28. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Tanári és házvezetői pályázatok a hírek között, sok sikert kívánunk mindenkinek!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - összes RPG hozzászólása (38858 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 1285 ... 1293 1294 [1295] 1296 » Le
Guinevere Frances Yazel
KARANTÉN


She-hulk
RPG hsz: 73
Összes hsz: 142
Írta: 2019. május 23. 17:17 Ugrás a poszthoz

Bence

Nem volt tervben megfulladni, de aztán az úriember úgy döntött, hogy szép nap ez a halalra, ha ma sem, akkor mikor? Majdnem sikerült is átsegíteni engem a túlvilágra, de aztán összekaptam magam és csak meredtem rá, ahogy nevetett a szenvedésemen.
Elő is került az ominózus lemez, mint aminek muszáj volt, ott landolt kettőnk között az asztalon, én pedig magam elé húztam, hogy alaposabban is szemügyre vegyem magamnak. Érdekes számcímekkel rendelkezett, nem is értettem elsorey mit akar ezzel.
- Hát... Majd meglátjuk, nekem ez mennyire jön át - vonom meg a vállam lazán, mint aki mindjárt szétesik itt a helyszínen. Pedig a gyomrom éppen összeugrott egy mérettel kisebbre, mintha muszáj lett volna.
- Majd... Igyekszem - szívom be mélyen a levegőt, igyekezve nem túlstresszelni a dolgot, mennyire is lehet furcsa családja Igornak, ha a tesója csak gondol egyet és megjelenik itt, mintha muszáj lenne. És még csak nem is tartja furcsának.
- Azt hiszem, ez amolyan tesódolog - vonom meg a vállam, Nisa szerintem értem sincs oda és ez még csak meg sem hat, ha olyanom van, rezzenéstelen arccal küldöm el melegebb éghajlatra, mert úgy gondolom, hogy nem őszinte velem. Magával. Az élettel.
A megróvásra kicsit le is sunyom a fejem, bólintva pár aprót és az ajkamba harapok. Kicsit szégyellem magam miatta, hogy miattam kellett mászkálnia, még ha nem is emiatt szólt rám.
A mosolyra viszont ösztönösen a sajátommal felelek.
- Köszönök... Mindent - gondolok bele alaposabban, majd bólintok párat, nézve még utána pár pillanatig, mielőtt kinyúznám a fotót a helyéről. Szélesen el is mosolyodom a vigyor, a pózolás, a boldogság láttán. Nem kell megfordítva dátum után keressek, pontosan ismerem a helyszínt és az időt. Ahogy a két vigyorgó  idiótát is. Sosem láttam még magam ennyire boldognak fotón, mint ott és akkor, a szőkére lógva. A tekintetem még Bencét keresi, de ő már eltűnt a színről, mintha itt sem járt volna. Én is igyekszem hasonlóan tenni.

// Love //
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kreßler Gábriel Benett
KARANTÉN



RPG hsz: 70
Összes hsz: 95
Írta: 2019. május 24. 01:36 Ugrás a poszthoz


Gabe 🎯 Január 19 🎯 At least we're not with your family...


Nem mondom hogy bonyolult Stellával az élet... de nem egyszerű, ember, nagyon nem egyszerű. Néha csak szeretnék egy kicsit leülni és élvezni a csendet, aztán rá kell jönnöm, hogy az egyetlen zaj, ami zavar a saját légzésem. Fáradt vagyok, asszem.
- És miért egy napra jöttünk, ha annyira érdekel? Ha gondolod, és nem sikerül végignézni, maradhatunk még egy napot - javaslom, ha már egyszer eddig nem volt képes kinyitni a kis száját és csak most csiripel ilyenekről. Ha rajtam múlna, nem hagynám neki, hogy legközelebb eljöjjünk teljes tájékoztatás nélkül. Nem éri ez meg. Legközelebb én is jobban körülnézek és akkor nem érnek majd ilyen meglepetések. - Fura műveket? Elég bemennem Dustinék nappalijában, mindenhol majdnemaktok, összefetrengett vásznak és rókák. Kaotikus az a ház.
Nem is megyek oda, ha nem muszáj, nekem Westwood egy idő után sok tud lenni a tanácsaival, az energiájával, a főzőcskézésével, meg a ténnyel, hogy álomférj és még csak nem is házas. Undorító.
- Tudom, hogy te is annyira utálod, mint én. A különbség kettőnk között, hogy én megszoktam. - Már, hogy a felkelést, a seregben nincs olyan, hogy még öt perc szundi, meg akkor sem, ha Bencére rájön a beszélgethetnék, te akkor akarhatsz még aludni, akkor sem fogsz. Mióta Ward nincs a sitten és van barátnője is, legalább kevesebbszer jut rám a sor.
Lassít a vonat is, meg én is csak hörpölgetem a kávét, szerintem én harminc év múlva is ugyanilyen leszek. Inkább csak nyomok egy csókot Stella orra hegyére.
- Mindenképpen. De most vedd fel a kabátodat, nehogy nekem megfázz. Nem fogok levest főzni - közlöm, miközben feltápászkodok, kicsit meg is rugdalva a bakancsom, hogy a helyére csússzon benne a lábam, majd a táskájával a kezemben kifelé indulok. - Gyere, mert egyedül mész.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
RPG hsz: 666
Összes hsz: 2303
Írta: 2019. május 24. 10:02 Ugrás a poszthoz

Bence



Hivatalosan is elegem van a fél iskolából. Mindenki viháncol, hangoskodik, a kedvenc helyeimen nem lehet nyugton lenni. A klubhelyiségben is valaki észkombájn kitalálta, hogy rendezzenek varázslósakk versenyt. Jó dolog, csak nem pont most. Persze, értem én, hogy végül is tavasz van, se vizsgák se semmi, naná, hogy mindenki kiélvezi a dolgot. Én is azt tenném, ha nem várna rám egy nagy megmérettetés. Minisztériumi vizsga elemi mágiából. Úgy félek tőle, mint … hm, a tűztől. Szóval minden időmet a nyugodt helyek felkutatásával és tanulással, gyakorlással töltöm mostanság. Meg az emberek kerülésével.
Most is az egyik nyugis helyre tartok, pár napja fedeztem fel, de akkor pont foglalt volt. Ilyen az én formám. Pedig pont tökéletes lenne, egy teljesen rám szabott szoba. Na de talán most mázlim lesz!
Résnyire nyitom az ajtót és bekukucskálok, hátha most szerencsém lesz. És igen! Üres! Tökéletes! Gyorsan belépek és becsapom magam mögött az ajtót. Mire a kanapékhoz érek a szoba már el is kezdi az átváltozást. Hihetetlen sebességgel váltakoznak a színek, szinte bele is fájdul a fejem a kavalkádba. Még a bútorok is mozgásba lendülnek, a zenéről már ne is beszéljünk.
- Döntsd már el! – morgom a szobának, holott szegény nem tehet róla, hogy nem tud egy fix formát ölteni. Bennem dúl érzelmi vihar, csoda ha nem tud hozzá alkalmazkodni? Megjelenik egy függőágy két oszlop közé rögzítve, majd ezt a témát veszi át a szoba. Kékeszöld falak, mint a tenger, homokszínű vastag szőnyeg. Se szék, se fotel, se kanapé, se asztal. Semmi más, csak a függőágy.  Kényelmesen elhelyezkedem benne, és hála a varázslatnak még löknöm sem kell magam, azonnal egy megnyugtató ringatózásba kezd. Zene helyett tengerparti hullámok hangját lehet hallani, zongorakísérettel. Becsukom a szememet ahogy lassan teljesen ellazulok. Egész nap itt tudnék lenni így. Lehet, hogy meg is teszem. Óráim már nem lesznek ma, csak este kell majd járőrőznöm menni.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lóránt Bence
Diák Eridon (H), Viharmadarak csapattag, Legilimentor, Negyedikes diák


Birdie
RPG hsz: 293
Összes hsz: 1207
Írta: 2019. május 24. 10:38 Ugrás a poszthoz

Larcsi
hengület

Most nem azé', de tényleg. Laura azt mondta, hogy sőt(!), megígérte, hogy megmutatja nekem azt a mugli ketyerét, a izét. A minekhívjákot. Tablet! Azaz, azt mondta, hogy ő kapott valamikor olyat, de nem használja, mert... arra már nem emlékszem, hogy  miért, de majd megmutatja. Olyan, mint a mobil, csak nagyobb, érted?! Naaagyoooobbb! Hát azon már filmeket lehet nézni! Beviszem mágiatörire és alvás helyett filmet nézek. Persze csak is a témába vágóan! De előbb biztos azt is meg kellene rúnáztatni, az meg pénz. Hát ilyen nehéz a diákélet... Masának meg már így is tartozok vagy tíz galleonnal, szóval, ha jövő héten megjön a zsebpénz, máris spórolnom kell. Hiába na, kezdek falán lenni, és az meg pénz. Na, meg ilyen olyan hülyeségeket is kell venni, aminek utána semmi haszna, de akkor biztosan kell, mert ha nem szerzi meg az ember, akkor ott hal meg! Én mondom!
Szóval most kéne az a tablet, és hátha kölcsönadná nekem Larcsi az övét, ha úgyse használja. A másik, amit nagyon remélek, hogy nem értettem félre és tök más dologról beszélt, mert az űbergáz lenne. Viszont éppen nem tudom merre jár, az utolsó óra után láttam elrohanni - komolyan ilyenkor már minek rohanni bárhová is? -, szóval jobb ha kérdezősködöm. Azt is teszem, és egy jó fél óra keresgélés után - na meg kapom az érdekes kérdéseket és fejvágásokat, mert egy LÁNYT keresek - megtudom, hogy a lélekszobába látták bemenni. Az előző öt tipp nem jött be, de ez az utolsó szalmaszál, ha nem ott lesz... akkor sírok! Jó nem, de feladom mára a keresgélést. Gyorsan odaérek a faajtóhoz, majd be is lépek, de... senki!
- Ó, a p*csába már! - horkanok fel, és a szoba mintája sötétszürkévé kezd változni. Csakhogy! Egy másik színnel kezd el keveredni, tehát van itt valaki.
- Itt vagy Larcsi? Ne bujkálj! Megígérted! - mondom hangosan, és már csak akkor lesz égő, ha nem ő lesz az, aki... hát elbújt, vagy nem tudom, hogy hol van, egyelőre nem látom.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
RPG hsz: 666
Összes hsz: 2303
Írta: 2019. május 24. 11:05 Ugrás a poszthoz

