Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Mosolya töretlen, habár felvonná a szemöldökét a nő neve hallatán. Nem az orosz vonatkozás - vagy ukrán, bolgár, soha nem lehet tudni náluk -, a beceneve ugyanaz, mint a kislányáé. Még ha problémája lenne a névmemóriájával, akkor se lenne így nehéz megjegyezni.
- A vendéglistát? - most egy pillanatra értetlenül bámult maga elé, kellett pár másodperc, míg eszébe jut az esküvő. Mármint logikus az eljegyzés után az esküvőt tervezni; egyszer már végig is csinálta. - Igen, de már most le kell szögeznem, hogy nem ülhet egy asztalhoz Ellie és Alicia néném, mert abból semmi jó nem sülne ki - rázta meg a fejét röviden felnevetve.
A húga és a nagynéni nem igazán találtak közös nevezőt, Lele pedig határozottan hajlamos volt felemelni a hangját, hogy elcsitítsa az idős hölgyet. Csak a család.
- De ha már Eleonore, nem láttad esetleg? Olyan érzés rá várni itt, mint a mugli focit végignézni - a plafonra nézett egy pillanatra, még az említés is majdnem fizikai fájdalmat okozott neki. Azóta nem mondja, hogy szereti a labdajátékokat, az is biztos.
- Épp ruhákat kellene választanunk, de szokás szerint akkor vált kámforrá, mikor igazán szükség lenne rá - megvonta a vállát, de egy pillanatra sem érezte magát mérgesnek.
Tudta, hogy ideje mennie, és ezzel lezárni ezt a rövid találkozót. Most legalább eljutottak a bemutatkozásig, ki tudja, talán egyszer még azt is megtudja, Ana mit szeret inni.
Közelebb lépett hozzá, fél karral röviden átölelte, és talán a neve miatt, talán megszokásból, de gyorsan a hajába csókolt, mint a lányaival tenné.
- Rohannom kell tovább, addig is vigyázz magadra.
Időszűkében nem volt ideje megvárni a nő válaszát, így elindult a levita felé, hogy levadásszon valakit, aki szól a húgának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Egy teljes pillanatra csak bámulta a lányt, és nem kapott szikrát. Valahogy nem ilyen engedelmesnek gondolta az eddigiek alapján, sőt. Eszter egy harcos amazon volt, aki félelem nélkül nézett szembe bármivel a pályán. Meg a pályán kívül is.
- Hát csak arra akartalak megkérni, hogy következőnek kicsit fegyelmezd magad, de ahogy érzed - vonta meg a vállát. - Akár el is nyújthatjuk - villantott egy mosolyt a csapatkapitányra. Nem mellékesen, Chris nagyon tehetséges a dolgok elnyújtásában.
- Gondolatolvasó is vagy? - vonta fel a szemöldökeit egy pillanatra. - De semmi ellenvetésem, a mátrában még nem kósoltam sört. A húgom örülni fog, ha nem hozzá viszlek. - A félreértések elkerülése végett nem Eszterre gondolt itt, hanem magára és a meccsek utáni sörözési szokására. Minden más csak a véletlen műve.
Végül persze félretette az apró szokását - alkoholizmusát -, hogy beismerje, Eszter még diák és nem illene meghívnia.
- De persze az öltöző is jobb, ott nem esik ez az istencsapása - csóválta meg a fejét. Meg sem várva indult el a szertár felé inkább, ahol le is zárhatja a labdákat.
- Visszatérve a lényegre, értékelem az odaadást, de kicsit átestünk itt a ló túloldalára. Helyes meglátásaid vannak, nem erről van szó. De a megfogalmazás nagyon fontos, szerintem máshol is tapasztaltad már - kezdett bele, a végén azért oldalra pillantott, hogy ellenőrizze, még nem szökött meg a Vajda lány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Gondoltam, hogy nem lesz egyszerű menet egy külföldi, teljesen idegen országban új életet kezdeni úgy, hogy az ember fia ráadásul siket is, de valamelyest ide út még reménykedtem benne, hogy ebből valami jó is kisülhet. Nem vagyok egy negatív személyiség, általában keresem mindenben a jót, de ez a helyzet egyelőre egy cseppet reménytelennek tűnik. Lehet csak azért, mert nagyon hosszú és fárasztó hetem volt, ami megviselte a kicsi szívemet, ki tudja. Ezért próbálok minden kis dologba kapaszkodni, amibe csak tudok. Ez abból áll, hogy minél több időt töltök el Won Jae-val, rajzolok amennyit csak tudok és felveszem az összes tantárgyat, ami egy kicsit is élvezetesnek tűnik. Így kerültem be ma is a Káros Szenvedélyek Ismerete órára, ahol hiába volt fordító varázs, ennek ellenére is csak pislogtam, akár csak a manapság fellelhető poloskák, amikor valaki beszél hozzájuk. De tényleg, annyit értek ezekhez a dolgokhoz, mint kábé az ittlévők nagy rész a jeleléshez. Azaz semmit.
Kiveszem hónom alá csapott tankönyvemet, majd mereven bámulni kezdem a borítót. A baj az, hogy minden eszembe jut, csak az nem, aminek kellene. A fejemben már komplett képregényt rajzolok, bandaharcos cigarettákkal akik a drogokkal folytatnak vérre menő párbajt, miközben mindezt musical szerűen dalba öntve tárják az olvasó elé. Több se kell nekem, lehuppanok a fal mentén a földre, majd előkapom a vázlatfüzetem és thumbnail-szerűen levázolom a blázok mozdulatait, ahogy a kábítószerek arcait is. Belemerülve feledkezek meg az egész világról, mikor is törökülésbe húzott, azonban egyik lábam egy kicsit kilógó részén valaki vagy valami megbotlik. Felpillantok skicceim fölül és azon nyomban eláraszt az állatkából áradó mérhetetlen cukiság. Egy kacsa sikeresen nekem rohant, és ahogy észreveszi, hogy én is észrevettem őt, rögtön megszeppenve tovább is áll.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

