27. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Candyland fesztivál még tart, eredetileg szeptember 15-ig lenne lehetőségetek, de a sok futó játék és érdeklődő miatt arra kérünk titeket, hogy szeptember 30-ig zárjátok majd a játékaitokat!

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - összes RPG hozzászólása (38858 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 1284 ... 1292 1293 [1294] 1295 1296 » Le
Egervári Léda
Előkészítős


Prücsök // Egérke
RPG hsz: 19
Összes hsz: 173
Írta: 2019. május 4. 14:41 Ugrás a poszthoz

Tánya néni
tanári szoba // délután

Bólogatott, egészen hevesen. Nagyon figyelt az instrukciókra, minden kis részletére. Most mindegy is volt, hogy mivel kellene foglalkoznia, meg hogy talán nem is a tanáriban kellene lennie. Pánról volt szó, és ha fordított esetben őt rabolnák el, a legjobb barátja is megtette volna érte ugyanezeket a erőfeszítéseket.
Letörölte a maradék könnycseppeket is az arcáról, összeszorította az ajkát, de egy pillanatig azért hezitált. Nagyon ciki lesz, ha kiderül, hogy felnőttet is beavatott. Az azt jelentené, hogy utána mindenki őt piszkálná. Hallgatná, hogy árulkodós Júdás. De Pánról volt szó. A legjobb barátjáról, akiért meg kellett tennie.
Követte Tánya nénit a terembe. Először csak lesütött szemekkel figyelte a padló deszkáit, majd mikor a tanárnője megszólalt, felszegte az állát és szúrós tekintettel mérte végig osztálytársait. Nagyon figyelte minden egyes mozdulatukat. Aztán arra eszmélt fel, hogy Tánya néni már be is fejezte a mondandóját, és be kell számolnia a látottakról.
- Nem tudom, Patrik nem is figyelt rád, de Kitti a táskájában kutatott közben. Aztán persze csak egy tollat vett elő, de lehet ott van benne Pán is. A többiek nem tűntek olyan gyanúsnak, de lehet csak nagyon jó kémek. - A végére még halkabbra vette a hangját, hogy tutira meg ne hallja senki, miről beszélgetnek. Közben fél szemmel azt leste, ki és mit csinált a teremben.
- Szerintem nézzük át Kitti táskáját - ajánlotta, és már ki is lépett Tánya néni mögül, hogy elinduljon osztálytársa felé.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ardai Tánya
Tanár, Eridonos patrónus, Egyetemi hallgató, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Örök főnix
RPG hsz: 181
Összes hsz: 926
Írta: 2019. május 4. 15:09 Ugrás a poszthoz

Léda


Hallgattam, és már épp válaszoltam volna, amikor elindult a lányka. Utána nyúltam, és megragadtam a kapucniját, hogy muszáj legyen visszafordulnia.
- Nem fogjuk átnézni Kitti táskáját - jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon. Reméltem, hogy volt annyira szilárd a hangom, hogy a lány utána nem szól semmit, de ha mégis, akkor megvártam, hogy befejezze a beszédét, és elismerje, hogy nem fogja a másik táskáját értelmetlenül feltúrni. Neki kellett elismernie, hogy nem gondolkodoott józanul, az nem volt jó lecke, ha én mondom el. Léda pedig elég okos volt hozzá, hogy rájöjjön.
- Menjünk és nézzünk körül a tornaterem környékén. Először is az öltözőben
- tanácsoltam inkább, és bólintottam egyet az óvónőnek, majd az ajtó felé tereltem a kislányt.
- Tudom, hogy már megnézted ott, de több szem többet lát. Jobb, ha én is átnézem, hogy nem hagytad-e ott
- fogtam meg Léda kezét, hogy úgy siessünk át a másik terembe. Közben hálát adtam az égnek, hogy nem a Bagolykőbe veszett el az a plüss, mert ott aztán egy évszázadig tartana átkutatni az összes kis szegletet. Arról nem is beszélve, hogy milyen sok rohangálással járna.
Igazából azért ment oda, mert szinte biztosra vette, hogy valamelyik gyereknél van a plüss, de idő kell nekik, hogy kitalálják mit csinálnak most. Lédának pedig amúgy is az lesz a jó, ha nem tudja meg, hgy az egyik társa elvette a plüssét, így se nagyon szokott velük barátkozni, nem volt konkrétan egy barátja mint a többieknek, csak a plüss. És ez az eset biztosan nem segítené előrébb a bizalom kialakulását.
- Melyik a te szekrényed? - kérdezte, amint beértek a kis szobácskába.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Egervári Léda
Előkészítős


Prücsök // Egérke
RPG hsz: 19
Összes hsz: 173
Írta: 2019. május 4. 15:23 Ugrás a poszthoz

Tánya néni
tanári szoba // délután

Már látta szemei előtt Kitti táskájából előbújni a megkötözött Pánt, amikor valami visszatartotta. Egyik lábát az égbe emelte, másikon pedig visszagorfott Tánya nénivel szemben.
Karbafonta a kezét, és felvette a durcás ábrázatát, ahogyan a tanárnő magyarázott neki. Ezt szokta akkor is csinálni, mikor Zalán kezdte okítani. Persze megvolt a magához való esze, így nem beszélt vissza, de biztos volt, hogy valamelyik padban bújt meg. Ha nem Kittinél, Patrik azért még mindig gyanús volt neki.
- De már... - kezdett bele azért az ellentmondásba, mikor Tánya néni beszélni kezdett. Tudta ő, hogy ott nincs semmi. Sem az öltözőben, sem pedig a tornateremben. Már megnézte. Mindent megnézett már.
Azért továbbra is azzal a durcás ábrázatával indult el Tánya néni mögött az öltözők felé, majd mutatott rá a kék szekrényre.
- Az ott, de már tényleg minden átnéztem, nincs itt. A táskámban sem volt. - Kinyitotta a szekrényt és maga mögé szórva a tesiruháit pakolta ki a tárolót, egészen addig, amíg üres nem lett. Akkor félreállt, hogy Tánya néni is megnézhesse, hogy Pán bizony nincs ott, hacsak a szekrénynek nincs valami rejtett lejárata egy dohos pincébe, ahol a foglyokat láncra verik. - Látja? Nincs itt.
Teljesen időpazarlásnak vette, hogy átnézze a szekrényt. És ezt minden mozdulatával a tanárnéni tudtára szerette volna adni.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ardai Tánya
Tanár, Eridonos patrónus, Egyetemi hallgató, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Örök főnix
RPG hsz: 181
Összes hsz: 926
Írta: 2019. május 4. 15:36 Ugrás a poszthoz

Léda


Végig a higgedt tanár szerepében díszelegtem. Ellentmondást nem tűrően néztem a lányra, és nem hagytam, hogy elkezdjen kiborulni nekem. Azzal csak tovább erősítettem volna benne, hogy az egész expedíciót ő vezeti, és mehettünk volna átnézni a többi gyerek padját is.
Elkezdtem a tornacuccai közé nézni, mintha az a nagy plüss elfért volna ott úgy, hogy ne vegyük észre. Sokkal egyszerűbb lett volna, ha egy egyszerű 'Invito' bűbájt alkalmazunk, de nem akartam se megszégyeníteni egy diákot, se Léda bizalmát elveszíteni a többiek felé. Szóval csak sóhajtottam egyet, és húztam az időt, ahogy tudtam.
- Nem, igazad volt, nincs itt
- ismertem el. Elkezdtem visszapakolni a holmikat, aztán elindultam kifelé. - Nézzük akkor meg a tornateremben is. Hátha ott lesz valahol - intettem a fejemmel a bejárat felé, ugyanis a lány már nagyon indult volna tovább. Fogadni mertem volna, hogy Kitti táskájának fejre állítását gondolkodott.
Amint beléptünk megcsapott a jól ismert gumi és izzadságszag. Remek. Azt hittem a Bagolykő óta magam mögött hagytam ezt. Benyitottam a szertárba, és körbenéztem bent, mire hopp, egy lila folt villant fel a szemem sarkában.
- Nézz csak ide, Léda, ki került meg? - kérdeztem, felhívva ezzel a kislány figyelmét, hogy ne duzzogjon tovább magában, és kitártam az ajtót neki, hogy beszaladjóhasson.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Adrian Black
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Egyetemi tanár


cigarette daydream
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2862
Írta: 2019. május 4. 15:46 Ugrás a poszthoz

