27. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!


Kedves kavicsok,
kérünk mindenkit, hogy a gyorsabb és félreértések elkerülésére okot adó karanténból szabadulás és bekerülés, emlékezés érdekében levében vagy a témában tüntessétek fel a neveket, amennyiben több karakterről van szó. (Leírásban is szerepel.)
Navigátorok
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Bornemissza Luca összes RPG hozzászólása (48 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Bornemissza Luca
Bogolyfalvi lakos, Független boszorkány


Kutyamama
RPG hsz: 78
Összes hsz: 330
Írta: 2017. július 13. 17:05 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren


Az orrára szállt egy pillangó. Az orrára szállt egy pillangó! Ilyen még nem fordult elő vele, Luca mindig is túl gyors volt a pillangók nyugágyának nevezett cím viselésére. Folyton rohangált meg mocorgott, s mégis az előbb határozottan oda reppent az a kis lepke a nedves nóziára és jó sokáig, akár fél másodpercig is elidőzött rajta, mielőtt méltatlankodva tovább állt volna.
Luca biztos volt abban, hogy ez már jelentett valamit, s mikor a kis rovar odébb illant, mert a pihenőhelye csaholni kezdett, a lány természetesen abba sem törődött bele. Nem szabadott ilyen gyorsan véget érnie az örök barátságnak, tehát az apró lábikóival utána iramodott.
Nem érdeke sem fűcsomó, sem földtúrás, akár hegyen és völgyön is üldözte volna tovább a kis jószágot, fejével csak az ég felé figyelve, lábaira nem is ügyelt.
Majdnem a fél ligeten végigrohant így, fejetlenül, csak a repkedő pillére koncentrálva, mikor is valami megakadályozta.
Töpörödött lábai valami nagyba ütköztek, amin átbukfencezett, s végül hanyatt fekve érkezett. Háta már nem is fűn volt, hanem valami takaró félén, s mikor oldalra pillantott egy ember sziluettjeit rajzolta ki a nap. Feltehetőleg ő a gazdája az álnok lábaknak, amik megakadályozták a pillangó befogásában.
Bornemissza Luca
Bogolyfalvi lakos, Független boszorkány


Kutyamama
RPG hsz: 78
Összes hsz: 330
Írta: 2017. július 13. 18:08 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren


A pici lábainak hála, még kalimpált egy kicsit a levegőben, mint a teknősbéka, ha felborul az út szélén, mielőtt sikerült újra a lábaira állnia.
A pillangó persze már rég elszelelt, örült, hogy megszabadulhatott Lucától, azonban Luca is talált valaki mást. A kedvesebb megszólítás már elég volt ahhoz, hogy az apró corgi elkezdje riszálni a popóját a barátságos közeledés jele gyanánt.
Látta, hogy a férfi a gazdája után kutat, mindenki ezt tette, akivel eddig összefutott különböző városokban, s, hogy elterelje az úr figyelmét a kutatásról mancsát a férfi hasára tette, majd ugatott egyet, hátha így magára vonhatta  a figyelmet.
Neki nem volt gazdája és kész. Már az anyja sem parancsolt neki, tehát ténylegesen a saját feje után mehetett, legyen ember vagy eb, ő maga volt a gazdája és olyan hosszú pórázra engedte magát, amilyen hosszúra csak tudta.
Bornemissza Luca
Bogolyfalvi lakos, Független boszorkány


Kutyamama
RPG hsz: 78
Összes hsz: 330
Írta: 2017. július 13. 18:53 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren


Fejével belesimult a simogató kezekbe, élvezte a szeretgetést, bár leginkább azért, mert a másik személy is örömmel simogatta. Ezért is szerette az eb alakját kicsivel jobban, hiszen így könnyedén megismerhetett embereket és mosolyt varázsolhatott az arcukra, meg boldog pillanatokat szerezhetett nekik, míg ezt egy parányi tinilány képébe már kevésbé.
Mikor meglátta a kölyköt, ő is megbolondult nem csak a nagy babóca. Imádta  a gyerekeket, ő is akart majd vagy nyolcat, meg tízet meg jó sokat. S kedélyesen tűrte, hogy a kiskrapek jól megdögönyözze, még ha néhol fájt is egy kicsit, sőt a viselkedése is szelídebb lett az első pillanatokban mutatott őrült öröme után, s szeplős pofijával dörgölőzött a kisfiú oldalához. Nem kellett sok, hogy menten alakot váltson és meg is ölelgesse új kis imádottját, de egyelőre még türtőztette magát.  
Bornemissza Luca
Bogolyfalvi lakos, Független boszorkány


Kutyamama
RPG hsz: 78
Összes hsz: 330
Írta: 2017. július 13. 19:15 Ugrás a poszthoz

Melissa Von


Arra, hogy hogyan talált a tóra, már nem is emlékezett igazán, mert egy ideje a nagy pancsikolásban teljesen elfeledkezett az élet minden egyéb részeiről.
Ruháit odakinn hagyta, hogy ne legyenek vizesek, bár lényegében mindegy volt, mert általában amúgy is a kutya alakjában flangált, de azért néha nap szeretett valami olyasmit csinálni, amire az anyja büszke lehetne ha látná.
Körülbelül tíz perce egy helyen keringett, mert látott a tó fenekén valami csillogót, amit fel akart hozni, de sohasem bírta elég szusszal, ám a feladás nem szerepelt a leány szótárában így újra, és újra lemerült, hogy aztán kinyújtsa kezecskéit, de így is túl ügyetlen legyen.
Azt már látta, hogy egy kis, átlátszó tárgyacskáról volt szó, ami mintha egy sellőt formált volna, de ebben egészen nem volt biztos. Már éppen újra alábukott volna, mikor megneszelt valamiféle zajt.
Meglepetten kapta fel vörös fejét s hamar kievickélt a partra és átvette kutya alakját.
A bokrok közül egy lány alakját pillantotta meg, amit örömmel és csaholással nyugtázott. Meg volt az embere aki reményei szerint felhozza majd neki a tárgyat.
A leány lábai elé rohant, köszöntve őt és pajkosan körbe is ugrálta mielőtt visszarohant volna a stéghez. A stég végénél megállt, fejével mintha bökött volna egyet, mint az emberek, mikor azt akarják, hogy kövesse őket az illető, majd borzalmasan béna ugrással már ismét a vízben landolt.

* Illusztráció *
Bornemissza Luca
Bogolyfalvi lakos, Független boszorkány


Kutyamama
RPG hsz: 78
Összes hsz: 330
Írta: 2017. július 13. 20:30 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren


Addig teljesen el volt foglalva a gyermek babusgatásával és szeretgetésével, amíg a férfi hangját meg nem hallotta. Oda kapta fejét, s mikor látta, hogy hova készül nyúlni az úr, felcsillant a szeme.
A vándor életet iszonyatosan tudta élvezni a lány, oda ment és akkor, amikor csak akart, s mikor megunt egy várost, felbliccelve a vonatra hamar tovább tudott állni, de míg ez a része remek volt, addig voltak olyan hátulütői amik nem voltak már ennyire kellemesek, és az étel beszerzése is ilyen kellemetlenségnek számított. Mint aranyvérű sarj, azért belé is szorult némi finnyásság az élelmet illetően, így nem volt hajlandó akármit megenni, ami pedig csak nehezítette ezt a kellemetlenséget.
Azonban a feléje nyújtott, dagadt virsli nem szerepelt azon a listán, amit ne lenne hajlandó megenni és különben is már éhes volt, így hihetetlenül bepörögve a kérdésre elkezdett rugózni, csaholni és egy helyben ugrabugrálni, mint egy kis dilis.

Illusztráció
Bornemissza Luca
Bogolyfalvi lakos, Független boszorkány


Kutyamama
RPG hsz: 78
Összes hsz: 330
Írta: 2017. július 13. 23:49 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren


Még szép, hogy kellett neki a kaja, s mikor végre megkapta, fenék riszálva elvonult a pokróc szélére és mohón csámcsogta szét az egészet. Hiába volt eredetileg ember, ennél talán még disznóbbúl szokott enni, ha éppen asztalnál ült egy ötfogásos lakoma társaságában.  De tény, hogy most talán az éhsége is kissé eluralkodott rajta.
A beszélgetést csak fél füllel hallgatta végig, ha minden gyerek aki ezt kérdezte volna a szüleitől hazavitte volna, mostanra már ezer lakhelyen élt volna a lányka, de a szülőknek valahogy mindig ugyan az volt a válasza. Igen, édes, de itt marad.
Miután befalta a virslit turcsi orrával kezdett el szimatolni, hátha akad még valamit. Végigmászott a férfi lába mentén a takarón, s megszaglászta az ujjakat, majd mikor nem talált semmit, sután a fenekére huppant és megnyalta a szája szélét.
Ez nem állatkert volt, tessenek még adni.
Bornemissza Luca
Bogolyfalvi lakos, Független boszorkány


Kutyamama
RPG hsz: 78
Összes hsz: 330
Írta: 2017. július 14. 17:12 Ugrás a poszthoz

Melissa Von


Amint a pöttöm testét körülölelte a  lágy víz, töpörödött  lábaival evező gyanánt el is kezdett úszni a hely felé. Virsli kutya létére gyorsan szelte a habokat, bár pofáját elárasztották a vízcseppek és néha orrába is belement. A corgik nagyon édesek, de nem biztos, hogy úszásra lettek kifejlesztve. Mikor végre úgy gondolta, hogy ott volt azon a ponton, ahol még néhány perce nagyban próbálkozott a búvárkodással sikertelenül, ledugta fejét a víz alá, s bizonyságot is vett arról, hogy ott van még a kis kincsecske.  
Miután ez megtörtént hátra pillantott, hogy leellenőrizze a lányka is követte-e őt, vagy csak tovább állt, mintha mi sem történt volna.
De nem ment el. A stégen állt, fehér szőke tincsein csillogott a napsugár. Úgy tűnt érdeklődik Luca iránt, pásztázta a vizet, ami a stég környékén hullámzott. Ez már elég volt a corginak. Vissza úszott tempósan a stéghez és vakkantott néhányat, amíg víz nem ment a szájába, azután már csak prüszkölt édesen.
Addig várt türelmesen, amíg a lány be nem ugrott és ha ezt megtette, gőzerővel újból a hely felé kezdett úszni, de azért ügyelt rá, hogy a lányka ha akarja tudja követni őt. Neki kellett az a kis, csillogó izé, bár ő sem tudta, hogy mi a nyenyerének, csak úgy, mert szép volt és mert fényes volt.
Bornemissza Luca
Bogolyfalvi lakos, Független boszorkány


Kutyamama
RPG hsz: 78
Összes hsz: 330
Írta: 2017. július 14. 18:41 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren


A kisfiú megjegyzésére kicsit felsandított, édesnek találta, hogy ennyire a fejébe vette, hogy haza akarja vinni őt. Lassan már nevet is kap, bár az már van neki.
A kaját viszont nem talált többet, ami nem tetszett neki és hiába próbálkozott többet kicsikarni a férfiból a nem úgy tűnik nem csak a kisfiúnál határozott nem, hanem a corginál is.
A megjegyzésre méltatlankodva fújt egyet, kikérte magának, neki csinos alakja volt, legalább is emberi formában. Corgiként egyáltalán fogalma sem volt, hogy milyen testalkatúnak számított, a kutyaideálokat nem követte, ha egyáltalán volt olyan.
De ha étket nem kapott, akkor a férfin átmászva visszacsüccsent a kisfiú mellé, megbökve nóziával, hogy legalább a gyerkőcöt vigasztalja, majd jobb ötlete támadt és elrohant.
Úgy tűnt el a fák és bokrok között, ahogy érkezett és öt percig nem is lehetett látni, mintha már végleg továbbállt volna, de aztán csak megjelent.
Peckesen és büszkén lépdelt, fenn hordott fejjel, szájában egy édes, fehér virággal. A bibi csak az volt, hogy sajnos kutyaként nem tudta letépni a száránál fogva, így gyökerestől volt kénytelen elcipelni a fiúig. De ajándék lónak sohasem szabad nézni a fogát, nem igaz?
Bornemissza Luca
Bogolyfalvi lakos, Független boszorkány


Kutyamama
RPG hsz: 78
Összes hsz: 330
Írta: 2017. július 15. 14:38 Ugrás a poszthoz

Melissa Von


Addig tempózott, míg oda nem ért a helyhez, majd vakkantott ügyetlenül, próbálva a víz felett tartani pofáját, több-kevesebb sikerrel.
Remélte, hogy a lány ebből is megérti majd óhaját, sóhaját, de tarsolyában már nem sok minden rávezető gesztus maradt, pláne ilyen nehezítő körülmények között, ahol inkább tűnt bohóchalnak mint kutyának.
Csakhogy a szőke nem vette észre a csillogást, vagy ha észre is vette nem foglalkozott vele, mivelhogy mikor felbukkant a víz alól kezében nem lapult ott a kis, sellős szobor.
A kis corgi most már nem bízta a féletlenre, elkezdett ugrálni, amennyire tudott a vízben, tehát annyira nem, egyszerűen csak mini hullámokat kreált a víz felszínén és csapkodott mancsával, majd nóziát a lány tenyeréhez nyomta és maga merült le a habok alá.
Még annyira sem jutott, mint emberi formájában, de remélte, hogy azért az út megkezdése már tényleg elég löketet adott a szőkeségnek ahhoz, hogy megértse a kutya szarka módjára a fényes tárgyakra bukott.
Bornemissza Luca
Bogolyfalvi lakos, Független boszorkány