Bence


Csak egy picit pihentetem a szemem, lazulásként, aztán majd gyakorolok tovább. Csak egy picit ...
A szoba lassan színt vált ismét, de én ebből nem érzékelek semmit. Kezd az egész elhalványodni, kifehéredni, ahogy egyre közelebb kerülök az alváshoz. Talán nem kéne éjszakába nyúlóan kínozni magamat. Talán nem kellene végigbóbiskolni az órákat napközben, az meg egyszerűen isteni lenne ha nem fenyegetne az a veszély, hogy járőrözés közben elalszom két lépést közt. Már simán előfordulhat. De már csak pár napot kell kibírni, és túl leszek az egészen. Az biztos, hogy utána bevetem magam a cukrászdába, és mindent megveszek, ami megtetszik.
Hangos kiáltásra riadok fel, kis híján ki is esem a függőágyamból. Hirtelen azt se tudom, hogy hol vagyok, csak az a biztos, hogy nem a saját ágyamban. És nem is az a másik. Sőt, egyáltalán nem is ágy. Kell pár pillanat, mire rájövök, hogy hol is vagyok.
- Mia ... ! - kiáltok fel én is, mialatt visszanyerem az egyensúlyomat a ringatozó fekvőhelyen. Rosszabb, mint egy vízágy. Gondolom, mert még sose feküdtem olyanba. De biztos mókás lehet, főleg ha ráeresztem a képességem. Na, majd egyszer.
- Bence? - ismerős a hang, bár a tengerzúgástól kicsit nehéz beazonosítani De mintha ő lenne. Kikukucskálok az oszlop mögül, olyan óvatosan előre hajolva, ahogy csak tudok. Persze ez a lehető legrosszabb ötlet volt, ugyanis most még jobban hintáztatom ezt a valamit.
- Hol ég a ház? - döbbenten nézek rá, hiszen fogalmam sincs, hogy miért ordibál, vagy hogy miért alakítja viharossá az én nyugalmas békés kis tengerparti tájamat.
- Állj már le mielőtt tengeribeteg leszek! - morgom dühösen mire a függőágyam volt-nincs módon eltűnik. Én meg a szőnyegre puffanok, még jó, hogy puha, nem ütöm meg annyira. Lehet mégsem ez a nekem való hely. Látszik mennyire jól tudok alkalmazkodni az új környezethez...szánalmas.
- Mit ígértem meg? - hirtelen eszembe jut, hogy a nevemen kívül ezt mondta a fiú, és őszintén szólva fogalmam sincs, hogy milyen ígéretet tettem én neki. Jégkockát varázsolok neki valahova? Vagy medencét? Vagy micsodát? Még egy felvágós fotót tuti nem. Vajon mit?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lóránt Bence
Diák Eridon (H), Viharmadarak csapattag, Legilimentor, Negyedikes diák


Birdie
RPG hsz: 293
Összes hsz: 1207
Írta: 2019. május 24. 11:42 Ugrás a poszthoz

Larcsi
hengület

Az ígéret szép szó, igaz? Főleg akkor, ha emlékeznek is rá. De az a fontos, hogy bementem az erdőbe és rátaláltam Gergőre, illetve Laurára, aki ügyesen elbújt egy oszlop mögé. A hangját viszont felismerem.
- Ki más lenne ilyen fess az iskolában? Vagy másnak is ígérgetsz? - vigyorodom el, és lehuppanok az egyik kanapéra, várva őt, hogy megjelenjen élőben is, ne csak hangba csatlakozzon hozzám.
- Sehol, remélem - hirtelen a színkavalkád vörösesre válik, de, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan vissza is áll. Habár a komor színárnyalat kezd eltűnni, és narancs vonalak kerülnek a szürke felhős festékcseppek közé. Végül is megtaláltam őt, már csak elő kell adnia azt, amiért jöttem. Látom, hogy valamin himbálózik, majd mérges lesz, mert nem tud leszállni. Sikerül neki, viszont a mód, amit ehhez a szoba hozzátesz, nevetésre sarkall. Hallom, ahogy puffan, egy részét látom is Launak, ahogy földet ér.
- Ez ügyes volt - nevetek, majd kicsit visszább veszek. - Nincs baj, ugye? - érdeklődöm, mert nem lenne jó, ha itt ájulna el, vagy valami komolyabb baja is történne. Mindenesetre vicces volt.
- Szóval a tabletet mára ígérted - hát ez úgy, ahogy igaz volt, mert a héten ígérte és még nincs vége, de az óráknak igen. És mi lehetne ennél fontosabb? Na, ugye!
- Meg amúgy is, mi a baj? Olyan feldúlt vagy, mint egy Mantikór - nézek rá szétdobva oldalra a kezeimet a kanapén, kényelmesen üldögélve. Persze lehet, hogy csak a becsapódás miatt ilyen az ő falrésze, meg az arca
.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
RPG hsz: 666
Összes hsz: 2303
Írta: 2019. május 24. 13:08 Ugrás a poszthoz

Bence


Magabiztosságban nincs hiány a fiú részéről az biztos. Mondjuk ezt eddig is tudtam. Mint ahogy azt is tudom, hogy zsigerből mit válaszolnék ha komolyan kérdezné. Vagy ha komolyan akarnék válaszolni. De hát nem akarok.
- Nem szoktam vaktában ígérgetni. - felelem egy vállvonás kíséretében. Tényleg nem, ha valakinek megígérek valamit, akkor az úgy is lesz. Lehet, hogy több idő kell hozzá, de betartom. Az ígéret szó viszont eszembe juttat pár dolgot. Például azt, hogy miről is beszél egész pontosan Bence.
- Köszi, esésbe profi vagyok. Reptanon szoktam bemutatót tartani. - kommentálom a függőágy elhagyási módomat én is. Nagy baj nincs, legalábbis nem tört el semmim. A kezemmel azért megtapogatom az arcomat, mert az viszont fáj, és már meg is van a diagnózis. Vérzik a szám, mert persze, hogy beszélek amikor eltűnik alólam a 'talaj'. Feltápászkodom és türelmesen megvárom, amíg a szoba egynél több ülőhelyről gondoskodik. Már ha gondoskodik.
- Semmi komoly. Igen-igen, már emlékszem. Viszont ... öhm, hát nem hoztam most magammal ide. - mutatok körbe a szobába jelezve, hogy csak itt nincs a tablet. A szobámba van, valahol a bőröndöm alján valószínűleg. Amióta csak megkaptam azóta ott hever, hiszen mégis mit kezdjek én itt vele? Nincs laptopom, nem tudom mivel szinkronizálni, szerintem netet se tudnék szerezni. Szóval nézegethetném csak úgy. - De odaadom ma mindenképpen.
Mantikór? Én? Nem is érzem magam feldúltnak. Ránézek a falra mögöttem, amin egyre sötétebb szürke felhőszerű képződmények jelennek meg. Oké, akkor mégis feldúlt vagyok.
- Pár nap múlva lesz egy minisztériumi vizsgám elemi mágiából. Kicsit tartok tőle. - karbateszem a kezem, csak hogy ne a talárom ujjának szélével babráljak. Valamit mindig muszáj csinálnom, képtelen vagyok sokáig nyugton maradni amikor feszült vagyok. Egy hangos sóhajtással feladom a reménykedést, hogy lesz még egy kanapé, úgyhogy letelepszem Bence mellé, a lehető legmesszebb tőle.
- Ja, azt mondtam, hogy amúgy át van alakítva? Nem kell áram ahhoz, hogy tölteni lehessen. De, hogy mire fogod tudni használni arról fogalmam sincs.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Christiano Santos
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. május 24. 13:54 Ugrás a poszthoz

A hihetetlen hölgy
AttractedBear - 10th May; too early - Ki az aki tiltja?