Kedveském
x gyermeked // tovább a hozzászóláshoz
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Egervári Léda
Előkészítős


Prücsök // Egérke
RPG hsz: 19
Összes hsz: 173
Írta: 2019. május 4. 15:57 Ugrás a poszthoz

Tánya néni
tanári szoba // délután

Elégedetten bólintott, ahogyan hallotta az elismerő szavakat. Hát nem ezt mondta neki eddig? Hogy már átnézte, nincs ott. Akkor most már mehetnének az osztályba és Kittit számon is kérhetnék, hogy miért lopta el Pánt. Na meg persze, hogy miért nem vallotta be, mikor lehetősége lett volna rá?
Már indult is el a folyosó felé, mikor Tánya néni megjegyezte, hogy először a tornateremben kellene megnézniük. Hát nem hitt neki? Már mondta, hogy ott sincs, és nézzenek oda, az öltözőben sem volt. Akkor miért kell ezt ennyire erőltetni.
- Dehát mondtam, hogy már nézteeeem. - Elhúzta az utolsó szótagot, miközben karbatett kézzel nekidőlt a falnak. Ő bizony át nem kutatja még egyszer az egész tornatermet, és még ha tehette volna, a földre is leült volna.
Aztán Tánya néni eltűnt a szertárban, ő pedig éppen ki akart osonni a folyosóra, hogy számonkérje Kittit vagy Patrikot, mikor meghallotta a kérdést. Futva közelítette meg a szertárat, majd lélegzetvisszafojtva járatta körbe kék tekintetét, hogy megtalálja a plüssállatot. Ott feküdt valahol két labda között, ő pedig félrelökve néhány hullahopp karikát kapta fel és ölelte szorosan magához az állatot. Meg került, és még csak egy karcolás sem volt rajta.
- Köszönöm!
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Sárközi Norbert Dorián
Házvezető Eridon, Tanár, Okklumentor, Auror


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
RPG hsz: 156
Összes hsz: 764
Írta: 2019. május 4. 16:01 Ugrás a poszthoz

Extra kölyköm

A mai nappal elégedett vagyok, méghozzá maximálisan. Sikerült mindent elintéznem, amit el akartam a héten, sőt, annál is többet. Az ezer éves papírjaimat is kidobtam. Már csak pár kacatot kell eltüntetnem, pontosabban olyan holmikat, amik nekem már nem kellenek, de másnak még jók lehetnek. Tankönyvek, talárok, néhány kósza jegyzet. Az ilyeneket rendszeresen elviszem a szertárba, különböző helyekre lepakolom, nehogy már egyben azzal gyanúsítsanak, hogy oda hordom a szemetet, majd mint aki jól végezte dolgát, indulok is vissza.
Most azonban az utolsó fázis elmarad, hiszen megpillantok egy büntetésre alkalmas kölyköt, egészen addig, amíg észre nem veszem, hogy a sajátjaim közül egy. Vagyis, olyasmi. Vannak kedvenceim na, most mi tagadjam, ő az egyik. Imádom a jellemeket, Denis, Diát és az itt ma megjelent Adriant pedig kifejezetten ide lehet sorolni. Vállat vonok, majd beljebb indulva ledobok néhány illetlennek gondolt férfimagazint, amit Kedves vett el valakitől, csak nem mondta meg, hogy kitől, így szerencsétlen kölyöknek visszaadni se tudom. Majd aki megtalálja, örülni fog neki.
- Mi a helyzet, Adrian, az asszony nem engedi, hogy bagózz?
Vigyorgok kárörvendően, és ha már itt vagyok, a saját dobozomból előhúzok egyet, és a "legjobb fej férfi a világon" feliratú öngyújtómmal szintén életet lehellek belé. Elégedetten szippantok egyet, majd a kifújt füst után rápillantok a mocsok kölyökre jókedvűen.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Adrian Black
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Egyetemi tanár


cigarette daydream
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2862
Írta: 2019. május 4. 16:16 Ugrás a poszthoz

Jóédesapám

Tekintetem követi az újságok útját, megemelve szemöldököm billentem oldalra fejem, hagyom, hogy a füst lassan szivárogjon ki ajkaim közül, ahogy közben inkább összevonom szemöldököm, hol Sárközire, hol a véletlenül sem tankönyv formájú borítókra pillantok, aztán..
- A feleséged tud erről? - pofátlan vigyorra húzódnak ajkaim, miközben szabad kezemmel megtámaszkodom magam mellett, jó, hát na, ha egyszer neki szabad, akkor nekem miért ne lehetne, főleg most, hogy kollégák vagyunk. Kollégák. Mégis mit várnak el egy olyan generációtól, aminek útjait olyan személyek egyengetik, mint ő meg én? Persze, egy nap az összes szaros nagy dolgokat fog elérni, erre a nyakamat tenném, éppen csak az etikai mércéjükkel lesznek javíthatatlan problémák.
- Az asszony - meglehet, hogy most használom először ezt a megnevezést, nem mintha nem örülnék annak, hogy Emily a barátnőm, vagy, problémám lenne az ezzel járó extrákkal, de azért mégsem kell ennyire előre szaladni, nem igaz? - szerint felesleges erre használnom a szám - vállat vonok, újra elmosolyodom az agyam automatikusan kapcsol, és ha azt hinnéd, nem kezd el ennyi idő után is pörögni, akkor tévedtél.
- Figyelj csak? - alapvetően máig sem tudom eldönteni, mi okozna nagyobb elégedettséget, ha folytatnám a tegezését, vagy ha elkezdeném magázni, és minden egyes csókolomnál látnám az arcára kiülő kifejezést, mert az, barátom, a lappangó kétségbeesés képe is lehetne. Aprót szusszanok. Valahogy ennyi idő után sem szeretek kérni, sem tőle, sem mástól, nehezemre esik, és nem tudok vele mit kezdeni azon kívül, hogy újra és újra megküzdök vele, pedig esküszöm, néha még a nyelvem is összeakad, mintha a testem ezt nem akarná.
- Van ez az okklumencia dolog - félig lehajtom fejem, de közbe végig rá nézek, gyűrűsujjammal vakargatom meg a bal szemöldököm. - Majd valamikor el kéne kezdenem, szóval, ha majd ráérsz, hát, tudod.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Sárközi Norbert Dorián
Házvezető Eridon, Tanár, Okklumentor, Auror


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
RPG hsz: 156
Összes hsz: 764
Írta: 2019. május 4. 16:34 Ugrás a poszthoz

