Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Hogy miért éppen ti? Mert abban a pillanatban, hogy Péter felnyitotta a könyvet, csak ti tartózkodtatok a könyvtárban. Vele ellentétben nem önszántatokból nyitottátok ki a könyvet, szó szerint a könyv egy-egy társpéldánya repült hozzátok, csapódott a mellkasotoknak, és ti ösztönösen rászorítottatok. Az álom azonnal bekövetkezett, és akár álltatok, akár ültetek összeesve mély álomba merültök. Kívülről legalábbis így tűnik, belül azonban más a helyzet. Ott nagyon is éberek vagytok, és szó szerint egy kupacba érkeztek, mintha az égből dobtak volna le titeket egy erdő közepére. Dörög, villámlik, de még nem esik. Most még nem. Minden, ami veletek itt bent történik, hatással van a testetekre a mesekönyvön kívüli világban. Ha valaki képes kiszakítani a könyvet a kezetekből, akkor örökre itt maradtok.

Kezdőhelyzet: Sára, te nem értél földet, a ruhád beakadt az ágakba, és most lebegsz a föld felett jó pár méterrel. Ha leesel, esélyesen eltörik a lábad. Liliána, te a földet éréskor felhorzsoltad mind a két térded s könyököd, finoman szivárog belőle a vér. Elijah, ösztönösen könyököltél, így miután Péter térde a gyomrodban kötött ki, behúztál neki. Üdvözöllek titeket az elvarázsolt erdőben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Szóval amúgy ő majdhogynem biodíszletként funkcionált a könyvtárban, éppen körbevezette egy felsőbb éves a kastélyban annak örömére, hogy megérkezett. Így ma délelőtt. Egykedvűen hallgatta a magyarázatot a könyvtár szabályairól, amelyek - guess what - ugyanazok voltak, mint akármelyik másik könyvtár szabályai. Már amúgy is a szélén állt annak, hogy elaludjon, de nem egészen így tervezte. Alighogy kikötött kezében a kötet, egy jól ismert zsibongó érzés futott át rajta, ami a mágikus lapozgatós könyvekre jellemző, de mielőtt még egyáltalán bosszúsan felsóhajtott volna, az álom beszippantotta.

...
Hogy aztán azon belül sóhajtson fel bosszúsan. Hamar realizálja, hogy mennyire kellemetlen helyzetbe került (a többiek jelenlétét legfeljebb a vizuális perifériájának szélén), így az első dolog, amit tesz, hogy ellazítja magát és igyekszik mozdulatlanná dermedni. Ha ezek az ágak most tartják egyelőre, amíg nem fejt ki folyamatosan nagyon nyomást a mocorgással, akkor legalább kis ideig még tartani fogják. Ezt használja fel arra, hogy felmérje, mit lát a környezetében maga körül, ami hasznos lehet számára. Hogy konkrétak legyünk: egy stabilabb ágat, ami vagy kartávolságon belül van - vagy legalább kicsit neki kell rugaszkodni, de elkaphatná.
Ha talál ilyen stabilabb ágat, akkor kinyúl felé, hogy belekapaszkodjon, és majd azáltal lemászhasson - egyértelmű stratégia.
Amennyiben nem, legalább annyira lenéz magára, hogy felmérje, azokat a ruhákat viseli-e, mint a könyvtárban? Ha igen, akkor a pálcája valószínűleg nála van. Legalábbis ezt feltételezi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Theon
Ing / sapka

Csak egy szúrós tekintetet vetek rá, mivel egyelőre nem tudom eldönteni, hogy komolyan nem látja át a helyzetet, vagy csak szimplán nem érdekli amit mondok. Még az is megfordul a fejemben, hogy valamilyen fogadás miatt van most itt, de ha a vizsgakérdésekre fáj a foga, ahhoz bizony korán kelt fel. Mármint tényleg, hiszen még meg sem írtam őket. Hm, na ugye. Lefagyva érzem meg felém nyúló kezeit, amik közelebb húznak hozzá. Hogy tessék? Azonnal dőlök is hátrébb, ha esetleg nem enged hát jön velem, de míg bal kezem a mellkasánál tolja távolabb, jobbommal már pálcát szegezek az oldalának.
- Ennek lassan büntetőmunka lesz a vége - nézek a szemébe határozottan, barátságtalan pillantással. Nem esik jól a magánszférám ilyen szintű megzavarása, sőt mi több, kifejezetten kellemetlenül érint. Igyekszem közben mondogatni magamban a kérdést, ami az utolsó pillanatban jutott eszembe, nehogy elfelejtsem, és kezdhessem az egész ötletelősdit elölről.
Ha ezekre a szavakra, és a rá szegeződő pálca látványára sem szándékozik elengedni, akkor pedig bizony kap egy Rictusemprát, hátha a csiklandós érzéstől majd elhúzódik.
Fájdalmasan érint hallanom a papírok suhogását, és bár a szemkontaktust nem töröm meg, hogy ne tudjon megint meglepni valamivel, behúzok a fiú neve mellé egy újabb képzeletbeli strigulát. Valamikor ekkor kezdhetek el agyalni azon, hogy mire is fogjam be, mi az amivel a legkevesebb kárt tud okozni nekem és az iskolának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Laura a ma ura
a kviddicsmeccs után pár nappal

Egy szomorú nyüsszentéssel rázom meg a fejem, válaszul. Persze, volt ott pár lila folt, meg sajgott rendesen, de semmi komoly bajom nem lett, ha nem gyulladok be, simán játszhattam volna tovább. Sajnos a gurkóknak tényleg nem jellemző tulajdonságuk a játékosok kikerülése, bár ennek azért legtöbbször örülni szoktam. Aki a legközelebb van, azt szeretik, ettől lesznek kiszámíthatóak, és ettől tudunk tervet kovácsolni velük főszerepben. Csak az emberi tényezők ugye, azok aztán keresztül tudják húzni a legklasszabb elképzeléseket is.
Féltékenységemnek nincs igazán a szó szorosan vett értelmében célpontja. Eleve furcsán jött ki, hogy akkor láttam meg őket, amikor Jun miatt egyébként is padlón voltam, de akkor még nem is igazán értettem miért fáj az nekem, ha Bence jól szórakozik. Jó, igazából ezt most sem értem, de valószínűleg kicsit túlreagáltam akkor, és csak ez a felfokozott érzés maradt meg bennem, ez az ami végül alattomosan meggyőzött arról, hogy okom van féltékenykedni.
- Hát, inkább csak megmaradt bennem hogy mit éreztem akkor, azt hiszem - próbálok egyszerre én is rájönni mit miért tettem, és ugyanezt valamennyire érthetően átadni a lánynak. - Nem is igazán gondolat, csak egy emlék... Nem tudom ez most mennyire volt érthető.

Először nem esik le mire mondja, majd ahogy szépen lassan visszagondolva saját szavaimra végre kapcsolok, lassan húzom be a nyakam, még jobban elvörösödve. Mármint, én öhm, szóval, ezt nem így terveztem, na. - Köszi - motyogom végül zavartan, miközben fülem mögé simítok egy elkóborolt hajtincset. Cipőm oldalát piszkálgatva hallgatom ahogy picit részletesebben mesél az elmúlt hetekről, és ő is megerősíti azt amit fejben eddig is tudtam, hogy nincs köztük, és nem is volt semmi. Érzem, hogy neki sem kellemes a téma, mármint persze, ez nem olyan csevegős, sütizős program ahol eltrécselgetünk az időjárásról, meg a tanulnivalókról. Pont ellenkezőleg, igyekszünk megnyílni egymásnak, hátha tisztázhatjuk így a félreértéseket, ez azonban sosem egyszerű.
Érdeklődve pillantok fel rá, ahogy saját magára tereli a szót. Megrebben a szemöldököm, ahogy megnyílik, majd elkerekedett szemekkel húzom fel a másik térdem is az államhoz, hogy labdapózba gömbölyödve figyelhessem feszült várakozással. Arcomra végre őszinte mosoly kúszik, ahogy Thomasról beszél, mert bár az emlék emlék, és még mindig ott van, valahová a háttérbe szorul az új hírekkel szemben. Mi érdekesebb mint egy épp önszántából valló ember?
- Sosem vettem volna észre magamtól - ismerem be, bár a prefektusiban (meg igazából az egész iskolában) nyílt titok hogy mennyire könnyen lehet eltitkolni előlem dolgokat - úgyhogy köszönöm, hogy elmondtad.
Megmondom őszintén, nem figyeltem meg annyira őket, így minden esetleges gesztusról lemaradtam közöttük. Azt tudtam, hogy jóban vannak, az mindenkinek világos volt, de hogy ennyire? Habár a saját kapcsolatomra sem gondoltam addig amíg létre nem jött, szóval lehet bennem van valahol a galiba. Vagy csak simán diszkréten viselkednek, és mondjuk nem ülnek ki a folyosóra összebújni, vagy hasonlók. Nem teszem hozzá, hogy remélem boldogok lesznek együtt, mert félek, hogy a korábbi féltékenységem után furcsán venné ki magát.

- Annyiból volt csak jó, hogy emiatt jöttem rá, hogy sz... Mit érzek iránta - fújom ki a levegőt, amit tudtomon kívül tartottam bent idegesen. Lassan visszarendezem lábaimat törökülésbe, miközben megfékezem a kibukni készülő sz betűs szót. A rossz emlékek ugyan nem tűnnek el, mégsem hiszem, hogy a továbbiakban problémát fog jelenteni a dolog. Legalábbis Laurával biztosan nem. Nem is azért, amit mondott, hanem azt ahogy mondta, megértően, őszintén, amit igazából nagyon becsülök benne. Nem tudom nekem mennyire lett volna türelmem valakihez fordított szituációban, de remélem soha nem is kell megtudnom.
- Kire voltál féltékeny? Már ha megkérdezhetem - biccentem oldalra a fejem, lassan szétbogozva a keresztbe kötött cipőfűzőket, és normális helyzetébe rendezni vissza. Már nem kell tartani attól, hogy elmenekülnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Hát ez a nap is elérkezett. Kriszpinnek sikerült szabaddá tennie egy időpontot Henrik számára, a férfi számára pedig kétség sem férhetett hozzá, hogy akármi történjék, ő bizony meg fog jelenni. Most ugyanis arról van szó, hogy a következő tanévben taníthat-e egyáltalán a kastélyban és, ha igen, milyen feltételekkel. A róla megjelenő újságcikkek nem segítenek a renoméján és minden bizonnyal az igazgató is kétszer át fogja gondolni, hogy beengedje Henriket az iskola falai közé. Pedig nincs mitől tartania. Dimitri állítólag már beszélt vele - hiszen kiszivárgott, hogy a pszichológiai vizsgálatot ő végezte el a férfin -, amiből világosan látszik, hogy Ambrózy se nem őrült, se nem gyilkos. Ha ez nem volna elég, Henrik épp a Romániai Rezervátum ügyén dolgozik, amiről szintén sokat cikkeznek az elmúlt időszakban. Ha az ember megmenti egy ország sárkánypopulációját, az általában hírértékűnek számít a jobb helyeken.
Ideges. Le sem tagadhatná, hogy feszült a találkával kapcsolatban, s ezt a hihetetlen ideget még Lilla sem volt képes oldani. A megbeszélt időpont előtt pár perccel érkezik és próba szerencse alapon bekopog az ajtón. Miután egy hang jelzi, hogy beléphet, nem tétovázik tovább, belép az ajtón, majd bezárja maga mögött. Nincs sok ideje bámészkodni és nem is nagyon akar, pillanatok alatt néz körbe, majd tekintete megállapodik Kriszpinen.
- Jó napot, Ambrózy Henrik vagyok - könnyeden lép közelebb az íróasztalhoz, hogy kezet nyújtson a mögötte ülőnek. Csak semmi pánik, minden jól fog elsülni. Nem lesz semmi baj. Nem lesz semmi baj...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Laura
Masa

Jaa, hogy ezt eddig nem említettem meg? Hupszikácska.
- Neeem, dehogy, ez a bájitalhoz kell, állatfüggetlenül mindenkinek meg kell csinálnia - vigyorgok rá, oda se pillantva megpöckölve egy kis pálcikát, amiről így lerezdültek az apró cseppecskék. - És igen, már lassan a végéhez közeledek - emelem fel fejem büszkén, csak hogy aztán megvonjam a vállam.
- Még nem lehet tudni. Persze fantáziálni szoktam róla, legutóbb az jutott eszembe milyen menő lenne egy cápa vagy egy bálna, de majd kiderül.
Majával még egy tesztet is kitöltöttünk valamelyik hajnalban, hátha megvilágosodunk, de igazi eredményt úgyis csak az első átváltozást kapunk majd. Bencének sem meséltem a dologról, szeretném majd meglepni, csak mielőtt kitalálom a pontos hogyanokat, nem lenne rossz tudni hogy a tóhoz csaljam-e ki, vagy én is be tudok-e slisszolni hozzá meglepiként. Ha mondjuk valamiféle kis bogárrá változnék, észrevétlenül repülhetnék be az eridon körletébe, és akár azzal is kelthetném, hogy felette lebegve visszaváltozok, és úgy huppanok rá. Muhaha, tuti kiugrana a szíve a helyéről. Na persze azt a ruhás bűvölős bűbájt még meg kell tanulnom, nem szívesen találnám magam egy fiúszoba kellős közepén meztelenül... Öhmm, na ugye.

- Nem kell - habozok egy pillanatra, ahogy gondolkodom. - Vagyis igen, de inkább nem, igen... Nem... Nem tudom. Ne érje fény és akkor szerintem okés így - bizonytalan vagyok, vagy talán mégsem? Zavar hogy nem tudom kizáró tényező-e az elemi mágia használata a gyűjtésnél, de hát ha nem volt odaírva hogy nem lehet... Akkor elvileg lehet. Remélem, különben jöhetek ki még egyszer, és még az is lehet, hogy lecsúszom az ehavi teliholdról. Oh noooo.

Újabb kérdést tesz fel, mire hümmögve pillantok a kezemben tartott üvegre, a kanálra, majd a vízre, és megint az üvegre. Igazából, csináljuk.
- Hát akkor ha belebegteted az üvegbe - húzom ki a dugót - azt megköszönöm. Ki tudja, lehet van még aki még nem gyűjtött be harmatot. Mondjuk azért meg kell kérdezzem Kedves bácsit, hogy biztos jó lesz-e így, de maximum visszajövök kanalazgatni - vigyorogva tartom felé az üveget, majd ha megtelt, le is zárom, és hogy minél kevesebb fény érje, az övtáskámba is süllyesztem. Majd kimérek egy ezüstkanálnyit a főzetbe, szerintem annak is működnie kell... - eskü nem ezért hívtalak amúgy magammal, csak büszke voltam az installációmra.
Fejemmel vigyorogva bökök a harmatparadicsomom felé, amivel úgy néz ki forradalmasítottam a bájital eme hozzávalójának beszerzési módját. Tuk. Forradalmasítottuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hely, időpont. Mindezt egy üzenetben. Tárgyilagos és épp megfelelő szintű komolyságot sugall. Annyira, hogy ne gondolhassa randinak. Próbálkoztam azzal, próbálkoztam különböző programokkal, amit ő szeret, amit mindketten, még egy elég fontos és nyilvános tárgyalásom zárására is elhívtam -- ez utóbbi egy halva született ötlet volt, tudtam, mégis megpróbáltam.
Mindent megpróbáltam.
Nem kerestem sokáig. Hagytam lélegezni. Vagy amit csak tenni akart, nem kértem számon egyszer sem. Hagytam, hadd menjen. Ha vissza akar jönni, majd jönni fog. Ha nem --
Nem merem elhinni, hogy most eljön, hiába küldte az okét, hiába látjuk néha egymást, hiába jár el a gyűlésekbe, hiába járok el én is, bár ritkán, de eljárok, azokba a másik fajtákba, a hozzátartozóiba, szülők és házastársak, gyerekek és nagyszülők keserű, fájdalmas klubjába. Úgy érzem ott magam, mint egy svindli, egy szemfényvesztő, egy hazug.
Nem hánynám fel neki, ha nem jönne. Gyakorlatilag ide rendeltem s mindketten tudjuk, mennyire hibás húzás parancsolgatni neki. Mire megérkezek a megbeszélt időben a megbeszélt kávézó elé, már teljesen abba a hitbe sikerült ringatnom magam, hogy nem jön. A fejemben már futnak a lehetséges forgatókönyvek. A kifogások. Én gyártom a fejemben az ő kifogásait nekem - mennyire beteg ez? Már teljes vitákat nyomok le, olyan ez, mint egy reflex, önvédelem és berögződés egyszerre, falcs rögeszme, körkörös, önmagát felemésztő agy-torna.
És ha jön? Ha mégis? Biztosan megkapom, hogy mi ez a hangnem, mit akarok, miért ide, biztos jöttem megmondani a tutit, lehet még az útját is kiakarom adni, pedig milyen utat és kinek? Ha egyszer együtt sem vagyunk? Mit fejezek be, ha semmit sem kezdtünk el? Nevetséges és gyerekes ez az egész részemről, igen, biztosan így lesz, ha lesz egyáltalán valahogy.
Nem megyek be egyedül, azt nem akarom, hogy nézzék, ahogy nézem az ajtót, aztán nézzék, ahogy fél óra múlva kimegyek egyedül, ott hagyva egy félig üres kávés csészét az asztalon. Inkább támasztom a kirakat párkányát, a hátamat ebben a félhomályban már úgysem látják, bent nagyobb a fény, idekint még nem kapcsolódtak fel az utcalámpák, fekete pólómban és fekete farmeremben pont úgy nézek ki, mint egy akárki, mint mindenki, szóra se érdemes idegen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Néhány pillanatig komolyan fontolgatom, hogy vörösre varázsolom a haját a lánynak, csak hogy ne tudjon ilyen gyenge kifogásokkal jönni, de aztán leteszek róla. Nem vagyok a legnagyobb zseni, még a végén az egész gyerek narancssárga lenne, s az utolsó dolog, amit szeretnék, hogy bárki is hasonlóságot mutasson Trumppal.

Miután megkaptuk a szokásos utasításokat, Masát már próbálják is elorrozni előlem, de rendes gyerekként felém mutogat. A srácokra vigyorgok, ahogy vetnek rám egy futó pillantást s gyorsan arrébb állnak. Helyes döntés. Igazából nincs ellenemre, hogy mással menjen, nem kötöttem a bokáinkat össze, de azért szórakoztató nézni a nagy lurkókat, ahogy próbálnak barátkozni - vagy “barátkozni” -, én meg folyamatosan megakadályozom a terveiket. Sajnálom, ilyen partypooper vagyok.

- A festegetés főleg abból áll, hogy ülsz mellettük és dícséred a pacáikat, aztán ennyi, de akkor menjünk előbb a partizókhoz - intek előre a folyosón, aminek a végében álló lépcső tetejéről nyíló másik folyosó leghátsó csücskében lévő teremben szoktak a kőkemény mahjong-meccsek folyni. Néha próbálok hozni újabb mágus vagy mugli társasokat, de nehéz rávenni itt bárkit is, hogy újat próbáljon ki. Az alapból újonnan beutaltak nem szeretnek játszani, mert csak antiszockodnak a kert sarkában, a régiek meg azt hiszik, övék a kóceráj és ami eddig volt, az a legkirályabb. Hát mindegy, van néhány opció így is, ők meg élvezik, úgyhogy igazából nem panaszkodhatok.
- Általában van egy fiatal-sarok meg egy öreg-sarok - magyarázom menet közben. - A látszat ellenére a fiatalokkal nehezebb játszani, de épp emiatt nekik van nagyobb szükségük társaságra. Ha senki sincs ott a többiek közül, akkor válasszuk előbb őket, aztán az ÖTyÉt - öreg tyúkok egyesülete, tudod - teszem hozzá félhangosan, körbesandítva, hogy senki nincs a közelünkben, aki beillene ebbe a klubba s még magára venné.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Az irodában ért a hivatali bagoly, hogy az ügyfelemet becitálták egy újabb kör vallatásra, s ugyan fél óra múlva a bíróságon kell lennem, úgy éreztem, egy gyors hoppanálással megjárhatom.

Végigviharzok a Minisztérium folyosóin, muglis szerelésem - a megszokott ing és kosztüm - kirí a sok talár közül, de mégsem mer senki az utamba állni. Megtalálva a megfelelő ajtót, finoman berontok rajta, épp csak le nem esik a sarkairól.
- Liam Laoiseach vagyok, Ambrózy Henrik ügyvédje - csapom le a táskám az asztalra, magamat pedig a Henrik mellé húzott székre.
- Nem kell válaszolj egyetlen kérdésükre sem - szólok a férfihoz, aztán minden vehemenciámat a nőre irányítom. Arcom diplomatikusan üzeni, hogy ne szarozzon velem és egyébként is - már nagyon tele van a hócipőm az egész kapitánysággal. Ami egyébként igaz is. Mindkettő.
- Vannak újabb bizonyítékaik? Tanúk? - dobom felé a kérdéseket, amikre ugyan választ várok, de nem azért, mert ne tudnám, hogy mi lesz az. Azt akarom elérni, hogy belássa, legalább némán magában, de jobban örülnék, ha hangosan tenné, hogy két kézzel nem találják a feneküket a sötétben, s inkább egy ártatlan embert zaklatnak újra és újra, hogy a munka és a haladás látszatát keltsék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Kérlek, csak a hétvégére. Nem lenne nagy buli, ígérem.
Ujjaimat egymásba fonva, a lehető legártatlanabb és legaranyosabb szemmel nézek Francira, könyörögve, hogy adja nekem a nagyházat a hétvégére. Szeretnék csinálni Ricsinek egy ilyen, ha már itthon vagy a hétvégén, akkor találkozz a barátaiddal és legyen minden póker, pia party, egy kicsit, hogy lazítson. Pillogok párat, hogy hassak rá, mert tudom, hogy nem járnak haza, pontosan tudom, hogy nem nagyon akarják a Farkas házában élő szellemnőt egyedülhagyni, szóval inkább nem itt vannak.
- Kérlek... kérlek... kérlek!
Tudtátok, hogy a pszichopaták mondanak ki három szót egymás után? Vagy a szociopaták? Valamelyik Gyilkos elmék részben volt, még az első három évadban, de igazából belealudtam, és az agyam hátsó részében volt csak meg a tény, hogy van ilyen. Viszont hat a dolog, és áldást ad a bulira, és pedig az asztalt megkerülve, csókot nyomok egyetlen nővérem arcára.
- Ezeket visszavisszem!
Ha már odaadta, legalább dolgozzak meg azért a bizonyos képzeletbeli kulcsért, szóval felkapom a könyveket, és a sorok között elindulok, hogy visszategyem őket. Az utolsót irányítom a helyére, amikor valami a mellkasomnak csapódik, ijedten fogom meg a gerincét, és...

... szisszenve ébredek fel, az agyam is fáj, de annál is rosszabb a térdem és a könyököm érzést, csíp, hiszen fáj, még friss a seb, ráadásul a hajam nincs se befonva, se összefonva, úgyhogy a combig érő tincsek egy része, még a sebbe is beférkőzött. Egy nyögéssel ülök fel, körbenézve, nem tetszik, amit látok, mert tudom, hogy nem itt kellene lennem.
- De hát a könyvtárban voltam...
Mormogom magamnak, és kezd eluralkodni rajtam a pánik. Oké, jól teljesítek stresszhelyzetben, csak ez egy kicsit váratlan stressz most. Nézem az embertömeget, ami két összegubancolódott srác, méghozzá Petya és valaki, aztán a fáról lógó lányt, amit az agyam egy percig tök természetesnek fog fel, majd a térdeimet. Aztán azért a szemem visszakúszik a lányra, és rájövök, hogy nem okés, ami ott van. Nem kéne ott lógnia. Felkelve teszek felé pár bizonytalan lépést, és végül kimondom, ami az eszembe jut:
- Helló.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Már épp kezdene bennem összeállni egy kép arról mi is játszódhatott le benne. Már pont ott táncolok a határán, hogy elmondjam a velem szemben ülőnek, hogy sajnálom, hogy ez történt vele és, hogy ha módomban állna segítenék kinyomozni ki is a valódi felelős a szülei haláláért, mert hiszek neki. Elhiszem, hogy ártatlan áldozat, aki megszenved valami olyasmit, amit nem ő követett el annak idején. Aki már évek óta próbál megszabadulni a skarlát betűtől, amit lemoshatatlan tintával mi pecsételtünk rá egykor. Ám még mielőtt ezt megtehetném - már nyílik a szám, hogy kimondjam, amit gondolok - beront a helységbe egy illető, akiről mint azt vehemens, bár a magam részéről tahó paraszt bevonulása közben megtudom, nem más mint Ambrózy Henrik ügyvédje. Értem én, hogy vérszagra gyűl az éji vad komám, csak most az a helyzet állt elő, hogy konkrétan egy oldalon állunk! Ez a gondolat fut át agyamon, ahogy a szinte már filmbe illően klisés, táskalecsapós, székre levágódós magánszámát figyelem, szótlanul - Üdvözlöm Ügyvéd úr! Ophelia Donovan! - köszöntöm visszafojtott indulattal és felé nyújtott kézzel - Épp a legjobb pillanatban csatlakozott hozzánk - folytatom, miután ha elfogadta kezem röviden megrázom az övét és gondolataim háborgását igyekszem lecsillapítani. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy szabadjára engedjem őket, ahogy a számat sem, így maradok a formális társalgás szabályainál, amíg birok - Bizonyíték? Ugyanannyi, mint eddig. Szemtanú? Pont mint legutóbb - nézek a jogi képviselő szemébe egyenesen és őszintén és még mielőtt a szvamba vághatna folytatom - Itt és most csak két dolog változott: A kihallgató személye és a feltenni szándékozott kérdések - közlöm és tekintetemmel most Ambrózy pillantását keresem, aki ugyebár csendre lett intve ügyvédje által az imént. Úgy éreztem az előbb elindult valami. Haladni láttam afelé, hogy olyat is megtudjak tőle, ami neki segíthet, de itt és most nekem van szükségem az ő segítségére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Tipikusan az a fajta vagyok, aki igencsak szereti az utolsó pillanatra hagyni a dolgokat. A srácokkal tegnap összeültünk, hogy majd mi megmutatjuk, hogyan kell felkészülni a vizsgákra, de végül D&D lett belőle. A játék végeztével elaludtunk a klubhelyiségben, s amikor magamhoz tértem, az egyik felsőbb éves lány állt felettem, és rosszallóan csóválta a fejét. Nem volt prefektus, hisz’ nem volt rajta a jelvény, csupán egy tudálékos felsőbb éves, aki megveti a fiatalok szórakozását. De ez csak egy társasjáték, nem is értem. We’re just kids, for God’s sake. Mindenestre, jól ki lettem oktatva, hogy mégis mi ez a viselkedés, napokon belül vizsgákkal kell majd szembe néznem, így tegyem el a gyerekes játékomat, és eredjek tanulni. Nem is kellett több, kissé belém hozta az ideget, ezért a könyvtárba siettem, hogy „tanulni eredjek”. Persze, hiányos könyvet veszek magamhoz, ezért dühösen húzóm össze kusza szemöldökömet, megemelem baseball sapkámat, és az újabb kötet keresésére indulok. Elég hamar meg is találom, amit úgy gondoltam, hogy kerestem, így mellkasomhoz szorítva elindulok vele vissza a helyemre.
- B*szki – suttogom ingerülten, amikor megérzem, hogy valami melegség járja át felsőtestemet. Egészen biztos vagyok benne, hogy megint elbambultam, és mivel ma nem tettem be a műfogsort felülre, ezért tutira kifolyt a nyálam. De nem ez a helyzet. Fejemet megrázva foglalok helyet, majd a nagy lapozgatás közepette a könyv életre kel, és egy „Ég is feketéllik...” című műnél áll meg.
- Nem vicces, Eli – engem már megint szívatnak.
De senki nem válaszol nekem, majd furcsa érzés jár át a köldököm környékén, és végül valami borzasztóan furcsa történik. Konkrétan bezuhantunk az égből egy erdő közepére. És ekkor esek rá Elijahra, aki automatikusan bemos egy erősebbet az arcomat.
- Embeeeeer! Tán direkt csináltam… basszus – kapok orromhoz, és mondom mindezt olyan értetlenül, hogy az a bizonyos nadrág nélküli fehér kacsa is megirigyelné. Fogak nélkül hadarok, és szentségelek, hogy a srácom ennyire agresszívan reagál. Így vérző és sajgó orromat fogdosva nézek szét, és észre kell vennem, hogy nem vagyunk kettecskén. Akkurátusan fejem fölé tekintek, és egy szőke lány pillantok meg, aki egy igen veszélyes pozícióban próbál életben maradni.
- Hé, hé, hé – ez is pszichopata? – Óvatosan!
Ekkor újabb inger ér; Lili hangjára leszek figyelmes, ezért ahelyett, hogy egy hatalmasat bokszolnék Elijah vállába, kezem elernyed, és a vérző orromról is felemelem a másikat, hogy áhítatos tekintettel és véres tenyérrel inthessek egyet a Révay lánynak.
- Szia – mosolygok fogatlanmód, majd felrázom magam, egy halk nyögéssel felkelek az avarból. Le sem porolom a göncömet, hanem a fán ragadt lány alá sétálok, és hunyorítva kezdem őt méregetni.
- Le tudsz jönni? – kérdezem tanácstalan arccal, nyakamat vakargatva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Nehéz neki erről beszélnie. És itt most nem csupán a betegségéről, hanem Adrianról is, elvégre ő a legfontosabb ember az életében. Tudni, hogy jelenleg nem állnak szóba egymással, sokkal jobban megviseli, mint a tény, hogy visszaeshet a betegségében. Merthogy érzi azt a bizonyos hullámvölgyet, ami érkezni készül és tudja, most kell erősnek lennie. Nem akarja ismét kitenni a családját egy ilyen traumának - család szó alatt pedig nem csak Adrianre, hanem Aidenre is gondol. Kevés igazán jó barátja van, akiért aggódnia kéne, hogy vajon mit fognak majd szólni a romló állapotához, ennek a két embernek a véleményére azonban mindig is adott. Soha többé nem akarja úgy bántani Aident, mint annak idején. Olyan dolgokat mondott neki is, mint a napokban Adriannek... Hogy... Gyűlöllek. Nem, erre most nem szabad gondolnia. Inkább Theory felé fordul és hallgatja a lányt és a véleményét. Kicsit gáz, hogy egy nálánál sokkal fiatalabbtól kér segítséget, de be kell látnunk, hogy az ex-levitás finoman szólva is szociális analfabéta. Amivel alapvetően nincs gond, csak ilyenkor.
- Mondtad valaha majdnem a testvérednek, hogy gyűlölöd? - halkan teszi fel a kérdést és nem is igazán vár választ, hiszen ahogy egy újabb mély levegőt vesz, már folytatja is. - Én majdnem kimondtam. De tudtuk és éreztük mindketten, mi maradt végül bennem. Én nem gondoltam komolyan, csak olyan sok indulat volt bennem... Sosem tudnám őt még csak utálni sem, nemhogy gyűlölni - tekintete szörnyen szomorú, nem sok tartja vissza attól, hogy egy könnycsepp legördüljön az arcán, majd azt ezernyi másik kövesse. De most erősnek kell lennie, ha majd hazaér, telesírhatja a párnáját, sőt, a lakás összes párnáját, de most Theory-ra kell koncentrálnia.
- A sarkon befordulunk és ott lesz - jobbjával maga elé mutat, majd egy picit balra, mert ő már távolról is látni véli az idős uraságot. Reméli, hogy a lány is annyira megkedveli majd a férfit, mint ahogy ő tette. Emlékszik, amikor először ment és kalóriaszegény és zsírszegény sajtot kért, a bácsi nem is tudta, miről van szó. Legalább fél órát vitatkoztak azon, hogy mi az egészségesebb: egy alig zsíros, tehenet vagy kecskét sosem látott sajt, vagy egy valódi alapanyagokból készült, zsíros sajt. Végül megállapodtak abban, hogy nem tudnak megállapodni és jót nevettek magukon. Természetesen végül Shayleen vásárolt.
- Egyébként hogy-hogy itt tanultok a tesóddal? Arra gondolnék, hogy a szüleitek mondjuk a Beauxbatons-ba vagy a Durmstrangba írattak volna inkább. Hogy esett a választásuk pont a Bagolykőre? - mindig is érdekelte, hogy miért utaznak ilyen sokat. Persze a kérdés számára is adott lenne, ha nem lenne egyértelmű, hogy ő menekült Angliából. Esze ágában sem volt a szüleitől karnyújtásnyira a Roxfortban tanulni. Bah.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Tényleg elege van az egész hajcihőből. Rámegy a fél élete, a kapcsolata és a Minisztérium bele sem gondol abba, hogy igazából mi mindent rombolnak le öt perc hírnévért cserébe. Egy embert hurcolnak meg, egy élettel játszanak és nem mellesleg lelki ronccsá tesznek valakit, akit újra meg újra kényszerítenek egy olyan emlék felidézésére, amit bőven elegendő volt átélni egyszer. A Henrikben lévő düh éppen ezért nehezen csillapodik, vagy nem is csillapodik, szarkazmusa és némiképp ellenséges hozzáállása is ebből fakad.
A beszélgetés még jóra is fordulhatna - bár nyilván nem végződhetne úgy, hogy mindenki boldogan hazamegy, de mindegy -, mikor kivágódik az ajtó és a férfi döbbenten néz fel Liamre. Aztán a döbbenete megkönnyebbülésbe vált át. Ki fogja vinni innen és nem kell még egy meghallgatást végigszenvednie. Mivel megkapja a lehetőséget, hogy csendben maradhasson, ezer örömmel él vele. Így is annyi gondolat cikázik fejében, hogy az is csoda, hogy nem robban szét. Pedig ennyi gondolattól igazán ildomos lenne.
- Elnézést, mégis csak szólnék - csak egy pillanatra gondolja meg magát, Liamre rá sem nézve célozza Ophelia felé a mondandóját. Kivételesen nem lesz cinikus, nagyon igyekszik majd, esküszöm. - A mély pszichológiai elemzés már megvolt. Kikérdeztek mindenkit. Tulajdonképpen engem is érdekelne, miért ülünk most itt. Ki akar ennyire eltakarítani az útból? - homlokráncolva néz a nőre és igyekszik összerakni a dolgokat. Kinek a tyúkszemére léphetett, amiért ezt érdemli? Eközben Liamre emeli tekintetét futólag és hálás pillantásokat lövell felé. Végül is, ha jobban meggondolja, neki amúgy sem volt kedve beszélni. Senkivel. Semmiről. Ha ez most azt jelenti, hogy a férfi válaszol helyette, neki úgy is jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Soha nem esett még ennyire nehezére kimondani valamit. Az állatkísérletek a létező legborzalmasabb dolgok a világon, ez tény. Ezen nincs mit ragozni, nincs mit szépíteni. Ellenben az is tény, hogy ez mind szükséges rossz. A gyógyszereket, oltásokat, egyéb készítményeket is mind-mind állatokon tesztelik le, mert ha például piacra dobnák, de emberek tízezrei halnának bele, az enyhén szólva aggályos lenne, nemde bár? Így Henriknek jelenleg nincs jobb ötlete, mint ez. Látja az elborzadt tekinteteket, szinte hallja, ahogy már össze is súgnak, miféle fazon lehet őt, ekkor dönt úgy Ophelia, hogy a kezébe veszi az irányítást. Hála Merlinnek!
Noha nem mutatja, megkönnyebbül, hiszen ezeknek az embereknek ő tényleg csak egy ismeretlen, aki itt van és hajmeresztő ötletekkel áll elő. De eggyel már biztosan. Természetes, hogy nem fogadják el a véleményét vagy éppenséggel hitetlenek vele kapcsolatban, ellenben Ophelia szava már szent és sérthetetlen. Még szerencse, hogy ők ketten megtalálták a megfelelő hangot és így segítik egymás munkáját ahelyett, hogy hátráltatnák. Figyeli, ahogy az a pár ember gyorsan munkához lát és elindulnak keresni egy szerencsétlen tesztjószágot. Összeszorul a szíve, de tudja, hogy Jianyu nélkül egyelőre ez az egyetlen lehetőségük. Aztán beugrik neki, hogy ez miért is volt valójában rossz ötlet. Épp a nő beszél hozzá, mikor leesik neki a tantusz, hogy az amúgy brilliáns terv hol fog azonnal elbukni.
- Igen, ez így igaz, csak... Van valami, amit nem vettük számításba - beharapja alsó ajkát és érzi, hogy ez megint nem lesz jó hír. Pedig ő most már annyira azt akarja, hogy sikerüljön nekik! - Van olyan kis testű emlős, ami képes elviselni, ha több, mint 100°C-on sütögetik? Csak azért kérdem, mert ha elhal minden szövete az állatnak, akkor megint egy füstbe ment tervről beszélünk. Más tesztalanyt kell választanunk. Olyat, ami kibírja ezt a magas hőfokot - hogy erre miért nem gondolt előbb! Igazából, mivel ezek a férgek kizárólag élőlényen tapadnak meg és élősködnek rajta, így bár tök jól hangzik, hogy nézzék meg mondjuk egy fán vagy más anyagon, csakhogy a féreg egyszerűen le fog pottyanni és addig megy, míg nem talál egy élő szervezetet. Úgyhogy mindenképp kell a tesztalany. Borzalmas.
- Még ne köszönje. Ha megmentettük a sárkányokat, akkor megiszunk egy üveg töményet. Ránk fog férni - elmosolyodik és mielőtt bárki azt hinné, hogy viccel... Nem, nem viccel. Tudja, hogy innentől ideje nagy részét itt fogja tölteni, hiába a magyarországi nyomozás, ugyanis ha Jianyu eljön ide, de Henriket nem találja itt, valószínűleg vissza is fordul kérdés nélkül. - Nézze, nekem most meg kell írnom azt a levelet, van egy biztos hely, ahol elérem az emberemet. Elég lesz egy penna és egy papír, a többit elintézem - igaz, kissé alkalmatlan az időpont, de nem húzhatják az időt, minden perc számít. A titkos üzenetet csupán egyetlen helyre tudja eljuttatni, ahol a férfi előbb vagy utóbb, de biztosan megtalálja. Hogy reakció érkezik-e, az jó kérdés, de Henrik csak remélni meri, hogy igen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Zsombesz és a sportok úgy ütik egymást, mint a kő-papír-ollóban, ha egyszer mutattok ollót. Pici kora óta gyűlöli a sportokat, a mugli sulijában ráadásul egy kiállhatatlan testneveléstanárt sikerült kifognia, ami még tovább rontott a helyzeten. Néha, amikor apukája nagy nehezen rávette, hogy mozogjanak, legalább menjenek el futni, hajlandóságot mutatott rá, de jó, ha ez évente háromszor-négyszer előfordult.
Egyébként Zsombor rendkívül szerencsés, ugyanis remek géneket örökölt: totálisan mit, és mennyit eszik, képtelen hízni. Mivel izom nagyon nincs rajta, így tulajdonképpen csontból és bőrből tevődik össze a srác.
De akkor jön a kérdés, hogy mégis mi a fészkes fenéért igyekszik az Erőnlét terme felé, ha gyűlöl edzeni, haverjaival meg aztán végképp nem jár le sportolni... Nos, ami azt illeti, pont abban a korban van, amikor a legfontosabb, hogy egy srác minél kimunkáltabb külsővel rendelkezzen, hiszen lassan 15 éves lesz. Sok lány után megfordul, és ez fordítva is igaz, ugyanakkor azt is tapasztalja, hogy a lányok, rendszerint az izmos fiúkat kedvelik. Vagy azokat, akiknek már szőrösödik az arca. Mivel az utóbbi kb. 20 éves koráig nem fog megvalósulni, úgy határozott a testével kell kezdenie valamit.
Ilyen undorral, lomhasággal, és nemakaromsággal még bájitaltanra sem lépked, de ahogy egyre közeledik a terem felé, minden porcikája tiltakozni kezd. Hirtelen ilyen apróságok jutnak eszébe: Jaj, hiszen mindjárt itt vannak a vizsgák, és én még sehol sem állok! Megbukok és örök szégyen leszek! Vagy: Fuu, reggel óta nem ettem, nem ittam, lemegy vércukrom és megdöglök! És még tudná sorolni a kifogásokat, amiért nem kellene itt lennie, de mégis.. Erőt vesz magán, benyit a terembe, és... Megáll. Szemeit összeszűkíti, kicsit beljebb lépdel, és azon tanakodik, hogy most mégis mi a fenét tegyen. Egy géphez sem ért, fogalma sincs hogy kell őket használni. Szemeivel súlyzó, vagy ugrálókötél után kutat, kb. csak azokat ismer.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Nem épp osztatatlan az öröm az érkezésemet illetően, de ez megszokott. Munkaköri kötelességem beleköpni az aurorok levesébe, nekik meg a vérükben van utálni engem. Egyszerűbb lenne, ha együttműködnénk, de a Minisztérium és a kooperáció mégcsak ugyanabban az időzónában sem fér meg.
Ezzel a berögzült nézettel rontottam be, egy agysejtet hagyva meg annak a lehetőségnek a felismerésére, ha esetleg ezúttal valami más történne.
Elfogadom a felém nyújtott kezet, annyira paraszt azért nem vagyok, csak a stílusom tűnhet agresszívnek kissé.
Szép sorban felel a kérdéseimre, aztán azon is tovább megy, s a végén Henrik sem tud csendben maradni, hiába szóltam rá. Pedig tényleg jobb neki, ha hallgat. Alaptalanul vallatják újra és újra, nyugodtan megtehetné, hogy elutasítja, sőt, akár fel is jelenthetné őket zaklatásért. Nem volna túlzó reakció ez arra, amit az aurorok leműveltek vele az elmúlt években. Nem vagyok régóta ügyvédje, az előző egy dilettáns marha volt, aki az engedélyét biztos jópénzért vette. Viszont amíg én képviselem Henrik jogait, addig nem fogják csak úgy kivallatni, amikor eszükbe jut.
Új kihallgató? Ennyi az egész? A többiek már mind lefutották a köreiket s most jött egy új ember, akinek neadjisten saját elképzelései vannak és ezért újra előszedi Henriket? Mert majd ezzel akar bizonyítani, hogy ő is valaki, hogy észrevegyék? Egy téglafal érzelmi skálájával bámulok a nőre.
- Mi volt a baj az eddigi kérdésekkel? - Mondhatnám úgy is, hogy mi volt a gond az eddigi kérdezőkkel, de az csúnyábban hangzik. A lényege ugyanaz. Ha más megközelítéssel érkezett ez a nő, akkor nem ért egyet az elődjeivel. Ha meg nem ért egyet az elődjeivel, akkor nem ért egyet azzal sem, hogy Henrik megölte a szüleit, vagy minimum bűnrészes volt. Ettől függetlenül egy nagy marék szarság, hogy beráncigálta ide, mert nem fog hirtelen többet tudni a férfi, mint tudott eddig. De nincs más nyom. Értem én. Valahol el kell kezdje. Csak épp rossz helyen kezdi. Új szálakat kell keressen, nem a régieket feltépkednie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Ahogy a cigarettát az ujjai között tartja, a hüvelykujjával kissé megpiszkálja a szemfogát. Hosszúnak tűnő ideig honol csend közöttük, még ha Adam-nek nyilvánvalóan közel sem kell annyit gondolkodni a lépésein, mint neki.
Értetlenül horkan föl, egyszerre fújva ki az összes füstöt és hajolva a tábla fölé. Sakk-matt. A tekintete báburól bábura ugrik, láthatóan gondolkodik, töpreng, számol. A mutatóujjával megérinti a királyt, majd az egyik bástyát, a szája kissé elnyílik, a szeme összeszűkül.
   -  Ahhh...
A szálat visszateszi az ajkai közé, a következő lélegzetvétele azonban már ekedt köhögésbe fullad. Szüksége van néhány másodpercre, amíg ismét összeszedi magát, a kézfejével megtörli a szemét és ismét Adam-re néz.
   -  Ennek semmi értelme. Mert el tudok még lépni ide... vagy ide - mutat a táblán két teljesen abszurd négyzetre. Bárki, kilencvenes IQ fölött megértheti, hogy valószínűleg összekeveri a királyt és a királynőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Nos igen, Theon sosem arról volt híres, hogy valaha is beismerje, ha téved. Oh, dehogy! Az egója sokkal nagyobb annál, minthogy saját maga bűnösségét is megvallja. Sőt, ha úgy tekintjük, az egész helyzet csak nézőpont kérdése. Mégis honnan a fészkes fenéből tudhatta volna, hogy annak a libának már van valakije? A csaj egyáltalán nem olyannak tűnt, mint aki túlcsorduló szerelemben égne valaki iránt, pláne, hogy még adta is alá a lovat. Oh Theon, olyan bájos vagy! Meg a fenéket! Kétségtelen, hogy nem ő értette félre a jeleket, a barnaság is jócskán benne volt a dologban. Theon pedig férfiből van, és ha valaki szépen rebegtetett szempillákkal és rázogatott popóval vonul elé, azt bizony nem hagyja szabadon futni.
- Fogalmam sincs – közli higgadtan, nehogy megremegő hangja elárulja őt. A szüleivel játszott sakk partik meghozták az eredményüket, arca – bár a másik nem láthatja – rezzenéstelen. Színpadias sóhaj hagyja el a száját, majd jobb kezét arcához kapja. A vérében van a szereplés, s most, hogy még társasága is van, biztosan nem fogja elszalasztani a lehetőséget.
- Azzal csak spicli lennék. Én magam akarom megoldani a helyzetet és hidd el, abban nem lesz köszönet – dörzsöli össze nőies kacsóit, ahogy a saját levében fortyogó Bufi a kobakjába ötlik. Nem fog ő semmi kegyetlent csinálni, az nem az ő asztala. Sokkal inkább élő pokollá fogja varázsolni a másik mindennapjait, az alapjaitól rothassza meg a gyökeret, hogy aztán az életéért könyörögjön majd. Áh, nem, egy kicsit sem bosszúálló típus a kicsike.
Fájdalmasan felszisszen, mikor a zacskó durva anyaga hozzáér a hatalmas kelésekhez. Egy-egy talán ki is fakad, ugyanis melegség önti el arcát, mikor a nő megemeli a biztonságot nyújtó leplet. Bizonyára borzalmas látványt kelthet a még a száját is beterítő ragyákkal. Szemhéjai felpuffadtak, így reggel nem is vette fel hőn szeretett kontaktlencséit. Így most a barna helyett kék íriszei segélykérőn pislognak fel a nőre, mikor az végzett a zacskó eltávolításával.
- Tádá! – Tartja fel kezeit jazz módra, mikor a fejét újra éri a friss levegő. Tudja, hogy szörnyű lehet a vizuális kép, mellyel most meglepi a másikat, így próbálja enyhíteni a szituációt egy kissé. Azonban minden elhamarkodott tettért súlyos fájdalommal fizet, melyet arcának mozgatása okoz számára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Zsombor
hétköznap délután a gépek közt | x


Egyszer én tartottam már ide a terembe ám, azonban Paijal elkeveredtünk Bangkok utcáin. Igen, velem csak így ilyenek történnek. Alap. Rendben, igaziból a Kívánságok termébe nyitottam be véletlenül, ahol a srác éppen szülővárosát rótta, én meg csatlakoztam hozzá.
Most megint itt vagyok! Ugyanúgy fehér pólóban, szürke melegítógatyában és egy laza csukában. Valamiért van a vállamon egy sárga törölköző is. Úgy láttam az An Dojoban, hogy van ilyen az embereknél. Ezzel törlik az izzadtságot? Gondolom. Elég az hozzá, bácsikám edzeni kezdett engem végre, azonban ez csak hétvégéken van és én közben is szeretnék mozogni kicsit. Az egy dolog, hogy sokat sétálok meg csomót táncolok otthon magamban, viszont felmerült bennem, erősíteni is lehetne. Csak állóképesség megőrzésnek, fejlesztésnek.
Lézengek a gépek, eszközök között. Egy csapat diák van itt még rajtam kívül, együtt jöttek, éppen labdáznak a helyes kis pályán. Feldobom a törölközőt az egyik vasra és úgy döntök, ezzel kezdek mondjuk: szimpla rudaknak tűnnek, amiken lehet húzódzkodni meg ilyesmi. Viszont mielőtt felcsimpaszkodnék, nekiállok bemelegíteni. Anélkül nem szabad. Hajolgatok, karjaimmal körzök, térdeimet huzogatom fel mellkasomhoz. Elpillantok a bejárat felé, mikor bővül a társaság egy új, tétova taggal. Rámosolygok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

 Nem értette. Kezdett egyre jobban összezavarodni. Először a válási papírok, most a levelek és a virágok. Na meg a testvére. Neki mégis mi köze van hozzá? És miért nem kereste meg személyesen? Miért költözött akkor el otthonról? Miért kerülte ennyire?
 Az első pár napban biztos volt, hogy nem akart vele beszélni. Aztán hazament, majd a kocsmába. De ő sehol sem volt. Sosem volt ott, ahol Anna, és a nő így biztosra vette, hogy nem akarja látni.
 - Milyen virágok? - Széttárta a karját, miközben az előtte álló arcát figyelte. Valószínűleg pontos tükörképe volt az ő arcának, ahogyan értetlenül bámultak egymásra. Mint akik egy történetben szerepelnek, mégis mintha csak minden második oldalt olvasnának el.
 - Azt hittem, szándékosan költöztél el otthonról. Bori meg nem mondott semmit és egyébként is volt az a bájitalos eset a kastélyban és káosz volt a rellonban is és... - A fejéhez kapott és beletúrt a hajába. Úgy fogta a fejét, hogy ujjai közt csúsztak ki a vörös tincsek. Felhördült, ahogyan a gondolatok egymásba ütközve próbáltak utat zörni maguknak. Miért nem mondott Bori semmit? Hiszen látta rajta. Látnia kellett rajta.
 - Hol voltál? - A hangja már kicsit sem volt számonkérő.  Halkan beszélt, kezeit maga mellé ejtette és úgy nézett ra zöld szemeivel, mintha most látná őt utoljára. - Miért nem jöttél vissza?
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

harmatgyűjtés| o

Nem vagyok túlságosan jártas az animágiában, szóval teljesen új minden, amit erről mesél a lány. Nem mondom, hogy nem játszottam el a gondolattal, hogy bizonyos állattá változva közlekedem a kastély területén. Elképesztően klassz lenne. Csak hát, nem is tudom. Végül is ott van nekem az elemi mágia, ami azért elég király. Akkor már inkább hoppanálni tanulok meg, az meg pláne hasznos is.
- Mi? Nem te döntöd el, hogy milyen állattá alakulsz? – felszalad a szemöldököm, hiszen ezt sose gondoltam volna. Mindig azt hittem, hogy mi döntjük el, hogy mik szeretnénk lenni. De ezek szerint teljesen random az egész? Na ne már! Akkor pláne nem vágok bele. Semmi kedvem valami gusztustalan bogár képében zizegni a folyosókon. Fúj. Tuti eltaposnám magam más helyében.
- Bálna? De akkor csak vízben tudnál létezni, az nem annyira praktikus. Vagy személyre szabott hatalmas nagy vízbuborékban, ami körülvesz és akkor mehetsz amerre látsz – na az meg vicces lenne. Egy hatalmas nagy fehér cápa, egy fél stadionnyi vízgolyóbisban levitál a nagyteremben. Fel is nevetek, ahogy elképzelem a dolgot. Az, hogy ruhátlanul jelenne meg egy átváltozás után, na ez az információ nekem szintén kimaradt. Szóval ha ezt tudnám – és nem csak a gondolataiba látnék bele, mint valami elfuserált legilimentor – akkor pláne azt mondanám, hogy kizárt hogy én ezt csináljam.
Látom, hogy mennyire hezitál a felajánlott segítségemmel kapcsolatban. Kétlem, hogy azért, mert mindenáron egyedül szeretné csinálni. Inkább az információ hiány miatt, hogy vajon ez a módszer megfelel-e, lehet-e így csinálni. Túlságosan kevés a hydromágus, meg az elemi mágus. Úgy nézem az összes szabály valahogy kihagyja őket a számításból. Nem lenne rossz átírni ezeket, legalább itt, a tanult dolgokkal kapcsolatban. Mennyivel jobb lenne egy világos tájékoztató arról, hogy gyűjts harmatot, hogy ne érje fény, de ne használj elemi mágiát. Akkor máris könnyebben döntene Masa. Meg más is.
- Rendben, akkor tádááá – húzom egy mosolyra a számat, miközben a kis harmat gömböcske az üveg fölé lebeg, majd a formáját hosszúkássá változtatja, igazodva a megtöltendő alakhoz. Szépen belecsordogál, és én lepődök meg a legjobban, amikor azt tapasztalom, hogy sikerült jól felmérnem a mennyiséget. Pont belefér az üvegbe. Masa gyorsan lezárja és már el is tünteti az értékes hozzávalót rejtő kis fiolát.
- Nem? Hát, pedig már azt hittem! Nem gond, szívesen játszom a vízzel. Szólj bármikor, ha valami ilyesmire van szükséged – vagy majdnem bármikor. Ha épp a világ másik felén vagyok, hát nem biztos, hogy azonnal tudok rohanni hogy segítsek. De megkérdezni meg lehet, hátha. – Tényleg kafa is megoldás. Már előre sajnálom, hogy tönkre fogja tenni az idő vasfoga. De a többiek majd megoldják, ahogy akarják, nem igaz? Na és mikre van még szükséged az állattá váláshoz? Tyúktollból készült kalapot kell hordanod egy hétig? – viccelődök, remélve, hogy tényleg nem kell ekkora marhaságot csinálniuk. Mondjuk feltűnt volna, ha furcsa kiegészítőket hordó diákok rohangálnának mindenfelé. Bár, az én nézőpontom szerint így is tele van a suli furán öltözködő egyénekkel. Lehet, hogy mindenki animágiát tanul?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Annyi eszem azért igazán lehetne, hogy rájöjjek magamtól is arra, hogy a találkozás a gurkóval nem éppen kellemes és fájdalommentes dolog. És hogy valami minimális sérüléssel jár egy ilyen ütközés. De nem, persze ez csak akkor jut az eszembe, amikor felnyüszít Masa. Úgy tűnik viszont, hogy komoly baja nem lett. Még szerencse.
- És, ahogy most megláttál az felidézte benned azt az estét – bólintok egyet jelezve, hogy értem mire gondol. Nem tudnám ugyan megfogalmazni én sem annál jobban, ahogy ő tette. De értem miről beszél. És mivel Masát mindig is bírtam, és tényleg nem szeretném, ha a jövőben bármiféle gubanc adódna köztünk, így kénytelen vagyok nyílt lapokkal játszani. És elmondani neki mindent. Bármennyire is ódzkodom attól, hogy szavakba öntsem az érzéseimet. Először csak a barátjával kapcsolatban. Aztán rátérek a saját kis dolgaimra. Nem azért, mert mindenáron világgá akarom kürtölni, ugyan dehogy. Hanem pont azért, hogy tényleg értse meg a lány, hogy soha, de soha nem fog történni semmi olyan, ami miatt tényleg oka is lenne féltékenykedni rám. A legkézenfekvőbb okot viszont nem közlöm vele: miszerint szabályosan rosszul lennék, ha Bence közelítene hozzám, hozzámérne. Vagy akárki más.
- Ezen nem lepődöm meg. Mi egy kicsit, hát … mondjuk úgy, hogy visszafogottabbak vagyunk – felelem egy halvány mosollyal. Meghagyom neki, hogy azt higgyen, amit akar ennek okáról. Ha eléggé ismeri a fiút, vagy észrevette esetleg az én érintéses problémámat az imént, akkor biztos, hogy tiszta sor neki minden. Idővel úgy is megtudja mindenki, ha máshonnan nem is, hát a pletykás portréktól. Kérdés, hogy mennyire száll el a fantáziájuk. Tartok tőle, hogy nagyon.
- Ó, igen! Arra tényleg nagyon jó! – bólogatok egyetértően nevetve egyet. Nem kerüli el a figyelmemet az sz-betűcske, és a szó hirtelen visszaszívása. Teljesen meg tudom érteni a dolgot, eddig én sem mertem használni, de még a gondolataimba sem nagyon. Túlságosan, túlságosan … nem tudom megmondani, hogy milyen. Egy biztos, még nem vagyok felkészülve rá, hogy elhangozzon az a szó a számból.
Visszakérdez, hát persze, hogy rákérdez. Elhúzom a számat, mert eléggé furcsa egy eset volt. Nem mintha Masáé nem lett volna az, ha jobban belegondolunk. És ő is elmondta őszintén, szóval talán nekem sincs okom szégyenkezni, talán.
- Annie-re. Tudod, a Brightmore lányra. Igazából pár fénykép miatt – csóválom meg a fejemet, miután halkan felelek. Nem is azért, mert személyesen láttam volna valamit. Nem. Hanem pár fotó miatt. Én tényleg teljesen hibbant vagyok. Még most is eléggé felzaklat, ahogy erre gondolok, neki is állok csavargatni a hajamat. Rossz szokásom. Most én szeretnék menekülni, vagy inkább a föld alá bújni. Bár voltaképpen, ha nem látom meg azokat a képeket, akkor most nem tartanánk itt. Akkor ki tudja, hogy mikor jöttem volna rá, hogy nagyon kedvelem őt. Szóval, ha így nézzük hálás lehetek Annienek, meg a fotóinak. Csak nem könnyű így nézni, sokkal könnyebb úgy, hogy idióta vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Álmaim fehér hajú hercege? Most komolyan, mi a franc folyik itt? Ajánlom hogy valamelyik barátom röhögve jöjjön elő és közölje hogy csak egy vicc volt.
- Szerintem összekeversz valakivel. Még csak lány se vagyok, vagy úgy nézek ki? - oké, oké nem lehet mindenki heteró, én se vagyok, de... neki ezt nem kell tudnia. És remélem nem tudja. Egy seggfejnek se mondtam el, a barátaim akik tudják meg nem hiszem hogy elmondták volna bárkinek is.
És a magyarázat. Csodálatos, fogja csak a húgára akit nem ismerek valószínűleg.
- Miért nem abban fogadtatok, hogy bele mersz-e ugrani a dög melegben hirtelen hideg vízbe? - jó, ez gonosz volt. Tudom hogy gonosz vagyok. - És ne hívj drágámnak, mert esküszöm megfojtalak. - és ez is gonosz volt. De na, ne hívjon drágámnak, meg ne csókoljon meg, nem is ismer! Vagy lehet ismert egy előző életemben... vagy egy másik univerzumban.
Miért is ácsorgok itt? Van nekem jobb dolgom mint egy ősz hajú gyerekre pazarolni a drága időmet. Drága az idő, mindjárt vizsgaidőszak, azután szünet, és azután negyedik évfolyam. Nem, nem félek a negyediktől, de na, lassan már végzek. Oké, az még messze van. Nagyon messze, de alig várom. Igaz, azt még nem tudom hogy azután hogyan tovább. De valamit csak kitalálok majd. Van idő addig, de el fog repülni.
De tényleg, nem akarom az időmet pazarolni. Egyszerűen intek egyet, és megyek tovább. Remélem nem akar utánam jönni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A csalódottság írja le leginkább az érzéseit jelen pillanatban. Ha eleinte ellenkezett is, elég volt egy szó Brightmore-tól, és már nem is foglalkozott a sajgó csuklójával. Nem benne csalódott, hanem saját magában.
Azzal jött ide, hogyha a fene fenét eszik is, de hazaviszi magával Denist. Sokszor volt már szorult helyzetben, de Houdini módjára valahogyan mindig kiszabadult. Most sehogy sem talált megoldást, akárhogyan törte a fejét.
- Hogyne - felelte keserédesen. Befejezte fizikai értelemben, mentálisan és átvitt értelemben is. Eljött az a pillanat, amikor már nem látta értelmét a harcnak, egyszerűen letette a lantot.
A plafonra emelte a tekintetét, néhány nehéz másodpercen keresztül csak Denis lélegzését hallgatta. Olyan közel volt most egymáshoz az élete két legfontosabb szereplője, mégis szakadék tátong közöttük. Korábban nem mondott ki dolgokat, de most nem fog így távozni.
- Szeretlek Denis, és szerintem mindig is szeretni foglak. De nagyon úgy néz ki, hogy nem találjuk a közös utat, és akármennyire fáj, néha a szerelem nem elég mindenre - aprót sóhajtott, úgy érezte, mintha csak ismételné önmagát. - Én most hazamegyek, te pedig dönts belátásod szerint. Hagyhatod, hogy legyűrjenek a démonjaid, vagy fogod magad és felállsz, hogy küzdj azokért, akik szintén szeretnek téged.
Megértette - részben -, hogy a fiúnak sokkal nehezebb a helyzete, mert komoly mentális problémákkal küzd. Átérezni soha nem fogja tudni, mivel az ő lábára túl nagy lenne Denis cipője, ahogy a hajójában sem tud evezni.
Mélyeket pislogott, mielőtt még elsírná magát. Kicsit félt, hogy ezek a problémák kihatással lesznek a babája jellemére, ezért már-már kényszeresen nyugalmat erőltetett magára. Amennyire tellett tőle, megpróbálta eltolni magától Denist, hogy kiszabadulhasson ebből az egész szituációból és hazamehessen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa