Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Seprűs pizzafutár vagyok. Mármint tényleg. Nem csak egy átmeneti béna meló, komoly fizuval, jófej főnökkel, meg minden. Nem gondoltam, hogy sikerül ennyire hamar munkát találnom, ráadásul ennyire jót.
Persze azt nem szeretem, amikor van 15 cím, a pizzák pedig lassan készülnek. Az utolsónak a bagolykőit hagytam, mert úgy voltam vele, hogy ott majd tuti megértik. Biztos nem én vagyok az egyetlen, akinek szüksége van pénzre, annyira csak nem lehet elit suli ez, hogy mindenki készhez kap mindent.
Még szerencse, hogy korábban kviddics csapattag voltam, így könnyedén eljutottam bárhová a pizzás táskával a kezemben a seprű vezetése közben. Nem bajlódtam azzal, hogy a rendes bejáratot használjam, azzal csak felesleges időt vesztegettem volna, ezért az erdő felől közelítettem meg a kviddics pályát.
Ahogy talajt értem, nézegetni kezdtem az ott lévőket, hátha kiszúrom, ki az, aki éhen halni készül. Ahogy belőttem a fiút, egy bájos mosolyt magamra varázsolva léptem közelebb hozzá.
- Vajda Richárd? - kérdeztem, lelesve a nevet a blokkról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Fogalmam sincs miért cselekedtem úgy, mintha bárki is figyelne engem, de nagyon fun volt ninja módjára lopakodni. Ha jól számoltam, senki nem látott meg a könyvtár felé vezető úton, viszont arra már nem gondoltam, hogy bent is lehetnek diákok. Délután négy óra volt, a tanításnak épp vége, így lézengtek is páran már itt. Szuper, csak ezzel nem számoltam a tervben, ebből megbuktam.
Azért igyekeztem csendesen beosonni, még biccentettem is egyet a könyvtáros felé. Érdekes volt, hogy itt nem a megszokott idős hölgy köszönt vissza, hanem egy nálam alig idősebb szőke leányzó. Vagyis úgy nézett ki, mintha ő lenne itt a megmondó ember, nem tűnt egy eltévedt diáknak.
A fal mellett folytattam az utamat, a mellkasom előtt szorongattam a jegyzetfüzetemet. Természetesen ha más kinyitja, akkor az LLG jegyzeteimet látja, nem azt, amiről a kutatásom szólt. Amint lekaptam egy könyvet, ami nekem szimpatikus volt, a mágikus állatok részéhez mentem, onnan is levettem egyet. Természetesen az volt felül, csak néha-néha pillantottam le az engem igazán érdeklő részre. Olvasgattam, keresgéltem, de semmi olyat nem találtam, ami fontos.
Nagyon sóhajtottam, felkönyököltem és a tenyerembe temettem az arcomat. Ahogy körülnéztem, épp elkaptam valaki más tekintetét, mire görcsösen összehúztam a cuccaimat, egy nagyot dobbant a szívem. Talán lebuktam?
- Mikola prof elég nehéz házit adott fel most - mutattam magam elé, közben próbáltam nem idegesen kacarászni. Talán nem fog gyanút.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Kevés óra volt, ami igazán lekötötte a figyelmem, nem úgy a legendás lényeg gondozása. Imádtam, mert elég volt megtanulni a dolgokat, máris lehetett sikereket elérni. Főleg Mikola profnál, aki amúgy a szememnek se olyan rossz. Szóval így történt, hogy ma is kicsit elkalandoztam az óráján. A kentaurokról volt szó, csak épp a magyarázat közepén már nem igazán a szavaira figyeltem. Ez van. Azért szerintem még így is én fogom a legjobb vizsgát írni az évfolyamomon, ennyire már ismerem magam.
Tehát a mondókája végén figyeltem fel, akkor mondta, hogy él pár a kastély melletti erdőben, sőt, az egyikük régebben tartott asztrológiai órákat is. Nehéz lenne elképzelnem, ahogy egy kentaur áll Várkonyi mellett.
A házi persze egy beadandó írása volt, amihez anyagot a saját könyvünkből, vagy a könyvtárból lehetett gyűjteni. Mikola prof biztos nem arra gondolt, hogy saját megfigyeléseink alapján kellene írni, de ha már prefektus nem is, mestertanonc még vagyok, nagy baj nem lehet.
Ezzel nyugtattam magam, ahogy az erdő mélye felé sétáltam. Persze a sűrű növényzet miatt már egyre kevésbé láttam bármit is, ezért egy idő után a pálcám segítségével világítottam magam elé. Valami neszt hallottam magam mögött, mire kicsit ijedten fordultam 180 fokot.
- Kentaur bácsi? - kérdeztem suttogva. Nem azért a két fillérért, de azért egy kicsit megijedtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Ahogy megszólalt a fiú, hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy most örüljek, vagy se. Már tényleg felkészültem, hogy testközelből láthatok egy kentaurt, talán még interjút is készíthettem volna vele. A levitás külön újságba nagyon jó lett volna, a házunk tagjai tuti imádnák. Jó lenne, ha nem csak Edictummal a kezükben sétálgatnának, hanem a saját magazinunkkal is, ha már van.
Na de visszatérve a jelenbe vigyorogva néztem a fiúra, majd közelebb léptem hozzá. A kezemet nyújtottam felé, hogy segíthessek a felállásban.
- Sebaj, azért még hasznodat vehetem. Van kedved egy kis kentaurleshez? - kérdeztem továbbra is mosolyogva. Két ember elvégre többet lát, mint egy.
A fiú akár elfogadta a segítségem, akár nem, kicsit elfordítottam a fejemet tőle.
- Ott mintha látnék egy házat, vagy olyasmit. Szerinted oda be lehet menni?
Jó lenne, ha igen. Már eléggé az erdő mélyén jártunk, az pedig tuti kis fedezék lenne. Talán még leírást is találhatok ott, merre szoktak vonulni kentaurok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Szuper! Mármint persze az is, hogy úgy tűnik, bírja a gyűrődést a srác, de az még jobban, hogy velem tart. Nem is tudom miért nem gondoltam erre korábban, egyedül egyáltalán nem vicces az erdőben mászkálni. Kicsit nyomasztó is, talán azért féltem, de most már a fiú társaságában mindjárt más a megvilágítása a dolgoknak.
