Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

kora délután a tavon|o
  | oo

Nem igazán tudom még úgy hova tenni magamban ezt a fejleményt. Persze, kíváncsi vagyok, hogy mit fog mondani. De tényleg, fogalmam sincs, hogy mire számítsak. A legegyszerűbb hát ha pontosan olyan sztoikusan vélekedek az egészről, mintha csak azon tanakodnék, vajon rántotta vagy tükörtojás lesz-e másnap reggelire. Teljesen mindegy, mindkettő megfelel. Magamat ismerve aznap leszek csak ideges. De akkor is feltett szándékom egyedül találkozni vele. Iszonyatosan jól esne,nagyon örülnék neki, ha Thomas elkísérne és tudom nagyon jól, hogy csupán kérnem kellene már jönne is. Azonban úgy érzem, hogy ezen inkább egyedül kellene átesnem. Utána úgyis azonnal ellátom őt információkkal.
Végigtaperolom a sárga fűzfaleveleket, néha felnevetve, ahogy megcsikiznek, majd kormányzom is a kívánt irányba a csónakot. Nem hiszem, hogy túl sokan megközelítenék így a fákat, elvégre arrafelé már nem annyira a mély a víz, simán zátonyra lehet futni. Persze ezt is megoldom, hogy nekünk ilyen gondunk ne legyen.
- Egészségedre! Hoztam sütit is, vagyis inkább édességet – árulom el ártatlanul mosolyogva. Még szép, hogy hoztam … vagyis egészen pontosan Thomas hozta, mivel ő cipelte a táskát. De ez most mellékes. Keresztül-kasul bejárjuk a tavat, mindig kiszúrunk egy szimpatikusabb facsoportot, ami felé elkanyarodunk, miközben egyik téma követi a másikat.
- Pe-persze – felelem egy kicsit meghökkenve és megszüntetek mindenféle irányítást. Meg is billen egy kicsit a csónak, ahogy a víz visszaveszi az uralmat. Óvatosan segítek csak rá, hogy jobban érezhető legyen a ringatózás. Éppen megkérdezném, hogy így jó-e, amikor a barátom elkezd helyezkedni. Félrebillentett fejjel figyelem, próbálok rájönni, hogy vajon mire készül. Pont most lenne könnyebb dolga, ha még nem ringatóznánk, de sebaj. Áh, értem már! Kényelembe helyezi magát. Hát, engem sem kell kétszer kérnie, az egyszer tuti. Lepakolom gyorsan a pizzás dobozokat, visszazárom a kulacsokat, majd először is odanyújtok neki egy pokrócot, párna gyanánt tökéletes lesz. Majd felállok egy nagy mosollyal az arcomon, hogy csatlakozzam hozzá.
- Hoppá, ezzel nem számoltam – kuncogok fel, amint megbillen a csónak a mozdulatomtól és kis híján keresztül esek a lábtartóként szolgáló deszkán. Miért is gondoltam, hogy ez nekem olyan egyszerűen fog menni? Rémesen rossz az egyensúlyérzékem. Óvatosan egyenesedek fel újra, lábamat átemelem a deszkán és csak ez után ülök le, noha nem ez a leglogikusabb módszer. De, legalább stabilan vagyok, egy darabig. Oké, ez az imbolygás kikészít, de akkor se állítom le a ringatózást. Nem és kész! Megoldom, valahogy akkor is megoldom.
- Oké, azt hiszem meg vagyok – jelentem ki hosszadalmas kínlódás után, bocsánatkérő mosollyal az arcomon. Hát ez ciki volt. De végül csak sikerült elhelyezkednem esés nélkül. Voltak rizikós pillanatok azért bőven. Felpillantok a felhőkre én is hangosat szusszanva ettől a békés, nyugalmas érzéstől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

LAU
kora délután a tavon | x



Awh, pokróc! Hát így már egyszerűen mesés! Behajtogatom fejem alá, úgy, hogy mellém is lógjon, a lánynak is legyen majd, mikor csatlakozik, mivel hogy csatlakozik. Ugyan rögtön lehullik sajnos a takaró az ülésről, amikor reflexből emelkedem meg barátnőm megbillenésére, hátha el kéne kapjam. De megvan, megtámaszkodott. Huh. Megkönnyebbülten rámosolygok és visszahelyezkedem szépen. Várom őt magam mellé, és nemsokára megérkezik végre.
Szusszanok egyet, felnézve újra az ég felé. Kezeim mellkasomra pihentetem és átadom magam a ringatózásnak. Nem vetek fel új témát, nem állok neki semmiről beszélni. Csak heverek a csónak aljában, Lau mellett és élvezem a finom, őszi napsütést, a víz csobogását, a fák susogását, a bongyorodó felhőket, barátnőm közelségét. Rátekintek magam mellé és érte nyúlok. Összefonom ujjainkat, így nyugtatom kezeinket hasamra. Elringatózunk a tavon, amíg hűlni nem kezd az idő, a partra terelve minket. Ideje mennem úgyis. Búcsúzunk az újabb, pompás randi után. De csak holnapig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Aranyos volt, hogy el tudtam magyarázni egy szófordulatot a fiúnak, amelyet aztán meg is értett, ez számomra igazi sikerélmény volt.
- Я тоже рад. (Szintén örülök) - válaszoltam Mihail-nak mosolyogva. Most rém büszke voltam azokra a kifejezésekre, amelyeket anyámtól tanultam. Sose gondoltam, hogy bármi haszna lesz az általa tanultaknak, de most bebizonyosodott, hogy tévedtem, és igenis nagy értelmet nyert a nyelvtanulás.
- Klassz, hogy ilyen sok a közös bennünk - mondtam a srácnak széles mosollyal a számon, majd közelebb húzódtam hozzá. Nagyon vonzó volt számomra, igazából nem is tudom, mi fogott meg benne... A szeme színe, a magabiztossága és még sorolhatnám, ez mind pozitív volt számomra. De úgy összességében az összhatás volt, ami előrébb lendített a nem létező kapcsolatunkban meg valahogy olyan volt a kisugárzása, amely nagyon vonzónak hatott.
Miután Mihail közölte, hogy oda fog találni a keresett helyszínre, néztem egy nagyot, hiszen ez azt jelentette, hogy külön válnak az útjaink. Ám ahelyett, hogy ott hagyott volna magamra mindenféle magyarázat nélkül, tenyerét hirtelen az arcomra simította. Mikor felpillantottam rá, magához húzott szenvedélyesen, majd egy lágy csók hagyta el a számat általa, amely iszonyat jól esett. Legbelül azt kívántam, bárcsak elmélyítené a csókot, kíváncsi voltam, vajon milyen lett volna akkor, mennyire lett volna szenvedélyes, hogyan éltem volna meg, milyen lett volna igazából átélni... hirtelen kívántam azt, hogy magához húzzon, majd szenvedélyesen megcsókoljon... talán egy másik alkalommal teljesül majd a kívánságom. Abba is beleborzongtam, mikor Mihail egy rakoncátlan tincset a fülem mögé tett. Kicsit sokat képzeltem a történetbe, mely aztán úgy volt tökéletes ahogyan elkezdődött, aztán véget ért. Ez az egész fantasztikus volt számomra, majd mikor véget ért a "varázslat" és visszafordult megkeresni a célszemélyt, realizáltam magamban, hogy nehéz volt elengednem, de bíztam benne, hogy hamarosan újra találkozni fogunk. Miután egyedül maradtam, picit még levegőztem a nyitott ablaknál, majd becsuktam azt, és tovább indultam a dolgomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Azt hiszem, szorul némi pontosításra az előbbi gondolatmenetem: eleve nem szeretnék találkozni, beszélni, egyszerűen csak érintkezni senkivel, de az exemmel duplán, sőt triplán sem. Erre mit ad Merlin?
Emesét.
Szám széle szkeptikus mosoly kezdeményezésébe rándul, megforgatom szemeim ahogy lapozok, majd mutatóujjam a lapok közé ékelve csukom össze a könyv borítóját. Akkor ennyit a nyugodt, meghitt, akadályok nélküli olvasgatásból. Szemöldököm ívesen homlokomra kúszik ahogy beszélni kezd - köszönjük Emese -, ajkaim még véletlenül sem kedvesen, hálásan, bármilyen és minden pozitív érzés tükröződésének teljes hiányában görbülnek fel.
Baszd meg.
- Kösz - ennél szebb bókot keresve sem kaphattam volna. Elvégre, pont erre van szüksége az embernek, miközben épp haldoklik, igazán sokat dob a szenvedő szervezet közérzetén, igen, szerintem is. - Ja, helyezd csak kényelembe magad - ha már így kérded. Persze kezdhetném azzal is, hogy már meg sem lep ez a fajta viselkedés tőle, de hazudnék. Legutóbbi tapasztalataim szerint Emese gyűlöl, ki nem állhat, ha tehetné, a világ legtávolabbi és legmélyebb pontjára költözne tőlem azért, hogy még csak a létezésem gondolata se érje utol, erre... Ezt csinálja. What?
- Komoly? - a kérdés ellenére az izgatottság, kíváncsiság vagy bármi más érzelem nélkül hangomban válaszolok. Nem érdekel, ez egy bentlakásos iskola, ahol minden történésre rávetik magukat csak, hogy feldobják kicsit az unalmas, összezárt, ingerszegény környezetet. Azon sem csodálkoznék, ha már egy tíz méteres troll támadott volna meg. - Na és miről szólnak a félinfóid?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A kérdése egyszerű volt, nem válogatta meg túlzottan a szavait, hogy specifikusabban célzott legyen az érdeklődése - már önmagában az, hogy egyáltalán verbális útra lépett vele, nagy szó a viszonyukat tekintve. Ugyanakkor valóban érdekelte, mennyire volt komoly hatással Ábelre az, hogy közvetlen közelről akkora dózist kapott a kipárolgásból, aminek saját maga csak a töredékét kellett elviselje.
Ha ironizálni ilyen hévvel megy, akkor olyan nagy problémái mégsem lehetnek. Foghatnánk az Alkimistára is ezt a némileg kicsinyes belső hangot, de ez most kivételesen csupán Dante belső kommentárja. Kicsinyes, mert egyébként pont a bájitalokhoz való viszonylagos hozzáértése miatt sejti, a fiú szavai inkább leplezik a kényelmetlenség és rosszullét mértékét.
- Látom. - Ezt a részét nem reagálja le inkább bővebben. Nem tudtával valóban nem fertőzőek, a festben semmi olyan jellegű nem volt, ahogy azt a gyógyítóik megállapították, így az egyik ágy melletti széket fél kézzel maga elé pakolja és leül.
- Kifejezetten csúnyán köhögsz, bár ez legalább azt jelenti, hogy van mivel. Jól jártál. - Sejtette amúgy, hogy az elegy nagyon szerencsétlen mód károsra sikeredett, de csak miután az általa begyűjtött mintát megvizsgálták derült csak ki, mennyire. Még neki is lesz pár nap, mire a szervezete teszi a dolgát és kitisztítja a méreganyagokat. Gyanítja, hogy Ábelt jóval tovább bent fogják tartani, viszont legalább pontosan tudják, milyen anyaggal kell számolniuk.
- Időben feltettem egy bűbájmaszkot, így csak néhány levegővétel volt, pár nap és megleszek. Rád viszont kibaszottul mérges vagyok... - Valóban a maga módján még mindig dühös Ábelre, bár ennek jellege valamivel passzívabb és hűvösebb pillanatnyilag, nem az az impulzív méreg, amellyel a szekrénynek lökte vagy első alkalommal megütötte. Most így csak tényszerű adatként közli a dolgot, mégsincs az embernek kétsége felőle, hogy ne mondana igazat. Már-már azt várná az ember, hogy hegyibeszédbe kezdjek a bájitalokkal való óvatosságról, arról, milyen meggondolatlan volt Ábel, végül azonban mégis másra lyukad ki.
- I guess ezt ellensúlyozza az a tény, hogy nem omlott össze a tüdőd míg felelősségre vonható lettem volna. - Utána sem. Elsőre érzéketlenül gyakorlatias és önző kijelentés, másodjára is, valójában azért van az egész mélyén egyfajta burkolt megkönnyebbülés is, még ha halovány is. Nemlegesen megcsóválja a fejét.
- Máskor, ha nem tetszik valami, inkább öngyilkosság nélkül oldd meg. - Túlzás lenne azt mondani, hogy akár mindketten bele is halhattak volna, Ábel inkább saját magának okozta a nagyobb bajt, mint az üst mellett közvetlenül álló személy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Napok óta nehezen tudok elaludni a stressztől, amit az új tantárgyak váltanak ki belőlem. Amint lehunyom esténként a szemem, az aznap tanult ismereteken kezd el kattogni az agyam. Múltkor arra keltem, hogy összeizzadtam a pizsamámat, ezért az éjszaka közepén kellett átöltöznöm. Most se jobb a helyzet. Úgy érzem, hogy hiába volt a nyári felkészítő, még így is alig tudok valamit a varázsvilágról. Kérdezni is félek, nehogy kinevessenek a többiek. Szóval szerintem elég nehéz és szerencsétlen a helyzetem...
Úgy döntök végül, hogy valamikor éjfél után elhagyom a körletet. Tudom, hogy nem kell nagy mozgásra számítanom. A többiek elmondása szerint gyerekjáték kilógni, egyedül a járőröző prefektusoktól kell tartanom, akik előszeretettel csípik nyakon a korombelieket, hogy aztán különféle büntetőmunkákat szabjanak ki. De ha szerencsém van, akkor Dana előtt bukok le, akit aligha zavarna, hogy a folyosókon lófrálok, így legrosszabb esetben is csak visszakísérne a Levitáig. Nem utolsó sorban nemes cél vezérel, ami belátásom szerint szintén enyhítő körülmény.
A megszokott útvonalat követem, nehogy eltévedjek. Minden helyiséget nem ismerek még, de a tanulószobában már volt dolgom. Ha nem tudok aludni, akkor töltsem el hasznosan az időt, és inkább előrehaladok az anyagban, hogy napközben több szabadidőm legyen, nemde? Köpeny van rajtam, amit a világoskék pizsimre vettem fel. A papucsomban igyekszem úgy lépdelni, hogy ne legyek hangos. Úgy tűnik, hogy ez sikerül is, hiszen valamilyen csoda folytán elkeveredem az esti homályban a célig, ahova nem hiszem, hogy bárki is betérne, hiszen mégis ki feltételezné, hogy pont itt lógna valaki? Gyertyát gyújtok és egy fotelban törökülésben kézbe veszem a bűbájtan könyvet, ami a szorgalmi megírásához kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szóval ezek szerint félreértette. Ajkaival talán még egy 'o'-t is formál, bár erre már nem merne megesküdni pillanatokkal később. Ettől még a fiú stílusa megüti a fülét és, ha eddig nem lett volna totálisan ellenszenves, most bizonyosan felrakta az i-re a pontot. Éppen ezért összepréseli ajkait, mielőtt olyasmi szökne ki rajta, amit nagyon nem akar. Shayleen alapvetően sem nagyon kedvelni, sem nagyon utálni nem szokott senkit, az emberek többsége semleges szereplő az életében, olyanok, mint a kis parasztok a sakktáblán. Vannak, néha okoznak károkat, de úgy amúgy pont nem érdekli őt. Érdekes, hogy ezúttal egy valódi parasztot sodort elébe az élet.
- Értem - végül csak biccent egyet. Nincs tisztában a wales-i helyzettel, hogy egyébként kevesen vannak és fáradtak. Náluk szerencsére nem nagyon akad emberhiány sehol, a nőnek pedig nem kötelessége ezzel tisztában lenni. Ő csak beugrós, kisegíti az ittenieket, ha úgy vesszük, nem az ő dolga.
- Kevesen vannak a gyógyítók és javasok, ezért megkértek, hogy segítsem ki őket. Nincs idejük eljönni a rezervátumba - ujjai közé gyűri kabátja végét, mintha csak ideges lenne, ezt azonban szándékában áll leplezni, így gyorsan zsebeibe mélyeszti kezeit. Akárha fázna úgy tesz, picit még össze is húzódik, pedig valójában ha rázza is a hideg, az nem az időjárástól, hanem a rellonostól van. Figyeli, ahogy elementálja útnak indul, de nem szól semmit, a villámok és egyéb jelek alapján bőven ki tudta találni, hogy elemistával van dolga. Az már csak hab a tortán, hogy dimágus. Nem érzi magát igazán biztonságban, elég zakkantnak tűnik a másik.