Ha beérné csak két kólával, nem lenne ilyen izgalmas az élete. Két sör még talán szóba jöhet, de ezt a kiskaput meghagyja magának. Mármint win-win szituáció, kivéve persze a két szék közé ül, de olyat meg nem szokott. Ritkán. Csak kivételes esetekben. Oké, azért elő szokott fordulni párszor.
- Azt mondtad, belépőt szednél más esetben, csak hogy nézhesselek. Előadóművész vagy esetleg? - kihívó tekintettel néz le Ginnyre. Az alkata simán megvan ahhoz, hogy táncos legyen, és az istenekre, biztosan megnézné jó párszor az előadását. Egymás után többször is, egyszer színpadon, egyszer a négy fal között.
- Kár volt kihagyni egy ilyen lehetőséget - csettint egyet, majd a fejét csóválja, hogy végül nem Bacon lett a minimalac. Tényleg jobb, mint a fasírt, de pont az ilyen esetek miatt létezik második név is a világon.
Fél szemöldökét megemelve nézi végig a nő mutatványozását. Eleinte valamilyen elfuserált bűvész viccen töri a fejét, de valami egészen más eltereli a figyelmét. Ezer éve nem járt fesztiválon, sem olyan helyen, ahol látott volna hasonlót, nem is lehet hibáztatni szegény férfi embert, amiért kiélvezi a lehetőséget. Igazi lakoma ez a szemnek, szerencsére nem a Hannibal Lecter féle módon.
- Roppant borzasztó lehetett - feleli ironikusan, ahogy végre visszatalál a tekintete Ginny szemeihez. - Legalább az esti meséket úgy fejezték be, hogy alkonyodik, hamarosan megy le a nap? - villantott egy csodás mosolyt mellé.
Teljesen jogos Ginny kérdése, Chris is feltette a húgának még korábban. A szőke magyarázott neki hosszan, csak éppen azt nem kalkulálta bele a férfi, hogy akármit mondanak neki, nem fog beépülni a hosszú távú memóriájába félálomban. Így maradt az, hogy kvázi céltalanul ismerkedik hajnalok hajnalán egy hihetetlen hölggyel.
- A női szeszélyeket nem dolgom megérteni - megvonta a vállát, ezzel nem is beszélt mellé. - De otthon is sok a munka, gondolom most ért rá - vigyorogva figyeli a hajas műveletet. Közelebb lépve az egyik kósza tincset a nő füle mögé simítja, majd újra a szemébe néz. - Lehet, hogy nem ez volt kezdetben a cél, de kár lenne kihagyni a lehetőséget. Nem igaz?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Daliah Elisabeth Payne
INAKTÍV



RPG hsz: 26
Összes hsz: 90
Írta: 2019. május 24. 18:49 Ugrás a poszthoz

L U C A


Mikor a kutyusnak gondolom elege lett a tisztálkodásból, magamat is törölgetni kezdem. Kicsit furcsán nézek a kutyus pózaira, vajon mit akarhat vele? Talán... hogy fessem le? Vállat vonva veszek elő a mappámból egy másik lapot, és elkezdem festeni. Hupsz, a füleit kicsit elrontottam, de kit érdekel? Csak magamnak festek, nem valami hű de nagy közönségnek. Mondjuk jó lenne egyszer úgy festeni, hogy úgy tényleg, sok embernek megmutatom. Jó, soha nem leszek olyan mint Da Vinci vagy Van Gogh, de kit érdekel?
Aki erre jár, az nem biztos hogy épelméjűnek néz, hogy tiszta festékesen egy pózoló kutyust festek. Á kit érdekel? A kutyus cuki, és nem hiszem hogy rossz neki, mert magától kezdett el pózolgatni.
Nagyon rákoncentrálok, még a nyelvemet is kitolom ahogy festek. Persze sokszor nézek a kutyusra, aki nem tudom mikor fog ráunni arra hogy itt pózol egy kislánynak aki mindenféle színben festi. Mert nem is látom továbbra sem, lehet teljesen lehetetlen színei lesznek szegénynek.
- Te valami modell-kutyus vagy? - nevetek, és most úristen, megint a kutyushoz beszélek, ez furcsa. Vagy lehet hogy tök normális, csak én hiszem azt hogy nem az? De lehet ma még nem normális, holnap meg az lesz a legnagyobb divat hogy mindenki állatokhoz beszél? Ki tudja?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Daliah Elisabeth Payne
INAKTÍV



RPG hsz: 26
Összes hsz: 90
Írta: 2019. május 24. 19:07 Ugrás a poszthoz

R I L E Y


- J...Jól vagy?
- lépek hátrébb, és a hangom még halkabb lesz. Ezt már lehet tényleg nem hallja, na de mindegy! Tréfában? Milyen tréfában? Lisa nem lesz jó vége! De ne gondolj mindig valami nagyon szabálytalanra! És most veszekszek magammal? Ja, mint az angyal én és az ördög én a vállaimon, eskü. Csak nem látom őket, pedig az milyen menő lenne már! Egy tényleg nagyon pici én, meg egy másik tényleg nagyon pici én angyalnak meg ördögnek öltözve állna a vállaimon. Vagy nagyon nehezek lennének? Hát ha kettő én, de igaz kicsiben, akkor tuti nyomnának jó sok kilót.
- M-Milyen tréfában? - próbálok kicsit hangosabban beszélni, de nem megy. Mármint nem azért, mert beteg lennék, csak na. Én én vagyok, és általában nem beszélek hangosan, meg nem kiabálok. Miért is tenném? Jó szerintem ez a hangosság, aki meg nem hallja a borzalmas hangomat, az örüljön.
- T...te ebbe az osztályba jársz? - nézem meg kicsit jobban a fiút, és nem annyira ismerős az arca. Lehet láttam már, de ha nem ebbe az osztályba jár, mit keres itt? Haha Lisa, festéket, legalábbis az előbbi után azt gondolom festéket. Nyilván nem kekszet, vagy tejszínhabot. Vagy ha azt, akkor nem jó helyen jár.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
RPG hsz: 125
Összes hsz: 1408
Írta: 2019. május 24. 19:12 Ugrás a poszthoz

R A N I A


Végre egy olyan délután, amikor nem zuhog az eső, vagy nincs hideg olyan nagyon. Gondoltam kimegyek kicsit levegőzni, nem gubbaszthatok mindig a csodás prefilakban. Pedig eléldegélnék ott életem végéig. És szellemként azután is. Bár szellem nem akarok nagyon lenni, mert milyen szívás lehet az idők végezetéig félig átlátszó nem szilárd halmazállapotú izének lenni? Hát remélem nem tudom meg úgy addig ameddig... soha. Inkább megeszek egy konténer bármi undi dolgot minthogy szellem legyek. Hát még a nővéremnek sem kívánom azt!
Csak magamra vettem egy nagy, fekete pulcsit, meg fekete farmert meg sportcipőt, és nyugodtan lesétáltam a rétre. A napi sminkem már kicsit elkenődött de kit érdekel?
Közben a fülesemet beraktam a fülembe, és max hangerőn üvölt a fülembe az ami épp következik. Leülök a fűbe csak úgy valahol, és pihennék, de a szemem megakad egy táncoló lányon. Igazából semmi nagy dolog nincs ami miatt felfigyeltem rá, csak táncol. Felhúzom a térdeimet, és az államat odarakom, és csak nézem. Na jó, megvan miért akadt meg rajta a szemem. Rohadt jól táncol te jó úristen. Talán nem fogja észrevenni, hogy nézem. Vagy ha észreveszi, akkor azt mondom hogy... aludtam? Nem, az lehetetlen, alvás közben hogy nézném? Mondjuk ha nyitott szemmel... jó, inkább reménykedek hogy nem vesz észre, aztán ha észrevesz, majd akkor találok ki valami magyarázatot.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Guinevere Frances Yazel
KARANTÉN


She-hulk
RPG hsz: 73
Összes hsz: 142
Írta: 2019. május 24. 19:22 Ugrás a poszthoz

Mr Hello
Frankie | május 10, Mágusvasutak, Pécs |  Na még mit nem...


- Bárcsak. Nem, amatőr szinten tudok zenélni, néha elő is adom, de már jó ideje nem... tevékenykedtem ilyen területen - rázom meg a fejemet, mert bár fel szoktam lépni anyám kávézójában, egy jó ideje nem tettem már. Kicsit felbolydult az életem, nem is igazán írtam új számokat, vagy dolgoztam át régieket. Ahhoz nem árt a tiszta fej. A tekintetem továbbra se szakítom el az övétől, szélesen el is vigyorodom, mielőtt kicsit tekernék a csípőmön. - Persze, ha a helyzet úgy hozza...
Ezért mondanák annyit, hogy a pokolra fogok jutni? Nem lepne meg, nem vagyok egy egyszerű eset, talán egy másik életben majd zárdába vonulok, de addig is... Élvezem az életem a lehető legtöbbet kihozva belőle. A többit majd még meglátjuk.
Durván jó az összhang, ha ez nem sors, akkor semmi. Nem, mintha hinnék benne, mert én nem, de... de azért lehet, hogy egy minimálisat mégis. Nem ok nélkül futottunk ma össze.
Aztán csak megmutatom, mire is gondoltam az imént még, miért is kerülöm a testi kontaktust bárkivel is. Azt hiszem, a balesetem óta nem is érintettem meg senkit, ha az nem számít, mikor Igor vállának döntöttem a fejem.
- Meglehetősen - felelem, holott nem gondolom annyira komolyan. Nem volt élményturné, de itt vagyok, túléltem, semmi bajom. Akkor meg? - Sajnos nem, pedig biztos hatásos lett volna.
Még egy ásítást is elnyomok az összkép kedvéért, mielőtt csillogó mosolyt villantanék rá ismét. Még nem futott el sikítva, szerintem ez pozitív megerősítés, nem? Bár biztosan vicces látvány lenne.
Lehetne rosszabb is. Mármint, tényleg, ha mást nem, megismertem Mr Hellot és ezért lehet, hogy megérte ez a hajnali kör.
- Kellemetlen - nevetem el magam kicsit, mert gondolom, neki is jobb lenne most az ágyában egyik oldalról a másikra fordulni. Aztán közelebb lép, eltűr egy tincset, én meg nyelek egy nagyobbat, felnézve az arcára. Hűdemagasvagy. - De, teljesen. Mármint, persze...
Egy apróbbat nyelek is, ahogy a szemébe bámulok. Bele lehetne fulladni.
- Gyakran futsz hasonló helyzetekbe? Lehet a karmád teszi.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Szárnyaló Okkamik csapattag, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


KisVajdá(n)é <3
RPG hsz: 379
Összes hsz: 907
Írta: 2019. május 24. 19:29 Ugrás a poszthoz