- Megnézzük mi van bent? - kérdezem vidáman. Nem feledkeztem meg a kentaurokról, de ha már itt vagyok, akkor jó lenne megnézni mást is. Időnk pedig még van, a takarodó szerencsére arrébb van.
Ahogy meghajol, egy pillanatra leblokkolok. Nagyon-nagyon régen találkoztam másik ázsiaival, aki szintén ragaszkodik a gyökereihez. Nem tudom, hogy ő is olyan hibrid mint én, vagy csak tetszik neki ez a szokás, de úgy döntök, hogy ezt nem is fogom most megkérdezni. Végül mosolyt erőltetek az arcomra, igyekszem nem foglalkozni a feltoluló emlékekkel.
- Mei Watts, yoroshiku - felelem kapásból. Ahogy felegyenesedek, rájövök, hogy annyira elragadtattam magam, hogy japánul üdvözöltem. Kacarászva megvakarom a tarkóm, aztán kijavítom magam. - Akarom mondani örülök, hogy megismerhetlek.
Zavaromban újra félre nézek, közben lassan elindulok a faház felé. Ritkán szoktam ennyire kizökkenni, azt hiszem elég pár perc és újra a szokásos energiabomba leszek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem terveztem kviddicsezni itt is, de nem bántam meg a jelentkezésem. Igazából amikor megláttam a papírt a klubhelyiségben gondolkodás nélkül felírtam magam, végül még be is válogattak. Ami amúgy nem annyira meglepő, azért megy nekem a sport. Eddig őrző voltam, de ez most lehet változik. A többieknek - a csapatkapitányt leszámítva - nem volt akkora tapasztalata, mint nekem, szóval mozgatható tényező lettem az egyenletben. Amitől csak azért féltem, mert egy terelő pozícióval nem tudom hogy birkóznék meg. Mármint én a 160 centit is csak magassarkúban érem el, kilóra pedig alig vagyok több, mint a két gurkó összesen. Most már csak reménykedem, hogy az újoncok közül ketten is élni fogják a gurkó dobálós dolgot, nem engem raknak oda.
Ahogy kiléptem a pályára, megmarkoltam a seprűmet. Haru küldte, egy újabb prototípus. Egyelőre azt mondtam, hogy hajtóknak valót küldjön, a többit meglátjuk majd.
Masára néztem, aznapi edzőpartneremre, lágyan rámosolyogtam.
- Akkor vágjunk bele. - Így is teszek, pár pillanattal később már a levegőben vagyok.
- Mit szólnál, ha először követnél engem? - kérdezem, ha Masa is felér mellém.
Persze nem egyszerű körözgetésekre gondoltam, hanem komolyabb útvonalat írnék le neki. Igazából mind a kettőnknek gyakorlás volt a mai, nekem vissza, neki pedig belerázódás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Ahogy elindulok, szerencsére követ, szóval még nem kapott frászt tőlem. Általában kedves vagyok, most is igyekszem erre, csak az a meghajlás. Jól van Mei, csak egyszerűen meghajolt, tedd már túl magad rajta! - korholom magam. Kicsit megrázom a fejem, Jun Seo felé nézek. Nem hiszem, hogy azért jött velem, hogy a lélegzet vételeimet hallja, úgyhogy épp ideje lenne újra beszélgetni.
- Hányadikos vagy amúgy? - Jobb hirtelen nem jut eszembe, innen is bocsi srác. Nem vagyok teljesen socially awkward, de azért majdnem.
Közben elérjük a kunyhót, ahová én megyek előre. Meg sem kérdeztem, egyszerűen gondolkodás nélkül odaléptem. Nem tudom, hogy melyik dominált jobban, a védelmező ösztönöm, vagy a kíváncsiság, de a lényeg, hogy én néztem körbe először. Amint megbizonyosodtam, hogy nincs bent semmi, a magasba emeltem a pálcámat, hogy többet lássunk. Végül inkább egy apró lángocskát varázsoltam a tenyeremre, ami nem éget, így megszüntettem a pálcám hegyén a fényforrást.
- Hát azt hiszem, nem tegnap jártak itt utoljára - jelentem ki vigyorogva.
Mindenféle papírlapok, megszáradt levelek, kisebb-nagyobb ágacskák hevertek, na meg persze a temérdek por, amitől alig lehetett kivenni bármit is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem tudom, miért vigyorodok el én is; mert ragadós Masa jókedve, vagy mert feltételezte rólam, hogy kíméletes leszek. Ez utóbbi miatt nem tudom hibáztatni, tényleg inkább simulékony vagyok más esetben, de nem a kviddics pályán.
- Akkor hajrá, nem lesz egy fáklyás menet - feleltem még, mielőtt elindultam.
Nagyjából 20 méter magasan lehettünk, kezdetnek a föld felé nyomtam le a seprű nyelét. Nem élesen, de csak fél méterrel a felszín felett egyenesítettem ki. A nővérem megint kitett magáért, kézzel alig kell irányítanom a drágaságot, ez azt csinálja, amire gondolok.
Folytattam az utamat lent, élesen kanyarodtam jobbra, egy újabb egyenes után ismét jobbra, majd azonnal balra. Még képzeletben sem fejeztem be, már megkezdtem az emelkedést. Nem recsegett a seprűm, de kanyarban nem tudtam megtartani az addigi sebességemet. Felfelé viszont mesésen gyorsult, még pár könnycsepp is kicsordult a szememből emiatt. Kicsit lelassítottam, miközben megtöröltem az arcom, hátranéztem, hogy bírja a Masa az iramot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Mivel a korát illetően semmi más nem jutott eszembe, gyorsan elengedtem a témát. Azért megjegyeztem, hogy fiatal, mégis itt járkál kint. Biztos ő is az a fajta, mint néhány háztársam, akik szeretik felfedezni az itteni élet minden kis részletét. Tényleg örültem, hogy nem egyedül kell császkálnom az erdőben, azért elraktároztam ezt az információt.
Na meg az is nagy szerencséje Jun Seonak, hogy pont a múlthéten vette el tőlem a prefektusi jelvényem a házvezetőm, így megbüntetnem sem kell.
Hiába volt minden poros, azért kivettem pár babzsákfotelt. Pár egyszerű varázslattal eltüntettem a koszt kettőről, az egyikbe le is vetettem magam. Egy kis pihenés nem árt.
- Te sem tudsz olyan varázslatot, ami megmutatná az élőlényeket körülöttünk, ugye? - kérdeztem, közben elnyomtam egy sóhajt. Eddig eljutni könnyű volt, de innen nem tudtam hova tovább.
