem, azt mégsem mondom, hogy az összesen, mert nem akarok élből őrült rajongónak tűnni, majd akkor, amikor már nem tud, sehol kiugrani a vonatból. Nem ám, csak vicceltem.
- De már nem vagy Bagolyköves, nem?
Igazából nem tudom, hogy hány éves, de szerintem már nem kellene oda járnia. Bár lehet, hogy azóta, hogy én onnan eljöttem, radikálisan átalakult a képzési forma. Tizenkilenc éves koromban valahogy túl egyszerű volt egyetemre menni tanárnak, nem igazán gondolkoztam másban. Aztán tanítás helyett kártyáztam, most pedig vettem egy pizzázót. Valahogy nem így terveztem.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 94
Összes hsz: 264
Írta: 2018. október 22. 15:18 Ugrás a poszthoz

Drágám


Zsebre csúsztatom a kezeimet, és nézem a jelenetet, ahogy a szőkeség elköszön a fiútól. Szerencsétlen srác, ő csak ártatlanul bejött ma dolgozni, nem is gondolta, hogy ekkora interakciók érik, mint amit most éppen Luna művel. Én ráérek, kivárom a soromat, és amikor a srác kétségbeesetten pillant rám, biccentek, hogy menjen csak nyugodtan. Szerencsétlen csóró. Amikor felém közelít elmosolyodom, és a saját karjaimat is széttárom, hogy átölelhessem. Az elmúlt években számos súrlódás is volt a kapcsolatunkban, amik miatt nem oldódtam még fel teljesen az irányába, de ezeket hátrébb tudom szorítani, hiszen a testvérem, és szeretem őt. A világon ő volt az egyetlen, akinek bármikor képes voltam megbocsátani, és akinek képes voltam elnézni a stiklijeit.
- Tudod, hogy örülök neked Lunus.
Nagyon is, de számos problémám van az érzelmeim normális kimutatásával. Nem könnyű, ha az ember gyerekének több mostohaapja volt, mint ahány csillag az égen. Nem is tudom, hogy mikor történt meg, hogy teljesen begubóztam, és olyanná váltam, mint amilyen most is vagyok. Szorongok, főleg az emberekkel kapcsolatos dolgoktól, a kapcsolatoktól. Valahogy mindig azt hiszem, hogy beszélnek rólam. ÉS akkor ezek után mit teszek? Persze, hogy veszek egy vendéglátóhelyet, aminek növelni akarom a forgalmát, és azt, hogy beszéljenek róla. Teljesen normális és felnőttes lépés. A dicséretre csak lehorgasztom a fejem, apró mosoly jelenik meg az ajkaimon, a kezem megint a zsebemben van, és egy halvány vállvonás is végbemegy.
- Hát látod, eléggé tetszik. Mi a helyzet veled?
Kérdezem, miközben a székemre mutatok, hogy üljön csak le, az a legnormálisabb szék az egész helyiségben, magamnak egy szerényebbet húzok oda, és a pizzát is átteleportálom az asztalra.
- Majd csináltatok neked másikat.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 94
Összes hsz: 264
Írta: 2018. október 26. 19:24 Ugrás a poszthoz

Alex


- Hú, várj... tíz éve. Tényleg, most van kereken tíz, hogy utolsó éves voltam.
Hihetetlen, hogy repül az idő, egyszer valamikor eszembe jutott, hogy tíz éve milyen szorongással töltött el a végső vizsgák közeledése, hogy míg mindenki terveket szövögetett, addig én kétségbeesetten gondoltam a jövőre, és nem akartam senki és semmi lenni. Aztán a napok teltek, a válaszutak megnyíltak, és csak lett belőlem valami. Azért az nem olyan nagyon rossz dolog. Szóval tíz, nincs mit ragozni ezen.
- Csak nyugodtan, majd az irodába viszek egy asztalt neked is, meg szerzek valahonnan egy nagy táblát vagy ilyen parafa cuccot, és akkor arra kirakhatunk mindenfélét.
Először azt akarom mondani, hogy mindent, mit élvezünk, de hát az én humorom gyakran zsákutca, és mivel nem ismerem, nem tudom, hogy illendőnek gondol-e egy ártatlan megjegyzést egy erotikus naptárral kapcsolatban, így inkább csak megmaradok a sablonnál, ami még csak nem is olyan sokat sejtető.
- A nagy újranyitást a karácsonyi időszak kezdetén gondoltam, ilyen nagyobb ünnepet csapni. Persze addig is nyitva lennénk, csak az lenne a végső határidő, ameddig az újításnak el kell készülnie, és akkor ott már csak az utolsó simítások, aztán a nagy parti, amiben remélem, megszedjük magunkat.
Oké, ez most így nagyon könnyen hangzik, és tudom, hogy addigra vért fogunk izzadni, de megéri majd, nagyon remélem, hogy így lesz. Igazából elég hosszan eléldegélhettem volna abból a pénzből, de helyette én inkább visszatértem arra a helyre, ahol igazán boldog és nyugodt voltam - vagy legalábbis annak a közelébe -, készen arra, hogy új fejezetet nyissak. Ha ez nem jön be, akkor nem tudom, hogy mi lesz.
- Mi lenne, ha szerdán kezdenél hivatalosan? Addigra hátha jön még pár önéletrajz és akkor elkezdhetnénk felvenni az embereket.
Igazából ez az egy fontos kérdés van még, már ha neki nincs más kérdése, mert igazából minden mást csak akkor tudunk meg mi is, amikor már elkezdünk együtt dolgozni.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 94
Összes hsz: 264
Írta: 2018. október 28. 18:18 Ugrás a poszthoz

Scarlett


- Lehet, hogy meg kéne változtatnom, felveszek egy új személyiséget, és mondjuk motorosnak állok.
A motorosok esetében van az a sztereotípia ugye, hogy nagydarab, szakállas, bőrdzsekis fickók, én azonban egyiknek se felelek meg... nem, még bőrdzsekim sincs. Az élet iszonyat mód kegyetlen tud lenni.
- Kösz.
Amivel kínálnak, azt el kell fogadni, ugyebár, így én magam sem teszek másként, és szépen el is veszem, persze nem pofátlanul, de maga a gesztus is jól esik.
- Az út második felében majd én kínállak meg, bár nem tudom, hogy mi van elérhető közelségben.
Mivel este érünk csak be, nem tudom, hogy lesz-e bolt vagy bármi nyitva, és igazság szerint, már annak is örülök, hogy ágyat érhetek, nem, hogy még vásárolgassak is. Eleve lesz még ma pár köröm, szóval az igazi kaland ráér holnap reggel elkezdődni. Eltelt tíz év azóta, hogy itt jártam, és annyi idő alatt rengeteg minden megtörténhet, hiszen a saját életemben is megtörtént.
- Figyelek.
Erősítem meg, mert ez olyan komoly dolognak tűnt, és a testemmel kicsit jobban felé fordultam, így a lábam az ülésre helyeztem. Az őszinte résznél jobbomat a szívemre teszem, balomat pedig felemelem, jelezve, hogy teljes mértékben bízhat abban, hogy őszinte leszek. És ez egy bátor dolog, mert azért elég sok mindenre rákérdezhet. Például arra, hogy a nővérem mivel kereste a pénzt, vagy, hogy én tényleg tisztességesen játszottam-e a kártyalapokkal. Mind a kettőre a nem a válasz, hiszen Luna nem volt irodai alkalmazott, én pedig azért kerestem ennyit, mert számoltam a lapokat. Végül azonban mást kérdez, és meg is könnyebbülök kissé.
- Szerintem jó vagy, szeretem a hangodat, de egy kiegészítő hang nem lenne rossz. Olyan, aki megerősít, akinek a hangszíne egy kicsit kiemeli a tiédet. Azon a vonalon, amin ti mozogtok, olykor a duettek is beleférnek, nem állandóan, de néha egy-egy, amit mindenki tud énekelni. Viszont, a vezető hangnak neked kell maradnod.
Ez elég jól hangzik, így visszagondolva, főleg úgy, hogy a profitól nagyon nagyon messze állok, én csak élvezem a zenéjüket, szívesen hallgatom őket. Esetleg a pizzázóba is lehetne egy-egy számukat betenni, és ha kérdezik, terjeszthetem a hírüket. Na de erre még visszatérünk.
- Tanár vagyok. Mágiatörténetet fogok tanítani.
Mondom először nyugodtan, de a reakciója után azért elmosolyodom, és megrázom a fejem kissé.
- Tényleg tanár vagyok, de nem. Vettem egy pizzériát.
Utoljára módosította:Frank Arie Martin, 2018. október 28. 18:18
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 94
Összes hsz: 264
Írta: 2018. november 3. 16:13 Ugrás a poszthoz

Alex


Akkor ki tudja, lehet, hogy volt közös pontunk is, de elég sok időt töltünk majd együtt, ez ki fog derülni.
Mondjuk én nem voltam egy olyan nagyon feltűnő személyiség, az a tipikus tömeggyerek, aki átlagosan tanult, nem tudta, hogy mit kezdjen magával, volt néhány barátnője, szerelmes volt a legszebb tanárnőbe, általában az asztal első kéthatodán ült, és ennyi. Sem a hajam, se a szemem nem látványos, két ember a szülőm, szóval akkor sincs semmi, ha nem emlékszik rám.
- Szerintem akkor ezt az első alkalommal meg is tesszük, én ha nem ott leszek, akkor a konyhában. Mondtam már, hogy éppen egy továbbképzésre járok, pizzamester lesz belőlem.
Nem rossz amúgy, mert oké, a pizza alapból nem nagy kunszt, de ott elég sok okossággal megismertetnek minket, a különböző sajtok ízhatásaival, meg sonkákkal, a szélek csavarási technikáival, és már értem, hogy mi a különbség pizza és pizza között. Korábban negyed ennyit se foglalkoztam vele. Mindig mondják, hogy az a jó, ha az ember sokat ad a hobbijához, nos én egy pizzériát is vettem a pizzaszeretetemhez. Megesik.
- Törzsvásárlói, meg kuponos rendszer is akár.
Elég sok mindent kell átbeszélnünk, ezeket most jól megjegyzem, és amint bemegyek az irodába fel is írom majd őket. Most viszont egy önéletrajzzal leszek még gazdagabb, ami bevallom, nagyon jól jön, eddig nem volt éppen üzleti érzékkel teli a stratégiám, mert valljuk be, a srác belépett az ajtón, és üzletvezetővé tettem, jó, hogy nem adtam át egyből a kulcsokat, de nem, azt majd legközelebb. Még előtte le kell őket másoltatni.
- Kösz, ez jól fog jönni. Akkor gondolom, most fel kéne mondanod az eddigi helyeden. Ma már nem maradok sokáig, de dobok egy baglyot, még a héten, rendben? Amikor már összeülhetünk a többiekkel is, meg körbevezetlek, ilyesmi. Megfelel így?
Érdeklődöm, mert ha igen, akkor szerintem egyelőre ennyi, és ha megvan az időpont, akkor lövök el neki olyan érdekességeket, hogy egy lány a seprűs pizzafutárunk, és társai. A végén megejtünk egy gyors kézfogást, és el is köszönünk, folytatás pedig majd innen, élesben.
Utoljára módosította:Frank Arie Martin, 2018. november 3. 16:14
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 94
Összes hsz: 264
Írta: 2018. november 4. 18:22 Ugrás a poszthoz

Scarlett


- Buddha keze... szerintem ez inkább egy szerzeteshez illik, én mondjuk lehetnék késes vagy kaszaboló, csonkoló, nem mintha lenne késem vagy mondjuk képes lennék bárkit is megvágni, de azért ha már motorosnak állok, akkor azért úgy adnom kellene a dologra, nem?
- Repülővel jöttél eddig? Mikor indultál?
Mert hát azért becsekkolási idő is van ugye a világon, nem úgy van, mint a távolsági busznál, hogy akkor csak úgy felpattanok, és max tíz perc múlva indulunk is. Már ahol rendesen beállnak a buszok, van, ahol annyi se, a vonatnál meg még ennyi se. Ahhoz képest eléggé jól nézett ki.
- Berezonált hangtuskó!
Ezen olyan jót nevetek, hogy már komolyan magamat is elszégyellem. Nem is tudom, hogy mikor nevettem ilyen jót, de tényleg. Már ezért megérte nem seprűvel meg másik járattal jönni. Tényleg nagyon szeretem a kappákat, én vagyok az, akinek mindene van, ami kappa, még aláírása is, és hát eléggé megörültem annak a ténynek is, hogy olyan helyre költözök, ahol fellelhetőek. Amúgy is, rá akarom venni őket, hogy néha játszanak nálam, de azért eléggé erős lenne így pár perc után lerohanni ezzel.
- Bevallom, hozzájuk most nekem sem nagyon lett volna kedvem, de ez a legkényelmesebb járat, és éppen ezért ültem fel már jó korán, aki meglátott, az továbbsétált, biztos nagyon, de nagyon ijesztően nézek ki, ezért továbbmentek.
Biztos vagyok benne, hogy azt hitték, valami új tanár vagyok, és nem akartak a nulladik percben áldozatokká válni. Pedig azt hittem, ha egyszer tanár leszek, majd jó fejnek fognak tartani. Ezek szerint nem jött össze. Ez egy elég jó érv amellett, hogy pizzériát vettem, és nem az önéletrajzomat adtam le a mostani igazgatónál.
- Simán, sőt, kitalálhatod akár a saját pizzádat is, amit aztán, ha beválik, neked ingyen csinálunk.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 94
Összes hsz: 264
Írta: 2018. november 20. 09:25 Ugrás a poszthoz

Kappavezír


- Isten mentsen, hogy ilyen messzire merészkedjek drága hölgyem, hogy én ennyire őrült nevet adjak!
Tetetett riadalommal hőkölök hátra, majd nevetve hajolok megint előre. Ezer éve nem nevettem. Erre felszállok egy vonatra, amitől előtörnek az emlékek, hallgatom egy anya és a gyermeke búcsúját, amitől meg a szívem. Eléggé rossz kezdéssel indulok meg életem következő szakasza felé, aztán bumm, beront egy szőke ciklon, és máris olyat teszek, amit nagyon rég nem tettem: nevetek. Tényleg jól esik, másabbá kezd formálódni ez az utazás, mint amit maximum remélni tudtam belőle.
- Uhh, jogos. Összességében?
Mert hát azért volt itt pár óraátállítás akkor menet közben. De ahhoz képest, hogy onnan indult, és utazott nem is tudom mennyi órát, jól néz ki, mármint, nem olyan szét csúszott, értitek, de persze, férfiszemnek is szép látvány.
- Akkor most lélekben Buddha keze felkészíti magát az útra.
A két karomat magamtól eltartva, behajlított könyökkel csippentem össze a a mutató és a középső ujjamat, majd az átszellemülés végett lehunyom a szemem, és "ommmm" hangot kezdek el kiadni. Perszemó, nyilván nem bánom, hogy vele kell töltenem az utat odáig. Még az ajtóra is kedvem lenne kiírni, hogy megtelt, mert még a végén ilyen savanyú arcok is beülnek ide.
- Mondjuk, ha karácsonyi specialitás, akkor csinálhatjuk az újhagymából a fát, csak akkor köré a többit. De a két féle sajt eléggé csábító. Meg aztán ezzel az alappal lehet húsmenteset is csinálni.
Mert mindig a szegény húsra van fogva a hízás, véletlenül sem a tésztára, a sajtra vagy bármi másra. Szóval biztosan lendítene a dolgon, ha lenne egy húsmentes szekció is. Teljesen vega/vegán rész viszont csak akkor, ha találok egy olyan szakácsot, aki tényleg ért is hozzá. Nézem a gyereksereget, és csodálkozva állapítom meg, hogy bámulnak is minket, mondjuk én inkább azt hittem, hogy azért aggódnak, mert új tanároknak hisznek minket, ám amit mond, az egy pillanatra megfagyasztja a levegőt. Megvárom Scar válaszát, menet közben közelebb csúszva a gyerekhez, kinyújtva a kezem a keze felé, és ha elfogadja a másikkal megsimítom a kézfejét.
- Bátor vagy, amiért egy számodra kellemetlen kérdést tettél fel, azonban ahhoz is légy bátor, hogy tudj nemet mondani olyanra, amit nem akarsz megtenni. Mindenkinek van olyan a múltjában, amit nem szeret hangoztatni, és nem szereti, ha megkérdezik tőle. Mindig, mikor kérdést tennél fel, gondolj arra, hogy ha neked tennék fel, mit éreznél, rendben?
Végig nyugodtan, barátságosan beszélek vele, a végén kacsintok, ő pedig elmosolyodva bólint egyet. Szegény, még az elején van, keresi a helyét.
- Bocsánat.
Mondja őszintén, Scarra pillantva, majd kiszalad a kocsiból.
- Nem szeretem, ha valakit kényszerítenek.
Húzom el egy kicsit a számat, majd visszafordulva a lány felé elmosolyodom.
- "Elviseljük egymást", szegény gyerek ezzel a mondattal kezdi az ismerkedést a párkapcsolattal. Miért csak elviselitek egymást?
Utoljára módosította:Frank Arie Martin, 2018. november 20. 09:26
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 94
Összes hsz: 264
Írta: 2018. november 20. 20:38 Ugrás a poszthoz

Drágám


- Ne hibáztasd, tőlem kapja a fizetését.
Látom, hogy furcsán néz rá, és a testvérem, egészen kicsi korunk óta csak mi vagyunk egymásnak, szóval tudom, hogy egyetlen szemvillantása mit is jelent. Viszont kettesben vagyunk, így megengedek egy mosolyt.
- Ez a beállás férfias, nem szexi.
Mindig ezt mondom neki, de ő tanult olyan szakmát, amit inkább férfiak végeznek, és néha azt is érzem, hogy kettőnk közül benne van a több macsó. Nem, ez nem azt jelenti, hogy én nőiesebb lennék, mondjuk úgy, hogy én vagyok az átlag srác, ő meg az, aki hazaviszi a buli végén a nőmet.
- Ne vond meg a vállad, ha erről van szó, ez fontos neked.
Nem akarom kioktatni, de ha visszagondolok az elmúlt két percre, azt teszem. NE hibáztass, NE állj úgy, mint egy férfi, NE vonogasd meg a vállad. Nem tudom, hogy valami, ami működött, miért romlott el. Márpedig közöttünk elromlott. Tudom, hogy mikor és hogyan, és tudom, hogy mind a ketten hibásak vagyunk benne, de a történet eléggé bonyolult. Senki sem úgy képzeli el a labdázások közben a lánytestvérét, hogy később egy rúdon pörög majd, és nyilván, megviseli az embert, ha még látja is. Sosem beszéltük meg azt, hogy engem a tény, hogy láttam őt táncolni, milyen mélységekben traumatizált, pedig akkoriban még egy ígéretesnek tűnő kapcsolatom is volt. Aztán valahogy, nem maradt semmi, csak a kártya meg én. Ki akartam szabadulni, és újra kellett kezdenem.
- A polgármester egészen normális.
Egyszer találkoztam vele, futólag, köszöntött, és örült, hogy biztos kezekben tudhatja a helyet. Érdeklődött, hogy miért nem tanítok inkább, és még azt is felajánlotta, hogy szól az érdekemben pár jó szót. Talán egyetemi tanárnak is elmehetnék. Talán, de egyelőre vissza kellett utasítanom az ajánlatát.
- Egy férfi?
Kérdezem csendesen, a falnak támaszkodva, zsebre tett kezekkel. Nem akarom felidézni azt, hogy miért is megy oda, tudom, hogy amikor táncolt, csak tánc volt, semmi több, sosem mondta, hogy több lett volna, bár nyilván, nem is akarta volna mondani. Csak nekem meg nem kellene elképzelnem sem.
- Majdnem mindet. Fel kellett újítani, alkalmazottak kellettek, és fent kialakítottam az életteremet is.
Nem valami nagy, de arra jó, hogy aludjak és zuhanyozzak valahol. Ahogy a többiek a folyosón haladnak, időnként beszűrődik a kinti zene, én pedig úgy érzem, hogy lépnem kell. Most kell nyitnom. Odalépve Lunához felhúzom, szorosan átölelve a derekánál magamhoz vonom, egyik kezemmel a hátát tartom, a másikkal a haját simogatom.
- Szeretlek, történjék velünk bármi, legyünk bárhol, legyünk bárkik is.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 94
Összes hsz: 264
Írta: 2018. november 20. 22:33 Ugrás a poszthoz

