27. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - összes RPG hozzászólása (38858 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 1285 ... 1293 1294 [1295] 1296 » Le
Juhász Laura
Prefektus Navine, Uralkodó Unikornis, Harmadikos diák


Érintés-fóbiás
RPG hsz: 143
Összes hsz: 692
Írta: 2019. május 6. 11:02 Ugrás a poszthoz

Danka

Üstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján


Kicsit meghökkenek a védekező mozdulaton, de szépen rájövök, hogy aggodalomra semmi ok. Senki nem értett félre semmit, nem mondtam semmi bántót. Azt hiszem. Dankának se tetszett az a ruha, legalábbis úgy tűnt.
- Meg elég ijesztő és veszélyes is tud lenni. Főleg ha elvesztem az irányítást. – avatom be a lányt az aggasztó dolgokba. Utóbbiról eddig egyedül a profnak beszéltem, ő ugyan mondott olyat, amivel tudom kezelni a dolgot, elvileg. De gyakorlatilag azért korántsem biztos, hogy sikerül is. Könnyebb lenne, ha tudnám, hogy pontosan mi is váltja ki a spontán elemi kirobbanást. A somolygó mosolygásból meg nem jöttem rá. Megkérdezni viszont nem mertem. Szóval most itt tartok, néha félek, hogy mit is fogok tenni.
- Oké, de nem hiszem, hogy tetszenének neked. Vagy legalábbis a legtöbb belőle nem tetszene. – rámosolygok Dankára, hiszen ismerem már annyira, hogy tudjam róla nagyjából milyen az ízlése. Nagyjából.  A nála nagyobb méretű ruhák biztos nem tetszenének neki, viszont az, ami az ő mérete, de mégis lengébb az viszont lehet. Azt sokkal egyszerűbb felvenni is, mint azokat, amiket mostanában hordok. Most gondolkodhatok azon, hogy mihez mi illik inkább, meg hogy ki is nézzen valahogy ugyebár. Régen hol volt ilyen gondom? Egy bő farmer, hozzá egy bő póló és ennyi. Az összes ruhám ugyanúgy állt rajtam, tök mindegy volt melyiket aggattam magamra.
Lassan bólogatok, ahogy ecseteli a strandos dolgokat, fejemben egy ezer éves sláger csendül fel, amitől kis híján felröhögök.
- Fagyi megvolt, fekvés megvolt. A többi nem. Bár igaz, hogy nem is igazi strand volt, inkább stég. Talán majd idén. – felelem neki mosolyogva. Ha a suli olyan tábort rendez, ahol lehet rendesen strandolni akkor biztos kipróbálom ezeket. Jó a homokvár építést talán nem. Abból már kinőttem szerintem. A hintázásból is, de az nem érdekel, akkor is hintázok és kész.
- A közhiedelemmel ellentétben a trónok kényelmetlenek ám. Hm, állva viszont nem nagyon lehet kviddicsezni. – hümmögök még párat, sajnos ötletem sincs, hogy akkor mégis hogyan lehetne könnyíteni a helyzeten. Az érdekes azonban az, hogy eddig nem igazán vettem észre, hogy nagy baja lenne Dankának az üléssel. Jó, ficereg órán, de a fél terem azt teszi, mert semmi kedve ott ülni és tanulni. Eddig fel se merült bennem, hogy neki nem az unalom a baja, hanem, hogy ülni kell. Lázasan kutatok a fejemben valami vidító gondolat után, majd hirtelen felragyog az arcom. Megvan! – Figyu, egyszer kimehetek megnézni, hogyan edzel vagy repülsz vagy ilyesmi?
Még soha nem jutott eszembe, hogy ezt megtehetném, vagy, hogy esetleg Danka szeretné. Mindig igyekszem messziről kerülni a seprűt és a kviddics pályát, de most tényleg szívesen kimennék és megnézném a lányt, abban, amiben a legjobb. Amit a legjobban szeret a világon.
- Most keresünk pizsit is, vagy először próbáljam fel a fürdőruhákat és majd utána? – kérdezek vissza gyorsan ahogy elhangzik pár kérdés. Nem terelni akarom a témát, csupán egy kis időt próbálok nyerni a normális válaszadáshoz.
- Ha beleegyezik a bácsikája, meg a házvezetőnk akkor igen, ott alszom nála. Náluk. Tudod, ő nem itt a kastélyban lakik, tök izgis lesz. – remek, a normális válasz nem jött össze. Danka is nagyon jól tudja, hogy a fiú nem bentlakásos … miért hangzik ez az egész magyarázkodásnak? Hiszen nem nagy ügy … nem olyan nagy ügy. De miért Thomasszal, miért nem Thomasnál? Nem vele alszom ott, csak nála.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nérel Danka
Diák Navine (H), Navine csapattag, DÖK tag, Színjátszós, Harmadikos diák


Do small things with great love
RPG hsz: 74
Összes hsz: 214
Írta: 2019. május 6. 11:59 Ugrás a poszthoz

Lau
- Nem is tudom elképzelni, milyen lehet az amikor elveszted az irányítást. Jaj, ezzel nem azt szeretném mondani, hogy főnökösködő vagy, csupán mindig összeszedett - feleltem, majd gyorsan kijavítottam az első mondatom, mert nem úgy hangzott, mint a fejemben volt. Emlékeim szerint neki sosem jutott még eszébe reggel, hogy aznapra van egy beadandója, amihez még hozzá sem kezdett. Velem már megtörtént, kétszer is.
- Egy próbát megér - mondtam, pedig abban egyetértettünk, hogy nem nagy eséllyel fognak nekem bejönni. Furi volt belegondolni, hogy Laurának sikerült megváltoztatnia az öltözködési stílusát. Mármint ha nagyon szeretném, akkor nekem is menne, de nem lehetett könnyű. Az elején biztosan voltak olyan gondolatai, hogy mennyivel könnyebb lenne most belebújni egy óriási ruhába, de nem tette meg. Én valószínűleg egy párszor visszaestem volna, mire véglegesen leszámolok a szokásaimmal. Itt van a példa arra, hogy a lánynak milyen nagy ereje van, így nem is igazán féltem az elemétől. Ha meg valami rossz kezdődne, akkor ott lenne Westwood prof a szakmai segítséggel, én pedig a lelkivel, mert az elemi mágiáról ugyan nem sokat, de Lauról annál többet tudok.  
- A fagyi és a víz a legjobb része. Idén lemehetnénk a Balatonra, ha addig nem borítom ki a bilit, anyáék biztos elengednek. Vagy megkérdezem őket most, és akkor majd tudok erre az engedélyre hagyatkozni - tervezgettem tovább, mint ahogy kellett volna. Már rögtön az engedélyemen gondolkodtam, miközben a barátnőm még azt sem mondta el, hogy egyáltalán kedve van-e hozzá. A Balatonról mindig nagyon jó emlékeim voltak, és ha Laura még csak stégen volt, akkor tök jó buli lenne megmutatni neki a magyar üdülőhelyet. Mondjuk ott sok ember van, de szerencsére nem tapogatnak, úgyhogy elvileg nagy gond nem lehet.
- Akkor még inkább nehéz lehetett - feleltem a trónos tényre. Én azt hittem, hogy minél jobbat akartak az uralkodónak, de ha ő mondja, akkor elhiszem. Még a végén kiderül, hogy a seprűn kényelmesebb létezni, mint egy trónon. Órákon is folyton mozgok, néha felhúzom a lábam törökülésbe, amit a tanárok nem igazán díjaznak, néha az egyik lábamat a másikra rakom, néha pedig hintázok a székeken, a lényeg, hogy öt-tíz percnél tovább képtelen vagyok ugyanúgy maradni. Ha szabad lenne, biztosan a nyakamba is feltenném a lábam, vagy spárgáznék, de az elég furán venné ki magát.
- Persze, amikor csak akarsz. Meccsre is kijöhetsz, ha beindul a szezon, csak olyankor picit sokan vannak, megértem ha az nem jön be. Ha lenne VIP páholy foglalnék neked helyet, de szerintem nincs ilyen. Majd kérvényezem - lendültem bele a témába. Nagyon jól esett, hogy Lau ki szeretne jönni az egyik edzésemre. A legtöbb ember nem szereti, ha nézik, de otthon senki nem lelkesedik azért, hogy ilyen helyzetben lássanak, így meglepetésként ért a kérdés. Vagyis az öcsémnek lenne kedve megnézni engem, de anyuék nem engedik, én pedig nem tudok egyszerre vigyázni rá és a játékra koncentrálni.
- Szerintem előbb próbálj, az fontosabb - bólintottam és lassan a próbafülkék felé vettem az irányt. Sok üres volt, de a választást nyilván a barátnőmre hagytam. Levágtam magam egy puffra és mosolyogva vártam, hogy Laura is elfoglalja a helyét.
- De jó, szurkolok, hogy mindenki beleegyezzen - mondtam, de nem kérdezősködtem tovább. Az ottalvósbulik viccesek, de az engedélyek már nem annyira. Még jó, hogy vásárolni a szünetben jöttünk, amúgy elég gyanús lett volna egy újabb baglyot küldenem Pestre, amiben megkérem a szüleimet, hogy az előző látogatásom után még egyszer engedjenek el Üstösdre. Bár azt nem tudják, hogy múltkor kviddicses dolgokért mentem, a vallatásban egészen ügyesek, én meg túl lelkiismeretes vagyok, ezért egyikünknek sem lett volna előnyös.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kárpáti Damian
Egyetemi hallgató


there's a flaw in my code | elektromágus
RPG hsz: 18
Összes hsz: 143
Írta: 2019. május 6. 15:58 Ugrás a poszthoz




Azt mondja, hogy tetszik neki. Tetszik. Tehát biztos jól érzi magát. Vagy legalábbis nem nagyon rosszul. S ha jól értelmezem, őszintén mosolyog. Bár soha nem tudom ezt megsaccolni, annyi ál-mosoly van és annyira jók benne az emberek, ami igazán nem fair, mert akkor én hogy kéne rájöjjek, melyik az igazi? Bezzeg ha én próbálok meg álmosolyogni, akkor az olyan kellemetlenül béna lesz, hogy az emberek zavartan félrepillantanak - helyettem ég a pofájuk, olyan rémes az egész.

Gondolod, hogy megtudnád különböztetni a kettőt? Mióta?

A dícséretére önkéntelenül is újra elvigyorodok, de most csak a képernyőnek, aztán összehúzom az arcizmaim, rendbe szedem a frakkjukat.
- Mentsük meg! - visszhangzom hangosan, lelkesen és kifejezetten bénán, ahogy a zsetontól újra életre kel a játék. Két kölyök megáll féloldalt a hátunk mögött és hangos üdítő-szürcsölés közepette figyelni kezdik a második kört. Más esetben biztosan itt érne véget a játékkedvem, de most annyira benne vagyok az egészben és csak mi vagyunk ketten meg a brok meg a hószörnyek, hogy felőlem a fejemen is gubbaszthatnak, nem zavarna.

Ezúttal gyorsan végigfutunk a pályákon, már nem vagyunk noobie páros, hanem vérprofi hódobálók vagyunk. Féljetek, szörnyek!!! Néha kiabálni kezdek, de észre sem veszem, mert a fejemben mindig ezt csinálom, csak most ki-ki szalad a számon is.
- Itt jön, figyelj... - feljebb tolom a fenekem a széken, ahogy bekészülök a végső rossz elleni küzdelemhez. Most jött el a mi időnk!
Rezeg már a léc mindkettőnknél, de végül kifekszik és felvinnyog a játék, hogy trálálá, sikerült, megmenekült a hercegnő és nem mellékesen valami nyomi helyi rekordot is megdöntöttünk.
- Nem rossz - bólogatok elismerően s ide-oda nyújtogatom elzsibbadt nyakamat. Mögöttünk közben megszaporodtak a kölykök, már ötön állnak, s szeretnének ők is hógolyókat dobálni, meg főleg megnézni, hogy megtudják-e dönteni a rekordunkat. Esélyetek sincs, nudlifülek, mi vagyunk a királyok. Rájuk vigyorgok, ami nagyon ijesztő lehet igazából, aztán a lányra pillantok.
- S most?
Ha nem akar mást csinálni, én tényleg eltudok itt lenni, amíg ki nem dobnak. De tudom, hogy másoknak az sok szokott lenni, ami nekem a normális, meg néha igényelik, hogy egyenek vagy... nem tudom, pihenjenek? Fene tudja. Szóval teljesen ötlettelenül, de nagyjából bármire készen várom, hogy eldöntse, mi legyen.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Juhász Laura
Prefektus Navine, Uralkodó Unikornis, Harmadikos diák


Érintés-fóbiás
RPG hsz: 143
Összes hsz: 692
Írta: 2019. május 6. 18:45 Ugrás a poszthoz

Danka

Üstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján


- Kivéve, amikor nem – nevetek fel az összeszedettségem hallatán. Teljesen összekavart tudok lenni, igaz, ami igaz nem éppen a leckékkel és tanulnivalókkal kapcsolatban. Mindenesetre kifejtem neki, hogy jobban értse mire gondolok. – Hát az olyan, hogy a semmiből eső kezd el esni, vagy jég hála nekem. Úgy, hogy nem én irányítom a képességem, nem én idézem elő, csak jön magától. Mint amikor kitör az emberből a mágia kiskorában és még nem tudja rendesen kordában tartani. Ha valami nagy érzelmi megrázkódtatás ér, akkor például kikapcsolhat teljesen a képességem. Vagy nagy károkat okozhat. Erre van ilyen mágiablokkoló is, szóval ha úgy érzi a prof, hogy gond van, akkor ad egyet, és csak akkor lehet levenni, amikor irányított közegbe vagyok. Én itt még nem tartok, de nem is szeretnék.
Bólintok egyet a ruhatáram feltúrására, ezt megbeszéltük. Kíváncsi leszek, hogy mit fog szólni hozzájuk. Az egy teljesen más korszakom volt, azóta már nagyon nem olyan vagyok. Kicsit olyan érzés, mintha régen csak egy árnyék lettem volna a sötétben. Saját magam árnyéka. Én sem tudtam, hogy mennyi minden van bennem, amíg a napfény el nem oszlatta a sötétséget körülöttem, és meg nem tapasztaltam, hogy milyen is a világ körülöttem. Vagy valami hasonló, metaforákba sose voltam jó. Viszonylag könnyű volt eldobni a régi ruháim, nem okozott nagy gondot, hogy teljesen másképp kell bennük mozogni. A rengeteg karkötőmtől és nyakláncomtól már nehezebben váltam meg. Azokat mondjuk még időnként most is felveszem, csak éppen nem az összeset egyszerre.
- Jól hangzik a Balaton! Vajon akkor is kell szülői engedély, ha amúgy haza se megyek nyárra? Meg ha addigra már nagykorú leszek? Nem a muglik szerint ugyan, de kétlem hogy a mugli világban szükséges lenne beleegyezés egy 17évesnek. – kicsit elbizonytalanodom az engedély miatt, annyira szokatlan, hogy eddig soha semmit nem csinálhattam, erre most itt van kismillió lehetőség és azoktól akik kalitkába zártak még mindig kellene valami beleegyezést szereznem. Röhejes. Maga a Balcsi az remekül hangzik, hogy én hányszor szerettem volna lejutni oda! Szinte már látom is magam előtt a felhőtlen szórakozást, ami ott vár majd.
- A meccset inkább kihagynám, ott túl sok minden történik egyszerre. És ha tök magasan vagy akkor nem is tudnám, hogy melyik vagy te. Másért meg nem akarok aggódni, hogy baja lesz. – vonok vállat az ötletre. A tömeg sem szimpatikus az igaz, de tényleg az hogy én ide-oda kapkodjam a fejemet és próbáljam beazonosítani, hogy most ki kicsoda…áh már most megfájdul a fejem. Annak viszont nagyon örülök, hogy nem utasította el a zseniális támogatási kísérletemet. Ha én sportolnék valamit, amit érdemes lenne megnézni, biztos örülnék neki ha a barátaim velem lelkesednek, vagy legalábbis ott vannak a számomra fontos eseményeken. Az meg hogy a játék jelen helyzetben kviddics…nos, nagy szó ha ott szeretnék lenni!
- Akkor irány a próbafülke! – ez az a rész, amit főleg utálok a vásárlásban. A ruhapróba. De fürdőruhát nem tudok úgy megvenni, mint egy pólót, hogy ránézek és tudom, hogy jó. Szóval marad a szenvedés. Kiválasztom a legszélsőt, ledobom benn a kosaram a földre, majd miután összehúzom a függönyt – kis híján leszakad a lendülettől – nekiállok minél előbb túlesni az egészen. Az egyberészessel kezdem, de hiába nézegetem magam a tükörbe fogalmam sincs, hogy jó-e vagy sem.
- Öhm Danka! Segítenél egy kicsit? – dugom ki a fejem a két függöny közti résen. Biccentek egyet befelé a próbafülke felé, jelezve, hogy ki nem megyek így, jöjjön be ő.
- Szerinted? – kérdezem, és állok ott mint egy rakás szerencsétlenség fülig pirulva. Ha mázlim van nem kér meg, hogy forogjak körbe. Végül is egy hatalmas tükör van mögöttem, látja, hogy milyen hátul a fürdőruha. Egy pillanatra viszont elfelejtem, hogy mit is csinálunk éppen, és zavarodott arcot vágok. Szurkol??
- Öhm, oké. Ha mégse jön össze az se gáz, elvagyunk anélkül is hogy egész éjszaka dumáljunk. – vonok vállat. Végül is a nap nagy részében azt tesszük, amikor mindketten ráérünk. És azért elég hosszúak tudnak lenni a nappalok. Miért kell szurkolni? Ezt szívesen megkérdezném tőle, de hirtelen eszembe jut valami, amitől teljesen ledöbbenek. – Várj, szerinted … nekem is engedélyt kéne kérnem a szüleimtől?
Erre eddig nem is gondoltam, és nem, nem akarok írni nekik ilyesmiről. Igazából semmiről sem akarok írni nekik, de erről aztán végképp nem. Ahhoz, hogy rendes engedélyt adjanak el kell mondanom azt is, hogy kihez készülök. Na márpedig Thomas fiú … eszembe sincsen apámmal fiúkkal kapcsolatos dolgokról diskurálni. Még akkor sem, ha csak barátok vagyunk. Bármit mondanék úgyse hinné el nekem.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 34
Összes hsz: 82
Írta: 2019. május 7. 01:56 Ugrás a poszthoz

Üdítősmasina, majd Mr Hello
Frankie | május 10, Mágusvasutak, Pécs |  Na még mit nem...

Ha minden igaz, már hatodikán kijöhettem volna és akkor mit csinál a fogyatékos nő? Sikerrel eltöri a saját karját, majd közli, hogy kiesett az ágyból. Mert hogy magyarázod meg a nővéreknek, hogy csak ráfogtál a saját kezedre és úgy törött el, mint egy ropi? Na ugye. A bőrömnek elvileg még idő kell, a jobb karom helyenként égett foltok szegik, de kezdem megszokni a látványt. Fröccsent pettyekben az államon, a nyakamon, az arcomon is látni, de már nem vészes.
Furcsa érzés. Már, ez az egész. A félelem saját magamtól, a tény, hogy napok óta csak acélpohárból iszom, szívószállal, ez minden, ami a szervezetembe kerül, nélkül, hogy teljesen beszaratnám magam. Mi következik ebből? Hogy teljesen ráfüggtem mindenre, ami cukros. Mire leszállok Pécsen a vonatról, már tök kivagyok, a szám kiszárad. Nem megyek ki a varázslóknak fenntartott részlegről, korán van még, kevés itt az ember. Az automatához lépek, bedobálom az érméket, miközben megigazítom a bal kezemen díszelgő karszalaghalmazt. A PEN, Frequency és Download szalagjai mellett furcsán fest a kórházi, de az összkép része. Benyomom a megfelelő kombinációt, el is indul a kis kar, a zümmögés, ahogy kioperálja az innimet és... semmi. Megakad és nem jön ki semmi.
- Mi a f... - nézem közelebbről, de semmi változás. AZ üdítő bent ragadt. Én viszont csak körbepillantok, majd teljes erőből beletenyerelek a gépbe. Nem erre a hatásra számítottam. Kibillen ez egyensúlyából, majd nagy csörömpöléssel visszaáll egyenesbe és kiokád magából vagy húsz dobozos üdítőt, én meg állok itt, előtte, nyelve egy nagyot, ezt vajon ki látta. A szőke, magas pasin kívül, akinek integetek kicsit, így pár lépésnyi távolságból, kínos mosollyal. - Ura vagyok a helyzetnek.
Utoljára módosította:Guinevere Frances Yazel, 2019. május 7. 01:58
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lorin Annie Brightmore
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Negyedikes diák


Szökevény
RPG hsz: 81
Összes hsz: 175
Írta: 2019. május 7. 12:26 Ugrás a poszthoz

Valentin


- Szia!
Köszönök vidáman, amikor látom, hogy kinyitja a szemét, de az alvó ember tudom, hogy nem azonnal lesz ébren, mert néha még én is szundizok kicsit, vagy csak fekszem, nyomkodom a telefonom, vagy éppen végiggondolom, hogy mit álmodtam. Sokszor emlékszem az álmaimra, pontosabban többször, mint amennyit egy normális ember emlékezni szokott, de ahhoz képest, amennyit alszom, átlagos vagy annál rosszabb. Tavasz elején pont, volt egy ilyen kicsit kínosabb időszakom, amikor csak aludni szerettem volna. Szerintem nem tett jót a hirtelen jött jó idő a szervezetemnek.
- Szia!
Köszönök neki ismét, vidáman, mosolygósan, és remélem, hogy nem én ébresztettem fel. Nem néz ki jól, a színe talán egy kicsit szürkés, mindig aggódom, ha beteg embereket látok, így mindenféle engedélykérés nélkül ülök le mellé, és aggódó tekintettel simítom meg a hátát.
- Nem nézel ki valami jól. Tessék, pogácsa, meg egy kis barackos túrós aprósütemény.
Nyújtom felé a zacskót. Egyáltalán nincs rossz szaga, nem olyan, mint amilyennek a hajléktalanokat mondani szokták. Talán az egyik néni megengedte, hogy megfürödjön nála, esetleg enni is adott neki, de nem maradhatott, mert hazajött a férje a sétából, és nem örült neki, hogy a néni idegeneket enged be a házba. Szegény fiú! Elgondolkozom a lehetőségen, hogy mi van akkor, ha én viszem haza, mit szólna a családom hozzá. Jason nagyon kedves, vele biztos nem lenne gond, de Cath már nehezebb ügy, mert ő a bátyám felesége, szóval vitás kérdésekben úgyis Denis mellé áll, és Denis biztos, hogy nem fogja engedni, hogy hazavigyek egy fiút. Pedig egész aranyosnak tűnik.
- Ha rosszul vagy, tudok szólni olyannak, aki segít rajtad. Ha szeretnéd. Szerintem kellene, nem igazán festesz jól.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Rothman Anton
Auror



RPG hsz: 181
Összes hsz: 336
Írta: 2019. május 7. 12:28 Ugrás a poszthoz

Riley és Hanna lányom
a lakásomban Budanekeresden

Szívesen elenyelegnék még itt a szépséggel a bejárat közelében toporogva, virágokról, meg nagyjából akármiről eszmét cserélve, dehát ez most nem az az este. Hagyom, hogy a hölgyek intézzenek engem, az egyik törölget, a másik az ajándékomat rendezi.
- Ez pazarlás - közlöm azért még az eltávolított virágporral kapcsolatban.
- Legközelebb legalább dörzsöld be - érintem meg a száját a rémes, drogos viccem közben, utalva arra, hogy ha már nekem nem hagyta beszippantani, legalább ő az ínyére kenhette volna. Mielőtt viszont akárkinek is leeshetne, miről beszélek és nekiállhatna kombinálni, miért dumálok én ilyen könnyedén és derűsen erről; annyit mondok, hogy azért, mert én én vagyok, más részt pedig már perdülök is el a kedvestől, terítéket varázsolni az asztalra, meg segítem le szépan a kabátját, akkor már végig is simítva a karján és miután a ruhadarabot elhelyeztem, alaposan végignézek rajta és csak sóhajtok egyet. Mindig megállapítom, mekkora, égbekiáltó hülye vagyok, hogy még mindig nem invitóztam az ágyamba. De most foglalkozzunk a vacsorával! Ledobjuk magunkat az asztalhoz, ahogy minden megérkezett. Persze, én az asztalfőre, a csajok meg a két oldalamra. Hanna mindenféle udvariaskodást mellőzve bámulja a vendégünk csinos ruháját, szép haját és babrál kicsit saját, helyes kócával, rendezgeti magát, mintha csak a tükör előtt bíbelődne. Utána pedig már kéri is tányérjainkat, hogy szedjen nekünk a spagettipitéből.
- A cicád - jelenti be közben, hogy tudja ám, ki az a Freud. Aztán hallgatjuk a továbbiakat. Mikor az én tányérom is tele, hálásan bólintok a kis fruskának, aki egy picit eltátja a száját, mikor Riley a szavai végére ér. Nem annyira meglepődése jeleként, semmint a felszólításnak eleget téve, csak éppen még nem találta ki, mit kérdezzen, vagy mondjon. Szóval így széttárt ajkakkal néz egyikünkről a másikunkra.
- Egészségünkre - emelem poharam így közbevetőleg, hogy aztán nekikezdhessünk. Éhes vagyok. A lányom egy kicsit ezzel kizökkentve, de szintén fogja az italát. Talán egy korty jót is fog tenni, hogy beinduljanak az agytekervények. Pedig tök sok kérdése volt.
- Tényleg tudsz jávorszarvassá változni? - áll elő az elsővel.
- A munkában... szóval terápián vagy ilyesmin használod az átalakuló képességedet? - folytatja az interjút, én meg rámarkolok a villámra és békésen elkezdek enni egy elmormolt jóétvágyat után.
- Vérfarkas is vagy? - dobja csak így be ezt is, hiszen bőven akadnak eféle szóbeszédek is, tekintve, hogy holdtölte környékén gyakran el szokott tűnni.
- Jaj, apa... nem igaz, hogy nem érzed! - ragad meg egy szalvétát méltatlandkodva, aztán meg az én államat, hogy letörölje róla a paradicsomszószt. Csücsörítek kicsit meg ráncolom az orromat közben, csak hogy még idétlenebbül nézzen ki.
- Pedig képzeld, hogy nem! Majd, ha lesz neked is borostád, megtudod. Ő tudja - mutatok a most egyáltalán nem szakállas kedves felé, tovább robogva ezen az arcszőrzet vonaton, amire még ő váltott nekünk jegyet a betoppanásakor.

# # #
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Annelie West
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Queen of Dragons | Heda
RPG hsz: 412
Összes hsz: 10420
Írta: 2019. május 7. 12:52 Ugrás a poszthoz

Blossom

Nem könnyű két kicsi nevelése egyedül. Kilencven százalékban egyedül neveli, mintha az apjuk hétvégi apuka lenne, akivel csak a gyerekek miatt találkoznak. Semmi nincs rendben köztük és Annie nem tudja, hogy a gyerekek ebből mit érzékelnek. Velük próbál száz százalékosan teljesíteni, vinni őket ide-oda, játszani velük, amikor csak lehet.
A helyzethez képest rendben vannak a dolgok, legalábbis Sammyvel és Laneyvel. A gyógyítók odafigyelnek a kislányra, megtesznek mindent azért, hogy jobb ütemben fejlődjön és úgy látszik, beválnak a programok. A tesójával nincsenek ilyen gondok, nála inkább az akaratosság az, amivel meg kell küzdeni.
- Blossom, szia! - mosolyog a gyógyítóra Annie. Hátrapillant a hátán vigyorgó gyerkőcre, aki kis kezét nyújtja a nő felé. - Nagyon jól, levezetjük épp a felgyűlt energiát.
Mosolyogva figyeli a nőt, akinek hálával tartozik. Túl sok idő telt el Laney születése és aközött, mikor végre a kezében tarthatta. Amíg ő maga is az életéért küzdött, míg összeszedte magát és megengedték, hogy átköltözzön az ispotály egészen más részébe végig a gyógyítók, köztük Blossom figyelt Laneyre.
- És te? Nincs valami jó kedved - állapítja meg homlokát ráncolva miközben alig észrevehetően végigméri a nőt. Igaz, nem ismeri túlzottan, de ezt olvassa le az arcáról. Talán az időjárás az oka.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Annelie West
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Queen of Dragons | Heda
RPG hsz: 412
Összes hsz: 10420
Írta: 2019. május 7. 13:02 Ugrás a poszthoz

Thomas
Westék

Lehet, hogy egyesek neveletlennek tartják a fiát, néhányan pedig azt mondják, egy halálfaló kölykétől nem lehet mást várni. Mindennek úgy kell lennie, ahogy ő akarja, mindenkinek úgy kell mozdulnia, ahogy ő mondja. Ez egyébként anyukája szerint cseppet sincs így, meg amúgy is fogja be mindenki, az ő halálfalója még mindig becsületesebb, mint egyesek, akik a szomszéddal lépnek félre az asszony háta mögött. Bár újabban nem biztos benne, hogy South hűséges az ujjukon feketén díszelgő jelképhez.
- Nem, nem. Maradj. Ugye Sam, megvárjuk, amíg maguktól adják át? - leguggol a gyerkőchöz, aki a fiút nézve bólogat anyukája szavaira. Nincs rosszul nevelve, csak eleven. Viszont a kedvességet értékeli, így kibújva Annie karjából elsétál pár méterre. Néhány nedves, sáros követ vesz a kezébe, apró ujjaival lesöpri, amennyire tudja, aztán lemossa a pocsolyában. Néhány percet igénybe vesz a művelet, mindezt azonban céllal csinálja.
Pici fogait megvillantva áll oda a fiú elé és nyújtja át neki a legnagyobbat, amit talált.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Christiano Santos
Játékvezető, Független varázsló


Chris
online
RPG hsz: 4
Összes hsz: 26
Írta: 2019. május 7. 19:23 Ugrás a poszthoz

A  hihetetlen   hölgy
SleepyBear - 10th May; too early - Ki az aki tiltja?


Világ életében más kontinensen élt, az időeltolódás nem kicsit kikészítette Christ. Amikor pörögni kezdett, a legtöbben aludni indultak, fényes nappal pedig olyan sűrűn ásítozott, hogy simán látni lehetett a reggelijét. Nagyon finom pirítós volt egyébként, köszöni szépen. Még jobb lett volna, ha előtte a húga nem hideg vízzel ébreszti fél óra kiabálás után, de hát ez már részletkérdés.
Az említett nő profi rabszolgatartóként fogta munkára, aznap is cipekednie kellett. Pécsről akart pár cuccot hazavitetni, de ahogy megérkeztek az állomásra, egyszerűen otthagyta azzal, hogy várja meg, neki fontos dolga van. Női logika, sosem fogja megérteni. Eleve a vonaton kínlódott, de a váróteremben még rosszabb volt. Ülve elaludt, állva eldőlt. Halántékát masszírozva egy kávéért imádkozott, de már a kóla is megtenné a hatását. Bármit, csak...
Isteni beavatkozásként csörgést hall, kérdés nélkül odakapja a fejét. Még épp elcsípi, ahogy az automata visszabillen a helyére egy nő előtt, akit csoda, hogy a szél nem fúj el. Hogyan... ?
Az üdítők újabb zúgások közben esnek a földre, és Merlinre, van közötte kóla is. Megütötte a jackpotot, ez már biztos; talán még lottót is tehetne. Jellegzetes vigyorával lép közelebb a hölgyhöz, idő közben felkap pár dobozt a padlóról.
- Ehhez kétség sem fér - jelenti ki könnyedén, a csokor üdítőt felé tartja. - Fantát, kólát, vagy schweppes-t kérsz? Mondjuk inkább olyan sprite-os lánynak tűnsz - folytatja, ahogy szemtelenül végigméri őt. Egyik szemöldöke halványan megemelkedik a sebek láttán.
- Beperelheted ám Utónium professzort a hibás x-vegyszerért. Ügyvédet nem tudok ajánlani, de elviszem neki a virgácsot, akarom mondani a nyaklevest még a karácsonyi ebéd előtt.
Ellie már ezerszer elmondta, hogy ne viccelődjön, főleg nem idegen emberek előtt, mert egyszer be fogják zárni egy gumiszobába a szóvicc bűnözésért. Hősünk azonban a mindent vagy semmit elvet vallotta, azaz magasról tett a szabályokra.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 34
Összes hsz: 82
Írta: 2019. május 7. 20:49 Ugrás a poszthoz

Üdítősmasina, majd Mr Hello
Frankie | május 10, Mágusvasutak, Pécs |  Na még mit nem...

Nevezzük sorsnak, végzetnek, vagy egy idióta szőkének, aki rám robbantott egy üstöt, de most itt vagyok, reggel van még, túl kora ahhoz, hogy kilássak a fejemből rendesen. Csak próbálom kielégíteni a szükségleteimet és szerezni magamnak egy nagy adag cukrot és koffeint a gépből, ami persze nem készséges, hiába próbálkozom. Bedobom becsületesen a kis érmeket, az meg fogja magát és kiszúrja a szemem egy nagy semmivel.
És mint a filmekben, mikor a hősnő ráébred az erejére, megborítom az automatát, ami belereng az érintésembe, pedig még csak nem is vagyok durva. Nagy szemekkel meredek a fémdobozra, majd arra, ahogy a lábamra esve kigurul az első doboz, majd azt követve egy rakás másik is, nagyjából az automata tartalmának fele. Iszonyú robaj, még körbe is pillantok, ki hallhatta. A nagydarab szőke pasastól eltekintve. Aki elég készségesen meg is jelenik az aurámban, én meg szélesen elvigyorodva veszek ki egy schweppes-et.
- Kezdjük ezzel. Légy a vendégem. Látod, kicsit túlvásároltam magam - lökök odébb a Conversebe bújtatott lábammal egy szivárgó Zero kólát. A tekintete azonban nagyon is leplezetlenül kalandozik el rajtam, mire kissé felvonom a szemöldököm. - Máskor szednék belépőjegyet is, de most épp lepukkant vagyok. De legközelebb úgy készülj...
Látom azt is, hogy a sebeket is észreveszi, de nem teszem szóvá, csak kicsit feljebb húzom a combom közepéig érő farmernacit.
- Túl jók az ügyvédei, nem hiszem, hogy megnyerhetném azt a pert. Inkább leiszom magam. Csak üdítőben tudok fizetni a levesért... - Azzal fel is pisszentem a az elvett üdítőt és rákacsintva belekortyolok. - Egészségünkre. Mit keresel itt ilyen korán? Egyedül?
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2019. május 7. 20:55
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Harmadikos diák


cinnamon roll
RPG hsz: 199
Összes hsz: 1300
Írta: 2019. május 7. 20:50 Ugrás a poszthoz

ANNELIE meg a gyerekek
tanítás után a hintában... újra! | x

Visszatessékelnek a hintába. Pedig tényleg szívesen átadom. Mikor viszont látom, milyen helyesen megengedi a kissrác, hogy maradjak még, úgy döntök, ezt semmiképp nem lehet visszautasítani.
- Már csak kicsit hintázom - ígérem meg a fiúnak és folytatom is. Közben rámosolygok az anyukára meg a még picibb gyerekre rajta a kendőben, aztán elnézek a kavicsokkal ügyeskedő felé. Nemsokára visszatér hozzám.
- Nahát ezt... ez az enyém? Nekem adod? - kérdezem tőle, megemelt szemöldökkel. Mert bár nagyon úgy tűnik, ez egy ajándék, jobb azért tisztázni, nehogy elvegyem tőle, ha csak megmutatni akarta. Azonban nem erről van szó.
- Köszönöm. Nagyon szép - forgatom a követ ujjaim közt, gyönyörködve benne.
- Tessék, gyere csak, én kihintáztam magam - adom át kisvártatva a helyem, közben elpillantva a nő felé is, hogy vajon a kiskölyök fel tud-e oda egyedül kepeckedni vagy segíteni kell neki. Elég önállónak tűnik, de akkor is apró még. Minden esetre átadom a terepet, arrébb állva, nézegetve az ajándékomat, aztán egy kezemben dobálom kicsit, szusszanva nézve körbe a játszón. Nem is tudom, maradjak-e még. Egyre többen jönnek és hát csak nem foglalhatom a játékokat a tökmagok elől. Azon filózom éppen, hogyan tovább, amikor a táskám lezakózik a padról, beleloccsanva egy pocsolyába. A szemem sarkából éppen látom.
- Jaj, ne ne ne! - spurizok oda és kapom fel, mielőtt teljesen megszívná magát vízzel. Visszarakom a padra és elkezdek gyorsan kirámolni belőle. Az ingem, tankönyvek, pennák... mind nedves lett. Elkeseredetten pakolom ki őket. Pedig annyira vigyázok a cuccaimra! Előveszem a pálcámat és lehunyom a szemem, próbálva felidézni a szárítóbűbájt. Mennyivel egyszerűbb lenne ha itt lenne Laura! Seperc alatt segítene rajtam az elemi mágiájával.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mikola Margaréta
Előkészítős


Keve hercegnője
RPG hsz: 3
Összes hsz: 12
Írta: 2019. május 7. 21:26 Ugrás a poszthoz

Liám  Love

- Yupp - helyeslek, még a szám is összepréselem a szemeim meresztve, pedig tudom, hogy a nagyi szerint ez egy nem szép arckifejezés és nem illik az olyan szép kislányokra, mint én. Más kérdés, hogy szerintem csak azért ellenzi ennyire, mert apa sokszor vág ilyen fejet és a mama még mindig nincs oda érte. Pedig...
- Nálatok van, hogy nincs vacsi? Milyen helyen élsz, Lee? - nézek rá megütközve, mert egy dolog, hogy nálunk apára rá van szólva, hogy ne adjon sütit nyolc után, csak ha családi moziest van, de megint más, mikor nem kapsz hamit egyáltalán. - A mostaniak is. De abban az volt, hogyan főzz malacoknak.
Megemelem a kanalamat, majd jó magasról visszacsorgatom a tartalmát a tányérba, így fröcsög is kicsit, de még mindig nagyon undorító, nincs is kedvem ránézni sem. Fúj. Elhúzom megint a számat. Felsikkantok kicsit, a hajam elrántva az útból, mielőtt ez az undi, felénk pöccintett izé beleakad és összeundizza.
- Szerinted van nála ma is? - kérdezem felcsillanó pillantással, mert előttem van a pogi, bár, gyakorlatilag a sportcipőm talpát is előbb rágcsálnám el, mint ezt az izét itt. Bevágom a kanalat az asztal alá egy diszkrét mozdulattal, majd lebukok utána, hogy elkússzak az asztal alatt a kijárat felé. Erre nem figyelnek a nénik. - Akkor szabaduljunk meg a bűnjelektől és menjünk vissza rajzolni, ha?
Utoljára módosította:Mikola Margaréta, 2019. május 7. 21:27
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kevin F. Rohr
Egyetemi hallgató, Független varázsló



RPG hsz: 27
Összes hsz: 251
Írta: 2019. május 7. 21:32 Ugrás a poszthoz

Quinn Ashwood

Hogy az első nap ilyen szerencse érjen, hogy találkoztam Vajda Esztivel?! Eddig nagyon jól indul a visszatérésem. Már csak az AMS-re kellene még elmennem bejelentkezni, mert az sem lesz egy egyszerű ügy. Oké, minden papír nálam, csak hát a drágák eldugdossák. Most viszont mára végeztem megint, és Nadot még mindig nem látogattam meg. Nem érdekes. Biztos nem fog megsértődni majd rám! Hát hogy tehetné!
- Oké, mindenki megvan? - teszem fel a kérdésem a szobűba olyan lényeknek, akik nem fognak válaszolni. De azért Kriszti előtolhatná a kis képét. Amióta a prof nekem ajándékozta, nagyon vigyázok a tüskésfejű-marionra. Megkedveltük egymást és már fél éve nem ébreszt azzal, hogy a fenekemet szurkálja a tüskéivel. Hát nem egy csoda? Megjelenik, majd mintha elmosolyodna, elindul az ajtó felé. Mármint futásban. Nem tudja, hogy be van csukva, csakhogy nem lassít!
- Neee, kérlek! - ugyanis remek tulajdonsága, hogy szereti felfedezni az új helyeket, legyenek ezek bármilyen veszélyesek is. Csak az a baj, hogy nem könnyű megtalálni, és utálom keresgélni. viszont hiányzik, ha két napnál tovább van távol, így kénytelen vagyok korlátozni az ő kis szabadságát. Egyébként csak olyan 15 cm hosszú, a marmagassága meg 10 cm, szóval nem egy hatalmas állat. Szóval rohanok utána, a kis galád leszalad a lépcsőn és elveszítem szem elől. Lassan nindzsázok körbe körbe, míg meglátom - egy vélhetően lány - hátán. Nem vette még észre, mert nagyon ügyes a kis tündérke, viszont engem sem lát. Profi állatbefogó vagyok kérem szépen!
- Most megvagy - ugrok oda, Kriszti viszont éppen észbe kap és leugrik a lány asztalára, szembe vele. Én pedig... nos... ráesek valamennyire. Kriszti persze vigyorog - SZERINTEM, NA! - és letelepedik az asztal közepére, ha nem történik ellene támadás. Próbálom összeszedni magam és a villámnál is gyorsabban lemászok a lányról, akit félig beterítettem magammal.
Utoljára módosította:Kevin F. Rohr, 2019. május 8. 08:01
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Eleonore Santos
Házvezető Levita, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Fekete mágia prof | Pub tulaj | #badteacher
RPG hsz: 118
Összes hsz: 627
Írta: 2019. május 7. 21:43 Ugrás a poszthoz


| |



Helyeslően bólogatna, ha nem foglalná le valami sokkal jobb, sokkal égetőbb szükséglet. Minden nő ördög és angyal egyszerre, ha arról a férfiról van szó, aki így megdobogtatja a szívét. Csendben kivár, vagy lehetőséget sem hagyva támad. A nyugalom szigetét kínálja, mialatt tornádó dúl benne. Mindez zavaró is lehetne, mégis élvezi, mert vele lehet közben.
Nem finomkodnak, és pont erre a hevességre van szüksége. Túl vannak egy házassági témán a random lánnyal, lebeszéltek egy randit és még a madár is jóllakva ment el. Már nem kell másra figyelnie, csak Denis érintését élvezi.
Éppen ezért átkozni kezdi azt a sütőt, a pizzát, meg az éhségérzetét is. Számíthatott volna Brightmore következetes engedetlenségére, de még mindig képes meglepni. Ilyenkor kétsége sincs arról, hogy ugyanannyira kívánják egymást és más nem is jöhet szóba.
- Nem, igazából Olaszország úgy egészében kimaradt eddig nekem - feleli őszintén, miközben a kesztyűbe bújtatott kezével kikapja az ételt. - Eddig nem volt időm a mediterrán vidékre, csak keletet fedeztem fel. El tudod képzelni, mennyire hideg van ott? - hiába árad felé a meleg a sütőből, elég a lengyel télre gondolnia, máris végigfut a hátán a hideg. A kultúrájukat imádta, a nyelv tökéletlenül is tetszetős, a humoruk zseniális, de az időjárásuk siralmas. - Mínusz tíz fok volt ott, és azt mondták, hogy az még egész jó. Hogy lehet ott létezni egyáltalán?
A fejét csóválva tette a pizzát egy nagyobb tányérra, amit aztán fel is vágott szeletekre. Miután végzett vele, a csapban végezte az eszköz, az étel pedig a pulton, közel Denishez. Persze kivihette volna az ebédlőbe, ha Denis úgy szeretné, meg is tehetik, csak egyetlen egy szeletet hadd fejezzen be.
- Jó étvágyat - akarja mondani, de mivel már elkezdett rágni, csak valami hasonlóra futja. Miután lenyeli végre az első falatot, mosolyogva néz fel a másikra. - Amúgy nagyon tetszik az egész andiamo, bambino, arcobaleno, pasta felfogásuk. Te mikor jártál arra?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Christiano Santos
Játékvezető, Független varázsló


Chris
online
RPG hsz: 4
Összes hsz: 26
Írta: 2019. május 7. 23:03 Ugrás a poszthoz

A  hihetetlen   hölgy
AttractedBear - 10th May; too early - Ki az aki tiltja?


A sprite látszólag nem talált, de nem esett komolyan kétségbe a tévedése miatt. Sokáig ő is azt hitte, hogy sajtburgeres, de pár éve kiderült, hogy inkább nuggets-es. Az élet tele van komoly fordulatokkal, amit vagy elfogadsz, vagy tagadod. A nuggets nem a legmenőbb dolog, de finom. Ahogy a sprite is.
- Köszönöm. - Szabad kezével kinyitott egy kólát, hogy aztán a lányéhoz koccintsa egy kacsintás kíséretében. - A több túlvásárlásra!
Ahogy a lány folytatja, bele is kortyol a mennyei italba. Már nem szükséges annyira a koffein-pótló, anélkül is éber lett a másiknak köszönhetően. Csak ez kellett neki, máris szépen indul a nap. A kólát lenyelve vigyorogva törli meg a száját; tetszik neki ez a kihívó hangnem.
- Megfizetem az árát, efelől ne legyen kétséged - feleli, miközben esélyt sem ad a lánynak félre nézni. Leplezetlen őszinteséggel tartja fogva a pillantását, ahogy újra felé emeli az italt. Nem kell mélyrehatóan ismerni, hogy megértse, ez egy ígéret, nem véletlenszerű hadoválás.
- Egyelőre ez is megteszi - hangsúlyozza ki különösen a mondat elejét. - Akármi van odafent, ő küldött téged, így legalább sikerül életben maradnom ma. De ha nem lenne kóla, akkor is segítenék; ez a hősök feladata - céltudatosan bólint egyet, tökéletesen átérzi a szerepét. Idiótát csinál magából? Lehet. Érdekli? Nem éppen. De ha már sikerül mosolyt csalni a szépség arcára, megérte.
A kezében maradt bontatlan üdítőket az automata tetejére pakolja, mivel nem tervezi ítéletnapig tartogatni őket. Átmozgatja ujjait ahogy végez ezzel, majd visszafordulva nekidől a nagy doboznak.
- A húgom kijelölt gardedámját játszom éppen, csak lelépett, mielőtt megbeszéltünk volna bármit is. Testvérek - sóhajtott fel. Ebben az egy szóban benne volt minden, amit csak el lehet képzelni; kín, szánakozás, szórakozottság és persze a boldogság is.
- És te? Hol maradt a többi pindúr pandúr? - kérdez vissza, ahogy lehetősége nyílik. Nem tudja elengedni a hasonlatot, pedig a nő egyáltalán nem hasonlít az idegesítő, világot megmentő kislányokhoz. És neki biztosan szebb neve van, mint azoknak a vakarcsoknak.
- Chris Santos egyébként - nyújtja felé a jobbját, ha már így eszébe jutottak a nevek.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 34
Összes hsz: 82
Írta: 2019. május 7. 23:37 Ugrás a poszthoz

Mr Hello
Frankie | május 10, Mágusvasutak, Pécs |  Na még mit nem...

A pasas elég laza, akárhogy is nézem, egészen szimpatikus, még egy kis vigyort is az arcomra csal, ahogy eltűrök egy szőke tincset az útból. Legalább ebben nem tudok komoly károkat okozni. A dobozomon így is láthatóak az ujjaim okozta bemélyedések, elég hamar neki is kell kezdjek az ivásnak, mielőtt elindul a lőre kifelé. Én is az italba kortyolok, mielőtt viszonoznám azt a kis vigyort. Ebben a lehetetlen helyzetben mégis kezdem kicsit úgy érezni, normálisan állnak a dolgok.
- Igazán? Kezded felkelteni az érdeklődésem - nyalom meg kicsit a szám szélét, mielőtt kényszerűen ellazítom az ujjaim a dobozka körül. Természetesen komolyan veszem, nem szoktam az ilyen helyzeteket hagyni, hogy elpazarolódjanak egy ócska tréfára.
- Egyelőre? - kérdezek vissza leplezetlen kíváncsisággal, ismét az üdítőbe kortyolva, aminek egyre deformabb a doboza. Azt hiszem, nem a megfelelő időpontot választottuk ki az ismerkedésre, pedig én igyekszem a legnormálisabb oldalamat mutatni. - Nos, akkor kösz mindenkinek a Valhallában, puszipacsi. Nem minden szuperhős hord köpenyt?
Pedig el tudom képzelni, nagyon is, a feszülős cucc elég jól mutat az izmos pasikon, ő meg nem egy nyüzüge alkat. Meg is köszörülöm inkább a torkom. Visszapakolássza a dobozokat oda fel, én ott még csak fel sem érném! Milyen magas ez az ember? Itt mindenki ilyen magas? Mivel öntözik őket erre?
- Ezt ismerem. Az én Romée-m is hajlamos eltűnni, mikor az embernek szüksége lenne rá! Kistesók - szinte a hangomban hallani a szemforgatást. Eleget stresszelek a lányon így is, ezért siettem részben vissza. Nem tudom, hogy jól van-e, minden rendben van-e vele. Egy pillanatra tán el is komorodom, de aztán visszavarázsolom a kis mosolyt az arcomra.
- Csuporka a koliban kéne legyen, de tutira nincs ott. Sosincs ott. Csak ha hozza a minicocát is. Te hogy hívnál egy minimalacot?
Ez egy nagyon fontos kérdés, oldalra is döntöm a fejem kicsit. Mert míg Ro Pedronak nevezi, nekem ő csak Sir Pedro Bacon. A tekintetem kettőnk között a kezére csúszik, majd a sajátomra, az összenyomott üdítősflaskával és nyelek egy nagyot, meg is csóválva kicsit a fejem.
- Nem tudom ez mennyire jó ötlet. Nem szívesen tennék kárt benned. Guinevere  Frances Yazel. Frankie. Ginny. Vagy ami éppen kiesik a szádon, mindenre hallgatok - legyintem le, majd kidobom a dobozka maradványait. Ha elég erősen szorítottam volna, tuti tudok belőle labdát csinálni. Inkább egy sprite után nyúlok.
Utoljára módosította:Guinevere Frances Yazel, 2019. május 7. 23:38
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Takács Milán Dániel
Prefektus Rellon, Rellonos mentor, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


ifj. Charles Manson
RPG hsz: 18
Összes hsz: 167
Írta: 2019. május 8. 01:52 Ugrás a poszthoz



Senki nem mondta, hogy nem játszhatok olyan dalokat a szaxofonomon, amelyek nem épp a jazz vagy chill műfajokba, illetve kategóriákba sorolhatóak. Azt játszok, amiket szeretnék és amit a közönségem kér. Az a pár ember, de jobb egy igaz követő, mint száz hamis, nem?
Én is hamis vagyok. Harapok.
Este lesz egy kis mulatság a közeli bárban, ahova sikerült elnyernem az est zenésze címet. Ugyan a szaxofonommal fogok ott is nőket levenni a lábukról, de az utóbbi időben ráfeküdtem a gitáromra is.
Nem szó szerint.
Igazából már az alapképzés idején elkezdtem, még korábban, mint a másikat, de valahogy ez nem ment annyira gördülékenyen, mint a fúvós testvére, aki épp itt pihenget a hátamon. A parkon keresztül terveztem hazajutni, vagyis már csak az átmeneti otthonom felé, hiszen épp költöztem. Szép volt, jó volt, elég volt. Nincs nekem és soha nem is volt idegzetem az idiótákhoz, akik nem tisztelik a személyes szférát vagy azt, ha a másiknak van egy kisállata, akkor arra nem szívgörcsöt hozni óránként a vihánckodással. Még jó, hogy összehaverkodtam ezzel a Valentin csávóval és megengedte, hogy ott hédereljek nála. Az is plusz pont, hogy ő is zenél, egy húron fogunk pendülni.
Úristen, de szar szóviccet nyomtam el. Ássatok el.
A parkon keresztül haladtam már, amikor egy ismeretlen dallam ütötte meg a fülem. Képtelen voltam rájönni. Nem ismertem fel. Megálltam és hallgatózni kezdtem, végül amerről jött a hang, arra indultam. Elővettem Jennifert s ajkaimhoz emelve fúvókáját, mély levegőt szippantottam be, majd az általam szinte tökéletesre csiszolt légzéstechnikával kezdtem el játszani egy nagyon ismert Nirvana dalt, a Smells like teen spiritet. Szerény személyem szerint piszok jól hangzott. Ahogy a férfi irányába araszoltam, lassan felnyitottam a szemeim - valamiért érzékibb lehunyt szemekkel játszani - és megeresztettem egy pimasz mosolyt irányába.
- Nem félsz, hogy elviszi a dalod a szél? - és mintha Fortuna meghallgatta volna a kérésem, egy gyenge szellő emelte meg lófarkamat, amely ott ékeskedett a fejem tetején ezzel is fokozva a már amúgy is vérpezsdítő dallamot.
Mennyi zenebolond! Nem is volt akkora baklövés hazaköltözni!
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nérel Danka
Diák Navine (H), Navine csapattag, DÖK tag, Színjátszós, Harmadikos diák


Do small things with great love
RPG hsz: 74
Összes hsz: 214
Írta: 2019. május 8. 14:09 Ugrás a poszthoz

Lau
- De amúgy is tudsz havat varázsolni? Mármint olyan rendeset, amikor naaagy pelyhekben hullik és nem ilyen por, hanem normálisan lehet formázni - magyaráztam lelkesen. Ha a válasz igen, akkor szerintem mostantól mindig havas lesz a szobánk. Vagy legalábbis gyakran kérném meg Laurát, hogy legyen havunk. Akkor még jobban sietnék vissza bájitaltanról. Mondjuk úgy biztosan nehezebb lenne tanulni, mert a hó elvonná a figyelmem, de elég vicces lenne úgy kelteni a többieket, hogy hógolyót dobok az arcukba. Bár előfordulhat, hogy ők nem lennének olyan vidámak tőle, mint én. És a szoba hőmérsékletét is lejjebb kéne tennünk, nehogy megolvadjon a fehér csoda. De azzal nincs baj, vannak téli ruháink, meg Launak is sok, nagy ruhája, azok biztosan melegek.
- Ha nagykorú vagy, akkor szerintem nem. Meg én ide sem kértem engedélyt, amúgy is a kastélyban voltam, és amiről nem tudnak, az nem fáj nekik. Vagyis nem az fájna nekik, hogy eljövök, csak múltkor voltam már Üstösdön, és előfordulhat, hogy elfelejtettem említeni nekik a levelemben, hogy akkor kviddicses dolgokért jöttem. Az viszont feltűnő lenne, ha ilyen rövid idő alatt kétszer is itt kötnék ki ugyanolyan mondvacsinált indokokkal - meséltem végig, bár fogalmam sem volt, hogy ezt mondtam-e Laurának. Azt biztosan említettem, hogy a vizsgaidőszak kellős közepén Mei-el elutaztunk, de azt talán még nem tudja, hogy nem kértem engedélyt a szüleimtől erre a kiruccanásra. Nyilván az lett volna a logikusabb, ha most írok levelet, az előzőt pedig eltussolom, de akkor vizsgák voltak, így mindenki kicsit szigorúbb volt a kastélyban, inkább nem kockáztattam. Jövőre sokkal könnyebb lesz, akkor már nem kell ezek miatt aggódnom, hiszen végre nagykorú leszek. Ez azért egészen érdekesen hangzik, főleg magamat nézve.
- Jó, ez az igaz. A meccsekre inkább azok járnak, akik vagy maguk is kviddicsesek, csak épp nem játszik a csapatuk, vagy imádják nézni a sportot   - gondoltam át a szurkolótábort a lelátókon. Meg persze ott vannak azok, akik csak a házuk miatt jönnek ki. Nekik az eredmény valamennyivel fontosabb, mint a meccs. Azok furcsa emberek, mert nem is igazán tudják élvezni a játékot, csak azon izgulnak, hogy melyik csapat fog nyerni. Persze, mindenkit érdekel a vége, és szurkolni is lehet, de nem kell olyan mérgesnek lenni, ha a csapata nem nyeri meg a mérkőzést.
- Persze - pattantam fel a helyemről, amikor Laura segítséget kért., hiszen pont azért voltam ott. A lehető legkisebb résen próbáltam beszuszakolni magam a fülkébe, hogy azért a mögöttünk lézengő pár embernek se mutassunk meg mindent.
- Nekem bejön - bólogattam serényen, amikor gyorsan végigmértem, minden tükörből. Szerintem jól állt neki, de természetesen megmondanám, ha nem lenne előnyös. Nem is értem azokat, akik nem merik elmesélni másoknak, hogy egy ruhadarab nem áll jól rajtuk. A dicsérettől lehet, hogy egy darabig örülnek, de csak rosszabb lesz, ha kiderül, hogy nem volt igaz. Vagy a legrosszabb; sosem derül ki. A családommal is jártam vásárolni, már rutinosan hárítok el csúnya dolgokat, a lehető legkedvesebben.
- Ennyire azért nem ismerem a kijárást, de ártani nem árthat. Vagy ha visszakérdeznek, hogy hová kell akkor hazudj. Ha nagyon nem akarsz írni, akkor pedig hamisíts! Esetleg ha számon kérik az iskolában, akkor mondd, hogy elfelejtetted vagy nem tudtad, hogy kell ilyen - vagy lehetsz őszinte és tisztességes is tettem volna még hozzá, de az olyan képmutatás lett volna részemről. Ha a szüleim megtudnák, miket csinálok a hátuk mögött, valószínűleg nem lennének túl büszkék rám. Főleg ha hallották volna ezt a beszélgetést, ahogyan nemes egyszerűséggel ajánlottam Laurának, hogy verje át az ő szüleit. Nem könnyű nekünk, az egyszer biztos.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Krushnic Dimitri
Házvezető-helyettes Levita, Független prefektus, Egyetemi tanár, Vendégelőadó, Szavazásfelelős


Árminné | Alfred Pennyworth | dárdás nádtippin
RPG hsz: 153
Összes hsz: 2213
Írta: 2019. május 8. 18:35 Ugrás a poszthoz

MosoMasa


Miért van az, hogy egy ilyen hűtlen dög ilyen népszerű? Ha ott a járgány, engem mintha meg se látnának. Pedig azt hinné az ember, hogy hűde milyen menő leszek majd ettől. Francokat. Csak arra vagyok jó, hogy az emberek elkunyerálják Shadowt egy körre, meg rímánkodjanak nekem, hogy vigyem már őket, lééégysziiiii. Egy nyavajás sofőr lettem.
Nézem, ahogy rohangál, meg jól letörli róla a port olyan helyekről is, amit én nem szoktam elérni, amikor feldobom a fenekem. Adhatok egy rongyot is.
- Mögém, kapaszkodj az oldalamba, ne ess le és nem, nem kormányozhatsz sehol. - Most hogy ilyen szépen megbeszéltük, én vissza is nyomom a sisakomat a fejembe és felülök, hogy fel tudjon ülni ő is mögém. Shadow egy chopper, ezért könnyen átteheti ő is a lábát rajta, nem kell sámli.

Mivel épp azzal vagyok elfoglalva, hogy beindítsam a masinát, nem nézek szét, s majd csak a pletyka ér el hozzám teljesen elhagyva a valóság mezejét, miszerint én csajokat szöktetek meg a motrommal.
Felemelem a támasztót, berúgom a pedált, felburrog Shadow és gurulni kezdünk.
- Tedd fel oda a lábad - bökök a lábtartójára, mielőtt még a kipufogót kezdené el rugdosni nekem. Nem vicces, amikor ráolvad a cipőd talpa. Hamarosan jó kis sebességet veszünk fel, s mint a repülők a kifutópályán, taxizunk egy picit, s csak utána kezdünk el emelkedni. Ha valaki nem bírja a repülést, ezen a ponton szokta szétnyomni az ujjaival a vesémet. Remélem a lány lelkesedése kitart végig s nem fogja a sisakjába visszapakolni a reggelijét.
Egyre nagyobb sebességet veszünk fel, csak a motor búgása és a szél süvítése hallatszik. Ha ő kiabálna valamit, azt még talán meghallanám, mert a fülemhez tud hajolni, de az én szavam elveszne ebben a szélben. A kommunikálást majd megejtjük, ha leszálltunk, addigis ott van alattunk az egész világ s olykor egy-egy kacsa meg egyéb röpködő állat húz el a közelünkben. Annyira nem emelkedek fel, hogy a repülőket megzavarjuk vagy a radaron kiszúrjanak minket, de túl alacsonyan sem repülhetünk, mert akkor minden eget bambuló mugli meglátna. Nem állítanám, hogy először fordulna elő.
Jó az idő, csak a bárányfelhők takarják az eget, illetve most épp a földet alattunk, s hamarosan aláereszkedek, hogy meglessem, közeledünk-e. Még egyszer visszamegyünk a felhők fölé - kissé vizesek leszünk tőle, de hamar megszáradunk ezzel a sebességgel -, de hirtelen alábukunk. Ezt nem én csináltam.
- Shadow… - morgom a járgánynak, amint felfele próbálom húzni a kormányt, az meg kitartóan lefele mutat. A francba. Gyerünk, gyere vissza, még egy kicsit, itt nem szállhatunk le, s még egy város fölött el kell húzzunk. Néma könyörgésemet végre mintha meghallaná, vagy csak elunja a zuhanós játékát, s újra eltűnünk a földi népek elől. Remélem senki nem látott meg.

Nemsokára szándékosan és sokkal finomabban kezdünk ereszkedni s már látható lesz alattunk az ELME meg a körülötte lévő park. Körberepüljük az épületet s nagyot zuttyanva érkezünk meg a bejárat elé, pont az egyetemistáim mellé, akik köhögve, fulladozva legyezik el a port és füstöt.
- Jóó reggelt - köszönök oda, amíg várom, hogy Masa lemásszon mögülem. Lehámozom a fejemről a sisakot meg a szemüveget, s az ujjaimmal megpróbálok életet lehelni a lelapult tincseimbe.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Juhász Laura
Prefektus Navine, Uralkodó Unikornis, Harmadikos diák


Érintés-fóbiás
RPG hsz: 143
Összes hsz: 692
Írta: 2019. május 8. 19:10 Ugrás a poszthoz

Danka

Üstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján



Havat? Ez egy érdekes kérdés, amin még nem igazán gondolkoztam el. Sőt, eddig eszembe sem jutott, hogy esetleg havat is tudnék idézni. A tananyagban nem szerepel, és hallani sem hallottam még, hogy hydromágus tudott volna. Talán megkérdezem a prof-t róla.
- Szerintem nem. De majd utánajárok. Koripályát viszont simán csinálok neked bárhol. – mosolygok rá Dankára. De tényleg, ha szeretne korcsolyázni a szobánkban vagy bárhol máshol csak egy szavába kerül a dolog. A legnagyobb nyári kánikulában is megoldom. Bár akkor inkább odabenn, a nagy meleg és én nem vagyunk túl jóban. De a lényeg a lényeg, hogy teljesen mindegy a levegő vagy a talaj hőfoka. Amíg odakoncentrálok addig nem olvad el.
- Lehet, hogy most engedélyt kellett volna akkor kérnem, bár szünet van, és estére visszamegyünk. – töprengek el hangosan. Kicsit kaotikus nekem ez az egész rendszer, és határozottan örülök, hogy hamarosan nem kell majd ilyenekkel bajlódnom. Kivételesen lesz miért várni a szülinapom. Miután figyelmesen végighallgattam Dankát valami szöget ütött a fejemben. – Miért ne jöhetnél el kétszer Üstösdre rövid időn belül? Vannak barátaid, velük jössz-mész, kikapcsolódsz meg miegymás. Nem kötelező a kastély falai között gubbasztani. Vagy ennyire féltenek, hogy minden lépésedről és főleg azok okáról is tudni akarnak?
Az biztos, hogy neki is sokkal könnyebb lesz, amint betölti a 17et. Majd mehetünk együtt mindenfelé, mindenféle papírok nélkül. Csodás lesz!
- Vagy akiknek valamilyen okból kötelező kimenniük. Például a párjuk játszik, vagy elvárja tőlük valaki valamiért. – remélem a prefektusoknak nem kötelező, bár ugye támogatni illik a házukat, meg jó példát mutatni. Ha meg igen, akkor szépen hozzávágom a kitűzőmet az első utamba akadó navinéshoz, hogy innentől kezdve te csinálod. Kizárt, hogy engem bárki is rávegyen arra, hogy végigüljek egy meccset. Az egyéni edzés az egy dolog. Legalábbis ha Danka az az egyén.
Minden önuralmamra szükség van, hogy ne kezdjem el magam köré csavarni a függönyt, amíg arra várok, hogy a lány bejöjjön hozzám a fülkébe. Ami egy kicsit vicces, mivel azért láttuk már egymást fehérneműben … szobatársaknál elég nehéz ezt elkerülni. De akkor sose én kérem meg arra, hogy nézzen már meg. Szimplán lát és kész. És véleményt sem szoktam kérni.
- Oké, akkor egy már van. – hadarom gyorsan, amikor pozitívan nyilatkozik. Ismerem már őt annyira, hogy tudjam, ha nem lenne jó, akkor megmondta volna. Szóval hiszek neki. Nagyot sóhajtva hajolok le a fekete bikiniért, ez olyan klasszikus, egyszerű. Legyen hát ez a következő.
- Hazudjak? Hamisítsak? – döbbenek le teljesen. Na, ez új hozzáállás. Finoman kiterelem Dankát a próbafülkéből, amíg átöltözöm addig legalább van időm végiggondolni ezt az opciót. Abban biztos vagyok, hogy ha egyszer az iskola kéri, hogy legyen engedély, akkor nem jöhetek azzal, hogy jaj én nem is tudtam. Anélkül nem engedik. A hamisítás már jobb módszer, valószínűleg ha felkeresnék apámat, ő akkor lazán közölné, hogy azt csinálok, amit akarok, őt nem érdekli, és hagyják már békén. A hazudás pedig éppen ezért felesleges, ha a vesémet akarnám eladni, hogy valami tudatmódosító szert vegyek, hát az se érdekelné.
- A szüleimmel nem lenne gond, de nem bánnám, ha nem kellene hozzájuk fordulnom. – felelem végül amikor kicsit széthúzom a függönyt, hogy Danka bejöhessen, vagy benézhessen. Mennyivel könnyebb lenne, ha mindegyik ugyanolyan fazon lenne, és elég lenne csak a méretet megjegyezni. Még jó, hogy csak két bikinit választottam ki.
De nem akarok hazudni neki. – picit megvonom a vállam, ahogy ezzel elrendezem a kérdést végleg. Ha nem tisztán intézem az egészet, akkor nyilván nem avathatom be a fiút sem, valahogy nem hiszem, hogy tetszene neki ha hazugságokkal indulnánk neki egy pizsipartinak. Na meg a nagybátyjának sem, na meg az sem ha neki kéne hazudnia miattam. Áh, nem. Ha nincs más mód, akkor fogcsikorgatva is, de megoldom rendesen. – Reméljük, hogy nem kell. Tényleg azon kívül, hogy Balaton, merrefelé gondolod a nyaralásunkat? Északi part? Déli?

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Frank Martina Luna
Független boszorkány, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 88
Összes hsz: 142
Írta: 2019. május 8. 20:13 Ugrás a poszthoz

Wifey
#lunatica | ápr. 16 hajnal

- Amúgy se akartam adni, csak szeretlek - közlöm mogorván, de aztán egyre szélesedik a mosolyom, ahogyan a kezemben nyugvó kekszre pillantok, majd lenyalom az ujjaimról a rájuk olvadt csokit. Istenien finom, talán kicsit még fel is nyögök, azon a módon, amit sokszor félreértenek.
A szerepek talán kicsit felcserélődtek, most ő iszik és én zabálok annyit, mint egy mamut, de szerintem továbbra is jobbra húzna minket a legtöbb pasi a Tinderen.
- Aha, csapasd, szerintem el fog fogyni. Rendelj hozzá profiterolt is, az övék jó szokott lenni. Meg jöhet egy tiramisu is. Nah, legyen inkább nutellás calzone. Uh igen, az, extra eperrel - veszem elő a tárcám a kanapé mellé hajított táskából és a mellei közé biggyesztek egy tízezrest. Még el is visítom magam, majd odébb teszem a sütisdobozt.
Aztán megyek ki a mosdóba, magammal húzva a nőt, aki egyedül túl sokat iszik, kicsit sajnálom is most ezért, de nincs mit tenni. Egy shot tequila se fér most bele.
- Ja, majd ráfogom, hogy bánatomban lett akkor a seggem, mint fél Florida. Bencének nem hiszem, hogy bejönne - grimaszolok, bár ha nem tetszik neki valami, akkor ott az ajtó. Lehet menni. Csak jöjjön is vissza. Vagy vigyen magával. - Meglátjuk. Mármint... Ismersz. Nem vagyok valami szerencsés, mikor családról, meg szerelmi életről van szó.
Aztán inkább csak belevágtam a dolgokba, mi bonyolultabb, mint az ember gondolná, pláne mikor eléggé nagyon kell pisilni.
- Ki gondolta úgy, hogy ez így jó lesz? És most még várni is kell? Édes f.szom.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Edler Bonnie
Mestertanonc Navine (H), Navinés média, Animágus, DÖK tag, Világalkotó, Másodikos mestertanonc


Miss Coelho
RPG hsz: 101
Összes hsz: 276
Írta: 2019. május 9. 03:48 Ugrás a poszthoz

My Paw-rtner
#firstpraline #thenhazelnut


Talán a mai reggeli futást ki is hagytam volna, ha nem akarom minden áron a négy falon kívül tudni magamat. De nem tudtam a szobában fekve megőrülni, míg a plafonra bámulva kattogok olyan ostobaságokon, amiknek semmi értelme nem volt soha és nem is lesz. Így most a találkám előtt még beiktattam egy nagy, levendula illatú, nyugtató zuhanyt, csak utána, kipihenten indultam el a dolgomra. Vagy ha nem is kipihenten, legalább az illatom nem volt olyan, mint egy rakás mosatlan zokninak az edzőterem férfiöltözőjéből. Higgyétek el nekem, abban nincsen semmi pozitív, egyszerűen UNDORÍTÓ. Szóval kellett az a fürdés.
Már messziről hallatszott a lépések zaja, meg a hangos nevetés is, felismerem ezt a hangot, méghozzá elég könnyen, így a környéket kémleltem, merről is érkezett felém a kis vörös a babakocsival. Kicsit fel is vidultam, feltöltött energiával a lány lelkesedése, így lekászálódtam a mászókáról, szorongatva a kezemben a pórázt meg a hámot. Luca ugrott, én meg elkapva ölelgettem meg jó szorosan, széles mosollyal az arcomon. Szerettem, mikor ilyen nagyon boldog.
- Hát itt vagy! Sziiiiiiiiia - vinnyogtam még kicsit, mielőtt még széles mosollyal mutattam volna fel a zsákmányomat.  A hám pont méretes volt, a pórázok helyett meg nem volt jobb ötletem, viszonylag ritkán húznak nálunk a kutyák szánt.
- Szóval, nem tudom, hogy legyen, én átváltozom és húzom, te meg figyelsz, nehogy bármi beakadjon, később meg cseréljünk? - érdeklődtem lelkesen, integetve a pici babának, mert milyen kis aranyos volt!  
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kárpáti Damian
Egyetemi hallgató


there's a flaw in my code | elektromágus
RPG hsz: 18
Összes hsz: 143
Írta: 2019. május 9. 14:10 Ugrás a poszthoz

Még egyedül, majd Strakhova

Na remek, nincs itt senki.
Felkapaszkodok a csúszda lépcsőjén, majd megfordulok és a tetején lecsapom a fenekem, a lábaimat meg lelógatom a lépcsőkön. Előrehúzom a vállamról a hátizsákot s nagy zörgéssel lerakom magam elé. Nézzük akkor, miből élünk.

Előhúzok először egy ősrégi rádiót. Mármint nem épp annyira ősrégit, hogy kerekeken kellene gurítani és a fél házat elfoglalja, hanem csak annyira, hogy rádió legyen. Nincs semmi más funkcionalitása. Mágikus fajta, úgyhogy a gombok rajta a minimálisra vannak redukálva. Azt mondták, ötvenes években kezdték el gyártani és még most is működőképes elvileg.

A térdemen egyensúlyozom és mindkét kezemet a tetejére teszem. Oldalt billentett fejjel koncentrálok.
Első lépés - bekapcsolni. Hangosan sistergő fehérzaj kíséretében ez sikerül elég hamar.
Második lépés - frekvenciát váltani. Nézem a gombot, szuggerálom, mintha számítana, pedig nem számít, nem a telekinezis az erőm, hanem az elektromosság. A belső szerkezetéhez küzdöm le magamat, a mélyébe, ahol a szálak összefutnak. Lassan megbillen az inga, arrébb kúszik és valami távoli beszédfoszlány hangzik fel a hangyameccsen túl. Háh! Nagyon király.
Harmadik lépés - a hangerő. Ez már sikerült máskor is, de soha nem mágikus szerkentyűn. Nem lehet sokkal másabb, ugye? A rádió másik felére összpontosítok, ahol a hangerőért felelős rész van. De hogy fog ez felmenni? Nem akarok varázsigét használni, az csalás, sikerülnie kell nonverbálisan is. Sőt, sikerülnie kell úgy is, ha nem érek hozzá. De azt majd máskor.
Már kezdek lilulni az erőlködéstől, de a távoli beszélgetés még mindig ugyanolyan halk, a fehér zaj szintén. Menj fel! MENJFEL! HANGOSODJ, TE SZERENCSÉTLEN!
Hangos pukkanással kisül az egész, elhallgat a masina és sűrű, büdös füstfelhőt nyom a pofámba.
- Sh*t - morgom fintorogva, ahogy próbálom elhessegetni a füstöt.
Vajon visszaveszik még az üzletben?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Borbély Nimród
Független varázsló, Előkészítős tanár



RPG hsz: 10
Összes hsz: 55
Írta: 2019. május 9. 20:02 Ugrás a poszthoz

5 évvel ezelőtt - a Vörös - zene

Nem mozdult, csak a kávéját kortyolgatta, miközben vigyorral az arcán figyelte, ahogyan Bori szépen lassan felé közeledett. Akkor sem tette le a bögréjét, mikor a vörös egészen közel hajolt hozzá. Mikor ajkai súrolták a bőrét. Libabőrös lett, mikor a másik fogai finoman a fülét érték.
Aztán felmordult, mikor Bori csak úgy leheveredett mellé. Utána nézett. A kávé vagy a nő? Nehéz kérdés volt így korán reggel. Hajnalok hajnalán egy ilyen éjszaka után. Aztán Bori megszólalt, ő pedig belekortyolt a kávéjába. Van, amikor jól jön a külső segítség, ha dönteni kell...
- Kávéért? Soha! - Fél szemmel sandított csak a mellette fekvő nőre. Próbálta a kávéja mellett az ő látványát is inni. Minden vonalát, ívet és kanyarulatot. Nem tagadhatta, hogy tetszett neki a látvány.
Két korttyal lehajtotta a maradék kávét. A bögre keményen csattant a szekrény lapján. Még le sem ért egészen, mikor Nimród már fordult felé. Ajkai után kapott. Levegőt venni sem hagyott neki időt. Keze a tegnap este bejárt területeken kalandozott, mikor megcsörrent a telefonja.
Megállt a mozdulatban. Ajkaik még súrolták egymást, mikor a kitartó csörgésre reagálva egy sóhaj után a telefonért nyúlt.
- Ákos. - Biztosan az indulás miatt kereste a menedzsere. Letette, mielőtt még Nimród válaszolhatott volna a csörgésre.
A füle mögé simította a haját, és visszatette a a szekrényre a telefont. Két hosszabb pityegés, a kijelző pedig újra felvillant. Nimród csak rápillantott. Egy időpont és egy indulási helyszín.
- Kettőig még van időnk - feküdt vissza Bori mellé egy széles vigyorral az arcán. - Hasznosan kellene eltöltenünk, nem gondolod?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ophelia Carolina Brown
Egyetemi tanár, Animágus, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Bestia
RPG hsz: 66
Összes hsz: 272
Írta: 2019. május 9. 21:23 Ugrás a poszthoz

Only one, only u
Outfit

Végig a vonat ablakán bámultam kifelé. Igen, eszembe sem jutott volna, hogy vonattal jöjjek vissza, de elkapott a feeling, és gondoltam miért ne jöhetne egy kis izgalom a megszokott hopphálózat helyett. Szeretek veszélyesen élni, na. Az utolsó húsz percet ülöm a vonaton és az elsuhanó fák látványát vetem papírra már egy ideje. Néhány madarat is sikerült elkapnom a képre, de itt leginkább a fákra szeretném tenni a hangsúlyt és úgy érzem sikerült is. Amióta Arie-nak odaadtam a rajzot, amit neki és rólunk csináltam, másra sem vágyom, csakhogy mindent papírra vessek, amit látok és érzek. Na igen, nem mindig vidám és szép rajzok ezek, de ki tud mindig mosolyogni és boldog lenni?
A hetek, amiket Romániában töltök egyre gyorsabban telnek el. Hiányzik. Rettenetesen, de nem szentelhetem az egész életem a sárkányoknak (de), és gondolnom kell a jövőmre is (nem), meg most már Arie is. Már csak azért is ilyen boldog a mai nap, mert tegnap végérvényesen kiköphettem azt a cuccot a számból, és ez most nagyon undorító lesz; a cuccaim között jön velem vissza egy üvegbe. Hát na szükségem van rá, különben cseszhetem az egészet, és nem azért szívtam ennyit, hogy kárba vesszen, főleg, hogy megkaptam a fülest a vége felé; szívószál. És mennyire jó ötlet, Merlinre!
A vonat lassan és zötykölődve áll meg. Mindenki sietősen kapkod a teli kabinból, hogy az elsők között szálljanak le. Nincs meg a kellő motivációm ahhoz, hogy leszálljak, egészen addig, amíg... Komótosan kapom fel a cuccaimat, a felettem lévő rácsos csomagtartóról meglepően nagy erővel és lendülettel rántom le a csomagomat, majd egy halovány mosollyal indulok meg az ajtó felé. A néni kiabál, az unokája vissza, sűrű elnézések közepette fúrom át magam közöttük, mert természetesen ezt mind az ajtóban kell csinálni. Az utolsó lépcsőfokról leugrom, csomagjaim mögöttem lebegnek utánam. Szélesedő mosollyal közeledem felé, majd elé érve arcára csúsztatom a kezem.
- Martin - suttogom neki, de választ sem várva csókolom meg. - Azért valld be, hogy eléggé hiányoztam egy tízes skálán.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Christiano Santos
Játékvezető, Független varázsló


Chris
online
RPG hsz: 4
Összes hsz: 26
Írta: 2019. május 9. 22:30 Ugrás a poszthoz

A  hihetetlen   hölgy
AttractedBear - 10th May; too early - Ki az aki tiltja?


A mosoly megvan, és el kell ismernie, egész jól áll a leányzónak. Nem egy szende szűz, ezt pedig külön díjazza. Sokkal jobb, ha felveszi a társalgás menetét, nem pedig pironkodva elbújik a haja mögött.
- Akkor jó, mert ez a cél - feleli továbbra is szemtelenül vigyorogva. A mozdulatsor, amit a szájánál csinál persze nem kerüli el Chris figyelmét, megbűvölve nézi végig. Egyébként is nagy hódolója a másik nemnek, a nő pedig pontosan tudja, hogyan kell kijátszani a kártyalapokat.
- A tétek folyamatosan emelkednek. Most még kvittek vagyunk, de a következő alkalommal már duplázni kell. - Tehetetlenül megvonja a vállát, mintha kőbe vésett szabályokról van szó. Egy másodperc múlva ugyanolyan könnyedén folytatja a kis teóriáját. - Ha nekem belépőt kell fizetnem, szerinted beérem egy kis üdítővel? Nem lehet mindig a színekre tenni, a nagy szériával többet lehet nyerni. És az álruhás hősök mindig megérik a rizikót - bólogat komolyan. A rulett szabályokat bármikor rá tudná húzni élete bármelyik részére, ez alól a mostani véletlen kaland sem kivétel. A nő pedig minden kétséget kizáróan megéri a pénzt, nem kell ehhez órákat átbeszélni.
Röviden felnevet a hasonló másik hasonló véleményén. Ezek szerint ő is nagytesó, ez pedig egy újabb véletlen lenne? Nem; a túl sok egybeesés már más kategória. Ezt már Ted Mosby bebizonyította kilenc évadon keresztül.
Mégis hogy nevezne el egy állatot? Az ilyen feladatokat mindig rábízta a család női tagjaira, a lányai pedig előszeretettel álltak elő a bizarr ötletekkel. Mi is volt az aranyhaluk neve? Aha, megvan!
- Fasírt - jelenti ki halálosan komolyan. Egy malacnak pláne jobban állna, mint egy halnak. De most először hall olyat, hogy valaki malacot tart. Nem furcsállja, de azért érdekes infó.
Halványan megemelkedik a szemöldöke, lazán visszaejti a kezét maga mellé. Sok mindenre számított, erre pont nem. Mármint mennyi az esély, hogy egy 50 kilót épp csak elérő lány tehetne kárt benne? Tényleg valami kevert x-vegyszer kerülhetett a szervezetébe...
- Azt hiszem maradok a Ginnynél - tér vissza a beszélgetésükhöz. - Hogy kerültél ide, ilyen korán? - A mondat végére nem tudja megállni, hogy ne emelje a plafonra a tekintetét. Ebben az időpontban még akkor sem kelt fel, ha dolgoznia kellett menni.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 85
Összes hsz: 215
Írta: 2019. május 9. 22:42 Ugrás a poszthoz

Édes Feli Love


- Nem szeretnék erről többet beszélni.
Jegyzem meg feszélyezetten a mellettem lépkedő férfinek. A tekintetünk egy pillanatra találkozik, elmosolyodik, majd újra előrefelé nézünk, ahogy haladunk az állomás felé. Az elmúlt három napot vele töltöttem, megbeszéltünk mindent, meglátogatta Lunát, kicsit bejártuk a falut, és megnézte, hogyan is működnek itt a dolgok. Ezer év után újra találkoztunk, és ez valahogy egyszerre volt váratlan és ideális is, mert jobb, hogy most történt, mint korábban, amikor még papíron jegyben jártam.
A vonat begördül az állomásra, én pedig szabad kezem a nadrágom zsebébe rejtem, valahogy, amikor ő itt van, másabban öltözködöm, másabban mozgok, pedig ő aztán nem követelte ezt meg sosem. Sőt, ami azt illeti, minden volt, csak jó szülő nem, amikor Lunával a legnagyobb szükségünk lett volna rá. De temessük el a múltat, nyissunk tiszta lappal, kezdjük elölről, benne vagyok.
Szólásra nyitom a számat, de szólni nem tudok, mert hirtelen befogják, olyan váratlanul, hogy még a csomagot is elejtem, ahogy ösztönösen ráfogok a nő derekára, és belemosolygok a csókba.
- Eléggé, legalább nyolc és félre.
Csak bosszantani akarom, mert nem igaz, annál sokkal jobbra hiányzott, viszont a mellettünk álló köhint egyet, mire én gyorsan hátrébb lépek, mint rossz gyerek, és felkapom a leejtett táskát, átnyújtva neki, még a fülem is belevörösödik a zavarba.
- Indul a vonatod.
Nem, most nagyon nem szeretném, hogy itt maradjon, hogy elkésse. Csak szálljon fel, aztán suhanjon vissza oda, ahonnan jött. Meg se kérdeztem, hogy most éppen hol lakik.
- Két hét múlva találkozunk.
Esélyem sincs most bemutatósat játszani, meg hirtelen olyan zavarban vagyok, hogy meg is feledkezem erről, de szerencsére előbb lép fel a lépcsőkön, csak aztán indul el a vonat, én pedig integetek, majd szusszanok egyet, és a szőkére nézek.
- Istenem! Elfelejtettelek bemutatni!
Oké, ez ciki, nagyon ciki. Nézek rá, és hát jobb ötlet híján inkább mélyen és hosszan meg tele romantikával csókolom meg, úgy, mint a filmekben szokás, és közbe véletlenül a szájába suttogom, hogy ő volt az apám.
Utoljára módosította:Frank Arie Martin, 2019. május 9. 22:49
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kapitány Valentina
Aurortanonc, Auror, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 37
Összes hsz: 47
Írta: 2019. május 9. 22:54 Ugrás a poszthoz

A Vértes utcájában || Captain



- Azért na, kikérem magunknak. A vörösek amúgy is kortalanok - szögezem le egész gyorsan. Örök igazság; mindegy mennyi év telt el, még mindig van, ahol elkérik a személyimet. És így legyek komoly auror, aki megbünteti a rossz fiúkat, ez csodálatos.
Szó szerint leesik az állam, ahogy a testvérét említi. Én komolyan csak viccelni akartam! A pillanatnyi meglepettséget a nevetés váltja fel; túlságosan abszurd a helyzet. Azt pedig gyorsan elfojtom, nehogy udvariatlannak tűnjek. Más családját kinevetni pedig nem éppen tisztelettudó viselkedés.
- Ezzel elég rendesen megleptél most - ismerem el. - De legalább a lánya jól van. A nő meg lelépett? - még engem is meglep, mennyire érdekel a téma. Nem mintha szóba jöhetne nálam bármilyen gyerek is. Egy lehetett volna, őt pedig senki sem pótolhatja.
- Ne szerénykedj Weißling, a végén még elhiszem - nézek rá félig mosolyogva, félig komolyan. A tekintetem azért a csárda felé réved, némán is elcsodálkozok rajta. Vicces fordulatai vannak az életnek.
- Igazából nem ragadtam itt, épp most jöttem vissza. Inkább Kelet-Európában voltam eddig, utána pedig egy évet lehúztam Angliában. Ha még egyszer megkérdezi valaki, hogy tejet kérek-e a teához, szerintem nem fogja szeretni a válaszom - egyik kezemet végighúztam a másik alkaromon, mintha feltűrném a pulcsim ujját. Mosolyogva engedem le végül, és teljesen őszintén tudom kimondani. - Tényleg itthon a legjobb, nekem már nem kell más.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ophelia Carolina Brown
Egyetemi tanár, Animágus, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Bestia
RPG hsz: 66
Összes hsz: 272
Írta: 2019. május 10. 12:27 Ugrás a poszthoz

Only one, only u
Outfit

Egészen addig fel sem tűnik az Arie mellett álldogáló férfi, amíg gátlástalan módon bele nem köhint a filmes csókunkba. Szinte elugrik tőlem, ahogy meghallja a köhintést, mint egy gyerek, kicsit megilletődött arckifejezéssel pillantok a mellette álló férfire, aki felé a táskát nyújtja, csak egy biccentésre telik tőlem. Türelmesen várom meg, amíg felrakja a vonatra. Lehetetlen nem észrevenni, hogy Arie mennyire zavarban van. Szemöldököm megemelkedik, amikor ismét nekem szenteli magát, de nem sokáig tart rossz kedvem, mert magához húz. Belemosolygok a csókba, és körülbelül ennyi ideig tart a jókedvem, mert beközli - csak így mellékesen, ahogy már megszokhattam volna -, hogy ő az apja volt.
Eltolom magamtól, kezeimet csípőre rakom, tekintetem az övébe fúrom.
- Tehát nem elég, hogy tönkretette a filmes csókunkat - kis hatásszünet. - De még az apád is - remek, gyerekek. Ez remek! Martin valahogy elszokta felejteni közölni velem, hogy ki és ki nem tartozik a drága családi körbe. Kissé megrázom a fejem, de számszegletében ott bujkál a mosoly. Nem tudok rá haragudni, egyszerűen nem megy, és jelenleg az sem érint nagyon mélyen, hogy nem lettem bemutatva a drága papának. Valószínűleg tartom, hogy lesz még alkalmunk találkozni egymással, de ha mégsem... üsse kő. Kibírom valahogy.
- Jön két hét múlva megint, nem? - kulcsolom össze ujjainkat, majd lassan lépkedve indulok meg a kijárat felé. - Akkor bemutatsz neki - vonok vállat könnyelműen. Számomra ez annyira nem nagy dolog, ha tehetném például, én nem mutatnám be senkinek az apámat, de az élet nem kívánság műsor. Sajnos. Pedig lenne mit kívánnom még most is.
- Mielőtt elfelejtem - torpanok meg, hogy teljes testemmel felé tudjak fordulni. - Következő hónapban jöhetsz velem a rezervátumba. Lebeszéltem mindent - vigyorgok, mint a tejbetök. Tudom, gonosz dolog tőlem, de egyszerűen nem tudom elképzelni Arie-t a sárkányok között, nem véletlen beszéltem meg mindenkivel a leghamarabb. Minél előbb eljön, annál hamarabb rájön, hogy ez nem neki való, így többet nem jön velem és nem kell féltenem, hogy baja esik, eltéved, megsérül, akármi. Mert ezek mind benne vannak, ha valaki odajön. Sajnos. Ismét megindulok a kijárat felé, és végre valahára a rengeteg ember között át is tudok furakodni, anélkül, hogy akár egyetlen csomagot vagy Martint hagynám el. Ezt hívom én tehetségnek.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bagolykő Mágustanoda Fórum - összes RPG hozzászólása (38858 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 1285 ... 1293 1294 [1295] 1296 » Fel