Luca
Népség
Ruha

Apukám két hétig úton lesz, mert népszerűsíti a könyvét, így nem tudja, hogy mit csináljon a kicsikkel, akik ugyan most még kicsik, de állítólag hamarosan rohamtempóban elkezdenek majd nőni. Szóval tegnap reggel, szó szerint reggel, mert hat negyvenháromkor beállított, hogy ő akkor menne, és milyen rendes vagyok, hogy vigyázok rájuk. Aztán... elhoppanált. Rendesen elhoppanált, én meg néztem az ágyamra lerakott kutyákat, aztán Mimit, akinek minden szőre felállt a ténytől, hogy ott vannak.
Azóta négy papucsomat rágták szét, mindegyiknek van sajátja, és nem, még csak véletlenül sem párba állított papucsot választottak, mert miért is lennének ilyen kedvesek. Úgyhogy tényleg négy papucs ment a kukába, egyelőre még csak képletesen.
Mimi lelki békéje érdekében, és mert ma szigorúan pihentetnem kell a kezem, ha azt akarom, hogy az előadásra helyre jöjjön, úgy döntöttem, kijövünk kicsit a vízhez a srácokkal. Nagyon kellemes meleg van, olyan igazi vihar előtti, de vállalható. Végre felhúzhatom a lazább összeállításaimat is. Szeretem a vihar előtti időt, ahogy fokozatosan válik egyre nehezebbé a levegő, abban van valami, az enyhülés ígérete. Éjjel zuhogni fog, és ezt nagyon várom, most azonban még minden tökéletes.
Egy nagy, kockás plédet terítek le, kipakolom a játékaikat, és elengedve hagyom, hogy kicsit szaladgáljanak körülöttem, játszanak egymással és a játékokkal. Én addig a szövegkönyvet bújom, hogy kicsit felfrissítsem az emlékeimet.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Andrej Scotti
Prefektus Eridon, Elsős mestertanonc


palánta
RPG hsz: 116
Összes hsz: 254
Írta: 2019. május 24. 20:05 Ugrás a poszthoz

Maja
szülinapozás

Elérkezett a születésnapom. Biztos voltam benne, hogy Majával is megünnepeljük. Az utolsó pillanatig titokban tartotta, hogy mi lesz a program, míg végül elárulta a nagy titkot - piknikezni fogunk a réten! Ennek nagyon örülök, hiszen mindig szerencsésnek éreztem magam, hogy május végén születtem, amikor már jó az idő. Merlin közbenjárására csak pár felhő van az égen, a hőmérséklet pedig megfelelő ahhoz, hogy kiülhessünk egy pokrócra.
Hogy Maja mit hoz, azt nem tudom. Titkon remélem, hogy sütött valamit, mert éhes vagyok. A magam részéről beraktam a táskámba egy könyvet, egy elbűvölt zsebrádiót, pokrócot és egy kispárnát. A zsebemben faluban vett, felbontott rágó lapul, de a táskám másik zsebében még akadhat nassolni való és egy palack víz tegnapról.
A bejáratnál várok rá, háttal a falnak dőlve. Közben az elmúlt időszakon gondolkodom. Egészen fel vagyok dobva, de még látszik rajtam külsőre, hogy megviselt ez a legutóbbi vizsgaidőszak. Legszívesebben egész nap csak aludnék, de a mai nap ugyebár különleges. Fel vagyok dobva. Főleg, hogy ma is együtt lehetünk, és nem a szokásos tanuláson lesz a hangsúly. Mert hát kettőt pislogok és itt a VAV, brutál kemény tanévem lesz, tudom én. Aztán az egész továbbtanulás, tablófotózás. Sok program, aminek még nem látom a végét... Nagyon gyorsan elteltek az évek.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kelevitz Maja Nerella
Prefektus Levita, Szárnyaló Okkamik csapatkapitány, Szárnyaló Okkamik csapattag, Animágus, Levita úrhölgy, Elsős mestertanonc


Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó | Majuszbajusz
RPG hsz: 92
Összes hsz: 1783
Írta: 2019. május 24. 20:34 Ugrás a poszthoz


Izgatottan szedem egyik lábamat a másik után, balommal egy telepakolt piknikkosárral, másikban egy vékony kardigánnal. Bár az idő kellemesebb nem is lehetne így tavasszal, azért a biztonság kedvéért felkaptam a pulcsit a székem támlájáról, mielőtt elindultam volna. Már egy hete terveztem ezt a napot, és nem lehetek elég hálás az égieknek azért, hogy az esőfelhők ma elkerültek minket.
Ösztönösen mosolyodom el, amikor megpillantom Andrej falat támasztó sziluettjét a tölgyfaajtó mellett. A kosarat és a pulcsit óvatosan a lábam mellé teszem a földre, és a maradék öt lépést futva teszem meg felé, átkarolva a nyakát, lábaimat pedig ugrásból kulcsolom a dereka köré. Nevetve apró csókot nyomok az arcára, és engedek a lábaim szorításán, hogy újra két lábon álljak a talajon.
- Boldog szülinapot - suttogom.
Visszalépek a hátrahagyott kosárért és a pulcsiért, majd ujjaimat az övéibe fonva hagyom, hogy kinyissa az ajtót, és kilépjünk a rétre. Az orromat azonnal megcsapja a friss levegő, keveredve a növények, a fák és a szellő illatával. Összetéveszthetetlenül tavasz van.
- Remélem hoztad a pokrócot, mert az már az én kezemben nem fért el - sandítok fel rá, és elégedetten irányítom magunkat a rét belseje felé, néhány méterrel később pedig meg is állok, megszabadulva a kosár súlyától.
- Itt szerintem jók leszünk - pillantok körbe. Bárányfelhők és selymes zöld fű mindenhol. Igazán idilli.
Utoljára módosította:Kelevitz Maja Nerella, 2019. május 24. 20:38
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Andrej Scotti
Prefektus Eridon, Elsős mestertanonc


palánta
RPG hsz: 116
Összes hsz: 254
Írta: 2019. május 24. 21:02 Ugrás a poszthoz

Maja
szülinapozás

Nem kell sokat várjak, hamarosan ismerős léptek zaja töri meg a csendet. Előbb a számomra még rejtélyes tartalmú kosárkára, majd Rá pillantok. Mindig összemosolygunk, ha meglátjuk egymást. A faltól kissé előrébb lépve felkészülök arra, hogy elkapjam Őt. Láthatóan nagyon boldog ettől a naptól, és minden kétséget kizáróan készült is a jeles napra. Hamarosan az övét is ünnepelhetjük egyébként, úgyhogy már most gondban vagyok, hogy mit találjak ki neki, hogyan is múlhatnám felül a mostani találkozót.
Szorosan magamhoz ölelem, beleszimatolva a hajába, ruhájába, miközben lehunyom a szemem és visszacsókolom, kissé hosszabban az övénél. Rögtön a lényegre térve boldog szülinapot kíván, amit azt hittem későbbre tartogat.
- Köszi! - vigyorgok. Ugyan nem ő az első, de mégiscsak az egyik legfontosabb embertől hallom. Ma már többen utánam szóltak a folyosón, megveregették a vállam, meghívtak egy vajsörre a következő hétvégére, a szobatársak pedig apróságokkal is elhalmoztak.
- Hoztam mindent, ne aggódj - kacsintok rá, miközben a tökéletes helyet keressük. Egyetértően bólintok a helyjavaslatánál, le is dobom a gondosan összehajtott pokrócot, majd kiveszem a párnát és a táskát magam mellé téve helyet foglalok. Innen szép kilátás nyílik a kastélyra és az erdőre egyaránt. Növények után kutatok, de tudom jól, hogy az izgalmasabb fajtákból csak távolabb akad. Messzebb a falu egy-egy háza is kivehető még.
- Ugye kapok tortát? - nevetek izgatottan, kezemmel Maja felé nyúlva, hogy magamhoz húzhassam.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Zippzhar Mária Stella
Diák Levita (H), Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Animágus, Világalkotó, Pro Levita-díjas, Levita úrhölgy, Negyedikes diák


Minden lében villa
RPG hsz: 442
Összes hsz: 5121
Írta: 2019. május 24. 23:06 Ugrás a poszthoz

Dimi bábácsi és az ELME játéka
*-* Kész vagyok, mehetünk!- 🎶

A szenvedélyek furcsa dolgok, példának okáért én sem tudtam, hogy ennyire oda tudok lenni egy kétkerekű lélekvesztőért. Mikor végül elszakítom a tekintetem a motorról, hogy könyörgő szemeimet HVH-mra vezethessem, feltűnik, hogy eléggé indulhatnéka van, így nem is problémázok tovább. Mindennek megvan a maga ideje, és bár sokan talán felnevetnének, ha ezt hangosan mondanám ki, de azért igenis ismerem én is a határokat. Jó-jó, és néha ha úgy hozza az élet oda is figyelek rájuk. Jézus, itt dobálózok ilyen szavakkal mint az "élet", mi lesz a következő, a "bezzeg az én időmben"? Fú, betegre röhögné magát rajtam minden legilimentor.

Lebiggyesztem az alsó ajkam amikor kijelenti, hogy nem vezethetek, de látszat-sértődöttségem nagyjából kimerül ebben az egy másodpercben, aztán újdonsült lelkesedéssel nyomom a fejembe a sisakot, és csatolom be a szíjját az állam alatt. Egy pillanatra félrebiccentem a fejem, ahogy előrevetítem magamnak a lehetséges felszállási módokat. Csak pár pillanatnyi habozás, majd egyik kezemmel Dimi bácsi vállán megtámaszkodva rámászok az ülésre, lábaimat komikusan széttárva oldalra, eltartva a motor testétől. Az instrukcióknak megfeleően ráfogok az előttem ülő derekára, és igyekszem odafigyelni, hogy izgatottságomban ne nyomorgassam túl az oldalát.
A lábaim a V alakot megtartva lóbálódznak előre-hátra, egész addig amíg instrukciókat nem kapok rájuk vonatkozóan. Szófogadóan teszem amire kér, és kiszélesedik a vigyor az arcomon, ahogy elindulunk. Nos, észre sem vettem hogy eddig is mosolyogtam, azt hiszem ez egyelőre hozzámnőtt.

Hangosan örömködök ahogy felszállunk, és pillanatokon belül mindenki kis pici pettyé válik a mezőn. Nézelődök jobbra-balra, de igyekszem nem nagyon kidőlni, nehogy bezavarjak a motor egyensúlyába. Az út első részében tartom magam, és csak néha kiáltok fel, ha valami különösen gyönyörűt látok, és mindenképpen fel akarom rá hívni útitársam figyelmét. Aztán amikor hullámvasút-üzemmódba kapcsolunk, egyre több juhúú és vííí sikítódik Dimi bácsi fülébe. Hupsz, bocsánat. Megesik.

Kicsit csalódottnak érzem magam amikor landolunk, egy csapat idegen mellett, hiszen olyan gyorsan elrepült ez az út. Lekászálódok, a sisakot leveszem a fejemről, amitől láthatóvá válik kipirult arcom, és a széltől és siaktól kiborzosodott hajam. Beletúrok picit hátul, hogy fellélegezhessenek a hajhagymáim, miközben enyhe bátortalansággal nézek szembe a... Nem, fogalmam sincs kik ezek, csak annyit tudok, hogy egyetemisták.
- Hahó - köszönök a korábbi kiáltozásoktól kicsit karcos hangon. Körbefordulok, szemügyre veszem a hatalmas épületet, miközben magamon érzem a többiek tekintetét. Mielőtt bármit is mondhatnék, egy alsó hangon 180 centis lány lép oda hozzám, és fellelkesült arccal kezdi el borzolgatni a hajam. Talán még gügyög is egy kicsit a bemutatkozásához. Kifejti, hogy milyen szép, befonható hajam van, és mire észbekapok, már el is kezdi a két fonatot a fejem két oldalán. Csak dermedten meredek magam elé, ahogy próbálom feldolgozni az élményt, miközben az arcom láttán többen elnevetik magukat.
- Engedd el, ő ilyen, úgyis mindjárt végez - bíztatnak, és a helyzet annyira valószerűtlen, hogy visszakúszik az arcomra a korábbi vigyor egy moderáltabb, halványabb változata.
- Masa vagyok, - kezdem meg válaszomat a hirtelen érkező bemutatkozásokra, majd érzem ahogy pattan a hajgumi a fonatok végén, és két határozott kéz fordít Dimi bácsi felé.
- Na, kész. Milyen? - hallom a hangot magam mögül, ahogy Dimi bácsinak szegezi a kérdést. Kíváncsian felemelem a kezem, hogy megtapintsam a fonatot, de a lány rácsap a kezemre, amolyan "ne tedd tönkre a mesterművem" stílusban. Dozzogós arcot vágok, amit csak a néha-néha megránduló szám sarka tör meg.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Jasmine A. Jhaveri
KARANTÉN



RPG hsz: 68
Összes hsz: 183
Írta: 2019. május 24. 23:33 Ugrás a poszthoz


#JAJ × Pécsi ispotály × május 17.


- Nem így értettem - szabadkoztam volna, de aztán csak a nézegetésére inkább leszegtem a fejem, majd én is jobban végignéztem magamon. Szerintem a jelenlegi ruhám teljesen megfelelt annak, amilyen célra szántam. Nyilván nekem is voltak mindenre ruháim, de bizonyos kereteket próbáltam őrizni. - Nem gondolnám, hogy nem, szeretem a nagyon csinos ruhákat, a szűkebbeket is. Egyszerűen nem illendő ezt túl sokszor - vontam kicsit a vállamon. Sosem próbáltam megmagyarázni vagy meggyőzni róla másokat, ez így lenne rendben. Én sem voltam benne biztos, hogy ez okés, mégis éltem a gyanúperrel, hogy ha azt is állítom elhagytam vallást, szokást, hagyományt, akkor sem tettem meg. Mikor ebben nősz fel, ez tölti ki az életed, ez a kapaszkodód, nem tudod elhagyni. Talán ezért is szégyenkezem annyira és van rajtam az a kellemetlen és rossz érzés folyamatosan az elmúlt időszaktól.
- Akkor azt hiszem jobban járunk - mosolyogtam kicsit kelletlenül, mert biztos nem lehetett jó. Láttam, hogy mire is képes. Mesélt, és nem volt szívderítő állapotban. Nem tudom, hogy mi vár a fájdalmai kapcsán, de nincsenek nagy reményeim egyelőre. - Neki remélem jobban fájt, mint neked.
Komolyan nem tudtam azért sajnálni a dolgot, ma amúgy is felhúzott az automata, pedig nem szokott. Se ez, se más. De napok óta ez éltet, gyakorlatilag óránként eszem meg valamit, amit a szervezetem instant eldobna. És ez meg meg akart tőle fosztani.
- Úgy hiszem igen - bólintottam is, ahogy becsuktam mögöttünk a vizsgáló ajtaját, majd hagytam hogy leüljön, de én is egy betegek hozzátartozóinak kitett székbe ültem le, miután kiszedtem a fiolákat a szekrényből. Letettem közénk az asztalra őket, majd a lányra néztem. - Vesd le azokat a ruhákat, maik takarják, megnézem - keltem fel végül, hogy közelebb sétáljak, és felvettem egy kesztyűt ne taperoljam csak úgy össze.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lewy Bojarski
KARANTÉN


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1193
Összes hsz: 2266
Írta: 2019. május 24. 23:57 Ugrás a poszthoz


#Tatus | május 18. szombat | Bécs


A gyerekek szülinapja más kérdés. Asszem mindenkiét jól kezelem, most már a sajátommal is kezdek egyről a kettőre jutni, még ha egy időben nagyon mumus is volt. Mármint komolyan, nagyon utáltam, ha nem volt muszáj, inkább arra sem néztem, mert csak nem, nem szeretem tartani, öregszem. De egy ideje asszem be kell, hogy lássam, nem csak elmennek mellettem az évek, hanem ténylegesen megélem őket, van egy csodaszép családom.
- Hát, nem mindenre ülhetnek fel a babók szerintem - ráztam meg a fejemet kicsit, Majára pillantva, de aztán vissza is az útra, mert nem hiszem, hogy annyira kéne nekem nézegetni jobbra-balra. Inkább az utat figyeltem, még ha az autópályán nem is annyi a zavaró tényező.
- Igen, meg azt mindenkinek szabad - bólintottam, mert ugye eleve ezért hoztam fel a dolgot. Nem lehet mindig, mindenkinek mindent. De azért igyekszem majd a helyből kihozni a maximumot, még ha nem is mindent lehet élni.
- Nem voltál még te sem ott, ugye? - kérdeztem, a nejemre pillantva, ahogy hátrafelé nyuládozik, már majdnem kint volt az is, hogy remélem tudja, hogy ez nem valami biztonságos, de inkább vissza is nyeltem a dolgot, miközben már a külvárosban furikáztunk.
- Nem tudom, néha nagyon fura dolgokon tudsz kattogni - vontam meg a vállamat, ahogy ismét rá pillantottam. - Na, nem mintha ez gond lenne, de attól még aggódhatok. Én is szoktam. Majd ott eszünk valamit, ha gondolod. Meg raktam el dobozba almaszeleteket mandulavajjal. Ha sürgős.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Wittner Stella
KARANTÉN



RPG hsz: 184
Összes hsz: 508
Írta: 2019. május 25. 02:01 Ugrás a poszthoz


január 19. ¤ Innsbruck, Ausztria ¤ outfitElla


Nem tudom? De igen, de ez más kérdés. Vannak határok, olyanok, amiket nem akarok átlépni, akkor is, ha ebből lenne világbajnokság, az örökranglistát toronymagasan vezetném. Értek hozzá, néha még csak szándék sem kell, hogy átgyalogoljak valamin, nem kell nekem útlevél. De nála nem, azt hiszem néha érzem azt a bizonyos határt, amit be kéne tartani. Próbálok jobb lenni, kicsit olyan ez, mikor nagyon kell koncentrálni, hogy a végén megkapd, amit szeretnél. Én szeretném, ha ez a ding dolog működne, és nem csak kényszerek lennének.
- Gondoltam megoldható így is, nem olyan menő ez a messze utazás, te is mondtad már, hogy nem annyira kellemes - meg én is, bár én mire nem? Igazából bármit tudok kritizálni, ha akarok. - De biztos jó lenne akár a két nap is. Beleférne elég sok. Amúgy. Azok nem csak majdnem, főleg a fetrengett. Azok mondjuk elég menők, bár... mindegy. Csak vannak érdekes dolgaik, szerintem mindenkinek - vonogattam a vállam, mert tudtam, és értettem is mit szeret Cel annyira ezekben és miért van lépten-nyomon egy-egy mű. Persze nem nekünk kell tetszen, ez is igaz. A rókás dolgok mondjuk aranyosak voltak, nekem Orion új takarója is tetszett, édes.
- Nekem is meg kellett volna - nyújtottam el a szavakat, de elég távoli, már majdnem UFÓ szintű elképzelés volt, hogy én képes legyek magamtól kelni. Vagy csak rendesen, elsőre az ébresztőmre. Igazából már az, hogy bármire hajlandó legyek, amit nem szeretnék. Persze muszáj legyen kivétel, eddig is túléltem valahogy.
Az utazásban a legjobb, mikor megérkezel, nekem senki ne dicsérje a bármilyen eszközt, az időt meg a lehetőségeket. Tökre elpazarolt tud lenni, persze én most elvoltam, mert bámulhattam meg itt volt Gabe - ha akart, ha nem hallgathatott is engem. A puszinak azért örültem, addig se éreztem úgy, hogy nem volt valami jó ötlet megint csipogni.
- Huurrdurr... nehogymegfázz - motyogtam magam elé, ahogy felvettem vissza a kabátom meg elkezdtem be is gombolni. - Pedig az a leves jól hangzik, az verhetetlen, Pappy - vigyorodtam el, ahogy miután már nem rángatott a vonat a nagy megállásban odatipegtem hozzá és az egyik kezemmel az arca után nyúlva húztam közelebb, hogy megcsókolhassam. De aztán csak leporolgattam a kabimat és elindultam kifelé, még a táskám megnézve a kezében. Mert ugye, nehéz ám, és nekem kéne cipelni.
- Nem akarok egyedül menni - nyújtottam a kezem is felé, hogy aztán le is cammogjak a vonatról és elinduljak - leginkább a tömeg után -, majd táblákat keressek. A kijáratig biztosan voltak na.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Maja Bojarska
KARANTÉN