- Rendben - ő ennyivel le is rendezné, csakhogy Denis folytatja, azzal a gusztustalan, undorító mosolyával. Érzi, ahogy az indulatai felgyűlnek, de határozott levegővétellel visszanyeli, ami kikívánkozik belőle. Ezt se nevelték meg soha. - Már mondtam. Beugrós vagyok - noha hangja normális, szemeiből süt, hogy nincs ínyére a további beszélgetés. Mi több, menne már és, mivel itt úgysincs dolga, hát a gondolatok elhatározássá válnak. - Nos, úgy látom, rám itt nincs szükség. Viszlát - nem kíván jót, nem kíván sok sikert, se szép napot. Már leszokott arról, hogy olyasmit mondjon, amit nem gondol komolyan. Egyszerűen csak hátat fordít és elindul a létező legmesszebb a fiútól. Valószínűleg itt már csak nála kedvesebb embereket találhat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Ahogy Robi megszólal, Shayleen szemöldöke egészen hajáig kúszik szinte, mert alig bírja elhinni, hogy a férfi épp magát dicséri. Egyébként kéretlenül, tegyük hozzá. Nem kételkedik a jó szándékában, de talán érdemes az embernek magának eldöntenie, mi olvasmányos és mi hasznos.
- Mindenképp utánanézek - nem akar udvariatlan lenni, így nem mond ennél többet. Mondjuk attól, hogy Várffy-val nehéz egy helyiségben maradni, hiszen az egoja minden létező lényt kitúr onnan, még az is lehet, hogy jót mond. Egy próbát megér, maximum legközelebb jól megmondja neki, hogy közel sem olyan csodás, mint amilyennek képzeli magát. - Elvileg vértisztított - felsóhajt, miközben belekezd. - A családja célja, hogy tiszta vérű vélák legyenek. A háromnegyed véla egy véla és egy félvéla szülőből jön össze. Elvileg négy-öt generáció szükséges ahhoz, hogy teljes értékű vélákká váljanak - mondjuk, hogy ez miért jó, azt még senki sem tudta elmagyarázni Shayleennek. Mi több, ő sokkal inkább érzékeli negatívumnak a fajuk adta sajátságokat, bár tény, hogy amire képesek az erejükkel, az nem semmi. Vegyük csak Mihail-t, aki oly könnyedén babonázta meg különösebb erőfeszítés nélkül, hogy azóta is nyögi. Szerencsére Aidennek meg sem fordult a fejében, hogy azt higgye, a nő belement volna bármilyen körülmények között ilyesmibe. Még az is lehet, hogy komoly ügyet csinál majd belőle, bár erről próbálta lebeszélni. Nincs szükség a balhéra.
- Szívesen elkerülöm őket. Csak sajnos nincs rájuk írva - megvonja vállait. Nem ő kereste a bajt, az csak úgy... Jött magától. - Ismertem, igen. De tudtommal ő nem élt vissza a mágiájával, ellentétben másokkal, akik igen - nem volt sok kontaktja a modellel, de úton-útfélen bele lehetett botlani, hiszen a mai napig aktív. Persze azóta férjhez ment, de ettől még nem tűnt el a süllyesztőben.
- Örülök, hogy nem fáj - a bók hatására ugyan kissé szégyenlősen elmosolyodik, ez a görbe azonban tova is tűnik, mikor Robi folytatja. Szúrós pillantással néz a férfira, és kétszer is át kell fogalmaznia, amit mondani akar. - Majd a kedves barátnőd megmasszírozza az elvásott válladat - ez még a szebbik verziója annak, amit először gondolt. Elengedi a kezét és előveszi a kis stresszlabdát. Ezzel szokták ugyanis megtornáztatni a már kissé elmacskásodott tagot. Persze a nagy Várffy-Zoller Róbertnek nincs szüksége ilyesmire, de majd ha a kemény labdácskát össze tudja szorítani minden gond nélkül többször egymás után, akkor visszatérhetnek erre a kérdésre. - Elárulod, miért ütöttél bele a gurkóba ököllel, vagy ne is akarjam tudni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Egyikük számára sem könnyű ez a helyzet. Kész tények elé lettek állítva, elvégre Balázs örülhet, hogy itt lehet, Shayleennek pedig esélye sem volt nemet mondani, ugyanis a Minisztériumnak nemes egyszerűséggel nem lehet. Így bármennyire is mulatságos a két introvertált ember találkozása, ők valószínűleg fele ennyire sem szórakoznak jól.
- Persze, én sem úgy... Ne haragudj, csak borzasztóan új a helyzet és azt hiszem, még fel kell nőnöm a feladathoz - lesüti szemét és kínosan elmosolyodik, hogy aztán beharaphassa alsó ajkát. Elvileg itt most ő a felügyelő, a felnőtt, aki majd a kezébe veszi az irányítást. Félreértés ne essék, képes rá, mi több tökéletesen végre fogja hajtani a feladatot, csak előbb össze kell szednie magát is, meg a gondolatait is.
- Jaj, ne viccelj, ez abszolút nem a Te hibád - felemeli kezeit, amolyan védekezőn, aztán felismerve a mozdulat kétértelműségét inkább leejti azokat maga mellé, bár a mappát továbbra is komoly gonddal szorongatja. - Nem vagy a terhemre. Csak össze kell csiszolódnunk és minden rendben lesz - végre valahára egy kedves és őszinte mosollyal ajándékozza meg Beliánt. Azt már most sejtheti a fiú, hogy a nő nem fogja halálba szekálni, azonban olyan hatalmas bulikra sem számíthat majd tőle. Ha egész nap a szobájában akar majd kuksolni, abban sem fogja megzavarni, ha pedig megy valahová, valószínűleg tyúkanyóként legyeskedik körülötte, figyelmezteti, felkészíti, talán még azt is el tudja képzelni, hogy hajnalig virraszt, hogy biztosan hazaért-e a fiú. A gondoskodó ösztönei nem vesztek ki, hiszen anorexiás időszakait leszámítva folyamatosan Adriannel van elfoglalva, akár egy jó nővér. Kivéve, amikor nem.
- Nincs hol laknod? - elkerekednek szemei és az agyában lévő fogaskerekek rögtön forogni kezdenek. Mert oké, most beülnek egy cukrászdába, megisznak valamit, esznek mellé sütit, aztán majd útjára engedi Beliánt, hogy csöveljen a sikátorban egy kuka mellett? Vagy a nehezen összekuporgatott pénzéből valami leszakadt motelben aludjon? Természetesen a rosszabbnál rosszabb rémképek rögtön elméjébe tolulnak, ezeket elhessegetendő megrázza fejét. - Ki van zárva, hogy úgy búcsúzzunk el, hogy nincs tető a fejed felett. Ha neked is jó, lakj nálunk addig, amíg nem találunk jobb alternatívát. Én és az öcsém úgysem zavarunk sok vizet, lenne saját szobád, szóval... - mellkasához szorítja az aktákat, mintha szorongana. Nem a gondolattól, hogy vendégül kell lásson valakit, elvégre nála jobb házigazda kevés akadna. Inkább csak az a nehéz ebben, ahogy ez a szituáció kinéz kívülről. - Ne érts félre, nem ellenőrizni akarlak. Viszont nem hagyom, hogy valami fura helyen kelljen éjszakáznod - azon túl, hogy felügyelői kötelességének is érzi mindezt, tényleg aggódna. Úgy elengedni a nagyvilágba valakit, hogy semmije sincs, szinte kegyetlenség, Shayleen pedig sok minden tud lenni, csak az nem. A hófehér lelkével, a kedvességével és segítőkészségével egy vadidegent is - nem kissé felelőtlenül! - beengedne magukhoz. Egyszerűen ilyen természet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem arról van szó, hogy már megint magányos lennék (de), vagy, hogy egyszerűen nincs kedvem az embereknek (de), hogy nem akarok egyedül lenni otthon (de).
Nagyon régen voltak ezek a ruhák ilyen összeállításban rajtam, és az elején, a tükörben állva valóban húztam is kicsit a szám miattuk, az összképet látva, viszont pár hetvenkettes tátra-koktél után némileg átértékelődött az önkép-értékelésem. Kissé lehunyom szemeim, keresztbe font jobb lábfejem apró mozdulatokat tesz az éppen szóló zene ritmusára, miközben oldalra billentem fejem is, arcom alá engedelmesen simulnak a szintetikus bunda vékony, puha szálai.
Ajkaim halvány mosolyra húzódnak, ugyan a pultnál ülve viszonylag jobb világítás ér, mint a távolabb táncolókat vagy üldögélőket, ha kicsit oldalra fordulok, a színes fények engem is elérnek. A lüktetés, a tompa szédülés, a lehunyt szemhéjaim alatt pirosan-zölden-sárgán váltakozó foltok és csíkok egy olyan életérzés emlékét ébresztik bennem, amibe megígértem, soha többé. Hátrabillen koponyám, felnevetek erre a gondolatra, hirtelen nagyon gyerekesnek, idealisztikusnak tűnik, mintha azóta egész eddig valami mesében éltem volna.
Felsóhajtva fordulok vissza kiszolgáló barátomhoz, hogy balomon megtámasztva állam, jobbom megemelve rendeljek még egyet. Úgy tűnik, mára ő lesz a társaságom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Nekem szerencsére ritkán kell a folyosón keresztül elhagynom a pszichológusi részleget, hiszen a saját rendelőmön keresztül járok, hogy időt spóroljak, egyenest a váróba érkezve, ahonnan Zója volt irodája is nyílik. Némi szomorúsággal tölt el, hogy még mindig üres, főleg az egyre szaporodó dossziékat látva érzem néha úgy, jól jönne némi segítség, de egyelőre győzöm.
A kastély most csendes - alig páran járnak be a szünetben is, úgyhogy én sem sokat tartózkodom itt, csak azokon a napokon jövök be, amikor nagy ritkán ülésem vagy tanácsadás van. Az otthoni dolgokra fókuszálok, a kutatások és tesztek kötnek le nagyrészt - egy jégkása társaságában most is az alapítvány által küldött kimutatásokat olvasgatom. Aztán kopognak, szokatlanul határozottan és vidáman, benyomásom szerint.*
- Gyere beljebb!-*szólok ki, akárki is legyen a látogatóm, majd magam alá húzott lábaimat kinyújtom és megkeresem a szandálomat, félretéve a tabletet. Felállok a fotelből és elindulok az ajtó felé, hogy üdvözölhessem a belépőt, már ha elég bátor hozzá - nem mintha ijesztő vagy félelmetes lennék, még így, nyakigláb valómban sem. Főleg nem ebben a tarka, batikolt ingben és szokásos kedves mosolyommal tetézve kócosságomat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

- Még válogatsz is, na szép - felnevet, főleg ahogy látja, Ophelia mennyire komoly a névválasztást illetően. Mondjuk a jelenet alapvetően tragikomikus: itt ül egymás mellett két jó barát, akik épp álkapcsolatot akarnak összehozni és azon vitatkoznak, mi - vagy inkább ki - legyen a szakításuk oka. A romkomok írói telesírják a párnájukat ezektől a kliséktől, amik egyébként úgy tűnik, a valóságban is megtörténnek. - Akkor Lora. Lehetnénk mondjuk Nira. Vagy Loco. Kell a shipnév, tudod - megvonja vállát, mintha nem is lenne fontos a dolog. Bár tény, hogy a 'loco' őrültet jelent, szóval még illene is a kitalált barátnőjére meg rá. Jézusom, van még ennél is lejjebb?
- Ha ennél is jobbat akarnak, egy fajtiszta vélát kell találnom - ez mondjuk nem kis bók a nő részére, mert így Nico kimondja, hogy egy bombázó. Félreértés ne essék, szíve hölgye Emily, nála gyönyörűbb nem lehet senki, de ettől még nem kell megvakulnia. Barátja pontosan olyan szexi, mint amilyennek egy álbarátnőnek lennie kell, ott formás, ahol kell és annyira merész, amennyire kell. Így halkan meg merem súgni, hogy azért némi élvezet is lesz ám ebben a színjátékban...
Végül, demonstratíve bekövetkezik köztük az első csók. Nos, nem kell szégyenlősködni, jelentsük ki, hogy ez kibaszott jó. Annyira, hogy Nico nem átall repetát kérni belőle, ezúttal azonban merészen és felkészülten. Kezei legszívesebben illetlen helyekre vándorolnának, azonban visszafogja magát, így csak a szőke tincsekbe mélyednek el ujjai. Ha azt hinné, talán valami nem kóser, Ophelia rögtön rácáfol, ahogy viszonozza a csókot, tenyerét a férfi tarkóján nyugtatva.
A diszkréció említésére csak azért nem nevet fel, mert nincs ideje, ugyanis egy aprócska lélegzetvétel után ismét összeforrnak ajkaik, ekkor viszont már nincs megállás. Ahogy a nő egyre közelebb húzza magához, végül enged a csábításnak, jobb keze a meztelen lábakra téved, hogy egy óvatos, ám határozott mozdulattal szétfeszítse őket, ő pedig közéjük férkőzzön. Az ajakra adott csókból lassanként már valami egész más lesz: forrón szánkázik végig a hosszú, kecses nyakszirten, miközben Ophelia két oldalán támaszkodik meg. Borostája minden bizonnyal csiklandozza majd a nő puha bőrét, ám nem törődik vele, hagyja, hogy a temető rejtekében, távol a világ zajától átadják magukat a földi gyönyöröknek.

- - - o - - - o - - - o - - -
Kifulladva fordul hátára és vonja magához a nőt. Nos, amikor arról volt szó, hogy nincs szex és diszkrétek lesznek... Nem igazán erre gondolt. Valahol mélyen belül bűntudata van Emily miatt, de most, épp csak pár pillanattal az orgazmuson túl, baromira nem tud erre koncentrálni.
- Nem vagyunk normálisak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Neki aztán mindegy, hogy Masa vagy Marcsi, mégis, egy párbaj előtt illik bemutatkozni. A nem hivatalos "hallottam a neved és látásból ismerlek" nem megfelelő egy ilyen szituációban, elvégre, ha valóban sor kerülne az összecsapásra, hogyan mondhatná el bárkinek, hogy megverte a másikat? Valami csajt vagy csávót simán felülmúlt? Hát jó, de ki volt az? Fene se tudja, sikerült... Na értitek.
Aztán beküldi a lányt a gurkóért és nem fogok hazudni, élvezettel tölti el, ahogy nézi a levitást cipekedni. Azt tudjuk, hogy nem fog vele birokra kelni, de arról nem volt szó, hogy nem szórakozhat egy keveset, ha már iderángatták a semmiért. Szinte már türelmetlenül várja, hogy Masa kivonszolja magát és a kis aranyost is kettejük közé, amikor pedig mindez bekövetkezik, könnyedén hajol le, hogy kieressze a szörnyet kalitkájából. De legalábbis úgy tegyen.
Hogy mennyire jó döntést hozott azzal, hogy nem áll bele ebbe a párbajba, csak most derül ki, ebben a szent pillanatban. Látva a levitás reakcióját két dolog jut eszébe: vagy piszkosul kinevetni, vagy őszintén megsimítani a vállát és megnyugtatni. Végül azonban kénytelen egy harmadik opciót választani, ugyanis nemes egyszerűséggel fölegyenesedik és megvárja, hogy a lány felé forduljon. Amint ez megtörténik, szemeivel a doboz felé bök, ami továbbra is érintetlen kettejük között, végül tekintetét ismét a másikra emeli. - Remélem nem gondoltad komolyan, hogy itt ma párbaj lesz - felvonja fél szemöldökét és várja a reakciót. Merthogy ezzel a lendülettel ki is ejti ütőjét és seprűjét a kezéből, hogy mellette érjenek földet, ő pedig keresztbe fonja karjait maga előtt.
