28. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Még akadnak nyitott pozíciók a Bogolyfalvi Tanácsban, csekkold a híreknél! Wink
Bagolykő Mágustanoda Fórum - összes RPG hozzászólása (38858 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 1286 ... 1294 1295 [1296] Le
Lewy Bojarski
KARANTÉN


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1193
Összes hsz: 2266
Írta: 2019. május 26. 17:02 Ugrás a poszthoz


#Tatus | május 18. szombat | Bécs

- Nem tudom, néha vannak pónik, amiken lehet lovagolni, gondolom az tetszene a lányoknak. A fiúk meg elvannak a látvánnyal. - Már amennyit látnak belőle, de ezt nem teszem hozzá pluszba. Nem fontos infó, nem is lényeges, inkább csak csendben maradtam, az ujjaimmal kicsit dobolva a sebváltón a háttérben halkan ciripelő rádió zajára. Nem igen lehetett túlzásokba esni a hangerőt illetően, nem akartam, hogy végigunják a gyerekek az utat, de legalább ment valami.
- Jó, egy kérdést megért. Tudod, nekem Pécs is külföld,ha úgy vesszük. Olyan élettel, mint az enyém, kicsit minden ország az - ismertem el, vonva egyet a vállamon. Mert a sok utazás miatt egyetlen földrajzi helyhez sem kötődtem annyira, hogy honvágyam legyen. Persze, voltak városok, amiket jobban szerettem, mint a többit. Varsó, München, Pécs. De ezeket sem azért, mert adott országban vagy területen feküdtek, sokkal inkább azért, mert számomra jelentős eseményeknek adtak otthont.
- Babygirl, attól hogy néha jön egy-két bukkanó, az élet nem áll meg. Szerintem tetszeni fog. Tudod, hogy nem maradhatsz örökké a négy fal között.
Nem hiszem, hogy ez alkalmas időpont belemenni abba, hogy pontosan min is aggódok, millió és egy dolog van, mindig más és más, néha csak egy zsebkendő kérdése, máskor meg rendesen emberéletek. Végletes vagyok, de ez is a részem, semmi meglepő.
- Nem tudom, sokszor, sokmindenen. Múltkor azon gondolkoztam hol járjanak a lányok előkészítőbe. Mármint... Érted, lassan érik azt is elkezdeni.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2019. június 3. 06:18
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
RPG hsz: 665
Összes hsz: 2293
Írta: 2019. május 26. 20:31 Ugrás a poszthoz

Cat

szombat délelőtt | o


Jobb híján elkezdem kipakolni a zsebeim tartalmát magam mellé a deszkákra. Több különféle ásványos karkötő elő, gyűrött pergamen rajta egy ezer éves óra levelezéssel, egy kő. Kő? Mikor raktam én követ a zsebembe és ugyan miért is? Na mindegy is. Végül a hátsó zsebeimet kezdem el áttapogatni. Ha nem találok semmit az se baj, akkor elszaladok venni valamit a hápiknak. Ha már ilyen aranyosan körém gyűlnek, akkor még szép, hogy csak miattuk végigszáguldok a falun.
Aztán meghallom a trappolást, valaki közeledik. Ennyit a magányos ücsörgésről. Felkészülök arra, hogy viszonozzam a köszönést, de csak a léptek dobogása hallatszik. Aztán csend, majd vidám hápogás, és a körém gyűlt állatok zajongva odébb úsznak. Összeráncolt homlokkal oldalra fordulok, hogy megnézzem a jövevényt.
Aki nem köszön, és – ami a legfelháborítóbb – aki lenyúlja a kacsáimat. Az árulók boldog hápogással vetődnek rá a finom falatokra. Ekkor megtalálom, amit kerestem. Egy kis zacsi kekszet. Még a klubhelyiségben vágtam zsebre, öhm, talán 2 napja? Azt hiszem akkor. Csak felmarkoltam és rohantam, hogy ne késsek el óráról. Aztán azóta se volt rajtam ez a farmer. Egy torzonborz kis fickó reménykedve néz rám, ő nem ment a többi kacsa után. Biztos folyton elűzik a többiek.
- Helló, lenyúltad a kacsáimat. – köszönök rá a vigyorgó fiúra a stég túloldalán. Alaposan megnézem magamnak, egy vigyort el is fojtok gyorsan, mert szinte összeöltöztünk. Az biztos, hogy eddig még nem volt szerencsém hozzá az iskolában. Elmosolyodok, hiszen nem vagyok egy kötekedő típus, nem vagyok én rellonos. Meg amúgy is, van egy hűséges kiskacsám, aki itt maradt nekem. Jó kis kacsa! Bedobok neki egy kis adag kekszet a tóba, ő pedig vadul csapkodva és a farktollait rázogatva összeszedegeti a darabokat.
- Awwh, te vagy a legcukibb az egész bagázsból. Ne félj, én majd csak téged etetlek. – még az is lehet, hogy rendszeresen ki fogok jönni ehhez a kis fickóhoz. Ha már nem vihetem magammal.


Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
RPG hsz: 665
Összes hsz: 2293
Írta: 2019. május 26. 20:43 Ugrás a poszthoz

Bence



- Ez hogy jön ide? Miért kéne jobban betartania az ígéretét egy lánynak, mint egy fiúnak? – értetlenül nézek Bencére, hiszen ez szerintem nem egy nemhez kötött dolog. Az ígéretet mindenkinek illik betartania, teljesen mindegy, hogy fiú vagy lány. Természetesen nem veszem magamra, amit mond, hiszen nem igazán ismer engem. Csak annyira, amennyire eddig engedtem. Mostanában egy kicsit jobban nyitok mások felé, de akkor is nagyon keveset tud rólam. Azt meg még én sem tudom, hogy milyen lennék ha mérges lennék rá, vagy bárki másra. Úgy igazán nagyon mérges. Persze elemi mágiát akkor sem vetnék be, azt szigorúan tilos. De valahogy nem is szeretném megtudni, milyen ha valaki teljesen felbosszant.
- Tényleg? Ja tényleg! De azt nem láttad, amikor legurultam a lépcsőn mert olvastam mászkálás közben! Be is tört a fejem – vigyorogva mesélem neki a fájdalmas élményt, hiszen annyira, de annyira jellemző rám. Kuncogva képzelem el, ahogy Bence belecsapódik egy szerencsétlenbe a nézőtéren. – Pedig azt megnéztem volna! Nem sérült meg az a szegény, akinek nekiszáguldottál?
Valószínűleg nem, hiszen akkor nem ilyen vidáman mesélné az esetet, bár ki tudja. De nem, szerintem nem. Kárt tenni a másikban nem vicces. Egyáltalán nem az. Mint ahogy az sem, hogy szegény Bence teljesen beleélte magát abba, hogy hirtelen elővarázsolok a semmiből egy tabletet és odaadom neki itt helyben.
- Aha, Invitoba még nem vagyok ennyire, szóval nem valószínű, hogy ide tudnám hívni a szobámból. Szóval marad a mohamed megy a hegyhez eset. – bocsánatkérően nézek rá, határozottan rossz érzés, hogy elfelejtettem és most plusz fáradtságnak teszem ki a fiút. Bár nem úgy tűnik, hogy őt ez nagyon zavarja, meg akarja kapni azt a kütyüt nagyon.
- Nem az elmélettel van a gond. A gyakorlat része a nehéz benne. Azt nézik, hogy mennyire tudom stabilan uralni és irányítani az elemet. Mindenféle necces körülmények között. – és valljuk be, itt lehet elvérezni csúnyán a vizsgán. Főleg mert korántsem uralom olyan jól, mint ahogy én szeretném. De mivel nekem pozitív kitöréseim vannak így ez kicsit megnyugtat, de nem nagyon. Kizártnak tartom, hogy vizsga között akkora nagy boldogságot éreznék, hogy elszabaduljon a pokol.
- Hát akkor nem sok elemi mágust ismerhetsz. – nevetek fel a bókszerűség hallatán. Sokkal de sokkal jobbak vannak nálam, vegyük például a profot, ő alapból az. Másrészt meg mit látott eddig tőlem Bence? Bűvész-trükköt jégkockákkal. Nagy szó mondhatom. Kicsit fészkelődök, próbálok egy kényelmes ülőpózt találni azon az icipici helyen, amit kinéztem magamnak. Ülhettem volna akár a földre is, normális távolságra tőle, de most már mindegy.
- Tud, persze. – mégis milyen tablet nem tud? – Ne tedd, vagyis már van rajta. Használható, de tőlem ne várj segítséget, hogy mit hogy kell vele csinálni, mert fogalmam sincs róla. Megkaptam, megcsináltattam és azóta is a szobámba hever. Még be se kapcsoltam. – világosítom fel Bencét. Oké, nem jutott eszembe a rúna szó, sőt a bolt neve se, ahol megcsinálták. Szóval a lényeg, hogy egy zsír új kütyüt bocsájtok a rendelkezésére.
A szemem sarkából látom, ahogy megmoccan, ugyanis éppen a fal színátmenetét figyelem, igazán mókásan ötvözi a kettőnk hangulatát. Felé fordulok, ő pedig már sokkal közelebb van, mint eddig. Rögtön el is kezd összevissza a szívem, ahogy egyre kényelmetlenebbül érzem magam. A szoba el is kezd alkalmazkodni, a kék lassan sötétszürkébe vált. Megpróbálok lassan és mélyeket lélegezni, hogy lecsillapodjak. Igazából ebből az egészből nem hiszem, hogy sokat észrevenne Bence, de a szoba tuti elárul.
- Én … apám és a felesége muglik. – válaszolok nagy nehezen a kérdésre. Régen simán rávágtam volna, hogy mugliszületésű vagyok, de már nem tudom, hogy mi is vagyok pontosan. Nem tudom, hogy ki az anyám, hogy ő mi volt. Egy halvány mosolyra futja tőlem csak, még nem nyugodtam le teljesen, talán nem is fogok. De legalább nem romlik tovább a dolog, és ennek őszintén örülök.
- Hát, kétlem, hogy a tűzhely vagy a vasaló, vagy a varrógép nagyon érdekelne. Bár ahhoz, hogy ezeket megmutathassam kirándulnunk kellene egy csöppet. Viszont ha jól emlékszem akkor te értessz a telefonokhoz. Nem tudnál tanácsot adni, vagy mutatni nekem egy jót, amit könnyű használni? – a navine buliban mutogatta is a telefonját, és úgy tűnt jól tud vele bánni. Biztos lehet abban a fura nevű boltban venni egy egyszerűt. Arra nem reagálok, hogy kedvel, nem is nagyon akarok belegondolni, nehogy tovább nőjjön a pánikérzetem. Én sem tudok sokat róla …
- Na és te? Hogyhogy ennyire megszállotja vagy a mugli dolgoknak? – felhúzom közbe a térdeimet a kanapé szélére, hogy átkarolhassam őket. A fejemet oldalra fordítva pihentetem rajtuk és úgy figyelem Bence reakcióit, mimikáját. Arról meg hálistennek nem tudok, hogy bárki szerint is jól néznék ki. Általában azt szoktam látni, hogy rám néznek és azt gondolják hogy fura vagyok. Ami igaz is. Ezzel tudok mit kezdeni, a tetszéssel már korántsem biztos.

 
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
RPG hsz: 665
Összes hsz: 2293
Írta: 2019. május 26. 20:50 Ugrás a poszthoz

Danka

Üstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján


Hümmögök egy sort a szülei legnagyobb félelme hallatán, bár szerintem nem ez lenne a mumusuk. Inkább az, hogy arról értesítik őket, hogy a lányuk halott. Mert mondjuk szörnyethalt egy nagyon veszélyes trükk gyakorlása során, vagy a meccs közben leesett, vagy nem tudom. Nem értek a kviddicshez annyira, hogy tudjam mibe lehet belehalni a játék közben.
- Örülj neki, hogy féltenek. Hidd el sokkal rosszabb az, amikor kiskorodban, amikor tényleg nem tudsz magadra rendesen vigyázni úgymond magadra hagynak. – válaszolom csendesen. Tudom, hogy erről nem tud a lány. Nem tudja, hogy mi történt velem, hogy miért nem foglalkoznak velem a szüleim, csak annyit, hogy felőlük azt csinálok, amit akarok. Ez jelenleg nagyon kellemes, de korántsem volt az, amikor tényleg szükségem lett volna rájuk. – A lányokra meg amúgy is jobban kell figyelni, általában jobban féltik és védik őket a felnőttek.
Vagy legalábbis ez lenne a normális. De inkább átkormányozom a gondolataimat vidámabb témák felé, egészen pontosan az unikornisos overál felé, amit Danka keres. Mosolyogva követem a sorok között, gond nélkül lépést tartok vele. Egyrészt ugye hosszabb a lábaim és nagyobbakat tudok lépni, másrészt meg nem különösebben foglalkoztat, hogy hozzá se érjek a ruhadarabokhoz. Le ugyan nem lökök semmit, de az szerintem csak valami bűbáj miatt lehet, amivel rögzítve vannak ez ellen.
- Inkább legyen hosszú, mint rövid. Sokkal könnyebb felvarrni, mint hozzátoldani. Szóval ha van ami megtetszik, akkor vedd meg, megpróbálom megcsinálni neked, hogy ne ess el benne. Maximum elvisszük egy talárszabászatba és kikunyeráljuk, hogy rád igazítsák. – állok elő egy megoldásféleséggel a túl nagyra tervezett ruhákkal kapcsolatban. Közben ide-oda kapom a tekintetem a pizsamák és egyéb alvódolgok között. Aztán leesik az állam, ugyanis a selyemhálóingek mellett elég fura darabok lógnak. Mi értelme van az olyan anyagnak, ami teljesen átlátszik? Olyan, mint egy nem is tudom mi.
- Vajon miért vesz meg valaki ilyen szúnyoghálószerűséget alváshoz? – kérdezem meg Dankát tágra nyílt szemekkel. Áh, nem is értem. Fejcsóválva otthagyom őket, hogy a normális alvó dolgokhoz érjek. Pólók, topok, rövidnadrágok, szettek, hálóingek, hosszú ujjú pizsik. Hagyom a lányt nyugodtan válogatni, míg én elgondolkodva szemlélek egy spagetti pántos topot, amihez egy short tartozik. És persze unikornisos, naná. Lekapom az állványról, és visszasétálok a lányhoz.
- Nézd de cuki ez a pingvines! Juj, cicás is van!

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Paithoon Chaiyasan
INAKTÍV


Cat | Cicatárs
RPG hsz: 39
Összes hsz: 238
Írta: 2019. május 26. 21:13 Ugrás a poszthoz

Laura
#NapiCat

A szívemhez kapom a kezemet, kicsit túljátszva a megijedést még hangosan veszek levegőt, már ha ilyen lehetséges. Ez inkább valami levegővételnek indult "haaa" volt. A kézmozdulatomra kiesik a kenyérgombóc a kezemből, és a lábamra, majd a vízbe gurul. Aha, ha hivatásos kacsaetető leszek magamra borítok kenyérgombóckákat és úgy majd a vízbe gurulnak.
- Szia, ne haragudj nagyon rá voltam koncentrálva a kacsákra! - mutatok a sok cuki kis hápira. Egyem meg őket! Jó, azt azért ne, szegény kacsák! Mondjuk... finomak, de akkor is olyan cukiiik!
Pár kacsa átúszik a lányhoz, én meg elkezdek a kacsáknak integetni, meg a szememet törölgetni. Na meg hangosan nevetni, és közben azért etetem az itt maradt kacsákat. Az egyik kacsa nagyon sokat eszik, meg van olyan, aki alig evett. Jó, lehet azért mert már tele van a pocikája, vagy nem tudom, de na.
- Hé, hé, hagyj másnak is! - nézek a kacsára szigorúan, de nem hiszem hogy értette. Mármint most komolyan, egy kacsa hogy érthetné amit mondok neki? Mondjuk... mi van ha a kacsák sokkal fejlettebbek az embereknél, és ők irányítják a világot, de nem beszélnek velünk? Mondjuk akkor miért ne beszélnének az emberekkel? Mondjuk... mert túl buták lennénk hozzájuk képest? Jó, a multiverzum - más néven buborék - elméletnek nagyobb a valószínűsége. Meg annak is hogy valójában gyíkemberek uralkodnak. De ki tudja?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
RPG hsz: 665
Összes hsz: 2293
Írta: 2019. május 26. 21:50 Ugrás a poszthoz

Cat

szombat délelőtt | o


Na remek, sikerült megijesztenem a vadidegent, aminek a kacsák isszák meg a levét. Legalábbis abbamarad egy kis időre az etetésük. De úgy néz ki a szerencséjük nem fogy el, hiszen potyog le nekik még pár falat.
- Érthető. – bólintok egyet és így is gondolom. Kacsák, vízpart, hullámzás, csend, béke, nyugalom. Hát, én se vettem volna észre magamat. Vagy mást. A tollasok persze észreveszik ám az összes erre járó embert, alaposan megfigyelve őket, hogy honnan várhatnak kaját. Most, hogy már a srác nem eteti őket pár éhesebb állat már el is indul felém. Nem várom meg, míg az enyém mellé érnek, dobok nekik is kekszet.
- Amúgy Laura vagyok. – mutatkozok be mosolyogva, ha már így összeakadtunk. – A suliba jársz? Még nem láttalak
Most már azért kíváncsi vagyok, hogy kivel is etetek kacsákat. Ha nem a suliba jár akkor nyilván, hogy még nem láttam. Oké, ha a suliba jár már évek óta, na akkor se biztos, hogy láttam már. Képes vagyok nézni, de nem látni. Mindenesetre nem tűnik túl veszélyes alaknak, de ki tudja, lehet hogy csak fel akarja hízlalni szegényeket, aztán kivadássza őket onnan és már viszi is megsütni őket egy kis narancslével lelocsolva. Ú, úgy isteniek. De a kis torzonborz kacsámat nem adom, jó, a többit se.
- Nem fog, ő a főnök. Elveri az összes többit. Az enyém az omega, látod? – mutatok rá a kicsire, felcsillanó szemmel, hiszen már el is neveztem..Omega. Tökéletes. Eszembe is jut egy mese, ami farkasokról szól, ott is van azt hiszem kacsa, de ezek cukibbak. Hogy ki irányítja a világot azt nem tudom, de ha tippelnem kéne akkor a delfinekre voksolnék. Bár én a helyükben már rég elhagytam volna a Földet. A kacsák pedig igenis, hogy beszélnek hozzánk, csak épp nem értjük meg őket. Mert túl buták vagyunk, igen.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Zippzhar Mária Stella
Diák Levita (H), Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Minden lében villa
RPG hsz: 441
Összes hsz: 5090
Írta: 2019. május 26. 22:07 Ugrás a poszthoz

Pöttöm kis eb
Én

Szerintem sosem voltam még ennyire szomorú eperfagyival a kezemben. A jobb szemem alatt egy kis izom minden nyalintásnál megrándul, ahogy megérzem a mandragóralevél fujfujfuj ízét. Bleh.
Tüsszentek egy aprót, ahogy a kis szellő az arcomba sodorja a hajszálaimat, amik megcsikizik az orromat. Próbálom a karjaim segítségével hátrafogni a hajamat, de sokat nem segít a helyzeten, és továbbra is hülyén nézek ki. Van ugyan hajgumim a jobb csuklómon, de ahhoz legalább két kéz kellene, a fagyimat pedig mégsem rakhatom le csak úgy nem? Még ha nem is igazán érzem az epret.

- Remélem hamarosan mérséklődik ez az íz - szöknek könnyek a szemembe, ahogy világmegrendülve lerogyok egy padra a járda szélén. Már nem foglalkozom a tincseim féken tartásával, hagyom hogy lengedezzenek körülöttem, takarásukban pedig a pár szomorú könycsepp az ölembe cseppenjen. A fagyit leeresztem, egész az lábamig, a tölcsért két kézzel fogva. Amikor megérzem, hogy az olvadó fagyi a farmeromra cseppen, lenyalom a szélét, de csak fokozódik a rossz kedvem. Mikor telik már le az az egy hónap?!
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Paithoon Chaiyasan
INAKTÍV


Cat | Cicatárs
RPG hsz: 39
Összes hsz: 238
Írta: 2019. május 26. 22:31 Ugrás a poszthoz

Laura
#NapiCat

- Én Cat vagyok. - dobok jó messzire egy picike gombócot. Hupszi, szándékos volt. - Igen, most vagyok elsős mestertanonc. Alapképzéssel meg négy tanévvel ezelőtt végeztem. - mondom csak úgy random, de nem hiszem hogy érdekli. - Tee pedig kitalálom... másodikos vagy? - nézek rá normálisan, aztán kicsit hunyorítva, aztán megint normálisan. Hogy lehet normálisan nézni? Nem létezik normális. Azaz nálam nem, de másoknál biztosan létezik. Vagy nem tudom.
- Miii a kacsák tudnak verekedni? - vágok meglepett képet, de aztán meg nevetni kezdek. - Kis cukik. - dobok megint annyira messzire amennyire csak tudok egy gombócot, és a főnök kacsa már úszik is érte. Akik meg itt maradtak, azoknak gyorsan dobálok jó sok falatot. De a főnök aki nekem mostantól gonosz főnök visszajön, és a maradékot gyorsan elkezdi enni. - Gonosz főnök. - morgom kicsit hangosabban a gondolatnál. - De ha eleszi az összes kaját, akkor a többiekkel mi lesz? - dobok megint távolabbra egy kenyérdarabot, és próbálom etetni a többit, de nem hiszem hogy egyszer összejön. Mármint az, hogy amit adok kenyeret a kacsáknak, annak a nagy része ne a gonosz főnök pocijába végezze.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kelevitz Maja Nerella
Prefektus Levita, Szárnyaló Okkamik csapatkapitány, Szárnyaló Okkamik csapattag, Animágus, Levita úrhölgy, Elsős mestertanonc


Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó | Majuszbajusz
RPG hsz: 92
Összes hsz: 1783
Írta: 2019. május 26. 22:55 Ugrás a poszthoz


Szűnni nem akaró mosollyal az arcomon helyezkedem el a kiterített pokrócon úgy, hogy törökülésben egymással szemben ülve a térdeink éppen összeérjenek. Már hónapok óta együtt vagyunk, mégis minden találkozásunk alkalmával izgatottság fog el, és azok a bizonyos pillangók a hasamban egy pillanatra sem állnának meg a nagy repkedésben, de apa szerint ez normális. Az utóbbi időben sokat beszélgettünk Andrejről és rólam, és úgy érzem már teljesen elfogadta a döntésemet, és azt, hogy már nem vagyok kislány. A varázsvilágban már rég szavazati joggal rendelkezem, a mugli világban pedig kevesebb, mint egy hónap múlva szintén nagykorúnak számítok majd. Eljött már az ideje, hogy először tapasztaljam meg ezt az érzést, és erre apu is rájött az első sokk és veszekedés után.
Kuncogva hagyom, hogy közelebb húzzon magához, és a mellkasának dőlve hallgatom a szívverését néhány másodpercig.
- Kíváncsi vagyok, hogy én, vagy inkább a torta a felelős a kalapáló szívedért - pillantok fel mély, kiskutya-barna szemeibe, és játékos elégedetlenséggel ülök fel, közelebb férkőzve a piknikkosárhoz - Naná, hogy kapsz tortát. Már csak az a kérdés, hogy milyen sorrendben szeretnéd megkapni a meglepijeidet. Előbb együnk, főétel, desszert, netalán fordítva, vagy esetleg jobban érdekel az ajándékod? - vigyorodom el csalafintán, és várom a válaszát, elvégre az ő szülinapja, és ha először a tortáját enné meg, utána pedig a gőzölgő, saját készítésű pizzáját, akkor csak rajta áll. Nagyapa szokta mindig mondani, hogy mindegy, milyen sorrendben eszünk, úgyis egy helyre megy. És milyen igaza van.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Egervári Zalán
Aurortanonc


Princess
RPG hsz: 46
Összes hsz: 127
Írta: 2019. május 27. 00:23 Ugrás a poszthoz

Ariana


- Biztos vagyok benne, hogy te jobban tudod irányítani a királyságot, mint én bármikor is. Nekem nem is az kell, hanem te
- jelentette ki a férfi a lehető legkomolyabban. Sose gondolta volna magáról, hogy ilyen romantikus lélek tud lenni, de Ariana kihozta ezt belőle. Csak azzal, hogy tökéletes volt. Legalábbis neki mindenféleképpen.
A lány rántására azonnal megprördült, de félve, hogy beleesnek a tóba, megkapaszkodott a ladik két felében, miközben lehajolt Arianahoz. Élvezte a csókot, mindent el is felejtett maga körül. Kezei elengedték a biztonságot jelentő széleket, és míg egyik a lány derekára siklott, addig a másikkal a lány hajába túrt. Belefeledkezett abba a tökéletes érzésbe, amely akkor tör rá, mikor együtt vannak. Mintha a világ teljesen mindegy lenne, amíg ők együtt vannak.
- Hát, nem vagyok benne teljesen biztos
- húzta el a száját, mikor a lány megszakította a csókot. - Jobb lenne, ha adnál még egy kis ösztönzést - kacérkodott tovább. Nem volt elég. Soha.
Leült a helyére, és kezébe vette az evezőket. Időközben besodródtak a partról, és már csaknem a víz közepén voltak. - Na jó, nem lehet ez olyan nehéz, láttam már ilyet a filmekben - vezette be a cselekvéseket, mintha nagyon profin állna a helyzethez. Majd lassan, egyik oldalt elkezdett evezni. És a csónak elindult. - Na tessék! - lepődött meg még saját maga is azon, hogy sikerült valamerre elindítania a ladikot. De csakhamar kiderült, hogy inkább ment egy irányba. Balra.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 523
Összes hsz: 2248
Írta: 2019. május 27. 02:25 Ugrás a poszthoz

Lala

Másnaposok, avagy irány Disnelyland!

 
Tovább a hsz-hez
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Andrej Scotti
Prefektus Eridon, Elsős mestertanonc


palánta
RPG hsz: 116
Összes hsz: 253
Írta: 2019. május 27. 03:09 Ugrás a poszthoz

Maja
szülinapozás

Tudja jól, hogy ilyenkor zavarban vagyok, mert még újszerű nekem egy kapcsolat. Egyébként se hiszem, hogy megfelelően ki tudom mutatni az érzéseimet iránta, pedig igyekszem. Gyakran okoz kellemetlenséget például, hogy komor arckifejezésem van akkor, amikor nem kéne. Most azonban mosolygok, mert ünnepelünk, olyankor meg sosem tudok normálisan viselkedni.
Így hát szorosan magamhoz ölelem, miután meggyőződtem arról, hogy senki nincs körülöttünk. Ezt az ösztönösen jövő kényszercselekvést még időbe telik teljesen elhagynom. Nem szeretném az iskolaújságban viszontlátni magam. Irritál, ha a magánéletemen csámcsognak. Másrészt nehéz megszoknom, hogy a házvezető-helyettesem lányával járok, ráadásul mindketten prefektusok vagyunk. Kicsit olyan érzésem van néha, mintha egyeseknek nagy elvárásai lennének a kapcsolatunkra nézve, még ha az utóbbi hónapokban javult is a helyzet. De most végre ünnepelni akarok, nem ezen rágódni.
- Szerintem mindkettő - válaszolom meg a kérdést pimasz hangnemben. - Ejha, te aztán tényleg készültél! - döbbenek le a mondatain, mialatt elszökik szorításomból és a kosár körül matat. Aminek persze örülök, mert a szívdobogáson kívül percek múlva a korgó hasamat is hallotta volna. Rövid töprengés után meg is kapja a választ.
- Először együnk rendeset, aztán jöhet a desszert. De az ajándék is érdekel... Lehet, hogy túlságosan türelmetlen leszek? Jaj, nem bírom ki! - rázom meg a fejem egy széles vigyorral az arcomon. Tetszik, hogy ma én parancsolok, de képtelenség dönteni. Azt hiszem ez rajta áll, nagyon nem tudja elrontani, hogy mivel kezd.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Edler Bonnie
KARANTÉN


Miss Coelho
RPG hsz: 140
Összes hsz: 343
Írta: 2019. május 27. 03:56 Ugrás a poszthoz

My Paw-rtner
#firstpraline #thenhazelnut


Nem hittem volna, hogy egyszer komolyan be fognak mutatni majd egy babának, de aztán megtörtént! Ténylegesen elhangzott a kis bemutatkozás, én meg némi pozitivitást erőltettem az arcomra és kicsit integettem is a babókának. Aranyos kisfiú volt, bár nem tudtam elképzelni, ahogyan kutyaként szeli az utcákat. Vagy de.
- Kutyajó sorod lesz, hidd el, rendes egy anyukád van - mosolyogtam a kisfiúra, ha mást nem, a saját kis viccemen elheherésztem, mert igen, ha valakinek az anyja egy kutya, számítson rá, hogy legalábbis úgy is lesz viszonyulva a dolgokhoz.
Ők is vörösek voltak mind a ketten, nagyon szépek is, kicsit hiányzott a képből nekem az apuka, de nem tettem szóvá, mert Lucus biztosan nem vette volna jó néven. Gondolom, hogy nem rajta múlt a tény, hogy ő most éppen nincsen itt.
- Úh, hát, nekem van ilyen nyakörvem is, olyan, amit le se lehet venni, még ha ember vagyok se, néha nagyon tud viszketni - dörgöltem meg a bőrszíjat a nyakamon. Nem olyan volt, mint a legtöbb lány féle, divatból hordott darab. Nem, ezen látszott, hogy kutyáé, még ha abból luxus és előkelő darab is. Már nem volt rajtam a garbó, hogy takarjam a világ elől. Még a lány felé is nyújtottam a pórázt, hogy megfoghassa kicsit, ha akarja, de aztán csak beakasztottam az egyik felét a babakocsi egyik részébe, a szíjat áthúzva saját magán, majd a másikat meg a másikba, jó óvatosan, ellenőrizve, nehogy nekem elengedje a babácskát.
- És természetesen medvében sem. Kár lenne értük. A hámot majd csak csatold össze, meg a kis szürke karikákba akaszd be azokat a szürke csatokat - bólintottam még nagyot, kötelességtudóan, mielőtt egy elegáns dőléssel előrefelé dudlivá nem vedlettem, bele is lépve a hámba, már csak fel kellett emelni és összecsattintani a sárga műanyagot a hátrésznél. Kicsit meg is ráztam magam.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Zippzhar Mária Stella
Diák Levita (H), Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Minden lében villa
RPG hsz: 441
Összes hsz: 5090
Írta: 2019. május 27. 13:38 Ugrás a poszthoz

Nimibogyó

- Hess na! Sicc innét, te kis cukorfalat! Te is te hé ott, nem mész el onnan? Rossz kiscica! - nem azt mondom, hogy percek óta tőlem zeng a rét, ahogy a száradó macskamentaszagra körém gyűlő cicókat próbálom elhajtani, de de. Nagyhiszeműen lecuccoltam a hengerekkel, falapokkal, köteg spárgákkal, hogy majd amíg száradnak a kis levélkék még barkácsolok is cicónak pár jópofa játékot, erre a tervem dugába dőlni látszik, mert a kastély összes cirmosa, feketéje, fehére és karamellája itt sündörög a lábam körül. Megfogom a tegnap este varrt groteszk plüssegereket, és eldobom őket, hátha utánuk mennek - meg ahogy én azt elképzeltem. Nagyot sóhajtva egyenesedek ki egy percre, arcomat a nap felé fordítom, beszívom a friss, nyarat ígérő tavaszi levegőt. Elönt a békabéke, a nyugalom, meg a világszeretet, hogy aztán újra felidegesíthessem magam, amikor visszapillantva meglátom a levelek felett két miliméternyire szuszogó cirmost.

- Héha már na! - nyúlok a karjai alá, és emelem le a magaslatról. Az eldobott plüssegereket esélyem sincs egyelőre visszaszerezni úgy néz ki, ha egy pillanatra nem figyelek, rögtön megtámadják a kincsemet. Pedig ez Lysander ajándéka lesz! A múltkor nyert ajándékutalványból is szereztem neki egy haatalmas cicatornyot, de szeretnék csinálni neki egy mini akadálypályát ahol igazán kiélheti a vadászösztöneit. Hátha akkor csak minden második hajnalban támadna orvul rá az ágyról lelógó nagylábujjaimra.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Maja Bojarska
FELFÜGGESZTETT


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1305
Összes hsz: 4922
Írta: 2019. május 27. 17:43 Ugrás a poszthoz


#majanyu | május 18. szombat | Bécs


- Szerintem is élveznék. - A pónik édesek, a pacikra is mindig fel szoktak figyelni, mikor olyan helyen sétálunk akár a faluban, akár Pécsen. Anyáékkal voltunk a közeli nagy terápiás lovardánál és meg is szabadott egyet-egyet simizni, szóval biztosan nagyon tetszene nekik. A fiúk nyilván kicsik, ezt én is tudom, de örülök nagyon, hogy itt vannak. Velünk. És minden a legnagyobb rendben van. Talán kicsit jobban féltem attól, most mi lesz, mint a lányoknál bármikor, és itt nem is a szülésre gondolok, csak arra, hogy fogok én vagy Lewy vagy együtt boldogulni a dologgal. Nehéz volt neki már az elején az, amit a doktornéni mondott a babamozin, utána meg gondolom ő is átgondolta, hogy egy-egy breki is sok mindent igényel, hát kettő egyszerre. Főleg ők. Az egyiküket még nem láttam éjjel aludni, pedig már két hónaposak. Meg még majdnem meg is ette a rongyikáját egyik éjjel, mintha muszáj lenne.
- Igen, sosem egyszerű, tudom, hogy régen is majdnem nevettél rajtam, csak azért még sem, mikor olyanokat mondtam - vontam egyet a vállamon. Nem volt ez rossz érzés így utólag vagy kellemetlen, igazából én is mosolyogtam már rajta. De azért emlékszem a tekintetére, mikor megkérdezte hová mennék szívesen én meg mondtam, hogy a Balatonra. Szóval nem pont ugyan azt ismerjük és láttuk eddig a világból. Azaz mi még keveset a brekikkel, de ezen szeret változtatni mi meg boldogok vagyunk.
- Nem akarok bukni semerre, és remélem azt ők se fognak hami után... azt hiszem elfelejtettem a másik felsőm - gondolkodtam el magamra nézve. Éreztem, hogy túl könnyű volt a hátizsákom, de mindegy is. - Tudom, szeretek is kimozdulni veled, veletek. Jó érzés, csak kicsit megint furcsa, most sok volt, mikor úgy nem ment vagy nem volt jó érzés - vallottam be, mert ha nem is mondtuk ki így volt. Egy időszakban nem voltam semmivel túl jóban, persze a brekik más tészták. Velük igyekeztem így is a legboldogabb lenni, mert ők nagy öröm. De most már nem féltem sok dologtól, amitől akkor még igen.
- Lassan? Miért oda mennyitől kell? - néztem kicsit értetlenül. Mert még picik, tényleg azok, nekem nem mondják hogy nem. Most születtek, meg még tökre nem tudnak sok-sok mindent. Persze járunk, mikor Münchenben vagyunk a foglalkozásokra az ottani oviszerű helyre, Klara szereti is, de az más. Csak pár óra és mehetünk haza. - És ezt muszáj?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2019. május 27. 18:27 Ugrás a poszthoz

Daliah


A pózokat egymás után váltja, nagyjából úgy ötpercenként, inkább fotómodellt játszva így, mint festőmúzsát, de hát a lány védelmére legyen szólva, hogy ugyan ki a nyenyere tudna ott állni egy helyben mondjuk tizenöt vagy ne adja ég húsz percig is, meg se moccanva, meg se rezdülve, csupán bambán meredve állni és hagyni, hogy az egyedüli mozgás a testen csak a szél fútta szőrszálak legyenek. Nem, nem, ezt Luca elképzelni sem bírta, így pózai rövidek voltak, azonban nem mozdult annyira drasztikusan sokat, így ha Daliah ügyes lesz, akár össze is tud rakni egy ügyesebb végeredményt az izgő-mozgó ebről.
Amikor úgy a hatodik pózt is megunta Luca önkéntes módon véget vetett a modellkedésnek. Aprócska, kunkori lábacskáin attól függetlenül, hogy a kislány befejezte-e a művét vagy sem, odatipegett hozzá. Néhányat vakkantott, majd hurkatestével mókás-ügyetlen módon feltornázta valahogy magát a padra. Egy-két szín nyilván a földre esett, mert hát, mégiscsak egy mini dombérről volt szó, de azért már sokkal ügyesebben ült le a lány mellé, mint az előbb.
Aztán szépen elkezdte szemlélni a filmet jobbról is, meg balról is. Azonban kicsit sántított neki a dolog. Igaz, kutya módban úgy látott, mint egy kutya, de még így sem stimmelt minden, szóval hamar átalakult, mit sem törődve azzal, hogy esetleg megrémítette ezzel a kislányt.
- Cleo vörös nem rózsaszín - pislogott le Daliahra.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2019. május 27. 18:43 Ugrás a poszthoz

Lili


Nem volt olyan szép az idő, mint a napokban, most inkább amolyan lóg a lába idő volt, legalábbis a dada szerint. Mégis ketten Bence és Luca csak tudtak hatni a nőre és elintézni, hogy kicsit kijöjjenek. Bence a játszótérig jutott, a dadus pedig a legközelebbi padig, amiről tökéletes rálátása volt a mászókákra és csúszdákra. Luca egy picit játszott a fiával, aztán a kis rosszcsont talált valami korabelit, akivel leült homokozni. Ez már ulta unalmas volt a lány számára, úgyhogy úgy döntött inkább kicsit elmegy sétálni. A séták nála általában kutya formában zajlottak, mert úgy lehetett érezni olyan dolgokat, amiket ember formában nem. Ilyen volt például az, ahogy a pocakját csiklandozta a sok, magasra nőtt fűszál, vagy, az, ahogy az emberek ráköszöntek, rámosolyogtak, játszottak vele. Nem egészen értette az okát, de az állatokkal mindenki nyitottabb, mint egy lánnyal aki random odaszökken hozzájuk, hogy " Hello Luca vagyok! ".
A nagy sétában aztán egyszer csak egy hangocska jutott el füléig. Síp. Síp. Megint síp volt. Ez valahogy annyira izgatta a kutyarecesszorait, egyszerűen csak lázba tudta hozni. Azonnal elindult a kis tappmacsaival a hang irányba, aztán meglátta a forrást. Néhány játék egy takarón, sok kölyökkutya között. Nos ez volt az a szituáció, amit az emberek úgy jellemeztek volna, hogy olyan könnyű, mint cukrot lopni egy újszülöttől.
Valamilyen módon az is volt, tehát a kis corgi, aki még így is nagyobb volt, mint a kutyakölykök ( bár nem sokkal, de az előny az előny ha bolha ha elefánt, az már nem számít) berobogott és amennyi játékot csak el tudott kapni és a szájába tömni azt megtette. S aztán sípoló pofival elkezdett rohanni az első pad felé, ami amolyan piknik asztal és pad volt egyben, amire a családok szoktak kiülni.
A kölyökkutyák rögtön utána, azonban Luca fifikásan kihasználva a magasságát felkapaszkodott a padra, onnan pedig az asztalra és ott elégedetten kipakolta a zsákmányát s, hogy az összes kicsi, akik a pad körül hömpölyögtek, mint a tenger még jobban lázba jöjjön elkezdte csipogtatni az egyik gumijátékot.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lóránt Bence
Diák Eridon (H), Viharmadarak csapattag, Legilimentor, Negyedikes diák


Birdie
RPG hsz: 292
Összes hsz: 1205
Írta: 2019. május 27. 18:50 Ugrás a poszthoz

Larcsi
hengület

- Különvonattal, hogy nehogy felismerjék – nevetek fel. – Hát, mert lány és a lányok jobban be kell tartaniuk az ígéreteiket, mert lányok és… kész – vonok vállat, mert szerintem ez így jogos. Nekik nagyon is be kell tartani az ígéreteiket, mert milyen világ az olyan, hogy senki sem tartja akkor be? Kiben bízzanak a varázslók, ha már a boszorkányok sem tartják be, hmm?
- Ó, hát talán jobb is, remélem azért nem lett bajod – nézek rá, mondjuk úgy, hogy végigmustrálom őt. De nem látok rajta olyan maradandó sérülést, ami indokolná a kérdésemet igazából, csak hát, meg szokták az ilyet kérdezni. Én meg nagyon jó fej vagyok, nem, de bár? Aztán elmondom én is, az esetemet, amin jót nevet. Hát nem tudom, akkor nem volt annyira nevetséges, de így visszagondolva és kívülről nézve tényleg vicces. Azért a kérdése kicsit bosszant, de nem annyira, hogy komolyan vegyem azt, hogy szórakozik velem.
- Jaj, szegény. És én? Az már nem is baj, ha egy jó barátod megsérül? – a nyelvem kicsusszan az ajkaim közül vádlón mutatva rá. Persze a szemeim és az az egész arcom mosolyba költözött, szóval látszik, hogy nem igazán sértődtem meg. – Szerencsére neki semmi baja sem lett, és én sem lettem pár kék folton kívül gazdagabb többel – vonok vállat, de, hogy ne kelljen a témába belemélyedni jobban, gyorsan az „égető” problémára visszaterelem a szót. Bizony, még vissza is kísérném most a Navinéig, de akár tovább is. még mindig furdal a kíváncsiság más házak privát részlegei iránt. Mondjuk szerintem nincs az a diák, aki még nem próbált meg belógni valahova, ami nem az övék. Szerencsére a Levitások, miután annyira feldobtam a bulijukat megengedték, hogy maradjak még pár napot. Masa pedig elvisz a tavi barlangba, vagy hova pár nap múlva, arra nagyon kíváncsi vagyok.
- Jó, hát majdcsak kibírom addig – olyan sóhajt hallatok, ami úgy tűnhet, hogy csalódott vagyok. Jó, egy kicsit igen, de, ahogy mondtam kibírom már azt a kis időt, amíg megkapom. Közben pedig kiderül, hogy azért ilyen a hangulata a fél szobának, mert vizsgázni fog. Nem értem, hogy mit parázik, ne parázzon már, ő Laura, az ügyes jégkockahajlító, vagy mi.
- Csak nem fognak megoldhatatlan feladat elé állítani. Amúgy igazad van, nem ismerek mást, de te meggyőző voltál és én bízom benned, oké?! – emelem meg a szemöldököm. Talán most jól esne neki egy ölelés, de hát az olyan béna, nem? Meg még félreérti, és mit tudom én, megijed. Nem tudom, hogy használna-e neki ilyesmi, és nem is rajta fogom kipróbálni. Majd Masát megkérdezem, hogy hogyan megy az ilyen, vele bármiről el lehet beszélgetni. Lehet ugyan, hogy a végére már másról dumáltok, de van esély arra is, hogy megtudd tőle, amit kérdeztél. Na, vissza a tabletre!
- Ö… hát jó. Azért, megnézem - vigyorgok. - Hát, akkor minek kellett neked olyan? Vagy csak úgy kaptad? Én biztos tapicskolnám egész nap… persze, ha visszaadom, megtörlöm, meg minden – teszem fel a két kezem úgy, hogy a tenyereim felé mutatnak. Most is láthatja, hogy adok a higiéniára.
- Ö… oké. Bocs, nem tudtam, hogy nem tudod, hogy anyukád ki –
legalábbis gondolom azért mondta így, mert nem tudja, hogy ki az anyukája, vagy elváltak, vagy ilyesmi. Nem, akkor nem így mondta volna, még akkor sem, ha nem szeretné „apukája feleségét”.
- Ó, dehogynem. Sőt, megmutathatnád, hogy működik az áram, meg a kocsi. Szoktam ilyen videókat nézni a Magestream-en. Ott mutogatják a varázslók, hogy mi, meg hogyan, de jobb lenne élőben megtapasztalni ezeket – na, most fellelkesültem és közelebb is ülök hozzá, úgy látom, nem zavarja még. Mondjuk nem is nagyon figyelem, csak meg akarom győzni, hogy ugyan hívjon már el egy ilyen kirándulásra, akár magukhoz, akár csak olyan helyre, ahol muglik vannak, és ezt ki lehet próbálni. Hát milyen menő lenne már!
- Elmondom neked a nagy titkot! – sejtelmesen ejtem ki a szavakat, persze aztán nevetek egy jót az egészen. – Szóval gondold el, mennyire kreatívnak kell lenni varázslatok nélkül, és ők repülnek, meg mindenféle. Még a bolygót is elhagyták! – lelkesedésem az egeket verdesi, szivárványszínben pompázik az én részem. – Nem? Most tényleg. Amúgy meg nem tudom, érdekel mindenféle, ez miért ne érdekelne – már egész közel vagyok hozzá, és a szemeit bámulom. Persze nem vagyok még túl közel, hogy a barátságon túl bármit is gondoljon, de ki tudja, hogy ki mit gondol? Nézzétek meg az Edictumot!
- Téged mi érdekel? Hátha én is tudok olyat, amit te nem! - nézek a szőke hajkoronás lány szemeibe továbbra is. Hát de tényleg, lehet, hogy én meg a mágusvilágról tudok neki többet mondani, sőt biztos.

Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2019. június 6. 08:31
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
RPG hsz: 665
Összes hsz: 2293
Írta: 2019. május 27. 20:06 Ugrás a poszthoz

Bence



Nem bírom megállni, hogy fel ne kacagjak a fiú szavain. A bulin is feltűnhetett volna, hogy mennyire jó humora van, de annyira nem vettem észre. Az a sokféle fura hatású ital! Pfúj!
- Tehát, a lányok lányok. Hát, ezzel nehéz vitatkozni. – válaszolom még mindig nevetve. Bombabiztos érvelés, nincs az az ügyvéd, aki ez után meg tudná győzni a tisztelt bíróságot, hogy bizony ez egy téves megállapítás.
- Kikúráltak, bár gyanítom, hogy valamit nagyon elronthattak idebent – mutatok rá a fejemre tréfálkozva. Villan egyet a szemem, amikor észlelem, hogy végig mér, de elég ártatlannak tűnik a dolog, így más reakciót nem vált ki belőlem a dolog.
- Egy jó barátom? – kérdezem alig hallhatóan. Ez a kifejezés eléggé váratlanul ér, kezdek teljesen elveszni ezekbe a címkékbe, amikkel az emberi kapcsolatokat ruházzuk fel. De komolyan, képes ugyanaz a szó teljesen mást jelenteni attól függően, hogy ki használja. Hát hogy igazodjak én el ezen? Ismerősök, haverok, barátok, jó barátok, közeli barátok … mi van még? A fejem is belefájdulna, ha be kellene kategorizálni az összes embert, aki szembe jön velem a suliba.
- Ugyan, neked kutya bajod se lett, ez csak természetes. Nem vagy az a könnyen megsérülős típus. A jég hátán is képes lennél megélni. De majd legközelebb jobban megrémülök és féltelek a széltől is, úgy jobb lesz? – forgatom a szemeimet válaszként. Nyelvet nem nyújtok, kis koromban mindig azzal fenyegettek, hogy levágják, vagy leharapják. Egyik se hangzott túl jól, szóval leszoktam róla. – Örülök, hogy nem lett nagyobb baj belőle. Te pedig gondolom másféle életveszélyes szórakozás után néztél ezután.
Hát én pedig pont az a fajta diák vagyok, aki nem próbál meg belógni oda, ahova nem szabad. És nem azért, mert prefektus vagyok. Ha nem lenne muszáj hát esténként ki se jönnék a Navinéből, de járőrözni ugye kell, szóval, nincs választásom. Ha bulit tartanak, vagy nyílt napot a többiek, akkor elmegyek persze, de amúgy nem. Jól megvagyok én a sárgák között. Meg messze a sulitól és a falutól. Ott még jobban.
- Oké. – hűha, Bence bízik bennem? Ez, hát ez tök jó. Végülis én is benne, de nem annyira, hogy ölelgetősre vegyük a figurát.  Mindenki olyanokat ölelgessen, akik ettől nem kapnak frászt, én meg ölelgetem a macskámat vagy a kispárnámat. Mindenki jól jár, nem?
- Kaptam, igazából szivatásból. Mert itt ugye úgyse tudom használni. Legalábbis így gondolják. Aztán a lányok mondták, hogy meg lehet ám csináltatni és akkor tudnám, de annyira azért nem akartam kipróbálni. Szóval felőlem akár össze is törheted – újabb vállvonás, nekem aztán tényleg mindegy. Csak azért nem mondom azt, hogy neki adom, mert tuti hogy a becsületesség úgy kívánná meg, hogy valamit adjon érte cserébe. De tulajdonképpen neki adom, mert ha nem jönne x idő múlva, hogy visszaadja én nem hoznám fel a témát.
- Nem gond. Most karácsonyig azt hittem, hogy az a nő az anyám, aki felnevelt. Aztán kiderült, hogy nem. Vicces sztori, igazán ünnepi – kicsit szomorkásan de elmosolyodom. Tényleg nem baj, hogy felhozta a témát, és tényleg nem zavar különösebben a dolog. Már nem.
- A min? Ja, értem. Amúgy nem tudok ám vezetni, szóval a kocsit nehéz lesz megmutatni – jobban belegondolva az áramot is. Tanultuk egyáltalán fizikából vagy bármiből, hogy működik? Nem emlékszem. A villanykapcsoló rajza viszont nagyjából feldereng, vagyis annyi, hogy azt tanultuk technikából. Vagy más tárgyból? Hűű, rég volt már.
Aztán lekapcsol az agyam, képtelen leszek gondolkodni, már nem fogom fel, hogy mit mond. Csak annyit látok, hogy közelebb jön, közel hajol, hallom, hogy lehalkítja a hangját. Kikerekedik a szemem, az izmaim annyira megfeszülnek, hogy szinte fáj. De képtelen vagyok megmozdulni, vagy akár megszólalni. Zihálva veszem a levegőt, de szédülök, mint ha olyan magasságba lennék, ahol szinte semmi oxigén nincs a levegőben.
~Kérlek, menj hátrébb, kérlek, kérlek. Ne gyere közelebb, ne érj hozzám. Kérlek! ~sikítja bennem egy hang, továbbra is meredek a fiúra, de látni már alig látom. A falam már régen átment feketébe, sőt, most már elkezdte teljesen felülírni Bence részét is. Gondolom ha elájulok, akkor majd visszavált fehérbe. De nagyon, de nagyon nem szeretnék elájulni. Az ég szerelmére, hiszen ő Bence, a barátjának tart, biztos nem akar bántani! Nem akar, nem akar, nem akar. Talán, mintha egy icipicit tisztulna a látásom, talán. Talán ha hátrébb megy a biztonságos távolságba akkor képes leszek lenyugodni. Remélem így lesz!

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
RPG hsz: 665
Összes hsz: 2293
Írta: 2019. május 27. 20:27 Ugrás a poszthoz

Cat

szombat délelőtt | o



Cat? Mint macska? Tyűha, oké. Legalább könnyű megjegyezni, meg kimondani. Bólintok egyet, jelezve, hogy felfogtam, megjegyeztem a nevét. Néha ez eléggé nagy dolognak számít nálam. Aztán picit összeráncolom a homlokomat, ahogy számokkal jön. Na azok nem az erősségeim.
- Szóval ha jól értem, akkor nem rögtön utána tanultál tovább. Hogyhogy? – feladom, hogy kiszámoljam hány éves lehet. Matek. Miért kell a varázsvilágban is használni? Persze ha kényelmetlenül érinti a kérdésem, vagy ilyesmi akkor nem haragszom ám meg, ha nem válaszol. Hirtelen elvigyorodom, amikor találgatni kezd velem kapcsolatban. Nem nyert.
- Majdnem, harmadikos vagyok. Itt nőttél fel, vagy külföldön? – teszek fel egy újabb kérdést. Nem akarok tippelgetni, hogy pontosan milyen nemzetiségű, valószínűleg nem találnám el, megsérteni meg nem akarom. Mindenesetre figyelmesen végignézem a ruházatát és a kiegészítőit, hátha felfedezek valamit, ami arra utalna, hogy fordítóbűbájos dolgot használ-e vagy ténylegesen magyarul beszélne. Régen bezzeg feltételeztem volna, hogy tud magyarul, de már sokat tanultam azóta. Kafa, mi?
- Persze, belecsípnek a másikba, kitépkedik a tollakat, csapkodják a másikat a szárnyaikkal, meg ilyenek. Ha sokat figyeled őket, akkor majd te is meglátod – világosítom fel Catet a kacsák vad természetéről. Az etetési módszere mellesleg kíváló. Pontosan így lehet jól elkerülni a bunyót. Úgyis az éhenkórász főnök-kacsa fog elsprintelni először, a többi meg se mer moccani.
- Egy idő után tele lesz, és akkor jön a második fontos dolog. Elkezd a csajokkal foglalkozni, meghódítani az összeset, meg ilyenek. A többiek akkor nyugodtan ehetnek. Kivéve a lánykacsák, akiket kerget. Nem lennék a helyükben. – magamat is meglepem, hogy mennyire járatos vagyok a hápik viselkedésében. Mindenesetre, amikor legközelebb a srác eldob egy nagyobb kenyérke darabot a gonosz főnöknek, akkor én is elkezdek a kekszből dobálni az itt maradtaknak. Az omegámnak is jut természetesen, és nem úgy néz ki, mintha zavarná, hogy a többieknek is jut belőle. Jó kis kacsa.
- Szerinted fog jönni hattyú is? Még csak képről láttam olyat, de nagyon szépnek nézett ki.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Paithoon Chaiyasan
INAKTÍV


Cat | Cicatárs
RPG hsz: 39
Összes hsz: 238
Írta: 2019. május 27. 21:52 Ugrás a poszthoz

Laura
#NapiCat

- Eltaláltad. Nem tudtam mit akarok kezdeni az életemmel. De aztán rájöttem! - vigyorgok, és dobok még jó sok kenyeret a kacsuszoknak. És végre nem csak a gonosz főnök zabál, király!
- Oh, majdnem eltaláltam. Nyolc éves koromig Thaiföldön, utána meg Magyarországon, nem mondom egyik országra se hogy ott nőttem volna fel. Te hol? - mert ugye nem mindig él az ember a szülőhazájában. Én se ott élek!
- Naaa kacsuk, ez nem megoldás. - már majdnem büntetésből nem adok nekik több kenyeret, de olyan cukiiiik hogy muszáj.
- Szegény lány kacsák, nem lennék a helyükben. - nézek részvétem fejjel a nőstényekre. De a gonosz főnök kacsának is miért jó ez? Á, nem értem. De mondjuk azokban a filmekben meg olvastam pár könyvet is amiben a vezérnek, mondjuk valami bandavezérnek volt vagy húsz... hát nem barátnője, hanem valami olyasmi.
- Uuu az milyen király lenne! Még sose láttam élőben hattyút én se! - és egyből látótávolságon belül minden élőlényt, vagy bármit ami mozog rendesen megnézek, hátha látok hattyút.
De nem, csak a kacsák falják itt a kenyeret. Pontosabban a gonosz főnök eszik, a többiek meg csak próbálnak. De szegények elől mindig feleszi az a mocsok. A többi kacsa meg miért nem állítja kivégzőosztag elé, vagy nem tudom? Haha, most elképzeltem egy csapat egyenruhás kacsa pisztollyal a... szárnyukban? Na de pisztollyal állnak a gonosz főnök előtt és lövik.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ward Weaver
KARANTÉN


#freedomformen #teamcsövesbánat
RPG hsz: 251
Összes hsz: 608
Írta: 2019. május 28. 01:39 Ugrás a poszthoz

JaJ

- Az epreimet csak a testemen keresztül, a-a. Mit mondok otthon a gyerekeknek? - kérdeztem teljesen felháborodva, mert hát, hogy magyaráznám én meg a bevásárlás hiányát Bencééknek? Jó vagyok az álcázásban, a lopakodásban, meg egy rakás más dologban, de van, amit nem tudtam volna kimagyarázni nekik és asszem, hogy ez is abba tartozik.
Kicsit furcsa volt ez az egész, mármint, persze, emlékezett arra, hogy mit mondtam, de a kínos eloldalgás helyett inkább megpróbált beszélgetni velem. Mint említettem, furcsa.
- Kicsit. De annyira összességében nem is fontos, lesz még olyan, ami érdekel - vontam meg a vállam, mert az az isten még nem született, hogy én bemenjek egy rajzfilmre, egyedül. Voltam már és nagyon rossz ötlet volt. Legalább a helyi szinglianyuknak tetszett. Meg a mese is. - Persze, ez egyértelmű. Különben honnan tudnám, hogy varázslatos?
Mármint, hogy repül. Vagy ilyesmi. Jaj, de rossz vagyok ebben, nem is értem, miért nem ütöttem még el magamat... Párszor.
Inkább megkérdeztem, hogy megvan-e mindene, a válasz pedig nemleges volt, ami azért pozitívum, mert nekem sem volt még karfiolom és az isten se tudja, mit tett volna velem Dorothy, ha nem viszek haza fehér brokkolit, mikor külön megkért rá. Nem lett volna élő ember, aki kimos ebből.
- Pár standdal odébb póréhagyma tutira van. Azzal találkoztam. - Fizettem ki időközben én is az epreimet, majd a kosaramba pakoltam, óvatosan, nehogy valami baja legyen, megnyomódjon, vagy ilyesmi.  Kicsit mutogattam aztán abba az irányba, amerre a társaslakás volt.
- Hja, annyira én sem. És... amúgy mi újság veled? Hogy vagy? - kérdeztem, miközben elindultam a póréhagymás stand felé.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kreßler Gábriel Benett
KARANTÉN



RPG hsz: 70
Összes hsz: 95
Írta: 2019. május 28. 02:31 Ugrás a poszthoz


Gabe 🎯 Május 2. 🎯 Otthon, nálam 🎯 New month, new me...


Nem sokszor van tele  a tököm helyekkel, de akkor viszont cserébe nagyon. Ezzel a választási időszakkal végeztem Bogolyfalvával, slussz-passz, finito, a nemkívánatos elemek nagy részét eltávolítottam a hivatalból, a feladatom elvégeztetett. Szóval a munka ünnepét azzal tettem emlékezetessé, hogy bevittem az osztályvezetőnek a lezárt jelentéseim, a megfigyeléseim a helyiekről és a javaslatom, hogy Bencénét ugyan már rakják vissza Pestre. Ha már egyszer ő is volt szíves pozitív visszajelzést csapatni rólam.
Elég hamar ment az átcuccolás, de Stella ma még valamit ügyködött a kastélyban, meg a lányokkal a faluban, szóval én addig kihasználtam az alkalmat és rendezkedtem. M
Most is éppen ezt teszem. Az ábrázatomat igyekeztem rendbe tenni, mielőtt végérvényesen elunom és letolom a hajam nullással, középen egy szép csíkban. Összességében elég jól sikerült,  mármint nem a letolás, az upgrade, szerintem elégedett lehetek magammal. Előszedem pár régebbi, alig használt göncöm is a szekrényből és átöltözöm, még közvetlenül azelőtt, hogy a macskákért mennék, ez a nap egy véget nem érő rohanás. Szeretem, leköt, megmozgat, lefoglalja az agyam és nincs okom vagy időm arra, hogy szarságokon kattogjak.
Még épp időben haza is érünk a két kislánnyal, mielőtt Stella megjelenhetne, rá is gyújtok egy cigire a kávém mellé, miközben figyelem, ahogy Bubu a lábával Sunny felé nyúl. Édesek ezek.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Wittner Stella
FELFÜGGESZTETT



RPG hsz: 184
Összes hsz: 508
Írta: 2019. május 28. 12:32 Ugrás a poszthoz


május 2. ¤ nálad, Otthon(?) ¤ #outfitElla


KapHaTSz úJ sZObaTárSaKat. Hogyne, pont ehhez van kedvem, szóval egész nap csak fintorogtam, mire vége lett az óráimnak és végre kisétálhattam a kastélyból. Dobtam is egy nagyot és látványosat a hajamon, aztán a szürcsögésig fogyasztott shake-es poharam repült a kukába én meg elindultam Celhez, hogy még megbeszéljünk ezt-azt a ruhája aljáról. Csinos, de ahhoz, hogy nagyon stimmeljen, nagyon mérni kell minden millimétert. De eléggé hamar elrendeztük meg beszélgettünk is, így időben fent csücsült a fenekem a vonaton.
Igazából furcsa volt az egész, talán meg is ijedtem, amikor elsőre topogtam be a társaslakásba és minden, amit eddig láttam Gabe-ből, dobozokban hevert. Beleértve a Bubunk holmijait is. Értetlenül álltam és azt hiszem szomorúan is, hogy mi történik. Láttam már ilyen "elköltözést" eleget, egyik sem esett jól és hagyott bennem túl kellemes emlékeket, de ez nem tartozik ide ugye. Bár be kell lássam, nekem amúgy sincs kifejezetten egy otthonom, költözök jobbról balra. Anyánál már egész más a szitu, Dávidtól is tovább álltam, az eridonból is, Ezránál is megfordultam napokat, de az ugye más. Aztán itt volt ez a hely, ahol viszonylag sokat időztem. Többet, mint pár ember szerint normális, de szerettem. Mert szeretek Gabe-bel lenni. Szeretem őt, mindegy hol és azt hiszem, mikor közölte, hogy ő úgy gondolta én is jövök, sokkal megnyugtatóbb volt, mint bármi más.
- Buta kulcs - nyekeregtem az ajtónál, mert nem állt kezemre melyik való még
a zárba és harmadikra találtam csak el, de bejutottam. Aztán...sziaBubutenemBubuvagyjajdeszépvagy. Szóval vinnyogva futottam helyben - meglepően nem lépet meg a macska, csak bután nézett a tisztes távolból -, hogy aztán levágódjak a térdeimre, jó nagy huppannással a cicát közelítve.
- De gyönyörű vagy, te honnan jöttél? - éreztem a füstöt, így tudtam, hogy nem vagyok egyedül, de egyelőre nem jutottam sokkal beljebb.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Jasmine A. Jhaveri
FELFÜGGESZTETT



RPG hsz: 68
Összes hsz: 183
Írta: 2019. május 28. 13:49 Ugrás a poszthoz



- Sosem bántanék piciket - ingattam is meg a fejem szinte egyből. Igazából másokat sem, éppen ezzel ellentétes az életutam és a hivatásom is, egyszerűen csak nehéz néha megfelelően cselekednem. Persze bántam utólag a sütis dolgot, furának és nagyon nem kedvesnek hathattam, de reméltem, hogy el lehet felejteni, picit sóhajtottam is a kosaram rendezgetve, pedig nem volt már benne mit.
- Ebben biztos vagy, most sok aranyos lesz, láttam - közöltem kicsit vidámabban, mint az előző incidens hozta volna. Kezdtem érteni, hogy inkább talán heccel, mint bántani akar vele, ettől még nem lesz kellemesebb a tény. A mozi viszont. Én is láttam, hogy érkezik a Dumbó, az Aladdin, lesz az a mugli mesés feldolgozás, a Pokémonos. Meg jön majd a Toy Story 4 is. Képben vagyok, annak ellenére, hogy mivel sosem volt kivel, nem beszélgettem ezekről. Én annak ellenére, mait mondott, ha arról volt szó, elmentem egyedül megnézni, másképpen lehet el sem jutok. - Ez igaz, és működtek, vagy volt ami csak olyan... hétköznapi perzsaszőnyeg maradt?
Nem bírtam ki, hogy ne nevessek a végére, de leszegtem a fejem, így annyira nem volt feltűnő, meg a nénivel is végeztem és el is mehettem volna innen, de annyira nem vittek a lábaim, csak billegtem rajtuk fogva a kosarat még láttam, hogy ő is végez lassan.
- Akkor az már meg is van - bólintottam nagyot elnézve a belátható standokra, valamelyiknél egy-egy szebb paprika után, nem kell sok, nem túl gazdaságos az nekem. - Az majdnem a szomszédban van, én a Macskabagoly utczában lakom éppen - tettem hozzá, nem mintha ezt megkérdezte volna, de ha már kedves volt meg tényleg segíteni akart ez a legkevesebb. De örülnék, ha elkísérnél, esetleg visszaadhatnám azt a lenyúlt sütit... már nem pont azt, csak sütöttem nemrég -vonogattam a vállam, hogy végül el is induljak, amerre mutatta.
- Jól vagyok, köszönöm szépen. Bár vannak betegek, akik szeretnek engem diagnosztizálni és szerintük nem, de ez előfordul - vicceltem el a dolgot, de valós gond volt. Sok itt a furcsa néni meg bácsi.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ombozi Zlatan
Auror, Legilimentor, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Független varázsló


A hibád
RPG hsz: 124
Összes hsz: 237
Írta: 2019. május 28. 20:04 Ugrás a poszthoz

Blossom Miles x randomrandi



Gyorsan kilépek a nő fejéből, mert akármilyen hihetetlen még nekem sincs mindig kedvem visszaélni a képességemmel. Nagyon jól jön, nem fogom tagadni, ám néha komolyan az őrületbe kerget. Folyamatosan látni az emberek gondolatait, nem könnyű feladat, de már eljutottam arra a szintre – így nem is tudom, négy-öt év után? -, hogy megerőltetés nélkül figyelmen kívül tudom hagyni. Amikor kezdtem besokalni, akkor kerestem fel Sárközit, hogy azonnal csináljon valamit, mert esküszöm, megőrülök, ha még több gondolatot kell elviselnem a minisztériumban dolgozó titkárnőktől. Manikűrös, fodrász, műkörmös, ilyen pasi, meg egy amolyan, de azzal is lefeküdt, a másikkal már nem akar, pedig milyen formás segge van. Istenem, ha csak ilyen gondolataim lennének, valószínűleg egy amőba lennék, de valahogy ők is túlélnek. Kell ilyen is, ezt mondta Sárki, majd közölte a módszert, ami azóta már annyira jól működik, hogy néha teljesmértékben ki tudom zárni a körülöttem lévőket, vagy csak egy adott emberre koncentrélni. Thanks, Sárki.
Na, az előttem ülő nő, nem ezen emberek közé tartozik. Viccesnek tartom a gondolatait, ahogy ennyire elítéli, hogy az apja újra nősül. Nem mintha köze lenne hozzá, de nekem meg ehhez nincs közöm, így megtartom most – kivételesen – magamnak a véleményemet, és nem vágom a nő arcába, hogy a világ nem vattacukor és póni, hanem fájó és szar.
- Akkor is az apád, nem? – emelem fel csészémet ajkaimhoz, de még nem kortyolok belőle. Ráérősen kezdem el fújni, miközben csészém fölül keresem a nő pillantását.
Hála Merlinnek a hely most elég csendes, így még hangomat sem kell megemelnem, hogy a nő meghalljon. Pár ember lézeng a cukrászdában, és ennek most nagyon örülök. Nem a társaság miatt, ilyen hamar és annyira mély benyomást még nem tett rám a forró csokit rendelő nő, de egy kis nyugalom most jól jön. És legalább nem is kell annyira koncentrálnom a hangok kizárására. Igen, néha olyan, mintha elmebeteg lennék. Esküszöm, hogy a hangok a fejemben nem akarnak rávenni arra, hogy embert öljek. Megtenném. Sokszor. De nem ezt mondják. Néha…
Somolyogva emelem tekintetemet a nőre, miközben egy kisebbet kortyolok italomból. A tea íze hamar hazarepít gondolatban. Nem olyan jó, mint anyámé, de azért nem mondom rossznak, legyen mondjuk 10/8, és nem viccelek. Tényleg ennyire hasonlít az otthonira. Nem adja vissza anyám természetesen teájának ízét, de eddig ez hasonlít rá a legjobbra. Pár másodpercre lehunyom a szemeimet, ahogy lenyelem az első kortyot, majd teljes figyelmemet a nőnek szentelem. Még székemmel is felé fordulok, azért ez már nem semmi.
Utoljára módosította:Ombozi Zlatan, 2019. május 29. 09:31
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kelevitz Maja Nerella
Prefektus Levita, Szárnyaló Okkamik csapatkapitány, Szárnyaló Okkamik csapattag, Animágus, Levita úrhölgy, Elsős mestertanonc


Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó | Majuszbajusz
RPG hsz: 92
Összes hsz: 1783
Írta: 2019. május 28. 22:05 Ugrás a poszthoz


Elégedett mosoly húzódik az arcomra Andrej döbbent szavait hallva. Naná, hogy készültem. Az óráim után rögtön a Levitába siettem, fel a konyhánkba, ahol reggel már előkészítettem a sütnivaló torta és pizza alapanyagait, és egészen háromnegyed órával ezelőttig meg sem álltam. Lisztfoltos köténnyel, és pizzatésztával a hajamban rohangáltam fel-alá, miután az első adagot odaégettem, úgyhogy minimum egy év diákja díjat kiérdemlek azért, hogy időben érkeztem, ráadásul tiszta hajjal és ruhában.
Fejcsóválva nevetek fel Andrej túljátszott izgatottságán, és a piknikkosár tetejét levéve emelem ki a kerek fekete tálcát, rajta a még meleg pizzával.
- A meglepid első fele - fordulok arccal felé, hogy lássa, mi van a kezemben - El sem tudod képzelni, mennyit szenvedtem vele, hogy kinézzen valahogy - nevetek fel. A sütés-főzés nálam valahogy mindig a szélsőségek felé megy el, csúnya, de finom dolgokat készítek, ez a pizza viszont kivételesen gusztán néz ki.
Kést és villát veszek elő, majd vigyorogva kiemelem a jéggel hűtött gyerekpezsgőt is a kosárból.
- Bár már a mugli világban is felnőttnek számítasz, azért remélem nem bánod - nyújtom felé az üveget, hogy kinyissa, amíg a pizzát szeletelem - A Levita konyhájában nem volt pezsgőspohár, úgyhogy be kell érnünk ezekkel - teszem le közénk a két üdítőspoharat.
Teljes testemmel visszafordulok az ünnepelt felé, és a fejemet a tenyeremben megtámasztva mosolyogva figyelem, ahogy a pezsgősüveggel birkózik.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kreßler Gábriel Benett
KARANTÉN



RPG hsz: 70
Összes hsz: 95
Írta: 2019. május 28. 23:17 Ugrás a poszthoz


Gabe 🎯 Május 2. 🎯 Otthon, nálam 🎯 New month, new me...


A kedvencem a lakásban a gombnyomásra kész, iható, finom kávé és az élhető kávézó a közelben. Mármint, komolyan, iszonyatosan nagy motiválóerő tud ez lenni, mikor reggel fel kell kelni és ki kell mászni az ágyból. Illetve, jót tesz az is, hogy Márti nem járt még a légtérben.
A kinézetemnek meg nem ártott meg az a váltás. Persze, általában tartom magam hozzá, hogy egy hely, egy ruhatár és stílus, most is ez volt, így nem is igen variáltam, míg vissza nem helyeztek. De most szabad vagyok. Szabad és boldog.
Ezért is megyek el a macskákért, akik már ki vannak fizetve, meg le vannak papírozva, csak a költöztetésük okoz még megoldandó feladatot, de az is viszonylag hamar megy, miután betuszkolom őket az autóba. Már hogy a dobozuk, a cicák annyira nem kövérek, hogy gondot okozzanak.
Fel is pakolom a lábam a dohányzóasztalra a nappaliban, ahogy ellazulok kicsit, aztán meghallom, ahogy nyílik az ajtó.
- Remélem, hogy ez pozitív zaj volt és nem epilepsziás görcsöd van az előtérben - jegyzem meg talán kicsit epésen, a hamutál széléhez ütögetve a cigarettám, miközben megvakargatom a félig az ölemben fekvő Bubu füle tövét. Úgy dorombol, mint egy rossz, 82-es MTZ traktor.
- A konyhából, még nem tudja, hogy nem illik összejárni a pultot. Hát te?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Wittner Stella
FELFÜGGESZTETT



RPG hsz: 184
Összes hsz: 508
Írta: 2019. május 29. 00:37 Ugrás a poszthoz


május 2. ¤ nálad, Otthon(?) ¤ #outfitElla


Rá kellett ébrednem már az ajtóban azt a bizonyos új kulcscsomót nézegetve, hogy igazából az életemben sosem voltam egyedül. Nem is vágyom rá, szerintem nem is menne, de mindig volt mellettem valaki, szükségem volt erre. Most pedig már ez se az igazi, szeretem Ezrát és Dávidot is, de ahogy kicsit tovább vagyok nézegetem a telefont meg bennem van, hogy haza kell menni. Haza?
A kérdésre viszont nem volt sok időm, mert csak becsuktam a hátam mögött a bejáratit, mire elém sétált bentről az a csodacica. Az az ismeretlen vendég. Hát mennyire csoda szép? És milyen szemekkel néz. És milyen baba. Fel sem tűnt a hang, amit kiadtam, és az se, milyen hangosan zuhantam meg, hogy térdelve és könyökölve csússzak felé. A popsit legalább csak ő tolta égnek, na.
- Epi...mi? - kiabáltam befelé, de nem is nagyon értettem, bármit akart vele. Aztán csak gügyögtem a picihez, és egész gyorsan meg is környékezett, így bár nem szíve vágya volt, fel tudtam venni az ölembe, hogy simogatva vele sétáljak befelé. - Bubu tudja, mégis csinálja. Meg teszteli a pohár mennyire törékeny - billentettem oldalra a fejem, de aztán csak ledöbbentem. Mint mikor a filmben jön a baljós zene, aztán az a DJ-s csúsztatós bevágás, hogy wat.
- Úr-IS-TEN - mármint értitek, nem hívom le a teremtőt, és most éppen nem is olyan a helyzet, hogy ezt az imát magáénak érezhesse Gabe - bár most is neki szól és kísérteties ahogy a végén még nyögök a dolgon, mert a vinnyogást elvitte a cica. Az a kéz. Az a haj. Macska. Meg kellett kapaszkodnom, ez most dráma, de meg!
- Én... hát... voltam már ilyen csöndes? - Költői kérdés. Nem. Csak össze akartam fogdosni, mindenhol, de a cicát is. Jézus, mennyi minden egyben.
Azt hiszem gyorsabb voltam, mint mikor reggel azzal keltett, hogy van hambi. Egyszer csak ott voltam mellette-rajta. Inkább utóbbi, mert bevetődtem, és Bubu ismer mert már a kanapé másik végébe suhant. Kinek s mi, de a kezét úgy szakítottam el magamhoz, mintha vétkes lenne, meg is nézett a kis pufi, de csak megsimiztem a másik kacsómmal, miközben a nálam lévő szőrmókot is lepakoltam szépen. Ú, a puszi. Nyitott szemmel meg mindennel hajoltam oda, hogy mikor éppen nem zavart be a cigi megcsókoljam. De gyakorlatilag a másik felénk odatotyogó cica - MACSKÁK! -, a haja, a minden... Duh. Én se értem. Ti se. Akkor jó. - A cicák? A hajad... a tetkó? Ez mikor... hogy...honnan? Miiiiiii.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. május 29. 13:01
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Andrej Scotti
Prefektus Eridon, Elsős mestertanonc


palánta
RPG hsz: 116
Összes hsz: 253
Írta: 2019. május 29. 01:50 Ugrás a poszthoz

Maja
szülinapozás

Olyannak tűnhetek, mint egy kisgyerek. Az előhúzott pizza látványától azon sincs időm töprengeni, hogy hogyan férhetett el ezidáig feltűnésmentesen a kosárban, főleg ha torta és meglepetés is lapul még abban. Hiába szimatolok, eddig nem éreztem az illatát. Erről minden bizonnyal tértágító bűbáj tehet, hiszen idefele jövet többször megpróbáltam kifürkészni, hogy mit is rejthet, sikertelenül. A pizza a kedvenc kajám, persze sok más étel is szoros versenyben van a címért. Egyébként meg az olasz gyökereimre emlékeztet. Ebből a gesztusból is látszik, hogy mennyire figyelmes lányt találtam magam mellé.
- Nagyon jól néz ki! - dicsérem meg Maját. Látszik az eredményen, hogy valóban dolgozott vele, szívét-lelkét beleadta. Remélem az íze is finom lesz. Nem akarom zavarni a pakolása közben, hagyom hogy kivegye az evőeszközöket, s ahogy látom, gyerekpezsgővel is készült. Hát igen, maradjuk példamutató és szabálykövető prefektusok, mégiscsak az iskola területén belül vagyunk.
- Azt hiszem eleget fogok még inni - fut végig agyamon az esedékes falubeli italozás a haverokkal, de nem tervezem szétcsapni magam. Az üveg felbontásához jó aranyvérű varázslóhoz híven pálcát veszek elő, és egy laza pöccintéssel tüntetem el a kupakot anélkül, hogy kifolyna. A kapott poharakba pincéreket megszégyenítő határozottsággal töltöm ki a pezsgőt. Hiába, az otthoni fogadónk éttermében töltött nyaraknak nagy hasznát veszem ilyenkor.
- Kettőnkre - koccintok, majd közelebb hajolva megcsókolom. Most már csak azon kell aggódjak, hogy ne repüljön bogár a kajára. Kényelmi okokból egyik kezemben a poharat, a másikban egy szelet pizzát tartok, úgy kezdek neki a lakomának. - Szóhoz se jutok... Azt hiszem most már kifújhatod magad. Minden tökéletes. Én igazán nem számítottam erre - pirulok el.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bagolykő Mágustanoda Fórum - összes RPG hozzászólása (38858 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 1286 ... 1294 1295 [1296] Fel