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
RPG hsz: 1305
Összes hsz: 4923
Írta: 2019. május 25. 14:02 Ugrás a poszthoz


#majanyu | május 18. szombat | Bécs


Azért nem vagyok túl okos, de sejtettem, hogy vannak dolgok, amit nem pár hónapos - éppen kettő - babákra terveztek. Nem is tudom van-e olyan hely, park, játszóház vagy bármi, ami ezt figyelembe veszi. Mármint nekik még az a szép, színes játszós szőnyeg is csak bámulással jó. Általában egymás kezét nyálazzák össze, mint akik éhesek, de más nem történik. Kapálóznak, Jacek a hangját is próbálgatja, meg lehet Lewy idegeit, mert mindig akkor csinálja, mikor ő nincs ott. Így nem hallotta. Csak én.
- Igen, ezt gondoltam - bólintottam párat, bár azért nyilván ha van kis, játszótéri hinta, ha az ölemben vannak, vagy olyan kenguruban, legalább egy, ő azért csak tud, értitek. DE egyelőre ezt nem vezettem elő, inkább csak majd kiestem magamból is, még turkáltam hátra, hogy minden rendben legyen. Megfogtam a repülő cumit, meg levettem az isziskulacs tetejét a minibrekilánynak, csak utána fordultam vissza.
- Van ott valamilyen állat is? Mármint, jó, nem egy állatkert. De tudod például ott a park, mikor szoktunk menni a papiékhoz a Balatonra, sok mókus is van, amiket meg lehet simizni - nem mintha szeretnék mókust kergetni, de arra, ha valamit megnézünk, ami mozog meg hangos, biztos élmény a fiúknak is. Azt már tudom, hogy ahogy telnek a hetek, ezekre már egyre jobban figyelnek. Mondjuk sokat alszanak, főleg nappal, nem hiszem, hogy baj lesz velük. Majd este, de az már nem a hely dolga.
- Üh-üh, nem, igazából itt is csak mikor átutazunk rajta veled, meg mikor régebben versenyen. Szóval úgy nagyon sosem kirándultam sehol, tudod - vonogattam a vállam. Nem voltam ettől rosszabb kedvű vagy vágyakozó, szerettem úgy, ahogy volt az életem akkor, pár apróságot nem véve. De az is mindig olyan jó volt, mikor végül eljutottam valahova, hogy a férjecskével először.
- Csak furcsa, nem voltam sehol egy ideje, tudod, hogy sokszor nem érzem magam jól, mikor népszerű helyre kell menni, most meg egy ideje nem volt...senki, semmi. Tudom, de nem tudom miért - és tényleg így is van. Nehéz, csak jönnek dolgok, sokszor fáradt vagyok és azért, vagy fáj valami és akkor. Nehéz megmondani, lehet tényleg csak hiszti, ahogy mondogatják sokan. - Te is aggódsz? De most min? A hamin kívül - az egyértelmű lett, hogy sarkalatos pont. Éhes voltam, de azért ennyire még nem vagyok türelmetlen, csak megsimiztem a kezét lehetőleg nem belenyúlva semmibe, nem mindig jó macerálni, ha vezet ezt tudom, aztán kicsit a vállának dőltem majd csak visszahelyezkedtem.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Hannah Schwarz
INAKTÍV


Blondie° | Német Barbie°
RPG hsz: 184
Összes hsz: 352
Írta: 2019. május 25. 14:45 Ugrás a poszthoz

A mosolyom töretlen, annak ellenére is, hogy az első padban lévők zsibongása bőven túltesz azon a decibelen, ami mellett még lehet mesélni bármiről. Alapvetően ez még olyan korosztály, hogy fogékonyak az izgalmasra, de az utóbbi hetekben úgy láttam ez a sok beszélgetés inkább a terhükre van. Talán éppen ezért készültem én is mással az óra felére, de akkor csapjunk bele előbb.
- És bár nagyon szívesen mesélnék még nektek azokról az időkről, mikor a lányoknak különböző rangot adott az ékszer, vagy a fiúk milyen hősiesnek számítottak, mikor egy párbajban győztek, mit szólnátok, ha megnézhetnétek?
Szerettem, mikor rengeteg szem szegeződik rám, nem csak a kifutón, de itt más volt, olyan kellemesen pozitív visszacsatolás, érdeklődtek és láttam az izgalmat. Ha csak fele annyira beleszeretnek a történelembe, mint én már megérte az egész. Az éveim munkája, a tudásom halmozása, az a rengeteg iskola vagy éppen éjjel, amit gyakorlásnak szenteltem az utóbbi időmben.
- Hannah néni, hova megyünk? - hangzott több szájból is a kérdés, mire elmosolyodva dőltem az asztalomnak megállva velük szembe. A tenyereimmel magam mellett az asztal szélére fogtam, ahogy a csípőmmel kitámasztottam.
- Sehova, és Afrikába - néztem rájuk, majd mire eszméltek volna lassan kezdett elsötétülni a terem. Egy pálcaintésemre behúzódtak a függönyök.
- Utazunk egyet, de mindenki a helyéről nézheti - mondtam nekik, majd az egyik rémültebben néző kislányhoz sétáltam és megigazgattam az asztala tartalmát. - Olyan lesz, mint egy film, de nem csak látjátok, érezni is fogjátok. Figyeljetek, mert utána lesznek kérdések, és aki jól felel, jutalmat kap.
Azzal, hogy feldobtam minden létező infót, izgalomnövelőt és motiválót visszalépdeltem előre és koncentrálva kezdtem el körülöttünk kialakítani Egyiptom egy tehetősebb piaci részét. A háttérben piramis húzódott, a temérdek homok és persze az utazók az állataikkal. Ahogy a kép kezdett tökéletesedni és élesedni mindenki számára, lassan építettem tovább az illúziót. Előbb a hangok, embereké, idegennyelv, mégis hangos és mintha mellettünk mondanák, majd az illatok. A helyi gyümölcsök és ételek, a tikkadtságé, némi citrus, aminek nem tudni a forrását. Ezután pedig lassan szellő söpört végig a mi kis filmünkben, amit borzongatóan hitettem el minden kicsikével előttem a sorokban. A koncentrációm egy-egy hang sem törte meg. Kalandozunk, mondtam én, ámultak, tették ők.
Az egész nem tartott tovább tíz percnél, de rengeteg ember fordult meg előttünk akkori viseletben, ékszerekkel és kiegészítőkkel. Piaci kofák termékeit tudták megtapintani hellyel-közzel, és szinte érezték a homokot maguk elé markolva. Lassan szakítottam meg a képet. Elcsendesedett minden, tovaszálltak az illatok. Majd a homályosuló kép is köddé vált.
Ekkor jött csak az gazi munka. Ennyi kezet még életemben nem láttam a levegőbe emelkedni.
Elégedett voltam és boldog  a látottaktól. Így is távoztam az óráról.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. május 25. 20:31 Ugrás a poszthoz

Chleo, mancsok, elemik
-avagy kibővítem, mert imádom -


Azt hittem, hogy a múltkori probléma meg is szűnt az alatt a pár nap alatt, amíg kiemelkedően figyeltem Chleo közérzetére, azonban valahogy mégsem történt így, mert bár hetek teltek el a koratavaszi nyünnynek nevezett hisztis korszaka óta, most valahogy mégis újra azt tapasztalom, hogy nem boldog attól, ha az apró kis mancsai a földdel érintkeznek, és nem, nem a szőnyeg a baja. Nem bírja sem a füvet, sem a járdádát, sem a járólapot. Semmit. Ráadásul, mintha valamiféle depresszió is úrrá lenne rajta, ami nálam is hasonló érzéseket vált ki. Mondjuk, amennyit esik mostanában, nem is csodálom, hogy így nincs kedve vidámnak lenni. Mégis inkább azt látom, hogy azt kerüli, hogy a földdel találkozzon.
Furcsa pózokban alszik, egyszer azt hittem, hogy már nem is él, és azt hiszem bepánikolva próbáltam újraéleszteni, amiből az lett, hogy olyan szinten megijedt szerencsétlenem, hogy az ágy alá menekült, és amikor megpróbáltam kiszedni, karmolt és harapott tiltakozása jeléül. Csak akkor sikerül kicsalnom, amikor egy friss jégsalátát kezdtem el ropogtatni az ágyon. Megjegyzem, soha többet nem vagyok hajlandó egyetlen levelet sem megenni belőle, mert még most is érzem az utóízét. Brrr, belegondolni is rossz.
- Nem jó?
Kérdezem a hátsó kertben ülve. Délután kettő van, dolgoznom kellene, megcsinálni a könyvelést, a jövőhavi beosztást, és felkészülni egy megbeszélésre az egyik beszállítónkkal, de aggaszt, hogy mi a baja, és még nem készültem fel arra lelkileg, hogy odaállok Westwood elé, azt mondva, hogy “elromlott”. Nem akarom, hogy elvegye tőlem. Chleo a mindenem, és meg akarom oldani a problémát, valahogy. Most egy kicsit továbbgondoltam a múltkori sűrű levegős megoldást, és az egészet, mint egy hörcsöglabdát köré keríteni, hogy ne csak a talpai, de a teste se találkozzon a talajjal, azonban úgy tűnik, hogy ez nem az az út, ami nagyon bejönne neki. Lassan visszabontom a falat, és inkább gördeszkává alakítom át, így érezheti az őt körülvevő világot, mégsem kell érintkeznie vele. Egy repülő lila puffancs, remek, ahogy látom tetszik is neki. Először az apró kert egyik, majd másik végébe repültetem, azonban, amikor visszafelé gyorsítok kicsit rajta, szegényem megijed, és talán meg is billen - ami nagyon nem normális egy levegő elemű lénytől - és leesik.
- Chleo!
Nem nagyon a távolság közöttünk, de úgy vetődök utána, mint aki attól fél, ha földet ér, eltűnik örökre. Elkapva őt, karjaim közé zárom, és átölelve, a mellkasomra szorítva őt, várom meg, hogy a kis szíve ne dobogjon olyan nagyon. Érzem, ahogy a fejét a nyakamnak nyomja, én pedig, legyek bármennyire is kitartó, félretéve minden büszkeségem, sírom el magam, mint fáradt szülő a lázas gyereke ágya mellett.
- Ne haragudj, de nem tudom megoldani.
Szólnom kell Westwoodnak, ehhez kétség sem fér.
Utoljára módosította:Frank Arie Martin, 2019. május 25. 20:31
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


Érintés-fóbiás
RPG hsz: 666
Összes hsz: 2303
Írta: 2019. május 25. 23:50 Ugrás a poszthoz

Cat

szombat délelőtt | o


Szinte menekülve hagyom magam mögött a kastélyt ez utána különösen fárasztó hét után. Legalábbis nekem az volt, nagyon is! Állandó társaimmá szegődött az alváshiány, az órákon való bóbiskolás, a teljes szétszórtság. Az emberekhez sincs türelmem, de a négy fal látványához sem. A kastély környéke sem tud már újat mutatni, ami megnyugtatna, szóval természetesen irány a falu. És ha már a vízhez köthető a frusztráltságom, így naná, hogy vízpartot keresek.
Szerencsémre éppen nem andalognak és viháncolnak a szerelmesek a stégen, pedig általában folyton van itt egy vagy két párocska. Elégedetten elmosolyodom, és hangosan odacsapva a lábamat a fa tákolmányhoz keresek egy szimpatikus ülőhelyet. A legrosszabb esetben beszakad alattam, vizes leszek de megoldom. Nem gond. Mire leülök és lelógatom a lábam a víz fölé, megjelennek az élőlények kíváncsiskodva. Először csak távolabb tűnik fel egy kecsesen úszó madár, majd innen is, onnan is felbukkan még pár. Jó lenne ha tudnám, hogy melyik milyen, mert az biztos, hogy nem mind kacsa, vagyis hivatalosan tőkés réce ugyebár, de ugyan miért is tanítanának bármi érdekeset a mugli sulikba? Szóval nekem kacsa mind. Kivéve a hattyút, mert az hattyú.
- Sziasztok hápik. – köszönök rá vidáman a farkukat riszáló tollasokra, majd lázasan keresgélni kezdek a zsebeimbe. Kell, hogy legyen nálam valami, ami ehető számukra. A kutakodásomnak hála egyre többen gyűlnek körém, hangosan követelik, hogy találjam már meg a finomságokat. Elmosolyodom, hiszen pontosan erre van most szükségem, nyugalom, békesség, cuki állatok.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Paithoon Chaiyasan
INAKTÍV


Cat | Cicatárs
RPG hsz: 39
Összes hsz: 238
Írta: 2019. május 26. 00:15 Ugrás a poszthoz

Laura
#NapiCat

A mai napot tanulással akartam tölteni, de amint kinyitottam az egyik tankönyvet, rájöttem hogy ez nem ez a nap. De csak azért is tanulni akartam. Ebből az lett, hogy céltalanul bámulva a sorokat. Aztán meg az ablakot.
Kint süt a nap, csicseregnek a madarak, és mintha csak egy jel lenne Istentől, apa küld egy kacsát Messengeren. Jó, Isten miért küldene jelet, ha Buddhista vagyok? És apa nem Isten, ő egy szuperhős. Talán csak ennek a képnek köszönhető hogy eszembe jutott, mit csináljak ma inkább: etessek kacsát! Gyorsan lepötyögöm apának hogy "Meg van a mai program! Köszi apci!" és elpakolom a könyveimet.
Fénysebességnél is gyorsabban öltözök át az undi zöld egyedül tanulós ruhámból egy kék ingbe, farmerbe és sportcipőbe, meg egy véletlen előkerült nyakláncot is felveszek, óvatosan berakok egy kicsit hosszú fülbevalót a fülembe, egy kis kenyérkét rakok zacsiba, és mintha valami zenés filmben lennék, dúdolgatva ugrálok le a faluba.
Addig tartott az egész csodás filmbeillő kezdés, amíg el nem taknyoltam úgy kb a semmiben. Esés, nem vetted el a kedvemet, akkor is kacsát akarok etetni! Most fájó térddel ugrálok tovább, és itt vagyok a stégen úristen. Oké, nem tévedtem el, még nem felejtettem teljesen el hogy hogyan kell idáig eljutni.
Leülök egy random helyen a stég legszélére, és előveszem a kenyérkét. Sok sok kacsácska gyűlik körém, én meg vigyorogva dobálok neki kenyeret. Olyan cukik hogy belehalok hát úristen!
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Benzsay Gergely
INAKTÍV


Boltosfiú | Watts Védelem <3
RPG hsz: 75
Összes hsz: 169
Írta: 2019. május 26. 07:06 Ugrás a poszthoz

Kiscsibém  Love


Tanulósrandi. A hivatalos megfogalmazása talán annyi, hogy anyádék akkor nyugodtak, ha a találkozásotok nevében benne van a tanulás szó, de igazából az első húsz perc varázstani alapismeretek után elkezdenek elindulni a kezek. Először persze csak "véletlenül" érsz hozzá a másikhoz, éppen csak, hogy megkérdezd: "Mennyi időm is van kidolgozni a B tételt?", aztán mosolyogtok egymásra, majd közelebb csúsztok, egyre sűrűbben érzitek, hogy a másik néz titeket, és ti is sűrűbben pillantotok fel, aztán egyszer csak bumm, azon kapod magad, hogy egy apró puszin túl nyelveddel kérsz bebocsátást a szájába.
Ez volt olyan, három órája. Saccra. Azóta leginkább csak csókolózom, simogatom az ölembe húzott aprócska lányt. Imádom őt, az egész lényét, ahogy az arcával grimaszol, ahogy próbálom őt zavarba hozni. Ahogy egyre inkább fiúvá válok mellette. Bolondos, kissé akaratos és makacs kölyökké. Akaratos, de tisztelettudó kölyökké. Nem léptünk át még egy határt, még ha nagyon akarom is, mert, azt mondtam, ez a dolog csak akkor történhet meg, amikor ő is akarja. Nem leszek olyan gyökér, aki kiköveteli magának a dolgot, aztán elégedetten csettint, hogy kösz, ez jó volt. Nem. Eszemben sincs. Mélyen tisztelem őt, és érzem, hogy vannak dolgok, amikről nem kell beszélnünk, például a családja, és van, amiről kell, például a kviddics, a képregények, mi.
- Megszöktetlek a hétvégére.
Suttogom az ajkaiba, szorosabban húzva magamhoz, és mivel valahogy - magam sem tudom, hogyan - a székekről a fotelekbe telepedtünk, így most kérlelőn pillantok fel rá, hogy mondjon igent. Igazából már mindent elterveztem, és kivételesen áldását adta apám is arra, hogy ne legyek itthon a hétvégén. Viszont ehhez mondjuk Mei sem árt, egyedül nem olyan izgalmas a dolog.
- Arra gondoltam, hogy felmegyünk Pestre. Turistáskodunk, elviszlek vacsorázni, veszünk pár új játékot. Kell valami, amiben nem alázol szét harminc perc után.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lóránt Bence
Diák Eridon (H), Viharmadarak csapattag, Legilimentor, Negyedikes diák


Birdie
RPG hsz: 293
Összes hsz: 1207
Írta: 2019. május 26. 10:31 Ugrás a poszthoz

Larcsi
hengület

- Meg lány is vagy, meg kell tartani az ígéreteid, az plusz szorzó - mondom neki kicsit mosolyogva és szurkálva őt. Nem hiszem, hogy zokon veszi, de bírom, amikor egy kicsit ki lehet zökkenteni Laut a saját kis rendszeréből. Egyszer megnézném azt is, hogy milyen, ha mérges. Mondjuk nem egy jégszoborként, ha lehetne.
- Tudom, láttalak már. Szerencsére ti azt nem, amikor azon szórakoztam egy délután, hogy milyen gyorsan tudok átrepülni a karikákon és beszáguldottam a nézőtérbe. Persze nyilván pont ott kellett ülni valakinek... - forgatom meg a szemeimet és mosolygok is, némileg keserédesen. Az a találkozás nem volt kellemes sem fizikailag, sem érzelmileg, de hát tisztáztam vele, amit kellett.
- Ja, és a karikán sikerült átrepülni, szóval, ha úgy vesszük sikeres volt - nevetgélek, de sajnos nem sokáig, mert kiderül, hogy a félig-meddig megbeszélt tablet-kapásom most biztosan nem fog létrejönni, mert nincs nála. Ezt a pechet, komolyan. Pedig már olyan jól belelovaltam magam.
- Ó, de kár. Elkísérjelek a Navinééig? Odaadod és mindenki örül, főleg én - de még mielőtt forgatná a szemeit, hozzáteszem. - Amúgy amikor neked jó - kacsintok a szőkére. csak kiderül, hogy miért feldúlt egy kicsit, vizsgázik jégkocka gyártásból. Hát nem tudom, szerintem tök jól csinálta.
- Miért? Szerintem nagyon jól megy. Ha az elméletben nem vagy annyira biztos, szerintem a gyakorlat simán menni fog. Nálad jobb elemi mágussal még sosem találkoztam - próbálom bátorítani, mert ez csak a fele az igazságnak. Nála rosszabbal sem találkoztam, mivel még ő az egyetlen, akit láttam ezt a mágiát használni. De magabiztos volt, szóval biztosan menni fog neki. Kicsit fura, hogy annyira fél tőlem, hogy a kanapé másik felére költözik, majd leesik szegény. Ha gonosz lennék, most közvetlen közel ülnék hozzá, de mivel nem vagyok az, csak magamban megvonom a vállam.
- Világítani tud? Amúgy meg elviszem a Kins&Kens-be, ha megengeded és tetetek rá olyan rúnát, amivel használható lesz. Persze, most jól elárultam neked, hogy hogyan kell a mugli cuccokat használhatóvá tenni néhány galleonért, de mégiscsak a tiéd a kézikészülék - mondom mosolyogva, és egy picit közelebb húzódom mégis. Csak úgy barátilag, tudjátok. Valójában a reakciójára vagyok kíváncsi, eddig nem tűnt fel, hogy mind a ketten piros, vagy kék mágnesek lennénk.
- Te amúgy mugliszületésű vagy félvér vagy? Nem mintha számítana, csak szinte semmit sem tudok rólad, mégis kedvellek, és jó lenne tudni egy két dolgot. Például, hogy milyen mugli kütyüket tudnál nekem még mutatni - nevetek fel, mert ez k*rva önzőnek hangzott, valójában az is volt. Egy kis kitétellel, hogy nem ezért kedveltem meg a riadt szemű szöszit. És nem is azért, amiért a fiúk szokták, hogy jól néz ki, az csak hozadéka a kedvelésnek.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Blossom Miles
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. május 26. 12:15 Ugrás a poszthoz

Maja & Ania
Halványan mosolyogtam a pici lányra, amikor a köpenyem után kapkodott. Hozzászoktam már ehhez, a legtöbb pöttömnek mindig fognia kell valamit, vannak akik hajmániások, mások az asztalba kapaszkodnak, megint mások pedig a köpenyem széle után vágyakoznak. Meg néhányan a bal mellrésze felé is tapogatnak, miután az különlegesebb, mint a legtöbb orvosé. A Többieké egyszerű fehér, a szívük felett a nevükkel. Nekem is van olyanom, de az túl unalmas, amikor gyerekekkel vagyok. Hiszen ők úgysem tudnak olvasni, úgyhogy teljesen feleslegesek a betűk. Helyette egy egészen nagy cseresznyefaág terül el azon a részen, rengeteg rózsaszín virággal. Még anyu csinálta és az ő ötlete is volt, amikor elpanaszoltam, hogy mennyire nem jó ez így. Sokáig dolgozott rajta, mire végre elkészült, de én azóta is nagyon lelkesedem érte. Benne van egy kis blossom, de nem az egyhangú, ingerszegény névtábla. Közben folytattam a vizsgálatot, megnéztem a torkát és a hasát is picit megnyomogattam.
- Nagy baj nincsen - mosolyogtam rájuk, aztán arrébb léptem Aniától és újra teret adtam az anyukájának. - Vissza is öltözhetünk - mondtam, majd megfordultam és elkezdtem volna diktálni az adatokat az asszisztensemnek, amikor észrevettem, hogy a nő felszívódott. Nem ült az asztalánál senki, és a rendelőszobában sem volt sehol. Annyira nem zavartattam magam, csak elsőre kicsit meglepődtem, de végül leültem a székébe. Miután én vagyok a saját asszisztensem, tudom hogyan kell kezelni egy ilyen rendszert. Sokáig nem értettem, hogy miért nem Purlitzer-pennát használunk, hiszen az sokkal egyszerűbb lenne, ez így kicsit muglisabb, de azt mondták nekem, hogy azzal a pennával vigyázni kell, úgyhogy inkább maradjak az eredeti felállásnál, nekem pedig végül is mindegy.
- Akkor már igazán nagy család lesztek - realizáltam. Három gyerekkel azért már elég nehéz lehet, főleg ha valaki annyira karrierista, mint én. Anyu is mindig mondta, hogy ne koncentráljak annyira a tanulmányaimra, hanem inkább éljem az életem, mert a család és a barátok fontosabb, mint a munka, de engem nem zavar, hogy nincsenek még gyerekeim. Elég fiatalnak érzem magam ahhoz, hogy bármi történhet. Ha gyerekem lesz, akkor kicsit le kell majd állnom a munkával, addig pedig kiélvezem minden percét.
- Jár előkészítőbe vagy bárhová, ahova igazolás kellene? - kérdeztem, miközben a recepteket rögzítettem. Gondoltam, hogyha az anyuka terhes, akkor a nagyobbak is otthon vannak vele, de az volt a biztos, ha megkérdeztem.  
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Várkonyi Lana
INAKTÍV


Tancinéni
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2019. május 26. 15:36 Ugrás a poszthoz

Alíz és egy ferde éjszaka következményei


Tovább a hsz-hez
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nérel Danka
Diák Navine (H), Viharmadarak csapatkapitány, Viharmadarak csapattag, DÖK tag, Színjátszós, Világalkotó, DÖK elnökhelyettes, Harmadikos diák


Do small things with great love
RPG hsz: 120
Összes hsz: 358
Írta: 2019. május 26. 15:40 Ugrás a poszthoz

Lau
- Fogadni mernék, hogy a mumusok egy újság, amin valamelyik nagy csapat újonnan leigazolt játékosáról írnak, a cikk mellett pedig én mosolygok vagy repülök vagy tudom is én mit csinálok - akár az a szalagcím is lehetne, hogy megsérültem. Furi egy helyzet ez, mert ők annyira jobban akarják tudni, hogy mi a jó nekem, pedig még egyszer sem láttak játszani. Sokkal egyszerűbb lenne, ha mondjuk irtózatosan bénán kviddicseznék, de még csak erről sincs szó. Persze, nem tartom magam valami őrült nagy tehetségnek, de már sokan és sokszor mondták, hogy ügyes vagyok. Olyanok is, akik nem mondanának ilyet, ha nem lennék az. Vagyis csak remélem. Már gondolkoztam, hogy jelentkezek egy rendes, nagy csapat utánpótlásához játszani, de ahhoz magántanulónak kellene lennem, és a legtöbb itteni buliból kimaradnék, az meg fájna a kicsi szívemnek.
- Szerintem csak félnek, hogy nem tudok rendesen vigyázni magamra - szerintük nem látom be a tetteim következményét és az érzelmeim vezérelnek. Megértem, egész kiskoromban alig szakadtunk el egymástól, szinte mindenről tudtak, de már nem vagyok olyan, mint régen. Rengeteget segített ez a kényszerszabadság, amikor a Bagolykőbe jöttem. Kicsit lecsatlakoztam róluk, ők meg elkezdték felfogni, hogy életképes vagyok. Az öcsémmel máshogy volt. Ő fiú, és teljes egészében a sajátjuk. Persze, sosem volt más, hogy én nem vagyok vérszerinti, de én voltam az első és jobban féltettek, mert szerintem kicsit mindig irtóztak attól, hogy egyszer jön valaki, és visszakövetel magának.
- Remélem - tudom, hogy szeretnek. Tudom, hogy ők tudják, hogy én is őket. Csak nehéz előállnom mindennel, ami bennem van mostanában. Egy idő után megbékélnének vele, de addig csak rosszabb lenne. Azt pedig végképp nem szeretném. Nem válaszoltam arra, hogy Laura mindet megveszi. Szerintem mindhárom jól állt neki, és az már csak az ő döntése, hogy melyikeket választja.
- A néni szerint van, csak előfordulhat, hogy orra bukok az ujjában, akkora - mondjuk az sem lenne baj. Tisztára olyan lehetnék, mint egy orangután, csak színesbe és unikornis szarvval. Nem is tudom, miért terveznek ilyen dolgokat olyan nagyba. Például anyu tuti nem venne fel olyat, de az ő méretében van. Közben próbálkoztam úgy lavírozni a sorok között, ahogyan az eladó mondta, és nem lehagyni Laut. Végül csak elértem a színes hálóingek, pizsik és pizsi overállok világába. Először nem sikerült felfedeznem azt, amiért jöttem, de rengetegféle dolog lógott a vállfákon, selyemhálóingtől, a snoopy-s pizsiig bármit meg lehetett venni. A fürdőruhák sem voltak rosszak, de az alvós dolgokért jobban rajongtam.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bagolykő Mágustanoda Fórum - összes RPG hozzászólása (38858 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 1285 ... 1293 1294 [1295] 1296 » Fel