- Nem állok ki ellened. Azért jöttem el, hogy lássam, nem csak a szád nagy. Itt vagy, felkészültél, legalábbis megpróbáltál és ez nekem elég. Nem fogom veszélyeztetni az életedet - azzal egy könnyed mozdulattal kinyújtja jobbját, hogy Masa megfoghassa és kezet rázzanak. Ez ugyanis így fair. Ha már egyszer elmarad a párbaj, legalább ennyi legyen a végén. Egyébként, ha komolyan is gondolta volna ezt az egészet, látván a lány reakcióját, minden bizonnyal lefújta volna. Hiszen ki az, aki egy felreppenő gurkótól összegömbölyödik guggolásban a földön és magát védve feje fölé szorítja ütőjét? Na ugye. Nem kell a balhé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Ismerős hang invitál beljebb, nekem pedig nem kell kétszer mondani.
- Hello handsome - köszöntöm az én drága, nyurga hippimet anyanyelvén, ám förtelmes magyar akcentussal. Meg se próbálom, hogy ne olyan legyen. Megsimítom batikolt ing fedte hasát, miközben lazán elsétálok mellette és kezem zsebrevágva nézelődöm, mint valami átkozott múzeumban. Még az ábrázatom is műértőnek tetszik, ahogy a bútorokat, fali képeket vizslatom. A kanapén nem fekszik senki. Egyelőre. Lehet, én fogok majd nemsokára. Most viszont odaballagok az ablakhoz és a függönyt félretolva kinézek. Tovább járkálok aztán és vigyorogva a másik kijárati ajtóra mutatok.
- Te csalsz és ott jársz, mi? Nem a rémségek folyosóján - feltételezem. Ha valakinek van lehetősége és egy kis esze, kikerüli a borzalmakat. Márpedig neki mindkettőből van bőven. Kolbászolok tovább a rendelőben, mintha csak ezért jöttem volna, körbenézni, vagy mintha bárki hívott volna, vagy mintha kaptam volna rá akármilyen engedélyt.
Leülök végül a kanapéra és azzal a lendülettel el is heverek rajta. Ugye mondtam én, hogy nem marad soká kihasználatlan? Tarkóm alá teszem egyik kezem és keresztbe rakott lábaimat billegtetem ide-oda.
- Ha esetleg azt fontolgatnád, hogy hipnózist alkalmazol rajtam, tudd, hogy lehet, abba valamelyik tetoválásom bezavar, más részről pedig anélkül is bármit elárulok és felidézek neked. Azt is, amit nem szeretnél hallani - tájékoztatom a dokit, szabad kezemmel hadonászva, szokásomhoz híven össze-vissza beszélve, vidáman rabolva az emberek drága idejét olyan locsogással, amit általában csak én élvezek, és én is inkább azért, mert imádom megfigyelni, mit szól hozzá a másik. Aztán persze vannak olyan kis perverzek, akiknek szintén kedvére van a sok hülyeségem, mint mondjuk a helyes colosnak, akire jól rárontottam. Már megint. És hogy miért is vagyok itt egyáltalán? Bah, ráérünk még azt megtudni. Legalábbis én rárek és az a lényeg, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Laura
Én

És mit csináljak, ha bennem ez alapból megvolt? Nyilván, hiszen napi szinten kapcsolatban álltam vele, persze hogy vonzott, biztonságot adott, erőt meríthettem belőle. A kulcs abban rejlene, hogy immár a víz is vonzódik... Hozzám? Bátortalanul, kicsit kétkedve hallgatom szavait, pedig nem kéne ennyire elméláznom, éreztem én már ilyesmit korábban is. Azon az éjjelen is ott volt körülöttem, nem engedte, hogy bajom essen és vezetett, kivezetett szorult helyzetemből. De azóta? Nem igazán esett meg ilyesmi. Ujjaim lassan köröznek a vízben, picit meg-megállnak, lebegnek. Érzem ahogy a víz finoman tovasodródik, továbbgyűrűzik körülöttem, és annyira rákoncentrálok az érzésre, ami mindig velem volt mégsem figyeltem már jóideje, hogy észre sem veszem mikor Laura, lábát kiemelve hátrébb húzódik. Egyszerre otthonos és szokatlan amit csinálok. Ezerszer húztam már végig így kezemet a vízben, hol az öröm, hol a sebesség kedvéért, ezerszer élveztem ki hűvös selymességét. Viszont talán sosem figyeltem rá oda ennyire, sosem akartam addig simogatni míg meg nem moccan, addig kedveskedni neki amíg végig nem simít kézfejemen ő is válaszul. Vizsgálódok, figyelek, miközben Laura hangjai halkan szűrődnek be fejembe, támpontot adva a kapcsolat megtalálásához, nem kiszakítva belőle. Egy apró örvényt keltek mutatóujjammal, addig forgatom amíg a hullámok finoman egymás mellé nem rendeződnek, összekapaszkodva vonva egymást szédítő táncba körülöttem. A sötét mélybe nézek, bizonytalanul megpróbálom egyáltalán megpróbálni amiről eddig csak beszéltünk.
- Szia - szólítom meg halkan a vizet, és hát hogy máshogy tenném, ha nem köszönéssel? Persze nem várok válaszra, sőt Laurára sem merek pillantani, helyette újra és újra igyekszem átérezni mi az ami ujjaim körül történik.
Már nem körözök, teszek pár csitító mozdulatot, megkavarom az általam felállított kis rendszert, kivárom, hogy a víztükör elsimuljon. - Hát jó - sóhajtok halkan, majd az izgatottságtól enyhén remegő tenyeremet a tavacska felé tartom, szememet pedig behunyom. Igyekszem előcsalogatni magamból azt az érzést amit korábban éreztem, hívom a vizet, hogy jöjjön felém. Igyekszem arra koncentrálni amit akkor érzek mikor rég nem úszhattam, tenyerem megfeszül, ahogy hozzá akarna simulni a vízfelszínhez.
Azután megfordítom a dolgot, és kérlelni kezdem a környezetem, kérlelni arra, hogy jöjjön közelebb. Nem én nyúlok lefelé, hanem a lentet igyekszem felhúzni magamhoz, de nem érzek semmit, szemeimet meg nem merem kinyitni.
- Történik bármi? - kérdezem, félve a nemleges választól. Kifeszített tenyerem miatt nem kizárt, hogy azt sem érezném meg, ha tényleg felboltosulna alá a tó vize, de félek a csalódástól, attól hogy ha kinyitom a szemem, rájövök hogy csak egy álom volt az egész, és nem is vagyok képes én ilyesmire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Néha jól esik eltávolodni mindentől és mindenkitől. Amióta az Elite beköszönt az életemben, nincs egy perc nyugtom sem, valami mindig akad, amit meg kell oldani vagy ennek vagy annak. Rendben, be kell vallanom, hogy nem bánom, mert kurvára megmelengeti a szívemet a tudat, hogy tartozhatok valahova és valakikhez, akik nem néznek ki, mert pontosan olyan mértékben mások, mint én. Valaki külsőben, valaki a bensőjében, de valamiért minket akartak beszervezni, és ennek különösen örülök. De néha sok. Az egyetemről kicaplattam és rögtön az első kocsma ajtaját löktem be magam előtt, mert egyszerűen muszáj innom egyet. Egyetemistaként megtanulod rögtön, hogy melyik kocsma merre van, de nekem most pont rohadt mindegy, csak egy sörre vágyom és arra, hogy senki ne találjon meg pár órát.
Anyámék rögtön a beavatás után kerestek meg, hogy minden rendben van-e? Hogyne anyám, minden oké, éppen beléptettek egy olyan társaságba, amiről senkinek nem szólhatok egy szót sem, vállvetve harcolunk egymás mellett és egymásért, senkit nem támadhatsz hátba, nincsenek titkok. Akár egy szekta baszki, de mégsem az. Ez valami mélyebb és csodálatosabb, mert itt mindenki egymásért van, akármekkora is a szar kitartunk egymás mellett. Kitartanak mellettem. Lehet nem a barátaim - de -, de mégis tartozok valahova és nekem ez éppen elég. Szerintem itt még örülnek is a különlegességemnek, annak, hogy véla vagyok. Legalább ők, mert hogy én nem, az is biztos. Mindegy is, a levelet a legkedvesebben megválaszoltam anyámnak, majd másnap feladtam, és mindenki boldog volt, hogy a vértisztított fattyúval minden oké.