Felpattantam, az ablakhoz sétáltam, azon kinézve kémleltem a sötét erdőt. Vajon hol lehetnek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nagyon jó, ez tetszik. Masa említette, hogy az alapok mennek neki, ezt most sikerült is bebizonyítania. Nagyot dobbant a szívem, mert ilyen tehetséges játékossal akár nyerhetünk is. Amerikában nagyon kemény edzéseink voltak, de egyszer sem tudtuk megszerezni a kviddics kupát. Itt muszáj lesz, ebből nem engedek. Keményebb fokozatra kell kapcsolnom, a végén még a tanítvány legyőzi a mestert.
A lelátók felé fordultam, egészen konkrétan a piros zászlók felé vettem az irányt. A ponyva felett repültem át, a lábaim elérték az anyag szélét. Még magamat is tesztelve buktam le, és vettem egy éles kanyart, hogy visszafelé megtegyem ugyanazt az utat, csak már a padok felett. Nem sikerült elsőre, mivel nem akartam összetörni a seprűmet, a jobb kezemet letéve löktem fel magam a levegőbe. Kicsit fájt a csuklóm, de az ilyen sérüléseket megszoktam. Ha most éles meccs lenne, nem használnám azt kivédésre, így csak annyi történt, hogy a ballal irányítottam a seprűt inkább.
Kiérve a lelátótól, ismét a föld felé vettem az irányt, ezek után szerintem lezárhatjuk a követős feladatot. Az előre kikészített labdák környékén lefékeztem, sikerült egészen szépen megállnom a doboz felett.
A háztársam felé fordultam vigyorogva, akkor szólaltam meg, mikor utolért.
- Nagyon szép, úgy tűnik Bojarski prof szépen megtanítja az alapokat. Milyen pozíción is szeretnél játszani? - kérdeztem jókedvűen. Lehet, hogy említette már, de a sport szeretete lehet, hogy kicsit elhomályosította a memóriámat. Na jó, nagyon vártam már erre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Kicsit elgondolkozva bólintottam, akkor erre figyelni fogok a következő esetekben. Már az is óriási, hogy a kanyarokat ilyen könnyedén tudta követni és nem esett le.
- Köszi, hogy szóltál, sokat segít, ha látjuk a saját hibáinkat - ahogy kimondtam, kicsit elgondolkoztam. Én látom vajon a sajátjaimat? Nem tudnám megmondani. Azt tudom, hogy én sem vagyok tökéletes, de sosem figyeltem még magamra úgy.
Kicsit félreteszem ezeket a gondolatokat, majd ráérek este kibogozni. Talán még a fémmacskákat is meglátogatom, ki tudja.
Újra vigyorgok, ahogy hallgatom Masát.
- Legyél kicsit optimistább - jelentem ki. - Ha terelő leszel, jól jön majd, hogy ilyen kicsi vagy. Senki nem fog arra gondolni, hogy milyen erősen fogod elküldeni a gurkókat feléjük. A fogók élete amúgy is unalmas. Menekülés, cikeszkergetés, és igazából ezt ismételgetik percenként. Nem túl tuti ha engem kérdezel.
Miközben magyaráztam, felkaptam két terelő ütőt, az egyiket át is passzoltam Masának. Ha válaszolt, megvártam, míg befejezi, aztán elengedtem egyelőre csak egy gurkót.
- Na most akkor ezzel fogunk játszani - mondtam ki a végszót.
Elrúgtam magam a földtől, megpróbáltam elkapni a gurkót az első pár percében, amikor még kicsit lassabb. Ahogy beértem, ütésre emeltem a kezem, kicsit még nekem is fura volt ez a helyzet. Nem igazán gyakoroltam gurkókkal eddig, de egyszer élünk, mindent ki kell próbálni.
A gurkó viszont pont akkor akart megindulni, amikor ütni akartam, így csak a bot végével suhintottam meg. Elég gyenge labda volt, de utólag nem is bántam meg. Nem akartam Masának már az első passznál komoly sérülést okozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem szálltam vitába, hogy a terelők élete sokszor veszélyesebb. Hiába van ütőjük, elég egyszer rosszul mozdulni, a gyengébb kézzel pedig nehezebb célozni. Ilyenkor nagyobb a felelősség, mert elég egy rossz ütés, és lehet, hogy a csapattársadat találod el. Korábban már láttam ilyet, akármennyire is szerettük az illetőt, Robertnek ki kellett raknia a csapatból.
Persze az összes pozíciónál vannak ilyen nehézségek, mindig el lehet szúrni a dolgokat. Mi azért vagyunk itt, hogy ezeket minél inkább kiküszöböljük. Ráadásul Masának igaza van, ketten könnyebb, mint egyedül.
Megfigyelem, hogyan üt a háztársam, próbálom összehasonlítani az én fejemben lévő alapokkal. Szerencsére őrzőként mindenkit meg kellett figyelnem, így ha másra nem is, erre jó vagyok.
Az egyensúlyérzéke nem a legtökéletesebb, de nem vészes. Azért feljegyzem magamban, hogy később megemlítsem neki.
Kicsit késve indulok meg a gurkó felé, ami eléggé közel ért a zászlóhoz. Lehajolok, próbálom elérni a maximum sebességet, aminek hála végre beértem a lasztit. Két méterrel a zászlón túl, egy pillanatra sikerül elé kerülnöm, de ez is elég. Törzsből fordulok, mindkét kezemet használom az ütés során, a gurkó pedig végre engedelmeskedik az akaratomnak. Vigyorogva támaszkodok meg fél kézzel, eléggé büszke vagyok magamra. De nézzük, Masa mit fog szólni egy erősebb szervához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Igazából még én sem hallottam olyan varázsigéről, de ha azt is ki tudják mutatni, mi volt a pálcám utolsó varázslata, akkor nehogy már ne lehessen megmutatni az élőlényeket. Azt hallottam, hogy a muglik telefonkészüléke is kijelzi, ha az egyik barátjuk a közelben van. Meg olvastam egy tinder nevű dologról, az is hasonló lehet, de erről még nagyon keveset tudok, ezért nem is teszem szóvá.
Ajkamat harapdálva meredek ki az ablakon, valami ötlet most nagyon jó lenne. Megvan!
- Expecto patronum - suttogom, majd a megfelelő pálcamozdulat után megjelenik a kis ezüst oposszum a föld felett.
Egy mozdulattal elküldöm, aztán reménykedve fordulok Jun Seo felé.
- Ha ezekkel lehet üzeneteket küldeni, akkor keresni is lehet, nem? Milyen király lenne, ha megtudnám így mondani, hol vannak most kentaurok - mondom újra lelkesen.
Bár azt hiszem, hogy ez is felesleges próbálkozás volt. Mégis honnan tudnám, hogy a patrónusom látott valamit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Megijedtem. De tényleg, több másodpercre csak ülök a seprűn és semmire sem tudok gondolni, csak arra, hogy mennyire veszélyeztettem a társamat. Nem szokásom másra gondolni a pályán, mint a kviddicsre és a nyerésre, de ahogy láttam Masát zuhanó repülésben, semmit nem hallottam, csak az épp kiszakadni akaró szívem dobogását. Mit fogok mondani Eleonorenak, ha megsérül?
Lassan kifújom a levegőt, ahogy helyrehozza a helyzetét. Még sem kell beszélnem Ms. Anyatigrissel, ami király. De azért sütit fogok sütni a prefektus lánynak, ha itt végeztünk, az is tuti.
Mielőtt újra erősebb passzal próbálkoznánk, már a fejemben van a terv. A passz nem volt tökéletes, de kellően erős. Ha mások is lennének a pályán, félthetnénk őket. Csak egy kis korrigálás kell nekem, eltávolodok a zászlóktól nagyjából öt méterre, oda, ahol sejtem a vas célját. Itt most nyugodtan kivárhatok, senki nem fogja elhalászni előlem. Jobb is, mert így - még ha kicsit -, de veszít a sebességéből az ütnivaló. Mindenesetre felkészülök, hogy nagy lesz a becsapódás, a fájó csuklóm miatt nem megy annyira könnyen. Nem ütök a labdába először, csak falat állítok, hogy lelassuljon. Már egy fokkal nyugodtabban kezdem terelgetni, egyre közelebb érek a lányhoz. Alig öt méterre vagyok tőle, amikor jóval Masa feje felé ütöm a gurkót, de már csak a nem sérült kezemmel, gyengédebben. Így még van ideje reagálni, még ha nem is túl sok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Jun Seo arcát elnézve még jobban elbizonytalanodom. De már mindegy, próba cseresznye. Míg nem tudom, mit kellene csinálni, visszaülök a fotelba, röviden körbenézek. Most kellene beszélgetni valamiről, amiben nem vagyok a legjobb. De hát addig tanul az ember, míg él, szóval vágjunk bele újra.
- Amúgy szeretsz itt lenni? - Komolyan mondom, tapsot érdemelnék ezért a kérdésért. Inkább azt a lassú, megalázó fajtát, de legalább taps.
Azért engem tényleg foglalkoztatott. Eddig még nem igazán tudtam erről mással beszélni, a házban teljesen más témák vannak, meg nem is nagyon beszélek. Talán pont ezért érzem magam annyira otthonosan a levitában, mert senki nem akar megváltoztatni. Régebben elvárták tőlem, hogy bekapcsolódjak, itt viszont teljesen rendben van, ha csak nevetek velük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Ahogy közelebb jön Masa, nem tudok ellene tenni, kirobban belőlem a nevetés. Hát azt nem mondanám, hogy egy hullámhosszon vagyunk, vagyis telepaták még nem lettünk. Vagyis a prefektus tuti nem.
Kell pár másodperc, mire meg tudok szólalni, még a könnyeim is kicsordultak. Letörölöm, aztán vigyorogva nézek rá.
- Csak azt akartam tesztelni, hogy mennyire gyorsak a reakcióid - nyögöm ki végül. - Van, amikor nem fogsz tudni felkészülni a gurkó érkezésére, olyankor gyorsabban kell cselekedni.
Magyarázatom közben a vasat keresem a tekintetemmel. Néha olyan békésnek tűnik, csak úgy száll a levegőben, mint aki nem akar bántani.
- Mit szólsz egy olyan variációhoz, ahol egymás között passzolgatjuk a gurkót? Innentől, a pálya végéig - ismertetem az ötleteimet, hogy most teljesen tiszta legyen, mit is szeretnék.
Kezemmel egyébként a gyűrűk felé mutatok, amik messzebb vannak tőlünk. Nem egy egész pályás mutatvány lesz ez, hiszen alig vagyunk 5 méterrel beljebb a felezőtől, de maximum visszafelé is megismételjük, ha valami fennakadás lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Igazából nem is vártam más választ. Itt tényleg jó, bár nem tudom milyen lehet a rellonban - amit lelestem a köpenyéről, onnan tudom -, de a levita nagyon klassz. Külön konyhánk van, ahol mindig lehet teát főzni, meg a kilátónk is mesés. Nem is a saját válaszomon gondolkozok sokáig, hiszen azonnal kiül az arcomra is.
- Még nem voltam ennél jobb helyen, azt hiszem - mondom ki végül. Kicsit olyan, mintha révbe értem volna, a Bagolykőben újra otthonra találtam.
A dobogást én is meghallottam, mire azonnal felpattanok. Lehetséges lenne, hogy még csak ki sem kell menni, mégis láthatunk kentaurokat? Nem, az túl szép lenne.
- Ugye te is hallottad? - kérdezek rá azért a biztonság kedvéért.
Felpattanok a fotelből, újra az ablakhoz rohanok. Meg sem próbálom csendben véghez vinni ezt a mutatványt, a száraz levelek miatt lehetetlen lenne. A sötétben alig látni, kicsit össze is szűkítettem a szemeimet, hátha hamarabb észreveszek valamit.
- Valami mozgás van ott - suttogom bizalmasan, ahogy magam elé mutatok.
Az árnyak között tényleg mozgás lehet megfigyelni, viszont dobogást már egyáltalán nem hallok, szóval akármi is jött, az biztos megállt egy kicsit szimatolni. Tényleg nagyon remélem, hogy csak egy kentaur lesz, nem pedig valami veszélyesebb bestia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Vigyorogva nézek a fiúra, amikor mellém ér. Nem gondoltam volna, hogy olyannal hoz össze a sors, aki még nálam is lelkesebb. Majdnem el is felejtettem Mikola profot és az eredeti küldetésem.
Eleinte beszélgetni akartam a kentaurral, de ha csak látom, már azzal is beérem. Nem szeretném sem a saját, és most már Jun Seo biztonságát sem veszélyeztetni. Ennyit erről, elég lesz látni. Kár, hogy nincs nálam fényképezőgép, nagyon, nagyon, tényleg nagyon örültem volna, ha le tudom fotózni.
Mert hogy végül ő lépett előrébb. Elakadt a lélegzetem, nem gondoltam volna, hogy ilyen magasak. Persze, tanultunk az átlagmagasságukról, de teljesen más, amikor egy szám van leírva a tankönyvben, mint mikor szembe jön velem.
Az egyik fánál időzött egy darabig, aztán még előrébb jött, hogy nyugodtan felnézhessen az égre. Ott épp volt egy kisebb lyuk a lombkoronánál, ezért megvilágította a fény.
- Azta, ezt nem hiszem el - suttogtam halkan.
Leheletnyivel előrébb hajoltam, mintha számítana az a pár milliméter, de a én így is boldog voltam. Most úgy tűnik ilyen sikerszériám van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Még mindig sajnáltam, hogy nincs nálam fényképezőgép, de leírást még készíthetek. Előkaptam a talárom rejtett zsebéből a jegyzetfüzetem egy tollal együtt, aztán újra felpillantottam. Még ott volt, de nem igazán tudtam, mit kellene írnom róla. Lejegyeztem a magas szót, aztán mögé írtam, hogy nagyjából a két métert is eléri. Az arca nyugodt, bár a szemöldökeire ráférne egy kis ápolás, így olyan morcosnak tűnik. A lábai vaskosak, ha rálépne egy nyuszira tuti nem élné túl. A haja világosabb volt, talán már kezdett idősödni a kentaur bácsi. Más jelet nem láttam rajta, ami annyira fontos lenne.
- Szerinted ki kellene mennünk? Talán beszélhetnénk vele - dobtam fel a témát suttogva végül. Ennyit arról, hogy elég, ha csak látom.
Fogalmam sincs, hogy meghallotta ezt a kentaur vagy sem, de a háta mögé nézett, aztán elindult. Először csak pár komótos lépést tett, aztán max sebességre kapcsolva eltűnt a sötétségben. Az én részemről örültem, hogy végül nem mentünk oda hozzá, mert ha épp útban lettünk volna az indulásánál, az nagyon veszélyes lett volna.
- Hát, most már mindegy, azt hiszem - vontam meg a vállam. Ezen azért talán még túl tudom magam tenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Igazából imádom a házamat, az összes társamat és a helyeket a saját tornyunkban. Mindent szeretek, ami a levitával kapcsolatos, még az előítéleteket és a furcsa pillantásokat is. Nem zavar, ha strébernek néznek, az ilyenek sosem érdekeltek.
De akármennyire is szeretek ott lenni, egy picit el kellett távolodnom. Több vizsgámon is túl vagyok, de még mindig van egy pár. Az elemi mágiától kicsit félek, mivel sokat hallottam már a nehézségétől. Igyekeztem mindent megtanulni, amit Westwood mondott el az év során, de akár szfinx vagyok, akár nem, még az én fejem is képes megfájdul ettől a sok hülye részlettől. Pardon, nem hülyék a részletek, csak épp túl sok van belőlük.
Megráztam a fejemet, ahogy beléptem az iskolai konyhába. Direkt azért jöttem el, hogy ne ezzel foglalkozzak, erre tessék, még csak gondolni se tudok másra. Köszöntem az ott dolgozó manóknak, aztán szétnéztem. Természetesen fogalmam sem volt, hogy merre lehetnek a teafüvek, így talán jobb lesz segítséget kérni.
- Elnézést, tudnál segíteni? - szólítottam meg a hozzám legközelebb levőt. Valahogy ismerősnek tűnt, és amikor eszembe jutott, még csettintettem is egyet. - Te Angelica manója vagy, igaz? - Viszont akárhogy törtem a buksim, nem jutott eszembe a neve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Kit érdekel a vizsgaidőszak, amikor leértékelés van az ember lányának kedvenc kviddics üzletében? Már nem is aggódtam az LLG vizsga miatt, az elméletet ráérek bemagolni később. Amúgy is biztos jobban fog menni a tanulás, ha majd valami jó kis _akciós_ cucc mellett ülök. Arie is imádni fogja, mivel így még gyorsabb leszek a melóban. Tehát ezzel mindenki csak nyer.
- Meg kell ígérned, hogy nem engeded meg, hogy seprűt vegyek magamnak - jelentem ki, ahogy kiérünk a hoppanálási pontról az utcára.
Danka hasonlóan kviddics őrült, mint én, ezért is jöttünk együtt. Az edzéseink sokszor egymás után vannak, így ismertük meg egymást. Ami engem illet, amúgy is jó viszonyt ápolok a navinésekkel, de ha még azonos az érdeklődési körünk is.. na az a jackpot. Imádom ezt a lányt már most.
- Egyébként még nem is kérdeztem, hogy mióta kviddicsezel, igaz? - szólaltam meg újra, kicsit nevetve vágtam fejbe magam.
Nem vagyok kimondottan nőies, de egy akció komolyan elveszi még az én eszemet is. Olyan nehéz másra gondolni, konkrétan már látom magam előtt a leértékelt holmikat a polcokon. Egy seprű ápoló szett egészen biztosan a kosaramban fog landolni, a többit nem is merem előre eldönteni. Mindenesetre végre lesz mire elkölteni a spórolt pénzem valami hasznos dologra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Mi vagyunk a legjobb csapat - mondtam nevetve.
Talán ez lenne az a pillanat, amikor a józanságomnak vissza kellene fognia, talán még el is keseredhetnék, de nem teszem. Végül is pont azért jöttem el Dankával, mert ő is hasonlóan gondolkozik.
Érdeklődve hallgatom a történetét. Kicsit még irigy is vagyok, amiért ő tehetséges, bár arra már annyira nem, hogy nem támogatják. Persze, veszélyes sport meg minden, de nem arra való a család, hogy ott segítsen, ahol tud? Vagyis valahogy így képzelem el a normális családokat. Az enyém sem épp ilyen, legalábbis a nagy része.
- Jól tetted, hogy harcoltál. Tényleg nagyon jó vagy, egy ilyen tehetséget kár lenne veszni hagyni. Ha az apukád kviddicses volt, neki kellene ezt a legjobban látnia - bólogatok hevesen. Én biztosan nagyon büszke lennék, ha a gyerekem is azt szeretné csinálni, amit én csináltam korábban. Ez a családban marad szokás olyan kis naiv, de olyan jó. Az összetartozást is mutatja, és békésnek kellene lennie, amiért nem kényszeríteni kell, hogy azonos hobbi legyen.
- Nálam igazából pont fordítva van - nevetem el magam. - Nem indult valami jól a kviddicses pályám, folyamatosan leestem a seprűről. De nagyon sokat gyakoroltam, mert az volt az álmom, hogy hivatalos tesztelő lehessek a nővérem mellett. Ő Japánban gyárt seprűket - magyaráztam. - Nem volt mellettem, nem tudott mindig segíteni, de volt pár háztársam, aki igen.
Robertre gondoltam, akivel nem egyszer kimaradtunk takarodó után is, csak hogy gyakorolhassunk. Annak idején az utolsóak voltunk a versenyben, de két éven belül elsők lettünk. Még most is hiszem, hogy a közösség ereje bármire képes, a barátainkkal elérhetjük akár a csillagos eget is.
Kissé túlságosan is szentimentális hangulatba estem, épp jókor terelte el a témát Danka.
- Egy ápoló szett már nagyon jól jönne - jelentem ki vigyorogva. - De ha találok valamilyen könyvet, ami még nincs meg, azt hiszem arra sem tudnék ellent mondani. - Végső soron mégiscsak levitás vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Egy pillanatra megnyugszom, amiért eltaláltam. Elég kínos lett volna, ha azt mondja, bizonyára összekevertem valaki mással. Nem tudom, hogy a manóknál hogy megy ez, de szerintem még számukra is sértő, ha valaki nem ismeri fel. Végső soron ők is érző lények, én ebben hiszek. Mélyen megvetem azokat, akik kihasználják őket, és semmibe nem nézik ezeket a kedves kis teremtéseket.
- Örülök, hogy megismerhetlek. Már egész sokat hallottam rólad - kacsintok felé vigyorogva. Nem semmi, hogy szabad akaratából jött ide, hogy Angelicával lehessen. Még nem beszéltem erről a lánnyal, de biztos nagyon szoros lehet közöttük a kötelék.
- Csak teát szeretnék készíteni - folytattam, amint eszembe jutott, miért is jöttem. - Nálunk is van fent a toronyban, de jó kimozdulni kicsit.
Érdekes, hogy mennyire megnyílok egy manó előtt. Talán azért, mert alapból feltételezem, hogy kedves és nem fog elárulni, talán mert egyszerűen olyan aranyosan néz ki, hogy egyszerűen nem lehet nem szeretni. Ki tudja, nem is érdekes ez annyira.
- Szóval csak útmutatást kérnék, a többit elkészítem én - teszem még hozzá gyorsan. Nem szeretném, ha utasításnak érezné, vagy bármi hasonló.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Fél szemöldökömet megemelve nézek Dankára.
- Ha nem lennél tehetséges, a csapatkapitányunk nem hívná fel a figyelmet minden meccsünk előtt a figyelmet rád - mondom komolyan.
Talán ilyen kis részleteket elárulni nem nagy bűn. Kelemen amúgy sem olyan szigorú, még ha valahogy meg is tudná, biztosan nem venné a fejemet. Akkor ki lenne a helyettese? Oké, ez egy kicsit beképzelt volt tőlem, a csapattársaimat legalább olyan jónak tartom, mint saját magam. Masa például szintén eszméletlen tempóban halad, igazából nem csodálkoznék, ha kiballagó Kelemen őt kérné fel kapitánynak. Bár ennyire előreszaladni még nem szeretnék, még azt sem tudom, hogy Kelemen marad mesterképzésen, vagy milyen tervei vannak.
- Talán - megvonom a vállam. - Inkább csak rögeszmémmé vált az egész már a legelején. De amúgy nem, seprűket sosem tud nekem adni. Néha amikor meglátogatott, kicsempészett egyet-egyet, de amíg nem hivatalos tesztelő valaki, addig nem is szabadna kipróbálni. Meg amiket ő gyárt, azok a profi ligába készülnek, csak a japán csapat tagjai használhatják.
Bár az is igaz, hogy a nővérem volt mindig is a példaképem. Egyszerűen nem volt olyan opció, hogy nem fog menni a kviddics, mert mindenben rá akartam hasonlítani. Azért ezt már nem kötöm Danka orrára, a családomról nem is nagyon szeretek beszélni.
- Igazából könyvekből nekem is van pár, mostanában inkább régi köteteket keresek. Tudtad például, hogy négyszáz évvel ezelőtt teljesen más cseleket használtak? Nagyon kevés könyvben vannak leírva, a többségük már átalakult és úgy használjuk. De olyan érdekes ez az egész - mesélem, és szinte már érzem, hogy csillognak a szemeim. Imádok erről beszélni, magamtól még írtam is egy egész halom jegyzetes tekercset.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A fodrászat felé battyogva vidáman vigyorgok magam elé. Tuti az ilyen emberek miatt szokták hívni a pszichiátriát, de gyorsan haladok, nem figyelhetnek fel rám annyira. Amúgy is alacsony ázsiai csajszi vagyok, Budapesten tökéletesen jellemtelennek számítok.
Kivételesen nem kötöttem fel a hajamat, ha nem kifejezett céllal mennék fodrászhoz, tuti lófarokban lenne már. Nem is értem, hogy miért nem vágtam le korábban, mindig csak útban volt.
- Maja! - szólítottam meg a lányt, ahogy megláttam. - Szép jó reggelt - szinte már énekelni tudtam volna, annyira izgultam. Persze csak pozitív értelemben.
Le akartam csekkolni a helyet, de a kirakatot rengeteg matrica díszítette, hacsak nem volt valakinek röntgen szeme, nehezen lehetett átlátni rajtuk. Az igazság az, hogy nem voltam még fodrásznál, a kisebb igazításokat mindig magamnak csináltam eddig. Szóval emiatt is izgultam, meg hát mégiscsak teljesen új frizkót kapok.
- Ők teljesen megbízhatóak akkor, ugye? Olyan sűrűn hallani, hogy átverik az embereket, és csak kevés pénzt küldenek a rászorulóknak - egészen elszomorodtam ettől. A megélhetés persze fontos mindenkinek, de a fair play is az kellene legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ahogy integetett, majdnem megtorpantam egy pillanatra. Így felém fordulva már láttam, hogy mekkora a pocija, és őszintén, minden tiszteletem az övé. Nem tudom, hogy képes végigcsinálni ezt újra és újra, azt hiszem ez lesz neki a harmadik alkalom. Ha lenne bátorságom, tuti megkérdezném, hogy képes így aludni, mert olyan kényelmetlennek tűnik. Látszik rajta, hogy amúgy vékony lány lenne, most pedig minden, csak épp nem vékony.
- Az jó, ennek nagyon örülök. Szerintem nem lesz olyan sok hajam, hogy paróka készülhessen a piciknek, de a pénzből tuti kapnak valami klassz játékot. - Sosem festettem a hajamat, teljesen egészséges, még csak nem is töredezett a vége, szóval ahhoz képest, egész sokat meg lehet menteni belőle. Fura volt belegondolni, hogy talán majd egyszer szembejön velem az utcán egy másik nő póthajaként, de akkor már úgysem fogom felismerni.
Egészen eddig biztos voltam a dolgomban, elég régóta zavart a kviddicsben és a főzésben is ez a hossz. Lófarokban rosszabb volt, mint leengedve, a konty pedig akkora méretű volt, mintha valami fura cucc nőtt volna a fejemre. Egyiket sem szerettem, sapkát pedig majdnem esélytelen volt hordanom. De akkor is megszoktam már, egy darabig biztosan hiányolni fogom.
- Szóval Petra lesz az, akit imádni fogunk - bólogattam finoman. -És köszönöm.
Megnyugtatott, hogy Maja ennyire felkészült és mindenféle infót tudott. Az üzletben szintén köszöntem, majd Maja mellett foglaltam helyet. A tükörbe nézve próbáltam - sikertelenül - elképzelni, milyen lesz majd a frizurám.
- Azt hiszem, egészen eddig - mutattam valamennyivel a vállam fölé. Óriási váltás lesz, az biztos. - Neked milyen terveid vannak? Mit szólt a családod egyébként ehhez?
Azzal tisztában voltam, hogy a férje véleménye számít neki a leginkább. Csak pár sztorit hallottam róluk, meg a múltkor láttam őket először élőben, ezért is érdekelt annyira. Ha csak egy picit, de beleláthatok egy normális család életébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Sosem gondoltam volna, hogy fiúknak is készülnek parókák, pedig tényleg olyan evidens. De Maja megnyugtatott ezzel, mert sokkal szívesebben adnám a hajam a piciknek, mint valami divatmániás csajoknak. Ez az egész adakozósdi kényes téma, mindig félek, hogy rossz helyre rosszat adok. Elsőre felszínesnek tűnhetek, mert csak meghallom ezt a szót és azonnal beindulok, gondolkodás nélkül belemegyek bármibe. Igen, én vagyok az, akit mindig lehúznak a pályaudvarok előtt beteg gyerekek képeit mutogató emberek.
De végre nem nyúltam mellé, végre találtam egy olyan körülményes embert, amilyen én is szeretnék egyszer lenni.
- Nem érdemes félned - ráztam meg a fejem enyhén. - Nagyon szép az arcod formája, lehet, hogy még jobban is fog állni a rövid. Az olyan különleges, szerintem kevesen tudják csak hordani - egyszerre győzködtem őt is, meg magamat is. Hiába határoztuk el a gyerekek kedvéért, azért nehéz döntés lemondani valamiről, ami évek óta ugyanolyan.
Halványan mosolyogva dőltem hátra, miközben Maja mesélt, lopva lepillantottam megint a hasára. Óriási. Egy nagyon nem helyzethez illő film jut eszembe, mire kicsit félteni kezdem a lányt. Meg úgy magamat is, mert talán egyszer ugyanúgy végig kell szenvedi ezt a herce-hurcát.
Csak bólogattam, de válaszolni már nem tudtam, mivel eljött a mi időnk. Felpattantam, még egyszer hátradobtam a hajam a vállam mögé.
- Megyek én, most érzem az erőt - zongoráztam végig a levegőn, aztán lecsüccsentem a másik székbe.
Petrának is megmutattam, mit szeretnék, ő is mondott pár aranyos dolgot, de akármennyire próbáltam, nem tudtam tökéletesen figyelni. Szerintem nem lepte meg a dolog a fodrászt, egész gyorsan nekilátott a munkának Összefogta a hajamat, és az a nyissz szerintem még egy darabig kísérteni fog.
Talán észrevette, hogy fogalmam sincs melyik feladat után melyik jön, vagy már csak megszokásból, de végig mondogatta, mit fog csinálni. A végső simításoknál már nem figyeltem, egyben akartam látni az új frizurát. Amikor levette rólam a fodrász köpenyt, pislogás nélkül meredtem magamra a tükörben.
- Köszönöm - habogtam, aztán szélesen mosolyogva álltam fel.
Szerintem mestermunka lett, különösen imádtam ezt a fazont, de azért érdekelt más véleménye is.
- Szerinted? - kérdeztem Maját, mielőtt ő következett volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kivételesen nem jöttem zavarba, amiért rajta kaptak, hogy mást bámultam. Ez persze illetlenség, de mégis miért érezném magam rosszul, ha Maja ennyire könnyedén kezelte. Picit olyan érzésem volt, mintha a gondolataimban olvasna, de hamar rájöttem, hogy biztos az arcomra volt írva. Most leszek húsz éves, szerintem teljesen oké, hogy egy gyereket más pocijában cukinak találok, a sajátomra gondolva pedig kiráz a hideg. Van néhány barátnőm, akik már most el tudják képzelni az életüket anyaként, de én nem. És nem is bánnám, ha ez egy jó darabig nem változna.
- De nem olyan félelmetes a valóságban, ugye? - kérdeztem picit bátortalanul. Nem olyan, hogy leszedné a fejemet, de az előbb is láttam picit elérzékenyülni. Nem lehet egyszerű terhesen beteg gyerekeknek segíteni, ezért duplán tiszteletre méltó.
Mire kiszálltam a székből, már majdnem isteni magasságokba emeltem a nőt magamban, szóval még jobban esett, hogy neki is tetszik a hajam. Lényegében csak most ismertem meg, mégis annyira őszintének tűnt, hogy elhittem neki.
- Köszi - feleltem csendesen. Nem igazán ehhez vagyok hozzászokva. - Lehet, hogy így be is fog göndörödni! - vetettem fel vidáman. Persze japán felmenőkkel erre elég kicsi az esély, de ha csak a vége lesz hullámos, már azt is imádni fogom. Az egyenes haj olyan snassz, erre meg nem szeretek időt fecsérelni. Ha magától olyan lesz király, de ha nem, akkor se fogok sírni.
Maja mögött foglaltam újra helyet, árgus szemekkel figyeltem, mit csinál Petra. Az előbb nem láttam jól, de most premier plánban itt van előttem.
- Még soha, eddig csak magamnak vágtam le a végeit - szólaltam meg kis fázis késéssel. - Kislányként egyszer azt mondták, hogy fiúsan nézek ki rövid hajjal, ezért sosem mertem levágatni.
Pedig akkor csak össze volt fogva, de ez sosem érdekli a gonosz fiúkat. Végül azt hiszem ilyen berögzülés lett nálam, hogy akkor vagyok nőies, ha hosszú a hajam. Sokat nem időztem a külsőmmel, talán ezért is maradt meg így.
- És neked? Jó régóta növesztheted, meg nagyon egészségesnek tűnik. - Végig is néztem a tincsein, aztán vissza rá a tükörbe. Sokkal karakteresebb lett már most az arca, pedig még nincs is készen. Egy rosszindulatú kviddicses fórumon olvastam, hogy nem értik mit esz rajta Bojarski, ami amúgy butaság. Szép, kedves és őszinte, ennél több pedig szerintem nem is kell egy férfinak se. Legalábbis az eddigi haverjaimból kiindulva ezek a tapasztalataim.[/jusitfy]

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Imádom Maja hasonlatait, így legalább én is közelebb kerültem a valósághoz, azt hiszem. Eddig olyan sarkalatos volt számomra a terhesség dolog, vagy nagyon csúnya, vagy nagyon édes. De a lány rámutatott, hogy azért ennek a kettőnek is egész aranyos az egyvelege. A kedvemet továbbra sem hozta meg, viszont egy picit megnyugtatott.
- Nagyon szerencsés vagy genetikailag - bólogattam teljesen komolyan. - Akarom mondani, nagyon szép vagy - helyesbítettem, ahogy leesett, hogy talán nem túl kedves a mondanivalóm. Pedig becsületemre szóljon, tényleg kedvességnek szántam, csak néha furán fejezem ki magam.
Akaratlanul is a hajam végével kezdtem el játszani, olyan különös volt. Nagyon puha lett, amit igazán szeretek, meg az illata is olyan jó. Kicsit sajnáltam, hogy az nem fog sokáig megmaradni. Majd megmutatom a levitában a többieknek, hátha ők is kedvet kapnak efféle adakozáshoz. Nagyon sok szép hosszú hajú lány van most nálunk, bár azt nehezen hiszem, hogy könnyen rávehetőek lennének.
Csak halványan mosolyogtam Majára, még ha nem is értettem vele teljesen egyet. Ez a féltékenykedős dolog nekem mindig is csak kifogásnak tűnt, amivel az áldozatok lelkén lehet enyhíteni. Nem hiszem, hogy bármi ilyesmi vezérelte volna őket, a gyerekek csak szimplán gonoszak. Persze lehet, hogy csak én vagyok rosszindulatú velük szemben.
- Umm, igen, meglehet - válaszoltam végül. - Pedig igazából mindenkinek magának kell tetszenie, ez a kulcs. - Más esetben nehezen tudom elképzelni, hogy bárki is szépnek gondolná az illetőt. Előbb a tükörrel béküljünk ki, utána jöhetnek mások.
- Te is kviddicseztél? - érzem, hogy azonnal felcsillannak a szemeim. Azt hittem, hogy tudom ki Maja, de itt is tökéletesen visszaütközik, hogy egyetlen magazin, vagy iskolai pletykaáradat sem képes visszaadni valaki igazi énjét. - A táncos múltadról már hallottam, és le a kalappal. Gondoltál már arra, hogy másokat is oktatni fogsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Vidáman bólogatok a kérdésére. A pályán egymás ellen játszunk, de máskor lehetünk barátok. Jó érzés, hogy itt nincs akkora rivalizálás, mint az előző sulimban volt. Akkor még a folyosón is nehezen mentünk el egymás mellett, nem hogy egy teljesen idegen faluba menjünk el együtt.
- Igen, elég nehéz bejutni egyébként. A tesztelőknek is ugyanolyan jóknak kell lenni, mint maguknak a játékosoknak, másképp nem érne semmit a munkájuk. Ráadásul Japánban ez még nehezebb... - kicsit elszomorodok, ahogy mindig, amikor arra gondolok, hogy ott elégetik a seprűket minden vesztes meccs után. Ez egy nagyon barbár szokás, Harunak rengeteg munkája ment már kárba. Egyszerűen nem fair a rendszer.
- Igen, Bojarski prof is azokról tanít. Gondolom nem véletlenül ez az előírt - megvontam a vállam. Valószínűleg az elfelejtett cselek túl veszélyesek voltak, de a mai fiataloknak is meg kellene adni a lehetőséget, hogy tovább fejlesszék. Annyira sok csodálatos dolgot kitalálunk mi is, pont a Navine csapatában csinálták meg először a Czettner-fordulót, amit az egyik legcsodálatosabbnak találok mind közül. Merész, életveszélyes, de zseniális.
Jártam már korábban is kviddics szaküzletben, de ez más volt. Nagyobb, világosabb, csodálatosabb.
- Szerinted van különbség a mennyország és ez a hely között? - kérdeztem hangosan gondolkodás nélkül. Mindegy, melyik nyelven mondom, egyszerűen elvarázsolt.
Előre léptem, igyekeztem nem túlságosan elveszettnek tűnni. Másokat is érdekelhetett az akció, mert nagyon sokan voltak az üzletben, az eladókat folyamatosan lefoglalta valaki. Varázslatos lehet itt dolgozni.
- Úristen Danka, ezt meg kell nézned - intettem a lány felé vigyorogva, amikor rátaláltam egy olyan tisztító ruhára, ami ha minden igaz, még a seprű végén is lesimítja az esetleges ferdüléseket károk nélkül. A leírása szerint még a legapróbb szálkákat sem töri le, elég egyszer használni, máris úgy fog kinézni a seprű, mint újkorában. Tuti kell egy ilyen.