Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Akkor most tegyünk úgy, mintha elkerülte volna a figyelmemet, hogy mennyire nem kívánt társaság a személyem egy gyógyuló Machay-nak, és ugorjuk át azt a részt, amikor azt mondja, hogy takarodjak.
A kösz-re csak elvigyorodom, tisztában vagyok vele, hogy nem túl sziporkázó bókot mondtam, de valahol talán élvezem(?), hogy szenvedni látom. Jó, nem nagyon, de egy kicsit igen. Lehet, hogy ez valamiféle újfajta perverzió?
- Ó, arra célzol, hogy esetleg zavarok? - kétkedő tekintetemmel találhatja szembe magát, amint szemöldököm a homlokomra szalad és a kellő hatásszünet után érkezem a folytatással és egy legyintéssel. - Ugyan már, mindig zavarok, akár félholt vagy, akár nem - szemeimet is megforgatom hozzá, hogy még egy kicsit hitelesítsek az alakításon. Fészkelődöm kicsit, közben szemügyre véve az éjjeliszekrényen lévő tálat, amibe innen nem látok bele, de gyanítom nem túl biztató a tartalma.
- Hát tudod, félinfók… a fele hiányzik, a másik meg hülyeség. De ahhoz elég, hogy felkeltsék a kíváncsiságom - billentem oldalra a fejemet. Nem vagyok nagy oknyomozó, de azért nem hiszek el mindent, ami szembejön, és igyekszem megválogatni a forrásaimat.
- Szóval nagyjából annyit tudok, hogy Weilerrel elintéztétek magatokat, mint ahogy ez látszik is - bökök itt rá - és nem sokon múlott, hogy valami komolyabb legyen az ügyből - vonom meg a vállamat, többnyire közömbösnek mondható mozdulattal. Azért nem vagyok teljesen érzéketlen és a halál engem is megérintene, ha itt lenne… De nincs szóval egy újabb szünet után ismét vigyorra húzódnak ajkaim.
- Úgyhogy jöttem, hogy megtudjam, Danténak vigyem a köszönővirágot, vagy neked sikerült ezt tenned magaddal?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A mindennapok szürkék. Ez egy olyan örök érvényű kijelentés, amit senki sem képes megcáfolni - elvégre ki az, aki mindig ezer százalékon pörög? Amióta Lilla elment, az élete kiszámítható lett: hétköznap bemegy tanítani délelőtt, délután pedig tananyagot ír, kutat vagy éppenséggel főz. Ha egy férfi egyedül él, rászorul az ilyesmire is, bár sohasem mondhatták volna Henrikre, hogy nem házias. Ex-menyasszonya mellett is rendszeresen takarított és vezette a háztartást, néha pedig megajándékozta egy-egy meglepi vacsorával. De tudjátok, azért az más. Most, hogy agglegényként tengeti az estéit, nők után kéne koslatnia, minden könnyebb vérű cafkát felszednie és birtokba venni a testüket egy éjszakára, csakhogy... Ő nem ilyen. Tudom, minden pasi ezt mondja, hogy ő #nemojansrác, de hősünk tényleg arra fordítja jelenleg minden kapacitását, hogy ismét jól érezhesse magát a bőrében, kapcsolat nélkül. Hogyan is mehetne bármi ilyesmibe, ha nem teljes egész személyiségként létezik, hanem folyton csak epedezik valaki más után, aki majd kitölt egy űrt, amit Lilla hagyott? Sehogy. Na de visszatérve, a munkanapok így telnek, a hétvégék pedig kifejezetten csendesek. Néha ellátogat a Romániai Rezervátumba, hiszen nagyon megkedvelte az ott dolgozókat és Ophelia-t is, de ezen kívül ki-kiruccan külföldre pár napra, találkozik néhány hozzá hasonló fekete mágia kutatóval, egy kávé mellett elcseverésznek és kész. Ignorálja az ellenkező nemet és ez jelenleg így van jól.
Csakhogy egy idő után ebbe a fajta szürke tökéletességbe bele lehet ám fáradni... Ezért is van az, hogy könnyed léptekkel, szinte már fütyörészve, jó kedélyűen lép be a Félszeműbe. Mivel kétnaponta eljár edzeni pár órácskát, így bűntudat nélkül megengedheti magának az alkalmankénti bűnözést, megkockáztatom, így is diót lehetne törni a hasán. Lehuppan az egyik asztalhoz és az étlapot kezdi tanulmányozni - nem mintha nem tudná kívülről -, miközben azon morfondírozik, mit kéne innia. Hiába, ezek a gondtalan legényes napok...!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Picit összehúzom a szemöldökömet, ahogy a vizet figyelem. Nem Edithet nézem, így nem látom azt, hogy kellemetlenül érzi magát, mert tanúja voltam a sikertelenségének. Amúgy nem gondolok róla semmi rosszat. Mindenki hibázik, a tanulási folyamat alatt meg aztán főleg. Akkor sem gondolnék róla rosszat, ha cunamit idézett volna elő. Lázasan töprengek, hogy tudnék neki segíteni és csupán akkor pillantok rá, amikor válaszol. Halványan rámosolygok.
- Nyugodt voltál. Már nem vagy annyira az – javítom ki finoman. Nem mintha belelátnék, csak feltételezem, hogy kevésbé nyugodt egy ilyen kudarc után. Ám láthatja rajtam, hogy nem fogok belemélyedni ennek a részletezésébe. Inkább figyelek arra, amit a továbbiakban mond. És azt, ahogyan teszi. Azt tudom, hogy negatív élmény, de hogy pontosan miféle azt nem. Eléggé ijesztő az tény, nem csodálom, hogy nem szereti felidézni.
- Értem, tehát segített – bólintok egyet, és én ennyivel ki is egyeznék, ám folytatja. A növény eltűnést én sem tudom megmagyarázni, a felszínre kerülést azt már igen, az egyértelműen a víz intézte. És ó, hát igen, a légzés.
- A víz segített a felszínre, az biztos. Simán tudsz majd haladni a vízben anélkül, hogy bármit is csinálnál. És igen, tudsz lélegezni alatta. Az nagyon klassz, bár ijesztő elsőre – rámosolygok igyekezvén oldani a benne keletkező feszültséget emiatt. – Gondolj bele, simán búvárkodhatsz majd bárhol, bármeddig.
Tovább gondolkodom, hogy mi segíthetne, eszembe is jut az elemis lény, amire Edith eléggé kirobbanóan reagál. Csupán fogalmam sincs, hogy mit.
- Maxwell? – kérdezek is vissza kapásból. Elképzelésem sincs róla, hogy az meg kicsoda-micsoda. Azt se tudom, hogy milyen lénye van a lánynak ha már itt tartunk. Mindenesetre kicsit szokatlan, hogy nincs itt vele. Emlékszem Benito itt sertepertélt körülöttem, amikor a legelső gyakorlatokat végeztem és vizet idéz….ó! Hát persze! Nem irányítani tanuljuk meg először, hanem előhívni. De buta vagyok!
- Oké, van egy ötletem. Tudod milyen érzés ha vizes a tenyered, vagyis most is az … na várj egy kicsit – kezdek bele a felvázolásába a tervemnek, majd rögtön abba is hagyom azt. Nem lesz az úgy jó. A lány kezére koncentrálok, és szépen elpárologtatom róla a vizet, hogy száraz legyen. Na, kezdjük előlről. – Szóval koncentrálj arra, hogy milyen érzés amikor vizes a tenyered, képzeld el. Ha már úgy érzed, hogy vékony réteg borítja, még ha nem is láthatóan, akkor pedig sűrítsd be egy pontba. Mintha labdát tartanál. Idézzünk vizet a semmiből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Na, miért nem dolgozunk?
Állok be a három lány háta mögé, akik a pultban állnak, kezükben tollal és jegyzettömbbel, aminek tetején ízlékesen elhelyeztettem a Félszemű logóját, ugrásra készen figyelnek egyetlen asztalt, miközben egy másiknál meg őket nézik, és várják, hogy valaki észrevegye az integetésüket. Csendesen suttogok a lányok mögött, összerezzennek, mégis továbbra is nézik azt a bizonyos asztalt. Hát kidugva a fejem a vállaik között nézem meg, hogy életem ideiglenes férfija ül ott, és biza gonosz mosoly jelenik meg az ajkaimon. Én hívom el a bálba.
Andit, a világ legbájosabb szőke tündérét jobbra fordítom, hogy lássa, fizetnének. Gabit szintén jobbra, hogy lássa, rendelnének. Zsófi kezéből meg csak kiveszem a tollat és a papírt, mert ő túl szép ahhoz, hogy odamenjen Henrikhez, és elsétálok én felé. Azért csak nem fogom hagyni, hogy egy frissen szingli férfi, aki bejön az én kis cukormókusomnak egy ilyen lány karjai közé kerüljön. Nem. Nem. Sosem bocsátanám meg magamnak.
- Üdv a Félszemű Kukoriczában. Sikerült már választani vagy esetleg ajánlhatom a napi menüt?
Bocs lányok, de szívtátok, ha valakivel ez a fiú ma elmegy innen, az csakis én lehetek, vagy nagyon max Zaina. Istenem, hogy kiakadna a nő, ha tényleg megjelennénk kéz a kézben. Az a baj, hogy ez a gondolat az arcomra is kiül, elvigyorodom, ahogy látom magam előtt a nő arcát. Nem lennék rá képes, de így is vicces.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Henrik semmit nem vesz észre a lánykoszorú nyálcsorgatásából, neki csak úgy dagadnak az izmai tudatlanul, csak úgy le van nőve a haja, melyből egy tincs rakoncátlanul arcába hull... Ő csak úgy szexi. Nem kell megindokolnom miért, ilyennek született. Na szóval nagyon nézi a lapot, egy pillanatra talán révetegebb is a tekintete - hello lányok -, aztán bambulásából egy férfi hang téríti magához. Nocsak, pedig mintha a felszolgálók nők lettek volna, érdekes. A kérdésre hirtelen nem tud egyértelmű választ adni, csak az tűnik fel neki, hogy Arie számára valami kifejezetten mulatságos.
- Hello. Egy lángnyelv pizzát kérek és egy pohár mentes vizet, egyelőre - ahogy azt kell, abszolút udvarias, köszön, használja a varázsszót, like kérek, oszt még el is mosolyodik a végére. Az, hogy közben a három felszolgálólány egyszerre ájul el, teljesen kimarad neki. Mintha immúnis lenne a körülötte zajló felhajtásra. Hozzáteszem olvasta az Edictumot és meg van rökönyödve, hogy konkrétan top pasinak lett kikiáltva, ráadásul ennyire nyíltan. Arról nem is beszélve, hogy most már az is tudja, hogy szingli, aki nem akarja, így egy ideje visszautasíthatatlan ajánlatokkal bombázzák. Mondanám, hogy erre van szüksége, de őszintén, ami az első öt percben vicces volt, az most már roppant idegesítő.
Ja és igen, miután leadta a rendelést, nem igazán tudja, mit kezdjen Arie-val, szóval kissé kérdőn néz rá, hogy most akkor akar-e még valamit, vagy sem. Ha ő is szerelmet vall, tökön szúrja magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Oké. Pohár mentesen nem tudok vizet hozni, mert nálunk most nagyon megy ez a környezetvédelmi cselekvési terv végrehajtás, de majd kitalálok valamit.
Jegyzem meg elgondolkozva, és igen, ami nekem nagyon vicces, az másnak nem az. Néha amúgy, esküszöm, hogy tök jó a humorom. Komolyan, csak valahogy most nem az. Most nem igazán jön össze. Engedjük el, azért képes voltam felfogni, hogy mit is szeretne pontosan, szóval szépen fogom magam, és a rendelést leadom a mellettem elhaladó Gabinak, én magam pedig pofátlanul leülök Henrikkel szemben.
- A vendégem vagy, a társaságodért cserében.
Na így sem nyomultam még rá emberre. Meg amúgy alapból nem nyomultam már rá férfire, szóval nem is tudom, hogy hol kezdjem, de abban biztos vagyok, hogy Henriknek kell elhívnia Zainát és nem fordítva. Zazi nagyon cuki, imádom égetni, de szerintem ezzel az egésszel csak magát égetné. Mert nézzük a tényeket: Egy, bejön neki a csávó. Ez full egyértelmű, hát lerí róla, mer' hát ez a Henrik bakter tényleg nem csúnya. Kettő: Ő akarja elhívni. Ez szerintem még mindig egy kiherélés, de ha nem is veszi annak, akkor a harmadik lépéssel segít a tökönszúrásban, mert három: csak, mint haverok hívná el. Hát és ha a srácnak is bejön?! Most őszintén, nem kínos?! Akkor ott van az a kínos friendzone rész, és jön Heléna, aki rácsimpaszkodik, mert az lesz, és akkor jön a ha neked nem kellek kezdetű rész. Aztán mire kiderül, hogy de kellenél, Heléna már álterhes lesz. Senki sem akarja ezt.
- Izgibb vagyok, mint a lánytömeg aki rajon érted. Megkérdeztem volna, hogy mi a titkod, de elég csak rád nézni. A lányaim is totálisan meghaltak agyban, ahogy bejöttél.
Bökök fejemmel a pult felé, ahol a három lány már megint epekedik és sóhajtozik, de legalább a rendelést leadták.
- Bejön valamelyik?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Henrik szemei résnyire szűkülnek, mert nem tudja, hogy akkor ezen most nevetni vagy sírni kéne. Mindenesetre úgy tesz, mintha nem hallotta volna, így elkerülheti a további kellemetlen párbeszédet. Illetve csak azt hiszi, hogy ezzel vége, Arie lelép és akkor a humorzsákot is összevarrják végre valahára. Hát nem igen. Ugyanis a férfi ahelyett, hogy menne a dolgára, hívatlanul lehuppan a Henrikkel szemközti székbe és vigyorog. Hát ööö... A creep mérőt már kiverte - reméljük, mást nem fog, höhö.
- Ez igazán kedves. Miről volna szó? - nem teketóriázik, rögtön a tárgyra tér, bár úgyis ki fogja fizetni, amit rendelt. Egy beszélgetésből nem lehet megélni, ő meg nem koldus vagy ingyenélő. Anélkül is meghallgatná a férfi bajait, hogy meghívná egy gyertyafényes vacsorára. Keresztbe fonja karjait maga előtt és várakozón pillant a másikra, aki nem is rest szinte rögtön folytatni, amit elkezdett. Hát igen. Henrik szemöldökei az egekbe szöknek és kérdőn pillant a pult felé, ahol a lányok közül egy zavarában elfordul, egy lesüti a szemét, az utolsó pedig esetlenül integet. Mi a fasz.
- Bevallom, nem figyeltem. De jó tudni, hogy az Edictumnak hála őket is elérte Cupido - a bókra nem igen reagál. Ő nem tartja magát klasszis választásnak annak ellenére sem, hogy amúgy nagyon is az. Egy intelligens, kifejezetten helyes és jó kondiban lévő, humoros, nem beképzelt, házias férfi, aki épp csak facérrá vált. Reméli, hogy ez a hihetetlen érdeklődés hamar kihuny majd, hiszen kezdeni vele nem nagyon tud semmit. Az ezután érkező kérdés viszont még szerinte is kicsit sok. Ettől függetlenül férfi, természetesen végignéz rajtuk, azonban valami hiányzik belőlük. - Nem mondanám. Híján vannak valaminek, ami engem mondjuk megfogna, de tagadhatatlanul csinosak - és persze most kéne kacsintgatnia rájuk, meg megpróbálni felszedni legalább az egyiket - bár jelen állás szerint egyszerre mindhármat is vihetné. Apropó, milyen lehet, ha egyszerre három nő kényeztet? A picsába, csak meg kéne reszkírozni. Ezek a gondolatok hirtelen támadják meg elméjét és igen, most megmutatkozik, hogy mélyen legbelül benne is a hímtagját követő pasi él, csak azóta sikerült felnőnie. De azért a maradványa ott van. - Miért kérdezed?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Egyelőre meg sem hallom a kérdését. Még hogy én hogy kerültem oda? Hát mégis miért olyan érdekes ez, amikor itt ennyire szép függöny van? Morzsolgatom kicsit ujjaim közt, nagyon elfoglaltan. Amíg a kanapé nem hív magához ugyebár. Én meg a drágát a kanapéhoz, hiszen ha én rajta vagyok, mindjárt csalogatóbb bútordarab. Ahogy a helyes arc közelít felém, megadót sóhajtok, szemforgatok és csak figyelem. Hát legyen. Próbálkozni szabad.
Nem mondom egyébként, hogy teljesen lazán fogadom közeledését ilyen és hasonló alakjaiban. Nem hiszem, hogy valaha is fogom. Nem mondom, hogy zavar vagy feszélyez vagy nem esik jól. Nincs erről szó, hiszen immáron minden formájában őt látom. Ő pedig nem tud kellemetlenül érinteni, nem tudom őt nem jó érzéssel fogadni. Jó, nyilván lenne valami olyan förtelmes kinézet, ami azért visszakozásra késztetne, ám szerintem nem csinálna velem ilyet. Elég az hozzá, bár látni már régen nem láthatja rajtam, mert nem engedem, hogy lássa, de ilyenkor azért van bennem egy kis gát mindig. A konzervatív férfiember gátja. Igen, konzervatív. Sok mindenben az vagyok. Mivel nem hülye, úgyis tudja szerintem, viszont nem engedem magamnak, hogy tanújelét adjam. Nem esik ez nehezemre, hiszen tényleg elenyésző, és nincsen arányban azzal, amennyire nem akarom ilyen hülyeségekkel megbántani. Lehet, nem bántódna meg, viszont akkoris felesleges az egész mizéria. Dehát ezer és egy dologgal van ez így egy kapcsolatban, nem? Nem imádsz mindent a másik szokásaiból, viselkedéséből, viszont összeségében ezek nem számítanak. Ő csinálja, így hát van és kész. Megváltoztatni semmiképp nem akarnád, mert akkor az már nem ő volna. Ha ő nem metamorfmágus volna, aki váltogatja az alakját, a nemeit, az már nem ő volna. Én pedig nem akarom, hogy ne ő legyen. Amúgy is tényleg egyre jobban belesimulok ebbe a bizarr, kihívásokkal teli ügyletbe, még élvezem is az izgit.
Eddig magyarázva legyintgető kezem mutatóujját egyszerűen beledugom az egyik összegurtnisodott tincsébe és birizgálva szórakozom, miközben ő meg eszkimósat játszik velem. Ha tudtam volna, hogy ilyen egy kezelés, már rég vettem volna rá jegyet. Vagy mit kell az ilyenekkel csinálni?
- Mondjuk azt, hogy hamarosan még sokkal több lesz a fizetésem, mint neked - közlök vele valamit, amit senki nem szeret hallani. Talán ő se. Jó, szerintem őt pont hidegen hagyja az ilyesmi. Viszont átvezetésnek tökéletes lehet arra, amiért idefáradtam. Látjátok, hogy elfáradtam, rögtön le kellett dőlnöm. Elég az hozzá, sokat mondó, magamat kérető tekintettel várom, hogy vagy találgatni kezdjen, ezt meg hogy értem, vagy kérdezzen. De ne azt, hogy és én mit érzek ezzel kapcsolatban!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Tudjátok van az az állapot, amikor mondjuk az alkohol úgy kellemesen kezdi elzsibbasztani az agyad. És akkor úgy pont jó. Aztán vagyok én, aki ilyen esetekben pontosan tudom, hogy akkor most kell megállni. Erre, mit teszek? Iszom még egy pohárral. Meg még eggyel. Szóval mennyire kínos már, hogy mikor kicsit becsiccsentek, még akkor is tudatában vagyok, hogy mikor kellett volna nem elvenni a következőt. Viszont onnantól kezdve szépen lassan kezd minden összemosódni, és van egy olyan sejtésem, hogy még az is lehet, hogy holnap nem emlékszem majd mindenre. Amiről meg kell mondanom, hogy egyszerre szórakoztató és rémisztő is. Na meg az is kicsit kétségbeejtő, hogy az összeszedett kommunikációnak sem állok ilyenkor a magaslatán. Szóval hagyom, hogy Arie végül magával sodorjon, és ez az a pillanat, amikor tényleg engedem felülkerekedni a rozét.
- Én nem úgy értettem, csak.. hát szóval… - ismét egy értelmes habogás, a roppant kínban lévő arckifejezés mellé. Remélem holnapra ezeket is elfelejtem. - Azt hiszem ebből már nem jövök ki jól - vonom meg a vállam, és talán jobb lenne, ha a továbbiakban csendben maradnék. De a támaszom viszont nem marad szótlan, és a suttogása a nyakamtól kiindulva végigborzongatja minden egyes porcikámat. És Merlinre, hogy ez milyen aljas húzás. Halkan felnevetek.
- Csak szimplán nem kell mondani semmit. Az emberek arról is beszélnek, amit nem is láttak - pillantok oldalra Arie arcára. Egy pillanatra azért átfut az agyamon a gondolat, hogy mi lenne ha… ha mondani kéne valamit. Ha mondhatnék valamit…? Egy picit megrázom a fejem, csak úgy magamnak válaszolva és amíg kiérünk végig az összekulcsolt ujjainkba kapaszkodom. Mert biztonságot ad.
Hosszan fújom ki a levegőt, megtámaszkodva a falon az egyik tenyeremmel, amint Arie karjai elengednek. Nem akarok ránézni, mert pontosan jól tudom, hogy milyen szórakoztatóan festek számára. De most… most egy kicsit engem is mosolyra késztet a saját helyzetem, a holnapi szégyen meg egyelőre elkerül. Az a majd problémája.
- Köszönöm - pillantok fel végül hálásan a barna szemekbe, amikor rám teríti a zakót. Majd az én szemeim el is kerekednek a meglepettségtől.
- Nem is volt olyan olcsó az a bor! - csattanok fel némiképp hevesen, mert ez egy kicsit olyan, mintha olcsó nőnek titulált volna, és én nem.. és nem úgy… szóval. Hm. Majd ismét kínosan elnevetem magam, összehúzva magamon a zakót. (Jelzem, ezúttal van annyi lélekjelenlétem, hogy ne közöljem, hogy ennek is Arie-illata van, szóval remélem valaki értékeli ezt rajtam kívül.)
- Szóval ezt te értékeled? Vagy csak ki akarod használni? - nézek rá félrebillentett fejjel, hátamat a falnak támasztva, mert maradjunk annyiban, hogy nem hátrány, ha van valami biztos pontom jelenleg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Elhatároztam magam és ez ellen senki nem tud tenni semmit. Rendben, elég lenne egy ne menj és nem mennék, de akkor sem hagynám, és ez a lényeg. Kicsit bonyolult, tudom én, és elfogadom, de az a legfontosabb, hogy már puccba vágtam magam és vígan sétálgatok a csárda felé, mert úgy hallottam ott lelhető fel a nő. Márpedig nekem kell a nő, hogy megcsináljon egy interjút az egyik pesti mágnással, akire nekem nincs időm, mert a puccos estélyen leszek apámmal és anyámmal. És ha minden jól megy, meg összeszedem a maradék bátorságomat - és igent mondd - akkor Henrikkel. Nem, még mindig nem hívtam el, mert ez nekem most fontosabb, hogy minthogy kísérővel vagy kísérő nélkül jelenek meg apám pofavizitjén a sok néni és bácsi előtt. Szóval szükségem van a nőre, mert nem egy cikkét olvastam már és egyszerűen pazar a nő, csak az időpont ütközés... na az egyáltalán nem pazar. Tehát van az estély, amin kötelező megjelennem, plusz van az interjú, amit nagyon nagy küzdelmek árán sikerült lebeszélnem a férfival, mert soha nem ér rá körülbelül, és kellene egy hős, aki megmenti a napot meg az interjúmat. Nyilvánvalóan a nő neve fog megjelenni a cikk mellett, alatt, fölött, mit tudom én, ahogy szeretné.
Na kérem. A csárda előtt egy utolsó mély lélegzetet veszek a kellemesen hűvös levegőből, majd belököm a csárda ajtaját, ahol meglepően sokan vannak, ahhoz képest, hogy este hét óra van. Belépek, utam rögtön a pulthoz vezet, lehuppanok egy bárszékre, és türelmesen megvárom, amíg a pult mögött hevesen dolgozó férfi végre felém fordítja a tekintetét.
- Üdvözlöm - nyújtom felé jobb kezemet mosolyogva. - Én Anna Weißling-ot keresem - a kézrázás után visszahuppanok a székre, majd mint aki jól végezte dolgát ujjaimat összekulcsolom, államat rátámasztva várom a remélhetőleg pozitív választ. Szemöldököm a magasba emelkedik, amikor leesik, hogy minden információt közöltem, csak azt nem, amit a leginkább kellett volna. - Halty Lianna Zaina, a WoMentől. Szeretném, ha megcsinálna helyettem egy interjút - mosolyodom el a férfi felé zavartan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Az Edictumnak hála hamarosan egész turistacsoport érkezik majd Szalamantonból. Lehet, hogy modellnek kéne állnod.
Felelek vidáman, de a végén azért bejön a képbe az elmélkedő Arie is. Vajon milyen lenne, ha ez igaz volna? Úgy értem, nézzük csak meg az esetet. Eljár a híre, hogy itt egy normális, jo kondiban lévő agglegény, biztos háttér, tanult gyerek, és hozni a faluba a busznyi nőt, akik shoppingolnak az út után, és ebédelnek, és amíg itt vannak, mert tényleg olyan lenne, mint egy kiválasztó show, addig mi szépen meggazdagodnánk. Úgy élnénk, mint a görögök, fél év munka, fél év henyélés. Nagyon meg tudnám szokni a dolgot, csak hát sajnos nem ott vagyunk, és Zazi kitépné a szívem a torkomon át, ha ezt az ötletet felvetném, a férfi pedig lelkesen azt mondaná, hogy "ezaz, nyomassuk". Marad hát az eredeti terv, és úgy intézem, hogy ellenállhatatlan vágyat érezzen az iránt, hogy elhívja a bálba.
- Csak puhatolózom.
Vonom meg a vállam, de közben megtámasztom a könyökeimet az asztallapon, a szép piros-fehér kockás magyar abroszon. és ujjaimat összefonom magam előtt. Államat ráfektetem, ajkaimat csücsörítem, és úgy nézem Henrik arcát, próbálom elképzelni mellette a nőt. Nyilván ő lenne a legjobb választás minhdenkiinek, de vajon mi kell ahhoz, hogy ez el is jusson a tudatához? Hogy mondjuk akarja őt, mindennél jobban? Óóó!
- Szerintem nem illenek hozzád, neked valami tartalmasabb kell.
Villanykörte gyúlt ám a fejem felett, nem kell itt aggódni, már kezd is a terv körvonalazódni a fejemben. Csak lassan kell haladnom. Elgondolkozva hunyom le a szemeimet, majd nyitom ki újra.
- Kérdéses, hogy mennyire van összetörve a szíved. Nem hiszem, hogy ilyen átmeneti dolgok rendben lennének nálad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

KAROLA
délután az erdőszélen | #soakingwetGIF



Ha egy magam lennék, mindjárt nem volnék ilyen határozott, valószínűleg be lennék tojva kissé, azonban mindenre egészen máshogy reagálok, amikor van velem valaki, főleg, ha bajban van. Olyankor tök elfelejtek magam miatt izgulni. Nem is gondolok magamra. Csak arra, hogyan segítsek. Átkapcsol bennem valami.
Bólogatok neki. Egyet se kell félnie, nagyon óvatos leszek a vizsgálattal. A megállapítása pedig helyes: igen, csak ennyi a teendőnk, a gyengélkedőre juttatni valahogy. Pusztán ennyi. Nagyot sóhajtok. Nem lesz egyszerű. Aztán az ernyőt illetően megrázom a fejem, hogy ugyan, nem fogom akkor se hagyni tovább itt az esőn. Mondjuk a mozdulattól szanaszét szórok pár cseppett tincseimből, de ez már nem oszt, nem szoroz.
Elhúzom a számat és összevonom kicsit szemöldökömet, mert bár tényleg megpróbálhatnánk, hogy támogatom őt a kastélyig, nem rajongok az ötletért, hogy sétafikáljon. Nem, lesz itt jobb megoldás. Az minden esetre igazán nagyon jó, hogy tudja mozgatni a végtagjait. Remek hír.
- De, igen - mosolyodom el szélesen házam, rangom említésére - Thomas - adok nevet a névért cserébe. - Örvendek. Még ha a körülmények nem is a legideálisabbak - nézek el szegény bokája felé, aztán le a sárra, amiben fekszik, majd az átlátszó ernyőfélén át fel a fekete felhős, villámokkal tarkított égre.
- Arra gondoltam, hogy lebegtetnélek - árulom aztán el neki tervemet. - Ügyesen csinálom - biztosítom efelől és ha valamit, hát ezt tényleg minden kétely nélkül állítom. - Benne vagy? - érdeklődöm, megemelt szemöldökkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Próbálom visszafojtani a nevetésemet, és az talán sikerül is, viszont a mosolygásom így is vigyorrá változik, ahogy próbálkozik, majd végül feladva az egészet, elengedi a problémát, és inkább hagyja, hogy csak úgy megtörténjen az elengedés. Valóban nem jönne ki jól belőle, de azért amellett nem mehetek el szó nélkül, hogy a szívem mennyire vidáman dobbant kicsit gyorsabban párat, ahogy rám nézett, és egy pillanat alatt avanzsált át azzá a bizonyos páncélos herceggé, aki megmenti az ő BJH-ját, vagyis a bajba jutott hölgyét. Szóval ezért vagyunk most itt, hogy megmentve őt, a megmentés fennálljon, hogy ne akarjon visszamenni, és nagyon kínosan élni az elkövetkezendő hónapokat. Tudom milyen az. Tudom milyen hónapokig szégyenkezni, és tudom milyen a szekunder szégyenérzet is, hiszen mindig, amikor némi időt töltök a nagyszüleimmel, eszembe jut, hogy azért nem tudják, hogy az unokájuk vagyok, mert szégyenkezek anyánk miatt. Pedig csodálatos unokáik vannak, főleg Luna, ő a legcsodálatosabb ember a világon. Egy kicsit, abban a természetes mértékben, ahogy testvér testvér iránt érezhet, szerelmet érzek a nővérem iránt. Ő az etalon, a minden, és aki látta őt táncolni, majd látja őt aurorként, aztán anyaként, tudja, hogy igazán csodálatos és jó példakép.
- Gondolj mindig arra, mikor kibeszélnek, hogy szegényes életüket ez teszi teljessé. Az információ nem csak hatalom, de kielégítés is.
Én is szoktam másokról beszélni, és elismerem, hogy életem több szakaszán is kiváló eredménnyel, vagy, ha nem is kibeszélni, de gondolni. Néha irigykedve nézem a párokat, akik összepasszolnak, máskor a veszekedőket, megint máskor a kisgyerekeseket. Elképzelem, ahogy én csinálom ezeket, csak  a másik fél alaktalan, arctalan, és így nem annyira tiszta a dolog. Nem akkora élmény. Én ezeket már megélném. Furcsa, hogy ilyenekre vágyom, tudom, mégis vonz a dolog.
- Szóval, ha jól értelmezem, kisasszony, ön olyan, akit egy férfi csakis drága itallal kényeztethet.
Állapítom meg, egy lépést téve felé, így Nadine a fal és közém szorul, de nem szorosan, csak nem akarok kiabálni, és nem akarok lemaradni arról, hogy érte tudjak nyúlni, ha bármi baj lenne. Azért elég sokat ivott, amit nem csodálok olyan emberek mellett, mint szegény Márk, de nem is hagytam volna, ha előbb észreveszem, mi is zajlik éppen.
- Szerinted képes lennék kihasználni a helyzetet?
Hozzátenném, hogy “veled sosem tennék ilyet”, de egy ilyen helyzetben, egy kicsit jobban spicces lánnyal, aki fontos nekem, nem szerencsés ez a kijelentés, mert megsérthetem vele, pedig pont az nem lenne a célom. Viszont fölé hajolok, és még egy fél lépést teszek felé, de többet nem, mert nem szabad.
- Talán le kellene pihennünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ugyan érzékelem a mellém letelepedő testet, nem teljesen jut eszembe foglalkozni vele - talán eleve nem érdekelne, talán csak az alkohol elzsibbasztotta idegpályákon nem születik meg a gondolat, az inger nem képes eljutni a tettlegesség szintjére. Végül hozzám szól, ekkor pedig már ha akarnám sem tudnám ignorálni.
Egész testemmel felé fordulok. Arcomon széles, az édes koktéltól boldog mosoly terül szét, miközben macskásan nyújtózó mozdulattal könyökölök fel féloldalasan a pultra, s kissé előre, társaságom felé csúszva fekszem félig el. Még nem az ölébe.
- Mmmmmm-hm - állam tenyerembe ejtve kezdek bólogatni. Nem csak, hogy nehéz nap, mostanában az egész hetem elviselhetetlennek ígérkezik, az egész elmúlt időszak. Néha ezért önmagam okolom, néha meg mást, néha ártatlan vagyok, néha pedig bűnösnek ítéltetek egy képzeletbeli bíróságon, a saját fejemben.
- Neked? - fejem kíváncsian oldalra billen, állammal az idő közben elé csúszó üveg, majd pár mozdulattal később pohár felé bökök. Fiú megkérdi, kér-e bele jeget a kedves vendég, majd a válasz tekintetében a keményebb ital is fehér hajú barátunk szolgálatára áll.  
- Amúgy szia, Eszter - hirtelen mozdulattal nyújtom ki felé jobb kezem. Ez mindig ilyen. Az alkoholtól barátságosabb vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Füzetemet a térdemre csapom, a ceruzát a kezembe kapom, majd bőszen kémlelni kezdem a területet. Azt hinné az ember, hogyha már Tanulószobáról beszélünk, akkor egy csomó szorgoskodó diákkal fog majd találkozni az ember, akik mind tökéletes kroki alapanyagot szolgáltatnak majd egy olyan art nerdnek, mint amilyen én is vagyok. Ehhez képest a hely szinte kong az ürességtől, esküszöm félek attól, hogy levegőt vegyek, nehogy valaki meghallja. Mert igen, attól, hogy a hely mondhatni üres, még így is megtalálható egy-két kósza lélek. Kopogtatok egy párat a ceruzával a papíron, de gyorsan visszavonulót fújok, nehogy rám szóljanak a kellemetlenkedésemért. Odahaza bizonyára legalább melegebb éghajlatra küldtek volna el ezért az idegesítő szokásomért, de most nem Japánban vagyunk, talán az emberek is engedékenyebbek.
Meg is lepődöm, mikor a harmadik ember sem figyel fel arra, hogy én mély koncentrációba merülten próbálom megörökíteni minden egyes vonását. Még a nyelvemet is kidugom és úgy kerekítem, akárcsak az arcvonalát a papíron. Már épp végeznék is az ő képével, mikor a lány rám néz. Tekintetéből sugárzik az értetlenség, majd az gyorsan átcsap undorba, ahogy felkapva könyveit kiviharzik a teremből. Én mindezt egy hatalmas mosollyal az arcomon vészelem túl, s bár lehet hogy ő ezt gúnyolásnak fogja fel, én egyáltalán nem annak szántam. Egyszerűen csak ha zavarban vagyok, akkor bambám mosolygok, ennyi.
Az ajtó hangosan csapódik utána, én pedig ott maradok egy befejezetlen portréval. Jó, tudom, hogy csak pár perces szösszenetnek szántam ezt, amolyan gyakorlásnak, mégis az a buta perfektcionizmus egyszerűen nem akar békén hagyni. Ezért is érzem úgy, hogy mikor újra felpillantok és szemeim megállnak egy fiún, muszáj lesz őt úgy visszaadnom, ahogy látom. Sőt, még annál jobban! Arca érdekes szerkezete rögtön megfog. Újra kezembe kapom hát a ceruzát, majd bőszen vázlatolni kezdek. Azonban ma mintha nem lennék formában, egyszerűen nem akar úgy sikerülni, mint azt én elgondolom. Így hát bősz bámulásba kezdem ismét hogy jó megfigyelőként beszívjak minden egyes kis részletet, amit csak szem képes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Vannak pletykák, amik úgy terjednek, mintha muszáj volna, ilyenek a lopott csókok, az ölelések, vagy egy-egy pillanatnál tovább tartó pillantás a másik fél felé. Aztán vannak azok a pletykák, amik tévesek, mint például, hogy megharapott egy vámpír, de nem végzett alapos munkát, ezért ilyen fehér és hideg a bőröm, meg tűnök el időről-időre, mégis érzem, hogy Laura őszintén érdeklődik, és nem azért kérdez, mert izgatja ez a badarság, mert valljuk be, ez az. Ha valóban így lenne, akkor nem itt lennék, hanem egy csomó kutató között, akik nem értenék a jelenséget, aki én lettem.
- Beteg vagyok, és a gyógyszerek miatt nem mindig van étvágyam. Néha úgy kell magamba erőszakolni az ételt, máskor meg falási rohamaim vannak. Ez eléggé kellemetlen, de ilyenkor mindig inkább eszek, mert lehet, hogy reggel már megint nem kell semmi.
És ha már itt vannak az ételek is, akkor el is kezdek enni, méghozzá egy darab rántott sajtot magában. Mindig ez az első, amihez hozzányúlok, ha evésről van szó, a sajt az én nagy szenvedélyem. Komolyan, szerintem engem el lehet adni, ha sajtról van szó. A hangom bájos, csevegő, nem szeretnék aggodalmat kelteni Laurában, sem senkiben igazából, mert pontosan emlékszem arra, hogy milyen volt az, amikor Thomasnak elmondtam, és azt nem szeretném, ha más is megtapasztalná, vagy én újra. Nem akarok riadalmat kelteni, felesleges volna, de ha már megkérdezte, természetesen őszintén válaszolok, nem szeretem az olyat, amikor valaki legyint és azt mondja: "Mindegy, hagyjuk".
- Nem ittam még sárgadinnyés limonádét, szóval én is azt.
Felelem lelkesen, és eszembe se jutott, hogy nem csak enni, de inni is kellene, igazán szerencsés vagyok, hogy Laura itt van. Elmosolyodva, pillantok fel rá, és lenyelve a falatot szólalok meg újra, mert nem kell félteni, azért eszek. Legalább teli hassal kapjak büntetőmunkát.
- Nagyon örülök, hogy Thomas ilyen kedves emberrel kezdett járni, mint te.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Azt nem mondhatom egy pillanatig sem, hogy unalmas tanévem volt, de valahogy a vége az, ami ezt az egészet megkoronázza. Mert ahhoz képest, hogy az előbb vertem be a homlokomat egy könyvespolcba, és lüktet, mert lüktet, helyette teljesen természetesen beszélgetünk arról, hogy nem olvastam egy könyvet, ami a srác szerint tökéletes. Oké, engedjük el a "bocs, hogy úgy közlekedem, mint egy elefánt" problémakört, mert Denis nincs itthon, Cath vagy Jason meg szépen majd helyrerakja a szemöldököm. Sőt, Jasont kérem meg, mert ha Cath emlékei között Denis megtalálja ezt, akkor ki fogja nyírni a fehér hajú fiút. Azt meg senki sem szeretné.
- Igen, ezt kérdeztem.
Erősítem meg a visszakérdezését, és a reakciójából nem tudom megállapítani a helyes választ. Mert lássuk be, a helyes válasz bármi lehet. Az is, hogy jó könyv és imádja, meg azt is, hogy ilyen szennyet senki sem olvas, és csak a sátán ivadékai szeretik. Nos, remélem, hogy inkább az első, mert az önéletrajzom a kastélyi pletykákból és Edictum szösszenetekből már így is kimeríti a túlzás fogalmát.
- Hé!
Emelem meg ösztönösen a hangom, ahogy rázni kezd, mert egyre biztosabb vagyok benne, hogy a srácnak van egy furcsa szuicid hajlama, és éppen öngyilkosságot fontolgat, mivel nekiáll megrázni engem. Hú, ezért egészen biztos, hogy a bátyám meg fogja ölni. Durván, hosszan megkínozva. Nem is kellene megkérnem rá, csak ránézni, és ő megtenné. Mintha lenne egy saját bérgyilkosom. Ez egyrészt menő, más részt eléggé kétségbeejtő.
- Ööö... oké.
Akkor biztos jó könyv, és alkalmas arra, hogy Párizs felé elolvassam, felkészítve magam a látványra, amit a világ egyik legromantikusabb városa okoz majd. Végül aztán ez mégsem lesz elengedve, mert a következő pillanatban már egy asztalnál ülök, és azt hiszem már tudom, hogy milyen az, amikor felébresztem az alvó sárkányt. Meg kell, hogy mondjam, eléggé durva.
- Nem. Nem is hallottam róla soha. De akkor gondolom nem rossz könyv.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Valóban az.
Állapítom meg néhány fejbiccentéssel a dolgot. Az első alkalommal nem hittem volna, hogy valaha kedvelni fogom Denist, mostanra mégis a legjobb barátommá vált. Bátran ki merem mondani, hogy szeretem őt. Nem úgy, de majdnem. Mintha a testvérem lenne. Két elfuserált vagyunk, akik valamiért jól érzik magukat együtt. Megosztanak komoly titkokat a másikkal, segítséget kérnek, és nem nem érzik magukat emiatt kellemetlenül. Sosem volt fiú testvérem, vagy legalábbis nem tudok róla, hogy lenne, de ha lehet választani, akkor én mindenképpen Denis-t szeretném, mert vele a rossz is jó.
Máshogy látunk nagyon sok mindent, és hiába mondjuk el, mind a ketten kellőképp makacsok vagyunk ahhoz, hogy ne fogjuk fel azt, amit a másik mond, csak akkor, amikor már késő, amikor már nem lehet visszacsinálni. Ő is efelé halad, mert hiába mondom neki, hogy cselekedjen, mondja ki, zárja le, és kap egy viszonylag nyugodt, boldog életet, nem teszi. El fogja veszíteni a lányt, aki szereti őt, és ki tudja, hogy valaha talál-e még egy ilyen kapcsolatot. Nekem lehet, hogy Ophelia volt életem szerelme, elveszítettem őt, nem is harcoltam érte úgy, ahogy kellett volna, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennék boldog majd egy nővel, akit nem tudok olyan intenzitással szeretni, de akivel olyan életem lehet, amilyenre vágyom. Csak át kell gondolni mindent, alaposan.
- Miért gondolod, hogy nincs rád szüksége?
Kérdezem, de ezzel egyszerre, ahogy az utolsó szót kimondom, pillantok a kezére, és látom meg a gyűrű helyét. Lassan, de biztosan kezd eltűnni a nyoma, hogy valaha is viselte, és pedig némán időzök el ott, nem is nézek rá, amikor a kérdésnek szánt mondatot kijelentésként teszem meg.
- Szóval simán csak átadod a másik pasasnak.
Ez amolyan ennyi volt kijelentés, amit nekem is meg kell emésztenem. Néha furcsa. Rossz belegondolni a változásba, de a változás az élet része. Velem is történtek olyan furcsa dolgok, amikre nem számítottam, amikkel nem számoltam, és amelyek megleptek, mégis szükségesek voltak ahhoz, hogy kapcsolatokat értékeljek át, továbblendüljek egy-egy holtponton, vagy éppen megerősítsenek abban, hogy jó úton haladok, és jól csinálom azt, amit csinálok. Kellenek a negatív érzések és a pozitív megerősítések egyaránt. Denisnél is ez van most. Élete szerelme kicsit sem tisztelve őt, másnak szült gyereket, pedig a nőért képes volt hátat fordítani a biztos jövőnek is. Viszont az, hogy akarják őt itt, vagy bárhol a világ rezervátumaiban egy pozitív megerősítés. Lassan kortyolgatom a whiskey-t, miközben a fellobbanó tűzbe meredek. Észre se veszem, hogy közben Chleo az ölemből felkapaszkodik az asztalra, és a kis alig feltűnő - nagyon lila - lény, lassan kezd el araszolni a tűzzel játszó Cortez felé. Amikor már kellő távolságba kerül, popóját az égnek mereszti, és lompos farkával kezd el jelezni, hogy támadásra készül. Irtó bénán csinálja, és nem tudom, hogy Cortez erre mit fog reagálni, de a gyerekem, hagynom kell, hogy a saját hülyeségeit csinálja.
- Jaj neked, ha ő haragszik rád. Wales nem csúnya, szerintem jobban is jársz, ha kicsit még maradsz.
Nevetem el magam, miközben kihúzok egy szálat, és én öngyújtóval ugyan, de szintén meggyújtom.
- Ha nem itt, akkor hol lennél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Soha, semmire, azt hittem, ez már feltűnt - néztem rá rezzenéstelen arccal. Tudtam, hogy nincsen igazam, mert igenis tudtam normális és lelkes is lenne. Teljesen más kérdéskör, hogy nem akartam. Most főleg nem, amikor semmi keresnivalóm nem volt itt, Admiral mellett kellett volna lennem.
Nem tudom, hogy kötöttem ki annyira közel hozzá, csak azt, hogy nem akartam, hogy elengedjen. Kicsit úgy tűnt, minden szar és mindegy, hogy én most mit fogok tenni, az nem változtat majd azon a helyzeten, amiben én most vagyok. Arthur azt mondta, kell a lónak a pihenés, nem vagyok a hasznára azzal, ha ott állok a boksz ajtóban egész nap, menjek csak a dolgomra. Attól még csak fizikailag voltam itt, lelkileg... Hát.
- Azt hittem ez egyértelmű, Harriet - ingattam meg a fejemet felsóhajtva, majd az ismerős üdvözlésére siettem. Mert hát, nem két napja találkoztunk először, az a minimum, hogy ma sem viselkedek úgy, mint egy idióta.
- Helyetted is, de nekem jól áll - nevettem el magamat, majd elengedtem, mert hát, azért mégsem kéne nagy jelenetet rendezni. Aztán kicsit levert a víz asszem, mikor Hattie közölte hogy "anyu".
- Nocsak... Valahogy ezt egyikőtök sem említette. Kearney jól van, otthon - rántottam egyet a vállamon. Annyira nem nagy cucc ez, gondolom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Cath felszívódott, szó szerint bedobta nekem a húgomat, én meg ültem, és néztem, mint egér a darában. Elment, szó nélkül, beszélni sem volt időnk, mert visszatértem után mindenhova rohangálnom kellett, találkozókra Dustinnal az elemi vizsga miatt, a rezervátumos magizoológushoz, az egyetemre, az égbe is bassza meg, most meg ott tartunk, hogy Lorinnal ülök a tanulószobában, és csendben olvasok mellette, amíg ő tanul. Nekem is valami hasonlót kellene csinálnom, de nyilván nem fogok, így csak ülök mellette, néha bambulok ki a fejemből, olvasok pár sort a könyvből, amit magammal hoztam, rágyújtanék, de húgom mindig olyan szemekkel néz rám ilyenkor, hogy ettől bárki kettéroppanna, szóval egy szó nélkül csúsztatom vissza a szálat a helyére, hogy folytathassam a bambulást. Nem segíteni jöttem Lorinnak, megoldja ő magának, egyszerűen mellette akarok lenni, amikor végre van egy kis időm, és ha az együtt töltött idő abból áll, hogy kussban baszom a rezet mellette, akkor belefér, és elfogadom. Ha már Payne lelépett a faszba, minden szó nélkül, akkor ezzel kell beérnem. Beszélnem kellett volna vele, tudom, de soha nem volt rá alkalom, most meg ő ment el a tököm sem tudja hova, bár vannak sejtéseim. Vagy a Vajdáknál van, vagy elment Maxwellhez, és bár az elsőt tartom valószínűbbnek, akkor is fifty-fifty a dolog. Vagyok olyan elvetemült, hogy beállítok mindkét helyre, és úgy rángatom el onnan Cath-et, hogy fel sem tűnik neki, mert ő akarja, de vajon nem miattam ment-e el? Ugye, hogy ugye?
Egy könyv csattanása ébreszt fel gondolataimból, tekintetemet lassan járatom végig a termen, szemem megakad húgomon, aki mintha mit sem vett volna észre körmöl tovább, a lány, akinek beütött valami az agyába, kiviharzik. Mehetnél halkabban is, baszod, totál idegesítő, amikor a saját szarságod miatt keltesz zajt, ami esetleg zavarhat másokat. Egy mosolygó ázsiai néz utána, én meg vállat vonva tekintek vissza Lorinra, hogy válaszolhassak a kérdésre.
- Nem, nem kapsz kis sárkányt - mosolyodom el. - Az egyszer megnő, és szívás lesz kimenteni a segged, ha meg akar enni - húgom értetlen tekintetét látván felnevetek, majd a befejezetlen sorra tekintek, amit félbehagyott. - Jonah Alamus Hidre - bökök a sorra, majd fejemet hátravetve kezdem el fixírozni a plafont, egészen addig, amíg egy tekintetet nem kezdek érezni magamon. Ismét kezdődik, mint a könyvtárban? Miért engem találnak meg mindig? Pilláimat lehunyom, csak pár másodpercre, majd egy mély sóhajjal hajtom le fejemet és keresem a szempár tulajdonosát. Nem tart sokáig, mert a srác olyan feltűnően bámul, mindjárt kiesik a szeme. Szemöldököm megráng egy pillanatra.
- Esetleg ne szedjem le neked az arcom? - sziszegem oda félvállról a srácnak, Lorin felé csak megrázom a fejem, írja csak, amit éppen kell, ezt majd én elintézem, mint erős és ügyes bátyó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ahogy megkapom a rendelt italokat, a whiky-t el is tüntetem, az érzés, ahogy jólesően végig marja a torkomat, semmihez nem fogható, szemeimet is behunyom egy pillanatra, hogy mindenképpen át tudjam érezni az eme fájdalom adta boldogságot. Nem szoktam az alkoholhoz fordulni, talán egyszer voltam életemben berúgva is, de most kurvára megérdemlem, és bár nem tervezek berúgni, de bármi megeshet. A megszólított lány kissé homályos tekintetét emeli rám, nekem pedig széles mosoly jelenik meg ajkaimon, ahogy tudatosul bennem, hogy az, akitől egy mélybe menő, becsiccsentett beszélgetést vártam, talán még filozofáltunk is volna, az olyan részeg, kettőig alig lát. Vagy ha nem is ennyire részeg, de nagyon közel áll hozzá.
- Nekem mindennap az - nevetek fel halkan. Jobb kezembe veszem a korsót, egy pillanatra a hideg fut végig rajtam, ahogy meleg bőröm érinti a hideg korsót, de amilyen hamar jött, olyan hamar megy is az érzés, így boldogan emelem ajkaimhoz azt, és egy jókorát kortyolok belőle. A whisky teljesen jó volt kezdésnek, de mostantól csak a sör. Amit megtanultam, hogy nem szabad keverni a piákat, vagy ha megteszed, mert úgy alakul, akkor folyamatosan enned kell, az felszívja, és talán még a másnapot is megúszod. Miket tud a srác, mi? Hasznosítsátok gyerekek, még jól jöhet, ha ezt tudjátok. A felém nyújtott kezet csak azután fogom meg, hogy a korsót letettem, majd megrázom.
- Mihail Vladiszlav - engedem el a nő kezét, hogy visszatudjak térni sörömhöz, amiből ismét kortyolok egyet, de immár egy kisebbet.
- Látom jól lenni - kuncogok fel halkan, miközben a korsót elveszem ajkaimtól, majd a pulton koppan. Azt már tudjuk és láthatjuk is, hogy a mellettem ülő nem éppen szégyenlős, tekintettel arra, hogy úgy terült el a pulton akárha csak otthon lenne az ágyában éppen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Aha, már bent is vagy, bocsi, nem nagyon néztem meccseket mióta jöttem. Az utolsóra beszálltam én is, de nem volt valami nagy durranás. - Persze, hogy nem volt az, nem nyertek, Sára meg azért egy kicsit mégiscsak.. győzelemorientált vagy mi. Arról nem is beszélve, hogy sok izgalom nem volt úgy a dologban, hogy alig érhetett a labdához. Erről nem mintha gyakorlatilag tehetne bárki saját magán kívül, így alakult, a helyezkedés nem volt lehet megfelelő, vagy az, hogy ennyire új játékosként és diákként még semmiféle összhang vagy szinkron nem volt a csapattársaival - összességében ettől függetlenül végigunta a meccset. A vége pedig még egy annyira sem kellemes lezárást kapott Lili balesetével.
Amúgy sem egy borzasztóan csökönyös valaki, ha nem megy, nem kell erőltetni alapon a következő idényt esélyesen hanyagolni fogja. Van ezer más hobbija, amivel lefoglalhatja magát és testmozgásnak számít, majd választja azokat, illetve ha hiányozna a repülés, ide ki mindig jöhet attól még.
- Túl sokat nem érhettem bele a gurkóba tho - teszi hozzá a végére hangosan is, ahogy a visszaérkező labda felé mozdul a seprűn és ezúttal egy fokkal erősebbet és egy kicsit pontatlanabbat visszaüt.
Átpillant a másik térfélre a gyakorlópartnerére és diszkréten végignéz Masán. Nincs a dologban semmi hátsó szándék vagy érdekes felhang, csak eddig nem szentelt sok figyelmet arra, hogy igazából kihez is beszél vagy hogy hoz néz ki, milyen benyomást kelt benne.
- És te élvezted? Nem tudom, hogy ment a csapatotoknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ha van a világfájdalmasnál mélyebb sóhaj, és sokkal elgyötörtebb, az biztosan hasonlatos lenne ahhoz, ami éppen elhagyott engem. Közel éreztem a spirituális dolgokat, mikor azt mondják kileheled a lelked. Csak bennem maradt, azt nem mondom, hogy nem háborgott, de nem ment amerre látott.
- Nagy vallomásos? Akkor milyen lány vagy? - kérdeztem egészen felkeltett érdeklődéssel, nem teljesen értettem, mire is akar ezzel célozni. Meg talán megértem az ijesztő mivoltam. Persze, hallottam már ezt tárgyalóteremben, íróasztal mellett, találkán Mikolával. De ezek a szituációk nem a legjobb formám követelték meg viselkedésben. Ha fejben minden jól is van karbantartva, az ember az arcát nem mindig tudja csukva tartani a szó szoros értelmében.
- Mert főállásban nős férfi szeretője vagy éppen? - néztem rá értetlenül. Nem azt mondom, hogy meglepett, tisztáztuk azt, hogy miféle munkában volt jártas korábban, de eddig úgy tűnt múltidőben nyilatkozik. Egy kicsit még talán én is meg tudok illetődni, úgy látszik. - Én ebben nem hiszek.
Ha azok lennénk, aminek születünk, mindketten lehetnénk szerintem agyon máshol most. Én biztosan, a nagyapám anno nem álmod nagyot, apám nem használja ki élete lehetőségeit, nem nyit az új felé én pedig nem vetem ebbe bele magam. Valószínűleg egy borászatnál tevékenykednénk, közel sem ezeken a szinteken.
Az agyam nem blokkolt le, valami volt ebben az egészben, ami miatt még csak el sem gondolkodtam, ahogy felállva elfogtam a haját. Igazság szerint még kifejezetten kellemetlennek se mondanám számomra, ez a takarítónőm meglátásait most biztosan nem fedné. Végigsimítottam a hátán párszor, mielőtt az elnézést kéréseket túlfokozná, és inkább a fürdő felé tessékeltem átlépve az egész katasztrófán és magam mögött hagyva másra, mint mindig.
- Ülj le a kádhoz, elintézem a többit - közöltem és végül sikerült ténylegesen megszabadulnom a mellénytől, majd feltűrve az inget a kezemen féltérdre ereszkedtem, hogy kifűzzem azt a bizonyos cipőt, majd kisebb rángatással le is szedtem.
- Még sosem hánytak rám, hogy is volt a meglepetésekkel? - próbáltam elviccelni a helyzet, hátha a kedvén is segít, mert úgy tűnt nem lett jobb a megkönnyebbüléstől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Azt hiszem holnap mérhetetlenül hálás leszek Arie-nak, amiért kivezetett a teremből, és megszabadított Márktól. Még akkor is, ha eközben remekül szórakozott. Sőt, talán örömmel is tölthetne el, hogy lekötöttem annyira a figyelmét, hogy okozzak neki egy jó estét.
Mosolyra késztetnek a szavai, mert volt, aki mondta már, hogy legalább annyira a helyén kéne legyen az önértékelésem, hogy mások pletykái nem ingatnak meg, és esküszöm, hogy fejlődtem ezen a téren! Még Kevin is büszke lenne rám, de sajnos teljesen elengedni még nem tudom, így inkább nem felelek a férfi szavaira, csak lehajtom a kesernyésen mosolygó arcomat.
Heves felcsattanásomra aztán megemelem a tekintetemet is, hogy aztán meglepő közelséggel nézzek bele a barnákba. Ajkaimra ismét mosoly kúszik és egy kicsit megrázom a fejem.
- Nem állítottam, hogy kizárólag azzal - nézek derűs sejtéssel Arie arcába, és a gondolat másik felét ezúttal a fantáziájára bízom. Amit talán más helyzetben inkább nem tennék, de most… most elengedtem magam. De nem úgy a falat, még mindig biztos támaszt nyújtva simul hűvösen a hátamhoz, amit még egy picit a zakón keresztül is érzek, de inkább frissítő, mint zavaró.
- Azt hiszem itt az udvarias válasz az lenne, hogy semmiképpen nem hinnék rólad ilyet, de őszintém… - fürkésző tekintetem kutatja a férfi arcát és a mondatot egy könnyed hatásszünet után fejezem be. - …nem vagyok benne biztos - bököm ki végül. Nem akarok kegyetlen lenni, és azt kéne hinnem, hogy Arie igazi úriember, mégis időnként a legnagyobb lovagok gyalázzák meg a hercegnőket. Csak nehogy ezt Leonie megtudja, menten kiszaladna a világból, Keith meg futhatna utána. És a tudatom valamelyik része hevesen tiltakozik a gondolat ellen, hogy Arie bármikor visszaélne egy ilyen helyzettel, ha logikusan gondolkodom, mégiscsak férfiból van…
A közelsége ellenére kitartóan állom a tekintetét, és nem fordítom el a szemeim, csupán ajkaim nyílnak el kissé, ahogy megnedvesítem őket. Majd felkacagok, nem sértően hangosan, éppen csak olyasfajta nevetéssel, ami jólesően végiggurul az ember gerincén. Megrázom a fejem, néhány tincs az arcomba is hullik.
- Pihenni? - kérdezem hitetlenkedve? Ahhoz túl sok az energiám, és hogy ezt be is bizonyítsam elslisszolok Arie mellett (a szűk hely miatt persze elképzelhetetlen, hogy ne érjek hozzá), és megpördülök magam körül. - Látod, még táncolni is tudok! Tele vagyok energiával - hangomon hallatszik, hogy a mosoly még mindig ott virít az arcomon, viszont a fordulat végére, már önkéntelenül is Arie karjai, válla, mellkasa, bármije után kapok, mert azért egy pörgés következtében nem annyira jó az egyensúlyérzékem, mint azt számítottam. Mégis… elképesztően jó érzés, egy kicsit nem azt csinálni amit kell, nem megfelelni, és újra gyereknek lenni.
Mindezt csupán azért tehetem meg, mert tudom. Tudom, hogy ő vigyázni fog rám ma este.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Juhász Laura
szombat este | a pultnál | x


Míg egy hidegben kölcsönadott sálnál vagy egy már kiolvasott könyvnél a "tied lehet" odamondás eléggé egyértelműen vehető annak, hogy az illető egyszerűen odaadja a másiknak a holmit, szintén fennáll némi hitetlenkedés lehetősége, hogy csak így? Hát még egy ilyen finom, nehezen felbecsülhető értékű hangszernél.
- Nem bocsátom áruba - felelem semmilyenül, jegyzetelgetve tovább. - - Kipróbálásra, véleményezésre kaptam, azon meg már túlvagyok. Csak néha nyúlok hozzá - mesélem ezt el neki, tudtára adva, hogy ezzel nem károsít anyagilag. Azzal se károsítana, ha fizettem volna érte, mert nekem ez nem számít, csak hát ezt az emberek nem nagyon értik meg. Gondoltam, elmondom ezt neki, hátha így könnyebben csúszik az ajánlatom. Mint említettem, fel vagyok már vértezve ezekre a helyzetekre.
- Neked adom - pillantok fel rá. - A tiéd. Ingyen - használok hát ezúttal félreérthetetlen kifejezéseket, miközben felegyenesedem és a szőke boszorkány felé fordulok, lefelé pislogva rá. Egyelőre nem csukom még be a füzetet, hátha kiderül még felírni való, illetve van is még adat, ami kell majd tőle.
- A felrúnázása vagy megbűvölése lesz az egyedüli költséged. Azt majd Ilosvai úrék tudják megmondani, mennyi lenne pontosan. Amennyiben nem engedheted meg magadnak, nyugodtan átgondolhatod még, mi feltétlen szükséges vagy esetleg dönthetsz úgy, hogy később végezteted csak el - tárom elé lehetőségeit, ismét bemutatva, hogy akadnak ám nekem körmondataim is, ha kell, csak nem osztogatom őket feleslegesen. Viszont a potenciális vevőt illik megfelelően tájékoztatni. Fürkészem közben vonásait, immáron világos-e számára minden.
- De... véradománnyal is ki lehet váltani az összeg egy részét - fordulok és intek fehér kezemmel az ezt hirdető pergamen felé, ami a pult mellett felfüggesztve olvasható. - Már amennyiben nagykorú vagy - érkezik rá vissza tekintetem. Érzékeim azt súgják, az. Vagy a határán áll minden esetre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Olyan... olyan. Nem vallogatok, mások szoktak nekem - még bólintok is hozzá, mert így van. Virág, meg jó nagy cash köteg szokott jönni, néha csak az utóbbi, én meg kipattintom magam és megyek az adott rendezvényre. Néha akár az adott ruhában is, az egyik kedvenc Versace ruhámat is így kaptam.
- Nem. De ezért költöztem a faluba. A pasas miattam elhagyta a nejét, tök nagy ügy van benne, újságokban van meg minden - rázom meg a fejemet, a múltkor is küldött valami rózsacsokrot és nagyon ijesztő volt, mert nem is kéne tudnia, hogy hol lakom... ehhez képest ott várt vele a futár, nagyon ciki volt. - Akkor még lehetek hercegnő?
Mert bár a szultána nagyon szimpatikus foglalkozás, mégsem akarok minden figyelmen hat másik nővel osztozkodni, most legalábbis nagyon ezt érzem. Azt akarom, hogy csak rám figyeljen, minden gáz kifogás és kiegészítés nélkül.
Aztán sikerül tökre meglőnöm az egész tervem, mikor kidobom a taccsot a szőnyegre, de ő nem igazán úgy viselkedik, mint aki ezen kiakadt. Az ujjai a hajamba fonódtak,  ahogy végigkísért a folyosón a fürdőig,  közben párszor végigsimítva a hátamon, mire egy nagyobbat szipogok.
- Hjó... - hüppögöm, miközben leülök a kád szélére, jó erősen meg is kapaszkodva benne,mielőtt még lezuhanok, bele. Kicsit meg is emelem a lábam, ő meg letérdelve leveszi rólam a szürke tornacsukát egy erélyes mozdulattal. - Olyan édes vagy...
El is nevetem magam könnyes szemmel a hányós sztorira, de nem ragozom túl, csak figyelem őt, majd kigombolom a farmeromat is. A biztosan tiszta kezemmel megsimítom az állát, majd elmosolyodom kicsit.
- Ebben nem szeretnék az első lenni. Talán majd megleplek máshogy - veszek egy nagyobb, mély levegőt, majd leveszem a farmert is, kicsit felemelkedve a kád széléről. - Nem tudom eldönteni, hogy a te kezed túl nagy, vagy az én lábam túl pici.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Épp az sötét varázslatok kivédése óráról tartottam vissza a szobámba, amely eléggé lefárasztott, bár érdekes volt. Laura sem ért vissza, tök egyedül voltam, valószínűleg neki még órái voltak, vagy más elfoglaltsága. Lehet, hogy Thomas-al volt randija, ki tudja? Mindenesetre nagyon örültem nekik, irtó cukik voltak együtt. Miután a cuccomat leraktam, elmentem letusolni és hajat mosni, majd arra gondoltam, hogy játszom kicsit Hápival. Mikor a ketrecéhez értem meglepődve vettem észre, hogy hűlt helye volt, ráadásul a szobában sem találtam sehol sem, pedig felforgattam miatta mindent. El nem tudtam képzelni, hogy hova tűnhetett, először pánikrohamot kaptam, fel-alá és körbe-körbe cirkáltam a szobában, majd miután tudatosult bennem, hogy itt nem fogok rálelni a tollasra, leültem az ágy végére, és végiggondoltam, hogy merre lenne érdemes elindulnom. Első körben a Navine helyiségeit jártam be, a fürdőtől kezdve a klubhelyiségig mindent felkutattam miatta, de sehol sem volt. Ezután elindulta a főbb helyek felé, ahol szerintem megfordulhatott még, de nem jártam sikerrel. Végül a fejetlenség folyosóján kötöttem ki, ahol épp két festmény vitatkozott egymással egy pletyka kapcsán. Annyira aggódtam, hogy nem is figyeltem rájuk, azon kattogott az agyam, hogy hogyan tudott kiszökni a kacsám a ketrecből. Aztán eszembe jutott, hogy valószínűleg elfelejtettem bezárni az "otthona" ajtaját, és annyira siettem reggel az órára, mert késésben voltam, hogy a saját ajtónkat sem csuktam be. Így persze könnyen meg tudott szökni a kis tollas... lassan sétáltam végig a folyosón, hátha rálelek. Reméltem, hogy minél gyorsabban megtalálom és visszavihetem a megszokott környezetébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

A viaszgyertya lángja lassú táncba kezd az asztalon, halovány fénye pedig sejtelmes árnyékot vet a falakra. A félhomályban közel kell hajoljak a könyvhöz, hogy olvasni tudjam a betűket, de perceken belül érezni kezdem, hogy ez komoly kihívás elé állítja a szemem. Csend van, csak a halk szuszogásomat hallom a szobában. A könyvek illata közt talán hamarabb elálmosodom majd, addig is igyekszem minél gyorsabban az olvasmány végére érni, hogy a túlzott erőlködéstől ne romoljon a látásom. A varázslás alapjairól szól ez a rész, úgyhogy nagyon meg akarom tanulni. Érteni szeretném a mágiát, ami engem is átsző, és különös módon egyedüliként örököltem a testvéreim közül, de egyúttal hiányzik apámból, aki viszont aranyvérű családba született. Azt érzem, hogy ha most nem szerzek kellő tudást, nem leszek képes a bonyolultabb bűbájok végrehajtására. Most is milyen jó lenne, ha egy erősebb világító bűbájjal mellőzhetném a gyertyafényt!
Az ismeretlen hangtól egy pillanatra megemelkedem a fotelben, mint aki éppen felugrani készül, na de törökülésben ülve ez nem olyan egyszerű. Ösztönösen hajolok el a fiú vészesen közeli arcától. A könyvet dühösen csukom össze, majd a félelemtől és csalódottságtól vegyes arcommal mérem végig a titkos jövevényt. Vajon mióta figyelt a hátam mögött? És miért nem hallottam meg a közeledését? Még jó, hogy nem sikoltottam fel az ijedtségtől, pedig közel voltam hozzá. Látványosan a szívemhez kapok, ami mintha egy pillanatra megállt volna, de most ezerszer hevesebben ver, mint korábban, majd kipréselek magamból néhány szót.
- Rohadt vicces ijesztgetni másokat, mondhatom - sziszegem felé bosszúsan. - Azt akarod, hogy meghallják, hogy itt vagyunk? - értetlenkedem felvont szemöldökkel, az elővigyázatosság kedvéért suttogva, de indulatosan beszélve.