Extra kölyköm

- Hm?
Lepillantok az újságokra, a szám pedig vidám vigyorba kanyarodik, mielőtt elnevetném magam, és az újságokat új helyükre dobnám, ahol úgy tippelem, egy napig sem fognak lakni.
- Úgy véled, Anna mellett szükségem van rájuk? Olyan nőt kell választani Adrian, aki szendének tűnik a külvilág számára, aztán, mintha csettintettek volna, cicából tigris lesz.
Na ezt jól megmagyaráztam azon a virágnyelven, ahogy felvilágosítani szokás az embereket. Mondjuk az én édes asszonyom, onnantól, hogy tudta, hogy a feleségemnek akarom, avagy az első lánykérés alkalmát követően, átkapcsolt, és már egyszer sem akart szende cica lenni. Huszonöt év, letöltendő , előtte öt év előzetes hogy bánom-e, kicsit sem. Szép kerek harminc év, és én még most is mocskosul szeretem ezt a nőt.
- Kedves valamelyik kölyöktől kobozta el, csak nem tudom melyiktől. Nem értem, hogy csak mert neki nincs élete, másnak miért baj, ha van.
Vagy legalábbis megpróbálja kiegészíteni azt, hogy amikor majd megint lesz, akkor nyeregben legyen. Szép kis gyűjtemény mondjuk, azt meg kell hagyni. Elmosolyodom, ahogy betalálok mégis az asszony kifejezéssel, érzem a hangjában, hogy nem tetszik neki, és meg tudom érteni. Ha tudná, hogy szó szerint az asztallapba vertem a fejem, amikor először meghallottam, hogy együtt vannak, akkor még talán csúnyán is nézne rám. Pedig így volt, esküszöm.
- Na.
Imádom, hogy tegez, de viaskodik a dologgal, pedig jól csinálja. Valamikor Brightmore-nak is szólnom kéne, hogy ha akarja, tegezzen, nála is élvezettel hallgatnám ezt a szenvedést.
- Ráérek.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
RPG hsz: 227
Összes hsz: 2023
Írta: 2019. május 5. 11:30 Ugrás a poszthoz

South
[zárt]

Meg fogja ölni. Addig üti puszta kézzel, míg az életéért nem könyörög és az utolsó lélegzetvétele után fennakad a szeme. Elborult már rég az agya, pontosan olyan, mint régen, mielőtt javítóba került, ha nem rosszabb. Képes lenne bármin és bárkin átgázolni jelen pillanatban.
Az sem érdekli, hogy South jelen van, őt is odébb löki amikor megpróbálja lefejteni a férfiról. Zihál és nem érzi a zsibbadást a karjában, az adrenalin elhomályosítja érzékeit. Őt ne fenyegesse. A családját ne fenyegesse. Ott még nem is tart, hogy elmondja Annának, mi történt itt az este. Hogy mi fog történni ezek után.
- Tűnj el! - üvölt rá kollégájára, mint egy őrült.
Nem fogja fel, hogy csak jót akar, az egészből jelenleg csak annyit érzékel, hogy el kell látnia a német baját. Megtanítja neki, hogy vele nem lehet csak úgy szórakozni.
Eltelik két perc, míg egy kicsit lenyugodva a káosz közepén asztalának dől. Felszisszen, miközben dzsekije ujját elhúzva megnézi sérülését. Volt már rosszabb is. Majd rendbe hozza. Van annál sokkal nagyobb problémája is, kettő is, ebből egy a földön van megkötözve, a másik fejében pedig bizonyosan rengeteg a kérdés.
Néhány hosszabb másodpercig farkasszemet néz South-tal, majd pálcáját az ellenségre szegezi. Gondolkodás nélkül, de teljes akaratával használja azt az átkot, amit. Nem érez bűntudatot. Tudja meg az egész klán, kit fenyegetnek.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Guinevere Frances Yazel
Egyetemi hallgató


She-hulk
RPG hsz: 54
Összes hsz: 118
Írta: 2019. május 5. 12:01 Ugrás a poszthoz


Frankie | február 14 | Szabadkikötő


Már csak a hangszinből és az arcából meg tudnám mondani, mennyire szereti a kedves és elfogadó lányokat, de nem teszem. Nincs kedvem nagyon piszkálódni, inkább csak utána lépek, elgondolkozott pillantással figyelve, ahogy kisiet dohányozni.
- Megesik, apám meglehetősen... szabadelvű. - Akár azt is mondhatnám nemes egyszerűséggel, hogy zenész, de nem teszem. Nem tudom, mennyire működik ez a metafora, ha az illető maga is részese az iparnak, gondolom sokkal inkább kevésbé, mint mikor egy külsőssel beszéled ezt meg. - Máskor...?
Egészen kezd érdekelni, ő mit tenne máskor, bár, nem vennék rá különösebb mérget, hogy látom még az életben, de egy próbát mindenképpen megért.    
- Szeretem a határozott és férfias férfiakat, szerintem sincs ezzel baj. Csodás? - Ezzel a jelzővel viszont nem illetném, bármennyire is érzem helyénvalónak a dolgaim. Kicsit le is akadok, de aztán figyelem, ahogyan a pincérnővel csacsog, még egyet szívva a szívhatatlan cigijéből. Nagy volt a kísértés.    
És ez az ember pimasz, jaj, de pimasz, szinte az arcomra van írva, hogy odáig vagyok, ahogy felnevetek kicsit. Ez persze nem változtat a tényen, hogy komolyan beszéltem.
- Az átkok, rontások kezelése érdekel leginkább. Talán még a mérgek, de ez utóbbiak... hát - megrántom a vállamat, majd felé nyújtom a cigarettát, esetleg kér-e belőle. Még van jó pár slukknyi, erre ő meg akar fulladni, így kissé aggódva pillantok rá. - Mindenben ennyire jó vagy? A légzésen kívül, az ember azt hinné, ha énekelsz, legalább az megy.
Szemétnek hangzik, de ha rám meg a ragyogó mosolyomra néz, talán leesik neki, hogy csak piszkálódom. Aztán jön is a nőci, hozza az italokat, le is veszem a sajátom a tálcájáról, majd inkább Igorét is, miközben ő elmélyülten keresi a szemkontaktust.
- Csibém. Te itt dolgozol. Meghoztad az italokat. Nincs dolgod? Huss - legyezgetek a nőnek, hogy menjen már a dolgára, majd megforgatom a szemeim és inkább a frissen szerzett italomba kortyolok, ahogyan a nő sértetten elsiet.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Quinn Ashwood
Házvezető Rellon, Vendégelőadó, Auror, Minisztériumi dolgozó


apnyu | a másik Szombat lány
RPG hsz: 41
Összes hsz: 282
Írta: 2019. május 5. 12:29 Ugrás a poszthoz

5 éve | a Hiba | mosoly

Nem a korai kelésről híres, ma mégis úgy alakult, hogy a nap első sugaraival ébredezni kezdett. Kellemes, lusta érzéssel nyújtózott, még csukott szemmel gondolta át, hol is van és mi történt az éjszaka. Egy kis ideig nem merte kinyitni szemét. Nem akarta, hogy vége legyen, hogy a férfi már ne legyen mellette.
Kellemesen csalódott a másik szuszogását hallva, majd fejét felé fordította. Nyomott egy csókot vállára mielőtt még kikelt volna az ágyból. Figyelt, nehogy felébressze. Az ablakhoz sétált, kinézett a kis réseken. Még így is sikerült olyan helyet találniuk, ahol az ablak a hátsó kertre néz és egészen kellemes látványt nyújt.
Néhány percig csendben nézi az alvó férfit, mosolyog és visszagondol az estére. Újra megtenné. Talán az egyik legjobb estéje és éjszakája volt eddigi élete során, pedig ő pont olyan gyerek volt, aki kiélvezte az idejét, kipróbált mindent.
Épp csak Nimród pólóját veszi magára mielőtt kilép a szobából, szándékában áll visszatérni, de két bögrével a kezében. Mindkettejüknek szüksége van a reggeli kávéra, ezt az együtt töltött idő alatt már megtanulta. Azon mondjuk lehetne vitatkozni, melyikük a hisztisebb, ha rosszul indul a nap.
Nimród bögréjét az éjjeliszekrényre rakja, sajátját magánál tartva visszasétál az ablakhoz és felül a párkányra. A pólóra már nincs szüksége, így csendben, a fényt a bőrén élvezve bámul kifelé, figyeli a virágokat, az udvaron játszó macskákat és vár. Várja, hogy a másik felébredjen és realizálja, hol is van. Bori pedig felé fordítja fejét és rámosolyog.
- Kávé az éjjeliszekrényen - szinte suttogja.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lorin Annie Brightmore
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Negyedikes diák