Drágám


- Dehogynem akarsz.
Mert azért testvérek vagyunk. Nem úgy akarunk tetszeni egymásnak, mint más embereknek, épp csak annyira, hogy ne mondjuk azt egymásra, milyen borzalmasan néz ki a másik, meg aztán egy kis lelki piszkálódás sem árt néha.
- Más dolog elélni és más dolog élvezni. Olyan savanyú leszel még a végén, mint Harold, mondjuk neki még a foga is hiányzott, de mindig ilyen volt.
Összehúzom a számat, ahogy neki volt, az ajkaim egészen penge vékonyságúak, és gonoszan tekintek a világra. Harold egy pár hetes, de pénzes történet volt anyánk és a mi életünkben. Egyőszi kaland, ahogyan mi hívtuk őt akkor. Valóban, a karácsony már mással volt.
- Ő lesz a pasid? Nem gáz, hogy egy helyen dolgoztok?
Én például biztos, hogy nem kezdenék egyik alkalmazottammal sem. Pedig például pont azon morfondíroztam valamelyik nap, hogy nem csoda, hogy házhoz szállítást kérnek, Mei eléggé szemrevaló, ahogy felpattan a seprűjére, és nekiindul a falu utcáinak. Egy pillanat alatt azon kaptam magam, hogy ott vagyok mindig, és segítek neki. Most éppen leszoktatom magam erről.
- Megvagyok.
Minden, ami kell megvan. Elvégre van munkahelyem, fél évre előre ki tudom fizetni az alkalmazottaimat, és van, ahol álomra hajthatom a fejem, ráadásul szó szerint egy köpésre van a munkahelyemtől, még csak attól sem kell félnem, hogy elkések.
- Köszönöm.
Egyelőre nem akarok, meg kell állnom a saját lábaimon. Elég volt abból, hogy van egy olyan rész az életemben, amiről nem beszélhetek. A kártya is ilyen volt mindig. Nem azért nem beszéltem róla, mert függő volnék, azért nem tettem, mert nem tisztességesen nyertem. A lapok számolása az egyik legsúlyosabb kizáró ok, ezért is nem mentem egy szintnél feljebb.
- Szeretném, ha helyrehoznánk.
Tudom, hogy ehhez nekem többet kell engednem, mint neki, és hogy talán sosem lesz már olyan, mint volt, de szeretném legalább megpróbálni.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 94
Összes hsz: 264
Írta: 2018. november 24. 19:29 Ugrás a poszthoz

Ms. Payne
Lehettél volna a nagy szerelmem,
de másként hozta az élet


- Nincs semmi baj, komolyan.
Nyugtatom a sírás közeli lányt a füstölgő pizza felett. Igazából én magam sem tudom, hogy mi történt, mert egyszer csak kigyulladt a közepe. Nem lett volna ok rá, mégis megtörtént. Szegény meg komolyan lefogja bőgni itt emiatt a tökéletes gonddal kihúzott szemeit.
- Figyelj, csinálok én egy másikat, te meg addig dobj össze egy piros limonádét. Extra gyümölccsel oké?
Szipog párat, de végül arrébb lép, én meg felöltöm a kötényemet. Ma leginkább papírmunkát csináltam, így szinte felszabadulok, ahogy a nyers tésztát érzem az ujjaim között. Szabadság. Gyors mozdulatokkal intézem, hogy a tészta engedelmesen formálódjon az ujjaim között. Sietnem kell, erre figyelmeztet Luna is, aki szerint a vendég már kétszer megrezegtette. Igen, ez jogos, ezért is készül az extra üdítő. Fel sem nézve rá bólogatok, és az utolsó simításokat végzem a pizzán, így egy gyors sütés után már tálcára is rakom. Vannak ilyen kényes helyzetek, amikor az embernek nagyon a vendég kedvében kell járnia, ha azt akarja, hogy visszatérjen.
- Melyik asztal?
Kérdezem, ahogy a torta és az üdítő is rákerül a tálcára, meg az evőeszközök is. A nő, aki rendelt, háttal ül nekem, így csak azt tudom, hogy a sötét hajú. A kötényt is elfelejtem levenni, úgy sietek ki vele, hogy több percet már ne csússzunk, és pakolom le elé.
- Elnézését kérjük a késlekedésért, kérem fogadja el a ház ajándékát.
Teszem le elé az extrán gyümölcsös limonádét is a tortaszelet és a pizza mellé.
- Ha tehetek valamit a kényelméért, kérem csak jelezze... Ms. Payne.
Igen, most, hogy ránéztem, tudom, hogy ki ő, de még mennyire, hogy tudom. De azt mondták, hogy ő az egyetemre ment tovább. Érzem, ahogy a vér szépen fokozatosan távozik az arcomból.    
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 94
Összes hsz: 264
Írta: 2018. december 5. 09:26 Ugrás a poszthoz

Kappavezír


- Én ennyit maximum alvással vagyok hajlandó tölteni.
Még meg is borzongok, pedig valljuk be a magyar mugli közlekedés is megéri a pénzét. Előbb kijut az ember Londonba, mint Pécsről Pestre, pedig nem vagyunk mi akkora ország, hogy ennek távolságnak kelljen lennie. Mégis, valahogy még a fejlettségi szint nem jutott el odáig, hogy ezt a lépést megtegyük.
- Dehogy! Csak valahogy egyszerűen olyan sok érzékenység meg divatdiéta és étkezési mód van, hogy az ember csak kapkodja a fejét. A múltkor, és esküszöm az életemre, hogy ez így volt, ülök egy étteremben, mert ott írtuk alá a papírokat, és csak ezt hallom. "Csak barna rozskenyeret ehetek hozzá". Aztán a másik: "Nem eszem semmit, ami piros színű", a harmadik meg: "Csak magokat fogyasztok".
Itt mindegyiknél kicsit elváltoztatom a hangom, és ugyanolyan stílust veszek fel, mint a lányoké. Az első nagyon határozott volt, a második hitetlenkedő, a harmadik meg az az igazi nyávogós. Azt hittem, mire végzek az ebéddel, falnak megyek.
- És akkor érted, ülök én. A jó kis töltött káposztám felett, extra tejföllel, nagy szelet kenyerekkel. Merlinre mondom neked, kétszer olyan jól esett, mint alapból esne.
A töltött káposzta, nem bevallottan a férfiak túlnyomó részének második élettársa. Az egyetlen formátum, amiben a káposztát szinte minden férfi megeszi. Én imádok jókat enni, még ha nem is látszik meg, tipikusan az a gyerek vagyok, aki mindig inkább kétszer szedett, mint, hogy egyszer éhesnek érezze magát
- A tanárokban van a hiba. Vagyis, az oktatási rendszerben, ami nem figyel oda a tanárok kiégésére. Most azt hiszem, van ilyen kiégéskezelés, amire el kell járniuk, régebben ez se volt. De az is olyan - legalábbis, amin én voltam -, hogy volt egy vezetője a csoportnak, aki életében nem tanított, nem is tanári diplomája van, hanem ő egy couch, és akkor ő jól megmondta nekünk, hogyan kell az ilyen eseteket kezelni. Hát nem akarok negatív lenni, de ha minden tanár úgy kezelné a kiégését, mint amiket az a hölgy előadott, akkor kézről kézre járna a pisztoly közöttük, hogy kioltsák az életüket.
Mert a mai magyar társadalom úgy van felépítve, hogy tréningeken majd mindent meg lehet oldani. Rajzold bele egy pólóba, hogy mit hoztál magaddal, egy nadrágba, hogy mitől félsz, és egy cipőbe, hogy mit akarsz magaddal elvinni. Ugyan már.
- Jaaa, hogy ő egy másikra gondolt. Sok égtáj van.
Nevetem el magam, mert nem akartam bunkó lenni, csak úgy kicsúszott.
- Nincs. Volt egy fontos személy az életemben, de aztán olyan hirtelen szakított velem, hogy azt se tudom, mit tettem. Ráadásul bagolyban, szóval esélyem se volt. Óóó, nézd! Hölgyeim és uraim, lassan ideje átvenni a talárokat, ugyanis negyven perc múlva megérkezünk Bogolyfalvára.
Közlöm vigyorogva, ami után valóban megszólal a bemondó is, tájékoztatva a diákokat.  
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 94
Összes hsz: 264
Írta: 2018. december 5. 14:26 Ugrás a poszthoz

Ms. Payne
Lehettél volna a nagy szerelmem,
de másként hozta az élet


Köszönöm élet, nincs még elég dolog a hétköznapjaimban, amikkel foglalkoznom kell, most még az egyetlen terület, amit mélyen elástam magamban is egy pillanat alatt váratlanul a középpontba kerül: Ez pedig az érzelmi világom. Ariana fontos volt számomra, életem talán legfontosabb embere, aztán történt valami, fogalmam sincs, hogy mi, és vége lett. Nem az érzelmeknek, kicsit sem, a kapcsolatnak. Elvágta magát tőlem, ha kerestem nem felelt, és nekem meg adva volt a feladat, hogy oldjam meg, dolgozzam fel, anélkül, hogy tudnám, mit is kell feldolgozni, hogy mi történt. Mindig tudtam, hogy a nőkkel nem könnyű, hiszen Luna a nővérem, de mégis van egy szint amit nem tudok hova tenni, ez pedig Ariana.
Amikor idejöttem, megfogadtam, hogy ez az, amiről sosem beszélek, amit sosem említek, amit nem veszek figyelembe, hiszen csak a munka és a munka érdekel. Fel akarom virágoztatni ezt a helyet. Erre beül ide, és néz rám a hatalmas csokoládébarna szemeivel, méghozzá úgy néz, ahogy mindig is, aminek nem tudtam soha nemet mondani. Úgy néz rám, hogy attól valami fájdalmasan nyekken bennem.
- Nem, Ariana.
Felelem végül csendesen, és rá se nézve folytatom a dolgok asztalra pakolását. Nem akarom megadni a kapcsolatfelvétel lehetőségét, mert tudom, hogy akkor saját magamnak ártanék vele. Nem szabad, hiszen, ha most hagyom neki a dolgot, akkor magával ránt a kétségek mezeje, és még a végén azon kapom magam, hogy kérdezek. "Miért hagytál el?", "Mivel ártottam neked?", "Hiszen szerettél, tudom, hogy szerettél.", "Szerettelek". Helyette azonban  csak elhelyezek mindent, gondosan és precízen az asztalon.
- Az enyém a hely, csak beugrottam, mert sokan vannak, de többnyire láthatatlan vagyok.
Muszájnak érzem, hogy ezt elmondjam, hiszen, ha nem azt nézem, hogy mennyire szerettem őt, azon túl ott van az, hogy ő egy potenciális vevő, aki nyilván rendelkezik baráti körrel, ha most őket miattam máshova viszi, akkor nekem az bevételkiesés, ami nem igazán szerencsés.
- Hozhatok még valamit?
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 94
Összes hsz: 264
Írta: 2018. december 21. 20:32 Ugrás a poszthoz

Miss Payne
Lehettél volna a nagy szerelmem,
de másként hozta az élet


- Köszönöm.
Felelem őszinte hálával. Tényleg örülök, hogy tudunk egymásnak ilyen mondatokat mondani, főleg mivel ott van a nagy kérdőjel a köztünk lévő illendő három lépés távolságon. Miért? Félek, hogy erre mér sosem kapok választ. Miért kellett mindennek így történnie? Mit tettem én, ami miatt te, elhagytál engem? Miért nem feleltél akkor? Miért hazudtál? Egy nappal korábban a világot jelentettük egymásnak, majd a következő napon már semmik voltunk. Nem tudom, hogy mi történt. Ekkora távlatból pedig már olyan mindegy lenne? Nem? Miért nem? Miért nem lehet azt mondani, hogy mondtam valamit, vagy történt valami, és elmondani, hogy mi?
Egyszerűen érzem, ahogy az ujjaim megfeszülnek a konyharuha alatt, ahogy arra gondolok, hogy megragadom Ariana vállát, és addig rázom, amíg el nem mondja az igazságot. Lehet, hogy neki könnyű volt, hogy ő már nem is emlékszik az arcomra, ahogy ott hagyott, és biztos vagyok benne, hogy a bennem lévő érzelmeket még annyira sem ismeri, a mai napig kínoz az, hogy nem mondta el, hogy nem tudom, ez miért történt. Megriaszt, hogy képes lennék megtenni, képes lennék tényleg bántani őt. Nem szabad a közelében maradnom.
- Sajnálom, ez remek lenne, de sajnos elég sok munka felgyülemlett.
Féligazság, mégis kegyesebb, mint amit ő akkor mondott nekem. Nem fogok kiabálni vele, nem fogom sem őt, sem magamat szégyenbe vonni a vendégek előtt. Nem fogok utalni arra, hogy valaha is volt köztünk valami. Volt, valami tökéletes volt, aztán véget ért. Olyan gyorsan, mint ahogy a hajnal el szokott jönni. Lassan lefejtem az ujjaimat a konyharuháról és a vállamra dobom.
- Legközelebb?
Kérdezem illedelmesen, és tudom, hogy erre igen lesz a válasza. Akkor majd mindenképpen. Egy olyan legközelebben, ami sosem jön el. Mindkettőnk érdekében. Visszamenekülve az irodámba ki sem dugom a fejem zárásig, akkor is csak óvatosan.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 94
Összes hsz: 264
Írta: 2018. december 22. 20:41 Ugrás a poszthoz

Payne család
Érzések, illatok, pillanatok
Volt egy családom.


Némán és előre is bocsánatkérően pillantok a belépőre. Ariana, amikor utoljára látott, kapott tőlem egy ígéretet, egy legközelebbi találkozóról, amit mind a ketten tudtunk, hogy sosem fog eljönni. Csak udvarias csevej volt. A kezeimet a zsebeimbe dugva néztem ki inkább a hatalmas ablakokon. Nem értettem, hogy miért kell idejönnöm, de próbáltam még azelőtt elhárítani a gondokat, mielőtt Ariana ideérne. Mégsem sikerült, hiszen itt van.
Érzem a hátamon a kezet, elmerültem a gondolataimban, így engedelmesen indulok meg arra, amerre a férfi vezet, véletlenül sem nézve a másikra, engedve, hogy oda vigyenek, ahova csak akarják. Ebből én már nem jövök ki jól. Amikor a kényelmes székek előtt állunk, sem nézek rá a nőre, aki egykor a világom volt, csak megkerülöm őt, és kihúzom a székét. Ha pedig leült, engedelmesen én is helyet foglalok, ujjaimat szorosan összefonva magam előtt. Egyszerűen Ariana jelenléte mindig ezt váltja ki belőlem. Mindig törni és zúzni akarok a közelében, és mindig azt érzem, hogy képes lennék bántani őt. Pedig nem. Sosem akarok neki fájdalmat okozni. Ezért is lenne jó, ha az eddigi távolság meglenne közöttünk.
Nem tudok nem mosolyogni akkor, amikor az apja mindent megelőzve csendre inti, és inkább lepillantva a szőnyegre, oda szegezem a tekintetemet, nem akarok Arianara nézni, csak nem. Azonban az, ahogy az apja beszél vele, rákényszerít, hogy felpillantsak rá. Én magam nem ápolok semmilyen viszonyt a szüleimmel, de pocsék lehet, amikor az öreged az orrod előtt mondja ki azt, hogy elképzelhető, hogy nem lovácskázik már az unokákkal.
- Ez egy igen nagyvonalú gesztus, uram.
Sosem voltam képes arra, hogy tegezzem, pedig egy időben családtag voltam. Egy időben olyan volt nekem ez az egész "Payne-lét", mintha valóban lenne családom. Hirtelen nekem is lett rengeteg anyukám és egy apukám, sok testvérem, és őszinte, mély kapcsolataim. Hiányzik ez az egész, de nem mindenáron.
- Azonban, mint ahogy korábban édesapádnak is kifejtettem, vannak dolgok, amiket nem lehet helyrehozni.
Ennyi éven át, sosem tudtam meg, hogy miért nem maradtunk együtt, hogy mi volt az indok, amit nem lehetett orvosolni, hogy mit tettem, ami annyira szörnyűséges, hogy távol akart lenni tőlem.
- Én nem tartok igényt erre az ígéretre, uram, szeretném, ha Ariana inkább olyan férfi mellett állapodna meg, aki boldoggá tudja tenni őt. Ő egy nagyszerű ember, megérdemli, hogy boldog legyen, és úgy vélem, nem én vagyok az, aki ezt a tisztséget betöltheti.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 94
Összes hsz: 264
Írta: 2018. december 23. 10:09 Ugrás a poszthoz

Payne család
Érzések, illatok, pillanatok
Volt egy családom.


Vártam valamiféle csattanást, felhördülést, valamit, ami tüzes, ami lángra lobbant mindent. Ariana és köztem mindig is ő volt az, aki dominánsabb volt, a hangadó, a véleményformáló. Én engedtem neki. Szerettem őt, tiszteltem, és imádtam. Élveztem, hogy az enyém lehet, és ezért nem akartam semmit sem tenni, amivel elveszíthetem. Mégis elvesztettem. Most pedig, alig pár héttel az után, hogy láttam, visszakaphatnám, csak úgy, egy csettintésre. Nem mondom, hogy nem fáj a látványa, a bőre illata, a mozdulatok, amikből tudom, hogy mit fog tenni a következő pillanatban. De azt sem, hogy én ezt vissza akarom kapni. Az ember, ha egyszer már megégette magát, akkor nem akar újabb csapdába esni.
Most azonban, ahogy nézem őt, elmarad a robbanás, kissé meglep, máskor ilyenkor már dacolt, ellenállt, harcolt. Nekem nincs jogom megbántani az édesapját, hiszen mindig kedves volt velem, és nagylelkű tőle, hogy nem szegné meg az apámnak tett ígéretét, de, mint már kifejtettem, nekem erre nincs szükségem. Én csak azt szeretném, ha kivonhatnám magam innen, ha a "jóból" ennyi lenne. Elvagyok én, intézem a pizzéria ügyeit, fél szemmel figyelem, hogy Luna dolgai jól alakuljanak. Csendes, remeteélet. Számomra most ez kell. Nem akarok reflektort az arcomba, nem akarok csodás ruhaköltemények között egyensúlyozni, azt előadva, hogy én ettől boldog vagyok. Nem lennék az. A saját életemet szeretném visszakapni, amiben nincs Ariana, nincsenek bonyodalmak. Olykor kifejezetten pihentető a szürke hétköznapok váltakozása. Aztán Ariana megszólal, és érzem, hogy ezzel a mondattal sugallni készül valamit. Azt, a valamit, amit sosem tudtam meg, ami megmagyarázná, hogy miért hagyott el annak idején. Mégis, ahogy rápillantok, nem akarom tudni, úgy vélem, hogy ártana mind a kettőnknek a titok. Milyen ember lennék, ha hagynám, hogy a belső marcangoláson túl még az apja előtt is felelnie kellene. Szerettem őt egykor, szeretném talán még most is, ha engedte volna. Ha a problémát ismertem volna. A tekintetem rajta tartom egy ideig, aztán lassan visszafordulok az édesapjához.
- Nem minden hozható helyre, uram. Évekkel ezelőtt ártottam a lányának, ezt nyilván ön is érzékelte. Számára nem volt megfelelő a kapcsolatunk alakulása, szenvedett benne, én pedig ezt nem vettem észre. Egyszer már bátor volt, kiállt önmagáért, ne kényszerítse, hogy ez még egyszer megtörténjen, kérem.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 94
Összes hsz: 264
Írta: 2018. december 25. 09:58 Ugrás a poszthoz

Payne család
Érzések, illatok, pillanatok
Volt egy családom.


Fel se fogom, hogy mit teszek, csak ahogy Ariana támadó helyzetbe helyezkedik, úgy kapok utána, és helyezem az egyik kezem a vállára, a másikat a derekára, hogy ha kell, akkor magamhoz rántsam őt. Nekem se kellemes, sőt nem is tetszetős a helyzet, amit felvázoltak itt, de nem akarom, hogy hülyeséget csináljon. Haragszom rá, nagyon, de nem tudnám elviselni, hogy rossz döntést hozzon. Az apja bőszíti, hergeli, de nem engedi, hogy robbanjon, pontosan tudja, hogy mikor kell ahhoz távozni, hogy ne legyen a lányának lehetősége a támadásra.
- Apád... bezárt minket?
Nem szeretem azt, amivel a bezártság jár. A nyomást a tüdőmben, a torkom hirtelen jött szárazságát, azt, hogy érzem, a homlokom hamarosan gyöngyözni kezd. Nem akarom, hogy ez megtörténjen. Lassan eresztem ki a levegőt, elfog a páni félelem, ahogy a gyűrű minduntalan a látószögembe kerül. Ránézek Arianara, csak most fogom fel, hogy a kezeim még mindig rajta vannak. Elhúzom őket, zsebre teszem, és inkább az ablakhoz sétálok. Magamat nyugtatom. Nincs baj, nincs. Nem bezárva vagyunk, csak régi ajtó, tiszteletre méltó kort élt meg, és ezért a csukódása másabb, mint lennie kellene. Csak ennyi. Semmi több, csak ennyi.
- Tavaszig hosszú idő van.
Jutok végül döntésre, nyilván, nem kívánok tovább maradni, és nyilván, nem fogok itt több időt eltölteni a szükségesnél. Sosem láttam még ilyennek az apját, és ez megrémít. Furcsa, hogy engem láthatóan jobban aggaszt, mint Arianat, akinek nyilván még nem higgadt le a vére.
- Ria.
Szólítom meg végül egy olyan becenéven, amit régen, még a kapcsolatunk elején használtam, és amire tudom, hogy felfigyel.
- Anyud nem mondott semmi olyat, hogy apád esetleg... haldoklik.
Oké, kimondtam, nem akartam erre terelni a beszélgetést, de kint van végre.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 94
Összes hsz: 264
Írta: 2018. december 26. 12:53 Ugrás a poszthoz