Kutyamama
RPG hsz: 78
Összes hsz: 330
Írta: 2017. július 15. 15:40 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren


Kicsit meglepődött a fogadtatáson, nem számított arra, hogy a kisfiúnak annyira tetszeni fog a virág, hogy a nyakába ugrik és telebőgi a vörhenyes bundát, de tetszett neki a jelenet.
Különben is sokat időzött a virág kiválasztásával, mert a park tele volt virágokkal és a kiásása is macerás volt, mert ennek köszönhetően csupa földes lett a két mellső lába, meg az orrán is a fehér bunda.
Ledobta a pokrócra a földcsomós virágszálat, mert hát hol lett volna jobb helye egy ilyen piszkos dolognak, mint egy olyan tárgyon, amire az emberek fekszenek? S a kisfiú visszaszeretgetésébe kezdett, néha kicsit hátrébb lépve, majd előre ugorva játszadozott mókásan, néha néha  a saját lábában felbukva. A töpörödött végtagok nem bírták jól a strapát, de evvel egyáltalán nem foglalkozott, majd odaugrált a férfihoz és feltűnően beleszagolt a levegőbe. Igen, észrevette ám. Meg azt is, hogy honnan jött, de azért annyira nem volt pofátlan, hogy ki is szolgálja magát.
De azért valahogy csak ki akart könyörögni magának, minimum még egy virslit. Egyik mancsát a levegőbe emelte, és ott tartotta, mintha csak pacsit akarna tőle kérni. A trükkökben jó volt ám, sőt egyenesen mesterien zseniális.  
Bornemissza Luca
Bogolyfalvi lakos, Független boszorkány


Kutyamama
RPG hsz: 78
Összes hsz: 330
Írta: 2017. július 16. 23:02 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren


Győzött. Ő győzött. Úgy megörült, mint majom a farkának s miután bevágta az elégedett victory képet boldogan odaugrált és vidáman csaholva rávetette magát a burgerre, mintha csak valami zsákmány lenne, ami még élne és amit még el kéne kapni.
Kicsit el is számolta magát a nagy bohóckodásban, túlcsúszott, az orrával bele is fejelt a szendvicsbe ami így rétegeire csúszott, de izgatta is őt a dolog, mint valami kutya méretű porszívó hamar felfalta az egészet, még a morzsákra is gondosan odafigyelve, hogy ne nagyon maradjanak.
Most már tele volt a tank, minden remekül ment, még a madarak is hangosabban és szebben csiviteltek az égen. Nagyot ásított, a falánksága után mindig bele szokott bóbiskolni a délutánba, le is huppan a fenekére, szemhéja le-lecsukódik lassan, azután hirtelen felpattan, majd újra elölről. Nem akart bealudni, tehát inkább felállt és odasétált a kisfiúhoz, hátha egy jó adag dögönyözés majd felkelti. Legalábbis nagyon reménykedően hajtotta fejét a kölyök ölébe.

*victory kép*
Utoljára módosította:Bornemissza Luca, 2017. július 16. 23:02
Bornemissza Luca
Bogolyfalvi lakos, Független boszorkány


Kutyamama
RPG hsz: 78
Összes hsz: 330
Írta: 2017. július 20. 12:44 Ugrás a poszthoz

Melissa Von


A corgi fejét bedugta a víz alá és onnan figyelte, hátha a lány végre sikerrel jár majd, ha ő nem is tudott.
Mikor először jött vissza a lány, üres kézzel a kis lény végtelenül szomorú lett, de mikor látta, hogy a másik mégsem adta fel és újra lemerült hálás is.
Nagyon drukkolt neki, ha máshogy nem is tudott, fejben biztatta, végig rajta tartva a szemét, hogy azonnal megláthassa a dolgot, ha az a felszín felé kezdene közeledni.
Mikor pedig meglátta a csillogó tárgyat közeledni, izgatottan kezdett ugrálni a vízben, s izgalmában a kontrollról is elfeledkezett, ami állati bőrében tartotta őt.
Mire Melissa felbukott a víz felszínére, Luca már teljes, emberi valójában ujjongott mellette, a vizet is vörösre színezte az őt körülölelő réztincsek.
- Annyira naagyoon kiráály vaagy! - világosította fel az ifjú rellonost Lu, miközben közelebb hajolt a kezekhez és az kezek között ülő tárgyhoz, hogy alaposabban is szemügyre vegye. Ez után sóvárgott egész délután.
Épp nyúlt volna a sellő után, mikor megpillantotta szeplőtől pettyes ujjait. Meglepetten nézte meg a kicsi, vézna végtagokat, s csak ekkor esett le neki, hogy amúgy már nem is eb.
- Oppá
Bornemissza Luca
Bogolyfalvi lakos, Független boszorkány


Kutyamama
RPG hsz: 78
Összes hsz: 330
Írta: 2017. július 25. 15:50 Ugrás a poszthoz

Melissa Von


Végre elérhető távolságba volt az a kis vacak, amire a fél napját rááldozta a lány, s ez akkora izgalommal töltötte el, hogy megfeledkezett a kutya és ember teste közötti vékony határról.
Már annyira megszokta, hogy úgy váltogatja az alakját, mint más a ruháit, meg hát épp nem is figyelt oda, mert el volt foglalva túlcsorduló örömével, hogy észre sem vette, mikor egyikből átcsúszott a másikba, csak mikor már túl késő volt.
Hamar visszahúzta kezecskéit, hogy alaposan megvizsgálja a dolgot, körbefordult, vagyis inkább lubickolt tengelye körül és rézvörös tincseit is végigtanulmányozta. Kétség sem fért hozzá, hogy ember volt.
Kicsit elpirult, bár általában nem érzékelte a kellemetlen helyzeteket, most még ő is tudta, hogy ez a véletlen tette szülhet neki egy-két kínosabb percet.
- Én...öhh - előre nyújtotta jobb kezét. - Bornemissza Luca. - mutatkozott be hamar. Nem igazán gondolt bele, hogy idegeneknél álnevet használjon, mert a végén rátalálhatnak, ehhez túl naiv volt.
Meglepődött a kérdésen, azt hitte egyértelmű volt.
- Mert oolyan nagyon szépen csilloog - húzta el a szavakat magyarázat gyanánt, miközben a tárgy után nyúlt. Neki az kellett, mert tetszett. Ez volt az indok. Ami Lucánál azonnal nyert.
Bornemissza Luca
Bogolyfalvi lakos, Független boszorkány


Kutyamama
RPG hsz: 78
Összes hsz: 330
Írta: 2017. augusztus 1. 18:48 Ugrás a poszthoz

Melissa Von


A kérdésre felkuncogott és rosszallóan rázta meg fejét, végig mosolyogva.
- Hát ezért nem mutatkoztál be? Én meg már kezdtem hiányolni a dolgot, de ha rákérdeztél még egyszer, bizonyára nem hallottad. Bornemissza Luca vagyok, a Bornemissza házból. - A nevét kicsit meg is nyomta, hogy most már végre biztos hallja a másik a bemutatkozását. Pedig először, mikor nem kapott választ a nevére, kicsit meg is neheztelt, gondolván, hogy micsoda illetlenség volt nem visszamutatkozni. Elvégre még odahaza az anyja Lucát is folyton megfedte, ha egy úribb társaságnak nem mutatkozott be, pedig ott aztán mindenki tudta, hogy Lucának hívták, még az előtt, hogy ő elmondta volna.
- Én próbáltam, igazán. Az egész nap ezt csináltam, de folyton elfogyott a levegőm azelőtt, hogy egyáltalán a közelébe kerültem volna hozzá. - sopánkodott, egyszerre úgy megnyílva, mintha egy ezer éves baráttal csacsogott volna, nem pedig egy gyanakvó idegennel.
- Azért pedig, hogy felhoztad tök hálás vagyok, de légyszi most már add oda, mert már az oldalam is lyukas a kíváncsiságtól, hogy milyen lehet megfogdosni. - újból előre nyújtotta kicsiny kacsóit és most már nem húzta vissza. A sellőszobron pihentette szemeit, izgatott volt és remélte, hogy nemsokára végre tényleg megfogdoshatja majd. Talán majd el is nevezi, valami szép néven, ami illene is a kis, faragottan loknis tincsekhez meg mosolygós szempárhoz. Valami vidám nevet fog adni.
- Hab! - amint eszébe jutott a legtökéletesebb név egy sellőnek, máris kiejtette ajkain.
- Ez lesz a neve. Mert a kis hableány is ezzé változott - adta meg kicsit késve a magyarázatot is, ha a lánynak nem jött le volna első a dolog, hogy miért ordított a beszélgetésbe egy random szót.
Utoljára módosította:Bornemissza Luca, 2017. augusztus 1. 18:48
Bornemissza Luca
Bogolyfalvi lakos, Független boszorkány


Kutyamama
RPG hsz: 78
Összes hsz: 330
Írta: 2017. november 14. 12:53 Ugrás a poszthoz

Mielőtt Bogolyfalvára ment volna


Luca imádta a turistaösvényeket, mert ott egyszerre megvolt a hangulatos zöld erdő látképe és a turisták által hozott ételek tömkelege, amiből bizony ha szépen nézett kutyusként jutott neki is néhány remek falat. S lám, most sem volt másképp, egy fél szalámirúddal baktatott épp büszkén, mikor meghallotta a csengőszót.
Meglepetten kapta fel fejét, corgi fülei hegyeződni kezdtek, a hang emlékeket idézett elméjébe, méghozzá legkedvesebb ünnepének emlékét, a karácsonyét.
Már az illatokat is érezte orrával, a mézeskalács gyömbéres édességét, a sütemények fahéjasságát, meg az almáét is, ahogy cukorba mártva sült, oh és a húsok, az a megannyi fenséges comb és szelet, töltve, simán, sajttal szórva, vagy gombával tálalva...minden íz egyszerre tört be Luca fejébe, nyála összefutott, ízlelőbimbói megőrültek, s hasonló bolondsággal iramodott meg rögvest a hang irányába.
Kurta lábai sebesen vitték, mint a buldózer, át a hosszú füvön, a parányi bokrokon, letaposott virágokon, s ahogy a hang egyre erősödött, úgy a bezsongása is csak gyarapodott. Már látta a célt, a csengőt meg a csuklót, egyebet nemigen, mikor az egyik bokor erősebb ága útját állta és a nagy rohanásból hirtelen hatalmas esés lett.
A kis test hátracsapódott, nyomott néhány hátrabukfencet, majd kiterült a földön, a kaja pedig elgurult.
- Jaaj nee, földes leett - nyüszített fel, azonnal alakot váltva és hamar felkapta a szalámirudat.
- Ez volt három másodperc? Ugye nem? Kérlek mond hogy nem - próbálta fújkálni a koszos ételt, meg törölgetni kicsi kezecskéivel.
Utoljára módosította:Bornemissza Luca, 2017. november 14. 12:58
Bornemissza Luca
Bogolyfalvi lakos, Független boszorkány


Kutyamama
RPG hsz: 78
Összes hsz: 330
Írta: 2017. november 16. 19:30 Ugrás a poszthoz


Luca egy birtokon nőtt fel, s mindene megvolt, amire csak gyermek vágyhatott. Néhány fiatalabb alkalmazott vagy épp lányuk-fiuk még játszópajtásnak is bizonyult, így unatkozni sem igen tudott, azonban valami mégiscsak hiányzott, ami akkor fel sem tűnt, most azonban sajgott szíve, hogy mikor ő volt csípőig érő, nem adatott meg, ez pedig nem volt más mint a játszótér. Hisz Lucának olyan volt a játszótér kérdés, mint másnak a zuhany, elvégre lehet, hogy ha csak langyos vízzel fürdik az illető, nem panaszkodik, azonban miután kipróbálta meleggel, húst cipálóan forróval, kinek kell már többé a langyos vacak?
Pestseholsén bizonyára akadt volna, de oda nem engedték, csakhogy mikor már az engedelem nem volt szempont minden játszóteret, amit csak meglátott Luca rögvest kihasznált. Hol emberként hintázott sikoltva vagy lógott tótágast a mászókán, hol ebként futott a gyerekek között, kik szívesen lettek ideiglenes társai a mókában és könnyed játékban. Szerencséje volt, a közelben volt egy előkészítő is, így vállalkozó szellemű kölykökből hiánya nem akadt. Néhányan már megpróbálták haza is vinni, de a szülők túl gorombák volták, pár, nem kellő falatot adtak neki, de szállást már nemigen, így mire a napból csupán csak a horizont alján egy szétcsúszott narancs lett, egyedül ücsörgött az eb a homokozó közepén, fején jókora kupac homokkal, melyet még az egyik nebuló pakolt oda.
Csak most tűnt fel, hogy már nem akadt senki, akivel kergetőzhetett volna egy jót, így aztán már nem is volt olyan érdekes a játszótér, hisz eltűnt belőle a szív, ami mozgatta az egész gépezetet.
Bundája kissé ragacsos lett, orra földes, úgy ballagott és állt meg végül a játszótér bejáratánál, hogy körbe tudjon nézni, hátha az utcán még volt valaki, egy lélek, egy akárkicsoda, aki még ujjá éleszti a kialudt játékot.
Utoljára módosította:Bornemissza Luca, 2017. november 16. 20:24
Bornemissza Luca
Bogolyfalvi lakos, Független boszorkány


Kutyamama
RPG hsz: 78
Összes hsz: 330
Írta: 2017. november 16. 20:55 Ugrás a poszthoz



Látta a turpisságot, bizony látta, mégsem szólt, mert kissé megrémült a tudattól, hogy nem egyedül volt animágus, no persze képben volt azzal, hogy képessége nem csak az ő tehetsége volt, de még soha nem találkozott eleven animágussal, legalábbis olyannal nem, akiről tudta is, hogy az, így tehát kissé félt, hogy felismerik, mert hát ki tudja, hogy van-e furcsa szaga, amiről a két animágus megismeri a másikat, bár Luca nem érzett a nővel szemben semmi hasonló megérzést és kissé bizakodott is, hátha valami olyat leshet majd el tőle, amit még nem tudott, mert hát ismeretei eléggé szűkösek voltak.
Farok híján fenekét csóválva hagyta, hogy megcirógassák buksiján. Kezdte érdekelni a nő, miután már szinte biztos lett abban, hogy nem ismerték fel, na nem mintha félne leleplezni magát, de adott neki egy biztonságtudatot az, hogy akkor lepleződik le, mikor ő akarja, nem pedig mikor mások, bár a szeplők sokat árulkodtak, de a ragacs meg kosz közepette már egészen elhalványultak.
Körbejárta Evenat, megnézegette, hátha mégiscsak érez valami mást, de nem érzett, ha nem látta volna, hogy az előbb szárnya volt, most meg vagy tízszer akkora, meg se mondta volna, hogy mással van dolga, mint az eddigi boszorkányok. Végül leült a kis fenekére és sután oldalra billentette fejét, ha így folytatódik a dolog, a végén botot hoz inkább, mintsem, hogy a nő kilétét boncolgassa továbbra is.
A kérdésre nem felelt, nem is tudott volna, így csak hangosan vakkantott egyet, szűrjön le belőle amaz azt, amit akar.
Bornemissza Luca
Bogolyfalvi lakos, Független boszorkány


Kutyamama
RPG hsz: 78
Összes hsz: 330
Írta: 2017. november 17. 20:16 Ugrás a poszthoz



Luca Evena mondandójából csak a felét értette, a kaja után már semmit, mert ott teljesen lemaradt és belesüllyedt a mámorba, elégedetten hagyta, hogy felvegyék, elvégre így még csak járnia sem kellett, szó szerint a tenyerén hordozta őt jótevője, s hálája jeléül rögvest meg is nyalta a nő arcát, többször is, ameddig le nem állították a csókok kiosztásában, de utána is minden vakarásnál, szelíd érintésnél valamilyen módon viszonozta a gesztust.
Szerette, mikor befogadták pár napra, mert ilyenkor megismert valakit, nem unatkozott, tele volt a pocója és nem volt egyedül este, mert a magányt ki nem állta, tizenkilenc éve mindig volt mellette valaki, vagy nyolcan rohantak folyton utána, ha épp az erdőben volt kedve bújócskázni, húszon-páran meg akkor, ha tanórák idején volt kedve erdőben bújócskázni.
S lassan új problémákba is ütközött az időjárás végett, a tél átvette az ősz helyét, és hiába meleg bunda ide vagy oda, az éjjelek legcsípősebb fokaiból ő is megérzett valamennyicskét az utóbbi pár napban, bő egy hétben.
A mostani eset pedig ezeken is túlnyúlt, mert nem csak játékot hozott életébe a befogadás, hanem talán végre tanulni is fog valamit, azt már elhatározta, hogy figyelni fogja a boszorkányt, nyomában jár és nem csak feltétlen labdával a pofájában, már kész terveket szőtt, bizony terveket, de a labda elterelte gondolatait egészen más irányba, találgatni kezdett, hogy vajon lesz-e társa, szerette a másik kutyákat is, ahogy minden állatot, de a gyermekeket jobban, így remélte, hogy valami halálbájos szőkefürtös pelenkalakóval fog osztozni pár napig egy szobán.
Bornemissza Luca
Bogolyfalvi lakos, Független boszorkány


Kutyamama
RPG hsz: 78
Összes hsz: 330
Írta: 2018. június 17. 21:54 Ugrás a poszthoz



Kirill elment korán reggel dolgozni, Zsombi pedig iskolába, így Luca egyedül maradt óriási magányával. Nem szerette mikor elmentek otthoról, hiába magyarázta el többször is Kirill, hogy miért kell elmenniük. Luca tudta, csak nem akarta megérteni. Azonban ez nem változtatott a tényen, hogy minden reggel újra és újra el fognak menni.
Ma már muszáj volt kijönnie a házból, mert úgy érezte túl régóta van odabenn, túl régóta nem csinált semmit, csak toporzékolva várta Kirillt, aki amúgy is késő délután szokott jönni. Addig igazán van ideje egyet sétálni.
Kutya képében pedig senki sem fogja megismerni, tisztára olyan volt az egész, mint régen, amikor még nem volt otthona. Szabadnak érezte magát megint, rohangált egy kicsit, aztán mikor kurta lábai elfáradtak lassú sétára fogta és csak nézelődött.
Aztán meglátta a kirakatot és a feliratot: " Cukrászda ". Önkéntelen kezdett arrafelé lépkedni, eszét sem tudja annak, hogy mióta nem volt cukrászdába. Talán még soha, mert régen a cselédek készítették az édességet otthon a konyhában, ami felért egy hatalmas cukrászdával. De az igazit is ismerte ám a mesékből. Ahogy közeledett már az illatok is orrába kúsztak, mitől szinte lebegve folytatta útját, lehunyt szemekkel. Vakon is megtalálta volna a bejáratot, ám azzal nem számolt, hogy az ajtó be lesz húzva, s fejjel előre beleütközött az üveges ajtóba. Nagyot koppant a pici buksi és popóra ült a kutyus. Ám ami késett nem múlott mert alig eszmélt fel a frontális ütközésből máris nyílt az ajtó és egy kisfiú lépett ki rajta. Rögvest ki is szúrta Lucát, amit a lány boldogan fogadott, a gyermek kezéhez simult. Davidnak igaza volt, valóban varázskutyával állt szemben, ám nem a beszédessége végett, így a kérdésre nem felelt a csepp blöki, ám helyette valamit kiszagolt, mégpedig az a későbbre félretett csokit a fiúcska zsebébe.
Azonnal hátsó lábaira ágaskodott és orrával a gyermeket kezdte bökdösni nagyjából a felkarja környékén, közben mélybarna bocikutya szemeket meresztve.
Bornemissza Luca
Bogolyfalvi lakos, Független boszorkány


Kutyamama
RPG hsz: 78
Összes hsz: 330
Írta: 2018. június 18. 11:17 Ugrás a poszthoz



