36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - összes RPG hozzászólása (45272 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 21 ... 1509 1510 » Le
Vincent F. Leroy
INAKTÍV



RPG hsz: 34
Összes hsz: 643
Írta: 2012. október 30. 20:18 Ugrás a poszthoz

Averay kisasszony


Gondolataiba réved. Eddig eltöltött idő jut eszébe. Az, hogy ha karácsonyig kihúzza itt akkor még csupán egy ünnepet, egy újabb karácsonyt kell itt töltenie. Utána elmondhatja, hogy jöhet akármilyen barát akármivel ő képes végig csinálni. Ez az egész Magyarország dolog is csakis egy valaki miatt jött létre. Volt felesége, Gwendolyn sokkal többre tartotta a nem tudja hány szám alatt lakó szomszéd érzelmeit, mint a saját férjéért. Emiatt is kellett eljönni, de az sokkal jobban hangzik, hogy a barátai döntöttek el merre fújja a szél. Amúgy is az idők során annyi mindent bízott rá már arra a társaságra, hogy lassan az életét nem sorolta még oda.
Lányainak képe ugrik be. A kis szőke göndör fürtök ahogy táncolnak mikor fejüket rázzák. Vagy az a vigyor nyalókával a kezükbe, igazán megnyugtató látvány számára egy hosszú minisztériumi nap után. Jó lenne többször maga mellett tudni őket, de nem lehet csak úgy felborítani a napirendet. Az anyjuk úgy is minden rossz dologgal tömi a fejüket Ameliáról, akit még nem is ismernek. Hamarosan be akarja mutatni a francia nekik, mert eléggé nagy döntésre szánta el magát amit titokban akar tartani addig amíg minden részlet nem körvonalazódik rendesen. Arra pedig idő kell. A francia pedig aztán semmit se akar elsietni ebben a fontos döntésben és úgy sem tervez ahogy első alkalommal.
Lépések. Pontosan hallja ahogy a lány minden egyes lépéssel közelebb kerül hozzá. Fejét még meg se próbálja irányába fordítani, anélkül is tudja, hogy ide készül. Eddig csakis 'mindjárt megeszlek' párokkal találkozott, egyedül a francia nem művel ilyesmit. Kinőtt már ebből, nem mintha megvetette volna ezeket az élvezeteket mikor ott volt az idő. Meg sem lepődik azon, hogy helyet akar foglalni itt a lány, ám csak akkor néz bele szemeibe mikor már oda ért és feltette azt a bizonyos kérdést.
- Szép estét kisasszony, csak nyugodtan. -
Veszi fel a megszokott formális stílust miközben észrevétlenül végig méri a lányt. Több, mint valószínű, hogy elment melegebb éghajlatra az ép esze, hogy ilyen időben elindul egy vékony szoknyában ami elég sokat sejtet. Felébred benne az az ösztön, hogy odanyújtsa zakóját, de egyenlőre még vár ezzel. Előbb látnia kell ahogy a lány fázni kezd és valami melegebbet szeretne. Nevezetesen a francia báró zakóját, amit aztán nem mindenkinek ad csak úgy oda.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Samu
INAKTÍV



RPG hsz: 35
Összes hsz: 71
Írta: 2012. október 30. 20:44 Ugrás a poszthoz

Amira! Zawimawi!

Milyen csodás egyszerű, vidám szellemként lebegni a hátul, középen berendezkedett zenekar fölött s nézni, ahogyan minél több és több játszópajtás érkezik! Rengeteg szétrombolható frizura, tönkretehető jelmez, ilyen jó társaságban Samu igazán elemében érzi magát. Úgy dülöngnél előre-hátra a levegőben, mintha ő lenne a bál Királya, és tulajdonképpen az is előfordulhat, hogy ma még megkoronázza magát - mikor elér eddig a gondolatig, gyanúsan körbe is pillant a teremben, hátha meglátja a koronát. Sajnos a DÖK-ös kis bolondgombák számítottak Samu jelenlétére is, így egyelőre eldugták valahová a fejdíszeket.  
Ám ebben a nagy nézelődésben kedvenc házaspárja ismét magára vonja a figyelmét.
- Hát nem tudnak élni nélkülem! - Ordít fel vidáman, és már száguld is a táncparkett felé. Láthatóan nagyon tetszik neki Zachary kiszolgáltatott helyzete, a legkevésbé se aggódik az egészségéért.
- Nicsak! - Szól vidoran, miközben figyeli Amirát, ahogy éppen családon belüli erőszakot követ el. Sajnos mire odaér, addigra a kicsilány felpattan s már félúton jár a kijárathoz. Samu nem rohan rögtön utána, elvégre előtte segítenie kell bajba jutott honfitársán, Billyn.
- Nicsak! - Másodjára már sokkal több gúnnyal és visítással kiált fel. Nagyjából 3 másodpercébe kerül ellopnia az egyik versenyre készített bájitalt, hogy aztán azt az aggódó emberek felett egyenesen a fiú arcába borítsa. Az üst szerencsére újratölti magát, de Samu csak kétszer árasztja el a diákokat a lével. Őszintén, fogalma sincs milyen anyaggal szórakozik, de talán nem lesz belőle gond. Aztán majd meglátjuk.
- Szerelmem! - Trillázza fars hangon, elhajítva az üstöt, nehogy túl könnyű célpontjává váljon valakinek a tömegből. Nem várja meg, hogy magához tér-e a kis ficsúr, a kiáltás után rögtön Amira után rebben.

A szabadban légnemű szellemalakján a Hold különös fényben törik meg; olyan, mintha egy kicsit csillogna. Ám ha egy fa árnyékába húzódik, szinte alig látszik, és Samu már mestere az álcázásnak.
- Hopp...Bolondgomba! - Suttogja, miközben megtalálja a rikító kis menyasszonyt és könnyedén átlibben rajta. Ez bizony nála se párosul kellemesebb érzéssel, mint minden más szellemnél.
- Hát így ott hagyni a férjecskénket...Szegény Samu gondjaira. Szegény Samunak kellett ápolnia. - Mondja tettetett sajnálkozással, egészen közel a lányhoz.
- Persze Samu mindent elkövetett. - Biztosítja kincstári vigyorral, szemtelen hangon, majd elővigyázatosságból a lány felé lebeg. Ma este nem akarja békén hagyni őt.

//A hajlékonysági főzetet öntöttem Zach-re, ő dönti el, hogy a bájital belement-e a szájába, lenyelte-e, hogy egyáltalán hatásos lesz-e//
Utoljára módosította:Samu, 2012. október 30. 20:48
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 30. 21:07 Ugrás a poszthoz

Vincent F. Leroy

Ahogy elnézem a mellettem elsuhanó embereket halványan elmosolyodom. Minden túlságosan normális. Az embernek az az érzése támad, hogy történni fog valami, ami miatt megváltozik az egész összkép. Esetleg romba dől, talán még élesebb lesz, de valaminek egyszerűen muszáj megváltoznia. Így egyszerűen hétköznapi. Azt hiszem, én lennék a változás. Magamon érzem a pillantásokat, mikor elhaladok egy-egy csoport mellett. Nos, igen, nem sokan vállalkoznának arra, hogy ebben az időben kimozduljanak a kastélyból, ha pedig mégis megteszik, kinek jutna eszébe mindezt nyári ruhában véghez vinni? Valami azt súgja, senkinek.
Miközben haladok előre az agyam a múltban jár. Mikor legutóbb itt jártam, a faluban, a tónál, akkor még semmi sem volt köztem és a szőke celeb között. Illetve volt, csupán nem vettünk tudomást róla. Áltattuk magunkat és Gwen hamarabb kiszúrta, hogy valami nagyon nincsen rendben közöttünk, mint mi magunk. Azt hiszem, vak akartam maradni. Talán jobb is lett volna, elvégre, mikor engedtünk az érzelmeinknek a dolgok hihetetlenül rossz irányba kanyarodtak el. Egyik napról a másikra megváltoztam és ez volt az oka annak is, hogy eltávolodtunk egymástól. Cseppet sem hasonlítottam a valódi önmagamra. Hazudtam. Becsaptam mindenkit, de legfőképpen saját magamat.
A parton üldögélő szerelmespárok hidegen hagynak. Mégis ki akarna felesleges harmadik lenni? Nem bírom ezt a rengeteg romantikát! Az egyetlen padon, amivel valamit is kezdhetnék már ülnek, ezért óvatosan futok neki a dolognak.
-Köszönöm! –küldtem felé egy amolyan nagymamámtól elcsent édes mosolyt.
Ő volt a bárónő kettőnk közül, én csak azt tanultam meg, amit mondott. Sohasem kérdeztem, mikor lesz szükségem bizonyos leckékre, egyszerűen csak fejet hajtottam az akarata előtt.
Óvatosan lecsüccsentem és átfontam magam a karommal. Nem tagadtam tovább, hogy hamarosan oda fogok fagyni a padhoz, de egyáltalán nem érdekelt. Jó érzés volt kiszabadulni a kastély falai között.  
-Valahogy nem vonzottak a… többiek. –fejeztem be kissé újragondolva a mondatot, miközben gyorsan felmértem az öltözékét.
Elmosolyodtam. Akár a franciaországi kastélyunkba is betáncolhatott volna ebben az öltözékben, ellentétben velem, akinek éppen az fordult meg a fejében, hogy mit sem törődve az illemmel belecsüccsen a mellette helyet foglaló ölébe… Nem, egyáltalán nem fáztam.
Utoljára módosította:Katherine Danielle Averay, 2012. október 30. 21:40
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2012. október 30. 21:25 Ugrás a poszthoz

[Vincent]


Nos ma délután befutott a vonatom a hőn áhított faluba. Két hatalmas csomaggal felpakolva caflattam végig a falu főutcáján. Szállásomat még nem foglalhatom el, így most nincs hol aludnom. Valami hotelt vagy motelt kell keresnem estére, ha csak nem akarok megfagyni és elázni. Bár egyelőre semmi másra nem vágyom, mint valami jó erős italra, vagy esetleg egy sörre, vagy egyéb ilyen finomságra.
 Már nagyon izgultam az elmúlt két napban. Alig vártam, hogy költözhessek. A szüleim már hozzászoktak, hogy utazgatok, költözök, és hosszabb ideig vagyok külföldön. Tehát semmi veszekedés, sírás vagy ilyesmi nem volt. A nagyobb, nehezebb dolgokat majd ha meglesz a lakásom akkor küldik utánam. Gondolok itt most ilyenre, hogy bútorok, konyhai, fürdőszobai eszközök, valamint drága, egyetlen kiskutyám, aki már annyira nem kicsi, de kutya. Ő úgymond a kabalám, akit a volt barátomtól kaptam. Tudom érdekes összeállítás, hogy ex, és tőle kapott ajándék a kabalám. De egyszerűen úgy  imádom a kis dögöt, hogy nem tudtam volna eldobni magamtól a szakítás után. Igaz elég jó viszonyba maradtunk a szakítás után. Nem az az érzés van bennem, hogy utálom őt, amikor visszagondolok rá.
Magányosan sétálok a csepegő esőben, mögöttem gurul egy bőrönd és vállamról is egy nagyobb táska lóg le. Úgy érzem magam, mint egy málhás szamár. Az eső egyre jobban esik, szóval sürgősen kell találnom egy kocsmát. Útbaigazítást kérek egy idősebb férfitől, aki hamar rá is vágja, hogy hol van a falu legjobb kocsmája. Elmeséli, hogy merre jutok el oda, majd tovább folytatom utam, immár célirányosan.  Nemsokára meg is érkezem a kocsmához, ahonnan erőteljes füst tódul ki. Úgy látszik ennek a világnak nem kell betartani a törvényt, amit nem rég hoztak meg.
Besétálok és nagyjából egy perc alatt sikerül az összes bennlévő férfi figyelmét felkeltenem. Mosollyal az arcomon sétálok oda az egyik szabad asztalhoz, majd az egyik székre ledobom az utazótáskát, a bőröndöt magam mellé állítom, leveszem a kabátom, majd leülök.  Nemsokára egy pincér jelenik meg mellettem, aki mindennek tűnik csak kedvesnek nem. Rendelek 4 cent tequilát, majd várok. Eközben pedig alaposan szemügyre veszem a körülöttem ülőket.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2012. október 30. 21:29 Ugrás a poszthoz

[Adorján]


Két napja tartózkodom a faluba és jelenleg azon tevékenykedek, hogy minden kicsi porcikáját megismerjem. Már eltalálok a főtérre, az élelmiszer boltba valamint a kocsmába. Tervezem, hogy majd ellátogatok fel a közeli iskolához is, bár nem tudom, hogy idegeneket be e engednek. Remélem igen. Elvileg nagyon mutatós az épület, én pedig imádom az ilyen misztikus, ódon kastélyokat. Szóval már csak annyi van hátra, hogy találjak valakit, aki bevisz és esetleg meg is mutatja az épület minden zegzugát.
A mai napom is felfedezéssel, sétálással telt. Szerencsére jobb idő volt, mint az érkezésem napján. Kabát és sál még kellett, de legalább nem esett az a fránya eső. Hamarosan halloween, szóval úgy döntöttem ellátogatok a temetőbe. Ha valahol akkor ott tuti találkozok szellemekkel, ami pedig nagyon vonz. „Munkahelyi ártalom.” Kis segítséggel ugyan, de megtaláltam a temetőt, ahol azonban semmi nem volt, csak pár idős néni tisztítgatta a sírokat. Gondolom készülnek a halottak napjára, ami a héten lesz. Egyik idő hölgyike megállított, hogy nem e tudnék neki segíteni, mert ő nem ér el valamit, meg a lába is fáj, és a háta is, meg ami csak van rajta minden. Mivel anyáék mindig arra tanítottak, hogy segítőkész és tisztelettudó legyek az idősebbekkel, így természetesen segítettem neki. Nagyjából az egész sírt én takarítottam le, ő pedig csak ott ücsörgött mellettem és beszélgetett a férjével, aki a sírban fekszik. Nem értettem először, hogy mi is van a nénivel. Első gondolatom az volt, hogy csak magában beszél, de mikor bemutatott a férfinek – akinek még csak a szelleme sem volt ott – nos akkor csak rámosolyogtam és nem szóltam semmit. Öreg néninél már nem volt minden kerék a helyén, de az öregség ezzel jár. Megköszönte a segítséget mikor végeztem, én pedig távoztam, el a sírtól, el a temetőből. Tovább bandukoltam mígnem elértem egy nagyon mutatós kis helyre. A lakósor végén egy apró tavacska várta a pihenni vágyókat. Nagyon tetszett. Annyira nyugodt volt, és meghitt. A távolban egy párocska sétált kéz a kézben, nem messze tőlem egy idős bácsi horgászott, egy alacsonyabb fán pedig  gyerek mászkált. Olyan filmbe illő jelent volt. Elmosolyodtam, majd kabátom zsebeibe süllyesztettem a kezeimet és a külvilágot kizárva sétálgattam.
Mígnem...
Egyszer csak egy nagy loccsanás, én pedig térdig süllyedek a vízben.
- A fene vinné el! -
Egy nagy sóhaj után megpróbálom kihúzni a lábam de nem akar sikerülni. Ezek szerint mégsem csak sima víz volt, hanem sokkal inkább valami mocsaras, sáros terület. Nem próbálkozok tovább, mert abból biztosan seggre ülés lenne, helyette inkább elkiabálom magam.
- Valaki tudna segíteni?! -
Utoljára módosította:Dobrai Vanda, 2012. november 1. 18:34
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. október 30. 22:33 Ugrás a poszthoz

Halloween-i játék

Szeretem a félelmetes dolgokat. Egyesek biztos azt gondolják, hogy az ilyenek bolondok, de vajon miért gyártják sorra a horrorfilmeket amcsiban, ha nem azért, mert az emberek meg veszik, mint a cukrot? Szóval nem vagyok egyedül a hülyeségemmel.
Kaptam egy fülest, hogy a bál előtt egy kis kincsvadászat lesz a temetőben. Még nem jártam Bogolyfalva temetőjében, bár már gondolkodtam rajta, hogy kéne egy szeánszot tartani itt, vagy ilyesmi. A hangulat miatt.
Nem a csokira hajtok, abban reménykedem, hogy mágiával és jó ötletekkel valami iazán rémisztőt lehet létrehozni. A nyári rokonlátogatáskor jártam a győri horrorpincében. Csak egy előadás volt, kábé húszan lehettünk rajta, de nem mondom, hogy lenyeltem a fogsorom. Most nyílt valami interaktív színészes cucc ott, de mivel suliba járok, még nem néztem be. Meg otthon is van ilyesmi... állítólag jobbak ezek, de akkor is csak muglik csinálják.
A bejárat felett felirat. "Izgatottan várom" - mormolom a kapunak, és behajtok. Felébredt a temető. Sikolyok, morgás, szellemek... Nem mondom, néha összerezzenek. Kicsit olyan, mintha én is egy filmszereplő lennék. Csak remélni tudom, hogy nem abból a fajtából, amelyik már az elején meghal. Höhö.
Elérem a menyasszonyt, rápillantok az órámra. Ma egész nap éjjel volt, úgyhogy folyton ellenőriznem kellett, hány óra van.
Nem szúrok ki ismerőst a jelentkezők között, úgyhogy én is egyedül vágok neki a feladatoknak. Fogom az ásómat, és elindulok, be a sötétbe. Jól mondta a csaj, szükség van a pálcánkra is, egy kukkot sem látok. Az ásót kénytelen vagyok a kerekesszék támláján függő táskába tenni, mert mindkét kezem kell ahhoz, hogy a sírok között lavírozni tudjak. Gyakran meg kell állnom, hogy a környező sírokat megvilágítsam.
Kiss Cília... Kövesdy Sámuel... kiolvashatatlan Emil, azta, ez kétszáz évig élt! Bugyi Gáspár, szerencsétlen.
Egyelőre semmiféle számot nem találok, és elkezdek azon kattogni, jól értettem-e meg a feladatot. Valahonnan a közelből már ásást hallok. Távolodom a zajtól arra apellálva, hogy biztos nem tették közel egymáshoz a jelölt sírokat. 3-as! Na ugye.
Pálcám nyelét beszúrom a földbe, hogy lássak a fényénél az ásáshoz. Tudom, nem szép dolog, de már megszokta.
Szerencsére nincs olyan mélyen a cél, egy láda. Alig bírom kicincálni a helyéről, de megvan. Kiakasztom a zárat, felcsapom a fedelét... és arconrepül egy csapat denevér. Veeáááh! Próbálok elhajolni és kisöpörni a hajam közeléből, nehogy belegabalyodjanak. Kiskoromtól fogva ezzel rémisztgettek, hogy a denevér belerepül az ember hajába, és ott megakad, még az sem szükséges, hogy túl hosszú legyen.
Amint elhajtottak a bőregerek, belenézek a ládába, mi maradt utánuk, de csalódnom kell, nincs ott semmi. Hát nem mondom, hogy ez az első kör megérte, és végigsimítok a denevértelen hajamon. Az ásót a földtúrásban hagyva, a pálcámat felkapva visszakerekezek az asztalhoz, hátha a továbbiakban több szerencsével járok.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2012. október 30. 22:43 Ugrás a poszthoz

Amira

Az őrült tudós nem áll messzire Viktor alapjellemétől és nem is kellett sok mindent csinálnia magán. Csak összeborzolta a haját, belekent egy kis zöld trutyit, hogy a hatás meglegyen, a szemüvegén is eszközölt némi változtatást így most a szódásszifon alja kismiksa ahhoz képest, amit ez az orra végére biggyesztett. A hatás kedvéért, egy véresnek tűnő, koszos orvosi köpenyt is magára húzott. Fogai is kaptak egy kis trutyit, hogy sárgásan világítsanak. Szeme pedig vörös színt kapott. Kitett magáért a fiú, de rendesen. Szóval a felismerhetőség jelenleg igen esélytelen. Még néhol ráncosnak is hat, meg a bőre is viseltesnek tűnik. Körme alatt kosznak kinéző valami éktelenkedik. Visszataszító. Pedig teljesen higiénikus és egészséges.
Nem úgy, mint a sátor melletti kis akciózása a kis vörösnek. Várjunk csak! Vörös?! Amira! Mit tettél?! A fekete jobban áll neked, az olyan démoni, de megértem a ruhaválasztást. Amira tényleg egy gyilkos feleség. Viktor mégis kiszúrja már most és egy széles vigyorral a képén felé is veszi az irányt. Ha gyorsan átugrok Amira mesélőjéhez, akkor láthatom, hogy ez bizony úgy néz ki ebből a szemszögből, mintha egy pszichopata közelítene felém, aki éppen meg akar ölni. Ijesztő. De én tudom, hogy szó sincs emberevő orvosról, vagy hasonlóról, csak erről a túlméretezett kölökről van szó.
 - Szia drága! - Szólal meg már messzebbről még mindig azzal a széles mosollyal, nézve ahogy a lány próbálkozik az öngyújtójával. A lányról a bagó szagát már megszokta érezni, ezért nem is tesz a dologra megjegyzést, bár ő maga nem cigizik. Nem is bírná a hegymását, ha másképp tenne. Az elég tüdőt próbáló egy hobbi.
A Mira felé repülő szellem pedig idegpróbáló egy valaki. Viktor ki is fújja a benne lévő levegőt miután meglátja a lebegő rémalakot, de folytatja útját a lány irányába.
Utoljára módosította:Radits Viktor Endre, 2012. október 31. 11:35
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kékessy Fédra
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 30. 23:08 Ugrás a poszthoz

Miss Harvey, büntető munka

Csak figyelem a lányt, szinte szótlan, csak a köszönésemre reagál, de arra is inkább nem mondana semmit. Van még benne harag, de nem kellett volna meggondolatlannak lennie. Nem csodálkozom az elkeseredésén és a mérgén sem, engem se töltene el örömmel hajnalok hajnalán egy ilyen munka, de a büntetés ezért büntetés. Talán szigorú voltam, de gyorsan el is hessegetem magamtól ezt a gondolatot. Meg kell őriznem a hidegvérem vagy legalábbis annak látszatát, de azért van szívem. Türelmesen várok, míg befejezi az utolsó tál elmosását is, aztán kiüríti a vödröt, majd a ronggyal együtt elrakja. Alaposan megmossa a kezét. Azt nem mondtam egy szóval sem, hogy nem használhat gumikesztyűt és álmomban sem gondoltam, hogy anélkül fogja csinálni. Azon gondolkodom közben, hogy biztosan van valami fertőtlenítő bűbáj vagy hasonló, majd megbeszélem a Javasasszonnyal, ő jártasabb ezekben a dolgokban, hogy a biztonság kedvéért vegye kezelésbe Jenna kezét! Mikor mindennel elkészült és egy széket húz elém,e szavakkal fordulok hozzá.
-Rendben van, üljön le és hallgatom.- Próbálok még szigorú arcot vágni, amíg elnyökögi a házirendet. ~Tisztában van vele.~
-Látom tudja, csak nem értem, hogy akkor miért nem lehet betartani?- Költőinek szánom a kérdést és a továbbiakban már nem érdekel a dolog. Biztos vagyok benne, hogy nem fordul elő hasonlóan kirívó eset vele, hiszen eddig sem volt probléma a magatartásával, ha jól tudom.
-Jól van! Most menjen reggelizni, aztán nyomás órára és a jóslástan teremben ne nagyon nyitogassa a szekrényt, amíg a mumus ott van! Rossz belegondolni, mi lett volna, ha nem vagyok ott. Részemről az ügy lezárva, még nézzen be a Javasasszonyhoz, hogy fertőtlenítse a kezét! Most elmehet!- Felállok az ágyról és kifelé veszem az irányt.

//Köszönöm a játékot! //
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2012. október 30. 23:51 Ugrás a poszthoz

Emy

Egy picit fázok, ezt egy hangos tüsszentéssel meg is erősítem. De a hang mintha nem is egy lányból szakadt volna ki, hanem inkább egy trollból. Hiába, apuféle.
-Bocsi. Van egy zsebkendőd?
Kérdezem alig érthetően Emytől, mert a kezem közben a szám és az orrom előtt van. Inkább megkímélem a környezetemet, nagyon rendes vagyok a mai napon.
-Értem. Hát, én örülök, hogy visszatértél közénk Em, nélküled üresebb lenne az iskola. Meg a kviddicscsapat is.
Mondom miközben jó hangosan nevetek. Tényleg hiányérzetem lenne, ha ez a dilis csaj nem lenne itt közöttünk. Van pár szép és kevésbé szép emlékünk együtt, talán ő az egyetlen ember, aki a régi ismerősi körömből még itt maradt. Emiatt pedig különösképpen ragaszkodok hozzá.
-Pedokiva az öreganyád Emy. Tudom, hogy nehezen vagyok képes már vegyülni, de azért nem ennyire.
Küldök egy szemforgatást is mellé, de aztán elvigyorodok, természetesen nem vettem komolyan amit mondott. Nem is igazán lehet mindig komolyan venni ezt a lányt, maximum akkor, hogyha egy véres baltával áll a kezében és közli veled, hogy megölt valakit. Na akkor lehet. Meg különben is, ez a Piroska szerkó... egy nagyra nőtt gyerek benne.
-Akkor gyere szépen, megyünk erdőt járni.
Belekarolok és elhúzom az erdő felé. Közben a háttérben valamelyik gyógyegér kopogószellem csinálja a hisztit, mindenki szalad kifelé a sátorból.
~Úgy nézem jól döntöttünk. Csak nehogy erre jöjjön. ~ A második mondatot már félve gondolom ki, mert ilyenkor szokott a gondolat életre kelni, nekem meg Hektor óta nem volt dolgom szellemekkel, amit annyira nem is bánok, hogy őszintén megmondjam.
Mikor elérünk a "sötétség széléhez", két manóval találkozunk. AZ egyik valami bohócféle lehet, a másik pedig úgy nézem valami inas. Kérdőn tekintek Dorie-ra.
-És most merre menjünk?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Hegyi Nikoletta
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 31. 01:18 Ugrás a poszthoz

Alexisz

-Miii! Lázadoztál?- Fokozom a hangulatot egy újabb szóviccel, ha neki lehet, akkor tán nekem is. Elmondja, hogy balesete volt, de miért nem tudok én erről semmit? Nem mintha kéne, de elég nagy híre lehetett, csak valamiért biztosan nem figyeltem. Én meg a humánum, meg az empátia? Na, jó, ha megemberelem magam, azért nem vagyok tapló. Nem akarom a balesetről faggatni, ha elmondja, elmondja, ha nem, akkor nem. Hátha a rossz emlékek még nem múltak el benne. Bár ki szokta mondani, hogy kell a szembesítés, mert megerősít? ...Ezt most mégis kihagyom.
-Jól tudom, hogy kviddicseztél?- Szegezem neki a kérdést. Még nem múlt el teljesen a játék iránti lázam, de hatásos szert szedtem ellene és most már tudok úgy beszélni róla, hogy ne indítson be nagy érzelmeket bennem, de még én is lábadozom, mint Alex,  csak a nyavalyámat kviddicsnek hívják.
-Csak SVK-n nem figyelek, de ezt ne kösd Weaver professzor orrára, meg aztán A tanársegédségem Felagund prof mellett, nem múlt el nyomtalanul. Ha jó leszel, beavatlak néhány trükkbe.- Kacsintok rá és rejtélyesen mosolygok, lehajtva aztán a fejem. Nem egészen legális, amit csinálok, de hatásos és talán a prof sejti, de biztosat nem tud. Remélem, hogy titok is marad.
Az energiavarázslásokról írandó esszé teljesen ledöbbent, talán nem is voltam órán, hogy ennyire nem rémlik belőle semmi?! Vagy megártott valami bájital kutyulék, amiket iszom mostanában. Kezdek aggódni emiatt.
-Alapból nem szeretem a sötét varázslatokat, csinálni sem, meg kivédeni sem. Az, hogy nincs fekete mágia, csak a szándék teszi azzá, szerintem nem fedi teljesen a valóságot. Te el tudod képzelni a Crutiatus átok jó szándékú használatát? Mert én nem, még akkor sem, ha védekezem. Jó, mondjuk az eleve tiltott átok, de akkor is...-
Alex egy "Bátrak szerencséje" teáját rendel. ~Nem tudom, ha lesz benne Felix Felicis, akkor mit fog kifecsegni? Vagy velem akarja megkóstoltatni? Jó kérdés. És, hogy én mit fecsegnék ki tőle, abba jobb nem belegondolni...Hogy én ekkora sügér vagyok,már keverem a bájitalokat. Tényleg van valami komoly baj velem.~
-Melyik a kedvenc tárgyam?- Kérdezek vissza, miután a felszolgáló hölgy elment a teákért. Késve reagáltam a kíváncsiskodására, mert eléggé megijedtem, hogy rejtélyes tünetek kezdenek kiütközni rajtam. ~Remélem, hogy ez csak az utóbbi napok feszültsége és a vizsgák, meg a stressz hatása. Ha tényleg komolyabb a baj, akkor elég kemény pácban vagyok.~
-Szerettem a Jóslástant, meg a MitVallást is, de most mindkettőből kiábrándultam. Az elsőből a tanárnő miatt, a másikból, mert már nem Felagund tanítja. Nincs gondom a másik tanerővel sem, de elfogult vagyok, na. Neked mi a véleményed Fédra néniről?- Teszem fel a kérdést, mert őszintén érdekel a válasza. Azok után, ami órán történt, meg különösen, és sokat megadtam volna érte, ha a Felx Felicis helyett, igazság szérum kerülne Alex teájába valahogy.
Utoljára módosította:Hegyi Nikoletta, 2012. október 31. 11:08
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Amira Loveguard
INAKTÍV



RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 31. 10:36 Ugrás a poszthoz

Samu, Viktor

Csodálatos dolog másokra a frászt hozni, na de ennyire azért mégsem... Mármint persze, vicces mikor egy srác lazán hanyatt vágja magát a bál közepén, de nem akkor, ha a legjobb barátjáról van szó az embernek.
A magához térítést Amira nem vállalta, gondolta, biztos akad majd ott valaki, aki elvégzi helyette a piszkos munkát. Tegyük hozzá, azért meg is rémült, nem csoda, hogy keze ügyébe került a cigi, és az öngyújtó. Pedig már tényleg jó ideje nem gyújtott rá, méghozzá az eset óta, amikor totálisan maga alatt volt.
A sátor előtt állt, vagyis már ment volna arrébb, amikor megint Samu hangjára lesz figyelmes. Alig, hogy feldolgozza a hirtelen jött szellem jelenlétét, az még szimplán át is suhan rajta.
-Ó hogy az a... -a hideg szaladt végig a lányon, egyáltalán nem volt kellemes érzés. Haragosan nézett a szellemre, bár tudta, felesleges. Ellene aztán nem lehet mit tenni.
-És sikerült szájból szájba lélegeztetni? -kérdezett vissza gúnyos hangon. Cseppet sem fűlött hozzá a foga. Bármit megtett volna azért, hogy békén hagyja, és szépen nyugodtan lenyugodhasson.
-Ó, gratulálok, akkor már életmentőnek is elmehetnél, nemde? -kérdezte felvont szemöldökkel, miközben öngyújtójából a maradék kis tüzet is kicsalogatta.
Alig, hogy meggyújtotta a cigaretta végét, felpillantva egy olyan jelenségre lett figyelmes, amivel nem számolt. Meg is ijedt a felé közeledő valamitől -illetve valakitől-, hátrált pár lépést. A közeledő hangja viszont ismerősen hangzott, kíváncsian meredt rá.
-Drága ám a jó édes... Viktor! -a felismerés akkor hasított az agyába, amikor már elég közel voltak egymáshoz ahhoz, hogy rendesen kivegye az ismerős arcformákat.
Elfintorodott a jelmezre nézve, de azért örült neki, és üdvözlésképpen megölelte, majd egy puszit nyomott a szemüveges kis barátja pofijára.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Janey Forerst
INAKTÍV



RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2012. október 31. 11:06 Ugrás a poszthoz

Nate
2012.10.30.

Jöhet az ebédszünet. A bolt ajtaján átfordítom a kis táblát rögtön jövök feliratra, majd bezárom azt magam mögött. A bolt kirakata már halloweeni hangulatba öltözött, pedig az csak holnap veszi kezdetét. De már érezni a levegőben, hogy bizony mindenki erre készült. Nálam is a veranda tele van töklámpásokkal, amit Gergő, Brigitte és Vincent ügyeskedett össze. Persze én is besegítettem, de én kézzel ilyet nem igazán tudok csinálni, csak pálcával. Az meg úgy nem egészen ugyanaz. Így hát inkább én csak a főzéssel és sütéssel foglalkoztam. Mintha már igazi családanya és háziasszony lennék olyan volt az egész összhatás. Pedig még Vincenttel csak járunk, Birgitte a keresztlányom, Gergő meg az örökbefogadott fiam. Tehát még az ilyesfajta idilli képnek várnia kell igazán magára. Bár Vincent szeretne gyereket és lassan nekem is révbe kellene érnem és felhagyni azzal a fajta életmóddal, amit még mindig folytatok. Csak ez nem olyan könnyű azért.
A boltból az étterem felé való igyekeztem elég lassú. A tekintetem elréved az embereken, akik kéz a kézben sétálnak, vagy egy-egy kirakatot nézegetnek. Diákok is fellelhetőek közöttük, nem törődve az iskolával sétálnak be a Leányálomba. Valószínűleg jelmezt keresnek holnapra. Míg mások pedig a hideggel dacolva fagyit esznek sétálva az utca megszokottnál nagyobb forgatagába.

Öltözet
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nathaniel Aaron Loughlin
INAKTÍV


Polgármester Úr
RPG hsz: 72
Összes hsz: 995
Írta: 2012. október 31. 11:33 Ugrás a poszthoz

Janey
2012.10.30.

   Hihetetlen. Komolyan mondom, hihetetlen. Az elmúlt napokban annyira el voltunk foglalva a feje tetejére fordult életünkkel, hogy elfelejtettük a halloween közeledtét, és így nem készültünk rá semmivel. Sem dekoráció, sem jelmezek, sem cukor meg csoki, sem faragott tökök, egy szóval semmi. Ami nekem abszolút nem jelentett volna problémát. Úgy értem, szeretem ezt az ünnepet, ez az egyik kedvencem, meg minden, de tudtam volna élni nélküle ebben az évben. Ellenben Nicol nem. Ezért ma reggel, mikor felébredt, és ránézett a naptárra, már rohant is előkeresni a régi jelmezeinket, majd felvert engem, és kizavart a hidegbe, hogy vigyek neki tököt, meg dekorációs anyagot.
   És hát én mit tehettem volna? Felöltöztem, ettem pár falat reggelit, majd felvettem a kabátomat, és elindultam, hogy teljesítsem Nicol minden kívánságát. Elvégre ez a jó férj dolga, nemde? Az egész délelőttöt azzal töltöttem, hogy boltról boltra jártam, mivel mindenki úgy készült az estére, hogy itt-ott meg sem lehetett mozdulni. Aztán nagyjából mostanra összeszedtem mindent, a faragni való tököktől, a különféle díszekig. Mikor kilépek az utolsó boltból, már úgy nézek ki, mint egy málhás szamár a sok szatyorral a kezemben. Fáradtan lépkedek az utcán, nem figyelve nagyon a körülöttem lévő emberekre, egyedül arra koncentrálva, hogy mindjárt otthon leszek. Ahol meleg van. Meg valami ennivaló.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lenna Goldberg
INAKTÍV


vörös főnixlányka
RPG hsz: 50
Összes hsz: 260
Írta: 2012. október 31. 11:43 Ugrás a poszthoz

Majd meglátjuk  Cheesy

*Ahogy látom, már a lány is kezdi kényelmetlenül érezni magát, nyilván már húzna el a francba, csak egy kibúvót keres. Mikor rávigyorgok, rögön kapok is egy viszonzást. Kezdem megkedvelni ezt a csajt, talpraesett rellonos, és tetszik a stílusa. Persze az, hogy megint a golyókra terelem a szót, nincs ínyére a hölgyeménynek. A válaszára csak megfogatom a szemem, és kétkedő mosollyal tekintek rá.*
- Aha, és ha nincs kedvem várni addig?
*Kérdezem, majd már kapok is választ mert a lány – kezd idegesíteni, hogy nem tudom a nevét – felém nyújtja a golyók egy részét, ami a kezében maradt. Elveszek egy darabot, a többit hagyom a lány kezében. Körbepillantok mikor a portréalakok nevetésbe törnek ki. Van egy olyan sejtésem, hogy most nem nekem lesz szerencsém. Az ujjaim között görgetem akis golyót, és úgy teszem fel a következő kérdést.*
- Nos eléggé idegesítő, hogy egy ideje olyan valakivel beszélgetek, akinek nem tudom a nevét, szóval nem akarsz bemutatkozni esetleg?
*Felhúzott szemöldökkel nézek rá és várom a választ. Lehet, hogy nem kellett volna felfednem azt a tényt, hogy nem tudom a nevét, de előbb-utóbb csak fény derült volna rá, sőt talán a lány mindvégig tudta, hogy ilyen szempontból jobban áll.*
- Tudod mit? Alkut ajánlok! Ha megmondod a neved, évfolyamod, és nem kamuzol, akkor egye-fene maradhatnak a bombák, és csak azért kapsz büntit, mert kint voltál takarodó után. Na, mit szólsz?
*Igazából nem a leghelyesebb dolog amit teszek, de így egyrészt enyhébb a büntetés, másrést már szeretném lezárni ezt a dolgot harmadrészt a rellonos tényleg szimpatikus és nem is bunkó, mint mások, így tényleg nem áll szándékomba nagyon megbüntetni, csak egy kicsit. Várom a lány válaszát, miközben inkább visszanyújtom neki a kis golyót, mielőtt valami történne vele, és megjárnám. A pálcám még mindig kettőnk között világít, de most körbevilágítok rajta a festményeken is. Azt hiszem soha nem fogom megtudni, hogyan sikerült elnémítania őket.*
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Amira Loveguard
INAKTÍV



RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 31. 11:59 Ugrás a poszthoz

Bentley
nov. 1., reggel

Amira a halloween-t úgy ahogy szépen megünnepelte a többiekkel. Viszont prefektusként úgy gondolta, hogy nem ártana kicsit ránézni a mulatság után a faluban kószálókra, hátha akad valaki, aki egy bokor alatt sírdogál a félelemtől. Na jó, persze ez abszurd, de hát mégis lehet esélye annak, hogy valakibe belebotlik mikor már régen a kastélyban kellene lennie. Meg hát neki is...
Furcsa látvány lehetett a népnek, meg a falulakóknak, hogy egy véres menyasszonyi ruhás leányzó sétálgat az utcán, akinek ráadásul még az arca is kissé nyúzott volt. Több mint huszonnégy órája nem aludt, és nem is sokat ült.
A játszótér előtt elhaladva jutott eszébe, hogy ő bizony most fogja magát, és gyerekeskedik picit. Lassan ment, a ruhája alja zörgette a kavicsokat. Az egyik hintába csüccsent, és lökni kezdte magát. Eleinte csak lassan, majd egyre gyorsabban. Behunyt szemmel mosolygott magán, meg a kellemes érzésen, ahogy a szél belekapott vörös hajába. Még ezt is vissza kell csináltatnia ha visszamegy az iskolába.
Azt mondják, hogy ha az ember változáson megy keresztül, akkor valamit megváltoztat magán. De Amira mégis fekete, és soha nem mondana le hosszabb távra az eredeti hajszínéről, elég volt neki egyszer az a szőke. Na meg Kristóf még nem is látta a vörös haját. Kíváncsi lenne az arcára, amikor meglátja, hogy a barátnője egyik napról a másikra feketéből vörösre váltott.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Amira Loveguard
INAKTÍV



RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 31. 12:08 Ugrás a poszthoz

Halloween-i játék, második feladat

Amint mindenki visszaérkezett Amirához, ő vigyorogva végignézett rajtuk. Hát nem minden fenékig tejfel, az már biztos. Derik felmordulására nem mondott semmit, tudhatta volna, hogy nem csak egy egyszerű keresgélésről lesz szó. Szerencse kérdése volt az első feladat, ám a másodikhoz már az eszükre is szükségük lesz a diákoknak.
-Ügyesek voltatok mindannyian. Most viszont jöjjön a második feladat. Ez egy rejtvény, a halloween-el kapcsolatban. Pár kérdés, csak oda kell rá írni a választ. Nincs kockázat, annyi csokit kaptok, ahányat tudtok belőle -a második feladat felvázolása után mindenkinek a kezébe adott egy papírt, amin kérdések szerepeltek. A kérdések után annyi hely van kihagyva, ahány betűs a válasz.
1.A halloween ***** hagyományokból kialakult ünnep. _ _ _ _ _
2.A töklámpás angol területeken. _ _ _ _    _ _ _ _ _ _ _ _ _
3.Mit kapnak a gyerekek a házaknál? _ _ _ _ _ _ _
4.Kötelező a ****** viselete. _ _ _ _ _ _
5.Mi halloweenkor a jellegzetes étel, aminek több formáját is fogyasztjuk?
_ _ _ _ _ _ _

//A válaszokat szintén bagolyban kérem!//
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2012. október 31. 12:38
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Zachary Alex Williams Circle
INAKTÍV



RPG hsz: 56
Összes hsz: 563
Írta: 2012. október 31. 12:10 Ugrás a poszthoz

Halloween egy kicsit Mira és Viktor

Mira meg én már éppen beszélgetnénk egymással, ám valaki közbeszól. Egy szellem. Szerencsére még nem volt alkalmam találkozni ezzel fiú-szellemmel, vagyis Samuval. Legalábbis Mira így szólította. Rá is nézek a lányra, hogy ő mégis honnan ismeri ezt a szellemet. Ekkor Samu ránk szór valami rózsaszín izét. A kis rizsszem szerű valamik beleesnek a ruháinkba és csiklandozni kezdi az egész testem. Gondolom Amiráét is. Miután sikerül kiráznom az összes cukrot a ruhámból, visszafordulok Amirához. Remélhetőleg most már békén hagy minket ez a lény és tudok beszélgetni a lánnyal. Meg is kérdezem tőle, hogy mi újság, mire Mira válaszol is. Azt mondja, hogy kibékült Kristóffal, aminek cseppet sem örülök. Bár próbálom azt mutatni, hogy milyen boldog vagyok-e hír hallatára, de szerintem nem sikerült. Na mindegy... De amit most mond, az teljesen lesokkol. Micsoda? Terhes? Ez meg mégis hogy lehetséges? Ilyen fiatalon? Megfogja tartani a babát? Annyi kérdést szerettem volna feltenni a lánynak, de nem tudtam. Ugyanis elkezdtem szédülni. Éreztem, hogy valami nincs rendjén. Biztos tökre sápadt is vagyok. De meg kell állnom a lábamon, hisz fiú vagyok! De az a tény, hogy a legeslegjobb barátom babát vár, teljesen lesokkolt. Olyannyira, hogy még el is ájulok. Mivel senki nem fog meg, hangosan terülök el a földön. A fejem akkorát csattan, hogy csak na. Szemeim lecsukva, nem hallok és nem is látok semmit. Csak annyit érzek, hogy valaki kevésbé fájdalmas pofonokat osztogat. Aztán ő is abbahagyja.
Ám mikor valami cucc belekerül a számba, kinyitom a szemem. Mi ez a....?! Felkelek, s mielőtt még lenyelném a folyadékot, kiköpöm. Ki tudja, hogy mi ez? Lehet, hogy csak sima víz, de az is elképzelhető, hogy valami egészen más. Ránézek a köpetre és látom, hogy ez nem víz és nem is töklé, vagy gyümölcslé. Ez egészen más. Na, mindegy. Körbenézek, hátha meglátom, hogy ki öntötte bele a számba ezt a valamit. Samut látom kisuhanni a sátorból. Utálom ezt a szellemet. Szemeimmel Mirát keresem, ugyanis biztos vagyok benne, hogy hoz vizet, vagy valamit, hogy felélesszen. Vagy valakitől segítséget kár. De sehol sem látom a lányt. Felállok - pedig elméletileg még ülnöm, vagy feküdnöm kéne még pár percig, mert akkor biztos, hogy nem jön vissza az ájulás, de most nem foglalkozok ezzel hanem - felállok és kimegyek a sátorból. Határozott léptekkel megyek ki a töksátorból. Mikor kiérek, kit pillantok meg, na kit? Amira Loveguardot, aki épp valamelyik pasijával van. Ha ő ájult volna el, akkor én addig maradtam volna ott mellette, amíg ki nem nyitja a szemét. De Mira nem így csinálta. Oké. Nekem most lett elegem ebből a lányból. Pedig már épp kibékültünk volna, de Mira elrontotta. Szúrós szemekkel ránézek a két diákra.
 - Sziasztok! - mondom mérgesen, majd elfordulok és a kastély felé veszem az irányt.
Utoljára módosította:Zachary Alex Williams Circle, 2012. október 31. 12:12
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Janey Forerst
INAKTÍV



RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2012. október 31. 12:16 Ugrás a poszthoz

Nate

A forgatagban nem is csoda, hogy annyi megpakolt embert látok. Sokak mellett lány is van, de vannak akik egyedül cipelik nehéz súlyaikat. Egy ilyen Nate, akit elsőre meg sem ismerek, de aztán amikor tudatosul a látott arc, egy mosoly fut az arcomra. Nicol belendült. Léteimet a fiú felé veszem és amikor már egy lépésnyi távolságra vagyok tőle ráköszönök.
 - Szia! Na mi van, Nicol elküldött nagy bevásárolni? -
Vigyorgok szélesen a látványon, ami nem az átlagos Natere vall. De valahogy mégis. Látszik az egészben, hogy a férfi mennyire szereti Nicolt. Részen őszintén szólva irigy voltam, hogy Nicol talált egy ilyen tökéletes pasit. Jól néz ki, a stílusa is jó és még szereti is őt feltétlenül. Nincs tele a kapcsolatuk azzal, amivel az enyém volt tele. De ez is megtanított legalább egy s másra.
 - Miújság? veled? Régen láttalak. Hogy áll a költözködés? -
Kérdezgetek párat közben, ha esetleg sétál valahova és nem állt meg a kék szemű, akkor felveszem a ritmusát. A karjaim a mellkasomon össze vannak fonva. Lévén, hogy azért nincs olyan nagy meleg. A tél közeledni látszik és bizony a házban is be kellett gyújtani. Bár én ennek kifejezetten örülök. Szeretem nézni a tűz ropogását a kandallóban. Persze akkor még jobban, ha egy hegyvidéki házikóban vagyok Vincenntel. Szeretem az olyasfajta tökéletes pillanatokat. Lehet fel is vetem az ötletet a franciámnak, hátha elcsábítható valahova egy hétvégére. Addig a gyerekekkel majd valaki ellesz. Nem kicsik már ők sem. Pihenés meg egyébként is rám fér. Néha jól esik a kiszakadás a hétköznapokból.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nathaniel Aaron Loughlin
INAKTÍV


Polgármester Úr
RPG hsz: 72
Összes hsz: 995
Írta: 2012. október 31. 13:16 Ugrás a poszthoz

Janey

   Igyekszem nem nekimenni senkinek a nagy forgatagban. Hihetetlen, hogy ennyi diák járkál lent a faluban, az meg még hihetetlenebb, hogy amikor még közéjük tartoztam, nem is tűnt fel, hogy ennyien vannak. Ellenben most a máskor nyugodt utcákat szinte elözönlötték a bagolykövesek, és csak itt-ott látok egy-egy falulakót. Határozott kisebbségben vagyunk. De legalább nem csak én vagyok ennyire felpakolva szatyrokkal. Nem egy embert látok hatalmas tököket cipelni, vagy édességes zacskókkal szaladgálni. Hiába, kitölt a Halloween láz. Szinte nincs is olyan ember, aki ne szeretné ezt az ünnepet, vagy inkább így fogalmasok: A varázsvilágban az embereknek esélyük sincs nem szeretni ezt az ünnepet, annyira meg van már szokva. Aztán a néma egyensúlyozásomból egy ismerős hang szakít ki. Először gondoskodok róla, hogy ne lökjek fel senkit a szatyrokkal, és én is megálljak a lábamon, majd felnézek a hang tulajdonosára.
   - Szia Janey. Valami olyasmi. -
   Félreértés ne essék, nincs bajom vele, hogyha be kell vásárolni. Hogyha nem fél napom van rá, és nem kora reggel ráncigálnak ki az ágyból miatta. Ha mondjuk még tegnap, vagy tegnapelőtt mondta volna a drága, hogy ezt meg ezt kell venni, szépen sorban megveszek mindent. De így? Mire beszereztem mindent, el is fáradtam. És akkor még a dekoráció felrakásáról ne is beszéljünk, ami ugyan csak néhány pálcaintés, de akkor még ott van az is, hogy valószínűleg semmi sem lesz jó neki ahogy áll, és a délután hátralevő részében azok igazgatásával fogunk szenvedni.
   - A költözködés egész jól áll. Már csak néhány dolog van, ami nincs a helyén. Meg persze a halloweeni dolgok. Veled mi újság? Történt valami érdekes mostanában? Annyira el vagyunk foglalva a költözéssel, meg a dolgokkal, hogy senkiről sem tudunk semmit. -
   Válaszolok, és lepakolom magam mellé a földre a szatyrokat. Tudom, hogy minél előbb haza kéne mennem, hogy Nicol kénye-kedve szerint irányíthassa a díszítést, de ki kell fújnom magamat. A boltokat járni fárasztó.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bánfai Odett Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 43
Összes hsz: 548
Írta: 2012. október 31. 13:18 Ugrás a poszthoz

A srác kiterült a földön, ami nagy büszkeséggel töltött el. Ezek szerint jól sikeredett az a rúgás, és lehet már csak keresztapa lehet belőle. Mondjuk ki az az idióta, aki egyáltalán össze akarna jönni vele? Nem tudom... bár biztos akad ilyen elvetemült nőszemély.
- Háh! -
Ennyit tettem hozzá a fetrengéséhez, majd mind aki jól végezte a dolgot, büszkén összefonom mellkasom előtt a karjaimat, és széles, gonosz mosollyal méregetem.
Meg sem fordul a fejembe, hogy esetleg segítsek neki,  vagy megsajnáljam, vagy egyéb ilyesmi. Mint ahogy az sem jut eszembe, hogy lehet csak színlel. Bár amilyen agyafúrtnak tűnik simán lehet, hogy csak át akar verni.
Hamarosan egy újabb alany sétál be a képbe egy fiatal lány személyében, aki úgy fest, hogy már készül a helovínre. Én is tudok olykor viccesen öltözködni, de az ö szerelése még engem is meghalad. Ha lenne időm akkor most neki is állnék agyalni azon, hogy vajon minek öltözött. De mivel éppen a földön fetrengő sráccal vagyok elfoglalva, így nem gondolkodom el. Azonban a lány hamarosan megszólít vagyis inkább elzavar minket.
- Ezer örömmel! -
Válaszolom a guruljunk arrébb-os szövegre, majd leporolom magam és távozok a tett helyszínéről, magára hagyva a két ismeretlent.
Elindulok vissza a suli felé, amikor is eszembe jut, hogy én nem véletlen jártam arra, szóval gyorsan vissza is kanyarodok. Szandra már ott vár a megbeszélt helyen, és igen csúnyán néz rám, hogy merre jártam. Belekarolok és így indulunk el először a teaház felé. Útközben elmesélem neki, hogy mi is történt velem, amíg őt vártam. Ezzel egy kisebb röhögőgörcsöt váltottam ki belőle.
Minek az embernek ellenség, ha ilyen barátai vannak?!
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bánfai Odett Zoé
INAKTÍV



RPG hsz: 43
Összes hsz: 548
Írta: 2012. október 31. 14:04 Ugrás a poszthoz

Főszakácska




Ez a hetem kész rohanás. Elterveztem, hogy hazamegyek halottak napjára. Szinte már rituálé nálunk ez az egész. Apával előtte való nap kimegyünk a temetőbe, rendbe tesszük, letakarítjuk a sírokat, kitesszük a virágokat. Általában mindig összefutunk így délelőtt ismerősökkel, rég nem látott családtagokkal. Szóval kb. az egész délelőtt rámegy, mire végzünk. Emlékszem, amikor kicsi voltam akkor hazafelé mindig engem tolt, virág helyett én ültem a kiskocsin. Ma már nem merné bevállalni, hogy tologatja a nem pille súlyomat. Aztán a gyertyagyújtogatós nap estéjén, felcuccoljuk a gyertyákat és az egész család, anya, apa, én, kimegyünk a temetőbe, újra végigjárjuk a sírokat és meggyújtjuk a meggyújtani valót. Ilyenkor is rengeteg ismerőssel találkozunk szemben, akikkel muszáj beszélgetni egy kicsit. Hazafelé menet mindig veszünk sült gesztenyét. Szinte haza sem érünk és már csörög a telefonja valakinek, hogy jönnek unokanővéremék, mert úgyis erre jártak. Kb. 5 perc múlva meg is érkeznek és akkor elég sokáig nálunk is maradnak.
Vicces, hogy a halottak napja, hogy összehozza az embereket.
Igaz, hogy itt a faluba egy ismerősöm sincs aki meghalt, de azért hazautazásom előtt ellátogattam a temetőbe. Múltkor kiszúrtam, hogy van egy nagyon régi sír, amit már lassan benőtt a gaz, és senki nem látogatja. A felirat is nehezen olvasható, hogy ki is nyugszik ott, de bárki is az, szerintem megérdemli, hogy valaki hozzá is vigyen gyertyát. A temető előtt álló árustól vettem egy mécsest kifelé menet, miután kicsit lepucoltam a sírt. Tervbe van, hogy majd este visszamegyek és akkor gyújtom meg a mécsest, mert a sötétbe mutat jól.
A délelőttöm azzal telt, hogy bolyongtam a faluba, de délbe egyszer csak egy hatalmasat korgott a gyomrom. Úgy gondoltam egy évben egyszer megengedhetem magamnak, hogy étterembe egyek, így betértem a pillangóvarázsba. Leültem egy asztalhoz, átnyálaztam az étlapot, majd kértem egy nagy adag bolognai spagettit. A pincér felvette a rendelést és nemsokára már érkezett is, a nem túl méretes adag kaja. Csodálkozó tekintettel méregettem, kicsit beletúrtam, de még így sem lett nagyobb a rakás. Kezem hamarosan a magasba lendült és a pincér ott is termett mellettem.
- Elnézést, de igen kicsi adag kaját hozott. Ha már ennyi pénzt adok ki a kezemből, akkor legalább hadd lakjak jól. -
A pincér kellemetlen helyzetében közölte, hogy szól a főszakácsnak, mert ezt vele kell megbeszélnem. Felvettem a morcos arckifejezésem és vártam a szakácsot, aki az elképzeléseimben öreg volt, és ráncos, és morcos, és ilyesmi.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. október 31. 14:24 Ugrás a poszthoz

Halloween-i móka  Cheesy

Amanda mit ad isten már megint egyedül kóricál, ilyen sötétben odakint. Cica jelmeze sem az a hű de félelmetes, mindenkit elriasztó, kicsit mit ne mondjak prédának érzi magát inkább mint vadásznak. Viszont, ez sem veszi el a kedvét a halloweeni kincsvadászattól, nem régiben hallotta, hogy a temetőben érdekes játékok zajlanak, úgy gondolta ebben részt is kell vennie. Végig szánkázva a folyosókon, kiérve a kastélyból elindul a falu felé. Nem sok idő múlva hangokat is hall, hiszen mások már bele is vetették magukat a mókázásba. Nagy kedvel és vidámsággal, mosolyogva megy keresendő ládikája számáért, majd keresésre indul. Egy homokozó lapátka, és a kicsi kacsói kíséretében, nem volt igazán tudatában valószínűleg, mire is vállalkozott. Amolyan női megérzés szerint elindul egyik irányba, és no lám, el is találta a helyet, neki is kezd a kiásásnak. Mire a ládikát eléri már minden tiszta föld körülötte, ő még annyira azért nem, de ne kiabáljuk el. Ezután jön még csak a java, alig várja, hogy kiderüljön, mit rejt a ládika, de előbb ki kell onnan szedni, leguggol, majd elkezdi kifelé húzni. Amekkora szerencsétlenség, fenékre huppan és egy jó ízűt nevet magán. Feltápászkodik és letérdel a ládához, amit nagy nehézségek árán kaparintott meg.
~Na, végre, ez is megvan, lássuk, mit rejtesz…~
Miközben magában sok mindent végigfuttat, kinyílik a láda. Kisegerek futnak ki belőle, és kezdenek el menekülni a lány elől. Lássuk be, elég vicces történet, hogy a Macskánk dobozában, csoki helyett egerek vannak.
~Jó a sors humora, tudom értékelni.~ Nevet magában, majd az egérre nézve megszólal.
- Te se így képzelted a halloweent, igaz kis pajti?
Ezután, mint egy macska – egér játékként próbálja összeszedni őket. Nagy nehézségek árán, de sikerrel, visszateszi őket, a csoki papírok közé a dobozba, és elindul a következő feladat felé.
A következő feladat, már egy szellemi torna. Kap egy pergament, mellyen halloween ünnepével kapcsolatos feladatokat talál, félrevonulva kezd el elmélkedni rajta, és kitölteni. Körbenézve látja a megjelent emberek lelkesedését, ami igazán jól néz ki. A feladatot mondatról, mondatra pontosan igyekszik megoldani, majd leadni. Kétszer- háromszor is visszaellenőrzi. Majd megindul Amira felé, akinek átnyújtja a megoldott feladatot. Ezzel már úgy érzi bemelegített az igazi nehéz feladatokra.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2012. október 31. 14:24
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2012. október 31. 14:25 Ugrás a poszthoz

Scarlett *.*

Először egy kicsit elgondolkodom azon, hogy beszélgessek-e egy vadidegen nővel. De aztán csak legyintek egyet. Mi bajom lehetne?
 - Bár néha lehet látni sötét alakokat. Tudod van itt egy kísértetház, Bogolyfalva szégyenfoltja. Amikor megérkeztem ide, akkor ott akartam tölteni az éjszakámat. De aztán Loveday megtalált.
Talán nem kéne ezeket elmondanom ennek a nőnek, hiszen alig ismerem. Sőt, lehet, hogy nem is érdekli őt igazán. De majd csendre int, ha azt akarja, hogy elhallgassak. Ezután megkérdezem a nőtől, hogy még az iskolába jár-e. Mert nem tudom megállapítani, hogy most diák, vagy lakos. De biztos nem itt lakik, mert akkor már találkoztam volna vele. Szóval ezért kérdeztem meg.
 - Értem. És szeretted a bagolykőt? Melyik házban voltál? - teszem fel megint a bugyuta kérdéseim. Erről a nagy kíváncsiskodásomról le kéne szoknom, mert lehet, hogy a másikat ez idegesíti. Aztán felhozom, hogy Janey is kb. annyi idős mint ő. Erre a nő azt mondja, hogy csak egy év van köztük.
 - Tényleg?-
Janey még sosem említtette ezt a lányt, de biztos azért meg nem kérdeztem, hogy kik a barátai. Vagy csak egyszerűen nem akart beszélni róla.
Aztán újabb kérdésekkel halmoztam el a lányt. Mégpedig most azt kérdeztem tőle, hogy kivel fog ideköltözni.
 - Nagyon szívesen megismerkednék a férjeddel is. Sőt. Ha meg lesz a házatok, azt is megnézném - mosolygok rá. Nagyon kedves ez a nő, akkor gondolom, hogy a férje is az. Bár elég korán házasodtak, de biztos nagy köztük a szerelem.
Ezután megtörténik a bemutatkozás is. Kiderül, hogy a lánynak három neve is van, így tudok választani.
 - Hm... Nem szeretnék az agyadra menni, de a Scarlett-et választanám. Ez olyan szép név, szerintem - mondom ezt is mosolyogva. - Szóval lehet?
Ekkor ránézek a karomon lévő órára, s látom, hogy már fél hét van. Janye egy kicsit biztos ki fog akadni.
 - Ne haragudj Scarlett, de nekem mennem kell. Gondolom Janey halára aggódta már magát. Vagy nem - nevetek egyet, majd felállok. - Szia! Remélem még összefutunk - elköszönök tőle és gyors léptekkel elhagyom a játszóteret.
Utoljára módosította:Lasch Gergely, 2012. október 31. 14:25
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bentley L. Collins
INAKTÍV


I just want to feel alive.
RPG hsz: 21
Összes hsz: 25
Írta: 2012. október 31. 14:38 Ugrás a poszthoz

Amira

Miután Audrey sokkal jobban lett, és már haza is mehetett a kórházból, én nyugodt lélekkel térhettem vissza a Bagolykőbe. Na jó, nem egészen nyugodt lélekkel, de azért már nem voltam olyan idegroncs, mint előtte. Vagyis... Nem tudom. Hiszen mondhatni, hogy míg Audrey felépült, én összeomlottam. Na nem lélekben... De úgy tűnik az életem apró darabkái darabokra hullottak. Egy komplett félévet kell bepótolnom, és terjed a pletyka, hogy Amirának valami új, Kristóf nevű barátja van. Csak lássam meg. Ha meghallom ezt a nevet, befeszülnek az izmaim. De komolyan. Nem mintha szerencsétlen srác tehetne valamiről, mert én voltam az a pöcs, aki több hónapig egy rohadt levelet nem bírtam írni Amirának, de akkor is. Kíváncsi voltam, hogy szereti e őt Amira, vagy ő is csak egy a millióból. De basszus, kit érdekel?! Annak kéne jobban érdekelnie, hogy írántam mit érez. Színtiszta gyűlöletet, csalódást, vagy konkrétan le se szar? Szerintem az utóbbi. Találkozni akartam vele, és a bocsánatáért esedezni. Mondjuk: "Lééécci Amira, nehari, hogy több hónapig nem írtam, sőt gyakorlatilag totál kimentél a fejemől, és csak a beteg kishúgommal foglalkoztam... lééécci, lééécci nehariii..." Nem, ez nem lesz jó... Talán inkább rögtönzöm.
Felkutattam az egész kastélyt. A rellont, a nagytermet, a kastélyt körülvevő vidékeket, cukrászdákat, kocsmákat, éttermeket, még a kísértetházban is jártam, de sehol. Már épp kezdtem volna beszarni, hogy esetleg hazautazott, amikor megláttam a játszótéren. Nem egészen voltam benne biztos, hogy ő volt, de azért odamentem.
- Szia... Csini a ruhád... Öhm... Hogy vagy? - álltam a hinta előtt, és alig bírtam a szemébe nézni... amikor odanéztem, hirtelen elkaptam a tekintetem, aztán újra vissza néztem - Öhm... Ne haragudj, hogy nem írtam olyan sokáig... Csak Audrey beteg volt... - és ekkor átváltottam egy sokkal másabb hangnembe - De hallom, tudtad vigasztalni magad...
Felnéztem a lányra, most már nem kapkodtam a tekintetem. Ugyanolyan szép volt, mint mikor elmentem. Leszámítva ezt az éktelen hajszínt, meg a vért... De hát a Halloween az Halloween...
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Amira Loveguard
INAKTÍV



RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 31. 15:02 Ugrás a poszthoz

Bentley

A hintában ülve teljesen elszálltak a lány gondolatai. Gyereknek érezte magát. Semmi gond nem volt az életében, sőt, boldog volt. Igazán boldog volt. Bár ami Zacharyvel történt...az ájulás...hát talán nem kellett volna otthagynia. De már mindegy, ami megtörtént, az megtörtént.
A mögötte levő padok és fák foltokká mosódtak össze, már kezdett szédülni. Nem lassított, egyre gyorsabban szállt a levegőben. Egy hang viszont...magához térítette. Visszalökte a jelenbe. Egy másodperc alatt megállította a hintát, és dermedten meredt a mellette álló ismerősre.
-Jól vagyok -erőtlenül elmosolyodott, még mindig le volt taglózva Bentley hirtelen felbukkanásától. Régi emlékek peregtek le a szeme előtt, a kísértetház, a kviddicspálya, a kapcsolatuk...na meg, hogy a srác egy szó nélkül elment, és semmit nem tudott róla.
Azt hallva, hogy a fiú kishúga beteg volt, már inkább aggodalom tükröződött a lány arcán. Amira utálja, ha valahol azt kell hallania, hogy egy kisgyerek beteg, vagy még rosszabb, meghalt. Már majdnem faggatni kezdte, hogy mi van vele, ám Bentley egy olyat vágott a fejéhez, amitől köpni-nyelni nem tudott. Felvonta a szemöldökét, majd fújtatva elfordult.
-Ezért jöttél ide? Hogy számon kérj, amiért van valakim? -végül visszanézett rá, egyenesen a szemébe. Szemrebbenés nélkül figyelte a barna szempárt, és egyszerűen nem értette, mit akar Bentley ebből kihozni. Hogy miért csinálja ezt.
-Nem én léptem le egy büdös szó nélkül. Tudtad, hogy milyen vagyok, hogy bármikor megkapok...szinte bárkit. Nem várok senkire -teljesen komoly, kifejezéstelen arccal közölte a száraz tényeket vele. Ő volt az első, akinek ezt mondta, bár mindenkinél érezte.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Monique Mélanie Mercier
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 31. 19:18 Ugrás a poszthoz

Eugene Carnage
[okt. 31; 01:00]

- Esti járatok... - dünnyögte Monique, ahogy a vonat újra lassítani kezdett. Ez volt a harmadik, hogy valami okból megállt a szerelvény, és emiatt a francia lányka nagyon dühös volt. Nem értette, hogy ilyen késői órán minek kell kínozni az utasokat, akik normál esetben már két órája otthon - Monique esetében a Kastélyban - gubbaszthatnának.
~ Ráadásul pont Halloweenre virradunk. ~ bosszankodott. A halloweent, mint ünnepet mindig is utálta, mert ez volt az egyetlen nap, mikor rendkívüli módon ki se tette a lábát sehonnan; nem akart jelmezes idiótákkal találkozni, akik ráadásul még elme zavarodottnak is tűnnek a sok művér és smink miatt. Monique egyetlenegy jelzőt használt az ilyenekre; szánalom. Azonban most ő is egy halloweenes hangulatú pólót viselt, mintegy kifigurázva az ünnepet. A felirat a pólón a következő volt: ,,I <3 you. Like a zombie hearts". A szívecske helyét azonban egy emberi szívet mintázó realista rajz foglalta el. Mindehhez kissé kócos haj, egy roppant magassarkú bakancs, és egy karikás szem társult a kialvatlanság miatt. A feketeség gyakorlatilag két napja egy percet sem aludt, mivel fent volt Budapesten egyik barátjánál, aki nem szereti békén hagyni körülötte az embereket.
A lány - kissé poros - cipőjét az ülésnek támasztotta, és nagyot sóhajtott, majd beletúrt a hajába. Kinézett az ablakon; a csillagok nem túl fényesen ragyogtak. Telihold volt.
~ Hát persze, hiszen ez törvényszerűség - muszáj mindennek ellenem lennie. ~
Bosszúsan fújt egyet; még mindig nem indult az az átkozott vonat. Fülkéje előtt mintha egy ember sietett volna el; a francia lányka egyedül kuksolt odabent. Mintha egy pillanatra elhalványult volna a vonat fénye; vagy csak képzelődött? Erősen megmarkolta rendkívül hosszú pálcáját, hátha valami történni fog. Közben jól leszúrta magát, hiszen nincs oka pánikra, de valahogy mégis... fenyegetve érezte magát. Biztos csak a halloween miatt...

Öltözet
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Holló I. Rita
INAKTÍV


Inez|Rita
RPG hsz: 7
Összes hsz: 24
Írta: 2012. október 31. 19:20 Ugrás a poszthoz

Halloween;Samu, Amira megemlítve:Piroska és a Méhecske

Halloween, halloween, halloween.
Egész héten szinte minden diák erről az ünnepről beszélt. Nem értette Rita, hogy a ezek a "gyerekek" miért beszélnek ennyit erről a napról. Ezért úgy döntött a kislány, hogy ő is utána néz ennek az egésznek. Megnézte a faliújságon, hogy mi is lesz ezen az ünnepnapon. Mikor végig olvasta az egész leírást, elvigyorodott a lány. Már akkor eldöntötte, hogy ellátogat a rétre, ahol ez az egész esemény lesz. Tudta, hogy ez lesz egyik kedvenc ünnepe, a szülinapja után.
Nos eljött a várva várt nap. Látta, hogy minden tanuló izgatottan készülődött az egész dologra. Szinte minden diák beöltözött valaminek. Rita nézte, hogy melyiket kéne megszívatni. De mivel olyan sokan voltak, nem tudta eldönteni, hogy ki legyen. Mellesleg látta, hogy szellemtársai is készültek e nagy napra, ezért arra gondolt, hogy majd becsatlakozik hozzájuk. Bár most egy kicsit fél odamenni a többiekhez. Mi van, ha elzavarják? Végül arra a döntésre jutott, hogy beszélni fog valamelyik szellemtársával.
Rita látja, ahogy az összes kis nebuló halad a rét felé. Na, eljött az idő. Inez átmegy a falakon és végül kijut a rétre. Lilth - a macskája - természetesen vele van. Szerencsére túl élte a kísértet házban történt dolgokat. Bár először haragudott a gazdájára, de aztán megbékélt vele. Igaz, hogy még csúnyább lett, mint volt, de Ritát nem zavarja különösebben. Ahogy szépen lassan halad a réten, meglát két lányt, akik az erdő felé tartanak. Gonosz vigyorra húzódik a szája. Na, ők tökéletesek lesznek. Már épp utánuk suhanna, mikor meglátja Samut, az egyik szellemtársát. Látja, ahogy egy lánnyal beszélget. Hmm... talán el kéne hívni, hiszen egyedül mégsem olyan jó ijesztgetni. Oda is suhan hozzájuk, s mikor Rita közelebb ér, meglátja a lány arcát és eszébe jut, hogy már látta őt valahol. Mégpedig a kísértetházban. Ő volt az a lány, akinek a fejére ejtettem a macskát. Újra vigyorogni kezdek és megszólalok:
 - Szia! - mondja a lány felé fordulva. - Nem ismerős ez az édes kiscica? - kérdezi tőle. Rita kíváncsi, hogy ugyan mit fog reagálni a lány. Hisz' őt nem látta  meg a kísértetházban, ugyanis még épp időben elslisszolt. Végül Samuhoz szól:
 - Gyere, hagyd békén szegény lányt. Így is eleget piszkáltad már. Most láttam két leányzót, akik az erdő felé igyekeztek. Nem kéne meglepni őket? - rákacsint Samura. Végül áthalad az ismeretlen nevű lányon, s elindul az erdő felé.
 - Na, jössz?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Laura Emily Hudson
INAKTÍV



RPG hsz: 15
Összes hsz: 53
Írta: 2012. október 31. 21:53 Ugrás a poszthoz

H A L L O W E E N  ~   j e l m e z

Az utóbbi időben nagyon nem vettem részt az iskolai életben, sőt, az igazat megvalva sehol sem. Hazautaztam egy kicsit, aztán erre-arra jártam, és persze a vizsgákat megint kihagytam. Megint rámjött ez az idézőjeles züllött korszakom, amikor semmi nem érdekelt, de ezt persze szokásosan már bánom így utólag. Éppen egy pár napja, vagy talán már van egy hete is, hogy visszajöttem az iskolába a kis nyaralásomból, és próbáltam visszazökkenni a megszokott hétköznapokba, amikor már olvastam is a hírt, hogy na tessék újabb rendezvény a kis kastélyunkban, na meg az ünnepség... De próbáltam kicsit lelkes lenni, és mivel láttam, hogy a drága kis szobatársam az egyik szervező, na meg az sem utolsó indok, hogy kijelentette, hogy kötelező mennem, kitaláltam egy jelmezt már jóval előtte, és vártam a napot, hogy elindulhassak.
Aznap este mikor magamra öltöttem a kis Piroska jelmezem, kicsit átigazítottam, halloween-i stílusra, szakadt harisnya, kicsit ijesztő smink, és persze néhol-néhol vérfoltok, a kosárkában sem sütik meg élelem voltak... Mikor elkészültem, indultam is Bagolyfalva felé, a temetőbe, hogy kezdetét vehesse az igazi móka. Egyedül mentem, mivel egy az, hogy nem tudtam kit is hívhatnék, kettő, jó volt ez így egymagamban. Mikor odaértem már voltak páran, egész vicces jelmezek voltak, aztán megpillantottam Mirát. Hát az állam leesett, elég jó kis jelmeze volt, meglepő volt a haja színe is, de tetszett. Rögtön odamentem hozzá, adtam neki két puszit.
- Váó, ezt jól összehoztad. Na eddig mi a helyzet te kis főnök?-vigyorogtam rá, majd pár szó után el is kezdte mondani a feladatot, és félig figyelve, félig nem nyugtáztam a feladatot, és el is indultam a kis ásómmal, kosarammal a temető mélye felé a sírokhoz. Nem is tudom meddig bóklászhattam, meg hány szellemmel találkozhattam, mire eljutottam egy sírhoz, amin találtam egy számot, méghozzá az 5-öst. El is kezdtem ásni, ami elég sokáig tartott, tekintve, hogy nem akartam összekoszolni a jelmezem, és óvatosan dobáltam a homokot. De végre valahára, olyan fél óra után meglett a kis doboz, és talán még egy kis izgalom is volt bennem, amikor kinyitottam, de ez el is múlt, amikor egy  jó adag sütőtöklé landolt az arcomba. Mérgemben csak bevágtam a doboz tetejét, és visszaindultam Mirához, s addigra már nagyjából megigazítottam a sminkem. Még alighogy értem oda, már el is kezdte mondani a második feladatot, ami csak egy egyszerű kis kérdéssor volt, de én már ebben sem bíztam. Meghallgattam a kérdéseket, és már nem törődve semmivel leírtam a válaszokat, és odavittem neki a papírt.
- Remélem, hogy ebben nincs szivatás. Bár, ahogy ismerlek, ebből is kihozol valamit.. -vigyorogtam rá, majd átnyújtottam neki a kis cetlit a válaszokkal együtt.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Rose V. Prescott
INAKTÍV


Rose ~ and the big smile...
RPG hsz: 6
Összes hsz: 41
Írta: 2012. október 31. 22:24 Ugrás a poszthoz

Ádíííííka és a Halloween párti

Hellóóó, Halloween! Ma reggel így pattantam ki az ágyból vidáman, és kezdtem neki a napnak. Szerettem ezt az ünnepet, habár a magyarok nem úgy ünneplik, ahogy pl nálunk szokás, vagy éppen Amerikában, amit sokkal jobban szeretek, az iskola szeret műsort csinálni. Tudom, hiszen egyszer még nekem is kellett szervezni. A régi szép idők. Most azonban semmi ilyen dolgom nem volt, egész nap a jelmezemet pakoltam jobbra-balra, a sminkemen gondolkoztam, meg a hajamon, végül eljött a késő délután, én pedig a zuhany alatt kötöttem ki. Nem láttam Ádámot már vagy egy hete, de lehet több is, ami valljuk be, elég szokatlan, azt tekintve, hogy előtte mennyit találkoztunk. Lehet emiatt nem is tudom pontosan meghatározni, mikor láttam utoljára. Mindegy, nem akarok ezen elmélkedni nagyon, mert most eljön Halloween-ezni, és ez a lényeg, nemde? Zuhany után magamra vettem a jelmezem, ami meg kell hagyni, nem mutatott hülyén rajtam, sőt, még egészen jól is állt. Elővettem a sminkcuccaim, kikerestem a tusom, a szemceruzám, és a szempillaspirálom, és egy full fekete sminket készítettem magamnak, ami kellően nőies. Nem akartam zombinak kinézni, vagy ilyesmi. A hajam kibontva hagytam, csak egy ördögfüles hajráfot tettem bele, de úgy, hogy elül is maradjon néhány tincsem, elvégre így jobban mutat az egész. Kentem fel vörös rúzst az ajkamra, hogy még piros-feketébb legyen az egész kinézetem,majd szó szerint nyakig másztam a  szekrényembe, és kezdtem kutatni a fekete magassarkúmat a kupacokban. A tíz centiset, mert miért is kisebbet? Olyan jó húsz perc keresgélés, és néhány keresetlen szó hangoztatása után végre meglett, így boldogan bújtam bele. Magamra vettem egy hosszú fekete kabátot, ami a térdemig ért, és összegomboltam, hogy ne fagyjak szét. Stílusosan akartam késni, így nem is indultam el rögtön, bár tény, kész sem voltam időben, dehát ez van, mit csináljak. Egy olyan jó fél órás késéssel léptem át a Rét "határát" és vegyültem el a jelmezes diákok között. Mosolyogva figyeltem az iskola szellemeit, és diákjait, egészen addig, amíg Samut meg nem pillantottam. Amióta volt az a kis összetűzésünk, nem kifejezetten kedvelem, sőt mi több. De ahogy látom, még mindig nem tudott leállni mások pesztrálásával, így csak egy fintort elnyomva fordítottam neki hátat, és kezdtem körbe nézni. A DÖK megint kitett magáért. Ez azt hiszem magától értetődő.

Jelmez
Utoljára módosította:Rose V. Prescott, 2012. október 31. 22:25
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Pethő Csongor
INAKTÍV


cakeboy.
RPG hsz: 17
Összes hsz: 19
Írta: 2012. október 31. 22:51 Ugrás a poszthoz

Panaszkodós Kisasszony.

Bevallom őszintén, szeretem a Halloween-t, bár inkább csak nézni, mint részt venni benne. Mosollyal tölt el, ahogy Rózsa néni édességekkel és süteményekkel felszerelkezve várja a kis rémisztgetőket. Ahogy ilyenkor a falu és lakói jelmezbe öltöznek, megelevenítve egy éjszakára a legfélelmetesebb rémtörténeteket. Apropó rémtörténetek! Én is majdnem a részese lettem egynek a mai nap folyamán, erről később mesélek, de előbb el ne felejtsem, hogy vinnem kell haza sütit Abigélnek. Bizony, az én kis unokahúgommal fogom tölteni a Halloween-estét. Azt nem tudom még, hogy kísérnem kell-e édességet gyűjteni, hm, de talán már ő kinőtt ezekből a gyerekes dolgokból. Vagy nem? Mindenesetre azt kijelentette, hogy rémmeséket fog nekem olvasni, forró kakaót fogunk inni és sütit eszünk. Azt hiszem, ennél jobb programot keresve se találhatok ma estére.
Ma még bejöttem dolgozni, hisz ilyenkor kissé megnő a forgalom a Pillangóvarázsban, a főnökasszonynak szüksége van rám. Na meg persze imádom, hogy ezen a napon az a szokása, hogy hirtelen felbukkan valahol, valamilyen jelmezben és ijesztgetni próbálja az alkalmazottait. Ráadásul idén a gyerekeit is bevonta ebbe a játékba. Néha áldom a sorsot, hogy ilyen jó értelemben idióta főnököm van. Éppen emiatt telt ma jól a napom, vidáman főzőcskézve, egészen addig, amíg...
Nem gyanakodtam, miért is kellett volna?
A hús nyugodtan sercegett az olajon, a kés ütemesen haladt kezemben a zöldségek apróra szeletelése közben. Egy lábasban víz bugyogott. Hamarosan bele kell tenni a tésztát.
Ahogy a bevonuló és előttem megálló pincérre néztem, ledermedtem. Nem is kellett megszólalnia, valahogy rögtön sejtettem, hogy miről van szó. Az olyan tökéletességre törekvő szakácsok mint amilyen én is vagyok, legrosszabb rémálma, ha panasz miatt hívják ki őket a vendégek. Meghallgatom a pincért, aki hozzáteszi, igazán nem nagy dologról van szó, ne vegyem a lelkemre. Én mindenesetre ideges lettem, ám gyorsan cselekedtem. Levettem magamról a koszos kötényt, s határozottan a vendégtérbe sétáltam. Útközben igyekeztem felkészülni, hogy egy nagy darab, kötözködő férfival fogom szembetalálni magam, akinek a kis adag étel még csak a kezdet volt.
A valóság azonban mást hozott. Egy lányt. Az idegesség teljességgel elpárolgott, ahogy mellé léptem, és ránéztem, szám féloldalas mosolyra húzódott.
- Egy ilyen kis lányba nem is fér annyi étel... - jegyeztem meg legelőször is, remélve, hogy a lány nem veszi sértésnek. Aztán persze eleget tettem az udvariasság szabályainak.
- Pethő Csongor vagyok, a főszakács. Üdvözlöm hölgyem! Úgy hallottam, panasza akadt az étel mennyiségével kapcsolatban. Ezúton is elnézését kérem, és szeretném meginvitálni Önt a konyhába, hogy saját maga merhesse ki a megfelelő adagot. Mit szól hozzá? - néztem rá kérdőn. Egyébként igen, a vendégekkel szemben mindig ilyen nagylelkű voltam. Főleg, ha szimpatikusnak tűntek.
Utoljára módosította:Pethő Csongor, 2012. október 31. 22:53
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bagolykő Mágustanoda Fórum - összes RPG hozzászólása (45272 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 21 ... 1509 1510 » Fel