28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Wittner Stella összes RPG hozzászólása (100 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 » Le
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



RPG hsz: 170
Összes hsz: 495
Írta: 2018. május 2. 21:40 Ugrás a poszthoz

Családosdikésőbb lesz fancység ide
egyszercsak ¤ outfitElla


Napok óta azon gondolkodom, ha a csiga tud nyálcsíkot húzni, amin csúszik is, akkor miért nem halad azon visszafelé, ilyen csúszdaszerűen? Mennyivel gyorsabb lenne már. Reménytelenül unatkozom, ezt szerintem senkinek nem kellett mondanom, nem igazán történt semmi, csak olyan tipikus gimis a hangulat, leszámítva, hogy vannak pálcáink, meg akik teliholdkor átharaphatják a gerinced, vagy éjjel kiszívják a véred, és kihagytam a kedvencem, ha bármibe beleiszol a szertárba nem belepusztulsz, annál rosszabb is jöhet. Lehet Felagund bá'vá válsz. Nem minden momentum szimpi, de most összetettem volna valamiért a két kezem. Helyette jött az üzenet, apához megyünk. Nem vártam be Dávidot, mivel nem találtam a szobájában, pedig még a ágyát is szétfetrengtem, hogy érezze a törődést, elindultam egyedül.
Viszonylag jól kiismerem itt magam, de nem éppen egyedül és az utat figyelve szoktam császkálni, ha jövök, szóval csak egy-két arcnak, akiket ismerek odaköszöntem széles mosollyal, aztán dobva egyet a hajamon megindultam a hivatalba. Legalább faluhoz mérten a hely nem egy labirintus, mondjuk még mindig nehéz volt feldolgozni, hogy apa itt van. Polgármester...
- Helló... iigen, oda szeretnék bejutni. Maradjon köztünk, Erik új szeretője vagyok, nem szívesen vernénk nagy dobra, tudja hogy megy ez - pattantam fel a titkárnő asztalára, hogy a lábam lóbálva onnan várakozzak. - Nem kell sietnie, nem egyedül jövök, megvárom úgy is, addig nyugodtan fejezze csak be a levelét.
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



RPG hsz: 170
Összes hsz: 495
Írta: 2018. május 15. 16:24 Ugrás a poszthoz

Családosdikésőbb lesz fancység ide
egyszercsak ¤ outfitElla


Míg ide tartottam fel sem merült bennem konkrét mese, amit olyan nagy elánnal előadhatnék, ha nem apába botlok elsőre. De ugye éljen a művészi véna és a kreativitás, amiből sok jutott nekem, ha már az élet másban kispórolt belőlem. Rendesen nehezen bírtam visszafogni a nevetést, ahogy az íróasztalról lóbáltam a lábaim a nőci pedig teljes döbbenettel és előítélettel meredt rám. Már addig, amíg meg nem hallottam azt a megszólítást. Természetesen a fülem botját se mozdítva rá, még el is fordulok, amíg a vállaimra téve a kezét le nem tessékel. Fújtattam egyet, hogy aztán karba font kézzel toljam ki a csípőm oldalra és nézzek rá.
- Semmi köszönés, örülés vagy hasonló? Azt hittem, hogy illik a szeretőket jobban megbecsülni - nézegettem a körmeim, majd egészen elvigyorodtam, ahogy a magyarázkodását hallgattam. Nem kifejezetten voltam az a nagy harcos vagy dacos se vele, se anyával, az megmaradt Dávidra, ha éppen kiráncigált egyik vagy másik barátom… bulijából. De az sem volt soha komoly.
- Igazából ne tessék aggódni, csak túloz, elmúltam már egy ideje 14, megmutassam a személyim? Nagyon csini a képem, pont jó volt a fény és meg szokták a kocsm…. Kacsintásom is dicsérni - fordítottam a szoknyám felfelé a combomon, a külső részen belül volt egy pici zseb varrva a pénzemnek és a fontos iratnak, tökéletes és nem kell mindenfélére ügyelni. Lehetőleg a rendes személyim turkáltam ki, mielőtt itt nagyon bajba keverem magam. Az ember a ruháját csak nem hagyja el, igaz? Jobb esetben, bár… láttam már ezt-azt. Közben elindultam befelé Dávid emlegetésén meg se lepődve.
- Pedig hármasban tök jól el fogunk szórakozni - kiabáltam ki, aztán beledobtam magam az egyik fotelba a tappancsaim feldobva az asztalra. - Hát ez nagyon…. barna. Mi? Ő, otthon… nem, úgy nem fogom, innen nem zárhatok ki másokat… még… illetve azt hiszem - vigyorogtam rá, aztán egyből a ruhámra néztem kissé ledöbbenve.
- Mi bajod vele? Anyának vettem, de ő hordta múlthéten, most az enyém - persze nem, már a hordás, de én tényleg neki akartam vásárolni.
Utoljára módosította:Wittner Stella, 2018. május 15. 16:24
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



RPG hsz: 170
Összes hsz: 495
Írta: 2018. május 26. 11:21 Ugrás a poszthoz

Családosdi
egyszercsak ¤ outfitElla


Nem különösen zavartattam magam, sőt, ami azt illeti egész könnyedén mosolyogtam szikrázóan a nőre és ecseteltem, hogy mennyire valósan lehetnék szerető is. Bár belegondolva úgy, hogy a nevét már viselem tényleg kicsit fura. De…elengedtem. Azért kihalásztam a jó személyit és a nő arcába toltam. Rajta volt azon minden is, ami fontos, meg elég babán festettem a képen. Én mondom, ennek a képnek van jogosultsága a világban. Az mondjuk túlzás, hogy a hamison is ilyen remekül festenék, de ott legalább nem ezen van a hangsúly és hitelesebb, ha csak mutogatom, hogy rosszabb napomon készült.
- Hát, lenne mit. Indulva attól hogy…. Ezért hány állat halt meg?! - kérdezem felháborodva, ahogy kitaperolom a fotelt. Igazából nem vagyok egy megrögzött vegán vagy éppen állatvédő, nem nagyon nézem, hogy a rúzsomat min tesztizélték, ahogy az se érdekel, hogy a nyuszipörköltemet kinéznék a számból. Ha szeretem, akkor szeretem. De ez nem csak állat, de még ronda is. Legalább lenne értelme!
- Hozzád jobban illenének a meleg színek, nem ez a… minden nagyon barna - néztem grimaszolva körbe, miközben határozottan bólintottam, pedig nem. Még nem. De ha rajtam múlik, úgyis ráadok anyára valamit, mert tudom, hogy szeret és amúgy is, ez olyan anya-lánya dolog. Én is belekóstolok a dolgaiba, ha kéri, fordítva is működnie kell.
- Ó, itt a helyes fiú a bandából - pattanok fel és esem rá a bátyámra egyből át is karolva, majd felnézek a befelé siető nőre. - Látja, mondtam, hogy hármasban a tuti - kacsintok is, aztán a sapit megsimogatva leejtem magam a szabad karfájára a lábam lóbálva róla.
- Nem bír magával a néni - forgattam meg a szemem, de az ajkamra kellett harapnom, nehogy elnevessem magam. - Éhes vagyok. Nem valami evésről volt szó?
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



RPG hsz: 170
Összes hsz: 495
Írta: 2018. június 23. 16:48 Ugrás a poszthoz


péntek délután ¤ #OOTD


Alig kezdődött meg a június, teljesen olyan, mintha nyár kellős közepe lenne már, az időjárást nézve. Meg lehet kukulni ebben a melegben, szóval én se vittem túlzásba az öltözködést az utolsó órám után. Persze még szétfetrengtem Dávid ágyát indulás előtt, meg hagytam neki egy csomag félig megevett kínait, gondoltam ő értékeli, nekem meg már tele volt a pocim. Arról nem beszélve, hogy holnap szülinapja van, és mint mindent, ezt is mostanra hagytam. Sürgősen ajándék után kell néznem!
Szerencsére a suli viszonylag jó helyen van, így egy óra alatt már a pesti forgatagban találtam magam és jártam boltokról boltokra. Voltak undi dolgok, amiket tudom, hogy sose venne fel, iszit venni neki meg olyan semmilyen lenne. Így kénytelen voltam erőt venni magamon és ha már a neten rendelés remek lehetőségeivel egy ideje nem tudok élni, betopogtam egy képregényboltba. A srác nagyon méregetett, meg előbb majdnem kiestek a szemei, pláne mikor elég konkrét kérdéseket tettem fel neki, mit is szeretnék megszerezni. Leizzadt, a tenyerét vakargatta meg dadogott is kicsit. Jól ki is nevettem, tényleg olyan volt a szitu. De jó negyed óra alatt sikerült valamire bukkannom, így megfáradva, de törve nem a kis csomaggal a hátizsákomban ballagtam tovább. Éppen elsétáltam volna a kávézó előtt, amikor a két órája még dugig tele pocim megkordult. Fújtattam is egyet, majd fordulva be is tértem oda.
Nem voltam ismerős a helyen, de ez kit zavar. Elég sűrű volt minden, szóval a pultnál várakoztam egy itallapot lapozgatva, amíg valaki a táskám nem kezdte taperálni.
- Héééé... öcsi, az az enyém! - csattantam fel, mire a srác megemelve a kezeit el is hátrált a morgásomra. Helyes. Olyan közegben növögetek fel, ahol semmi sem lehetetlen, szóval nekem csak ne nyúlkáljanak a dolgaimhoz engedély nélkül. - Ó, helló... egy ilyen narancsos-étcsokis koffeinmentes kávés fagyis cuccot szeretnék. Van ilyen rolettitek is? Azt is lehetne?
Szerencsére a pincérlány megértett, mert bólintott párat majd intett, keressek bent helyet, ki fogja hozni, így lassan nyújtogatva a nyakam nézelődtem bent jobbra meg balra.
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



RPG hsz: 170
Összes hsz: 495
Írta: 2018. június 23. 17:43 Ugrás a poszthoz

Családosdi
egyszercsak ¤ outfitElla


Nem akartam nagyon kukacoskodni az állatos megjegyzéssel, egyszerűen csúnya volt a hely, olyan ripakodóan drága és nagyzoló nekem, arról nem beszélve, hogy apát is tök rideggé teszi. Nem jó az senkinek, én tudom. Mondjuk a tény is furcsa, hogy ő itt él, dolgozik, ahogy tetszik és ezt csinálja, némileg önszántából.
- Menhely? Ha már itt tartunk, tutkó ötlet...de beszélhetnénk róla, mikor lehet kutyám, vagy tetkóm.. ó, szia!
Dávid tud időzíteni, elég jól is, ha úgy tetszik, de hozta megint az undi nénit, így kénytelen voltam felszólalni, hogy én bizony előre megmondtam, hogy jön a harmadik fél is a kis programhoz. Meg azt is mondtam, hogy fiú, nem értem, akkor min van kiakadva. Tök buta egy nő.
- Ó, nem, kaptam egy szabinapot, ti kifizetődőbbek vagytok - vigyorogtam rá, aztán a számra haraptam, legalább én ne röhögjem végig úgy néztem a tajtékzó nénike utána. Szerintem ő fel fog mondani rövid úton, ha nem mi üldözzük el. Nem igaz, hogy nincs más, aki tud bélyeget ragasztani meg kávét főzni apára.
- Szerintem jót tenne neki... én nekem nem jár semmi? - néztem rá szinte sértve, hogy felém semmi felajánlás nem jött. Nyilván nem kindertojásért kampányolok, mondjuk a cigi dolog meg szerintem elég büdi, legalábbis utána az ember keze, nem begyere ez a dolog. De azért ha már tudta, hogy itt vagyok, igazán nagyobb ölelés, vagy valami, csomag cukor jöhetett volna. Mondjuk ez apánkra is igaz, akire éppen átnéztem. - Jöttél enni - vontam meg a vállam.
Kicsit arrébb tessékeltem magam, hogy ő a kajába túrhasson, aztán egy "csííke" felkiáltással ráfeküdtem a csirkeszárnyas dobozra. Nekem aztán nem kell villás saláta meg ilyenek, én szeretek enni meg van két kezem is és szalvéta, akkor meg? - Ebből se kér _senki_. De amúgy tényleg, miért is vagyunk itt? Ugye tényleg semmi új anyás bejelentés? Vagy bajban van valaki? Gergőcnek nem kellett jönni?
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



RPG hsz: 170
Összes hsz: 495
Írta: 2018. július 5. 23:04 Ugrás a poszthoz


szombat reggeli kínálat ¤ BUMM


Fél fülemben a fülhallgatómmal énekeltem az egyik rap szám szövegét, már elvörösödött fejjel és alig kapva levegőt, amikor végigértem az unalmas épülettengeren és a piac felé fordultam. Jól ment, még a kezemmel is tutkók voltak a mozdulatok, mire egy néni úgy nézett rám, mint valami sárgaházi szökevényre. Megforgattam a szemem, aztán mikor kijelentette, hogy a nagy hasam inkább szépen eltakarhatnám, akkor mérgesen fújtattam rá.
- Az enyém legalább tetszik valakinek, nem úgy mint a néni, akinek csak a macskái vannak! - közöltem fennhangon, mire többen is rám néztek, ő meg sértve elvonult a kis húzogatós batyujával. Nem szeretem az ilyen időseket. Apa bár megkért, hogy viselkedjek, mégis csak ő itt ilyen...mindenség, attól még nem kell akármit lenyelnem! Bár van aki azt értékelné. Ám szerencsére nem lett nyomi a hangulat, hamar széles mosoly költözött az arcomra, ahogy a fehér kötényes férfi integetni kezdett felém. Egyből dobtam neki egy puszit, aztán szépen ringatva a csípőm sétáltam tovább a másik oldalra a gyümölcsökhöz még vissza-vissza lesve a halárusra. Szerettem ide járni.
- Hopp, bocs - meredtem a lányra, akinek a sarkára léptem véletlenül. Kihúztam a fülhallgatóm, majd a zsebembe tömködtem a többi dolgom mellé és egy szép, nagy piros almát kezdtem nézegetni. - Ott leszek az esküvődön - közöltem egyszerűen az iménti jelenet miatt, aztán a lény kezébe is nyomtam egy almát, ha kérte, ha nem és az eladó nénire pislogtam, nagy szemekkel meredve, mennyire örülnék én ennek az almának, meg az új barátnőm is. Kicsit húzta a száját, de végül odasúgta, hogy vigyük őket, legközelebb majd vásárolunk, én meg megköszönve, elégedetten fordultam el a lányra nézve.
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



RPG hsz: 170
Összes hsz: 495
Írta: 2018. július 9. 19:27 Ugrás a poszthoz


szombat reggeli kínálat ¤ BUMM


Örömömre szolgált a tény, hogy a néni megvető pillantások kíséretében eltűnt a színről. Nem igazán éreztem magam rossznak, ő kezdte ezt az egészet, szóval igazán magára vessen. Még vontam is egyet a vállamon, ahogy visszafordultam az útirányba, és a lábam elé nézve lépegettem tovább. Már messziről is kiszúrtam, hogy bizony ismerős arcok árulnak ma is, ami hatalmas mosolyra késztetett. Meg integetésre és puszidobásra, de ha bárki látta, úgyis tagadom. Meg nem tartott sokáig, ugyanis a bambizásba rágyalogoltam valakire.
- Rendes vagy. De miért csak ha lesz? Nem tervezel? Még sose gondoltál rá? - kérdeztem kicsit sem gondolkodva azon, hogy valakinek ez esetleg személyes. Én például tökre tudtam azt is, hogy hol szeretném majd a gyűrűm kapni, a ruhát is nézegettem, de abban még nem vagyok biztos, szerencsére még van egy csomó időm. De például a hajam, na az már száznegyven százalék, hogy olyan lesz, amilyennek megrajzoltam. És amúgy egy ékszerszettet is álmodtam meg már hozzá. Nem mintha közel állnék akár csak ahhoz, hogy legyen egy rendes pasim.
- Wittner Stella - mutatkozom be, ha már a neveknél is tartunk úgy hirtelenjében, aztán én is az almámba harapok integetve az árusnéni felé. Tudom, hogy bukik apára, és tudja is, hogy ki vagyok, azt hiszem ezért az alma. Múlt héten is kaptam egyszer, ezért mertem pofátlan lenni, de úgy tűnik ő még tényleg reméli, hogy idelovagol a fehér pacin éccapám, és elhívja egy romantikus, tengerparti sétára. Vagy legalább a tóhoz. - Igen, harmadik éve már. Eridon.
A fontosabb infók felsorolása után lépdeltem a sorok között, az út kellős közepén, ahogy jobbra és balra nézelődtem, de valahogy a kaják annyira nem vonzottak most, hogy megvolt ez a szép és piros alma.
- Sose próbáltam. Nekem azt tanították, az étel nem játék - vontam meg a vállam, hogy aztán megint beleharapjak és kicsit nagyobb rágások közepette felemeljem a mutatóujjam, hogy de még nem fejeztem be. - Vifont tuh'ok deh'ázni lab'áva'...
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



RPG hsz: 170
Összes hsz: 495
Írta: 2018. július 16. 15:26 Ugrás a poszthoz


július 14. délután ¤ outfitElla


Szipi-szupi szombat, sőt, mondhatnám, hogy ezt a napot értem találták ki és még csak nem is hazudnék. Szabad vagyok mára, mint a kismadarak, éppen ezért trappoltam be a Hivatalba, ahol apa már várt rám. Együtt jöttünk el a hoppállomásra, majd onnan kisétáltunk a belvárosba. Ma bizony szülinapom-pom-pororom van. Pontosan ezért azt csinálunk, amihez kedvem van, legalábbis így állt az egyesség. Ehhez mérten vágtunk is bele az egészbe, amit én az első perctől éltem is. Nem kellett sokkal több a boldogságomhoz.
- Kellene nacit nézni, vannak ezek a szaggatottak, meg pár sort, ez túl hosszú - néztem le magamra még meg is ingatva a fejemet. Jártunk három kis butikban, ahol szoknyákat és nyári ruhákat meg két felsőt is néztem magamnak, csak aztán kezdtünk a bevásárlóközpontok között agyalni. Apára sóztam a csomagokat én meg le sem szakadtam a kirakatokról, csak leginkább addig, még a következőhöz értem, miközben néha beszéd alatt felnéztem rá. - Nézd azt a csőtoppot, tökre kiment a divatból és tavalyi, undorító a színe is. Ide nem megyünk be, ócska cuccok vannak - jelentettem ki, majd ellépve a bejárattól tovább sétáltam éppen egy fehérnemű bolt és egy cipőbolt közé. Persze egyből balra, a lábbelik irányába fordultam és a kirakat csini, magasított edzőcipőit lestem. Méreteket, színeket. Ide talán be lehetne menni...
A gondolataim végére már bent is találtam magam és egyből hátrafelé indultam, de megtorpantam egy kitett, római stílusú szandinál. Nem volt szerelem, de az, ami alatta pihent nagyon is. Rózsaszín, keresztpántos csoda. Fel kell próbálnom, nem kérdés.
- Őt megnézzük! Tényleg, még nem is meséltél, milyen napod volt? Lecserélted már azt az undi nénikét?
Utoljára módosította:Wittner Stella, 2018. július 16. 15:45
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



RPG hsz: 170
Összes hsz: 495
Írta: 2018. július 18. 19:14 Ugrás a poszthoz


július 14. délután ¤ outfitElla


- Igen, hosszabb, mint egy sort. Annak idáig kéne érnie, ez meg leér a combomra rendesen - mutogattam is el magamon, hogy szemléltessem a dolgot, majd inkább a kezemben lévő telefonon lapoztam egyet, mert nem jött be az a bolt, aminek éppen lestem a ruháit. Mondhatni azon kívül, hogy belülről csendesen haldokoltam, tényleg elég jól ment minden. Nem volt baj a lelkemmel, jó volt a kedvem is, de inkább ne emlegessük, mennyire hősiesen viseltem, mikor a szitakötőmet Dávid felvarrta az oldalamra. Azt hiszem a legjobb pillanat az volt, mikor a végén lefújta valami zsibbadóssal és leragasztotta. Tudom, hogy később még jobban fogok ennek örülni, mint előre tettem, de ezen a napon még túl kell jutnom.
- Mert hogy nézek ki szerinted? - vontam fel a szemöldököm hol rá nézve kérdően, majd megtorpanva magamon is végiglestem, sőt még hátra is lestem a fenekem felé. Szerintem tragikusan állt néha egy-egy farmer, és amúgy meg akartam pusztulni a betűrt felsőmben, de az oldalam új dekorja miatt kellett. Ezen kívül egyáltalán nem néztem ki rosszul Érthetetlen volt számomra és kicsit meg is sértődtem ezen.
- Nem hiszem, hogy kell az nekem. Kislányokra? Miért? Ennyi idősen szerinted a színek nem divatosak? - forgattam meg a szemem, mintha nem érteném mi a gondja, de talán a méretek. Igencsak feszülősek a ruháim, de szeretem, mikor minden patent, meg amúgy is, nekem ez a kényelmes. A nagy ruhákban csak az ágyikóban érzem jól magam. Csórtam már be pólót Dávidtól, de abba kétszer belefértem!
- Ugye?! És ezek nevezik magukat jó márkaboltoknak - sóhajtottam egy hatalmast, ahogy beléptem a cipőboltba és elég célirányosan meg is indultam befelé. Út közben volt fintorom is, de egy-egy pár igazán megérdemelte. Amíg nem jött a szerelemszandi a maga rózsaszín színével. Amikor megkérdőjelezte azt, hogy milyen a döntésem, akkor egy percre hátra pillantottam, majd a fejem ingatva mentem tovább. - Ahhoz a sötét és lelombozó irodához, amiben élsz biztosan. De majd ha oda megyek valami illendőbb színűt húzok.
Komolyan is gondoltam, legalábbis azt, hogy majd én is lelombozó színekben csattogok be legközelebb, azt már kevésbé, hogy ez rendszeres lenne. Reménykedtem, hogy most már hamarosan valamit kezd azzal a hellyel. Sokkal jobb dolgozni is szerintem szép helyen.
- Biztos jó ötlet ez? - álltam félre kicsit, ahogy be is vártam őt. Én szeretem, mikor anyával vagyunk, vagy most, mint apával lenni. DE az, mikor utoljára egy helyen voltunk, mind, legalábbis mi hárman, az sok volt, de kellemes és boldog nem. Nem olyan szülinapra vágyom, amit ez hozhat azt hiszem.
- Üres üzlet? Hoool? Mekkora? Éééés, mit takar nálad a "buli"?
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



RPG hsz: 170
Összes hsz: 495
Írta: 2018. július 20. 03:06 Ugrás a poszthoz


július 10. ¤ outfitElla


Annyira kedd volt ma, hogy nagyon, én mégis végig kellett szenvedjem az óráimat, még az előtt, hogy lecammoghattam volna a faluba. Szerencsére csak reggel volt, amire be is kellett menjek, a többiről engedéllyel távol lehettem. Inkább úgy mondanám megmenekültem, de a munka jobban is tetszett. Ma tizenegytől háromig dolgoztam, majd aztán fogtam magam és vettem egy nagy pohár limonádét az utcán, illetve beugrottam a meleg és rettenetesen fekete löttyért, hogy ha már arra megyek, apának is jó legyen. Fogalmam se volt, hogy kérjem neki, ami egyszerre szomorú és... szomorú, hát ennyi. Nincs másodszor vagy más. Kértem mellé kicsi kockákat, mármint cukrot és olyan mini tejport is, aztán úgy gondoltam majd kiderül. Ezeket szorongatva sétáltam végig a hivatalig, ahol éppen kint álldogált a titkárnő, az a Márta, nagyon rondán is nézett rám és amint beléptem az épületbe már ő is indult utánam. Elég szaporára is fogtam a lépteim, igyekezve nem kilötyögtetni az innivalókat, de azért a lépcsősornál volt egy kis időm beleinni a limonádémba.
- Mártika néni, higgye el én csak szeretném, ha Eriknek jó lenne! Miért kell mindig kergetőzni? El fog fáradni! - Nem voltam olyan hangos, de biztos voltam, hogy többen is hallották. Emlékszem, hogy párszor elmagyarázták már neki, hogy én a lánya vagyok, de ettől még... Nem éltem a nénit. Így esett meg az is, hogy az egyik nyitva felejtett kicsi irodába betolattam és kicsit behajtva az ajtót a falhoz húzódtam. Ő tovább is ment én meg ezzel leráztam. Csak utána fordultam meg, hogy hát megnézzem amúgy hol vagyok, vagy éppen hol nem. Apánk irodáját már eléggé kiolvastam, ha úgy tetszik, ronda és uncsi, a többit még nem igazán ismertem, meg arról se volt sok fogalmam kik élnek benne. De itt legalább nem volt egy Márta. Aki megint közeledett a félelmetes magassarkúin én meg még egyet léptem beljebb az ajtó mögé a hangját hallva.
- Helló... - nyögtem ki végül a vállam felett elpillantva - hátra is kéne, de nem néztem -, nem is tudtam van-e ott valaki.
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



RPG hsz: 170
Összes hsz: 495
Írta: 2018. július 20. 06:36 Ugrás a poszthoz


július 10. ¤ outfitElla


Nem igazán értettem meg, pedig nem elsőre jöttem, hogy a titkárnőnek mi is a pontos feladata. Ha azért vették fel, hogy fogócskázzon, akkor elég szarul halad. De tényleg, Dávidot se kapta el, engem sem, ráadásul most is úgy fut, hogy gyorsan sétálva simában lehagytam. Igaz, hogy be kellett a küszöbön át bukjak majdnem egy irodába, de ide legalább be sem nézett. Vagy nem akart. Nehéz volt eldönteni, így miután már kicsit nyugisabb lett a helyzet és távolodott a magassarkúk hangja, arrébb is léptem. Csak akkor találtak a szemeim az öltönyös férfire, aki becsukta az ajtót. Ohheló.
- Itt van ruhatár? Azt hittem, hogy örülnek, ha a kávét nem kotyogóssal kell főzni - gondolkodtam el egy pillanatra, aztán az innivalókat szorongatva minden különösebb gond nélkül az asztalhoz sétáltam. A kávét le is tettem, mert már tökre égett a tenyerem tőle és ki is pirosodott, majd a szívószálért nyúlva beleittam a limonádémba. Vígan úszkáltak benne a gyümik, de egyelőre nem halásztam ki belőle, csak felpillantottam a fogalmam sincs kire. Eléggé csinos volt az itteni idős, és némileg szagos bácsik meg nénik többségéhez képest, meg még nem is láttam, pedig nem ma kezdtem ide beszlalomozni!
- Igazából Erikhez jöttem, de Mártika megint sportolósat játszik és azt hitte le tud futni - ingattam meg a fejem, hogy aztán el is vigyorodjak a poharam fölött egy áfonyát kihalászva és el is nyammogva. Oldalra fordulva láttam pár dobozt, meg azt is, hogy ehhez képest a Dáviddal közös szobánk tökre rendben van tartva, de ki vagyok én, hogy ítélkezzek? Furcsa volt itt lenni, nem annyira járkálok be mások irodájába, ettől még most megmentette a popómat, ami köszöni, elég csinos, nekem meg ez pont elég. Kizárta a lenőtt, ősz hajú hurrikánt.
- Te egy új valaki vagy, ugye? Még soha nem láttalak.
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



RPG hsz: 170
Összes hsz: 495
Írta: 2018. július 20. 15:28 Ugrás a poszthoz


július 10. ¤ outfitElla


Valószínűleg nem leszek megdicsérve érte, ha majd kiderül, hogy megint pacivá lett Marika néni attól, hogy én megjöttem. Legutóbb kint felejtette magát egy öltönyös férfivel én meg az asztalán csücsülve lóbáltam a lábaim, mikor apa besétált. Elég furán nézett, és nem csak azért, mert szerinte kilátszott mindenem a rövid ruháimból, hanem mert sehol nem volt a biztonságiőrként is működő nő. Hát, vannak itt vakfoltok, nem nehéz kicselezni őt. Most pedig megint majdnem tökéletesen megtettem ezt. Mondjuk abból kiindulva, hogy ő kint volt, megint nincs bent apám.
- Mítosz? Ja, igen, itt szokásuk hazudni. Mint az, hogy van kéztörlő, finom a kávé és nyugodt az élet... vagyis úgy hallottam - javítom ki a dolgot, lehet nem szeretik, mikor az ember lehúz mindent ééés őszinte, még a szemem is megforgattam azért, valahogy nem maradt el. Upsz.
A melegebb pohártól megszabadultam és a magaméval toporogtam az asztal előtt, ahogy éppen a gyümölcseim vadásztam kifelé mindenféle zavar vagy éppen kellemetlen érzet nélkül. Nem annyira ijesztett meg, hogy nem ismerem a helyet, vagy a férfit. Aztán a kérdésére csak pillogtam rá felfelé értetlenül.
- Van másik is? Nem is tudtam, de igen, hozzá. Néha beesem, mikor úgy érzem - vontam meg a vállam egyszerűen, miután a szívószál már nem járt a számban. Nem tűnt valami jól informáltnak, pedig az itteniek elvileg okosak, jobban meg is néztem a hajától a cipőjéig, mondjuk ő legalább tényleg ismerte a ruhákkal mit kell tenni. Nem úgy, mint a bácsi, aki ilyen fordító, vagy micsoda itt. Múltkor narancssárga pólóban és zöld nadrágban láttam. Brrr.
- És még nem is tudod mennyire! Legutóbb már bent ültem a nagyirodában, és majdnem kirángatott a fotelből! Pedig csak nem volt sehol, mikor bejöttem. Meg amúgy is, tökre rá van kattanva a tesómra is, folyton fogdossa, mikor jön be - meséltem teljesen kiábrándulva a titkárnőből még a fejem is ingatva jelezvén, ez mennyire rossz dolog. Aztán csak fogtam magam és ledobtam egy székre, amin éppen volt némi hely és felhúztam a lábaim. - Pont ezért én most maradnék. Úgy tíz perc és elfelejti, utána megyek, ha Erik bent van. Ha nem, akkor kuka az a kávé.
Aztán mikor már kibeszélgettem magam arra is rákérdeztem, vele mi a helyzet, mert itt már sok emberbe botlottam, de arra tutira eléggé nagyon emlékeznék, ha belé is sikerült volna már. De nem.
- Hogy érted, hogy mit? Pénzt! Csak nem találok - feleltem még ráncolva is a homlokom, mert ez totál buta kérdés volt. - Nem vagy valami okos. Te mit dolgozol itt?
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



RPG hsz: 170
Összes hsz: 495
Írta: 2018. július 22. 23:16 Ugrás a poszthoz


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


A nap is rosszul tud sütni, mikor az embernek hétvégén korán kell kelnie, én se vagyok ezzel másképpen. Egy jó fél órán át tartó nyűglődés után felkaptam valami ruhát, majd összehánytam a dolgaim egy táskába és lebattyogtam a faluba dolgozni. Nem volt sok humorom hozzá, de már elvállaltam, akkor illett megcsinálni. Különben is, szétuntam a pofimat a kastélyban, Dávid sem volt sehol, biztos ma is tetovál valakit. Még Bognát se leltem meg, hogy segítsen a háziban, vagy megcsinálja helyettem, így le is voltam hangolva tökre, még a Cukorkaboltba nem értem. Ez a hely valahogy midennkit fel tud szerintem vidítani. Hátramentem lepakolni, hogy aztán egy baseballsapit a fejembe húzva elkezdjem összepakolni kis ládákba, ami kell kintre. Közben már állt odakint a limonádés stand, elvileg árulunk és nem leszek egedül, de ha igen, azt is tökre meg lehet oldani, azt hiszem.
Miután kipakoltam és egy adagot szépen kikevertem, a mágikusan megbűvölt jégkockákat is beledobáltam, hogy hűljön le, majd nagy mosollyal vártam a néniket és bácsikat. Ez volt a dolgom, bár még mindig iszonyatosan meleg és reggel volt. Legyezgettem is magam kicsit, mert napernyő ide vagy oda, nem fogott le túl sokat, nem nekem találták ki a mai napot úgy éreztem. Akkor meg pláne, mikor az egyik kettővel felettem járó fiú beesett és még el is fintorodott, hiába próbáltam kedves lenni. Feladtam, tuti volt valami a fogam között vagy a hajamban. Ez nem az én napom.
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



RPG hsz: 170
Összes hsz: 495
Írta: 2018. július 23. 15:03 Ugrás a poszthoz


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


Álmosan pislogtam hatalmasakat, ahogy meredtem egy nagy láda citromra éppen. Ezt komolyan nekem kéne kicipelni? Mit csinálunk, ha megemelem magam? Azt ki fogja igazolni, ha nem tudok eljutni nemhogy ide, de órára sem. A mosdóról nem beszélve. Mondjuk nagy duzzogva rávettem magam és ki is vittem, ettől még nem éreztem sokkal jobban magam. Inkább a kis pult egyik részén szépen elfelezgettem a citromokat és elkezdtem kicsavarni, a már kész limonádék kancsóit meg a poharakkal előre toltam, hogy szépen látszanak majd. Így talán gond az nem lehet. Nem volt gondom azzal, ha egyedül kell valamit csinálni, de marhára el tudom magam unni, az meg senkinek nem hiányzik.
Néha felnéztem, hogy éppen jön-e valaki, ekkor egy négy éves forma kislány idetopogott pár sarlóval, amit a szülei adhattak neki, én pedig csináltam neki egy szép piros-rózsaszín színekben pompázó innivalót. Ő kiválasztott egy szívószálat, amit még beletűztem, hogy aztán leguggolva hozzá a kezébe is adjam egy nagy mosollyal. Nagyon szépen mosolygott és aztán el is sietett. Édesek, bírom a gyerekeket. Ettől még ez a nap egyelőre nem akart jobb lenni, vagyis ezt gondoltam,a míg fel nem tűnt a bolyongó lány. Párszor felé pillantottam, aztán mikor odajött és megszólított, valahogy úgy sejtettem, ő nem vásárolni jön.
- Helóka, igen. A cukorkaboltban dolgozom, miénk a stand. Segíthetek? - kérdeztem, ahogy jobban megnéztem, valószínűleg fiatalabb nálam, akkor is, ha nem nőttem túl nagyra és magasságban beférek az elsősök közé simán. Nem volt ismerős még, így előfordulhat, hogy nem is eridonos, de az szinte tuti, hogy diák. - Várj, kitalálom. Ha választhatnál a kékre adnád a voksod. Esetleg a lilára, igaz? - pillantottam az italok felé, ahogy két fél citromot a facsaróba tettem.
- Te vagy a másik, akit ide száműztek amúgy dolgozni? - kérdeztem meg végül elmosolyodva. Nem annyira tudom, hogy megy ez, de bent a hűvös boltban a cukrok között sokkal szívesebben dolgozik az ember, biztos ő is amellett döntene.
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



RPG hsz: 170
Összes hsz: 495
Írta: 2018. július 23. 18:21 Ugrás a poszthoz


július 10. ¤ outfitElla


Egy pillanatra meglepődöm és még az oldalra billentett fejem is úgy marad, ahogy az arcán felejtem a szemeim. Pocsék kávék? Ez egy kicsit új dolog volt, mármint úgy teljesen leginkább, az én infóim ettől eléggé elütöttek, pedig aztán próbáltam mindent értelmezni és jól elraktározni, főleg mert apám szájából hangzott el.
- Igen? Fura, úgy tudom Erik pont emiatt tartja Mártikát. Mert jó a kávéja - vagy apám ízlése vágódott el, ami szintén nem lenne meglepő. Az az iroda… nem bírok túllépni a látottakon. Tuti biztos, hogy azóta se kezdett vele semmit. Sötét és olyan, mint ahova valaki a halál után szeretne kerülni. Olyan kriptás, de lehet csak nekem vannak néha gondjaim a sötét színekkel. Na nem mintha ez a kicsi valami, ahova bekeveredtem annyira baráti lenne. Sok dolog ráférne, leginkább egy takarítás, egy porszívóval, éppen meg is éreztem a port és hopp, már kint is volt a tüsszentés. Nem bírom az ilyeneket. Megigazgattam a kalimpálásomban szétlökdösött kupacot, mert nem egyformán ért össze az alja a papíroknak amúgy, majd inkább az innivalómba bújtam.
- Majd megkérdezem tőle, van-e belőle másik, vagy így a nevéből - bólintottam is magam elé, mintha fontos meggyőzésről lenne szó a saját irányomba, de igazából tudom, hogy el fogom felejteni, mint a legtöbb dolgot, ami nem köt le eléggé. - Mi már kértük, de mindig azt mondja, hogy ez meg az tök jó, ezért marad a néni - forgattam meg a szemeim. Apám kissé sok dologhoz ragaszkodik, amire más is képes lenne, ez tuti.
- Hát, én nem iszom, nem annyira szeretem, főleg így minden nélkül. Fagyival meg naranccsal tök jó, de így csak… keserű. Igazából azt se tudom neki kell-e bele valami, hoztam mondjuk - azzal kitéptem a zsebemből az asztalra a kis papírtasakokat amiben a kávéfehérítős tejszínpor meg a cukor volt. De nem tudtam nem elnevetgélni magamban azon, ahogy reagált rá. Gondolom ő szereti, vagy legalábbis nem szeretné, ha a kukájába ilyeneket tennék, más se gondolom.
- Ooolyasmi, tudod szoktam kapni ajándékokat, múltkor bevásároltam a bankkártyáján, illetve legutóbb beszéltünk róla, hogy szerez nekem egy kutyát, de valahogy elmaradt - gondolkodtam el látványosan, hogy aztán az asztal szélének dőlve nem zavartatva magam fel is csücsüljek rá.
- És ez nem uncsi? Én tuti nem szeretném. Nincs benne se izgi, se olyan… semmi jó szóval. Azt hittem ezt a titkárnők csinálják, vagy te titkárfiú vagy? Mi is a neved?
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



RPG hsz: 170
Összes hsz: 495
Írta: 2018. július 24. 01:39 Ugrás a poszthoz


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


Ha jobban körbeforogtam volna a tükör előtt, rájöttem volna, hogy Sudden és apa is simán hazaküldött volna, hogy ruhát is vegyek fel. Pedig van rajtam, nem is áll rosszul, bár azért itt-ott még kezdhetnék magammal valamit, de azt hiszem ezt a sportolós meg koplalós dolgot nem nekem találták ki. Mindenesetre, ha másra nem is, arra igazán jó volt, hogy már két fiú is hagyott nekem borravalót, megéri ez a meló, csak igyekezni kell! Tuti nem az tetszett nekik sajnos, ahogy megszíneztem a limonádéjukat.
- Igen, az. Pedig olyan kéknek tűntél választásra. Amúgy van mentalevél, meg lime is… csak a lényeg nincs, tudod, kicsik vagyunk meg minden - vonogattam a vállam kicsit. Igazából én éltem volna egy tequila sunriset ha már ott tartunk, de ahhoz kéne a másodszemélyim és egy pub, ami van, de nem munkaidőmben adódik ilyen lehetőség. Szóval fújtattam egyet, hogy aztán tovább mondjam a magamét, remélve, hogy amúgy ez érdekli is a másikat. Az, hogy közben jött egy tapizós bácsi meg már meg sem lepett.
- Stella vagyok, Wittner. Az eridonba járok, és harmadikos vagyok, bár szerintem ezek tökre nem fontos - vontam meg a vállam mosolyogva. Sosem érdekelt az emberek hova tartoznak, vagy hova nem, ha jófejek voltak, barátkoztam, ha nem, akkor elkerültem őket, nem bonyolult. - Nem is kell, csak tudd eladni! Mármint ezt mondta a házvezető-helyettesed, mikor felvettek engem a boltba először. A koktélok meg jók, én is szeretek párat.
Sőt, néha túl sokat is kedvelek…. Egyszerre. Nem feltétlenül buksi és gyomorbarát dolog ez, de tudni kell másnap is nagylánynak lenni, vagyis nekem páran ezt mondták én meg igyekszem. Nem túl jó dolog ez, mégis csinálják az emberek én meg sodródom.
- Igazából csinálhatod te a töltögetést és a színezést-ízesítést, én meg bekeverem meg szeletelek, vagy vegyesen, egyikünk a citromot, másik a limeot és van narancs is. Miben vagy jobb? - érdeklődtem meg felé sandítva két szebb karika leszelése között. - Igen. Ha benézel a kis pult alá van két polc, a felsőn színek vannak sorban, a lila akkor jön ki, ha két csepp piros és két csepp kéket nyomsz a pohárba. És így tovább, alatta vannak átlátszó folyadékok, rá van írva az íz. Kérhetnek külön csak színeset, vagy csak ízeset, de akár együtt is.
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



RPG hsz: 170
Összes hsz: 495
Írta: 2018. július 25. 18:01 Ugrás a poszthoz


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


A szájacskám elhagyta egy meglepődött „ó” szócska, de ettől még csak legyintettem az egészre, kínosnak kéne legyen, ugye? Nem volt az, szerintem egyáltalán nem lényeges ma már, hogy valaki erre asszociál-e vagy másra. Sőt, igazság szerint engem nem hibáztathat senki! 16 vagyok, szeretek élni és élvezni is azt. Ez meg finom, vagy kevésbé jó dolgokkal is együtt jár. Mondjuk nekem a mojito nem a kedvencem, de mindenkinek lelke rajta.
- Az olyan nyugalmas, meg derűs is, ha az égre gondolunk, nem tudom. Csak ez ugrott be, mikor megláttalak - vontam meg vidáman a vállam, ahogy egy dobozt kissé a pult alá rugdostam, nem kell az már nekünk, így jó lesz ott. Közben igyekeztem megállni, hogy az ismét lefolpakkozott oldalamat vakargassam. Dávid azt nem mondta, hogy olyan lesz a tetkó, mint mikor leégek és le akarom tépni a bőröm mert ég és viszket. Kaptam rá kenőcsöt mondjuk, de ilyenre már nem volt reggel időm. Azért a szitakötőcske jól elvan ott oldalt, amúgy is takargatja a felsőm még éppen.
- Áh, értem, hidd el, elmúlik. Mikor én kezdtem itt is mindenki fura volt meg zizi és azt se tudtam, hogyan fogjak neki - meséltem nevetve, pedig nekem nem szoktak gondjaim lenni. Szeretem az embereket és ismerkedni is. - Ezekkel a szülőkkel csak a baj van, nekem nem kell bemutatni.
Persze igyekeztem viccesen előadni, de komolyan nekem leginkább a gondom volt a helyzeteimmel néha. Mint apa munkája vagy éppen anya új dolgai. Mindkettő valami mást keres, mint eddig csinált és szerintem ez nagyon nem jó, értem én, hogy felejtés meg hurrdurr, de akkor sem ők, én mondom. Ha külön is élnek sem.
- Valóban… Helóka - köszöntem én is, de mikor megnézve engem elfintorodott a lány inkább csak sóhajtva a citromszelésbe felejtkeztem. A szemem forgatása legalább most elmaradt, nem én tehetek róla, hogy ők a csúnyább és színtelenebb létet választották! Aztán arra figyelgettem, mit is csinál Laura - milyen vicces, hogy ez a neve, Dávid ki fog röhögni.
- Na, látod, megy ez, én is az előbb. Ami ilyen plusz nyugodtan tedd el, az teljesen saját. A bevétel után meg majd megkapjuk a napidíjat is - mondtam neki, mert ezt már tudtam, nem elsőre csináltam és igazából szerintem nem is utoljára, elég jó dolog. - Nem, sőt, elég menő, eszembe nem jutott volna - mondtam neki kicsit elgondolkodva, mondjuk az se, hogy fekete lötyit adjak ki, de ugye kinek s mi.
- Gyümölcslevet azt nem, de kaptunk ilyen ízesítőt, cukorpótló vagy mi, annak, akinek nem kell vagy nem szabad a cukrot, a szélső kancsó, aminek kék pöttyös mintája van, abban már olyat csináltam - mutattam is az italra, hogy aztán elkezdjem kipréselgetni a citromokat és két kiürült nagy dobozt magunk mögé húztam meg is paskolva. - Csüccs. Sokan szoktak lenni olyan négy körül, akkor van vége a hivatali munkaidőnek és erre mennek haza. Limonádét? Először, de februárban fánkot árultam, mikor nem volt olyan rossz idő, tudod, farsang… meg teát és kakaót is.
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



RPG hsz: 170
Összes hsz: 495
Írta: 2018. július 26. 13:49 Ugrás a poszthoz


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


- Igaz, arra is illik, de az többet háborog, mint az ég - legalábbis én így láttam, azt meg nem szeretem, alapvetően az a szürke, keserű idő is tök nyomasztó. Olyankor egész álló nap aludnék vagy nincs erőm bármit csinálni. Legutóbb is csak bementem z órákra, majd a délutánt átaludtam… a tesóm ágyában. Dávid nem is örült ennek, de az enyémről el kellett volna pakolni, ahhoz energia kell!
- Repülés? Csak simán, vagy téged is elrabolt a kviddics? - érdeklődtem vidáman, hogy aztán a dolgom is végezgessem közben a figyelmem elterelve a saját nyomoromról. A vakarózás minden, csak nem jó, igyekeztem is figyelmen kívül hagyni. Mondjuk, ha nagyon akarnék, találnék mást is, amiről éppen jó lenne letennem, de az egész életemben eddig nem volt példa rá, hogy ne maradt volna mégis a fejemben. Legyen tevékenység, tárgy, ötlet vagy személy ennek a tárgya.
- Jaj, nem igazán barátkoznak vele? Az enyémek se százasok, lehet ez valami követelmény, bár őnáluk ez nem volt gond. Apa itt is dolgozik a faluban, anya meg… ő ilyen utazgatós mostanság - vontam meg a vállam egyszerűen. Ment és élte az álmát, amit nagyon jól tett, korábban velünk, most egyedül élt a galériájának meg a művészetszerelmének, talán jót is tesz neki, ki tudja. Az aranytojást tojó tyúk elképzelésre azért elnevettem magam. - Nem másabb szerintem, vagyis én ebbe születtem, de én szeretem a muglikat meg a dolgaikat, van egy rakás jó dolog, amitől nem azt érzem, hogy megragadtunk a középkorban, mert lássuk be - mutattam körbe, hogy végül a fejemmel a kastélyra bökjek. Nem éppen olyan intézmény volt, amit a muglik nagyon engednének működni. Abban sem voltam biztos, hogy a vízvezetékek léteznek… vagy bármi.
- Úgy néztek ki, mint akik mennek ártatlan, pici kutyusokat áldozni… brrr… bizarr - borsódzott a bőröm ahogy összehúztam magam. Megesik, hogy ítélkezem, de azt is ki kell belőlem hozni és nekik sikerült a kisugárzásukkal, amik még a citromkarikát is elfonnyasztották a pulton. Mert mondom én, az bizony ők voltak! - Fogalmam sincs mi a neve, nekem is reggel mutatták, hogy van és hogyan kell használni. De tuti furi íze van, kóstolni még nem kóstoltam - mert én szeretem a cukrot. A hasam mérete néha árulkodik is róla mennyire, de legalább ettől még formában vagyok.
Közben egy újabb kancsót sikerült a kellő mennyiségű citrommal megtölteni így elkevertem a cukorral majd beledobáltam a gyümölcskarikákat és kockákat, éppen melyiket és milyenre vágtam. Csak a víz hiányzott.
- Igen, bár ahhoz már legalább 17 évesnek kell lenni, mert nem csak gyerekverziók vannak, és azt mi nem árulhatnánk, de csináltak ilyeneket is - bólogattam nagyokat. Ugyan nem voltunk villámok, de csak ketten jöttek, akiket gyorsan ki is szolgáltam egy kék epressel és egy fahéjas-narancsos piros itallal. Csak aztán csüccsentem a felállított papírdobozra kicsit nyújtózkodva.
- Hm? Ja… hát igen, minden oké, csak kicsit… olyan irritálció… mittudomén - javítottam, mert a szót nem sikerült kimondani - de pár nap és elmúlik. Van egy tetkóm, elég friss és az.
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



RPG hsz: 170
Összes hsz: 495
Írta: 2018. július 26. 22:59 Ugrás a poszthoz


szombat reggeli kínálat ¤ BUMM


A nem vagyok olyan önjelzőre felkúszott a szemöldököm és még rá is néztem, hogy most akkor mi? Nincs olyan lány, aki ne lenne ilyen. Na jó, talán Bogna, de ott más gondok is vannak, én mondom. De bárki más mondja tuti tagadja, vagy éppen nem úgy áll az élete, vagy esetleg igyekszik mindezt leplezni. De most rendes voltam és aranyos, ezért nagy mélységekig nem is firtattam ezt. Inkább fogtam az almám és átesve a bemutatkozáson neki is kezdtem.
A nevem nem mindig jelentett jót, volt, hogy a tesóim miatt néztek furán, olyan is, hogy apa miatt, és nekem is akadt vaj a fülem mögött, de ez talán így természetes. Nincs olyan család, ami valamitől nem fura, igazából a lány neve is olyan... mint mikor tudod, hogy már láttál valamit, csak nem tudod hol. De hangzásra, mindenesetre el is engedtem a fülem mellett és a gondolatokat a fejemből. Pláne mikor a filmes dolgot előhozta, ahogy én a különböző standokat vizslattam. Aztán sikerült a falatot lenyelni is, mielőtt megint belekezdtem volna.
- Nem nehéz, mondjuk én gyakoroltam eleget. Kosarazni nem tudok, mindig furán pattan a labda, de görkorizni igen és deszkáztam is már - meséltem büszkén, úgy, hogy a végére el is nevettem magamat. Előttem volt, ahogy elsőre tanyáltam el, meg az is, akitől ezt... is... megtanultam. Bírtam a srácot, tetszett, hogy vicces volt és nem csöpögött a nyáltól.
- De nem maradtál ki semmiből, hidd el - legyintettem is le - engem is van egy csomó dolog, amire a tesóm utólag tanított meg. Meg szerintem lesz is még - újságoltam el egy nagy vigyorral, majd újra az almámba haraptam integetve két lánynak, akiket jól ismertem már, mert az évfolyamtársaim. Úgy láttam sietnek, meg nekem is volt társaságom, így ezt el is engedtem.
- Isteni dinnyepálcák vannak ott, jobbra, szereted?
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



RPG hsz: 170
Összes hsz: 495
Írta: 2018. július 29. 14:22 Ugrás a poszthoz


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


Eléggé aranyos volt a lány, ahogy kifejtette ezt a vihardolgot. Én nem tudom miben voltam utoljára ennyire határozott elképzeléssel. Hiába érdekelnek a szép és tényleg lefestve akár képen akár szóban mesésnek tűnőek, nem mindig jött ez elő belőlem. Kicsit gyorsabb voltam, mint az életem. Olyan voltam, mint egy XP-n gépelő gyorsíró. Az XP az élet én meg a betűk, már lég 15 karakterrel előrébb voltam, mint a valóság. Kicsit néha leülhetnék talán.
- Áh, ez érthető. Szerintem elég menő dolog, én mondjuk tök utálom a buszozást, ahhoz képest mennyivel felszabadultabb és… kevésbé nyomorgó meg szagos mondjuk hoppanálni vagy repülni - közöltem igencsak lelkesen, de aztán a végére érve elém is kúszott a mugli közlekedés minden hátránya és egy kis fintor is kiült rám. Undi az egész. Izzadt emberek heringpartija, nem nekem találták ezt sem ki.
Közben viszonylag gyorsan készült az ital is a kezeim alatt, de még éppen fél szemmel volt időm felnézni a srácra, aki igen szépen mosolygott Laurára, még oldalba is böktem lazán a lányt vigyorogva, hogy aztán a citromkarikákba felejtkeztessem magam. Én aztán nem láttam semmit! Majd csak négyszemközt dereng utólag. Én jó barátnő szoktam lenni, akkor is, ha csak frissen megismert lánykákról van szó.
- Szerintem eléggé csinosnak tartott abból a borravalóból és mosolyból ítélve - jegyeztem meg kicsit nevetgélve is a dolgon, ahogy megint négy fül között voltunk a kis minipultban. Ami a családját illeti érdekes volt, bár az enyém mellett én senkiét nem mondanám nem olyannak. Mindenkié máshogy alakul, tuti nincs két egyforma se, én azért hajtottam volna inkább kicsit buggyant, de teljes bandára. De így alakult.
- Kicsit túlpörögték a dolgot, de legalább ők is boldogok ettől. Vannak, akiket kitagadnak érte… vallási okokból például. Van egy évfolyamtársam, akit a szülei szerint megszállt az ördög, azért tud ilyeneket - legyintettem is mert nem akartam tovább ragozni. Az ilyen szülőknek kórházban lenne a helye, mert valami nem klappol odafent. Velem se, de nálam inkább a tetkóm miatt, amire fény derült még így is. Nem titkoltam, csak nem is reklámoztam, így volt nyert a szitu általában.
- Igen, éget meg mint mikor tudod leégsz és hámlik - húztam el a szám, mert elég undin hangzik, de mindenkivel megesik általában. - Nekem se volt eddig, ez az első, ezt kaptam a tesómtól szülinapomra, ő csinálta - meséltem büszkén, hogy aztán nagy szemekkel figyeljem, mit is művel. Nem igen értettem hirtelen a kis bűvészkedését, de amíg csinálta, egy kedves néninek összedobtam egy klasszikus limonádét, amit meghálált borravaló helyett pár kedves szóval, aztán már ment is a dolgára. Nem mindenki teheti meg, hogy ad, de egy kérem és egy köszönöm sokat dob a dolgok, és az idősebbek ezt legalább ismerik.
- Ó, ez… csinoska, igen, úgy nézem - felvettem közben, elég aranyos dolog volt ez tőle. Nem mellesleg tudom milyen ilyeneket gyártani. Bár én nem a kövek miatt, hanem amúgy gyártok ékszereket. - Tényleg? Nem is tudtam, hogy ilyenekre jók. Vannak még ilyen trükkök?
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



RPG hsz: 170
Összes hsz: 495
Írta: 2018. július 30. 23:08 Ugrás a poszthoz


szombat reggeli kínálat ¤ BUMM


- Görkorizni vagy deszkázni? - kérdeztem vissza szinte szünetet se hagyva a kijelentése után. Nem gyorsan lecsapós volt a téma, csak általában idejekorán lelkes tudok lenni dologban, néha aztán elfogyok a végére, de ezt majd kihagyom az ilyen önéletrajzos helyekről. Ha kérdeznék, tökre kitartó vagyok, addig biztosan még van elég sajtburger. Utána kevésbé. Persze ez nem mindig az emberek miatt történt, néha csak úgy a dolgokat unom el, mert nem elég érdekesek. Szomorú ez.
- Igen, csípem, hogy ilyen sokoldalú tud lenni meg szeretek is vele lenni. Tetoválásokat csinál, van egy saját szalonja! Ez tök király, meg úgy minden - mondtam el is nevetve magam. Eléggé büszke voltam arra, hogy bárhogy is legyen a családunk vagy mi, ő már ilyenekig jutott. Én még abban sem vagyok biztos, holnap milyen színű ruhát szeretnék felvenni és szerintem sosem leszek. Talán nekem nem az van megírva, mint neki, hogy valami nagy dolgot csináljak magamtól. Nem szeretek egyedül lenni a világban. Ezért is örülök, hogy tavaly óta megint a suliba jár és itt van velem. - Neked nincs tesód? Az furi lehet, vagyis gondolom, nekem kettő is van, bár csak Dáviddal vagyunk ennyire nagyon el. A nagytesónk más, ő komolyabb meg már saját élete van - vontam meg a vállam, hogy aztán a dinnyés pálcákra lelkesedve neki is induljak. Nekem persze azonnal kellett volna minden is, nincs ebben semmi meglepő, majdnem átestem egy pár éves kisfiún is, szóval nagy szisszenéssel néztem rá bűnbánóan meg reméltem rendben van.
- Nem vagyok ám mindig buldózer - mondtam kicsit Elizának is, majd párat fordultam az iramodó tömegben és két lépéssel le is maradtam, de megvárt. - Mint a tesómnak vagy amit ő csinált? Mondjuk egyik sem. De egyelőre, szeretnék, és azt ígérte meg is csinálja a szülinapomon. Nagyon várom már. Érdekelnek a tetkók?
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



RPG hsz: 170
Összes hsz: 495
Írta: 2018. augusztus 1. 15:52 Ugrás a poszthoz


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


Miután felmerült a család kérdés, bennem az már kétséget sem vont maga után, hogy akkor tök jól ismer minden nyomorúságot ott, amit én is. Legyen szó a buszos heringpartiról, a vonatkésések csodáiról vagy éppen egy balatoni vízibiciklizésről. Jó, nyilván az nem fő közlekedési eszköz, de én oda meg vissza vagyok a minicsuszikért a hátán. Én minden percét ki szoktam egy bérlésnek használni. Annyira, hogy egyszer még a bikinim is elhagytam, márhogy a felső részét, szóval Dávid okossága nyomán - meg mert ez volt csak a bicón - fogta a nagy, szürke ragasztószalagot meg két valami szórólapot adott, fogjam magamhoz és körbetekert. Az egy elég menő, és levenni igen fájdalmas összeállítás volt. De igen egyedi!
- Ó, de fura. Vagyis én is kis helyről jövök, de sokat jártam be Pestre tesómmal is, meg később egyedül is. A hopp meg - vontam kicsit a vállamon - attól függ. Ha a poros-kandallósra gondolsz, akkor nem ajánlom, hogy nagyon beebédelj előtte. A másikhoz meg ha jól tudom 17 évesnek már lenni kell, addig csak mással csinálhatod. az is elég gyomormocorgató, de a legrosszabb a zsupszkulcs. Az hirtelen és nagyon megkavar. Van egy ismerősöm, aki majdnem úgy, ahogy volt bele akart pusztulni. - Csak forgott és forgott szerencsétlen a földön, miután kitette három napra visszamenőleg minden étkezését. Én meg röhögtem rajta és csapkodtam mint egy hattyú, mikor meregeti a szárnyait.
- Ühhüm, bizony - nagy vigyorral bólogattam, mert ezeknek a jeleknek a leolvasásában elég jó voltam. Nem véletlen stalkoltam a tesóm se annyit, mikor lányokkal beszélget, bár voltak, akik nem érdemelték meg azt a nézését.
- Hát, nem cserélnék egyikőtökkel se, magammal se néha - mondtam el is nevetve magam kicsit. A kitagadás kérdését szerintem mindenki máshogy látja, volt aki örült, olyan is, aki nem szerette, sőt, egyenesen rosszul volt a helyzettől. Én nem tudom, most is kicsit kirekesztődtem úgy éreztem. Legutóbb is mikor apát akartam meglátogatni, bent sem volt az irodában, anya lerázott, ha nem is teljesen szándékosan, de valami galériatúra miatt az új ismerősével én meg nem akartam zavarni. Most még Dávid nyakán se akartam annyira lógni, talán később.
- Hát, kiiicsit fájt, igen. De én kértem, szerettem volna, ő meg támogatott és segített - mert így is történt. Nem biztos, hogy testileg fel voltam erre készülve, de nem ez volt az első dolog az életemben, amin csak túl akartam esni és kész. De nem ment könnyen. Végül azonban minden könnycsepp megérte. Közben jöttek a törpék, én meg kiálltam a pult mellől, és leguggoltam hozzájuk, az egyikük éppen számolgatta a sarlóit. Én fogtam és eltetetettem a zsebébe és eltártam a karjaim, hogy öleljen meg. Tök cuki kisfiú volt. Aztán bedobtam az árat a borravalómból. Ő boldog én is az vagyok.
- Egy szitakötő van itt, oldalt - húztam picit feljebb az amúgy se nagy felsőm, hogy megmutassam az áttetsző fólián át, ami rám volt ragasztva körbe. Már nem volt piros a bőr, sőt, kívülről nem is tűnt frissnek, de én nem mertem most se leszedni, pedig már egy hetes! Majd leszedeti ma, ha találkozunk Dávid.
- Ezek elég jól hangzanak. Te hol jutsz ezekhez? Ékszernek tényleg nem utolsóak. Foglalkozok ilyennel és értek ehhez egy kicsit. Mármint az ékszerekhez - jegyeztem meg mosolyogva, ahogy forgattam párat a karomon lévő kis összeállításon. Talán még új ötletek is bekúsztak hirtelen a fejembe, ami jó dolog.
- Van, kaptam is egy ilyen gyógynövényes kenőcsöt, minden este meg reggel kell bedörzsölni, már nem sokáig lesz baj vele - legyintettem is, ahogy kitöltöttem pár pohárkát előre, hogy csak színezzük meg ízesítsük, ha megint jönne egy kisebb csapat.
- Szoooktak, mindkettő. Bár a közös nagy izék uncsik, tudod évnyitó meg záró, nem sok van benne. De a végzős bálok, a karácsonyi murival, vagy nyáron, na, azok adják. Meg ha már jó vagy surranásban, a megújult Pubban itt a faluban, is szoktak elég jók lenni. Az ilyen furi iszákos bácsik a Csárdába járnak, tőlük se kell félni.
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



RPG hsz: 170
Összes hsz: 495
Írta: 2018. augusztus 1. 18:38 Ugrás a poszthoz


július 10. ¤ outfitElla


- Most Mártikáról, vagy a kávéjáról beszélünk? Előbbi talán picit nagyobb pofon - hunyorítottam az ujjaimmal elég minit mutogatva, hogy aztán megköszörüljem a torkom. Még csak bele se akartam gondolni, egyik szülőmnél se, hogy valakit összeszedjenek. Nem még ilyeneket. Se nem szép, se nem okos, se nem... hát igazából azt sokáig tudnám sorolni milyen nem ez a nő. Nem igazán akad pozitívumom. A kávéról kevésbé tudok nyilatkozni, én nem pont azért ittam, mikor ittam, amiért mások. Nem is vagyok oda ilyenekért, tökre van még húsz jó évem, mielőtt rászorulnék.
- Fogalmad sincs, hogy ebben mennyire egyetértünk - közöltem még eléggé becsücsörítve és bólogatva is. Leginkább a bátyám szokta csak osztani a véleményem dolgokban, így fura volt. Aztán undort tükröző girmaszolásba fogtam össze is húzva magam az asztalon csücsülve és oldalra kitartva a kacsóm még hessegettem is a levegőben, mintha attól ez elmúlna. - Fúj, ez undorítóan hangzik. Láttad te már azt a nőt közelről? Meg eleve... csak nem! - Se belegondolni, se elképzelni nem akartam, így gyorsan kerestem a fejemben. Pokémon rész után, a ding hangját, Drakulát a tetőn, de ez inkább szomorú. Aztán a Cápamese poénjait és helyre is állt a lelki békém végre.
- Ah, ne aggódj, ez jó lesz nekem - téptem fel a pici zacsit, aztán hátrahajtva a fejem egy az egyben a tátott számba öntöttem a cukrot, majd vigyorogva szopogattam el a kristályokat és nyeltem le végül. Igen, sosem voltam elég illendő és hogy mondják azt... olyan lány, akire büszkék? Talán. Nem érdekelt, szeretem ezt így, annak ellenére is, hogy kicsit sem esett jól, amit hallok. Felszaladtak a szemöldökeim a hajam vonaláig szinte, minden ránc az arcomra fagyott és még a szemem is csak úgy rajta maradt.
- Tudod... tudod. Sok dolgot szóltak már le rajtam. A ruhám, a hajam, a fenekem és a cicim méretét, vagy éppen a szemeim, hogy túl nagy, túl kicsi, túl ilyen, túl nem olyan, mi ez. Nem beszélve a magasságomról vagy a csúnya beszédről, amit néha produkálok de ez... - pattantam le az asztalról, hogy összefonjam magam előtt a kezem, már majdnem vérig sértve. - Azt még sosem mondták nekem hogy fizetős lány lennék. Nem is vagyok. Ajándék volt, a szülinapomra, ha már az egész egy rakás szar, amiért még a családom sincs egyben - közöltem kicsit sipákolóan a végét, majd szemben vele megálltam.
- Tudod, ha nem lenne ilyen cuki pofid, most kapnál egy pofont is - aztán el is sétáltam mellette inkább az egyik polchoz, ahol végigtaperoltam pár könyvet, hullámokban, hogy a por véletlenül se egyenletesen törlődjön le. Mondjuk lehet inkább az kellett volna az indok legyen, hogy Eriknek nem kéne problémát csinálni. Mondjuk ennél is többet, Mártika szerintem hatalmas.
- Mi érdekes ebben? - kérdeztem rá megfordulva, aztán kicsit kevésbé ingerülten az iménti feltételezésétől visszamentem az asztalhoz és vissza is ültem rá. A fenekem nyoma még ott is meglátszott. Nem túl tiszta ez a hely.
- Takarító vagy? Nekik minek iroda? És bár nem érdemled meg.... amúgy. Stella vagyok. Wittner Stella, és szeretek beszélgetni.
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



RPG hsz: 170
Összes hsz: 495
Írta: 2018. augusztus 1. 20:49 Ugrás a poszthoz

Tánya
augusztus 3. délután ¤ outfitElla


A kánikula ellenére zuhogó esőben baktattam le a kastélyból, de futózápornak tűnt csak és megúsztam a szelet is, így viszonylag kevésbé nedvesen estem be az Előkészítő kapuján, csendesen egyből az igazgatói felé lépdelve. Nagyon kedves és szép nő, akit apa kinevezett és már az első nap elég rendes volt velem meg megdicsérte az akkori ruhámat. Megegyeztünk, hogy se apa, se más nem kell tudja, hogy bejárok az ovisoknak meg az elsősöknek néha ékszereket csinálni meg játszom velük a felügyelőkkel együtt. Neki is könnyebb, ha több ember van velük, én meg elfoglalom és lekötöm magam. Nem annyira szívlelik az emberek általában amit művelek, illetve mindenben a legrosszabbat hiszik, ezért lehet az is, hogy nem akartam, erről tudjanak. Nem tartozik senkire. Akik itt dolgoznak meg kedvesek. Ma például az egyik volt eridonossal dolgozom majd, és sokat gondolkodtam már pár napja is rajta. Terveim vannak!
Hannah rendes volt és megszárogatott, mert én balf*sz vagyok leginkább, de semmi gond. A pálcám jót érezhet otthon, a fiókban. Vagyis a kastélyban, de ja. Aztán a táskámmal megindultam a kuckó felé, közben belefutva a miniszerelmembe. Ez a barna hajú csoda kisfiú olyan édes, mindig kapok ölelést meg múltkor hozott nekem valaki kertjéből egy szál... hát ilyen gazt, de aranyos volt. Aztán ahogy megláttam Tányát hevesen integetve váltam el a picitől.
- Sziiia - vágódtam mellé, hisz úgyis egy helyre megyünk. - Mi a helyzet? Hogy-hogy péntek délután nem mondjuk... randin vagy?
Az érdeklődésem ártatlan volt. Majdnem, igazából a cél szentesíti az eszközt alapon érdeklődtem hatalmas mosollyal a táskámból kikotorva, amiket annak a nyolc prücsöknek hoztam, akik ma bent lesznek velünk.
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



RPG hsz: 170
Összes hsz: 495
Írta: 2018. augusztus 2. 13:59 Ugrás a poszthoz

Tánya
augusztus 3. délután ¤ outfitElla


Hatalmas hévvel hagytam el az igazgatóit, mert siettem, bár a késésnek akkora nyomait nem mutattam, csak az elképzeléseimhez nem klappolt a nap eddig. Még jó, hogy nem máshova mentem, hogy néztem volna ki és hogyan száradok meg? Nem is fontos, előbb a kisfiú, majd a lelkes Tánya-követés is kivette az energiáim, szóval nagyot kellett szusszannom, mikor becsusszantam mellé.
- Naaaa, ugyan már! Ó, tééényleg? - hangzott kicsit lelkesebben a kelleténél a kérdésem. Nem saccoltam nagy kort neki, sőt, szerintem pontosan a tesóm korát üti, maximum 1-2 évvel térhet el. - Nem, tudod a péntek még arra van, hogy összeszedjük a pénzt, amit majd szombaton elbulizhatunk. Majd holnap megyek egyébként - meséltem vidáman. A randi az más, ott jó esetben, és ha nem olyan paraszt az illető, mint az első pasim volt, akkor nem Tányának kell fizetni. Ha mégis, ő azért többet keres, hogy kihagyhasson egy pénteki melónapot, ez egészen tuti.
Mikor a váltás érkezett, csendesen félre is álltam, hagytam őket gyorsan infót cserélni, hogy aztán mikor szabad volt a terep hatalmas vigyorral lépjek be a kis lurkókhoz. Volt, akit már ismertem és egyből meg is örültünk egymásnak. Még ölelés is járt, olyan nagy és csoportos, mert egyszerre két kislány is odajött.
- Sziasztok - integettem be végül, aztán a táskám tartalmát nemes egyszerűséggel az egyik fő asztalra borítottam. A gyerekek nevetni kezdtek, amitől nekem is azt kellett. - Akivel még nem találkoztam, nem kell félni, nincs sok szabály. Ha leültök kettesével az asztalokhoz tálban megkapjátok a hozzávalókat és ékszereket fogunk csinálni. Szívesen segítek is - mondtam még, hogy aztán szétszedjem a papírtálkáim és beléjük pakoljak mindent, majd a szőke lányra figyeltem még rendezkedtek.
- De komolyan, hogy lehetsz egyedül. Fiatal, csinos lány vagy. Milyen férfiakra buksz, hogy nem lelnek rád? - A kérdésre kapható válasz pedig mindenképpen győzelem.
Utoljára módosította:Wittner Stella, 2018. augusztus 2. 14:36
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



RPG hsz: 170
Összes hsz: 495
Írta: 2018. augusztus 3. 11:45 Ugrás a poszthoz


szombat reggeli kínálat ¤ BUMM


- Pedig! - csattantam is fel egyből, ahogy a nem stílusa és a trükkök felmerültek. Bizony, a görkoriban is hatalmas lehetőségek vannak. Azzal előbb tudtam ugrásokat meg mondjuk fél lábon forogni, mint egy deszkaátfordulós felugrást. Persze ez nem jelent olyan sokat, hiszen én mindig is egy kicsit máshogy nevelkedtem, vagy leginkább sehogy. Szerettem mindent, amit láttam kipróbálni. Mindegy volt hogy TV-ben vagy máshol bukkantam rá. - Mindkettővel, szívesen mutatok is majd egyszer, ha komolyan gondolod - ígértem meg két almaharapás között, hogy aztán békésen falatozzak nézelődés közben.
Sokakkal ellentétben én érdeklődő szoktam lenni, de nem csak felszínesen. Amikor egy személlyel beszélgetek én nem túl akarok csak esni rajta, hanem akkor már szeretem tudni, mi a helyzet vele. Mondjuk nem-e sorozatgyilkos, vagy olyan, aki utálja a meséket és a Pokemont. Egy súlyozású a dolog, bizony.
- Reméled? Nem ismered valamelyik szülőd? - kérdeztem rá, nem mintha ez tapintatos dolog lenne. Engem nem igen szokott az érdekelni, de legalább jobban nem mentem bele, ez haladás már. A kérdésére aztán bólogattam párat. - Persze, együtt is lakunk. Úgy a 365 napból 366 napot - nevettem el magam, mert az utóbbi időben tényleg az volt a helyzet, hogy ha ő nem volt az eridonban, akkor én sem és inkább Pesten aludtam nála. Nem volt kedvem se anyánál se apánál lenni, ha hívtak volna sem. Szerettem ezt így meg jó is volt, hogy valami nem tűnt el. Őt már nem akartam hiányolni az életemből, elég volt a többi szar egyben.
Sikeresen meg is keveredtem a tömegben, ami az én magasságommal nem bonyolult, de meglett újra a lány, hogy már a kitűzött célhoz haladjunk rendesen. Mondjuk ilyenem nem volt, csak lejöttem szórakozni, mert uncsiztam.
- Hát... mondjuk úgy, eléggé, és nem csak kettőnk között - közöltem nevetve, de intettem csak végül, hogy hagyjuk is a többit. - A tesóm tetkóit? Édesek, de nem szeretnek mindenkit. Olyankor nem jönnek elő, de szoktak játszani egymással, tökre imádnivalóak - meséltem széles vigyor kíséretében, ahogy el is értük a dinnyepálcikást.
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



RPG hsz: 170
Összes hsz: 495
Írta: 2018. augusztus 3. 16:07 Ugrás a poszthoz

Tánya
augusztus 3. délután ¤ outfitElla


Az előkészítő furcsa, de boldog világnak tűnt, egy olyan kis külön szigetnek ebben az egész porfészekben. Valaki mindig mosolygott és köszönt, kedves volt a másikhoz vagy éppen igyekezett. Tetszett a légkör és nem tudtam eldönteni, hogy az, amit csinálok, vagy csak a kölykökkel való muri. Azt mindenesetre már rég eldöntöttem, hogy az a kollekció, amit most vázolgatok a füzetemben kapni fog egy kis topogóknak való kiegészítést. Apróka bokaláncok mondjuk? Miért ne!
- Vigyázzatok, óvatosan - szisszentem fel, mikor egy fiú úgy kapott a kislány keze után, hogy nekihúzta az asztalnak. Értem én, szép, én is mellé ülnék a helyében, csak azért mégis, ez fáj. Közben persze volt időm Tányára és a fura kérdéseimre, amit ártatlan mosoly mögé iktattam.
- És ha már van egy pasi, tegyük fel, hűséges, milyennek képzelnéd? Barna a haja? Milyen a szeme? Mennyi idős? - dobáltam a kérdéseket kicsit mutogatva is a kezemmel, mintha ezek ugranának be elsőre nekem. - Ezt mondjuk megértem. Mármint őket, csak nézz rájuk, annyira édesek és sugározzák a boldogságot. Szeretek jönni hozzájuk - jelentettem ki, ahogy kis tálkákba rendeztem lassan mindent. Sokan mondják rám hogy egoista és önző vagyok, meg azt is, hogy biztos nem gondolok másokra, pedig ez nincs mindig így, egyszerűen szeretem a megfelelő bánást saját magammal. Miért baj ez? Azt is mondták már, hogy tuti gyerekeket terrorizálok ilyen stílussal. Sosem tettem.
- Milyen szakon tanulsz? Azt hiszem azt még nem is kérdeztem... vagy az itt tanításhoz kell? - pillantottam fel rá, ahogy elindultam a tálakkal és az asztalokra tettem, hogy aztán az első kettő között leguggoljak az utolsóval és kiemelgessem belőle, hogy mit vegyenek maguk elé. Amíg megkértem, hogy válasszanak színt a cérnákból, addig Tányára néztem hátra.
- Tudod, szerintem belefér. De félsz... rád van írva - állapítottam meg kicsit tudálékosan, de csak löketet akartam adni, talán ha valakiben van hajlam, az esetleg felkerülhet a listámra is, hogy aztán egy véletlen randiba csöppenjen.
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



RPG hsz: 170
Összes hsz: 495
Írta: 2018. augusztus 9. 02:58 Ugrás a poszthoz

Tánya
augusztus 3. délután ¤ outfitElla


- Fiú? Nekem? Mi? Ja, neeem - ingattam a fejemet egyből határozottan, ahogy leesett az egész. Elég jól megvoltam a helyzettel, de nem igazán érdekelt senki, aki leállított beszélgetni vagy megpróbált áthívni magához. Amúgy is, ugye ez elvileg tilos. Nincs kedvem az eridonban külön karriert csinálni magamnak. Aztán az is eljutott a tudatomig, hogy így viszont magyarázatra szorul az egész. Ejh. - De, vagyis, mindegy, nem tudom még... Csak érdekel, valaki más hogyan van ezzel. Te mit gondolsz a vakrandikról?
Azt hiszem azzal, hogy ő dobta fel, hogy nincsenek barátnők között nagy tabuk, teljesen sínen is voltunk, na nem úgy, mint József Attila, az csúnya lenne. Aztán elkezdett jönni minden magától, én meg széles mosollyal bólogattam minden apró infóra, ami a száját elhagyta. Mentális jegyzet, de legközelebb valahova le is írhatnám, mert tuti hiányosan jegyzem majd meg.
- Igen, én is kedvelem a magas férfiakat, olyan... jó érzése van az embernek tőlük. És ha választhatnál t emit mondanál? szőke vagy barna? Inkább kedves vagy inkább okos? Jaj, a kutyákat én is szeretem, nem tudok olyan embert elképzelni körülöttem, aki nem kedveli az állatokat. Egyszer két teljes napig még vegán is voltam. De aztán elmentünk a mekibe és elmúlt - meséltem el kicsit elgondolkodva, majd ideje volt a gyerekekre is koncentrálnom.
Lassan kialakult a terem, a párok és elkezdődött az osztás meg szorzás, aminél még igen lelkesek voltak a gyerkőcök. Szeretem ezt nézni. Aztán középre guggolva elkezdtem mutatni a fonást. Előbb mindenkivel rákötöttem a kis súllyal ellátott hengerre a végét, hogy aztán fonhassák kedvükre. A lányoknak jobban ment, de a fiúk is belekezdtek akkor egyenesedtem fel Tányához.
- Jól van, jól van. Elhittem volna akkor is, ha nem így csapsz le a szavaiddal - emeltem meg a kezeim megadóan, bár nem voltam benne biztos, hogy nem tart a randiktól tényleg. De próbáltam hinni neki, eskü. - És nem is hiányzik valaki az életedből? Mármint... tudod, nem szoktál... magányos lenni?
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



RPG hsz: 170
Összes hsz: 495
Írta: 2018. augusztus 9. 13:51 Ugrás a poszthoz


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


Szeretem azokat az embereket, akik mások mint én, persze ha hasonlítunk sincs baj, de ők mindig újdonságot hordoznak, arra meg aztán nyitott fülek és száj vár nálam. Leginkább utóbbi, de ahogy látom őt nem annyira zavarja, hogy néha csak kiömlik egy rakás infó. Még rá is mosolyogtam, mikor mesélt a családjáról és egyszerre értettem meg, hogy miért élheti ő meg jónak ezt a sulit az otthonnal szemben és vontam magamban következtetést, hogy én mennyire tudnék értékelni még egy bogaras családot is éppen. Talán csak a megszokás teszi. Mikor kisebb voltam olyan jónak tűnt minden, aztán egyik nap hazaértem, ők kiabáltak és ez nem egyszeri alkalom lett.
- A vízpart jó! A Balatonon sem jártatok? Családi nyaraláson esetleg? Ha még nem, oda feltétlenül el kell majd jutnod, hidd el, nagyon szeretnéd. De amúgy itt a faluban is van egy nagy tó. Lehet benne néha fürdeni, szép a környezete, a stégen meg jó ücsörögni - vontam meg a vállam a kis helyismertetőm után. Nem nagyon tudtam, hogy mit fedezett itt eddig fel vagy mit sem, mondjuk az, hogy idáig eltalált, semmit nem jelent. a Fő utcza talán az egyik legegyszerűbb a vasút és a szökőkút után. Az egyiket hang a másikat távoli látvány után is megleli az ember, ide meg kérhetett segítséget is.
- Nem olyan vészes ám, mondjuk én is csak a kandallósat tolom néha a tesómmal. Vonatozni szoktam. Kényelmes, lehet aludni vagy bármit csinálni közben, és még talán a leggyorsabb mugli mód. Nem szívesen gyalogolnék haza vagy Pestre innen - közöltem el is nevetve magam, hogy lelegyintsem az egészet. HA arról van szó, mondjuk én le is biciklizem, de az nincs itt. Azt hiszem ideje lenne megérdeklődni apám, hogy van-e nála a faluban egy biciklinyi hely, akkor kéznél lenne. Bár most jól elvagyok azzal Dávidnál. Nem tudom, még mindig zavaros a mit csináljak meg mit nem része az egész életemnek.
- Vannak ugye a különleges vonataink és buszok! Viccesek, nagyon gyorsak, tértágítósak, így picik, de annyi hely van benne! Meg ugye vannak repülő járgányok is, bár azokhoz nekem se volt még szerencsém - gondolkodtam el egy pillanatra, amiből kizökkentett egy párocska. Egy rózsaszín és egy kék limonádét szerettek volna, aminek neki is álltam gyorsan. A lány nem értékelte, hogy a fiúra is rámosolyogtam, így csak egy sóhajjal átadtam a poharakat aztán a lenti dobozba csúsztattam az összeget, amit fizettek. Aztán valahogy a tetkómig jutottunk, amiről én elég szívesen mesélgettem.
- Nem, már ha minden igaz rég levehettem volna ezt róla, de amíg a bőröm ilyen nem akartam. Sok szűk rucim van, dörzsölné - húztam el kicsit a szám, de tudtam, hogy Dávid úgyis leszedeti este és elvesz minden ragasztót és fóliát, szóval ma utoljára. - Rajzol, itt tanul amúgy mestertanonc és művészeteket. Van egy tetoválószalonja, korábban kitanulta az ilyen varázstetkókat is, szóval a sajátjai mozognak, tök menő - meséltem lelkesen, ahogy elkényelmesedtem a dobozon nézelődve. Meleg van és azt hiszem ezt mások se tűrik jól. Volt egy kósza ötletem, ha vége ennek a pár órás szolgálatnak viszek mondjuk a hivatal felé, de ez nem jó ötlet.
- Hát iiigen, ez elég bizarr. És te hiszel ezekben? Mármint úgy igazán... - néztem rá kicsit kétkedően, ami nem is a köveknek szólt, inkább annak, ő mit gondol erről. Értem, hogy a szülei mire nevelhették, engem is próbáltak, mondjuk illemre, csak valami félrecsúszott. - De rájuk tuti rossz hatással lenne, ha kiderülne, hogy az erőd megmutatkozása miatt... adott egy szobor energiát mondjuk. Gondolom én - vontam picit a vállamon. Nem szoktam olyan mélyen ítélkezni, de a szülei így elmondás alapján olyannak tűntek, akik boldogan élnének ezzel a lehetőséggel. Lett egy élő energiabombájuk, aki képes a természetmágiás dolgaikat élni. Vagy hasonló. Közben megérkezik az idősebb néni és bácsi én meg csak csendesen mosolygok, még megkapják az italukat. Bár nem szabadna ilyeneket tennünk, de ahogy én a kisfiúval, úgy Laura is megteheti velük. Kaptunk elég borravalót, hogy ne legyen feltűnő senkinek. Egy kis jótett belefér igazán.
- Igen, láttad hogy nézett a nénire? Szeretném, ha én is öreg leszek és ráncos, rám is így nézzenek. De ez azt hiszem ritka - grimaszoltam kicsit, majd elkevergettem az egyik kancsóban megállt citromkarikákat. Közben meg meséltem a bulikról.
- Igen, elvileg a végzősökével egybekötve, de nem vagyok diákönkormányzatos, ők szervezik, ők tudják pontosan. Mondjuk az egyik barátnőm...háztársam... igazából a tesóm barátja, szóval ő az elnökhelyettes, biztos hamar megsúgják mikor várható. Szoktál amúgy ilyenekre járni? Bulik? Szórakozóhelyek? Házibanzáj?
Wittner Stella
Független boszorkány, Boltos, Előkészítős tanár



RPG hsz: 170
Összes hsz: 495
Írta: 2018. augusztus 9. 20:18 Ugrás a poszthoz


augusztus 11. ¤ pancsidress


Nyolc hét és fél nap, ennyi telt el, mióta megvan a tetoválásom. Betartottam mindent, van amit kicsit túlzottan is abból, hogy vigyázzak rá, de két hete már nem hámlik, nem viszket, nem pirosodik és nem is érzem olyannak, mintha tiszta reszelős lenne ott a bőröm. Szóval ideje a napozást valami kellemesebbre cserélni. Eddig csak annak éltem a nyáron, de már tökre hiányzott a víz, arról nem is beszélve hogy ebben a negyvennyolc fokban, ami néha közel hetven, már nem volt hova menekül. Mivel a szülinapomra aputól nem igényeltem azt a bulit, a kötelezős vacsi után inkább Dáviddal betoltuk a sajtburiink maradékát és ennyi volt, a pénzt elkértem, hogy jó lesz zsebpénznek. Mondtam, hogy majd elmegyek érte hozzá, ez meg meg is történt, mivel az egyik lakótársával volt némi elintéznivalóm.
- Őt is elviszem! - Igen, az apámnak szólt, aki lefelé nézett a hangom hallva én meg a szőkés lányra. Lebonyolítottuk a cserét az eperrel meg a tilos dobozkával, aztán felrobogtam Erikhez pénzért és Celt is magammal... hát vonszolva, ha nem jött volna magától, a Barlangfürdőre törtem.
- Mi újság van veled mostanság? Elég régen jöttél már be a boltba - jegyeztem meg neki, nem mintha rám tartozna, de mindig úgy teszek, mintha igen. Tudom, hogy valami elviszi az idejét, de annyira még nem ástam bele magam, mi. Nem az előkészítő lesz, mivel ott is szoktam topogni, ott se látom sokat.
- Remélem szeretsz úszni. Vagyis... ugye tudsz? - néztem kétkedően, hogy aztán beérve kifizessem a belépőt és a kis pecsétjeink után megtámadjuk az öltözőt. A táskám kinyitva kihullott pár zacskó leves, amit vissza is tömködtem, majd a bikinim kivarázsolva át is öltöztem. Nem igazán érdekelt, hogy kabinozzak vagy hasonló, ketten voltunk csak. - Neee is törődj vele egyelőre - vágtam még rá a tömött táskámra, miközben éppen kötöttem meg a bikinifelsőm.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Wittner Stella összes RPG hozzászólása (100 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 » Fel