A pultnál telepedem le egy nő mellett, aki a következőt kéri, de a tekintete valamiért azt sugallja, hogy lehet nem kellene neki már. De ugye, ki vagyok én, hogy megmondjam ezt? Hiszen én is inni jöttem ide.
- Egy sör, négy cent whisky - adom le gyorsan a rendelést, amint elkapom a srác pillantását, majd a nő felé fordítom fejemet.
- Nehéz nap? - ennél szarabbul is kezdeményeztek már beszélgetést, nincs okom aggodalomra szerintem ezek után, és legalább egy olyan emberrel beszélgethetek talán, aki nem tudja ki vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Catherine Shayleen Black

Shayleen komoly tájékozódottságról tett tanúbizonyságot a vélákat illetően. Úgy beszélt, akár egy lexikon, le se tagadhatná, hogy levitás volt. Viszont aggasztónak tartottam, hogy a vélamágiával kapcsolatos visszaélésekre utalt. Komoly problémákat okozhatott, ha ebből tendencia lesz.
- Amúgy szívesen mutatok egy-két tuti varázslatot, hogy legközelebb ne legyen gondod. - ajánlottam fel a segítségemet. Gyógyítóként, pláne volt levitásként nem gondoltam volna róla, hogy nagy gyakorlati tudással rendelkezzen ilyen téren. És ezt könyvekből nem pótolhatta.  
Hiába kértem rá, a vállamat nem volt hajlandó megmasszírozni. Mindegy, fog ő még álmatlanul forgolódni, hogy kihagyta ezt a lehetőséget. Aztán adott egy stresszlabdát, nyilvánvalóan azért, hogy gyorsan más mederbe terelje a számára kellemetlenné váló helyzetet. Mos komolyan, miért kellett úgy odalennie egy kis masszírozástól? Könnyen elcsábulna, csakis ez lehetett az oka. Unottan kezdtem el nyomogatni a labdácskát.
- Győzni akartam mindenáron.  - rántottam meg a vállamat, a kérdésre, hogy miért ütöttem bele a gurkóba. Akkor és ott nekem egyértelmű volt, hogy ezt kell tennem. Egy kívülálló ezt nehezen érthette meg.
- Ismered az érzést, amikor valamiben mindenképpen nyerni akarsz? Mert akkor tudod, hogy miről beszélek. - Shayleen nem valószínű, hogy rajongott a kviddicsért, így azzal hiába példálóztam volna. De ha belegondol például abba, hogy egy levitásnak milyen fontos a házkupa megszerzése, akkor meg fogja tudni érteni az őrültnek tűnő tettem motivációját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Ebéd? - kérdezte értetlenül Frau Liebhart, ahogy teljesen elveszett a nagy monológ ezen részében. Nem zavarná, sőt boldogan és minden feltételezés nélkül követné a férfit bárhová, oda is, ahova ember nem tenné lábát. De elfelejtették neki említeni ezt az apróságot, nem teljesen érti miért. Vagyis ha őszinte akar lenni, ismer ezt-azt Maximus tekintetében. Nem sok dologtól fél, mint a tűztől, de ha a nővére is kapcsolatban van ezzel két tippje van. Az egyik, hogy két év után nagyon durván feltűnt az újdonsült nagyszülőknek, hogy még nem találkoztak az unokával, a másik, hogy valami olyanról kéne elszámoljon, amiről nem akar. Utóbbi legjobb tudomása szerint nem áll fenn, legalábbis nincs róla tudomása.
- Új meghívás? - kérdezett rá végül, aztán kicsit el is nevette magát, ahogy csilingelt Max, majd ezt követően a kis gyerekcsücsülőből Jules is nagyban kiabálta, hogy Papa. Elég jól tudta már kitől és mit várhat. Azt hogy Keve is túl hamar elsajátította, igen érdekes hangsúlyokkal.
Hűen követte a férjét, egyrészt mert megtenné, bárhol; másrészt amúgy sem tudja hol vannak és pontosan hova is tartanak, és ez még csak nem is bántotta, sőt. Izgalmas, új, boldog. Szereti az ilyet, egy egész nagy kaland volt a kettejük kapcsolata, bevallottan vagy sem. Vakon bízott a férfiban, ezért is lassított vele együtt, aztán csak átemelte a lábait, szoknya ide vagy oda, hogy lepattanva elinduljon a kisfiúért, aki önállósítva magát mászott volna ki, de be volt csatolva. Viszi az egész berendezést.
- Helyben, mint?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Mivel újra sikerült kölcsönkérnem Bentől azt a bájitalos könyvet, aminek hátoldalán volt az a nagy horpadás, kihasználtam a lehetőséget, s gyorsan haladva olvastam a fejezeteket, mielőtt újra visszakérné. Nem tudtam letenni, olyannyira érdekelt a téma, s már-már stréber módjára jegyzeteltem magamnak a különleges receptek közül, míg végül úgy döntöttem, hogy az egyiket el is készítem.
Ehhez persze szükségem lett volna Benett segítségére, vagyis örültem volna annak, ha velem tart, de pechemre nem volt sem a klubhelyiségben, sem pedig a hálókörleteknél. Csak az egyik szobatársával találkoztam, aki meglehetősen furán nézett rám, majd behajtotta az ajtót az arcom előtt. Lehet, hogy már a levitán belül is túlzásnak találták a bájitalok iránti érdeklődésemet?
- Sebaj, azért köszi - vakkantottam a választ immár az ajtólapnak, nem mintha túl nagy segítséget adott volna ahhoz, hogy megtaláljam Benettet. Ezután azért még jártam egy kört, de mivel tényleg elnyelték a falak a fiút, nem vártam tovább, s egyedül indultam útnak.
Gyűjtenem kellett néhány hozzávalót a főzethez, ráadásul olyan anyagokat, melyeket nem lehetett csak úgy megtalálni a kastély tövében. Farkasfüvet tudtommal csak az erdő közelében lehetett beszerezni, nem beszélve az egyik igen ritka, s különleges gombafajtáról.
Már legalább egy órája sétáltam az erdőben, szütyőmben a már összegyűjtött farkasfűvel, s már csak azt a ritka gombafajtát kerestem, amit állítólag fák törzsén lehet megtalálni, ha az embernek igen jó a szeme.
Az ágak recsegtek-ropogtak a talpam alatt, s egészen sötétté vált a közeg a borús felhőknek köszönhetően, majd hirtelen hatalmasat dörrent az ég.
- Merlin szakállára! - sikkantottam fel, annyira megrémültem a hangos csattanástól. Abba is hagytam a keresgélést, hisz a következő másodpercben máris leszakadt az ég, s hatalmas esőcseppek nyalták arcomat, a ruhám anyagát, s közvetlen környezetemet.
Hallgatnom kellett volna arra a lányra az udvaron, aki figyelmeztetett az időjárásra. Még sem akartam elhinni, hogy a csodás napsütéses idő egyik pillanatról a másikra ilyen vihart hoz magával. Vagy talán csak nagyon akartam azt a főzetet. Olyannyira, hogy az erdőben ragadtam, s bárhová is néztem, nem találtam a kiutat.
Olyan sötétség borult az erdőre, mintha éjszaka lenne, pedig csupán a sötét fellegek törték meg a napfény útvonalát.
- Hahó, van erre valaki? - a pálcámat előhúzva, fényvarázslattal igyekeztem megvilágítani magam előtt a terepet, de még így sem volt egyszerű megtalálnom a kiutat.
Pedig annyira nincs is messze az erdő széle, hol a fenében lehetek?
Ideges gondolatok tépázták meg az elmémet, amikor egyszer csak a pálcámból eredő fénynek köszönhetően kiszúrtam egy kis faházikót a magasban.
Ez lenne az a kis faház, amiről a többiek meséltek?
Nem voltam biztos abban, hogy van-e valaki odafönt, vagy sem, de nem maradt más választásom, mint hogy felmásszak, s ott találjak menedéket a hirtelen jött vihar elől.
Sietve csúsztattam a pálcámat vissza a helyére, majd próbáltam felmászni a létrán, de a harmadik fok után megcsúszott a lábam, s elveszítve az egyensúlyomat, hátrazuhantam, egyenesen bele az eső áztatta,sáros avarba.
A fejem koppant egyet, de nem ez volt a legnagyobb baj. A lábam kifordult, s iszonyú fájdalmat éreztem a bokám környékén.