Miss Payne
Lehettél volna a nagy szerelmem,
de másként hozta az élet


- Csodás.
Húzom el a számat kelletlenül. Érzem, hogy gyöngyözni kezd a homlokom, de amikor észrevétlenül megérintem, nincs ott semmi. A képzeletem játszik velem. Helyette inkább továbbra is kitekintek az ablakon, azt képzelve, hogy nincs közöttünk akadály, hogy nincsenek falak, hogy nem vagyok rab. Félek fogoly lenni, mindig is féltem a bezártságtól, féltem attól, hogy korlátoznak. Sosem gondoltam bele, hogy miért, pedig annyira egyértelmű.
- Mondjuk, akinek ennyi gyereke van, az drasztikus.
Felelem teljesen nyugodtan, még mindig nem nézve Arianara. Ki akarok szabadulni innen, elmenni messzire, és ha az kell hozzá, hogy elbohóckodjunk néhány hónapig, akkor elbohóckodunk néhány hónapig. Nem kell vele több időt töltenem, csak mint amennyit a család megkövetel. Közben meg nagyon ajánlom, hogy megoldódjon ez az egész. Figyelek közben rá, de nem akarok rá nézni, azonban, amit kiejt a száján, az keserű nevetésre kényszerít.
- De. Éppen az elrendezett házasság épül hazugságokra. A legnagyobb hazugságokra.
Nem nézhetem mindig a tájat, valamikor rá kell emelnem a tekintetemet. Egy pillanatig habozok, aztán döntök. Megfordulva nem Arianahoz, hanem az apja székéhez megyek, és gátlástalanul, gondolkodás nélkül beleülök, és nem törődve azzal, hogy illendő-e vagy sem, elkezdem átnézni őket.
- Segíts, valaminek lennie kell itt, ami megmagyarázza, hogy apád miért tesz ilyeneket. Nem mondott semmit, hogy ezt miért csinálja?
Nem ilyen volt, emlékszem rá élénken, most viszont, ahogy eltorzult az arca, éreztem, hogy komoly oka van annak, hogy ezt teszi a lányaival. Közben nem tudom levenni a tekintetem a gyűrűről, ami még mindig ott van az asztalon. Felemelve Ariana felé nyújtom.
- Legalább nem vagyok idegen.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 94
Összes hsz: 264
Írta: 2018. december 27. 09:59 Ugrás a poszthoz

Kappavezír


- Úristeeeen! Ember vagy te egyáltalán?!?!
Csattanok fel, eltúlzott színpadiassággal. Nem evett még töltött káposztát. Itt él évek óta, és nem tapasztalta még meg, milyen az, amikor az első években még csak titokban kigombolja az ember a nadrágját, majd évekkel később már csak mackóban köszönti újra szerelmét, és küldi meg jól tejföllel.
- Komolyan mondom neked, ha van időd karácsony után, ugorj be hozzám, mert esküszöm, hogy ez így nem maradhat. Hát nézd meg, tiszta libabőr lettem a ténytől. Bátran mondhatom neked, hogy én vagyok a töltött káposzta koronázatlan királya.
Esküszöm, ha nem is szeretné, de az enyémet enné, megváltozna a véleménye. Ha van olyan étel, amibe tényleg a szívemet és a lelkemet beleteszem, akkor az ez. A halálos megjegyzésén jót nevetek, mert azért humorért neki se kell a szomszédba mennie.
- Nem jössz ki velük jól?
Nagy család. Arról nekem is van emlékképem, na nem a sajátomról, én családtagnak csak és kizárólag Lunát ismerem el, mindenki más csak formalitás, de én jártam Payne lánnyal, tudom milyen az, amikor sokan vannak, ráadásul nagyon más személyiségjegyekkel. Szóval megértem, ha azt mondja, hogy nem. A párunk családja amúgy is mindig nagyon rizikós eset.
- Kösz.
Mosolyodom el, arra, amit mond. Kíváncsi vagyok, hogy vajon Ariana is így látja-e, vagy egyáltalán, hogy miért látta azt, hogy ez a legjobb megoldás. Viszont rendes, amit mond.
- Te Scarlett, nem szeretnél a barátom lenni?
Oké, sosem ment nekem ez a barátkozós dolog, eléggé magamnak való voltam mindig is, de hátha azt mondja, hogy miért is ne. Semmi hátsó szándék, nem is szórakoznék ezek után egy Westtel, de eléggé szimpatikus a társasága, és szabályosan elröppent ez az idő, amit utazással kellett töltenünk.
- Van a faluban egy pizzéria.
A zsebemből kihúzom a kulcsokat, és egy kicsit megrázom.
- Most már van tulaja is.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 94
Összes hsz: 264
Írta: 2018. december 31. 19:16 Ugrás a poszthoz

Kappavezír


- Pedig eléggé elgondolkodtató.
Bólintok párat nagy komolyan, de azért elnevetem magam. Eszemben sincs, de azért vicces volt látni, hogy Scar egy pillanatra elhitte nekem. Igen, valószínűleg, ha anno bármi lehettem volna, akkor színésznek állok. De nem így hozta az élet, szóval színész helyett mágiatörténész lettem. Egy valamit azonban tudok, hogy én nem úgy tanítanám ezt a tárgyat, ahogy nekem tanították. Beöltöznék az aktuális főszereplőnek, eljátszanám az eseményeket, és élményt adnék. Mit tudnak ma a gyerekek Nicolas Flamelről? Hogy elég sokáig élt. De olvasták Flamel naplóját? Nem. Fogalmuk sincs arról, hogy mit érzett, mennyire vívódott a lehetőségeken, amikor felfedezte a bölcsek kövét. Vagy ott vannak Grindelwald inditatásai. Vitassuk meg! Jó, mondjuk attól a szettől valószínűleg dobnának egy hátast, de hát élmény lenne, és ez az, ami igazán fontos, az élmény.
- Aranyvérűek.
Legyintek úgy, mintha valami kis szerencsétlen dolog lenne. Mondjuk szerencsétlen az, aki a nagyobb családok egyikébe, mint vérhigító belekerül. Egyesek jól tűrik, nyitottak, de másik, mint ezek szerint Scar esetében is történt, kicsit másként vélekednek erről. Amikor azt mondja, szívesen lenne a barátom, elmosolyodom, és egy nagy kő esik le a szívemről. Jelenleg semmilyen kapcsolatom nincs Bogolyfalván, most már legalább lesz egy, és Scar olyannak is néz ki, aki leoszt és jól megmondja a tutit, ha hülye vagyok. Nekem pedig erre van szükségem, pontosan erre.
- Komolyan? Örömmel!
Intek én is, és szélesen elvigyorodom. Sietnem kell, mert ha hiányzik bármilyen alapanyag is, akkor azt be kell szereznem, hogy a tökéletes pizzát adjam neki!


// Love Love Love //
Utoljára módosította:Frank Arie Martin, 2018. december 31. 19:16
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 94
Összes hsz: 264
Írta: 2019. január 6. 10:14 Ugrás a poszthoz

LiaLina


Szeretek zárás után még dolgozni kicsit. Előkészíteni holnapra mindent, plusz a saját vacsorámat is elkészíteni. Ilyenkor, amíg sül, pakolok egy kicsit még, hogy annak, aki nyit, ne legyen annyi dolga. Aztán, ahogy kiviszem a szemetet, látom meg a fiatal hölgyet, aki sétálgat. Fogalmam sincs, hogy láttam-e korábban, de az biztos, hogy két csomag szeméttel állva egy pillanatra teljesen megbűvöl. Azonban, dolgom van, például, megszabadulni a napközben felhalmozódott hulladéktól, így nyelve egy nagyot, száműzve egy sétálgató női alakot az elmémből inkább nyelek egyet, és folytatom az utamat a nagy kukáig. Ott megszabadulok a szeméttől, és oké, a világ visszaállt a rendes kerékvágásába. Éppen visszafelé igyekszem, amikor meghallom, amit magának mond, és elmosolyodom.
- Üdv újra itt, Ophelia!
Köszöntöm én is, bár azt hiszem, hogy nem nagyon volt korábban közöm hozzá, de sok minden történt az iskolás időszakok óta. Viszont azt hiszem, ő is örül neki, ha valaki - ha már egyszer itt nézegeti, ahogy sétál - kedvesen köszönti őt. Szegény, a másik opció, hogy frászt kap, de azért remélem, hogy nem. Kellemetlen lenne, hogy még csak most érkezett, én meg máris elteszem láb alól. Inkább kinyújtom felé a kezem.
- Ari vagyok, nem sorozatgyilkos.
Remek indítás, szerintem mindenképpen elhiheti, hogy nem vagyok se őrült, se gyilkos. Pont éppen ezeket mutattam be, hiszen egyrészt néztem őt, aztán megismételtem, majd még közlöm is vele, hogy nem vagyok sorozatgyilkos. Végül is, most még elfuthat.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 94
Összes hsz: 264
Írta: 2019. január 6. 10:19 Ugrás a poszthoz