Csiperke ^^
RPG hsz: 97
Összes hsz: 227
Írta: 2019. május 5. 13:09 Ugrás a poszthoz

Valentin
Ruházatom

Végül úgy esett, hogy a hajamat eljótékonykodtam, így most egészen rövid, éppen csak súrolja a vállam, és tépett is. Nem bántam, főleg, mert megtudtam, hogy van olyan bájital, ami segít a növekedésében. Hihetetlen, de igaz, megértem a felnőtt kort a mágusvilágban. Ahhoz képest, hogy a születésem előtt eltemettek már, büszke vagyok magamra.
Az új bájitalnak köszönhetően pedig erősebbnek érzem magam, mint valaha, és boldognak, igazán boldognak. Ehhez hozzájön az is, hogy ez a tavasz igazán gyönyörű, tele van virágillattal és a madarak mindig csicseregnek. Ajkaim folyamatosan mosolyban állnak, szinte már zsibbad az egész arcom, ráadásul megkaptam az engedélyt, hogy pár könnyebb bűbájt is elsajátítsak, így egész hétvégén ezeket gyakoroltam. Már tudok lebegtetni, apró dolgokat és könnyebb könyveket. Nagyon elégedett vagyok.
Ma ugyan kicsit borúsabb az idő, de kellemesen meleg van, az eredményeim kiválóak, így kutya és testőr nélkül, egymagam indultam el sétálni. A boltban vettem magamnak inni és péksüti meg egy csomag magot a madaraknak, ugyanis a terveim szerint a tavacskát látogatom meg, és pokrócot leterítve fogok olvasni és fotózni. A fényképezés még mindig nagyon komoly szenvedélyem, i-má-dom! Rengeteg képet készítettem már, és ez a szám remélem növekszik majd még.
Kiérkezve a szokásos helyem felé indulok, azonban onnan néhány méterre megtorpanok, ugyanis az egyik padon észreveszek egy alvó alakot. Egy hosszú percig csak nézem őt, és megnyugszom, amikor látom, hogy a mellkasa emelkedik, majd süllyed. Mondjuk mások is vannak itt, ha baja lenne, biztos szóltak volna már valakinek. A pokrócot előveszem, ám mégsem terítem le, mert nem tudok elszakadni az idegentől. Lassan, csendesen megközelítem, és végül a föld helyett rá terítem a színes, kockás anyagdarabot, majd a táskámba nyúlva, elkezdem a vásárolt péksüti egy részét a másik zacskóba pakolni.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Borbély Nimród
Független varázsló, Előkészítős tanár



RPG hsz: 17
Összes hsz: 62
Írta: 2019. május 5. 13:25 Ugrás a poszthoz

5 évvel ezelőtt - a Vörös - zene

Még a szemöldökét is összevonta, ahogyan próbált az álmok után kapni. Csak még egy kicsit, csak még azt a képet egy másodpercnyivel tovább megtartani...
Mélyen szívta be a levegőt, mikor elért tudatáig a hang. És a kávé illata. Még csukott szemmel mosolyodott el. A feketeséget a nap fénye narancssárgára színezte, aztán résnyire kinyitotta a szemét.
Szinte még vakon tapogatózott a bögre után. Kissé feltolta magát az ágyon, és hátát a támlának döntve nyögött fel elégedetten. Belekortyolt a kávéba, és az ablaknál ülő nőt figyelte. Szeme alaposan megfigyelt minden domborulatot. A bőre színét, ahogyan a délelőtti napfény sárgára festette. A sötét vonalakat, a spaletta árnyékait.
Elégedetten vigyorodott el, miközben füle mögé tűrte saját haját. Tökéletes reggel egy tökéletes éjszaka után. Olyan volt, mintha a tegnapi részegség még tartana. Mintha még bódult lenne a koncerttől és az este történekről. És mé csak nem is lesz tőle másnapos.
- Tökéletes - felsóhajtott, ahogyan a kávéjába kortyolt. Aztán tekintetével ismét elidőzött az ablakban ülő Borin. - Tökéletesen festesz ott. - Mosolya széles vigyorrá szélesedett ki, majd még jobban feltolta magát az ágyon.
Nagyot kortyolt a kávéból. Kész szerencse, hogy van elég idejük az indulásig. Pécs nincs is olyan messze innen, ellenben...
- Kár, hogy olyan messze vagy.
Utoljára módosította:Borbély Nimród, 2019. május 5. 13:25
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Borbély Nimród
Független varázsló, Előkészítős tanár



RPG hsz: 17
Összes hsz: 62
Írta: 2019. május 5. 13:43 Ugrás a poszthoz

Dani

From walking home and taking roads - Nem. Nem jó a vége. Valami nem jó benne. Fogta és kitörölte az egész sort, hogy aztán néhány akkordot lefogva megpróbálja kísérettel. Mert kysérettel mindig minden könnyebb volt.
- From walking home and... - inkább tovább dúdolt, miközben lefogott egy F-et és akkordbontással pengetni nem kezdte a húrokat.
Már legalább egy órája kint ült az utca egyik árnyékos padján és a körülötte elszórt papírokból és tintapacákból kiindulva, nem éppen sikeres dalszerzést folyt éppen a nagyközönség előtt.
Talán innia kellene egy kávét. Vagy csak egyszerűen lelépnie ebből a porfészekből és élnie. Akkor talán jobban jönne az ihlet.
Felsóhajtott és hátradőlt, a gitárt az ölében pihentetve. Unalmas falu volt ez a javából. Sehol semmi. Még a fő utcán is csak éppen hogy lézengtek az emberek. Mondjuk vasárnap volt, de a fővárosban így is alig lehetett volna kikerülni az embereket.
Felsóhajtott ismét. Na jó, ha már itt kint ragadt, akkor legalább egy dalt játszon el rendesen. Aztán ha utána sem megy, szépen lelép haza.
Hosszú ujjai könnyen lefogták a következ dúrt, miközben ő a szöveg helyett csak dúdolt. Most fontosabb volt a hangszer. Ez most nem koncert volt. Most csak magának zenélt.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Adrian Black
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Egyetemi tanár


cigarette daydream
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2862
Írta: 2019. május 5. 13:48 Ugrás a poszthoz

jóédesapám

Alapvetően sokszor gondoltam már arra - már, amióta visszajöttem -, hogy sokkal könnyebb lenne az életem, ha megpróbálnék beférkőzni a fejébe - valamiért mindig kényszeresen meg akarok felelni valakinek, csak a célszemély kiléte a változékony - de minden egyes alkalommal rájöttem, hogy felesleges. Nem azért, mert nem lenne könnyebb az életem, ugyan, dehogy, de azonnal észrevenné, és ha egyszer rájönne, akkor már nem lenne visszaút, ami fogalmam sincs mégis hogyan változtatná meg a kapcsolatunk, de az is tény, hogy nem is feltétlen akarom tudni, mire szokott gondolni.
- Ó, valóban? - elgondolkodva révedek arcára, szemöldökeim hajszálnyit emelkednek a nagy figyelemben, hosszan pislogok, ahogy mélyen bólogatni kezdek. Igen. Így van. Ki vagyok én, hogy bárkit is félbeszakítsak az élettel kapcsolatos jó tanácsaiban, ha egyszer ennyire belelendülnek a dologba. Hogy én erre eddig miért is nem gondoltam. - Nem hiszem, hogy ezek után képes leszek ugyanúgy nézni rá - vállat vonok, újat slukkolok, arcomra visszaül a mosoly, szemeim sarkában szarkalábak gyűlnek.
- Ó, Kedves, a pedagógia mintapéldánya - megingatom fejem, zsebemből előhúzva a cigarettás dobozt pattintom fel annak a tetejét, majd felé nyújtom. Alapvetően nem azt kérdőjelezem meg, hogy ne tudná azt, amit tanít, vagy, hogy nem igyekezne átadni, de a gyerekek megfélemlítése és a szabályok céltalanul szoros betartatása, amivel körülbelül elveszik előlük azokat az éveket, amikben még jogosan és következmények nélkül lehetnek felelőtlenek, csinálhatnak hülyeségeket, sodorhatják magukat - bizonyos mértékig - veszélybe, igazán élhetnének, nem feltétlenül... jó. Hülye gyerekek, kell őket hagyni élni, kell őket hagyni szarságokat csinálni, mielőtt azon kapnák magukat, hogy idejekorán megöregedtek.
- Tényleg? - gyanakodva vonom össze szemöldökeim, tekintetem fel-alá jár arcán, miközben azt próbálom kitalálni, hol van ebben a csapda, mert az bármikor és bárhol lehet. - Mikor?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Quinn Ashwood
Házvezető Rellon, Vendégelőadó, Auror, Minisztériumi dolgozó


apnyu | a másik Szombat lány
RPG hsz: 41
Összes hsz: 282
Írta: 2019. május 5. 13:56 Ugrás a poszthoz

5 éve | a Hiba | mosoly

Egész életében emlékezni fog a tegnapi koncertre és az időre, amit kettesben töltöttek. Csak ők ketten, a felesleges bandatagok és az őket körberajongó csajok nélkül. Figyeli őt, figyeli a nyár szépségét odakint. Sosem akar tovább állni.
Tovább ül ott csendben míg Nimród ébredezik, kortyolgatja a kávét, melyből életet merít erre a napra. Egy újabb út áll előttük, egyelőre azonban csak a pillanatnak él. A bőrét égető tekintetnek, a mosolynak. Simogatja a férfi hangja és nem kell sokáig várnia, hogy a távolság lecsökkenjen.
Bori lassan, csípőjét ringatva sétál oda az ágyhoz. Bögréjét leteszi a szekrényre, majd négykézláb a másik fölé mászik. Mosollyal az arcán hajol a nyakához, apró, elnyújtott csókokkal halad a füléig, majd finoman fogai közé fogja.
- Elég közel vagyok? - teszi fel a kérdést, de a következő mozdulattal lefordul róla és hanyatt elterül az ágyon, karjai a puha párnákon nyúlnak el. Jól esően sóhajt fel.
- Elmentél volna, ha te ébredsz előbb fel? - vigyorogva, de érezhető kíváncsisággal kérdezi. Nem okolná, ha így lenne, de nem örülne, ez biztos és abban is biztos, hogy ezt a férfi is tudja. Elvégre ha csak egy estéről szólna, már Bori is itt hagyta volna. Ez viszont egy nyárról szólhat.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Sárközi Norbert Dorián
Házvezető Eridon, Tanár, Okklumentor, Auror


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
RPG hsz: 156
Összes hsz: 764
Írta: 2019. május 5. 14:15 Ugrás a poszthoz

Extra kölyköm

- Ennyitől megfutamodsz? Pedig azt hallottam, hogy igencsak nagy Casanova vagy.
Homlokomhoz emelem a mutatóujjam, és kétszer megkopogtatom, arcomon a letörölhetetlen, elégedett vigyorral. Elégedett vagyok, mert én magam igen jól szórakozok a ténytől, hogy ilyen dolgokat tudok.
- Az a kislány olyan féltékeny, hogy még engem is összezavart. Azt hittem, komoly, ami közöttetek van.
Érdekes, hogy éppen rá, csak rá, és elmagyarázhatatlan ellenszenvvel. Na ők ketten is ám megérik a pénzüket. Egyszer kérdeztem is a kis Emily-t, hogy nem lenne-e jobb kimondani, hogy mi van, amire ő olyan riadtan nézett rám, mint egy fészkéből kiesett kismadár. Próbálta rejteni, de ha nem látnék a fejébe, akkor is, az arcára volt írva és van írva most is, hogy mennyire komolyan szereti ezt a bolondot. Furcsa, hogy kettejük közül a kislány elméjébe merek gond nélkül belenézni, és Adriané az, amibe nem szívesen. Talán a végtelenül romantikus énem nem akar megint csalódni.
- Mondom, Adrian, ráérek.
Mélyet szívok én is a cigarettámból, Kedvesre nem is reagálok. Aki retardált gyökér volt fiatalon, az öreg korára csak rosszabb lesz. Rám halálos ellenségként tekint, mert a húga a feleségem, és az fel sem merül benne, hogy Anna esetleg, talán nem kényszerítés hatására lett a nejem, hanem azért, mert szeret. Nem, a házasságom negyed évszázada az ördögtől nyert képességeimen alapszik. Édes Merlin szent eszére. Kedves sosem fog megváltozni.
- Na jó. Nézzük mennyire vagy jó. Nézzük az alapot. Az egészet úgy képzeld el, mintha egy védőfalat képeznél egy bizonyos emlék vagy emlékcsoport köré. Első körben rejts el mindent a védőfal mögé, aztán a későbbiekben előhozunk párat. A falat fel kell építened, te döntöd el az alakját, mintha becsomagolnád az emlékeket. Legyen mondjuk Shayleen és a három legkedvesebb emléked vele.


//Kockadobás: Az első emléket meglátom, a másodikat és a harmadikat félig tudod elrejteni, ott részlegesen, de belelátok.//
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
South West
Független varázsló


Annelie tulajdona | Délnyugat
RPG hsz: 207
Összes hsz: 585
Írta: 2019. május 5. 14:45 Ugrás a poszthoz

N I K O L A I, az ünnepek előtt
[zárt]

Hátralökte, aztán újra és újra. Elé állt, hogy ne tudja megtenni, amit józan ésszel sem tenne meg. Arra gondolt, hogy a legegyszerűbb az lenne, ha őt magát is elkábítaná, mielőtt még elszabadulna a pokol.
Már rá is szorított a pálcára, mikor végre úgy tűnt, kezdett megnyugodni. Az adrenalin még hajtotta tovább, még ott lüktetett az ereiben, de legalább már nem akart nekimenni a németnek.
Látta a másik szemében a változást. Hogy olyasmire készül, amit nem kellene megtennie. Olyan volt a tekintete, mint azoknak a halálfalóknak, akkorm és ott, mikor még apjával az oldalán mentek el a gyűlésre.
- Nem teheted meg - határozottan, de halkan közölte a mondatot, és egy pillanatig tényleg elhitte, hogy tud a józan eszére is hatni. Aztán villant a zöld sugár. Éppen mellette cikázott el, amíg el nem találta a német összecsuklott testét.
Egy pillanatig csak állt. A mögötte elterülő testre nézett, majd vissza a csárdatulajra.
- Kiba*tt nagy szarban vagy! - Hidegvérrel közölte a mondatot. Ezt Nikolai sem gondolta át, ebben biztos volt. South pedig ennek az egész káosznak a szemtanúja lett. - Merlinre! - belerúgott a mellette álló székbe, mire az felborult. Két kézzel hátrasimította a haját, és fel-alá járt a szobában, miközben szorosan markolt rá a pálcájára. Nem attól félt, hogy Nikolai megtámadná. Inkább kellett neki valami, amiben megkapaszkodhatott. - Mi a franc folyik itt?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
RPG hsz: 227
Összes hsz: 2023
Írta: 2019. május 5. 15:15 Ugrás a poszthoz

South
[zárt]

A jelenlevők közül egyik sem ismeri igazán. Sokáig olyan jól játszotta a szerepét, olyan jól titkolta a piszkos kis ügyeit, hogy talán még maga is elhitte, hogy megjavult. Elhitte, hogy Anna mellett jó útra tért, erre tessék. Nem bír magával.
Keményen veszi a levegőt, tekintetét a németre szegezi. A kék szemek véreresek, itt-ott arcára is kezd rászáradni a vér, mely Niko ökle nyomán serkent ki.
Lassan az elborult tekintet kijózanodik és jobbjával a hajába túr. Most kezdi érezni karja zsibbadását és a csontjáig hatoló fájdalmat. Ruhája nagy részét vörös foltok tarkítják, de nem tud ezzel foglalkozni miközben a férfi ott járkál körülötte.
- Senki nem fenyegetheti a családomat - jelenti ki miközben közelebb sétál az emberez.
Belerúg a lábába, mintha biztosra akarná venni, hogy nem mozdul. Hogy kellene ezt megmagyaráznia? Miért kellene megmagyaráznia?
- Menj haza és felejtsd el ami itt történt.
Fel-alá járkálva remegő kézzel cigit vesz elő, most minimum egy doboznyira szüksége lesz, hogy helyrerakja gondolatait. Kár, hogy ezt másnak is látnia kellett. Egyáltalán bízhat benne? Elmondja valakinek?
- Komolyan mondom, West. Ne keveredj bele. Elveszíthetsz mindent.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nahowsky Valentin
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


Boci
RPG hsz: 4
Összes hsz: 108
Írta: 2019. május 5. 16:08 Ugrás a poszthoz

Lorin

Vannak napok, amikor nem a legjobb formájában tetszeleg. Ezek a napok főleg akkor gyakoriak, amikor az előző este hosszúra sikeredik, vagy amikor saját magán teszteli a növényei hatását. Utóbbiba ütközött mielőtt kisétált volna gitárjával a hátán a kis tavacskához.
Egy ideje már elhagyta a cipőjét a víz partján, elálmosodott, valószínűleg ez az egyik hatása földből épp csak nemrég kikelt, de hamar nagyra növő zöldnek. Egyelőre elképzelése sincs róla, mi az, de a jegyzetei között még vissza tudja nézni, honnan szerezte a magokat.
Álmosságában úgy gondolta, nem szerencsés a parton maradnia, elég sokat szokott forgolódni és ki akarna belefulladni a tóba? Ugye, hogy senki? Ezért választott egy közeli padot, ahol nagyjából fél perc alatt mély álomba szenderült.
Lelóg a keze, a másikat hasán pihenteti. Lábai keresztben a padon, habár össze kell húzni magát, ha el akar férni. Egy kicsit kisebb hajléktalanokra van tervezve az ülőalkalmatosság.
Egyenletesen szuszog, az álmok földjén jár, nem érzékel semmit a külvilágból egészen addig, míg valami nagy el nem lepi. Igaz, kellemes, hogy csupasz karjait nem simogatja a szél, de furcsa is. A furcsaság pedig magához téríti, lassan kezdi nyitogatni szemeit, majd felül. Lábai keresztben a padon, a pokróc, amit ráterítettek félig lehullik róla. Álmos fejjel, a helyét nem találva néz körbe és akad meg a szeme egy lányon. Kell még egy kis idő Bocinak hozzá, hogy rákérdezzen, ő takarta-e be és miért.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Adrian Black
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Egyetemi tanár


cigarette daydream
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2862
Írta: 2019. május 5. 16:29 Ugrás a poszthoz

Jóédesapám

Ívesen megemelem jobb szemöldököm, alapvetően továbbsiklanék azon, hogy épp a képességeim birizgálja a kis botjával, gyerünk, Adrian, érezd csak úgy, mintha ez is egy hülye kis verseny lenne, ki tud több nőt minél rövidebb idő alatt gerincre vágni - ha a következőben nem kezdene el Emily-ről és a vele való kapcsolatomról beszélni. Az arcom egy pillanat alatt válik komollyá, tekintetem ide-oda ingázik az arcán, mintha csak azt várnám, hogy e következő percben elnevesse magát és megveregesse a vállam, hogy há-há, újra bedőltem neki, de ez elmarad, és valahogy jobban sért, mint arra bárki is számított volna.
- Tényleg? - ha nem lenne róla szó, legyintenék, ha nem ő mondaná, különösebben nem érdekelne, de elég régóta ismerem Sárközit ahhoz, hogy tudjam, nem beszél hülyeségeket. Hosszan kifújva fogaim közt a füstöt simítok végig államon, az enyhe borostám végigkarcolja az ujjaim, nem igazán érdekel, sőt, a súrlódás elenyésző érzete némileg megnyugtat, pontosan úgy, mint évekkel ezelőtt a fájdalom. - Hát én is - elhúzom szám, belenyomom a fém tálkába a csikket, majd újat gyújtok. Ha egy hisztis gyerek lennék, most hátat fordítanék és lelépnék innen, hogy napokig duzzogjak azon, hogy a nőm nem képes legalább annyira megbízni bennem, hogy ne mástól halljam azt, ő mennyire féltékeny, annak ellenére, hogy pontosan tudja, ő az egyetlen, pedig Merlinre, épp csak a kezemet kellene kinyújtanom. Ujjaim halántékomnak támasztom. Lapozzunk.
- Shayleen - bólintok, állkapcsom akaratlanul feszül meg a neve hallatára. Nem tudok másképp reagálni erre. Egy pillanatra behunyom szemeim, a cigarettába szívva vonom össze szemöldökeim, és szedem össze a gyerekkori emlékeinket, még az előtt, mielőtt beteggé vált volna. Az ő első versenye, az én első boxkesztyűm. Együtt festünk, együtt firkálunk üres lapokra olyan álmokkal, mint hogy majd egy nap híresek leszünk, és százezer dollárokért adják majd el a pályánk kezdeti darabjait. Aztán hirtelen ugrás, az egyik teremben vagyunk a kastélyban, egy kandallóban ropog a tűz, ő pedig épp csak csipeget a pogácsáiból, de már ez is istentelenül boldoggá tesz. Képezzünk hát falat. Kinyitom szemeim, tekintetem Sárközi arcára függesztem, holott egyikőnknek sincs erre különösebb szüksége, tudom. Csak kell egy határozott pont. Érzem, ahogy egészen összeszűkülnek pupilláim, ahogy falat képzelek az elmém peremére, amolyan gátat, hideg jégfalat, mintha vissza kellene fognom őket a kitöréstől.
- Na? - kíváncsian vonom fel szemöldököm.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
South West
Független varázsló


Annelie tulajdona | Délnyugat
RPG hsz: 207
Összes hsz: 585
Írta: 2019. május 5. 18:43 Ugrás a poszthoz

N I K O L A I, az ünnepek előtt
[zárt]

Azt mondta Astrid, hogy innentől kezdve már teljes életet élhet. Hogy maga mögött hagyhatja a múltját. És most tessék. Itt tart újra. Újra és újra. Mintha ő keresné a bajt. Talán ő is kereste. Hisz le is léphetne innen, mintha mit sem látott volna.
Orrán szívta be a levegőt, miközben agyában keményen zakatoltak a fogaskerekek. Egyértelmű volt, hogy Nikolai valamit eltitkolt, és hogy ez a titok nem éppen a kellemes kis talányok közé tartozott. South épp elég titokkal élt együtt, hogy felismerje ezt. És éppen ezért nem akarta beleütni az orrát.
De most már látta. Most már itt volt, és az idege férfi teste ott hevert előtte. Nem fog ezek után válaszok nélkül hazamenni!
- Merlinre Weißling, mégis mit akarsz csinálni ezek után ezzel? - bökött pálcájával a földön elterülő test felé. - Talán húsos pitét csináltatsz a manókkal?
Felsóhajtott és az asztal szélének dőlt. Beletúrt a hajába és rágyújtott ő is egy szálra. Jelezni akarta, hogy ő innen bizony nem fog egyhamar távozni. Addig biztosan nem, amíg nem ad valami magyarázatot erre.
- Tedd le a segged, amíg megnézem azt az átkozott sebet - szívott bele hosszan a szálba. Le kellett foglalnia magát. Minél előbb cselekedni és helyrerakni ezt a káoszt.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
RPG hsz: 227
Összes hsz: 2023
Írta: 2019. május 5. 19:03 Ugrás a poszthoz

South
[zárt]

Nem is rossz ötlet, könnyű módja lenne az eltüntetésnek. Ha valaki viszont kiszúrná, nagyobb baj lehetne belőle és egyébként sem kockáztatná a munkáját és mindent, amit felépített.
- Megoldom, csak menj el - dühösen morran a másikra.
Nem így képzelte ezt az estét, a South-tal való viszonyát főleg nem. Ő volt az egyik, akiben bízott és fordítva, összebarátkoztak, nem kellett volna, hogy ezt lássa.
Niko leül, ezzel most nem akar vitába szállni. Ispotályba nem mehet, Anna jobb, ha így nem látja. Elég baj lesz abból amúgy is, ha ezt elmondja neki, ha végre beavatja a titkokba. Pedig nem fogja tudni tovább titkolni, nem olyan buta a felesége, hogy ne szúrja ki.
- Ezek az apám emberei voltak régen, nem örülnek, hogy nem akarom folytatni a közös ügyeket- ennyi magyarázat talán elég, de ha nem, többet úgysem fog mondani.
Beszéd helyett óvatosan kibújik két slukk között a felsőjéből, melyre már rászáradt a vér. Egész karja vörösben pompázik, felkarján egy hosszú nyílt seb tátong. Sejtései szerint ez egy egyszerű bűbájjal nem fog befoltozódni.
- Ki fog nyírni - mormolja orra alatt.
Ha a németnek nem is sikerült, a felesége majd szépen elintézi ezek után. Egy pillanatra sajnálkozva néz fel a másik férfira. Nem akarta belekeverni.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nahowsky Valentin
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


Boci
RPG hsz: 4
Összes hsz: 108
Írta: 2019. május 5. 19:27 Ugrás a poszthoz

Blossom

Már tegnap este összekészítette azokat a dolgokat, amelyek mindenképp kelleni fognak a hajnali piacozáshoz. A szárított növényeket zsákocskákba zárta, mindegyiken szép felirattal szerepel, mit rejt és hány kanálnyit. Pontos, odafigyel az apró részletekre a munkájában, így arra is ügyel, hogy a frissek csak reggel, indulás előtt kerüljenek be a tértágítóval ellátott gitártokba, amiben magával hurcolja portékáját.
Nem ő a reggelek embere, de nem kell kirángatni az ágyból, vagy hideg vízzel leönteni ahhoz, hogy miután megitta a kávéját és embert faragott magából, kivonuljon a helyére.
Korán kezdi, ott ácsorog a boszorkányok között és megnyerő mosolyával igyekszik rásózni az emberekre a gyógynövényeit, füveit, cserepes növényeit. Van nála minden, amit csak el lehet képzelni, vannak az asztalkáján olyan különlegességek is, melyeket Európán kívül is nehéz találni, de különös, hogy leginkább azok fogynak, amik háztartásban, vagy alap bájitalokhoz szükségesek.
- Szép lány, ismered a sivatagi rózsa jó tulajdonságait? - szólítja meg a nézelődő barnát, akire rá is mosolyog. Bár nem virágárus, a bájitalokba és krémekbe használatos növényeket szereti felkutatni és újítani a kínálatán ezekkel.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
South West
Független varázsló


Annelie tulajdona | Délnyugat
RPG hsz: 207
Összes hsz: 585
Írta: 2019. május 5. 19:40 Ugrás a poszthoz

N I K O L A I, az ünnepek előtt
[zárt]

Nem tudta, milyen viszonyban volt Nikolai és az apja. Ha saját magából indult ki, akkor megértette, miért nem akart azokból az ügyekből kérni. Abban biztos, hogy azóta, mióta South West meghalt, neki nem volt köze az apja ügyeihez. És ez így volt jó, egészen addig, amíg az az ember börtönben rohadt, ő pedig itt élt Bogolyfalván. Talán Nikolai is hasonló helyzetben volt. Talán a szükség hozta így ezt a heyzetet. Talán tényleg nem volt más választása.
- Azt hittem, apád meghalt évekkel ezelőtt. - Akkor mégis miért most? Mi történt, ami változott?
Elfintorodott, ahogyan végigfutatta tekintetét a karján. Elég csúnyán nézett ki, és biztos volt benne, hogy ez nem fog begyógyulni pár óra alatt. Márpedig ha ezt titokban akarják tartani, akkor ezzel kezdeniük kell valamit.
- Elég durva sérülés, de azért nem fogsz belehalni. - Rá sem nézett Nikolai-ra, miközben ő beszélt. Koncentrálnia kellett az igéhez. Pálcáját a férfi karja felé tartotta, és egy bűbájjal megtisztította a sebet. Az átok mélyen felhasította a szöveteket. Nem sok reményt látott rá, de azért megpróbálta összezárni a sérülést egy újabb igével.
- Ezt gyógyítónak kellene látnia - sóhajtott fel, miközben a vágást figyelte. Meg sem mozdult a széle. Ahogyan jobban megfigyelte, még talán némely részéről szivárgott a vér is. - Ezt biztosan nem fogjuk tudni helyrehozni. Talán otthon van valami bájital, ami segíthet.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
RPG hsz: 227
Összes hsz: 2023
Írta: 2019. május 5. 20:00 Ugrás a poszthoz

South
[zárt]

- Meg. Sok szart hagyott maga után - ezzel pedig lezártnak tekinti a témát.
Elég lesz elintéznie a harmadikat, aki még mindig ott díszeleg a raktárban, míg ők megpróbálkoznak egy lehetetlen küldetéssel. Fogsorát összeszorítja, de még így is felmordul a bűbájra, amivel megteszi South az első lépést. Nem fog belehalni. Pedig minden mennyivel egyszerűbb lenne!
- Nem megyek gyógyítóhoz.
Felsandít a férfira. Nem érti, miért van egyáltalán még vele, de azt egyáltalán nem akarja, hogy ne csak ő, de még a kis családja is belekeveredjen az ügybe. Ennek egyáltalán nem szabadott volna megtörténnie.
- Kötözd be és megyek. Ezt el kell intézni - végigmutat az irodán.
Ebbe beleérti a férfit és a hatalmas káoszt is, amit műveltek odabent. Mindent helyre kell rakni és ha nem muszáj, nem hagy nyomokat. Még nehezére esik felfogni, mi történt itt, mik a következmények, de hálás kollégájának, ez bizonyos. Más már rég az aurorokhoz rohant volna.
Tudja, mit fog csinálni, mindig is tudta, mi a teendő ebben az esetben. Ha már megtörtént, legalább képes megoldani és minél kevesebben tudnak róla, annál jobb.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
South West
Független varázsló


Annelie tulajdona | Délnyugat
RPG hsz: 207
Összes hsz: 585
Írta: 2019. május 5. 20:47 Ugrás a poszthoz

N I K O L A I, az ünnepek előtt
[zárt]

Ha akarna sem tudna szólni az auroroknak. Egy ilyen szituációban biztosra vehetné, hogy őt csukják le. A halálfalót, aki megtámadott egy csárdatulajt és megölt egy üzletfelet. Ha hétköznapi körülmények között élt volna, talán már régen a parancsnokságon lenne.
Felsóhajtott és kötöző bűbájjal ideiglenesen helyrerakta a sebet. Vagyis eltűntette szem elől. Ideig-óráig még tartani fog, de Nikolai-nak is tisztában kellett lennie azzal, hogy nem fog sokáig tartani. Erre erősebb szerek kellettek, amiket csak feketén vagy ispotályban fog tudni megkapni.
- Körülbelül két órát adok a kötözésnek. - Hátradőlt, és beleszívott a szálba. Még megszemlélte a művét, majd a cigit a szájába véve hátranézett a test felé.
Utoljára Amerikában látott holttestet. Akkor tényleg azt hitte, hogy ennyi volt. Hogy többet nem kell ilyesmivel foglalkoznia. Hogy nem viszi haza a mocskot a családjához.
- Ezt elintézed egyedül? - Nem tudta, miért bízott meg annyira Nikolai-ban, hogy a segítségét ajánlja egy ilyen este után. Hogy miért maradt ott és miért fordult vissza akkor, mikor  a hangokat hallotta az irodából.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nérel Danka
Diák Navine (H), Uralkodó Unikornisok csapatkapitány, Uralkodó Unikornisok csapattag, DÖK tag, Színjátszós, Világalkotó, Harmadikos diák


Do small things with great love
RPG hsz: 106
Összes hsz: 335
Írta: 2019. május 5. 20:53 Ugrás a poszthoz

Lau
- Te tudod - emeltem fel a kezeim, mintha védekezni akarnék. Örültem, amikor Laura elhívott vásárolni, de nem gondoltam, hogy ilyen vicces lesz. Pedig ismerhetném már annyira magunkat, hogy mi mindenből poént csinálunk, nemhogy a ruhákból, főleg ha néhányuk ilyen nevetséges.
- Wow, ez azért elég menő - szaladt ki a számon az első gondolatom. Mindig csodálattal figyeltem azt a pár trükköt, amit a szobatársam mutatott. Az alapokat én is tudtam a képességről, például hogy barátnőm tudja formálni, színezni és mozgatni a vizet, de itt valahogy le is maradtam. Sokáig furcsa volt a képessége, ám hamar rájöttem, hogy ez így fair, Laura tudja manipulálni a vizet, én pedig szinte bármit megcsinálok egy seprűn. Jó, hogy neki is van egy hely, ahol jól érzi magát. Legalábbis nagyon remélem, hogy vizezés közben kiad magából mindent.
- Ú, jól hangzik. Ha megkeresed őket, majd mutasd meg! - kértem meg a hosszú beszámoló után. Tényleg érdekelt, hogy az milyen lehet, hiszen én a fél életemet szűk ruhákban, a másik felét meg talárban töltöttem. Az edzésekre is szűk ruhákat veszek fel, tulajdonképpen csak olyanok kaphatók minden üzletben. Értem én, hogy sporthoz kényelmesebb, és a súrlódást is csökkenti, de például télre vagy esőbe jobban jönne valami meleg és nagy, amibe bele lehet burkolózni. Ilyen szinten értem Laut, de nehezen tudnám elképzelni magamat nagyobb ruhákban, mint ami a méretem. Nem tudom, hogy én miért szoktam hozzá ennyire a feszülős dolgokhoz, de nekem már szinte ez kényelmes. Nem kell bajlódni azzal, hogy feltűrjem az ujját vagy a nadrág szárát, egyszerűen felkapom és mehetek is.
- Pedig szerintem a strand jó hely. Lehet fagyit enni, úszkálni a vízben, napozni, homokvárat építeni vagy egyszerűen csak feküdni - soroltam, holott biztos voltam benne, hogy ő is tudja, mit lehet csinálni a strandon. Egyszerűen csak annyira szerettem a nyarat és a vizet. A családommal minden nyáron kijártunk, kis idő után, már Olival ketten is elengedtek minket. Nekem a strand egyszerűen a boldogság fogalma. Egy csomó minden más mellett, mert én bizony nagyon sok dolognak tudok örülni.
- Nekem inkább az üléssel van a baj. Még egy trónon is fárasztó sokáig ülni. Hát még képzelj el engem, sokáig ülni - nevettem fel egy aprót, ahogy magamra gondoltam és az egy helyben maradásra. Órákon sem bírom ki, de a kviddics eléggé elveszi az eszem ahhoz, hogy olyankor ne azon kattogjak, mennyire jól esne most egy cigánykerék vagy spárga. Ha nem szeretném ennyire ezt a sportot, biztosan hasonló gondolatok kavarognának a fejemben. - Erre a problémára viszont nem megoldás a még puhább nadrág. Attól még ugyanolyan nehéz ülve maradnom - ráztam a fejem. Azért elég gyakran előredőlök, hogy legalább a fenekem ne kényszerüljön annyi üldögélésre, néha kicsit erőteljesebben is huppanok vissza a seprűre, mint kellene. Meg ezek iskolai tárgyak, azok mindig kicsit leamortizáltabbak, pedig azért nagyon figyelnek ránk. Ha lenne merszem, kérnék apáéktól egy saját seprűt, de attól a beszélgetéstől nagyon félek. Annyit viszont soha nem tudnék összegyűjteni, hogy én vegyem meg.
- Ugye? - kérdezek rá rögtön, és csak ezután esik le, mit is mondott Laura. - Ottalvósozol? Thomas-szal?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Nérel Danka
Diák Navine (H), Uralkodó Unikornisok csapatkapitány, Uralkodó Unikornisok csapattag, DÖK tag, Színjátszós, Világalkotó, Harmadikos diák


Do small things with great love
RPG hsz: 106
Összes hsz: 335
Írta: 2019. május 6. 10:48 Ugrás a poszthoz

Várkonyi Lana
- Néha csak az a vágyam, hogy következmények nélkül széttörhessem magam a seprűn - szaladt ki a számon az őszinte vallomás. A legtöbben őrültnek tartanának emiatt, és mivel a nő sem tudja, mire célzok, valószínűleg úgy szemléli, hogy félek a sérüléstől. Attól egyáltalán nem, a szüleim reakciójától félek. És szerintem az már elég beteg, hogy félek a saját szüleimtől. Ennek tényleg véget kellene vetni, mert így nagyon nem lesz jó vége.
- Én is hajtó vagyok. Legalábbis még. A házam csapatában kicsit kevesen lettünk hirtelen, a hajtó poszt pedig a legtetszetősebb az újak számára. Még nem tudom, hogy én megtarthatom-e a posztomat, de ha nem akkor azt hiszem fogó leszek - próbáltam elmagyarázni, de valahol út közben én is belekavarodtam. Undi ez a káosz, ami mostanában körülvesz. Majdnem mindent másokért teszek, még a kviddicsben is, pedig az igazán az én helyem. Az a hely, ahol úgy igazán kiadhatok mindent, és úgy érzem, egy kicsit legalább fontos vagyok, mégis annyian akarják ezt irányítani. Mintha a többiek nem is látnák, hogy nekem ez egyszerűen jó. Mindent jobban akarnak tudni, és ilyenkor én úgy szégyellem magam, mert mérges vagyok rájuk. Tudom, hogy csak védeni akarnak, de ez már pont az ellentéte. Annyira féltenek, hogy néha én félek tőlük, holott ők nem bántanak.
- A szüleim azóta el akarnak tiltani a sporttól, amióta elkezdtem. Akkor még elviselhető volt, hiszen csak hobbiként tekintettem rá, de már félek elmondani nekik bármit a kviddicsről. A terveimről sem tudnak, pedig olyan nehéz tartanom a szám - ráztam a fejem, kicsit kétségbeesetten. Erről csak Laura és Mei tud, miután utálok erről beszélni. A legtöbben nem is vennének komolyan, vagy apáéknak adnának igazat, arra meg nekem nincs szükségem. Lalának is csak azért mertem elmondani, mert ő is elmesélte, mi történt vele. Boldogabban fedeztem fel, hogy időközben a kvaffot vette kézbe.
- Időm, mint a tenger - mosolyodtam el halványan a felvetésére. - Elszaladok neked egy seprűért - ajánlottam fel, majd válaszát meg sem várva futottam az említett tárgyért. A seprűk egymásba gabalyodva álltak az egyik sarokban. Kicsit mérges is voltam azért, hogy ki képes így itt hagyni ezeket a csodákat, de egy gyors rendezés után elő is kerítettem egy egészen szép darabot. Visszamentem Lalához, akit expedícióm során a pályán hagytam és a kezébe nyomtam az eszközt. Minden készen állt egy jó játékra.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bagolykő Mágustanoda Fórum - összes RPG hozzászólása (38858 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 1284 ... 1292 1293 [1294] 1295 1296 » Fel