- Mondjuk, ahogy látom, már neked is mindegy - ő is elázott úgy, ahogy én, ahogy a fejét rázta, hullott is róla a víz. Ekkor egy pillanatra bevillant előttem Bolyhosról egy kép, ő rázta le így a bundájáról a vizet egy fürdetés után. Szegény fiút azért sajnáltam, hogy miattam ázott el, és kicsit aggódtam is amiatt, hogy majd a végén még ő lesz beteg amiatt, amiért rajtam segít.
Nevének hallatán most már biztos vagyok abban, hogy az ő nevét hallottam egyszer egy beszélgetés során, tehát ő Thomas. Rajta kívül volt még néhány prefektus, őket azonban még látásból sem ismertem.
- Én is, el tudtam volna képzelni jobb találkozást is - elmosolyodtam, de közben némi fájdalom is kiült az arcomra, nem tudtam leplezni, hogy mennyire fáj a bokám. Bevallom, kicsit kétségbe is voltam esve, hogy most ezután mégis hogy jutunk ki ebből a viharból, mert nem szívesen tartózkodtam ilyen ítéletidőben a fák alatt. Féltettem magamat, féltettem Thomast is, hogy nehogy őt is baj érje, de ötletem az nem volt. Ilyenkor voltam dühös amiatt, hogy még nem ismertem minden varázslatot, s nem tudtam magamon segíteni.
- Lebegtetnél?- a fiú hirtelen ötlete megdöbbentett, ez nem jutott volna eszembe, és egy kicsit talán tartottam is attól, hogy majd leejt. Ő azonban elég határozottan állította azt, hogy ügyes ebben a varázslatban, és mivel továbbra is villámlott, s dörgött az ég, nem volt más lehetőségem. Ha tetszett, ha nem, ebbe bele kellett egyeznem.
- Kicsit félek, de...bízom abban, hogy nem fogsz leejteni. Benne vagyok, csináljuk. Csak mond, hogy kell-e valamit tennem, hogy jól működjön a varázslat. Mit csináljak?- kérdően pillantottam rá, amikor ismét hatalmasat dörrent, és újra összerezzentem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szeretnék vele máshogy viselkedni, mint másokkal. Tudom, ez most furcsán hangozhat éppen akkor, amikor én vagyok az élet császára, de azt hiszem a Scarlettel történtek eléggé fejbe kólintottak ahhoz, hogy tudjam, vége van, hogy van egy pont, aminél megálljt kell magamnak parancsolni. Ez így nem mehet tovább! Az, hogy következmények nélkül csak élek bele a nagyvilágba. Ez a pont pedig itt és most, ezen a folyosón történik meg, ebben a pillanatban, ahogy nézem őt, ahogy érzem, látom mellkasa finom emelkedését és süllyedését. Nem azért mert túl sokat ivott, egy kicsit sem azért. Ez valami más. Elkezdtem félni. Azt hiszem, amikor az egyik nagyon jó barátságod lesz a tét, átértékelsz mindent, és akaratlanul is elkezded másként látni magad ebben az egészben.
Nem akarom elveszíteni Nadine-t, ahogy Scarletet se szeretném, éppen ezért kell megállnom. Nem akarom egy nap azt mondani, hogy ennyi voltam, egy megsértett férfi, aki nem tisztelte a nőket, csak egyre másra hajtotta őket. És amikor mások ünnepelnek, vagy éppen hosszúhétvégére készülnek a családdal, én csak gyúrom a tésztát, és nézem, ahogy a listámon szereplő minden nő elmegy a szerelmet ünnepelni. Én pedig ott vagyok egyedül, barátok nélkül. Hát jó ez? Azt hiszem nagyon nem.
- Szóval nem?
Mégis azt hiszem, hogy nem lennék képes azonnal átállni, talán csak a játék maradjon meg, némi ártatlan flört, és a tény, hogy Márk ne menjen Nadine, Nadine szobája, Nadine ágya, sőt Nadine aurája közelébe se. Csak simán ne. Többek között ezért is ugrok oda, és ölelem át a nőt, aki szórakoztatóan vidám, és szemet gyönyörködtetően gyönyörű. Nadine szeme és szája a legszebb, olyan érdekes és egyedi összképet ad, mely sokszor jelenik meg álmaimban. Szívesen nézek ezekbe a szemekbe, és bevallom, álmaimban olykor csókolom ezeket az ajkakat. De most, hogy itt lenne minden gátlás mentesen az alkalom, most valahogy mégsem mozdulok, mégsem teszem meg. Nem felnőttem, szó sincs róla, de ő Nadine.
Nadine, aki ellépve tőlem táncra perdül, bizonyítva, hogy ő még tele van energiával, még táncolni is tud, mosolyog, sőt, szinte sugárzik, de azért ebben szerepe van az alkoholnak is, ami miatt az egyensúlya már nem a régi, és ahogy mellkasom felé kap, úgy kapom rendesen kezeim közé, és tartom meg őt, amíg vissza ne nyeri az egyensúlyát.
- Ajánlok egy egyezséget Nadine Rohr.
Halkítom le kissé a hangom, mosolyogva nézem őt, a kezemben tartott törékeny nőt.
- Aludj ma velem, filmezzünk, beszélgessünk, és cserébe holnap te irányíthatod a napom.
Alvás. Na ezt se mostanában ajánlottam egy lánynak. De ha velem alszik, ha nálam alszik, akkor kicsi lesz az esélye annak, hogy bárki bemenjen hozzá. Meg szeretném védeni, ahogy így a kezeim között tartom, érzem, hogy nem akarom, hogy bárki más hozzáérjen, hogy bepróbálkozzon nála. Nem akarom, hogy bárki mással legyen. Ismerem magam, tudok megálljt parancsolni, de férfi vagyok, vagyis semelyik férfiba se bízok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Amikor anyáék elküldtek Bagolykőre, nem gondoltam volna azt, hogy majd éppen egy mugli körökből származó fiúval találom meg a közös hangot. Benettel nagyon sok mindenben megegyeztünk, mindketten szerettünk olvasni, tanulni és talán még azzal is meglehetne minket bélyegezni, hogy stréberek vagyunk. Bár inkább azt mondanám, hogy érdeklődőek és kíváncsiak.
A bájitaltan mindkettőnk egyik kedvence volt, amióta beleolvastam Ben könyvébe, azóta nem is tudtam kiverni a fejemből azt a sok különlegességet. Ahhoz viszont, hogy komolyabb dolgokat készítsünk, gyakorolnunk kellett az elsőben tanultakat, hisz fontos volt számunkra az, hogy megfelelő alapokat sajátítsunk el.

Emiatt meg is beszéltük, hogy ma délután elkészítjük a bizalom elixírjét, ami már a leírás alapján is nagyon érdekesnek tűnt. Kíváncsi voltam arra, hogy a főzet mennyire lehet hatásos, s arra is gondoltam, hogy majd egymáson kipróbáljuk. Előtte azonban el kellett készítenünk a főzetet.

Már egész nap izgatott voltam, hagytam is egy üzenetet a fiúnak, hogy még csak véletlenül se felejtse el a délutáni találkozót a laborban. Én direkt előbb érkeztem, hogy előkészítsek mindent, és ismerkedjek a laborral.Bár, ha tudtam volna, hogy ez ennyire sötét hely, akkor lehet, hogy megvártam volna a fiút, s vele együtt indulok el.
- Remélem ideérsz, és nem felejtetted el - motyogtam halkan, ahogy körbefordultam a fáklyákkal megvilágított helyiségben. Nem volt túl bizalomgerjesztő, ráadásul közel volt a rellonosokhoz, akik közt nagyon sok ellenséges és barátságtalan diákot ismertem meg. Kicsit tartottam is attól, hogy majd valamelyikük megzavar itt, és elveszi a kedvem a főzéstől.

Míg Benettre vártam, elővettem a tankönyvet, fellapoztam a megfelelő oldalon, majd elkezdtem keresgélni az alapanyagok közt.
- Porított doxyszőr...nagyon jó, ezekre nincs is ráírva, hogy miben mi van - vagy nem láttam jól, vagy rossz helyen kerestem a feliratokat, mindenesetre, egyelőre nem találtam meg minden hozzávalót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

- De ha nekik mondod "ez csak egy fa" - fújtam hatalmasat magam elé, ahogy lassan elbotorkáltam a már kikötözött fák között Tim mellé. Igazság szerint annyi rossz van a világban, hogy már fel sem tűnik szerintem sokaknak, hogy ami őket körbeveszi se különb. Nekem sem mindig volt egyértelmű, hogy nem tesz jót se nekem, se másoknak mondjuk a hely, ahol dolgozom. Disneylandről is megvan a magam véleménye. Na ott aztán durván sokat szemetelnek, és erre nevelik a pöttöm gyerekeket is. Ez jó példa? Akkor ránk miért mutogatnak Timmel, hogy na ilyenek ne legyenek? Érthetetlen.
- Mindig rámondja valaki, hogy ezért van, aztán meg elmész az ilyen irodaházba és mit látsz? A manó viszi ki a kávét. Értem én, hogy nem mind akar felszabadulni, de azért lehetne nekik kitalálni olyat, mait szívesen csinálnak és nem megterhelő nekik - vagy hasonló. Vonogattam a vállam. Tisztában voltam vele, hogy nem oldjuk meg a világ egyik legnagyobb gondját, ettől még remélni szoktam, mert szeretem, mikor nyugodt és békés minden, könnyebb úgy élni. Éreztem, hogy valami néz, de eltekintve mivel csak azt a nagy szarvasmacit láttam, inkább elengedtem.
- Ehhez nincs valami ismerőse Dustinnak? Ő foglalkozott a minisztériumnál is, sulikban is az elemivel ahogy tudom. Talán tudna tippeket adni - mert hát ő ilyen mentorféle Timnek amúgy is, ezt nem is nehéz átlátni.
- Én is gondoltam rátok, de ez azért munkát, időt, tervezést igényel. Meg na, azért van dolgotok enélkül is. Szóval még nincs helyem, addig jegelhető - én legalábbis úgy láttam, hogy még nincs meg  ahova vagy a mit, addig nem kell mozgósítani a fél világom. - Van a vadőrlak mögött egy ilyen kivágottas rész, kijárták a vadak, talán arra? Szebb lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Az emberek furák - meresztettem a kék szemeim rá, nem mintha ezzel feltaláltam volna valami újat. Én néha azt sem értettem mi ez a sok enyém meg tiéd harc, amit olyan apróságokon követnek el, amik nem is számítanak. Múltkor láttam két lányt, akik azon összeszólalkoztak, hogy melyiküké a hatos és melyiküké a hetes sorszám. Nem igazán láttam jelentőségét, mert előtte beszélték meg, hogy úgyis kivárják egymást.
- Aki így tesz nem bízik a környék biztonságában, mondjuk abban én sem, de eddig eszembe sem jutott, hogy el kéne vinnünk magunkkal a lakást. Néha T-rex vigyáz egyedül a helyre - tártam el a kezeim, ahogy kimásztam végre az arcából, hogy haladjunk is. Leginkább tovább és előre. Frusztrált voltam, ha azt vesszük, hogy most már hónapok óta keresem az igazit. Már kocsmából, máshogy szerintem nagyon jól állok.
- Szakképzés? És mit szeretnél kitanulni jobban? Vagy arról még nem esett szó? - kérdeztem rá végül és kifejtettem közben a növényes ötleteim is. Nem volt annyira fontos, igazából rengeteg foszlány van már erre-arra felírva a lakásunkban, de majd ha átláttam a hova települjünk káoszt foglalkozom a többivel. Csak szeretnék már ott tartani, hogy a legnagyobb bajom az legyen, milyen virágokat szerezzünk.
- Igen, menjünk is, mert még a végén valaki zsebreteszi előlünk - mutattam is előre, aztán felszálltam és megkapaszkodtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mi az a vallogatás? Teljes értetlenséggel néztem magam elé, és mire ez kicsapott az arcomon már úgyis mindegy volt, mer tő a szőnyeget méregethette én meg a haját fogtam. Nem kifejezetten vártam hasonlót az életemtől, és ha bárki megkérdezné, azt se mondanám, hogy ez egyáltalán a pakliba volt téve, de szavam sincs. Nem azért, mert korrekt vagy megértő lennék, inkább azért, mert el kellene ismernem, mennyire semmi nem történik körülöttem. Ezt persze nem valaki ittas megjelenése és a nappalim körbehányása kellett volna felfedje. Értem Ezra mit értett "te nem ilyen vagy" alatt, mikor valami közös meghívást kaptunk.
Az infókkal nem különösen törődtem most, bár a hercegnőre csak megejtettem egy mosolyt, olyan biztatót, amivel akkor tekintesz, ha teljes mellszélességgel tudsz támogatni egy ügyet. Én ezt kevésszer teszem életemben. Valahogy kimaradok a bizalmi körökből az üzletek felé.
- Előbb a jobbot - mutattam a kádhoz közelebbi lábára, mert ha fordítva haladok még orrba rúg egy rántással cipővel. Ez meg nem hiányzik, egyikünknek sem azt hiszem. - Aligha, de ez igaz volt, nem kedveskedés - szorítkoztam a tényekre, mielőtt következőkörben édes és ferdítő leszek. Aztán a cipőket letettem kicsit odébb és felegyenesedtem, hogy úgy nézzek le rá, tudom mi jönne, de nem tudom ezt most hogy kéne neki elmagyarázni. Bár mondjuk kisegít, mikor magától kezd el megszabadulni a ki tudja mivel összegányolt ruháitól. Van mosógép, azt hiszem (támaszkodott meg rajta mindeközben - a szerk.).
-  Ilyen kicsik a vombatok - nevettem magam elé, aztán csak eltártam a kezeim. Keresnem kellene egy törölközőt meg valami ruhát. - Megoldod, vagy segítsek még valamit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem aggódtam, mert ha arról van szó akad jó ismerősöm - Bencéé, de ami az övé, az az enyém is -, így akár össze is lehet szoktattatni a két ebet, nem lesz baj. Duplo elég türelmes természet, ő a tekintetével elítél, de mikor kutyák közé mentünk se volt baj. Nem kezdeményez és áll bele balhékba, persze játék szinten megteszi, de olyannal, aki szintén csak ezért. Annyira okos, tényleg büszke gazda vagyok.
- Megoldjuk, ha úgy alakul. Duplo elég baráti, nem árt neki se valaki, akivel bandázhat, azt hiszem mióta ott hagytuk a Mari nénis helyet, nem is laktunk kutya közelében - gondolkodtam el, de már azt se tudnám felidézni, akkor ő már volt-e nagyobb az alkaromnál. Egyáltalán emlékszik-e rá, nekem néha az előző este is félhomály, ha nem teljes. Nem vagyunk egyszerű esetek, ettől még hiszem, hogy ha már ezt összeraktam, akkor megoldható. Bármi áron.
- Tudod kicsit fáj a hátam, meg itt a nyakam - döntöttem is oldalra a fejem egy pontra mutatva, ahogy fél kézzel elemelkedtem a kormánytól. Persze csak piszkáltam, nem venném szerintem én se ilyen könnyen, ha nem egy kutyáról lenne szó. Azt hiszem erre mondja a muter, hogy már menthetetlen vagyok.
- Új képesség, nyitott szemmel alszom, vezetek, társalgok és dalt is írok egyszerre - nevettem el magam felgyorsítva és haladva tovább. Inkább megérdeklődtem mit lehet tudni az új gyerekről, és azért többet, mint elsőre hittem volna.
- Mennyi idős? - mert ugye más egy kölyök, meg egy idősebb igénye is, mondjuk Duplo még mindig olyan mint egy hat hónapos. Csak kétszer akkorát harap, ha éppen utál. Majdnem mint én, mikor nem tetszik valami. Meg is forgattam a szemeim a megjegyzésére. Nem értem miről beszél. Inkább beálltam a parkolóba és kicsatolva magam még hátranyúltam Duplohoz. - Csak óvatosan kisöreg, kiszállunk, de te kint maradsz. Nincs hergelés. Mehetünk? - ez utóbbit már a nőhöz intéztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Ezeket a vezényszavakat tanuljátok Marleyval? - nevettem el magam a pisszegését követő megjegyzésekre, majd a kezem az övére csúsztatva vártam meg még lazul kicsit az ölelés. Nehéz lett volna amúgy megfordulni, pláne ha valaki ismeri a nőt. Több erő van benne, mint azokba az üvegösszeroppantó gépekbe. És ezt most értsd teljesen szó szerint. Nem fáj, de megérzed. De előbbi is lehet, ha úgy akarja. - Igaz, ilyenkor kórház vagy idegen térség a vége - bólogattam tudálékosan, de engem ez nem hatott meg sosem. Más kérdés, hogy most így lenne. Nagyon felbaszna a tény, hogy eltűnt, pláne ilyen módon, szóval így a legjobb. Igazából reméltem is, hogy eszerint alakul, ha már lezuhanok a világ másik felére.
- Éppen elzártad, mire beléptem, nem sok esélyem volt - biggyesztettem le az ajkam bánatosan, ahogy már felé fordulva végre csókot nyomtam a homlokára, amin még pár vízcsepp szédelgett, majd az ajkait is megtaláltam a sajátjaimmal, miközben a kezem körülfűztem a derekánál. - Hiányoztál, Szivárványlány.
Nem hiszem hogy mondtam valaha nőnek, nem a becézést - bár azt sem -, de ilyet vagy ehhez hasonlót, és ez így volt rendjén. Hősszerelmesként is van, ami nem jutott el mércéig nálam, vagy nem adta az élethelyzet, aztán beleestem, majd pofára. És itt vagyok, évek múltak, és már nem keresem, hanem tartom.
- Kettő? - kérdeztem teljesen értetlenül, ahogy oldalról kiemelve a pálcám intve vele a megfelelő varázsszóra nonverbálisan összecsúsztak az ágyak. Nem értem miről beszél. - Eleve így volt tervben, szóval, még nem is láttam a szórólapot, milyen érdekfeszítő program jön? Már rajtam kívül, a fő attrakciót VIP-passal nyerted.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Tökéletesen elképzeltem mindent. Minden szükséges információt és iratot átadok a nőnek, mert itt lapul minden a táskámban gondosan összekészítve. Felkészítem arra, hogy egy arrogáns bunkóval kell beszélgetnie, és úgy kellene megcsinálni az interjút, hogy ez le is jöjjön belőle, de ne olyan feltűnő mértékben, mert akkor megkapom a magamért rendesen. Egy visszafogott interjú kellene a tevékenységről, amit végez, de úgy, hogy érezhető legyen az valójában milyen ember. Igen, kicsit nehéz, de majdnem az összes újságíró vérében benne van ez, ráadásul a nő tényleg valami zseniális.
Igen, nos, azzal az egyetlen eshetőséggel nem számoltam, hogy esetleg nem tartózkodik itt, és "csak" a férjével sodor össze az élet. Baszki, ez egyáltalán nem volt belekalkulálva az olyan tökéletesen felépített tervembe, így nem tetszésemet kifejezve fújtatok egyet, majd felkönyökölök a pultra. Ökölbe szorított kezemnek támasztom arcomat, így tekintek fel a férfira.
- Akkor egy pohár száraz vörös bort, legyen szíves - ennél rosszabb már nem is lehetne. Annyira biztos voltam abban, hogy Anna elbírja majd vállalni, hogy B tervvel nem is készültem, és ilyen szűkös határidővel már nem is találnék senkit, aki elvállalná, hiszen még a nő is necces volt. Nincs más lehetőségem, mint felkeresni az illetőt és új időpontot megbeszélni vele, nyolcvanszor bocsánatot kérve a kellemetlenségért, mert az ő ideje nem játék, hiszen egy nagyon fontos ember. Blablabla, rendben. Senki másé sem játék, de mindegy.
- Ha már felsültem, akkor iszok egy pohárkával. Abból talán még nem lehet baj - szemöldökömet ráncolva várom italomat. - Ha nem bánja, tegeződjünk. Igyunk egyet arra, hogy ez a bunkó hajlandó legyen másik időpontot megbeszélni - csalódottságom felőrli a bennem rejtőző gátakat, nem szoktam ennyire beszédes lenni, de most ilyen minden mindegy alapon, már tényleg csak arra vágyom, hogy egy kellemes ember társaságában töltsem az este hátralévő részét, egy kellemes csevej mellett. Nem kell több. Maximum egy kis bor, bánatom elűzésére, de az sem mérvadó ebben a helyzetben, elég ha elterelődnek a gondolataim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Dimi bábácsi és az ELME játéka
*-* Kész vagyok, mehetünk!- 🎶

Olyan tágra nyílt szemek még nem meredtek Dimi bácsira, mint amilyenek most az enyémek.
- Ké-ké-ké-kézzel?! - akad meg a nyelvem akaratlanul is, hiába nem vagyok az a dadogós fajta, már a gondolattól is halálosan kimerülök, hogy nekem tornyot kellett volna építenem. Homokozóban, maximum! - Ne máár - hőkölök még hátrébb, egészen furcsállva, már-már ijedten pislogva. Elképzelem én is a felvázolt helyzetet, és valahogy megragad a képzeletemben az "úgyis újra összedőlt volna" rész.
- Senki ne akarjon olyan épületben tartózkodni, amiben az én kezem munkája is benne van - nevetek fel végül hitetlenkedve, miközben gondolataim már egy lyukacsos, ferdére dőlő, huzatos, billegő kőhalom körül forognak. Hát, építész nem leszek. Végülis, ha jobban belegondolok részben azért is keveredtem ma ide, hogy megtudjam mivel szeretnék majd foglalkozni... Ha pedig így találok olyanokat amiket ki tudok zárni, az is valami nem?

Még akkor is azon gondolkodom milyen könnyen jött felfedezés volt az előbbi, amikor visszatérek a játékkártyákkal. Belekezdünk, megy a csere-bere, nekem fel sem tűnik egyre nagyobbra duzzadó közönségünk, annyira belemerülök a kártyák fixírozásába. Nem is veszem észre amikor Zsombor - ugye így hívták? - a jelünket mutogatja, ellentétben kis csoportunk negyedik tagjával. Dimi bácsiék gyorsan szereznek hát így egy pontot, és csak ekkor pillantok fel a többiekre. Biztosítom a páromat arról, hogy a kövi körben jobban fogok figyelni, majd mire észbekapok, már két másik duó is csatlakozik a játékhoz, ki ki a maga kis jelével előre felkészülten. Izgalmasabbá válik a meccs, nehezedik odafigyelni mindenkire, egészen izgatottan várom a lapokat. Na majd a következő - dőlök kicsit előrébb, lélekben felkészülve rá, hogy majd jól bevetem magam.

Nos, bárhogy is (nem tudom hogy történhetett, én ártatlan vagyok), de csúnyán kikaptunk...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Kifejezetten érdekes, arcszerkezet van a fiúnak. Rajzoltam már mindenféle embert, tényleg a művészetin még akttal is kacérkodom, de valahogy ő nem megy. Mióta elkezdtem róla a krokit, már harmadjára fogom a kezembe a radírt, hogy aztán gyors mozdulatokkal tüntessem el eddigi munkám gyümölcsét. Na akkor még egyszer! Újra ceruzát ragadok és nyelvemet is kidugva ajkaim közül próbálkozok megörökíteni az orrát. Mert igen, valami azzal nincs rendben. Mármint nem a srác valódi nózijával, hanem azzal ami a papíron volt. Túlságosan görbe volt, és akárhogy is nézem, a való életben nincs neki benne olyan kampó. Már-már úgy ügyeskedek, hogy rá se nézek a modellre, sikerült úgy ahogy beszívnom arcának minden egyes görbülését. Azonban amikor ismét felpillantok, látom hogy a fiú már felém van fordulva, és nagyon morcos képet vág, miközben valamit mond. Hallani ugye nem hallom és sajnos ilyen távolságból a szájról olvasás sem megy, úgyhogy csak pislogok rá értetlenül, fejemet oldalra döntve, ismét bugyuta mosolyt varázsolva arcomra. Csak totojázni tudok, hogy vajon mit is szeretne tőlem, így végső elkeseredésembe úgy döntök, hogy megmutatom neki, min is ügyeskedtem eddig.
Felpattanok székemről, majd kikerülve a köztünk elhelyezkedő székeket, csökkentem a fennálló teret. Helyet foglalok az egyik ülőalkalmatosságon, majd az asztalra, a fiú elé helyezem a füzetemet, aztán újabb széles mosolyt varázsolok arcomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Sietve haladtam előre, a festmények pedig egyre élénkebben viselkedtek. Itt mindig volt valamiféle balhé, veszekedés, összetűzés néven, időnként pedig vigadalom volt. Úgy tűnt, hogy inkább egymással voltak elfoglalva, mintsem másokkal, bár néhányan kíváncsian fürkészték tekintetükkel az arra elhaladó embereket, akikből jelenleg alig volt jelen valaki. Folytattam az utamat, majd arra lettem figyelmes, hogy egy ismeretlen diák ült a földön egy könyvvel a kezében. Rögtön megcsillant szememben a remény fénye, hogy rátalálhatok a kacsámra, ha az illető látta.
- Szia! Dana vagyok! Láttál esetleg errefelé egy kacsát? Sajnos kilógott a szobámból, Hápi a neve... nagyon aggódom érte - néztem a másikra kétségbeesetten. Reméltem, hogy tud érdemelgess információval szolgálni irányomba, hiszen mindennél fontosabb volt most, hogy ráleljek az állatkára. A kis tollas mindig is kalandvágyó volt, így nem lepett meg, hogy kilógott a résnyire nyitva hagyott ajtón, azzal is tisztában voltam, hogy én voltam az egyedüli felelőse a történteknek. Ha becsuktam volna az ajtót, akkor nem lett volna semmi gond, de mivel meggondolatlan és figyelmetlen voltam, így adott volt a lehetőség számára, hogy felfedező útra induljon a kastélyban.
- Nagyon remélem, hogy időben megtalálom, sosem hagytam egyedül ennyi időre. Sajnos nyitva felejtettem a sietségben a szobám ajtaját is kiszökött - ismételtem önmagam szinte levegőt sem véve, hogy értse a másik, mi a helyzet. A festmények közben hangosabbra vették a hangerőt, most éppen négyen vitatkoztak össze, mert nem tudták eldönteni, kié legyen a számomra eléggé gázosnak kinéző ruha. Úgy láttam, hogy ez hosszú időtartamú veszekedés lesz, nem is értettem, mit ettek azon a göncön. Én tuti tovább engedtem volna másnak, csak hogy megszabaduljak tőle. Legrosszabb esetben kidobtam volna, de ők totál odavoltak érte, úgyhogy egyhamar tutira nem jutottak dűlőre a jelenlegi álláspont szerint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Bunkó bácsi

Nos nos, utánaolvastam én ennek a híres terelőpárbajnak, de a kisujjam évgyűrűire esküszöm, pont nem a bemutatkozós része érdekelt a legjobban. Persze úgy ugrottam neki hogy az ilyen szertartásféleségek ismerete is hasznos lehet, de utána inkább rámentem a túlélési technikákra - inkább tűnjek bunkónak, mint hát izé... Halottnak.

A földre gömbölyödve jutok el odáig, hogy először felteszem magamnak azt a kérdést, amit már sokan sokféleképpen szegeztek nekem - mi a hólapátos télapóért kellett nekem odamenni az öltözőkhöz? Karjaim tarkómra fonódnak, fülemben pedig zúg a szapora szívdobogásom, hangját újra és újra összetévesztem a képzeletbeli gurkókkal. Mindeközben néma csend settenkedik körénk, amit el is kezdek felfogni, ahogy a várt becsapódás elmarad, és értetlenül hátralesek vállam felett. Pislogás nélkül meredek a fölém magasodó férfira, majd tekintetét követve a faládára. Most mi van, nekem kell elengedni? Esélyem sincs rá, hogy magamtól összerakjam mire készül, szavai megelőzik helyzetfelismerő képességem bootolásának gyorsaságát. A kérdésre csak pislogok egyet, egyébként még mindig teljesen mozdulatlanul, mint a gülüsemű aranyhalak egy lepukkant állatkereskedés rosszul megvilágított akváriumában. A sporteszközök puffanása zökkent ki a tétlenségből, arcom elpirul, hiszen a kérdés azon a tipikus tanárias "mit képzelsz mit csinálsz" hangon feszül közénk. Kiegyenesedés közben fordítok magamon lábfejemmel, így mire kihúzom magam, már az irány is stimmel.
- Hogy? - lehelem a kérdést, sőt talán csak az ajkaim mozdulnak, de hang ki sem szökik rajtuk. Én tényleg magabiztosan vágtam neki ennek az egésznek (khm khm fogjuk rá), de azóta csak olyat tett vagy tettem ami összezavart, netán zavarba hozott. Ott akkor az öltözőben könnyen beszéltem, hiszen tudtam, hogy akkor biztosan nem kerül majd sor a párbajra. Ott akkor az öltözőben zavart az elszenvedett vereségünk, zavart a férfi nyilvánvaló arroganciája, zavart Béla, Ábel, zavart... Minden. Dühből pedig könnyen beszélek, főleg ha nem is tudom mi az amibe belemegyek. Én ajánlottam fel, persze. De túl nagy naivitás volt azt gondolni, hogy mondjuk kapok pár szabadon lengedező gurkót, hogy találjak velük célba? Valószínűleg igen.
Ott akkor az öltözőben felhergelt szavaival, és bizony nincs ez másképp most sem.

Szavai tovább kígyóznak felém, én pedig keserűséggel vegyes hitetlenséggel pillantok felém nyújtott kezére.
- Nem fogom veszélyeztetni az életedet - ismétlem meg utolsó mondatát, szavaimba olyan maró gúnyt csempészve, ami mellett a salétromsav kedves kis üdítőitalnak hathat. Érzem ahogy a megalázottság pírja kúszik fel arcomra, kezemet pedig szorosan magam mellett tartom - eszem ágában sincs felé nyújtani. Ezzel nekem ugyan nem tesz szívességet. Csak dühtől összepréselt szám állít meg abban, hogy megtoldjam mondandómat, alsó ajkam azonban így is meg-megremeg, és valami furcsa, meghatározhatatlan eredetű könnyek szúrkálják a szemem. Nem sírok, de még akármi megtörténhet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

KAROLA
délután az erdőszélen | #trustmeGIF



Meg van szeppenve kicsit az ötletem hallatán, ez egyértelmű, de csak határozottan bólogatok. Lebegtetném. Nem lesz gond. Elmosolyodom, amikor erőt vesz magán és ezt a tudtomra is adja. Csináljuk!
- Csak maradj nyugton! Ne félj, nem történik akkor sem szörnyűség, ha megmozdulsz, leejteni nem foglak, csak talán kényelmetlen lehet utána neked. Álló helyzetbe foglak hozni - vázolom neki, mire számíthat. - Minden rendben lesz - szorítok karján bátorítót, barátságosat és felegyenesedem tőle. - Becsukom az ernyőt - figyelmeztetem erre és valóban már teszek is így. Az esőtől sűrűn pislogva nézek le a lányra, törlök egyet arcomon.
- Mobilicorpus - hangzik el a bűbáj pálcaintés közepette, a levitás pedig érezheti, ahogyan emelkedni kezd egészen lassan, óvatosan. Másik kezemet is olyan magasságban tartom, mint az éppen varázslót, mintegy vezénylőnek tetszőn. Lába éppen csak eltávolodik a sáros talajtól, felsőteste viszont teljesen. Mikor függőlegesbe kerül, meg is áll. Így. Nagyon jó.
- Oké. Most elindulunk - adom mindig tudtára, mi következik éppen, nehogy váratlanul érjék a mozgásváltozások. Szép lassan kezd el úszni a levegőben. Úgy érezheti, láthatatlan erők fogják, támogatják, ám nem nehezedik teher egyik pontjára sem. Súlytalan. Sétálni kezdek, ő pedig halad mellettem különös, elgyötört bábként.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hazudik, ebben egész biztos voltam, de nem vetem a szemére, még csak elő sem hozakodom hasonlóval, inkább olyan teátrálisan forgatom meg a szemeim, mintha azzal földeket lehetne mozgatni. De eszem ágában sem volt ebben rekedni, illetve most meg én nem mondok igazat. Sokszor tettem már meg, léptem is emberek lelkébe teljesen véletlenül, most egészen más volt a cél. Szándékosan.
Kérdezni akartam és hallgatni; elengedni őt és még szorosabban fogni. Ott lebegett előttem, hogy már önző lennék, ha nincs semmi, ha nincs körülmény, ha nem róla beszélnék. Mert akartam, hogy megöleljen, hogy közel legyen. De nem éreztem közben helyesnek, kicsit sem. Lassan, de magamban már kezdtem elfogadni. Fellángolás, vigasz, támasz. Nevezzük bárminek, aztán csak ott volt, még egyszer.
- Lehet, de jobb biztosan tudni. Hallani - javítottam ki magam, mert egy dolog az elképzelésben szentül hinni, és más, mikor valaki kimondja. Várakozó voltam, ahogy felnéztem rá, de mindkettőnket elterelt Mona. - Mindenki nagyon csinos - szóltam közbe kihajolva Eugén mögül, hogy aztán én is odasétáljak és köszönjek jó erősen megölelve őt. Szeretek hazajönni, pedig sokan azt várnák nem így van. Hogy nagy vagyok, hogy nem ép a családom, vagy bármi hasonló. Én ezt sosem éltem itt meg szerencsére.
- Mit? - néztem rá teljesen értetlenül, bár azt hiszem az ismeretségünkre célzott. Aztán a nevelőanyám még méregetett engem a pacihotel dolog után, rendesen égettek a szemei, de szerencsére. - Otthon? És nem jött?
A vállaim vonogattam kicsit a hajam itt ott megigazgatva és erősen meredtem az istállókra. Ne most. - Ezek szerint már nem kell bemutassalak újra a lovak alatt négykézláb mászó kiskölyöknek - utalt rám én meg értetlenül inkább elsétáltam mellette.
- Majd később elmesélem Kearneyt. Menjünk szerintem - javasoltam, ő pedig el is indult, ideje volt, amúgy se voltunk messze, hiszen méterekkel később már rá lehetett látni az első elkerített részre kiengedett pacikra. Volt egy fekete csikócska is szóval meg is álltam kicsit megnézni, de aztán a "terv" szerint csak haladtam, hogy igyekezhessünk. Én nem akarom senki idejét húzni, főleg így. Mona előre is ment mi meg kettesben haladhattunk, relatív, mert itt már jött a helyi erő. Csak velük nem foglalkoztam.
- Nem mindig ilyen lelkes vendégfogadó itt mindenki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

A szelektív süketség nem ismeretlen jelenség számomra, csak halk "pfff" hangot hallatok, ahogy inkább a függöny molesztálása köti le, semhogy válaszolna a kérdésemre. Szóval nagyon is lényeges, de várjam ki szépen a soromat, mielőtt megkapnám a választ, amit az orrom előtt rángat, mint a mézes madzagot.
Meg-megsejtek néha pillanatokat, amikor egy egészen árnyalatnyit máshogy reagál, s nem kell a diplomám hozzá, hogy értsem. A kékjeit fürkészem, újra és újra elveszve bennük. Bár lehetne fájdalmas pont amit rejt, apró tüske, végképp nem ez munkál bennem - sokkal inkább azt érzem ilyenkor, hogy tényleg elfogad, engem és saját érzéseit is úgy, ahogy vannak. Tiszta lapokkal játszunk, közös szabályok szerint, s nekem ennyi elég. Ad, amennyit adhat, s cserébe ugyanennyit kap viszont, egyikünk sem kér ennél többet. Néma egyezség ez.
Szeretem, amikor belefeledkezik valamibe, ami most épp az egyik csiga a hajamban - lehunyom a szemem az élvezettől, lassan övéhez dörgölve orrom, jobbra-balra. A "vallomásra" nem hagyok fel ezzel azonnal, lustán emelem picit feljebb az arcom és  pislogok rá.*
- És ezt nem akarom hallani, mert...? Bűnrészességgel fognak vádolni miatta?-*vonom fel egyik szemöldököm, szemlátomást nem kapva szívemhez a hír hallatán. Azon a fázison már túl vagyunk, hogy repülősót kelljen hozatni nekem. Na meg hallottam már párszor a történetet az ominózus szalmaszálakról, amiket a kollégák Anton segítsége nélkül nem tudnak keresztbe rakni, szóval annyira nem lenne meglepő egy előléptetés. Az egész tálalása viszont...*
- Aztán? Megünnepeljük, vagy mélyen hallgatunk róla, hogy a Minisztérium is vét iktatási hibákat?-*nézek rá, (majdnem) ártatlan, gyermetegen őszinte tekintettel. Hogy szemétkedni, ki, én?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Én sosem kételkedem benne, ellenben az megakasztó, mikor szeret. Nem a szó, az érzés vagy ő a gond, a tény, hogy van egy személyiségem. Mondjuk mind a kettőnknek. Ha van közös jövős párhuzamos univerzumunk, akkor ott van valaki, aki visszafogta magát. Szerintem Arthurral is ez lett volna velük a gond, valahogy nincs meg a találkozópontjuk. azt hiszem ez egy sosem mondott brozone meg siszone. De én nem török le senkit.
- A magyar törvények, a lehetőségek, Bence... - soroltam fel a lényegi pontokat, mai hibádzik Garfield léte megkoronázásához. Ezt a mesét éppen ismerem, vörös is a macska, aranyos, megnéztem Liával, nagy kaland. Önéletrajzba sosem kerül bele. - Elkeserítselek? El foglak, ő már tegnap tudta, holnap mit reggelizel - döntöttem oldalra a fejem. Igazából én ezt valahol megértettem, de be nem vallottam volna. Ezek az idegesítő szokások, amit Bence vagy Gabe űzött néha nálam is tomboltak. Egyszerűen szeretem tudni ki, mikor és éppen hol van. Leginkább a miért a lényeges, de az nem ad teljes képet. Elment reggelizni. Jó, de mit rendelt? Párosan vagy páratlanul tette? Hideg vagy meleg? Hosszú ott tartózkodásra szólt? Azt hiszem merőben ijesztő vagyok, nyilván ezért vagyok egyedül legtöbbször.
- Vannak elképzeléseim az ideális ruháról, sőt, a sajátomról is, amiben mennék rá. Ki tudja, még fogok is ott valamit - morbid? Nagyon. De azt hiszem ő nem venné zokon. Sóhajtva elvettem végül a tesztet, mielőtt itt szétkapja nekem őt az ideg, nézegettem, majd lefogva a kijelző részt emeltem rá a tekintetem.
- Beszéltetek, ti, gyerekről? - vontam össze a szemöldökeim, ahogy rá néztem. - Miért változott volna meg? Ne haragudj, de ha van ember aki begyöpösödött a saját terveibe, az Mitzinger. Mikor tért el a saját szarjaitól?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Azt hinné az ember, hogy egy iskolában, ahol megannyi oktató, egyéb személyzet és minisztériumi lebzsel könnyen és zökkenőmentesen megy egy évkezdés. Hát rohadtul nem. Mikor már azt hiszed le tudsz ülni a reggeli kávédhoz, délután kettő van és még két papírt át kell olvass. És ez még csak a házvezetői teendőd, el sem jutottál a jogi dokumentumokig, amit az új igazgatónak át kell adj. Damn, én sem itt akarok megöregedni. Nos, pedig az elmúlt napok így néztek ki, aztán tegnap valami elborult, leginkább a tekintetem, mikor megkeresett a hölgy a gyengélkedőről és felvázolta mi történt. Írtam egy üzenetet az érintett prefektusomnak és Ezrával átrágtuk, hogy ez nem maradhat ennyiben. Ő éppen a friss mestertanoncainkat intézte illetve a végzettek kiköltözését, ezért én vártam a tanárinál Thomasra. Azaz én odabent éppen behoztam a lemaradásom, ő pedig ha minden igaz meg kell érkezzen. Az órámra is néztem, és pár perccel a kért előtt elpakoltam és elindultam kifelé, én sem vagyok oda ha engem hívtak, még én kopogtassak, és tudom tartani a kölykök felé is a fairplayt,  ha kiérdemelték.
Nevezzük véletlennek, vagy szerencsének, de ki is szúrtam őt, így egy bátorító mosollyal egyik kezem a zsebembe csúsztattam a másikkal intettem neki és befelé mutattam, hogy talán indítsunk odabent.
- Örülök, hogy ideértél. Nos, nem vagyok ennek az embere, meg a hallottak és  a látott alapján is hülyén venné ki magát a hogy vagy, így inkább azt kérdezném, hogy nyugodtabbak-e a kedélyek körülötted? - néztem rá, leginkább az érdekelt azóta belefutott-e hírbe, személyekbe, kellemetlenségbe. Bíztam benne, hogy a gyógyítók a többit a megfelelő módon kezelik, az én terepem inkább a szankcionálás. - Gondolom nem egy nagy élmény ide jönni, hiszen nem volt még komoly ügyed, és most sem szeretném, ha annak vennéd. Neffry sajnos nem tud itt lenni, de átbeszéltük, és elindítottuk a szükséges lépéseket. Beszéltetek a gyámoddal már?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A srác kifejezetten aranyos volt, ahogy összetalálkozott a tekintetünk, el is nevette magát, ami persze ragadós volt, így rövid úton belőlem is kitört az a bizonyos kacaj. Elég abszurd volt a helyzet, nem hiszem, hogy úgy festek, mint aki minden szabad percében nagy adag tésztákat dönt le a torkán. Talán ez volt a felszolgáló baja.
- Sajnálom, hogy erre kell kényszerítselek, nem is teszem szívesen - húztam el a szám nagyon látványosan, miközben felé nyújtottam a tányért. Jó illata volt az ételnek, azt nem mondhatja nekik senki, hogy nem tették ki a lelküket, egyedül az volt a gond azt hiszem, hogy nem sikerült eltalálni a megfelelő sorszámú asztalt.
- Akkor azt hiszem, meg is oldottuk a rejtélyt. Nyithatnánk egy nyomozóirodát, ha nem jön össze az élet, szerintem sikeresek lennénk. - nevetgéltem őt figyelve, bár nem tudtam a nevét, de már együtt ebédelünk. Mégsem hívhatom Sir Spagetthinek. Persze, csábító gondolat, biztosan kevés embert neveznek el így.
El is mesélte, hogy még nem járt itt, ez az első alkalom. Van, aki ezek után nem is jönne többet, de rajta nem ezt láttam, egészen lelkesnek látszott. Mondjuk megértem, én is jól éreztem magamat, egy agresszív nénivel már mondjuk nem ez lenne a helyzet.
- Elvégeztem az alapképzést, majd pár évig otthon voltam, illetve dolgoztam a Budanekeresdi balett-társulatnál - meséltem, miközben körbepillantottam, próbáltam felidézni, mi lehet mások számára érdekes az utóbbi pár évemből. Nem sok ilyesmi volt.
- Juniper Delaney Iredale. Blanc & Iredale nyomozóiroda. Nekem szimpatikus - állapítottam meg, kissé megemelkedve és kezet is fogtam a fiúval, hasonlóan széles mosollyal. Aztán visszacsücsültem és nekiláttam a csirkém felkoncolásának nagyon elegáns mozdulatokkal, ha már egyszer visszajutott hozzám. - Gondolom a tanodában tanulsz te is. Melyik házba jársz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Könnyű volt mondani, hogy maradjak nyugton, miközben ott cikáztak fejünk felett a villámok és veszélybe kerültünk. A természet ilyenkor kiismerhetetlen volt, s amennyire szép és nyugodt tudott lenni egy napsütéses délutánon, most ijesztő és félelmetes volt. Mégis meg kellett nyugodnom és hallgatnom kellett Thomasra, hogy minél előbb kijussunk az erdőből.
Nem tudtam, hogyan is képzeli el ezt a lebegtetést, de szerencsére nem az a fajta volt, aki először cselekszik és csak aztán kérdez. Elmondta, hogy pontosan mire számítsak, így volt időm felkészülni a lebegtetésre. Csak azt felejtette el mondani, hogy amint megemelkedek, s lógni fog a lábam, az milyen fájdalommal jár majd.
Ahogy megemelkedett a testem, s a vízszintesből álló helyzetbe kerültem, azonnal éreztem a duzzadt bokám körüli lüktetést, ami rettentően kellemetlen volt, az érzés rögtön ki is ült az arcomra.
- Ez szörnyű Thomas - nyögtem egész halkan, de nem akartam nyavalyogni, és a varázslatban sem akartam őt megzavarni. Az ernyő már nem védett az esőtől, miután elzárta, ismét dőlt az arcunkba az égi nedű.
- Még..sosem lebegtem így - próbáltam nem koncentrálni a fájdalomra, s helyette a varázslattal járó érzésekre koncentrálni, furcsa is volt megélni azt, hogy alig pár centivel lebegek a föld felett. A testemet könnyednek éreztem, érdekes volt megélni ezeket a pillanatokat.
- Rendben, menjünk - beleegyezően bólintottam felé, megbíztam benne, hogy tudja, mit csinál, s hagytam, hogy kilebegtessen az erdőből.
Hihetetlen, de úgy tűnt, hogy működik a varázslat, mert ha lassan is, de egyre távolabb kerültünk a faháztól, és szerencsére a lábamat sem kellett terhelnem sétával.
- Szerencsém, hogy erre jöttél. Számíthatok büntetésre? Csak mert tudom, hogy nem kellett volna elcsászkálnom erre, de amikor sétálni indultam még jó idő volt. Ne beszéljek igaz? - nem tudtam, hogy zavarja-e, ha varázslás közben beszélek, így inkább elhallgattam, s csak reméltem, hogy minél előbb visszajutunk a kastélyhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Ezrás tésztát. Mármint nem belőle, hanem ő csinálja. Szokott mindenfélét, múltkor masnikat is csinált nekem - meséltem el nagy lelkesen, mert erre múltkor el is felejtettem kitérni. Eléggé szeretek minden ilyen kaját, és már eléggé uncsi volt hogy mindig kocka, vagy hosszú, vagy az a kagyló. Azt nem igazán kedvelem, de ez a masnis, uh, szóval az tökre jó.
Az arcom nagyjából úgy nézhetett ki a krumplira, mint Bencéé, mikor elsőre jött át és nem csak én meg anya voltunk otthon. Ha ez a kaja, amit annak nem neveznék ebből készült. Néha beazonosíthatatlan. Én nagyon várom már az új szakács néniket, akikről Hannah néni meg Ezra beszéltek. Mondjuk ahogy elnézem a padlót néhol új takarító se ártana, meg vagy huszon csomag illatosító. El is húztam a szám próbálva csak ott venni levegőt az orrom helyett. Ez nem nózibarát.
- Nem tudom, Arthur bácsi szerint, bár már régen láttam, nekem biszinisz néninek kell menni - kerestem a szót, de biztos ilyesmit mondott. A lényeg a komoly munkán volt, ahol lehet rajzolni, de csak hobbiként, cserébe bármit megtehetek a világon. És vehetek magamnak bármit, engedélykérés nélkül!
- Mert szerinted Ezra az apukám? Mármint persze, az, vele lakom, ő olvas este mesét, ő takar be, vele sütünk és fésüli a hajam is. Mármint...  - álltam meg egy pillanatra mert ez a mi derül ki meg mi nem most tökre megzavart.
- Menjünk a fal mellett, arra nem néznek olyan űrűn, és közel az ajtó!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Drinóczi Gerda Vivien

Drinóczi Gerda Vivien. Egy újabb név a feketelistámon. Egy név, amely a szemeim előtt lebegett, mióta megtörtént az a sajnálatos eset az erdőben. Nemcsak engem ásott el akkor, hanem magát is előttem. Végleg? Ezt viszont még nem tudtam egyértelműen megítélni.
Utánanéztem a hölgyemény órarendjének, és úgy döntöttem Okkultizmus és fekete mágia órán fogom meglepni. Igazgatóhelyettesként simán elintéztem, hogy Ambrózy Henrik kollégám halassza el az egyik óráját, de erről Gerda hogy, hogy nem, nem értesülhetett. Apró kommunikációs mulasztás, előfordul még a legjobb tanodákban is.    
Beültem a tanári asztalhoz, lábaimat feltettem az asztalra, és szórakozottan pörgettem a pálcámat ujjaim között. Figyeltem az ajtót. Mekkora meglepetés lesz neki, ha belép! Persze nem fogom rögtön leátkozni, kulturált ember módjára kívántam rendezni a nézeteltérésünket. Ha pedig nagyon nem sikerülne, akkor kezdeményezni fogom a kínzókamra újranyitását, ahol ő lehet az első exkluzív vendég gondoskodó felügyeletem alatt. De azért reméltem, hogy nem jutunk el idáig. Csak maradt egy csöpp kis esze még úgy is, hogy Yarista Palarn istenítése rendkívüli módon pusztítja az agysejteket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Egy pillanat erejéig tényleg megpróbálom elfojtani kikívánkozó mosolyom. Ajkaim szorosan egymáshoz préselem, valami apró csücsörítéshez hasonló mozdulatot is megkísérelek, ám végül mégis széthúzza őket az erő. Lehunyva szemeim hajtom hátra fejem az átmelegedett, foltokban izzadtságtól átnedvesedett párnára, majd oldalra fordul, koponyám, s amíg a hőemelkedéstől enyhe pírban játszó arcom a kissé kemény anyagra fekszik, kinyíló, barna - kissé vérben forgó - szemeimmel Dantét veszem fókuszba.
- Csajozni is így szoktál? - egyáltalán nem lenne indokolt ez a sziporkázó humorérzék tőlem, sőt, szenvednem kéne - ahogy azt az előbb is tettem, nagyon helyesen -, meg nyöszörögni valami forró teáért, mert édesanyám (legalábbis a helyét túlzott gyakorisággal átvevő bátyáim) ezt tanította.
Ehelyett viszont Weiler talán utolsó megmaradt idegszálain táncolni - sőt, mit táncolni, egyenesen ugrálni, egy korcsolyacipőben - sokkal szórakoztatóbbnak tűnik, és mint olyan, rövid távon le is köti a figyelmem. Én pedig olyan vagyok, mint egy macska, vagy, hogy mások hasonlataival éljünk, egy ötéves gyerek: amíg elfoglal valami, nem kell értem aggódni. - Mert akkor megértem, miért kerülnek ki a lányok, nem szeretik, ha a torkukból kijövő dolgokra teszel megjegyzéseket - kuncogni kezdek, a saját viccemen, aminek meg is van a maga következménye. A ritmikus kontrakciótól, a tüdőmben megmozduló lerakodásoktól pár, perceknek tűnő pillanatig nem kapok levegőt - ezért kezdek újra köhögni, majd, ahogy elmúlik az inger, lebiggyesztve ajkaim állom meg a mély lélegzetvétel kecsegtetését. Az most nem lenne túl célszerű.
Gondolatban elismétlem magamban, hogy ő kibaszottul mérges rám - az egyetlen dolog, amiért nem mondom utána ki hangosan a szavakat, mert akkor esélyesen rájönne, mennyire ellentmond ez a ténnyel, hogy éppen leült - ezzel pedig, ha nem is tudatosan, azt közvetíti, hogy hosszabb távon maradni szeretne. Ameddig nem kapom meg a könyveim, ő az egyetlen társaságom az egymást váltó gyógyítókon kívül, ha elüldözném, borzasztóan unatkozni kezdenék, az eddig eddig sem vezetett jóra.
- Köszönöm, bennem is felmerült a kérdés, hogy jól vagy-e - nyilván erős túlzás lenne azt állítani, hogy aggódtam, jelenleg az egyetlen akikért képes vagyok ilyen finom érzéseket táplálni, azok az otthon rám váró gyermekeim. Nyilván megkérem Szonját óránként többször is, hogy gondoskodjon róluk, a nővéremre egy darab követ sem mernék rábízni, ez pedig el is árulja, mennyire fényes a helyzet. - Bár a felelősségre vonás kissé erősen hangzik, úgy értem, engem például egyszer sem akartak kivágni innen, pedig... - lett volna rá alkalom. Szerencsére ezt nem is szükséges befejezni.
- Nem tudom mégis mire gondolsz - némileg fájdalmas mozdulattal forgatom meg szemeim. - Azt feltételezni, hogy túlélnék akár egyetlen napot is ebben a dohos kastélyban dráma nélkül... Ccc.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

szombat este |o

Tudtam én, hogy itt valami félreértés lesz! Azt mondja, hogy nem adná el. És nem is az övé, mert csak kipróbálja. Gondolom utána vissza kell adnia, vagy nem? Akkor miért akarta eleve nekem eladni? Hát ez nekem egyre zavarosabb. Ez pedig lerí rólam, ahogy az is, hogy ha ezzel akart volna meggyőzni, hát nem sikerült.
- De, akkor vissza kellene adnia, nem? Ha egyszer csak azért kapta, hogy kipróbálja és véleményt adjon róla. Nyilván nem adnak csak úgy egy ilyen hangszer oda akárkinek – elhallgatok és kissé félrebillentett fejjel nézek a férfira. Kezdem egyre valószínűbbnek tartani, hogy  így van. Viszont, akkor ki a csoda ez a fazon? Nagy hírneve lehet hogy egy ilyen méregdrága dolgot csak úgy odaadjanak neki a véleményéért cserébe. Játszani nagyon tud az biztos, de ennyi nem elég ehhez. Egyre rejtélyesebbnek találom őt.
- Ingyen? – húzom fel kérdőn a szemöldököm. Nem szokás csak úgy ingyen odaadogatni egy ilyet másoknak, még akkor sem ha a tulajának nem jelent semmit. Egy vagyont lehet érte kapni ugyanis. Belenézek a fura szempárba és ahelyett, hogy újabb kérdést tennék fel, csak bólintok egyet. Értem, amit mond, értem, hogy nekem adja, ingyen. Látom, hogy őszintén így gondolja. És azt kellene mondanom, hogy én ezt nem fogadhatom el, de csak fürkészem őt némán és hallgatom a kis monológot. Tiszta sor, hogy csak a munkát kell megfizetnem, és hogy akkor csináltatom meg, amikor csak akarom. Tehát ha akarnám, akkor most rögtön simán kisétálhatnék ezzel a csodahangszerrel a hónom alatt csak úgy?
- Miért? Miért adja csak úgy nekem teljesen ingyen? Mi … - akadok meg egy kicsit, hiszen annak, hogy mi ebben neki az üzlet elég hülye kérdés lenne. Semmi. Az ezt követő gondolatom pedig nem csupán a hosszú évek alatt belém ivódott bizalmatlanság eredménye. Ám megkérdezni azt, hogy mit akar tőlem nem tűnik túl jó ötletnek. A végén még őszinte választ kapnék rá, amitől pánikot kapnék. Vagy hazugságot, amiről tudnám, hogy az. Egyik sem a legjobb. – Miért ilyen kedves velem?
Mintha ez a kérdés nem ugyanazt jelentené, ha jobban belegondolunk. Ám én inkább úgy értettem, hogy a hórihorgas alak tudja jól, hogy én nem engedhetek meg magamnak egy ilyet, sőt, és ahelyett, hogy vállat vonva kisétálna innen … nos inkább segít. Miért? Közben pedig már kezd ébredezni bennem az öröm, a remény, hogy tényleg megkapom a hangszert. És a horribilis összeg helyett, nos megúszom egy kevésbé horribilissel, amit ráadásul még csökkenteni is tudok.
- Az vagyok, pár hónap és 18 leszek – még mindig nem tudtam megszokni, hogy ebben a világban egy évvel korábban érik el az emberek a nagykorúságot. Követem a tekintetemmel a mozdulatát, bár már láttam a pergament. Nem igazán olvastam el, mert nem sok értelmét láttam. A véradás része rendben van, csak épp gőzöm sincs, hogy miért fizetnék kevesebbet az áruért pár csepp vér miatt. Ennyire nagy a hiány a kórházban vagy tudom is én hol? A többi boltba is van vajon ilyen, szerintem még nem láttam.
- Valamilyen speciális célú a szervezet, amit így támogatnak? Beteg gyerekeket vagy ilyesmit? Vagy csak úgy az általános vérhiány elkerülése miatt jótékonykodnak? – kérdezem meg kíváncsian. – Ha túl sokba kerülnének a változtatások akkor lehet, hogy élek a lehetőséggel. Még sose adtam vért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

éjjeli őrjárat

És pontosan ezek azok, amiket igyekszem meg sem hallani, nemhogy elhinni. A pletykák. Benne voltam már párban, hallottam elég vad dolgokat, a festmények hihetetlen dolgokat képesek kitalálni. Szóval a lényeg, hogy én ezekről ám nem tudok semmit sem. De ha tudnék sem nagyon foglalkoztatna a dolog. Amíg Annie nem mondaná, hogy félvámpír, hát én biztos nem tartanám annak.
- Oh, nem lehet egyszerű akkor. És mennyi ideig tart egy-egy ilyen koplalási időszak? Vagyis most mióta nem ettél már? – nem kezdem el a szokásos, sablonos szövegeket, hogy jaj de sajnálom meg hasonlók. Eleve nem úgy tűnik, hogy őt nagyon maga alá gyűrné a dolog, teljesen normálisan mondja ezt, szóval szerintem csak jó, ha én se aggályoskodom nagyon. Tapintatlan sem szeretnék lenni, hogy arról kérdezgessem mi baja van, ami miatt ilyen pocsék bogyókat kell szednie. Nem tartozik rám amúgy sem. Nem aggódom, viszont együttérző vagyok. Ha szeretné majd elmondja.
- Neeem? Nagyon fog ízleni szerintem. Az epres is klassz, de a sárgadinnyés! Az valami mennyei – kezdek el lelkendezni, majd egy bocsánatkérő mosolyt villantok rá. Hadartam, ilyenkor mindig hadarok. Annak meg határozottan örülök, hogy sikerült felhívni a lány figyelmét is a folyadékbevitelre, fontos ám. Bele is kortyolok az üdítőmbe, majd annyira megdöbbenek, hogy kis híján félre is nyelem az egészet. Csodálkozva meredek a lányra, mialatt kicsit félrebillentem a fejemet és a poharamban jégkockák jelennek meg. Erre meg mégis mit mondjak?
- Ö, kedves tőled, hogy ezt mondod – válaszolom végül. Örülök, hogy örül neki, meg minden, csak éppen magamról nem vagyok túl nagy véleménnyel. És zavarba hoz ezzel a kijelentéssel, hiszen nem is ismerem őt igazából. Thomas van jóban a lánnyal, ő ismeri … miért nekem mondja hát? – Én is örülök annak, hogy ti ilyen jóban vagytok.
Mosolyodom el finoman, bár kicsit félek tőle, hogy ez furán hangozhat. Pedig tényleg örülök ám, és nem olyan értelemben, hogy fú hát örülök, hogy ti csak barátok vagytok. Mármint nyilván annak is, jaj ez egyre kuszább. Még zavarosabb lenne minden, ha a lány tudná, hogy én féltékenységi rohamot kaptam miatta. De a lényeg a lényeg, hogy nagyon klassz dolog egy Thomas barátjának lenni. Ebben szerintem teljesen egyetértünk a rendbontó majszolgatóval.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Révay Lili Athalie

A bogolyfalvi polgármester egy interjúban megszellőztette, hogy nyugdíjba megy a Művelődési Ház vezetője. Márpedig akkor kell valaki, aki az utódja lehet. Pedzegettem Tányának, hogy hozzá tökéletesen illene ez a pozíció, de nem lelkesedett túlságosan az ötletemért. Persze lehet már rég megvan, hogy melyik csókost nevezik ki új vezetőnek. Mindenesetre én majd jó kapcsolatot szeretnék kiépíteni vele, hogy támogassa a tervemet, miszerint kiállítást rendeznék a Művelődési Házban. Az életművemről. Mindenki profitálhatna ebből. Egyrészt ilyen szintű magaskultúrát helyben még soha nem élvezhettek a falusiak, másrészt a turizmust is alaposan meglökné a kiállításra idelátogatók várhatóan hatalmas tömege. Az sem elhanyagolható szempont, hogy az új vezető rögtön egy rendkívül sikeres programmal indíthatná működését, amellyel bizonyíthatná, hogy kinevezése jó döntés volt. Szóval utána kellet járnom, hogy most mégis mi a szitu. Hol is kezdhetném ezt? Természetesen magában a művházban. Feltételeztem, hogy az itt dolgozók már biztos tudnak valami konkrétumot.
Az épületbe lépve rögtön kiszúrtam egy számomra kedves arcot. Révay Lili a tanoda kiváló diákja volt, elnyerte a Várffy-Zoller Vándordíjat, mára pedig sikeres színésznővé nőtte ki magát. A múltkori lenyűgöző alakításával, amikor a Levita-toronyban elpusztult szobrom fejcsonkját használta fel kellékként, meg egyenesen a kedvenc színésznőmmé lépett elő. Nem hagytam volna ki a lehetőséget, hogy leszólítsam. Talán még ittlétem eredeti szándékával kapcsolatban is tud támpontot adni.
- Művésznő. - léptem oda mellé, hogy felhívjam magamra a figyelmét. Talán ez volt erre a leghelyesebb megszólítás. A sima Lili túl prosztónak hangzott volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

KAROLA és BÁLINT
délután a faháztól jövet | #knockknockGIF



Néhány perce még kint áztunk a viharbann és úgy is nézünk ki. Mintha ruhástul a tóba ugrottunk volna, azonban nem ez a legfurább a levitáson és rajtam, hanem az, hogy a lány függőleges helyzetben lebeg a föld felett. Én lebegtetem.
Sejtettem, hogy megérzi majd kifordult bokáját, ha útnak indítom, és ezt sajnálom is, viszont szerencsére terhelés nem éri a lábat. Az talán nem tesz jót, hogy áramlik bele a vér, dehát fejjel lefele csak nem hozhattam szegényt. Vízszintesen nem tudtam, otthagyni meg semmiképp sem akartam. Komolyan remélem, hogy nem csinálok ezzel semmi nagyon rosszat. Nem azért, mert majd kapok érte fejreolvasást, az nem érdekel, az viszont igen, hogy a póruljártunk jól legyen. Úgyhogy, amikor arról kérdezett, kap-e büntetést azért, hogy arra kószált, ahol nem kellett volna, annyit feleltem neki, hogy nem tudom, de ne törődjön most ezzel. Ebből is látszik, mennyire nem rutinos szabályszegő, hiszen amennyire el voltam foglalva azzal, hogy segítsek, eszembe se jutott, hogy prefektusként a bajbajutotthoz sietésen kívül egyéb feladatom is lenne.
Szabad, nem pálcát szorongató kezemmel bekopogok a gyengélkedőre, aztán hátratúrom csapzott hajam, amíg várom a bebocsátást, ajtónyitást. Ezúttal nem mint ellátandó érkezek, viszont ez cseppett sem vígasztal ebben a helyzetben. Nemsokára feltűnik az új gyógyító. Biccentek neki.
- Üdv! A... a hölgyet baleset érte odakinn, leesett valahonnan és... és nagyon ronda a bokája, mozgatni se tudja - köszönök és térek rögvest a lényegre, kicsit bár akadozva, mert ugyan elkezdtem átgondolni idefele, hogyan kéne összefoglalnom a dolgokat, azok aztán soha nem jönnek ki úgy, mint az ember tervezi. Minden esetre szerintem sikerült előállnom a legfontosabbakkal. Azt nem mondtam, hogy ki van ficamodva a bokája, mert eleve nem is tudhatom, hogy ki van-e. Mit értek én ehhez? Hagyjuk rá a szakemberre!