Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Thomas és Karola

Almát eszem és egy ceruzával dobolok az asztalon a gyengélkedőn. A gyakorlatom alatt az Ispotályban megszoktam a sürgés-forgást, ehhez képest a Bagolykő gyengélkedője így év elején, igazán nyugisnak tűnik. Még jó az idő, keveseknek van szüksége Kalapkúra bájitalra, és az egyéb gondok, amik felmerülnek öt-tíz percnél nem igényelnek több munkát. Szóval mondhatni unatkozom, de igazából nem. Bogi már vagy háromszor benézett hozzám, csakhogy közölje megbánom még, hogy itt kezdtem dolgozni és ne higgyem, hogy jobban szemmel tarthatom. Természetesen biztosítottam róla, hogy ilyesmiről szó sincs, de valószínűleg nem hisz nekem. Mindenesetre én élvezem most nagyon a kialakult helyzetet. Az egyetlen gond még a szállás... De az is meg lesz oldva, hamarosan.
Szóval dobolok az asztalon és rágcsálom az almámat, amikor is kopogást hallok. A ceruzát az asztalra ejtem, de az almám magammal viszem és nagyban rágva nyitom ki az ajtót. A fiú köszöntésére csak biccentek aztán oldalra döntött fejjel hallgatom, hogy mi a története. Kicsit gyorsabban nyelem le az almát, ami majdnem meg is akad a torkomon.
- Khm... Lebegtesd az ágyhoz kérlek - mutatok az almát tartó kezemmel a legközelebbi beteg ágyra, miközben a szabad kezemmel a mellkasomra verek, hogy lecsússzon az almafalat. Az almám, jobb ötlet a köpenyem zsebébe ejtem. Bár a varázsvilágban a gyógyítók talárt hordanak, nekem szimpibb a muglik fehér köpenye, így én abban vagyok most. Az ajtót becsukom mögöttük, aztán az ágy mellé sietek. Megmosom a kezeimet egy odakészített tálban, aztán a lányért nyúlok, hogy félig ölbe véve a duzzadt bokáját kímélve fektessem az ágyra.
- Szia! Én Bálint vagyok - kezdek bele, aztán a fiúra pillantok. - Jól tetted, hogy lebegtetted - és miután a lányt az ágyra helyezem a fiúnak is intek, hogy foglaljon helyet.
- Egy tízes skálán mit mondanál, mennyire fáj? - érdeklődöm a lánytól, a lábát bal kézzel továbbra is tartva, miközben egy adag párnát hívok magamhoz, hogy a sérült végtagot felpolcoljam, illetve a lány háta mögé is tegyek néhány plusz párnát, hogy kényelmesen ülhessen. Aztán ha ez meg van és válaszol, akkor gyengéden megtapogatom. - Hallottál valami reccsenést, kattanást, amikor leestél? Meg tudod mondani, hogy körülbelül, milyen magasról? Földet éréskor történt, vagy beakadtál valamibe? - kérdezek még tovább, s bár lehet ez így sok, kell ahhoz, hogy fel tudjam mérni a helyzetet. Természetesen el fogom végezni a szükséges varázslatokat is, de először szeretnék képben lenni. Persze, ha nagyon fáj neki, akkor előbb arról gondoskodom, hogy a kellemetlen érzést csökkentsem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

MITZINGER prof
a gyengélkedőzésem másnapján a tanári előtt | az új tanév elején | #imokayGIF



Felmosolygok a megérkező, fess házvezetőmre.
- Jó napot Mitzinger professzor - köszönök illedelmesen, ahogy szoktam és már megyek is beljebb intése nyomán. - I-igen... nyugodtabbak - bólogatok. Ugyan nem értem, egészen pontosan mire gondol, én viszont arra, hogy jobban vagyok, a főzeteknek köszönhetően begyógyultak a sebeim, inkább csak picit elgyötörtnek tűnök és az elmúlt egy nap békésen telt. Aludni nem aludtam jól, de az egy dolog. Páran kérdezték, rendben vagyok-e. Szerintem tudják már sokan, hiszen a két rellonos át kellett támogasson a folyosókon a történtek után. Az érdeklődésen kívül bíztató mosolyokat kaptam még. Ha kaptam mást is, azt nem vettem észre. A támadóimmal meg nem találkoztam azóta. Tény, talán éberebben járok-kelek most. Dehát ez majd enyhül. Szóval helytálló a válaszom: nyugodtabbak. A részletekkel nem traktálom őt.
- Nem... semmi gond - rázom a fejem. Nem probléma, hogy ide kellett jöjjek.
- Szükséges lépéseket? - kérdezek vissza. Mik azok? Közben körbenézek a tanáriban. Igaziból nincsenek nagy változások ahhoz képest, mikor utoljára itt jártam. Mondjuk ez most nem is foglalkoztat ám annyira. Őrzöm barátságos kifejezésem, szelíd mosolyom, ám közben egyértelműen feszült vagyok.
- Beszéltünk. Eljött... eljött értem tegnap, hazavitt. Elmeséltem neki, ami történt és... azt mondta, reméli, hogy az iskola intézkedik vagy ő fog - idézem fel a társalgásunk azon részleteit, amelyek lényegesek lehetnek, ám csak utána jövök rá, ez hogy hangozhatott. Elkerekednek szemeim - Mármint... - kezdem kicsit hangosabban, mint akartam. - Nem úgy, hogy... szóval szerintem ő csak úgy értette, hogy... - hebegek, keresve a szavakat, de őszintén, fogalmam sem lehet, hogy értette. Valószínűleg egyszerűen úgy, ahogy mondta. Nem fenyegetés a részéről, csak féltés és az ügyvédi ösztönök. Meg az éjszakai igazságosztó ösztönei, viszont ezen oldala ugyebár számomra ismeretlen, mint mindenki számára. Elég az hozzá, reménykedve nézek a férfira, hogy hiába vagyok képtelen befejezni a mondatom, tudja, mit akarok kibökni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Valóban unatkozom. De akkor, mikor kitaláltam, hogy mennyire menő dolgozó nő leszek, nem hittem volna, hogy valóban lesz szabadidőm, és egy idő után minden szeretett és vágyott dolgot kielégítek, és a napjaim elkezdenek unalmassá válni. Sok mindent csinálok, hiszen a tánc, a lovaglás, a korcsolya még most is mindennapi elfoglaltságok, és tudom, hogy pont eleget csinálom ahhoz, hogy a pár jó évem még tényleg jó legyen. Mellette van az iskola. Mivel állandó munkahelyem nincs, ezért szakmai gyakorlati helyet kellett keresnem, és hát egy közösségszervező hova máshova megy, ha nem egy művelődési házba? Ugye. Viszont az egészen biztos, hogy a félév végén beadok egy kérvényt a munkarend módosítására, és átmegyek nappalira. Viszont a későbbiekben nem lesz gondom a szakmai gyakorlattal, szóval ez is egy kiváló szempont. Ki van ez találva, ahogy mondani szokás.
A mai nap eléggé nyugis, egyedül vagyok bent, így többnyire azzal szórakoztatom magam, hogy megigazítom a képeket a falon. Eddig már átválogattam és újrarendszereztem a gyermekfoglalkozások eszközeit, és feljegyeztem két árust, akik korábban még nem voltak, de idén jönnének a karácsonyi vásárra. Annyira nem vészes a mai nap, inkább csak unalmas, mert itt is pont azt csináltam, amit a szabadidőmmel, mindent azonnal megcsináltam, lelkesen és nem osztottam be szépen a munkát. De amíg nincs új vezető, addig új feladatok sincsenek. Amúgy is, egy művházban mindig hullámzik az érdeklődés.
- Tanár úr!
Lelkesen, mosolyogva köszöntöm, és talán kicsit furcsa az én számból most már ez, de fogalmam sincs, hogy hogyan másként szólíthatnám meg, mert bár már nem a tanárom, de kétség sem fér hozzá, hogy korábban az volt, és nagyon szerettem az óráit, a stílusát, és nagyon tisztelem a pályafutását is.
- Miben segíthetek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Révay Lili Athalie

- Szia! A könyvtárba szerettem volna beugrani, de látom, pont nincs nyitva. - fordultam a könyvtár ajtaja felé. Valójában persze eszemben sem volt a falusiak igényeit ugyan kielégítő, de tudományos értelemben használhatatlan könyvtárat felkeresni. Viszont ezzel a felütéssel továbbterelhettem a témát arra, ami igazán érdekelt.
- Biztos a közelgő vezetőváltás miatt ilyen kiszámíthatatlan a nyitvatartás. Kíváncsi vagyok, hogy vajon kit neveznek ki. - különösnek találtam, hogy a polgármester annyira sejtelmesen nyilatkozott. Ki tudja, milyen háttéralkudozás mehetett a háttérben a minisztériummal. Lehet valami rokont ültetne be a pozícióba.
- Amúgy meg megláttalak, és szerettem volna megkérdezni, hogy mikor lépsz fel legközelebb a színjátszósokkal. A múltkori alakításodat is egyszerűen imádtam! - nem pusztán mondtam ezeket a szavakat, hanem ebben az esetben őszintén így is gondoltam. A színházművészet olyan terület volt, amely csak nézőként vonzott. Így nem fukarkodtam a dicsérettel, ha valaki kiemelkedőt nyújtott, hiszen biztosra vettem, hogy nem fogunk a színpadon rivalizálni.
- Itt dolgozol egyébként? - most esett le, hogy különben mi másért igazgatta volna a festményeket még az imént. Hacsak nem kóros rendmániás, de erről nem tudtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Miközben Thomas lebegtetett, s próbált engem kijuttatni az erdőből, az átázott ruháimban vacogva, tűrve a fájdalmat azon gondolkodtam, hogyan is lehettem ilyen ostoba, hogy egyedül indultam az erdőbe gombát gyűjteni. Még ha jó idő is volt, akkor sem szabadott volna egyedül mennem, hisz bármikor történhet bármilyen baleset, és akkor már nem tudok mit tenni.
Felelőtlen voltam, hogy ezekbe a dolgokba nem gondoltam bele, csak hajtott előre a saját kis ostobaságom, s a bájitalok főzése iránti vágy. Ha tudtam volna, hogy ez lesz belőle, akkor inkább el sem indulok. Bűntudatom is volt, mert ezzel nem csak magamat kevertem veszélybe, hanem a navinés prefektust is, akivel szintén történhetett volna baj. Még szerencse, hogy benne volt elegendő lélekjelenlét, s nem döntött úgy, hogy várakozzunk tovább.
- Sajnálom Thomas, tényleg- mondtam bűnbánóan, ahogy a gyógyító ajtaja elé értünk, s igazából nem is vártam választ, csak azt akartam, hogy tudja, nem akartam őt is veszélybe sodorni.
A lebegésből már kezdett kicsit elegem lenni, bármennyire is jó megoldásnak tűnt, nekem nagyon kellemetlen volt így lógatnom a lábamat, mert a lüktető fájdalom felerősödött.
- Szia, én meg Karola - köszöntem a fiatal gyógyítónak, akit korábban még nem láttam, de úgy hiszem, az elkövetkezendő napokban egyre többször fogom.
- Köszi Thomas, hogy eljuttattál ide - hálálkodva pillantottam a prefektusra, majd vártam arra, hogy mikor fejezi be a varázslatot, s mikor kerülök végre vízszintes állapotba.
Miután az ágyra kerültem, végre egy kicsit csillapodott a lüktetés, jó volt az, hogy nem mozdult a lábam. Amikor azonban Bálint megemelte, újra éreztem azt a kellemetlen feszítő, s lüktető érzést, mely még az arcomra is kiült.
- Tíz, tíz, tényleg nagyon fáj. - nyöszörögtem, s bár nem sírtam el magam, de könny gyűlt a szemeimbe, mert nem igazán voltam jó a fájdalmak tűrésében.
- Nem hiszem, nagyon dörgött az ég és minden gyorsan történt, szerintem nem hallottam, nem tudom...- bizonytalan voltam, s tényleg nem emlékeztem, csak arra, hogy hirtelen csapott le a vihar.
- Földet éréskor, fel akartam mászni a faházhoz, és azt hiszem a harmadik, vagy a negyedik létrafokról zuhanhattam vissza, a bokám befordult alám, és azonnal éreztem a feszítő érzést. - csúnyán be is dagadt a lábam, ha Bálint vizsgálódott, láthatta, hogy milyen hatalmas nagy duzzanat van a jobb bokám külső részén. A belső oldalt csúnya véraláfutás színezte.
- De nagyon fáj, eltört?- kérdően pillantottam Bálintra, majd a navinés felé fordultam.
- Thomas, szólnál majd valakinek a háztársaim közül? Vagy a házvezetőmnek? Csak hogy tudják, nem tűntem el- mivel én magam nem szóltam senkinek, hogy elsétálok, aggasztott az, hogy ha nem kerülök vissza estig, akkor értesítik a szüleimet, ezt pedig nagyon nem szerettem volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Azt hinné az ember, hogy a levitában a titkos könyvtárban mindenféle iratot megtalál, ami szükséges. Beismerem, hogy nem egyszer volt olyan, mikor beadandót kellett írni, akkor lusta voltam a suli könyvtárba átmenni és házon belül maradtam inkább.
De amikor a fő szakirányomról lenne szó, mégsem találtam semmit. Nagyszerű elemi mágusok jártak a levitába, a könyvtárunkban pedig semmi. Nuku. Nyista. Tehát pergamenekkel és tollal felszerelkezve indultam meg a nagy könyvtár felé. Talán voltak ötleteim, hogy merre kellene elindulnom, de kivételesen azonnal segítséget kértem, nem kolbászoltam össze-vissza.
- Helló - köszöntem az új könyvtárosnak, ahogy beértem. Nyílván új lehetett, mert korábban még nem láttam. - Mei Watts vagyok, kérhetek egy kis segítséget?
Illedelmesen megvártam, míg rám figyel. A hangomra is ügyeltem, nem mintha bármikor is olyan harsány személyiség lettem volna. Talán ezért is van, hogy kevesen gondolnak rám pyromágusként, sokkal inkább a föld elemet szokták párosítani velem.
Elengedtem ezt, mert jó ideje nem foglalkozok azzal, hogy mások mit gondolnak rólam. Én jól érzem magam, és csak ez számít. Pillantásommal újságokat vagy havilapokat kerestem, bármit, ami esetleg ma élő elemi mágusokkal foglalkozhat. Egy interjú aranyat érne nekem, és remélem hogy ez az úr segít megtalálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Nagyot nevetek, mert valljuk be, a helyzet elég röhejes. Nyilván a lánynak fogalma sincs róla, kivel is áll szemben, ugyanis ha ismerné szerény személyemet, nem lenne ennyire hihetetlen a történet számára. Rosszabb dolgokat is tettem már, mint egy tanerő megcsókolása és mindegyiket büszkén vállalom fel. Elvégre is ez vagyok én, és ha valakinek nem tetszik, hát ne szóljon hozzám.
- Pedig de. Oh, amúgy az öccse is finom volt ám – jegyzem meg ezt is mellékesen, de épp elég érzelemmel, hogy ezen is fennakadjon. Tény és való, hogy Jun is megvolt nekem – értse ez úgy az ember, ahogy akarja -, és be kelljen valljam, nem is volt olyan rossz. Mi az hogy nem rossz? Évezredekkel aranyosabb, mint a házsártos nővére. Kár, hogy az a kis afférunk után még a kastélyból is lelépett. Ilyen rossz eltölteni velem egy éjszakát?
Érzem ahogy kezd felbugyogni ereimben a méreg, amiért láthatólag a lány egyszerűen nem vesz komolyan. Ugyan honnan gondolom ezt? Onnan, hogy csak bugyután nevetgél minden egyes szavamon, úgy, ahogyan akkor szokták az embere, mikor nem hiszik el társuk szavait. Nem inogok meg egy percre sem, zsebre dugott kezemmel kikeresek egy újabb cukorkát, majd gyorsan eltüntetem a számban. Olyan feszült vagyok, hogy azon nyomban, ahogy az édesség a nyelvemhez ér, már harapom is ketté fogaimmal. Veszek egy nagy levegőt, érzem, hogy a mentol átjárja a légzőjárataimat.
- Szívesen...? - Intézem neki a választ, amely' végül kérdésként ér véget. Nem értem, mit köszön a lány, számomra ezek a dolgok teljesen egyértelműek. Talán csak azért csinálja, hogy imponáljon nekem? Elvégre ki ne akarna maga mellé egy olyan Adonist, amilyen én is vagyok.
Félrelököm az útból a kékséget, hogy aztán óvatosan kinyissam az ajtót. Kidugom fejemet, majd elnézek jobbra aztán balra is. Sehol egy ártatlan lélek. Úgy látszik JG vagy feladta a keresésem vagy valahol máshol próbálkozik. Ezt kihasználva kilépek a helyiségből, majd intek Bettinek is, hogy ha akar, ő is kijöhet. Aztán mint aki jól végezte dolgát, egyszerűen fogom magam és elsétálok. Egy szó sem hangzik el számból a lányhoz, sőt azt sem várom meg, hogy kisétáljon a teremből. Fontosabb dolgaim vannak ennél. Keresni egy jobb búvóhelyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Két hét leforgása alatt megfordult velem megint a világ. Nem lett szar a gyógyszerek cseréjéből, senki nem volt fasz a csapatból, és még Eugén se terhelt a lovardában pluszban, ez most máshol ütött meg. Éreztem a tompa fájdalmat a tarkómba attól, hogy megint nem aludtam, de ennek nem volt köze most hozzám. Nem voltam megint rosszul, nem ingadoztam, nem volt olyan sok és nehéz súly, amit vinnem kellett volna. Egyszerűen izgultam. Azt hiszem hat éves kölyök lehettem, talán kicsit nagyobb, mikor komolyabb verekedésbe keveredtem pár idősebb sráccal. Megmondtam nekik, hogy nincs igazuk, hogy úgyis megtalálom a családom, én nem olyan leszek mint ők, akik sosem tudják meg. Honnan? Hogyan? Miért?
Kapitány hallgatás után kivételesen elő is hozakodott valamivel, ami érdekel. Belefutott egy árvaházi dokumentumba, amit Cinkén keresztül meg is kaptam. Neveket. Ha minden igaz az édesanyámé és édesapámé. Sosem kértem különösen semmit se Mitzingertől, se Kreßlertől, így értettem a meglepődést, mikor megkerestem, hogy tudna-e nekem elérhetőséget szerezni. Végül annyit küldött, hogy az egyik gyermekük ide jár. Megkaptam a nevét és egy képet. Az utóbbi most nincs nálam, a nevet meg már eleget gyakoroltam, hogy az se kelljen. Mély levegőt véve ittam bele a papír kávéspohárba, amiben fehércsokis, kókuszos forrócsoki volt. Tudtam, hogy késésben vagyok, de ez most jól jött, ha igaza van Hattienek, ő már bent ül.
Hiszek a nőnek, és jól teszem.
- Helló, kölyök, leülhetek? - kérdeztem rá a szabad székre meredve magam elé, nem pont így terveztem, de indulásnak jó, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

God

Az esetek nagy többségében nem szerettem az emberek között tartózkodni. Túl sok a lélek, a zajok, a hozzájuk csapódott ilyen-olyan pitiáner szellemek. Nagyon nyomasztóak voltak a számomra, nagyon sokszor leszívták Az energiáimat, amit gyorsan akartam pótolni. Talán így függtem rá a pite-napokra a cukrászdában, az biztos, hogy már hetek óta nem hagytam ki egyetlen egy csütörtököt sem. Boldizsár szórakozottan szórta a leveleket az utcán, mintha csak a szél fújta volna őket. És a legtöbb embernek ez még csak szemet sem szúrt. A tény, hogy így fújja a leveleket a szél, hogy nincs is. Hogy lehetnek ennyire vakok?
Én csak leültem az ablak mellett az egyik kényelmes, két személyes asztalhoz, az esetek nagy többségében itt nem is buzerált senki azzal, szabad-e a hely. A mai úgy tűnik kivételes eset volt, ahogy a férfi megtorpant mellettem. Egy pillanat alatt le is baszott a hét víz, nem számítottam rá, hogy ez a látvány fogad. Ki is néztem, de Boldizsár ugyanúgy szórta a leveleket. Talán kicsit szélesebb is volt alkatra.
- Én... P...p... Persze. Csak tessék - intettem A szék felé majd a kutyára néztem, ami mellette csóvált. Nem minden nap lát az ember szellemkutyát. - miben segíthetek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Az arcomon széles mosoly terült el, sokkal nagyobb, mint általában ide belépve, pedig kedvelem ezt a helyet. Ha van hely, ahol még szívesen eszem süteményt a konyhán kívül, az ez. Igazából szerintem Bonnie már szerzett receptet Hattietől, mert múltkor az az isler kísértetiesen egyforma volt ahhoz, amit venni szoktam. Imádom, mindkét nőben tehetség van, csak az enyémben több - nem vagyok elfogult!
- Bocs, öcskös. Megzavartalak? - kérdeztem a furcsa reakcióra, mert isten lássa lelkem - nem vagyok hívő bassza meg, de most lássa! -, jól akartam indítani. Kis sóhajjal végül le is ültem, intettem a kék hajú nő felé és az islerre is letettem már fejben a voksom, de az egyelőre ráér. Kint kavargott a levegő, pedig mikor sétál az ember nem érezni, sőt, meleg van őszhöz képest, olyan szar ez a sok változás az időben. Még a térdem is megérzi.
- Ez a kérdés most egy kicsit meglepett - néztem rá őszintén, leginkább csendre vagy arra számítottam, hogy megkérdi, miért ide ültem, vagy bármi. Ez most olyan eltervezetten kívüli. Nem hoztam a cetliket, de azért emlékszem mit írogattam fel. - Ha javasolhatom, az isler világbajnok a pite levezetésének - mutattam a sütemények felé vigyorogva, hogy aztán még mindig kicsit izgulva járjon a lábam az asztallap alatt. A közepébe akartam vágni, de azt amúgy is tartják rólam, hogy nem vagyok túl kedves látvány, így megpróbáltam lazán. Mert biztos megy ez!
- Olivér vagyok, egyébként, sokat járok ide, te is jól teszed. Egyébként Bárány Farkast keresem, te vagy, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

God

Ahhoz képest, hogy a pasas nagyon mosolyogva jött, azt hiszem, kicsit jobban kiakadtam a kelleténél. Persze, gondolom ez érthető, azok után, hogy belépett az épületbe az öcsém mondjuk 90%-os mása. mintha testvérek lettek volna, Boldizsár pont így néz majd ki, ha felnő. Nézett volna ki, ha felnő valaha. Inkább heves fejrázásba kezdtem, olyanba, hogy a loknijaim beleremegtek.
- Nem, dehogy - közöltem elcsukló hangon. Végülis nem zavart meg semmiben, az egyetlen, ami most érdekelt, a süti volt.
Közölte, hogy meglepte a kérdésem, mire felvontam kicsit a szemöldökömet. Nem értettem, hogy mi ebben a furcsa.
- Minden tele van szabad asztalokkal, de hozzám akarsz leülni. Gondolom oka van - bólintottam ismét, mert ha én jönnék sütizni, tutira nem akarnék senkivel osztozni az asztalomon. A tekintetem ismét a kutyára futott, nem akartam elhinni, hogy tényleg itt van. Megeresztettem azért egy vérszegény mosolyt az isleres dologra. Szeretem az édeset.
- Igen, szeretek itt. Tetszik hogy már nem olyan mint a hetvenes évekbeli kricsni. Én vagyok - erősítettem meg a tényt, majd Olivérre néztem, majd ismét vissza a kutyára. - A németjuhász a tiéd?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Lehet, hogy sok ember vesz körül, akik a magányt és a személyes teret mítosznak tekintik, én ezért sem értem meg elsőre, mikor a probléma maga a megjelenésem. Sóhajtva intézek inkább pár szót a pincér lány felé a süteményigényemmel, de mire visszafordulok legalább nem néz ki úgy a srác, mint aki szellemet látott.
- Ja, persze, de nem erre gondoltam. Általában az ember előbb problémázik, majd feldobja, hogy baszki, mit is akarsz itt - közöltem egyszerűen, hogy én miként szoktam ezzel foglalkozni. Nem mintha ez megfelelővé tenné. Végül csak vakargattam a tarkóm ahogy előbb a süteményről beszéltem, majd a nevem is sikerült így többek közt kimondani. Na, eddig nem haladtunk papírforma szerint. Ideje visszaterelni magunkat.
- Ja hát igen, a lovas lánynak meg a csapatának arany keze van, jót tett ennek a helynek, sokkal finomabb is minden azóta - bólogattam nagy egyetértéssel a megerősítésre meg egyből az asztalra könyököltem, és már kezdtem volna bele a betanult "Azért kerestelek, mert..." dologba, mikor jött a kutyás kérdés.
- Hogy mi? - néztem körbe. - Nem hinném, van kutyám, már a nejemen kívül is, de éppen otthon van, egyedül akartam jönni ehhez.
Nem nagyon akart lankadni a boldogságom, még a kis kutyás dolog se akasztott meg eléggé, az érkező süteményem meg csak még inkább felvillanyozott. Hát bassza meg, fél lépésre vagyok attól, hogy megismerjek valakit, aki... hát a saját testvérem. Igazából nem neheztelést érzek, nem akarok elégtételt venni a múltért, én csak szeretnék része lenni annak, aminek nem lehettem eddig. Öreg vagyok én már csatázni, erre ott volt a homokozó.
- Szóval, kölyök. Téged kerestelek, elég régóta már, és beszarás, hogy itt voltál pár méterre az utóbbi időben - forgattam el a karkötőket a kezemen, hogy ne mártsam végig a kajámon még eszek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

KAROLA és BÁLINT
délután a faháztól jövet | #listeningGIF



Csak kedvesen megrázom a fejem, hogy ne butáskodjon. Nem tehet róla, nincsen semmi baj, nem kell sajnálkozzon. Nyílik aztán az ajtó. Különös, fel sem tűnik nekem a gyógyító muglis egyenruhája, pedig idegen a számomra, hiába láttam már a kevés filmek egyikében, amihez eddig szerencsém volt. Mondjuk az alma sem szúr szemet. Túlságosan lefoglal a varázslás és a helyzet megoldása. Bólintok az ukászra és óvatosan lebegtetem a lányt az ágyhoz. Ott megvárom a fiatal férfit, pislogva felé, mi legyen és vele összedolgozva helyezzük kényelembe a sérültet. Véget vetek a bűbájnak, amint a levitás leért a puha fekhelyre. Elrakom pálcám és igazgatom magamon ázott ruhámat. Megkönnyebbültet sóhajtok és elmosolyodom, amikor biztosít róla, jól cselekedtem az idehozással, annak módjával.
- Igazán nincs mit - bólintok a háláját kifejező Karolának, azonban már húzódom is hátra, az ágy végétől két lépésre figyelem az eseményeket.
- Persze, szólok, akinek szeretnéd - ígérem a kérésére. - De a házvezetőt úgyis értesítik - adom ezt a tudtára, talán beelőzve ezzel a javasférfit, aki ezt szintén megmondta volna neki. Meg a szüleit is értesíteni fogják. Nagyon friss a tapasztalásom erről. Pár hete itt hevertem, sokkal rosszabb állapotban, még ha nem is pont ebben az ágyban. Megvárom még, hogy megmondja, kinek szóljak, aztán...
- Szerintem el is megyek, intézem, nem zavarok, meg... megszárítkozom, ilyesmi. Aztán visszanézek - adom tudtukra gyorsan terveimet. Semmi értelme itt ácsorognom. Meg bácsikámat sem ártana értesíteni, hogy később érek haza. Be szeretnék még ugrani tényleg, megtudni, mi a helyzet, hogy van a lánnyal. Amennyiben ez rendben van nekik, én hamarosan magukra is hagyom őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Idd meg ezt. Az íze nem a legjobb, de fájdalomcsillapításra kiváló - nyomok a lány kezébe egy apró fiolát, miután eligazítottam a párnákat a lába és a háta mögött. Leginkább azért, mert azt mondja fáj. A valóságban ez a bájital fele annyira sem hatásos, de bízom a placebo erejében.
- Értem - a jobb kezemmel az államat simogatom, miközben hallgatom a sztoriját és balról is meg jobbról is megnézem a lábát, időnként hümmögök, meg bólogatok. - Világos - állapítom meg, amikor a történet végére ér, aztán a kérdésére csak megvonom a vállam.
- Ezt ránézésre nem tudom megmondani. De mindjárt leellenőrzöm. - Azzal fordulok is, és egy szerkényből pólyát, néhány kenőcsöt, illetve gyógyító követ veszek ki, olyasmiket, amikről úgy gondolom, hasznosak lehetnek. Ezekkel aztán visszasietek és szépen lepakolom őket az éjjeli szerkényre.
Az értesítés kapcsán bólintok a fiúnak. Pont úgy van, ahogy mondta. Értesítve lesz mindenki. Ez a kötelező protokoll.
Aztán ahogy hátrál és a szárítást említi eszmélek rá, hogy mind a ketten vizesek. Jól van Bálint. Nem vagy bamba. Csak kicsit. Ehh. Na nem baj.
- Oh, bocsi... Nem kéne, hogy megfázzatok - azzal felkapom a pálcámat és mindkettőjükre szórok egy szárító bűbájt. A ruháik szinte rögtön gőzölögni kezdenek, és egy perc sem telik bele már szárazok.
- Ha már megkeresel valakit a háztársai közül, kérd hogy hozzanak két-három napra váltás ruhát, pár könyvet, meg... Mit szeretsz csinálni? - fordulok a lányhoz, egy könnyed mosollyal, de azért éreztetve, hogy bizony maradni fog pár éjszakára. Ha pedig megmondja mit is szeretne, akkor ismét a fiúra pillantok - Köszi.
Ha pedig Karola nem akar neki mást mondani, én útjára engedem, így jobban tudok Karolára koncentrálni.
- Mikor van a szülinapod? - érdeklődöm, miközben hanyagul meglengetem a pálcám a bokája felett. Érezhet némi csiklandozást, ahogy a bűbáj végig fut a lábfeje és a bokája körül. Olyan ez, mintha a bőre alatt hangyák mászkálnának. Kicsit zsibbadós, de hamar véget ér, én pedig könnyedén megállapítom, hogy nem a legrosszabbal van dolgunk.
- Szerencsés vagy. Nem tört el, és szalag szakadásod sincs. De eléggé meghúzódott-zúzódott. - Magyarázom, aztán egy kerek széket húzok magamhoz, hogy leülhessek, és kényelmesebb szemszögből vizsgálhassam tovább a lábát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Ahogy a könyvtárat említi ösztönösen elpillantok az irányába, majd vissza a férfi felé. Fogalmam sincs amúgy, hogy iskola után mi a helyzet, maradjon a magázódás vagy annyira menőség, hogy kijártam az iskolát, hogy inkább tegeződünk? Azt hiszem mindenképpen az előbbi a kevésbé ciki helyzetek alapja, így maradjunk annál, meg annál, hogy leginkább nem csinálom egyiket sem.
- Sajnos igen, de ki tudom nyitni, ha fontos, meg tudok kiadni könyvet is.
Egyrészt családon belüli szakmai ártalom, hiszen Franci évekig volt sulikönyvtáros, de mivel most már a harmadik baba is úton van náluk, inkább az anyaságra koncentrált, és úgy tudom, ott fent most három férfi irányítja a könyvtári életet. Másrészt pedig, mint ahogy mindent a művházban, ezt is megmutatták nekem, és azt hiszem, volt némi hátsószándék benne, hogy ne csak a szakmai gyakorlat végéig legyek itt.
- Egyedül vagyok az épületben igazából napok óta emiatt. Állítólag három pályázó is érkezett, plusz könyvtárosnak is jelentkeztek ketten, de nagyon lassan megy a döntés. Kell ugye hozzá testületi-ülés is, de az meg csak a hónap végén esedékes.
Mindent tudok. Mindent is. Eléggé bennfentes vagyok, mert Ricsi elmond nekem ilyeneket, meg már hallottam vissza mástól is, hogy ez a helyzet áll fent, szóval mindenképpen van benne valami. És mivel nem csak Ricsi mondta ezeket az infókat, nem hiszem, hogy annyira titokban kellene tartanom őket.
- Köszönöm, megvallom, egy pillanatra azért átfutott az agyamon, hogy mi lesz a reakciója, amikor a fejről kipillantva megláttam önt a nézőközönség soraiban.
Azt nem mesélem el inkább, hogy a romok eltakarítását segítve fedeztem fel és loptam el a fejét, hogy aztán otthon ereklyeként őrizzem, majd amikor már őrült volt az ötlet, hogy színdarab legyen ebből az esetből, bevittem.
- Igen, szakmai gyakorlaton vagyok. De a színház marad a szerelem, most az ifi tagozattal dolgozom egy színdarabon, amit majd decembertől láthat a nagyközönség, de az is Bagolyköves, így biztos, hogy a fiúnak, ki magát játssza nagy lendület lenne, ha esetleg, véletlenül feltűnne a próbán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bonnie hajthatatlan volt, és azt hiszem kicsit olyan is, mint akivel senki nem hajlandó beszélgetni. Ez utóbbin jókat mosolyogtam, ahogy folyamatosan mesélt Olivérről, adott versenyről, bocsokról meg arról, hogy sokkal jobb, mióta a férje nem tud róla, de egészséges sütiket etet vele. Nem tudom szeretnék-e azon az oldalon lenni, igazából nem is annyira értem mi az és mi nem. Mármint van egy csomó édesség, amit sosem kóstoltam, pedig amúgy érdekelnek, de ez nem fontos. Ma azért jöttünk, mert jó idő van, biztos hirtelen jön majd a tél és Bonnie szerint, amit eddig viseltem, meg a gumicsizma, az nem hozzám való és nézzünk valami sokkal... nőcisebbet. Kicsit értetlenül álltam előtte, de a ruhavásárlásokat már megszoktam, nagy baj nem lehet. Szóval fogtam a teámat, amit vettünk és sétáltam a polcok között, próbáltam rá figyelni, miket mondd, vagy javasol, de végül egy ilyen elég hosszúban kiegyeztünk, hogy meg kéne próbálni. Megkereste a legkisebb méretet, én pedig elindultam a kevésbé tömött része felé a boltnak a dobozzal.
És megálltam.
Ott volt a doboz, nem csak hanggal, de mozgó képekkel is. Körbe is néztem, mert még nyilván egy mozgó újság se olyan fura nekem, de ez egy mugli hely, itt nem kellene ilyennek lennie. Két gyerek nevetve szaladt el, kiabálva egymáshoz, hogy kapcsoljuk el én meg pont ekkor ütköztem egy.... nagyon magas lányba.
- Ne haragudj - kértem elnézést az ölembe húzva a dobozt az útból, de a tekintetem csodálkozóan terelődött vissza arra, ami zajlott abban a zenélő masinában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Révay Lili Athalie

- Kösz, de annyira nem sürgős, szerintem majd visszajövök máskor. - Lili készségesen kinyitotta volna a könyvtárat, de egyelőre nem kívántam élni a lehetőséggel. Persze később akár még meg is gondolhattam magamat.
- Azért remélem itt nem csupa férfi könyvtáros lesz! - tettem hozzá pajkos mosollyal. A tanoda könyvtárát nagyon feldobta Franci kellemes személyisége és dekoratív megjelenése. Komolyan meg lehetett érezni a hiányát. Mert mi volt most? Ha beléptél a könyvtárba, rögtön megcsapott a kanszag.
- Meg sem lep, hogy lassú a döntés. - ha volt valami, amit nem szerettem a világunkban, akkor az bürokrácia volt.
- Lehet esetleg tudni, hogy kik a pályázók? - érdeklődtem kíváncsian. Persze számítottam arra, hogy nem fogok választ kapni. De már pletykamorzsáknak is tudtam volna örülni.
- Ha nem esik nehezedre, kölcsönösen tegeződjünk. - jegyeztem meg, amikor feltűnt, hogy Lili magáz. Nem volt köztünk olyan nagy korkülönbség, hogy ragaszkodjak a magázáshoz így is, hogy már nem a diákom.
- Óh, ez nagyon izgalmasan hangzik! - fellelkesedtem annak hallatán, hogy bagolyköves témájú előadást terveznek bemutatni decemberben. Pláne, hogy a karakterem is meg fog jelenni a darabban.
- Ki fogja játszani Várffy-Zoller Róbertet? - reméltem, hogy nem valami nyomi. Egyébként bíztam Lili ítélőképességében, hogy sikerült megfelelő személyt kiválasztani erre a kivételes szerepre. Hatalmas lökést adhat a szerencsés kiválasztott karrierjének, hogy engem alakíthat a színpadon. Nyitott voltam arra is, hogy közreműködjek a próbákon, de tudnom kellett, hogy ki ez a fiú.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Szemeimet erősen dörzsölve mászok le a Levita tornyából, vállamon már a jól megszokott és szinte ikonikussá vált vászontáskával, melyben ott lapul az elengedhetetlen vázlatfüzetem, mely' a kapcsolódási pontot szolgáltatja számomra a világhoz. A nyuszis mamuszom minden egyes kanyarban hangosan nyikorog a kastély kőpadlóján, ahogy folyosóról folyosóra rovom a köröket. Egyesek talán túl femininnek gondolnának egy tizenhat éves fiúhoz képest, azonban szerintem semmi rossz sincs abban, ha az ember egy kicsit szereti a rózsaszínt, meg a cuki dolgokat. Ahonnan jöttem, ott sem voltak engedékenyek azzal kapcsolatban, ha egy kicsit jobban hasonlítottál az ellenkező nemre, de mintha egy icipicit mégis elnézőbbek lettek volna. Lehet csak azért, mert Fukuoka amúgy is egy minden kultúrával megfűszerezett város, ahol ha az ember színes hajjal vagy pirszingekkel megy végig az utcán, akkor az az emberek tömeges áramlásától úgy sem fog látszani, hisz elveszik, akárcsak hangya a ködben. Ugye jól mondtam? Nem értem még én ezekhez a magyar szólás és közmondásokhoz.
Épp jókor érkezek meg a Konyhába, ugyanis ahogy befordulok az ajtón, a hasam hangos korgásba kezd. Jómagam ugyan a hangot magát nem hallom, azonban az ekkor bekövetkező gyomorfájdalmat azon nyomban érezni kezdem. Csak ügyetlenül megvakarom a fejem, majd jó gyerekhez méltóan meghajolok a rellonos leányka előtt. Leveszem a szatyrot a vállamról, majd bőszen turkálni kezdek benne, mígnem kezeim közé akad a füzetem, amit rögtön elő is kapok, hogy aztán gyors kézmozdulatokkal lefirkáljam azt a néhány szót, ami az agyamba ötlött.
- Mi csinálni ma? - Mutatom fel a papírhalmazt, de már rakom is le, hogy a lány válla felül ki tudja kukucskálni és megleshessem a már előkészített terepet.    

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Laura
Én

Csak picit vállat vonok a kijelentésére, hiszen igaza van, és ezt ő is tudja. Hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy olyan dolgok rosszul mennek amiket tanulni kell, viszont az hogy most az elemem irányítása nem megy valahogy árulásnak tűnik. Úgy érzem, mintha elvesztettem volna a lábam alól a talajt, hiszen amíg eddig pontosan tudtam mit (vagy mit nem) várhatok el a víztől, most hirtelen remélni kezdtem - egyszerre túl sokat. Hozzá vagyok szokva a gyakorláshoz, a kudarcokhoz, mégis, valamiért amikor elképzeltem mire lehetek így képes, sokkal egyszerűbbnek tűnt a dolog mint ténylegesen megtanulni elérni elemem fölött az irányítást.
Nem megyek bele túlságosan a részletekbe, ám kitérek minden (szerintem) lényeges elemére a történteknek. A mosolyt csak halványan viszonzom, de a szememig ér, tekintetem pedig lassan siklik Laura arcáról vissza a vízre. Egyszerre szeretnék ugrani egy bombát a legmélyebb tengerbe, és gondolok aggodalmasan is arra a pillanatra, amikor tényleg, önszántamból próbálom majd ki a búvárkodást. De hát hol van az még, ha megmoccantani sem bírom a vizet, ne akarjak beleveszni, nem igaz?
- Öhm, Maxie, a kisbéka, tudod - pillantok fel rá, miközben megpróbálok visszaemlékezni, hogy említettem vagy mutattam-e már neki. Az arckifejezése alapján nem. - Van egy kis levelibékám Maxwell, egészen pontosan II. Vizenyős Maxwell, és az ebilenem, Iridis megnyalta, amitől szegény majdnem sokkot kapott.
Hümmögve bólogatok ahogy új lendülettel kezd el magyarázni.
- Köszi - motyogom ahogy megszárítja tenyerem, majd megkeresem tekintetét, és egy hosszú pillanatra fogva tartom. Talán bátorságot próbálok belőle gyűjteni? Nem tudom. Ezután egy mély sóhajjal fordítom fejem lefelé, számat beharapva igyekszem azt tenni amit javasolt.
Bámulom kinyújtott jobb tenyerem. Bizonytalankodva mit is kéne keresnem, tekintetem végifut a vonalakon, ráncokon, mélyedéseken. Ujjaimat picit megmozdítom, figyelem ahogy az izmok összehúzódnak bőröm alatt, dombocskák süllyednek be és mellettük újak keletkeznek. Mint egy térkép - merül fel bennem a hasonlat, talán kicsit még el is mosolyodok rajta. Nem siettetek semmit, lasan, óvatosan idézem fel magamban a nyirkos, vizes emléket, és mitha hegyről csorogna le a kis patak, ujjvégemről egy alig látható vízcsepp indul meg tenyerem közepe - a térképem leendő tavacskája - felé. Pislogok, még a lélegzetemet is visszatartom, hátha csak rosszul látok, és ez az egész nem is történik meg igazán. Azonban a cseppecske még mindig ott van, sőt, még egy áttetsző petty csatlakozik hozzá, majd még egy. Öt ujjamról öt kicsit cseppecske gyűlik össze és alkot középen egy borsónyi vízgömböcöt. Érzem ahogy a tarkómon felállnak a kis babahajszálaim, és a hátamon is végigszalad valami megmagyarázhatatlan, egyszerre ijesztő és boldog érzés.
Tenyerem megbillentem, a csepp lefolyik és a fűre cseppenve eltűnik szemem elől.
- Sikerült - bukik ki belőlem hitetlenkedve, majd pótlom az elmaradt lélegzetvételeket. Elkerekedett szemekkel pillantok fel Laurára, majd vissza a tenyeremre, és ismét próbálkozni kezdek, észre sem veszem mekkora vigyor ül ki az arcomra, csak a növekvő cseppet figyelem tenyerem közepén. Szabálytalan, remegős és azzal fenyeget hogy a legkisebb figyelmetlenségtől darabora szakad, de ott van. Ott van. - Ott van.