Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

- A te logikád a szar - felelem könnyedén - azt gondolod azért mert fiú vagyok, minden lányt megdugok - megvonom a vállam. A szavak meglepően könnyedén hagyják el a számat - Pedig azt sem tudod, milyen beállítottságú vagyok - oldalra döntöm a fejem. De aztán komolyabbra fordítom a szót egy sóhaj után. - Annyi történt, hogy rosszul lett, és nem akartam magára hagyni, amíg jobban van. A lány hálókba nem vihettem. És a kastély már csak az ilyen pletykák miatt sem tűnt jó ötletnek. Még ha kevesebben is voltak itt az ünnepek alatt... Tegyük fel belefutok vele egy tanárba... Eléggé kellemetlen lett volna. - Magyarázom a srácnak. - Amúgy nem vagyok pedofil, és nem hoznak lázba részeg kislányok - toldom még hozzá. - Tényleg nem - nyomatékosítom meg a mondandómat, bár én is érzem, hogy ez kicsit sántít, mert annyira azért nem tűnt részegnek és a kacérkodása, ahogy megcsókolt, meg ahogy táncolt, az igenis izgató volt. Nekem legalábbis. De visszafogtam magam, mert... mert ha egyszer odajutok, jól akarom csinálni. És ez minden lett volna csak jó nem. Legalábbis azt hiszem. De valószínűleg jobban bele kell magam ásni még a témába.
- Semmi. - Bólintok a kérdésére, és remélem, hogy hisz nekem. Azt az egy (khm kettő) csókot igazán elfelejthetjük. Karola úgysem emlékszik rá - ami egyébként meglepően zavaró, de az élet megy tovább. - Udvarolni, neki? Soha! Az a csaj beteg. - Jelentem ki nagyon határozottan és még a kezemmel is mutatom, hogy mit gondolok, hogy nincs ki a négy kereke. Tudjátok az a tipikus az ujjammal körözök a halántékom mellett, hogy kettyós. De tényleg lezárnám a témát... Szerencsére, legalábbis remélem, lassan ejtjük is a témát.
- Öhm... Nem terveztem nagy dobra verni... Ez csak... ööö... egy hobbi - motyogom, mert most, hogy a tánc került szóba eléggé zavarba jövök. Ami valahol vicces is, de én mégsem nevetek. - Talán később, ha jobban megy...
De szerintem akkor sem. Szeretném, ha ez valami titkos kis dolog maradna. Bár tagadni nem fogom mostantól, határozom el magam, de kiteregetni sem fogom. - Köszi. Igazából nem zavartál meg. Eléggé elfáradtam. Itt vagyok lassan egy órája... - magyarázom a fiúnak, bár valószínűleg az izzadt pólómból is rájött, hogy nem öt percet gyakoroltam.
- Segítsek pakolni? - kérdezem még, mert az jó levezetés lenne így a tánc után. Na meg Benett is rájöhetne akkor, hogy nem vagyok az a fajta srác.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Anton reakciójára önkéntelenül elfintorodik. Ez az ember még a flegmánál is flegmább, ami alapvetően nem probléma, mert a nő is tud ám hasonlóképp viselkedni. Kár, hogy az igazgatójával nem emberkedne úgy, mint mondjuk Várffy-val, akit bármikor kiakaszt teljesen. Vagy elás nyakig az erdő mélyén. Részletkérdés.
- Óóó - nem mondanám, hogy meglepi. Az jobban fájt volna a lelkének, ha a kedvesnek és rendesnek hitt Kriszpin hagyja ezt maga után. Az viszont szinte már normális, hogy Anton nemes egyszerűséggel leszarja az itt uralkodó helyzeteket és még tetézi is. Nem azért, mert rossz lenne, egyszerűen csak tényleg nem érdekli - nem csak ez, más se nagyon. Ez az attitűd tud jó is lenni, meg rossz is. Ilyenkor például kifejezetten irritáló.
Megállás nélkül folytatja a munkát, mert tudja, ha megpihenne, sohasem látna neki ismét. Így szótlanul pakol, válogat és varázsol, mindig más sorrendben, ahogy épp kényelmes. Fogalma sincs, mióta van ott, vagy mennyi lehet jelenleg az idő, de nem is érdekli. A másodpercek számolásával sajnos a rend mértéke nem fog növekedni, ráadásul most képes elterelni gondolatait is.
- Akkor már nem sokáig maradok - biccent egyet és ugyanolyan elánnal folytatja. A percek lassan vánszorognak, neki pedig hirtelen már csak egyetlen rendezetlen doboza marad. El sem hiszi. Az eddigi őskáosz hirtelen múlt időbe kerül, mikor pedig az összes karton tetején fedő virít, hirtelen úrrá lesz rajta a végtelen fáradtság. Körbepillant, hogy megbizonyosodjon róla, tényleg ennyi volt az egész, majd barna íriszeit az igazgatóra emeli. - Kész - ha további utasítást nem kap, akkor már csak egy hangrobbanás marad utána, ahogy elviharzik. Bőven elég volt ez a kis móka Antonnal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Annyira rosszul esett Benett távolságtartása, hogy már majdnem elsírtam magam, ami elég ciki lett volna ott mindenki előtt a nagyteremben. De túl feszült voltam ahhoz, hogy tovább őrizgessem magamban a kérdéseimet, s nem kerülgethettük tovább egymást a fiúval. Meg kellett tudnom, hogy miért nem keresi már a társaságomat.
- Hogy hogy nincs minden rendben? - némi értetlenséggel ráncoltam össze a homlokomat, miközben elengedtem a karját, s már nem úgy szorongattam, mint aki nem hagyja elmenni. Remélhetőleg most már nem is akart távozni. Mégis, nagyon szomorúnak tűnt, s bevallom, hogy egy kicsit meg is rémisztett azzal, amikor azt mondta, hogy nincsen vele minden rendben.
- De nem terhelsz, hisz barátok vagyok. Mi történt, meséld el - aggodalmasan pillantottam a fiúra, de amint tudtomra adta, hogy miért is nem küldött nekem baglyot, eléggé meglepődtem.
- Mert mit hallottál a DÖK-től? - nagyot nyeltem, mert Beni úgy nézett rám, mint aki pontosan tudná, hogyan viselkedtem azon az éjszakán. Rettentően szégyelltem magam a történtek miatt, ráadásul már az is zavart, hogy a DÖK ezek szerint pletykált rólam, ki tudja hogy mit. Így utólag már rájöttem arra, hogy miért súgtak össze páran a folyosón, mikor elhaladtam mellettük.
- Te...te most elítélsz engem mindenféle pletykák miatt, igaz? Pedig..pedig ha odajöttél volna, lehet hogy semmi nem történik! - vágtam rögtön vissza, s érezhette a hangomból, hogy mennyire rosszul esett az, hogy még csak felém sem nézett. A körülöttünk lévők közben egyre jobban füleltek, így hiába beszéltünk halkan, nem volt könnyű megosztani a legbelsőbb gondolatainkat.
- Gyere - azzal újra karon ragadtam, s ha engedte, egy kicsit húztam magammal, majd elengedtem, ha követett, s elsétáltam a nagyterem végébe, ott álltam meg az egyik sarokban, hogy tovább beszélhessek vele.
- Mond el, hogy mit hallottál rólam - komolyan pillantottam a szemeibe, s ha valóban a barátom volt, akkor elárulta nekem azt, hogy mit is pletykálnak rólam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Fekszem az ágyban, csend vesz körül, még a szél se libben, nem zizzen a fa, nem történik semmi sem, mintha az idő is megállt volna egészen. Fekszem, az agyam üres, és fáradtságot érzek, pilláim lassan lecsukódnak, majd újra kinyílnak, érzem, ahogy a szemem alatti táskákon húzódik a bőr. Láttam anyán ma reggel az aggodalmat, ahogy némán ültem az asztalnál, a tányéromon az étellel, és én csendben hallgattam őket. Megint nem vagyok éhes. Vajon mikor jön a falási roham? Miért nem érzem jól magam? Megint a mélyén vagyok, megint minden összeomlik. Megint mindennek vége szakad, amit felépítettem. Kocsival jöttünk, Cath vezetett, nem szólt semmit, nem szóltam semmit, még a zene se szólt. Hajnalban indultunk, háromszor álltunk meg csupán, és a megállások is némán teltek. Kizárok mindenkit, megint. Tudom, hogy elmondta anyának, hogy lent vagyok, anya meg apának, és most azért nem szól senki, amiért nem eszek. Majd fogok. Csak most nem kell.
Hallom az óra kattogását a szobában, órák óta, és csak most jut el a tudatomig, hogy mennyire zavar. Tudom, hogy mire van szükségem. Csendre. Megállíthatnám az órát, ám helyette amikor felkelek a kilincsre téved a kezem, és bármennyire csendesen is próbálom kinyitni az ajtót, nyikorog. De remélem, hogy ezzel senkit se keltek fel A szüleink messzebb alszanak, szóval Denis az egyetlen, aki tetten érhet szökés közben. A papucsomat fel se véve, mezítláb indulok el a folyosón, legalább osonni jól tudok. Telefonommal világítom az utat, még csak az kellene, hogy kapcsolgassam egymás után a villanyokat. A folyosó végén lévő kép előtt állok meg, és előre hajolva megsimogatom a fába vésett szív alakú mélyedést, mire az addig mozdulatlan festményen megrezzen a fa, és megnyílik az aprócska átjáró. Anya boszorkány, és valahogy kapcsolódnia kellett egymáshoz a két házrésznek. Így jött át hozzám észrevétlen.
És most így megyek vissza én is a szobámba, és ahogy belépek, egyből felkapcsolnak a fények, nekem pedig összeszorul a torkom, mégis megnyugszom attól, hogy itt vagyok. Mindig is itt éltem, nem tudok a ház másik felében aludni. Az ablakhoz lépve felkucorodom a kiülőre, magamra terítve egy pokrócot, az egyik párnát az ölembe véve, kezdek el kifelé nézni. Csak ez kellett. Hogy újra itt legyek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

ANNIE
délutáni teázás az ajándékbeszerző körút közben | #justchatinGIF



- Sűrű kis program - állapítom meg, hangomban semmi rosszalással. Nekem mondjuk sok lenne így szerintem, de az én vagyok. Ki tudja, a lány talán élvezi a nyüzsit. Remélem, hogy élvezi! Különben nem lenne túl kedvező ez a karácsonyi időszak neki.
- Mi még huszonhatodikán is főleg otthon leszünk. Meg Lau átjön vacsorázni - teszem hozzá lelkesen, ahogy ez eszembe ötlik. Meghívtam barátnőmet hozzánk az ünnep második napjára, ő meg persze örömmel fogadta el.
Erősen összefut szemöldököm, amikor kiderül, miért nincs most oda a bátyja gondolatáért éppen Annie. Látszik rajtam, ahogy próbálom összerakni ezt az egészet, viszont eléggé nehezemre esik. Kortyolok a teámból, hátha az segít. Legalább abban, hogy valamit tudjak erre felelni. Viszont ezt végül feladom. Ám háztársam talán amúgy is látja rajtam, mennyire meghökkentett ez a ráállítósdi.
- Betlehemes - használom rá a kifejezést, amit mi ismerünk. Nativity play. Mivel viszont a magyar miserendben pásztorjáték-ként volt mindigis feltüntetve és a fordítómedálom érdekesen adta ezt vissza nekem, hajlamos vagyok sheperds play-ként emlegetni. Valahogy így rögzült. Bocsánatkérően pislogok a lányra, amiért ilyen furán mondtam. De így már tudja, miről beszélek, igaz?
- Herceg egy szürke, másfél éves pitbull. Kis izomköteg - mesélek róla mosolygó szeretettel. Heszegnek ejtem, az első e-t kicsit ő-sen. Mivel így hívják, erre hallgat, ezen nincs mit tolmácsolnia a keresztemnek, ám az eljut teázótársamhoz, hogy prince a jelentése a nevének.- Nem, ott nem lesz velem. Mivel nem lakok bent, nincs okom őt is magam körül tartani. Egyelőre Rileyhoz adom be ilyenkor napközbenre. A kertjében tök jól elvan - magyarázom, milyen megoldást találtunk ki és ahogy ragyogok, nyilvánvaló, hogy úgy fogom vissza magam, hogy ne vigyem itt valami feltűnő túlzásba örömömet.
- Ha végeztünk, eljössz velem érte? - vetem fel az ötletet. Akkor azon nyomban találkozhat is vele, nem kell itt külön időpontokat meg alkalmakat keresni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Forgassa csak nyugodtan szemeit, ő erre megint, mint mindig, a gonoszabbik mosolyát veszi elő, mert nem titok, szereti feszegetni a határokat, persze, tudva, meddig lehet nála elmenni, mert volt idő megtapasztalni, hogy mi az a pont, ahol már fáj. De a fájdalom nem mindig rossz. Az tény, hogy ez sem az egészséges felfogás, de ő már rég nem az.
- Perszehogy, megtennéd. De jobb a lelkemnek, ha velem teszed, más lelkének is – nem céloz senkire és mégis, mert hát, fenének kellenek a kellemetlen körök, az meg, hogy bizonyára egyedül is igencsak felhívná magára a figyelmet, senkinek sem hiányzik, utána pedig az intézkedések a világnak sem. Jobb, ha valamennyire együtt mozognak, ha ilyen terepekre mennek, mármint, a civil világba, abba, ahol rengetegen vannak. Megint csak viszket kicsit a bőre, megint lenézi és leszólja magában az egészet, csak hanggal nem mondja ki és jegyzi meg újra, elégszer tette és nem papagáj ő, hogy folyton egyvalamit fújjon. Mindenkinek megvan a gondja, ismert és csendben elfogadott. Nem is arra koncentrál.
- Ez tény – enyhül meg az eddigi morcos vonása a vállára kapott csókra, mintha csak erre várt volna, a hízelgésre és a szeretgetésre, mint valami kisállat és testőr, akinek ez az élete legjobb napja. Volt jobb is, lesz is és ez is kibírható, de a kritikája nem engedi, hogy ne jegyezze meg. Szóval, ezt el kell viselnie, ameddig le nem foglalja magát mással.
- Megint egyre jár az agyunk – kerül ki ő is egy tohonyán csoszogó párost, a kirakat előtt álló, vágyakozó akárkiket, akiknek csak ez jut, a bámészkodás. Őket is megnézik, mert kitűnnek, pedig, az van most, hogy normálisnak kell lennie, mégis, mégsem tudják a teljes mértékét. Ő talán jobban, nem tagadja, mégis, ahhoz képest egyszerű darabok pihennek rajta, nem egy kifutófiú, de ezeknek... mégis.
- Ó, az biztos. Már annyira ismerlek, hogy ennek vakon tudjak hinni – vigyorodik el, ujjai játszadoznak kézfején, ahogy ő simítja tenyerét. Teljesen átlagos mozdulatok és mégsem. Elnéz ő is egy kirakat felé, futva nézi át a kínálatot és mondd le róla, mert nem az amit keresnek és nem is az ő igényeiknek.
- Jó, hogy említed az ékszert, nekem se ártana – hümmög egy sort, hiszen sosem árt, ha valami csillog és szép, megveszi és átadja annak, aki értékeli. Nagyon. – Ez jó ötlet. És igen, meg. Ha kibírjuk a tömeget – mert nagyobb, mint hitte, számolta. Nem csoda, tény, odakint is ez a helyzet, mindig is gyűlölte. Engedelmesen húzódik utána, amint meg is leli az üzletet és betérnek. Itt már érezhetően kevesebben vannak, nem mindenkinek van idénye tízezreket elszórni egy-egy falatnyi darabra. Bár, ő ezekhez nem ért úgy, ahogy kéne, csak nézni és értékelni, ami más. Nagyon más. Már majdnem vigyorog a dologra de felé fordul végül, türelmesen ácsorogva.
- Ez igaz. A vörös még jobban, sok olyan kis.... csipkével. Hmmm. Vagy akár a fehér, az olyan... ártatlan – nyúl az egyik vállfa felé, ki is húz egy fehér akármit, erre úgy tudja, body nevet használnak, de többet mutat, mint takar, ha felveszik. Vigyorogva tartja maga elé.
- Akár mint ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Látszik, milyen nagy pofája lett a jelvénytől, na meg a korkülönbségből adódóan. Nagyon nyeregben érzi magát, de velem nem sokáig szórakozhat. Elég családi veszekedésnek voltam a fültanúja, hogy alkalmazni tudjam az ott elhangzottakat. Bárcsak akkor lett volna önbizalmam visszavágni... A legfiatalabb és egyben utált bátyám sajnos elérte, hogy meghajoljak az akaratának, és csendben tűrjem a beszólogatásait. Én legalábbis ezt találtam végül a legkönnyebb megoldásnak, mintsem éjjel-nappal veszekedjünk, verekedjünk, főleg hogy egy légtérben voltunk zárva a lakásban. A kastélyban már kezd kinyílni a nyelvem, hogy megvédjem magam, mert nem akarom ugyanazt végigjárni mint általánosban.
- Nem gondolom azt, te nagyon hülye - húzódik széles mosolyra a szám. - De valld be, hogy rástartoltál Karolára, és kapóra jött az állapota - szólítom fel szigorúan, egy kissé megemelve a hangszínemet, hisz úgyis csak kettesben vagyunk a teremben, senki nem zavar minket. Nem tudom, hogy pontosan mennyire itta le magát, de sokakra már egy kevéske alkohol is döntő hatással bírhat, hogy érzelmileg másképp viselkedjen az ellenkező nemmel, ezért parázom attól, hogy Márk túllőtt a célon. Lehet persze, hogy akkor jó poénnak gondolta, meg elhiszem, hogy alapból nincs annyi önbizalma, csakúgy mint nekem, de maradjunk már etikusak házon belül... Ezt nem győzöm hangsúlyozni.
- Na mi van, a fiúk jönnek be? - lepődöm meg az utólagos megjegyzésén, majd szigorú arccal, ámde kíváncsi szemekkel hegyezem füleim a beszámolója közben. Őszintének és logikusnak hangzik, ellenőrzésképpen többször végiggondolom magamban a döntését. Magam elé meredve hümmögök párat a végén, aztán reagálok az elmondottakra. - Ha rajtam múlik, a rosszulléte nem lesz közbeszéd tárgya a suliban. Azért rendes tőled, hogy mellette voltál. De akkor hova vitted végül? Meg hát... tényleg... tényleg nem alakul semmi köztetek? - szólalok meg komoly hangnemben, végül azonban remegve teszem fel neki a kérdést, kíváncsian és kételkedően. Bármit is mond Karola, nem emlékezhetett mindenre. Csakis Márk tudhatja a teljes igazságot, és remélem lesz olyan jó fej, hogy elmondja.
- Hogy mi?! Ugye tudod, hogy a legjobb barátomról beszélsz? Csak úgy közlöm... - csattanok fel a bunkó válaszon. Nem értem, mi baja Karolával, vicces és csinos, emellett kedves és okos is. Ezek szerint nem érdemli meg a fiút. Nagyon érdekel, hogy mit hoz fel mentségére.
- Tényleg? Az azért szép teljesítmény. Én írni és rajzolni szoktam, de te se nagyon hangoztasd mások előtt. Ha nem vagy nagyon fáradt, segíthetsz... - invitálom a nézőtérként működő székek felé, ahol a szétdobott ruhákat kezdem a tárolóikba helyezgetni. - Van nálam egy csomag mentolos cukor, ha megéheztél, kérsz belőle? A semminél jobb... - nyújtom felé a dobozt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Teljesen jogosan kér számon a viselkedésemért. Ezt az egészet borzasztóan elszúrtam, és úgy érzem menthetetlenül. Eddig valahányszor furcsán viselkedtem, Karola mindig megbocsátott, most azonban kételkedni kezdek abban, hogy a szünet előtti régi viszony kettőnk között visszaállítható lenne. Ez a rohadt bál mindent a feje tetejére állított. Az idei talán a legrosszabb karácsonyom, ha az otthoniakat is hozzáveszem. De persze valahol az egyik legjobb is. Szuper rendezvény volt, és az előtte hónapokban sem unatkoztam, annyi új kaland ért, mint még soha korábban.
Tudtam, hogy most ez a rész jön. Magyarázkodhatok. Csak azt nem tudom, hogy honnan kellene nekikezdenem. Hosszú történet, és hát ahogy eddig, úgy most se tudok ellenállni a kéréseinek. Könnybe lábad a szemem, ahogy erősködik, hogy barátok vagyunk, és nyugodtan elmondhatom neki. Hülye voltam, látom már.
- Karola... - sóhajtok fel, ahogy a szemébe nézek, de többet nem bírok mondani, mert attól félek, hogy a zaklatottságom miatt én is elsírnám magam. Nagyon rám tud ragadni a hozzám közel állók lelkiállapota, ha vitára kerül a sor. Látom, hogy megviselte az elmúlt időszak, a bűntudat pedig dolgozik bennem. A kérdéseire néma csend a válasz, miközben erőt gyűjtök és átgondolom, hogy mit lenne jó mondani, emellett a többiek figyelme is zavar, nekik pedig nem akarok Edictumba illő anyagot szolgáltatni, ezért csak akkor szólalok meg végre, amikor elrángat a sarokba. Egyik kezemmel nekitámaszkodom a falnak, úgy húzódom hozzá közel, hogy halkan tudjuk folytatni a beszélgetést.
- Majdnem odamentem hozzád, csak túl nagy volt a sor. Ki gondolta volna, hogy fél órával később már Márkkal fogsz iszogatni! Mert amikor visszavittem az üveget, te nem voltál ott, és nem a körletben kötöttél ki végül...  Szóval ki vele, mi volt ez az egész? Tudom, hogy többet ittál a kelleténél - döntöm oldalra a fejem, bízva a meggyőzőképességemben. Olyan pontosan senki se figyelt Karolára, de inni ivott, hogy mennyit az más kérdés. Márk és ő pedig szerintem tuti csináltak valamit, ha leléptek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Karola & Márk & Bence

Oké, lehet, hogy túlreagálom a dolgot, és valaki másnak tök normális lenne, hogy ha felébred és átslattyog a szemben lévő szobában alvó bátyjához, akkor az éppen egy lányt ölelget, de... nekem nem az. Mármint csak gondoljunk bele még egyszer kiről, kikről is van szó. Itt van Márk, aki szerintem akkor mert utoljára lányhoz közeledni amikor főzőpartnert kellett választani Bájitaltanon, egyébknt meg bezárta magát a könyvek-szorgalmik-kviddics háromszögébe, és azt hittem, hogy legalább egy évig nem tör még ki onnan; aztán Karola, aki már csak az én tudomásom szerint kétszer keveredett meztelen (vagy majdnem meztelen) helyzetbe a bátyámmal, és... Ez itt most két egymásnak tök ellentmondó információ, amit csak tetőz, amikor mindketten meglepődnek egymáson, sőt, talán meg is rémülnek. Főleg Karola. Hogy kerül két ember egy ágyba úgy, hogy egyikük sem emlékszik rá? Ez itt az ötmillió dolláros kérdés. Csak azért, hogy meglepettségemek és értetlenségemnek hangot adjak utánozom (egyébként tök élethűen, büszke is vagyok magamra) egy légvédelmi sziréna monoton sípolását (tudod, MIII), majd ahogy már kezd egyre zavarosabbá válni  a helyzet, kérdéseim is kiszakadnak belőlem. Áradatuknak végül Bence érkezése vet véget, fél szemmel követem ahogy mellém sétál, majd beledőlök az ölelésébe. Immár üres mancsaimat az övéire simítom, majd behunyt szemmel egyszerűen csak próbálom túltenni magam azon az érzésen, hogy fogalmam sincs ki vagyok, hol, miért, és mióta. Király, mindenkinek ezt kívánom reggeli ébresztő gyanánt.
- Öhm, biztos, izé, egyelőre csak kakaót hoztam fel, de azt neked is ha kérsz - próbálom fejben lerendezni, hogy Bence - talán a szobában egyedül normális emberként - épp tök hétköznapi dolgot kérdezett, nem azt hogy mit keres ott ahol van, vagy miért nincs ott ahol nincs.
- Itt aludt. Mondtam, csak nem figyeltél - nyújtom ki a nyelvem testvérem ideges kérdéseire, s talán még enyhén vállat is vonok. Oké, kezdem érteni miért könyörgött Márk a múltkor exmemoriamért. - Naa - szólok halkan a fiú után ahogy nekünk jön, bár valahol megértem azt is, hogy ez így egyszerre túl sok lehet neki. Kérésére csak bólintok, persze, ruha, de az értelme csak akkor realizálódik bennem amikor Karola is rám szól. Mi? Ja! Ruha! Igen, bocsi, nagyon reggel van még, Merlin szent bokacsizmájára. Finoman kibontakozok Bence öleléséből, egy puszit nyomok a szájára, majd egy kis mosollyal a szám sarkában sietek át a szobámba. Nadrág, póló, pulcsi, zokni (zsenília!), öö mi kell még... bugyit nem adok, az fura lenne, bocsi Karcsi. Nagyjából egy fél percig vagyok távol, hiszen csak szembe kell átmennem, s már sietek is vissza a kettesben hagyott Bencéhez és Karolához. Remélem meg tudja nyugtatni valamennyire... legalább, hogy ne idegeskedjen ennyire. Mesélték már az uncsitesós sztorit, szóval engem nem igazán lepett meg, azok után meg pláne nem, hogy úgy egyáltalán milyen helyzet közepén találtam magam.
- Itt vagyok - jelentem be magam, hamár ajtónállónk nincs, s leszórom a kért ruhadarabokat a lány mellé az ágyra. - Mond, hogy kerültök ti mindig ilyen fura helyzetekbe? - nevetek fel hitetlenkedve, miközben lecsüccsenek az ágy szélére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Theon
Én

Mit sem sejtve olvasok tovább, miközben a fiú levetődik mellém. Épp, hog csak a fülszöveg végére érek, s kikapja a kezemből a kötetet. Elengedem meglepettségemben, de amúgy sem túl jó dolog könyvek után kapdosni, a lapok okozta vágások igencsak fájdalmasak tudnak lenni az ujjakon, tenyéren. Ha igazán vicces lennék, ide szúrhatnék be valami olyasmi poént, hogy ezért veszélyes az olvasás, vagy ezért nem járok én könyvtárba, de minden ami eszembe jut csak a kicsik pityergő arca, amikor hasonló megesett velük. Talán Daisy és David veszekedtek egy képeskönyvön? Nem is emlékszem már pontosan, de az egyiküknek szép kis sebecskéje lett, elég keservesen is sírt miatta. Megpróbáltam én megnyugtatni, de se sebhegesztő bűbájom nem vaolt talonban, se tapasztalatom mit is kéne csinálni, így csak egy zsepit szorítottam a tenyerére, és kérleltem, hogy ne sírjon. Jó nővér vagyok, tudom. Pislogva figyelem, ahogy végre valami felkelti a mellettem ülő figyelmét, bár, hogy pont egy ilyen téma legyen az... kicsit ijesztő vagy Theon.
- Hát - töprengek el -, igazából simán lehet. Mármint, azok után, hogy vannak lóméretű pókok, én egy ilyen történeten már meg sem lepődnék. Ha jól láttam az író mugli, szóval biztosan valami gyilkos ár a háttérben - fogalmam sincs, csak találgatok -, de lehet, hogy az egésznek van valami alapja mondjuk a varázsvilágban.
Nem ez lenne az első alkalom, hogy valami ami itt létezik, oda is kihat, vagy éppen fordítva. Olyan szép szimbiózisban csavarodik egymás köré a két világ, hogy talán azt sajnálnám legjobban abban, ha mugli lennék - lemaradnék két kultúra ilyen nagymértékű összeolvadásáról. Térdeimet felhúzom, hogy államat rájuk támaszthassam, pálcám fejünk felől, a polcról nyújt fényt. A könyvet fixírozom, ami Theon kezében nyugszik, úgy teszem fel kérdésemet.
- Miért érdekel ennyire? Ha létezne, mit csinálnál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

A várt engedélyt megkapom. Így belépek az ajtón, majd a férfi felkel ültéből és kezet ráz velem. Valódi nevemen mutatkozom be neki. Furcsán idegen még mindig kiejtenem, de hiszem, hogy eljön az a nap, amikor örömmel és nyugalommal pereg majd ki ajkamon. Közben a férfi hellyel kínál és mindketten leülünk. - Nem rabolnám feleslegesen az idejét Daróczy úr, így ha meg nem sértem azonnal a tárgyra térnék - tartok egy pár pillanatnyi szünetet, majd folytatom - Tehát azt szeretném kérdezni, hogy: Igényt tart-e a munkámra a továbbiakban, mint személyi asszisztens? - várakozón emelem kék szemeimet a velem szemben ülőre. Sejtésem sincsen mit felel majd. A megérzéseim nem épp biztatóak, de talán annak is úgy kell lennie, ha nem alkalmaz tovább, hiszen az iskolai munkám is elég ahhoz, hogy fenntartsam igen alacsony igényű életemet. Ráadásul ott nem elvárás az elegáns öltözék így nem kell újabb és újabb ruhákkal terhelnem a szekrényemet. Az már egészen más kérdés, hogy a hivatali munkám jobb rálátást engedett a velem kapcsolatos kutatások menetére. De erre a körülmények fényében szükségem már valójában nincsen. Károly már nem üldöz. Már nem kell rettegnem a haragjától. Félnem attól, hogy mit tesz velem, ha rám talál. Isten látja lelkemet a halálát sosem kívántam, de nem hagyott más kiutat. Tudom, meg fogok még fizetni a tettemért, de hiszem, hogy ha feltárom az emlékeimet és mindent megmutatok ami odáig vezetett, akkor értelmet nyer a cselekedetem. Mindaddig pedig, míg erre sor kerül, próbálom élni az életem. Újjáépíteni legalábbis a romokra valami olyat, ami hasonló hozzá. Figyelmemet tehát most fókuszálom és várom az új Polgármester ítéletét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bercel
ruha ami végre nem ruha

- Egy kicsit - finomítok azért az állítás élén, bár tagadni... eszemben sincs. Igazából nem kéne aggódnia a csók miatt, nincsenek ijesztő elvárásaim a ma estével kapcsolatban. Őszintén szólva én már egy egyszerű kis puszira is azt mondanám, hogy tökéletes, ha úgy érzem, hogy tényleg adni akarja, nem kell nekem semmiféle nagy túlgondolás. Csak a szándék. Bennem ott volt a szándék, hogy elhívjam, hogy nyissak felé, megragadtam a felkínálkozó alkalmat, ezzel is igyekezve görgetni tovább ezt a kis kapcsolat-féleséget. Nem mondom, elég nagy bátorságomba tellt megírni azt a levelet, de megérte, most itt sétálva úgy érzem bármilyen kínosnak is tűnt akkor, jól tettem, hogy nem hagytam ki az alkalmat. Lehet kicsit bénácskán, de én is igyekszem ám nyitni felé.
- Nem teljesen kettő, az már egy-egy - változtatok kicsit a hangsúlyon, hiszen akkor az már azt jelentené, hogy ő is adott meg én is... és hát azért az mégsem ugyanaz a kettő, mintha mindet ő adná, nem? Vagy ezek az apró kis különbségek csak bennem élnek? Szavai enyhén zavarba hozna, de ugyanakkor kis ellenkezésre is sarkallanak. Furcsa, hogy ennyire kimondok neki mindent, de az elhatározásomat nem akarom megtörni, és bizony ha visszafognám magam, sokkal nehezebb dolga lenne neki is, nekem is. Így még ha kínos is az amit mondok vagy teszek, igyekszem a lehető legőszintébb maradni... ami nyilván nem egyszerű, de valamit valamiért.
A cetlik között kezdek válogatni, hiába tudom, hogy mindegyik üres, reménykedek benne hátha valahol találok egy olyat, amire már ráírták a kívánságomat. Bolondság, tudom, de leköti a figyelmemet, így egészen váratlanul ér a mögém lépő test melege. Zavartan fordulnék meg, de ekkor megszólal, én pedig teljesen kilibabőrözök, és mint akit betonba öntöttek, mozdulatlanságba dermedek, ahogy vagyok. Egy szempillantás alatt vörösödök el teljesen, arcomról csak úgy süt a pír, talán még érezhető is. Önkéntelenül húzom fel a vállamat ahogy a nyakamba csókol (hogy mit csinááál?!), s egyik kezemmel már nyúlok is fel, hogy ahogy ellép, tenyeremet bizsergő vállamra simíthassam. Vagy csak képzelem, hogy izgatott levelibékák ugrándoznak körbe-körbe a bőröm alatt? Az is lehet, nem lepne meg túlzottan. Teljes zavarban követem tekintetemmel ahogy leül, és óó, ha akarnám se tudnám elrejteni előle mennyire zavarba hozott szavaival, érintéseivel. Te jó ég. Érintéseivel. Te jó ég. Észre sem veszem, hogy mindeközben egy cetlit már agyon nyomorgatok a kezemben, és még ha lenne is valamilyen épkézláb fogadalomötletem, most bizony az is kiszállna döbbenten résnyire nyíló számon át.
- Szóval azt szeretnéd - rázom meg a fejem kicsit, hogy hangomból eltüntessem az enyhén remegősre sikerült felhangot -, hogy én találjam ki mit fogadj meg? És akkor cserébe te kitalálod én mit teljesítsek?
Igen, lényegében megismétlem amit ő mondott, bár egy lépéssel tovább viszem az ötletet. Vajon rá merném bízni ennek az eldöntését? Mondjuk igazából azok után, hogy a jövőmet adom oda neki, egy fogadalom már nem oszt, nem szoroz... Új súlya lett ennek az egésznek, ahgy párhuzamba állítottam magamban.
- Mit szólsz inkább ahhoz, hogy mondok neked hármat, és abból kell kiválasztanod amit tényleg megfogadsz majd? És fordítva. - vetem fel az új ötletet, ismét becsempászve a beszélgetésünkbe a számolgatósdit. Először öt volt, most már csak három. Nem fogok hazudni, a kérdésem mögött időhúzási szándék is van, így miközben kiszakadva a bűvöletből elé sétálok, agyam már sebesen kattog azokon a bizonyos opciókon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hej, hát úgy szép az élet, ha zajlik. A probléma abból adódik, ha sok-sok meglepetés ér minden résztvevőt. Az engem nem zaklatott fel, hogy Karola Márk ágyába aludt… ha aludt. Az sem, hogy Márknak nem vagyok a kedvence, mert félti a húgát.  Ráadásul most még olyan kómás vagyok, hogy teljesen fel sem fogom ennek a hármasnak – velem együtt négyesnek – a drámáját.
- Talán ő – azért felhorkanok egy pillanatra, amikor Márk le-„ezez”. Mégiscsak vannak határok, ráadásul sosem voltam bunkó vele, főleg pedig fel is buktathattam volna, amikor vak volt. Nem beszélve arról, hogy Masa elmondta neki, hogy itt alszom… szóval bátya, ésszel legyél már.
- Igen, Bence – mosolyodom el Karola felé, és belepillantok az elméjébe. Hát nagyon meg van ijedve a drága, valakinek meg kell majd nyugtatnia. Azonban Márk kiakad, mint a izé, „trakszisóra”, vagy mi az a sárga autó a mugliknál, amikor viszik az utasokat pénzért. Ráadásul még nekünk is jön, mintegy véletlenül.
- Hagyjad Masu, nem számít – persze fura volt, hogy nekem jött, de hát biztos azért van, mert itt vagyok a hálójába. Mondjuk ebben éppen egyetértek, hogy ez tiltott zóna, de hát, ha az én makim erre csámborog, mit is tehetnék ellene?
- Szóval kakaó. Megteszi egy pár percig – mondom Masa után, miközben ő elmegy ruháért Karolának. Oda is fordulok a kuzin felé, és mosolyogva karba fonom a kezeimet, miközben az ajtó mellett támaszkodom. Kettesben maradtunk egy rövid időre valószínűleg.
- Nyugi nyanya, nem hiszem, hogy Márk csinált volna olyat, amibe te nem egyeztél bele. De valószínűleg olyat sem, amibe beleegyeztél. Nem olyan családnak ismerem őket – kacsintok a lányra, aki n mindössze egy póló van, és hát bizonyos domborulatok sokat sejtetőek. Emiatt végig próbálok tartani a szemkontaktust, mikor is visszatér Masa, pont a z utolsó mondatom végére.
- Masa a megmentő!  - gondolok vissza az előző csókra, annyira jól esett, hogy ezt mind a négyen láthattuk. Illetve Masa becsukta a szemeit, de ő valószínűleg tudott róla, hogy megcsókolt.
- Ó, szeretem azt a pólód – mondom, ahogy lehelyezi az ágyra a szettet. Habár bugyi nincs, azt valahogy megértem. Közben Márk is visszatér, én pedig most már elveszem a kakaómat és bele is kortyolok.
- Ez répás? Nohát – egyből kipattannak a szemeim, majd végignézek a díszes társaságon. Aztán vállat vonok, nem igazán az én ügyem, de azért maradok uncsitesós megerősítésnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Hát... én itt eléggé el fogok veszni. Igencsak valaminek a közepébe érkezem, némi habozás után legalábbis ezt sikerül leszűrnöm. A munka hatékonyan folyik, már amennyire meg tudom állapítani ilyen idős fejjel, a nagyrészt idősebbekből álló társaság látszólag jól ismeri egymást. Némi fantáziával könnyen kitalálható, hogy a tulajdonos és baráti köre, valamint a dolgozó személyek alkotják az önkéntesek zömét. Mindenki a maga feladatával ügyködik, de azért mondják a magáét is közben, hiszen nem a szájukban tartják az ecsetet, ez elég vicces is lenne.
Próbálok megbújni az előttem érkező lány árnyékában, és abból építkezni, amit ő kommunikál le a többiekkel. Megilletődve pislogok párat az ötletére, hisz én, aki alapból küzd a tériszonyával, így a repüléstantól is ugyanannyira tartok, mint korábban a tesitől, vonakodva másznék fel székekre a pingáláshoz. Nem így képzeltem el korábban a besegítésemet, és örülnék, ha a földön maradnék, szóval elég bátor tőle, hogy a maga részéről a magasba kívánkozik. Közben az egyik szimpatikusabb háztársam jön oda hozzánk köszönni, akinek kár magyarázkodnia, pontosan tudom, hogy mi a helyzet, már csak a miért és a hogyan a kérdés. Szavaira szerényen megvonom a vállam, és megkönnyebbülök, hogy végül nem nekem jut a létra. A mellettük lévő falat ajánlja fel, ami jól is hangzik, ezért nagyokat bólogatva odalépek. Henger, ecset, mi a jó megoldás? Megvakarom az állam, végül azt választanám, amit az ő kezükben is látok, hogy a többiek stílusát utánozva kenegetni kezdjem a falat, vagy valami olyasmi. Már csak ki tudja hány perc, vagy óra, de előbb-utóbb végezni fogunk, ez motivál a leginkább. Utána szólít meg egy lány is, akivel már egy fokkal közlékenyebbé válok.
- Szia! Nincs mit, jobb dolgom most úgyse lenne - pirulok el, igaz kicsit füllentek, hiszen fel tudom magamat találni, ha arról van szó, az olvasás például bármikor kiváló elfoglaltság. - Akkor inkább csinálom a széleket, itt, ugye? - bökök bizonytalanul arra a részre, amire feltételezem, hogy gondolt. Ez jó bemelegítésnek tűnik, és nem hiszem hogy nagyon el lehet rontani, magyarul pont nekem való.
- Jól csinálom? - fordulok feléjük kicsit később, bár mivel nagyon benne vannak a beszélgetésben, nem vagyok biztos, hogy hallanak. Nem szeretném félbeszakítani őket, de nagyon izgulok, hogy legalább hátráltatni ne hátráltassam őket. Mégis, ha sikerül a figyelmüket egy pillanatra magamra irányítanom, azért érdeklődni kezdek róluk. - Éééés... ti amúgy itt dolgoztok? - puhatolózom, hisz rövidesen esedékessé válik a diákmunka nálam is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

-Circle-

A Circle Budapest bulinegyedében található kevés varázslóbár- és szórakozóhely egyike a Kazinczy utca szívében. Néhány éve lett igazán felkapott, mikor felújították és rejtővarázslatokkal "bezsúfolták", azaz tértágító mágiával ellátva felhúzták a Bors nevű streetfood pub és a muglik által közkedvelt Szimpla romkocsma közé. A belépés bár ingyenes, a felső szintet rendszerint nívósabb eseményekre bérlik ki, nagyobb csoportokat, tömegeket megmozgató rendezvényekre, így oda egyszerű, mezei vendégként nem is sok eséllyel jut be az ember.

Mégis itt van, esélyesen Archibald szüleinek és a családi vagyonának, illetve az Elite régi tagjainak támogató közbenjárásával. Itt nincs _akkora_ tömeg, mint a földszinten, de forgalom itt is akad, táncoló egyetemisták és néhány volt Elite-es öregdiák is megfordult már a perifériájában, ha jól látta. Dia színes haja egy pillanatra kibukkant a tömegből percekkel ezelőtt, de láthatóan teljesen belefeledkezett abba, hogy Archibald nyakába csimpaszkodva ugráljon az éppen játszott pörgős számra.

Azért ilyenkor még ő sem az az ember, aki vészmadárként a falat támasztaná folyton, meg aztán nem is barátkoznia kell itt, mostanra már túl van egy-két jobb minőségű whiskyn (amelyeknek pont ezen okból túl sok hatása nincs is), illetve valamelyik számára amúgy ismeretlen felsőbbéves lány behúzta a táncolók közé. A fényekkel fukarul bántak, bár nincs teljesen sötét, de ahhoz, hogy a hangulatvilágítás itt-ott színesebb fényei igazán érvényesüljenek,  amolyan félhomályos fényviszonyok uralják a belteret - csak a pultok mentén erősebb a világítás. Illetve még van egy elkerített rész, amely nem külön helyiség vagy szoba, de térelrendezéssel úgy oldották meg, hogy mégis valamiképp elszeparáltabb tér legyen, ahol nagy u alakú bőrkanapék sorakoznak egymás mellett furcsa "boxokként", mindegyik egy-egy dohányzóasztal fog közre. Ezek felett olyan háztartási bűbájt alkalmaztak, amelyek elnyelik a cigaretta füstjét, illetve minden olyan veszélyes parázst, lángot, amely gyulladásveszéllyel fenyeget. Egy ilyen kanapéra tér vissza Dante épp a táncparkett felől, miután sikerül elszabadulnia onnan és tenni egy kört a pultnál a következő 4 cent whiskyért. Az egyik szabad helyre vetődik el, hátával belesüpped a kanapé amúgy szerinte túl puha támlájába, szabad kezével már a zsebét tapogatja, megtalálja-e a cigarettatartóját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A helyzet az, hogy - nem meglepő módon -, nekem az a célom, hogy berúgjak, és éppen annyira maradjak magamnál, hogy a dolgok, amikre holnap emlékezni fogok, inkább keltsenek pozitív érzéseket bennem, mint ellenkezőleg. Vagy inkább ne emlékezzek a kínos részletekre, ez olyan opcionális lehetőség, ami még elválik. Éppen ezért indításként két shot Stroh szolgált, aztán, amikor elkezdtem unatkozni, a mosdóban meglátogattam Snow White-ot, és... Itt tartunk most. Szipogok párat, halkan és határozottan rövideket, ahogy hüvelykujjammal megdörzsölöm orrom. Hátra  hajtott fejjel tartom lehunyva szemeim, amíg a sötétben táncoló színes, kisebb-nagyobb zajos hangyák némileg normalizálódni kezdenek. Utána kikérek egy üveg Peronit, megnyalva kiszáradó ajkaim pillantok körbe - majd indulok el az áldozat felé. Minden bizonnyal engem kíván a közvetlen közelébe a legkevésbé, ezt a dolgot viszont én már eldöntöttem, innentől pedig neki, sajnos, aligha marad beleszólási joga. Következőre majd minden bizonnyal szemfülesebb lesz. Vagy valami ilyesmi.
- Otthon hagytam a gyújtóm. Van egy tüzed? - állok meg Weiler mellett, ahogy kortyolok a sörből. Csak lazán, semmi köszönés vagy felesleges körök. A sört leteszem az asztalra, amíg jobbom kinyújtom felé - oké, mégis van köszönés -, és akkor most várok.
Valami csodára vagy nemtom'.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

-Circle-

Áldozat voltáról mondjuk mit sem tudván néz fel. A kezében még ott a whisky, amit tart, úgy pillant fel az érkezőre. Kiszúrja Ábel mozdulatait, ami a meseszereplővel való találkozására utalnak, de ezt a mozdulatsort már látta máskor is, nem billenti ki különösebben.
- Hát persze. Van. - Az túlzás lenne mondani, hogy elásta a csatabárdot, közel sem, a feszültség még mindig megvan benne Ábel közelében, de legalább mostanra már tudja, hogy miből származik. Int neki, majd zsebéből előhúzza a saját öngyújtóját egyelőre. Kölcsönadni végül is semmibe sem kerül neki, és elkönyvelhetjük akár újévi engedékenységnek is. Egyelőre elér magabiztos az önuralmában - habár az volt a gyengélkedőben is, aztán lett, ami lett, lehet erre vajon építeni egyáltalán?
- Tessék. - Odadobná neki, ívesen, de még mielőtt tényleg megtenné, rájön, hogy esélyesen a másik mozgáskoordinációja már nem ilyenekre van kapacitálva. Jobb híján int neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Arcomon elégedett, szinte gyerekesen boldog ívű mosoly jelenik meg - az persze eszembe sem jut, hogy attól még, hogy van, közel sem biztos, hogy kapok is. Weiler pont olyan ember, akiből kinéznéd, hogy bár levágja a kérdés szekunder tartalmát, csak azért sem tesz neki eleget, szigorúan csak a kimondott szavakra válaszolva. Borzalmas.
Mint kiderül, emiatt nem is kell sokáig aggódnom.
- Kösz - fejemmel biccentek egyet, kinyújtott jobbom kézfeje felfelé fordul, s ha megkapom, cigarettás dobozom is előveszem nadrágom zsebéből. Hogy aztán, mint aki jól végezte dolgát, levágjam magam mellé - hívatlanul. Nem mintha az ilyen formaiságok engem valaha is zavartak volna, eddig is előszeretettel feszítettem túl a türelme határait, miért ne tenném pont most? Ilyen ünnepi alkalomkor? Ugyan már, ha azt hitte, ennyivel meg is úszott, nagyobbat nem is tévedhetett volna akarva sem.
Ajkaim közé fogom a szálat, oldalra biccenő fejjel meggyújtom azt, bokáim egymáson keresztezve támasztom meg lábaim a szemben fekvő, határozottan nem erre desztinitált berendezési tárgyon.
- Szóval ki ő? - intek fejemmel a lány felé. Láttam ám amit láttam, nem mintha féltékeny lennék. Ez tőlem elég távol áll, egyszerűen csak kíváncsi vagyok. Mint mindig. - Hirtelen szükségét érzed egy barátnőnek? - nem a legigényesebb választás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

-Circle-

Elnéz a tömeg felé, amerre Ábel intett, majd komótos mozdulatokkal immár a saját cigarettáját veszi elő, hogy aztán, ha már a srác végzett a szál meggyújtásával visszaszolgáltassa a tulajdonát. Addig is hanyagul az ajkai közé csúsztatja.
- Jah, hogy.. - vállat von, neki igazából mindegy volt, hogy ki rángatja épp, ez valahogy hozzátartozik ezekhez a bulikhoz. Kéretlen ismeretlen ismerősök igénylik hirtelen a társaságod, a személyes szférádba kúsznak, mintha a helyszín és az alkalomm indokolttá tennék. Tulajdonképpen azzá is teszik, legalábbis Dante számára.
- Valami végzős, nem tudom. - A barátnős megjegyzésre viszont már összevonja a szemöldökét, mégis micsoda kérdés ez? Teljesen irreleváns. Illetve nem az, valamilyen szinten valóban nem az, mindegy.. Egyszerűen megtagadja magától a jogot, hogy túl sokat gondoljon egyes szavak, interakciók mögé, semmi értelme.
- Lehet nem is annyira rossz ötlet. - Legalább magához térítené vagy valami, de végig sem ér a gondolatmeneten, már elutasítóan int egyet.
- De nem különösebben. Mert?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Hm - mutató és hüvelykujjaim között fogatva a gyújtót hajtom hátra fejem - újra, milyen nosztalgikus mozdulat ez -, eltartva a parázsló szálat fújom ki az első slukk füstjét. Aztán összevonva szemöldökeim fordulok felé, hogy tenyerembe zárjam a tulajdonát. Ez már kevésbé tudatos reakció részemről, ellenben, ha bárki is figyelne rá, kellő dramaturgiát találna benne a beszédtéma kontextusa mellett - én pedig, mi másért élnék, ha nem a drámáért? Na ugye.
Nem teljesen erre a válaszra számítottam - vagyis hát, számítottam, csak nem gondoltam. Szám szólásra nyílik, aztán összecsukódó ajkaim között szusszanok fel, ahogy kijavítja magát. Így máris kellemesebb - nem mintha zavarna, ha így történne, de azért némileg nem is tudom... Valami féle csalódással töltene el? Jobbnak gondoltam? Nem teljesen tudom én sem, mit értek az alatt, hogy "jobb". Mindegy is, ez egy túl összetett kérdéskör amire én nem állok pillanatnyilag készen.
- Ja, csak kérdeztem - vonok egyet vállaimon, a nyomatékosítás kedvvért még legyintek is cigarettát tartó kezemmel. Valószínűleg ő ezt kevésbé értékeli, de hát mit van mit tenni... - Nem érdekes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

-Circle-

Továbbra is kinyújtva tartja a kezét Ábel felé, várva, hogy visszaadják a gyújtót, bár ahogy a fiú ráfogott, az nem azt sugallja. Lassan sóhajtva kifújja a r levegőt, ez még nem jelent semmit. Bár még- bá nem érzi magán az alkohol hatását, nem akar játékszere lenni Ábel provokációjának. Egy józan hang benne (és ezt még csak nem is metaforikus) azt mondja, ne könyveljen mindent azonnal direkt szándéknak.
- Na és te, azt hittem mostanra már világotokról nem fogtok tudni Mihaillal.. - Amíg várakozik, addig akár érdeklődhet is felőle, annyit látni a szőke vélával, hogy ezen a bulin majdhogynem furcsa, hogy nem épp közösen valami égtelen ostobaságba fognak alkoholos és ki tudja milyen befolyásoltság alatt. Mint általában. Ugyan az tagadhatatlan, hogy tudnak ezek az ámokfutások külső szemmel szórakoztatóak lenni.
- A gyújtóm.. - Emlékezteti egy szóval, mielőtt még nagyon belefeledkezne Ábel a szorongatásába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Elvesztettem őt amikor kimentem a mosdóba - megint csak vonok vállaimon. - Gondolom talált magának egy lányt, bár egészen megcsalva érzem magam ha tényleg így van, és engem kihagy a buliból - véletlenül sem egy szuszra mondom ki ezt a hosszú monológot, minden szó megkapja a maga szükséges idejét és nyomatékát. Az alkohol-coke páros pont annyira ütött be mostanra, hogy ne nagyon legyen kedvem hirtelen gondolatokat hasonló hirtelenséggel kimondani. Elég vicces. - Különben pedig oroszok vagyunk, és még túl korán van ahhoz, hogy - elgondolkodva vonom össze szemöldökeim, míg felidézem magamban az előbbi kifejezését - világunkról ne tudjunk.
Igen, valami hasonló volt.
Még ha személy szerint kezdek is közel kerülni ehhez az állapothoz, még pont tudatos vagyok annyira, hogy ezzel a közhellyel ki is üthessem az álnok rágalmazását. Hogy én, a bulikirály még éjfél előtt kiüssem magam egy szilveszteri bulin? Elpazarolt idő.
- Oh - újra ujjaim közé varázsolom a gyújtót, majd egész egyszerűen elengedem. Úgyis híresen jók a reflexei. - Na és te? Túl józannak tűnsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

-Circle-

Híresen jó reflexekről mondjuk nem tesz tanúbizonyságot, ahogy elkapja, inkább csak arról, hogy számított valami hasonló mozdulatra. Arra meg, hogy azok ketten mit alakítanak.. tulajdonképpen nem is tudja, mégis minek hozta fel a témát, teljesen felesleges volt és tudni sem akart igazán róla.
- Azt hittem, ez csak sztereotípia az oroszokkal. - Erről biztos tudna más mesélni, aki mondjuk már töltött akár egy percet is az említett országban, ellentétben Dantéval. Meggyújtja ő is a szájában fityegő szál végét.
- Még alig ittam valamit.. és ez.. - a kezében nyugvó poharat megemeli jelzésértékűen. - Egyébként sem alkalmas ilyesmire.
Vállat von, akkor ha már így szóba is hozták, akár bele is ihat. Másfél centet hajt le belőle nagyjából, nem úgy, ahogy a pálinkát szokás itt magyarhonban, hogy csak minél gyorsabban, íztelenebbül fusson keresztül. Az ilyen whiskynek azért már íze van és aromája, nem érdemes csak úgy lehúzni.
- Nem tervezek amúgy sem komolyabban lerészegedni. - Mostanában mondhatni.. nem egészen bízik a kontrollvesztett önmagában ahhoz. Ha nem lennének a közelében olyanok, akik könnyedén kihozzák a sodrából, nem is nagyon érdekelné, így viszont..

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Nnnem az - megnyomva az elején intek nemlegesen fejemmel, szívok a cigarettából, majd ki is engedem a füstöt, mielőtt még jobban szédülni kezdenék, vagy az oxigén hiánya feldobná az amúgy is heves pulzusom. Nem volt túl okos döntés egyébként rágyújtani, az alkohol-dohány önmagában is veszélyes kombináció, hát még némi... kísérettel.
- Miért iszol alkoholt, ha igazából... Mégsem egészen alkohol? - nincs benne semmi logika, és úgy érzem magam tőle, mintha ezzel a burzsuj szokással kitaszítana a saját sznob... köreimből? Túlzás lenne az enyémnek nevezni őket, inkább csak elviselem a létezésük, és valahol egész kényelmetlen ez a visszakacsintás. Főleg tőle. Főleg itt. Most rosszul kellene éreznem magam? Kettőnk közül mégis ő lett az igényesebb? Túlságosan be vagyok állva?
- Akkor mit tervezel? Ez az év utolsó napja, Dante, nem mondhatod, hogy ennyire... Dantés akarsz maradni! - ki ez a motivációs Nber?
Különben pedig tényleg ki kell őt billenteni a saját állapotából. Azt mondják, az ember úgy fogja eltölteni az egész évet, ahogy azt az első napon teszi - az egy dolog, hogy én ezek szerint szét fogom bulizni magam, de neki is ezt kéne tennie.
Vagy valami ilyet.
De nem itt ülnie és sznobkodnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Az hogy alvás közben a fülembe súgod nem számít! - Morranok rá Marisra, mert a "mondtam, de nem figyeltél" az körülbelül ezt jelenti nála. Mondta, egy olyan helyzetben, amikor tudta, hogy nem hallom. De mindegy. Az, hogy Bence kijavít a névmást illetően, hidegen hagy. Vele most nem akarok foglalkozni. Persze ha Karola nem lenne itt, csak ezzel foglalkoznék, de így kicsit bonyolultabb a helyzet. Főleg, hogy a lány úgy reagál, ahogy egyértelművé téve, hogy legrosszabb gyanúm áll fent, és nem emlékszik semmire.
- Hoppanáltunk. Megmosattam veled a fogad aztán könyörögtem, hogy aludj - közlöm tömören, hogy mi történt. Épp csak annyit, ami még nem kellemetlen. A többi részletet szerintem nem szeretné ő sem a többiek orrára kötni. Ha úgy alakul kettesben megbeszélem vele, bár az is kellemetlen lesz. De legalább akkor csak előttem kell pironkodnia, én meg már eldöntöttem tegnap éjjel, hogy senkinek nem fogom elmondani, hogyan viselkedett.
Kimegyek a szobából, mert én már előre gondolkodom, na meg mert a hirtelen tömeg után kell egy kis levegő változás. Még ha csak pár perc is az egész, örülök, hogy ennyire is egyedül lehetek. A lépcsőn le fel, nagyokat sóhajtok de azért kapkodom a lábaimat.
Egy pohár vízzel és a doboz aszpirinnal érek fel az emeltre, de a szobám ajtaja előtt, megtorpanok. Na ez is egy fura szitu... De mi van ha épp öltözik? Kénytelen vagyok kopogni és a gondolatra elhúzom a számat. Végül aztán persze megteszem, amit kell.
- Bejöhetek? Van mindenkin ruha? - kérdezem, mert sosem lehet tudni. Bencén amúgy nem volt, de úgy tűnt őt nem zavarja. Ha kapok választ és az pozitív, akkor bemegyek, ha még öltözés folyna akkor várok. De  azért reménykedem, hogy hamar bejutok, mert mégis csak az ÉN szobám. Ha pedig bejutok, akkor Karolának adok egy pirulát meg egy pohár vizet.
- Tessék. Ettől jobban leszel - közlöm a lánnyal, aztán mivel látom, hogy Bence már kakaózik morcosan én is felkapok egy bögre kakaót. Aztán lelkesen beleiszok. - Répa... - állapítom meg kissé szomorúan, de aztán megvonom a vállam, és újra kortyolok a meleg italból. Még a szemem is lehunyom. Akkor legalább kicsit olyan, mintha egyedül lennék. Na persze csak akkor ha mindenki csöndben marad, legalább két másodpercre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

-Circle-

- Ez is alkohol, de nem ver annyira fejbe, mint valami rosszabb minőségű.. - Nem kifejezetten arra szokott menni, hogy drága legyen, amit iszik, ismeri a különböző árkategóriákban mi a jobb, mi a minőségibb, egyszerűen mondhatni, szakmai ártalom. Bájitalkészítőként és leendő mesterként maguk a párlatok nem állnak nagyon messze tőle, legalábbis az elmélet. Készíteni nem tudna, nyilván. Ahogy elnézi Ábel arcát, nem fogja érteni csak így.
- Kóstold meg, de lassan, ne húzd le gyorsan, hanem az ízére is figyelj - nyújtja a fiú felé a poharát, amiben van még valamennyi füstös japán whisky. Karakteres íze van, mégsem az az arcot összehúzó, kellemetlenül tolakodó, ami ordítja magáról a magas alkoholszázalékot. Ha elfogadják, odaadja a poharat, ha nem visszahúzza maga elé egy vállvonással. Nem a legdrágább, de még csak nem is az igazán drága fajta, mindössze erről tudja, hogy igényesen készítik. Habár életmódjában, alapvető felfogásában túlzás lenne sznobnak hívni, de ami már-már szakmai téma, abban viszont messze a legrosszabb kategória.
- Miért, ez a nap miben más, mint a többi az évben? Már a nyilvánvalón túl.. - már nem teszi hozzá, hogy amit az emberek bebeszélnek maguknak az ünnepekkel kapcsolatban. Nem hisz a fogadalmakban, sem abban, hogy a naptár szerinti év utolsó napja ténylegesen különlegesebb lenne számukra. Nyilván azért valami lehet, ehhez a naphoz kötődően is vannak bájitalok, amelyeket csak ma lehet elkészíteni vagy befejezni, de az csak mágiaelmélet, neki semmi köze hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Azt hiszem, hogy jogomban állt, hogy tudjam, mégis mi történt előző este, s hogyan keveredtünk Márk szobájába, meg úgy egyáltalán egy ágyba. A fejem sajgott, még mindig szédelegtem, soha korábban nem éreztem magam ennyire szörnyen, s nem is tudtam, hogy mi lehet ez, csak tippelhettem, hogy talán valamiféle másnaposság ez. Az emlékeimben haloványan annyi még derengett, hogy kiszolgáltam két rellonos fiút whiskeyvel, amit meg is kóstoltam, de hogy azt követően mi történt a jégbárban, s a báron, az teljesen homályba veszett. Márknak viszont tudnia kellett mindenről, hisz mégis csak az ő házukban voltunk. De akkor miért hagyott engem így magamra, s miért nem volt hajlandó elárulni azt, hogy mégis mi történt?
Fogmosás, meg alvás. Persze. És a kettő között?
Nagyon dühös voltam rá, emiatt is pattantam ki az ágyból, hogy utána szaladjak, aztán később meg is bántam. Nem éppen voltam toppon ahhoz, hogy utolérjem, ráadásul zavart az aulöltözöttségem. Még szerencse, hogy ezúttal segítségemre volt a takaró, de már kezdtem magam egyre kínosabban érezni a Zippzhar testvérek társaságában, mert valami oknál fogva előttük mindig lekerült rólam egy vagy több ruhadarab. Ez a végzet lenne?
Nagyon ideges voltam, ezt talán nem is tudtam palástolni, még szerencse, hogy Masa most is a segítségemre volt, és elrohant ruhákért. Pechemre azonban ott ácsorgott továbbra is a kuzin, akire először rá sem mertem nézni, mert szégyelltem ezt a szituációt.
- Gondolod? - végül csak felpillantottam Bencére, nagyon nyugodtnak tűnt, s úgy beszélt a családról, mintha nagyon is jól ismerné őket. Lehet, hogy nem kellett volna ennyire pánikolnom, és talán neki volt igaza.
- Bence...kérlek, erről ne beszélj..a rokonságnak - nem gondoltam azt, hogy a kuzin bármit is mondana rólam, mégis úgy éreztem, hogy erre meg kell kérnem, biztos, ami biztos alapon. Masa ekkor tért vissza a ruhákkal, aminek nagyon örültem.
- Nagyon köszi Masa, életet mentettél - kedvesen mosolyogtam rá, bár még mindig zavarban voltam előttük a történtek miatt, amire csak rátett egy lapáttal a lány kérdése.
- Hidd el, hogy nem tudom. Talán valaki megátkozott minket, csak nem tudunk róla - sóhajtottam, mert belegondolva, tényleg mindig ilyen kellemetlen helyzetbe kerültünk.
- Megtartanád? - ha Masa segített és tartotta előttem a nagy takarót, akkor amögött át tudtam úgy öltözni, hogy se Bence, se Márk ne lásson. Sietve kaptam magamra a ruhadarabokat, bugyi az nem volt, de nem is kellett, mert rájöttem, hogy van rajtam. Ez azért megnyugtatott, bár még így is ideges voltam azért, hogy Márkkal ölelkezve aludtam. Miért nem emlékeztem semmire?
Ekkor hallatszott a kopogás, egy pillanatra összerezzentem, mintha még a gyomrom is görcsbe rándult volna, amikor meghallottam Márk hangját. Sietve húztam még magamra az utolsó ruhadarabot, a pulcsit, majd eligazgattam a hajamat, de amikor közelebb lépett hozzám, ideges lettem, így felpattantam, s gyorsan szaladtam át a fürdőszobába, majd fellökve Márkot, s az ajtóban álló Bencét, hogy magamra zárjam az ajtót.
- Nyugalom...csak nyugalom...csak hoppanálj el - az ajtó lapjának dőlve motyogtam magam elé, kedvem lett volna eltűnni előlük, aztán rájöttem arra, hogy nincs nálam a pálcám. De még így is jobb volt a fürdőszobában lenni, mint ott ücsörögni, miközben ki tudja, hogy miféléket gondolhattak rólam. Rosszul éreztem magam, s bepánikoltam.