LiaLina


- Csak az éjjeli baglyok.
Mutatok magamra, majd a pizzériára, amiben a többi üzlettel ellentétben még vidáman égnek a fények.
- Egy negyed órája ment el a személyzet, de Ophelia, amilyen hidegek az ujjaid, úgy vélem, egy forró ital segítene. Van teám, kávém, kakaóm.
Az utóbbinál még a szemöldököm is megemelkedik kissé. Az új mánia a felnőtt nőknél, hogy kakaóznak. Esküszöm. Kiszabadulnak otthonról, a kisgyerekek mellől, és mit csinálnak? Kakaót isznak. Végre csapnának egy csajos estét, erre nem tudnak elszakadni a családtól. Ez valahol aranyos, és azért nem kicsit félelmetes is.
- Illetve, éppen sül még egy pizza, ha szereted, osztozkodok veled rajta.
Mondjuk én is bátor vagyok, mert csak a nevét tudom, illetve azt, hogy állítása szerint ő sem sorozatgyilkos, de ennyit. Sem azt, hogy ki, vagy, hogy honnan jött, sőt, a vezetéknevét sem, de egyszerűen annyira lenyűgözött a lassú sétája, hogy nem tudtam csak úgy elmenni mellette, észrevétlen, mint, ahogy mindig is teszem. Sőt, mi több, beinvitálom, felajánlok neki ételt és italt is. Jó, hogy nem köntöst és papucsot mondjuk, bár nem tudom azt se, hogy mi van velem ilyenkor. Túl sok volt a gyerekköptető, vagy közelednek az ünnepek, de valami egészen biztos, hogy az agyamra ment. Talán Ariana felbukkanása óta nem vagyok önmagam. A frász se gondolta volna, hogy komolyan megjelenik még itt. Aztán a nővérem is itt van. Tisztára olyan, mintha valami őrült, kicsavart világban lennék. Lehet, hogy ezért is jelent meg Ophelia itt, hogy egy kicsit legyen más, ami elvonja a figyelmem.
- Van kedved?
Kérdezem persze, mert nem akarok csak úgy berángatni egy nőt a pizzériába. Lehet, hogy én gálánsnak gondolom, de más meg emberrablásnak.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 94
Összes hsz: 264
Írta: 2019. január 6. 10:23 Ugrás a poszthoz

LiaLina


A kérdésére, hogy valami erősebb nincs-e elnevetem magam. Oké, ő nem az a szökjünk meg a gyerek elől kakaózni típus, szerencsére. A környék valahogy gyűjti az ilyen nőket.
- Egy pár fajta.
Vallom be végül. A legtöbb bontatlan, mivel vagy megittam már a bontottakat, vagy csak nem jutottam még el odáig, hogy kibontsak egyet. Kapok párszor, néha meg veszek, mert mondjuk tudom, hogy ő a kritika, amit megfogalmaztak róla, vagy tetszik az üvege. Persze hivatalosan nem szolgálunk fel alkoholt, de hát most már nincs is nyitva a hely, és még csak pénzt se kérek a hölgytől. Ha csak a nővérem nem dézsmálta meg a készleteket, akkor szinte bármit tudok neki adni.
- Ennek örülök, akkor nem nagyon lőttem mellé, amikor megvettem a helyet.
Tudtam én, hogy ebben lesz még üzlet. Ki ne szeretné a pizzát? Az jó akkor is, ha csak úgy éppen kell valami, vagy, ha összeülnél a haverokkal, túlélnél egy szakítást, vagy összevesztél az asszonnyal vagy az uraddal, mert az anyósod megmondta a tutit, vagyis, hogy örülhetsz, hogy az ő tökéletes kicsikéje rád nézett.
- Ugyan, remete életet élek, örülök, ha van társaságom.
Intek az ajtó felé, de azért menet közben megelőzöm, és kinyitom neki. Bent már kezd érződni a pizza illata. Lassan jó is lesz. A kabátjáért nyúlok, lesegítem róla, felakasztom és közben azért bezárom az ajtót, mert hiába ég bent a fény, nem akarom, hogy benyitogassanak.
- Foglalj helyet, a hármas box a legkényelmesebb. Mit hozhatok inni?
Érdeklődöm, miközben a tányérokat veszem elő, és ha igényli, akkor kést és villát, meg persze poharakat.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 94
Összes hsz: 264
Írta: 2019. január 6. 10:26 Ugrás a poszthoz

LiaLina


- Jó választás, van egy kiváló darabom, még az egyik kártyástól nyertem el.
Azóta meg azért nem volt szívem kinyitni, mert bűntudatom van, amiért véletlenül számoltam a játék közben a lapokat. De muszáj volt. Azt akartam, hogy Luna kiszálljon a táncosnői borzalomból, és legyen esélyünk újra normálisan élni. Ki ne tenne meg ennyit? Szóval elnyertem mindent, amit aznap éjjel feltett, és búcsúajándékként még ezt az üveget is nekem adta. Ha a mindent értjük, akkor a pénzt, amit nyertem, elfeleztük, megvettem és felújítottam ezt a helyet, és még van annyi pénzem, hogy az alkalmazottaimat meg tudjam fizetni. Mi ez, ha nem csoda?
- Mint ahogy a nevem is mutatja, ari vagyok. Mindjárt jövök.
Hátra kell mennem az irodámba érte, így gyorsan végigsétálok a szűk folyosón, majd kikapva az üveget indulok el vissza, közben kinyitva a sütőt, tökéletes és gazdag csodám ott vár, aranybarnán. Az üveget az asztalra teszem, majd visszalépve a konyhába kiemelem a pizzát is egy nagyobb tálalóra, és egy késsel együtt azokat is lepakolom.
- Szóval, ide jártál vagy itt éltél?
Teszem fel a legevidensebb kérdést, miközben felvágom a pizzát, és egy nagyobb szeletet átemelek az ő tányérjára, majd egy hasonlóan nagyot a sajátomra. Utána töltöm ki a csodálatos aranyszín italt. Eredetileg terveztem magamnak teát is csinálni, de annyira jó leülni, hogy már nincs nagyon szívem felkelni. Majd ha kell ma még, akkor úgyis kerítek rá módot, hogy megcsináljam, addig meg, kényelmesen vagyunk így is.
- Ide amúgy mindenki visszatér, én is visszajöttem.
Világítok rá egy érdekes tényre, amit nem hittem volna, hogy megteszek, és most tessék, mégis itt vagyok.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Frank Arie Martin összes RPG hozzászólása (78 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Fel