Amint meghallotta a csokoládépapír csörgését hátrált és leült a kisfiúval szemben a betonra, majd figyelt.
Ami a kérdést illette, nem igazán volt éhes, reggelizett, azonban a csokoládét nem is akkor szokták enni az emberek, mikor éhesek, hanem akkor, mikor van addig amíg el nem fogy.
Kicsit toporzékolva várta, hogy adjanak belőle azonban fel volt készülve különböző trükkökkel arra az esetre, ha a kis jutalomért le kell nyűgözni Davidet. Ilyen volt mondjuk a fekszik, pitizik és a hempereg, mert ezeket szokták tőle leggyakrabban kérni. Ezt a mutatványsort most is bemutatta, türelmetlenségében a végén pedig bal mancsát a fiú felé nyújtotta. Most már igazán mindent megtett amit meg lehetett, tessenek vele megosztani az édességet. Ezt a mondhatni már követelését szemei csillogásából is ki lehet olvasni, meg halk vakkantásából. Luca sohasem volt az a türelmes ember, mindig mindent rögtön akart és azonnal, az pedig meg sem fordult a fejében, hogy valamit nem kaphatott volna meg, mert lényegében ennek is egy ilyen szituációnak kellett volna lennie, hiszen kutya csokit nemigen szokott kapni, pláne, hogy még csak nem is egészséges a pöttöm mitugrászokat ilyesféle nyalánkságokkal etetni.  
Bornemissza Luca
Bogolyfalvi lakos, Független boszorkány


Kutyamama
RPG hsz: 78
Összes hsz: 330
Írta: 2018. június 18. 13:12 Ugrás a poszthoz



Már szinte a szájában érezte a csokoládé ízét, nagyon a célban látta magát, csak néhány pillanat és megkaparinthatja azt az ízletes csokoládékockát ami után az elmúlt három percben oly nagyon vágyakozott, mikor David közölte, hogy nem óhajt adni az édességből.
A kutyus hirtelen megfagyott, nem mozgatta a kis popóját sem, mint más ebek a farkuk és szemében mélységes bánat és csalódottság csillant. De ő nem akarta feladni. Lucának nem lehetett nemet mondani... mármint lehetett, csak az esetek többségében nem értette meg, ahogy most sem. Kicsi habozás után a fiú nyomába indult, ugrálva követte lépteit és néha mikor David lépett a lábai közé is bement  a corgi, hogy még csak véletlenül se tudjon olyan könnyen gyorsabb tempót fogni, amit esetlegesen a kutyus kurta tappancsai ne bírtak volna.
Közben halkan nyüszített, könyörgően sírt, hogy szánják meg. Jaj ha most Kirill látná...
Bornemissza Luca
Bogolyfalvi lakos, Független boszorkány


Kutyamama
RPG hsz: 78
Összes hsz: 330
Írta: 2018. június 18. 19:10 Ugrás a poszthoz




A kikönyörgés hihetetlenül nagy sikert aratott és az áhított étel nemcsak, hogy újból előkerült, de a kisfiú végre letört belőle egy darabot és Luca felé nyújtotta. A kutya boldogan vette el Davidtól a kockát, ügyelve, hogy ne harapja be az egész ujjacskát csupán a csokit, majd elrohant. Ám nem ment messzire, csak a közeli virágágyásig, ahol már nyíltak a virágok, néhány vörös, néhány lila, pár sárga. Ezek közül választotta ki a magának legtetszőbb szálat, kitépte a földből, gyökerestől, mert hát ahogy esik úgy puffan, és már rohant is vissza a fiúcskához, hogy ő is tudjon adni valamit a csokiért cserébe. Boldogan állt meg a navinés előtt, aztán óvatosan letette a virágszálat a cipők elé, remélve, hogy nem lesz összetaposás a növényke halálának oka.
Eztán kedvesen kíséri a fiúcskát, el sem akar mozdulni mellőle ha tovább indul a sárgaság. Úgy véli, hogy akkor már elkíséri a kastély bejáratáig, mert még ott úgy sem volt, utána pedig beugrik az előkészítőbe, hátha összefut Kirillel, ha meg mégsem, legalább boldogságot okoz néhány kisebb gyerkőcnek.
Bornemissza Luca
Bogolyfalvi lakos, Független boszorkány


Kutyamama
RPG hsz: 78
Összes hsz: 330
Írta: 2018. június 20. 12:07 Ugrás a poszthoz


Cukrázdától átsétáltunk idáig


Luca hűségesen követte a kisfiút, boldogan ugrabugrált körülötte, néha kicsit eltávolodva tőle, máskor bundája a gyermek lábát súrolta, amikor fülét zümmögés csapta meg. Rögvest kézeni kezdett, de már késő volt, megpillantotta a méhet ami a tulipánból szállt fel.
Tudni illik Lucus nagyon félt a méhektől és egyéb, szúrásra hajlamos bogaraktól, mióta meg akart simizni egy méhet és az csúnya módon orrba szúrta.
Rögvest meg is indult elfelé, hogy az első fedezék felé amit talált be tudjon húzódni és már érezte is, hogy a kistestű kutyusból átalakult kistestű vörös hölggyé.
- Csapd le, csapd le! - nyöszörögte nagy rémületében kezét fejére téve.

Bornemissza Luca
Bogolyfalvi lakos, Független boszorkány


Kutyamama
RPG hsz: 78
Összes hsz: 330
Írta: 2018. június 20. 14:13 Ugrás a poszthoz


Cukrázdától átsétáltunk idáig


Addig ott maradt a fa mögött megbújva, míg a kisfiú nem szólt, hogy biztonságossá vált a terep. Mintha egy örökkévalóságba került volna, mire előbújhatott volna, már lassan azon gondolkodott, hogy vajon ott fog-e megöregedni, vagy előbb találta volna meg Kirill? Lehet egyszerre, bár bizonyosan igazán gyönyörű és romantikus történet keveredett volna ki a helyzetből. Mint egy igazi tündérmese.
De végül kidugja orrát, már emberi alakban van, vörös szőr helyett hosszú vörös tincsei kísérik minden mozdulatát.
- Igen, én voltam. - mosolyodik el kilépve a fa elé. - ne haragudj, hogy ennyire pánikba estem, de nem vagyok oda az ilyen repülő súrógépekért. - szabadkozott zavartan, majd mikor rájött, hogy feltehetőleg David kutyát várt egy ember helyett hamar hozzátette.
- Amúgy nem a te kutyusod futott el arrafelé? - mutatott egy teljesen random irányba. Nem szokta elárulni a titkát, hogy lényegében animágus, mert habár ez a varázsvilágban egy teljesen elfogadott dolog, azért nála ez mégiscsak egy rejtőzési lehetőség, és a búvóhelyeket ha mindenkinek kifecsegi az ember, bizony többé nem lesz búvóhely, csak egy hely, amit mindenki ismer, ezt pedig nem igazán akarta ezért is próbált úgy tenni, mintha a kutya és ő két külön dolgok lennének, aminek semmi közük egymáshoz.
Bornemissza Luca
Bogolyfalvi lakos, Független boszorkány


Kutyamama
RPG hsz: 78
Összes hsz: 330
Írta: 2018. július 8. 17:43 Ugrás a poszthoz


Cukrázdától átsétáltunk idáig


-Oh de édesen makogsz, aggódsz érte? - mosolyodott el közelebb jőve a fiúcskához. Lucánál mit sem számított mióta ismerték egymást, az idegen kifejezés
az ő szótárában nem szerepelt, esetleg csak ha a földönkívüliekről volt szó.
- Ha jól láttam akkor arra- mutatott egy teljesen random irányba, még csak a hitelességre sem törekedett, hogy talán ha arra ment volna az eb, akkor azt a fiúcska észrevette volna, mert miért is foglalkozott volna ilyen aprócska dolgokkal. Már az is nagy dolognak számított, hogy kettészedte a kutyát és önmagát és nem drukkolt elő rögvest az igazsággal, hogy animágus.
- Vagy esetleg a másik irányba, ahj, nem is figyeltem - először csak összevissza mutogatott kezével majd mélyet sóhajtott és zavartan megvonta a vállát.
- De ne aggódj, biztos jól van, elvégre a kutyák mindig talpra esnek - veregette meg mosolyogva a fiú vállát.
Bornemissza Luca
Bogolyfalvi lakos, Független boszorkány


Kutyamama
RPG hsz: 78
Összes hsz: 330
Írta: 2018. július 13. 14:38 Ugrás a poszthoz


Cukrázdától átsétáltunk idáig


- Biztos, de az is lehet, hogy nincs, sok árva kutyus van az utcákon - vonta meg vállát, elkalandozva az átlagosra, mert bizony amíg ő is kóbor volt addig sok más, magához hasonló ebet látott kószálni, csak ők bizony nem változtak át néhanap vörös nagylányokká, mindig kutyák maradtak, soványak és félénkek. Még Luca sem mert mindig közel menni hozzájuk, mert néhány nagyon csúnyán morgott, akkor is, amikor aprócska blöki volt.
- Mi? Tényleg? Biztos vagy te ebben? Mondjuk logikus, ha épp kergetik a cicók a postást és elesnek, legalább a lábukra esnek - először meglepődik, úgy tűnik kicsit eltévesztette a házszámot ezzel a beszólással, de no hát, legalább tudta, hogy az egyik állat a lábára esik, és átgondolva a mondata másik felével a dolgokat egészen egyértelműnek tűnt, hogy a cicák esnek a talpukra.
- Máris mész? Mit tanulsz? Biztoos megváár, elvégre nyáriszünet van nem? - mivel unatkozik ezért nem szívesen engedné el a fiút és most, hogy már nem kutya így is frankón csinálhatnak még valamit. Azt azonban nem tudja, hogy tényleg nyáriszünet van-e az iskolában vagy sem, mert bár a létezéséről tud, mert nem nehéz kiszúrni, azért arról még mindig nemigen, hogy mi folyik a falak mögött és nem is igazán érdekli, a tanulás a világ legeslegunalmasabb dolga, egyedül az volt izgi, amikor animágiát tanult, de azt már megtanulta, szóval most már igazán nem kell semmi mást sem tanulnia uncsi, képek nélküli könyvekből.
Bornemissza Luca
Bogolyfalvi lakos, Független boszorkány


Kutyamama
RPG hsz: 78
Összes hsz: 330
Írta: 2019. február 2. 18:10 Ugrás a poszthoz

Az exek
Ardai Tánya × Tanári × délután


Egy apócska test robog végig a kihalt folyosókon, karján egy jókedvű, vigyori babával. Vörös haja ezer felé száll, egyik tincsét Bence szopogatja éppen, az amolyan fix pont, a többi meg csak vándorol, követi a leány gyors, sietős lépéseinek ringását.
Aztán végre megtalálja az ajtót, szabad kezét oda is teszi az íráshoz és fennhangon felolvassa, hogy biztos legyen a dolgában. A tanári, végre végre megtalálta.
Bekönnyezik a szeme és hezitálás nélkül kap a kilincs után, hogy kivágja az ajtót. Beront, körbetekint kutatón, majd felcsillan arca mikor meglátja amit már több mint fél órája keres.
- TÁNYÁ! - kiált fel. Senki más nincs a helyiségben, így csak a felszólított nézhet rá furcsán, ám Luca neki sem ad sok időt, mert oda is lép hozzá és azzal a lendülettel már a kezébe is nyomja a babát.
- Jaj olyan kis sózsák, nem az én kezemre méretezték - rázza meg kezét majd mélyet sóhajt.
- Annyira sokáig kerestelek, így elbújni, úgy örülök, hogy megvagy! - megöleli a nőt örömében, baba ide vagy oda, a vöröske nem tudja vékezni magát ha egyszer érzelmei felszínre törnek.
- Hűű... itt van az asztaloknak neve? - nyílván még az ölelést sem fejezi be, figyelme máris elkalandozik és rohan az asztalokhoz, hogy egyenként felolvassa a kis névtáblákat.
- Stella, Hannah, Emma, Ármin...Ármin? -  megrázza a fejét  - De ez elég halvány színű asztal, meg olyan kis kecses, szerintem női név kéne rá. Mondjuk Odett... Átírhatom Odettre? -  már keresné a tollat mikor meglát egy másik nevet.
- Na ne már, van egy asztal akit úgy hívnak mint téged? Ez kellemetlen, így honnan tudjátok mikor kihez szólnak? - igazán formában van ma is a lány, az, hogy miért jött, már ezer éve elfelejtette, most agya minden részét lefoglalják a nevet viselő asztalok, sőt arról is megfeledkezik épp, hogy Tánya, akihez jött amúgy egy teljességgel utált személy volt az elmúlt x időben és hogy mikor corgiként találkozott fele folyton megmorogta meg nagyon csúnyán nézett rá, amennyire egy corgi, a világ legédesebb pofijú kutyafajtája, durcásan tud nézni, ám Luca tényleg mindent megpróbált.
Bornemissza Luca
Bogolyfalvi lakos, Független boszorkány


Kutyamama
RPG hsz: 78
Összes hsz: 330
Írta: 2019. február 4. 19:57 Ugrás a poszthoz

Az exek
Ardai Tánya × Tanári × délután


Bólogat a magyarázatra, igen, igen, így már sokkal logikussabb az egész, persze ezerszer unalmassabb is. Mármint, most már nem varázsasztalok akiknek nevük van, csak uncsi, hétköznapi izék. Sehol semmi, ezért hát Luca figyelme sem tünteti ki őket tovább, hanem helyette Tányára pillant.
- Jaj tudom, hogy nincs itt. Mással van nem veled, mással - bólogat eszébe sem jut, hogy esetleg Tánya nem úgy érti, hanem lényegében Kirill munkahelyére jött be a lökött kis mama. Közben a könnyei is elkezdtek lassan potyogni, még mosolyog de már látszik, hogy nemsokára lekókad az ajka.
- Épp ezért jöttem. Én, nekem nincsenek barátnőim, se senkim akihez fordulhatnék, van egy dadánk de elfelejtettem hol hagytuk, de amúgy sem hiszem, hogy meghallgatna. És és már nem tudok mit kezdeni ezzel az érzéssel - szipog egyet, krokodilkönnyei záporszerűen csepegnek ruhájára és vörös hajára.
- Anyhira hiányzik - egy pillanatra eltör a mécses úgy igazán, amitől nyílván Bencénél is.
- Na, na, ne sírj - motyogja és átveszi a babát Tányától, majd odaad neki egy tincset amivel játszhat, mert a cumit is otthon felejtette. Közben próbálja visszafolytani könnyeit.
- Tudod így egész egyszerű, Bence folyton figyelmet akar, de amikor ágyba kerülök az olyan hideg és sötét és érzem, hogy valami hiányzik belőlem, valami sötétség tátong idebenn - mutogat mellkasára - és azt hiszem, hogy már soha többet nem kelek fel és belehalok. Mert úgy érzem haldoklok. Nem kapok levegőt, fulladozom. Aztán reggel lesz és minden kezdődik előről nap nap után, én ezt...bele fogok őrülni, hogyan kell megszüntetni? - már nem tudja visszafolytani érzelmeit zokog, Bence is zokog, egy óriási, hangos bagázst alkotnak az elkeseredett, összetört szívű anyuka és a fürtöket szopogató babócka.
Bornemissza Luca
Bogolyfalvi lakos, Független boszorkány


Kutyamama
RPG hsz: 78
Összes hsz: 330
Írta: 2019. február 10. 19:33 Ugrás a poszthoz

Az exek
Ardai Tánya × Tanári × délután


Lucából kifakad minden, ami csak eddig benne volt, egyik kezével törölgeti szemecskéjét a másikkal meg fogja Bencust aki szerencsére már megnyugodott. Nem egy sírós, kényes baba, mindkettejük örömére, így még a Luca szinten való babatudománnyal is megvan oldva nagyjából minden.
Tánya jól fogadja az egészet, nem kergeti el, sőt még meg is öleli, ami nagyon jól esik Lucusnak, mert mióta nincs Kirill nem igazán ölelgeti senki sem. Ő minden nap megszorítgatja Bencust de még a gyerkőc túl pici ahhoz, hogy visszaölelje vagy egyáltalán felfogja, hogy a mama miért puszilgatja és ölelgeti agyon.
- Annyira sajnálom, hogy folyton morogtalak, nem is vagy gonosz! - ül le a székre, amit előzőleg odatoltak a popója alá majd ráülteti térdére a kis kölyköt, mert a keze már igen el van fáradva.
- Van, van helyünk, a mama meg a papa bérelnek nekünk egy lakást ez is benne van a megálapodássa a bíróságon, mert máskülönben elvennék a gyereket ha utcára kerülnék. Azt meg nem akarom. Kirill akarta de én már nem tudnék kettejük nélkül élni, egy nélkül is nagyon rossz. Ha Bencét elvenné én... - itt megint eltörik a mécses és sírva fakad magához ölelve a picit aki csak tovább nyálazza és rágcsálja a nő haját teljes lelki békével.
Kell egy pici idő míg összeszedi magát, megtöröli ruhája ujjával orrát majd belekezd abba amit Tánya feltehetőleg eleve is hallani akart.
- Semmi előjele nem volt. Sokat dolgozott, még a kezem is megkérte meg minden, aztán egyre többet és többet dolgozott, meg folyton leszidott, hogy miért nem tudom rendesen nevelni Bencét. Kicsit nehezen tanulok ilyen téren. Mármint, vannak olyan buta szabályok, hogy ne etesd a babát csokival és pizzával, ne hurcold körbe a szobába a kezénél fogva, ne nyomd össze.  Pedig én csak a legfinibbet akartam adni neki, nem azt az undi tápot... - sóhajtott.
- Aztán egyszer csak azt mondta beszélni akar velem, és sokáig magyarázott valamit amit nem értettem, de végül azért csak megérette velem, hogy nem szeret többé. Pedig azt hittem ez olyan mint a bicikli, hogy nem lehet soha elfelejteni, de ő elfelejtett engem szeretni és megtanult egy másikat és... - itt újra nekikezd sírni de már hangosan mint a gyermekek szoktak amitől már a kisBoros is rázendített anyját sajnálva.
Bornemissza Luca
Bogolyfalvi lakos, Független boszorkány


Kutyamama
RPG hsz: 78
Összes hsz: 330
Írta: 2019. február 12. 18:21 Ugrás a poszthoz

Az exek
Ardai Tánya × Tanári × délután


Luca hálás amiért a másik ennyire megértő vele szemben és ezt azzal fejezi ki, hogy mikor odateszi kezére Tánya  a kezét még inkább elkezd sirdogálni, már félig örömében is, amiért érezi a másik szeretetét és támogatását.
- Szeret? Lehet olyan mint régen? - felcsillan a szeme, azonnal fellelkesül az ötletre, elvégre Luca annyira szereti a férfit, hogy akármit el tudna neki nézni, talán fel sem fogja igazán, hogy az egykori párja mit tett ellene, hogy mennyire haragudnia kellene rá, hogy mennyire nem jó az, ami vele történt. Ő csak annyit érzékel az egészből, hogy többet nem lehet a férfi mellett, amitől darabjaira törik a szíve.
- Máshogy... - kezd újra elkeseredni a szája, aztána  végére amikor a rossz álomról beszél a másik már hevesen bólogat kiázott, vörös szeméből patakokban folyik a könny. Először meg is próbálta felébreszteni magát, még vízbe is dugta a fejét, mert tényleg biztos volt abban, hogy ilyen nem történhet meg. Sőt, azóta minden nap azt várja, hogy felébredjen az ágyban, Kirill mellett és kuncogva elmesélje, hogy milyen ronda álma is volt, erre pedig a férfi szelíden magához vonná és egy csók után megnyugtatná, hogy soha míg világ a világ nem történhet meg ilyen.
- De...de a mesékben sincs második pár - törölgeti a szemét szomorúan - mindig úgy volt, hogy megtalálták egymást és boldogan éltek amíg meg nem haltak, de én nem akarok meghalni! - itt kifakad és szinte visítani kezd, a kisbaba úgyszintén, kiköpi a hajszálat amit eddig rágcsált és elkezd torkaszakadtából ordibálva bőgni.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Bornemissza Luca összes RPG hozzászólása (48 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel