Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nincs arról szó, hogy még mindig ne lenne rohadtul dühös erre az idiótára, amiért ki tudja milyen hirtelen indíttatásból csak úgy tönkrevág egy bájitalt. Nemcsak, hogy tönkrevág, de azon melegében ezzel együtt még veszélybe is sodorja magát, mert az majd biztosan kifizetődik majd. Bár mégsem, túlzás lenne azt állítani, ‘ki tudja miért’ – a magyarázat viszont egyszerre röhejes és egyszerre valamilyen szinten.. nem, a másik jelzőt még gondolatban sem fogja kimondani, mert annak nincs különösebb negatív jelentéstartalma. Márpedig a történtek után Ábelről csak negatív latívuszokban hajlandó gondolni. Mielőtt megtette volna az idei tanév (pedig bőven év vége van, utolsó napok ráadásul) legmeggondolatlanabb mozdulatát, még azzal vagdalkozott, hogy Dantéval ellentétben nem végzett, azon a jellegzetes “figyelmen kívül ne merj hagyni” hangszínen, amit bár női szájból már hallott, de eddig sosem volt következménye annak, ha nem hallgatott rá. Hát, most tessék.

Az valóban nem fordul még csak meg halvány árnyékként sem a fejében, hogy az ő hibája lenne akár csak egy szemernyit is a szituáció, különösebb sajnálatot sem érez a másik fiú irányába. Sajnálni vagy szánni olyasvalakit lehet (vagy legalábbis ő ennél a határnál húzta meg erre való alkalmasságát), aki önnön hibáján kívül szélsőségesen rossz helyzetbe. Itt sokmindenről szó lehet bár, de idegenkezűségről aligha. Ettől függetlenül káröröm sem tölti el különösebben, pedig gondolatmenete szerint kijárna neki ebből a korrektnek nem épp korrekt, ellenben nagyon is jóleső reakcióból. Elvégre lehet, hogy a fenti szart végül ő takarította össze, már amennyire lehetett, de a hosszabbtávú következményeket Ábel viseli – jól megérdemelt módon szerinte. Mégsem érkezik a telt, kesernyésen derűs érzés, hiába figyeli az ágyon szenvedő mestertanonc alakját. Az a szemforgatás és pfffh, amit elkap, na az persze tipikus, mi más? Össze is ráncolja rá morcosan a homlokát, de egyelőre annyiban hagyja; maga előtt összefonja a karit, testtartása még mindig távolságtartást és elutasítást tükröz, most pláne, amikor majd legalább ilyen nonverbális jelekkel tudatalatt ellensúlyozni és balanszolni akarja majd kérdésének jellegét, tartalmát. Nem áll közvetlenül oda Ábel ágya mellé, de a sajátjáról felkel, hogy közelebb lépjen és ne kelljen a teljes gyengélkedőn keresztül átkiabálnia a szavait. Körbenéz, nem feltűnően és nem szándékosan fürkészi, mivel foglalatoskodik a gyógyító, viszont azért.. jobb lenne, ha nem lenne közönsége a kérdésének.

- Hogy érzed magad? – Az aggódás erős kifejezés lenne, de tagadhatatlanul érdekli, mennyire sikerült időben befognia Ábel száját még a második nagy lélegzetvétel előtt, esetleg már azzal az egy mozdulattal is elkésett. A kérdés tónusa sem gyengéd vagy leereszkedő, amennyire csak lehet tárgyilagos és távolságtartó marad annak ellenére, hogy végülis Ábel hogyléte felől érdeklődik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Akiket eddig összeszedtél, vele jártál a legjobban - nevetek fel önfeledten. Kérdezhetném, hogy miért mondd ilyet Niamey olyan aranyos és kedves, de ez nem lenne igaz, ámbár mellette szóljon, hogy embert még nem bántott, és pont nem hiszem, hogy Arie-val kezdi, de ezt magyarázd el egy olyan embernek, akinek az elemi állata állandóan teszi-veszi magát neki, és bármelyik pillanatban vacsi lehet belőle, ha túlfeszíti a húrt. Szóval annyira nem jöttek ki jól, de legalább a levelet megkapta és végül is itt van, hogy kimentsem az unalom által ásott kibaszott mély gödörből. Már második napja görnyedek a papírok felett és második napja nem láttam a magizoológust, akinek elvileg dolgozom. Mondjuk nem is baj, mert tenyérbemászó képe van, és inkább a dolgozóktól tanultam eddig, mintsem tőle.
- Valóban? - emelkedik meg szemem a hopp-pont előtt. - Hát mi miatt? Valld be, hogy hiányoztam, Frank, nem kell a rizsa - ámbár csak kilenc nap telt el, de én úgy érzem, mintha kilenc évet lehúztam volna már itt, mert baszki, nagyon fárasztó mindenkinek megfelelni, és teljesíteni azt, amit a nyakadba varrnak reggelente, amikor a csipa még lóg a szemedből.
- Ah, pedig reméltem, hogy tovább tart rájönnöd - forgatom meg szemeimet látványosan. - Tudod, hogy szeretem húzni az agyad édesem - simítom meg vállát akár egy fogyatékos, mert hallom a visító gondolatokat a hátunk mögül, amik végre eltituláltak melegnek. A gyűrű helyére sokan - leginkább nők - rákérdeztek, de soha nem adtam választ, és most kérem, már nem is kell, mert végre megtudják; az újonc hiperszexi tanonc bizony meleg. - Nehogy szívinfarktust kapj, csak néznek minket és imádom ezt - mosolyogva tekintek előre felé, mintha lenne ott valami különleges, direkt nem tekintek Arie-ra, mert az túl feltűnő lenne.
- Itt a cím, ott tala - lépek be a már táskámban lévő Cortezzel a szép ívesen kidolgozott kandallószerű tököm tudja mibe, hogy végül a hotellel szembeni - érdekes - sikátorban kössek ki, és megvárjam Arie-t, aki végre csatlakozik hozzám. - Pf, azért mert végig dugod a tanulókat még nem leszel kielégítve - veregetem meg vállát egy kegyetlen mosoly mellett, majd indulok el a hotel irányába, ami szerencsére elég mágusbarát, csak a megfelelő jelszót kell mondani hozzá, innen is kösz, idegesítő szobatárs.
- Ebben, kérlek - mutatok az öt csillagos hotel felé drámaian. - Remélem megfelel a formás seggednek - teszem óvatosan vállamra táskámat, mert most kivételesen nem felejtettem el, hogy Cortez benne van, majd megvárva, amíg Arie mellém ér indulok el ismét a bejárat felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szeretnék ellenkezni vele, hogy azért nem így van, de eléggé tartok tőle, hogy mondjuk Niamey fülébe jut, és tényleg megesz, csak előtte nem halok meg, hanem mondjuk végignézem, ahogy lerágja a lábaimat meg a kezeimet. Oké, nem kellene több krimit olvasnom, mert kezdek totálisan becsavarodni. Helyette inkább csak  mondjuk alhatnék, vagy kitanulhatnék még egy szakmát, ez a szakács, meg pizzamester jó mulatság volt, aztán a muglik itt riogatják egymást, hogy megszűnik az okj-s képzés, még most kell jelentkezni olcsón vagy ingyen okj-ra, hogy szakmát tanulj. Mondjuk nekem még van egy ingyenes helyem, szóval simán csak meg kéne találni, hogy mi érdekel még. Vagy mondjuk a vendéglátáson belül maradni, és valamit még mellécsapni. De ezen nem most kellene agyalnom, amikor Denis Brightmore a fejemben mászkál és a külvilágban meg flörtölget velem.
~ Te egy seggfej vagy.~
Közlöm vele teljesen nyugodtan fejben, miközben kicsit sem húzódok el tőle, sőt, kezem a hátára teszem, és megsimogatom. Többet ne várjon el tőlem, mert hát szerethetem bármennyire is, ő egy férfi, akinek felesége van. Ez a két ok pedig bőven elég, hogy miért ne. Igazából már maga a tény, hogy férfi is bőven elég, de én tisztelem a házasság szentségét, akkor is, ha nekik ez csak egy rövid lejáratú szerződés, és semmi több. Bár csak egy hülye hiszi el nekik, hogy ez nem több, mert de, az.
- Rendben nyuszi, ott találkozunk.
Az udvarias férfi előremegy, vagy nem tudom, hogy ő most akkor a nő-e a kapcsolatunkban. Mindegy, elindul, én pedig megforgatom a szemem, mielőtt hátrafordulnék, és búcsút intenék a nézőközösségnek. Na ide se kell sűrűn mennem. Nincsenek jó emlékeim amúgy sem a sárkányrezervátumokkal.
- Nem csak diákok.
Javítom ki, mert bizony, hogy nem csak, sőt. Elég változatos életkorral bír a mostani látogatói köröm, a legtöbbön én magam lepődtem meg a legjobban. Mintha csak mert hivatalosan is ki lett mondva, hogy nincs senkim, máris olyan lennék, akinek meg kell ápolni a lelkét, és aki mellékesen szexre vágyik. Én meg valahogy mindig egy nő alatt térek magamhoz. Ki érti ezt.
- Amúgy meg mitől gondolod, hogy nem vagyok kielégítve?
Érdeklődöm, miközben a reszketeg Chleo kidugja a fejét a pólóm nyakánál, és hideg orrát a nyakamnak nyomja. Egész úton félt, minden átszállásnál, én meg szorosan öleltem őt, hogy nem lesz semmi baj, és nem is lett.
- Hm. Te biztos, hogy engem akartál idehívni? Nekem nem áll olyan jól a csipkebugyi, mint a nejednek.
Persze azért elindulok utána, de tény, ami tény, eléggé furcsán érint ez, hogy éppen én. Megható. de aggodalomra okot adó is egyben.
- Hogyhogy elengedtek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Felnevetnék, azon, ami a fejében jár, és azon is, amit gátlástalanul küldd felém, de ugye mi most éppen egy nagyon szerelmes meleg pár vagyunk, így kapja be mindenki és megpróbálom visszafogni magam. Nem nevethetek azon, hogy azt hiszi Niamey tényleg elevenen felfalná, bár megfordult néha a fejemben, hogy azokat, akik idegesítenek csak elé dobom, azzal a felkiáltással "Vacsora!", de ugye nem tehetem meg, és hallottam már olyan pletykát, amiben bizton állították; márpedig Denis Albert Brightmore emberhússal is eteti a hárpiáját. Hogyne, még meg is szoktam neki párolni, hogy még jobban megmozgassa az ízlelőbimbóit.
Persze, mert ebben az egész helyzetben tényleg a feleség a legnagyobb probléma, Frank, baszod, megbontod az elmém az ilyen gondolatokkal, fejezd már be, hát mi van veled, ember? Ott meg kellett volna állnod, hogy férfi vagyok, nem pedig tovább vinni, hogy feleségem is van, aki éppen Párizsban issza a kávéját pár croissanttal és a húgommal az oldalán, tuti valami párizsi szerkóban és mondjuk... hm... fehér hajjal. Az olyan párizsos, el is tudom képzelni Cath-ről, hogyha Párizs, akkor megtiszteli egy teljesen más hajszínnel.
- Majd mesélhetsz, ha leültünk végre vedelni - kíváncsi vagyok mi történt Arie-val azóta, amióta nem beszéltünk, mert az utolsó információfoszlányom annyi, hogy szakított vele a nő, konkrétan szó nélkül, és elég szar lehetett, de valahogy soha nem volt alkalmunk ezt rendesen megbeszélni. Úgyhogy csináltam neki alkalmat. Nincs mit, Frank!
- Miért? Ki vagy? - sandítok oldalra, miközben elindulok az úton keresztül a hotel bejárata felé, ahol rögtön elénk áll a girnyó, akinek fülébe súgom a jelszót meg a nevemet, as szobaszámokat, végül elvéve tőlünk a csomagokat mutat a bár irányába. Bólintok neki egyet, zsebre dugott kézzel indulok el a bár felé.
- Honnan tudod, hogy áll neki? - vigyorgok rá vállam fölött szemtelenül, szemöldököm kicsit megemelkedik. - És igen, téged akartalak - volt már arról szó, hogy azt fantáziál Payne-ről, amit csak akar, mert ugye semmi nem változik attól még, hogy a feleségem lett, és ezek szerint nem is rest hasznosítani a fejében lévő kisfilmeket, bár ha ennyi csaja van, akkor mi a fasznak?
- Ebben a kemény kilenc napban, többet güriztem, mint akik évek óta ott basszák a rezet - vonom meg vállaimat, miközben belököm a bár ajtaját és elindulok egy hátsó box felé, ami körül senki nem ül. - És az igazgató szeretné, ha maradnék, szinte bármit megtenne érte - éééés ennyi. Más oka nemigen volt ennyire kedvesnek lenni, mert nem loptam be magát a szívembe azzal, hogy már az első nap nem istenítettem, mint a többi ott dolgozó. Ez a különbség, srácok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem panaszkodom.
Vonom meg a vállamat egyszerűen. Ariana után és Ophelia előtt nem volt senkim. Évekig kerestem a miérteket, nem tudtam megbízni senkiben, olykor-olykor volt egy lány, aki a második randiig eljutott, de tovább soha, senki. Nem ment. Mert összetörtem. Hogy most mi van? Vannak lányok. Olyan lányok, akikkel nem akarok tervezni, akiket nem akarok megbántani, akikkel minden könnyű. Vannak lányok, akikkel elszórakozunk, szexelünk, nevetünk, elköszönünk. De megint ott vagyok, ahol Ariana után voltam, hogy nem vagyok képes megbízni.
Hiányzik a szerelem érzete, hiányzik az, hogy szerelmes leszek. Ideig-óráig megvan a lány, és vannak olyanok, akik szinte plátói szinten a szerelmeim, de nem vagyok képes, nem tudom rávenni magam arra, hogy valóban elköteleződjek. Mert mi lesz? Jön valaki, jön valami, és vége. Megint elhagynak, és újra, és újra. Olykor már elgondolkozom azon, hogy talán Abigailnek kellene azt mondanom, hogy legyen enyém a gyereke, felnevelem vele, szép család leszünk, de amikor meglátom, sosem tudom kimondani. Mert arra az emberre, aki én vagyok jelenleg, nem lehet jövőt alapozni. Valljuk be, az élvhajhász mögött nincs más, csak egy megtört ember, aki a saját árnyékától is fél, mert nélküle magányossá válik. Miért nem omlottam össze teljesen? Azt hiszem, azért nem, mert ott van Chleo. Vigyáznom kell rá, és ő vigyáz rám. Mintha a gyermekem volna, mintha óvnom és védenem kellene őt. Ez is a helyzet. Miatta vagyok egyben, hogy ő ne szenvedjen. Az elemi mágia legjobb hozadéka ő volt. Ő a mindenem. A múltban csak Luna volt, de Luna most házas, babázik, nem fekhetek üveges tekintettel a kanapéján, mert megint volt egy nő, akire azt mondtam, hogy az igazi, hogy tökéletes. Végül neki lett igaza, amikor megmondta, hogy nem az, hogy vigyázzak. Igaza volt, de nem tudom, hogyan is állhatnék elé, hogy ezt megmondjam. Annyira kötöttem az ebet a karóhoz.
- A feleséged. Tudom, hogy nem csak papíron az. Én nem vagyok ebben az egészben benne, kívülről látlak titeket, és sok mindent látok.
A vendéglátás egyik legnagyobb előnye, hogy megtanulsz észrevenni apróságokat. Egy érintést, egy lábállást, egy tekintetet, egy sóhaj tökéletes jelentését. Én kívülről látom az embereket, a kapcsolatokat. Látok mindent. Szerelmeket kibontakozni, szíveket megszakadni, embereket, ahogy azt hazudják, hogy nincs baj, és a másik elhiszi, mégis szinte üvöltenek egy ölelésért vagy azért, hogy kimondhassák a fájdalmukat. Én figyelek és megértek mindent és mindenkit.
- Gondolom akkor ez a mi búcsúnk.
Elvégre miért ne maradna itt? Mindent megtesznek, hogy az övék legyen. Kiváló, amikor már fiatalon kapkodnak érted, de pont ilyenkor nem szabad, hogy elszaladjon veled a ló. Kicsit ki kell használni, de adni is kell cserébe. Leginkább magadat. Ő pedig eljött két napra velem, vagyis maradni fog. Ez nagyon sok mindent megmagyaráz.
- Elmondod, hogy mi bánt?
Kérdezem csendesen, miután leadtuk a rendelésünket, és összefont ujjakkal nézek rá. Nem mást hívott, hanem engem. Egy olyan embert, akinek elmondhatott bármit, nem adta tovább. Nyilván most is ez fog következni. Elmondja, meghallgatom, talán tanácsot is adok neki, ha tudok. Chleo fészkelődik, a hasamhoz csúszik, és ott dorombolva húzza össze magát, hogy elaludjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Jóval a megbeszélt időpont előtt már itt vagyok. Igazából elnéztem az órát és azt hittem, kések, de ezt más nem kell megtudja. Nem vagyok az a kávézóban ücsörgős típus, itt is ezt az egy helyet ismerem, mert van finom süti és Árminékkal néha bejövünk. Mindenesetre biztosan jobb, mint egy üresen kongó, poros irodában találkozni a Minisztériumban. Minden jobb, mint a Minisztérium.
Még mindig nehéz felfognom, hogy nekik dolgozok. Szürreális az egész. Lemondtam a házvezetésről, hogy több időm legyen, s másnap már meg is találtak. Még le se járt a tanév, még helyettes voltam, épp csak eldöntöttem a dolgot. Elég creepy. A felkérés egy véletlen találkozás eredménye elvileg, de én már nem hiszek benne. Kiszagolták, hogy valakinek lett fölös szabadideje és rendelkezik pszichológiai végzettséggel, s lecsaptak rá! A galádok. Húztam is a számat, már láttam magam előtt Ármin reakcióját, amikor megtudja, hogy hátizé, mégsem leszek otthon többet és bocs, de már megint három munkám van, de aztán bekaptam a horgot azzal, hogy projekt-alapú és már meg is van az első kliens. Nem akartam soha pszichológusként dolgozni, de meglebegtették a gyilkosság/fekete mágia vörös posztóját és kész, végem volt.

Egy új projekt, egy újabb vörös rongy (tudom, nem a szín, hanem a mozdulat a fontos, igenigen), és nekem újból elgyengültek a térdeim.
A nő aktáját átolvastam, de nem hoztam magammal és nem is tervezem lépésenként kivesézni a történteket. Nem az a dolgom, hogy megállapítsam, akkor épp milyen szellemi és lelki állapotban volt, hanem hogy az akkori események hogyan hatottak ki az általános állapotára. És egyébként is jót tesz, ha nem koncentrálok a konkrét ügyre. Feldühít az egész, jobban, mint szabad volna - s csak nem volna valami profi részemről gratulálni neki, hogy megszabadította a bolygót egy életre méltatlan szeméttől.

Érkezik a nő, már messziről kiszúrom, s próbálok kedvesen ülni. Hogy lehet kedvesen ülni? Mindenesetre jó jelnek veszem, hogy megjelent, aztán nem rohant el, amikor meglátott, sőt, még helyet is foglalt.
- Szia Gerda - köszönök vissza, rögtön le is tegezve, elvégre én vagyok az idősebb, s nehogy magázni kezdjen. - Krushnic Dimitri - kéznyújtás helyett kap egy mosolyt és elé tolok egy bögre kávét, amit pár perce hoztak ki. Amilyen sokan vannak, nem akartam azzal tölteni az időt, hogy sorban áll, egyedül meg csak ökör iszik. Remélem jó lesz a klasszik cappuccino, ennél vadabb dolgot nem akartam kérni. A magam részéről remekül elvagyok a rövid feketével, abból is a harmadik csészével. Lassan hallom a színeket és látom a szagokat, vagymi.
- Jó lesz ez így...? - kérdezem körbepillantva, utalva a helyre meg teraszra meg az univerzumra. Tudom, hogy most úgy általában semmi se jó, de legalább nem kell úgy éreznie magát, mint egy újabb kihallgatáson. Még ha az is valamilyen szinten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Vissza kell fognom magam, nehogy teljes torokból kezdjek el röhögni. Brightmore kishúga. Én fellöktem annak a mufurc pénisznek a testvérét! Hát mi ez, ha nem halálian humoros? Jó, tudom, nem nevetünk azon, hogy valószínűleg megöl az a pöcs, amint visszajött a világ végéről vagy a pokolból a fene tudja melyik a neki való hely igazán. Oh, hogy honnan tudom, hogy hol van most Denis? A pletykákból, mi másból? Egyáltalán nem stalker-kedem szabadidőmben vagy mi. Khmm… szóval, hol is hagytam abba? Oh, igen! Ott, hogy épp a kezem nyújtom Lorinnak, miután bunkó módon megpusziltattam őt az egyik könyvespolccal.
- Igen anyu, jó kisfiú leszek. Még valami? – Rebegtetem meg pilláimat a lánynak, miután elfogadta mancsomat. Bár ha nem tette, az sem hat meg, én megtettem, amit tudtam. Odalépek mellé, majd felszedem az elejtett könyvét, aztán egy szó nélkül a kezébe nyomom. Sarkon fordulok, hogy én akkor most távozni is fogok, mikor bevillan az épp az előbb a kezeim közt tartott olvasmány borítója és annak neve.
- Az… - lehalkítom hangomat, hogy lehetőleg csak Lorin hallja – az ott a Szellemszerelem? – Oda is hajolok hozzá, miközben bőszen mutogatok a borítóra. Ugyan nem mutatom ki, de belül tombol bennem a fanboy vagy girl, tudom is én minek lehetne engem jelenleg nevezni. Egyszerűen élek-halok ezért a könyvért, de tényleg. Egyszer még Theory ruháit átkutatva találta rá erre az irományra és első látásra beleszerettem, komolyan mondom. A lapokat tanulmányozva mindig reménykedtem benne, hogy majd egyszer nekem is lesz egy dögös halott pasim, akibe csak úgy bele botlom, de se eltávozottat, se élőt nem sikerült eddig szereznem. Igen, emlegesd csak fel Louist megint, köszi, de őt ide most nem számítjuk be. Viszont elismerem, dögösnek nagyon is dögös volt. Huhú, de még mennyire! Esküszöm, már csak attól magam alá csinálok, hogy rá gondolok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Dana Straw Berry

Hála nekem a tanodában a színvonal folyamatosan emelkedik, ezt bizonyította, hogy az általam meghirdetett tanársegédi posztra három kiváló pályázat is érkezett. Eddig úgy kellett levadásznom az alkalmas diákokat, szerencsére most már maguktól is bátran próbálkoztak. Nem volt könnyű döntést hoznom, a választásom végül a navinés Dana Straw Berry-re esett. Küldtem is neki egy baglyot, hogy várom a tanáriban egy kis elbeszélgetésre. A megbeszéltek szerint pontosan érkezett, ezzel rögtön szerzett egy jó pontot.
- Szia! Foglalj helyett. - mutattam rá az előre odakészített székre az asztalom mellett. Egy teljesen egyszerű, hétköznapi szék volt. Legalábbis látszatra. De amint beleült valaki, ott ragadt, nem volt esélye a menekülésre. Természetesem nem ok nélkül folyamodtam ehhez a megoldáshoz. Kapásból kihívás elé kívántam állítani Danát, mindenféle bájcsevej nélkül.
- Mint az tudod, gyakorlatias ember vagyok. - intettem, a lány a székkel együtt a szoba szélén fekvő láda felé fordult.
- Mit tudsz a mumusokról? Óh, ne is válaszolj, mindjárt megtudjuk. - újból intettem, és a láda kinyílt. Naná, hogy egy mumus volt benne. Egy harmadikost már simán lehetett ilyesmivel szembesíteni, és a tanársegédemtől azt is elvártam, hogy különösebb felkészítés nélkül, mondhatni improvizálva birkózzon meg a feladattal. Mumusokkal gyakoroltatni amúgy is szerettem, ugyanis fizikai értelemben ártalmatlanok voltak, mentálisan okozhattak fájdalmat. Úgyhogy pusztán erős akaratra és jó koncentrálóképességre volt szükség a semlegesítésükhöz. Vajon Dana miként reagál a helyzetre? Kíváncsian vártam a reakcióját, de szükség esetén készen álltam arra is, hogy közbeavatkozzam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

LAU
délelőtt a kis pihenőrészen | az új tanév kezdetén | x



Lassan, de biztosan felhagyok a lábam rázásával és már nem zsibong úgy bennem minden. Kikristályosodik, aztán letisztul. Magam mögött hagyom ezt az egész félreértést, a rossz emlékeket, a feltételezéseket, mások piszkálódásait, a lány álmatlan éjszakáját. Ebben nagyon jó vagyok. Egy pillanat alatt kerülök ki a mélyből, hogy aztán a kimászás fáradtsága talán még rajtam üljön, viszont a gödörrel már mit sem törődök. Kijutottam. Vége. Van nekem bőven más, amivel foglalkozzak.
Oldalra pillantok barátnőmre. Elaludt volna? Az sem lenne baj. Akkor elmondanám neki később. Rá is férne a pihenés. A légzése viszont nem olyan. Meg mocorog kicsit. Nem alvósan mocorog. Aprót nyalok a számon, próbát téve.
- Lau? - szólítom meg lágyan, hogy ha tényleg elszundított volna, erre ne rezzenjen fel. Ám ébren van ő. Amint rám figyel, torkot köszörülök, lesütve szemem kicsit közénk.
- Azt... azt kérdezted, vonzódom-e Rileyhoz meg úgy a fiúkhoz általában... - idézem fel ezt a momentumot, ám teljesen tárgyilagosan, csak felvezetésül. Olykor picit a lányra pillantok, de főleg inkább nem. Szeretném ezt normálisan kifejezésre juttatni és még nagyon képlékeny bennem is, félek, hogy ha őt figyelem közben, elterelődöm a gondolataimtól a reakciói miatt, vagy úgy egyáltalán miatta.
- Ahogy mondtam is, nem. Nem teszem. De különben az van, hogy én nem... öm... - tessék, még így is, hogy koncentrálok, így se vagyok képes határozott és összpontosított lenni. Már egy ideje nincsenek karba téve kezeim különben. Csak ölemben gyűrkélem őket, vagy éppen combomat dörzsölöm feszített tenyérrel. - Nem hiszem... - fejezem ki magam inkább így, de érződik, eredetileg nem így akartam. Út közben finomítgatom még. - Nem hiszem, hogy vonzódnék bárkihez is - mondom ki végre szelíden, mégis szilárdan. Mintha az a nem hiszem ott se lenne. Tán szükséges sem volt. Nekem viszont jól esett. Megkeresem Lau tekintetét utána. Azt már a tudomására hoztam pár hónapja, hogy nem kifejezetten foglalkoztat a szex. Ez viszont sokféleképpen értelmezhető és ezer fokozata lehet. Érthetem úgy, hogy másokhoz képest nem foglalkoztat annyira nagyon. Igazából ezt így is gondoltam. Talán most is így gondolom. És na igen, szerintem amiatt is lehetne melegnek hinni, hogy ilyesmit közlök a barátnőmmel, feltételezve, hogy ezzel akarom megúszni, hogy vele, egy lánnyal közel kelljen kerülnöm. De ez most csak eszembe jutott. Most nem ez a lényeg. Most nagyon is más a lényeg.
Olyasmit mondtam most ki, amit még eddig soha nem mondtam és gondolni sem gondoltam ilyen egyértelműen. Csak körvonalazódott. Csak egy érzés volt. Mivel azonban az egésznek nem volt szerepe az életemben, nem nagyon törődtem vele, hogy átvegyem magamban. Hogy rájöjjek, mik vannak bennem. Viszont mostmár barátnőm van. Mostmár igencsak a gondolatköröm része.
Felhúzom kicsit vállaimat és lágyan rázom a fejem, még a szavaim lecsengéseként, arcát figyelve. Kicsit félek, ha őszinte akarok lenni. Mert fogalmam sincs, létezik-e ilyen és ha igen, ez normális-e. Én annak érzem magam. Meg fogalmam sincs, nem riasztom-e el ezzel Laut. Hiába tudta rólam, hogy nem hajtom úgy a testiséget, mint mondjuk a többi korombeli srác, hiába volt már erről beszélgetésünk is, az egy egészen más szint, mint az, amire most rávilágítok. Megmagyaráznám, ha nem érti, hogy értem ezt, vagy csak úgy egyáltalán, szívesen pontosítanék, azonban előbb kivárok, egyáltalán mit szól és hogy esetleg van-e valami kérdése. Talán könnyebb lenne, ha lenne. Nem akarok csak úgy elkezdeni mindenféle példákat hozni vagy én nem is tudom. Istenem, tökre izgulok. Közben meg valahogy, mintha megkönnyebbültem volna. Igen. Kifejezetten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Csak akkor kapok észbe, hogy talán hadarok, meg tellegetek összevissza, mikor Kolos ezt a tudtomra adja.
- Ne haragudj, a főnököm is pörög, én is pörgök - forgatom meg a szemem, mert nem csak felvenni sikerült Korinna ritmusát, szépen át is vettem. De... sokkal szebb így az élet.
- Látom, hogy nem tudsz hová rakni, szóval, hogy megbizonyosodj róla, nem vagyok sorozatgyilkos... Lili rokona vagyok... a Felagund - nyújtok kezet, mert annyira rosszul azért nem vagyok, hogy ez az aprócska mozzanat is gondot okozzon nekem.
És nem jövök zavarba. Bizony. Pedig ezt a mosolyt láttam én az arcán, és volt mikor szerettem volna azt is, hogy ne Myra birtokolja. De ez annyira régi képnek tűnik már.
- Nem is értem, miért próbálkozok meg újra és újra a varázsközlekedéssel... sose bírtam - sóhajtok fel, amint a padra tudok ülni.
- Köszönöm szépen - hálásan pislogok rá kék szemeimmel, amik miatt volt, mikor azt hitték, véla vagyok. Pedig aztán közöm nincs hozzájuk, és nem is szeretném, hogy legyen.
- Nem hiányzik egyébként? - miközben próbálom összeszedni magam, teszem fel a kérdést, mert nem akarok itt kukán ülni.
- A Bagolykő... az ottaniak...bár gondolom, Myra megvan és az a lényeg, nem? - harapok az ajkamba, ennél jobban, ha akarnék se tudnék puhatolózni. Nem, nem feltétlenül arra vagyok kíváncsi, hogy megvan-e. Leginkább arra, hogy tudja-e, mennyire jól sikerült nekik a fesztivál... ahh hagyjuk is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

hétköznap délelőtt tanév második hetében |o
 

Igazából így nekem éppen egész jó, szinte összegömbölyödve, magamat ölelve, fejemet is elrejtve, lehunyt szemmel. Így úgy érzem, hogy egyben tudom tartani magamat, talán a gondolataimat is. És kizárok mindent, ami megzavarhatna ezekben. A külvilágot, a folyosót, a többi diák hangját. Thomast ugyan nem, vagyis ez így furán hangzik. Hiszen nem látom őt, és nem hagyom, hogy lásson engem. Még sincs teljesen kizárva, a hangja, a mozdulatai, a légzésének üteme mind-mind eljut hozzám. Ahogy az is, hogy megszólít. Oldalra fordítom csupán a fejemet, de fel nem emelem. Nem válaszolok neki, felesleges. Láthatja, hogy figyelek.
Pislogok csupán egyet lassan, amikor felhozza ismét a kérdésemet. Emlékszem rá, meg a rengeteg nemjére is, vajon most mit szeretne mondani ezzel kapcsolatban? Veszek egy mély levegőt, felkészítve magam egy esetleges oxigénhiányos állapotra. Érzékelem, ahogy finoman remegni kezd a gyomrom, de ez nem az a kellemes remegés. Ez az a fajta, amikor halálosan félsz valamitől. Valami ilyesmit érzek most. De nem tudnám megmondani, hogy mégis mitől félek.
Megerősíti ismét az állítását, viszont ott a de. Márpedig tudjuk, hogy minden, ami a de szócska előtt elhangzik az lényegtelen. Nem az a fontos információ. Rezzenéstelen tekintettel kivárok hát, miközben haloványan érzékelem azt, hogy mennyire tompa is fejem most. Mintha lassított felvételként érkeznének hozzám a szavai, egy nagy kusza halmazként, ami majd idővel kitisztul. Újabb mély levegő, újabb pislogás. Majd több szapora pislogás.
Bólintok egy aprót, amikor ismét a szemembe néz, majd ismét visszatámasztom a homlokomat a térdeimnek. Ühüm, oké, rendben. Lehunyom a szememet, hosszú másodperceket töltve így, majd mint akit oldalba böknek olyan váratlanul és hirtelen emelem fel teljesen a fejemet és fordulok a barátom felé. Tágra nyílt tekintettel, enyhén eltátott szájjal bámulok rá. Most sikerült kibogoznom azt, amit mondott. Tüdőmbe jeges levegőfuvallat érkezik, legalábbis én ilyennek érzem a beszívott levegőt. Meg az egész belsőm is mintha jéggé fagyott volna. Ő nem … ő nem … oké, oké. Értem.
Nem, nem értem. Semmit sem értek az egészből. Ez … nekem magas.
Az biztos, hogy őszintén mondta, hogy úgy is gondolja, és most tart attól, hogy mit mondok. Talán attól is, hogy végigtrappolok ezen az új, érzékeny területen a lelkében, amit most megnyitott, fájdalmat okozva neki ezzel. Magam elé kezdek el pislogni, próbálom összerakni, hogy ezt az egészet.
- És ez most mégis mit jelent? – igazából csak körülbelül egy tucat kérdés száguldozik a fejemben, végeláthatatlanul ismétlődve, de igyekszem egy olyat választani, amivel talán választ kapok még egy pár kimondatlanra is. Hangom teljesen mentes minden érzelemtől, tárgyilagos. Egyelőre képtelen vagyok feldolgozni ezt az új információt. Elzártam magamban most mindent, főleg azokat, hogy akkor ez azt jelenti, hogy őneki nem azt jelentik az együtt átéltek, mint nekem és hasonlókat. Nem akarok ilyen gondolatokkal foglalkozni, szóval csak várom a válaszát, miközben ismét őrá nézek.
Nem tudok én már semmit sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Lena Felagund

Tudtam a szomorú körülményekről, de hiába próbáltam volna meg együttérzést tanúsítani Felagund professzor felé, egyszerűen nem ment. Mindig eszembe jutottak a modernnek semmiképpen sem nevezhető módszerei, amelyekkel annyi nehéz percet okozott minden diáknak. Nagy tudású volt, és évtizedekkel (századokkal?) ezelőtt biztosan kiváló tanár is, de eljárt felette az idő. Már akkor is szenilis volt, amikor én jártam hozzá órákra, és azóta csak rosszabbodott a helyzet. Épphogy csak azt nem mondtam ki, hogy már úgysem húzza sokáig az a vén f*sz, de volt bennem annyi önkontroll, hogy az unokája előtt nem tettem ilyen megbocsáthatatlan kijelentést. Itt helyben összetörtem volna a lelki világát, azt hiszem.
- Hm, le se tagadhatod, hogy levitás vagy. - válaszoltam a hosszú monológjára, amelyben amellett érvelt, hogy családtagként helye van a tanári asztalnál. Bár aki így képes lökni a sódert, simán lehetne eridonos is.
- De azt meg tudod-e nekem mondani, hogy az igazgató fia az említett esetek idején a tanoda diákja is volt-e egyben? - tettem fel egy keresztkérdést, ugyanis ezt a fontos információt valamiért elhallgatta.
A teát örömmel elfogadtam, és bólintással jeleztem, hogy a tortából is kérek. Szimpatikus volt a lány talpraesettsége, és az igyekezete, hogy kivágja magát a felelősségre vonás alól. Nyilvánvalóan ezért is próbált meg lekenyerezni. És ez akár még célravezető is lehetett, de az okoskodást ki nem állhattam.
- Milyen mostanság a Levitában? Házvezető-helyettes voltam ott egy darabig. De gondolom már ezt is kívülről fújod. - vetettem fel egy korty tea után. Persze nem felejtettem el, hogy büntetést kell adnom, de szerettem akkor lecsapni, amikor már nem számítottak rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

LAU
délelőtt a kis pihenőrészen | az új tanév kezdetén | x



A nagy pillanatom után barátnőm visszahajtja szőke fejét a térdeire. Ennyi? Kész? Tudomásul vette és ennyi? Vagy mi történik most? Elég értetlenül figyelek, aztán elnézek róla kicsit, végiggondolva, mit mondtam. Pedig tök összeszedettnek tűnt. Oké, az túlzás, de sallangmentes volt. Akkor mégsem? Nem jól mondtam valamit? Vagy ez ennyire érdektelen dolog? Esetleg ő már úgyis tudta? Honnan tudta volna?
Összerezzenek picit, mikor hirtelen mégis felém fordul. Zavartan nevetek egy halkat a kis ijedelmem miatt, dehát éppen tisztára elgondolkoztam és nem hittem, hogy ő fáziskéséssel reagál majd rám. Márpedig mintha erről lenne szó. Úgyhogy visszaváltok a pár másodperccel ezelőtti, várakozó arcomra. Érkezik egy kérdés. Egy nem egyszerű kérdés. Hiszen nem túl konkrét. De próbálom összekapni a gondolataimat. Bólogatok kicsit, hogy lássa, eljutottak hozzám a szavai és azon vagyok, hogy megkapja a választ.
- Tetszeni tetszenek emberek. Mármint, van, akit szebbnek tartok, klasszabb a stílusa szerintem, vagy szimpatikusabb a kisugárzása, mint másoké meg ilyesmi. Akire szívesebben nézek, akitől jobb... jobb érzéseim vannak - írom valahogy körül, mi az, mikor tetszik valaki. Ám szerintem kiérezni a szavaim lágyságából, hogy nem romantikus tetszést értek ezalatt. Nem azt taglalom a kedvesemnek, kik miért jönnek be. Mert pont ezaz, hogy olyan nincs, hogy bejönnek. - De valahogy úgy veszem észre, hogy olyasmit nem váltanak ki belőlem, mint másokból. Tudod, ahogy a srácok izmairól beszélnek meg a vállaikról, meg ahogy a lányok alakjáról és... és mondjuk a fenekükről... - mosolyodom el helyesen zavaromban. Aztán koncentrálok megint - Vagy akár úgy, ahogy van, magáról egy akárkiről, hogy milyen jól néz ki és hogy... nem tudom... milyen dögös meg hogy egyben van. Szerintem, amit mások ilyenkor gondolnak vagy éreznek, azt én nem érzem meg nem gondolom - nézelődöm most kicsit a plafon felé, orromat ráncolva, ahogy egyensúlyozgatok a mondandómban. Nem azért, mert kényes, hanem mert érthető akarok lenni. - Engem nem... hoznak úgy lázba - fogalmazom meg ilyen nagyon szépen, hogy nem indulok be. Míg egyesek kimelegednek egy sármos mosolytól, mások meg izgalomba jönnek egy ajakbeharapástól vagy egy formás kebeltől, velem semmi nem történik. Semmi. Nincsenek vágyálmaim, piszkos kis fantáziáim. Semmi. Nem is voltak soha. Vagyis hát... hm. Hirtelen lesütöm a szemem és somolyogni kezdek valamin, ujjaimat birizgálva ölemben. Megnyalom a számat.
- De... - lehelem, már ezt az egy kis szót is tele jóérzéssel, csaknem érzékien - ... te igen. Te már igen - nézek Lau szemébe, megejtve ezt a helyesbítésfélét, miután megelevenedett pár emlék. Az a kis már pedig nem azt jelenti, hogy na te aztán igen, hanem az tényleg időt jelöl. Nem mindig vonzódtam hozzá. Tetszeni igazából mindig tetszett. Viszont mostmár vonzónak is találom. Amennyire én képes vagyok ilyesmire, nála ez megtörténik. Tetszeni nemtől függetlenül bárki tetszik, romantikus értelemben viszont a lányok tetszenek - legalábbis úgy voltam vele mindigis, hogy én egy lánnyal szeretnék majd együtt lenni -, lázba pedig a barátnőm hoz. Meg persze ővele a többi is megvan. Micsoda hármas.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

PETYA
hétfő kora délelőtt a birtokon | vizsgaidőszak is on | x



Bírom ezt a srácot. Vannak emberek, akikkel elég akár csak egy kevés időt töltened, és egyből azt veszed észre, hogy egyszerűen úgy jól megvagy velük. Oké, én bárkivel jól megvagyok, akinek nincs ellenkező szándéka, viszont van, akivel meg még jobban megvagyok. Nem kell, hogy olyan legyen, mint én, vagy hogy tudjak róla bármit, elég az, amit a társaságában érzek. Sapkás merénylőmtől és igazán egyedi önmagától meg egyszerűen jó kedvem van.
Beszélhet nyugodtan a nevemben, én is feltöltődtem a fűben. Összekanalaztam magam, legalább ennyire, hogy úgy fessek, mint aki még eljut ma valahova. A győzedelmes, jelvénymegtalálós hangulatomban viszont nem osztozik velem a karakteres eridonos. Először nem teljesen értem, mi baj van a pálcájával, de nagyon figyelem őt, hátha kiderül. A pantomim segít.
- Ajaj - véleményezem az ügyet a leghelyénvalóbban és már vizslatok is körbe megint, ezúttal az ő ingósága után kutatva tekintetemmel. Ám az expedícióba be kell iktassunk egy perc néma csendet, adózva a fiú hű társa áldozatának.
- Sajnos nem értek a bringákhoz - vallom meg hiányosságom, bocsánatkérő mosollyal. Ebből tökre arra lehetne következtetni, hogy máshoz viszont értek. Hogy van olyan összetettebb szerkezet, amit meg tudok szerelni. Hát nincs. Jó, ha alap gond van valami varázskütyümmel, talán rájövök, mi a helyzet. Viszont ez egy mugli holminál már teljesen kizárt. Ott még arra se jönnék rá, hogy mondjuk csak annyi a gond, hogy nem érkezik bele villanyáram, mert esetleg nincsen beledugva a falba a dugaszba.
- Lehet, jobb lenne lebegtetned. A pálcáddal, amit mindjárt megtalálunk - bólogatok bíztatóan, hiszen kétségem sincs afelől, hogy mindjárt meglesz az a szökevény. Van egy sanda gyanúm, hogy azt nem tudnám invitozni. Ha minden igaz, az nem így megy. De ha már úgyis itt sétálgatok és kukkolom a földet, felveszem onnan a táskámat és most a másik félvállamon tartom, az ép pántján hagyva lógni. A másikon most úgyse akarnám, az köszöni szépen, nem kér ma már az akcióimból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Dia, Masa, Seth

Fuck a téliesedő időbe, fuck a hideg földbe, a kviddicspályába, a vizsgákra, a családra, a tanszünetre, az életbe magába is.
Mintha ő lenne az egyetlen stabil pont a világon, úgy forog upside-downba a kviddicspálya egyetlen határozott bukfenccel, hogy hátrafekszik a fűben.
- Forog minden. - Röhögcséli Diának. Ez nem afféle aranyos, kedves röhögcsélés, hanem az a rekedt, hangos, fülsértően nagykamaszos fajta. Utálja a forgás részét - megszüntetésére és a mihamarabbi továbblépés érdekében belekortyol a szigorúan markolt papírzacskóba, amiből mindkettejüknek kényelmesen jutott egy-egy.
- Szal ma visszajöttem. - Ez a nagysikerű sztori vége, miért is tölti/töltötte itt a tanszünetet és miért tartott olyan rövid ideig a szülei meglátogatása. Nem találkoztak 2-3 hete, de Dia tudja, hogy Kai nem ápol túl jó viszonyt a 'felső középosztálybeli' szüleivel, akik középosztálybeli elvárásokat fektetnek elé - az utóbbi években inkább már csak lemondóan.  
- Adj már egyet. - Motyogja némileg barátságosabb hangon és szabad, kinyújtott keze és ujjacskái a közöttük heverő fém, nyitott cigarettatartó felé kezdenek nyújtózkodni. Abban előre megtekert szálak sorakoznak egyenletlenül. Az utóbbi időben egy kicsit céltalanná vált Kai viselkedésbeli változásokat is magával hozott; a megszokottnál lobbanékonyabb és keményebb. Ez talán nem igazán tenne jót a szociális kapcsolatainak, ha lennének körülötte olyanok, akiket valójában érdekel, mi van vele - szerencsére azonban a barátainak mind megvan a saját mentális és lelki problémája, amivel idegesítheti a társadalmat, úgyhogy ez jó előre meg van oldva. Mostanában inkább tengődik és várja, hogy valami igazán felkeltse az érdeklődését. A tengődés általában olyan tevékenységben merül ki, amilyen szituációban most is látjuk őt; hasonló figurákkal, minden nap. Telnek a mindennapok.
- Neked milyen volt a szünet? Kavargatsz most valakikkel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Mondanám, hogy mivel Brightmore vagyok, vannak kiváltságaim, de egy, nincsenek, kettő nem mindig érzem magam Brightmore-nak - Denis a falnak megy ettől, de szerintem én inkább vagyok Payne, vagy max keverék -, három, a bátyám nincs itt. Sem itt, sem az országban, szóval mondhatom, hogy majd én jól megmondom őt neki, de mire megyek vele? Hat hét múlva majd csúnyán néz rá? És? Ráadásul végzős vagyok, amit sem az egészségi állapotom miatt, sem a szobalét miatt nem hittem, hogy egyszer elmondhatok magamról, szóval jó lenne, ha kicsit összeszedném magam. Felnőttesebb lennék. Na meg aztán ott a másik része is a dolognak, hogy remélem Cath gyűrűje nem mutatja, hogy éppen bajban vagyok, és rohan azonnal a segítségemre, mert annyira nem érzem magam rosszul, csak maximum egy kicsit szédülök, de az a bevert fejem miatt van.
- Ennyi.
Mondom határozottan, gondolatban sűrűn veregetve a hátam, hogy milyen kis ügyes vagyok, hogy megmondtam a dolgot. Bizony kérem, csak határozottan, úgy, ahogy azt kell. Jól megmondom én neki, hogy nincs több kívánságom, mint egy igazi Brightmore. De amúgy nem, sosem tudnék olyan határozott lenni, mint Denis, vagy apa, vagy anya, ha már itt tartunk. Nincs bennem semmi Brightmore-ság, ami eléggé frusztrál, ezért nyugtatom magam azzal, hogy én inkább a Payne családból való vagyok. Lehet ez ám ilyen csere dolog, hogy Denis elvett egyet, és cserébe adnia kellett egy másikat. Gyereke nincs, így én lettem, akit Cath helyett adnia kellett. Mondjuk ez így nem lenne rossz, de túl szép indok. Mindegy, mindenki életben maradt, az a lényeg. A könyv felé fordulok inkább, aztán majdnem felsikkantok, amikor a srác az aurámban van, pedig az előbb elment, mindenféle köszönés nélkül mellesleg.
- Um, igen. Keresek valami jó könyvet. Vagyis kettőt, mert a bátyám feleségével Párizsba megyünk a szünidőben, és muglimód utazunk majd.
Azt nem teszem hozzá, hogy máshogy nem is tudnánk, mert jól belehalnék, meg amúgy is, felesleges fecsegés lenne. Szóval inkább csak maradjunk a lényegnél, hogy muglimód utazunk.
- Jó könyv?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

hétköznap délelőtt tanév második hetében |o
 

Konkrétan ennyire futja tőlem, nem tudok ennél pontosabban fogalmazni. Tudnék, ha hagynám a bennem kavargó dolgokat összeállni, de azt jelenleg nem szeretném. Mondja el, hogy mit gondol és mit érez, és majd ha az egész napvilágra kerül, majd akkor a helyére rakom a dolgokat. Meg azért figyelembe véve az alap hangulatot, amivel nekikezdtünk a beszélgetésnek, az álmatlan éjszakámat, hát szóval teljesen nem meglepő, hogy kicsit le vagyok sokkolva.
Oké, a tetszés részét azt úgy egész értem a dolognak, ám azért párszor felszalad a szemöldököm. Nem is kifejezetten azért, amit mond, hanem mert elgondolkoztat vele. Ám még mindig nem értem úgy igazából a dolgot. A külsőségekről beszél, hogy azok ő belőle úgy nem váltják ki azt, amit öhm. Szóval semmi olyat. O-oké. Oké. Ez … hű. Oké.
Eddig a pontig figyeltem őt, ám ennél tovább már nem megy. Egy zavarodott mosoly jelenik meg az arcomon, majd inkább a térdeimet kezdem el figyelni. A szemem sarkából ugyan észreveszem, az apró mozdulatokat, de értelmezni képtelen vagyok azokat. Teljesen össze vagyok zavarodva. Teljesen. Nem hozzák úgy lázba a dolgok, de, akkor mi volt az a …. nem, nem engedhetem errefelé elterelődni a gondolataimat. Könnyedén visszaterelem őket, meglepően könnyedén. Valamiféle módon profin elzárom magam mindenfélétől. Például attól, hogy észrevegyem mennyire rosszul esik az, amit mond. Hogy szomorú vagyok tőle, és fáj a tudat, hogy én őrá nem vagyok olyan hatással, mint amilyenre én rá.
A hangsúlya miatt újra felé fordulok, és már fogalmam sincs, hogy mégis mi jöhet még ezek után. Főleg, ami ilyen módon indul. A folytatás viszont teljesen meglep, mármint, na én ezt már tényleg nem tudom hova tenni. Viszont legalább már látszódnak érzelmek az arcomon, haladás. A kis időhatározó szócska pedig homlokráncolásra késztet. Megrázom a fejemet, hátha sikerül helyreraknom a gondolatokat.
- Nem értem … rád nem hatnak úgy az emberek, nem … nem vonzódsz úgy hozzájuk. Hozzám … hozzám meg már igen? – próbálom meg szavakba önteni a kuszaságok tárházát, ami bennem zajlik. Nem vonzódik, de hozzám mégis? Már igen? Azt pláne nem értem, hogy és mégis miért nem rögtön így mondta, de ez most mellékes. Az egész nyilvánvaló, hogy nem hatottam rá úgy, amíg nem kezdtünk el járni. Azok után, amit mond ezt szinte biztosra veszem. Persze rögtön be is tolakodik a fejembe a kérdés, hogy oké, és mégis mióta is hatok én rá úgy, ha már így kiemelte a már szót, de elhessegetem. Majd minden átmenet nélkül pirulok el, amikor végre ténylegesen felfogom, hogy miről is beszélünk tulajdonképpen. - Ó!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mei
♛ Ilya ♛ szeptember ♛ Little Stalker ♛

Nagyon ritkán vannak olyan napok, amikor ténylegesen a megadott, papíron lévő szakmámban dolgozom, de tudom, hogy kell csinálni. Ez az én szerencsém, mert ma volt egy kisebb ellenőrzés, de hamar elmentek, különösebb kérdezés nélkül.
Attól még a napot ki kellett húzni itt, a pólóm rettenetesen össze lett baszva, felsóhajtva néztem le rá, majd vissza a többiekre. Közölték, hogy hát jött valaki, valami kislány egy motorral, mire megforgattam a szemeim. Megint.
Mivel nekem van a legvállalhatóbb fejem, meg modorom, persze én lettem kiküldve, kicsit el is vigyorodtam. Tudom, ki ő.
- Hello. Miben segíthetek, Miss? - kérdeztem, leporolva a kezeimet, közelebb lépve hozzá. Volt egy aranyos, ám néha pöppet bosszantó szokása, hogy kövessen, mikor a faluban vagyok. Persze, úgy csináltam, mint aki nem vette észre, de ettől még... nem vagyok vak.
- Kicsit távol vagyunk a falutól, nem? - néztem rá kissé kételkedve, előbb rá, majd a motorra, az olajos rongyot átdobva a vállamon, a kezeim pedig összefonva a mellkasomon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

LAU
délelőtt a kis pihenőrészen | az új tanév kezdetén | x



Tény és való, hogy talán nem most kéne megejteni ezt a beszélgetést. Egyáltalán nem meglepő, hogy sokkoltam. Még ha a körülmények nem lennének, akkor se lenne meglepő. Viszont bennem most érett meg ez és ismer, tudja, hogy el kell jönnie egy pontnak, mire ráébredek valamire és megosztom vele. Ez a két időpont pedig nem tud túl messze esni egymástól. Ilyen esetben nem. Nálam nem. Nem ebből a fából faragtak, aki megfelelő alkalmakat keresgél. Van, amire nem is tudom, mi a megfelelő alkalom.
Nyugtalanít barátnőm kifejezéstelensége. Elkezdődik bennem a finom reszketés és a fejembe férkőzik a gondolat, hogy nem kellett volna elmondanom. Hogy hülyeség volt. Hiszen nem változtat semmin. Kettőnk közt aztán a világon semmin. Gondolom. Szóval mi értelme volt? Csak furának fog tartani. Igen, biztos azt fogja hinni, hogy valami baj van velem. Vagy mégis mi jár most a fejében? Aggodalmaskodom itt már megint. Dehát olyan idegenen viselkedik. Borsózik tőle a hátam. De folytatom inkább. Küldetéstudattal magyarázok neki. Hátha javítok a helyzeten.
Végre aztán valami. Végre változik az arca. Hogy miért nem ezzel a résszel kezdtem? Mert általános viszonyulásaimról nyilakoztam, magamról és az érzéseimről a világgal kapcsolatban. Meg hát nekem ugye alap volt, hogy iránta, miatta mit érzek és nem jutott eszembe, hogy amit mondok, az miket sugallhat. Milyen rémes hitek felé terelheti. Vagyis hát nem rémes, csak nem olyan, mint képzelte, remélte. Viszont nincs szó erről. Nincs, ami viszonzatlan lenne.
Átgondolom at összefoglaló kérdését, amihez kicsit ide-odasiklik tekintetem a szőnyegen. Nem akarok elhamarkodottan felelni. Azonban akárhogy csűröm-csavarom, nem tudok mást, mint végülis bólogatni. Nem túl magabiztosan, viszont akkor is az van, hogy minden pontja így van, ahogy mondja. Kérdezi.
- Így valahogy. Igen - adom azért szóban is tudtára, hogy jó helyen kapizsgál. Kicsit sarkított az egész, viszont az vesse rá az első követ, aki... hé, nem, ne vessen rá semmilyen követ! Elmosolyodom, mert azt hiszem, legördül a szívemről a súly, ami előbb ránehezült a semmilyensége miatt. Akkor aztán végképp, mikor feloldódni látszik. Legalábbis szép arcát, amit nemrég még üresség uralta, most pír lepi el. Aranyos zavar. Mi ugrott vajon be neki? Mire jött rá?
A folyosón éppen csak páran lézengenek, hiszen az óra elkezdődött. Már annak, akinek nem lyukas, ugye. Mi meg tovább beszélgetünk a kanapén üldögélve, meghitten. Van mit áttárgyalnunk. Már megint. Meg mindig. Alig vesszük észre aztán, elrepül az idő. Sajnos ideje mennünk.
- Akkor... jövő héten, veled, ugyanitt? - kapom magamra táskámat vigyorgósan. Hiszen nyilván nem egy hét múlva találkozunk legközelebb, ám az állandó találkánk bizony akkor jön el ismét. Maradunk ebben. Fájón, de búcsúzunk és én még elfele menet szétszórom a márványlapokon a könyveimet, ahogy magától kinyílik a táskám. Ez aztán remek, mondhatom. Kikészít ez a folyosó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

XIII.Ardai Kolos


Érdekes dolog ez a színjátszás. Régebben Talároson én voltam a színjátszós gyerek. Tudjátok, aki mindenféle rendezvény kötelező kelléke. Legyen az iskolai ünnepség vagy az új kecskesimogató megnyitója. Teljesen mindegy, mert Csepreghy Petya úgyis elmondja azt a verset, és még énekel is hozzá egy odaillőt. Amikor betöltöttem a tizenkettőt, valahogy elkezdtek cikizni miatta. Főleg azért, mert a beszédhibám túlságosan is bántotta a fülüket, elvégre egy színművésznek nem szabad ilyen jellegzetességet megengednie magának. Ezért egy időre abbahagytam, mert a beszédhiba és a színjátszás együtt volt az ultimate ciki. Aztán idekerültem az iskolába, és Elijah lett a legjobb pajtásom és élettársam, aki – tudniillik – a Bagolykő színjátszócsoportjának a tagja. Említette, hogy Ardait kell keresnem, hogyha érdekel a dolog, és miért ne érdekelne. Ezért szerencsétlen kis baglyom megtalálta a színjátszós Kolost. Most pedig itt vagyok. Olyan régen voltam már felvételizni. Szereposztó dívány? Nem, én azt nem ismerem.
- Helló – lépek be a terembe óvatosan emelve egymás után lábaimat. Még biztosan nincsen itt, de a biztonság kedvéért órámra nézek, és látom, hogy én érkeztem tíz perccel korábban. Ezért megkönnyebbülten sóhajtok egyet, és az egyik legközelebbi székre dobom magam. Izgulok, persze. Ezért kis ujjaimat tördelve, szám belsejét rágcsálva várom felvételiztetőmet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kicsit besűrűsödtek a napjaim, amióta bejöttek ezek az edzések, meg néha azt is érzem nem vagyok önmagam. Mondjuk úgy az agressziómnak nem voltak olyan mértékei, mint amikkel most megismerkedtem. Egyszerre aggódtam a saját popsim épségéért, és azokért, akik még... nos számítottak. Kellemetlen, de ez kimerült a pár csapattársamban. Nem ingatott meg pár elhulló piros-sárga-zöld a másik félnél, de talán ez normális. Gondolom, nem volt egyszerű dolgom Andris Ábel mellett, de némi ideggel és remegéssel, meg UHM-mel együtt felfegyverkezve leszálltam a pályáról, és mielőtt Ernyő kapott volna tőlem kettőt a gurkótalálata mellé, amiért hagyta meghalni a kis szőke lányt nálunk, Chris kezébe tömtem a cikeszt. Tartsd meg a mocskot, te apró állat. Teljes szeretet és tisztelet kíséretében persze.
Nos, mindezek után szünet kellett, valami más, valami nem iskola, nem tömeg, nem ráhatás, nem kötelesség... és itt voltam. A jóga még mindig mozgatott, ugyan ilyen óra szintjén sosem jártam, ez inkább otthoni készség, mióta az országba jöttem néztem lehetőségeket, és így július végétől indult is képzés. Nekem meg van partnerem. Ha akarja, ha nem. Így hát útjára is indítottam pár napja egy levelet Zlatannak, hogy az egyetem előtt találkozzunk, fél ötkor. Tíz perc séta nagyon kényelmesen innen a terem, és öt után kezdődik, szóval gondoltam, ha kicsit késik is beleférünk. Én már negyed körül ott álltam átöltözve, kibontott hajjal, mert nem bírtam a hajgumimmal és vártam. A sporttáska a lábam előtt hevert a földön és a kulacsomból a vízbe kortyoltam, ahogy próbáltam összeszedni a gondolataim. Igazából én sem tudom mit gondoltam erről az egészről, de még mindig úgy érzem, a legkevesebb ez a kis... szívesség a részéről. Próbálok én haragudni, de inkább csak sértett voltam. Ezt meg majd jól nem kötöm senki orrára. Annak örülök, hogy egy-két lila folton túl semmi bajom. Meg a traumán hányszor fogták meg a seggem a meccs alatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Team yellow 💛 Nara

Lelkesedés szalad végig rajtam neve hallatán, de megállom, hogy bármiféle megjegyzést tegyek rá, nem szeretnék tapintatlannak tűnni. Felcsillanó szemeim azonban vígan jelezhetik mennyire el vagyok ragadtatva vezetéknevétől, hiszen aawh, egyszerű és nagyszerű. Boldog. Boldogan elfogadnám én is, ha ha. Az izgatottságát kifejezetten aranyosnak találom, a jó hangulat pedig rám is átragad, az idegesség helyére fokozatosan izgatottság költözik.
Látom ahogy neki is meg kell küzdenie önuralmával a habos-babos süticsoda láttán, pedig ketten együtt már lenne esélyünk rá, hogy elraboljuk az édességet. Mondjuk én elterelném a figyelmet, Nara pedig a kavarodást kihasználva kikapná a nő kezéből a tányért, én hirtelen meggyógyulnék, és egy előre megbeszélt helyen találkoznánk. Mondjuk a kísértetkastélyban. Igen-igen, ott tuti senki nem keresne minket, szuper tervnek hangzik.

- Okés, menjünk - bólogatok serényen az ötletre, majd a lány mögött jobbra balra dülöngélve rugózok amíg szabad utat nem kapunk. Alig férek a bőrömbe, lábujjaimon tipegek próbálva türelmesnek látszani (nem sikerül) míg megkapjuk a belépési engedélyt. - Király - szakad ki belőlem egy félhangos kiáltás, mikor beengednek minket a cukrászda szentélyébe. Körbeforgok a világos helyiségben, miután Narát követve bemerészkedek. Hűhák és hók egymást követik, nagy izgalmamban egy lábast majdnem le is verek a pultról. Egy gyors körbepillantással megállapítom, hogy talán senki sem látta az itt dolgozók közül, így karjaimat szorosan hátam mögé fonom, vigyázzállásba merevedek, úgy bámulok a lányra. Ha engem figyel, cinkosan rákacsintok egyet, mintegy kérlelve, had legyen ez a mi kis titkunk. Nem igazán szeretnék azelőtt kipenderedni innen, hogy igazán belekezdenénk... Hattie közeledik felénk, és igyekszem nem túl feltűnően fújni ki a levegőt, amikor nem megdorgál (vagy rosszabb), csak egy receptet nyújt át nekünk. Átveszem, de úgy tartom, hogy Nara is láthassa, sőt igazából a felé eső sarokra rá is tud fogni, hogy ne remegjen a lap annyira, ő is el tudja olvasni.
- Hűhűhű, ez érdekesen hangzik - kezdek bele, picit belepirulva a lámpaláz és teljesítési kényszer furcsa elegyébe. - Boci szelet... Menni fog ez nekünk?
Persze a válasz igen, hogy is lehetne más, de egy kis egészséges önbizalomhiány sose árt (főleg nem nekem, még a végén elbízom magam).

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ha valami ígéretet teszek, igyekszem betartani, fordítva is szeretem hinni, hogy ez mástól is ér ennyit és nem üresek a szavak. Ez a kézrázós dolog furcsa volt, de talán neki ez számított igazán alkunak, így abban voltam, hogy valahol várja a levelem. Vagy ha nem, akkor kellemetlen perceket szereztem, bármit tett, de ugye ez is a pakliban volt, nem tagadom. Nyilván ennél csak az lenne kínosabb, ha a teremben is beígérem, hogy bizonyosan partnerrel megyek. Nem tettem, csak jelentkeztem és annyit írtam be lehetséges plusz egy fő. Mert az, előfordulhat.
- Woah... - szaladt ki a számon, még egészen el is mosolyodtam, ahogy a kezeim összekulcsoltam magam előtt. Pontos és itt is van, ígéretes délután, mondjuk ez még csak a start mező. Nem most kéne kétszer kimaradszot dobni, meg a bank se vigyen el mindent, és az se volna jó, ha zálogosítanának. - A jógával, vagy hogy gyere el? - kérdeztem vissza jókedvűen, igazából mindkét részre nagyon valós lenne az aggálya, ha ez az. Nem teljesen tudom eldönteni, hogy a tény kiborította, rossz napja van, vagy csak próbál úgy kinézni, mint a macsók akik eljátsszák, hogy mindent leszarnak. Igazából kicsit leolvad a mosolyom, de lehajolok a táskámért és a vállamra véve kihúzok belőle egy zöld feltekert szivacsot. - Ezt neked hoztam, gondoltam ha nem lenne jól jön. Jól hittem - tartottam felé, majd mutatva előre el is indultam, ha hajlandó volt követni. Nincs messze, meg gondolom nem tudja merre. Azért meg is torpantam, hogy ha úgy van, de szerettem volna hinni, ha eljött idáig, megyünk is be.
- Nem szoktam üreseket beszélni, és ez tényleg érdekel. Furcsa ez a rendszer, hogy páros, de ha így van - vontam vállat, mintha nem lenne ezzel mit tenni. Nem tudom vannak-e rendes csoportok, a közelben nem találtam, ez egészen biztos. - Jógáztál már valaha? Vagy mennyire vagy gyakorlott?
Nyilván nem kizáró ok itt az sem, ha azt se érti miről beszélek, nemrég volt ilyen csapattársam is kviddicsben, aztán mégis itt vagyok, élek és nyertünk is. Ő is felépülőben van szerencsére, pár nap gyengélkedő volt mindössze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Még én sem ismerem a házat úgy, mint a tenyeremet, de vannak dolgok, amik egyértelműek, látatlanban is. Mint hogy ha több út van, a legtöbben a jobbot választják elsőre, valami furcsa kényszerből. Ezért sem bíztam másban, nem feltétlen a sejtett állapota okozta. Azon csak mikor megláttam ütköztem meg. Mert bármekkora szerencse az itt léte, a formája, ideje és létjogosultsága hagy kivetnivalót. Fel is szakad a torkomból egy elégedetlen sóhaj, nem mérges, nem kelletlen, nem lelombozó. Egyszerűen kettősséget kelt az egész. Nem lenne itt keresnivalója, közben pedig jobbnak érzem, hogy itt van. Bár még mindig csak keresem az okot. A zenére is. Kriminális.
- Elnézést - teszem le végül a telefont, hogy aztán visszaüljek, de nem süppedve el benne, egész a kanapé széle felé, tenyereim összesimulnak,a  fejem lehajtom, hogy aztán nézzek az el-el pihegő nőre. Nem néz ki jól, ez innen is nyilvánvaló. - Vonat... gyalog.... és villamossal - ismétlem meg lassan és kimérten a hallottakat, majd érzem a halántékom belüktetését, meg is masszírozom egy újabb sóhaj mellett.
- Nem hiszem, hogy ennek ez lett volna a kötelező megoldása, egy levélből is megértettem volna - néztem rá sokatmondóan, de egyáltalán nem ez volt a kérdésem célja, viszont ahogy néztem rá akaratlanul is elmosolyodtam. - Volt más is, amit mondtál volna?
A kérdés egyértelmű lehetett volna, de szerencsétlennél abban se voltam biztos a levegővételeiből, hogy nem most fog itt körbehányni. A pálcám előhúzva rutinosan a bútorokat kicsit távolabb helyeztem és a papírokat a fiókba lebegtetve elzártam.
- Minden rendben, Cinna? - kérdeztem rá végül, mert nagyon nem úgy nézett ki.