27. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Candyland fesztivál még tart, eredetileg szeptember 15-ig lenne lehetőségetek, de a sok futó játék és érdeklődő miatt arra kérünk titeket, hogy szeptember 30-ig zárjátok majd a játékaitokat!

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - összes RPG hozzászólása (38858 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 1286 ... 1294 1295 [1296] Le
Quinn Ashwood
Házvezető Rellon, Vendégelőadó, Auror, Minisztériumi dolgozó


apnyu | a másik Szombat lány
RPG hsz: 41
Összes hsz: 282
Írta: 2019. május 10. 13:13 Ugrás a poszthoz

5 éve | a Hiba | mosoly

Még most is úgy érzi, megszűnt körülöttük a világ. Mintha a szoba falai elszigetelnék őket a nagyvilágtól térben és időben egyaránt. Az udvar, a játszadozó állatok mind-mind egy másik világ kitalációi. Talán ők is. Az éjszaka is. Az is, amit most érez, amikor bőrük újra összeér és felelevenednek benne a friss emlékek.
- Lusta - jegyzi meg vigyorral és igazából nem is akar ennél többet hozzáfűzni. Épp csak arra vár, hogy Nimród bögréje a szekrényen landoljon és úgy kap ajkai után, mintha az élete forogna kockán. Kezei automatikusan elkalandoznak a férfi testén, míg egy pillanatra sem engedi eltávolodni.
Bosszankodva nyög fel, majd túr a hajába. Nem is tudnának jobban időzíteni, pont akkor kell mindenkinek belezavarni a képbe, mikor a legjobb következne. Szemét forgatja a név hallatán. Úgy tűntek el az este, hogy egy szót sem szóltak senkinek. Borit nem, de Nimródot biztosan keresték és hiányolták, főleg azok a csajok, akiknek ezen az estén nem jutott belőle.
Bori követi a másik mozdulatait, majd mosolyogva támaszkodik fel. Annak ellenére, hogy nincs végtelen idejük, úgy érzi, bőven van annyi pillanat, hogy kihasználja mindet. Egy kis ideig nézi a férfi arcát, szemeit, s ujjaival végigsimít álla, majd ajka vonalán. Előbb nyakába csókol, aztán egyre feljebb halad. Hosszan, egyre hevesebben csókolja és egy hirtelen mozdulattal helyezkedik fölé. Most övék az egész délelőtt.

// Love//
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Sárközi Erik Levente
INAKTÍV


lucky strike
RPG hsz: 112
Összes hsz: 603
Írta: 2019. május 10. 16:37 Ugrás a poszthoz

B A T H I L D A

Will pár napja szólt, hogy be kéne ma ugranom, mert közbejött neki valami, én pedig itt vagyok, mert őszintén, nem igazán tudom, hol kellene máshol lennem. A Minisztérium megvan ma nélkülem - különben sem szakadnak le kezek, vagy ütik fel a fejüket komoly átkok -, a családom pláne megvan nélkülem, és ha sokáig nem csinálok semmit, elkezdek olyan dolgokon gondolkozni, hogy, talán ideje lenne valamit komolyan is kezdenem az életemmel, mondjuk az elkövetkező öt évben illene megállapodnom és családot alapítanom, mert a húgom biztosan nem fogja tovább vinni a nevünket, és legyünk őszinték, ezeknek a gondolatoknak semmi jó végük nincs, soha, legfeljebb egy kapuzárási pánik, amihez azért kifejezetten fiatal vagyok - még.
Az elmúlt napok időjárása többnyire a kastély falai közé kényszerítette a kölyköket, ezért a gyengélkedő is átlagosan nyugodt, csendes. Nincsenek bőr alá szoruló tüskék, nincsenek növényszúrások és bogárcsípések, senki nem kopog be felhorzsolt térdekkel és zúzódások tarkította karokkal. Halkan, leginkább a saját magam szórakoztatására dúdolva fordítom el a kulcsot az egyik szekrény zárjában, hogy összeírjam, miből mennyi van még, mi az, amiből lassan kellene rendelni, minek jár le a közeljövőben a szavatossága.
Kifejezetten jó kedvem van. Nem volt bajom a teliholddal, ahogy nincs most sem, sőt. Fogaim között tartva a varázstalan golyóstoll kupakját írom fel bájitalok és gyógyszerek neveit, összeszámolom a fáslikat, bájital alapanyagokat és méregtelenítő szereket, sőt, ahhoz is érzek affinitást, hogy egy újabb táblázatban vezessem, miből mennyi fogyott az elmúlt időszakban. Nem sajognak az izmaim, nem érzek jellegzetes fájdalmat az ízületeimben. Nem tudnám megmondani, mikor voltam utoljára ennyire jól, járulékos kellemetlenségek nélkül.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bathilda Elphick
Diák Navine, Elsős diák



RPG hsz: 12
Összes hsz: 32
Írta: 2019. május 10. 18:25 Ugrás a poszthoz

                                  Levi
Nagyon fájt a fejem ezért arra gondoltam benézek Levihez,közben meg megnézem mit csinál.
Fogalmam se volt hogy miért fájhatott ennyire a fejem de már vagy 3 hete és egész nap 39 fokos lázam is volt,gondoltam Levi majd segít majd.
Elindultam a gyengélkedő felé és az ajtóban megállok mert látom hogy Levi valamit nagyon ír nem akartam megzavarni gondoltam biztos fontos dolgot végez megvárom csendben az ajtóban míg idefigyel és majd megszólítom.
-Szia Levi
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Várkonyi Lana
Egyetemi tanár, Végzett Diák


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2225
Írta: 2019. május 10. 22:50 Ugrás a poszthoz

Nérel Danka


- Kiváló álom, tessék megvalósítani! - kuncog a lány, mert bizony az ilyen vakmerőség mindig régi önmagára emlékeztetik Lalát. No nem mintha most már nem volna vakmerő. Csak máshogy, átalakult ez a tulajdonsága, kicsit szelídebb, de ugyanúgy jelenlévő jellemvonássá.
- Akkor vagy navinés vagy vagy levitás - tippel egyet, kezeit összekulcsolva, és mutatóujjait a lány felé szegezve. Rémlett neki, hogy a házak már akkor szűkösen álltak játékossal amikor ő itt volt, sőt volt, hogy az egyik tanévbe az egyik ház nem játszott a kupáért. Saccra talán a levita volt az.
Lala könnyedén beszél az életéről, számára nincsenek tabuk se idegenek se barátok előtt. Ezért mesél olyan könnyedén el bármit. Az pedig nem is tűnik fel neki, hogy a másik mennyire bizalmas dologba avatta épp be, mikor elmeséli a családi drámáját a kviddiccsel.
- Az enyémek se nézték jó szemmel, hogy játszok. "Aranyvérűként kutya kötelességed mindig jól nevelten viselkedni nem pedig bohóckodni a pályán" - utánozta apját azon a fennhéjázóan gőgös hangján, amit Lala biztosra vesz, hogy ilyen elit aranyvérű iskolában külön tantárgy keretein belül sajátítanak el az oda járók.
- Azonban én mindig is lázadó voltam. Eridonos. Nagyszájú, direkt rá is játszottam, hogy még inkább kihozzam őket a sodrukból. Persze ez nem követendő példa. Viszont le kellene ülnöd megbeszélni velük a dolgot. A szülők támogatják a gyerekeiket, csak kell nekik egy kis nógatás az elején.
Ezután elterelődik a téma a játékra, a lány pedig nagy lelkesedéssel bólogat, amikor Danka elfut neki seprűért. Igaz tavaszi ruhácskában van, azonban mit neki, maximum kicsit megtépi alul, hogy kényelmes legyen.
- Uhh a jó kis Bagolyköves seprűk, egek, de rég fogtam már ilyet - kicsit megforgatja kezei között, megnézegeti, mint a régi barátok szokták egymást, hogy felfedezzék, mi változott a másikon az évek múlásával.
- Na gyerünk fel a levegőbe, viszek kvaffot! - kapja fel a labdát és már át is dobja egyik lábát a seprűn, hogy felemelkedhessen vele a magasba.
- Mesélj, hogy vennéd el tőlem a labdát?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bornemissza Luca
Bogolyfalvi lakos, Független boszorkány


Kutyamama
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2019. május 10. 23:09 Ugrás a poszthoz

Lovacskázzunk kutya módra!



Nem veszi észre társnője előzőleges szomorúságát. Lucánál valahogy ez nem így működik, nála csak az szomorú, aki mondja, mindenki más meg örül, hogy csillog a nap és vagy meleg van és lehet rohangálni vagy hideg és szánkózni vagy esik az eső és akkor pocsolyákba ugrándozni.
- Jaj Bencussal már találkoztál? Bence ő Bonnie aki ugyanúgy kutya mint a mami, Bonnie ő meg Bence, aki tökre nem tud átváltozni még, de ami késik nem múlik. Igaz töpszli? - hajol közel a fiához, majd kicsit meg is csiklandozza. Abban pedig, hogy egy nap Bence kutya is tud lenni, teljesen és totálisan biztos. Egyedül csak ott gondolkodna el, hogy vajon milyen kutya lesz ha lesz. Ezt bizonyára majd a jellemvonások döntik el, meg kicsit a külső vonások is, tehát még sokat nem lehet belőle kitapasztalni, de Luckó türelmes, ki tudja várni azt a nagy napot, amikor minden kiderül majd.
- Hű de menők, soha nem volt még ilyen rajtam - jegyzi meg. Már látott kutyákon ilyet meg nyilván tudja is, hogy mire valóak, azonban ő eddig annyira megzabolázatlan volt, hogy senki sem próbálkozott ilyesmit feltenni rá. Még Kirill sem, pedig ő több hónapig élt úgy mellette, hogy azt hitte egy átlagos, kóbor kutyáról van szó.
- jól van, úgy legyen, figyelek, hogy ne akadjon meg semmiben. Se néniben, se bácsiban, se sárkányban, se elefántban, se kacsában - kezdi el sorolni kisujján mutatva, hogy éppen hányadik állatnál jár.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 129
Összes hsz: 306
Írta: 2019. május 11. 19:23 Ugrás a poszthoz

Édes Feli Love


- Olyasmi.
Nem nagyon tudom, hogy miért nem tudtam annyit mondani, hogy amúgy drágám, ismerd meg apámat, és fordítva. Talán, mert úgy terveztem, hogy amikor hazajön, utána van két hetünk, hogy felkészítsem magunkat, hogy jön az apám. Viszont azzal nem számoltam, hogy vonattal jön, sem azzal, hogy ezzel a vonattal. Már érezem, ahogy a zsebemben rezeg a telefon, nem hív, de apám körülbelül hatvan üzenetet ír, mert a mondatrészeket mindig, de mindig külön írja.
- Nem, arra gondoltam, hogy megkérlek, addig költözz be a szekrénybe, lehetőleg ne vegyél levegőt, és ne mozogj, csak öt napig lesz itt, nem kivitelezhetetlen.
Vigyorgok rá pofátlanul, megszorítva az ujjait, csomagjai jelentős részét átvéve, és magamra akasztva. Nem fogom majd hagyni, hogy ő cipekedjen, amíg itt vagyok.
- Mondtam neki, hogy van valakim, és hogy a következő alkalommal szeretném bemutatni, Ariana nem ér rá, szóval, ha gondolod, eljátszhatod, hogy te vagy az.
Kezeket fel, hogy kit fognak nagyon csúnyán megverni hamarosan! Mert az biztos, hogy az én arcom szét lesz verve, csúnyán.
- Hivatalosan sem járok jegyben, és már papírom is van róla. Lehetsz a csajom, nem a szeretőm. Leszel a csajom?
Mondjuk, miután megkértem a kezét, majd nem mondott semmit, de mégis itt van velem, hát azért már valami csajom féleség nem? Amúgy utálom az ennyire alpári megnevezést, és ezt ő is tudja. Ha már így nyilatkozunk, akkor a nőm, de még az sem illendő. Ő a szerelmem, ki merem mondani. Szerelmes vagyok belé, és bármit képes lennék megtenni érte. Mint például sárkányok közé menni. A szerelem bolonddá és halottá tesz, de előtte legalább még apám is be fog égetni előtte. Meg a nővérem is. Meg szerintem Ariana is. Kiváló. Csak így simán, kiváló.
- Rendben, akkor Alex viszi majd a boltot, és én veled megyek.
Felelem határozottan és nyugodtan, belül meg visítva nevetek azon, hogy mekkora egy gyökérré váltam emiatt a nő miatt. Legalább boldogan halok meg, miközben egy sárkány ketté roppantja a gerincem, mert a göndör hajam miatt azt hiszi, én vagyok a nasi bárány.
- Mi lenne, ha lepakolnánk, és elmennénk enni?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ophelia Carolina Brown
Tanár, Animágus, Egyetemi tanár, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Bestia
RPG hsz: 120
Összes hsz: 374
Írta: 2019. május 11. 21:06 Ugrás a poszthoz

Only one, only u
Outfit

Kicsit elhúzom a számat az olyasmi szóra. Ezek mind olyan dolgok, amik miatt aggódnom kéne? Mármint nem olyan szintű aggodalomra gondolok, mint amikor egy anyuka gyereke beleesik a tóba, de na, értitek, nem? Hanem például olyan aggodalomra, hogy soha nem beszélt nekem a szüleiről. Semmit nem tudok igazából róla, azon túl, hogy el van jegyezve. Ha őszinte akarok lenni, ezen dolgok kiderülésére rengeteg időnk van még, és amíg ő nem szeretne beszélni a családjáról én nem fogok rákérdezni. Az isten szerelmére, hát még a testvérével sem találkoztam! Pedig ő a legfontosabb az életében, ahogy eddig kivettem a szavaiból. Lehet el kéne gondolkodnom...
- Rendben - húzom ki magam, mint egy igazi nő. - De csak akkor vagyok hajlandó ezt megtenni, ha meglátogatsz mindennap - emelem fel ajkaimhoz összekulcsolt kezünket, hogy az övére lágy csókot lehelhessek. - Meztelenül - suttogom kezébe, de épp olyan hangosan, hogy mindenképpen meghallja, és lehetőség szerint csak ő.
Felnevetek, mert van bátorsága benyomni Arianat. Istenem, Frank, sírba teszel, de tényleg. Nevetésem enyhülésével csak egy bólintásra telik tőlem így is, a nevethetnékem még nem múlt el teljesen. Öröm csillog a szememben. Nincs eljegyezve már, valahogy sikerült megoldaniuk.
- Leszek a csajod - ahogy tovább indulunk a kijárat felé, azért még fenyegetően megemelem az ujjam. - Így is szeretnék vele találkozni - vállaimat könnyedén megvonom, főleg, amikor átkerülnek Arie vállára a csomagok. Nem tudom mikor szüntettem meg azt, hogy lebegjenek mögöttem, de nem is vagyok rajta meglepődve. Semmilyen mozdulatomat, mondatomat vagy tettemet nem tudom megmagyarázni épeszűen, amikor Martin a közelemben van.
- Mi lenne, ha ennénk, mert esküszöm éhezem, aztáááán mennénk haza? - kerekedik ki a szemem, amikor az utolsó szó elhagyja a számat akaratlan. Haza. Mégis hova haza? Hozzá haza vagy hozzám haza? Melyik rohadt lakrész a haza? Zavaromban inkább köhintek csak egyet, mintha észre sem vettem volna mit mondtam, gyorsan elrendezem vonásaimat és ugyanúgy sétálok tovább, mintha mi sem történt volna öt másodperce.
- Imádni fogod a helyet, Martin - inkább neki állok lelkendezni a rezervátumról, mintsem kellemetlen legyen a helyzet. - Minden annyira gyönyörű! Elviszlek majd a kedvenc helyemre, bemutatlak a hárpiámnak, megmutatom az inkubátorokat és a nemrég hozzánk került sárkányt - ténylegesen felcsillannak a szemeim, de szerintem ez mindig így történik, amikor a rezervátumról beszélek. Csoda?
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. május 11. 21:07
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 129
Összes hsz: 306
Írta: 2019. május 12. 08:16 Ugrás a poszthoz

Édes Feli Love


- Gondolom, erről beszélnél. Rendben.
Látom, ahogy elhúzza a száját, és tudom, hogy ez fontos az embereknek, megismerni a másik múltját, aminek része a család is, én mégsem tartom elsődlegesnek, hogy erről szó essen, nem azért, mert bármit is titkolnék, hanem mert pont annyira központi téma nálam a saját családom, amennyire mi központi téma voltunk mi Lunával náluk. Ez pedig valahol kiábrándító, és ha szóba kerülne, akkor panaszkodásnak hatna, amit nem szeretnék. Nem volt könnyű, mind a ketten rengeteget küzdöttünk, és ez megérződik a kapcsolatunkon is, mert arra is ráhúzódott. Nem véletlenül mondott fel nálam.
- Eléggé vonzó gondolat, hogy öt napig meztelenül látogassalak meg.
Húzódik mocskosul pofátlan vigyorra a szám, ahogy lepillantok rá. Eszemben sincs egy szekrényben rejtegetni persze, imádom őt, szívesen töltöm vele az egész életemet. Éppen ezért vagyok hajlandó neki elmondani, és vele beszélgetni róla, hogy miért is tudom az "olyasmi" jelzővel jellemezni azokat, akiknek a létezésem köszönhetem. Ha egy nap családom lesz, ha azt tudom mondani a közösség néhány tagjára, hogy a családom, ahhoz érzelmi kötődést akarok, ami jelenleg Lunával és Opheliával van meg.
- Találkozhatsz vele, én is találkoztam a pasijával, aki nem a pasija, de mégis olyan idegbeteggé vált, amikor meglátott minket beszélgetni, hogy csak na. Szóval majd elhívom őket valami páros randira, vagy ilyenek.
Rengeteg találkozáson kell túlesnünk. Szeretném, ha találkozna Arianaval és Lunával, ha megismerné őket, hiszen mind a ketten formáltak rajtam, nem is keveset, és ha apámmal is, aki nem volt soha rossz ember, félreértés ne essék, csak szülőnek volt alkalmatlan, de Lunával szeretett minket, és szeret most is, láttam a szemén, ahogy a nővéremre nézett, olyan atyai szeretettel.
- Tetszik, hogy azt mondod, haza. Kellene nekünk egy otthon.
Most jön az, hogy mindent akarok én, de türelmesnek kell lennem. Az első lépés megvan, hivatalosan is kimondhatom, hogy párkapcsolatban élek, és hivatalosan is kimondhatom, hogy nem akarom a párkapcsolatomat azon a pár négyzetméteren élni, hanem egy új fejezetet szeretnék nyitni vele, és ehhez van néhány lépés, amit meg kell tennünk.
- Akkor együnk, nekem jó, mert én is éhes vagyok.
Csak a csomagok miatt gondoltam, bár tudom, hogy abból mi lenne. Hazaérünk, és ott ragadunk, itt legalább megvan az, hogy várnunk kell, nem mintha egy hét ne lett volna éppen elég hosszú idő arra, hogy várjunk, de imádom, hogy érzem az illatát, látom a mosolyát, és nem kaphatom meg azonnal. Hogy egy furcsa játékot játszunk egymással mi ketten.
- Alig várom, hogy lássam.
Felelem őszintén, mosolyogva, hiszen tényleg ez a helyzet, alig várom, hogy végre láthassam. Mosolyogva csókolok a nyakába, ahogy kilépünk a vasútállomásról, és elindulunk a vendéglátó negyed felé.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. május 12. 15:23 Ugrás a poszthoz

Az állítólagos szeretőm  Rolleyes


Hogy miért is akadt meg a tekintetem anno Ellie-n? A válasz egyszerű, mert ő él. Mert nem fél játszani velem, nem fél zavarba hozni, nem fél igazából semmitől, amit én jelentek. Nem mintha félnie kellene bármitől is. Nem vagyok veszélyes fickó. Mindenki más, akit megfigyeltem, számomra unalmas. Nincs bennük meg az a plusz, ami viszont a nőben igen. Az unalmas hétköznapjaimat megtölti színekkel, miatta szívesen öltök mosolyt.
Ez nem szerelem, mielőtt még a cikk írója, vagy bárki bármi többet látna bele, pusztán vonzalom, némi remény és vágy keveredése, de a világért sem adnám fel ezt a cicázást, azért, hogy esetleg alakuljon ideig-óráig valami, majd kínossá váljon. Van egy szint, amit nem lépek át, és hogy miért nem, az jó kérdés. Talán mert most sokkal inkább van szükségem egy barátra, mint bármi másra. A tény, hogy harminchárom évesen van egy felnőtt fiam, a tény, hogy a családom az, aki gátat szab. Muszáj, hogy legyen itt egy barátom, akire támaszkodhatom, és aki vidámságot hoz az életemben.
- Én is szeretek a szemedbe nézni.
Jegyzem meg szeme helyett domborulatait nézve, majd ajkaimat megnyalva pillantok fel rá, arcomon már majdnem bűnbánó mosollyal. Már majdnem, de igazából egyáltalán nincs bennem megbánás.
- Robin Hood? Ez kedves tőled. Pedig nem is biztos, hogy jófiú vagyok. Talán halmozottan álcázom magam. Egy ügyintéző vagyok, aki igazából titkos ügynök, aki úgy csinál, mint a jófiúk, de igazából az ellenség embere, sőt, az ellenség vezére, aki unatkozik, és ezért adja elő magát úgy, mintha jófiú lenne. Huh, oké, azt hiszem, a logikai menet megmaradt, de a felénél elvesztettem a fonalat.
Avagy, rengeteg hülyeséget tudok összehordani, ha egy kicsit megerőltetem magam. Viszont a saját hülyeségeimen is el tudok szórakozni, szóval nem eset ki a szerepből, ahogy igyekszem előadni a dögös ügynököt, aki igyekszik lehengerelni a női főszereplőt.
- Látod? Kiváló a stratégiám.
Elengedem a mappát, hogy elvehesse, nem lenne szép, ha egész napra lefoglalnám szerencsétlent, biztos rengeteg dolga van még, mondjuk ellenőrizni, hogyha egy olyan őrült, mint én tényleg megjelenek, akkor van-e lent sör. Különben sose kapom el az oroszlánt.
- Te Ellie, ha van olyan barátnőd, aki szenved a szingli léttől és normális, akkor mellékesen említsd már meg neki, hogy milyen jó arc kollégákkal vagy körülvéve.
Magamra mutatva előveszem a legsármosabb mosolyom, megvillantom a fehér fogaimat és még kacsintok is egyet. Színésznek kellett volna állnom.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 54
Összes hsz: 118
Írta: 2019. május 12. 15:55 Ugrás a poszthoz

Mr Hello
Frankie | május 10, Mágusvasutak, Pécs |  Na még mit nem...

Kicsit még el is nevetem magam, mert nem hinné az ember, hogy épp csak kiengedik az ispotályból a szarrá égetett ábrázatával, és még aznap sikerül ilyen jó dinamikát kialakítania egy ismeretlennel. Aki amúgy kifejezetten nem csúnya.
- Ezek szerint legközelebb már két kólát kell adjak? - nevetek fel, pedig egyértelmű, hogy a dolgok nem ennyire egyszerűek, nem is erről van szó. Másfelől vicces elképzelni, ahogy négy-öt tálca dobozos üdítővel siklok be a képbe pár alkalom után. - Belépőt?
Kifejezetten derűsen kérdezek vissza, mégis milyen belépőről beszél. Mert legjobb tudomásom szerint nem szednek ilyet a vasúton, tehát egyértelműen nem erről van szó. Jó, a vonat, az más kérdés, arra kell a jegy, de ott is a gyengéknek való, akik nem mernek bliccelni.
Mindketten ismerjük azt az oldalt, ahol te vagy a nagy, akinek példát kell mutatnia, nekem nem is derogál, de néha meg kell hagyni, hogy nem egyszerű. Miért is lenne az? Más, érző, légző, értelmes, gondolkodó - ezt néha kétségbe vonom - lényekkel kell kooperálni, és mit olyan, nem könnyű szituáció.
- Én azt mondtam, hívjuk Baconnek, de nem volt rá vevő - még a szám is elhúzom, mert nem hiszem el, hogy tényleg komolyan baja van a dologgal. Szerintem egy bacon nagyon csábító disznó. Más kérdés, hogy herótom van tőle, hogy azzal az állattal együtt kell lakjak, akármennyire pici meg aranyos is.
- Sajnálom. Mármint... Megmutatom. - Leteszem az italom a földre. Azzal el is veszek egy ép és sértetlen üdítősdobozt, a két tenyerem közé támasztom, majd veszek egy mélyebb levegőt, teszek hátra pár lépést és egy egész egyszerű mozdulattal, bármiféle megerőltetés nélkül összenyomom. Az ital belőle szétfröcsög, de ellenállás nélkül lapul a lehető leglaposabbra. Hátborzongató ez az erő. Felé nyújtom az művészien kinyírt dobozkát, majd leseprem a fehér pólóm szegő üdítőfoltokat. Lehet, hogy nem ártana elkezdeni melltartót hordani? Anyám legalábbis most biztosan felvetné ezt a kérdéskört.
- Éppen hazafelé tartok. Volt egy balesetem, pár napja már fogvatartottak az undorító nővérek Pesten. De végre szabadlábon. Ti miért ilyenkor pakoltok? Már ha azt nem vesszük, hogy megismerj engem. - Még a hajam is hátradobom egy elegáns mozdulattal, de aztán csak elnevetem magam. Nem is elég hosszú ehhez.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ariana Roxanne Payne
Egyetemi hallgató, Rellon Vezetőségi Segítő


Payne 5.0 | pultoslány | önző dög
RPG hsz: 39
Összes hsz: 333
Írta: 2019. május 12. 16:57 Ugrás a poszthoz

Zalán

- Ugyan kérlek. Ha még egy csónakot sem tudsz elvezetni, hogyan bízzam rád a fele királyságomat? - csóválom meg a fejemet én is, tettetett csalódottsággal az arcomon. Nem, szó sincs ilyesmiről. Tudomásom szerint nem öröklök se királyságot, se semmilyen velejáró címet, bár ha az apámról, a nagy Maxwell Payne-ről van szó, akkor bizony sose lehet tudni. De nem, számoljunk csak egy hatalmas angliai birtok egytizenharmadával, vagy egytizennegyedével, vagy ki tudja hányadával - ezt ugyebár szintén sose lehet tudni az apám esetében - a ki tudja mekkora vagyonának a ki tudja hányadával, és az egy-két palotájával nyaralójával. Wow, hát csoda hogy mindenki a pénzedet akarja, apuci? Még a saját lányod is megzsarolt.
Az arcomon lassan végighúzódik egy csalafinta mosoly, ahogy megérzem Zalán motozását mellettem. Mielőtt még leülhetne velem szemben, jobbommal elkapom a felsőjét a mellkasán, és az anyagot az öklömbe szorítva magamhoz húzom őt. Az ajkam eggyéválik az ajkával, a pólóját szorító kezem pedig lassan kienged, felkúszik a nyakára egészen a tarkójáig, ahol olyan finom puha a bőre. Egy ideig megszűnik körülöttünk minden, nem hallom a madarak énekét, a fák susogását, sem a víz csobogását, csak Zalán halk lélegzetvételeit.
- Most már talán túléled - suttogom, még mindig nem engedve az ajkaink közé nagyobb távolságot két milliméternél. Hallom, ahogy a szívem nyughatatlanul dobog a fülemben, és most nem érdekel a szorító érzés sem a mellkasomban. Tudom, hogy nem szabadna ilyen érzéseket kiváltania belőlem, de ebben a pillanatban pont lesz*rom.
Olyan ez, mintha mindig így lett volna. Mintha mi mindig együtt lettünk volna.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ophelia Carolina Brown
Tanár, Animágus, Egyetemi tanár, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Bestia
RPG hsz: 120
Összes hsz: 374
Írta: 2019. május 12. 17:26 Ugrás a poszthoz

Only one, only u
Outfit

Hirtelen Kori szavai jutnak eszembe. Mert rossz emberek vagyunk. Amióta ez a mondat elhangzott sokszor jut eszembe, és mindig arra jutok, hogy nincs igaza, hiába bólintottam rá ott és akkor. Nem vagyunk rossz emberek, csak máshogy vagyunk jók... legalábbis nagyon szeretném ezt hinni. Amikor Arie a közelemben van, alapvető bizsergést érzek az egész lényemben, és nem nem tudnám elképzelni, hogy ártsak neki.
Kicsit megrázom a fejem, mielőtt válaszolnék neki.
- Nem muszáj - vonom meg vállaimat lazán. - Ha nem szeretnél beszélni róla, nekem úgy is megfelel - felpipiskedem, hogy elérjem arcát és lágy csókot nyomhassak rá. Elmosolyodom, de arcomra fagy, amikor meglátok egy kisfiút keservesen zokogni az állomás bejáratától pár méterre. Kérdés nélkül lépkedek felé, ám mielőtt odaérnék lassítok, nehogy megijesszem. Legbájosabb mosolyommal guggolok le elé, hogy megkérdezzem mi a baj. A sírástól megduzzadt hatalmas kék szemeit rám emeli, és mielőtt válaszolna szipog még párat.
- Leesett a fagyim - értetlenül nézek rá, kicsit oldalra is biccentem a fejem, amikor leesik, hogy lefelé kéne néznem. A lábam előtt hever egy vanília és - valószínűleg, a színéből ítélve - eper fagylalt, félig elolvadt gombóca. Hangosan felnevetek, most a kisfiún a sor, hogy értetlenül nézzen rám.
- Na gyere - egyenesedem fel és nyújtom felé kezemet, amit miután megfog, komótos léptekkel indulok meg vele a nem messze lévő fagyizó felé. A fagyis nő hatalmas mosollyal köszönt minket, én pedig megadom a kisfiúnak a lehetőséget, hogy válasszon a fagyik közül, amelyiket csak akarja. A nőtől azt kérem, hogy a kért gombócokat pohárba tegye, ami meg is történik pillanatok alatt, majd fizetek. Lehajolok a kisfiúhoz.
- Most pedig mosolyogj és menj haza - borzolom össze hosszú, szinte fekete haját a kissrácnak, aki vidáman ugrálva távolodik tőlem, és válla fölött visszapillantva kiabál nekem, hogy mennyire köszöni. Zavartan mosolyogva intek neki, majd visszacsapódom Martin mellé.
- Bocsánat - pillantok le a cipőmre, mintha az lenne a legérdekesebb dolog a világon. - Szóval ott tartottunk, hogy azt mondod kellene nekünk egy otthon - sandítok rá kissé elpirulva, és zavartan. Otthon? Mármint a közös otthonra gondolom, mert másra nehezen. Nem is tudom, hogy készen állunk arra, hogy összeköltözzünk. Így is leginkább abból állnak a napjaink, hogy eszünk, egyek leszünk - micsoda megfogalmazás, jár a keksz -, aztán veszekszünk. Mindig ez a forgatókönyv.
- Hol szeretnél enni? - torpanok meg a járda közepén. A csizma kicsit meghajlásra kényszerítette a lábam, főleg, hogy még nincs nagyon betörve, így reménykedve tekintek Arie-ra, hátha valami közeli helyet célzunk meg és nem kell kisétálnom egy pizzáért a világból.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lia McNeilly
Előkészítős, Bogolyfalvi lakos


Hajóskapitány ~ Mugmaker
RPG hsz: 8
Összes hsz: 15
Írta: 2019. május 12. 17:51 Ugrás a poszthoz

Bestie Love

- Dehogy! Vacsi mindig van, csak néha nem tudom ki csinálja és hol. Ilyen meglepetés, tudod - nevettem el magam, mert bár furcsa volt, Bence is igen csúnyán nézett, mikor elsőre hallotta; nekem tetszik. Ezra aranyos, ezért van nálunk papucsa, meg köntöse, meg marad ott néha a mesémre, vagy mi vagyunk ott. Ettől még szerintem nagyon jó ember, és anya is tudom hogy ezt gondolja. Arról nem beszélve, hogy még anyánál is jobb tésztát tud csinálni. De neki ne szóljatok!
- Ezt még egy kis cocának se adnám. Ártottak ők valakinek? - fintorogtam még egy sort, de aztán csak mély levegővel megittam az innivalót, mire a hasam morogni is kezdett egészen hallhatóan. Éhes lennék, de nem erre. Ki tudna erre az lenni? Nagyon nagyon undi. Mint a felénk repült fura, zöld darabka. Pont jól időzítettünk, így közöttünk a földre pottyant, fúj.
- Nagyon remélem, de ennél csak jobban járhatunk - billentettem az állam a tányér helye felé, mert ugye én azt továbbadtam a szőke fiúnak mellettem. Mire felfigyelek pedig már az asztal alól beszél nekem Peggy én meg a szám elé véve a kezem nevetgélek és véletlen elkönyökölök egy villát az asztal alá, majd gyorsan ott is termek. de fel nem veszem csak arrébb rúgva mászok a szőke barátnőm után. De fura cipője van annak a srácnak. Az egy rózsaszín medve rajta? Mutogatok is Peggynek nézze már meg, aztán megijedek mikor hallom az egyik felügyelő néni hangját.
- Igyekezzünk! Tetszik a rajzolás, úgyis ki kell még színeznem egy rajzot, amit ajándékba csináltunk Cel nénivel.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kálnoki-Payne Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2019. május 12. 17:55 Ugrás a poszthoz


x joy | x norina

A hirtelen felhangzó éles gyereksírás még álmomban is utolér, elszakítva az untig ismételt képsoroktól. A szemem csak lassan nyílik ki, még nincs hozászokva a fehér falakról vakítóan visszaverődő fényhez. Egy halk nyögéssel fordulok oda rögtön az ágyam mellett lévő kiságyhoz, ám a mozdulatsorban megállít valami. A szemem sarkából mozgolódásra leszek figyelmes, ahogy egy ismerős alak sziluettje kibontakozik az ablak előtt.
- Will? - A hangom rekedt, a szemembe pedig könnyek szöknek - Will! - Egyik könnycsepp folyik le az arcomon a másik után, ahogy lassan felülök az ágyban, és a meztelen talpam a hideg követ éri. Imbolyogva állok két lábra, és amikor elindulok a férjem felé, hirtelen megérzem a kézfejemben a fájdalmat.
- Sssz - szisszenek fel.
A jobb kézfejemből hirtelen mozdulatra kitépődött infúziós tű halkan koppan a földön, körülötte pedig rögtön egy, kettő, három vércsepp jelenik meg, vörösre színezve a fehér követ. A vér keskeny csíkban folydogál le végig a mutatóujjamon, közben pedig még sírni is elfelejtek. Minden inger egyszerre ér el a tudatomig, Joy szűnni nem akaró sírása, a férjem felbukkanása, a fájdalom. Az érzés leterít, magával ragad, a lábaim pedig felmondják a szolgálatot. A kórházi ruha alól meztelenül kikandikáló térdeim visszhangozva koppannak a kövön.
- Will... - Hagyom, a hajam hadd hulljon az arcom elé. Nem akarom, hogy lássanak, és látni sem akarok. Bárcsak most azonnal visszasüllyedhetnék az álomba.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 129
Összes hsz: 306
Írta: 2019. május 12. 18:06 Ugrás a poszthoz

Drága csajom Love  Grin


- De akarok, csak nem akarom, hogy utána ez alapján ítélj meg, és nem, nem azért mondom, mert előítéletesnek gondollak, hanem mert úgy, hogy benne voltam nyakik sem tudtam nem előítéletes lenni a saját nővéremmel szemben.
Ez pedig borzalmas, és a mai napig tényleg egy nagy űr kettőnk között, pedig ha szilárd kapcsolatot akarnék mondani az életemben, az Luna lenne. Tény, hogy az a gyökér pasija se segít a kapcsolatunk alakulásán, de félre tudom tenni az ellenérzésemet, viszont a múltunk túl nagy űrt képezett már közöttünk, és éppen ezért félek erről beszélni, mert azt akarom, hogy ha Luna és Ophelia végre találkoznak, akkor ne legyen közöttük előítélet, igazából védeni próbálom őket a magam módján, most kezdtem el igazán aggódni a személyiségem egy kevésbé kellemes része miatt, ami nem akarom, hogy beárnyékolja a jövőnket, mert most, hogy így erről beszélünk, egyre biztosabban érzem, hogy hosszútávra tervezünk, sőt, hogy örökre. Nagy szó lenne? Talán, de érte be merném ezt vállalni.
Szólásra nyitom a szám, de egyből be is csukom, ahogy ellép mellőlem, és odalép a síró gyerekhez. Ez többnyire az én tettem, én szoktam a gyerekeket vigasztalni, a bennem élő tanár egy pillanat alatt szokott felszínre törni. Most azonban csak állok, és nézem őt, a nőt, a nagybetűs NŐ-t, aki egy pillanat alatt forgatta fel az egész addigi életemet, és váltotta ki belőlem az ingert, hogy valahová tartozni akarok, sőt, hogy hozzá akarok tartozni.
Nézem őt, és újra szerelembe esek, ahogy egy hozzám hasonló forma, könnyáztatta arcú gyerekhez lép, ahogy vigasztalja. Nézem a gyereket, aki külsőre én vagyok, a szeme és az álla azonban Opheliáé, mintha az égiek küldték volna éppen ide, hogy újabb ébredés kezdődjön meg a bensőmben. Akarom őt, akarom a családunkat, amit együtt teremtünk meg. Nem csak a nőt akarom, nem csak a feleséget, de az anyát is, ebben a szent pillanatban érzem azt, hogy megértem arra, hogy felelősségteljes férfi, férj és apa legyek. Vele akarom megteremteni ezt.
Állok ott némán, mintha egy filmet néznék, zsebre tett kézzel, és nézem, ahogy fagylaltot vásárol, ahogy boldogságot csempész egy gyermeki élet keserves pillanatába. Ahogy racionálisan és hideg fejjel látja meg a legjobb opciót, és ez most csak a tölcsér helyettesítése, azonban hirtelen egy egész életet látok lepörögni mellette. Nézem, ahogy visszasétál hozzám, egy hosszú pillanatig csak nézem őt. Hallom, amit mond, értem, amit mond, de nem válaszolok. Nézem, majd hirtelen magamhoz húzva őt, szenvedélyesen csókolom meg, hosszan, szorítva, érezve őt.
- Otthont, családot. Veled akarom leélni az életem.
Suttogom az ajkai közé, és nem merek rá nézni, mert nem akarom, hogy elbizonytalanodást lássak a szemébe. Akarom őt, tényleg akarom, mindennel együtt.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 515
Összes hsz: 2209
Írta: 2019. május 12. 18:59 Ugrás a poszthoz

Lala

Másnaposok, avagy irány Disnelyland!

 
Tovább a hsz-hez
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. május 12. 20:33
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dr. William Eric Payne
Gyógyító, Egyetemi hallgató


Gyógyító Kappa
RPG hsz: 187
Összes hsz: 620
Írta: 2019. május 12. 19:43 Ugrás a poszthoz

Norinka Love

Le kell nyelnem a békát, csak ez az egy jár az agyamban, így a testemen kívüli külvilágra csak késve reagálok. A szisszenésre lassan fordulok meg, és mire észbe kapok, a nejem már a földön, a vére fokozatosan növeli mellette a tócsát. Odaugrok, és finoman, de határozottan emelem fel, nem foglalkozva azzal, hogy mennyi mindent ken össze most a vérével. Voltam itt gyakorlaton, pontosan emlékszem rá, hogy mit hol tartanak, nem jelent gondot egy infúzió újra bekötése.
- Mit csinál?!
Reccsen rám egy érdes női hang, akire csak a szemem villantom felé, és egyből megváltozik a hangja.
- Doktor úr, bocsásson meg.
Ezért van arra lehetőség, hogy Norina egyedül legyen, mert a feleségem, automatikusan egy privát szobába tették, és jól is van ez most így. Nem kell nekünk most közönség. Gyorsan és precízen intézem az átkötést, a nő tétovázik, de végül kisétál, magunkra hagyva minket.
- Pihenned kell, nem volt könnyű szülés, nem ugrálhatsz csak úgy.
Nem nézek rá, csak eligazgatom a kezét, ellenőrzöm a folyadékot, betakarom, és megigazítom a takaróját, majd odalépek a lányunkhoz, aki mostanra visszaaludt, és halvány mosollyal az arcán pihen. Hasonlít mind a kettőnkre, de inkább rám, sőt, anyámra, ha már itt tartunk. Nézem őt, hosszan, remélve, hogy Norina inkább a pihenést választja.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Világalkotó, Levita úrhölgy, Harmadikos diák


Masa | Zippmancs | kiscica
RPG hsz: 282
Összes hsz: 3601
Írta: 2019. május 13. 18:26 Ugrás a poszthoz

Elle néni és a Szfinx rejtélye

- [...] és akkor azt mondtam, hogy szerintem lehetne az egész sokkal színesebb, vidámabb és finomabb, csak picit több csillámpor és porcukor kéne bele! És erre tudod mit mondott? Hogy a csillámpor hasmenést okoz! Most komolyan, mégis ki találta ki ezt a butaságot, és különben is mondtam neki, hogy de hát Tanárnő! Ha pitypangokat is rakunk a tetejére, akkor kívánni is lehet minden falat előtt, és gyertyát sem kell venni. Most úgyis itt van az öreg pitypangok időszaka, csak ki kell menni, le kell szedni, be kell hozni és rászólni a torta tetejére, hogy aztán... - csak egy sarokkal ezelőtt futottam össze Elle nénivel, de már a háztartástan órát vesézem ki (ebben mondjuk segített, hogy bűbájtanon ma nem történt semmi különleges, még nem ébredtem fel eléggé ahhoz, hogy igazán veszélyes legyek), és hevesen gesztikulálva, táskámat fél vállamon újra és újra feljebb dobva haladok a levita felé. Igen, elismerem, lehet kicsit túlzásba viszem a beszédet, de még most friss az élmény, ilyenkor tudom jól kibeszélni magamból.

Hogy aztán a torkomra fagy a szó, az sem annak köszönhető, hogy elfogynak a gondolataim, hanem inkább annak, hogy a reflexből megválaszolt kérdésre nem nyílik ki a portrélyuk. Szemöldökráncolva nézek a szfinx szemébe.
- Öhm, izé, szfinx néni per bácsi, el tetszett romlani? A kérdés csak a kandalló mellettre utalhat - jellemző, meg sem fordul a fejemben, hogy tévednék, egyszerűen csak állok, várok, mígnem a szfinx újra rákezd a kérdésre.
- Hosszú út után itt pihenhetsz,
Téli hideg ellen itt melegedsz.
Lágyan ropogó hangom hallod,
Ha megérintesz, nagyon megjárod.

- Kandalló mellett - ismétlem meg a válaszomat, ezúttal jól tagoltan. A szfinx mintha kissé felhúzná az orrát a szemtelen hangsúlyra, mire behúzott nyakkal sasszézok Elle néni háta mögé.

Már nyitnám a szám, hogy bocsánatot kérjek, amikor egy cetli libben fel az orrom előtt (jellemző, hogy a gyereket magát figyelmen kívül hagyom), és áll meg Elle néni kezében. Oldalról belekukucskálok a papírcetli szövegébe, majd a kalandtól megcsillanó szemekkel a levegőbe bokszolok. Tudtam én, hogy nincs baj a megfejtésemmel!
(Fő az egészséges önbizalom.)
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Eleonore Santos
Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Elle, a felfedező
RPG hsz: 167
Összes hsz: 857
Írta: 2019. május 13. 19:51 Ugrás a poszthoz


| |



Mosolyogva hallgatta végig Masa áradozását Jang Geum órájáról. Szívesen közbeszólt volna, hogy nem véletlenül a koreai nő a tanár és a kis prefektusa pedig csak egy diák, de ha egyszer a lány belekezd, nincs megállás. Nem mintha zavarná, szereti végighallgatni bárki meséjét az aznapi kalandjairól.
Összeráncolt szemöldökkel nézi végig a szfinx és Masa kis vitáját. Elég egyoldalú vita, ami azt illeti. A Kandalló mellett a helyes megfejtés, ebben nem kételkedik, épp ezért nem érti, miért nem engedik be őket. Az elsős diákja láttán pedig teljesen felborul a lelki békéje; nem történhet semmi, ami sírásra készteti a nebulóit.
- Ne aggódj, nem lesz semmi baj - kezdett bele azonnal a kisfiú megnyugtatásába, de mire a lényegi részhez érne, már el is tűnik, csak a papír marad ott, amit a kezébe nyomott.
- Ez nagyon nem jó - jelenti ki zavartan, ahogy gyorsan átfutja a sorokat. Minél gyorsabban kell megtalálni a darabokat, mert lázadás lesz, ha nem jutnak be a kékek a körletükbe. Valaki szerencsére már elkezdte a kincses térkép felkutatását, bár arról sincs említés, hogy hány darabka rejtőzhet el a kastélyban bárhol. Nem túl biztató.
- Extrém gyorsan keressük meg azt a valamit, még vacsora előtt meg kell találnom Bercit - tekint oda, ahol a fiú eltűnt. - Irány a kandalló mellé, itt már többet nem tehetünk.
Egy kicsit osztozik Masa örömében, egyébként is imádja a nyomozós történeteket, belecsöppenni egybe pedig nagyon jó móka lehet. Csak ne egy síró levitás lett volna a futár.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ophelia Carolina Brown
Tanár, Animágus, Egyetemi tanár, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Bestia
RPG hsz: 120
Összes hsz: 374
Írta: 2019. május 13. 20:17 Ugrás a poszthoz

Only one, only u
Outfit

Csak fél füllel hallom Arie magyarázkodását, mert a síró kisfiúhoz lépek. Meglepődök én is azon, amit teszek, de nem fogom letagadni; automatikusan jött. Nagyon sok ideig azt hittem, hogy én sosem leszek felkészülve egy gyerekre, soha nem leszek jó anya, de amióta a rezervátumba egyre több gyerek jön látogatást tenni, valahogy hozzájuk szoktam és megtanultam őket kezelni. Nem véletlen az előkészítős oktatás sem. Valahogy már nem idegesítettek egy idő után, türelmesebb lettem, önkéntesen vállaltam el a gyerekek felügyeletét és a csoportok idegenvezetését. Felnőttem. Vagy igazából nem is tudom mi erre a megfelelő szó. Megértem arra, hogy szülő legyek? Merlin gyere le, baromságokat beszélsz Brown, szedd össze magad! Bah, hülye vagy megint.
Hirtelen érzem meg ajkait ajkaimon, és időm sincs reagálni rá, csak automatikusan nyaka köré fonom a karjaimat, mintha mi sem lenne természetesebb egy forgalmas járdán. Hozzápréselem magam, érzem övét a csípőmnél, orromat megcsapja férfias illata, aztán eltávolodik és megszólal... Miért kellett?
- Mi van? - pillantok kissé ijedten Martinra, miután egy ideig csak bámul rám. Az is kicsit frusztráló volt, de nem ilyen folytatásra számítottam. Egyáltalán nem, ha őszinte akarok lenni. Tudom, hogy nemrég fejtegettem a gyerekekhez való hozzáállásom és a szülőség is feljött, mint téma, ám egyáltalán nem gondoltam, hogy ide jutunk ki.
- Mármint - folytatnám, de elakadok. Mégis mit mondjak neki erre? Pár hónapja ismerkedtünk meg, és oké, nem biztos, hogy úgy kezdtük a kapcsolatunkat, mint mindent normális pár, de azért annyira nem vagyunk rosszak. Alig ismerjük egymást, és most közös családról beszél nekem, én meg állok előtte ledermedve, mint egy elmebeteg. Gyerünk, találjunk ki valamit gyorsan.
- Én... én... - hebegem, aztán megkeményítem vonásaimat. - Nem - vonok vállat egyszerűen, majd egy elbűvölő mosolyt küldök felé, miközben ujjainkat ismét összekulcsolom. Kezét ismét ajkaimhoz emelem és lágy csókot lehelek rá.
- Majd egyszer. Talán - mormogom kézfejének, végül ismét magunk közé ejtem kezeinket. - Na, Frank, hol együnk, mert kezdek tényleg nagyon kikészülni az éhségtől? - csókolom arcon felpipiskedve, ahogy elindulok egy kivilágított tábla felé, ami kaját hirdet. Nekem mindegy, csak egyek. Úgy sétálok és úgy mosolygok, mintha mi sem történt volna pár perccel ezelőtt, pedig... csak remélhetem, hogy Arie nem fogja felhozni a történteket.
- Mesélsz nekem a testvéredről? - mosolyodom el gyengéden, ahogy leülök egy szabad asztalhoz.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mitzinger Igor Bendegúz
Független varázsló, Előkészítős tanár



RPG hsz: 27
Összes hsz: 38
Írta: 2019. május 13. 20:57 Ugrás a poszthoz


MiB ♦ majd megmondja a Nő mikor ♦ random szoba


- Tévedsz, nekem még ez is jól áll. Volt egy bulink, ami után pontosan 52 db üvegszilánkot szedtek ki belőlem, és egy szál ilyen cuccban mászkáltam. Még így is jöttek képért - közöltem ezer wattos vigyorra, ügyelve rá, hogy kihagyjam, honnan is bűvészkedték ki. Inkább ne menjünk bele ilyen részletekbe, így még mielőtt esély lenne erre már lendültem is tovább, na nem a széken, csak a témán. A lábam járt, kényszeres vagyok, vagy a hely teszi, vagy a cigarettám hiánya, vagy ez az egész, nem volt a legf.szább látvány, de ugye nyilván nem üdülni jött, ezt levághattam volna Bence gyorsaságából is.
- A kint ácsorgó nővérke ettől nálad is szomorúbb lett, miután nem őt hívtam be, hanem én akartam bejönni ide - biggyesztettem le az ajkaim, hogy végül a kiskutyafejet mellőzve eltúrjam a hajam a jó irányba aztán megköszörülve a torkom próbáltam kevésbé feltűnően bámulni. Persze elméleti síkon dobálóztam vele, mi is lehet a baja, de egyébként érdekelt is. Bármekkora seggfejnek gondolnak is, vannak, akik tényleg érdekelnek. Bár kicsit zavaró Bence hangsúlya ami a fülemben visszhangzik a látom pár éve elhagytad, hogy jobb így. - Beszarás, nem tudtam, hogy világmegmentővel van dolgom. És ilyen tapadós bodyd is lesz? Latex a voksom. Köpeny párti vagy vagy inkább ellenző? Külsőben lehagynád a Csodanőt, de mi is az erőd?
Talán lelkesebbre sikerültem, mint az emberiség szerint ilyen helyzetben illene, de amit ők nem tudnak, hogy belőlem ezt hozza ki az adrenalin is. Megnő a szám a szokásoshoz képest is, és a feszkósabb szituk is. Ez meg... hát, valami. Valamilyen biztos.
- Értékelnéd? Attól függ - vágtam elgondolkodó fejet és teljesen figyelmen kívül hagytam a kiemelését. A fejem megcsóválása hitetlenül volt minden, amit erre nyújthattam még vigyorogtam is rá, bár azért az, hogy saját magának se volt kellemes itt lenni magával még belőlem is kihozott egy-egy grimaszt. - Azért minden oké, kis szivárvány?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mitzinger Bence
Házvezető Navine, Okklumentor, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


#teamcsövesbánat
RPG hsz: 105
Összes hsz: 157
Írta: 2019. május 13. 21:38 Ugrás a poszthoz

Wittner 'veled nem élek együtt' Dávid
<így> <április>


Mondhatnám, hogy könnyű nap, de még ha teendőm nincs is, a szokottnál is kellemetlenebbnek éreztem. Irritáló volt és abszurd, de ezt elengedve próbáltam arra koncentrálni, ami a dolgom. Lényegében most beszélni a Wittner gyerekkel. Úgy tűnt Gabe, akit kellett eltakarított mostanára és Erik is ki van mosva, de azért van pár szál, amire vigyáznék, vagy inkább hasznosítanék. Kinek mi. Az iskola dolgozójaként látok és tudok ezt-azt, meg vannak pletykák, nem volt nehéz összekötni ő mit tud, én meg róla. És ez mennyiben kellhet nekem ezen helyektől függetlenül.
- Rendes gyerek vagy, de már van ebédmeghívásom, ezt kihagynám - toltam arrébb a szatyrot a cuccaimról, amiket szétbarmolt vele. Miután visszatettem a megfelelő irányba a tollakat el is löktem magam az asztaltól kihúzva két iratot a párból és felé tartottam. - Szép munka, de nem tökéletes, de dicséretreméltó a védjegyed. Bár ha nem ismernélek, nem jöttem volna én sem rá, miért az van a bal sarokban, ami - vigyorodtam el, mintha muszáj lenne még a karjaim is összefonva.
- Senkinek nem tesznek ezek jót a hivatalban, se neked, se a húgodnak, se a barátnődnek, más nyilván nem érdekel - nyilván azért, mert tudom, hogy őket sem igazán vetné ágynak, ha be kéne valakit kenni. És azt hiszem meg tudnák tenni. Ez azonban már nem az én ügyem és még csak nem is mozgat meg, ellentétben azzal, hogy már majdnem elég jó abban, amit tanul. Nekem megfelelően. És tudom, hogy van az a kölcsönös szívesség, amiért megbízhatóbb, mint a helyi papírgalacsinok. Minden kulcsa a biztosíték.
- Egy szívességet, cserébe ezek itt meg sem történtek.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Várkonyi Lana
Egyetemi tanár, Végzett Diák


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2225
Írta: 2019. május 13. 21:41 Ugrás a poszthoz

Alíz és egy ferde éjszaka következményei


Tovább a hsz-hez
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mitzinger Bence
Házvezető Navine, Okklumentor, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


#teamcsövesbánat
RPG hsz: 105
Összes hsz: 157
Írta: 2019. május 13. 21:53 Ugrás a poszthoz

Frankie
<így> <Pécs, Nappali>


Mondták már. Lehetne a válaszom, de csak egy félmosollyal nyugtázom az érvelést. Nem is igazán fontos ki vagyok, az inkább, mit hoztam és itt nem az iratain volt a hangsúly. Nyilván ha erről tudna az öcsém, holnap lehet egy távoltartási végzéssel kéne kelnem, de ugye az azzal járna, hogy napirendet kell megadnom meg helyeket, tudná hol vagyok, mert oda nem mehet. Többet érek magammal. Van akinél ez megoldható volt azért. Én itt nem kísérletezem, neki ez egy papír lenne, betekerné újabb cigire őt ismerve.
- Édes lány vagy pedig, elkélne egy apai kéz föléd - dőltem hátra a széken még csak arra se véve a fáradtságot, hogy bármit megmagyarázzak a kijelentésemen, vagy éppen ne tegyem. Egyszerű volt és nagyszerű, mint a jelenlétem, miután előszedtem a dalokat és felé nem böktem. Volt benne angol nyelvű, de szerintem nehéz lenne eltéveszteni a dolgot. Ehhez még egy google translate is elég. Félreértés ne essék, nem akarom én lehúzni, de van pár szám,a miben egyszerű, mint egy faék az, miről, kinek, mit akar elmondani. Igen, amúgy én már hallgattam őket, nem f.sz vagyok, csak nem mindenben támogatom.
- Ez egy fél éve lestúdiózott albumuk, a kettes és tízes szám kivételével gyakorlatilag mindet küldöm szívélyes ajánlattal - néztem a listára egy pillanatra. Nem mintha tényleg mindenben lett volna alapja ennek, de abban, amiben szenved se hiszem, hogy a cigis dobozát hagyta vagy a kedvenc öngyújtóját Hollandiában. Inkább az önérzetét. Bár lehet az sosem volt. Az esze meg egészen biztos így járt.
- Nem tudom, hogy bírod a rajongást. Mondjuk én sem tudtam, hogy neki meg a másik oldal. DE azt mondta ez csak SzESzéLy és nEMtaRtsoKáiG - imitáltam a dolgot, hogy végül az italommal is végezve könyököljek az asztalra.
- Rá mégis hatással voltál, bár fura ízlése van, ne vedd magadra, ő se tudná megmondani mit él szerintem.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dustin Axel Westwood
Tanár, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 152
Összes hsz: 290
Írta: 2019. május 13. 22:18 Ugrás a poszthoz


kinézet | Budapesti Bűbájképtár | január 13. este

Milyen szépen fogalmaz, már egész széles az a mosoly az arcomon, de végül csak elengedem, ahogy azt is, hogy még megpróbált megsértődni. Azért vannak helyzetek, mikor át tudom érezni mit élnek át a többiek, mindennek az elején. Van, amiben előfordul velem is, hogy oda kerülök. Helyzetek, terepek, nem minden ismerős és járt út. Hogyan is lehetne. Ne emlegessem, de azért csak vannak évek, amiket elvesztettem önhibámon túl, és örülök annak, amim ennek ellenére most van. Mert sínen vagyunk, azt hiszem eléggé.
De ha rajtam múlna mindez nem itt lenne ma, mert leginkább a hideglelés kerülget mindenkitől, aki a pénz és név miatt betopogott, de leginkább azt sem tudja milyen évet írunk, és hogy nem egy fotókiállításon van. Igen, az előbb belefutottam egy női hangba aki megjegyezte milyen jól lencsevégre kaptam egy párt. Jó ég. És ezek veszik a műveim.
- Beiktatható - közöltem egy csók kíséretében, ami tényleg futó volt, de mindent beleadtam, amit engedett az időm. Mert ha sokat strázsálunk itt, egészen biztos valaki megtalál, és utána nincs vissza út. Képek, beszélgetés. Mutasd meg ezt, mondd el azt, erről mesélj még, beszélhetnénk egy túráról, ismerd meg a partnerem. Csak semmi humorom most ehhez, erre van a menedzsmentje az egésznek, és a szervező nő,a ki ma vezeti a megtekintőket.
Ezért is léptünk le szó- és könnymentesen, miközben a taxi is csak ránk várt. Van némi tervezési képességem és most viszonylag jól is sikerült. Végigsimítva a hátán hagytam, hogy bemásszon, majd még körülnéztem mielőtt beülve mellé biccentettem a taxisra, aki megpróbálta a Westwood nevet helyesen kiejteni. Nem bonyolult, tényleg, de nem ment neki. De jeleztem, hogy jó helyen jár, majd egy sóhajjal el is indultunk. Megadtam előre a kérésem, így csak várnunk kellett, hogy megérkezzünk.
- Világgá - vigyorodtam el hátradőlve, ahogy az arca egyik oldalából eltűrtem a haját. - Gyönyörű vagy, tudod?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
RPG hsz: 204
Összes hsz: 658
Írta: 2019. május 13. 23:30 Ugrás a poszthoz


#therealbatman | feb. 12. | denevér rajom

- Nem mindig a film tehet róla - bár ezt inkább motyogtam, halkan, szinte szótlanul, ahogy el is indultam. Távol. Nem akartam én világháborút, elég volt PS-en. Aztán csak távolabbról toltam a likeokat, meg a vigyort. Nekem tökéletes, minden is. Úgyis én nézem meg, meg Milán, a többiek rendre alszanak, majd Peggy meg Mimi azt hazudják másnap, hogy végig emlékeznek rá. Persze, mert látták korábban. Nem vagyok madár.
A denevéres móka azért mindenkinek bejött, és többé meg kevésbé, de el lett minden nézve. Senki nem villantott elég nagyot, még nincs látható tüdőgyulladás, és aki elsőre köhög, azt egyedül küldöm csatába az anyjukkal. Szóval... a fairplay és mentsük meg Kevét híve vagyok.
- Mindig van okoskodó meg kellemetlenkedő, ismered a diákokat, de egyik sem az én gondom, maximum megbuktatom, nagy kaland - neki, mert nem nekem, én valahogy olyan szinten hidegen hagyom ezt, hogy az már fájna valakinek. De cserébe nagyon következetes vagyok. Aki kicsit is tudással él, azt nem szoktam vizsgán sem buzerálni. - Nyilván, életem - intettem még hátra, ahogy leelőztem a fiam, majd laza futólépéssel beérve kivártam kire és mi marad. Meg ugye azt is, ahogy hamar eljutottunk a pagettiig.
- Teljesen, de ha megint valami undorító zöld tésztát kapunk hozzá, beadom a sztrájkot - közöltem, mire Peggy is mellém állva ismételte ezt el, bár ő inkább mosléknak hívta. Írül. Amire elkezdtem majdnem röhögni, de éreztem, hogy ez nem segít, így csak köhögtem párat és inkább megfogtam az egyik kezét, hogy indulásra bírjam őket. Innen nem tudunk, és nem is célszerű hazautaznunk.
Utoljára módosította:Mikola Keve Áron, 2019. május 13. 23:31
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 54
Összes hsz: 118
Írta: 2019. május 14. 00:07 Ugrás a poszthoz


május 4 | 420-as szoba  

Kénytelen vagyok kicsit elmosolyodni, még ha fáradtan is teszem, mert tényleg nem tett jót nekem ez az utóbbi pár nap. Megingatom a fejemet, majd látványosan jóóóól végigmérem, elképzelem abban a fehér cuccban.
- Nem akarom tudni, mit csináltál - rázom meg a fejemet rosszallóan, mert meg tudom érteni a kép kérőket. Ez is olyan egyedi látvány, amit ritkán tudnak rajongók begyűjteni. Szerencsére.
Látszik rajta, hogy ideges, így csak a szekrényem felé intek a fejemmel pár pillanatra.
- Ha szeretnél valamit... van egy rakás édességem meg pár dobozos üccsi - jegyzem meg, kihagyva a körülményt, hogy sikerült eltörnöm a csokiautomatát a váróban éjszaka, ezért vagy harminc darab kitkat van a szekrényben. Egyik-másik kicsit ugyan megpréselve, de ugye az részletkérdés. Nem a milyenség, a gesztus számít.
- Pláne. Ezek után lehet véletlen lecsapolja az összes vérem, mintavétel címen - horkanok fel, bár van bennem egy komolyabb félsz, hogy a nő majd eltesz az útból, eddig sem volt velem túl bizakodó, most már azt hiszem ennyire sem lesz majd az. Inkább felvezetem a problémámat, hogy mégis mi történt, mert ugyan, ennek semmi köze ahhoz, hogy prűd lány lennék, akit még megfogdosni sem lehet kicsit. Kicsit el is nevetem magam a reakcióján, bevágva magam valami hősös pózba. - Nem minden szuperhős visel maszkot. Persze, olyan fekete, szögecses rögtön. És természetesen elleni, a köpenyre rálépnek, beakad, megrángatják, nem jó semmire. Szupererős vagyok. Mint a hulk.
És mindezt rezzenéstelen arccal közlöm, mert akármennyire is szeretném, hogy vicc legyen, a jelek nem erről tanúskodnak. Vagy ez egy megrendezett jelenet, akkor viszont a k.rva anyját annak, aki ebbe ennyi energiát és időt ölt.
- Nem... nem tudom. Lehet - vonom meg a vállamat, majd kicsit feljebb húzom a térdeimet, végighúzva a kezem a lábamon. Csak próbálok hozzáérni anélkül, hogy kárt tennék bármiben is, de nem tudom mennyire sikeres ez. A kérdésre hezitálok pár pillanatot, majd a falba vágott mélyedésre pillantok, ahol az öklöm bevitte a burkolatot. Nagyot nyelek, majd megrázom a fejemet, nem nézve rá. - Nem. Nem vagyok oké. Még mindig előttem van az egész és bármihez is érek hozzá, atomjaira esik. Ez lehetne epik egy könyvben vagy képregényben, de ez itt és most, velem történik.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bremzay A. Eugén
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Lovardatulaj
RPG hsz: 50
Összes hsz: 60
Írta: 2019. május 14. 00:36 Ugrás a poszthoz

Wallace
Termékbemutató | France >>A Zayongó Fogadóiroda büszkén prezentálja...

- Talán legközelebb.
Nem hiszek a talánban vagy a legközelebben, amit ma megtehetsz, ha holnapra halasztod, lecsúszol a feledés gödrébe és onnét bizony kínkeserves visszamászni. Nekem nincs időm efféle elfoglaltságokra, egy birodalmat kell egyben tartanom, az pedig nem csettintésre történik, pláne nem, ha a királya félkegyelmű, vak és jóhiszemű.
A karomba kapaszkodott, majd irányba fordított, az arcomon egy pillanatra meg is tört az érzéketlenség, kisanyám, engem nem tapogatnak úton-útfélen.
- Egy dolog egy lovat birtokolni és más a magadénak mondani. Pökhendi f.sz. - Az én lovamra nem tette senki a kezét, mióta megvan és aktívan versenyzünk, legfeljebb Olivér, meg a lányok a lovardában. Számomra az, hogy más gondozza nem volt opció, őt én ganajoztam, etettem, csutakoltam és idomítottam. Ha nyitva maradt a bokszajtó sem kellett tőle tartanom, hogy elszökik, legutóbb is csak az ajtómig jutott. Nem is akarom tudni.
- Nem tudom, inzultálni vagy bókolni próbáltál-e - fürkésztem az arcát pár pillanatig, de aztán csak összefontam a karjaim a mellkasomon, úgy figyeltem, akkor ténylegesen aláír-e.
Aztán a figyelmem valahogy a bestiára terelődött, aki lassan a tenyeremhez nyomta az orrát, én pedig végigsimítottam a pofáján párszor, a szemébe nézve végig.
- Kellemetlen. Nem lennék a férjed helyében - közöltem, elszakítva a tekintetem a ló hatalmas barnáitól, az ujjaimmal elsöpörve pár kósza tincset az üstökéből. - Az ördöggel? Azt mondják, magaddal beszélgetni nem szerencsés. De tettem olyan ígéreteket és elhamarkodott döntéseket, amikre nem vagyok büszke. Ha ez érdekelt.
Figyeltem őt még pár pillanatig, vártam, mi ül ki a vonásaira, iszony, kíváncsiság, félelem... mindet ismertem már.
- Jó a dinamikátok. Ne pazarold el.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 54
Összes hsz: 118
Írta: 2019. május 14. 09:22 Ugrás a poszthoz

Bence
#frankie | Pécs, nappali


Kicsit félre is nyelem a  gintonikom, ez a megjegyzés kicsit úgy elememben talál. Rövid köhicselés után inkább leteszem a poharat, megtörlöm a szám a pulóverem ujjával, nem törődve a rajta ragadó rúzsfoltokkal.
- Hát ebben egyet értünk - grimaszolok, mert tény, hogy édes vagyok, ahogy az is, hogy nem ártana, ha valaki figyelne rám. A családomnak már más dolga volt, messze voltam, ez nem volt egy opció. Más kérdés, nem is vágytam rá, hogy a nyakamra nőjenek.
Aztán előkerült a lemez, én pedig összepréselem az ajkaim egy pillanatra, miközben ránézek a listára. Érdekes címek, kezd érdekelni, hogy mi olyan egyértelmű ebben, hogy nekem ezt hallanom kell. Más kérdés, hogy szép hangja van, biztosan élhető a zenéjük is.
- Hát ez... érdekes. Szóval úgy körülbelül egy egész album? Mély benyomást gyakoroltam - biccentek elismerően, majd ismét a pohárba iszok, mielőtt még meg akarnám magamat ölni. Nem gondoltam volna, hogy valaha ennyire megborulna tőlem valaki. Az ujja végigcsúszik párszor körben a pohár peremén, majd az arcát figyelem, fürkészve.
- Én sem tudom. Nem szoktak értem rajongani - dőlök hátra elgondolkozva, miközben felcsúszik a szemöldököm az ironikus hangsúly hallatán. - Ez mi volt?
Azt hiszem, az már elég korán leesett, hogy nem tudja, mit él, nem is ismer jóformán, az embert egy gondolat ihlette meg, ami nagyon könnyen lehet, hogy nem én voltam. Ez nem csak vele esik meg, az emberek nagy része ilyen, aki hisz abban, hogy első látásra szerelem.
- Biztos vagyok benne, hogy nem tudná. Ezt kéred vissza? - kérdezem, a lemezt megemelve tokostól, mielőtt még a táskámba csúsztatnám.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nérel Danka
Diák Navine (H), Uralkodó Unikornisok csapatkapitány, Uralkodó Unikornisok csapattag, DÖK tag, Színjátszós, Világalkotó, Harmadikos diák


Do small things with great love
RPG hsz: 106
Összes hsz: 335
Írta: 2019. május 14. 10:03 Ugrás a poszthoz

Lau
- Az is elég menő - bólintottam lelkesen a koripálya hallatán. - De az nem fárasztó, ha sokáig kell figyelned a jégre, hogy olyan maradjon? - tettem fel újabb kérdést. Még mindig nagyon érdekelt az elemi mágia, de azért sokkal érdekesebb, ha Laura meséli, és nem órára kell tanulnom, ezért nem is vettem fel. Holott ehhez sokkal könnyebben találnék segítséget, mint bájitaltanhoz.
- Talált, süllyedt. Bár mostanában szerintem kezdenek ráeszmélni, hogy jövőre hivatalosan felnőtt leszek, az a sok szabadság egyszerre meg túl sok lesz a kalitka után - reagáltam az utolsó kérdésére. Talán könnyebb lenne, ha én is otthon élnék, akkor ismernék a barátaimat és látnák, hogy nem vagyok már olyan felelőtlen kislány, mint ahogy elengedtek az iskolába, de az itteni életemet nem adnám semmiért. Néha még a szünetekben sem megyek haza, így a bevált mugli telefonhívásokon és ritka bagolyváltásokon kívül alig hallok felőlük, pedig elsősként, még el sem tudtam képzelni az életemet a családom nélkül. Ebből legfőképp Olivér fáj, ő már nagyfiú lett, nemsokára betölti a tizennégyet és még mindig nem került elő semmilyen képessége, így azt is buktuk, hogy legalább egy iskolába járjunk. Félreértés ne essék, kicsit sem szégyellem, hogy a testvérem mugli, hiszen anyu is az, és bajom sincs velük, de az mégsem túl jó, hogy alig látom őt. Egyszer el kellene hívnom Bogolyfalvára, hátha van kedve megnézni a helyet, ahol éldegélek, és végre nem csak a pixeles képét vagy a görbe betűit látnám.
- Furcsa ez az elvárós dolog, kötelezik, hogy menjen el, pedig úgy is lehet támogatni másokat, hogy nem vagy közvetlenül mellette - ráztam meg egy aprót a fejemet. Én is tudom, hogy Lau támogat a kviddicsben, és nem baj, hogy nem jár meccsre. Egyszerűen neki is van véleménye, és az, hogy én bolondulok a sportért, az nem jelenti, hogy ettől neki is rögtön kint kell lennie a lelátón, amikor én is. Persze, nagyon jól esne, de nem fogom kényszeríteni.
- Áah, mikor lettem ilyen rellonos? - pillantottam fel kétségbeesetten. Jó, azért oda még talán nem jutottam el, legfeljebb eridonossá váltam, de egyszerűen nem merem a dolgokat máshogy megoldani. Mintha valami blokkolná a kedves, szófogadó énemet, és hirtelen csak csalással tudnám megoldani a dolgaimat, furi. Közben kisurrantam a fülkéből, várva az újabb vezényszóra, miszerint visszaszivároghatok.
- Azt én sem bánnám, ha már intézhetném a dolgaimat egyedül - bólintottam picit, amíg bedugtam a fejem a függönyök között. Talán egyszerűbb lesz, ha nem kell ki-be mászkálnom. Alaposan végigmértem a lányt, majd végül kimondtam az ítéletet. - A fazon jó, viszont lehetne valami színesebb is. Te mit gondolsz? - kérdeztem, mert mégiscsak neki kell jól éreznie magát benne, nem nekem.
- Az Északiban annyi vonzó, hogy mélyebb víz, így lehet fürdeni, de a legtöbb strand belépős. Délen sok szabadstrand van, és ott kicsit jobban pezseg az élet - soroltam fel az érveket, amiket anyáéktól hallottam, mikor a családi balatonozást szervezték. A tó környékén nem csak úszni lehet, de megannyi program van. Például a kiskori kedvencem mindig a kisvasútazás volt, azt nem múlhatta felül semmi.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bagolykő Mágustanoda Fórum - összes RPG hozzászólása (38858 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 1286 ... 1294 1295 [1296] Fel