- Áúú - szisszentem fel fájdalmamban, s próbáltam feltápászkodni, de ahogy megmozdítottam a lábamat, újra éreztem az erőteljes fájdalmat.
- Segítség, valaki segítsen, hall engem valaki?-kiáltottam, miközben a fájdalom, s ijedelem szülte könnyek kicsordultak a szememből. Nem tudtam tovább visszafogni az érzéseimet, a hideg átjárta a testem, s csak arra voltam képes, hogy újra és újra kiabáljak, hátha valaki majd meghallja a hangomat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

KAROLA
délután az erdőszélen | x



Hazafele tartok, mint mindig, most is kerülővel. Szeretek új útvonalakon elérni a hivatalhoz, ahol az a kandalló található, amin át otthon teremhetek. Viszont ezen sétám alkalmával szépen elkap az eső. Elfintorodom, mikor lezúdul rám, ám előkapom pálcám és egy varázslat révén áttetsző ernyőt képzek magam fölé, pálcám az ernyő nyele. Beleborzolok nedves hajamba és nézelődöm, megálljak-e valahol kicsit, kivárni, hogy alább hagyjon. Azonban itt az erdő mellett sehol semmi, csak fák. Azokról meg köztudott, hogy nem ajánlatos viharban alájuk állni. Inkább megyek tovább és nemsokára egy kétsgégbeesett hangra leszek figyelmes. Legalábbis nem hinném, hogy a szél süvítene így. Elindulok az irányába és egyre tisztábbá válik, hogy ez segélykérés. Nemsokára már egyes szavakat is kiveszek.
- Itt vagyok - közlöm rögtön, ahogy észreveszem a sárban heverő lányt. Ismerős, de nem tudom a nevét. Levitás uniformist visel és szerintem elsős lehet. Nem mintha jelen helyzetben számítana, ki ő. Amint sietek felé, rájövök, a faháznál vagyunk. Onnan esett volna le? Amint nála vagyok, féltérdre ereszkedem, fölénk tartva az esernyőt.
- Mi... mi történt? - kérdezem ezt, pedig igazából elsőként az érdekel, mi baja van. Csak furának éreztem volna ezt nekiszegezni. Azt meg idétlenség lett volna megtudakolni, jól van-e. Egyértelműen nincs jól. Remélem, elmondja nekem, mit tehetek érte, miért van a földön, miért hívott segítséget. Végignézek rajta, mivel azonban nem vagyok se gyógyító és túl jó megfigyelő sem, nem tudom megállapítani a gondot. Várom inkább válaszát, addig meg se próbálom őt felhúzni innen meg semmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Mondtam, hogy  óvatos voltam. Most is az vagyok, tökre körülnéztem a zebrán - mert ebből áll az óvatosság. Nem eszel fagyit hidegben, fájós torokra és nem lépsz az útra anélkül, hogy nem nézel körbe.
Erélyes. Nem tudom, honnan jött ez a jelző neki, de nem hallottam még senki szájából, főleg nem magamra. Meg folyton az az öv jut eszembe róla, olyanom nincsen. De az azt hiszem, nem is egészen ez a szó... fontos ez most egyáltalán?
- Ijesztő, igen. Én nem vagyok ilyen nagy vallomásos lány... - bólogattam nagyokat, de lehet, hogy nem kellett volna. Kicsit szédültem, de nem volt annyira vészes.
Nem szerettem a kifejezést, ami kiült az arcára, olyan furcsán nézett rám, én meg csak szerettem volna, ha nem vesz ennyire komolytalanul, mikor nagyon fontos dolgokról adok éppen elő. Mert ocsmány cipő ide vagy oda, attól még csodás ember, akinek van egy olyan aurája, ami bevonzza az embereket.
- Damien, én nem vagyok biztonságban. Minden este más férfit kísérgetni rendezvényekre, vagy egy nős férfi szeretőjének lenni szerinted biztonság? - tört ki belőlem a hisztérikus nevetés, mielőtt végigsimítottam volna az arcán. - Nem hiszem, erre születni kell.
Csak bámultam a szemeibe, kicsit még az ajkaim is lebiggyedtek, ahogy próbáltam magam összerakni. Mármint, persze, egy időben mániám volt, hogy Szultána leszek, valaki nyolcadik felesége és soha életemben nem kell majd dolgoznom. Még ezt is megtehetem... csak belegondolni, hogy hét nővel kell osztozz a figyelmen... elkeserítő.
Nem tudom, hogy történt az egész, csak az biztos, hogy az ujjai a hajamban voltak, miközben tolt a folyosón, én meg borzasztó kínosan éreztem magam, a gyomrom tartalmát nem is említve. Az is kínosan érezte magát, morgott össze-vissza.
- Úgy sajnálom, ne haragudj, sajnálom - motyogtam, miközben a szám a kardigánom ujjába töröltem. Mármint, komolyan, ennek már úgyis mindegy volt. A fürdőbe érve ki is bújtam a kardigánból, össze is gyűrtem gombócba, meg az inget is kissé remegő kézzel, de elkezdtem legombolni, megtörölve megint az arcom a tenyerem élével, hogy eltüntessem a meleg cseppeket róla. Még a szám is beleremegett. Inkább ki is bújtam belőle, ledobva azt is, aztán a nacim után nyúltam, csak szipogtam egyet. - Ha lehajolok kikötni a cipőm, szerintem megint idehányok. Megtennéd, hogy...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kedvelem. Jaj Arie, tényleg egy nagy barom vagy, és nem normális, és egy hülyegyerek. Komolyan megint Denis hangján hallom a gondolataimat, bár amiket ő most mondana, azt inkább nem mondanám ki, mert nem lennének tisztességesek egy ilyen csodálatos nővel szemben, mint amilyen a velem szemben álló. Biztos vagyok benne, hogy Brightmore már rég befűzte volna, és széjjelszedte volna, ami nem a hölgy hibája, hanem a fiú mágikus képessége. Komolyan, néha csak nézek, hogy milyen hódításai vannak. Azért én sem panaszkodhatok, de ő mindent visz. Mindent is. Van néhány ámulatba ejtő pillanat és numera, amiből még a mai napig nem tértem teljesen észhez, és csak szájtátva tudok rá nézni, hogy ezt mégis hogyan intézte, mert az tény, hogy elintézte, és lett is eredménye, én meg csak állok, mint egy rendes hülye, hogy vaó, öcsém, ez szép teljesítmény.  
Nem azt mondom, hogy olyan akarok lenni, mint ő, mert nem. Eszemben sincs. Egyelőre szeretnék eljutni oda, hogy egy kis életélvezet után legyen ott mellettem az a bizonyos valaki, akivel le akarom élni az életet, és ő tisztességes legyen. Ne olyan, mint amilyen Denisnek jutott, hogy felcsináltatja magát mással, és én leszek a közutálat tárgya, mert azt mondom, hogy nem vagyok hajlandó felnevelni egy gyereket, aki nem az enyém. Ilyen kapcsolatra nincs szükségem. Csak azt sajnálom, hogy a fiú igazán szerelmes volt a nőbe, és kész lett volna élete sok rossz szokását levetkőzni. Más nem pótolhatja az ilyen szerelmet igazán, akkor sem, ha szerelmet érez, mert látva a szomorúságot a harmadik fél szemében, akit szintén szerelemmel szeret, tudom, hogy nem lehetséges. A nagy igazi, mindig a nagy igazi marad, csinálj bármit. Nekem lehet, hogy Ophelia volt, de remélem, hogy nem, mert nem akarok én lenni Catherine ebben a trióban, nem akarok türelmesen és áldozatkészen belesétálni a fásultságba. Nem mondom, hogy Ophelia és én barátok leszünk, de nem gyűlölöm őt, egy kicsit sem. Csak most még fáj bármit is tenni.
- Akkor csak valahogy nem vettük észre egymást.
Állapítom meg bölcsen, mert ebben biztos vagyok. Nem fog kiderülni, hogy évekig csak néztük egymást, hogy igazából kapcsolatban voltunk, sem az, hogy hoppácska, még most is házasok vagyunk. Egyszerre osztottak be minket, más-más házakba, és talán időnként volt egy-egy órai közös csapatmunka, de nem maradt meg rendesen. A szüzességem elvesztése egy levitás lányhoz köthető, és ezen túl nem is volt semmi más ilyesmi az életemben, amíg a Bagolykő diákja voltam. Nem tartoztam a menők közé, inkább a stréberekhez.
- Szívesen.
Felelem vidáman, mert tényleg remek ötlet, hogy elmenjünk hozzá, és inkább ott folytassuk a beszélgetést. Kezemet kitárva engedem, hogy elinduljon, de mellette haladok, épp csak annyi teret engedve, hogy irányíthasson, és közben, ha már diákok is együtt voltunk, megpróbálok közös pontot találni. Közös pontok mindig vannak: Felgund, Durrfarkú szurcsók nevelés, kaja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Sokszor megkérdezik, hogy ennyi idősen miért nem vagyok még házas, és hát komolyan mondom, ez az este lenne a tökéletes alkalom, hogy ehhez készítsek egy fotómontázst. Hogy miért? Mert bár Márkot nézem, olykor óhatatlanul is rátéved a tekintetem Nadine arcára, és bármennyire is gyönyörűnek tartom, mert annak tartom a csillogó szemeivel, széles, telt ajkaival, ilyenkor elkezdek félni tőle. Mert pont úgy néz rám, ahogy csak három kötőjel öt év házasság után szeretném, hogy rám nézzen. Tudjátok, amikor már elszállt a rózsaszín köd, a kockák a hasamon kicsit inkább sörtartályra kezdenek emlékeztetni, és ő leszid, mert nem tudom a mosogatóig elvinni a tányérom, és különben is, mit képzelek én magamról, hogy két gyerek után harmadszor is teherbe ejtettem, hihetetlen, hogy nem tudok figyelni. Igen, uraim, ez a tekintet, pont az a tekintet, amiről mind tudjuk, hogy el fog jönni, amikor az a méregdrága, de szerintünk felesleges gyűrűt kiválasztjuk, vagy amikor már hatodik hete esszük a vajaskenyeret, de volt egy jó napunk, ahol minden haverunk szétitta az agyát. Igen, teljesen pozitívan állok a házasság intézményéhez, tényleg.
Szóval megkapom az asszonyi "nincs a sárcokkal ivás hétvégén, mert anyámhoz megyünk" pillantást a nőtől, akit még csak meg se kaptam, és engedelmesen mosolyodok el, mint egy jó férj. Az biztos, hogy Nadine erős személyiség, jaj lesz nekem, ha nem figyelek oda. Azért valljuk meg, nagyon élvezem a helyzetet, hogy bosszanthatom, mert persze, én sem szeretném fél reggel hallgatni, hogyan áradozik Márk, de valljuk be, inkább reggel, még kómásan, mint most, amikor láthatóan a BJH-m éppen spiccesből kezd átmenni ittasba. Nem kellene neki az, hogy a karrierje és a feje teljesen roncs legyen, szóval eltűröm a tekintetét, és megvédem a becsületét, hogy aztán térden állva ismerje el, hogy mennyire nagy mázlija van velem. Huh, oké, ezt elképzeltem, és most szépen át is terelődök arra, hogy mennyire impozáns az a csillár ott fent, a filmekben az ilyenek zuhannak le és nyomják agyon a szereplőket. Oké, rossz terelés, de ezzel egyidejűleg ösztönösen a nőt is arrébb terelem.
- Ó, köszönöm, fürödtem.
Felelem neki teljesen nyugodtan, de aztán pimasz mosoly húzódik az arcomra, és még a nyelvem hegyét is kicsit kidugom. Gonoszkodós vagyok na, mert nekem mindig ilyen az illatom, de örülök, hogy a sok-sok rozé a rejtett adottságaimat is felszínre hozza. Elindulok vele kifelé, ujjai ujjaim közé siklanak, mert szétnyitom a sajátjaimat, és rájuk szorítva, nyugodt tempóban haladok kifelé vele oda-odabiccentve embereknek.
- Ugye tudod, hogy ezután nem fogjuk tudni letagadni, hogy a viszonyunk nem csak szakmai?
Suttogok a fülébe úgy, hogy a meleg leheletem megborzongásra késztesse. Egy aljas szemétláda vagyok, semmi több. De nem állok meg vele, egy csendesebb részre viszem, hogy tényleg kitisztuljon a feje. Azért vannak nekem is korlátaim, nyilván nem fogom kihasználni. A zakómat levéve, finoman a vállára terítem, amikor már biztos vagyok benne, hogy nem fog eldőlni, de azért közel maradok, hogy elkapjam, ha kell.
- Szóval olcsón betudsz rúgni. Ezt a férfiak szokták értékelni.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Gondolom azok, akik általában itt vannak, értik a takarodó fogalmát. Pontosabban én is értem, csak valahogy elfelejtem. Otthon, ha éhes vagyok, kimegyek a szobámból, le a konyhába, és eszek. Itt viszont vannak szabályok, amiket esküszöm, hogy akaratomon kívül rúgok fel. Tényleg. Semmi szándékosság nincs a történetben, csak valahogy így sikerül.
Most is, mikor Laura, Thomas Laurája belép rájövök, hogy megint áthágtam egy szabályt. Tiszta rendbontó leszek itt a végén, és bár ez engem szórakoztat, tudom, hogy nem igazán helyes. Nem kellene szabályt áthágnom, és nem is szabályosan csinálom.
- Szia Laura!
Köszönök vissza mosolyogva, és azon tűnődöm, hogy talán nem kellene megemlítenem, hogy kilógtam, és amúgy meg kellene büntetnie. Lehet, hogy csak beszélgetünk egy jót, megismerjük egymást, elvégre Thomas mind a kettőnknek nagyon fontos, aztán eszek közben, ő is eszik, és elsétálunk aludni. Túl szép lenne tudom, és Jason mindig azt mondja, hogy "Csiperke, minden rosszban van valami jó." Igaza is van, mert ha most megbüntet, akkor is beszélgetünk és eszek. Végre éhes vagyok, ez a kedvenc részem.
- Igen, nagyon. Sajnos mindenki elutazott, így leadtak a kastélyba megőrzésre.
Mondjuk lehet, hogy szerencsésebb lett volna, ha Willéknél vagyok, vagy bármi, mert így most egyre inkább azt érzem, hogy lesz ennek még büntetés a végén, és eléggé azon kattog az agyam, hogy a Thomastól kapott büntit se csináltam meg, sőt, hogy nem is emlékszem arra, milyen bünti volt.
- Biztos, hogy nem vagy éhes? Egy csomó ételt hoztak nekem, szívesen adok.
Ajánlom fel, mert tényleg rengeteg, de az igazság az, hogy a rengeteg kaját én simán meg is tudom enni. Borzalmas vagyok, tudom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Mikhail
Random délelőtt ✦ NesszaFit

Reménykedve nyitottam be a lélekszobába, hátha most nem találok itt diákokat. Nem mintha ne szeretném őket - nem véletlenül lettem tanár -, de amire most készülünk, jobb ha nem a szemtanúik. Nekem persze ingyen reklám lenne, de nem ismerem Mikhailt; a képzeletének pedig nem szeretnék határt szabni.
Egyébként vártam már ezt a találkozót, eleve én kerestem fel a férfit, ahogy megtudtam, hogy szintén illúziómágus. Mióta nem dolgozok a színházban nem találkoztam hasonló képességhasználóval, és be kell ismernem, hiányzik. De nem vagyok én sem ennyire egyszerű, természetesen furdalt a kíváncsiság. Hol lehetnek a határai? Mennyire messzire képes elmenni, mennyire részletes? Reményeim szerint ezekre mind választ fogok kapni.
Talán túlizgultam, így korábban is érkeztem a megbeszéltnél, de addig csak nyugisan helyet foglaltam és... vártam. Jobbat nem tudtam, a telefonomba bújva pörgettem az insta feedemet. Ahogy nyílt az ajtó persze a készüléket a kanapéra dobtam, és felpattantam onnan.
- Hali - köszöntem rá, bár a szokásos hevesség helyett visszafogottabban adtam elő. A hajamat inkább hátrasimítottam, egy pillanatra az ajkamba haraptam. Na akkor most jött el a pillanat, hogy összeszedjem magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba